Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Wall Street
by Jackson Montgomery Yesterday at 23:59

» Brian lakása - Hálaadás
by Thomas Mackenzie Yesterday at 22:12

» The River Café
by Allena Rhys Yesterday at 21:59

» Broadway
by Damien James McCormack Yesterday at 13:24

» Hudson Heights
by Admin Yesterday at 00:05

» Brooklyn Army Terminal
by Leo Veikko Szer. Nov. 22 2017, 23:03

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Szer. Nov. 22 2017, 21:16

» Hotel Plaza Athénée
by Camilla Wander Szer. Nov. 22 2017, 17:51

» Gabriel Háza
by Gabriel Skoglund Szer. Nov. 22 2017, 13:20

» Clove Lakes Park
by Mikhal Zharkov Szomb. Nov. 18 2017, 20:13

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Metropolitan Avenue

    Share

    Metropolitan Avenue

    on Pént. Okt. 02 2015, 23:55


    Re: Metropolitan Avenue

    on Vas. Jan. 10 2016, 18:38


    "Szerintem, ha valaki elég merész, hogy valóra váltsa álmait, már győzött, mindegy, hogy végződik."
    Jericho & Shuu ©
    A halandó világot járom, nem veszek tudomást ezúttal a démonokról, és mindarról, amivel foglalkoznom kellene. Egy szabad nap nekem is kijár, a sok harctól mentesen, amikor elvegyülhetek az emberek között, akiknek nem tűnik fel a különbség, mennyivel másabb vagyok mint ők. A bevásárló központban sokan kitérnek előlem, pedig nem viselek feketét sem sötét napszemüveget de még csak öltönyt sem, egyszerűen érzékenyek, és megérzik a kisugárzásom, hogy nem lenne jó ha belém kötnének. Elintézek pár dolgot, és két kis táskával felszerelkezve indulok el haza, de valamin megakad a szemem. Követnek, és pontosan tudom azt is, hogy ki az aki ezt teszi. Másokat talán bántanék ezért, hiszen nem szeretem ha a magán szférámba másznak, na meg egy angyalt követni nem is túlságosan kifizetődő. Bár neki megbocsátom. A pláza után kimegyek az egyik forgalmasabb útra, és onnan indulok el egy szűkebb sikátor felé, hadd legyen meg az öröme, és hadd lássam mit akar tőlem ez a fiatal férfi, akinek végignéztem a felnőtté válását. Árnyvadász lett, akár az anyja, az a csodálatos nő.
    A kis utca közepén megállok, és bevárom a követőm, akire nem is kell sokat várnom, mert hamarosan megjelenik.
    - Miért követsz engem, Jericho? Hát semmi más jobb dolgod nem akadt ma? - kérdezem ahogy végig nézek szálas, markáns alakján. Le sem tagadhatnám, de hogy le akarom-e azt még nem tudom. Attól hogy a fiam, még nem lesz különb a társaitól, de ha kiemelkedik a tudása, tehetsége akkor nyilván el fogom ismerni.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Metropolitan Avenue

