Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Long Island villa
by Emanuel de Medici Today at 00:53

» Fangtasia
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 22:21

» Theo szobája
by Theodore Miles Montgomery Vas. Dec. 09 2018, 22:30

» Freshkills Park
by Admin Vas. Nov. 25 2018, 19:40

» Cox professzor irodája
by Thomas Montgomery Vas. Nov. 25 2018, 19:20

» Pince
by Admin Vas. Nov. 11 2018, 22:47

» Belső udvar
by Dorian M. Montgomery Szomb. Nov. 10 2018, 21:54

» Carlmichael Ház - Tárgyaló
by Reinald Carlmichael Szomb. Nov. 10 2018, 21:51

» Rising Star Cave - Dél-Afrikai Köztársaság
by Armand Assante Vas. Nov. 04 2018, 20:49

» Azrael
by Desmond O. Cross Vas. Nov. 04 2018, 17:52

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Broadway

    Share

    Broadway

    on Csüt. Okt. 01 2015, 17:34

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Vas. Szept. 25 2016, 02:57




    Természet & Művészet &

    és ©

    Háború

    Színház... Csillogás... Gazdag fények... Muzsika... Giccs... Elérhetetlen szépség, melybe a nyomor és rothadás fest végtelen ecsettel. Mindezt jelképezi a Broadway. A Broadway, melyen oly sok színház, opera és megannyi csillag felemelkedése és bukása, mintegy örök körforgásként volt nyomon követhető. Tömegek nyomorognak kígyózó sorokban az enyhe őszi esőben. Még süt a nap, ám már reánk köszönt a hidegebb érintésű szellő. Nem mintha különösebben érintene az időjárás változékony hangulata. Inkább megigazítom a kosztümkabát gallér részét bőrkesztyűs kezemmel, miközben az összehajtott ernyőt a Broadway leghíresebb színházának VIP bejáratánál az őr kezébe nyomom. Sárkány fejes sétapálcám halkan koppan a vörös szőnyegen, ahogy futó pillantást vetve a várakozó sorokba tömörült népekre belépek a külön bejáraton. A színház világa, az itteni fények nosztalgikus világba repítenek. A folyosókon végigkísérnek néhány újgazdag párral, de hamar megunom a szokásos kísérői szövegelést. Nem ez miatt vagyok itt és legfőképp nem a luxus ficsúrok szemeinek keresztüzére vagyok kíváncsi. Az előadás érdekel. Kissé kiengedve aurám fekete, nehézkes csápjait hamar kellemetlen légkörré válik, ami eddig kellemes és vonzó volt körülöttem. Valahogy mindenki hamarabb is találja meg a jegyén szereplő helyeket. Gonosz mosollyal maradok kettesben az engem útba igazító kísérő hölggyel. Nagyot nyel, s láthatóan ő is szívesebben köddé válna, ám visszahúzva energia hullámomat, hamar újra szín költözik a sápatag pofikára. Mintha zavartan pillantana körül, veszi észre magát, hogy a rossz, s egyben félelmetes érzés, mintha tova tűnt volna. Halkan köhintek, mintha eddig rá vártam volna, hogy kísérjen végre az engem megillető helyre. Elpirul, s elnézést habogva indul előre, miközben a színház történelméről mesél. Ó, jól ismerem ezt a helyet. Nagyon is jól. Mindig mosolyt csal arcomra e hely, s talán nem is a hely, mert hisz mindig visszatalálok a színházak pompájába és mocskába, ahogy a bálok kavalkádjában is szívesen elvegyülök. De a színház, az opera... más. Hogy miért? Talán, mert itt valóban ellazulhatok. Ha már az ördög nem alszik, legalább pihen néha. S ebben a közegben bizony meg is teheti. Én legalábbis könnyedén adom át magam a hely végtelen történetét hirdető közegének. A lány hangjával, s mindazt amit mond, már nem is izgat, gondolatban az elmúlt korok végtelen folyosóit járom.

    Lerobbant épület, poros, romokkal telt, a korhadt gerendákon patkányok fogócskáznak, a tépett színházi függöny alatt megroppant zongora halk, koppanó billentyűi a húrokra ütnek. Hosszú ujjak játszanak halk dallamot, a betört üveg keret alatt katonák holttestei vérbe fagyva merednek a beszakadt tető felé, mintha a csillagok választ adhatnának arra, vajon miért éppen itt és miért éppen most? De a csillagok sosem adnak választ, s pláne nem a holtak kérdéseire. A szétzúzott, golyó sebezte arcokra az ezüstfény groteszkül fest halotti maszkot. Mintha így próbálná a halál örökítette utolsó pillanatot megszépíteni.

    Az emlék hatására felkuncogok, ám valami megzavarja  a melankólikus elmélkedést. Ill., nem megzavarja, inkább megsimítja, nyugtatóan lengedezik néma magányában. Tisztán, érezhetőn. A hölgy kinyitja előttem a páholy ajtaját, majd lassan belépek. A legkiválóbb hely. Meztelen, kecses női váll, finom esésű hajzuhatag, az elegancia minden vonását magában hordozó női alak ül előttem a puha karfájú széken, bársony kesztyűs kezében régi korok emlékét idéző színházi távcsőt tart. Becsukódik mögöttem az ajtó, és kedvem volna nevetni, ám ehelyett csak mosolyom lesz még szélesebb.
    Némán, szinte hangtalanul veszem le a kabátot, s akasztom fel, majd az eddig rejtve tartott rózsaszálat veszem ki egyik belső zsebemből. A szék mögé lépek, s tudom, direkt nem pillant felém. Mosolygok, lehúzom kezemről a kesztyűket, majd finom mozdulattal tűröm el a vállára eső tincseket, ujjaim ügyes, simogató mozdulattal érintik végig vállának vonalát, felkarját, egészen a csuklóig, hogy megfogva kezét, meghajoljak, majd illő csókot helyezzek a kézfejre. Érzem, hogy engem figyel, s csupán most engedem meg magamnak azt a luxust, hogy kiengedjem démoni energiám mélyebb fonákjait is, így üdvözölve e régről ismert, számomra "nagy tiszteletnek örvendő" égi jövevényt.
    Gonosz mosollyal tekintek az angyali szempárba, állva a fürkésző pillantást, s közben leülök a magam helyére. Leteszem magam mellé a sétapálcám, majd illőn átadom a fekete rózsaszálat.
    - Gyönyörű estének nézünk elébe, ám így, hogy itt van Ön is, csak még szebb lehet. Örülök, hogy újra látom, Gaia úrnő. - e néven csupán én szólítom így, hajdanán a görög antik korok fénykorában a halandók így illették Természetanyát, az égiek egyik legidősebb angyalát. - Sejtettem, hogy Ezt az előadást Ön sem fogja kihagyni.
    Egyenlőre nem kérdezek, hisz nem a Fény és Sötétség képviselőinek ellenségeskedése vezetett ide, hanem a megérzés, ami valószínűleg Gaiat is ide vonzotta. Legalábbis jól ismerem néhány Nem Evilági gondolkodását és a megérzésem most sem csalt. Elvégre mindketten az előadásra vagyunk kíváncsiak. Illetve az előadás kis csillagára.
    A fények lassan halványodnak, a közönség sorai elcsitulnak. Gaia úrnő ismét a távcsőbe pillant, ahogy a függöny fellibben, s a reflektor fényei egy fiatal, ismerős arcot világítanak meg. Hátra dőlök a székemben, lehunyom a szemem, kezeim pihentetően kulcsolódnak össze a sétapálcámon, ahogy a kísérő zongorista Andanteja megnyitja az előadást. Ujjam lassan int, ahogy a vonó összeér a hegedű húrjaival, szívet összeszorító dallamokat szárnyra keltve. A dallamok nyugtatón simítanak végig a halandók lelkein, ám Gaia is és én is tudjuk, ez ennél sokkal többről szól. Mert ez most nem nekik szól. Hanem Gaianak és nekem. Egy köszöntő, egy Üdvözlégy, egy apró Halleluja a viszontlátás és felismerés örömeként.
    Undorral vegyes tisztelettel tölt el a kavargó energiák jelenléte és megfürdök a két angyal tiszta lényének szentségében.
    Természet és Művészet... mosolyt csaltok Háború arcára, de vajon, a ti mosolyotok őszinte lehet e valaha, egy démon felé?

