Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Long Island villa
by Noel Wyard Yesterday at 22:41

» Üzenőfal képei
by David Armanaugh Yesterday at 18:01

» Pince
by Ethan Keon O'Brien Csüt. Okt. 18 2018, 21:55

» Jazz lakása
by Marcus Van Beest Csüt. Okt. 18 2018, 10:58

» Kórház
by Nathaniel Montgomery Szer. Okt. 17 2018, 21:35

» Folyosók
by Connor Shayeh Szer. Okt. 17 2018, 19:08

» Emerlad Wrímans
by Admin Kedd Okt. 16 2018, 22:28

» Barclays Center
by Theodore Miles Montgomery Kedd Okt. 16 2018, 21:13

» Cox professzor irodája
by Thomas Montgomery Kedd Okt. 16 2018, 14:11

» Avatarfoglaló
by Emerald Wrímans Hétf. Okt. 15 2018, 21:43

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Sheridan Hotel

    Share

    Sheridan Hotel

    on Csüt. Okt. 01 2015, 18:50


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Sheridan Hotel

    on Szomb. Nov. 28 2015, 19:12


    To Samuel    

    Az egyik elég nívós lakosztályon vagyok, a megrendelés kényes volt, és elég nagy felületű munkát kaptam. A nyár kedvezett a lakknak, és az új része a műhelynek, ahol megfelelő minőségű lakkot tudtam előállítani, mire megérkezett a rendelt fa, faragással együtt. A lakkozás kényessége miatt elvállaltam, hogy magam cserélem le a kért újításokat, így biztos nem fog se megkarcolódni, sem letörni a lakkozás sem.
    A szálloda tulajdonosának hétéves lánya felettébb kíváncsi, és mindenre rákérdez, amit csinálok. Érzem, hogy egyedül van, keveset és kevesen foglalkoznak vele, az elkényeztetés jelei megvannak, mégis szeretnivalóan kedves és nyitott, hagytam, hogy velem maradjon.
    Nem maradhattak ki a beszélgetésből a filmek, a zenék sem, jó pár számot végighallgatott velem, egy-kettőre még táncoltunk is, cserébe segített tartani az egyik berakást, amire nagyon büszke volt, elvégre felnőttek munkáját végezte.
    A szerszámokat pakolom össze, és már csak a takarítás van hátra a rendrakáson kívül. Szeretem úgy hagyni a helységet, ahogy betértem.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Sheridan Hotel

    on Vas. Nov. 29 2015, 21:01


    "Bár az a lényeg, hogy az ember mindig magában higgyen, azért egy kis segítség másoktól nagy áldás tud lenni."
    Haziel & Samuel ©

    *Rosszul vagyok. A testem nem működik rendesen. Nem tudom, mi a baj, nem értek semmit, a gondolataim zavarosak, a térdem rogyadozik, és mintha valami ködön keresztül hallanám a világot. Nehéz megmozdulni, nem értem... Még csak támadás sem ért. Érezném, ha így lenne. És Charlotte is sértetlen, hogy is lenne más, biztonságban alszik az Intézeten belül, seregnyi árnyvadász fegyverének védelmében, az éjszakai járőrözését piheni ki, ami szintén eseménytelenül telt... én viszont már egy ideje gyengélkedem, nem tudom az okát, közel s távol sehol ránk irányuló rosszakarat, démoni tevékenység. Mégis, amióta megérkeztem e világba, mintha minden egyre rosszabb lenne. Zúgó fejjel terítettem magam köré az érzékelésem, s fogtam egy angyal jelenlétét elég közelről, így felé vettem az irányt. Mi mást tehettem volna? Úgy érzem, mintha ellenséges idegen terepre dobtak volna nulla helyismerettel. Ha csak magamról lenne szó, belenyugodnék és nem érdekelne. De Charlotte... valakinek vigyáznia kell rá. Az én feladatom, az én védencem. És ha felébred, bizonyára rögtön veti bele magát a munkába ismét, akkor már nem hagyhatom magára, egy nephilimmel bármi történhet... össze kell addig szednem magam.
    Belököm az ajtót, ami elém kerül, kis híján fejjel mentem neki, megszédültem, előfordul. Minden energiámat felemészti, hogy emberi alakban maradjak. Talán segítene, ha nem így tennék? De nem tudnám rendesen elrejteni magam, ha kibontanám a szárnyaim, felvillantanám a jelzőfényt az összes ellenségnek is, hogy tessék, ide lőjetek. S korántsem biztos, hogy elég jól lennék ahhoz, hogy megvédjem magam, pedig a démon rosszabb, mint a vadászkopó, kiszagolná a gyengeséget. Túl nagy kockázat, nem tehetem meg...
    Kábulatban teszem egyik lábam a másik után, ameddig képes vagyok rá, beszűkült látóteremben már csak ez marad meg, a környezetem ingerei nem jutnak el, ha szólnak is hozzám, mit érdekel már... csak az angyalt keresem, gyenge volt az érzékelésem, biztosan emberi alakban van ő is. Vagy ennyire elromlott volna minden? Utóbbi gondolat megrémít. Hogy fogom így elvégezni a feladatom... a feladat... az még fénylik a tudatomban, teljes erővel. Ha végleg elfakulnék is a létből, ez lenne az utolsó, ami eltűnne belőlem, ez a mag, a központ, e köré épültem fel, erre rakódtak rá aztán a különböző rétegek.
    Felemelem a fejem, bár a fájdalom vészesen lüktet benne, véreres szemem rátalál az alakra, emberi, keleti vonásokkal... de azért látom, hogy mit takar az arc. Neki is látnia kell rajtam, de odáig már nem jutok el, hogy meg is szólaljak. Emelném a kezem, hogy illőn köszöntsem, hiszen felettesem, az őrangyalok az angyali hierarchia legalsó fokain vannak, s jól van ez így. Hiszen rajtunk csupán egyetlen élet felelőssége nyugszik, míg másokon... jóval több. Ám az illő üdvözlést végigzongorázni nincs erőm, a lábam kimegy alólam, a szőnyegen találom magam, tüdőmből légszomjas zihálásként tör fel a lélegzet, csak a tekintetem vagyok képes a másikra függeszteni. A szívem őrült tempóban dobog.
    - Segíts... - suttogás a hangom, a test az ereje végére ért, ezt is nehéz kinyögni kiszáradt számmal. És még mindig nem értem, hogy miért... magamnál vagyok, de valami egészen furcsa tudatállapotban, s egy ujjam megmozdítása is túl nagy feladatnak érződik.*


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Sheridan Hotel

    on Hétf. Nov. 30 2015, 21:42


    To Samuel    


    A bútorokat rakom a helyére, amikor hallom az ajtót kinyílni, a lakosztályét. Nem várok senkit, feltételezésem szerint a kislány lógott vissza. Aztán érzem, hogy ez nem egészen így van. Lerakom a fotelt és a bejárat felé tartok.
    - Valami baj történt? – nézek körbe, keresem a forrását, de látom, hogy ez nem a legfrissebbek közé tartozik.
    Nem vagyok a felettese, éppen, hogy ő áll a rangban felettem, ahogy ráfókuszálok, szférám legfelső fokán. Megdöntöm a fejem, tiszteletem jeléül, hogy aztán elkapjam estében, s azon mód el is tűnünk a helyről.
    A hely, ahová érkezünk, biztonságos, démoni erők nem képesek átlépni.
    Azonnal gyógyító energiát küldök felé, kezem a hátára helyezem. Saját angyali energiámból is adok, amennyiben érzem, hogy szüksége van rá.
    - Mindjárt jobban leszel. Itt biztonságban vagy.
    Megvárom, míg annyira jobban lesz, hogy tud rendesen beszélni.
    - Mi történt? Ki sebzett meg?

