Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Wall Street
by Jackson Montgomery Yesterday at 23:59

» Brian lakása - Hálaadás
by Thomas Mackenzie Yesterday at 22:12

» The River Café
by Allena Rhys Yesterday at 21:59

» Broadway
by Damien James McCormack Yesterday at 13:24

» Hudson Heights
by Admin Yesterday at 00:05

» Brooklyn Army Terminal
by Leo Veikko Szer. Nov. 22 2017, 23:03

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Szer. Nov. 22 2017, 21:16

» Hotel Plaza Athénée
by Camilla Wander Szer. Nov. 22 2017, 17:51

» Gabriel Háza
by Gabriel Skoglund Szer. Nov. 22 2017, 13:20

» Clove Lakes Park
by Mikhal Zharkov Szomb. Nov. 18 2017, 20:13

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    The Evergreens Cemetery

    Share

    The Evergreens Cemetery

    on Szomb. Okt. 03 2015, 00:09

    First topic message reminder :



    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Pént. Feb. 05 2016, 20:35

    Claude - Noel

    -Dehogynem érti, ám legyen. Arra célzok, hogy az a szerencsétlen lélek az elme felismerése nélkül sosem jut el odáig, hogy felismerje azt, amit használnia kellene, a régről hozott tudását, így nem lesz képes megoldani a feladatát. Sok esetben nem történik meg, és ennek pontosan ez a világszemlélet az oka, ami most uralkodik.
    Ettől jobban nem tudja elmagyarázni, ez szerinte így érthető, és sejti, hogy a farkas előtte is értette, mit akar mondani, de azért sem fogadta el a válaszát.
    -Megérzés. Nincs miért menekülnöm.
    Tényleg így van, az más kérdés, hogy meglépett a beölelőjétől, de nem azért, mert bárki is üldözné, egyszerűen kalandvágyó.
    -Izgalmas lehet megélni egy olyan... falkaváltást. Azt is hallottam, hogy a volt vezetőjüket az új nem ölte meg. Érdekes felfogás, vagy ez teljesen normális? A szavaiból úgy veszem ki, nem sokáig marad egy helyen.
    A farkasokat nem ismeri, azaz a vérfarkasokat nem, a mezei példányokat igen, nagyjából a viselkedésüket is. Az viszont érdekes, hogy az emberi farkasoknál vándorlás van, mármint ilyen, amilyet a férfi is tesz.
    -Köszönöm. Örültem a találkozásnak. Noel Wyard... biztos vagyok benne, és hamarabb, mint gondolná.
    Egyedül maradni csupán azért akar, mert "meg akarja hallgatni" a segítséget kérőt. Nem, nem biztos, hogy segíthet rajta, úgy nem, ahogy ez a lélek elvárja, de majd kiderül.
    Kezet nyújt Claude-nak, és talán ez az első kézfogás, amit egy Farkas és vámpír váltott anélkül, hogy egymásnak estek volna. Sőt, az újabb találkozásra is fogadni merne, valahogy az a kísérő nem hagyja nyugodni. Miért fedte fel magát?
    A férfi után pillant elgondolkodva, majd visszaül a kriptához, hogy folytassa ott, ahol abbahagyta.

    //Köszönöm én is. :-) Ölelés//




    A halál csak a kezdet.
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Kedd Okt. 04 2016, 23:39




    Luke

    és ©

    Mikhal



    Nem értem magamat. Nem értem miért pont így döntöttem. Egyedül, is eltudtam mindig jönni ezekre a helyekre, hogy újabb jelölteket keressek magamnak a házba mint potenciális kísérleti alany. De most...Itt ül mellettem, Lucius is. Tényleg nem tudom mi vitt rá, hogy magammal hozzam ide. Egyáltalán, az ötlet, hogy megkérdezzem aztán még el is hozom. Ez kész katasztrófa, kezdek teljesen megbuggyanni. Nem mintha eddig nem lettem volna őrült de ez még tőlem is hülye húzás volt. És ha még Malcolm fülébe is eljut. Nem elég, hogy most amúgy is majdnem elpöckölt mint bogarakat a szélvédőről, a kis főwarlockos húzásom miatt. Akkor most a fiát elviszem hullát rabolni. Mindegy is nem sokat vesztek a dolgokon már. A fekete autóm lassan begurul Franko vezetésével a temető utcájába, majd kirak minket a kapuba.

    Kiszállok, egy válltáskával az oldalamon, majd megvárom, míg Franko elhajt és bevárom Luciust. Halkan szusszanok, majd a kapuhoz megyek, és belépek rajta. A temető őr morcosan néz fel az újságból felénk és megméreget minket mint az utcai csavargókat aztán puffogva hajol vissza az újságjába. Elindulok be, és még a beton úton lépkedve határozottan gyalogolok, el a temetkezéseknél használt ravatalozó ház mellett majd a sírok közötti kijárt ösvényeken megyek előre, nézve a sírköveket keresve a feliratot ami elvezet ahhoz aki nekem kell. Lassan lépkedem de biztosan, sejtve a temető melyik részén is lehet az áldozatom.-Egy 1988-tól 2002-ig élt férfi nevet keress.-mondom ahogy felé fordulok, testtel de fejemmel folyamatosan a sírkövek feliratait nézegetem.- Még egész jól egybe kell, hogy legyen.-mondom ahogy tovább indulok, újra menetirányba fordulva keresve a megfelelő követ amibe keresett személyem nevét vésték.



