Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Central Park - Harlem Meer
by Noel Wyard Today at 00:55

» Theo szobája
by Dorian M. Montgomery Yesterday at 19:30

» Faunok Terme
by Jackson Montgomery Yesterday at 13:05

» Folyosók
by Caleb Shayeh Yesterday at 11:13

» Kórház
by Gabriel Skoglund Szomb. Okt. 20 2018, 21:13

» Long Island villa
by Noel Wyard Pént. Okt. 19 2018, 22:41

» Üzenőfal képei
by David Armanaugh Pént. Okt. 19 2018, 18:01

» Pince
by Ethan Keon O'Brien Csüt. Okt. 18 2018, 21:55

» Jazz lakása
by Marcus Van Beest Csüt. Okt. 18 2018, 10:58

» Emerlad Wrímans
by Admin Kedd Okt. 16 2018, 22:28

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Betegszoba

    Share
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Betegszoba

    on Pént. Okt. 02 2015, 00:03

    First topic message reminder :



    A hozzászólást Natan Vreth összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Okt. 02 2015, 01:05-kor.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Betegszoba

    on Kedd Okt. 18 2016, 16:28

    Zander & Natan & Lio
    I'll save you

    Mégis mit művelek? Hogy lehetek ennyire hülye? Olyan hibákat követek el, amiket sosem lenne szabad és amiket még kölyök koromban sem követtem el. Mit is gondoltam, hogy így viselkedtem Apámmal…
    Csak bambulok magam elé, még az sem tűnik föl igazán, hogy Natan megérkezik, csak akkor pillantok föl rá, amikor alig pár lépésre van tőlem. Borzalmas állapotban vagyok és ez látszik is rajtam, azóta nem mozdultam, hogy megnyugtassam a kölykömet, amióta Apám bevágta maga után az ajtót. Normális esetben sosem hagynám, hogy bárki is sírni lásson, nem is történik meg sűrűn, neki most mégis hálás vagyok, hogy megtalált. A többiek már tudják, mennyire nem szeretem, ha egy ilyen gyenge pillanatomban látnak, így inkább békén hagynak ilyenkor. Felvonom a szemöldököm a kezembe nyomott flaskára, de perpillanat, az sem érdekel, ha valamelyik löttye van benne, vagy valami ütősebb ital. Meghúzom, égeti a torkom, el is kezdek köhögni rendesen.
    -Ebben mégis mi volt? -nyögöm ki, amint meg tudok szólalni. Farkasom hálásan pillant a nagyobb bestiára, már ettől az apró gesztustól jobban érzem magam. Fáradtan huppanok le az ágyra és figyelem a még mindig bizalmatlanul méregető, morgó kölykömet. Nem tudja, hova hoztam, vagy pontosan mégis mi történt körülötte, szóval minden joga megvan tartani még tőlem is, pláne a számára ismeretlen farkastól.
    -Meghalt volna, ha nem harapom be. Már figyeltem egy ideje, és be akartam harapni, de még várni akartam vele, hogy tudja, mit akarok tenni. De aztán valaki lelőtte… Nem élte volna túl. Hazahoztam, teljesen ki voltam akadva, erre Apám még… Még nekem is támadt, pedig csak nagyon megijedtem, azt hittem, meg fog büntetni, mert engedély nélkül cselekedtem, és még egy kölyköt is hazahoztam. És még a meg is akarta ölni, mert nem álltam ki a döntésem mellett és… És megfenyegettem, a saját Apámat… Olyan hülye voltam… -itt kezdek el megint zokogni, nem érdekel most már, annyira ki vagyok, nem aludtam már jó pár napja, ha nem történt volna az, ami, már régen összeájultam volna a fáradtságtól. Az sem érdekel, hogy most csak panaszkodom és siránkozom, pedig olyan ritkán teszem ezt is, mint a sírást.

