Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Wall Street
by Jackson Montgomery Yesterday at 23:59

» Brian lakása - Hálaadás
by Thomas Mackenzie Yesterday at 22:12

» The River Café
by Allena Rhys Yesterday at 21:59

» Broadway
by Damien James McCormack Yesterday at 13:24

» Hudson Heights
by Admin Yesterday at 00:05

» Brooklyn Army Terminal
by Leo Veikko Szer. Nov. 22 2017, 23:03

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Szer. Nov. 22 2017, 21:16

» Hotel Plaza Athénée
by Camilla Wander Szer. Nov. 22 2017, 17:51

» Gabriel Háza
by Gabriel Skoglund Szer. Nov. 22 2017, 13:20

» Clove Lakes Park
by Mikhal Zharkov Szomb. Nov. 18 2017, 20:13

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    The Evergreens Cemetery

    Share

    The Evergreens Cemetery

    on Szomb. Okt. 03 2015, 00:09



    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Szer. Okt. 21 2015, 21:09

    Claude - Noel

    Első alkalom, hogy elhagyja a szigetet, persze meghagyta Kyle-nak, merre tűnt el, és még a testőr is valahol a nyomában van, vagyis elméletileg nem vétett a szabályok ellen.
    Annyira, mert persze neki közelebbi hely nem felelt meg, egyből Brooklyn a választott célpont, idegen klán területén, és a temető.
    Az van itt, és végre elmondhatja, otthon érzi magát, pedig mindegyik más és más, csak ezt laikusok lerendezik annyival, hogy sírkövek más elrendezésben.
    Nem éppen. A holtak beszélnek, még így is, hiszen koppra meg lehet mondani, mióta fekszik ott, miben hunyt el, anélkül, hogy a sírfeliratokra pillantana.
    Lassú léptekkel halad a sírok között, nem is az utat használja, nem is az ösvényeket, de mintha mindezt céltudatosan tenné, keresve valamit.
    Szerencsétlen testőr azt látja, hogy az őrült kölyök összevissza cikázik, és csak azért nem játszik villámosdit, mert nem otthon van.
    Folyamatosan jegyzi magában, mit érzékel, mi hol van, a környezetére figyel, a neszekre, de nem annyira, mint egy halandó az éjszaka kellős közepén, hiszen tudja, mi az, amire fel kell kapnia a fejét.
    Itt nőtt fel, azaz Párizsban, de temetőben, második otthona volt mindig is, így a félrevezető neszeket figyelmen kívül hagyja.
    Egy nagyobb kriptánál áll meg, lefelé pillant, végül leül az oldalánál, nekidőlve a falának.Ezt a nyugalmat máshol nem lehet meglelni, de még sosem tett kísérletet arra, hogy ezt bárkinek bebizonyítsa.




    A halál csak a kezdet.
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 464

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Csüt. Nov. 19 2015, 16:53






    John kérte, hogy hozzam ki, nem szeret kocsit vezetni, és főleg nem szeret nappal kijárni ide. Amíg a volt beharapójával elmélkedik, addig a sírok között sétálgatok. Nincs bajom a halottakkal, és néha diskurálni is üdítő velük. Híreket cserélünk, elmélkedünk, van, aki közben már elbúcsúzott és végleg itt hagyta ezt a világot. Aki megtalálta egy régi barátnőjét, és ha ide jövünk, akkor mindig kedve szottyan barátnőzni, őt is hagyom. Cigire gyújtok, és a második slukk után egyszerre figyelünk a farkasommal fel valamire. Nem az a fajta, aki egyből támad, de a jelenségre felhúzza egy rövid időre az ínyét, majd nyugton figyel. Közelebb lépkedek, s tisztes távolságban leülök az egyik padra, tovább cigizve. Megadom a tiszteletet, még ha nem is azért jött ide a vámpír, hogy gyászoljon.
    - Merre az arra? – érzem, hogy nem egyedül van és remélhetőleg nem támadott le azonnal.. – Ismerősöd, talán? – hangom érdeklődő és nyugodt. Túl öreg vagyok már ahhoz, hogy ok nélkül hepciáskodjak. Hangom sem erős, éppen annyira szólalok meg, hogy hallják. Érzem Aki rezdülését és azt is, hogy hamarosan nagyjából mögém tájolja magát, s kíváncsian figyel. Más nem láthatja, legfeljebb érzékelheti.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Szomb. Nov. 21 2015, 19:41

    Claude - Noel

    Az apró éjszakai neszek visszahozzák az otthon érzését, ebből már csak a kántálások és egyéb dolgok hiányoznak csak, de még mindig jobb, mint a semmi. A város forgataga nem neki való, hiába ott a táplálék, nem szereti a zűrzavart.
    A békés nyugalom... mennyire nonszensz megfogalmazás ez, és mégis az... itt van, itt leledzik, és a halandók úgy viszolyognak, mintha az lenne a normális. Holott itt csak fizikai, semmire sem jó maradványok nyugszanak, szó szerint darabáruk, nekik pedig tudás, kutatás, munka. Elmosolyodik a gondolatain, míg egy ismerős, jellegzetes szagra nem lesz figyelmes, ami már messziről begyűrűzik az orrába.
    Vérfarkas jár erre, az ősi ellenség... bár ezt sosem értette, neki még nem volt problémája egyikkel sem, igaz, nem sűrűn ment a területükre, pláne nem kíséret nélkül. Annak idején meg olyan mindegy volt, ki kicsoda.
    Elemeli a fejét a kripta falától és az érkezőre pillant... azaz érkezőkre. Ösztönösen morran fel, nem tetszik az a vicsorgó pofa, de mégsem mozdul, a férfi irányából semmiféle veszélyt nem érez, és ha mégis, gyorsabb nála sokkal, megoldja.
    -Igen és nem. Vagy fordítva. Többen vannak. Kettő fiatalon hunyt el, még gyermekkorában, egyet megöltek, még mindig segítségért kiált, vagyis a gyilkosa nem lett meg. Kettő idősebb, eljárt felettük az idő, egy pedig nem élhette túl a betegségeit és a fájdalmát. Be nem fejezett út az övék.
    A kriptáról beszél, illetve azok lakóiról, maradványairól. Érzi a zsigereiben is, mit mesélnek, nem szükséges hozzá külön erőfeszítés. A férfire pillant, őt vajon mi hozta ide? Aztán kicsit a feje fölé, mert a férfi a farkasát leszámítva sincs egyedül.