    Ruha Piano
    avatar
    Allena Rhys

    Faj : Angyal
    Rang : Almha-A művészet angyala, Isten adományozója
    Tartózkodási hely : Ahol a művészet jelen van
    Kor : 1993
    Foglalkozás : hegedűművész

    Re: Broadway

    on Vas. Szept. 25 2016, 04:10

    Zene, Földanyának és Háborúnak
    Zene neked: Zenecím



    Zene...a finom dallam. Egy apró kis hang, is már sokat jelent. Oly finoman követik egymást a hangok, és minden csak lép magától. Olyan mint...egy tánc, vagy színészet.. Tánc...Finom kecses mozdulatok, könnyed lépések, szenvedélyes testbeszéd.A színpadon a megjátszott fájdalomtól, a könnyed boldogságig.. Mint a festészet...A színek világa, ahol, szavak nélkül, beszélnek sokan, és mindent egy képben, egy érzésben írnak le, mi ott lapul egy megfestett gondolatban, és megannyi elrontott kép mélyében, de újra és újra megpróbálták...Mint az írás. Hol kép már nem beszél ott szavak uralkodnak. Hol a szavak uralkodók, ott a vers az úr, hol verset írunk, ott a szó nem áll meg, csak repül, és mindenkit megragad. Eljut a leghánytatottabbtól a legboldogabbig is. Olykor az érti ki mélyre lát, de valaki még oda sem néz...És, hol a szó hatalma véget ér...Ott a zene, folytatódik...Lassan kinyitom szemeim és szembe nézek tükörképemmel. Finom barna hajam, most kontyban pihen fejem tetején, finom gyémánt virágokkal díszítve. Kék szemeim köré, fekete finom festék, ajkaim egy finom rózsaszín árnyalatot is kaptak. Finom gyémánt nyaklánc sor a nyakamba, és a fülbevalóim is. Csak nézem magamat, és össze szorítom ajkaimat. Szeretném barna fürtjeimet kiszabadítani, és kilépni abba a pompámban amit nem ismer az ember...De kinek okozok ezzel jót? Mélyet sóhajtok, majd végig simítok, szürke ruhámon, minek elején egy finom virágdísz pihen majd a tokból, lassan kiemelem a hegedűt. Végig pengetem finoman ujjaimmal, és még kicsit igazítok rajta. Játszanom kell..Játszanom azoknak kiknek már csak ez maradt. Azok akik nem csak azért, jönnek, hogy szórják valamire, dollárjaikat...

    Nyílik az ajtó, és megjelenik az egyik statiszta.-Kisasszony. Öt perc és kezdünk.-mondja, én pedig aprót bólintok majd az ajtó felé indulok, és lassan követem az előttem haladó férfit, és a színpad szélénél állok meg és nézem a nagy vörös függönyt ami még eltakar a kíváncsi szemek elől. Aztán...Furcsa érzés kerít hatalmába. Én...Már lépkedtem e finom fonalak között. Ő..járni tanított...Ő...az én anyám...De nincs egyedül. A tohonya sötét, mégis telt csápok, mik megjelennek, és karolnak meg. Hát itt ők...? Egy pillanatra elnyílnak ajkaim, majd lassan kimegyek a színpadra. Itt vannak...Felemelem a hegedűmet, vörös festékjén megcsillan a fény ahogy lassan elhúzódik a függöny majd a zongora beszélni kezd és ahogy lassan játszani kezdek kinyitok szemeim és tudom...Én már csak egy angyalnak, és egy démonnak játszok...


    @ Ruházat: link
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Szer. Szept. 28 2016, 23:01

    Viszontlátás
    "A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal."

    A Földön eltöltött időt hasznosnak vélem, bár még nem sikerült elegendő változást elérnem az embereknél és még mindig érzem, hogy erőm tovább gyengül mégsem adom még fel a küzdelmet. Egyre többet tudok meg az emberekről. Mind jó, mind rossz dolgokat. Sokan igen is próbálnak tenni a Földért, hogy megmentsék, de sajnos a hangjuk még igen halk. Célom az, hogy ezt a hangot megerősítve mindenkihez eljuttassam.
    Egyik nap a városban sétálva egy plakát keltette fel a figyelmemet. Egy komolyzenei koncert. A plakáton feltüntetett név nem ismerős nekem, mégis elfog valami kíváncsiság, valami kellemes érzés. Talán el kéne mennem rá. Rég voltam már hasonló koncerten. Hallottam ám, hogy a mai ember leginkább milyen zenét hallgat. Be kell vallanom nekem kicsit túl kusza és hangos… Jobban kedvelem a klasszikust, de művészettől nem várok el mást. Egy idő után unalmas is lenne, ha csak ugyanolyan zenét játszanának. Az emberek változnak, ahogyan az ízlések is.
    Pár nappal később, miután láttam a plakátot egy kávézóban ülve a rádiót figyeltem, ahol szóba került a közelgő koncert, majd be is mutattak egy részletet. Ekkor jöttem rá, hogy miért is volt az a fura érzésem a név láttán. Ezek után már nem is volt kérdéses, hogy elmegyek e az előadásra. Rég találkoztam már vele. Öröm lenne újra látni őt, elbeszélgetni vele. Sokat köszönhetünk neki. A művészet megannyi módon tűnt fel az emberek életében. Van, akit ez éltet... Gyönyörű munkát végzett… Most ő tündököl, nem úgy, mint én, aki elbukott… Szeretném hinni azt, hogy az emberek időben feleszmélnek, de a történelem során már volt példa arra, hogy komolyabb eszközökhöz kellett fordulnunk.
    A jegyhez könnyen hozzájutottam. Egy páholyba sikerült helyet kapnom. Mindig is úgy gondoltam onnan sokkal kellemesebbek és élvezhetőbbek az előadások. Nem kell szűkölködnöd, nem köhögnek a nyakadba… Magad lehetsz…
    A ruha nagyobb problémát okozott nekem. Amióta itt vagyok próbáltam minél egyszerűbben öltözni, de egy utcai ruhában nem jelenhetek meg. Tiszteletlenség lenne. Valami elegáns ruhát szeretnék keresni, hogy ezzel is tiszteletemet mutassam az előadó felé.
    Rég éreztem már ilyen izgatottságot. Otthon korán elkészülődöm és a taxira sem kell sokáig várnom. Már jóval az előadás kezdése előtt értek oda a színházhoz. Amint belépek a csodálatos ajtón már oda is siet hozzám egy fiatal hölgy, hogy segítsen nekem. A jegyem kezébe adom, majd követni kezdem. Ahogy belépek a páholyra elmosolyodom. Remek kilátás nyílik innen a színpadra. Egy fejbiccentés kíséretében megköszönöm a segítséget, majd kabátomat felakasztva már el is foglalom a helyem. Érdeklődve figyelem az érkezőket. A hölgyek szebbnél-szebb ruhában tündökölnek, míg a férfiak inkább az öltönyt választották. A hangulat igen vidámnak tűnik… Ahogy egyre többen lesznek úgy lesz egyre zajosabb a terem. De már nem sokáig. Amint meghallják az első dallamokat mindenki elhallgat majd és csak a zenére fog koncentrálni.
    A nyugalmamat egy ismerős aura közeledése töri meg. Még mielőtt az ajtó nyílna fáradt és kissé megnyűtt arcomra egy mosoly kúszik. Igazából nem lep meg jelenléte. Tudom jól, hogy ő is szereti az e fajta szórakozást, de mégis meglepődöm azon, hogy most futunk össze ismét. Nem fordulok hátra, csak az embereket figyelem, ahogy eddig is tettem. Egy meleg kéz érinti meg vállam, csúszik végig karomon, hogy végül kézfejemet rabul ejtse. Bár furán hangozhat ez egy angyaltól mégis azt kell mondanom kellemesen hatott rám. Egy mosoly kíséretében figyelem ahogy csókot lehet a kesztyűbe bújtatott kezemre, majd én is azokba a sötét szemekbe pillantok.
    -Én sem vélekedem másképp drága barátom. Úgy tűnik még az Úr is úgy akarta, hogy a mai nap mi hárman e helyen találkozzunk. Öröm viszontlátni téged. Majd remélem az előadás végén lesz alkalmunk kicsit többet is beszélgetni.-Démon, angyal… Angyal, démon. Mások vagyunk, mások az elveink, a céljaink, mégsem tudok Háborúra úgy tekinteni, mint az ellenségemre, egy gyűlölt személyre. Ő azzá lett, amivé lennie kellett, ahogyan mi angyalok is.
    Végül a fények elhalványulnak és mindenki figyelme a színpadra terelődik. A távcsövön keresztül pillantok le a pompás ruhába bújt angyalkára, aki nekünk ajándékozta mai előadását.