    Outfit: Link » @ «Music: Link
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Betegszoba

    on Vas. Okt. 30 2016, 18:00



    Kiss my eyes and lay me too sleep



    Totál pánikba esve morgok és nyöszörgök, mikor mi sikerül, hogy kiszabaduljak, az úgy nagyon nem tetszik nekem hogy a fejem felett akarnak dönteni és dühösen borzolom a szőröm, hogy az a szőke hólyag ne merje eldönteni Lió beszéde alapján hogy életben maradok-e vagy sem, de addig azért nem terjed a fene nagy bátorságom hogy ezt közöljem vele is, és az öntelt fejével. Mindenesetre még elhangzik pár nem túl bíztató szó és kilátás, és végre elenged de csak morgok rá ahogy összeborzolja a bundám. Még azt sem tudom mi a fene folyik itt, és ő meg csak úgy borzolgat de a lényeget felfogtam, nem akar bántani egyenlőre. Amikor elereszt és elmegy, felállok és megrázom magam, ismerkedem megváltozott testemmel, és hogyan működik minden, körbeballagom a szobát és ráérzek a dolgokra, aztán megpróbálok felugrani az ágyra de ez már nem megy elsőre, és mikor sikerül elnyúlok ott szuszogni, de ekkor egy másik alak jelenik meg. Mint valami finn rockbanda szökevény. Ahogy közelebb jön elhátrálok, és fenyegetőnek szánva kivillantom a fogaim. Nem kell még egy ilyen alak, de utána Lióhoz lép. Nem érdekel a szendvics se amit lerak, éhes vagyok, de nem bízom benne. Senkiben sem, főleg ezek után.
    - Zander - közlöm szűkszavúan, vagyis megpróbálok valamiféle kaffogó hangot kiadni, de nem tudom vajon értik-e mit akarok mondani, az a szőke nem értette, mert rám se nézett miközben beszéltem. Ahogy Lió az ágyra huppan én leugrom, és távolabb keresek menedéket, az ajtó felé indulok, hátha ki tudok jutni innen, mert nem tudom hol vagyok, mi történik, félek és dühös vagyok, és mehetnékem van. Gondosan kikerülöm a nagydarab férfit.



    "Gonosz vagyok ez ugyebár nem hit dolga."
    ©

    Re: Betegszoba

    on Hétf. Jan. 16 2017, 22:48

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Betegszoba

    on Pént. Márc. 17 2017, 21:33

    Dante – Josh

    Az ébredés egyáltalán volt kellemes, mint ahogy az sem, ami visszakúszott az elmémbe, ugyan miért is vagyok itt.
    ~ A fenének kellett nekiugrani?! ~
    Tudom, hogy miért, mert nem bírt a fene nagy egojával, és az lett a vége, hogy idekerültem, hagyva a falkának eltakarítanivalót, talán mázlira, vagy sem, nem halandóval akasztottam össze a mancsom, a másik kóbor elég vehemensen akarta megszerezni a repteret, s durván túllőtt a célon.
    Nem tudom eldönteni, kinek van nagyobb egoja, nekem, vagy a farkasomnak, de ez most ritka rosszul jött ki. Azt hittem, az utóbbi évtizedekben már adott le a makacsságából, de hát, olyan, mint én.
    Felsóhajtok, és hajamat hátrasimítva, akarok felkelni az ágyból, aminek az a végeredménye, hogy kapásból borulok is. Ő előbb vinnyog fel, mint ahogy én engedem ki a kipréselődött levegőt a tüdőmből.
    Kis híján eltörte a nyomorék a gerincem, s a derekamat, vállamat és nyakamat is istenesen megeszegette a másik farkas, ám én nyertem. A nagyobb baj, hogy ennek következménye lesz, tudván, kinek a területén is tettem, s főleg, hogy a rejtőzés, energiánk vészes csappanása miatt, kissé hiányosra sikeredett a vége felé.
    ~ Dante, eljátszanád Mohamedet, ha megkérhetlek? Beszélnünk kéne... ~
    Mert hát, ezek szerint, a járás még marhára nem megy, odáig nem jutottam a gyógyulásban, olyannyira, hogy egészen békés pihenésnek nézek elébe a földön, míg Dante meg nem érkezik.
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Betegszoba