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Sheridan Hotel

    on Hétf. Nov. 30 2015, 23:19


    "Bár az a lényeg, hogy az ember mindig magában higgyen, azért egy kis segítség másoktól nagy áldás tud lenni."
    Haziel & Samuel ©

    *Nem kell már messzire mennem, talán csak ez a gondolat tart meg annyira, hogy ténylegesen el is jussak a másik angyalhoz. Talán korábban kellett volna megtennem, de valahogy... annyira furcsa ez az egész helyzet. Hogy ennyire nem működik egy test, miután olyan sokáig szabadon léteztem nélküle. Szívesen vennék valami magyarázatot, de nem ez a prioritás jelenleg, az okokkal és indokokkal később is foglalkozhatok. Előbb rendbe jönni, aztán vigyázni Charlotte-ra, és legfeljebb ezután jön a kérdések feltevése. Vagy még inkább az első kettőt fel kellene cserélni, de alapvetően azért működik a logikám, vagyis tudom, hogy ha a saját épségemmel nem törődök, akkor a feladatomat sem tudom elvégezni, pláne nem elég hatékonyan, ez az egyetlen oka, hogy egyáltalán elindultam segítségért.
    Gyakorlatilag beledőlök a kezébe, később nyilván kapok majd a fejemre, hogy a minimális tiszteletet sem adom meg, de pillanatnyilag nem tud érdekelni. Izmaim heves remegéssel köszönik meg a nyugalmi állapotot, próbálnék felelni, de nem jön ki hang a torkomon. Érzem a helyváltoztatást, de nem bírok körülnézni, és érzem a segítő, gyógyító energiákat is, a lelkem egyfelől hálásan simul bele az áramába, legszívesebben teljesen feloldódnék, hátrahagyva a megrongálódott testet, másrészt nem merem megtenni. A múltkor is olyan sok időbe telt visszatérni, nem engedhetem meg magamnak az újabb kihagyást. Az én működési mechanizmusom is automatikusan lép életbe, okos konstrukció. Hiába nincs halvány fogalmam sem a tulajdon problémámról, a rendszer egyenletesen kezdi eloszlatni az erőt a testemben, ahol a legnagyobb szükség van rá. Hiszen csak az nem működik... én rendben vagyok. Csak köt ez a börtön... Nyitott szemmel, de a fizikai világra vakon meredek magam elé, befelé figyelek, hogy mihamarabb rendbe jöjjek. Sietnem kell, Charlotte nem maradhat egyedül... Az újabb kérdésre aztán ráfókuszálok végre a másik angyalra, ha már épp vele/nála/rajta heverek, s alaposabban is megszemlélem. Anélkül tolul ajkamra a neve, hogy tudnám, honnan jön. Az angyali kar végtére amolyan testvériség, sok tudással vagyunk megáldva, mik nem is aktiválódnak addig, amíg nincs rá szükségünk.
    - Haziel... Hála Neki!*Már eléggé csillapodott a remegésem, bár a szám még mindig száraz, a torkomban meg mintha kavicsok csikorognának, de nem érdekel. Ha hagyja a másik, megpróbálok felülni, vagy legalább valami... kevésbé szánalmas pózt felvenni? Épp elég, hogy az angyalok utolsója vagyok, még nem kell bizonyítanom is, hogy ez nem véletlenül van így. Nem mintha nagyravágyó lennék, jó nekem a helyemen, de büszkeséggel is megáldottak, nem kevéssel. Ha sikerül ezt a mozdulatsort kiviteleznem, emelem kezem a hivatalos üdvözlésre, ahogy az kijár egy felettesemnek. S csak azután felelek.* - Alázattal... jelentem, hogy... senki. *Nem sikerül egy lendülettel kimondanom, s a végén száraz köhögés ráz végig rajtam. Kezem a nyakamra teszem, nem stimmel a torkom, bár az energia jót tesz, de mintha mást kívánna a test. Csak nem értem, mit.* - Nem tudom, mi történt, egyszerűen csak... elgyengültem *vallom be, szégyenemben lesütöm a tekintetem. Ennyit a büszkeségről, azt hiszem, de hát egy angyalnak nem hazudhatnék akkor sem, ha ilyen szándékaim lennének. Amik nincsenek. Csak jó lenne nem ilyen kínos helyzetbe kerülni, de erről már lekéstem.*


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Sheridan Hotel

    on Csüt. Dec. 03 2015, 20:45

    Re: Sheridan Hotel

    on Vas. Jan. 15 2017, 19:29

    avatar
    Camilla Wander

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island - Bronx
    Kor : 36
    Foglalkozás : Bronxi maffiózó csoport vezetője, fejvadász

    Re: Sheridan Hotel

    on Vas. Júl. 22 2018, 17:26

    Montgomery and Wander
    ~Még nagyon is az emlékeimben bujkálsz~

    No Roots


    Nagyon nehéz volt ismét kapcsolatot teremteni Mathiassal és a fiúk nagy részével. Valami nagy palimadár betelepedett a fészkembe amíg én önkéntes elvonulásba fogtam. Éreztem sok veszélyt de azért na. Mindenki félt tőlem, meg volt egy biztos pontom. Csak valaki olyan tehette aki ismer engem...és én buta liba túl közel engedtem a fényes tollaimhoz amiket szépen simogatott majd rá markolva tépet ki belőlem. Idegesen fogok az autó ajtajába magam mellett ahogy utazunk. A kísérőm aki felügyel rám velem szemben mintha itt sem lenne. Talán jobb is, hogy tényleg van velünk még pár évig egy ilyen valaki. Amilyen forró fejű tudok néha lenni már a kocsi ajtót is kiszedtem volna a helyéről. De ez az én városom! Az én birtokom, az én helyem! Én kapartam össze magamnak. Nem fogja csak úgy kiszedni a popsim alól Mr. Montgomery. Kiszállok a kocsiból amint megáll. Furcsa ismét kitűnni. Főleg, hogy most már ragadozói képességem a tökéletesség álcája. Egy gyémánttá váltam. A bejárathoz lépek és azok kik egykoron nekem dolgoztak valahogy nem is akarnak az utamba állni. Magassarkúm kopogása felveri az egész hotel nyugalmát. A figyelem az enyém. Vigyáz világ Wander érkezik! Szőke hajam kiengedve lebeg utánam. A ruhám egy egybe ruha ami testemre tapad és combjaim közepéig érnek. Körmeim feketére festve a nyakamba meg egy egy feszes nyakék amin egy finom kör alakú dísz mint a macskáknak a biléta. Ajkaimon szokásos vörös rúzsom, és kék szemeim úgy csillognak mint még soha. Most már én is tudom mivel állok szembe....Mathias végig jön velem, és a liftben ő üti be az emelet számát. Furcsa lesz azt újra látni akit egyszerre gyűlölsz és szeretsz. De most jobban gyűlölöm mint szeretem. A világ összes férfia is kevés lenne Jackson ellen. Kilépek és az iroda előtt egy titkárlány fogad, aki nagyban habogni kezd meg, hogy nincs időpontom meg ilyenek én meg csak mosolyogva sétálok az asztalhoz és kék szemeim úgy nyitják fel mint még soha, így megszólalni alig bír. Vannak jó oldalai ennek a vámpír létnek. Persze ebből legfeljebb Jackson érzékelte, hogy mindjárt itt vagyok. Mert vagy van, vagy nincs időpont tárgyalni fog velem...A kis titkárlány csak halkan kinyögi, hogy szabad a járásom én pedig kacsintok egyet majd Mathiast leintve, hogy innen már egyedül megyek nyitok be a nagy Montgomery irodába. Mindent érzek most már. Mindent látok most már. Már a részletek rabja vagyok én is. És hiába minden részlet. Hiába minden figyelem. úgy villan át az agyamon Bécs mintha  csak tegnap lett volna. Össze szorítom az ajkaimat és megemelve az államat sétálok beljebb az asztalhoz.-Szép napot Mr. Montgomery...-köszönök ahogy megállok az asztallal szembeni székek között. Minden emlék és jó érzés ellenében ott van a dübörgő haragom, hogy éppen az én városom tetején csücsül és elvette tőlem azt amit én vérrel verejtékkel megszereztem. Még azon se lepődnék meg, ha ő pont arra várt, hogy engem beöleljenek és ő mindent megszerezzen...
    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Sheridan Hotel