    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Szer. Okt. 05 2016, 00:10

    Mikhal - Lucius

    Nem elég, hogy egy főwarlock cseszeget napi szinten, mert éppen ő a bébiszitterem, nem elég, hogy ráadásul számon akarta kérni, mégis mit láttam akkor, amikor Mikhal kinyírta a tagot a parkban, nem elég, hogy szegény Magnusnak így is fáj a feje miattam, nem elég, hogy alig pár napja belefutottam egy másik démonba úgy, hogy azt sem tudom, mégis hogy a fészkes fenébe kerültem oda, neeem.
    Most hová jövök? Egy temetőbe Brooklynba, mert Mikhalnak nem felel meg a Manhattanban lévő, neeeem, neki Brooklyn kell, mert innen lopunk hullát.
    Nem vagyok normális, nem voltam normális amikor rábólintottam erre az egészre. Mégis miért jobb a brooklyni hulla a Manhattanban lévőnél? Miért? Az nem elég büdös, csak ez a büdös, vagy mi?
    Persze, hogy rábólintottam amikor kérdezett, na de arról nem volt szó, hogy bejárjuk az egész várost, mert a legközelebbi temető nem oké.
    Ráadásul az az autónak nevezett valami amit kinevezett hullaszállítónak... abban sem vagyok biztos, hogy odaér, nem hogy vissza. De esküszöm, ha lerohad a hullája fogja vontatni, mert én ki nem szállok. Nekem mindegy melyik, Franko vagy amit hozunk, nem érdekel, de nem fogok autót húzni.
    -Két kérdés. Messzebb nem találtál temetőt? Jobb kocsit sem találtál? Ez a szerencsétlen magától is szétesik. És ki vezeti az autót? Egy halott. Óriási. Te sem leszel betörő.
    Már előre morgok, hát még akkor, amikor a temető kapujában kiszállunk, és Franko nemes egyszerűséggel elhajt. A szám is tátva marad, úgy mutogatok a távolodó autó felé és a temetőbe. Ez most komoly?
    -Megőrültél? Mégis hogy hozzuk a hullát? Kidobjuk a kerítésen mint valami gerelyt? Vagy bemegyünk vigyorogva a temetőőr mellett és kifelé úgy jövünk, mintha a részeg haverunkat támogatnánk, hogy bocs, beesett egy sírgödörbe?
    Azt eddig is tudtam, hogy Mikhal nem normális, de eeeez? Nem feltűnő ám az az ásó a kezemben, dehogy. Bocs, hogy nem volt összehajtható occsó kínai, sem teleszkópos.
    Bárgyú vigyorral meredek az őrre, az ásót úgy fogom a kezemben mint egy olimpiai fáklyát, de a tagnak ez úgy tűnik megszokott dolog, mert simán bemegyünk... az éjszaka kellős közepén. Még jó, hogy nem kérdez semmit, mert mégis mit mondtam volna neki, mit akarok az ásóval? Elásni magamat, persze.
    Követem Mikhalt, de amikor közli velem, hogy mit keressek, na akkor kiakadok.
    -Vagyis fogalmad sincs arról, merre van és ki az pontosan? Évszámok alapján keressek halottat? Szerinted mit látok a vaksötétben? Vagy tapadjak rá minden sírkőre, mert akkor hátha? Te vagy a nekromanta, állítólag ti pontosan érzitek hol kell keresni, és hol van. Mikhal, ne őrjíts meg, jó? És miért pont 14 éves? Vagy én leszek a következő?
    Dylantől tudom, hogy igenis be lehet azonosítani a területet, pontosan érezni, hogy az adott helyen lévő miben halt meg, mikor halt meg, hány évesen és ilyesmi, de hát én ebben nem vagyok gyakorlott még. Ölelgessem a fejfákat mint valami idióta? Nem feltűnő, dehogy, miért is lenne az.
    Egyelőre Mikhal nyomában vagyok, aztán belépek a vele párhuzamos sorba minden nyamvadt sírkövet és fejfát megnézve. Egyszer csak széles vigyorral állok meg, leszúrom az ásót és leülök. Nem szólnék, nem, nem, de úgy ülök a sírkövön, mint egy trónon.
    Egyet találtam, de aztán a fene tudja, Mikhalnak ki kell.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Szer. Okt. 05 2016, 22:26




    Luke

    és ©

    Mikhal



    És csak mondja, és mondja ahogy csak lehet. Hogy lehet ennyit beszélni. Esküszöm rohasztani kezdem a nyelvét, ha nem fejezi be...Nem foglalkozom minden mondatával csak kiadom az utasítást, és ki is zárom, kiakadó szavait. Tényleg nem értem miért hoztam magammal. Hullákkal foglalkozom, de sajnos a 100 évembe még nem szorult annyi mint egy 400 évesébe. Miért van az, hogy a tinik mindent készen akarnak kapni? Egyedül, is mindig megoldottam a dolgokat, mindig kitudtam vinni az új alanyomat egyedül is..mégis itt van velem. Komolyan...Lehet azért hoztam el, hogy berakjam a hulla helyére. Végül is...Legalább életem utolsó legszebb gyilkossága lenne. Egy lapáttal beleztem ki egy tinédzsert aki folyamatosan pofázik. Malcolm hogy viseli el? Jah...többet beszélek és találkozok én ezzel a gyerekkel mint maga az apja. Lehet azért beszél ennyit. Vagy szimplán már Malcolm se bírja a folyamatos pofázást.

    Halkan szusszanok, majd lassan vizsgálom a sírokat, majd ahogy halkul a beszéd és teljesen mire hátra pillantok. Ott gubbaszt büszkén mint valami holló a sajttal a szájába. Lassan megfordulok, és vissza megyek hozzá. A táskát az ölébe rakom, majd mielőtt bármibe is bele kezdenék, lehunyom a szemeim, és a sír körüli területet aurám lassan szépen befedi, a kíváncsi szemek elől a dolgunkat. Csettintek és a fekete tűz amit neki is át adtam, mutató ujjamon apró lángként villan fel és leguggolok a sírkőhöz végig nézve rajta. Stimmel. Lassan fel kelek majd a sírkő mögé megyek, és végig vizsgálom a hátulját alaposan majd az apró mélyedéseket is megtalálom, kitisztítva belőle a port és a mocskot, majd az orosz betűket felismerve olvasom el a szöveget. Többször is elolvasom, majd felkelek és Luciusra nézek.-Mássz le róla.-mondom ahogy megdörgölöm ujjaimat, majd amint lekászálódik a sírkőről lehunyom szemeim majd aurámból, az apró kígyók lassan felbukkannak, mint valami árnyék úgy kúsznak a sírhoz majd lassan a kő alá csúsznak, és ahogy össze gyűlnek alatta, hangjuk olyan mintha suttognának, aztán elhallgatnak letelepszik a csend majd A sírkő megmozdulva, tolódik ki a helyéről, és csúszik le a sír jobb oldalán ahogy a kígyókból, össze állt óriás példány szabad utat adott nekünk. Lassan kinyitom szemeim és a kígyó újra sok kisebbé esik szét amik vissza vonulnak aurám sötétjébe.-Most pedig lehet ásni.-mondom ahogy Luciusra pillantok, és a táskához lépek amit hoztam magammal, majd kutatni kezdek benne, és elő veszek egy fej lámpát is majd kamasz warlock kezébe nyomom.-Hogy láss a sötétbe.-mondom ahogy rá tekintek.