    @ Zene: Violin| Ruházat: Ezt viselem ma
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Broadway

    on Vas. Nov. 13 2016, 01:58




    Természet & Művészet &

    és ©

    Háború

    Mosolyra fakaszt a nyugalma, s míg le nem ülök, tekintetem pajkos, huncut csillogásával tekintek Gaiara. Bár ott bújik a démonok vére sötét ereimben, mégsem vagyok "csupán egy" a sok közül. Talán ezért vagyok ily "megtűrt" személy az angyalok köreiben. Vonzom őket, akárcsak ők engem. Márpedig, e két angyal igen különös helyet foglal el a Mennybélieknek szánt piedesztálon a fejemben.
    Kezemmel halkan kopogom a ritmust, eggyé válok a dallamok szabadságot sugalló szárnyaival. Felemel, magával ragad, s pontosan ezért vagyok most itt. Mert erre van szükségem, hogy e szárnyalás új ötletekkel, új melódiákra inspiráljon, műveim még gazdagabbá legyenek, s még inkább kiteljesedjenek a szimfóniák, s hogy még több emberben sarjadni kezdjen a káosz magva.
    Elégedett mosollyal hallgatom az előadást, minden egyes dallam után tapsvihar a jutalom, szinte reng az előadóterem belé. Megszédíti a halandók lelkét. Gaia nyugalma azonban az én fellobbanó, perzselő hullámaimat olykor-olykor lecsitítja, mint óvó anya a csatába induló, fiát, ki a hazáért adná életét. Földanya e fajta természete mindig is csodálattal töltött el, kiváltképp, hogy néha velem szemben is így viselkedik. Persze, hisz ő az Élet, a Természet örök védelmezője, a megtestesült gondoskodás. Ámbár azzal is tisztában vagyok, hogy mostanában igencsak meggyengült, jobban mondva az emberek iránti bizalma valahogy.... szertefoszlott. Nem mintha ehhez nem lenne közöm, hisz a háborúk mély sebeket okoztak, de Csernobil, vagy csupán az emberi felelőtlenség Gaival szemben azt azért ne akarjuk rám kenni. És persze ennek is köze van most ahhoz, hogy itt vagyok. Tapsvihar, zengő éljenzés, fütyülés az, ami kizökkent. Lepillantok a színpadra, s Művészet alakját figyelem, ahogy szinte ragyog a közönsége előtt. Rózsák hullnak a reflektorfényben, majd elegáns meghajlással, lassan kivonul, s végül koncertünk a végéhez érve lehull a színpadi függöny. Mosolyogva fordulok Gaiahoz, majd karomat nyújtom felé, ahogy felállok székemből.
    - Talán ideje volna meglátogatnunk nem igaz? - ha Gaia belekarol, felsegítem a székből, majd másik karomra veszem mindkettőnk kabátját.
    - Bocsáss meg, de talán így könnyebb lesz - mosolygok rá, azzal mit sem törődve közelebb húzom magamhoz, majd aurám fonákjaival gúzsba kötve, a teleportálás képességét használom. Egy kis öltözőben jelenünk meg, ahol egyenlőre még üres a tér, ám a tükörben az elegáns angyal tündököl, ahogy a vésztjósló démoni karba karol, groteszk érzés fog el.
    - Milyen szép pár lennénk - jegyzem meg, ahogy állok mellette és nézem tükörképeinket. Persze, tudom jól, Természetanya nem vesz ilyenkor komolyan, de ettől függetlenül tudtára adhatom, milyen gyönyörű. Akárcsak a lánya.
    Kíváncsi leszek, mily kitörő örömmel fogadják majd egymást.

    Ruha Piano
    avatar
    Allena Rhys

    Faj : Angyal
    Rang : Almha-A művészet angyala, Isten adományozója
    Tartózkodási hely : Ahol a művészet jelen van
    Kor : 1993
    Foglalkozás : hegedűművész

    Re: Broadway

    on Kedd Nov. 15 2016, 23:38

    Zene, Földanyának és Háborúnak
    Zene neked: Cold



    Menedék. Mi is az a menedék? Mindenkinek mást jelent. Mindenki mást lát, mást hall és érez. Ezt adom bele  a terembe, a zenémmel. A menedéket, ami most éppen valakinek egy ölelő kar, egy apró gondolat menet, egy foszlány, egy finom hang, mi elszáll és a mélybe vesz, majd felébred mikor a legsötétebb az éj és gyertyaláng ként pislog a sötétségben. A sötét is egy menedék, hisz nem csak hideget és mélységet teremthet. Lehet meleg és kedves, csábító és védett. Ki mire vágyik igazán. Csak lassan felemelem a fejem, és végig tekintek az emberi tömegen, és lassan húzom a húrokon a vonómat. Oh, kérlek, tartson örökké mindig...de nem. megtagadja, miért is kapaszkodna bele örökre abba amit nem lát, nem érez csak hall. Érzelmek tengere, mi kiáramlik a hangszeremből, és belőlem. Gaia oh én drága anyám, bocsáss meg, mindig olyan érzelgős vagyok...de ki más ha én nem. Már oly kevesen engedik ki azt amit igazán ki kellene, mint művészet, soha nem válhatok meg attól ami bennem él és tartja törékeny szárnyaim. A fényem mi nem hunyhat ki soha. Hisz mi lenne a világgal művészet nélkül? Nem magam miatt gondolom ezt...Oly sivár, és kegyetlen lenne minden, és oly nehéz léptekkel haladna a Föld a sötétbe. De most itt vagyok. Itt vagyok, és lassan az utolsó hangot húzom végig a vonómmal, majd lassan leemelem a húrról, és szemeimet a hangszeremre emelem aztán a pillanatnyi csönd míg el száll a dal és a tapsvihar...

    Csak állok kezemben a hangszeremmel és a vonómmal. Úgy érzem magam mint egy kis gyermek aki csak azt tette amit szántak neki, de mégis oly melegség tölti el a szívemet. És nem a sikerem miatt...Az miatt amit e meggyötört lelkekben ébresztettem. Meghajolok még egyszer és a virágokat is körém dobálják én pedig csak állok, majd hátrébb lépek, hogy a függöny lassan le tudjon elém ereszkedni. De csak nézem amíg végleg elnyeli a közönséget a vörös selyem. Mélyet sóhajtok, és lehunyom a szemeimet majd kinyitom, és elmosolyodom. Már biztosan várnak rám. Háború sosem késlekedik, de mégis késik. Erre a gondolatra szélesebb lesz a mosolyom, aztán lassan lesétálok a színpadról. Mindenki gratulál, és körül rajong, de valahogy most nem tudok megállni. Látni szeretném őket. Úgy hiányoztak nekem...Lassan végig sétálok, a folyosón a sok ember között, szorosan fogva magam mellett a hangszert majd ahogy a kis szobához érek megállok. Már tudom itt vannak és várnak. rá teszem  a kilincsre a kezemet és lassan kinyitom az ajtót majd belépek rajta. Malcolm és Gaia. Becsukom az ajtót magam után, és mosolyomból vigyor lesz ahogy feléjük fordulok, majd az asztalomhoz megyek először leteszem a hangszeremet és drága anyámhoz lépek. Azonnal megölelem, finoman mégis szorosan érezze, hogy hiányzott nekem.-Drága földanya..-suttogom halkan.-Annyira örülök, hogy eljöttél, és meghallgattad a szerény előadásomat.-mondom és lassan elengedem őt, kezeit azért finoman megsimogatva majd Háború felé emelem tekintetem, és nem habozok, azonnal őt is szorosan megölelem.-Úgy hiányoztatok nekem.-mondom ahogy beszívom az illatát és lehunyom a szemeim.- Malcolm...-lépek egyet hátra végig simítva a karjain.-Téged is oly jó látni végre...-suttogom. Nem tehetek róla. Olyan régen láttam őket. Hiányoztak már...