    on Pént. Márc. 17 2017, 22:34

    Josh - Dante

    A plafonbámulásban lassan verhetetlen vagyok, mert megint oda pillantok, mikor leteszem a telefont. Balhé a reptéren, aminek következtében van egy halott kóbor, meg egy igencsak sérült Josh, akit éppen ide szállítanak. Legalábbis ha az informátorom sem hülye, márpedig azokat nem alkalmazok, így nagyjából a sebekről is értesülök.
    Pár percen keresztül tömény olasz káromkodást eresztek meg, és nem azért mert pipa vagyok Joshra, hiszen sejtéseim szerint a terriótóriumát védte, na de az, hogy nem azonnal jelzett, csak amikor már megtörtént a baj... azért már a fene nagy nyugalmam is eltűnik.
    Azonnal elrendelem a takarítást és az összes létező nyom eltüntetését, kitalálva egy hivatalos verziót, mégis mi a fene történt a reptéren.
    Nincs sok időnk, így mire befut Josh üzenete, már röhögve állok fel az asztaltól, hogy a betegszobába menjek. Az ajtót szinte berúgom, most nem érek rá szarakodni.
    -Mégis mi a jó istent keresel a földön Josh? A nem létező kontaktlencsédet?
    Állati rendes vagyok, eszem ágában sincs felsegíteni, azaz visszatenni az ágyra egyelőre, csupán letelepszek mellé a földre.
    -Mesélj szépen, kényelmes ott? Nem akarsz reumás lenni, mi? A faszért ugrálsz, nem felel meg az ágy?
    Elröhögöm magam, annyira abszurd az egész helyzet, még azt sem tudom, mennyire sikerült elsimítani az egész ügyet. Közleményünk alapján egy betolakodó intézett támadást a reptér ellen, szándékai ismeretlenek, a tulajdonos súlyosan megsérült. A hívatlan vendég agresszivitása, felfegyverkezettsége és kiszámíthatatlansága miatt a halála elkerülhetetlen volt.
    -Sokba fog ez neked kerülni, cseszd meg. Mit is akartál mondani?
    Most állok csak fel és emelem meg Josht, hogy visszapakoljam az ágyra. Azért ott csak egyszerűbb.



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Betegszoba

    on Szomb. Márc. 18 2017, 20:56

    Dante – Josh

    Elég idegesítő itt feküdni, a hideg padlón, de akárhányszor megpróbálok akárcsak felülni, néma választ adnak a lábaim, a karjaim meg mindenre képesek, megtartani, az még nem megy, így veszteg maradok. Úgyis végig kell gondolnom, kiket kell értesítenem, s mi a teendő, bár a démoni titkárnőm és Dora tudja, mi a teendő.
    - Gondoltam, leltárba veszem a hangyáidat – vigyorgok, holott tudom, nincs rá okom. Szar van a palacsintában.
    - Egész jó. Már gondolkodtam rajta, téged is meginvitállak egy kis vízszintes formára – továbbra se megy felülni, s ahogy látom, mármint nem látom, mert éppen arccal máshová landoltam, Dante sem töri magát ezért, amit nem veszek zokon. Más talán úgy nyitott volna, hogy a talpa a nyakamra kerül.
    - Ugyan! Annyira vágytam utánad, hogy repülni támadt kedvem.
    Csipkelődés, viccelődés ide vagy oda, tudjuk mindketten, gáz van, de attól még az ilyen elmegy, haverok között, hosszú múlttal a hátuk mögött.
    - Azt hiszem, még így is bónuszt kaptam. Ellenben a támadóval.
    Mert, hogy nem hagytam életben. Az én repterem és kukoricázni mer bárki ezzel, azt széttépem.
    Bár a lábam még nem érzem, a többi sérülést igen, de akkor is néma maradok, ahogy Dante felpakol az ágyra, csak a hideg verítékcseppek jelzik, hogy mi is az ábra.
    - Nahát, régen láttalak – vigyorodom el, aztán a plafonra figyelek egy rövid időre. Csak azért merem vele szemben megengedni a viccet, s tréfálódást, mivel hosszú kapcsolat a miénk, máskülönben egy Alfával nem így beszélnék. Valójában sehogysem.
    - Eva kapcsolatba lépett veletek? – démoni titkárnőm neve, aki külsejéhez mérten elég érdekes nevet visel, de voltaképpen minden hím vágytól telve zengi nevét. S vannak még páran, akik tudják, mit kell tenni ilyenkor, lévén valamelyik természetfeletti fajhoz tartoznak. Sosem választok véletlenül munkatársakat.
    - Be kellett engednem a várba, hogy likvidálni tudjam. Máshol ... – egyből fény derült volna, kik is vagyunk. De még így is elképzelhető, hogy nem sikerült teljesen.
    - Régóta fente a fogát a reptérre, s nem volt ínyére, hogy eloroztam előle. Csak az alkalomra várt, s hogy most többet vagyok itt, itt akarta elintézni – a rögeszmék nem éppen a legjobb dolgok.
    - Azt hiszem, ezúttal nem éppen a legbölcsebb dolog volt, éppen itt repteret birtokolni egy kóbornak. Vagyis... jah, eléggé megcsesztem, és nem olcsó mulatság lesz ez nekem – a városnak több szeme, s füle van, én meg szépen beletrónoltam olyan területre, kóborként, ami egyértelműen a nem jó végeredményhez vezethet, s ez meg is történt.