    on Kedd Júl. 24 2018, 23:54

    A brókervállalatomnak van egy irodája a Wall Streeten.
    A Harvey Család new yorki székhelye a Park Avenue-n van elrejtve egy impozáns könyvtárnak álcázott mágiaközpontban.
    Az otthonom szintén a Central Parkhoz közel található egy luxus apartmanház legfelső szintjén.
    Az alvilággal kapcsolatos ügyeimet Manhattan Hell's Kitchen részéből irányítom egy loftból.
    Hogy mit keresek most mégis a Sheridan Hotelben?
    Igazából randim volt. Bronx a városnak egy olyan része, ami nem túl jövedelmező egyelőre, és elég veszélyes is a terep, főleg a sok senkiházi vérfarkas és a hülyébbnél hülyébb vámpírok miatt. Hiába, vadász vagyok, valójában zsigerileg kicsit utálom őket, ez van. És a helyi rendőrség egy igen ígéretes tagjával volt ma este találkozóm. A nő baromi okos, kemény, tele ambíciókkal, de pechjére nagyon gusztusosan néz ki, ezért kevesen veszik komolyan. Nos, ezen ma dolgoztunk egy kicsit. Egyrészt kapott egy kis ízelítőt a természetfelettiből, másrészt egy bűbájt, amitől mindenki kevésbé érzékeli majd őrjítően szépnek, és sokkal inkább fefligyelnek majd az eszére és karizmája többi vetülete fog érvényesülni. Ez azonban most nem is olyan lényeges, hiszen Amanda már elment. Épp azon merengek, hogy kipróbáljam-e az uszodát és a szaunát odalent, de igazából szívesebben mennék haza a fiamhoz és az unokámhoz.
    Ez mennyire beteg?
    Épp felkelek a kényelmes bőr karosszékemből, elhatározva magam, hogy inkább hazamegyek, és átnézem Theo leckéjét, mikor felfigyelek rá, hogy kint támad némi kavarodás. Kíváncsian dőlök hátra, és kezem a biztonságiakat hívó gombon tartva ksézülök fel rá, hogy meg kell védenem magam. Valahol akad egy pisztoly is, bár az a gyanúm, hogy semmi szükségem nem lesz rá.
    Az ajtó kitárul, és legnagyobb meglepetésemre... Camilla ront be rajta, de úgy, mint ahogy a tornádók soktak megérkezni apró kansasi házak tornácára. Félig felvont szemölökkel nézek rá. Ez most komoly? Ráadásul annyira ki van borulva, hogy mindjárt felrobban.
    Most látom először, mióta beölelték. Most látom először Bécs óta. Na jó, ez nem igaz, mert álmodtam vele. Pontosabban róla, ám nélküle - hiszen a vámpírok nem álmodnak. Innen tudom, amit tudok, most azonban itt áll előttem teljes életnagyságban. Vörös ruháit és vörös körmeit egyaránt feketére cserélte. Legalább a sminkje üde és fiatalos.
    - Miss Wander. Magát nem tanították meg kopogni?
    Nem kelek fel a kényelmes székemből, eszemben sincs. Tipegjen ide a kis tűsarkújával és üljön az asztalra, ha akar valamit. Vámpír. Milyen érdekes. Ugyanannyi szenvedély lengi körül, mint annak idején.
    Vajon az atyja elmesélte neki, ki is vagyok? Én Bécsben hiába próbáltam. Nem nagyon volt vevő a mondanivalómra aznap éjjel. Legszívesebben elküldeném a fenébe, annak ellenére, hogy milyen különösen örülök a jöttének. Valami végre feldobja a napot.
    - Talán inkább szép estét, nem? Napot te már nem igazán látsz...
    Nem kínálom hellyel, se üdítővel, se semmivel. Nem akarom, hogy otthon érezze magát itt most.
    avatar
    Camilla Wander

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island - Bronx
    Kor : 36
    Foglalkozás : Bronxi maffiózó csoport vezetője, fejvadász

    Re: Sheridan Hotel

    on Szer. Júl. 25 2018, 23:55

    Montgomery and Wander
    ~Még nagyon is az emlékeimben bujkálsz~

    Ahogy oda érek a két szék közé az arcát figyelem és hallgatom a megszólalásait. Sokat gyakoroltuk Richarddal ezt a lenyugvás dolgot. Megcsinálom tudom. Azonban Jackson egy pont. Egy olyan pont ami a határaimon túl és belül van. De most nagyon kívül esik tőlem én pedig nagyon is elakarom érni, hogy megrázzam és a mellkasát verjem, hogy eltombolhassam minden gondolatomat aztán ő is elküldjön oda ahova jöttem és utána csak nézzük egymást. Nézzük egymást és megint rá jöjjünk mennyire ostobák vagyunk. Mert igen egy ostoba, tuskó vagy Jackson. A nap beszólásra össze szorítom a számat és az egyik székbe markolok erősen, a bőrbe vájva a körmeimet és már mondanék is valamit és lehet el is törne a szék, mikor hallom, hogy nyílik az ajtó és a kísérőm tér be. Hátra nézek és eszembe jut Richard mire lassan enged a kezem a széken és elengedve nézek vissza Jacksonra és lassan leülök magamtól a székbe és keresztbe dobom a lábaimat majd megnyálazom a felső ajkamat és közben végig őt nézem kék szemeimmel.-Miért?-kérdezem ahogy figyelem őt.-Miért pont Bronx? Mit találtál itt?-kérdezem ahogy őt nézem és várom, hogy válaszoljon nekem. Nem zavar a kísérőm. Sőt olykor talán jó ha látom egy pillanatra. Ha válaszol vagy nem az már mindegy. Ezek a kérdések egyszerűen kitörtek és most, hogy elszállnak a levegőben már nem is érdekelnek igazán. Nem érdekel már az ami két éve történt. Az sem, hogyan végződhetett volna ha egymás mellett maradunk. Ha valamelyikünk eldobja a büszkeségét. Nem tettük meg. Ez történt és kész. Már nem csináljuk vissza soha. Pedig elvileg ő látott mindent...elmosolyodom és halk kuncogás hagyja el a testemet majd ismét Jacksonra nézek.-Vissza akarok ide jönni. És tudom, hogy sok esély nincs rá, hogy csak úgy kiszállj a székemből ezért egyességet szeretnék veled kötni. Mert azt nem hagyom, hogy kitörölj Bronxból.-mondom ahogy figyelem és lassan egyik kezemet megemelem a karfáról és ajkamhoz emelve döntöm államat ujjaimra és úgy figyelem őt.
    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Sheridan Hotel

