Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Central Park - Harlem Meer
by Noel Wyard Today at 00:55

» Theo szobája
by Dorian M. Montgomery Yesterday at 19:30

» Faunok Terme
by Jackson Montgomery Yesterday at 13:05

» Folyosók
by Caleb Shayeh Yesterday at 11:13

» Kórház
by Gabriel Skoglund Szomb. Okt. 20 2018, 21:13

» Long Island villa
by Noel Wyard Pént. Okt. 19 2018, 22:41

» Üzenőfal képei
by David Armanaugh Pént. Okt. 19 2018, 18:01

» Pince
by Ethan Keon O'Brien Csüt. Okt. 18 2018, 21:55

» Jazz lakása
by Marcus Van Beest Csüt. Okt. 18 2018, 10:58

» Emerlad Wrímans
by Admin Kedd Okt. 16 2018, 22:28

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Betegszoba

    Share
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Betegszoba

    on Pént. Okt. 02 2015, 00:03



    A hozzászólást Natan Vreth összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Okt. 02 2015, 01:05-kor.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Betegszoba

    on Pént. Okt. 02 2015, 01:01


    Dante & Natan ©

    Tudom jól mi következik. Rohadtul tudom, és nem, nem örülök neki. Dante hallgatása, mióta visszatértünk így is eléggé borzasztja az idegeimet. Nem, nem várok buksi simogatást, de rohadtul nincs ínyemre az sem, ami jönni fog. Nem, mert. Nem. Baszki, csak én lehetek ekkora idióta. erre a gondolatra kis híján majdnem fel is nevetek, de ezt inkább magamba zárom. Ha nem tettem volna ezt meg, nem én lennék, s nem lennék méltó arra, hogy Morrighan a Kísérőm legyen. Dante ismer, pontosan tudja, mire vagyok képes. Értük is, a Falkáért is megteszek bármit, ezt bizonyítja az, hogy Harcos, s Testőr vagyok, de vannak lépéseim, amik igen. Mondjuk úgy, követhetetlenek, egy józan, paraszt eszű léleknek. A Betegszoba felé sétálunk, még mindig hallgatásba burkolózva. Látom rajta, hogy már jobb bőrben van, de azt is érzem, hogy e "meglepetés" akcióm váratlanul érte, s felettébb nem örült annak, hogy ki kell mozdulnia. Most mondhatnám, nem kértem tőle ilyesmit, de ez nem így működik. Tudom jól, hogy felelősséggel van irántam, ahogy a Falkában, mindenki, mindenki iránt. Mikor belép a Betegszobába, látom a sok csokrot az ágyánál, a csokikat, a kedvenc szivarját, egy üveg whiskeyt... bocsánat, 4 üveg whiskey, csak ebből kettő már üres, pezsgő, egy kedves kis rajz Masatól, üdvözlőkártyák, sőt, az a kamera is ott van a polcon, amit nagy vígan nem a falra szereltünk, hogy biztonsági kameraként funkcionáljon, hanem kézről kézre adva felvettük az építési munkálatok folyamatait, a költözés pillanatait, a tagok hülyülését, meg az első közös, ünneplős estét, amit itt töltöttünk. Az első éjszakán, csak annyian voltunk, amennyien érkeztünk, úgy kb. 12 fő, de még így is vicces volt, ahogy próbáltunk mindannyian Dante ágya köré tolódni. Végül Masa zavarta ki a részeg társaságot, de hát na... Ünnepelnünk kellett! A kamerán azonban látom, Dante párszor végignézte a felvételeket. Ha máshogy nem is, így legalább köztünk volt.
    Most azonban más ügyben kell itt lennem, nem ünneplésből. Becsukom magam után az ajtót, majd egyenes tartással, hátam mögött összekulcsolom kezeim. Morrighan a vállamon csücsül, érzi ő is, hogy itt valami nem okés. Ismeri ő is kellően már Dantét, találkoztak nem egyszer. Madaram úgy ítéli, az asztal sokkal biztonságosabb terep, s valamilyen szinten irigylem ezért a hollót. Bármikor képes elrepülni. Nekem viszont, kénytelen, kelletlen, el kell számolnom azzal, ami következik. Várom Dante rám kiszabott szavait, vagy épp büntetését.


    Jól jegyezz meg valamit, kölyök, ha valaha is Alfa elé kerülsz, az csakis két okból származzon, előléptetés, vagy dominancia harc. De soha, soha ne kerülj Alfa elé, ha tudod, hogy szarban vagy!

    Get up

    Ruha

    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Betegszoba

    on Szomb. Okt. 03 2015, 17:53

    Natan - Dante

    Engem már láttak idegesnek, láttak dühösnek, de az mind ipari tanuló ahhoz képest, amivel most szembesülnek az enyéim.
    Natan megvárt a mi területünkön, és nagyon jól tette, hogy nem húzta el a seggét, mielőtt magam is visszaérek, annak ellenére, hogy egy kibaszott szót nem szólok hozzá az úton... sem.
    A betegszoba felé indulok, még mindig némaságba burkolózva, egészen addig, amíg be nem zárul az ajtó mögöttünk.
    Megfordulok, egyenesen Vrethre nézek, és most melegen ajánlom neki, hogy kitaláljon valami elfogadható indokot, különben beköltözik ide nem rövid időre.
    Értem én, hogy Morrighan fontos az életében, hiszen a társa, értem, megértem és elfogadom, de azt nem, hogy ilyen idiótán, szervezetlenül, felelőtlenül nyit.
    Csípem a finnt, sok baromságot éltünk meg együtt, és bár az elején magam akartam megölni, régen volt. Kurva dühös vagyok, és ezt nem titkolom, érezheti rajtam, ahogyan a madara is, aki máris az asztalra telepszik. Jól teszi, mert a következő pillanatban úgy vágom a falba Natant, hogy utat nyit a másik helyiségbe.
    -Mégis mi a faszt képzeltél? Betörsz egy idegen falka területére, és majd kimagyarázod, hogy a társadért mentél? Testőrként? Pont te, akinek példát kellene mutatnod, megkövetelned a rendet lefelé, pont te baszod el a renomédat?
    Nem ordítok, egyáltalán nem emelem meg a hangomat, suttogok, szinte sziszegem a szavaimat, ami tökéletesen mutatja, mennyire vagyok dühös.
    Leszarom, ha éjszaka kell ugrani, leszarom, ha bunyó van, de azt nem tudom, hogy egy felelős beosztásban lévő tag követ el baromságot.
    Sima falkatag lenne, más lenne az elbírálás, nem lennék ennyire pipa, mint most. Saját magam halászom össze a törmelékek alól a finnt, hogy felemeljem talpra vágjam, és a képébe hajoljak.
    -A hollódnak több esze van, tudta, hová megy, ahogyan azt is, hogy az a kis nőstény majd keresni fogja azt, akihez tartozik. Nem tudtál várni, mert te vagy a spíler, mi?
    Már lendülne a kezem, hogy ismét elhajítsam, de megállok a mozdulatban. Abban az irányban vannak a csokik, azokat épségben kell hagynom.
    Kinyírhatták volna és egy rohadt szavam nem lehetne, mert területet sértett. Garretnek köszönhető, hogy életben van, mert egy megfontolt Alfa nem öl azonnal, akkor sem, ha megtehetné teljes joggal.
    Két ujjamat emelem fel, nem a victori jelet mutatom, hanem azt, két perce van arra, hogy számomra elfogadható magyarázatot adjon, nem többet. Szankcióra számíthat, de ezt magától is tudja, egyszerűen nem tehetem meg, hogy rálegyintsek az egészre.
    Az első az adott, rendbe hozatja a betegszobát, mert utálom a port.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Betegszoba

    on Kedd Okt. 06 2015, 16:17


    Dante & Natan ©

    Érzem haragját, érzem a benne lüktető indulatot, de semmit sem enged kívül láttatni. Mikor vissza érünk a Falka házba, a többiek hullámai szorosan kapcsolódnak a mieinkbe. Érzik Dante érzéseit. Engem nem fednek meg. Tudják, bőven elég lesz az, amit Dantétól kapok. Nem futok el a felelősség elől, tudom jól, hogy hibáztam. Ha futnék, nem lennék méltó arra, hogy Testőr legyek. Vagy druidának. Egyáltalán... semmire nem lennék méltó.
    A mozdulat nem ér ugyan váratlanul, az eredménynek azonban én sem örülök. Törmelék, téglapor, száll fel, meg valaki rohadtul káromkodni kezd az új ajtós helyiségben. Vér illata tolul az orromba. Sajog a hátam, s érzem a zúzódásokat, de nagyon azt se tudom fölfogni, hogy a törmelékkupac alá kerültem, Alfám azonnal ki is tép onnan, s felemel. Vért köpök a padlóra, ahogy előre hajolok, hiába, mégiscsak erős ütéseket mér, és ezek még bennem is könnyedén kárt tesznek. Nem üvölt, oly halkan beszél, hogy azt csak én hallom. Összeszorul ettől a torkom, meg a fájdalomtól. Megragad, s újból ütésre emeli kezét, de ehelyett nem történik semmi, helyette két ujját felemeli. Pontosan tudom, ez mit jelent. Nem készültem szónoklattal, s nem is kérek ilyesmire lehetőséget, tudom jól, még vár rám büntetés. De legalább megkapom az esélyt, hogy magyarázatot adjak erre a baklövésemre.
    - Sajnálom. Nem tudhattam, mi történt Morrighannel. Nem gondolkodtam, léptem, csak utána kérdeztem. Tudom, hogy ostoba dolog, s pont tőlem, de... - vér csorog le az államon - De nem tehettem mást. Bármit megteszek érte, akárcsak a Falkáért, a testvéreimért, a családomért, érted. Nincs mentségem, csupán az, hogy ez a tollgombolyag is ugyanolyan fontos számomra, mint itt bárki.
    Szemeim nem emelem le tekintetéről, szavaim őszinték, Bestiám megadóan viseltetik Alfája előtt. Elfogadom a büntetést, bármit is szab még ki rám, elfogadom a haragját, elfogadom, hogy példát kell statuálnia. De az Isteneket akkor is követnem kell, még akkor is, ha ezért nagy árakat fizetek.