    on Vas. Jan. 10 2016, 20:38


    Apa & Fia


    S okszor elgondolkoztam azon, hogy mi lett volna ha, minden máshogy alakul? Mi lett volna, ha nem halt volna meg édesanyám? Talán akkor is árnyvadász lettem volna, vagy megvédett volna tőle? Akkor lett volna igazi gyerekkorom, és nem hazugságokkal elátott illúzió, mint volt. Akkor talán megkaptad volna azt az örömet, hogy van egy szülő az életemben, aki nem hazudik nekem. Mert a nevelőim azt tették, nagyon sok ideig. Aztán pedig egyszerre és hirtelen mindent rám zúdítottak. Azt, hogy vadász vagyok, azt, hogy ők csak a nevelőszüleim és azt, hogy egy angyal az apám. Őszintén megmondva előszőr bolondnak tartottam őket, és elszöktem otthonról. Akkor találkoztam életem első szörnyével, aki szépen el is látta a bajom. De megmentettek.  Egy leányzó, Mary. Azóta tanulom a harcművészetet, a pusztakezes és fegyveres harcokat. Sokkal több angyal van bennem, mint a többiekbe. Elmondták nekem az édesapám nevét, Shuusei. Az adottságaim miatt, nagyon jó lettem a szakmámban, már nem az a kisfiú vagyok akit meg kellett menteni. Már vérbeli vadász vagyok, nagyon komolyan veszem a munkámat. Azt nem mondom, hogy mindig győztem. Volt amikor alulmaradtam egyes küzdelmekben, azoknak az emlékét még mindig a felső testemen hordozom, sebhely formájában. Ezeken gondolkodom miközben az egyik padon ülök az utcán, felvagyok fegyverkezve, nálam van minden ami kell. Ruházatom, ma egy fekete farmer, egy szintén fekete felső és egy bőrkabát. Lábamon csizma. Hirtelen egy furcsa érzés kerít hatalmába, valami ismerős. Fellángolt bennem a biztonság érzet? Miért? Ilyet csak kiskoromban éreztem utoljára csak. Elkezdek sétálni az utcán, és látok egy fekete hajú férfit. Csak a hátát nézem, a kisugárzása nagyon ismerős. Így hát követni kezdem, egészen a sikátorig, ahol rám néz. A szeme színe, mintha megégette volna a szívemet, hirtelen rosszul veszem a levegőt tőle. Ő az aki kis koromban folyamatosan látogatott, emlékszem a szeme színére. A hangja amikor hozzászólt egyszerre, lágy és férfias és ettől a szőr felállt a hátamon.  A kérdésére nem tudok válaszolni, csak a szemeit nézem.
    -Shuusei? Ennyi telett tőlem, ennyit tudtam csak kinyögni. Ezt az egy kérdést, amire már magam is tudom a választ.







    Re: Metropolitan Avenue

    on Pént. Jan. 22 2016, 20:29


    "Szerintem, ha valaki elég merész, hogy valóra váltsa álmait, már győzött, mindegy, hogy végződik."
    Jericho & Shuu ©
    Nem tagadom hogy érdekelt mi lett a fiamból, azonban ahogy egyre inkább nőtt és komolyodott kicsit megritkultak a látogatásaim, és a nevelőszüleivel sem beszéltem, mindössze figyeltem őket, és többféle nem feltűnő módon támogattam is, hiszen mégiscsak az én utódommal foglalkoztak, bár szerencsére nem kellett megerőltetniük magukat, hiszen kedves szívű teremtések mindketten, és a nőtől a teremtő elvette az alkotás lehetőségét, így talán tényleg sajátjaként nevelte fel Jerichot. Mindenesetre ennek már egy jó ideje, és ma nem terveztem ilyesmivel foglalkozni, az egyszerű bevásárlásom előtt után vagy éppen közben. Azonban ott van az az érzés, ami szinte égeti a hátam, hogy néznek, aztán pedig követnek, nem adom jelét hogy észrevettem volna, egészen addig, amíg be nem érünk abba a sikátor szerű utcába, amit ellepnek a szemetesek, igaz még a fedett kulturált féléből, és nem abból a mocskos, filmekből jól ismert utcai kukák. Megfordulok, és pillantásom alaposan végigjáratom a fiún, azaz bocsánat, férfin, mert ezzel az öles termettel, és gyilkolásra feszülő izmokkal aligha lehetne fiúnak nevezni többé. Nem vagyok ellenséges felé, de nagyon barátságos sem, inkább enyhén érdeklődő, hogy egyáltalán érdemes-e foglalkoznom vele, bár remélem hogy igen.
    - Igen, én vagyok Shuusei. Gondolom mellőzhetjük a filmbéli nagyjelenetet miszerint én vagyok az apád, igaz? - nézek rá orgonaszínű szemeimmel, és nem fordítom el pillantásom. Igen, határozottan hasonlít rám, de kemény vonásain enyhítenek az anyai adottságok, mint az ajkának érzékenysége. Nem olyan mint az enyém, az övé sokkal több érzelmet tud átadni, ahogy az egész arca is. Nem szoborszerű. Ő nagyon élő.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Metropolitan Avenue