    @ Ruházat: link

    Re: Broadway

    on Vas. Márc. 19 2017, 18:14

    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx/Staten Island
    Rang : Klánvezér/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island/Manhattan
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Broadway

    on Szomb. Ápr. 15 2017, 22:17

    Leo - Noel

    Igazság szerint a temetőbe szeretett volna ellátogatni anyagot gyűjteni, ehhez kért engedélyt elsőként, aztán rájött, még amúgy sem járt Bronxban, így a városi sétára is megtette. Mindenkinek jelezte a szándékát, először a kísérőjének, aztán az atyjának, és miután igen választ kapott, csak utána kért belépési és tartózkodási engedélyt az idegen klán vezérétől.
    Mivel senki nem mondott nemet, jókedvűen indult útnak, még az idősebb vámpírral is egészen jól elbeszélgettek olyannyira, hogy szinte pillanatok alatt a kerületbe értek.
    Broadway, sosem járt még itt, a kísérője tanácsára ejtik útba, mert lehet, nem egy kiemelkedő épületükből álló rész, de azért megér egy látogatást, még ha kívülről is veszi szemügyre a színházat.
    Meglepően forgalmas az este, kevesebb emberre számított, és sokkal több rossz arcú egyedre, ám koránt sincs így. Teljesen normálisnak tűnik, és ez meglepő. Persze itt is vannak farkasok és más fa képviselői, sőt, még néhány vámpírba is belefutnak, de ők sem tűnnek éppen ellenségesnek, valamelyikük egész barátságos.
    Igaz hogy a kísérője idősebb, és lehet, ez váltja ki ezt a viselkedést, és ha egyedül lenne, egészen más fogadtatásban részesülne, vagy pedig a Kancellár pletykált, és egymagában sem ennék meg.
    Egyelőre nézelődik, tényleg érdemes volt kitérőt tenni, még van bőven idejük is, mielőtt a temetőben kötnek ki.




    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Leo Veikko

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 83
    Foglalkozás : Diplomázott fizika tanár, immár tanít

    Re: Broadway

    on Hétf. Ápr. 17 2017, 10:19

    Leo és Noel





    Kellemes tavaszi idő van. Fúj kissé a szél, és a hatalmas felhőkarcolók árnyékában még az embernek nem árt kabátot viselnie. Hűvös van. Egy levágott ujjú kesztyűt viselek, finom szürke szövet kabát az alatt egy fekete pulóver, és egy kék nadrág.  A fülembe egy hetcet, és az Imagine Dragons-tól a Believer szól a fülemben. Egy nyílt kávézóban foglaltam állást magamnak és a kis tejes kávémat kavargatom ahogy az embereket a, lényeket és minden mást figyelek élénk kék szemeimmel. Bár most zűrt egyáltalán nem akarok kavarni csak mélyet szusszanva pörgetem meg a villát a kezemben mint valami kést ahogy hátra dőlök. A ronda felhő karcolók mögül a nap, már lehanyatlott és az éjszaka kezd uralkodni végleg a világ felett. Kinek van ahhoz kedve.... Megemelve a kis csészét kortyolok bele majd teszem le és az éjszaka ellenére veszem elő a napszemüveget. Nem kell a szemkontaktus, és senki nem hiszi azt, hogy bámulom. Szét nyitva teszem fel a fejemre és egy széles mosoly társaságában majd ismét bele kortyolok poharam tartalmába és kezemben tartva nézem az újabb érkezőket akik befordulnak az utcába. Hmm...ez egy idegen. Bronx utcán. Legalábbis az eddigiek között nem sokszor láttam pedig ez már rutin, hisz lassan minden reggel itt fogyasztom a kis kávémat. Kis fiatal....Nem mintha én öreg lennék de hozzá képest igen az vagyok...Megiszom az utolsó kortyomat is és lerakom az asztalra a kis csészémet.



    A hozzászólást Leo Veikko összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Ápr. 20 2017, 22:09-kor.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx/Staten Island
    Rang : Klánvezér/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island/Manhattan
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Broadway

    on Hétf. Ápr. 17 2017, 20:36

    Leo - Noel

    Még mindig furcsállja, hogy ennyire normálisak az idegenek, mert Bronx nem éppen az a környék, ami hú de nyugodtan mondható. Most ez vagy vihar előtti csend, vagy a leírások rosszak, oly mindegy, jól eső érzése bejárni a környéket.
    Kísérője egy kávézóról magyaráz, miért is ne nézhetnék meg közelebbről? Bár fogyasztani nem nagyon tud, elvégre ez nem az a hely, de egy próbát megér.
    A teraszra lépve szúrja ki a napszemüveges alakot -mintha nehéz lenne, mert rajta kívül más nem is ül ott-, és odabiccent neki köszönésképpen.
    Ő nem leplezi, hogy megnézi magának, felesleges, tudja, hogy tőle nem nehéz idősebbnek lenni, ennek ellenére megpróbálja besaccolni a korát.
    Kyle is mágus volt egykor, ezt cserélte fel a vámpírságra, még sosem kérdezte arról, hogy mégis milyen volt mágusként élni, valahogy ez nem került szóba.
    Ezen tűnődik, miközben elméletileg rendelnie is kellene, a kérdés az, hogy mit. Legalább a látszat legyen meg.




    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Leo Veikko

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 83
    Foglalkozás : Diplomázott fizika tanár, immár tanít

    Re: Broadway

    on Csüt. Ápr. 20 2017, 22:33

    Leo és Noel

    Csak kevergetem a maradék löttyömet ahogy nézek a sötétbe napszemüvegem mögül. Mindent tökéletesen látok, így is. Nem sokkal feltűnik valami újabb nem emberi. Kísérője van. Nézegelődik elég furcsán mintha nem tudná zsebre tenni a békét. Ötöst neki bámulásból. Ahogy kiszúrja a helyet engem néz és mint akinek technokolból lenne a szeme úgy bámul. Fellép ide és biccent nekem köszönés képen. Mi ez? Nem is ismerjük egymást. Inkább kerülni kéne a szemkontaktust és egymáshoz se szólni nem még itt köszöngetni mint a kis óvodások...Szusszanok és megkavargatom a kávémat. Csak nézem és megemelem az ujjaimat, hogy oké vissza köszönök mert seggfej nem vagyok, csak kicsit... Megiszom a maradék kávémat és lerakva a csészét dőlök hátra majd szusszanva veszem elő az elektromos cigimet és bekapcsolva szívok bele. Finom gőzt engedek ki magamból és karikákat fújok néha ahogy el felejtem mi is lépet még ide a közelembe és bele merülök gondolataimba. A csillagtalan eget figyelem Mély sötétség és ez jó. Lehunyom szemeim és ismét az elektromosba szívok, majd kiengedve a gőzt simítom hátra a hajamat és egy pillanatra a vámpírka felé pillantok majd vissza magam elé.

    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx/Staten Island
    Rang : Klánvezér/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island/Manhattan
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Broadway

    on Szomb. Ápr. 29 2017, 15:35

    Leo - Noel

    Sosem találkozott még mágussal, azaz de, még odahaza, de ő nem volt ennyire zárkózott, mint ez az idegen. Kyle ebből a szempontból egészen más történet, hiszen már nem az. Vajon ő is ilyen volt?
    Amit nem ért, hogy minek napszemüveg az éjszakában? Aztán az is lehet, ez valami új technikai vívmány, és minden adatot lehoz, amit viselője lát. Érdekli. Naná, hogy nézi a férfit, aki kelletlen ugyan, de visszaköszön, vagy mit csinál az intéssel.
    Miután rendel a kísérőjét kérdezi, odamehet-e a fickóhoz, vagy egyáltalán nem illik, és tartani kell magukat ahhoz, hogy senki nem ismer senkit, senki nem tud semmit a másikról.
    Néhány perc csend után végül a kísérője rábólint... hát nem tűnt túl lelkesnek, annyi szent. Amit ő nem lát, hogy miközben a férfi felé indul a kupájával, az idős vámpír elnézést kér a mágustól.
    -Jó estét! Elnézést, hogy megzavarom a kávézás közben, de a napszemüvege... ez csupán hóbort, vagy esetleg egy új találmány, amibe már be van építve egy adatbázis? Noel vagyok.
    Kezet nyújt a mágusnak, de addig nem ül le, míg nem kínálják hellyel. Az is lehet, elhajtja a fenébe, ki tudja, amilyen morcosnak tűnik.




