Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Wall Street
by Jackson Montgomery Yesterday at 23:59

» Brian lakása - Hálaadás
by Thomas Mackenzie Yesterday at 22:12

» The River Café
by Allena Rhys Yesterday at 21:59

» Broadway
by Damien James McCormack Yesterday at 13:24

» Hudson Heights
by Admin Yesterday at 00:05

» Brooklyn Army Terminal
by Leo Veikko Szer. Nov. 22 2017, 23:03

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Szer. Nov. 22 2017, 21:16

» Hotel Plaza Athénée
by Camilla Wander Szer. Nov. 22 2017, 17:51

» Gabriel Háza
by Gabriel Skoglund Szer. Nov. 22 2017, 13:20

» Clove Lakes Park
by Mikhal Zharkov Szomb. Nov. 18 2017, 20:13

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Brighton Beach

    Share

    Brighton Beach

    on Szomb. Okt. 03 2015, 00:20





    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brighton Beach

    on Vas. Okt. 11 2015, 19:31

    Mother & Daughter



    Régen szerettem ezt a helyet, gyakran jártam ide. Igaz, annak megvan már pár száz éve, de ettől még nem csökkent bennem a hely iránti kedvelés. Éppen azért vagyok itt, mert talán a hely szelleme elnyomja bennem a merő undort annak kapcsán, hogy megnyitottam magam a lehetőségek előtt. Ideje lenne túlesni egy kellemetlen beszélgetésen, ekképpen itt vagyok, kiterjesztett energiákkal és várom a csapást. Tudom, hogy követ, vagy követtet, teljesen mindegy. És nem félek tőle, de a múltkori húzása a férjemet - igen, a férjemet, már a férjemet - illetőn eléggé betett. Mérgezett tündérétel, Nina? Gyerekes.
    Nem szóltam Davidnek, hogy hová jövök, mert nem akartam, hogy aggódjon. Most a parton ücsörgök, gömbölyödő pocakomat mell alatt fűzött felsőrésszel takarom el, s a kabátom is olyan, amivel optikailag csalhatok. Álca alá vontam magam, így az emberek nem látnak semmit belőlem, s nem is kell a kontaktlencséimet viselnem. Lila macskaszemeimmel pásztázom a környéket, s közben energiáimat is tapogatóállapotban tartom. Érezni akarom, amint a közelembe ér. A látás nem elég.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brighton Beach

    on Szomb. Okt. 17 2015, 19:01

    Hm, Brighton Beach. De rég jártam én már itt. Már nem is tudom melyik évszázad környékén. Szép hely volt akkor is és most is. De most nem ezért jöttem, hogy gyönyörködjek a partban, hanem, hogy végre beszélgessek egy kicsit az egyik gyermekemmel. Jekatyenkával már amúgy is elég rég találkoztam. És néha meg kell ejteni egy anya – lánya csevejt avagy találkát. Főleg akkor, ha valami olyasmi sikerült ennek a lánynak, ami nekem még soha. Össze jött egy tollassal, akivel egy kicsit jobban sikerült össze melegednie, mint azt vártam. Most persze talán büszkének kéne rá lennem, vagy legalább örülnöm kéne neki. Ám ez nem olyan egyszerű.
    Már egy ideje vissza tértem a városba, úgy hogy volt időm figyelni egy kicsit. Vagy figyeltetni. Így már tudok egy pár dolgot, de sajnos még sem eleget.
    Kicsit követtem az én kis Kátyámat és talán még próbálkoztam a férje meg mérgezésével is, de ez valahogy nem jött össze. Na, majd legközelebb… Meg pillantom az én kis kincsemet egy padon egyedül ücsörögve. Hm, azért látszik rajta, hogy kis köze van is hozzám.
    Lassan, óvatosan indulok neki, hisz annyira nem sietünk. Hátulról jövök, és mikor oda érek, jobbján kezeimet megtámasztom a háttámlán.
    – Hm, még mindig gyönyörű hely, nem igaz? – mosolygok bájosan, mintha olyan jó is lenne a mi kis kapcsolatunk. Ugyan az emberek most az álcám miatt nem látnak, ám még is az öregebbik énemet mutatom, hisz most ahhoz valahogy jobb kedvem van.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brighton Beach