    on Szomb. Jan. 23 2016, 21:14


    Apa & Fia


    M indig vágytam egy igazi apára, egy tényleg igazira. Nem egy mindenbe beleokoskodó nevelő szülőbe, aki azt hiszi, hogy ő a világ közepe, mert befogadott. Igen, lehet, hogy ő ezeket nem hallotta, de ha egy kicsit (nagyon) felidegesítettem, akkor mindig mondott valamit az árvákról, de akkor még nem értettem ezt mire érti, azt hittem, hogy szimplán nincs ki a négy kereke az öregnek. Úgy, hogy nem érdekelt az ilyesfajta mondókája. Azt mondják, hogy problémás gyerek vagyok. Szerintem tévednek, csak túl sok bennem az energia, még lassan harmincévesen is. Ja, lehet fel kellene nőnöm már, hiszen árnyvadász vagyok, komolyabbnak kellene lennem, de nem tudok. Utálok magamba fordulni, és depizni. Akkor jó egy társaság, ha mindenki viccelődik egymással, és nincs sértődés. De sajnos, a vadászok között nagyon kevés ilyennel lehet találkozni. Én még zöldfülű vagyok, mindig azt mondogatják, hogy néhány év, és én is ugyanolyan leszek, mint ők. Fúj, biztos, hogy nem. Még, hogy én lelki sérült, idegroncs? Soha. Lehet, hogy apakomplexusom van, de emiatt nem fogok fetrengeni egy takaró alatt és sírni, hogy milyen hálátlan hozzám az élet. Amikor a szemébe nézek a keserű felismerés, nem azt az érzelmet hozza elő, amit ilyenkor kellene, hanem a haragot, a férfi iránt.
    - Te egy eredeti, pöcs vagy. A szememben kigyúlt a düh lángja, az izmaim megfeszülnek.
    - Shuusei, akkor mondd meg nekem, miért hagytál el? Talán kotton szökevény vagyok? A hangomban a gúny található meg, a kezeimet ökölbe szorítom, és úgy mérem végig.
    - Hát, mit ne mondjak. Izmosabbnak képzeltelek.







    Re: Metropolitan Avenue

    on Kedd Feb. 02 2016, 20:21


    "Szerintem, ha valaki elég merész, hogy valóra váltsa álmait, már győzött, mindegy, hogy végződik."
    Jericho & Shuu ©
    Van amikor az embernek, de még angyalnak is minden terve dugába dől arra vonatkozólag, hogy mit fog csinálni a szabadidejében. Az enyémben ma nyomokban sem szerepeltek nephilimek, a fiam meg aztán különösen nem ami azt illeti. Mégsem csinálok belőle problémát, az valahogy távol áll tőlem, inkább bevárom egy kis utcában, gondolom lenne hozzám pár keresetlen szava. Rég láttam utoljára, nem is voltam benne biztos hogy New York-ban van, vagy áthelyezték máshová. Mint említettem, csak hozzávetőlegesen követtem nyomon az életét, és kisebb korában látogattam rendszeresen. Ahogy nőtt, egyre inkább kivonultam az életéből, gondoltam nincs szüksége rám, és a rendszeresen látogató idegenre. Teljes lelki nyugalommal nézek szembe Jerichoval. Valóban nem épp kedvesek a hozzám intézett szavai, de talán egy kicsit érthető is. Vagyis, próbálom megérteni a felindultság mikéntjént. Nem lep meg hogy haragszik rám. Igazából nem számítottam arra sem, hogy keresni kezd, vagy követ ha már véletlenül meglát.
    - Valóban? Miből vontad le ezt a csodálatos következtetést? - húzom fel a szemöldököm a megszólalására, de a következőre az én rezzenéstelen arcom is megrándul egy egészen kicsit. A miért sokszor nem olyan egyszerű kérdés, mint amilyennek tűnik.
    - Nem vagy az. Édesanyád nagyon akart, és várt téged és foglalkozott veled amíg meg nem ölték. Ezért foglalkoztam veled utána. Nem nevelhettelek fel, nem töltök sok időt a földön, szinte sosem lehettem volna melletted ha kell, és azt akartam hogy szerető családod legyen, ezért adtalak oda a házaspárnak - magyarázom, de nem várom el hogy megértse. Valószínűleg jelenleg a dühe nagyobb mint az, hogy meghallja a józan szót, ám nekem mindegy. Én meg tudom várni hogy lehiggadjon.
    - Izmosabbank? Néha nem minden az izom, de ne hidd hogy gyenge vagyok - elvégre nem vagyok gyenge, rendes izomzatom van, csak jól eltakarják a ruháim, és nem szeretem mutogatni. Nincs rajtam egy gramm felesleg sem, komolyan veszem az angyali edzéseket, és nem hagyok ki egyet sem.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Metropolitan Avenue