    A halál csak a kezdet.
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 464

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Szomb. Nov. 28 2015, 11:39







    Elgondolkodva nézek rá, nem az a fajta vámpír, aki egyből nekiesik bárkinek, gondolkodás nélkül. Csendben figyelem, mérlegelem, de nem az erejét, hanem a jellemét.
    A kriptára pillantok, majd vissza a vámpírra. Sok évszázada még Akinak panaszkodtam egy hasonló találkozás esetén, hogy minek vagyunk mi, ha ők kisujjból kirázzák az információt. Az érem több oldala és a több szem többet lát válasszal nem voltam kielégítve. Mára már megértettem az akkori magyarázatát, akkor az még nekem felettébb magas volt.
    - Szeretnél valamit tenni ebben az ügyben? – csendes a kérdésem, nyugodtan szívom tovább a cigit. Ráérünk. Testben azonban Noel felé fordulok.
    - Csupán csak fuvaros vagyok. – látom, miért néz, mégis az idejövetelem okát mondom. Az egyiket. – És hogy veled beszélgessek. Ez érdekel... – mutatok körbe. – a fizikai vagy a szellemi része? – nézek rá érdeklődve.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Hétf. Nov. 30 2015, 20:22

    Claude - Noel

    Csendben figyeli a farkast, érdekes dolog az, hogy ősi ellenségek, és most mégis békésen ücsörögnek. Ő a kripta tövében, míg a farkas a padon. Vajon mi váltotta ki azt az érzést, ami miatt elméletben a két faj öli egymást? Érthetetlen a számára, hiszen együtt sokkal többre mennének.
    A kérdésre felel, lazán és mégis határozottan. Mennyi mindent lehetne itt kezdeni, akárcsak a "lakókkal" is, és mégsem teheti meg. Nem azért jött, csupán nyugalomra vágyott.
    -Mit szeretnék, az egy dolog, és mit tehetek, az egy másik dolog, sokszor nem találkoznak össze. A késztetés erős, hiszen egy gyilkost keresünk, aki létezik a mai napig, és a sikoly túl erős ahhoz, hogy csak úgy figyelmen kívül hagyjam.
    Vívódás, így is lehetne nevezni, hiszen megoldhatná a kérdést, szóra bírhatná a holtat, hogy békében nyugodhasson, mégis meggondolandó dolog, mert bármennyire is tudja azt amit tud... nem nyúlhat bele mindenbe.
    -Értem. Pont velem? Érdekes dolog, és mégsem az. Mindkettőre értem, bár most már csak a szellemi út az, ami lezárható, befejezhető, hiszen a fizikai... nem számít.
    A fuvaros szóra fordítja el a tekintetét a "kísérőről", vissza a farkasra. Beszélgetni óhajt vele... annak tudatában, hogy tudja, más fajt képvisel, és mégsem akarja megtámadni, holott, egyedül a gyorsaságára támaszkodhatna, hiszen gyerek még.




    A halál csak a kezdet.
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 464

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Szer. Dec. 02 2015, 12:13








    Halvány mosoly jelenik meg a szám sarkában. Tisztában van már valamennyire a korlátaival, mégis úgy érzi, az ő felelőssége, hogy mindent a helyére tegyen.
    - És akkor most... mit akarsz tenni? – nem térek el a témától, s nem is hagyom annyiban. Mély érzései vannak, de ez talán csak fajtájából fakad, hogy ennyire könnyen veszi a holtaktól az üzeneteket.
    - Mi nem számít? – nézek rá érdeklődéssel. - Miért érdekes dolog és mégsem?
    Az ifjú keresők egyik ismérve köszön vissza belőle, konkrétizáltatom a témát a részéről.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Csüt. Dec. 03 2015, 00:41

    Claude - Noel

    A farkas kérdése roppant jó, mit kíván tenni...
    -Tudnám a választ, már cselekednék. A belsőm azt súgja, segítsek, az eszem viszont megálljt parancsol. Milyen morbid, igaz?
    Létezik, és mégis azt mondhatná, érez. Pedig nem így van, nincsenek érzései, vagy nem tud róla, vagy elfelejtették arról tájékoztatni, hogy az nem halt ki teljesen.
    Elég körbenézni a közvetlen közelében, nem egy, és nem két üzenetet kap, de a legerősebb a kriptából ered. Kijátszható kérdést feszegetnek, mert ha olyanja lenne, akkor amolyan kutatási céllal használhatná a képességét és a tudását, de ezt kevesen fogadják el egy olyan fiatal élettől, mint az övé. Mégis mit kutatna, mikor nincs elég ereje ahhoz, hogy egyedül megtegye, segítség nélkül... nem állna meg az indoka, hacsak nem elég okos ahhoz, hogy kijátssza az öreg nekromantákat.
    Az elmélete ott bukik, hogy egyet semmiképpen sem tudna... az apját. Túlságosan jól ismeri.
    Ha az egyenes utat választja, akkor előbb bólintanának rá, hiszen valahogyan fejlődnie kell, érthető, ha ötvözi a segítséget a tanulással... csak ez nem ilyen egyszerű.
    -A fizikai útjuknak vége. Az, amivel felruházhatóak, édeskevés ahhoz, hogy véghez vigyék azt, amit elszalasztottak, de... esélyt kaphatnak, hogy egy segítő kéz megtegye, amivel szabaddá lesznek.
    Egyszerű válasz, ezen nincs mit magyarázni. A csontokból összeállhat az egész, még fedni is képes lenne, de attól még a holt nem fogja tudni önmaga teljesíteni a feladatát. Ahhoz már túl régen nyugszik, az erejét meghaladná. Halvány mosollyal nyugtázza a kérdést.
    -Látom a "kísérőjét". Tudta, hogy ide kell jönnie, hiszen ahogy ő sem, ön sem tudatlan és vak, csupán más vonalon utazik. Az érdekessége abban rejlik, hogy elméletileg ősi ellenségem, és lám, mit tesz, mikor olyasvalakivel hozza össze az éjszaka, aki érti ezt a világot.
    Nagyon fiatalnak tűnik, és ez sajnos -vagy éppen nem- nem csak a látszat, mégis érezhető a szavaiból, hogy nagyon is jól tudja, mit beszél.
    Érdeklődve pillant a férfire, a korát illetően nem tekinthető fiatalnak, persze a farkasoknál más az élethossz. Kyle-hoz képest nem olyan fiatal, sőt, de ha az apját tekinti, akkor Raul minden bizonnyal azt mondaná, siheder.




