Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Long Island villa
by Emanuel de Medici Today at 00:53

» Fangtasia
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 22:21

» Theo szobája
by Theodore Miles Montgomery Vas. Dec. 09 2018, 22:30

» Freshkills Park
by Admin Vas. Nov. 25 2018, 19:40

» Cox professzor irodája
by Thomas Montgomery Vas. Nov. 25 2018, 19:20

» Pince
by Admin Vas. Nov. 11 2018, 22:47

» Belső udvar
by Dorian M. Montgomery Szomb. Nov. 10 2018, 21:54

» Carlmichael Ház - Tárgyaló
by Reinald Carlmichael Szomb. Nov. 10 2018, 21:51

» Rising Star Cave - Dél-Afrikai Köztársaság
by Armand Assante Vas. Nov. 04 2018, 20:49

» Azrael
by Desmond O. Cross Vas. Nov. 04 2018, 17:52

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Jerome Park

    Share

    Jerome Park

    on Csüt. Okt. 01 2015, 17:31

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jerome Park

    on Pént. Jan. 29 2016, 22:30


    Abaddon és Moloch
    A sötétség vonzza önmagát!
    Megint rám esteledett. Igen kell nekem mindig egész nap mászkálni. De most valahogy nincs kedvem haza menni, Nem tudom miért, de érzem, hogy ma este valami történni fog és nem akarok kimaradni belőle. Csak azt nem tudom mégis mi a bánat fog történni. Ezen a helyen ahol most dekkolok, sosem történik semmi érdekes.
    Nem szeretem az emberek társaságát már ilyenkor. Én szeretem kifürkészni az áldozataim és ezt este nehezebb megcsinálni. Bár egy szórakozó hely alkalmas lenne a dologra, de most nincs kedvem az ujjam köré csavarni az idiótákat, Komolyan néha olyan könnyen megy, hogy már attól rosszul vagyok.Lehetne benne egy kis kihívás csak egy pici. Ez olyan nagy kérés?
    Némán zsebre tett kézzel ballagok be a park bejáratán. Csend, végre nem a lármát hallom mindenütt. Szeretem a káoszt igen, de ez boldog káosz! Ez sértés a káosz elnevezésre nézve. Én az igazi fejvesztett káoszt szeretem, Milyen jó is volt, mikor az emberek maguknak kreálták a káoszt nekünk meg csak élvezni kellett.
    Megállok a tó partján és bámulom a víztükröt. Milyen vicces lenne, ha ez nem víz, hanem vér lenne. Elképzelem, milyen arcot vágnának az emberek, mikor észrevennék. Az lenne az évtized legjobb eseménye és sajnos nem túlzok. Az emberek az utolsó nagy háború óta visszafogják a globális háborúikat, ami borzalmas hír.
    Így nincs más hátra a démonnak magának kell megteremtenie a káoszt és a gyűlöletet. Na, nem mintha ez olyan nehéz lenne, csak hosszadalmas, ha a démon jól akarja csinálni. De mindenképpen megéri az árat, amit meg kell fizetni. Én már csak tudom, mióta ebben a testben szenvedek, már jó párszor élvezhettem a gyilkolás örömét és hallhattam a fájdalom kiáltásokat.
    Az ösztöneim mindig is kifinomultak voltak. Szerencsére a képességeimet át tudtam menteni ebbe a testbe is. Így azonnal észrevettem, hogy valaki közeledik felém. Nem férfi, annak nehezebb a járása, de nem tudom ki lehet az és mit akarhat tőlem. Megállt. A hang elhallgatott, mégis tisztán érzem, hogy valaki a hátam közepét bámulja. Megrázom magam, nem szeretem ezt az érzést. Ez a női test annyi érzelemmel van megáldva, hogy a falra mások tőle.
    - Nyugodtan előjöhetsz! Tudom, hogy ott vagy! - Szólalok meg, miután megfordultam és nem láttam sehol az illetőt. Tudom, hogy ott van és ha kell én rángatom elő. Nem jó démonnal kezdett, ha játszadozni akar. Nem vagyok olyan törékeny, mint amilyennek látszom.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jerome Park

    on Pént. Jan. 29 2016, 23:27



    Moloch & Abaddon

    Öltözék|| Remélem tetszik wow || ©️REDIT


    Nem sok tennivalóm akadt mostanában az emberek világában, a fajtársaim egyre kevesebbet munkálkodnak, mint eddig. Nem tudom, hogy miért, de ez rohadtul idegesít. Én vagyok a Pusztítás Démona, én vagyok maga Abaddon és tehetetlen vagyok, addig ameddig Harag el nem kezdi a diadalmenetét, és megfertőzi az emberek lelkét a csíráival, hogy aztán learathassam a babérjait és magamba gyűjtsem a pusztítás adta energiát. Nem panaszkodom hiszen, még így is óriási hatalommal rendelkezem, még a démonok között is nagyhalnak számítok. Nem véletlenül vagyok már nagyon, de nagyon idős. Magamnak lusta vagyok előteremteni a helyzeteket, eddig olyan szépen, szót fogadtak nekem és csinálták a démonkák azt, amit mondtam, hogy nekem csak ülnöm kellett a kis bőrfotelemben, és élvezni az áradó energiát, amit adnak nekem. De most? Most mindenki megállt. Egyre kevesebb energia hatol át a testemen, egészen a „lelkemig”. Ez nagyon fel tudja húzni az agyam. Morgolódva indulok meg az egyik park irányába, a hajam lófarokba van fogva az öltözékem, mint mindig stílusos. Megtehetem volna most, hogy az egyik szórakozóhelyre megyek, és ott könnyedén felszedek valakit, aztán pedig miután átadtam neki az utolsó testi gyönyört, ami történt vele, elvettem volna a lelkét és megöltem volna. A kezeim a zsebembe pihennek, miközben a szemeimmel már pásztázom a környéket, hátha találok valakit, vagy valamit. Hirtelen egy démoni aurát észlelek, ami miatt egy finom mosoly húzódik a számra. Az én energiáimat elrejtem, így olyannak tűnök, mint egy fiatal, gyenge feketeszemű. Őt nézem, és várom, hogy felém forduljon, vagyis az irányomban, mivel egy fedezékből nézem őt. Majd mikor megszólal, akkor egy csilingelő nevetés rázza meg az éjszaka csendjét. Előmászok a búvóhelyemből, és szép, kecses mozdulatokkal lépkedek felé.
    - Mit keres itt egy ilyen erős démon, mint te? Meghagyhatnád az embereket, világát, nekünk, kicsiknek. Mondom neki még mindig bájos hangon. Hát igen, tökéletes színésznő vagyok, az erőm teljesen lecsökkenve, szinte a nullára állítottam. Hát akkor ilyenkor mit is mondanak? Ja megvan. Showtime.


    [/b]
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jerome Park

    on Szomb. Jan. 30 2016, 00:01


    Abaddon és Moloch
    A sötétség vonzza önmagát!
    Nem az én műfajom, hogy megdolgozzak az energiákért. Eddig évszázadokon keresztül készen kaptam mindent és kicsit sincs ínyemre, hogy játsszam a csicska démont és előteremtsem magamnak a szükséges energiákat. Eddig minden olyan könnyű volt, most miért lett hírtelen ilyen komplikált, hogy megkapjam, ami nekem jár.
    Én szerencsésnek mondhatom magam, hogy nekem nem kell más démonok segítsége, hogy megkapjam, amire szükségem van, de akkor is elkeserítő, hogy dolgoznom kell érte. Mennyivel egyszerűbb volt a világháború alatt. Ott elég volt végig mennem egy utcán és máris annyi energiát szívtam magamba, mint éveken keresztül nem.
    Erre most kezdhetek el teperni, ha nagyon akarom az energiákat. Félreértés ne essék még így is nagy erejű démon vagyok, csak azért igénylem, az energiákat ez van. Ezalatt a hosszú élet alatt nagyon ritkán volt, hogy ennyire erőlködnöm kellett, ez pedig nagy szó. Nem vagyok ehhez hozzászokva, de nem tudok vele mit kezdeni. Túl nagy a béke mostanság.
    A parkba mentem de, csak mert nincs kedvem egy szórakozó helyen pocsékolni az időmet. Azt már úgy is tudom, hogy holnap kit környékezek meg. Az a menedzser nagyon jó fogásnak ígérkezik. Most pedig egyetlen porcikám sem kívánja, hogy játsszam a gyenge, befolyásolható nőt.
    A parkban nem kell megjátszanom a nőt, itt úgy sincsen senki sem. Ha pedig mégis úgy se rám figyel. A tavat nézem és szebbnél szebb képeket képzelek el a csillogó felszínen. Szinte sóvárgok érte, hogy megvalósítsam valamelyiket, ehhez azonban nem vagyok elég egyedül. Van, ami nekem sem megy csak úgy.
    Lépteket hallok közeledni és mintha halványan éreznék egy aurát is, de olyan, mintha ajtó mögé zárták volna. Ismerem az ilyet, ezt szoktam csinálni, ha el akarom terelni a kisebb démonok figyelmét magamról. De vajon ki akarhatja eltakarni magát előlem? Végül is mindegy nekem. Megfordulok és felszólítom megjelenésre. Elneveti magát. Rajtam nevet?! Rajtam, a nagy Moloch-on?!
    - Semmi közöd! Nektek, kicsiknek, mi? Ennyire dedósnak nézel te engem? Ha te egy kicsi démon vagy, akkor én meg bűntelen angyalka. Felismerem az ilyen trükköket. Én is előszeretettel alkalmazom őket. Ha játszani akarsz, azt mondd! Nekem is kedvemre lenne! Nem szeretem a locsogást. - A szemem vörösre vált, ha verekedni akar rajta, a technikám még mindig meg van, csak ilyen tehetetlen testbe van zárva.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jerome Park