    on Szer. Feb. 03 2016, 18:28


    Apa & Fia


    M ióta megmentett Mary, azóta az Intézetben élek. Folyamatos fárasztó edzésekkel, és elméleti órákkal. Jó néhány olyan órát, ahol az agyamat kell használni, azt ki szoktam hagyni, de ahol a test van középpontban, ott mindig jelen vagyok, mert akkor van okom félmeztelenre vetkőzni. Igen, imádom a kidolgozott testemet mutogatni, a legtöbb árnyvadásznál nagyobb is vagyok, szóval tök jó érzés, ha egy kis törpe, vékonyka társam mellett állok. Csak olyankor az a ciki, hogy az, az illető könnyűszerrel agyon ver. Főleg, hogy van az a fura megszállottságom, imádom a hajakat, majdnem az összes vadásztól, már csentem el egy-egy tincset. Legtöbbször ezért kapok ki a nálam sokkal tapasztaltabb démonölőktől, mert mindig, mindenkire az agyára megyek. Ez a foglalkozásom, imádom felidegesíteni az embereket.
    Hát nem éppen kedvesen szólok az apámhoz, nem is fogok, és gondolom nem is várta el. Sőt, joga sem lett volna hozzá. Ő nem az apám, ő csak egy illető, aki segített világra hozni, semmi több.
    - A kinézetedből, a hanglejtésedből, a mondandódból, alapból meg csak azért, mert utállak, és egyszer úgy is meg foglak ölni. Még mindig szikrákat szórnak a szemeim, a szavak, amik elhagyják a számat, teljesen komolyan csengnek.  
    - Szóval, csak kényszerből foglalkoztál velem. Értem. Persze, hogy csak ezt a részét fogom fel a mondandójának, most nem is tudnék mást, annyira elöntött a gyűlölet iránta.
    - Hiszem, ha látom. Apám. Ejtem ki az utolsó szót, maró gúnnyal. A kezeim a fegyverszíjamra tévednek, és meglazítom a benne lévő szeráfpengét.