    Jól jegyezz meg valamit, kölyök, ha valaha is Alfa elé kerülsz, az csakis két okból származzon, előléptetés, vagy dominancia harc. De soha, soha ne kerülj Alfa elé, ha tudod, hogy szarban vagy!

    Get up

    Ruha

    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Betegszoba

    on Szomb. Okt. 10 2015, 21:44

    Natan - Dante

    Alig rendezkedtünk be, máris kőművest kell találnunk, de ezt Natan fogja megtenni, és ha holnap estére nem lesz készen, akkor esküszöm, még a tetőszerkezetet is hozzászámolhatja.
    Ordítanom kellene, hiszen egy testőr ilyen meggondolatlanul sosem cselekszik, legyen szó bárkiről, ő mégis. A falat kibontottam vele, az onnan érkező káromkodásra egy egyszerű "Kuss!" a válaszom, és ebben minden benne van, az is, hogy ha az illető jót akar, meg sem szólal, mert ő lesz a következő.
    Vrethre pillantok, két perce van, kettő, hogy mondjon valamit, amit elég nyomós indoknak vélek majd.
    Amit mond... először elnézek balra, aztán jobbra, végül vissza rá.
    -Hallottad saját magadat, Vreth? Gondold végig, mit nyögtél ki az előbb. Felfogtad, hogy az eszetlen hősködéseddel egy egész falkát sodortál a szarba? Az a kibaszott nagy szerencséd, hogy Garret nem tépetett szét élve.
    Legszívesebben most helyben bemosnék neki még egyet, és már ütésre emelem a kezemet, végül legyintek. Ettől hülyébb nem lehet, hagyjuk.
    -Tudtad, hogy a hollód itt van, még én is éreztem. Nem lett volna egyszerűbb azt mondani, hogy elmennél érte? Én eddig elfogadtam a druidaságodat, de most túllőttél a célon. Egy testőr áll előttem, aki az isteneire hivatkozva semmibe veszi a titulusát, semmibe veszi a falkáját. Nem segítséget kér, nem jelzi, hogy mit tervez, hanem felrúgva mindent maga körül, elindul.
    Ugyanúgy suttogok, mint eddig, túl erős a dühöm ahhoz, hogy felemeljem a hangom. Natan is tudja, én is tudom, hogy ezzel még nincs vége, mert nem lehet vége.
    -Ilyen hibát egy testőr nem követhet el, senki, aki felelős beosztásban van, de még egy falkatag sem. Azt kellene mondanom, hogy ettől a pillanattól kezdve már nem birtokolsz semmiféle titulust, a falka aljára kerülsz, és onnan küzdheted fel magad, ameddig tudod.
    Kézenfekvő a büntetése, egyikünk számára sem kérdés, magyaráznom sem kell, miért. Ez a minimum, amit megtehetek, de még nem fejeztem be.
    -Mégsem ezt mondom, Vreth. Azért nem, mert tudom mit tettél a falkáért eddig, és ismerem Morrighant, aki utánad jött. A helyiséget rendbe hozatod, evidens... de még egy hiba, és nem a titulusoddal fizetsz, hanem az életeddel. Bizonyítsd be, hogy nem vagy ennyire hülye, és akkor talán elfelejtem azt, hogy utolsó lehetőséget adtam neked.
    Eleresztem a nyakát, ahogyan a bundásom is feláll, hogy egy tábla csokit ragadjak magamhoz, és hagyjam ott a hímet a betegszobában egyedül, magára. Ja, hogy nekem kellett volna ott maradnom? Mindegy, majd pihenek a szobámban.
    Sajnálom a finnt, tényleg sajnálom, hiszen tudom, remek srác, remek harcos és testőr, de vele sem tehetek kivételt, még magammal sem.

    //Köszönöm! Ölelés//
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Betegszoba

    on Szomb. Okt. 24 2015, 17:13


    Dante & Natan ©

    Tudom jól, hogy hatalmas ostobaságot tettem, hogy a felelőtlenségem akár az életembe, vagy még rosszabb, a Falkámba kerülhetett volna. Mindez csupán Garret jóindulatán múlt, tudom jól, hogy Dantenak minden joga megvan ahhoz, a legnagyobb, s legmegalázóbb büntetést mérje rám. És semmi ellenszegülést nem tanúsítanék, mert igen, tudom, hogy megérdemelném. Tudom, hogy az Alfám haragját nem kérdőjelezhetem meg. És nem, eszemben sincs azt mondani, hogy egy "felsőbb hatalom" miatt cselekedtem úgy, ahogy. Egyszerűen vállalom a felelősséget, mert ez is egy próba. Próba mind a Falkámmal, mind az Isteneimmel szemben. Szorítása alatt némán figyelek, suttogása a lelkem mélyéig kszik, beférkőzi magát a bőröm alá, a vénáim felisszák, vérembe tolódik, s eljut testem és elmém minden egyes szegletéig. Összeszorul a szívem. Mintha választanom kellett volna az Istenek és a Családom között. De nem választok, hisz számomra ők egyek. Nincs különbség. Talán soha nem is volt. Fáj, de nem érzek szégyent, nem érzem a megbánás keserű ízét. Csak a fájdalmat, azt, hogy a Falkám, s az Alfám haragja a velőmig hatol. Nem követhetek el több hibát. Hibát? Ez nem hiba volt. Egy hívás, egy próba. Nem jól léptem, hát megbűnhődöm érte. Nem szabad kölyökként gondolkodnom, harcosként, Testőrként, Druidaként kell helytállnom. Ám most elbuktam a próbát. Morrighanért. S talán valahol magamért is. Várom az ütést, ám ehelyett a szavai súlya ütnek pofán. Mert ennek kell történnie. Többé nem hibázhatok. Többé nincs esély javításra, ha elbukom. Ismerem Dantét, és ha kivételezne, én kérném, hogy ne tegye. Ez így van rendjén. S mégis, nem lök le a mélybe, nem kéri, hogy utolsó legyek. Helyette annyit kér, hogy Betegszobát renováljak, és... Többé ne lépjek kölykök, zöldfülűek módjára. A szívem ismét összeszorul. Utolsó lehetőség.
    A padlóra esek, vért köpök a padlóra, ahogy megkönnyebbül a torkom a szorítástól. Tekintetem Alfámra emelem, s fejbólintással jelzem, megétettem, de ezt a hullámaim is elárulják. Mozdulatait figyelve nézek utána addig, míg el nem hagyja a szobát. A kilyuggatott falnál, a törmelék kupac közelében, a szoba közepén térdelve érzem, most először, mennyire ostoba vagyok. Morrighan szárnycsapásaira se fordítom el tekintetem az ajtóról, csak akkor, mikor madaram a vállamra telepszik, s enyhén megcsipkedi a fülem. Fejét óvatosan simítja oda bevert pofámhoz. Keserű mosolyra húzódik a szám, s megsimítom a fejét.
    - Most már itthon vagyunk... - suttogom rekedten, s lassan felkelek a földről. Ideje malter és festék után nézni...


    Köszönöm a játékot!!! Ölelés

    Warrior

    Ruha

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Betegszoba

    on Szomb. Okt. 24 2015, 22:58

    How to piss off the Alpha
    " Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna"


    Az a hülye. Amint hallottam Enzotól, hogy Natan ukmukkfuk elviharzott ki tudja hova, rögtön éreztem, ebből semmi jó nem sülhet ki. Bízom Natan döntési képességében, de valamiért rossz megérzésem lett ettől. Sejtésem beigazolódni látszott, amikor Apám is ugyanígy hagyta el a házat, pláne akkor, mikor ezek ketten visszaértek. Apámon látszott, hogy már abban az állapotban van, amikor már nem is kiabálni fog, hanem normális hangon beszél. Ilyenkor a legrosszabb,  ettől az állapottól még én is rettegek. Remélem, hogy sosem kell megtapasztalnom Apámnak ezt a felét, nem érdemlem meg  ezt a viselkedését semmivel. Tűkön ülve várom, végre kiderüljön valami, ugyanis nincs merszem szembe kerülni velük, hogy úgy kérdezzem meg. Farkasom és én is teljes figyelmünkkel követjük az eseményeket a közeli folyosóról, és szépen lassan összeáll a kép. Natan megtalálta Morrighant. És... Egy másik falka területére képes volt berontani érte? Tudom én, hogy szereti azt a madarat, az istenei, a vallása meg minden, tiszteletben is tartom, de ez túlzás, még szerintem is. Kis híján megöletni magát így? Nem szép halál.  
    Ahogy kissé lecsendesedik a vihar és Apám elhagyja a helyszínt, még megbizonyosodom, hogy a szobája felé tart, majd belépek a betegszobába. Végigpillantok a pusztításon, majd felsóhajtok.
    -Muszáj volt tényleg betörni a falat? Most raktuk rendbe... -motyogom inkább magamnak, mint Natannek, ahogy közelebb lépek hozzá.
    -Jól elintézett. Várj, hadd segítsek -szelíden, bár ellenmondást nem tűrően nyomom le az ágyra, hogy jobban megnézhessem a fejét. -Csúnyán felsebeztek a téglák, szerintem a koponyád minimum megrepedt, talán agyrázkódásod is van, a légcsöved is sérült. Néhány napig kíméld magad, fájni fog jó ideig -mondom, ahogy egy vattadarabra sebfertőtlenítőt locsolok és elkezdem tisztítani a kismillió sebet a halántékán.