    on Csüt. Aug. 02 2018, 22:38

    Te szentséges pokol, úgy örvénylik körülötte a düh az aurájában, mintha egy napkitörést néznék. Na, ez érdekes beszélgetés lesz. Épp belekezdenék, ám tekintetem a kinyíló ajtóra szegeződik. A miért nem kopogsz című poént már elsütöttem, nem teszem újra. Megforgatom a tollat az ujjaim közt, majd ledobom, és hátragurulok a székkel.
    - Magunkra hagyna? - kérdezem a vámpírt, akivel futólag találkoztunk már. Ezt persze nem kötöm Camilla pisze kis orrára, mert a végén még kérdezősködne, azt meg most nincs kedvem leszerelni. Ha ez nem volna elég a kísérőnek, a szemeibe nézek, és nyomást gyakorolok az érzelmeire oly módon, hogy azonnal el akarja hagyni a helyiséget, zavarában. Ugyanis mi itt épp násztáncot járunk, vagy legalábbis fogunk járni, ha esetleg valakinek nem esett volna még le.
    Amint Camilla kísérője megfordul és szó nélkül kimegy, igyekszem nem elvigyorodni. Felemelem a két karom, és a tarkóm mögött összekulcsolom az ujjaimat, majd hátrafeszülök a székben. Teljes kényelembe helyezem magam, miközben meggusztálom Camillát. Csinos, még mindig csinos. És hogy mutogatja a combját! Egek, imádtam a combjait, főleg a vállaimon.
    - Ugyan, kit érdekel Bronx? Ez egy koszfészek. Épp csak kisepregetem. Van ott pár ingatlanom, fel kell pumpálni az árukat.
    Arrogáns vagyok, hiszen megtehetem. Egyébként is mi másról szólna a szervezett bűnözés, ha nem arról, hogy ide-oda tologatom a játékkatonákat, egész addig, míg nem sikerül úgy felállítanom őket, hogy aztán a legtöbb hasznot hozzák nekem, mikor elkaszálom őket?
    Ennek fényében majdnem kacagni kezdek, mikor közli a továbbiakat. Szerencsére sikerül megállni, de a szemem azért kicsit fennakad.
    - Igazán? De hiszen már kitöröltelek, szépségem.
    Hagyom ezt a mondatot itt leülepedni, és remélem, mindenféle lidércnyomást beleképzel majd. Az utcán már nem tudják, ki az a Camilla Wander. Nem szarják össze magukat a kopogó tűsarkaktól és a sportkocsi fékcsikorgásától.
    Miközben előre hajol, én szemtelenül bekukkantok a dekoltázsába. A vámpírság mindenkit megszépít, azt mondják. Vannak, akiken nem sok szépítenivaló van, de azért meg kell jegyeznem egy dolgot.
    - Atyád Abarion, mi? Megcsinálta a melleidet?
    Nem tudom, mennyi kellhet ahhoz, hogy felhúzza magát. Talán nem sok, talán nagyon is sok, talán a következő pillanatban már az asztalt fogja rám borítani. Ezt sajnos már nem láthatom előre, mióta elvesztettem a látomásaimat, a képességemet arra, hogy tisztán lássam a jövőt sokféle verzióban.
    Cukkolgatom, oké, de valójában azt hiszem, csak egy dolog miatt jött ide ma este, az pedig nem a karrierje.
    - Nézd Camilla, ha a várost akarnád, egyszerűen elvennéd. De ezt most nem tudod megtenni, mégpedig azért, mert egy gyermek vagy, fióka. Bronx nem tartozik atyád klánjához, gyakorlatilag nincs itt semmi keresnivalód. A természetfelettiek kicsit másként játszanak, mint ahogy te, kis skorpió, megszokhattad.
    Kuncogok egy aprót.
    - Mit szóltál, mikor megtudtad az igazat? Bárcsak ott lehettem volna! - kívánom, és közben félrebillentett fejjel nézek végig rajta.
    Vajon éhes? Vajon kívánja a vérem? Azért kicsit hízelegne, ha így lenne.
    avatar
    Camilla Wander

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island - Bronx
    Kor : 36
    Foglalkozás : Bronxi maffiózó csoport vezetője, fejvadász

    Re: Sheridan Hotel

    on Hétf. Aug. 06 2018, 22:03

    Úgy utálom, hogy tudja mit akar és tudja mit kell lépnie, hogy meg is szerezze. És mindig nyer. Nyer azzal a mocskos pofájával. Úgy utálom. Elhagyja a szobát a kísérőm és szusszanok egyet. Észben kell tartanom atyám szavait. Észben kell azt tartanom, hogy egy esélyem van és nem eljátszani jöttem.Mert tudom mi ez a pillantás. Emberként is tudtam nagyon jól. Belém harap és incselkedik. Piszkál, megaláz burkoltan. Legszívesebben megmutatnám az új fogacskáimat és fújnék egyet mint egy megsértődött macska aminek vissza felé simogatták a bundáját. Megint bele akarsz kóstolni a gyümölcseimbe igaz, vénember? Hát ez most nem fog sikerülni. Nem ezért jöttem. És akkor sem fogom hagyni hogy mit akar üzeni a szív az agynak. Már különben is nem is dobog bennem semmi. Jackson nem ezt a Camillát ismerte meg és nem ez a Camilla kellene neki.-Engem érdekel...és lehet neked csak egy koszfészek nekem az otthonom. Nem érdekel hova tartozik kinek a keze van rajta és ki eszi vagy ki nem...Bárkin át megyek érte ha kell. Bárhogyan.-mondom végig a szemeibe nézve. Ahogy azt mondja, hogy már rég kitörölt össze húzom a szemöldökeim és össze nyomom a fogaimat. Eszembe juttatom Richard intő szavait és lehunyva szemeim szusszanok egyet.-Nehogy azt hidd, hogy olyan könnyen elfelejtenek engem. Te sem felejtettél el. Ezt nem tudod eltakarni előlem.-mondom nagyon lassan és finom mosoly szalad a számra. Mert igen. Pont amiért te is kiszúrtál pont azért vettek észre a vámpírok is. Tudatos álmodó voltam. És ez velem jött. Fejleszthető képesség...A kérdésre szusszanok egyet nőiesen és megforgatom a szemeim ahogy hátra dőlök és megemelkedem a kebleimet előtte kezecskéimmel.-Szomorú, hogy pont te nem tudod mennyire természetesek és szépek.-mondom ahogy fintorgok egy kicsit majd ismét a szemeibe nézek. Hiába emberként is tökéletes volt a testem de most főleg az. És még mindig ráharapna ez a nagy aranyhal.-Pont azért vagyok itt, hogy ezt megtanuljam. Mert megfogom. Nekem csak a városom kell és ugyan úgy az a döntés jog ami meg volt nekem. Abba valahogy soha nem kötött bele egy természetfeletti sem. Ha most csak bele kötnek azért mert vámpír vagyok más klánból akkor megküzdök érte újra.-mondom miközben kezeimet lassan leengedem a szék karfáira.-Mit kellett volna reagálnom? Rémülten pislogni és csodálkozni...?-szusszanok és félre nézek majd megnyálazom ajkaimat.-Rendben meglepődtem. Sok inger ért azonnal. De elfogadtam. Mert el kellett fogadnom. Elfogadtam, hogy elvették az életem és kaptam ezt. Elfogadtam a szabályokat. Azt a helyet amit otthonomnak kell hívni. De ezt ami itt van....Nem hagyom elveszni.-mondom ahogy lassan megrázom a fejemet. Ezt az egyet nem. Akkor sem ha bele pusztulok...
    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Sheridan Hotel