    on Szomb. Jan. 30 2016, 22:46



    Moloch & Abaddon

    Öltözék|| Remélem tetszik wow || ©️REDIT


    Folyamatosan szolgáltatom a lelkeket a Pokolnak, egyre több katonát teremt a munkásságom. Hiszen ami világban rengeteg Pusztítás zajlik. A vallási harcok, terroristák, bevándorlók és egyéb dolgok. Emiatt a környezetet is rombolják azért, hogy minél több anyaguk legyen, amit fel tudnak használni a saját céljukra. Sok démon elfelejti azt, hogy nekem már az is erőt add, ahogyan erdőket irtanak ki, egyes fajokat visznek a kihalás szélére, hogy házakat rombolnak le. Hiszen mindez, amit felsoroltam a Pusztítás Démona, segítségével történik. Bár amikor a világháborúk voltak, sokkal erősebb voltam, én voltam akkor a démonok között az egyik legerősebb. Akkor mindenhol csak a kopár vidéket, a lebombázott házakat, az eltaposott növényeket, az állatok tetemeit, és az emberek halott testeit lehetett látni mindenütt. Az volt nekem a Mennyország. Most sem vagyok gyenge, hiszen én vagyok Abaddon, de az akkori erőmhöz a mostani nem ér fel.
    A park a legideálisabb hely, hogy ki gondoljam a következő lépésem a haditervemben. Egyedül akartam gondolkodni, de most, hogy megláttam a kis démonkát, sokkal nagyobb szórakozás lesz vele egy kicsit eljátszadozni. Érzem az auráját, tudom, hogy kivel van dolgom. Molochhal. Csak ő ilyen gőggel teli. Érzem rajta, hogy meglepődött ahogyan kinevettem. Miért ne? Nincs okom rá, hogy féljek tőle, az erőnk egy szinten van, itt csak az fog dönteni, hogy ki fogja jobban játszani a szerepét a történetben. Ha megtetszik a stílusa, akkor talán beavatom a terveimbe, de mondom még egyszer, csak talán.
    - Hát akkor mostantól bűntelen angyalkának foglak hívni. Mert én nem hazudok, most. Miért akarnám megjátszani magam előtted? Ha én is Nagy lennék, mint te, akkor felfedném magam, és kettétépnélek. De mivel, nem vagyok az, csak azért jöttem, hogy idegesítselek . Remélem, hogy megbékélsz azzal a tudattal, hogy most tévedtél. Moloch. Az utolsó szavam gúnnyal teli, de aztán elkacagom magam. Nem fogom felfedni magam, ha tisztában van vele, hogy ki vagyok, ha nem. Ezért is nem lesz vörös a szemem, akkor egyből tudná, hogy Abaddonnal van dolga.



    [/b]
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jerome Park

    on Szomb. Jan. 30 2016, 23:39


    Abaddon és Moloch
    A sötétség vonzza önmagát!
    Borzalmasan idegesítő dolog, hogy keményen kell dolgozni, hogy katonákat küldhessek a pokolba, de meg kell tennem. Nekem ráadásul mostanában sokkal nehezebb dolgom van, mint régen volt. Manapság nem lehet csak úgy gyerekeket gyilkolni, vagy kilopni a bölcsőből, hogy megöld őket. Ma már minden porontyot jegyzőkönyveznek a nyomorultak.
    Természetesen mindezt azért, hogy nekem nehezebb legyen. Miért nem lehet legalább az árvákat figyelmen kívül hagyni? Miért kell azoknak is családot találni? Ostoba emberek, mindig keresztbetesznek. Esküszöm néha rosszabbak, mint a beképzelt árnyvadászok. Na de azok más tészták. Azokon csak röhögni lehet. Bár azt a jómadarat szívesen pokolra küldeném, aki miatt most ebben a testben szenvedek.
    Visszavágyom a háborúkat, a jobb napokat, mikor az erőm olyan hatalmas volt, hogy még én magam is alig tudtam kordában tartani. Annyi szenvedést, annyi gyerek sikolyt. Imádtam a haláltáborokat. Meg a lebombázott városokat. Nem tudom, mit szeretnek a mi szárnyas csupa szív rokonaink a mennyben, de szerintem a Második világháború az maga volt a mennyek. Minden tökéletes volt és ki kellett maradnom a végéből egy taknyos árnyvadász miatt, aki kivételesen jól célzott.
    A parkban vagyok, hogy kicsit egyedül legyek a gondolataimmal. Kicsit magamba, akartam fordulni és érzékelni hátha a közelben van valahol egy árvaház, amit meglátogathatok. De megzavarták a nyugalmamat. Egy elkendőzött aurájú démon. Megéreztem az erejét és utólag lehordtam magam, hogy én nem kendőztem el a saját erőmet. Így biztosan észrevett engem. Na, nem baj legalább szórakozok egy kicsit.
    Meglepődtem, sőt megsértődtem, mikor kinevetett. Nem viselem el, ha kinevetnek, senkitől se. Sose viseltem el és ez nem változott. Csak a burkolat más, ami azon belül van, az ugyanaz a gőgös, céltudatos, megfontolt és lobbanékony démon, aki a világháború pusztította országokat járta.
    - Ketté tépnél? Te is tudod, hogy mi csak felhúzni szeretjük egymást, de mindannyian arra hajtunk, hogy minél több erőnk legyen és nem arra, hogy kiirtsuk egymást. Különben is, mi értelme van több száz évre kiiktatni a másikat, mikor segíthetjük is egymást? Nem szokásom tévedni, de ezt tudod! És nem vagyok bűntelen angyalka!
    Villannak meg a szemeim. Játszani akar, hát rendben, de nekem nem a kedvencem ez a fajta játék. Elkacagja magát az utolsó szavánál, bár gúnnyal ejtette ki a nevem. Ajkamon halvány mosoly jelenik meg. Nem vörösödött el a szeme, de nem is kell, hogy tudjam ki ő. Kuncogni kezdek. Ki más is lehetne? Ilyen hanglejtése is csak neki van. Mindegy milyen testben van.
    - És mivel is akarsz te engem idegesíteni kicsi démon? - Mondom gúnyosan. Legyen, beszállok a játszmába, de, csak mert jó barátról van szó. Más kedvéért nem tenném meg. Szimplán itt hagytam volna. Viszont Abaddont semmi pénzért nem hagynám meglógni. Régen beszéltem már vele és ha az kell ahhoz, hogy szóba álljon velem, hogy leállok vele „ki vagyok én”-t játszani, akkor megteszem.