    Zene: A celtic tale | @ | Ruházat: Ezt viselem ma


    A hozzászólást Liona Bianca di Canio összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 25 2015, 16:37-kor.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Betegszoba

    on Vas. Okt. 25 2015, 16:30


    Liona & Natan ©

    Az energiák, mely közre fognak, kissé meglepnek, bár igaz, nem vagyok olyan figyelmetlen, hogy ne éreztem volna a közelségét, mikor a Betegszoba fel mentünk Dantéval. Liona energiái összefonódnak az enyéimmel, ahogy belép, s fanyar, fájó mosolyt csal arcomra. Morrighan köszönti a nőstényt harsány hangon, már nem kell bemutatnom őket egymásnak. Madaram ezután elröppen a vállamról, a hatlmas reflektoros lámpa tetején találja meg újabb ideális kényelmi pozicióját. Tőlem a köszöntés most csak egy rövid integetés, s önkéntelenül is az arcomhoz emelem a kezem utána. A fájdalom szaggatva adja a tudtomra, hogy Dante pofonja még mindig az egyik legerősebb a Falkában. Lépni próbálok egyet, de hirtelen émelygés fog el, s újabb adag vért érzek a számban, s előre görnyedve köhögni kezdek.
    - Majd... megcsinálom. - bökök a rom felé, ahogy lejjebb hagy az émelygés. Megérzem tenyerét a hátamon. Nem ellenkezek, ahogy kiegyenesedek, hagyom, hogy az ágyhoz segítsen, majd engedelmesen leülök. A diagnózisa valahogy nem lep meg.
    - Volt már ennél rosszabb. - szólalok meg rekedten, majd szemeim Lionára emelem. Nem a hőst akarom játszani, hullámaim elárulják, hogy mindez a büntetés semmi ahhoz képest, amit belül érzek. Dante erős Farkas, de a szavai mélyebb sebet törnek, mint a fal bontó ütései. Igaz, mindezek ösztönzőleg is hatnak. Nem hiába ő az Alfa.
    - Köszönöm. - szólalok meg ismét, ahogy érzem, hogy a vattával a sebeimet tisztítja. Nem először lát romos állapotban, de itt Queensben ez az első ilyen alkalom. Emlékszem, Nashville-ben Liona egyszer meg is jegyezte nekem, "Nat, ha te valamelyik héten nem kerülsz bajba, akkor vagy nem vagy a városban, vagy a Betegszobában fekszel... vagy meghaltál." A kis nőstény arcát figyelem. Enzo tökéletes ellentéte, kettőjük közül ő többet örökölt Dante fegyelméből. Ő a komolyabb Farkas, de persze nem vas lady. Gondoskodó a maga módján, akárcsak az Apja.


    Hol a szükség, ott a Gyógyítók kellenek

    Koder på snor

    Ruha

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Betegszoba

    on Hétf. Okt. 26 2015, 19:25

    How to piss off the Alpha
    " Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna"


    Engedem, hogy Natan érezze farkasom megnyugtatónak szánt sziporkáit, ahogy belépek a rommá vált szobába. Borzalmas állapotban van a fal és a férfi is, nem is tudom melyiket sajnáljam jobban. Biccentenek és mosolygok a hollónak, ismerjük már egymást, nem kell ennél több köszönés. Végigmérem a pusztítást, ahogy közelebb lépek a testőrhöz. Próbálom megtartani a vállát, amint előre görnyed és elkezd köhögni, hátha el kell kapom, mert esetleg elájul. Valljuk be, nem lennék nagy segítség, de legalább nem veri be még egyszer a fejét.  
    -Tudom, de csak holnap   -felelem halkan, de határozottan. Nem érdekel mennyire ostorozza magát az ügy miatt, most akkor sincs erre alkalmas állapotban. Óvatosan az ágyhoz kísérem és leültetem, hogy kicsit helyre hozzam. Félresöpröm a haját az útból, ahogy tisztogatom a sebeit.  
    -Amíg nem gyógyulnak be a sérülések ezen a részen, ne moss hajat   -jegyzem meg csak úgy mellékesen. Remélem, hogy nem kell magyaráznom, miért.  
    Egy pillanatra lehunyom a szemem és finoman megrázom a fejem, ahogy átcsapnak a fejem fölött az érzelmei, nem hagyom elárasztani magam.  
    Már ember koromban is sejtettem, nem csak a saját érzelmeimet vagyok képes érzékelni, hanem másokét is elég pontosan. Amint apám beharapott mint minden más, ez a képesség is felerősödött. Sokszor azt hittem, bele fogok őrulni, vagy megölöm magam a lelki túltöltöttség miatt. Sokáig tartott megtanulni, hogyan tudom magam ilyen jól elszigetelni, de az erős érzelmek még mindig próbára tesznek, mint most is. Natan pedig tud erről a képességemről, ő úgy nevezett, empata. Elég érdekesen nézhettem rá, mivel megmagyarázta és a definíció illett rám.  
    -Ne köszönd, én is szívesen tartanék neked fejmosást. Csak azért nem teszem, mert érzem, mennyire bánt   -a szemébe nézek, ahogy kimondom, de az szavaimmal ellentétben megbocsátást sugároz. Abbahagyom a tisztogatást és kötszert keresek egy közeli szekrényben. Itt még nem igazán tudom, mi hol van, így percekbe is telik, mire megtalálom a szükséges eszközöket, hogy bekötözhessem a sebeit.

    Zene: A celtic tale | @ | Ruházat: Ezt viselem ma
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Betegszoba

    on Kedd Nov. 17 2015, 00:27


    Liona & Natan ©

    Lehunyom a szemem. Most valamiért átengedem magam a lány irányításának. Nem érzek szégyent ez miatt, ahhoz már régóta ismerjük egymást. Segíteni akar, én pedig elfogadom. Ha ellenkeznék, még én járnék rosszul. Megérzem a pillanatnyi mozdulatlanságából, hogy lelkem vihara, melybe most ő is belekóstol, kissé talán soknak bizonyul. Csillapítom érzelmeim hevét, hisz Liona, bármennyire is segítőkész, nem szabad rajta "levernem" a haragom, a lelkiismeretem, az ostobaságom felett érzett keserűségem. Bestiám fáradtan dől le a nőstény mellé, fejét annak hátára fekteti. Morran, én pedig ennek hatására szintén mordulok. A sebeim egyre jobban sajognak, de az érintése jobban leköti a figyelmem. Hálásan pillantok a szempárba. Elmosolyodok, bár ez nem tart sokáig, mert éles fájdalom hasít a sebesült arcomba. Ahogy elindul kötszerért, megsimítom a karját. Figyelem mozdulatait, ahogy keresgél. Morrighan időközben tollászkodni kezd. Ő már rég túltette magát azon, hogy végülis miatta rohantam kis híján a Halál karjaiba. Ó, ugyan, kössz szépen.
    - Ha tőled kapnám a fejmosást, attól jobban kellene félnem? - kérdezem, ahogy visszalép hozzám Liona. Tudom, milyen jellem, szóval valóban, lehet abban valami, amit mondd. Bár talán akkor most nem lenne agyrázkódásom, max csak kitépett beleim... Hirtelen újra elkap az émelygés, s az ágy szélében kell megkapaszkodnom, hogy ne bukjak előre. Kell pár pillanat, mire végre enyhül a rosszullét.
    - Eh... nincs itt valami... alkohol valamelyik szekrény mélyén? Az helyre tenne biztosan. - nézek fel ismét a nőstény arcára.
    A polcok felé pillantok, de nem látok semmi alkohol tartalmú löttyöt. S ekkor pillantom meg fekete tollcsomós barátomat. Szemei az enyémbe tekintenek. Hullámaimba nyugalom költözik, melyeket a lány is érezhet.
    - Tudod... van úgy, hogy olyan lépéseket teszünk, amiről senki, még mi magunk se értjük, miért tesszük. S talán nem is kell értenünk. Mert az idő fogja megválaszolni. Lassan, a maga sodrásával... - elmosolyodok, s ismét a nőstény íriszeibe tekintek. Megnyugtat a törődése.


    Hol a szükség, ott a Gyógyítók kellenek

    Koder på snor

    Ruha

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Betegszoba

    on Pént. Nov. 20 2015, 00:05

    How to piss off the Alpha
    " Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna"

    Elég régóta látom el Natan sérüléseit és próbálom kimenteni a hülyeségei következményei közül, hogy pontosan tudja már, nem kell szégyenkeznie, mert én, a kis nőstény teszem rendbe a sebeit. Láttam már mindenhogyan, kisebb-nagyobb csatákból kikerülve, üzemi balesetekkel… Kevésbé szalonképes állapotban is. Például amikor a férfi tagja sérült meg, és kapott rá egy fagyott pulykát, lévén a jég valamilyen varázslatos módon eltűnt… Azt se ettük meg utána. Egy szóval mondva, hozzá edződtem ehhez a bandához. Egy pillanatra lefagyok, ahogy elöntenek az érzései, de el is múlik, amint észreveszi, mit szabadított rám. Hálás vagyok neki, hogy ezt számításba veszi velem kapcsolatban. Engedem, hogy a nálam nagyobb farkasa elhelyezkedjen, enyém elkezdi óvatosan nyalogatni a hím pofáját, ahogy a vadon élők szokták sebesült társaikkal. Amúgy sincs semmi fontosabb dolgom ma este, se holnap reggel, szóval itt töltöm vele az éjszakát. Biztos, ami biztos alapon. Elég rendesen kapott, nem szeretném, ha nagyobb baja lenne, bár tudom, hogy ennél rosszabbat is túlélt már. Ellépek kötszerért, és ahogy megérinti a karomat, visszakapom a tekintetem rá és elmosolyodom. Tudom, mennyire hálás, még ha nem is nagyon mutatja ki. Visszatérek hozzá és nekilátok a sebkötözéshez.
    -Inkább máshogy -Én nem betöröm a fejével a falat, hanem leordítom a fejét. Rávilágítok, mit tett rosszul. Bűntudatot keltek benne. Megalázom. Bár én is képes vagyok hasonló durvaságokat véghez vinni, általában csak a legutolsó lehetőségként tartom számon. A fizikai erőszak nem az én kenyerem, azt inkább a Bátyámra hagyom. Ismét a vállához kapok, ahogy előre görnyed, de most sem kell elkapnom. Szerencsére.
    -Nem hiszem, de nem is örülnék, ha most alkoholizálnál. Inkább próbáld ezt -Ismételten otthagyom, de most egy másik szekrényben keresgélek, majd töltök egy pohárba vizet, azokkal együtt lépek vissza hozzá. Elé tartok kinyújtott tenyeremen két szem apró kék pirulát. -Bivalyerős fájdalomcsillapító, még téged is ki tudna segíteni az éjszakára -Tudja jól, hogy akkor is lediktálom a torkán, ha ellenkezik, szóval ajánlom neki, hogy vegye be. Nem lenne kellemes egész éjjel a szenvedését érezni, pláne neki szenvedni, sokkal megkönnyítené a mindkettőnk éjszakáját. Engem is egy kicsit megnyugtat, hogy Natan szikráinak fájdalmas színe valamivel nyugodtabb árnyalatúra váltanak.
    -Most ezzel szeretnéd magyarázni a hibádat? -teszem fel a félig költői kérdést. Nem bántásnak szánom, ezt érezheti is. Ha az lenne a szándékom, már sokkal rosszabbul érezné magát azon felül, amit maga és Apám miatt érez. Akárhogy is döntött a fájdalomcsillapítóval kapcsolatban, a poharat leteszem az éjjeliszekrényre és mellé ülök óvatosan az ágyra.
    Zene: A celtic tale | @ | Ruházat: Ezt viselem ma
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Betegszoba