    A halál csak a kezdet.
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 464

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Csüt. Dec. 03 2015, 10:55







    - Inkább felettébb bosszantó tud lenni. – vonom fel mosollyal az egyik szemöldököm. – Voltál már hasonló helyzetben? Ott miként döntöttél?
    A közvetlen nyíltsága meglepne, ha nem tapasztaltam volna már jó pár dolgot. A farkasom nyugodtan ücsörög, mégis érzem, hogy az az ellenszenv, ami a két faj között van, ott lappang benne, nagy megértés és bölcsesség ide, meg oda. Uralni lehet, megszüntetni nem.
    Érzem benne a késztettséget, hogy tegyen valamit, azonban valami visszatartja.
    - Valóban bosszantó lehet és egyben megnyugtató, hogy tudjuk, meddig mehetünk. Akár a képességünkkel, akár mással.
    Vajon most a saját „halála” miatt gondolja ezt így, vagy a miatt, amit itt érez?
    - Van, amit elszalasztottál azzal, amivé lettél? – kérdezem komolyan és érdeklődve. – Miben hiszel? A lélek megsegítésében, aki itt rekedt, vagy abban, hogy segítesz neki továbblépni, hogy meg tudja oldani a feladatát? Lehet, hogy éppen abból tanul a legjobban, hogy megtanulja, érzékeli, amit nem tudott megtenni. Felszabadítani csak önmagadat tudod.
    Aki biccent felé, másban nem nyit felé. Ez mostanában nem szokatlan tőle, majd ha kedve lesz, akkor bemutatkozik.
    - Valóban? – furcsának is mondhatnám, hogy mostanában sokan látják Akit. Pedig még Látóknak sem szokott túlzottan megmutatkozni, szereti, ha békén hagyják úgymond.
    - Sokfelé nézek, kérdés, hogy mennyit látok ebből. Nem az a fajta vagyok, aki fejjel megy a falnak. –  régebben az voltam. – És te magad sem is elég erővel bírsz, hogy ne akarj nekem rontani. Ez is sok mindent elmond. Mi az, ami foglalkoztat?
    Aki sértődötten vonul vissza, pedig tudom, hogy érdekli a téma, mostanában azonban nagyon szeszélyes.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Hétf. Dec. 07 2015, 23:15

    Claude - Noel

    A kijelentésre felpillant ismét, egyenesen a férfire. Érdekes meglátás, amit mond.
    -Gondolja? Én nem így fogalmaznék, mert nem bosszant, csupán elbizonytalanít.
    Mégis mikor jön el az a pont, amikor lazán rábólinthat egy ilyen segélykiáltásra, vagy mikor, amikor ki kell zárnia. Vívódás, harc és küzdelem, mert lehet, tudna segítő kezet nyújtani, erejéből is telne rá, de tényleg ez az, amikor megteheti?
    Bontogatná a szárnyait, próbálgatná, mit bír el, de a felelősség, a megfontoltság még mindig ott lebeg előtte.
    -Ki határolja be? Ki mondja meg, hol a vége? Minek függvényében jelentjük ki, hogy itt állj, nem tovább?
    Tudni, meddig mehetnek el... ki tudja? Mégis honnan tudja? A gyávaság, a félelem, vagy a bizonytalanság az, ami visszatartó erő? Esetleg más? Lehet, elmegy egy olyan eset mellett, amire oda kellene figyelni, de ki nem teszi meg? Ki az, aki mindig tökéletesen cselekszik, hiba nélkül? A döntés nehéz, és komoly dolog, hiszen az energiák, amiket felhasznál, kimerítik.
    Vajon mindig jó döntést hoznak, vagy csak hiszik, hogy nem tévedtek? Elszalasztás... annyit tesz, siránkozás a múlton, ismét mosolyog.
    -Nem tudhatom, kár ezen rágódni, inkább azt nézem, milyen előnyt kaptam ezzel?
    Beleőrült volna, ha azon kattog, miért lett vámpírrá, miért nem maradhatott meg nekromantának, ahogyan az apja is. Mégsem teszi, mert a beölelője őt választotta, nem Rault, valami miatt nem az öregre volt szüksége. Hátrányok vannak, igen, de nem foglalkozik ezekkel, inkább az érem másik oldalát vizsgálja.
    -Azért reked itt, mert megoldatlan feladata van. A fizikai teste már nem alkalmas arra, hogy beteljesítse materiálisan, viszont a lélek igen. Ön mit tenne? Én maximálisan csak segíthetek abban, hogy szóra bírjam, és ha önhibáján kívüli, akkor lezárjam, de ha nem, akkor maximálisan csak rávezethetem. Téved. A holtak nyughatatlan lelke önmagától nem képes rá.
    Biccent a kísérő felé, számára ő csak egy idegen, ráadásul vámpír, nem is várhatja el, hogy barátságosan lépjen fel vele szemben. Az is megtiszteltetés, hogy megmutatta magát.
    Az idegen felé fordítja a tekintetét, másként vélekedik, mint ő. A férfi nem látott mozgásra bírt holtakat, nem látott megoldott bűnügyeket a holtak szóra bírásával, olyan formán nem, mint ő.
    Sokszor volt részese, még ha nem is vehetett részt benne, és már akkor is csodálta az apja erejét, mire képes akár egymaga.
    -Ami fontos, észreveszi, már ha nem szétszórt. Botor dolog lebecsülni bárkit is, mert látszólag gyengébbnek tűnik, mert nagyobb meglepetést okozhat, mint gondolná. Szeretem a nyugalmat, amit a temető ont magából, hallgatni a sikolyokat...
    Elmosolyodik az okfejtésen. Lehet, fiatal, és látszólag nem tudna kárt tenni a farkasban, de sokkal gyorsabb nála, esélyes, hogy sebezzen, ha akar. A mondata második felét nem mondja ki, befejezetlenül hagyja. Az információk így is eljutnak hozzá, csak abból kell szelektálnia, tudnia, mire figyel, és mire nem.






    A halál csak a kezdet.
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 464

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Csüt. Dec. 10 2015, 08:58







    - Miben bizonytalanít el? Hogyan? – hogy eltérő a véleménye, természetes, mindenki másképpen áll a világhoz és annak megoldásaihoz.
    Érdeklődéssel nézek rá, valóban foglalkoztatja mindez és mintha már próbálkozott is volna ezzel.
    - Ezek jó kérdések. És mi a válaszod rá? – nem adok senkinek sem megoldást a szájába, mert a saját megoldásainkhoz, véleményem szerint, mindenkinek magának szükséges eljutnia.
    - Ez egy bölcs döntés. – biccentek elismerően. – Milyen előnyöket kaptál ezzel?
    A farkasom pár évszázada felvonta volna az ínyét erre, ösztönös megvetéssel, most nyugton marad, továbbra is. Sokkal többet látott, mint a legtöbb farkas, és megtanulta tisztelni és elfogadni a dolgokat, még ha nem is mindig tetszik neki.
    - Értem. – dőlök előre a térdemre támasztott alkarral. – Tehát úgy gondolod, hogy ezt szeretnéd tenni? És hogyan képes rá? Van már tapasztalatod ebben? – nézek rá.
    A szavak hangszíne elárulja, hogy vannak-e a szavak mögött tapasztalatok, az ismerősség érzete átsüt, s nem csak a szavakon.
    - Vagyis a sikolyok foglalkoztatnak? – felé fordulok, rátámaszkodom a pad támlájának a karommal. - Meghalt valakid, vagy elszakítottak valakitől?
    Nem tudom még eldönteni, hogy alapvetően mi is történt vele, hogy ilyen helyekre jön, még ha vámpír is.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Hétf. Dec. 14 2015, 18:12