    Öltözék ||Zene
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jerome Park

    on Vas. Jan. 31 2016, 10:16



    Moloch & Abaddon

    Öltözék|| Remélem tetszik wow || ©️REDIT


    Tudom, hogy most nem csak nekem nehéz lelkeket szolgáltatni a gyönyörű hazánknak. Ma sokkal nehezebb felfegyverezni a Poklot a Mennyország ellen, de Hála Lucifernek, még mindig erősek vagyunk és álljuk a sarat az Angyalok ellen. Egyre több tollgombóc bukik le hozzánk, érzik ők is, hogy a sötétebbik oldalon rengeteg hatalom rejlik, amit szenvedéssel, harccal és kínnal magunkba lehet szívni. Tudomásaim szerint, nem is oly régen, egy Trón szállt le a Magasságból, a Mélységbe. Nálunk nincsen megszabva, hogy mit érezhetsz, itt nyugodtan elöntheti a szívedet a mocskos indulatok egyike, itt fellángolhat a szemedben a Düh, a Háború szele környékezhet meg, az Éhínség karjai közé futhatsz, megfertőzhet téged a Ragály, itt könnyedén a Halál keblére ölelhet. A mi Istenünk, ezek érzelmek miatt nem skalpolnak meg, Lucifer inkább mosolyogva megdicsér, hogy milyen jó munkát végzünk. Lassan már neki is fel kéne jönnie, hogy meglássa a gyermekei műveit, hogy megérezze a világban pusztító tömérdek rosszindulatot. Tudom, hogy ő csak már az Apokalipszis utolsó részénél fog beugrani, és mosolyogva fogja ketté tépni az arkokat. Ilyen a mi Főnökünk, mindig hatásos belépővel érkezik meg, nem úgy, mint a szárnyasok teremtője, a miénk nem ül végig a trónszékében, ha nem is jön a Halandók világába, az energiái lentről is szennyezik az emberek tudatát.
    A két világháború közül nekem mindig is, a második tetszett jobban. Ott sokkal több volt a Pusztítás, el kell ismerni Háború akkor gyönyörű munkát végzett. Bár akkor nem találkoztam vele, én Oroszország melletti kis országban húztam meg magam, és nevetgélve gyűjtöttem be a munkámért járó jutalmat. Akkor a gyenge kis Árnyvadászok nem tudtak mit tenni, a hatalmunk ellen. Legyőzhetetlenek voltunk. Leszünk is nem soká, csak türelemmel kell lennünk.
    A parkban szerettem volna az ördögi tervemen tanakodni, de sokkal nagyobb szórakozást nyújt majd nekem egy régen látott barátom, Moloch. Mindig is jóban voltam vele, a természetünk mindig egyezett, a Pusztítás, gyermek elrablásokkal járt és ez a folyamat fordítva is igaz volt. Ha nem is akartuk, de mindig kisegítettük egymást. Most egy kicsit amatőr lépésnek tartottam azt, hogy nem rejtette el az energiáit. Itt muszáj, mert ha nem tesszük, akkor váratlan vendég tűnhet fel, aki megzavarja a nyugalmat.
    Még egyszer elnevetem magam, amikor látom rajta, hogy megsértődött. Ismerem, tudom, hogy ezt nem viseli el, és harap ezért. De hát most azért vagyok itt, hogy felidegesítsem. Kíváncsi vagyok arra, hogy milyen hatalmas is lett valójában, drága barátom.
    - Hiszen én ezt nem tudhatom. Én még Kicsi vagyok, nekünk csak a harc jut, hogy feljebb jussunk a hatalmi ranglétrán. Mi csak álmodozunk róla, hogy olyan hatalmas és a nagy erejű démon legyünk, mint Moloch. De, ha beavatsz a Nagyok titkaiba, akkor talán a segítségedre is tudok lenni. Leleményes kis démon vagyok. Kacsintok rá játékosan. Látom a szép halvány mosolyt, amit az arcára varázsol, és egy vigyor jelenik meg az enyémen, amikor felkuncog. Tudja, hogy ki vagyok. Nem is nehéz rájönnie olyannak, aki jól ismer. De mindegy is. Folytassuk ezt a szép játékot, és meglássuk, hogy mire jutunk.
    - A puszta jelenlétemmel, csajszi. Kacagok fel megint, miközben végigmérem. Először nagyon meglepődtem azon, hogy őt egy női testben látom, mindig is férfi párti volt. Talán igazak azok a kis mendemondák, hogy a nagy Molochot egy női testbe kényszerítették?
    [/b]
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jerome Park

    on Vas. Jan. 31 2016, 13:49


    Abaddon és Moloch
    A sötétség vonzza önmagát!
    Egy olyan démonnak, mint én, aki azzal a szerencsétlenséggel van megáldva, hogy olyan speciális igényei vannak, min nekem, annak nagyon haladni kell a korral és óvatosan kell prédát szerezni. Ez esetemben két dolgot szokott jelenteni, vagy gyermekes családot keresek, vagy elmegyek randalírozni egy árvaházba.
    Nem kell nagy ész ahhoz, hogy valaki észre vegye, milyen gyorsasággal növekszik a Pokol követőinek száma. Az emberek a „Jó cél” nevében tesznek szörnyű dolgokat, ami minket tesz erősebbé. Közeleg a végső ütközet és azoknak ott fenn fogalmuk sincs róla, mi hogy megerősödtünk az évek alatt.
    Az angyalok drágalátos Istene itt hagyta a világot, hogy a kis kedvencei megjavítsák, velünk szemben viszont esélyük sincs és ezt jobb, ha minél hamarabb belátják. Túlerőben vagyunk nem is kicsiben. Én a helyükben nem erőlködnék. De hát ezek a bolondok folyton reménykednek.
    Persze nem mondom, hogy a remény rossz! Sőt kifejezetten szeretem, a gyermekek lelkében rengeteg van, kész kábítószer tud lenni, mikor elpusztítja a démon, én már csak tudom. Hiszen én vagyok a gyermekgyilkos. Arra születtem, hogy összetörjem a kicsi lelkeket, hogy könnyeket fakasszak, aztán a végezzek velük és átadjam őket Halálnak.
    Ha az angyalok azt hiszik, hogy tudják, mire vagyunk képesek, akkor el vannak tévedve. Igaz hála Háborúnak, kicsit randalíroztunk az előző évszázadban, de az még mindig töredéke volt, annak, amire igazából képesek vagyunk. Ott csak egy két démon végezte a munka nagyját, mi többiek, meg élveztük. De ha egyszer mind elkezdenénk tombolni egyszerre, na, azt hiszem, akkor azonnal elhoznánk az apokalipszist.
    Akkor végre a mi szeretett főnökünk is előjönne, hogy megnézze mit műveltünk a segítségével. Mert ő igen is segít minket. Nincs itt köztünk, de segít minket. Mind érezzük az energiát, amit sugároz, és mind boldogan szolgáltatunk neki lelkeket, hogy erősebb legyen ő is, meg mi magunk is. Most mondják meg az angyalok, milyen segítséget kapnak az Istenüktől? Mert, hogy hálálkodnak neki az tény, de akkor miért bukik le mostanában annyi bűntelen?
    Már teljesen azt hittem, hogy menthetetlen esetek. Erre kiderül, hogy mégsem azok. Látják ők a lényeget, csak nem figyelnek, mert ha megszólják, repülnek hozzánk. Nem tudom, miért nem szeretnek minket, pedig mi mindenkit tárt karokkal várunk. Nálunk azt csinálsz, amit akarsz. Nem vagyunk úgy beszorítva, mint azok ott fenn.
    Közeleg a mi időnk és akkor minden a miénk lesz. Ezen gondolkodok, ahogy a tó partján állok és nézem a víztükröt. A képzeletem szárnyal a múltból a jövőbe, onnan meg vissza, mint egy hullámvasút. Nem védem le az aurámat, nem látom szükségér, itt úgysem találkozok senkivel! Nem járnak erre emberek ilyen későn. Én meg nem szeretem levédeni magam, amit most meg is bánok, mikor megérzem az elkendőzött aurát.
    Elneveti magát az aurához tartozó hang, majd megint. Nem vagyok ennyire vicces. Sosem bírtam elviselni, hogy kinevetnek. Ez pedig nem változott erre, ha diszkréten is, de harapok. Különben is az erőm most csak töredéke, annak, ami az előző testemében volt és amúgy se vagyok az a fajta, aki henceg az erejével, inkább hátba támadok.
    - Pontosan tudod te is. Nem én vagyok a legnagyobb, akit példának kellene vennie a kicsiknek. Én, beavatni? Nem kell téged beavatni semmibe sem. Ha elég leleményesek a kicsik maguktól is rájönnek a dolgokra, de ezt neked nem kell magyaráznom. - Mondom, s kicsit furcsállom, hogy még mindig megjátssza magát.
    Rám kacsint, majd arcomon megjelenik a szép halvány mosoly, és kuncogok egye, erre ő elvigyorodik. Tudom ki ő. Csak egyetlen démonnak van ilyen hanglejtése, és humora, hogy így játsszon a másikkal. Abaddon az én régi barátom, akivel akaratunk ellenére is készségesen segítjük egymást, akárhol járunk is.
    - Akkor ki kell találnod valami újat, mert az nem idegesít. - Mondom vigyorogva, majd visszafordulok a tó felé és igyekszem nem azzal foglalkozni, hogy megint kinevetett. Kezdhetném megszokni. Mert, ha találkozok, egy-két viccesebb természetű démonnal én leszek a közröhej tárgya, ezzel a női fizimiskával.
    Benne vagyok Abaddon játékában, csak rajta próbáljon meg felidegesíteni, nehezen fog menni, főleg most, hogy tudom, hogy ki. Megmutatni akkor se fogom magam, ha fojtogat sem. Előrelátóan vettem pár önvédelmi leckét, egy két rendőr úriembertől. Néha meg kell szenvedni a cél érdekében.