    Re: Metropolitan Avenue

    on Pént. Feb. 05 2016, 21:04


    "Szerintem, ha valaki elég merész, hogy valóra váltsa álmait, már győzött, mindegy, hogy végződik."
    Gadreel & Shuu ©
    Elég csak ránéznem és már tudom hogy árnyvadász lett, akár csak Latisha volt, amikor még élt. Veszélyes, és talán nemes életcél, megmenteni az embereket a démonoktól, de néha teljesen hasztalan. Nem érdekelnek túlságosan a vadászok, azért nézel csak rájuk olykor, mert Raziel fivérem teremtményei és néha elfog a kíváncsiság hogy hogyan is boldogulnak, sosem akartam összeállni egyetlen egyel sem. Latisha volt a kivétel, a majdnem nyolcszáz évem alatt. Végigpillantok Jerichon, örökölt pár dolgot tőlem, de alapjaiban anyja kedves vonásai köszönnek vissza. A sötét haja az, ami rám hasonlít. Elmosolyodom, nem számítottam más reakcióra, mint ahogy most fogad, gondolom nem volt egyszerű azt sem felismerni hogy nem is igazán ember, hanem jóval több annál, és biztos vagyok benne, hogy pár év múlva egy igen kiváló vadász lesz belőle.
    - Nos, megölhetsz, egy nap. Amikor meguntad az életed és azt hogy árnyvadász legyél - válaszolom, hisz mind tudjuk mi történik azokkal, akik kezet emelnek a fajtámra. Jó esetben azonnal megölik, rosszabb esetben minden elvesztenek, az fegyvereiket, a jeleikt, az állandó rúnáikat, és a jogot is hogy újra felvehessék. Az Angyali törvény kegyetlen, de igazságos valahol, nem hinném hogy erre az útra kívánkozik. Majd rájön erre maga is.
    - Mintha bármi is tudna kényszeríteni, bármire is - csóválom meg kissé a fejem, ahogy ránézek.
    - Azért foglalkoztam veled, mert nem akartam hogy árvaházba kerülj, és mert a fiam vagy. Azért foglalkoztam veled, hogy a legjobb esélyt adjam meg neked, amit adhattam, de persze, nyilvánvaló hogy a lényeget nem fogod most meghallani a feltörő haragodtól - sóhajtok, mert eléggé indulatos és Latisha öröksége ott él benne, a kemény akarat, a meg nem hajlás és az a gyönyörű tiszta szíve. Remélem a fiunk is örökölte tőle. Felhúzom a szemöldököm, ahogy a keze a pengéjéhez téved.
    - Remélem van rajtad álcázó rúna, ha nincs akkor rajzolj egyet - bár nem áll szándékomban harcolni vele, mégis megadom a látszatot, még nem képzett vadász és nem fogok panaszkodni ha mégis megtámad. Leteszem a kis papírtáskám, és rádobom a dzsekim. Kár lenne érte. Türelmesen várom, hogy mit lép, de bevallom tetszik ahogy izzik benne az indulat, annyira emberi.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Metropolitan Avenue

    on Vas. Feb. 14 2016, 21:00


    Apa & Fia


    E z a szakma, veszélyes, de egyben gyönyörű is. Embereket menteni, megóvni őket a démonoktól, művelni a harc csodálatos művészetét, megtanulni az alapokat, és folyamatosan fejleszteni a képességeinket, hogy aztán végül nagyobb fokra léphessünk fel, és elnyerjük a jól megérdemelt jutalmunkat, egy nagyobb démon kinyírását. Ahogyan rá és magamra nézek, le sem tagadhatna engem, elég nagy a hasonlóság kettőnk között, bár csak apró dolgok. Ami nagyobb, az a hajszínűnk, ahogy látom, ugyanolyan árnyalatú is, na jó, ezért befestettem, mondjuk…mondjuk, szőkére. Vagy fehér tejfelszínűre, úúú vagy van egy jobb ötletem, kékes-zöldre, az mi menőőő már. Szerintem nagyon jól állna. Vennék hozzá, jó kis tengerkék felsőket, nadrágokat, meg zöld cipőt… olyan óriási divatérzékem van, hogy az valami elképesztő.
    Én tisztában vagyok azzal, hogy egy kicsit később én leszek a legjobb, és legerősebb vadász, mindenki engem fog tapsolni, ha megölöm… mondjuk megölöm Lucifert, igen. Az lesz a célom mostantól, hogy megölöm magát a Sátánt. Simán. Laza. Néhány év gyakorlás és egy csapással kinyírom. Aztán pedig engem fognak isteníteni, beleírnak az árnyvadász történelembe, és majd a kölykök rólam fognak tanulni, igen, híres leszek.
    - Simán ki tudlak nyírni, de könnyű falat vagy, nézd meg, hogy öt év múlva megölöm Lucifert. Aztán pedig, majd te fogsz jönni hozzám, és könyörögve bocsánatot kérni. Így van, először kezdem a talpnyalóival, hogy tudja, hogy megyek, hogy félelemben éljen. Legelső célpontom Harag lesz, simán kinyiffantom őt is, néhány perc. Aztán pedig jön Háború, őt? Háhh, ő ha ránézek, már elszalad, de kedves leszek és nem pusztítom el, kellenek nekem a háborúk, hogy edzésben maradjak. Aztán legutoljára, a legnagyobb szolgáját fogom megtalálni, Belialt. Jó, lehet, hogy ha harcolok vele, akkor egy kicsit majd bedurran az izmom, de sebaj, tök könnyen megölöm, aztán pedig lenyújtok, hogy ne húzódjak meg. Ilyen egyszerű lesz.
    Még egyáltalán nem tudom, hogy milyen szabályok vannak, mert őszintén megmondom, hogy nem is figyeltem oda rájuk, minek? Majd kiderül minden éles helyzetben.
    - Szerintem tudnak, biztos vagyok benne, hogy fent a Mennyországban, fütyülnek egyet és te már mész farkcsóválva. Morgom neki a szavakat, majd csak szemet forgatok a mondókájára, túlságosan nem érdekel.
    - Nem amatőr vagyok, apus. Rajtam mindig van álcázó rúna. Vigyorgok rá, én is leveszem a kabátomat, majd egy elegáns mozdulattal veszem elő a pengémet.
    - Utolsó kívánság?