    Claude - Noel

    A kérdésre elmosolyodik, ez a férfi érdekes. Mit akar tudni? Éreznie kellene, hogy micsoda, és nem a fajára gondol speciel.
    -Mint egy pszichológus, de tényleg. Ön szerint? Ne mondja, hogy még nem állt kényes helyzet előtt, amikor tudnia kellett azt, hogy valóban megteheti, vagy sem.
    emiatt mindig is csodálta az apját. Rendben, hogy van köztük nem kevés évszázad, de akkor is. Ő ösztönösen ment tovább akkor is, amikor saját maga megtorpant. Segítséget ebben nem kapott, hiba kérdezte. Neki kell tudnia és éreznie... szuper.
    -Mondja meg ön. Nem lenne kérdés, ha lenne rá válaszom.
    A férfire pillant, nem mond többet kurta válasznál. teljesen logikus volt a felelete, ezen nincs mit kivesézni. Ki az az állat, aki úgy kérdez, hogy tudja a választ? Na ugye?
    -Mindent, amit ez a faj élvezhet.
    Emberként nem volt képes olyan dolgokra, mint vámpírként, és lehet, valaki hátránynak tartja az éjszakai létet, neki megszokott dolog.
    A farkast figyeli, érdekes jelenség ő is. Igazából ennyire testközelből még egyet sem látott, annak verekedés volt a vége, most viszont nem. Tiszteljük a holtakat!
    Mintha bármelyikük is kérte volna, így éljen tovább, hogyne.
    -Nála mindenképp. Túl erős a sikolya. Nem hallja? Sokan lebecsülik egy lélek, egy szellem erejét... ne tegye, sose tegye. Sokat láttam már, részese kevesebbnek.
    Mások szemében őrült kölyök, aki megáll egy olyan helyen, ahonnan fülsiketítő segélykérés jön, és nem tovább áll, nem. Leül, és úgy hallgatja tovább. Reflexből állt meg itt, az intuíciója súgott, a döntés viszont sokkal nehezebb annál, mint az elején gondolta.
    Gyerekként, egyedül belevágni valamibe, amiben nincs nagy gyakorlata, hiszen nem is lehet, és mégis... valahol el kell kezdeni, a saját lábára állt. Akkor miért vívódik? Az ösztöne igent mondott, és erre elbizonytalanodott. Nem a saját képességeiben, a tudásában keresi a kételyek okát... csupán nem tudja eldönteni, hogy vajon az a reflex, ami megállásra késztette, vajon helyes-e?
    -Nem tehetek úgy, mint akihez nem jutnak el. Szemen köphetném magam, ha elmennék mellettük. Ezt miből gondolja? Azért, mert egy temetőben keresem a nyugalmat? Talán túl morbidnak hat?
    Elmosolyodik, nem halt meg senkije, Raul is él, pedig matuzsálem. Elszakították valakitől... nézőpont kérdése ez is. Lehet, épp ez volt a jel arra, hogy induljon el a saját útján.





    A halál csak a kezdet.
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 464

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Hétf. Dec. 21 2015, 09:14







    - Mint egy bunkó tinédzser, de tényleg. Ne mondd, hogy te nem sértődnél be, ha így beszélnének veled, ahogy most te velem? Főleg, hogy normálisan beszéltél a másikhoz? Szeretnéd, ha úgy beszélnék veled, mint ahogy te velem az előbb? – még a stílus és hangnem is olyan, mint válaszának elején. Várok egy rövidet.
    - Túl tág a kérdésed. És nem tudom, mit szeretnél hallani? Élettörténetet? Tanácsot? Megerősítést? Nagyjából úgy teszel fel kérdéseket, mintha egy marék homokot dobnál fel a levegőbe és azt várod, hogy a megoldás kavicsa repüljön vissza a tenyeredbe. Ezzel azt sem segíted, aki azért ül melletted, a helyett, hogy széttépne, mert örömmel megosztaná veled a saját tapasztalatait, de így inkább hagyja a fenébe az egészet.
    Elmosolyodom, kis híján felnevetek.
    - Gondolod, hogy az élet ilyen egyszerű? Felteszel egy kérdést és a válasz az öledbe hullik? Mi vagyok én? Lexikon?
    Nem vagyok kiakadva, csupán érdeklődően tekintek rá.
    - És miből gondolod, hogy én tudom rá a választ? Biztos vagy abban, hogy egyáltalán én akarok választ adni? Vagy, hogy jó irányba terellek a válaszommal? – nézek rá.
    Felnevetek a válaszára. Jó választ adott, én sem kérdeztem pontosan.
    - Nos, azokkal én is rendelkezem, amit a fajom ad. – de hogy mik azok, én sem mondom el.
    - Sok történet kering arról, hogy az ilyen sikolyok a tébolyba kergették azokat, akik segíteni akartak nekik. Nem mérték fel az erejüket.
    Figyelmesen nézek rá. Megint nem arra válaszol, amit kérdeztem.
    - Kérdésre kérdéssel felelsz? Vagyis nem felelsz? Addig nem adok választ, amíg te nem válaszolod meg az én kérdésemet. – mosolygok sokat sejtetően.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Kedd Dec. 22 2015, 21:56