    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Szer. Okt. 05 2016, 23:22

    Mikhal - Luke

    Hihetetlen. Teljesen jogos a kiakadásom még akkor is, ha Mikhal semmit sem felel rájuk. Mégis hogy lehet így neki indulni? Hogy lehet így szervezni? ennyire amatőr ég én sem vagyok, de tényleg.
    Azt már nem is boncolgatom, hogy szép kis temetőőr az ilyen, az nem jön be aki nem akar, és úgy viszünk el egy hullát, hogy nem is érdekli?
    Nem akarom tudni, hány üres sír van, tényleg nem. Az, hogy egy nyomorult lapáttal bolyongok a sírok között és keresek egyet... hát baszki, épeszű ember ezen persze, hogy kifekszik.
    Mint egy idióta turista, aki nem találja a nevezetességet, de legalább letöltött volna valami helyrajzot könyörgöm, már minden temetőnek van, beszámozva a parcellákkal, de neeem. Mi kóválygunk a vaksötétben és keresünk. Ez vicc.
    És akkor ki az a mázlista aki rálel a keresettre? Hát én, és vagyok annyira geci, hogy azért sem szólok Mikhalnak, botorkáljon csak, ráérünk, nem?
    Akkor sem mozdulok, mikor rájön, miért nem pofázok, de amikor lángot használ, hogy lásson is, elröhögöm magam.
    -Igazi sasszem. Nagyító nem kell?
    Vigyorogva állok fel, hagyva, hogy a táskája a földre hulljon. Enyém az ásó volt, nem a táskája.A kígyóit szeretem, azok jópofák, és ahogy elemeli a sírkövet, az buli.
    Az már kevésbé tetszik, hogy ássak is, amikor ő a munka könnyebbik felét választja.
    -Aha, ez már nem megy, mi? Elemeljük a követ, de ásson a hülye, mi?
    Nyűgös vagyok, van ilyen, ez is a részem, hát kamasz vagyok, és mégis melyik marha az, aki utazik egy nyamvadt hulláért? Hát mi. Szuper.
    -Kösz. előbb is odaadhattad volna, már nem mindegy?
    Röhögve állok neki az ásásnak, mert lehet, nem nézi ki belőlem, de nem vagyok olyan nyeszlett, mint ahogy hiszi. Néha úgy dobom a földet, hogy egészen véletlenül az irányába szálljon, és addig nem is állok meg, míg nem koppan az ásóm.
    -Íme a fedél.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Vas. Okt. 09 2016, 22:29




    Luke

    és ©

    Mikhal



    Egy kis szaros. Hisztis, és úgy viselkedik mint egy rossz ribanc. Komolyan néha elgondolkodom, hogy transzfesztita ennyi idősen is.. Halkan szusszanok, és figyelem ahogy ás és persze felém akarja dobálni a földet,k de ha meg is próbál eltalálni, csak vissza hullik rá. A táskámból elő veszek egy kis fekete könyvet majd amikor koppan az ásója, lemászok mellé.-Menj ki!-Utasítom ahogy rá se nézek, csak le hajolok, és lesöpröm a földet a sírról, majd ahogy kimászik, hiszti mester a kígyóim újra alkotnak, és a koporsóba vonulnak. Mindent látok amit ők. A test már foszlásnak indult, és aszalódik, de még menthető. A kígyóim, szinte a testbe vándorolnak, én pedig lassan kinyitom a kis könyvet majd orosz szavakat kezdek mormolni magamnak, és a kígyóim mozogni kezdenek a testben, mind a meghalt szívébe futnak össze, és mint dobbanásként olvadnak egybe.


    Csak mormolom a szavakat, és a koporsóban mozgások, dörömbölések hallatszanak. Az illető anyanyelvemen válaszol, így Lucius semmit nem ért a dolgokból, de a halott már mozgatja magát a koporsót mikor kitöri annak egy szögét és abba hagyom a szavak mormolását, majd figyelem ahogy a hulla, szépen magától kitör a szöges koporsóból. Zihálva ül fel, és emeli rám, még teljesen fekete szemeit. A bőre már elsötétült, a kezein az erek látszanak ahogy folyik benne egyenlőre kígyóim ereje. Ők tartják életben, pontosabban az aurám. Oroszul szólít meg majd lehajtja a fejét, én pedig lassan felegyenesedek, becsukva a könyvet majd válaszolok, és kimászik a "halottunk" a koporsóból, majd ki jön velem a gödörből, és újra utasítom, mire Lukehoz lép, és kiveszi a kezéből az ásót, majd elkezdi betemetni a gödröt, én pedig elrakom a táskába a könyvet, és ruhákat veszek elő újabb bábomra, aki mint egy gép dolgozik, és végzi a feladatot amit kiosztottam neki.-Lucius, bemutatom neked Naumot.-mondom ahogy felé fordulok, és teljes nyugalommal nézek a fiatal warlockra.