    on Szer. Nov. 25 2015, 16:59


    Liona & Natan ©

    Nem kontrázok rá a szavaira. Amúgy sincs kedvem túlzottan csevegni, mert a kötszertől egyre inkább égnek a sebeim. Az orrom alá dugott tablettára mégis ösztönösen elfintorodok, pontosan tudja, mi a véleményem ezekről a vackokról. Még az injekciók, meg az ilyenek hagyján, de ezek a mini szarok... Az évszázadaim alatt Gaia mindig adott, s megtanultam pontosan, mik azok a gyógynövények, amik segíthetnek, vagy épp mik azok a hallucinogén növény kivonatok, amik kiütnek annyira, hogy ne üvöltéssel teljen a gyógyulásom. Tudom, hogy ragaszkodna hozzá, de ezt csak akkor tudná lenyomni a torkomon, ha tényleg nem tudnék ellene tenni. Kipróbáltam én már sok mindent az életem során, de ezek a gyógyszerek... egyszerűen nem tudok megbarátkozni velük. Meg aztán, éltem oly korban, ahol semmilyen fájdalomcsillapítót nem vettem magamhoz, mégis itt vagyok. Legalább tudom, hogy élek.
    - Majd kicsit... később. - szólalok meg végül, tudom, hogy jót akar, de legalább a jó szándékát se úgy utasítom el, hogy vigye innen azonnal. A pohár vizet azonban elfogadom, s egy kortyra kiiszom. A kérdésére rásandítok, majd elmosolyodok.
    - Szoktam én magyarázkodni? - kérdezem, s egy enyhe vigyort is sikerül kipréselnem magamból. Bestiám nyugodtan szuszog a nőstény ápolása közben. Mély levegőket veszek, majd óvatosan elfekszem az ágyon. Mikor mellém ül, szó nélkül, gyengéden megfogom kezét, s húzom magamhoz, hogy mellkasomra hajtsa fejét, s csak egyszerűen érezzem testének melegét, ahogy hozzám bújik. Nem, semmi olyasmire nem gondolok, egyszerűen csak lehiggadnak tőle kavargó gondolataim. Csak szükségem van most a közelségre. Lehunyom a szemem. A fájdalom lüktetve érződik a porcikáimban, de a nőstény jelenléte enyhíti a fájdalmat. Elmosolyodok, s önkéntelenül is simogatni kezdem hátát.


    Hol a szükség, ott a Gyógyítók kellenek

    Koder på snor

    Ruha

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Betegszoba

    on Szomb. Nov. 28 2015, 20:53

    How to piss off the Alpha
    " Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna"

    Arckifejezését látva eszembe jut, hogy mennyire nem szereti az ilyesmit. Értem én, hogy nem mostani gyerek, én se vagyok az, de el kell ismernem, ezek a cuccok jobbak, mint amiket akkor próbáltak lenyomni az ember torkán orvostudomány címén. Nekem se mindig tetszenek a kornak az újabb és újabb szokásai, de mindig tartom a lépést, mert muszáj. Ha nem, könnyen elveszítjük az időérzékünket és végül a világ sodrásából is kikerülhetünk. Nem szép és nagyon sok munkába kerül visszakerülni, már ha sikerül. Nem egy fajtárunkat láttam így önkéntes száműzetésbe vonulni, nem szép sors. Megforgatom a szemeimet és elveszem a kezemet.
    -Akkor próbáljuk újra. Beveszed, ha vízben oldom? Vagy inkább a saját löttyödet szeretnéd? -kérdezem kicsit irritált hangon, de visszafogom magam és megnyugtatóra varázsolom a mondandóm végét. Szeretnék neki segíteni, de ha nem hagyja nem tudok. -Kérlek, nekem is jobb lenne, nem csak neked -nézek rá kérlelően. Ő is egész éjjel szenvedni fog az állandó fájdalomtól, én meg mert mindent érezni fogok, amit ő. Akárhogy is, amit válaszol, az alapján cselekszem.
    -Nem úgy ismerlek -mosolygok vissza rá. Elveszem az üres poharat és az éjjeliszekrényre állítom, majd mellé telepszem az ágyra. Meglepődöm egy kicsit, ahogy lehúz magához, de nem ellenkezem, mert tudom a szikráiból, hogy nincs olyan szándéka irányomba. Meg amúgyis, annál sokkal jobban fél Apámtól, minthogy kikezdjen velem, és tudja jól, tőlem is szépen kapna, ha megpróbálná. Az egyik alapelvem: falkán belül nem kavarunk, csak ha komolyon gondolod, vagy ha nagyon részeg vagy. Az utóbbi az én esetemben ritkán áll fenn, szóval leginkább egyedül töltöm az éjszakáimat. Nem akarok megbánni egy rossz döntést, és utána hosszú évszázadokig nézni egymást. A mellkasára hajtom a fejem és figyelem a szívverését és a sziporkáit. Nekem is megnyugtatásul szolgál, hogy a közelségemmel tudok enyhíteni egy kicsit a fájdalmán és kavargó gondolatainak viharát is csillapítom.
    -Meséljek valamit? -kérdezem hirtelen, de mégis halkan. Rengeteg történetet ismerek és az egész falka szereti, ha mesélek, különösen a kölykök. Sokszor így tanítjuk meg őket a legendáinkra és történelmünkre, hogy leültetjük őket, és egész álló nap csak mondom és mondom nekik. Tudom, hogy ő is szereti, ha a múltjához kapcsolódó történeteket elevenítek fel neki.
    Zene: A celtic tale | @ | Ruházat: Ezt viselem ma
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Betegszoba

    on Vas. Dec. 06 2015, 01:59


    Liona & Natan ©

    Sóhajtok. Kelletlenül veszem el a gyógyszert, majd beveszem. Fintorogva nyelem le. Érzem a gombócot a torkomban. A Bestiám lapockái megrándulnak, s megrázza fejét. Nem. Ezt sosem fogjuk megszokni, egyik új kor hajnalán sem. Soha. Fáradtan dőlök el. Lehunyva szemeim azonban hamar elnyelnek a nyugtató energiák, mind az övé, mind a magamé. Fáradt vagyok. A fájdalom zsibbasztó érzése mély mocsárba süppeszt. Szavai halkan csengnek bennem. Meséljek...?
    - Igen... mesélj, kicsi Lio... - észre sem veszem, hogy úgy szólítom, mint első találkozásainkkor, mikor még alig ismertük egymást. Már akkor sem volt kislány, mégis... gyermeket láttam benne. Persze, leszoktam erről egy idő után vele szemben. Nem tudom, most miért hívom így. Nem is igazán érdekel. Elveszek lassanként a Bestiáink örvénylő tengerében. A fájdalom pulzáló távlatokba merül, ahogy én is elmerülök a rég volt idők képeiben. Hagyom, hogy lelkem húrjai lassanként megpendüljenek, s dallamai úgy szőjék át a nőstényt, ahogy az ő szavai szőnek át engem. Hasonlóak és mégis különbözőek a mi képességeink. De talán emiatt értjük meg egymást igazán. Nem kellenek szavak. Nem kell még a Farkas segítsége sem, hogy megértsem. Hallom Morrighan szárnysuhogásait. Érzem, hogy közel röppen hozzánk, letelepszik a két pihenő Farkas közelébe. A lámpák lassanként halványítják fényeiket. Egyenletesen lélegzem. Emlékeim képei lassanként kelnek életre. Finoman megszorítom a hozzám bújó lányt, s utána folytatom cirógatását. Bestiám halk dallamai átfonnak bennünket, csendben, de hallhatóan zengi énekét mindkettőnknek. Tüzeket látok a távolban. Sós víz csípős hideg szele simít végig arcomon. A dallam nyugtat, ugyanakkor valahol mélyen elkeseríti a szívem, ám ez utóbbit már mély falak mögé zárom, hogy Lio ne érezze egy az apró tövist. Én se foglalkozom vele. Mesélj nekem, kicsi Liona... Mesélj...