    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Betegszoba

    on Vas. Márc. 19 2017, 23:12

    Josh - Dante

    Annyit már tudok, hogy ugyan a sérülések súlyosak, de nem lesz probléma, hamar gyógyul majd, már ha Josh nem emberként akar fetrengeni továbbra is. Bár nem kölyök, annyi esze neki is van, hogy amikor teheti, farkasként pihen.
    -Helyes, de nehogy összekeverd a harcosokat a dolgozókkal, akkor nem stimmel majd, aztán ha jelenés van a királynőnél, felborul a sorrend.
    Óva intem, még itt elszúrja nekem, és kezdhetjük előröl. Fennakadás lenne a hangya populációban, ezt nem engedhetjük meg, a morzsákat nem foga elcipelni senki.
    -Kösz, nekem ülve is megfelel. Viszont elég kemény, így a derekad az nem fog fájni.
    Letelepedtem mellé, egy szava sem lehet, szolidaritok, tisztán látszik.
    -Másképp is tudathattad volna, nem kellett volna hassal a földön várni. Megértő vagyok, tudod jól, dráma nélkül is. Kérsz párnát esetleg?
    Vigyorgok a megjegyzésen, a világért sem hagynám abba Josh ugratását. Végeredményben ott folytatjuk, ahol annak idején abbahagytuk.
    -Az biztos, jackpotod volt.
    Szó szerint, mert ahogy Josht helyben hagyta a betolakodó... nem volt kezdő, egyértelmű.
    -Én is drágám, hidd el, jobban szeretem a rusnya képedet bámulni mint a tarkódat.
    Felelem miután visszatettem az ágyra, és letörlöm a fájdalom okozta izzadtságot a homlokáról. Sajnos kevésbé kíméletes módját nem tudtam elképzelni, meg kellett oldani.
    -Igen, azonnal áttolta az infókat, így még időben léptünk mindennel.
    Bólintok, elégedettek lehetünk, Eva mindent megoldott, legalábbis ami tőle telt és elvárt volt. Nem kellett könyörögni, sem kétszer szólni.
    -Ezt értem, azaz megértem, de jelezhetted volna, hogy esetleg gebasz várható.
    Valamiért, hát ezért pipa vagyok, mert ha tudjuk, akkor nem az utolsó utáni pillanatban lépünk, hanem ott is felkészülünk. Jobb később mint soha, ez most meg fog történni.
    -Inkább azt mondanám, az nem volt bölcs dolog, hogy egyedül akartad elintézni, és nem jeleztél be azonnal, mikor megérkezett. Sikerült... elintézned, de kb. ez az egyetlen pozitívum amit most el tudok mondani. A hivatalos közleményt kiadtuk, takarítás megtörtént, a felvételek átalakítása azt hiszem kész, ha esetleg bekérnék.
    Számítok egy jelenésre, ahol magyarázatot kell adnom arra ami történt, de oda már azzal az anyaggal megyek, amit elkészítettünk. Senki nem mondja meg, hogy a biztonsági kamera által rögzítettekbe belenyúltunk. Gyönyörű munka lesz, tudom.