    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Hétf. Okt. 10 2016, 08:21

    Mikhal - Lucius

    Miközben ások, még reménykedek abban, hogy esetleg Franko majd visszajön, és nem kell kicsempészni egy halottat, vagy esetleg nem fog kisétálni velünk, mintha tényleg csak egy haverért jöttünk volna. Ekkora állat Mikhal sem lehet, azért olyan már nincs, pláne, hogy nem Manhattan területén vagyunk, hanem Brooklynban.
    Egy-egy lapát földet neki szánok, de nem akkora szemét, hogy azt is én kapom nyakba? Dühösen nézek rá, az sem érdekel, ha a fejlámpa elvakítja.
    -Ezt fejezd be. Nem elég, hogy elautókázok egy nyamvadt halottért, nem elég, hogy nekem kell ásni, és még szívatsz is? Mindjárt kiszállok és ássál te.
    Ahogy koppan az ásó, befejezóm, mire leugrik mellém, és kiparancsol. Beszarok rajta, tényleg.
    -Jaj, a fiatalúr be ne mocskolja már a kezét ilyen szarsággal, mint föld...
    Kimászok és levágom a földre az ásót, onnan figyelem, hogy mégis mi a fenét akar azzal a könyvvel. Úgy sem lát semmit.
    A kígyói megint alkotnak, és amikor látom, hogy nyitni akarja a könyvet, vigyorogva a fejére nyomom a lámpát.
    -Legalább a látszatra adj.
    Hogy mit kezd el mormolni, na abból én egy szót sem értek, de amikor a koporsó fedele is mozogni kezd, meg oroszul érkezik a válasz, röhögni kezdek.
    A halott baromi ronda,ezt nem nehéz megállapítanom, ráadásul büdös is. Hát hogy én be nem ülök mellé, az tuti, majd fut a kocsi után.
    Ismét kézbe veszem az ásót, és eljátszom a gondolattal, hogy ha most kettejüket temetem el, mit kapok érte, de akkor mindketten kimásznak, a hulla meg felém indul.
    Fogásom szorul az ásón, ha kell, én leverem, tényleg, mert mit tudom én, mire utasította Mikhal, lehet ki akar nyírni, de az ásóért nyúl, így huzavona kezdődik. Én nem engedem, ő vinné, végül kapcsolok, és hagyom, legyen az övé, de amikor látom, hogy ő kezdi betemetni a sírt és Mikhal ruhákat vesz elő...
    -Ez most komoly? Kisétál szépen velünk? Remélem, gyerek méretet hoztál, mert amilyen csoffadt, hát a tiédben hatszor hasra fog esni.
    Figyelem ahogy dolgozik, de hát na, csak egy oszló tetem még mindig, én meg ezt így nem szeretem, szóval kutatni kezdek a zsebeimben és a saját parfümömmel fújom telibe.
    -Üdv Naumo, most már legalább... illatos. Most akkor elmegyünk sörözni? Annyira nem feltűnő, csak kicsit zöld meg fekete meg ilyesmi.
    Annyira nem rémisztő, csak hülyén fog kinézni ahogy kisétálunk immár hárman. Nem érdekes, majd azt mondjuk, hogy hát hónapokkal ezelőtt elhagytuk, ő meg befeküdt dunsztolódni és most megmentettük. Tök hihető, nem?



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Hétf. Okt. 10 2016, 22:41




    Luke

    és ©

    Mikhal



    Halkan szusszanok ahogy kipakolom a ruhákat majd figyelem ahogy lefújja a hullát, és fel egyenesedve homlok ráncolva nézek rá.-Mi lenne ha nem hisztiznél mindenért, mint egy ribanc?-kérdezem.-Vagy azt szeretnéd, ha úgy kezelnélek, és megerőszakoltatnálak egy hullával, utána hagynám, hogy megzabáljon amúgy is éhes lehet.-mondom ahogy nézem halál nyugodtan kék szemeimmel.-Meg lesz minden oldva mielőtt borzasztóan rinya rohamot kapnál.-mondom ahogy elfordulok tőle, majd ahogy Naum befejezi a munkát el áll engedelmesen, majd kígyóim a sírkőt vissza teszik ahogy ki is emelték. Beszélek oroszul, a nem rég felkeltetthez, majd elkezdi levedleni amúgy is foszló ruháit, majd fel veszi tökéletesen passzoló méreteit. Mint régen. Mielőtt meghalt.. Halkan szusszanok majd lehunyom szemeim és, zöld íriszeim világéval nyitom ki és úgy mérem végig Naumot. Lassan bőre megjavítódik a ronda lila, kék foltok bele ivódnak a bőrébe, maradék hajába új dússág üt bele, ahol bőre már foszlani kezd az hirtelen újra egészséges. Olyan mint egy már idősödő férfi.

    Fekete aurám szinte bábként mozgatja a hullát, és alakítom úgy ahogy akarom, és ezt még Lucius se látja az emberekkel együtt. Mindenki csak egy élő halandót lát. El rakom a könyvet a táskámba majd fel veszem a vállamra, emelem.-Menjünk.-mondom ahogy elindulok, előre Naum pedig indul utánam, és követ mint valami kutya. Ezért kellett az éjszaka. A sötétet fel tudom, használni, hogy úgy tűnjön mintha nagyobb lenne az aurám, így messzebbre hat az erőm, így folyamatosan járáson tudom tartani a hullát, és ilyen álarcot festve rá, senki nem lát semmit. Addig jó amíg Lucius se lát semmit....



    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Kedd Okt. 11 2016, 20:55

    Mikhal - Luke

    -Ha egyszer büdös van, akkor büdös van, és ha nem akarod, hogy telibe rókázzam azt a szép harmatos hamvas testét, akkor ezt elviseled.
    Az én gyomrom még nem elég erős ehhez, sosem ástam ki oszló hullát, és igenis meg kell szoknom a szagokat. Már ha megy, mert egyelőre liftezik az éhes gyomor is.
    -Te beteg állat! Nem vagyok sem buzi sem nekrofil, oké? Ha kinyírsz, te is meghalsz, és az jó lesz? Na ugye.
    Azért ezen már én is fennakadok. Még hogy az a rothadó izé hozzám nyúljon? Hát én szétverem az ásóval, vagy vázával, vagy akármivel ami a kezem ügyébe akad.
    Ha meg megetet vele, hát akkor ő is kapni fog, és igen, vagyok olyan kis szemét, hogy erre emlékeztetem.
    -Nem rinya rohamot kapok, hányok.
    Mit nem lehet azon megérteni, hogy hányingerem van, és mindjárt kidobom a taccsot? Feleslegesen nem hisztizek, mert szerintem az előző megjegyzéseim is tök komolyak voltak és jogosak.
    Megkönnyebbülök, mikor a Naum levetkőzik, persze ugrásra készen állok, mert ha Mikhal mást tervez, hát én itt se vagyok, és egy biztos, gyorsabb vagyok egy hullánál.
    Az, hogy hirtelen preparálódni kezd, örömmel tölt el, mert múlik a szag, így nem fogom telibe hányni, csak maradjon is így.
    A sír betemetése után pedig úgy tépem ki az ásót a kezéből, mintha kötelező lenne. Én hoztam, tehát az enyém.
    Utolsónak indulok el, jobb ha figyelem a kettőst elől, nem ám itt még terveznek valamit.
    -Én nem kapok egy hullát? Nekem jó a kicsi is, nem kell ilyen nagy.
    Valamin nekem is gyakorolnom kell, maximum ha semmi nem sikerül, hát felgyullad, mert abban menő vagyok.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Pént. Okt. 14 2016, 20:49