    Hol a szükség, ott a Gyógyítók kellenek

    Dreams

    Ruha

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Betegszoba

    on Pént. Dec. 25 2015, 01:41

    How to piss off the Alpha
    " Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna"

    Ahogy mégis megteszi, amit kérek tőle, elmosolyodom és ujjaimmal óvatosan végig simítok nem sérült arcának élén.
    -Köszönöm -suttogom, hangomba hála vegyül, így nem fog szenvedni, ami nekem is megkönnyebbülés. Tudom mennyire utálja a mostani gyógyszereket, ezért is örülök, hogy bevette. Elfekszem mellette az ágyon, szorosan hozzábújom, mert hiába vagyok kistermetű, az ágy mégis nagyon keskeny, csak szűkösen férünk el. Amint megkapom kérdésemre a választ, rögtön bele is kezdek. Persze észreveszem, hogyan nevez, de nem rovom föl neki, eléggé el lett tángálva.
    -Tudod, talán már meséltem is egyszer… -kezdek bele a tőlem megszokott módon a mesémbe. Minden mesét így kezdek ettől lesz egyedi az egész, és nem csak egy történet és elmondója a sok közül. Nem csak az unalmas egyszer volt, hol nem volt. Szavaimmal szinte egyszerre kezdődik el lelkében a zene és mint mindig, most is tökéletes harmóniát alkotnak.  Ezért szeretem vele tölteni az időmet, minden ökörsége ellenére, mert ő anélkül is érti lényem mélységeit, hogy magyaráznom kellene és ez kölcsönös. Ennél fogva tiszteljük egymást már a kezdetektől fogva, nem kellett kivívnunk.
    A mesémben a régmúltat elevenítem fel. Ahol hősök, utazók, kereskedők, zarándokok és bárdok járták a vidéket. Sámánok és boszorkányok gyógyítottak, az erdőkben képzeletbeli vagy nagyon is valóságos lények lappangtak a halandókat figyelve. Lassan az én szemem előtt is megjelennek a képek, amiket a szavaimmal jelenítek meg, egy hosszú történéssé állnak össze, amik végül Natan múltjával mutatnak hasonlóságot. Nem is akarom leplezni, honnan merítettem az ihletet, most nem is az eredetiség volt a cél. Mesélés közben felnyúlok és letekerem a világítást. Lassan én is elálmosodom, mondataim egyre lassabban követik egymást, végül már csak a képek villannak fel néha. Óvatosan átkarolom a testőr nyakát, így kényelmesebben tudok elhelyezkedni, és végül elalszom.

    //Szerintem legyen ez a záró, köszönöm a játékot Very Happy
    Zene: A celtic tale | @ | Ruházat: Ezt viselem ma
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Betegszoba

    on Szomb. Jan. 23 2016, 01:08


    Liona & Natan ©

    A szavak, mint nyári eső érintik elmém, végigfolynak a mellkasomon, le a testemen, hogy végül a bőrömbe ivódjank. Táncolnak előttem a képek szereplői. Hol vágtázó lovak tengerét látom a hegyek által ölelt völgyekben, hol az erdők mélyén sétálva csábít egy kunyhóhoz egy tündér, s belesve egy gyönyörű boszorkány ejti rabul a szívem. Hol tüzek körül táncra hívnak. A dallam azonban nem halkul, ugyanúgy szól, mint ahogy Lio szavai. Csendben, élénken. Keze érintésére egy pillanatra lenézek rá, elmosolyodok, s a homlokára csókot lehelek. Szorosabban fonom össze rajta karjaimat, s mélyeket lélegezve ismét átadom magam szavai fonalának. Utolsó képem, egy sziklaparton ücsörgök. A kövek hidegét a tenyeremben érzem. A homokparton két gyermek játszik. Mosolygok. A dallamok feléjük sodornak. Lio szavai elhalkulnak, s ezzel együtt, mielőtt a két gyermekhez érnék, magával ránt a sötétség. A nyugttó, álomtalan mélység.

    Hol a szükség, ott a Gyógyítók kellenek

    Dreams

    Ruha


    Köszönöm a játékot! Egy Élmény volt! Ölelés
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Betegszoba

    on Hétf. Aug. 29 2016, 20:10

    Zander & Dante & Lio
    I'll save you

    Oh nem, nem tudom mit csinálok, még nem haraptam be senkit, nem volt még ezelőtt kölyköm, ötletem sincs, mit kell pontosan tennem. Láttam már, hogyan történik, de az nem a szív leállása után történt, pláne nem egyedül, a falka segítsége nélkül és kérlek add, hogy meg tudjam menteni. Nem halhat meg, még fiatal és nem akarom, hogy így menjen el, hogy nincs családja, nem volt boldog már nagyon régóta és csak én voltam neki az utóbbi időben. Nem, látni akarom mosolyogni, hogy végre nem dolgozza ki a lelkét és kipihente magát. Nem hagyhatom ennyiben.  Megtettem az óvintézkedéseket, amiket tudtam, hogy ne kapjanak rajta, amit éppen tenni szándékozom. A tűz sziréna sikoltozik a fejem fölött, már hallani a pánikoló betegek és személyzet sietős lépteit, ahogy igyekeznek elhagyni az épületet. Tudom, hogy mekkora galibát okoztam ezzel az egész kórháznak, de 247 év alatt eljut a farkas egy olyan szintre, hogy nem érdekli egyszerű halandók sorsa, ha egy hozzá közel állónak segíthet egy ilyen lépéssel. Márpedig én bármit megteszek a családomért. Rögtön el is kezdem az újraélesztést és megtörténik a harapás, mert ezzel még nem menekült meg. Feszült percekkel később végül stabilizálódik a légzése és a szívverése is. Viszont nem hagyhatom itt, elég hamar feltűnne valakinek, hogy túl gyorsan épült fel az amúgy halálos sérüléseiből és a telihold is nyakunkon van, el kell vinnem innen. Haza kell vinnem. Basszus, Apám ki fog akadni, beharaptam valakit engedély nélkül és még csak azt sem tudja, hogy hol vagyok. Konkrétan a tervemről sem tudott, hogy egyszer be akarom harapni Zane-t, éppen csak annyit, hogy látogatom a fiút és néha segítek neki. Nekem ezt elnézi, többször játszottam már névtelen őrangyalt az idők folyamán. De most mégis szembe kell néznem a haragjával, mert biztos vagyok benne, hogy dühös lesz rám legalább azért, mert szó nélkül tűntem el. Eltolom a szekrényt az ajtó elől, ölbekapom a fiú testét miután kihúztam belőle az összes vezetéket és már viszem is a legközelebbi kijárat felé. Szerencsére már akkora a tömeg a folyosókon, hogy senki nem foglalkozik azzal, hogy egy fiatal nő egy nála legalább egy fejjel magasabb ájult fiút cipel minden gond nélkül ki az épületből. A biztonsága felvételekkel majd később foglalkozom. Hamar kiérünk és befektetem a lehajtott hátsó ülésre amennyire kényelmesen csak tudom és tövig nyomom a gázt, hogy minél előbb hazaérjünk. Közben hívom föl Apámat.
    -Apám, van egy rossz hírem… Beharaptam valakit, de előtte lelőtték, már elindult a gyógyulás, viszont még… Nem látott senki. Nem tudják a nevem. Hazaviszem, készítsétek elő a betegszobát kérlek. Otthon beszélünk -Le is teszem a telefont, a magyarázkodás oroszlánrésze úgyis otthon vár rám, addig pedig el is kéne jutni. Az elmúlt napok szokásosnál is kevesebb alvása kezdi kifejteni a hatását és nagyon kell már figyelnem, nehogy nekimenjek valaminek. A sokk okozta adrenalint is egyre kevésbé érzem, minél előbb haza kell érnem, mert nem lesz ez így jó. Csikorgó fékekkel állok meg a felhajtón és néhányan már oda is sereglettek, de nem válaszolok az elhangzó kérdésekre, az energiáimból érezni lehet, mennyire fel vagyok dúlva és majd ha lecsillapodtam, elmagyarázok mindent. Egyedül Apám tekintetét és energiáit keresem, neki tartozom most egy kisebb mesével. Közben kiemelem a kocsiból a fiamat és besietek vele a házba. Már nem lehet baja, de én mégis aggódom érte. Beviszem a betegszobába a megdöbbent farkasok sorfala között és lefektetem az ágyra. Még megvárom, hogy Apám is belépjen a szobába, majd bezárom az ajtót és megállok előtte lehajtott fejjel. Ismét a könnyeimmel küzdöm, de most nem lehetek gyenge, lupaként felelnem kell a tetteimért, várom a  kiszabott büntetést.
    -Sajnálom, kérem bocsásson meg -Még a régi, emberi időmből maradt, hogy az apafigurámat magáztam, ha beszéltem vele és még most is hajlamos vagyok visszaváltani, ha hivatalos vagy komoly dolgokról van szó.

    Outfit: Link » @ «Music: Link
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Betegszoba