    Re: Metropolitan Avenue

    on Hétf. Ápr. 18 2016, 00:35


    "Szerintem, ha valaki elég merész, hogy valóra váltsa álmait, már győzött, mindegy, hogy végződik."
    Jericho & Shuu ©
    Nem lepett meg annyira a hír, mikor megtudtam hogy végül elment az Intézetbe hogy árnyvadász lehessen, mert minden képessége megvan hozzá, és neki félig tényleg angyali vér folyik az ereiben, nem csak olyan névlegesen egy angyal gyermeke, mint a legtöbben. Hiszen a nephilimek Raziel gyermekei de azok, akik tényleg kapcsolatba kerültek vele, már réges régen halottak, és ez már sokadik generáció, akik most a földet járják és óvják a világot a démonoktól.
    Ahogy végigmérem a fiamat, akaratlanul is kicsit felfelé kunkorodik az ajkam, annyira hasonlít rám és Latishára hogy az valami hihetetlen. Talán most, egy ici picit bánom, hogy nem nevelhettük fel rendesen. Jobb volt így, neki is, csak még nem látja be, de majd idővel be fogja. Hallgatom mit mond, és kevés kell hozzá hogy ne törjek ki hangos nevetésbe a képtelen ötlete miatt hogy pont Lucifert a fényhozót akarja megölni. Ő.
    - Arra nagyon kíváncsi leszek, hogyan akarod ezt véghez vinni de kíváncsian várom. Lucifer nem éppen veled egy súlycsoportú démon - válaszolom neki, én magam még sosem találkoztam vele, csak a csatlósaival de abból rengeteggel és ontottam sötét vérüket. Mert az angyalok ezt teszik. Megvédik az embereket, és olykor még a nephilimeket is.
    - Persze persze. Mindegy, igazából gondolj amit csak akarsz - legyintek, nem foglalkozom a szavaival, tudom hogy felindult, és azt akarja hogy megsértődjek vagy agresszívvé váljak, de majd ezer év előnyöm van vele szemben, nem fog ez olyan könnyen megsértődni. Nem veszek elő fegyvert csak leteszem a táskát a kabáttal, és gyakorlatilag készen állok a harcra. Figyelemmel követtem a fejlődését, szóval tudom miben jó és miben nem.
    - Egyszer biztosan lesz, de nem most. Na gyere, mutasd meg apádnak mekkora hatalmas vadász vagy te - mosolyodom el kicsit hunyorítva, és szinte biztos vagyok benne hogy pöccre indul is. Ő nem olyan higgadt és türelmes mint én. Oh, nem. Heves, tele vággyal és indulattal.  

    Re: Metropolitan Avenue

    on Vas. Jan. 15 2017, 19:49


    Sponsored content

    Re: Metropolitan Avenue


      Pontos idő: Pént. Nov. 24 2017, 04:39