    Öltözék ||Zene
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jerome Park

    on Vas. Jan. 31 2016, 23:46



    Moloch & Abaddon

    Öltözék|| Remélem tetszik wow || ©️REDIT


    Hála istennek, én nem vagyok megáldva speciális igényekkel, nekem elég, hogyha egy lerombolnak valamit egy építkezésen, én már akkor rengeteg erőt kapok. Én már csak végigsétálok az utcán, és kapom a lelkeket, nem sokat, de kapok. De már gondolkoztam azon, hogy keresek a világban egy olyan helyet, ahol a legtöbb a rombolás.
    Mindegyikőnk annyi energiát mozgatott meg mostanában, mint még soha. Egyre több a Pokol létszáma, egyre több a katona, akik készek az életüket adni Luciferért. Emberek azt hiszik, hogy a jó célért ölnek, pusztítanak, rabolnak el másokat. De teljesen tévedésben élnek. Csak mi vagyunk a fejünkbe, és mérgezzük meg az agyát, a suttogásainkkal. Közeledik az utolsó nagy csata, ami a világban fog zajlani, és az angyalkák nem is tudják, hogy mi milyen erősek lettünk és, hogy túlerőbe vagyunk. Ők még mindig abba a hitbe ringatják magukat, hogy a Menny serege sokkal nagyobb a miénknél, hát óriási tévedésben vannak. A mi hadunk megszámlálhatatlan, és legyőzhetetlen. Ezen nincs mit már ragozni.
    A tollasok Istene eltűnt, elment. Nyugdíjba vonult, és valamelyik szomszédos univerzumban éli mindennapjait, nem is foglalkozik a Földdel. Ő is fél. Igen fél. Hiszen nem hallhatatlan. Van a Pokol kezében egy olyan fegyver, ami még őt is megöli. Ez pedig maga a Halál. Egyszer a Teremtőt is el fogja kaszálni, csak ki kell várni azt a pillanatot. Reménykedjenek csak, hogy visszajön egyszer és mindent egy csettintéssel el fog intézni. Csak nyugodtan, hiszen a remény hal meg utoljára ugyebár?
    A szárnyasok nem tudják, hogy mire képes a Pokol igazi ereje, azt hiszik, hogy könnyen eltiporhatnak minket. Hát óriási tévedésben élnek. Azt hiszik, hogy minden erőnket megmutattuk a világháborúk során, de nem. Az még csak a töredéke volt. Csak a kicsik szaladgáltak a harcmezőn. Mi, Nagyon pedig csak mosolyogva moziztunk, és gyűjtöttük magunkba a lelkeket. Most csak bele kell gondolni, hogy akkor milyen nagy volt a pusztulás. De milyen lenne, ha az összes erős démon egyesíteni az erejét, és egyszerre eresztenék ki az energiájukat. Hát akkor, jönne el a világ vége. A Föld kettéhasadna s eljönne az Apokalipszis.
    Akkor Lucifer feljönne és végezne az összes testvérével, az arkoknak a szárnyait nevetve vágná le, és mi meg ott állnánk büszkén a tetemük felett, és röhögnék azon, hogy azt hitték, hogy a Pokol katonáit le lehet győzni. Lehetetlen. Amennyi erőt kapunk a Főnöktől, azzal könnyedén végezni tudok a tollgombócokkal. Ilyenkor az Istenük merre van? Segíti őket valamivel? Nem hiszem. Maximum csak azzal, hogy propagandákat terjeszt, és beléverik minden új angyalnak a fejébe, hogy ők csak a Menny katonái. Ott nincs szabad akarat, mint nálunk.
    Ott csak a parancsnak élnek, semmi másnak. Nagyon kevés angyal jut el arra a szintre, hogy tudjon másra is gondolni az utasításon kívül, ezek legtöbbször le is buknak. Tudják, hogy fent nincs jövőjük, tudják, hogy ott csak a halál vár rájuk. De itt nálunk karriert futhatnak be, csak engedi kell elsőnek a Pokol pusztító erejének.
    Nem sokára itt az idő, hogy akcióba lépjünk és kieresszük a bennünk lévő gyűlöletet, az elfojtott energiákat. S az majd, egy gyönyörű halálhörgés után szét fog terjedni a világ összes pontján. Minden halandót megfertőzve, mindenkit letaszítva a helyes útról. Az összes lélek a Pokolé lesz, s végül mi fogunk győzni.
    Ezek a gondolatok járnak a fejemben, miközben a park felé sétálok. Most egyedül akartam lenni a gondolataimmal, hogy áttudjam dolgozni a lépéseimet, hogy taktikát megvitassam saját magammal. Mert most nem lehet elhamarkodott lépést hozni. Ahhoz túl közel van a Csata. Ez a vihar előtti csend, ami sokkal félelmetesebb, mint bármi. De keresztülhúzta a számításomat, hogy egy energiát érzek meg. Egy kedves ismerősömét. A drága Molochét.
    Érzem rajta, ahogyan megsértődik azon, hogy kinevettem. Hát drága kincsem, mit vártál. Nem fogok a nyakába ugrani, de be kell vallanom, hogy örömöt visz a lelkembe az a tudat, hogy ő is köztünk jár, és segít a háborúban.
    - A kicsik azért leleményesek, mert erőt szeretnének gyűjteni, hogy felemelkedjenek. Csak ahhoz, szükség van egy oly erős démonra, mint te. Szóval, ha nem haragszol, akkor a te hátadon fogok felmászni a ranglétrán. Megbeszéltük? Remélem meg. Mondom neki egy óriási vigyorral az arcomon. Még szép, hogy megjátszom magam. Kíváncsi vagyok, hogy mit tesz, ha egy gyenge kis feketeszeművel találkozik. Kíváncsi vagyok, hogy előjön-e belőle a jól ismert Gőg. Bár tudom, hogy sejti, hogy ki vagyok, de ez a kis szerepjáték nagyon nagy boldogságot okoz nekem. Hiszen született színésznő vagyok.
    - Nem? Ohh, akkor nincs elég képzeleti erőm, hogy felidegesítsem a nagy Molochot. Játszott szomorúság található meg az arcomon, az ajkaimat lebiggyesztem és úgy pillantok fel rá.
    - Elmesélhetnéd azt, hogy miért vagy női testben. Kíváncsi vagyok, hogy ki kapta el a nagy Molochot.

    [/b]
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jerome Park

    on Hétf. Feb. 01 2016, 21:24


    Abaddon és Moloch
    A sötétség vonzza önmagát!
    Lassan már mindenki tisztában lesz vele, hogy a pokol erejével szemben nincs esélyük. Mi fogunk nyerni és eltiporjuk a jóságot, aki nem velünk van, az ellenünk van. Ez ilyen egyszerű. A világ egy háború szélén áll. A vihar előtti csend napjait éljük. Csak egy szikra kell, hogy robbanjon minden. Akkor pedig a világ megszűnik úgy létezni, ahogy ma ismerik.
    Mi a csendes fajta vagyunk, titokban ténykedünk és a tudtukon kívül pusztítjuk el az emberek világát. Ami pedig a legjobb ebben, hogy a kis bolondok még segítenek is nekünk. Bizony ám. Ha akarnak, ha nem a ténykedéseik, amiket a jó ügy érdekében tesznek, mind hazugságok. A mi kezünk munkája.
    Nem vagyok az a típus, aki beképzelt módjára alábecsüli, hogy kivel áll szemben. De azok után, amik mostanában vannak, egyszerűen nem tudom komolyan venni az angyalkák istenét. Egyre több gyermeke áll a mi oldalunkra és egyre kevesebb követője marad neki. Persze így is veszélyes, de közel sem annyira, mint régebben, mikor még mindenki tisztán hitt benne.
    Igaz ez az ő hibája. Itt hagyta az embereket és azóta feléjük se néz. Persze, hogy kezd meggyengülni a hitük, ha nem látnak értelmet benne. Mi ellenben itt vagyunk és a sötétség, a pokol még senkit sem hagyott cserben. Ha így vizsgálja az átlagos ember, akkor be kell látnia, hogy a mi világunk a Pokol sokkal biztosabb hely, mint az angyalkák mennyországa.
    A parkban vagyok. A tó mellett. Éppen ezeken és hasonló dolgokon gondolkodok. Sőt több dolgon is egyszerre. Szeretek mindenen egyszerre gondolni, igaz néha belekavarodok, ez a fizikai test okozta korlátok miatt van. De élvezem, hogy valamennyire ez az agy is képes az osztott figyelemre, ha nem is annyira, mint kellene, de képes.
    Valami azonban megzavarja a koncentrációmat. Egy különös erőt érzek, amire elkezdek figyelni. Mikor az erő gazdája kinevet, szokásomhoz híven megsértődök. Hát igen ilyen vagyok én, nagyon érzékeny arra, ha kinevetnek. Egyszerűen nem tudom elviselni. Sose tudtam, de mivel érzem, hogy ez a démon erősebb, mint amilyennek látszik, így megpróbálok lenyugodni.
    - Te semmit nem csinálsz az én hátamon! Legfeljebb mögöttem! - Mondom kicsit lekezelő hangnemben. Gyorsan meg fogom unni az idegen ostoba játékát. Ám ekkor rájövök ki is ő! Abaddon, mégis mit vártam tőle? Olyan, mint mindig. Ez esetben viszont kénytelen leszek végigjátszani a játékát.
    Csak azért megyek bele, ebbe az idegesítő játékba, mert róla van szó, ha nem ő lenne, már most itt hagynám a fenébe. Gőgös vagyok, ez egy rossz szokásom és meg kell hagyni, igen nehezen vetem le. Nehéz visszafognom magam, hogy ne boruljak ki és tegyek olyat, ami általában rám jellemző, hiszen pont ezt akarja. Felidegesíteni. Viszont van egy előnyöm, a női beállítások könnyebben tudják kontrollálni az indulatokat, mint a férfik. Így talán nem lehetetlen a dolog.
    - Nincs! - Mikor meghallom a kérdést, mély levegőt veszek és igyekszem nem ordítani, de lefogadom, hogy gorombább lesz a hangom a kelleténél. - Miért is mesélném el? Ahogy mondtad, te csak egy kis démon vagy! - Mondom maró gúnnyal a hangomban. Csak a játék az oka, hogy nem mondom el. Őszintén bevallom szívesen panaszkodnék valakinek az esetről, de ha ő játszani akar, akkor meg adom neki a lehetőséget.