    on Kedd Aug. 30 2016, 19:44

    Lio & Zan & Dante

    A mai napomon egyetlen egy dolgot szerettem volna, csak egyet. Nyugalmat. Amikor nem csörög fél percenként a telefon, senkinek nincs hasfájása, mindenki teszi a dolgát egy szó nélkül, és nem azért kell rohangálni, mert Erick éppen karon harapta az egyik tagot mert a húsához nyúlt -bár ezen marha jókat szoktam röhögni, és kevésbé zavar mint bármi más-, vagy éppen azért, mert egy eltévedt kolibrinek éppen virág fétise van, és képes kamikaze módon az üvegen landolni.
    Igen, tényleg csak egy percnyi csendet szeretnék, bár akkor lehet, ez zavarna, de amikor azt látom, hogy Lio hív, akkor már a zsigereimben érzem, gebasz van.
    Egy szó nélkül hallgatom végig és sima bólintással nyugtázom a mondandóját, kiragadva a lényeget. Beharapott, lelőtték, betegszoba. A többire egyszerűen nincsen szükségem, még nincs.
    Az, hogy beharapott valakit arra tulajdonképpen vállat vonnék, elvégre bőven belefér, nem 50 éves, tudja mi a dörgés, nem féltem. A bajom a többivel van, egyelőre, de addig nem nyilatkozom, míg nem tudok minden részletet.
    Az utasításokat kiadom magyarázat nélkül, kérdéseim lesznek, már ha hazaérnek. Fogadóbizottsága van, akik a zavartalan bejutásért felelnek, jó magam a betegszobában várom őket, és egészen addig nem szólalok meg, míg be nem zárul az ajtó.
    -Egy okot mondj, egy extrát amiért megérte. Mi az a plusz benne? Tudod, mint az, hogy páncélozott, cellás kerekek, golyóálló, ilyesmi.
    Ez az első és legfontosabb. A kölyöknek már baja nem lesz, bár az, hogy emberi alakban van, az nem éppen szerencsés, és lehet, nem nekem kellene megtennem, de még így is kényszerítem az átalakulásra. Gyorsabban fog regenerálódni és pont leszarom most, mennyire fájdalmas a dolog. Essen át a tűzkeresztségen.
    Bestiám körbejárja, érdekli a jövevény, érzi Lio energiáit, naná, hogy kíváncsi, én pedig nem fogom vissza, amíg nem akarom, nem bántja. Sérült, ez nyilvánvaló, kicsi, ez is... szőrcsomó.
    -Azért haraptad be, mert előtérbe helyeződtek az anyai ösztönök, vagy azért, mert ténylegesen láttál benne valamit? Hm? Meg akartad menteni, mert fiatal? Ennyi lenne?
    Tényleg érdekel, halál komolyan érdekel, mert jelenleg semmi olyat nem érzek felőle, amire azt mondanám, ez már döfi. Ha kiderül, hogy csupán azért döntött így, mert túl kölyöknek tartotta a halálhoz, hát morcos leszek... enyhén.
    -Az állapotodat nézve nem hiszem, hogy körültekintő lettél volna. A biztonsági felvételeket meg kell szerezni. Elsősorban. Másodsorban... ha most nekiállsz bőgni, én egybenyitom a két helyiséget veled.
    Zaklatott, ezt már a hívásakor is éreztem, nem mintha nehéz lett volna, de az, hogy kétségbe van esve, az nekem is sok. Egyszerűen nem értem. Most vagy bevállalt egy kölyköt és a szemembe néz, kinyögi, vagy tényleg maga sem tudja, miért is csinálta azon kívül, hogy egy nagyon fiatal srácot hozott ide.
    -Állj ki a döntésed mellett, határozottan, és mutasd meg, nem volt hiábavaló az életmentő akciód... de ne sírj, ne nyeld a könnyeidet. Tudod mi jön le ebből? Az, hogy magad is tisztában vagy azzal, hibáztál. Nem ezt tanítottam Liona.
    Nekem is rossz nézni a saját lányomat aki közel áll az összeomláshoz. Hát ne csináljuk már, erős nőstény, így is neveltem, nem egy ilyen kérdés miatt fog megzuhanni, az kizárt.
    Ritkán hívom Lionának, sőt, idejét nem tudom, mikor tettem így utoljára, de ez mindig azt jelenti, hogy nagyon kemény súlya van a szavaimnak.
    -Valamiért így határoztál, és most tök mindegy, hogy ez a női megérzésed vagy egyéb... legalábbis remélem, hogy tényleg nem csak az anyaság kérdése győzött... vagy kölyköt szerettél volna? Ezt a részét megértem, tulajdonképpen egy szavam nem lenne miatta, csak akkor nem kell mellé a körítés, hogy lelőtték. Bár abban az esetben is tudod jól, körültekintőek vagyunk, ha nem biológiairól van szó.
    Várom a választ, tényleg nem esnék hanyatt, ha azzal jönne, ki akarja próbálni magát mint teremtő, a körülmények azok amik neccesek, mert ha jól értelmeztem, akkor azért mentette meg így, mert halálos lövést kapott. Erősen remélem, több van mögötte.



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Betegszoba

    on Hétf. Szept. 12 2016, 02:46



    Kiss my eyes and lay me too sleep



    Fogalmam sincs mi történik velem, de határozottan ijesztő az élmény ahogy egyre mélyebbre zuhanok a sötétben de valami megállít. Olyan érzés ez kicsit, mint amikor egy csörlőn engednek le és hirtelen megrándul, megáll, és elkezd visszafelé menni, és hirtelen érzek egy nyilallást is, a vállamban. De hát ott nem sérültem meg, nem kellene fájnia, akkor miért fáj mégis? Mindenesetre vissza huppanok a testembe és minden fájdalom egyben, újult erővel csap le rám, de nincs erőm felnyögni, és beburkol a sötétség.

    Napoknak tűnő idővel később eszmélek fel, arra hogy minden mozog, és mintha vinnének valahová. Egy autó hangját hallom, elkapar az aszfalton, hatalmas rándulás, nekikoppan a fejem valaminek, és a naprendszer összes csillagát látni vélem a fejem körül. Olyan monoton minden, nem is foglalkozom semmivel, inkább visszamerülök az álmok mélyére, de nem túl szép képek jönnek elő. Egy farkas szerepel benne, aki a tükörből néz vissza rám. Felemelem a kezem, ő is a mancsát. Zavarodottan nézem. Mi történik?

    Zökkenés, megállunk és hirtelen megint repülni kezdek, de már hallok hangokat, ismeretlenek és valahogy puha kerül a derekam alá, szóval aligha nem egy másik ágyba vittek. Vagy ez már a koporsóm lenne? Nem tudom. Hangok kezdenek el beszélni felettem, és felismerem Lió hangját, valakinek magyaráz, a hangja fura. Sírós. Kétségbeesett, megtört. Kinyitom a szemem nagy nehezen és először homályos a kép, egy idegen szoba. Nem a kórház, de nem az otthonom. A szőke férfi ismeretlen. Felnyögök ahogy megmozdulnék de hirtelen minden porcikám elkezd fájni, és összerándulok. Mintha valami recsegne, de bassza meg! Az én csontjaim azok, és lassan átformálódnak. Mi a franc ez?! Kétségbeesetten kapaszkodnék valamibe de a kezeim már jóval kisebb mancsok, karmokkal. Esetlenül próbálok megfogni valamit, de csak azt érem el hogy majd lezúgok az ágyról. Olyan máshogy látom a világot, minden nagyobb... vagy én lettem kisebb.
    - Mi folyik itt? - akarom kérdezni, de fura kaffogás hallatszik csak. Megint megpróbálom. Megint furcsa hang. És egy farkas szimatol körülöttem, hatalmas fekete bestia. Mi az isten történik velem?! Rémülten próbálok valami menekülő útvonalat keresni de ahogy botladozok csak valami plédbe sikerül gabalyodnom. Csodálatos. A panaszkodásom is csak valami nyüszítésként hangzik.



    "Gonosz vagyok ez ugyebár nem hit dolga."
    ©
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Betegszoba

    on Hétf. Szept. 19 2016, 19:59

    Zander & Dante & Lio
    I'll save you

    Fellélegzem abban a pillanatban, amint átlépjük a falkaház kapuját, már nem érhet minket nagyobb meglepetés, de nem tudok teljesen megnyugodni. Szembe kell még néznem Apámmal és a várható büntetésemmel. Arra számítok, hogy kikérdez, megfedd, akár még kiabál is velem, de csak remélni tudom, ennél tovább nem megy a fegyelmezésemmel. Beviszem Zane-t magammal a betegszobába és becsukom magunk után az ajtót, kizárva a többieket és az energiáikat, majd szembefordulok Apámmal, de nem nézek rá, bűntudatosan elfordítom a tekintetem, a farkasom is lesunyva a fejét kuporog.
    -Stratéga. Erős. Kitartó. Élelmes, meg tud élni egyedül. Olyan, mint a Bátyám -Nem ragozom túl, tudom, hogy rövid, tényszerű válaszokat akar, különben én is úgy járok, mint Natan legutóbb. Talán annyi előnyöm van, hogy én nem törtem be egy másik falka területére alig néhány órával a területfoglalás után, ráadásul az alfa tudta nélkül. Még így is megvan az esélye, hogy súlyos büntetést kapok, csak remélni merem, hogy nem öli meg a kölykömet. Bár azt nem tenné meg, ismeri ezt a fajta fájdalmat, nem okozná ezt a saját lányának. Amint hallom a jellegzetes hangját a csontok ropogásának, ami az első átváltozást kíséri, rögtön én és a farkasom is odakapom a fejem, de nem merünk mozdulni, pedig minden vágyam az lenne, hogy most ott legyek. Megszületett a fiam… Nagyjából átvitt értelemben, de megtörtént.
    -Tényleg meg akartam menteni, mert fiatal, de nem csak ez volt az okom. Magamat láttam benne. Egyedül volt a világ ellen, nem volt senkije, keserű volt, nem engedett senkit közel magához és nem volt hajlandó feladni. El tudta lopni a tárcámat, tudja, hogy erre nem képesek sokan -Az mellette szól, hogy erre tényleg képes volt, mert nem egyszer fogtam már zsebtolvajt, sosem loptak még tőlem előtte.
    -Tűzriadót okoztam, abban hoztam ki és amennyire tudtam, vigyáztam, hogy ne lásson a kamera -Ez csak olaj lesz a tűzre, de igaza van, nem figyeltem a körülményekre, épp csak addig jutottam, hogy ne kapjanak rajta farkas alakban. Nem akarok bőgni, nagyon nem, de a fáradtság, a kétségbeesés és a feddése együtt nem segít a helyzeten és a végén még tényleg engem is belevág a falba. Persze túlélném, de nem lenne szép.
    -Nem hibáztam azzal, hogy megmentettem. Minden mással hibáztam talán, de ebben az egyben biztos vagyok. Korábban is át akartam változtatni, de nem így és nem most. Azt akartam, hogy tudja mi vár rá és mi fog történni. Azt akartam, hogy legyen választása és nem éppen öntudatlan és haldoklik, amikor megteszem. Azt hittem, nem fogom tudni megmenteni, azért vagyok zaklatott -Hangom most már valamivel határozottabb, mert ha bármiben is biztos vagyok az az, hogy nem volt hiba, amit tettem. A könnyeim persze még ott vannak, nem fogok még ennyitől megnyugodni, de legalább feléledt bennem a szikra, hogy megvédjem a kölyköm és a döntésem.
    -Nem akartam kölyköt, tudja nagyon jól, hogy a falka összes kölyke az enyém is, rajtuk kiélhetem az anyai ösztöneimet, ha akarom. Korábban találkoztam Zanderrel, néhány hónapja, amikor ellopta a tárcámat. Visszakövettem a szagát és nem azt találtam, amire számítottam, amikor rátörtem az ajtót. Egy drogtanyát vártam, ehhez képest egy fiatal fiút találtam, egyedül, akinek senkije sincsen, próbál megélni, ahogyan tud és nem segít neki senki. Olyan volt, mint én, mielőtt megmentett annak idején. Most már értem, miért esett rám a választása, mert találhatott volna mást is, akinek van üzleti érzéke. Kisegítettem, aztán pedig elkezdtem látogatni, felfedeztem benne az értékeit és rájöttem, én őt akarom a fiamnak. Senki mást. Be akartam harapni idővel, de úgy, hogy tudja, mit fogok tenni, ezért elkezdtem morzsákat hinteni a valódi kilétemről anélkül, hogy elárultam volna magunkat és nem visszakozott, nem nézett dilisnek és ezt jelnek vettem, hogy helyesen cselekszem. Ezért nem volt egy percig sem kérdés, hogy meg fogom menteni, még ha az Alfának nem is fog tetszeni -Nem azt hangsúlyozom ki, hogy az Apámnak nem tetszene, mert itt most nem az a lényeg. Itt az Alfa döntése az, ami megváltoztathatja a végkimenetelt, mert ha csak az Apám lenne, nem az Alfám, akkor nem is lenne ebből kikérdezés. De biztos vagyok benne, meg fogja érteni az okaimat, hiszen ő is megtette volna, ha én vagy a Bátyám kerülünk bajba, mielőtt beharapott volna minket.
    De akkor megszólal az a hang… Nem is kell gondolkoznom, rögtön tudom, kihez tartozik és hihetetlen hatással van rám. Úgy tudnám leírni, mintha az anya, aki hónapokig hordozta, majd órákig vajúdott a gyermekével először hallja a kis embert felsírni. Esetünkben ez egy kicsit más, de én sem bírom tovább, egyszerűen elkezdenek patakzani a könnyeim és szó szerint lerogyok az ágy mellé, a lábaim már nem tudnak tartani tovább. Túl keveset aludtam és ettem az elmúlt napokban, egyszerűen elhagyott minden energiám és akaraterőm. A farkasom felugrik a fia mellé az ágyra és igyekszik megnyugtatni a kis szőrgombócot, amíg én próbálom kiszedni a takaróból, amibe belegabalyodott. Egy percig el is felejtem Apámat, hogy egyáltalán a szobában van, nekem most csak Zane létezik és senki más.