    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Leo Veikko

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 83
    Foglalkozás : Diplomázott fizika tanár, immár tanít

    Re: Broadway

    on Csüt. Május 04 2017, 17:29

    Leo és Noel

    Csak csendben ülök és néha bele kortyolok a kávémba ahogy másfele tekintek hiszen én csak egy udvarias vissza köszönésnek vettem az egészet. De persze érzem magamon a vámpír tekintetét, ami egy kicsit bosszantó. Látványosság vagyok? Vagy enni szeretne? Mondjuk ennek az elgondolása hogy jut az agyamba? Bár volt már pár furcsa, gusztustalan, vagy bizarr élményem...Vagy csak az zavarja, hogy napszemüvegben vagyok? Mondjuk én tökéletesen tisztán látok. Mire jó, ha az agyad olyan mint valami energia gömb. Szinte minden megerősödik mikor külső hatásra gyengülnie kellene....Csak nézem az utcákat mikor ismét ajkaimhoz emelem a kávét és észre sem veszem, hogy ide jön csak arra leszek figyelmes, hogy megszólít. Leteszem a csészét és felnézek rá. Hallgatom amíg beszél majd le pillantok a kísérőre akivel jött majd vissza rá.-Jobban látok.-mondom egyszerűen ahogy figyelem, majd velem szembeni hely felé intek, ha szeretne leülni.-Elnézést a faragatlanságért...az én nevem Leo Veikko.-nyújtok neki udvariasan kezet ahogy helyet foglal.-És nem hóbort...egyszerűen edzetem az agyamat.-mosolyodok el.-Tökéletesen látom az arcát önnek is pedig ez a szemüveg még sötétít is..-mosolyodok el szélesebben majd ismét a csészémre fogva emelem meg és ajkaimhoz illesztve kortyolok bele de immár az utolsó kortyot gurítom le magamnak mire leteszem az üres csészét.-Nem láttam még Bronxban....-jegyzem meg csendesen és ugyan ő nem látja de fel pillantok rá kék szemeimmel és mivel úgy érzem azzal, hogy nem láthatja a szemeim kicsit faragatlan vagyok szóval lassan megemelve a kezem veszem le magamról a szemüveget hajtom össze és teszem le magam elé. Így is jól látom...de még sem olyan jól..

    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx/Staten Island
    Rang : Klánvezér/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island/Manhattan
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Broadway

    on Csüt. Május 04 2017, 20:21

    Leo - Noel

    Ahogy a férfi felé tart, azon gondolkodik, hogy alapból ennyire morcos és ellenséges mint ahogy első blikkre lejön, vagy ezt tényleg ő maga váltotta ki belőle?
    Elhamarkodottan nem akar ítélni, úgy dönt, hogy majd kiderül a válaszából miután megszólította. Az is lehet, jó fej, csak tényleg a fizimiskája teszi ilyenné, egyelőre nem tudja.
    -Ó, értem. Köszönöm.
    A válasz meglepi, mert még mindig nem tudja, miféle szemüveg az, de azt a lehetőséget elveti, hogy a férfinek a szemével problémája lenne, hiszen mágus. Vagyis azt megoldja, ha esetleg tényleg így van, vagyis más lehet a háttérben, de nem firtatja.
    -Örvendek Leo. Az érzék tökéletesítése... erről az opcióról még nem hallottam, mármint... hogy így is lehet. Igaz, nekem nincs rá szükségem.
    Elmosolyodik, tény, hogy a vámpírlét rengeteg előnyt hozott magával, bár előnnyel indult, hiszen eleve az éjszakában élt annak idején is, így a látása és a hallása anno is fejlettebb volt az emberekénél.
    -Nem is láthatott, sosem jártam még itt, de lehet, rendszeresíteni fogom. Tetszik. Ön ezek szerint idevalósi,
    ha nem tévedek, ugye?

    A férfire pillant, a kék szemeit gyönyörűnek találja, ilyen árnyalatot sem látott még. A megjegyzésre megrázza a fejét, először van itt, és Bronx kevésbé zsúfolt mint a többi kerület, még a szigeten is többen lófrálnak éjszaka, így úgymond ez most egészen nyugodtan tűnik.




    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Leo Veikko

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 83
    Foglalkozás : Diplomázott fizika tanár, immár tanít

    Re: Broadway

    on Pént. Május 05 2017, 20:27

    Leo és Noel

    Bólintok egyet ahogy az érzék szóba jön majd le pillantok kezeimre és vissza rá.-Ha nem bánja ezt a kis gyertyát meggyújtanám. Nem csak a fény hiánya miatta, szerintem jól festene itt a sötétbe. Tudja...ez amolyan metaforikus jelkép.-mondom ahogy előre hajolok és kissé kisfiúsan elő kapva az öngyújtómat gyújtom meg a gyertyát. Majdnem megégetem a hüvelyk ujjamat de sikerül és vigyorogva nézek fel Noelre.-És lő világosság.-mondom ahogy vigyorogva pillantok fel rá. Szép fiatalos kis arca van. Talán olyan 20 év körüli lehet...nem olyan idős.-És...megtudhatom, hogy most mit keres itt Bronxba. Vagy csak kirándulás? Nyugalom keresés?-kérdezem ahogy kicsit oldalra döntöm a  fejemet és vissza dőlök neki a széknek miközben figyelem őt.-Hát...nem pont ide valósí, csak a rokonaim által nyújtott menedék miatt vagyok Bronx lakosa.-mondom ahogy a kísérője felé pillantok aztán vissza rá udvarias mosolyommal.-Egyenlőre itt lakom..ameddig kell.-teszem hozzá ahogy szemeibe pillantok. Milyen kék. Nagyon kék...Olyasmi kék mint az enyém talán. Ritka kék.-Meghívhatom egy italra esetleg?-kérdezem ahogy szélesebb lesz a mosolyom és kedves vigyorrá alakul felé.



    A hozzászólást Leo Veikko összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Május 07 2017, 15:46-kor.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx/Staten Island
    Rang : Klánvezér/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island/Manhattan
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Broadway

    on Pént. Május 05 2017, 22:52

    Leo - Noel

    -Csak tessék.
    Elmosolyodik, ugyan a sötét nem zavara így is tökéletesen lát, na de ezt nem várhatja el mindenkitől, főleg, hogy a férfi az előbb jelentette be, edzi az elméjét, ami fárasztó dolog. És ha még nem is gondolná senki, az bizony kihat a látásra is, no meg gyertyaláng az éjszakában... hangulatos.
    -Ugye nem égette meg magát a "varázslatával"?
    A férfire pillant, hiszen látta az előző jelenetet és nem sokon múlt, égési sebekkel legyen gazdagabb. Biztos megoldaná, de azért nem venné a lelkére, ha ez miatta történik.
    A kijelentésen elneveti magát, mint mágus, biztosan más módját is tudja a tűzcsiholásnak, sőt, valószínű, hogy ezt a mostanit alkalmazza ritkábban.
    A fickó korát nem tudja belőni pontosan, annyi bizonyos, hogy tőle jóval idősebb, nem mintha zavarná, eddig is idősebbek társaságában mozgott.
    -A kettő egyszerre. Már ha lehet annak nevezni anyaggyűjtést egy feladathoz.
    Kivételesen még élvezi is ezt az egészet, mert a temetőbe mehet, ott otthonosan mozog, legyen szó bármelyikről is. Másnak lehet, hihetetlen vagy elképzelhetetlen, de mindegyiknek van egy azonos szisztémája, kialakítási rendszere, és ettől nyugodtabb területet keresve sem lehet találni.
    -Menedék? Csak nem rossz fiú? Legalább nem unalmas az élete, az is egy előny.
    Széles mosoly ül ki az arcára, ez tetszik neki, a férfi ezek szerint balhés típus, vagy ugyanolyan érzékkel tenyerel bele mindenbe mint ő maga. Van valami megkapó a tekintetében, az egész kisugárzásában, és lehet, majdhogynem szöges ellentéte az ideáljának, de a kezdeti morcosságához képest egész jó fejnek tűnik.
    -Öhm... köszönöm, elfogadom.
    A kérdés váratlanul éri és meglepi olyannyira, hogy láthatóan zavarba jön, és ezt még képtelen leplezni. Kisfiús mosollyal a szája szélén bólint, az a temető még várhat, jó, hogy előbb körbenéztek errefelé.