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Betegszoba

    on Szer. Márc. 22 2017, 22:38

    Dante – Josh

    - Á, az lehetetlen. Elvégre minden harcosnak van sisakja – adom tovább a műsort. Voltaképpen a nehéz helyzetekben nagyon jó kisegítő.
    - Hát a derekam, az biztosan nem – főleg, ha éreznék is belőle valamit. Majd utána, ha érzem, akkor viszont kegyetlenül fog fájni.
    - Tollasat. Csakis. Kellenek a szárnyaláshoz.
    Ej, a fenébe is, hogy nem megy mozogni annyira. Nem is teszek úgy, mint aki helyezkedni óhajt, az nagyon vicces látványt nyújtana. S másképp szoktam szórakoztatni a közönséget.
    - Az.
    Elég sokszor húztam ki eddig, a revansot előre kifizettem, előző bolhásom képében.
    - Inkább azt bámuld, mint a hátsómat. Bár egyesek szerint elég formás.
    A többi azonban benn reked, eléggé kell koncentrálnom arra, hogy Néma Leventét játsszak, míg az ágyra kerülök.
    - Egy rumos kólát is kérnék, jéggel, köszönöm, kedves.
    Halvány a hangom, a vigyorral együtt, de egy ilyen ugratást kihagyni, miközben törli a homlokom? Még akkor is, ha a tekintetemben a köszönöm van.
    - Akkor jó – vagyis a gépezet beindult, a csapat azonnal működésbe lépett, valamint együttműködésbe Dante csapatával.
    A közhírek felé egyelőre kómában vagyok, így időt nyerünk, mit is mondjak, s a nyomozási anyagokból is bőven lesz mit kivenni, elvenni, eltüntetni.
    - Az én házam, én váram, és az én saram – arra azonban nem számítottam, hogy ilyen bitang erős lesz, kis híján én is ott maradtam. Büszke és nyakas voltam, mindig is, kivéve, ha valaki erősebb tornyosult felém, mert ugyan hiába éltem meg több, mint kétszáz évet, ha ennek csak egy részét töltöttem második bundásom bőrében.
    - A csapat segíteni fog, együttműködőek – vannak kivételek, amikben nem, de tudom, hogy azt lerendezik. Valahogy nem szeretem, ha mások felettem dirigálnak.
    Elő fognak szedni, ebben nem kételkedem s szükségem lesz némi időre, hogy megtudjam, mire is sikerült alkotni a végeredményt. Most azonban még hivatalosan kómában vagyok, van időm. Bízom mindkét csapatban, tudom, hogy profik a saját területükön, s minden tőlük telhetőt megtesznek a saját oldalukon.
    - Köszönöm, apuci. – halvány ugratás, sokkal inkább valóban köszönöm van benne.
    Egy néma sóhaj hagy el, össze akarom kapni magam, hogy tovább menjek a témában.
    - Sajnálom, hogy ekkora gubancot okoztam. Sokkal jövök – nem csak anyagiakra értem, de ezt Dante is tudja. Ha úgy veszem, az ő területén okoztam a galibát, simán kitekerhetné érte a nyakamat.
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Betegszoba

    on Pént. Márc. 24 2017, 19:12

    Josh - Dante

    -Persze, a hangyáknak meg külön sisakgyára van a kolóniában, mi?
    Bólintok és olyan komolyan mondom mindezt, hogy aki nem ismerne minket, simán elhinné, ez egy igen fontos ténymegállapítás volt.
    -Csodás, legalább egy jó hír mára.
    Elégedetten bólintok, ha a dereka rendben lesz, akkor a többi is. Már ha érezni fogja, mert tudom, hogy jelenleg elég necces a helyzet, de farkasból van, így idő kérdése, mikor pattan talpra, azaz mancsokra.
    -Megegyeztünk, adok mellé egy vörös bikát is, hogy még könnyebben menjen, csak ígérd meg, nem kezdesz el gágogni, mert kiteszlek házőrzőnek.
    Energia italt beszerezni. Ezt fel is "jegyzem" magamnak, esküszöm, hozok neki egyet a tollpárnája mellé.
    -Most, hogy így mondod... várj, megnézem. Nos... ebben a szögben ahogy jelenleg fekszel, nem szemügyre vehető, de ha esetleg majd sikerül és rá tudsz feszíteni, lemeozom.
    Én sem megyek a szomszédba a marhaságért, persze, hogy veszem a lapot és folytatom a viccelődést. Amíg jó kedve van, addig nincs gond.
    -Hogyne, édesem, várj, csengetek a nővérnek, hozzon egyet, jó?
    És vagyok olyan állat, hogy felhívom az egyik tagot, ugyan már, teljesítse rokkantunk kívánságát.
    -Egy darabig, de amikor beüt a kraft, akkor már nem igaz, főleg ha más területén vagy.
    Ennyit erről. Tudom, hogy tökös gyerek, szereti a dolgait maga intézni, de van egy pont, egy határ, amikor ez nem kivitelezhető. Ez pedig most pont olyan volt. Simán ott maradhatott volna, ahogy láttam a felvételeken, mert az ellenfele kevésbé sem volt tapasztalatlanabb, sőt, viszont bivaly erővel rendelkezett.
    -Remélem, most nincs helye faszkodásnak, vagy együtt dolgozunk, vagy bukta van, és ilyenformán gyűlölöm a lekvárt.
    Ami enyhítő körülmény lehetne, a másik fél is kóbor volt, aki illegálisan tartózkodott a területen, tehát ha így nézem, jogos a halála, akár tetszik, akár nem.
    -Nincs mit kisfiam, mindent a gyermekért. Csokit esetleg?
    Elütöm az élét, azzal már nem megyek semmire, ha most még én is összecsomagolom, kapott eleget. Viszont egy dolog bizonyossá vált, ennyi volt, hogy falka nélkül tekergett, nincs tovább, és nincs választása.
    -Már túl vagyunk rajta. Egyet tehetsz. Csatlakozol a falkához, és most nem tűrök ellentmondást Josh. Te is tudod, mit kellene tennem, egyedül a régi ismeretségünk és barátságunk okán vagyok ennyire finom, hogy így "ajánlom fel".
    Jó srác, nem érdemelné a halált, végül is a területét védte, ha úgy veszem, nem követett el semmi olyat, hogy a nyakával kössek közelebbi ismeretséget.