    Outfit: Link » @ «Music: Link
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Betegszoba

    on Csüt. Szept. 29 2016, 12:33

    Lio & Zan & Dante

    Rezzenéstelen arccal nézek Liora, várom a választ, egyelőre a kölyökkel sem törődve. Egyáltalán nem tetszik az a kép amit látok, az, hogy a lányomnak bűntudata van, azt jelenti, hogy mégsem olyan biztos a dolgában, mégsem volt megalapozott a döntése, és maradtak benne kérdések.
    -Pont. Itt kellene befejezned. Nem könnyezni, nem sírni, hanem bátran a szemembe nézned. Ehelyett elfordítod a fejedet, a farkasod sunnyog, és magázol. Kívülállóként ebből mire következtetnél?
    A kölyök sérült, nincs túl jó bőrben, ezért is kényszerítem ki a farkasát, kezdheti a regeneráció gyakorlását. Mély víz, így is mondhatnám, de muszáj.
    -Az az egyetlen szerencséd, hogy jelen helyzetben nem szorulunk arra, hogy minden egyes percben állandó készültségben legyünk, mert ez nem Nashville. Ott lennénk, gondolkodás és kérdés nélkül megölném.
    Más esetben ez tényleg így zajlott volna le, ezt tettem volna, mert ezt kellett volna tennem. Sérült egyed, aki ráadásul úgymond most született, terhére lenne a falkának. Vérzivataros időkben nem lehet plusz energiákat fordítani arra, hogy még vele is bajlódjanak.
    A szavaimnak súlya van, és ezt Lio is tudja, látott már így, látta, mire vagyok képes, amikor kemény döntést kell hoznom. Én tudom, milyen az, amikor megölik a kölyködet a szemed láttára, és nem, nem rajta akarom levezetni azt a fájdalmat amit akkor átéltem, szó sincs róla.
    -Mint mondtam, más esetben már halott lenne, és tudod miért? Mert egy teremtőtől elvárt, hogy határozottan odaálljon és azt mondja, beharaptam, mert régóta figyelem, van benne ráció, olyan, mint én voltam, és amikor megsérült gondolkodás nélkül megmentettem mert hasznára válhat a falkának, akkor baj van. Kurva nagy baj, a teremtő fejében.
    Ennyi lett volna, tényleg ennyi, nem több, nem kellett volna magyarázkodni, nem kellet volna semmi egyebet hozzáfűzni. Csupán ennyit szerettem volna hallani, ahogy a jó előbb képes volt felsorolni. A kamerákra bólintok, a fiúk intézkednek, minden nyomot eltüntetnek amit szükséges. A kölyök meg sem fordult abban a kórházban... valahogy így.
    -Nem a megmentésével hibáztál Liona, azzal, amit most teszel. Mégis hogy vegyem komolyan a döntésedet, amikor kiderül, választást akartál neki hagyni? Hogy vegyelek komolyan, amikor itt vívódsz, amikor sírni készülsz, és azt sugallod minden rezdüléseddel, hogy lehet, mégis bakot lőttél? Beszéltél rólunk úgy, hogy ember volt, még akkor is, ha nem fedted fel teljesen. Reagálhatott volna másképp is rá, csak szerencsédnek köszönheted, hogy nyitott volt a mondandódra.
    Egy apai szívnek mindig fájó, ha így látja a gyermekét, fájó, amikor racionálisan kell fellépnie, és nem ölelheti magához a lányát, hogy megnyugtassa. Megtenném, mert ezt tenném, ha jelenleg apaként, teremtőként állnék itt, de most Alfa vagyok, akinek azt kell mérlegelnie, hogy az egyik farkasa helyesen cselekedett, vagy sem.
    Nashville-ben már rég túl lennénk rajta, és ezt is mérlegelem, hogy itt viszonylag sokkal nagyobb a béke és nyugalom, mint ott volt. A falka érdeke az első, és lehet, saját magam rábólintanék, mert megtehetem, mégis a Falkámat kell előtérbe helyeznem, mennyire fér bele egy sérült, frissen született kölyök, aki az első átváltozását is az előző pillanatokban élte át.
    A kaffogásra elvigyorodnék, de most elnyomom, mert nincs itt az ideje még akkor sem, ha tulajdonképpen aranyosnak titulálnám.
    -Hibáztál, vele együtt kellene, hogy megöljelek. Nézd meg magad kívülről Liona, nem egy magabiztos nőstény áll előttem, hanem egy zavarodott, érzelmektől túlfűtött farkas, akinek a testbeszéde arról árulkodik, hogy fogalma nincs arról, mégis mi a fenét mondjon.
    Liot egyszerűen elhajítom az ágytól, nem keményen, csak figyelmeztető jelleggel, hogy térjen észhez, és majd akkor gyakorolja az anyaságot, ha a kölyök sorsa pozitív irányt vesz.
    A kölyökhöz lépek, bestiám követ és a csöppség felé tornyosul fenyegetőn. Mindketten tudjuk, hogy a következő választól függ minden. Megragadom a szőrpamacs torkát, leszorítom, és csak egy apró mozdulat lesz az, hogy elválasszam a testétől. Ez most nem játék, nem színdarab, véresen komoly.
    Remélem, és tiszta szívből kívánom Lionak, hogy összeszedje magát, és megtegye azt, amit várok, azt, ahogyan már a legelején kezdenie kellett volna.
    -Kapsz egy második esélyt. Állj fel, állj ide elém, és határozottan közöld a döntésed okát. Ha nem tetszik a mondandód, elfelejtheted, mert ez a kölyök abban a pillanatban halott.



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Betegszoba

    on Csüt. Szept. 29 2016, 22:14



    Kiss my eyes and lay me too sleep



    Fogalmam sincs mi történik velem, olyan kába a fejem, és mintha átment volna rajtam egy úthenger. Minden csontom összemorzsolta és valaki újraépítette volna csak éppen nem a jó anatómiára. Sosem voltak mancsaim, és nem adtam ki ilyen hangokat sem magamból. Megpróbálok kitekeredni valahogy a plédből, és hallgatom a beszélgetést, próbálok valami értelmet találni abban ami történik, és hogy gyakorlatilag bundám lett.
    Eszembe jutnak Lió szavai, mikor a gyorsaságát tettem szóvá, vagy hogy nem fázik, vagy erősebb mint sok férfi. Sosem gondoltam hogy ez tényleg igaz. Jó nem utasítottam el teljesen, de vajmi kevés esélye volt ennek, lássuk be. És most lesokkolva újratervezett anatómiával ülök egy beteg ágyon miközben ő az apjával beszél, és próbálnak dönteni a sorsomról. Abba mondjuk én is beleszólnék ha meg tudnék szólalni vagy ha éppen nem rettegnék egy koromfekete farkasszörnyetegtől. Próbálgatom a hangomat, legalábbis megszólalnék de egyszerűen nem tudok értelmes szavakat kinyögni csak furcsa hangokat és ez is idegesít.
    Aztán az elsápadás a szőrmeréteg alatt akkor ér utol, amikor a szőke férfi közli hogy Lió hibázott és meg kellene őt ölni, velem együtt. Vagy csak engem. Hééé ez nem tetszik. Ne döntsenek már mások az én életemről, hiszen már csak ez maradt nekem. Ennek hangot is adok valamiféle morgás formájában és nem tetszik ahogy felém közeledik, felborzolódik a szőröm és kivicsorítom a fogam annak ellenére hogy reszketek az erősebb farkastól, de ha csak egy minimális küzdelemre is van esélyem nem adom meg magam. A férfi keze felé kapok, azt remélve hogy megharaphatom, mielőtt nyekkenek egyet erős kezének nyomása alatt. Fészkelődök és mocorgok amíg tudok hogy kiszabadítsam magam.
    - Engedj el... - kaffogom, vagy nyüszítem.