    on Csüt. Aug. 23 2018, 21:47

    Megforgatom a szemeimet.
    - Ne légy már ilyen szentimentális, Camilla.
    Rühellem, amikor valaki azt mondja: "nem érdekel, mi az ára", vagy hogy "bárkin átgázolok a célomért". A legtöbbször az ilyen embereknek fogama sincs, miről beszélnek. Az ilyesmihez gyilkosság, szabotázs, vagy épp ellenkezőleg: hízelgés, talpnyalás és megalázkodás szükséges.
    Oh. Hát végül is lehet, hogy ezért van itt.
    - Nekem jó a memóriám - szögezem le. Ezzel beismerem, hogy tényleg nem felejtettem el, egyszersmind letagadom, hogy azért nem, mert esetleg érzések is maradtak bennem iránta.
    Milyen kár, hogy már vámpír! A képességeimmel nem tudok olyan pontosan letapogatni egy holtat, mint egy élőt. De ha már tapogatásról van szó... A tekintetem a kebleire téved, és lassan, mélyen belélegzem a levegőt, miközben belemarkol a két feszes mellébe, amelyeket én is olyan nagy előszeretettel markolásztam korábban. Aztán a tekintetem visszatér csinos kis arcára. A fenébe is, mindig tudta, mit kell csinálnia, hogy megpiszkálja a fantáziámat.
    Ennek ellenére nem gyengülök el.
    - Kicsit sem rémültél meg? Az atyád ezek szerint gyengéd volt, odaadó és figyelmes? - Amilyen én nyilvánvalóan nem voltam, ha másnál keresett vigaszt.
    Noha nem érdekel ez az érzelmes baromság, a hiúságomat igenis vérig sértette, porrá zúzta azzal, amit tett. Hogy akkor ott hagyott, és egyedül tért vissza az államokba... Nos, leginkább ez a megbocsáthatatlan abból, ami történt. Ezt kell kiengesztelnie bennem, és akkor esetleg megfontolom, hogy ismét pozícióba helyezzem.
    De eszemben sincs megkönnyíteni ezt neki.
    Felkelek a székből, és megkerülöm az asztalt, hogy elé lépjek. Finom szabású öltöny van rajtam, mint mindig, ha épp nem az otthonomban fogadok valakit.
    - Semmit nem kapsz tőlem, Camilla. Azok az idők már elmúltak, amikor a két szép szemedért a csillagokat is lehoztam neked az égről. Ha Bronxot akarod, ha az alvilágot akarod, menj és nyafogj atyádnak. Ő el tudja venni tőlem. Mert hát gratulálok, remek patrónust választottál magadnak. Csak azt nem értem, mi értelme volt ennek. Mindaz, amid volt, most már semmivé lett, mindent elcseréltél azért, ami most vagy. Azelőtt valaki voltál, most viszont senki vagy. Az én szememben még inkább. Megvetlek. És jobb, ha tudod: vadász vagyok. A fajtád az ellenségem.
    Nos, ez egy kisebb túlzás, és a dolgok árnyaltabbak és bonyolultabbak ennél, de alapvetően ez az igazság. Szálljon velem vitába, ha akar. Kissé indulatosabb lett ez a befejezés, mint szántam, úgyhogy lesimítom a ruhám, hogy lehiggadjak, de tartom vele a szemkontaktust.
    avatar
    Camilla Wander

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island - Bronx
    Kor : 36
    Foglalkozás : Bronxi maffiózó csoport vezetője, fejvadász

    Re: Sheridan Hotel

    on Pént. Aug. 24 2018, 16:51

    Hallgatom a szavait, hallgatok mindent. Csak figyelem kék szemeimmel és lassan szusszanok még ha semmi szükségem nincs rá. Nem tudom mit kéne éreznem. Egyszerűen most nem érzek semmit. Sem haragot, sem fájdalmat...sem szeretetet. Semmit. Csak figyelem kék szemeimmel és nem tudom eldönteni, hogy most meg van rám sértődve vagy jó, kisfiút játszani egy nő előtt. Megáll előttem és kimondja a végét én pedig lassan kihúzom magam és hátra dőlök a fotelbe. Figyelem ahogy megigazítja a ruháját és hiába megbizsereg a belsőm mikor szigorú és kemény. Én pedig a rossz diáklány az igazgatóval szemben. Lassan végig nézek rajta ebben a pár perc csöndben és lassan kezeim végig siklanak a karfákon és fel kelek. Kicsi vagyok még mindig hozzá, ő pedig a nagy medve aki most már vadászhat rám.-Nevez ellenségnek ha ettől jobban érzed magad. De mit tudok neked ártani? Hisz én csak egy gyermek vagyok. Egy senki.-mosolyodom el ahogy a szemeit figyelem. Nem fogok magyarázkodni, hogy ez az egész ember és vámpír lét közötti döntés hogy is zajlott igazából. Úgy sem hinne nekem hiszen én most gonosz vagyok a szemében. Mind csak azért mert nem hallgattam végig akkor. Vajon ő a helyemben végig hallgatott volna egy ilyen helyzetet? Mindegy is.-Nem kell nekem azonnal egy hatalmas pozíció, nem akarok semmi nagyot. Nem...Csak lehetőséget szeretnék Jackson. Bizonyítani az atyámnak, esetleg neked ahogy jól esik. Meg magamnak, hogy képes vagyok rá, akár mennyire is vagyok gyermek. Nem is a két szép szememért adj nekem lehetőséget. És soha nem kértelek meg rá, hogy csak a pillantásom miatt tegyél meg nekem valamit. Nem az a fajta nő voltam, vagyok.-mondom ahogy lassan közelebb lépek.-Ferde a nyakkendőt...megigazítsam?-kérdezem és ha megengedi akkor lassan megemelem a kezeim és finoman helyére igazítom majd a zakóját is és lassan végig simítok rajta kezeimmel miközben a mellkasát figyelem. Ennyi maradt.-Fájdalmat okoztam...ahogy te is nekem. Sajnálom.-mondom ahogy lassan felnézek rá de nem vágok hozzá semmilyen aranyos, hízelgő vagy ilyesmi arcot. Egyszerűen csak kimondtam amit gondolok.-Ha nem adsz esélyt akkor nem.-engedem le a kezeim magam mellé.-Ha pedig mégis...akkor megfogsz találni. Mert te mindig megtalálsz.-mondom ahogy a szemeibe nézek.-Távozhatok? Vagy elrabolsz, hogy tud mivel zsarolni az atyámat?-kérdezem ahogy felvonom a szemöldököm és finom mosoly szalad a számra.
    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Sheridan Hotel