    on Szomb. Okt. 17 2015, 22:09

    Mother & Daughter




    Mondani szoktam, hogy a pofám leszakad, amikor valaki olyasmiket gondol - és ezt hangoztatja is - amikről nekem az a véleményem, hogy baromság. Nos, egy latrinában ugyan előbb turkálnék, mint anyám fejében, de ha hallanám a gondolatait - "én Kátyám" brr - akkor nem csak a pofám szakadna le, hanem minden másom is. Félelmetes, hogy mennyire utálom még a gondolatát annak is, hogy itt van. De persze ne legyen egy szavam se, a megjelenésére szinte számítok, azért jöttem ide, mert sejtettem, hogy követ, hát akkor inkább essünk túl rajta idegenben és ne otthon.
    - Csodálatos.
    Jegyzem meg némi éllel, s csak azért se fordítom felé az arcomat. Ha akar, akkor majd úgyis leül mellém, nem félek én attól, hogy engedélyre várna tőlem. Pláne azért, mert én sem vártam arra soha, senkitől. Ebben nagyon is hasonlítunk egymásra, kár lenne tagadni. A vér az vér. Meg a neveltetés is az. Én kaptam belőle 50 évet, több is volt, mint elég.
    - De Moszkva szebb. Nem így véled?
    Kérdezem tőle még mindig a szemünk előtt elterülő, szürkeségbe vont tájat figyelve. Határozottan kedves tőlem, hogy nem teszem hozzá a vágyamat, mely szerint ha igent mond, akkor közölném vele: menjen vissza oda. Nem akarom felbosszantani magam, de egyszerűen már a puszta jelenléte is irritál.
    - Miért jöttél?
    Támadom le a nyers kérdéssel. Nem akarok cicózni. Tudni vágyom mi hozta ide ennyi távol leélt év után.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brighton Beach

    on Szer. Okt. 28 2015, 00:30




    Kátya

    és ©

    Nina

    Jó újra látni az én kis Kátyámat. Igazán bájosan néz ki. Azért csak szerencséje van és inkább rám ütött, ez a kis hálátlan. Így nevelje fel az ember a lányát, hogy utána, meg hallgathatja, ahogy már a pokolba kívánná. Az egyik azért nyafog, mert neveltem, a másik meg azért nyafogna, mert nem. Hogy döntenék már el, hogy mit akarnak!- Ejnye, na! Még csak most jöttem és máris vissza küldenél? Egy kicsit azért még élvezném ezt a jó időt.-csóválom meg a fejem és helyet foglalok mellette, hisz öreg vagyok én már itt órákat álldogálni. A kérdésével meg nagyon jól tudom hova akart kilyukadni, de nincs olyan szerencséje, hogy egyhamar vissza is mennyek. Még bőven van itt dolgom. Csak tudnám, hogy mi baja van velem. Jó, egyszer majd nem megmérgeztem a férjét. Na és? Élt már mellettem, tudhatná már, hogy milyen vagyok. -Az ember csak meglátogatja a kedvenc gyerekét és már egyből az indokot kell keresni, hogy miért? Ugyan drágám, ne gondolj rosszra. Csak már rég láttalak és szeretném tudni, hogy hogy vagytok.- meredek én is tájba és koncentrálok, hogy ki ne essek a bájos anyuka szerepéből. Tudom, hogy nem veszi be, de azért hátha cukkolhatom vele. -Vagy már ez is gond?