    Luke

    és ©

    Mikhal



    Csak megforgatom rá a szemeimet.-Hidd el ha meg is halok, örömmel megyek utánad, hogy ott is megfojtsalak...-morgom ahogy lassan lépkedem a kis folyosón a sírok között, és Naum engedelmesen jön utánam, egyenes kimért léptekkel, mint egy igazi úriember. Ahogy a temető falához érek velük az mentén megyek a kijárat felé, de Lucius kérdésre megtorpanok mire Naum is és csinálok egy 180 fokos fordulatot és megkerülve a hullát nézek Luciusra.-Mégis milyen picire gondoltál? Ha?-kérdezem ahogy nézek szemeibe, és kicsit fenyegetően lépek hozzá. Néha tényleg az agyamat tapossa.-Mit csinálsz vele? Gyakorolsz? Csecsemőt esetleg, egy kart szeretnél, vagy agyjak egy fejet majd varrsz rá valami szépet. Már a szagától rosszul vagy, nem hogy hozzá érj!-mondom ahogy kék íriszeimmel nézek rá.-Le fújod a "csodálatos" parfümöddel? Tudod mit? Keresel magadnak szépen valami kis sírt, szépen kiásod magadnak és elcipeled. De, hogy az én autómba nem teszed be az is biztos...-mondom morogva ahogy ideges léptekkel indulok tovább, de már nem a kőfal mentén, hanem be fordulok a sírok közé és nézni kezdem a sírokat, hol találok ennek a kis taknyosnak valami rohadt hullát.

    Ha még azon is hisztizni fog, esküszöm kiásatom és megetettem vele...Nem tudom melyik csapáshoz tartozik ez a kölyök, vagy melyik pokol kapuból ugrott át...És ez Háború kölyke...És persze nekem kellett akkor találkoznom vele....Sietve lépkedem Naum tartja is a lépést és egyre beljebb megyek a sírok között mikor meglátok egy kisebb sírt, és a feliratra nézek. Ha még válogatni is kezd esküszöm itt hagyom és haza jön ahogy akar. Nincs sírkő csak föld halom.-Tessék lehet ásni.-állok meg ahogy ledobom a táskámat és összefont karokkal állok meg a sírral szembe Naum meg megáll mellettem.-Csináld!-mondom ahogy Luciusra nézek és várom, hogy mi lesz a további hiszti, "magyarázkodás" vagy akármi. Úgy hagyom itt, hogy azt se tudja merre induljon el.



    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Szomb. Okt. 15 2016, 16:29

    Mikhal - Luke

    -Ne legyél ennyire izé, te is voltál kölyök.
    Fújtatok egy sort, hát ne utáljon már ennyire, na. Minden marhaságot betartottam amit mondott, és akkor ez a hála? Még fel se nyomtam azért mert gyilkos, szóval nem ér gonoszkodni.
    -Olyan pici picire, nekem való méretre. Csecsemő nem jóóó, az túl kicsi. Majd megszokom a szagokat, könyörgöm először ástam ki oszló tetemet, szerinted?
    Nem hiszem, hogy mindenki úgy kezdte, hogy kapásból bírta az ilyesmit, tutira hozzá kellett szokni. de most mégis mit várt tőlem? Hullát is csak azért láttam, mert megölt két embert, vannak bábjai, meg Dylan mutatott.
    -Jó, akkor mondd el lécci, hogy hogyan teszem olyanná mint a tiédet, és most nem mindegy, hogy kettő vagy három hulla van a kocsidban?
    Meg akarom próbálni, még ha nekem nincsenek is olyan kígyóim, meg nem vagyok olyan erős, de csak sikerül valami nem? Nem igaz, hogy ezt sem lehet értékelni, hogy legalább akarom.
    Egy hullával jöttünk ide, egyet viszünk még, akkor nem igaz, hogy nem fér el egy harmadik is. Elég nagy az a kocsi.
    Széles vigyor jelenik meg a képemen mikor Mikhal talál nekem egy sírt, és olyan lelkesen állok neki ásni, hogy csak na. Most az sem érdekel, hogy a lámpa nincs nálam, és az sem, hogy Brooklynban vagyunk.
    Amikor koppan az ásó villámgyorsan elkezdem bontani a fedelet, mert sajnos nekem nem fog menni az, ami Mikhalnak. A szagtól öklendezni kezdek, de akkor is kitartok, és segítségkérően nézek a warlockra.
    -Most mit kell csinálnom? Hogy bírom rá, hogy úgy felépítse magát és ilyesmi?
    Kimászok a sírból addig is, tényleg meg szeretném csinálni, de egyedül nem fog menni.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Hétf. Okt. 17 2016, 23:14




    Luke

    és ©

    Mikhal



    -Nem kurvára nem mindegy, és ha most már nem hallgatsz el, leszarom, kinek a kölyke van, itt foglak elásni te görcs.-morgom fogaim között ahogy figyelem, majd oroszul szólok Naumnak, hogy várjon itt majd leugrok Lucius mellé a gödörbe.-Nem fogod tudni, elsőre megcsinálni...és nekem már rohadtul nincs kedvem itt tökölni miattad...A lényeg, hogy, részt fogsz venni a feltámasztásban...Nem ugyan azt fogom tenni mint Naumnál, mert ez egy valódi holt.-mondom ahogy felpillantok rá kék szemeimmel.-A holtaknak csak az élet ad erőt..-mondom ki majd megfogom a kezét, és rá szorítva, csuklójára ne tudja elrántani tartom a kezét, majd vágom meg az egyik ujját, és húzom a foszló tetem ajkaihoz, majd kenem be vérével a száraz ajkakat.

    -Tedd a mellkasára a kezedet.-utasítom.-És próbáld meg minden erődet a halottba összpontosítani.-mondom ahogy Luciusra nézek. Ha nem megy akkor be segítek, de addig erőlködj legalább.-nézek a hullára majd fel kelek a tizenéves mellől. Minek megyek ebbe bele. Inkább hagynám itt a francba legalább ha rá találnak azt hiszik nekrofil...Tényleg mondok valami hülyeséget neki, ő csinálja addig elhúzom a csíkot a francba...Na jó Mikhal nyugodj le..számolj el 10-ig teljes nyugalomban. Halkan szusszanok majd figyelem Luciust ahogy bele fog, és reménykedem legalább felállítja, ha megmozdítani nem is tudja...Csak egy kicsit, hogy biztosan képes ilyesmire. Legalább most kiderül...