    on Vas. Szept. 02 2018, 11:10

    Belélegzem az illatát, de csak a parfüm steril illatát érzem, az öblítőt, a hajlakkot... Csupa mesterséges, idegen illat. Az ő testének már nincs meg az a cseresznyés-vaníliás illata. Egy régebbi vámpír szeretőmet juttatja eszembe. De ő a hidegnél is hidegebb volt.
    Közelebb lép, hogy megigazítsa a nyakkendőmet... Micsoda régi, kedves trükk. Hagyom, hogy apró kezének finom ujjai az öltönyömmel babráljanak, nem akadályozom meg. Nosztalgikus érzés. Camilla és én ismerjük már egymást, ismeri az érzékeny pontjaimat, azt, hogy mi bosszant és mi csábít. Ismerem a derekát, a hátát, a bordáinak ívét.
    Felemelem a kezem az asztal széléről, és magamhoz ölelem a derekát, egészen közel húzva magamhoz. Lehajolok, hogy megcsókoljam, mert érezni akarom, milyenek az ajkai.
    - Miért csináltad ezt? - kérdezem, homlokom az övének támasztva. Egyértelműen arra gondolok, hogy hagyta, hogy vámpírrá változtassák. Még nem kaptam erre választ, pedig mindennél jobban érdekel. Sokkal jobban, ami azt illeti, mint Bronx, vagy ez a nevetséges, unatkozó háziasszony ki akar törni kezdető történetecske, amit elkezdett nekem előadni.
    - Neked már semmi keresnivalód az utcán, Camilla. Értem, hogy nem találod ott a helyed, de nem is itt fogod megtalálni - dörmögöm végül, mintha az elmúlt néhány év meg se történt volna, és ő még mindig az a kislány lenne, mint akit megláttam és megszerettem abban a hófehér álomban a tavon csónakázva.
    avatar
    Camilla Wander

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island - Bronx
    Kor : 36
    Foglalkozás : Bronxi maffiózó csoport vezetője, fejvadász

    Re: Sheridan Hotel

    on Vas. Szept. 02 2018, 14:29

    Nem érdekli a távozásomra tett szavak, és az sem amiket már a végén mondtam. Az érdekli aki én vagyok. Mindig is az érdekelte. Érzem ahogy derekamra simít és magához húz határozottan. Kezem finoman simulnak a mellkasának és engedek neki. Engedek mert emberi érzéseim ugyan úgy élnek még és az érintése iszonyatosan hiányzott nekem. Felnézek rá de már hunyhatom is le a szemeim ahogy ajkaimra nyomja az övéit. Finoman viszonzom a csókját de tudom számára már nem vagyok ugyan az. Már nem élek. Már nincs szükségem arra, hogy lélegezzek és életet leheljek ki magamból. Már nem az vagyok akire vágyik. Lassan elválnak ajkaink és homlokom az övének ér. Lehunyom a szemeim és össze zárom ajkaim ahogy hallgatom a kérdését. Hallgatom azt amit mond és jobban össze szorítom a szemeimet. Finoman bele szorítok az öltönyébe és kicsit megremegnek a kezeim de el is engednek és ismét kisimítom a ruháját.-Mért hiszed azt, hogy volt választásom...?-kérdezem csendesen ahogy lassan kinyitom a szemeim és rá tekintek.-Atyám mindent elmondott mindent...de azt nem, hogy tudjam az igazságot milyen árral fizetek érte. Nem volt választásom. Vagy így élek tovább...vagy meghalok...és nem akartam meghalni.-mondom ahogy lassan le nézek magunk közé. Újra végig megy bennem amit a végén mondott mire lassan fejemet a vállának döntöm és mélyen magamba szívom a ruhája illatát, Jackson illatát...Lassan eltolom magam tőle, és a szemeibe nézek.-Akkor keresek más lehetőséget.-mondom ahogy lassan leengedem magam mellé a kezeimet, amik rajta pihentek.-Mindig akad új lehetőség. Még a senkinek is.-mondom ahogy megnyalom az ajkamat.-Legalább vigyáz Bronxra...nekem fontos hely volt.-suttogom csendesen ahogy figyelem.-Örülök, hogy újra látlak...hogy még mindig olyan nagy az arcod, hogy a világ nem mozog nélküled.
    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Sheridan Hotel

    on Pént. Szept. 07 2018, 21:27

    Úgy simul a karjaimba, mint rég, valami mégis más. Teljesen más, és már soha többé nem lesz ugyanolyan. Nem ver a szíve. Nem édes az illata, nem lélegzik, halott, halott.
    Mérgesen szívom be a levegőt. Nem volt választása? Komolyan nem hagytak neki választást? Persze én is így csinálnám. Ha valaki kell nekem, akkor megszerzem bármi áron. Az illető később majd megbékél. (Pont emiatt van, hogy egyik fiamnak sincsen anyja. Nem nagyon békéltek meg.)
    - Hát persze, hogy nem akartál meghalni. Okos nő vagy, mindig tudtad, mit kell tenned, hogy fent maradj a vízen.
    Selymes hajába simítom a kezem, és magamhoz szorítom. Tudom, hogy halálosan unja a hegyi beszédeimet, ezért ettől most megkímélem. Pedig szívesen elmondanám neki, hogy őt bizony én is épp így akartam volna megszerezni, mert értékes. Értékes volt. Most is az... az lesz... Másnak, másként, máshogy.
    Tessék, elcsábított. Megint. Egyetlen pillanat alatt. Most pedig kibontakozik az ölelésből és hátralép. Kicsit elhúzom a szám.
    - Most búcsúzkodsz? - Mert ha igen, az nagyon nem tetszik. Szóval ismét tudomást sem veszek róla, mit mond, és csak villantok egy önelégült vigyort. - Nem is mozog. Legfeljebb a te világod.
    Megfogom a karját, majd az ujjait veszem kezembe.
    - Az a helyzet, hogy nem akarom, hogy elmenj. Meghívhatlak vacsorára?
    A szemeibe nézek. Nagyon jól tudom, hogy már nem táplálkozik emberi módon. Én nem is cézár salátát kínáltam neki föl. Hanem magamat.
    avatar
    Camilla Wander

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island - Bronx
    Kor : 36
    Foglalkozás : Bronxi maffiózó csoport vezetője, fejvadász

    Re: Sheridan Hotel

    on Vas. Szept. 09 2018, 21:49

    Figyelem és látom rajta, hogy nem akar elengedni. Itt akar tartani. Figyelem kék szemeimmel és a végén a szavaitól kissé elnyílnak ajkaim és megfeszül a kezem a kezében. Tulajdon képen ő most...A döbbenet lehet kissé kiül az arcomra ahogy figyelem őt és nyelek egyet miközben még mindig csak nézem. Tudom már uralni magamat, nem tennék benne kárt egyáltalán de mégis...Jackson...nekem kínálja a vérét. Én pedig úgy érzem nem vagyok ehhez még elég méltó...Le nézek a kezeire amik közre fogják az enyéimet majd lehunyom a szemeim és ismét felnézek rá. Lassan ismét közelebb lépek hozzá, de igazából nem akarok tőle távol lenni...Igazából bele sétálok a magánszférájába és neki simul a testem az övének ahogy kezeim finoman simítanak mellkasának. Ujjaim finoman táncolják magukat fel a nyakához és simítok végig finoman meleg bőrén. Érzem ujjaim alatt a vért ami dobog benne de bennem már nem...Nyakáról finoman a hajába siklanak kezeim és az ősz de dús tincsek között elvesznek apró, finom ujjaim. Felnézek rá, pontosan a szemeibe és ajkaim jobban elnyílnak egymástól.-Nem akarok elmenni...-suttogom miközben figyelem.-Szeretnék veled vacsorázni...de...nem akarom ezt tenni veled...-célzok az új táplálkozási szokásomra...-Túl fontos vagy nekem...-mondom csendesen ahogy finoman megsimítom az arcát és kicsit pipiskedve hajolok hozzá, hogy érezhessem ismét az ajkait az ajkaimon.
    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Sheridan Hotel