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brighton Beach

    on Szomb. Okt. 31 2015, 15:53



    Mother & Daughter



    Mondhatnam, hogy orom anyamnak oromet szerezni azzal, hogy lathat, de ebben annyi igazsag lenne, mint abban, hogy Belial szabad. Ugy hianyzott nekem ez a talalkozas, mint uveges totnak a hanyatt eses, bar sokat lattam mar eletemben, de az uveges totokrol meg en sem tudnek szemelyleirast adni.
    - Tekintve, hogy a kutya nem hivott, kuldeni se kuldelek sehova.
    Huzom el a szamat, s teatralis szemforgatast is mellekelek hozza, hadd oruljon anyam annak, hogy lat. Sose voltam mintagyerek, igy tul a ketszazon meg plane nem leszek az, szoval nem hiszem, hogy vannak elvarasai iranyomba. Ha meg megis? Hat igy jart.
    - Ne kerulgessuk a forro kasat! Miert jottel, mondd? Moszkva tul szuknek bizonyult csodas szemelyisegednek es eluntad magad vagy mi egyebnek koszonhetem a latogatasodat ennyi ev utan? Higy a kitunteto figyelmedrol ne is beszeljek..
    Terek rogvest a lenyegre. Hacsak nem fordult ki a jelleme a negy sarkabol, akkor ugy sejtem, hogy o sem az a kertelos tipus. Bar ha itt csavargatni fogja nekem a szavakat, lehet hogy elszabadul a pokol. Mondjuk.. a hazikedvencet figyelembe veve ezzel a kifejezessel talan nem kene dobalozzak.
    - A kedvenc gyermeked egyedul van es nem tobbes szamban, szoval arrol nyilatkozhat ugyan, higy o hogy van, de ebbe a kiralyi tobbesbe ne meruljunk bele.
    Az kene meg, hogy Daverol vagy a babarol kelljen traccsoljak anyammal. Szep vilag lenne, mit ne mondjak.
    - Jaj, de udvariatlan vagyok! Es te hogy vagy, anyam?
    Kerdem tole, abban remenykedve, hogy amig magarol beszel, addig se en leszek nala musoron.

    @

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brighton Beach

    on Kedd Dec. 01 2015, 21:11




    Kátya

    és ©

    Nina

    Most mondhatnám azt, hogy örülök annak, hogy végre, ennyi idő után láthatom a lánykámat, mert hát melyik anya nem örülne neki? De sosem voltam egy minta anya (még csak azt kellet volna), amivel mindenki tisztába van. Főleg ő. Nem is kéne kertelnem a dolgok mellet, hisz egyikünk se van oda a másikért, de azért egy kicsit szeretném húzni az agyát. Ha már eddig nyugta volt tőlem most ne legyen. –Ezt örömmel hallom. – húzom mosolyra szám, mint aki tényleg örül ennek, holott nem érdekel, hogy ha a pokol bugyrába küldene el is. Addig úgy sem szabadul meg tőlem, míg én azt úgy nem akarom. –Na, de azért jobban is örülhetnél anyádnak. – jegyzem meg szemforgatására. Persze még jó, hogy nem gondolom komolyan. Ez még viccnek is rossz, hogy örüljön nekem valaki. –Moszkva szép egy hely, ámbár néha ki kell mozdulni, ha nem akarod megunni. Ilyenkor jót tesz egy kis amolyan ’’nyaralás’’ féleség. És ha már utazok, miért is ne hozzád? Talán nem vagyok valami jó anya, de azért, már kíváncsi voltam rád. Tudod, hogy változtál e valamit ennyi év elteltével, vagy csak csupán élsz e még…- lábaimat keresztbe teszem és, hol a tájat, hol pedig Kátyára pillantok. Érezze már törődésemet e kis látogatás alkalmával. Inkább örülhetne, hogy vele még foglalkozom is. Ha nem is teljes jó indulatból, de foglalkozom vele. –Na, hát nincs férfi az oldaladon? – hökkenek meg, amit még igaznak is lehetne mondani, ha nem lennének információim. Persze azért kíváncsi vagyok, hogy ő mit, hogy ad be. Ezáltal legalább meg nyugodhat, hogy ’’nem tudok semmi olyat”, más részt én is meg láthatom, hogy áll hozzám. Ha már kis kedvesét nem említi, akkor itt már van valami. Tudja jól, hogy angyal még nem volt listámon, így ezt akár az orrom alá is dörgölhetné, hogy neki bezzeg ez sikerült. Valami itt nem stimmel. Kíváncsi vagyok, mit rejteget előlem ennyire…
    -Ugyan, mintha érdekelne is. – mosolyodom el gonoszul. Na, ennyire nincs kedve a kis életéről mesélni, hogy már én vagyok a téma? Ejnye… De hát, így később szabadul a jómadár.