    "Gonosz vagyok ez ugyebár nem hit dolga."
    ©
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Betegszoba

    on Pént. Szept. 30 2016, 21:01

    Zander & Dante & Lio
    I'll save you

    Úgy állok Apám előtt, mint a vádlott a bíróságon, és úgy is érzem magam. Nem tehetek róla, de félek a reakciójától, hiszen engedély nélkül tettem, amit tettem.
    -Hogy félek -Hangom halk, de nem motyogok és nem suttogok, arról már réges-régen leszoktam. Igaza van, ha kívülről nézném magam, már régen felpofoztam volna magam. Én nem ilyen szoktam lenni, de most nem tudok uralkodni magamon.
    Egy további szó nélkül hallgatom végig a mondandóját és közben magamban bólogatok. Igaza van, mindenben, én meg akkora hülye vagyok. Apámnak különös érzéke van ahhoz, hogy a szavaival rávilágítson az ember és farkas hibáira. Kezdek rájönni, hol rontottam el az egészet, de jobban járok, ha teljesen végig hallgatom, és nem szakítom félbe. Viszont nincs esélyem megszólalni, mert Zane megmozdul és én nem tudok többé másra figyelni, csakis a kölykömre. Meglepetésként ér, ahogy az Apám megragadja a gallérom és elhajít az ágytól, egészen a szemközti falnál álló szekrényig csúszom, amiben megcsörrennek az üvegek és dobozok, ahogy felfogja a lendületem. Nem is adok magamnak időt, hogy érezzek fájdalmat az ütközéstől, ha egyáltalán éreztem volna, mert rögtön felpattanok és ijedten figyelem, amit előttem történik. Nem fogom hagyni, hogy a fiamat bántsa, egyszerűen nem. Megállok közvetlenül előtte, ahogy akarja, kihúzom magam és a szemébe nézek.
    -Beharaptam, mert be akartam harapni. Láttam benne valamit, olyan, mint én voltam ember koromban, stratéga, erős, egyedül képes megélni és még sorolhatnám. Úgy gondoltam, hasznára lehet a falkának, ezért amikor bajba került és majdnem meghalt, megmentettem. Így döntöttem és helyesen döntöttem. És most ereszd el a fiamat -Még mindig könnyes az arcom, de a zokogásnak már nincs többé helye, a térdem már nem remeg és újra magabiztos vagyok. Bátran nézek az Alfa szemébe, ha kell megverekszem vele a fiam életéért, még ha nincs is esélyem ellene. A gyenge elesett kislánynak már nyoma sincs, és hálás vagyok, hogy végre eltűnt és megint önmagam vagyok.

    Outfit: Link » @ «Music: Link


    A hozzászólást Liona Bianca di Canio összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 09 2016, 19:04-kor.
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Betegszoba

    on Vas. Okt. 09 2016, 18:53

    Lio & Zan & Dante

    -Egy felelősségteljes farkas sosem fél, hacsak nem bizonytalan magában.
    Fél... mégis mitől? Tőlem? Vagy attól, hogy bevállalt egy kölyköt, és fogalma sincs arról, hogyan tovább? Késő bánat, megtette, s bár marha könnyedén lehetne dönteni a kölyök sorsa felől, de vajon a könnyebbik utat szánnám neki? Szó sincs róla.
    Ahogy elém áll végre, rezzenéstelen arccal fogadom a mondandóját, ahogyan azt is, hogy a kölyök próbálkozik a szorításomban.
    Életképes, küzdő típus, ez mellette szól, de egyelőre nem vele foglalkozom, hanem Lioval.
    -Az utolsó mondatodat ha most nem nekem mondod egy viszonylagos békében, hanem más Alfának, már csak a kölyköd tetemét ölelhetnéd magadhoz. Illetve az sem, ha azt forgatnád a fejedben, hogy nekem ugrasz, miatta.
    Kegyetlen szavak ezek, de így van, én pedig nem finomkodok, mert nincs miért. Száraz tényekről beszélek, még akkor is, ha a saját lányomról van szó. Az, hogy végre kiáll magáért, az, hogy végre azt látom, karakán, mind jó dolog. De az, hogy szembe merjen szállni egy kölyök életéért, ezzel előtérbe helyezve őt és saját magát a falkával szemben, az nagyon nem.
    Bestiám hangos morgásba kezd, érzi ő is, hogy lehet, harc van kibontakozóban, én viszont Lio torkát ragadom meg, nem éppen finoman.
    ~Jelenleg nem az apáddal állsz szemben, hanem az Alfával. Az egyetlen ok, ami miatt életben hagylak első sorban téged, az az, hogy az újra táblád utolsó mondatát hajlandó vagyok figyelmen kívül hagyni. Őt pedig azért, mert kedvelem a küzdő típusokat.
    Megölhetném, még akkor is, ha a lányom, és bármennyire fájna a szívem érte, megtenném gondolkodás nélkül. Ezt csak és kizárólag vele közlöm, nem tartozik másra, még a kölyökre sem.
    -Egyet ne felejts el, az a gyengeség amit előttem mutattál, más előtt végzetes. Tudd, hogy mit és mikor mondasz, tudd, hogy mikor van helye egy burkolt fenyegetésnek és kivel szemben.
    Rávilágítok a hibájára, mert bizony az a megjegyzése könnyedén vehető annak, és jelen helyzetben az is. Képes lett volna azért nekem jönni, mert nem engedem el a srácot. Ez pedig hiba... amivel kettejük életét veszélyeztette.
    -Innentől kezdve Ő a te felelősséged. A teremtői képességedben nem kételkedek. Üdv a falkában, kölyök.
    Egyszerre engedem el mindkettejüket, a kölyök bundáját összeborzolom, Liora csak rápillantok és bólintok, majd bevágom magam mögött az ajtót.
    Hogy mit von le ebből az egészből, és bocsánatot kér-e, majd elválik, de lesz folytatása. Egy biztos, kurva kegyes voltam, mert végződhetett volna másképp is.

    //Köszöntem a játékot! :-) Zan, neked jó tanulást! :-)))//



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Betegszoba

    on Csüt. Okt. 13 2016, 15:17

    Lio & Zander & Natan





    A parkolóban már megérzem a hullámok okozta kavargást a Falka amúgy nyugodt tengerében. Fáradt vagyok, most estem haza az az napi melóból. Sok megrendelésem volt és ma a kovács alapanyagokból is kellett beszereznem párat. Fáradt vagyok, ezért érint furán, amikor kiengedem az eddig zárt hullámokat és a Falka köreibe becsatlakozom. Nagy szokott lenni amúgy is a nyüzsgés, nem arról van szó, de Aditsanként megérzem azt igen könnyedén, ha valami nincs rendjén. Márpedig most valami nincs rendjén. Megnyugtat, hogy nem Aattoék próbálják felgyújtani a Falka házat (megint), vagy legalábbis nem ők adják elő magukat, de amikor belépek az előcsarnokba, szinte idegennek érzem a marha nagy csendet, ami fogad. Bár szívem szerint a kölykeimhez mennék a lakrészembe, most azonnal, de a Bestia belső morgása nem hagy nyugodni. A Betegszoba folyosója felé veszem lépteimet, ahonnét az energiák kavargását érzem a leginkább. Kopogtatok, s belépek a helyiségbe. Dante és Lio szaga fogad, ám ebbe belevegyül valami más is. Önkéntelenül is a koponyámmal bezúzott fal részre pillantok, amit egész ügyesen helyre is raktam, de az emlék ettől függetlenül még mindig kísért. Megrázom magam, s Liora és a fiatal gyerekre pillantok. Közelebb lépek, s ekkor arcon csap a friss kölyök hulláma. A félő, még bizalmatlan energia, mely Bestiám felé irányul. Meg úgy kb. az egész világ felé, ugyanakkor az a harcias talpraesettséget is ott hordozza magában, ami a di Canio vérre oly mérhetetlenül jellemző. Kiakarom nyitni a számat, ám csak ekkor pillantok rá Liora és az arcára. A kisírt szemekre. Először ledöbbenek, hisz így Liot nem igazán lehet látni. Nem mondom, hogy nem történt még ilyen, de... Csajszi, ugye nem csináltál ostobaságot? Róla a kölyökre, majd vissza Liora pillantok. Aztán megértek mindent. Az, hogy ők ketten itt vannak, azt jelenti, már túl vannak a dolgokon. Sóhajtok. Leveszem a táskámat a hátamról, majd se szó, se beszéd, kiveszek belőle pár rántott húsos szendvicset, egy megkezdett tábla csokit, meg egy fém flaskát.
    A kajákat lepakolom az ágy melletti kis szekrényre, a flaskát meg Lionak nyújtom.
    - Ne kérdezz, ne ellenkezz. Csak húzd meg! - ellentmondást nem tűrve a kezébe nyomom. Elmosolyodom, majd a kölyökre pillantok.
    - Te meg egyél. - A Bestiám játékosan képen nyalja Lio nőstényét, aztán a kölyökhöz lép, s orrával megböki a kicsit. Ne félj. Ez egy lökött Falka, de most már itt vagy. Nincs mitől tartani. Hullámaimmal körbeölelem a két Farkast. - No és... mi a neved? - nézek a srácra, s figyelem, ahogy enni kezd. A többit majd maguktól elmesélik, ha akarják, a legfőbb az, hogy most egy kicsit lehiggadjanak.


    Ajánlott tartalom

    Re: Betegszoba


      Pontos idő: Hétf. Okt. 22 2018, 06:45