    Claude - Noel

    Illik tesztelni a beszélgetőpartnert, meddig lehet nála elmenni úgy, hogy még pont ne lépje át a határt? Illik. Hogyne illene, és ő pontosan ezt teszi. Mocskos módon méri fel, hol az a határ, kihasználva a fiatalságát, azt, hogy emiatt nem azonnal szétszedik, hanem valamilyen szinten elnézik.
    A férfi válaszára vigyorogni kezd, pimaszul, pont úgy, ahogy korabeli kamasztól várható.
    -Az elevenébe tapintottam. Akkor sértődünk meg, ha fáj az igazság. Nekem nem fáj, tudok bunkó lenni, ahogy fogalmazott, tudok illedelmesen is viselkedni... stb.
    Érzékeny lélek, ez az, amit ő már nem érthet, hiszen emlékei vannak arról, mi az az érzelem, de túl van rajta, már nem tudja azt mondani, bármit is érezne.
    -Csupán azt, hogy miért gondoljuk, van határ, van korlát, amit nem lehet átlépni, mert nem vagyunk rá képesek. A feldobott marék homok szétzilálódik, jobban átlátható, és szűrhető az a réteg, amiben ott rejlik a válasz. Akárcsak az aranymosás. Máris feladná?
    Ezt kérdezte az előbb is, nem egyebet, de az, hogy a férfi elzárkózni készül, mosolyra készteti. Ennyire nem bonyolult lélek, hogy máris visszavonulót fújjanak vele szemben. Egy kíváncsi ifjú, akit minden érdekel. Ez sajátja, még ha más számára furcsa vagy bosszantó is.
    -Az élet pofon egyszerű, csak magunknak bonyolítjuk túl. Azt nem tudhatom, bár bevallom, még nem láttam vastag lexikont, amelyik beszélni tudott volna, illetve járni.
    Az életet játszani kell, a halált is, ezen múlik minden. Miért ne lenne egyszerű? Az, de a halandó és a létező szereti a küzdelmet, tehát csavar rajta egyet, nehogy jól érezze magát, és máris bonyolultnak látja a világot.
    -A gondolat is egyfajta válasz, még ha nem is a megoldás, de esetleg érdekelhet, miként vélekedik.
    Érdeklődve pillant a férfire, mégis miért hiszi, hogy az ő vélekedéséből nem csak a lényeget szedi ki? Egy szóval sem állította, hogy kész tényként kezelné majd.
    -Ez a dolog szépsége. Az előnyökre fektetni a hangsúlyt, nem a hátrányokra. Kedvelem ezt a létet, még ha nem is kértem. Ön választotta?
    Kesereghetett volna, hogy a régi élete felborult, de felesleges. Sokkal jobbnak látta, ha azt aknázza ki, amije van. Meghalt... a szó klasszikus értelmében valóban, de a halállal egy új lét kezdődött el, amiben még bőven rejlik lehetőség.
    -Szerencsére csak elbeszélésekből tudok ilyen esetről. Viszont hallom, és nem hagyhatom figyelmen kívül, még ha szelektálok is.
    Ki őrült bele és ki nem, olyan mindegy. Neki nem dolga azzal foglalkozni, csupán meg kell találnia az egyensúlyt és harmóniát, hogy teljes biztonsággal tudjon dönteni.
    -Feleltem. A temető a nyugalom és a béke szigete. Halál... igen, én haltam meg, elszakítottak az élettől, de nem zavar.
    Újabb kisfiús és pimasz vigyor ül ki az arcára. Valóban felelt, az más kérdés, hogy a farkas ezt nem úgy tekintette.




    A halál csak a kezdet.
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 464

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Szomb. Dec. 26 2015, 16:23








    - Ezt inkább rólad mondanám. Próbálgatod, hogy meddig mehetsz el, provokálsz. Csak meg ne bánd, ha később visszanézel életed ezen szakaszára. Jó buli, piszok jó buli. Az ára is. – hallani a hangomon a tapasztalatot, ezért sem ütközöm meg rajta. Sokkal többször hágtam át súlyosan határokat, amit ő tesz, az semmi, ahhoz képest. - Kívánom, hogy érje meg. Fontos a saját tapasztalat. És egyben fejezd be, velem szemben. – ha ezt folytatja, felállok, nem fogom szóra sem méltatni, nem vagyok köteles vele lenni.
    - Ugyanazt mondod, amit én. Szóval akkor ki is az, aki feladja? A homokban sok mindent lehet keresni, és eddig még szó sem volt aranyról, csupán miután rákérdeztem, hogy konkretizálj. – láthatóan most van abban a szakaszban, hogy értelem nélkül okoskodik, kevés meglátással. Vajon én is voltam ilyen? Minden bizonnyal.
    - Ha így látod. – nem az én feladatom se egyetérteni, sem egyet nem érteni ezzel.
    Elmosolyodom.
    - Úgy vélem, hogy az életet élve ismerjük meg mindezt. – nem mondom, hogy van-e korlát, vagy nincs, elvégre ez is hozzátartozik a megismeréshez.
    - Mi az, amiért megkedvelted? – egészen tetszik, hogy nem magába fordult, depresszív jellem lett átváltozása után.
    - Van valamilyen terved? Miért mondod el mindezt nekem? – még mindig puhatolózom, mit akar csinálni, mihez akar kezdeni.
    - Nem feleltél. Most feleltél. Ezek szerint, ahol vagy, az nem a nyugalom és béke szigete? –  majd felnevetek. – Igen, azt látni. Végre nem egy sótlan, fanyar éjjeli vadásszal találkozom.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Vas. Dec. 27 2015, 19:14