    Re: Brighton Beach

    on Vas. Jan. 15 2017, 19:37

    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Brighton Beach

    on Vas. Márc. 12 2017, 22:14

    Allena – Gabriel

    Csendben ácsorgok a parton, s hiába napfény, szellő, gyerekzsivaj, a szívem nem könnyű. Nehéz volt megszoknom a megnőtt képességemet, még most sem tudom megszokni, de már képes vagyok irányítani azt, s nem elfolyni benne. Atyám képességét szinte majdnem teljes egészében megkaptam, ám emberi oldalam nehezen birkózik vele, s a minduntalan küzdelem s tanulás, beismerés és újabb oldalának megismerése a képességemnek még inkább kibontakoztatta bennem a türelmet, ámde kezd kimeríteni is. Látni mindenkit, úgy, ahogy önvalójában létezik, az eredendő lelkét, s feladatainak mibenlétét, s annak végeredményét, voltaképpen a mindenség létezését és fejlődését teszi számomra feleslegessé, s ebben az ürességben léteznem kín.
    Még sosem voltam ennyire csendes és eltévedt. Nehéz örülnöm, boldognak lennem, most még annyira sem megy, mint korábban. Ám hiszek a jó dolgokban, s ez minduntalan előre, tovább lendít.
    Bár hosszú időt töltöttem atyám társaságában, aki végül felkarolt a helyszínről, függésem Richardtól oly’ erővel rendelkezik, hogy nem tudtam ellenállni neki, atyám pedig nem fosztott meg ettől, lévén úgy tartja, ez is fejlődésemül szolgál. Így időnként kénytelen voltam visszatérni az emberi világba, hogy aztán újfent összetörve visszatérjek atyámhoz. Kezdetben úgy éreztem, szétszakadok, s csak az időben és atyám meglátásában bíztam. És abban, amiért most itt vagyok. Az emberi idő viszonylagos, a világé, így náluk oly sok idő nem telt el, mióta atyám magához vett, nem akarok kiesni az itteni világ folyamatából.
    Allenát várom. Olyan fontos ő az életemben, mintha lelkem egy része lenne, s érzem, beszélnem kell vele.
    - Allena? Hallasz engem? – suttogom a szélbe. Hajamat kendő fedi, homlokomat mindenképpen. A harmadik szem számomra már nem csak holmi átvitt értelem, s még mindig zavaró, hogy van.
    avatar
    Allena Rhys

    Faj : Angyal
    Rang : Almha-A művészet angyala, Isten adományozója
    Tartózkodási hely : Ahol a művészet jelen van
    Kor : 1992
    Foglalkozás : hegedűművész