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Betegszoba

    on Vas. Márc. 26 2017, 20:08

    Dante – Josh

    A sisakgyárra csak bólintok, mert ha ki kéne nyitnom a számat, oltári nagy röhögés szakadna fel belőle, az pedig többszörösen nem szerencsés.
    - Mióta ugatnak a libák? – költői kérdés és nagyon kell tartanom magam, hogy a nem éppen rózsás helyzetem ellenére ne kezdjek vinnyogó röhögésbe, főleg a következővel együtt. Azért ezt látni kívülről.
    - Oké, erre a kérdésre térjünk vissza két nap múlva. Még sosem volt lehetőségem feszíteni neked.
    Félrebiccenteném a fejem, ha most menne.
    - A nővérfityuládat hol hagytad?
    Aztán jön a nehéz része. Valahogy nem éppen nevetésre áll a szám. Ránézek Dantére, a szemem többet mond, mint kéne. Tisztában vagyok a területén levéssel, azonban mindig a saját fennhatóságomként kezeltem. Éppen ezért kezeltem nagyon figyelmesen azt a részt, hogy együttműködés. Mostanra már tudom, hogy ostobaság volt falkaterületre betenyerelni. Inkább elfordítom a tekintetem, Danteval nagyon régi és mély a barátságunk, s utolsó pillantásként, mielőtt eltekintenék, a megértés van benne, halkan morrantok is hozzá. Igaza van, csessze meg.
    - Ebben egyetértünk – a lekvárral nekem is gondjaim vannak, főleg, ha az a képemen ragad, miután taknyoltam egyet.
    - Inkább táncoslányokat – azok legalább most tudnak mozogni, nem úgy, mint én.
    Ami azután jön, az az, amit vártam, hiszen életben vagyok még, s Dante helyében én sem ajánlanék mást. Mégis...
    Egyik kezem ökölbe szorul, a plafont bámulom, farkasom felhúzza enyhén ínyét, más jelét nem mutatja az ellenállásnak, ahhoz már elég tapasztalt, hogy tudja, hol a helye. S most nem nyertes pozíciót adott nekünk, és én sem adtam mást, így együtt tettük, együtt visszük a következményét. Nem akartam sosem csatlakozni falkához, azzal olyan szabadságomnak lenne vége, amiben eddig léteztem. Most viszont, ha nem csatlakozom, nem csak, hogy végem lesz, hanem egy olyan barátot hagyok cserben és szégyenítek meg, akivel sosem tennék ilyet, főként azok után, hogy még mindig egyben hagyott. A csend hosszúra nyúlik, feszes, mégsem ellenálló vagy ellenséges a részemről.
    Ökölbe szorult kezem ellazul, kisimul.
    - Csatlakozom.
    Nem szabok feltételeket, nem alkudozom, örülök, hogy ennyivel megúsztam. Remélhetőleg. A teher azonban érezhetően rám nehezedik, amit a kóbor létem elvesztése hoz magával.
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Betegszoba