    on Kedd Szept. 11 2018, 23:00

    Halálosan ledöbben. Kuncogva figyelem, hogyan nyúlik meg az arca. Még jobban magamhoz ragadom a derekát, és a nyakába hajolok, hogy elhelyezzel egy csókot pontosan az ütőere felett. Ott, ahol majd neki kell megharapnia engem.
    Nagyon édes, ahogy zavarban van. Egészen elképesztő. Mély lélegzetet veszek, és fogadom a csókját. Olyan könnyeden simul hozzám, mint egy kis pillangó. A nyelvem táncra hívja az övét, és új tapasztom össze ajkaival az enyémeket, mintha csak életet akarnék lehelni bele. Mintha fel akarnám melegíteni a kis kék szemű, jeges démont.
    Hosszú non-verbális gyözködés után a fülébe morgok.
    - Ne beszélj úgy a harapásodról, mintha valami fertőző betegséget hordozna. Elhiheted, álltam már ki ehhez hasonlót. - Hiszen ő is rákérdezett a hegre már a halántékomon. Tudja, hány sebhely borít szerte a testemen. Nem félek se a fájdalomtól, se a szenvedéstől, ráadásul az ő harapása egyikkel sem veszélyeztet. - Harapj meg! - mondom, szinte felszólítva rá.
    Remélem, nem nagyon akar nekem ellenállni. Nagyon hiányzik már egy vámpírharapás. Camilla egy pokolian erős vámpír gyermeke... érezni akarom ezt a halálos pezsgést ismét.
    avatar
    Camilla Wander

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island - Bronx
    Kor : 36
    Foglalkozás : Bronxi maffiózó csoport vezetője, fejvadász

    Re: Sheridan Hotel

    on Csüt. Szept. 13 2018, 18:39

    Viszonozza a csókomat sőt, játszik velem tovább. Szorosan simulok a kezeibe a meleg testéhez és hozzá. Táplál engem, és újra életet akar nekem adni. De már nem leszek az akit akar...Lassan elválnak ajkaink és kezeim finoman cirógatják a tarkóját ahogy lehunyom a szemeim és hallgatom a szavait. Tudom...de mégis...össze szorítom a számat majd lassan kinyitva a szemeim nézek fel rá. Ujjaim finoman végig simítanak az arcán és csak figyelem kék szemeimmel arcának ívét, a sebeket, a finom ősz szakállat ami csodálatosan van igazítva az arcán. Lágyan megsimítom az állát és sötét szemeibe nézek. Miért akarja, hogy ezt tegyem vele...? Lehunyom a szemeim és ismét érzem az illatát de most nem csak a jó érzés tölt meg és az emlék...A finom illat ami árad a testéből...Nyelek egyet és lassan kinyitom a szemeim. Finoman hozzá simulok és kezdek utat engedni az éhségemnek. Ahogy felpesdíti a meleg teste az én hidegségemet. Hogy engedi, hogy ő ajánlja fel nekem...A nyakához hajolok és finoman megnyalom a bőrét. Pezsdít és éget még ha nem is érezhetnék ilyet. De érzem...és tudom, hogy még bennem van és mikor érzem a vér ízét egy pillanatra megint azt hiszem, hogy élek...Kezeim a zakójába fognak és ahogy elnyílnak egymástól ajkaim fogaim azonnal megvillannak és finoman jutnak a bőr alá megérezve a vért ami megfeszíti a testemet a kezei között és azonnal el is lazít ahogy megkóstolom Jackson vérét. A legfinomabban és legóvatosabban harapom őt és ízlelem meg. Olyan kellemes, bizsergető érzés jár át a meleg életerő által és valamiért sokkal édesebbnek Jacksont mint az eddigiek. Ahogy a kortyaimat számolom érzem, hogy sokkal több energiával lát el engem mint egy ember...édes....lágy....Ahogy elérem a szokásos korty számomat lassan elengedem őt és elhajolva veszek egy nagy levegőt az ajkaim között. Finom vére kicsit még színezi a nyálamat és figyelem ahogy a seb kicsit égtelenkedik a nyakán de a vérzés egyáltalán nem indul el. finoman megsimogatom a sebet és figyelem majd felnézek rá kék szemeimmel.-Köszönöm...-suttogom lágyan ahogy figyelem őt és lassan kezeim elengedik a zakóját.-Nagyon köszönöm...-súgom ahogy mellkasának döntöm a fejem.
    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Sheridan Hotel

    on Csüt. Szept. 20 2018, 22:12

    Lassan pislog, lassan hagyja, hogy meggyőzzem és én lassan csábítom újra el. Mint egy törékeny kölyökmacska, most úgy simul a karjaimba, egészen addig, amíg végül el nem határozza magát és enged az unszolásomnak. Már akkor mélyet lélegzem, amikor megnyalja a bőröm. A fogai aztán a húsomba marnak, én pedig felnyögök. Nem azért, mert olyan pokolian trükkösen csinálja, vagy mert mesterségesen kéjt juttat a véráramomba. Egyszerűen a harapás izgat ennyire fel. A hasán érezheti is, hogy mennyire, mert öreg róka nem vén róka, bár próbálom elfojtani, de nem megy. Mégpedig azért nem, mert a harapásával együtt beindítja a mágikus érzékelésemet is. Hirtelen meglódulnak az emlékei, hirtelen minden kortyot átélek, két kis foga minden prédáján végigrobog a látomásom, és egészen beleszédülök. Erősebben szorítom magamhoz, kapaszkodom belé. Csak akkor térek magamhoz, mikor végül abbahagyja az ivást. Lenézek a szemeibe, a szemei vámpírszemek, a szája piroslik, a lehellete vér aromájától fémes. A tekintetem egy pillanatig ködös, ahogy ránézek, de aztán hamar elillan a röpke kábulat, és lehajolok, hogy szenvedélyesen, szomjasan csókoljam meg. Most már ebben nincsen csábítás, ez már puszta akarat és vágy. Akarom őt itt és most, és nem érdekel, hogy szédelgek. A feneke alá nyúlok és megemelem, majd 180°-ot fordulva felrakom az asztalra, amiről félresöprök néhány dolgot, de most a legkevésbé sem érdekel. Fekete ruháját feltolom a combjain és a lábai közé lépek, hanyatt döntöm az asztalon és a nyakát csókolom végig. Klasszikus filmjelenet az egész, mégis annyira vadító. Nem is tudom, hogy kerültünk ebbe a helyzetbe, de akarom őt.
    avatar
    Camilla Wander

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island - Bronx
    Kor : 36
    Foglalkozás : Bronxi maffiózó csoport vezetője, fejvadász