    Re: Brighton Beach

    on Vas. Márc. 12 2017, 22:53

    Gabriel & Allena
    Zene neked: Speeding Cars



    Tavasz....Olyan gyönyörű. Az élet utat tör magának a halálból és újra megragadja a fényt, hogy magába szívjon valami mélyet. valamit ami segíti az egész nyarat feltámasztani. A tavasz...változások ura, és életek mentője. A hideg átkarolója. Az emberek elő mernek jönni a torz hidegből és a zsongás megkezdődik. A virágok első jelzései, a megjelenő szorgos porzók, és a szél ami oly kedvesen simogatja meg arcomat. Csak én...én nem érzem azt a tavaszt amit éreznem kéne. Túl sok mindent történt a télben....Sokkal inkább csúsztam össze mint hogy össze szedtem volna magam. Arcom beesett, a testem gyenge, a lelkem sebzett. Össze húzom magamon a hosszú kardigánt. A fekete nadrág így sem véd meg és a hideg engem még megtalál. Vörös hajam gyengén emelkedik a levegőbe. A kis tavasz köszöntő karneválba valahogy nem illek bele...Nem is érzem magam ide jónak....A zene azonban túl boldog és ahogy meghallom kicsit művészi énem szabadul és megemeli testemet és...Igen....Ez az ami még életben tart itt. Ez volt az ami a hideget elviseltette velem. Földanya, és Háború eltűnését. Darylt, és....Gabriel...Művészet vagyok! Ez az ami miatt még itt kell lennem. Az emberek miatt. Mert én...én vagyok talán már az egyedüli aki hisz bennük. hisz engem nem ők bántottak. Sokakkal inkább azok...azok kik mindig közel voltak..Végig sétálok a kirakott bódék mellett és lassan halkul a zene ahogy végig sétálok a betonos úton amit lassan felvált a homok. A korlátot fogva lassan lelépkedek a lépcsőn majd leérkezek és a tenger szele kicsit erősebben megcsap mire mélyet szusszanok és lehunyom szemeim majd ajkaim között fújom ki a levegőt. Elnézek jobbra és megpillantom alakját. Figyelem kék szemeimmel, majd eltűröm vörös hajamat oldalra és alakját nézem...Miért kell nekem eljönnöm? Miért?! Nekem miért kell ide szaladnom hozzá? Ő elment és magamra hagyott! Lassú léptekkel indulok el felé, és minden lépés olyan mintha süllyednék a homokban. Szavaira oda érek, és megállok tőle 5 lépésre. Nem akarok közelebb menni hozzá.-Hallak Gabriel.-mondom ki ahogy figyelem és össze fonom magam előtt jobban a kezeimet vele együtt jobban magamra csavarom a kardigánt.-Hallom minden egyes szavad, sóhajod....hallom mind azt amit más nem...de te vajon hallasz másokat? Vagy saját magadat?-kérdezem ahogy figyelem tenger kék szemeimmel.

    Ruházat: [url=]link[/url]
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Brighton Beach

    on Szer. Márc. 15 2017, 18:39

    Allena – Gabriel

    Szívem megdobban örömömben, ahogy megpillantom. Meghallgatott! A mosoly azonban fájdalmas döbbenetté alakul át, ahogy meglátom, miként is néz ki. Valójában egymás tükörképei vagyunk, ami történt velem, az is megviselt, s az is, hogy Allenát úgy ott hagytam.
    - Allena... ! - suttogom döbbenten. Földbe gyökerezett lábam nem enged mozdulni, s a látottak alapján tartok is attól, hogy valójában nem akar beszélni velem. S még valami megállít. A képességem. Birokra kél bennem a látás és az, hogy tiszteletben akarom tartani saját lelkét, sorsát, döntéseit. Bőröm szinte beleszürkül a képesség gátlásába, a lélegzetem Allena állapotának látványától, s hogy képességem visszafogjam, megakad.
    - Allena, ó istenem! – léptem megindul, ahogy ő nem lép tovább, karjaim, s emberek számára láthatatlan szárnyaim köré fonom, behunyom szemeim, ha nem lök el.
    - Ó, Allena, annyira sajnálom. Nagyon sajnálom, hogy akkor úgy elmentem. Bocsánatot kérek.
    Legszívesebben addig ölelném, míg újfent nem érzem, hogy boldog, hogy egészséges. Megrémít, ahogy kinéz, holott én magam sem nézek ki jobban.
    Szavai mélyen találnak.
    - Nem a szavak érnek el hozzám... – felelem halkan, majd hátrébb lépve, leveszem a kendőt, feltárva azt, ami legfőképpen megviselt az utóbbi időben.
    De ahogy kinyitnám a harmadik szemem, máris teszem rá tenyerem, elkapva Allena való lelkéből és leendő történetéből egy darabot. Nem akarok belelesni!
    - Sajnálom! Annyira sajnálom!
    Amit megjósoltam, mind bekövetkezett. Amire nem számítottam, az az, ami jelen pillanatban van velünk.
    avatar
    Allena Rhys

    Faj : Angyal
    Rang : Almha-A művészet angyala, Isten adományozója
    Tartózkodási hely : Ahol a művészet jelen van
    Kor : 1992
    Foglalkozás : hegedűművész