    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Kedd Okt. 18 2016, 23:15

    Mikhal - Luke

    -Hé! Nem vagyok görcs.
    Az ásót most már biztos, hogy nem adom ki a kezemből és az sem érdekel, hogy Mikhal anélkül is megoldja.
    Kiásom a sírt, tényleg igyekszem, és tök boldog vagyok, hogy lesz nekem is egy hullám, így még akkor sem szólok amikor a gödörben nem maradok egyedül.
    -Oké, de azért mindent megteszek.
    Már amit tudok, mert amit nem, azt nem, szóval tök mindegy. Még arra sem szólok vissza, hogy én eddig meg miatta tököltem itt, szóval akkor egy-egy az arány.
    Ahogy elkapja a csuklóm csak lesek, de eszembe sem jut elhúzni, és inkább az égboltot kémlelem, míg hozzáérek a hullához.
    Túlélem, túlélem, túlélem és nem rókázok, nem rókázok, nem rókázok. Asszem.
    -A mellkasára... aha, oké.
    Mibe nyúltam? Ahogy Mikhal csinálta, sokkal egyszerűbbnek tűnt, de most már nem mondhatom, hogy hagyjuk, mert még tényleg beás mellé.
    Összeszorítom a fogamat, kelletlenül de rátenyerelek a hallottra, és nagyon remélem, hogy a hirtelen mozdulattól nem törtem össze, vagy nem tűnt el benne a kezem.
    Koncentrálnom kell, értettem, és nagyon de nagyon, sokkal jobban mint eddig bármikor. Szeretném legalább felállítani, legalább annyit, mert esélyes, hogy mozogni nem fog nekem úgy mint az övé, de ha már azt sikerülne... hű, az nekem nagyon nagy dolog lenne.
    Mindent beleadok, annyira akarom ezt az egészet, hogy még azzal sem foglalkozom, hogy simán kidobnám a taccsot. Fáradok de nem adom fel, rajtam ne röhögjön Mikhal, azért is meg fogom csinálni.
    A legnagyobb meglepetésem az, amikor az az izé ott tényleg megmozdul, aztán ha nyögvenyelősen is de felül, végül robotosan és marha lassan, de feláll.
    És most hogyan tovább? A mellkasát sem merem elengedni, de nézni sem, mert annyira ronda szegény, hogy csak na.




    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Szomb. Okt. 22 2016, 18:06




    Luke

    és ©

    Mikhal



    Figyelem, és már egy ideje tököl rajta, bár nem tudom mit csodálkozom, 14 éves...Halkan szusszanok, és össze fonom magam előtt a kezeimet és úgy döntök számolok 10-ig ha addig nem lesz semmi, segítek rajta. Aztán...mikor az 5-nél járok, megmozdul, és a foszló jószág kicsit bénán, de fel áll Luciussal. Figyelem, mire elmosolyodom, a dolgon. Végre. Fel mutat valamit. Csak nézem a hullát ami valamivel nyúzottabb mint Naum. Luciusra pillantok, majd lassan aurám megnagyobbodik, és kicsit megtámogatom Lucius erejét.-Próbáld meg, legalább a szagot, vagy a foszlást megállítani. Ez egy folyamat, a testtel, mindig külsőleg megy befelé az elfoszlás. Ő sokkal több ideje fekszik a földben mint Naum. Próbáld meg megállítani.-mondom, ahogy Luciust nézem, végig, és ahogy még mindig a hulla mellkasát fogja, ami csak mered ránk, és aprókat pislognak ha lenne szemhéja.

    Talán ez még megy neki, bár ez is nagy szó, hogy felállította..Végig nézve a hullán, a vérkör indult meg a testében, Lucius vérével. Jó pont csak tartsa így.-Amúgy elengedheted.-mondom ahogy mellkasán tartott kezére pillantok.-Ha már áll, vissza feküdni nem fog. Felvertük, szóval tartozunk annyival neki, hogy már nem rakjuk vissza...-A gödör széléhez fordulok, majd fel pillantok, és felugorva mászok, ki. Aurám, lassan támogatja meg Lucius energiáit, hogy ne fáradjon el, mert ha most mindent felemészt akkor lehet, hogy össze esik a hullája. Szépen ki kell velük sétálnunk. Mindent vissza kell rendeznünk, És egyszerre most már 3 lényre kell figyelnem. 2 hullára, és egy hülyére aki nem tudom, melyik bolygóról szökött meg....



    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Szomb. Okt. 22 2016, 21:16

    Mikhal - Lucius

    Izgulok, nagyon izgulok, még sosem csináltam ilyet, életem első hullája, már úgy, hogy az enyém lesz, és nem is tudom, hogy sikerül-e megcsinálni.
    Magamat is meglepem, mikor ha kicsit rogyadozva, de végül is feláll, én pedig elengedni sem merem, pedig nem barátkoztam meg egy pillanat alatt sem a szagokkal sem a látvánnyal.
    Örülök, mert eddig eljutottam, de most hogyan tovább? Tudom, ki kéne vinnem innen, meg mozgásra bírni, ám az nagy feladat. Tanácstalanul állok, mikor hallom Mikhal szavait. Állítsam meg a foszlást, vagy a szagot nyomjam el... nem egyszerre a kettőt, vagyis "csak" egyre kell koncentrálnom. Kintről befelé. A foszlást találom vészesebbnek a két rossz közül, így azzal próbálkozom, úgymond elvarrni a szálakat, hogy megszűnjön.
    Fogalmam sincs, sikerül vagy sikerült-e, csak azt tudom, hogy még mindig mereven nyomom a mellkasának a kezemet.

    -Oké.
    Ezt tudom kinyögni, érzem, hogy fáradok, érzem azt is, hogy Mikhal besegít.
    -Biztos? Jó.
    Ha ő azt mondja, hogy nem fekszik vissza, akkor tuti úgy van. Kikecmergek a gödörből, közben nézem, ahogy a vérem szétáramlik benne, hatalmas látvány. Próbálok mindent megtenni, ha már kértem egy saját hullát, akkor ne már miattam fuccsoljon be a dolog.
    A szaggal is meg szeretnék próbálkozni, hogy eltüntetem, de nem merek belevágni, mert még haza is kellene érni. Hirtelen rájövök, hogy kezdek tartalékolni, és felmérni, hogy ha valamire egyelőre nem vagyok képes, akkor nem kockáztatok.