    on Vas. Márc. 26 2017, 22:18

    Josh - Dante

    Nem pillantok Joshra, tudom, hogy az is bőven elég lenne, hogy kitörjön belőlem a röhögés. Sisakgyár, az, hogyne. Viszont a kérdéséra már azt teszem.
    -Arany csillagom. Egyrészt azóta amióta idegen nyelvet tanulnak, másrészt nem hallottad még sosem, hogy a legjobb házőrző a liba? Előbb érzi a veszélyt mint bármely más állat. És képzeld, gágoknak. Az az anyanyelvük.
    -Oké, behajtom. Fityula, ugyan. Nem akartam felvenni, féltem, hogy nem ismersz meg, ha úgy jelenek meg.
    Nem vagyok ellene az ökörködésnek, az enyéimmel megteszem és barátokkal is, de néha komolyra kell fordítani a szót, és meg is teszem. Nem könnyű helyzet, hiszen tényleg szar van a palacsintában, még akkor is ha jogos önvédelemre hivatkozhatunk, de mégis csak van egy kóbor hullánk.
    Bólintok az egyetértésére, a táncoslányokon pedig elgondolkodom.
    -Nem venném a lelkemre, ha elvinne szíved. Korai, majd pár nap múlva.
    Esküszöm megszervezem neki, vagyok akkora állat, még így is, hogy ha hibázott is. Valahol értem mit és miért tett, nem is morognék miatta, ha most nem kellene számot adnunk a történtekről. Sajnos a hülye rendszerünk alapján ilyenkor az utolsó fűszálat is bekérik.
    Az amit ajánlok, talán a "legemberségesebb", és nem azért teszem, mert ki akarok vele cseszni, nem azért, mert akkor most meg akarom mutatni, ki az úr, és kinek a területén tartózkodik. Farkasom nyugodtan fekszik, a vicsorgásra sem reagál, hiszen az a harc Josh és a bestiája harca.
    Tudom, mennyit jelent neki a szabadság, mennyire nem tudja elviselni a kötöttséget még úgy sem, hogy azt mondják, falka, de most nincs más választásom. Egyszerűen ezt kell tennem, mert így tudhatom biztonságban a hülye seggét.
    -Rendben, köszönöm. Nehéz volt kimondani, tisztában vagyok vele Josh, ahogy azzal is, most azt gondolod, becipelnek egy közösségbe és ennyi volt a szabadságot. Tévedés, barátom. Viszont így mindig tudom, merre jársz, ha pácban vagy, azonnal léphetünk, és így leszel biztonságban. idővel majd megtapasztalod az előnyeit, hidd el nekem. Kóboroltam eleget a kölykeimmel, tudod jól.
    Megveregetem a vállát, jelen helyzetben minden egyébtől eltekintek, esetében nincs szükség rá, az adott szó neki is szent.
    Senki nincsen gúzsba kötve, mindenki szabadon jár-kel, akár hónapokra is távol van, mint most Ryan és Natan, akik visszamentek Nashville-be, mert szükség van rájuk. Claude is távol van, még ha más elbírálás alá tartozik is, de ebből is láthatja, a falka nem azt jelenti, hogy akkor feladott mindent.



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Betegszoba

    on Kedd Márc. 28 2017, 10:37

    Dante – Josh


    Hű, ez jól kezdődik! Figyelem a választ, tartom vissza a röhögést, de aztán mégis kipukkan belőlem is, igaz, utána el is hallgatok, félig nyüszítve, mert ez viszont így fájdalmas. A nevetés azonban ott maradt az arcomon. Ez kész! A fityulára is felröhhintek, hogy aztán beszippantsam a szám.
    - Mennyire aggódik a kedves nővér. Ígérem, ha felépülök, hozok egy csokor virágot.
    Nem vágyom falkára. Nem tudom, nekem mennyire jó ötlet ez így. Dante renoméját azonban nem akartam rontani, ahhoz a barátságunk elég mély. S elég mázlista is vagyok, hogy éppen nála borult ki a lekváros bili. A nem élés is kecsegtető lenne, nekem legalábbis, a szabadság fontosabb, mint az életem. Farkasomnak azonban nem, így tudom, könnyebb lesz így, mintha fordítva lenne. Van közöttünk összhang, de van, amiben erősebb, mint én.
    Szavai közepén tekintek Dantére. Hálás vagyok, hogy a teátrális jelenetet elhagyhattuk, a reakciónkra ott tépett volna szét bennünket. Írtózunk a fizikai behódolástól, ezért is vagyunk tele ennyi sérüléssel. Az arcomra van írva a nem, nem akarom, hogy tudd, merre vagyok. Hiszen ez is a szabadság alapja.
    Mégis, bólintok. Nem megy beszélni, aztán mégis megköszörülöm a torkom.
    - Feltételek?
    Vállon veregetése bátorító, most mégsem érzek örömet. Még nem. Tudom, később fogok, most nem megy.