    Öltözék ||Zene
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jerome Park

    on Szer. Feb. 03 2016, 21:29



    Moloch & Abaddon

    Öltözék|| Remélem tetszik wow || ©️REDIT


    Mi legtöbbször a háttérbe vonulunk, és ott mozgatjuk az érzelmi szálakat, szorosan az emberek köré hurkolva, és ha úgy van kedvünk, akkor mosolyogva tudjuk elvágni azt a fonalat, amivel meg van kötve. Ha ezt elmetsszük, akkor bizony a lélek kiszáll az emberből, és lefelé veszi az útját, egyenesen a többi démon által kiszakított lélekhez, a gyűjtőrészhez, ahol majd az illetékes fel fogja őket darabolni, majd újra hasznosítja azt, amiből meg fog születni az új, friss feketeszemű, aki majd egy rossz szó nélkül, parancsra fogja megtenni azt, amit mi akarunk, azt, amit Lucifer akar. Ez a Pokol szépsége, az újrahasznosítás.
    Az angyalokat már nem is lehet ellenségnek venni, nem teljesedhetnek ki a szabályaik miatt, úgy ahogyan akarnak. Így nem jelentenek számunkra semmi veszélyt, mert az erejük nem lehet maximumon, mint a miénk. A tollasok korlátozva vannak, és ez nekünk csak jó. Ilyenkor nézném meg a kis Teremtőjük arcát, ahogyan belesétált a saját csapdájába. Mert szokták mondani, hogy aki másnak vermet ás, az maga esik bele.
    A Pokol lehet, hogy több kínnal jár, és sokkal többet kell harcolni egy ember lelkének lent, de a mi Főnökünk az itt van, és mindig is velünk lesz. Ő soha nem fog elhagyni minket, mint a szárnyas barmok Istene, Ő itt lesz és segíti majd a harcunkat, aztán pedig feljön, és együtt el fogjuk foglalni a Mennyországot. Mi fogjuk uralni a fenti és lenti létet. Sőt, a köztes univerzum is a miénk lesz. Legyőzhetetleneké fogunk válni.
    Gyönyörű a mostani éjszaka, és ilyenkor csodálatos a tó. Szokásom ide kijönni minden este, itt a legjobban lehet játszadozni a gondolatokkal, tervezgeti. Ma is úgy terveztem, hogy itt leszek és kiszelőztetem a fejem, de egy illető pofátlanul elorozta a helyemet. Ha nem ő lenne, akkor kitépném a szívét, és beledobnám a vízbe, hogy az vérvörössé fesse a színét.
    - Ohh, de miért nem? A legjobb dolog a kihasználás. Azt tanították a démon iskolába. Vagy netán a tanárok is tévedtek? Kérdezem tőle egy gúnyos kacaj kíséretében. Csak nevetni tudok a lekezelő hangnemen, most esett le neki, hogy kivel van dolga. Kénytelen lesz végigjátszani a játékomat, hiszen ezzel tudja a legjobban elérni, hogy itt maradjak. Megmondom, őszintén most elakarom érni, hogy fel menjen nála a pumpa és ordítson, tomboljon, hogy beférkőzzek abba a velejéig mocskos lelkébe, és pusztítson. Jóban vagyok vele, de a fajunkból kifolyólag is, szokásom egy kicsit gonoszkodni a társaimmal.
    - Hm, de azért próbálkozok, ha nem haragszol meg érte. Még mindig az arcomon van a névjegyemmé vált gúnyos mosoly, és amikor észreveszem azt, hogy visszakell fognia magát elnevetem magam. Ahogy látom, már sikerült is.
    - Hát, hogy a kis lelkecskédet kiöntsd valakinek. Vigyorgok rá gonoszan.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Jerome Park

    on Csüt. Feb. 04 2016, 00:02


    Abaddon és Moloch
    A sötétség vonzza önmagát!
    Az évezredek alatt mi megtanultuk, hogyan éljünk együtt az emberekkel és hogyan használjuk őket a céljainkra. Nem olyan nehéz a dolog. Az emberi faj kifejetetten befolyásolható. Mindent elhisznek. De a hitük a szárnyasok istenében való hitük is arra sarkallja őket, hogy nekünk segítsenek. Hogy a mi világunkat erősítsék. Az angyalok és az árnyvadászok nincsenek annyian, hogy bármit is tegyenek ellenünk.
    Az emberek világa olyan, mint egy hatalmas sakktábla. Az emberek a parasztok a táblán, feláldozhatóak és taktikai szempontból figyelemelterelők. Viszont ezen a gigantikus sakktáblán a fehér oldal áll vesztésre. Sorra ütik le a bábujait. Az angyalok istene a fehér játékos, a mi vezérünk Lucifer pedig a fekete, aki lassan megadja a mattot. Azzal pedig vége lesz a játéknak.
    Akkor a mi urunk feláll és feljön közénk, hogy megsemmisítse az emberek világát. Amikor pedig ezt megtette tovább megy és velünk az oldalán elfoglalja a mennyországot is. Minden az ő hatalma alatt lesz. Mi pedig élvezni fogjuk a hatalmát és a szenvedést, amit az emberekre hoz. Nem kell akkor már elrejtenünk magunkat előlük. Mind a pusztulásnak lesznek ítélve.
    Tökéletes helyet találtam a gondoltaim szabadon eresztéséhez a park képében. A tó kifejezetten sokat segít, hogy a gondolatai. Könnyebben áramoljanak. Valahogy vízparton mindig jobban tudok gondolkodni, mint máshol. Erre elég korán rájöttem. A víz a vérre emlékeztet. Talán ez az oka, hogy olyan jótékony hatással van rám, mint amilyennel. Ám gondolkodásomat megzavarja egy démon jelenléte.
    - Nem tévednek a tanárok. Pontosa  úgy van, ahogy mondták. De akkor sem engem fogsz kihasználni. Keress más démont erre a célra. - Mondom kicsit morcosan. Viszont ekkor rájövök, hogy bizony Abaddonnal van dolgom, ami azr jelenit, hogy muszáj belemennem a játékába, ha akarok, ha nem. Nincs másik opció.
    Tudom, hogy nem maradna itt, ha nem mennék bele ebbe az ostoba játékba. Ahogy azt is tudom, hogy rá akar venni, hogy kiboruljak, hogy tomboljak. De nemfogok. Nem adom meg neki ezt a szívességet. Az lesz, amit én akarok. Én pedig nem akarok kiakadni. Nem fogok engedni a belső kényszernek és a gőgnek, ami elemi részem. Most az önkontrolt gyakorlom, úgyhogy nem fogok kiakadni.
    - Csak nyugodtan próbálkozz bátran. - Gúnyosan mosolyog, én viszont nem törődök vele. Vigyorogjon csak. Megérezte, hogy vissza kell fognom magam és megint nevetni kezdett. Mély levegőket veszek. Nem fogok úgy viselkedni, ahogy szoktam. Most jobban fogom kontrollálni, hogy mit teszek.- Kis lelkecskémet? Nekem nem kicsi a lelkem. De ez lényegtelen. Nem neked fogom kiönteni! - Mondom egy fintorral. Nem ő az egyetlen, aki meg tudja magát játszani. Ebben én is itthon vagyok.