    Claude - Noel

    -Aha. Való igaz, hogy feszegetem a határokat. Mégis mit tenne a helyemben? Itt ülök egy ősi ellenségnek kikiáltott faj jeles képviselőjével, és már rég porfelhőnek kellene körülöttünk lennie, hiszen ezt diktálja a hagyomány. Nem hiszek abban, hogy megbánás. Mindennek helye és ideje van, ami tanít, csak valaki hajlandó úgy felfogni, mint egy rossz döntést. Én nem.
    Oka van annak, ha valamit próbálgat, oka, hogy éppen most teszi azt, oka, hogy éppen egy ellenségként kezelt faj egyedével teszi.
    Felelőtlen vagy sem, a saját döntése, aminek a végkimenetele olyan mindegy, mindegyikből tanulhat.
    -Ezt vallom én is. Magas labdát ad. Ha mocsok lennék, akkor azt mondanám, hogy itt ültem, ön jött ide, most pedig ott tart, hogy itt hagy, mert túl szemtelennek hatok.
    Bólint, de vigyorog. Tényleg a férfi jött ide, és tudja, hogy nem áll messze attól, felálljon és elmenjen. nem hülye, csak szereti eljátszani.
    -Lebecsül, mert fiatal vagyok a szemében. Tapasztalatom nem lehet, így véli, mert mégis mit tud egy suhanc, aki éppen felfedezi a körülötte lévő világot. Nemdebár? Ez itt az én világom.Többet tudok róla, mint hinné, a fiatalságom ellenére is.
    Komolyan pillant a férfire, az utolsó szavaiban sincs semmiféle nagyképűség, egyszerűen tény, és ezt tudja. Nekromantának született, nekromanta az apja is, az egyik leghíresebb a világon, szinte az anyatejjel szívta magába, tehát ez az ő világa, az ő terepe, még ha az ereje nincs is azon a szinten, hogy sok dolgot megtegyen, a tudása megvan hozzá.
    -Ez igen ironikusan hangzik a jelenlétemben. Mint mondtam, halott vagyok, tehát nem élhetem az életet, csupán létezem. Viszont nincsenek korlátok, a magunk által állítottakat le kell dönteni, az elme ereje határtalan.
    Elvigyorodik, élve már nem tud megismerni semmit, ez van, kicsesztek vele. Gerard hibája, meg az övé. Kellett neki pont arra mászkálnia, bár végül is mindegy.
    -Az apró részleteket is meglátom, meghallom, és ha kell, marha gyorsan el tudok tűnni. Nem érdekel, ha üres a hűtő, nem érdekel, hogy megfázhatok, mert nem fázhatok meg. Hatalmas előny, nem gondolja? Viszont nem felelt, választotta a farkaslétet, vagy nem kérdezték meg?
    Akkora változást nem hozott az életében ez az egész, elvégre mindig is éjszaka élt, a többi meg hanyagolható, már ha nem számítja azt, hogy felgyullad lazán. Viszont a homokká válást imádja, az az egyik kedvence.
    -Mert kérdezte? Tervem mindig van, már nem lennék itt, ha nem akadna.
    Mi másért ecsetelt volna bármit is, ha nem azért, mert a férfi kérdezi. Terve az ezernyi, legfőképp az, hogy lekőrözi az apját, egyszer... biztosan.
    -De feleltem. Mindegy. Az egyedül itt található, itt kint. Jobban festettem volna, ha a vállára borulok és kisírom magam? Ne már. Az annyira szánalmas. Élvezzük ami adatott.
    Köti az ebet a karóhoz, mert tényleg válaszolt, és hát na, tini, aki felesel, még szép. Az otthonnak nevezett lak sosem lehet béke és nyugalom helye, azt csak akkor éli át valaki, ha egyedül marad, és elmélkedhet olyan környezetben, ahol a legkisebb zajok sem zavarják.


    A hozzászólást Noel Wyard összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 03 2016, 18:45-kor.




    A halál csak a kezdet.
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 464

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Vas. Jan. 03 2016, 18:40







    - Ahogy érzed. – bólintok. Hogy miként lehet még másokkal beszélgetni, remélhetőleg megtanítja rá az élet. És ha meg kell tanulnia mindezt, a saját bőrén, akkor majd úgy tanulja meg.
    - Ezt mocsokságnak neveznéd?  – somolyogva nézek rá, voltaképpen oly mindegy, alapvetően ma találkoznunk kellett.
    Jót derülök a válaszán.
    - Ha ennyire határozottan tudod, hogy nekem mi a véleményem rólad, akkor minek fáradozzak akármivel is? Te kimondtad, számodra így van. Így amit hiszek, megtartom magamnak.
    Rágyújtok egy másik szál cigire, és előre dőlök. Már jó ideje nem becsülök le senkit és nem adok a látszatra. Éppen ezért arra sem húzom fel már az orrom, hogy ki minek néz. A farkasom sem olyan, voltaképpen ő tanított meg minderre. És Aki.
    Csupán elmosolyodom és szívok egyet a cigiből.
    - Akkor legalább te tisztában vagy azzal, amivel sokan mások, annyira ... nem. Az elméjé?
    Érdeklődve fordítom felé a fejem egy rövid időre. Nekem az egom volt nagy, meg a mellényem.
    - Persze, hogy nem feleltem, mivel megkerültet a választ az előbb. Ha nem adtál volna választ – amit még mindig nem érzek teljesnek, de legalább mondott valamit. – most sem kapnál. Nem választottam és nem is kérdezték meg.
    Azt már nem teszem hozzá, hogy egyik alkalommal sem kérdezték meg. A második esetben annyira nem is bánom utólag. Azt a kérdést, hogy akkor melyik is vagyok valójában, már rég nem keresem rá a választ.
    Elgondolkodva nézek rá, mégsem mondom ki, hogy nem kérdeztem. Szeret beszélni, ez akkor jó, ha olyannal van, akik nem használják ezt ki. És talán nagyobb esélye is lesz a túlélésre. Persze, ott vannak a határok is. Van még mit tanulnia. Kinek nincs?
    Felegyenesedve nevetek egy jót a válaszán, immár másodjára.
    - Megnézném, ahogy egy vámpír sír. És miért döntöttél úgy, hogy szóba állsz velem? – farkasom már csak nyugalommal ül. Érzem belőle a feszültséget, mást azonban nem.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Csüt. Jan. 07 2016, 20:55

    Claude - Noel

    Kivel hogyan beszél... aki ismeri, tudja róla, hogy mindig felméri a tűréshatárt, ez már amolyan fixa ideája. Kíváncsi volt arra is, mivel lehet a béketűréséből kihozni egy Farkast... főleg ha nem éppen kamaszkorú.
    -Mindenképp.
    Bólint. Bevallja, ha egyértelmű provokáció a dolog, nem titkolja el, tehát mocsok dolog.
    -Lehet, nem vette észre, de a kérdései, még ha nem is annak szánta, vagy nem úgy, mind-mind erre utaltak, ahogyan feltette őket. Itt van egy suhanc kinézetű ifjú, aki semmit nem tud az életről, hiszen honnan is tudhatna? Persze, hogy azt mondom, alábecsül, mert nem adott okot arra, hogy másként vélekedjek.
    Nem kioktatásból vagy bántásból mondja, de valóban úgy tűnt neki, hogy a férfi azért, mert jóval idősebb, máris amolyan "tanító" jelleggel próbál társalogni, kicsit lekezelően.
    Az más kérdés, hogy elment volna, ha nem érdekelné, tehát nem hülye, tudja jól, van benne valami, ami miatt itt maradt.
    -Az elméé, bizony. Nincs attól nagyobb hatalom, mint azt teljes mértékben kiaknázni és használni. Ön hogyan látja?
    Kíváncsian várja a választ. Szerinte az elme az, amit olyan szintre lehet fejleszteni, ami sokak számára elképzelhetetlen, vagyis nem is fognak eljutni odáig. A fizikai porhüvely az, ami elméletileg korlátok közé szoríthat valakit, hiszen egy mozgássérült nem fog futni, logikus, de nagyon sok területen
    -Nem mindig a kijelentő mód rejti a feleletet szerintem. Az jó. Kíváncsi lennék, ha lehetőség lenne választásra, hányan bólintanának rá?
    Elmosolyodik, ha valaki figyel, akkor tudja, hogy igenis válaszolt már a visszakérdezéssel is. Nem, nem fogja kijelenteni azt, ami egyértelmű. Persze eljátszik a gondolattal, vajon mit mondott volna ő, ha Gerard válaszút elé állítja? Nehéz döntés, nem tudja, akkor sem, ha kísérletező típus.
    -Nem hiszem, hogy örülne neki. Talán mert megszólított? Az lett volna bunkóság, ha szó nélkül faképnél hagyom.
    Részletekbe nem megy bele, mindketten tudják, hogy az, akit látott, nem mutatja meg magát, ha nem úgy ítéli meg a helyzetet. A Farkas lát, sok dolgot lát, és tapasztalata is van, csak más területen, azaz más szemszögből közelítve meg a dolgot.