    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Csüt. Okt. 27 2016, 22:13




    Luke

    és ©

    Mikhal



    Csak csendben figyelem ahogy kimászik a hullája pedig csak figyel minket, üveges szemekkel. Luciusra pillantok, majd zsebre teszem zakómban a kezeim.-Te parancsolsz neki, szólísd fel, hogy lépjen ki a sírból.-mondom ahogy nézek rá. Kapkodnunk kéne most már magunkat, elég sok ideje bent vagyunk, és most törtünk fel még egy sírt, szóval sietnünk kéne. Nem akarok megint kötekedni senkivel, hogy itt is valami nagy legény, aki itt a jampi a nyakamba szakadjon. Kicsit rá segítek és amint kihívja több erőt nyújtok a felé a dög felé, és kicsit tempósabban kimászik abból a lukból. A foszlás már enyhült, tehát Lucius próbálkozik, ami jó, és egész remekül halad. Naumra parancsolok, aki elveszi az ásót, még ha Lucius rajta is lóg mint egy zászló és betemeti a lyukat amit okoztunk.

    Ez alatt végig nézek Lucius hulláján, majd a táskámba túrok. Van itt pár ruha, darab még mert azért gondoltam Naumra, ha nem lenne rá jó a ruha. Elő szedek egy pólót és nadrágot, majd egy cipőt is és oda dobom a hulla elé.-Mond neki, hogy sietve öltözzön.-mondom Luciusnak ahogy rá pillantok kék szemeimmel. Nem is értem miért segítek neki, meg se érdemli azt a jószágot. Szerencsétlen ki lett rángatva a földből, hogy egy kis 14 éves görcs majd itt ugráltassa...Fel egyenesedem, majd elindítom magam előtt Naumot, és Luciusra nézek.-Zárd te a sort, végig szemmel kell tartanunk, ő eshet szét a legjobban.-Mondom a hulláját nézve, és a foszlást egész jól megoldotta, a szagot már én fogom vissza. Elindulok, kifele a temetőből, magam előtt tartva Naumot, és a lépteimet számolom, majd lepillantok az órámra. Franko már valószínűleg kint várakozik az autónál. Pontos komornyik, sosem csalódom, és ezt tudom magam is, most csak a temetőőr az egyetlen akadály és végeztünk.



    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Hétf. Okt. 31 2016, 21:27

    Mikhal - Lucius

    Szép és jó dolog, hogy a hullám áll ott a gödörben, meg az is, hogy már nem foszlik ha minden igaz, de attól még mindig abban a nyomorult gödörben áll.
    Mikhalé meg kijött, ez meg nem akar, de miért nem? Ja, hogy ki kéne onnan hívni?
    Megteszem, bár közben rájövök, hogy neve sincs a hullámnak, azaz én még nem tudom, de majd jól megfigyelem, mikor visszatemetem ezt a gödröt.
    Azaz Naum. Az ásót most nem szorongatom, átadom, én hol a kezemet figyelem, hol a hullámat, össze ne essen nekem, mert akkor még meg is verem.
    Beletörölni azt az izét a kezemről tök felesleges lenne, szóval ennek lőttek, így marad a saját gatyám, vagy a föld. Utóbbit választom.
    A ruhákért hálás vagyok, azonnal öltözésre utasítom azt a szerencsétlent. Hát... az igazat megvallva még mindig tök hülyén néz ki, mintha kilépett volna egy zombis filmből, és lóg rajta a gúnya.
    -Köszi a segítséget. Az őrrel mi lesz?
    Vigyorogva bólintok, beállok én a sor végére, ezen nem múlik, de az, hogy ketten jöttünk be, de négyen megyünk ki... hát ha sokat vedel a pali, akkor nyert ügyünk van.
    Kifelé menet döbbenek rá, hogy hát marhára nem is jegyeztem meg a külön bejáratú hullám nevét, de ha most visszarohanok a sírhoz, akkor Mikhal megöl.
    -Figyu, te emlékszel arra, hogy hívják?
    Úgy suttogok, mintha attól tartanék, bárki más meghallja rajtunk kívül. De most tényleg, nem tudom, hogy szólítsam.
    A kapu felé közeledve most már csak azért izgulok, hogy az őr ne szóljon egy szót sem. Franko visszajött, ez legalább megnyugtat, mert én halál biztos voltam benne, hogy Mikhal végleg elküldte.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Hétf. Okt. 31 2016, 22:03




    Lucius

    és ©

    Mikhal



    Lassan ballagok, Naum mögött aki egyenletesen lépked előttem, és mint aki teljesen jól tudja merre haladjon, megy is előre. Lucius hullája kicsit ténfereg, csoszog, de igyekszik kapkodni a lábait, és tartani a tempót velünk.-Ha minden jól alakult az őr jelenleg most nincs a helyén.-mondom egyszerűen ahogy kiérünk a sírok közül, és a betonos útra érünk a kapu pedig előttünk tárva nyitva. Naum engedelmesen megy előre, Franko pedig ahogy észlel minket, kiszáll, és egy pillanatra megtorpan. Ő se számított rá, hogy még egy taggal bővül az autóba való beszállók létszáma. Igen képes voltam bele menni a dologba és adni ennek a kölyöknek egy hullát. Megkapta de nincs jogom elszállítani vele. Lehetnék seggfej és itt hagyhatnám vele. Néha megoldhatja egyedül is a dolgokat nem igaz? A kis ő lakásban valóban nincs jelen az őr, és szépen kimegyünk a kapun. Férre állok, hogy a két hulla kerüljön előre. Lucius kérdésére homlok ráncolva nézek rá.

    -Nem kell neki a rendes neve. Arra fog hallgatni aminek elnevezed. Te vagy az atyja, a teremtője, csak neked engedelmeskedik, és arra hallgat amit te mondasz neki.-mondom ahogy az autóhoz sétálok, majd Naumot, be parancsolom Franko mellé az anyós ülésre. Aztán Luciusra nézek.-Meg tehetném, hogy itt hagylak vele...-mondom ahogy rá nézek kék szemeimmel.-Old meg a haza jutásodat egyedül...mondhatnám ezt neked...Nem kínozna a lelkiismeretem.-Már ha lenne...Nézek rá, kék szemeimmel.-Ha megint, hisztizni fogsz, rinyálni, vagy bármi idegesítő megszólalásod lesz...te leszel a következő, akit felboncolok, kibelezek, és szolgát csinálok belőled. És hidd el...az se érdekel utána ha magamra robbantom az apádat, vagy az ilyen meg olyan pártfogóidat. Élvezni fogom, ahogy a véred, az arcomra fröccsen..-sziszegem a fogaim között, és kinyitom az autó ajtaját, és jelzem most üljön be a dögjével együtt, mielőtt meggondolom magamat.