    Öltözék ||Zene

    Re: Jerome Park

    on Vas. Jan. 15 2017, 19:22

    avatar
    Alan Bret

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Nincs
    Rang : Kóbor
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 152
    Foglalkozás : mesterlövész, fegyverkészítő

    Re: Jerome Park

    on Vas. Jún. 04 2017, 22:02


    To Pandóra    


    Annyi év után. Akkor ott hagyott, engem én pedig csak mentem elveszett, korcs lelkemmel keresve őt....De most rá találtam...Vagy ő talált meg engem. Mindegy is. Ismét itt vagyok, és akarom, hogy rám leljen...A biztonság amit ad, a meleg mélység, a sötétség amiben nem érzem magam elveszettnek..Az amit ő ad....azt semmi nem tudja vissza adni....Pandóra....Halkan zihálva lépkedek a park szélén és csak keresek. Tudom, hogy itt van, de annyi év után. Az egyetlen akinek kell az érintése...az egyetlen aki nélkül mindig is senki leszek....A dzsekim zsebeibe csúsztatom a kezeim és élvezem a hideg víz illatot amit a szél felém hoz. Érzem az ő illatát is. Valahol itt van, de vagy nem engedi, hogy lássam, vagy még távol van tőlem. Csak érint sem Pandóra! Annyira szeretném....Lehunyom a szemeim és eszembe jut amikor először megérintett. minden vadságom elszállt és olyan nyugalom karolt át amit magam is élveztem. Úgy érzetem végre tartozom valahova...Valakihez....Lassan kinyitom fekete szemeimet és leülök a földre. Ha látod, akkor lásd ahogy megalázom magamat érted...Csak kérlek lépj hozzám...A földre teszem kezeim és bele markolok a fűbe kitépve ujjaimmal azokat és össze csukva a szám sóhajtok egyet. Kérlek...találj meg ismét...


    avatar
    Pandóra Saggar

    Faj : Démon
    Rang : Hercegnő

    Re: Jerome Park

    on Kedd Júl. 04 2017, 23:24

    Rég volt mikor utoljára itt jártam. Már akkor is imádtam ezt a várost. A sok embert. A sok vágyat… Mintha egy teljesen másik világba csöppenne az ember, vagy éppen démon.
    Bíztam benne, hogy hamar észreveszi jelenlétemet. Okkal kellett ismét felkeresnem őt. Másért nem is jöttem volna ide a városba. Nem keltek nagy zűrt, nyogton maradok. Nyugton maradok mindaddig, míg meg nem érzem, hogy végre észre vette jelenlétem. Nem fogok elébe járu0045ni, mint valami cseléd a királya elé… Neeem. Ez pont fordítva működik. Hunyászkodjon meg, szenvedjen, akarjon engem.
    Szeretek játszani az idegeivel, kínozni őt. Szeretem látni a tekintetében azt a vágyat ahogy rám néz. Pontosan tudom, hogy merre jár, hogy eljött az az este, hogy végre felfedjem magam. Mosolyogva figyelem ahogy a parkban sétál, majd megadóan leül a fűben. Dúdolászni kezdek, úgy indulok meg felé.
    Lassú léptekkel, mosollyal tekintetemen sétálok egyre közelebb felé. Az árnyékban egy pillanatra még megállok, majd teljes egészemben kiállok elé, fölé hajolva.
    -Alan Bret!... Te aztán még mindig szemtelenül helyes vagy. Mond drága hogy vagy?-Természetesen nagyon is érdekel hogyléte, hisz mégis csak az én „katonám”. Ha nincs jól, nem ad bele 100%-ot a munkájába, ami viszont nekem nem lesz jó.
    avatar
    Alan Bret

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Nincs
    Rang : Kóbor
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 152
    Foglalkozás : mesterlövész, fegyverkészítő

    Re: Jerome Park

    on Pént. Júl. 07 2017, 22:07


    To Pandóra    


    Szórakozik nekem. Bosszant, és az idegeimen táncol. Folyamatosan fülelek, és minden rezdülésre, hangosabb neszre oda kapom a tekintetemet és fújok egyet utána. Lehunyom fekete szemeimet, és ismét a vörös hold fényének pusztaságában kószálok, vad szabad lényemben. Ő lát engem, és ez boldogsággal tölt el. Lenyugszik a testem ahogy az a különös érzés rám telepszik, mintha tényleg itt állna és figyelne engem. Védő sötétsége körbe zár, és mindenem ellazul. Olyan mintha mindent levetkőznék előtte, és minden terhem leomlana. Megkönnyebbül a testem, és lassan kinyitom a szemeim. Már itt van, és vigyázz rám. Meghallom a hangját és teljesen ellazulok, a farkasból bárány lesz végül...Elmosolyodom ahogy lassan felnézek rá a kérdésre és kezeimet felhúzott térdeimre támasztom ahogy íriszeibe tekintek.-Pandóra...hát megint itt vagy....-mondom halkan, olyan nyugodt vagyok, és felszabadult.-Örülök, hogy nincs semmi bajod, és épségben láthatlak.-felé mindig őszinték a szavaim. Nem tudom miért, valahogy neki soha nem tudok hazudni. Nem is akarok....egyszerűen csak...magánál tart és nem enged el. nem mintha távozni akarok. Ő...megadja nekem azt az érzést mikor valakihez fűződünk...-Jól vagyok. A szokásos tudod. Iszok, dugok, dolgozok.-rántom meg a vállamat.-Oh, úgy látod....-simítok az arcomra és el is vigyorodom.-Te pedig még mindig tökéletes vagy. Nagyon jól mutatsz ebben a testben.-mondom kedvesen.-Amúgy jól vagy te is?-kérdezem ahogy pislogok párat.



    avatar
    Pandóra Saggar

    Faj : Démon
    Rang : Hercegnő

    Re: Jerome Park

    on Hétf. Aug. 14 2017, 21:47

    Jó látni megint őt. Már hiányzott az az ostoba feje, az a tekintet, amivel rám néz. Sosem bántam meg, hogy anno őt választottam ki. Tudtam, hogy ő örökké hűséges lesz hozzám és fontos annyira az élete, hogy mindent megtesz érte.
    Most is van feladatom a számára, de ezt nem ma este fogom vele közölni, Hadd őrlődjön még egy kicsit.
    -Hogy nekem bajom? Édesem! Én vagyok Pandóra! Mi bajom lehetne?-Igen izgalmas kalandokban volt részem. Oké igaz volt, amiből alig jöttem ki jól, de ahogy mindig mindennel azzal is én jártam jól végül.
    -Helyes! Helyes! Csalódnék is benned, ha nem így lenne. Gondolom még mindig nem sikerült egy lánynak sem elcsavarnia a fejed. Bár mondjuk elég rendesen a nyakadra lett tekerve. Komolyan mondom fejet hajtanék az előtt, akinek sikerülne.-Tudom jól, hogy ő nem az a nyámnyila ficsúr, aki imádn a romantikázást, kapcsolatokat és mindenféle szarságot. Ő egy független farkas. Rajtam kívül másnak nehéz betörnie.
    Ahogy megdícséri a testem végig nézek magaom, majd végig csúsztatom a kezem.
    -Nah igen. Dögös vagyok. Azt hiszem most találtam meg a tökéletes testet, ami a legeslegjobban illik hozzám. Ha jó fiú leszel talán többet is láthatsz majd belőle.-Kacsintok rá, majd kicsit közelebb sétálok hozzá.
    -Én ne lennék jól édes? Tökéletesen vagyok, főleg most, hogy téged is láthatlak. No de nincs kedved inni egyet? Én szomjan halok. Biztosan tudsz ajánlani valami remek kis helyet, ahol sok a pia, a pasi és a csaj.-Csapom össze a tenyereimet izgatottan. A munka megvár minket. Most jöjjön egy kis szórakozás.
    avatar
    Alan Bret

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Nincs
    Rang : Kóbor
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 152
    Foglalkozás : mesterlövész, fegyverkészítő