    Re: Sheridan Hotel

    on Vas. Szept. 23 2018, 22:00

    Felnézek rá és találkozik vele a tekintetem. Csak pár pillanatig de nézzük egymást. Nézem és talán örökké így nézném őt ha nem rohanná le az ajkaimat. Csak át fonom a nyakát és hátra kell párat lépnem mert ahogy lerohan majdnem felborít. Úgy követel mint mikor a csónakban kapott el. Egyszerűen megemel és Felültet az asztalra és hallom ahogy egy csomó minden az asztalról lehullik. Bele túrok a hajába ahogy ajkai az enyémet eszi egyre forróban. A tarkóján finoman végig húzom a körmeimet és hátra hajtva a fejemet élvezem a bőrömön az ajkait. Ahogy elfektet az asztalon barna tincsein szétterülnek körülöttem és kék szemeimmel figyelem ahogy csókolgatja a bőrömet ameddig a ruha engedi. Lábaimat felhúzom A derekára és érzem forró tenyerét a combomon. Nem tudom helyes-e amit teszek. Lehet most egyszerűen csak kihasznál és ennyi. De ez egy szebb zárás talán az egészre mint a másik volt. A pillantását keresem és ha megadja nekem az ingébe markolva húzom magamhoz és csókolom meg újra majd megemelve fejemet lassan megemelkedek ahogy hozzá simulok és a zakó alá csúsznak kezeim ahogy leveszem róla. Elengedem ajkait és a szemeibe nézek és finom mosoly szalad a számra.-Te is hiányoztál nekem...-mondom kekeckedve vele ahogy lassan össze kulcsolom háta mögött rajta a lábaimat amikről lassan leesik a magassarkú. Finoman a nyakához hajolok és lágy csókokkal hintem be a bőrét ahogy kioldom rajta a nyakkendő de a nyakában hagyom. Ujjacskáim finoman, és kissé húzva az időt de kigombolják rajta az inget és lassan végig simítok a mellkasán tenyeremmel. Nyelek egyet és felsiklik a kezem arcára ahogy figyelem őt majd az ajkaira nézek és ismét megcsókolom. Talán most helytelen dolgot teszek, talán nem. De mindennek van valami következménye. És már nem félek a következményektől.
    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Sheridan Hotel

    on Hétf. Okt. 01 2018, 22:23

    18+



    Minden olajozottan megy, ő elengedi magát, én rámászom. Az ölelése és a pillantásai még most is csábítóak. Talán mégsincs olyan nagy különbség élő és holt közt. A teste ugyan hideg, hidegebb, mint egy élőé, de ettől függetlenül nem merev. A bőre puha, a húsa finom é csábító, a karjai és a combjai pedig annyira hívogatóak, mintha soha nem is öleltek volna még se engem, se senki mást.
    Levetem a zakómat, amelyet elkezdett lecsúsztatni széles vállaimról. Emlékszem, mindig medvének hívott, és van ebben valami. Hozzá képest óriási vagyok. Apró alattam, mégis elbűvölő. Kioldja a nyakkendőt, kigombolja az ingem, újra és újra magához húz, én pedig az ölének nyomom az ágyékomat, hogy tudja, mit művel velem a kis játszadozásával. Nem szégyellem, főleg azért nem, mert úgy érzem, teljesen a hatalmamba kerítettem. Pontosan ugyanannyira, amennyire ő engem.
    A két lehulló tűsarkú hangjánál most aligha tudnék szexibb puffanást elképzelni. De így legalább nem lesznek útban most, hogy megfogom és lehúzom róla a falatnyi kis csipkét a lábai közül. Felvillan egy kis farkasmosoly az ajkamon a szavai hallatán.
    - Végre! Ezt akartam hallani.
    A tarkójára fogva felemelem magamhoz és szorosan magamhoz ölelem, hogy le tudjam húzni a cipzárt a hátán. Lehúzom a ruhája két pántját a válláról, majd a melltartóját is, hogy ne maradjon semmi a szám útjában, miközben ismét végigbarangolom a dekoltázsát. Óriási tenyerembe veszem a mellét, körberajzolgatom a mellbimbóját és egy pillanatra se eresztem el.
    - De alaposan ki kell engesztelned az elmúlt évekért - morgom a nyakába kissé morcosan. - Kezdheted is! - szólítom fel rá, és apró kezét a sliccemhez húzom. Remélem nem kell neki hosszasan elmagyaráznom, mit is várok tőle. Bár igazából elég csak kicsatolnia az övet és lehúzni a cipzárt, mert minden mást már megoldok.
    avatar
    Camilla Wander

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island - Bronx
    Kor : 36
    Foglalkozás : Bronxi maffiózó csoport vezetője, fejvadász

    Re: Sheridan Hotel

    on Vas. Okt. 07 2018, 18:00

    +18
    Play With Fire

    Beharapom az alsó ajkamat ahogy hatalmas kezével a hajam alá simít a tarkómra majd lassan felemelkedem engedelmesen ahogy ujjai a bőrömet simogatják. Érzem ahogy megtalálja a ruhám cipzárját és a feszülős darab enged rajtam mire lapockáim mintha egy kicsit fellélegeznének a ruha szorítása alól. Az egész testem örül, hogy nem kell a feszes kecsességnek tovább hódolni. Ellazulnak az izmaim és érzem a hasamban a forróságot amit oly régen lángolt bennem. Ahogy lecsúsztatja a ruhát rajtam fejemet felemelem a plafon felé és a tarkójára simítva élvezem meleg ajkait a testemen és hatalmas kezeit amikbe pont bele illenek a melleim. Kell ez nekem. Barna tincseimből pár előre hullik ahogy vissza nézek rá a plafonról és bal szemembe hullanak. Elnyílnak ajkaim és hallgatom szavait majd hagyom, hogy levezesse kezemet merev férfiasságára ami nem egyszer nekem feszült. Van valami ami mindkettőnkre hat és a másik hálójába hajszol minket...Ahogy elengedi a kezemet finoman végig simítok tenyeremmel férfiasságán. Kiengesztelni...Elmosolyodom és figyelem az arcát mikor mire mit reagál nekem, bár jól tudom mit szeret és mit nem. Ahogy ő is tudja mit szeretek én és mit nem. Combjaim engednek derekán, hogy jobban hozzá férjek férfiasságához. Lassan lecsúsznak az asztal szélére így még jobban felgyűrődik a szoknyám és az eltávolított csipke már nem véd meg semmitől. Lassan de minél percízebben oldom ki az övét majd akasztom be az ujjamat a nadrágba érintve meleg bőrét. Meleg...olyan rég éreztem ezt a forróságot. A gombot is egyszerűen szabadítom ki majd húzom le a cipzárt a nadrágján és kezem beljebb is csúszik. Másik kezemmel a mellkasán végig húzom a körmeimet és a szemeibe nézek ahogy ismét saját alsó ajkamba harapok. Ahogy érintem férfiasságát finoman simogatom meg majd lágyan de annál határozottabban veszem kezembe és siklanak rajta ujjaim ahogy oldalának nyomom lábaimat és elvigyorodom ahogy fogaim közül kicsúszik alsó vörös ajkam.-Sok mindennel tartozunk egymásnak...ezt te is tudod...-mondom ahogy szemeit figyelem és az arcát.-Medve...-suttogom ahogy végig húzom ujjamat a gigáján majd a mellkasa közepéig csúszik ahol megállítom majd vissza simítva tarkójára csókolom meg újra.

    Re: Sheridan Hotel

    on Szomb. Okt. 13 2018, 19:50


    Ajánlott tartalom

    Re: Sheridan Hotel


      Pontos idő: Szomb. Okt. 20 2018, 14:02