Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Long Island villa
by Emanuel de Medici Today at 00:53

» Fangtasia
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 22:21

» Theo szobája
by Theodore Miles Montgomery Vas. Dec. 09 2018, 22:30

» Freshkills Park
by Admin Vas. Nov. 25 2018, 19:40

» Cox professzor irodája
by Thomas Montgomery Vas. Nov. 25 2018, 19:20

» Pince
by Admin Vas. Nov. 11 2018, 22:47

» Belső udvar
by Dorian M. Montgomery Szomb. Nov. 10 2018, 21:54

» Carlmichael Ház - Tárgyaló
by Reinald Carlmichael Szomb. Nov. 10 2018, 21:51

» Rising Star Cave - Dél-Afrikai Köztársaság
by Armand Assante Vas. Nov. 04 2018, 20:49

» Azrael
by Desmond O. Cross Vas. Nov. 04 2018, 17:52

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Mullaly Park

    Share

    Mullaly Park

    on Csüt. Okt. 01 2015, 17:28


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Mullaly Park

    on Kedd Júl. 26 2016, 22:30

    Shamsiel & Uriel
    A little break at last


    Várok és várok és várok. Nem szoktam az ennyire egyszerű várakozáshoz, ezért mindenfélét csinálok, hogy eltereljem a figyelmem. Számolom az embereket, figyelem az autókat, játszom a bogarakkal, lógázom a lábam, ami csak eszembe jut. A bál után nem is igazán megbeszéltem, mert nem fizikai síkon tárgyaltuk meg, de végülis csak összehoztuk, hogy találkozunk a városban, kivételesen semmi kötelesség, semmi múlton való rágódás, semmi ilyesmi. Most már nekem is kijár egy kis pihenés, olyan dolgok történnek mostanában a bátyám jóvoltából, hogy alig győzőm kapkodni a fejem, hol és mi történt pontosan. Az sem segít, hogy a média és az internet felfújja az egészet, de legalább terjeszti a hírt és a reakciók, amiket láttam, megleptek a jó értelemben. Annyian léptek fel a rasszizmus ellen, hogy csodálkoztam, még én is, pedig nem nagyon lehet engem már meglepni. De most ezt hagyjuk, most nem akarok ezzel foglalkozni, legalább egy kicsit nem. Néha még egy kerubnak is szüksége van egy kis szünetre, hogy utána jobban végezze a feladatát. Ezt most így eldöntöttem, hogy ez nekem most kijár és nem vagyok hajlandó foglalkozni azzal, hogy ezt nekem nem kellene eldöntenem és kész. Találkozom régi barátommal, hogy végre barátokként viselkedjünk és nem mint felettes és beosztott a háborúban.
    Nem régóta várok, de nekem ennyi is elég, hogy elkalandozzon a figyelmem. Játszadozom a ruhám szegélyével, mikor megérzem Shamsiel jelenlétét és felpillantok rá, ahogy közeledik. Mosolyogva egyenesedem ki és fordulok felé.
    -Szia -köszönök már jó előre.
    Zene: Where is the edge | @ |Ruházat:Ezt viselem ma
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Mullaly Park

    on Szer. Júl. 27 2016, 15:14

    *A nemrégiben lezajlott bálra komoly elégedettséggel emlékezhettem vissza, nem csak azért, mert végre sikerült rendesen és nyugodtan beszélni Uriellel (s még milyen témáktól szabadulhattam emg!), hanem mert a jelenlétem, a valós, is rejtve maradt mások elől. Legalábbis semmilyen jel nem utalt az ellenkezőjére, pedig nem tartom magam rossz megfigyelőnek. Ugyanakkor viszont Samuellel azóta is egyre nehezebben találom meg a közös hangot, elégedetlen, amiért az ő feladatát szerinte elhanyagoljuk, s egyelőre nem tudom, kettőnk érdekellentétét hogyan oldjuk majd fel. De ez legyen a jövő zenéje, egy kicsit még hadd élvezzem ki a röpke nyugalmat, vagy inkább annak illúzióját. Ezért is "beszéltük" meg ezt a találkozót.
    A telejs igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy az elmúlt huszonnégy órát teljes egészében átengedtem az őrangyalnak, hadd legyen boldog és élje ki magát a védence körül, ha annyira akarja, én meg a háttérben megállás nélkül azon agyaltam, esetünkben úgy mégis, legalább megközelítőleg, mi a szentséges rostonsültet jelenthet a hétköznapi találkozó, a nem-munka, és a kikapcsolódás. Úgy összegészében... elég paradox. Minket feladatra teremtettek. Nem tudom, képesek vagyunk-e egyáltalán kikapcsolódni. Bár nyilván akadnak, akiknél ez nem lenne kérdés, de mi ketten Uriellel... hát, eléggé a kötelességtudó bandához tartozunk, még ha néha kissé szabadabban is értelmezzük a kötelességet, mint néhány konzervatívabb társunk. Na mindegy.
    Mindenesetre az intenzív töprengésnek lett valamiféle eredménye, így reggel nyakamba vettem a várost, hogy beszerezzem (szigorúan mondén módszerekkel) a szükséges eszközöket a kivitelezéshez. Az öltözetemen is látszik a "szabadnap", ugyanis a farmernadrág kipróbálása mellett döntöttem, bár ezt dél körül már igencsak bánom és kényelmetlennek találom, de ez legyen a legnagyobb problémám! A fehér pólóm gyűrött, a hajam folyton a szemembe lóg, és sikerült egy fürdőpapucsban végigsattyognom a városon, de efféle bakikról szokás szerint tudomást sem véve, szélesen mosolyogva közeledem a parkhoz. A kezemben pedig egy jókora piknikkosár ékeskedik, olyasmi, amilyet nyálas filmekben látni leginkább, tömve minden emberi finomsággal. Elvétve olyasmi is került bele, amit pikniken szokás enni. Már messziről integetek Uri... nem, most nem. Lorának. Próbálok olyan emberi lenni, amennyire ez csak lehetséges, és az emberek nem az angyalnevekkel szólítják meg egymást, ugyebár.
    - Szia! - köszönök én is, és odahajolok, hogy két oldalról egy-egy puszit adjak. Csak úgy a levegőbe, igazából nem érve hozzá, ahogy azt Charlotte-nál láttam, barátok között manapság ez a szokás. - Remélem, éhes vagy! - mutatom fel vadiúj szerzeményemet, amiből leginkább fűszeres húsok illata száll. Na jó, tényleg csaltam egy kicsit: leheletnyi mágiát szórtam a kosárra, mert el nem tudom képzelni, az embereknek hogy nem romlik meg az étele ezekben a tartókban egy meleg nyári napon. Választ sem várva előkapok egy kockás plédet, hogy leterítsem a fűbe, árnyékos helyen, ahonnan rálátni a szökőkútra is, aztán szerencsétlenkedek egy sort, mert sehogy se akar magától rendesen, kisimultan érkezni a földre az a fránya lepel, pedig annak úgy kell(ene). Próbálkozom.*

    //Formázás este.//

    Re: Mullaly Park

    on Vas. Jan. 15 2017, 19:25


    Ajánlott tartalom

    Re: Mullaly Park


      Pontos idő: Vas. Dec. 16 2018, 05:58