    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Leo Veikko

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 83
    Foglalkozás : Diplomázott fizika tanár, immár tanít

    Re: Broadway

    on Pént. Május 05 2017, 23:23

    Leo és Noel

    A kezére pillant ahogy megkérdezi jól van-e, és elvigyorodik, majd ajkai közé veszi megszívogatva.-Nem fáj, csak egy kicsit piros lett. Legfeljebb lesz egy hólyagocskám, de ez legyen a kevesebb. Általában minden egy csettintésre meggyullad ha azt akarom, de most itt...ezt nem tehetem. Meg néha gyakorolni kell a normális dolgokat is.-mondom nagyon okosan, ahogy bólogatok is hozzá.-Nehogy túlságosan bele szokjak a varázslataimba.-vigyorgok rá. Kíváncsian hallgatom.-Oh, tanulmány...mi féle? Már ha szabad tudni?-kérdezem ahogy kicsit előrébb dőlök és kezeimmel megtámasztom a fejem ahogy nagy kék szemeimet rajta tartom. Halkan elnevetem magam. Rossz fiú...nos igen...lehetek az is ha akarok.-Talán... rossz fiú...de az is ritkán.-persze...ritkán. Annyi szar csík van utánam....-Na jó...nagyon ritkán.-teszem hozzá ahogy egyik kezemet elemelem az arcomtól és a tűz fölé emelem ahogy játszok vele.-De igazából..csak nincs hol szállásom, az utcán pedig nem kellemes aludni, szóval mások vagyonát eszem amíg ki nem raknak.-miközben beszélek a kis lángot figyelem ami, játszik az ujjaimmal, mintha mentálisan uralnám a tüzet és egy cica ami élvezné, hogy megcirógatom a füle tövét, úgy bújik a láng a kezem felé. Ahogy bele megy a meghívásomba fel pillantok rá és kicsit elcsodálkozok. Még nem láttam vámpírt elpirulni. Nem tudom megállni hirtelen felemelkedek és közelebb hajolok hozzá az arcát bámulva a kísérő nagyon megnézi a jelenetet hiszen érzem magamon a pillantást.-Ez...lenyűgöző...Soha nem láttam vámpírt elpirulni.-mondom halkan suttogva ahogy az arcát vizsgálom, milyen kis rózsaszín piroska lesz, majd szemeibe pillantok és elvigyorodom.-Ez valami képesség, "hogyan nyűgözzünk le másokat elsőre"?-kérdezem ahogy vissza húzódok de fel állok, hogy akkor bemenjek és rendeljek valamit.-Mit szeretne inni?



    A hozzászólást Leo Veikko összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Május 06 2017, 18:46-kor.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx/Staten Island
    Rang : Klánvezér/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island/Manhattan
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Broadway

    on Szomb. Május 06 2017, 00:08

    Leo - Noel

    -Meg tudom érteni, amikor a kényelem és a gyorsaság fontos tényezővé válik... mi a normális? Ez nézőpont kérdése.
    A tűzhöz azért nem hajol közelebb, régebben imádta, de most vigyáznia kell, sajnos ez egy nagy ellensége lett, bár azért használja is, mert szükséges.
    -Csak akkor, ha sűrűn mozdul ki emberek közé, egyébként miért ne?
    Ő is azzal él amije van, persze csak ott, ahol lehet, meg ami maradt neki, abból. Az óriási szerencséje, hogy a kombinációi működnek, és képes is aktiválni őket.
    -Igen. Archeológia-Antropológia. Illetve üzleti menedzsment.
    Feleli mosolyogva. A halasztást sikerült elintéznie, de megállapodtak Garrettel, hogy amit lehet, azért megcsinál előre, és így haladni tud azzal a kutatással is, amit még a vizsgán meghagyott neki.
    -Ez... nem hangzott túl magabiztosan és meggyőzően. Mit ér a jóság, ha unalomba fullad?
    Felnevet, ez vicces. Talán rossz fiú, talán nem. Érdekes fickó, azaz felkeltette az érdeklődését, ami ritka.
    -Az érthető, bár vannak kényelmes helyek idekint is.
    Ugyan nem az utcán, de akadnak, ő tudja. Egy remek kriptát is ismer amit egyszer még be fog rendezni, már ha engedélyt kap rá. Figyeli, ahogy a férfi a tűzzel játszik, ezek szerint az elemeket uralja, már ahogy ennyiből leszűri.
    A meghívásra elpirul, még képes rá, még igen, és lehet, ez Leonak újdonság, neki sajnos nem, nem először adja elő.
    -Akkor jól nézze meg, ez még megy nekem, de nem tudom, meddig.
    Tart attól, hogy a kísérője a hirtelen mozdulatot fenyegetésnek veszi, de szerencsére nem, tapasztalt vámpír, tudja, mikor kell ugrani. A megállapításra még vörösebb lesz az arca, egy vigyorral próbálja elütni.
    -A jelek szerint... igen.
    Ezt nem lehet félreérteni, és lehet, nem éppen ismerkedni indult el, azaz nem ilyen formán gondolta, de nincs ellenére. egyszerűen szimpatikus neki Leo és van benne valami, ami igenis megfogta. Csak tudná, hogy mi az? Nem hosszú fekete hajú mint Kyle, és mégis.
    -Sajnos nincs túl sok választásom, de azt hiszem, egy capuccino még nem a világ vége.
    Nem nézett itallapot, fogalma sincs arról, itt számítanak-e alvilágiakra vagy sem, bár akkor valószínűleg nem ültek volna le. Ahogy a férfi bemegy, a kísérője nagyon vigyorog, nem győzi leinteni viccesen.




    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Leo Veikko

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 83
    Foglalkozás : Diplomázott fizika tanár, immár tanít

    Re: Broadway

    on Szomb. Május 06 2017, 00:41

    Leo és Noel

    -Nagyon tetszik.-mondom ahogy mosolyog és nézem az arcát.-Jól áll magának a pír.-jegyzem meg majd elindulok be, hogy a kívánt italt meg vegyem neki. Közben a szavain gondolkodok. Furcsa egy vámpír az ilyen. Kis vékony, úgy tűnik veszélytelen pedig...sokkal több van a látszat mögött. De nem is ez ragadt meg...a szemei. olyan kékek. Nem szoktam nagyon szemeket figyelni senkinél, és nem is szeretek annyira szemkontaktust tartani, de...valamiért az ő pillantásában nem érzem azt mint az eddigi ismeretségeim körében. Mondjuk... eddig ha vámpírral találkoztam, úgy kerültem ki, hogy majdnem ott hagytam a fogam, de...a családom emléke itt ül a vállamon akár hogy akarom elhessegetni. És Noelnek aligha lehet hozzá köze....A sorban állok és a pultos ébreszt fel az ábrándozásból. Leadom a rendelést és a hölgy közli, majd kiviszi nekünk.Csak bólintok de ismét elgondolkodok. Ki pillantok a fény felé és az asztalnál ülőre. Nem érzem azt amit eddig minden ilyen emberfeletti közelében éreztem. Valamiért érdekesnek találom, és szeretnék többet tudni róla. Szeretném kinyitni őt mint egy könyvet amit frissen veszel le a könyvesboltban a polcról. El lépek a pultól és kinyitva az ajtót lassan vissza lépkedek az asztalhoz és leülök vele szembe arcomon ismét a széles mosolyom amit rá emelek, és szemeibe tekintek. igen. Valahogy az ö szemeinek pillantása, és vele való találkozása nem zavar egyáltalán...-Nem sokára kihozzák az italainkat. Szóval Antropológus...vagy Archeológus...Miért?-kérdezem ahogy hátra dőlök és úgy figyelem. Halkan elnevetem magam az utcás témára.-Lehet önnek meg vannak a kényelmes helyek, de én soha nem tudnék aludni az utcán...Bele gondolva mik történhetnek este ott ahol te éppen álomra hajtod a fejed, vagy éppen egy csöves talál meg és...ah...nem bírnám egész éjjel őrizném magamat.-borzongok meg.-Bár ismerem magam. Ha az utcán vagyok nem aludni akarok...inkább...keresem a bajt.-mondom ahogy elvigyorodom és megvakarom a tarkóm.-Vagy a baj keres meg engem.-gondolkodok el majd rá tekintek ismét. Valamit mondani akarok de nem tudom mit szóval nem sokkal megjelenik a pincér hölgy és lerakja az italainkat. Megkeverem a teámat és rakok bele egy kis cukrot majd mézet és citrom karikát.