    A halál csak a kezdet.
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 464

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Csüt. Jan. 14 2016, 12:02







    Féloldalasan tekintek rá, mosolyogva. Azt gondol és úgy vélekedik a világról és rólam, ahogy neki jól esik. A véleménye úgyis akkor fog megváltozni, a hozzáállásával együtt, ha ő maga úgy látja. Addig meg használom másra az energiáimat.
    - A lélek erejében hiszek. – elvégre, ezzel foglalkozom, látom, mikre képes. Hogy más miben hisz, megteheti. – Miért gondolod, véled úgy, hogy az elme a legnagyobb hatalom.
    Egy ideig figyelem, majd bólintok.
    - Vannak helyzetek, amikor így van. – ez nem az volt, mint ahogy a beszélgetés során is sokszor éreztem, hogy pedzegeti a húrokat, és nem ad feleletet. Nem idegeskedem rajta, ám amilyen az adjon isten, olyan a fogadj is. Azért pedig nekem sem kell a szomszédba menni. A szellemek furmányos, csűrcsavaros jelleméhez képest a tündéreké semmi.
    - Ezt örömmel hallom. – pöckölném a cigit el, mégsem teszem, eloltom a parazsat rajta, majd a szemetesbe dobom.
    - Ezek szerint mindenkire reagálsz, akit úgy érzel, téged szólított meg? – nem véletlenül fejezem így ki magam. Kíváncsian várom a reakcióját.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Pént. Jan. 15 2016, 16:13

    Claude - Noel

    Sosem titkolja el, mit gondol, így most is kimondja, milyen "érzéseket" keltett benne a kérdezősködés. Lehet, a férfi ezt nem így szánta, de úgy tűnt.
    -A lélek nem biztos, hogy tudatra ébred. Nézzen csak körbe. A lélek sokszor fojtva érzi magát, holott a tudat már jelez, csak még nem érti, hogy mit.
    Nincsenek egy véleményen. Szerinte az elme nélkül egy lélek sem fejlődik, tényleg elég csak figyelni hozzá, hogy ezt megértse. Hány öreg lélek mászkál közöttük, és olyan vakok, tudatlanok, hogy öröm nézni. Az elme nem ébredt fel, vagy ha mégis, a lélek elnyomta.
    -Azért, mert ami ott megszületik, annak semmi nem szabhat határt. Sokkal nagyobb pusztításra és teremtésre képes, mint bármi más.
    A fizikai tényezők elhanyagolhatóak, az elme az, ahol megszületik a gondolat, vagy maga az érzés, amiből táplálkozni lehet és fejlődni. A lélek akkor lép tovább, ha beteljesítette a feladatát.
    -Ezen vitázhatnánk, de nem ér annyit.
    Sajátos stílusa van, megszokta, hogy sokszor félreértik, még ha ez abból is adódik, hogy esetleg mások számára nem fogalmaz érthetően.
    -Többnyire. A kísérője sem véletlenül mutatta meg magát, tehát nem lőttem mellé.
    Költői kérdésre vagy kijelentésre sosem felel, de ez nem az volt, amit a farkas az elején hozzá intézett.




    A halál csak a kezdet.
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 464

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Kedd Jan. 19 2016, 11:56






    - Ha így gondolod. – biccentek felé.
    Nem azért foglalkozom azzal, amivel, hogy másokat meggyőzködjek bármiről is. A feladatom egészen más, és mindenki akkor látja meg, amikor elérkezett az ideje. Na és persze a szavak. Mindenkinek más és mást jelent egy-egy adott szó. Ezért is sokan elbeszélnek egymás mellett, holott ugyanarról beszélnek, csak látszatra tűnik úgy, hogy nem egy síkon haladnak.
    - Mit értesz az elme és mit a lélek alatt?
    Rákérdezek, elvégre, ha ilyen komolyan és mélyen gondol ebbe bele, akkor ezekről is van fogalma.
    - Mit jelent számodra a vita? – hagyok egy kis szünetet. – Vagy csak úgy látod, hogy nem tudsz mit válaszolni és inkább nem reagálod le? – kíváncsi vagyok a válaszára.
    - A vita fontos. Eszmecsere. Akkor van rég baj, ha ez a másik meggyőzése, nem pedig nézeteinek megismerése.
    Hogy Aki miért mutatta meg magát a fiúnak, nem tudom. Mostanában mindenki azzal jön, hogy látja. Valami gond lehet, ki kell derítenem, mi is az.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Vas. Jan. 24 2016, 15:12

    Claude - Noel

    -Másképp látja?
    Feláll, és a kripta falának dől. Nem alacsony, az tisztán kivehető, ahogy az is, hogy a mozdulatban semmiféle fenyegetés nincs, csupán elgémberedett.
    -A lélek az, aki leszületik, és birtokol egy általa kiválasztott fizikai testet, amikor eljön az ideje. A lélek azonban nem tud fejlődni, ha az a test, és a környezet lefojtja, mert a tudat, vagyis az elme, nem nyílik meg. Ezért gondolom azt, hogy az elme hatalma a legnagyobb, nem pedig a léleké. A lélek önmagában kevés, és tény, egyik sem létezhet a másik nélkül, mégis az elme az, ami kaput nyit, teret ad. Amit itt eldönt, azt véghez is viszi, mert képes rá.
    A lelket kevésnek tartja a kibontakozáshoz, a valódi cél eléréséhez önmagában. Ha olyan környezetbe kerül, akkor csak az ismétlés mókuskerekébe kerül. Elég körbenézni a világban, vagy akár az utcán. Sok a friss lélek, de sokan vannak azok is, akik egyáltalán nem azok, és nem jutnak egyről a kettőre. Vakok.
    -Megint ezzel jön? Feleltem, a kérdésemben is válasz rejlett. Ez a része meddő vita, aminek tényleg nincsen értelme. Az eszmecsere is vita, csak az nem felesleges szócséplés. Miért akar arról meggyőzni, hogy márpedig nem válaszoltam?
    Biztosan benne van a hiba, és csak azokkal képes megértetni magát, akik ismerik már, de ez végképp érdekes a számára. A farkas folyamatosan a kitéréseivel példálózik, holott semmi elől nem tért ki.
    Egy pillanatra elfordítja a fejét, mintha figyelne valamit, végül a férfin állapodik meg a tekintete.