    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Hétf. Okt. 31 2016, 22:38

    Mikhal - Lucius

    Követek én mindenkit, és még mindig a neven gondolkodom, hátha az eszembe jut, meg azon aggódok, hogy az őr vajon ott lesz-e, mikor Mikhal megszólal.
    -Szuper, kettőt nem magyaráztunk volna meg. Mondjuk egyet sem.
    Ez az én véleményem. Az, hogy Franko nem tűnt el, az egy jó pont számomra, persze még véletlenül sem mondanám meg Mikhalnak.
    A báb megtorpanására széttárom a kezem. Most mi van? Nem látott még hullát? Ő maga is az, nehogy ezen akadjon ki. Most eggyel több vagy kevesebb olyan mindegy, nem? Nekem az.
    Mivel csak nem sikerül visszaemlékeznem a névre, kérdezek.
    -Ja, oké, akkor majd kitalálom.
    Valami hangzatosat szeretnék, ami illik rá, már nem ebben az állapotában, mert hát na, még kissé selejtes, na de most jött ki a földből, én meg nem vagyok olyan ügyes, hogy mindenét visszaépítsem.
    -Tudom, hogy képes lennél rá.
    Sőt, akkor lenne a legboldogabb, ha elhagyna valami bányatóban... végleg. Annyira viszont én sem vagyok hülye, hogy ne jelezzek azonnal Magnusnak vagy Chrisnek, szóval ha valaki utánam jönne nem sokkal, az pont ő lenne. Dylanből például simán kinézem, hogy ugyanazt tenné vele mint amit a saját hullájával tett.
    -Tudod, hogy megoldanám.
    Az sem érdekel már, ha a hátamon cipelem haza, tényleg nem, komolyan nem. Most éppen mivel érdemeltem ki a bunkóságot, nem tudom, de banyek, hát eljöttem az éjszaka közepén segíteni neki hullát lopni, és akkor ez a válasz, mert kérni mertem egyet? Ne már.
    -Ezt most nem gondoltad komolyan ugye? Idejövök, kiásom neked Naumot, nem rókázom telibe, és akkor ez? Megfenyegetsz, hogy kinyírsz? Most tényleg? Nem ijedek meg tőled Mikhal, és nem rinyálok, csak gusztustalannak tartom, hogy a segítséget elfogadod, utána meg fenyegetőzöl. Befejeztem.
    Ha itt akar hagyni, hagyjon. Akkor is el fogom vinni ezt a hullát, maximum Chris nem fog neki örülni. Mondjuk így sem, de hát na. Én boldog vagyok a sajátommal, ennyi.
    Azért beszállok a kocsiba, magamban morgok, mert ezt egyáltalán nem tartom tisztességesnek. Meg sem szólalok az út alatt, a saját hullámat nézegetem, aki tényleg ramatyul fest, bár javít rajta a ruha.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Hétf. Okt. 31 2016, 22:58




    Luke

    és ©

    Mikhal



    Megint kezdi...Kirúgom a legközelebbi sarkon, komolyan mondom...
    De rinyálsz. Mindig rinyálsz...Becsapom magam után az autó ajtaját, majd Franko meg is indul az autóval. De legalább néma csend van egész végig ami, nagyon is jól esik. Igen megfenyegettem, és ez érdekel a legkevésbé mennyire tiportam bele a kis törékeny lelki világába. Annak kéne inkább örülnie, hogy elhoztam magammal, és még pluszba kap egy ilyet is...Nem értem mit látnak benne, én már csak egy potenciális áldozat jelöltet...

    Az autó végig száguld Brooklynon el innen vissza oda ahova kell, menni. Az út vége felé, váltok pár szót Naummal, oroszul, majd megállunk ott ahol még akkor, felvettük Luciust. Nem mondok semmit csak felé fordítom a tekintetem, hogy eddig tartott a taxi, és mehet haza, a bébicsőszéhez, vagy a nevelőihez, akárkihez, csak szálljon már ki innen, és tudjak haza menni a dolgomat tovább intézni. A dögje miatt tovább elvoltunk, és el vagyok csúszva az idővel. Persze most hogy vissza húztam aurámat, a hullája megint bűzölögni kezdett, és gyengült a tartása, kicsit nehezebben mozog, de majd megoldja. Haza cipeli a hátán mit bánom én. Ha el is kapják, nem igen fognak adni egy 14 éves szavára, ha esetleg bele akarna mártani. A továbbiakban már nem az én felelősségem, és nem is vállalok érte semmit.. Amint kiszáll az autóból, és becsukódik az ajtó utánuk, az autó meg is indul, és végre mélyet sóhajtva hajtom hátra a fejemet, az ülésnek.

    (Köszönöm a játékot Smile Tapsol )



    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Hétf. Okt. 31 2016, 23:29

    Mikhal - Lucius

    Tényleg kiakadok Mikhalra, nagyon is, mert igenis én segítettem neki, hát nehogy már én legyek hálás azért, mert megnézhettem, hogyan lop el egy hullát. Még mit nem.
    Kiástam neki, nem? A sajátomat is kiástam nem? Akkor meg? A fenyegetései meg nem hatnak meg, hajrá, úgy is vissza fogja kapni, és esküszöm, még én is vissza fogok jönni, hogy halálra szekáljam.
    Nem értem őt, egyszerűen nem. Azért járjak hozzá tanulni, de közben meg gyűlöl és megfojtana egy kanál vízben is. Bemutat a saját apámnak büszkén, közben meg csak idegesítem. Most vagy skizofrén vagy egyszerűen magától hülye.
    Persze, hogy nem szólok egy szót sem az úton, éppen bevágtam a duzzogást, és egészen addig kussolok, míg ki nem tesznek a hullámmal együtt.
    -Köszönöm, Mikhal. Neked is Franko.
    Mert ennyi van bennem, mert én nem vagyok paraszt, és megköszönöm az egészet, még akkor is, ha most mérhetetlenül pipa vagyok a fickóra.
    Igenis rájöttem valamire, igenis már tudom, hogy sokkal több van bennem, mint amit hisz rólam, és ezt egyszer be is fogom bizonyítani.
    Megvárom, míg elhajtanak, aztán a hullámra nézek... haza kell vinnem.

    //Köszönöm én is! :-) wow //



    Magamnak: #C5EC2A

    Re: The Evergreens Cemetery

    on Vas. Jan. 15 2017, 19:53


    Sponsored content

    Re: The Evergreens Cemetery


      Pontos idő: Pént. Nov. 24 2017, 04:32