    A hozzászólást Leo Veikko összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Május 07 2017, 18:15-kor.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx/Staten Island
    Rang : Klánvezér/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island/Manhattan
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Broadway

    on Szomb. Május 06 2017, 17:24

    Leo - Noel

    Nem szokták így megnézni, azaz a bárban igen, de az más, ott az emberek perverzek, és azt élvezik, ha megharapják őket, de ez most más, itt nem erre megy a játék.
    -Köszönöm.
    A zavara fokozódik a bókra, és hiába próbálja titkolni, nem megy, a tapasztalatlanságot nem lehet. Sosem volt ilyen helyzetben, így kezelni sem igazán tudja, de nem szégyelli.
    Ahogy Leo bemegy, a kísérőjére pillant, a vigyorgását "leinti", de az idős vámpír folytatja. Halál rendes, még azt is hozzáteszi, hogy nem sietnek, ismerkedjen csak, jót fog tenni neki, nem baj, hogy nem fajtárs. Az apja cambion, így Kyle-on kívül nem nagyon van összehasonlítási alapja, de az atyja vámpír, így persze az egészen más tészta.
    Gyors megbeszélés után bólint, tényleg érdekli a férfi, egyszerűen szeretné megismerni, mert valami miatt vonzónak találja, valami miatt nem hagyja hidegen, aminek a miértje még számára is rejtély.
    A szeme pedig egyenesen gyönyörű, azt nem is tudja semmihez sem hasonlítani, még a kristálytiszta lagúna sincs ilyen kék.
    -Rendben. Igen, ez a kettő, együtt. Tudja, találkoztam olyan csontvázakkal, melyeken például tetoválást láttam. Szeretném majd érteni ezeket, illetve érdekel, hogy mi mindent lehet megállapítani akár egy csonttöredékből. Az Archeológiát kiegészítésnek gondoltam mellé. Tudom, másoknak ez nem nagy szám, de nekem az. Meglepte?
    Mosolyogva bólint mind az italra, mind a megállapításra. Nekromanta, így ráadásul ezekkel dolgozik, és lehet, sok dolgot nem kell tanulnia, vagy a gyakorlatban másként használják, de bukkant már olyanra is ami még neki is új volt.Kíváncsian pillant Leora, lehet, nem erre számított egy vámpírtól, de majd kiderül.
    -Soha ne mondja, hogy soha. Próbálta már? Azt nem mondtam, hogy az utcán, azaz nem szó szerint így értettem. Ha megtanulja, melyik neszre érdemes odafigyelni, sosem kerül bajba.
    Elneveti magát a tiltakozáson és a példákon. Nem az utcára gondolt éppen, de tény és való, könnyen be lehet azonosítani a zajokat, és igen ritka, hogy ténylegesen fel kelljen kelnie.
    -De... ön mágus, szinte simán megoldja a védelmét egy rejtőzéssel és másként, nem?
    Annyit nem mászkál a városban, hogy ott érje a nappal, de bármikor előfordulhat. A temető viszont otthonos, főleg ha talál egy barátságos kriptát. A holtak nem zavarják és sosem zavarták, betartja az etikettet velük szemben is.
    -Mondtam, hogy rossz fiú, ha keresi a bajt. És milyen értelemben? Bosszant másokat, vagy esetleg komolyabb?
    Ismét elneveti magát, ahogy Leo eljut odáig, hogy sikeresen bajba keveredik rendszerint. Ebben hasonlítanak nem vitás, főleg ha azt nézi, hogy a baj mágnesként tapad rá is.
    -Ha nem vagyok tolakodó, mi a szakterülete?
    Megköszöni a felszolgált italt és csak utána kérdez. Biztos, hogy a mágusok is "szakosodnak" ahogyan ők is.




    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Leo Veikko

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 83
    Foglalkozás : Diplomázott fizika tanár, immár tanít

    Re: Broadway

    on Szomb. Május 06 2017, 18:46

    Leo és Noel

    Figyelmesen hallgatom ahogy magáról beszél és közben az arc mimikáját vizsgálom folyamatosan. Milyen szép kifinomult arcocskája van. Igazi kisfiú arc. fejemet kezemen támasztom miközben mozdulatait, beszéd stílusát, és minden mondatot elraktározok agyamba aki szépen fel ír egy aktát Noel nevével fel tűntetve, így minden hozzá kapcsolódott mostantól hozzá fogok tenni. A kérdésre le pillantok a a másik kezemre.-Igazából...hallottam már ilyesmi foglalkozást űző vámpírral...inkább az lep meg milyen ritkaságnak számít az ilyesmi. És elég nehéz ahogy hallottam de ha valakit valóban nagyon érdekel nem lehet neki akadály megismerni és élni benne. bár ahogy magán látom nagyon is tetszik magának, hogy ezzel foglalkozhat. Ami dicséretes. Ritka az olyan is aki azzal foglalkozik amit szeret.-mondom ahogy le veszem kézfejemről a fejemet és más fele fordítom a tekintetem elgondolkodva. A következő megállapításon halkan nevetek.-Való igaz, bújtathatnám magamat, sőt folyamatosan rejtve élhetnék....de miért tagadjak meg magamtól egy kényelmes ágyat? főleg ha jó társaság vár benne...-dőlök kicsit előre és rá vigyorgok kék szemeimet az ő kék íriszeibe emelem, és elmélyítem pillantásunkat.-Mondjuk... való igaz, sokszor nincs más lehetőségem, mit hogy egy szemetesnek álcázzam magamat.-vigyorgok szélesen.-Nos....milyen lehet egy rossz fiú? Szerintem nem csak ez a két opció van, mert én inkább mondanám ilyen vegyesnek magamat. Mihez van éppen kedvem, vagy kivel zavar össze a sors keze.-rántok vállat és el veszem tekintetem a szemeiből.-Bár eddig mindig csak a nagyobb bajjal futottam össze, így muszáj néha sokáig mozgásban maradnom, de az a szerencsém, New York hatalmas így van egy kis időm lógatni a lábamat.-Nevetek halkan. A kérdésére ismét fel pillantok rá és elgondolkodok.-Nos, az eredeti szakmám őrült zseni....Sininen blood család utolsó leszármazotja vagyok...A Brat ág egyik fajtájából...Tudománnyal foglalkozok, és...vadászattal.-közlöm-Nem kertelek idővel úgy is megtudta volna.-mondom egy halványabb mosollyal.-E mellett fizika tanár is...bár most nem tanítok.-vágok egy fintort majd hátra dőlök vigyorogva.-A tudományon belül, a fény és a sötétség kialakulása, a világ egyetem megteremtése...a törvények...szóval erősen a kezdetek, kezdete vonz engem.-döntöm kicsit oldalra a fejem magyarázva neki.



    A hozzászólást Leo Veikko összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Május 06 2017, 20:10-kor.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx/Staten Island
    Rang : Klánvezér/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island/Manhattan
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Broadway

    on Szomb. Május 06 2017, 19:41

    Leo - Noel

    A szívószálat beleszúrja a habba, de régen játszott már ezzel. Pedig nagy kedvence volt a tejszínhab, tutira kikente magát vele teljesen.
    -Nehéz? Nem tudom, nem tűnik annak, vagy csak nekem van szerencsém. Jól látja, egyszerűen imádom, ebben nőttem fel. Az apám nekromanta és én is.
    Viszonylag könnyen boldogul mindkét szakon, kivéve a kötelező töktelék tárgyakkal, mert ha valami nem érdekli akkor kifejezetten szenved. Az afrikai irodalom ilyen, abba képe belehalni úgy, hogy már rég halott. Nekromanta sarj, ezt be is vallja, nem titok és nem is szégyelli. Büszke az apjára, de még mindig ott tart, hogy azért is túl fogja szárnyalni egyszer.
    -Ez is igaz, nem tagadom. Azért az ágy puhasága hívogató tud lenni.
    Elneveti magát, ezzel tényleg nem tud vitába szállni, csak kényelmesebb úgy, ha az embernek még társasága is akad hozzá. Az egészen más kérdés, hogy ezt ő eddig csak a szeretett koponyájával tette meg, pláne, hogy nem olyan régen döbbent rá arra, miért is nem érdeklődik a lányok iránt.
    Állja Leo pillantását, és egy pillanatra eljátszik a gondolattal, de el is hessegeti, hiszen nem ismerik egymást, csak ismerkednek.
    -Pont szemetesnek? Ezt hogy találta ki?
    Nevetve képzeli el a férfit szemetesként, szerencséje, hogy senki nem akarta eddig megbökdösni.
    -Nem tudom, az az igazság, de... engem is elkönyveltek annak, így lehet, ez már az.
    Ki miként ítéli meg, az egy dolog. Volt amit nem érzett erősnek, mégis úgy vették elő, mintha halálos bűnt követett volna el. A nagyobb baj említésére már vigyorog, ez túlságosan is ismerősen hangzik.
    -Komolyan? Nem gondoltam volna. Tudós? Milyen területen kutat és kire vadászik?
    A férfi meglepi a származásával, szó se róla, de azzal is, hogy tudományokkal foglalkozik. A vadászatra bólint, bár manapság már az sem a megszokott munkák többsége. A kérdés második felénél vigyorog, ezt nem tudta kihagyni.
    -Szép, és mire jutott eddig? A csillagászatba nem kóstolt bele, vagy csak annyira, amennyire érintik a fény-sötétség témakört?
    Érdekes foglalkozás, ezt sem gondolta volna Leoról első ránézésre, ám örül annak, hogy van még valaki, aki rajong a tudományokért.