    Re: Jerome Park

    on Hétf. Aug. 14 2017, 22:46


    To Pandóra    



    Lassan felkelek ahogy hallgatom és halkan nevetek a szavain. Fekete hajamba túrok és halkan szusszanok.-Fontos vagy. Akkor is aggódni fogok érted, ha világokat tudsz megmozgatni...-mondom ahogy rá tekintek fekete íriszeimmel. Furcsa lenne ez az én számból de ezt Pandórának mondom. Neki soha nem furcsa ilyeneket mondani. Tudom, hogy tudja mi zajlik bennem mikor velem van. mint egy kutya a gazdáját istenítem. Csak megrántja a láncaimat és a lábainál fetrengek és lógatom a nyelvem mint egy ostoba korcs, aki hasi simogatást vár. Megalázó...egy csomóan ezt mondanák. Egy zsoldos akit ennyire földre tud kényszeríteni egy nő. Oh, ha tudnák...ő nem csak egy nő...Ő az én istennőm...-Te lennél a legdühösebb rám, ha hagytam volna magam elcsavarni egyetlen egy picsának is....-mondom ahogy figyelem és lassan közelebb lépek ahogy a testéről beszél. Megsimogatja magát én pedig nyelek egyet. Szemeibe nézek. Az ő tekintete mindig lát, neki megadom a szemkontaktust. Ő megköveteli tőlem és én az ő követelései előtt mindig fejet hajtok.-Többet? Gondolom lesz ára annak, hogy többet lássak...-Nagyon jól tudja, hogy csak egy simogatásért is képes vagyok neki menni egy egész falkának még ha ott helyben meg is halok. Nagyon jól tudja, hogy csak a közelében lehessek azért a fél várost lerombolnám. Nagyon jól tudja, hogy minden jutalomért amit tőle kapok magamat is képes vagyok megölni. Bulizni akar? Miért nem adsz nekem feladatot Pandóra...? Kérlek ne csigázz!-Ezért hívattál magadhoz?-kérdezem ahogy felvonom egyik szemöldököm.-Ezért jelentél most meg, hogy csak elmenjünk inni? Ismered az egész helyet, és mégis tőlem vársz jó italozót?-kérdezem ahogy össze szorítom az ajkaimat.-Mindig játszol velem...-suttogom ahogy közelebb hajolok majd lehunyom a szemeim és vissza lépek majd zsebre teszem a kezeim. -A parkon túl nem messze van egy romkocsma. Jó pasikat és nőket nem garantálok, de ott leszek neked én...Legalább egy kis törődést én is csipegetek.-Utálom mikor vele vagyok és másokkal is beszél, és játszik. Elveszik a nyugalmam, elveszik azt, hogy rám figyeljen. Akkor inkább kínozzon, de akkor is csak rám figyel.


    avatar
    Pandóra Saggar

    Faj : Démon
    Rang : Hercegnő

    Re: Jerome Park

    on Hétf. Aug. 28 2017, 18:48

    A mosolyommal jutalmazom meg kedvességét. Ha már ennyit kellett várnia rám ennyit igazán megérdemel, nah meg valóban megmosolyogtatnak szavai. Olyan kis … emberi szóval fogalmazva, lüke.
    -Ez igazán kedves tőled, de felesleges aggódnod értem. Nagy lány vagyok már. Tudok magamra vigyázni. Amíg távol vagyok inkább a saját életed érdekeljen. Kaptál egy új lehetőséget. Használd ki amennyire csak lehet… Persze ne csinálj semmi ostobaságot, mert nem biztos, hogy melletted leszek, hogy megmentsem azt a formás feneked.-Annyit nekem sem ér meg ő, hogy a saját életemet kockéztassam. Találok másik ostobát, aki majd ugrál minden szavamra. Lehet nem lesz olyan jó, mint ő de senki sem pótolhatatlan.
    -Nah látod ezzel egyetértek. Többet érsz te annál, mintsem lekösd magad egy ostoba tyúkkal. Bevallom őszintén, hogy nem is biztos, hogy hosszú élete lenne annak a szerencsétlen leánynak. Persze ettől még a kalap emelés meglenne, de mivel az ilyen kis fruskák csak elterelnék a figyelmed így kénytelen lennék kiiktatni őket. De úgy hiszem ezt magad is nagyon jól tudod. Nekem százszázalékosan kellesz, nem csak egy töredéked.-Nem azért a töredékért kapta vissza az életét. Őt választottam mert ő benne volt meg az, ami kellett nekem. Ha ezt egy mitugrász fruska miatt mind eldobja, nos akkor vagy őt ölöm meg vagy a leányzót. Mivel az ő vesztesége számomra túl drága lenne, így nem marad más mint az utóbbi választás.
    -Természetesen semmit sem adok ingyen. Ezt már megtanulhattad. Mindennek megvan az ára, amit vagy megmondok előre, vagy csak később derül ki.-Hülye sem vagyok. Nem fogom halálra dolgoztatni az előtt, hogy megkapna, akkor semmi energiája nem maradna rám.
    Szélesre húzom ajkaimat, ahogy kérdőre von. Akár fel is pofozhatnám, akár kicsit meg is kínozhatnám, de most hadd lássa mekkora a nem létező szívem és elfelejtem neki ezt a tiszteletlenséget. Az sem szándékom, hogy ne várja érkezésemet.
    -Nem, nem azért hívattalak, de most még semmi kedvem a munkáról beszélni. Bulizni akarok, hisz fiatalok vagyunk, dögösek… Élvezzük a földi életet. De ha neked nincs kedved nem kötelező velem tartanod. Viszont akkor nagy eséllyel egy másik férfi ágyában kötök ki….-Mondom halálosan komoly tekintettel, de legbelül csak mosolygok és jót szórakozom rajta.
    avatar
    Alan Bret

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Nincs
    Rang : Kóbor
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 152
    Foglalkozás : mesterlövész, fegyverkészítő

    Re: Jerome Park

    on Szomb. Szept. 09 2017, 20:37


    To Pandóra    


    Ki készít ez a nő. Hiába tartom fent a magasba néha a halandók is haragszanak a képzeletbeli isteneikre. Én is néha gyűlölöm őt. Sokszor nem tartom vissza a haragot de tudom ezen is csak mosolyog, így hamar elveszik belőlem. Csak hallgatom majd elindulok, hogy mutassam neki a helyet.-Ugye tudod, hogyha ott leszek és bárki csak a jelét teszi, egy fejtépéssel kitörlöm a listából.-mondom ahogy felé tekintek fekete szemeimmel, és féloldalas mosolyra húzom a számat. Mindent én se viselek el. És azt főleg nem, ha kinézik őt mikor én is ott vagyok. És most egy elég jó testet kapott magára.-Ennyire ne legyél féltékeny a hölgyekre lady.-vigyorodok el kicsit pimaszul.-Tudom, hogy csak magadnak akarod Adonisz testem.-mondom, és látszik tisztában vagyok vele körülöttem mozog a világegyetem.-Nem szeretem az ilyen játékaidat. -fintorgok rá ahogy figyelem kék szemeimmel, és kiérve vele a parkból, sétálok a forgalmas utcán mellette a kocsma felé.-Fiatalok...Mindennek érzem magam csak annak nem.-morgom halkan ahogy lassan elérek a kocsmához és kinyitva az ajtót engedem be majd lépek be utána és indulok a pulthoz. Ahogy oda érünk felé fordulok.-Mit innál?-kérdezem ahogy rajta tartom fekete szemeim.


    avatar
    Pandóra Saggar

    Faj : Démon
    Rang : Hercegnő

    Re: Jerome Park

    on Vas. Okt. 22 2017, 17:10

    -És szerinted az engem hol érdekel? Nem tudom sajnálni ezeket a halandókat…Kezdem azt érezni, hogy kezded elfelejteni milyen is vagyok. Azt hiszem túl régóta hagytalak egyedül. No de majd megoldom ezt a problémát.-Kacsintok rá. Nehogy már engem próbáljon fenyegetni. Nem is tudom mikor érdekelt engem bármiféle emberi lény élete.
    -Ne álmodj nagyokat drága! Én és a féltékenység… Kérlek… Mindent megszerzek, amit csak akarok. Te is itt vagy már nem is tudom milyen régóta. Hűséges csatlósom, akit bármikor előráncigálhatok, aki bármit megtesz értem. Nem a testedért tartalak… Ezt te is nagyon jól tudod.-Szemeim összeszűkülnek, ahogy szavaim egyre keményebbé vállnak.
    Megrántom a vállam a szavaira. Lehet, hogy ő nem szereti, de én nagyon is. Nem azért van itt, hogy én a kedvébe járjak. Pont fordítva. Ő az én katonám, a szolgám. Felnevetek, ahogy leöregezi magát. Még, hogy ő öreg… Akkor én mégis mit mondjak?
    -Drágám tudod van az a mondás, hogy mindenki annyi idős amennyinek érzi magát. Nos én fiatalnak érzem magam. Próbáld ki te is! Vagy esetleg keressünk egy gyógyszertárt és vegyünk viagrát neked? Minden rendben van odalent?-Direkt húzom az agyát. Tudom mennyire büszke férfi és ez nagyon is megfogja bántani az ő nagy egóját.
    Halvány mosollyal a képemen indulok el mellette a kocsma felé. Jó lesz kicsit kikapcsolódni. Már rám fér. Túl sok a munka, túl sok az idióta… Ahogy belépünk a kocsmába körbe nézek. Nos nem a legjobb hely, de egyelőre megteszi.
    -Édesem szerintem tudod mit kérek.-Érzem magamon a férfiak tekintetét, de nem foglalkozom velük… Még nem.
    avatar
    Alan Bret