    A halál csak a kezdet.
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 464

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Hétf. Jan. 25 2016, 13:12








    - Jól látod. – szívok még egyet a cigiből. Nem zavar, hogy másképpen látja, egyszer majd eljut oda, mint ahogy mindenki más is. Én is. Mert még én sem vagyok ott.
    A kifejtésre csak hümmentek egyet, majd ismét szívok egyet a füstrúdból.
    - Mindegyiknek megvan a maga szerepe, valóban. – ha Noel így érti meg ezt, és ezen az úton halad, ugyanúgy el fog jutni oda, ahová mindenki más tart. Szemlélet kérdése az egész és éppen ezen nem fogok vitatkozni.
    - És hogyan tud megnyílni egy elme? Milyen tulajdonságokkal rendelkezik egy elme, ami miatt fontos lehet? Miben fontos az elme? Fontos egyáltalán?
    A kérdésem megérteni igyekszik, hogy mellette haladjak az értelmezésben.
    - Én nem vitatkozom. Szerinted te válaszoltál, szerintem meg nem. Egy szóval sem akarlak meggyőzni erről. – vonok vállat. Majd elérkezik a válaszának az ideje, addig meg várok.
    - Miért pont ez a város? Ez a közösség? Keresel valakit? Vagy valamit?
    Ismét hátradőlök a padon, felteszem az egyik karom a támlára.
    - Nem rég jöttem én is a városba. Még az új falka előtt. Egy ideig még biztosan maradok.
    Nem csak kérdésekkel akarom bombázni. Ismerkedni szükséges, főleg a többi fajjal itt a városban.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Szomb. Jan. 30 2016, 22:49

    Claude - Noel

    -Akkor majd hátba veregetem magam.
    Örül neki, jól látja... lehet, majd kipróbálja a szerencsejátékot is, ha így bejön minden egyes tippje.
    -Nem hittem volna.
    Elneveti magát, ez vicces. Ilyen az, amikor nézőpontok ütköznek egymással, és egészen más szemszögből vizsgálnak meg egy kérdéskört. Pontosan ilyen.
    -Már hogy a fenébe ne lenne fontos? Ön szerint, ha egy olyan környezetbe zárják, ahol vakok élnek, rádöbben élete során arra, hogy nem csak a pénzt kell hajtani? Soha. Az elme akkor nyílik meg, amikor olyan helyre kerül, ahol találkozik azzal a bizonyos deja vu érzéssel, és tudja, milyen értelemben mondom. Akkor lesz képes felismerni azt, amiért a lélek itt van. Addig nem. Addig csak vegetál.
    Megdöbbentő kérdés, a számára az, és maga a válasz nyilvánvaló. Ha megfojtják a lelket azzal, hogy az elmét nem engedik kibontakozni, akkor tulajdonképpen az a lélek elvegetál itt egy kis ideig, míg le nem jár földi pályafutása, és várhat a következő leszületésére, hogy végre fejlődhessen, szintet léphessen.
    -Igen, szerintem válaszoltam.
    Megvonja a vállát, tényleg nem fognak dűlőre jutni, hiszen mindketten kötik az ebet a karóhoz. Van ez így. Miért ide jött? Ezen elmosolyodik.
    -Erre böktem rá a térképen. Csupán ezért. Most itt lesz dolgom a jelek szerint, az, hogy micsoda, majd kiderül.
    Tényleg így történt. Azt tudta, hogy jönnie kell Párizsból, ha el akar indulni és egyszer befutni, mint nekromanta, mert az apja mellett egyszerűen erre esélye sem lett volna.
    Hiába nyílt meg sok kapu előtte, egyszerűen sokan voltak egy helyen, és máris ki akarta védeni, hogy amiatt ismerjék el egy-egy munkáját, mert az apja segítette.
    -Akkor új fiú? A falkáról hallottam, állítólag összeszokott csapatnak tűnnek, és nem szarral gurigáznak. Tovább fog állni? Miért jött ide?
    A falkaváltás idején jött, azért a hírek hozzá is elértek, de balhé még nem történt, így a jelek szerint nem vészes bandáról van szó. A férfire pillant, őt vajon mi sodorta ide? Egyáltalán ott létezik ez, hogy ki-beugrálnak falkákból? Érdekes dolog, a klánok nem így működnek.




    A halál csak a kezdet.
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 464

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Csüt. Feb. 04 2016, 13:04






    A sértettsége, büszkesége beszél belőle és az, ahol éppen tart. Ezért megorrolni rá, teljesen felesleges. Ez az ő útja.
    - Ezt nem egészen értem, fejtsd ki bővebben. Vagy mondd másképpen. – értem én, se süket, se vak nem vagyok. Viszont felszínes választ adott, közhelyeket. Ahhoz, hogy befogadjam a szavait, ahhoz ez nem elég, ingyen kenyérrel nem tudnak megetetni. A gondolatait kéne kimondania, azok mélyebb igazságok felé mutatnak arról, hol is tart.
    - Tehát a megérzésedre hagyatkoztál? Vagy menekültél? – csendes a hangom, mégis érdeklődő.
    Felnevetek, szívok egyet a cigiből.
    - Mondhatjuk, hogy új, és még a másik falka érkezése előtt érkeztem ide. Azokhoz a farkasokhoz tartozom, akik időről-időre egy-egy falkához szegődnek, hogy segítsenek. Mi nem egy falkához tartozunk, hanem a farkasokhoz. Közvetítünk, kiegyenlítünk, segítünk. Falkán belül, falkák között, fajok között.
    A kriptára tekintek.
    - Azt hiszem jobb, ha magatokra hagylak benneteket. Ha úgy érzed, ez a feladatod, nem tartalak fel. -  
    Kifújom a füstöt, közben eloltom a cigit. Majd kezet nyújtok felé.
    - A nevem Claude d’Évreux. Talán majd ismét össze fogunk futni.  
    Ha nem tart vissza, akkor elindulok sétálva a sírok között, újabb cigire gyújtva. Ugyanazt a zavarodottságot, dact, és elszántságot érzem benne, mint ami bennem volt. Valamikor nagyon régen, évszázadokkal ezelőtt.

    //Ha nem alakul másként, úgy köszönöm a játékot!  wow  wow //  

    Sponsored content

    Re: The Evergreens Cemetery


      Pontos idő: Pént. Nov. 24 2017, 04:35