    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Betegszoba

    on Vas. Ápr. 02 2017, 19:17

    Josh - Dante

    Mi lenne az elvárás? Még véletlenül sem röhögök, hanem komoly ábrázattal mondom minden szavamat. Aha, így kellene lennie... elméletben. A baj ott kezdődik, hogy többnyire szarok az elvárásokba, vagyis pár másodperc csend után hangosan felröhögök. Ennyit erről.
    Bólintok a válaszra, még szép, ez a minimum, elvégre éppen ápolom.
    -Szuper, várni fogom, de aztán ne egy szállal szúrd ki a szememet, ha lehet. Mielőtt átadod, megnézem, mennyire hegyes a vége.
    Figyelünk a részletekre, mert Josh még szó szerint veszi, és egy csokorral vág pofán.
    A hivatalos részén is át kell esni, vagyis nem húzom az időt, kerek-perec közlöm, mi a helyzet, mit tudok tenni és mit nem. Egyszerűen másként nem tudom kihúzni a szarból a seggét, ez van, akár tetszik, akár nem.
    A vívódás részéből kimaradok, engem csak a válasza érdekel, amire bólintok. Tudomásul veszem mindenféle procedúra nélkül, arra nincs szükség, ő is tudja, nem hagyott más megoldást.
    -Az alapok. Lelépsz, azaz le akarsz lépni éppen, szólsz. Gáz van, nem egyedül akarod megoldani, hanem jelzed. Fontosabb volumenű kérdésekről tájékoztatsz. Nem vagyok, a Béta szava szent. Röviden ennyi. Nem, nem érdekel, éppen azon vívódsz, melyik alsónadrágodat vedd fel, akármennyire is elsődlegesnek tartod éppen.
    Elhadarom amit amúgy is tud, mert lehet, nem volt falkában, attól még képben van, merre hány méter. Vállon veregetem, bár ez most nem igazán vigasztalja, később majd rájön, mennyit nyert a csatlakozással.



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Betegszoba

    on Csüt. Ápr. 06 2017, 21:09

    Dante – Josh

    Most már felnevetek, aztán felnyögök és abbahagyom a röhögést. Ez még fáj.
    Egyáltalán nem fűlik a fogam ehhez. De még mindig örüljek, hogy helyén a fejem és a szívem, gerincem.
    - Értettem – halk a hangom. – Hé, nincs is rajtam! – értem az alsógatyára, van rajtam alsó részen ruha, alsónemű az pont nincs.
    Kimerültnek érzem magam, legyőzöttnek, életemben nem először, s remélem, nem is utoljára. Eddig mindig felálltam, s tovább haladtam. Egyedül sokkal jobban vettem az élet zivatarait, s mindig akkor kerültem bajba, ha valaki bekerült az életembe. Veszek egy mély levegőt, s lassan engedem ki.
    - A repteret eladom nektek, hivatalosan is tartozzon hozzátok – kis szünet után korrigálok – a falkához, úgy értettem.
    Hálás vagyok, hogy nem tépett szét, vagy a legelső alkalommal követelte, csatlakozzak. Kaptam bizalmat, elcsesztem. Akarnék még mondani valamit, a sötétség azonban rám borul, kimerültem, most, hogy már érzem, életem biztonságban van.

    //Köszönöm a játékot és köszönöm a falkába vételt! wow //

    Re: Betegszoba

    on Pént. Jún. 02 2017, 19:02



    Ajánlott tartalom

    Re: Betegszoba


      Pontos idő: Hétf. Okt. 22 2018, 06:45