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Nincs
    Rang : Kóbor
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 152
    Foglalkozás : mesterlövész, fegyverkészítő

    Re: Jerome Park

    on Vas. Okt. 22 2017, 22:40


    To Pandóra    


    Csak hallgatom és a teljesítmény nyújtásra felvonom a szemöldököm majd egy olyan "most komolyan ezzel akarsz megsérteni?" mosollyal az arcomon nyitom ki előtte a kocsma ajtót majd engedem be. Mindenki őt nézi, de inkább döntök az egyszerű testőr szerepe mellett. Úgy sem hatja meg amiket mondok neki szóval élvezkedjen. Ha ez neki kell akkor ez van. A pulthoz sétálok. Nah még nekem kell válogatnom helyette. Jó hogy, nem kérdezi meg kire másszon itt rá. Bár nálam helyesebb nincs is itt jó formán. Kérek két wiskhyt majd vissza sétálok az általa elfoglalt asztalhoz és lerakom a poharakat majd töltök neki és magamnak.-Nah, akkor szórakozás. Mi a terv? Részegre isszuk magunkat, táncolunk, te megdugatod magad én meg megdugok valakit?-kérdezem pislogva ahogy bele iszok a saját poharamba majd egyből körbe is nézek a női választék után. Megszereztél...Egyre jobban inog benned a hitem Pandikám. Kezdesz a saját önimádatoddal, és önzőségeddel kipofozni engem a szolga sorból. De egyenlőre egyedül nem tudok veled mit kezdeni. Vagy csak megölni tudom magam ahogy régen kaptam abba a jóslatba. Töltök magamnak egy újabb pohárral majd neki is ha megitta és ismét bele kortyolok az italomba de a felénél vissza is teszem. Eszembe jut Masa. Ő biztos táncolna. Halványan elmosolyodom, majd vissza tekintek rá fekete szemeimmel.-Vagy esetleg táncolni akarsz?-kérdezem ahogy felvonom az egyik szemöldököm és megiszom végleg a poharam tartalmát.


    avatar
    Pandóra Saggar

    Faj : Démon
    Rang : Hercegnő

    Re: Jerome Park

    on Hétf. Nov. 27 2017, 20:32

    Azért nem tartom magam annyira szarnak, hogy egy ilyen kis lerobbant kocsmából válasszam ki a szex partnerem. Azért vannak igényeim, nem is kicsik. Nem nagyon szívlelem ezeket az ostoba emberi lényeket. Ha egynek megengedem, hogy megérintsem, annak nagyon különlegesnek kell lennie, vagy egyszerűen csak nagyon befolyásosnak. De nem hiszem, hogy ezen a helyen lennének olyan férfiak, akik megérdemelnék.
    -Te tényleg ilyen könnyűvérűnek hiszel? Nem tetszenek az itteniek, pedig gondoltam csinálhattunk volna valami hatalmas partit. Csinos leánykákkal, erős férfiakkal. De akkor ez most elmarad… Majd legközelebb. Hosszú még az élet.-
    Ahogy belekortyolok poharamba Bretre pillantok. Nagyon csendes. Valami nincs rendben vele. Összeszűkülnek szemeim úgy figyelem őt. Lehet, hogy túl sokáig voltam távol tőle?... Nem szabad, hogy meginogjon. Egyik legjobb katonám, fájna az elvesztése, de tény nem pótolhatatlan. A kérdésére először csak meglepetten pislogok rá, majd felnevetek jó hangosan.
    -Hogy én táncolni? Hol hagytad az eszed? Ilyen rég nem találkoztunk volna drága Alan? Én és a tánc ilyen pornép között… Megbolondultál? Hogy jutott ez az eszedbe. Tudtommal te sem vagy valami táncos lábú…-Gyanakvóan méregetem őt.
    -Ugye nem?... Ne mondd azt nekem, hogy elcsavarták a fejed!-Hangom keményebbé válik. Ha erről tudomást veszek, sokáig már nem fog ezen a bolygón élni.
    avatar
    Alan Bret

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Nincs
    Rang : Kóbor
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 152
    Foglalkozás : mesterlövész, fegyverkészítő

    Re: Jerome Park

    on Szer. Nov. 29 2017, 23:03


    To Pandóra    


    -Most mondtad, hogy nem tetszik itt senki. Akkor nem lehet itt igazán partit csinálni. Engem meg most ez vonz a legkevésbé Pandi.-mondom ahogy bele kortyolok a wiskhybe.-Kitudja amúgy milyen szeszélyes gondolatok járnak a fejedben kedvesem. Én pedig nem értek hozzájuk.-emelem meg ártatlanul a kezeimet ahogy szusszanok egyet és megiszom a maradék wikshímet megint ahogy lehunyom a szemeim és hallgatom hogyan válik keménnyé a hangja. Nem nagyon reagálok rá csak fapofával nézek magam elé majd rá nézek fekete szemeimmel.-Megpróbáltam valami ötletet adni neked, mielőtt leszeded a fejemet.-mondom figyelve a szemeit és lassan töltök magamnak megint az üveg wikshy tartalmából.-De te egyből gyanakodsz. Nem vagy túl féltékeny Pandóra? Különben is, találsz nálam jobbat is nem értem mit izgulsz azon ha elvesztesz. Lehet hogy jó vagyok, de te mondod mindig azt hogy mindenki pótolható. És ebbe te is bele tartozol.-mosolygok rá majd kacsintok egyet majd ismét a pohárba kortyolok.-Lassan mennem kell tudod? Más ad munkát nem csak inni hív meg. Élni is kell valamiből, sajnos én lelkek zabálásával nem lakok jól.-mondom egy fintorral.


    avatar
    Pandóra Saggar

    Faj : Démon
    Rang : Hercegnő

    Re: Jerome Park

    on Csüt. Dec. 28 2017, 19:12

    A türelmem nekem is véges még vele szemben is. Lehet, hogy kötődöm hozzá, mert az egyik legjobb katonám, de ha kell kellő keménységgel bánok vele, hogy tudja hol a helye ebben a világban. Nekem köszönheti azt, hogy még él...
    Először nagyon is türelmesen hallgatom őt, de mikor átlépi azt a bizonyos határt nekem sem kell több. Emberfeletti gyorsasággal állok fel helyemről, kapom el nyakát és vágom a falhoz, miközben torkát továbbra is erősen fogom.
    A szemeim befeketésednek. A tekintetemből láthatja, hogy tombol bennem a düh és ha még egy rossz szót szól neki vége. Nem érdekel a kisebb közönség. Talán jó is, hogy látják mind ezt. Egy Bret félének szégyen, ha egy nő így megalázza őt… És ez még nem semmi.
    -Ne felejtsd el, hogy honnan jöttél… Hogy nekem köszönheted az életedet.-Sziszegem neki alig hallhatóan. Elég, ha csak ő hallja.
    -Amit odaadtam azt el is vehetem!-És ezt be is mutatom neki. Szép lassan fájdalmat kezd el érezni egész testében, majd a saját vérének a szaga is orrába hatol. Minden akkori sebe ismét megjelenik rajta. A halandók ebből semmit sem láthatnak, ügyelek arra, hogy takarásban legyek… Bár az sem zavarna, ha látnák. Mégis mit tudnának ellenem tenni?
    -Ne merészelj ilyen hangnemben beszélni velem! Lehet, hogy veled kivételeztem, de tőled sem fogadom el ezt a stílust. Bármikor találhatok mást magamnak, de én tartom magam a szerződésünkhöz. És te?... Fontos még annyira az életed, hogy elviseld, hogy engem kell szolgálnod?-Hajolok közelebb hozzá.
    -Ahogy hívlak neked azonnal ugranod kell értetted!?-A sebek eltűnnek, a vérzés leáll, mintha mi sem történt volna, majd egy könnyed mozdulattal engedem el, aminek következtében a földre zuhan. Nem rúgok belé, nem csinálok semmit, csak megvetően pillantok rá, majd fogom a holmimat és faképnél hagyom őt.

    Ajánlott tartalom

    Re: Jerome Park


      Pontos idő: Vas. Dec. 16 2018, 05:54