    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Leo Veikko

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 83
    Foglalkozás : Diplomázott fizika tanár, immár tanít

    Re: Broadway

    on Szomb. Május 06 2017, 20:11

    Leo és Noel

    -Pedig úgy hallottam nem könnyű kitanulni. De mondom, ez személy függő. -rántok vállat ahogy a teámat megkavargatom amint eljut hozzám, hogy "hé rendeltem egy teát". Igen nagyon is hívogató tud lenni...A gondolat meg fog, hogy vajon ő is tudja milyen érzés mikor befekszik valaki mellé és érzi a test finom melegét..vagy a hűvösséget...az ő esetében. Nem mintha ez akadályozna. Mármint nem hiszem, hogy ezt bárkit is zavarna, hogy hideg a teste...Mással tudja ezt pótolni. Leo....fejezd ezt be. Kezdesz elszállni. Ahogy elneveti magát édesnek találom a nevetést és a kérdésre lassan bele kortyolok a teámba.-Nos...a kukák büdösek, és gusztustalanok már a kinek és távol tartják azokat akiket pont hogy kell.-mondom miközben megkeverem a kis kanállal a teát. még nem oldódott fel a cukor rendesen. Ahogy meséli, ő is a rossz fiúk bandáját tarkítja elvigyorodom. Rossz fiú..aligha nézlek rossz fiúnak...Inkább egy kölyök aki bajba kerül, és nem tud belőle kimászni.-Rossz fiú...-ismétlem csendesen.-Minden eszembe jut, magáról, csak pont a rossz fiú nem...-mondom halkan ahogy nézem, bár az agyam már rég feltárja az emlékeit és látom mennyi bajban volt része, mennyi mindenért tolták le ártatlanul és valamiért ez egyre szélesebb mosolyt csal az arcomra de végül el hagyom a megszokott terepet. Nem akartam turkálni az agyában ez csak...már megszokott reflex tőlem. -Vagyis nekem nem tűnik annak, de kitudja...lehet egyszer közös bajban is részt veszünk.-kacsintok rá és most én csábítom bele a rosszba. Mert való igaz szeretnék még vele találkozni. Érdekesnek indult ez a beszélgetés és egyre jobban érdekel, ahogy a "rossz fiú" én is, ami folyton bajba kerül. Ahogy a munkámról kérdez le pillantok a teámra és ismét bele kortyolok.-Nos a sötétség és fény kapcsolatán kívűl... csillagászat, világegyetem, az evolúció az ami az én hatás köröm. Az evolúción belül az agy kialakulása, fejlődése, felhasználása és megannyi titka ami még feltáratlanul él előttünk. Tudja a mágusok tudományos részlege agyban nagyon is erősek. Több százalékban használják fel az elmét mint bárki más. Ugyanis eredetileg agyunk 9%-át használjuk csak. Ellenben mi sokkal több...tárral vagyunk megajándékozva.-mondom ahogy mesélek neki.-A vadászatom pedig...első sorban egy ígéret miatt él.-tekintek szemeibe ismét és a poharamat letéve lassan húzom végig a bögre száján mutató ujjam.



    A hozzászólást Leo Veikko összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Május 06 2017, 21:22-kor.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx/Staten Island
    Rang : Klánvezér/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island/Manhattan
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Broadway

    on Szomb. Május 06 2017, 21:00

    Leo - Noel

    -Nem tudom, tényleg nem, számomra nem az.
    Biztos, hogy előnye származik abból, minek született és abból is, hogy milyen közegben nőtt fel, hiszen szinte minden nap azt tanulta amit most is, csak sokkal kevesebbet belőle.
    Leot figyeli mosolyogva, aki annyira kevergeti a teáját, hogy lassan a kanalát fogja felolvasztani.
    -A kanál nem ehető, csak úgy mellékesen mondom.
    Tovább nevet, érzi, hogy a férfi is elkalandozott, bár azt nem tudja, merrefelé.
    -Tényleg, és ilyenkor önt ez nem zavarja, vagy nem is érzi?
    Érdekli a válasz, vajon amikor ilyesmihez folyamodik valaki, akkor teljesen életszerű az egész, vagy a szag elmarad? A mágusok világa érdekfeszítő, meg kell hagyni. A vámpíroké kevésbé az.
    -Akkor el kell keserítenem, ezt a címkét megkaptam már.
    Vigyorogva vallja be, mert bár nem érzi magát annak, de igen, elkönyvelték többen is. Ha őt kérdezik, ő nem rossz, csupán kíváncsi, érdeklődő és nem az a sarokba leteszik ott marad típus, még akkor sem, ha ennek sokan örülnének.
    Az, hogy Leo menet közben már rég "kivesézte", arról nem tud, fiatal még ahhoz, hogy ezt kiszúrja.
    -A látszat sokszor csal... ez pedig... benne van a pakliban.
    A kacsintásra ismét kisfiús mosollyal reagál, ahogy magát ismeri, simán megint megtalálja azt a helyzetet amit nem kellene. Az is szerepel a lehetőségek között, hogy pont Leoval mászik bele a pácba a nyakig, ez sem kizárt, sőt... eljátszik a gondolattal így a végére a mosoly már széles vigyorrá alakul.
    -Tetszik. Az agy... mindig azt mondtam, fele annyira sem használjuk mint őseink. Az elme hatalma nagy, sőt, egyenesen hatalmas. Mázlista alkat, sajnos nekem a kevesebb tárból kell gazdálkodnom, de megoldom.
    Megtámasztja az állát miután a habot szépen "kikanalazza" az ital tetejéről, és hogy közben habos az egész szája? Naná. Soha nem tudta úgy leenni, hogy az ne így legyen, most sincs másként, így a szalvétával törli le.
    -Ó. Akkor komolyan veszi. Emberi alak vagy állati? Vagy a kettő együtt esetleg?
    Érdeklődve pillant ismét Leo szemeibe, és megállapítja, hogy egyenesen imádja őket.




    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Leo Veikko

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 83
    Foglalkozás : Diplomázott fizika tanár, immár tanít

    Re: Broadway

    on Szomb. Május 06 2017, 21:22

    Leo és Noel

    Le pillant a kanalára majd lassan kiveszi megkocogtatja a bögrén utána ajkai közé is veszi majd lerakja a kis tálkára amin a méz pihen.-Annyira gyorsan nem kevergetem.-nevetem el magamat halkan és ismét a teába kortyolok, majd leteszem és barna hajamba túrok, ahogy előre omlik egy kicsit. Nem szeretem ha előre esik, zavar és idegesít mert pont a szembe lógna. Oldalra esik pár tincsem ahogy ismét rá tekintek kék szemeimmel.-Amikor valamivel álcázom magam az agyam szimbiózisba kerül...Igazából jelen vagyok, és mindent látok de az áldozat annak lát aminek én azt akarom hogy lásson. És ezt úgy érem el...mint...mondjuk képzeljen el egy kamerát. Mutat egy bizonyos helyzetet magénak. Ha valaki pontosan lemásolja azt a helyzetet, és a kamera elé emeli megtéveszti a másikat, hiszen az abban a tudatban van, hogy ugyan azt látja. Nah...én az agyamnak hála lefotózok egy helyszínt és azt át vetítem "áldozatom" agyára pontosan a szemért felelős kamrára és így a látás hatalmát át veszem.-mesélem neki ahogy bele élem magam és ujjammal több kört teszek a poharam száján, miközben figyelem mozgásomat.-Pedig nem magának való...inkább ártatlannak hívnám mint rossznak.-pillantok fel rá és elvigyorodom. Ahogy a kisfiús mosoly megjelenik az arcán agyam ismét nem áll ellen és látom amit gondol, ami egyre szélesebb mosolyt csal az arcomra. Milyen kedves, aranyos gondolatok. Be harapom alsó ajkam majd leveszem róla tekintetem mielőtt említést teszek és gyorsan bele iszok a teámba újra kiszállva fejéből. Tényleg ez volt az utolsó...-Nem olyan nehéz. látja ez olyan mint a maga munkája. Számomra a gondolkodás, az aggyal való kötődésem és foglalkozásom számomra nagyon egyszerű, és valószínűleg akkor lennék csak jó abból amiből maga dolgozik, ha lemásolnám az eddig elraktározott tanulmányait az agyából.-iszom meg végül teljesen a teám és a kis bajusztól halkan elnevetem magam és figyelem milyen elegáns mozdulattal törli meg a száját.-Nos...inkább az utóbbi.-felelem egyszerűen. Ez annyira nem jó téma...valahogy ezt a dolgomat nem szeretném előtte fel fedni...


    Ajánlott tartalom

    Re: Broadway


      Pontos idő: Vas. Dec. 16 2018, 05:56