    Re: Brighton Beach

    on Csüt. Márc. 16 2017, 17:49

    Gabriel & Allena
    Zene neked: Speeding Cars



    Látom a döbbenetet az arcán, de nem szégyellem el magam. Lásd mit tesznek velem! lásd mivé tesztek ti, kik az emberek fölé emelkedtek! Mi szolgáljuk őket, mégis úgy viselkedtek, mintha mindent megtehetnétek! Mind úgy viselkedik mintha egy isten lenne. Szorosabban össze húzom magam és ajkaimat is ahogy figyelem, miként indul meg felém, lépteivel és ölel magához. Nem ölelem vissza csak lehunyom a szemeim és hagyom, hogy érezze mind azt amit én érzek. Szavai, mind csak leperegnek rólam...Sajnálod...Megbocsájtok, de nem felejtek és ezt te is tudod, nephilim...Leveszi a kendőt, és....pupilláim kitágulnak és arcom vonásai meggyengülnek majd lesütöm tekintetemet. Lassan közelebb lépek és elengedem a kardigánom széleit majd lassan oda lépve, finoman megemelve kezeimet fogok arcára, érintésem gyenge és mélyek lesznek. Hirtelen minden olyan ragyogó arany színbe esik, meleg lesz körülöttünk, a szél is elcsendesedik és a tenger, homok helyére sok-sok virág telepszik és mind mintha minket figyelnének. Árad a melegség, a nyugalom az én kis csepp erőmből. Ez az álomvilág amit magammal hordok és most megosztom Gabriellel majd fel pillantok rá. Arcom most nem olyan beesett, a képzelet itt át veri őt is és engem is. Úgy látjuk egymást mint a friss tulipánok. Ragyogunk.-Néz rám egyetlen Gabriel...néz a szemeimbe. Nem érdekel az, mit látsz bennem. Nem érdekel, ha látod azt amit én nem....De hagyd, hogy segítsek neked és át ölelhesselek. Magamhoz vonhassalak....és ne fuss el előlem...pontosan egy várad akarok lenni..Egy bástya. Ami neked él...Kérlek...Csak..bíz bennem. Bíz abban amit nyújtani tudok. Hisz...barátok vagyunk. olyan vagy nekem mint a testvérem. A szívem egyik darabja vagy. És ha a szív egyik darabja nem mozog akkor az angyal is elesik...-suttogom halkan ahogy végig szemei pillantását várom, hogy láthassam, hogy rám tekint, és velem van.

    Ruházat: [url=link]link[/url]
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Brighton Beach

    on Pént. Márc. 17 2017, 20:54

    Allena – Gabriel

    Könnyeim kezdenek hullani, ahogy átérzem mindazt, ami benne van. Nem tartom magam gyengének, vagy túlérzékenynek. Allena azonban nagyon sokat jelent számomra, s kiérezni, én is tehetek mindarról, amilyen állapotban van, vádolom magam érte. A világ összes bocsánatkérése kevés lenne ahhoz, hogy jóvátegyem, amit elkövettem ellene. Ellene, akit mindig is a barátomnak, lényem fontos részének tartottam, s tartok. Nővérem ő.
    Szemeim lehunyom, míg a tenyeremet a harmadik szememre tapasztom. Érzékelem a változást, s annak tudom be, véletlenül beleléptem Allena személyiségébe, bevonódtam. Nem merek mozdulni, s levegőt sem venni nagyon, figyelni kezdek, hogy ki tudjam magam vonni belőle, minél kevésbé bántani Allenát.
    Szavai a szívemig, lelkemig jutnak el, fájó szeretőn, s szerető fájón fordulnak felé. Szavai bársonyként fonnak körbe, megnyugtatva remegő lelkem. De még nem merem elvenni a kezem, kinyitni a szemem. Nem akarok fájdalmat okozni neki.
    - Bízok benned Allena. Mindig is bíztam. Csak félek, hogy bajod esik miattam. Nem akarok neked fájdalmat okozni, sosem akartam. Olyan vagy számomra, mint a testvérem, lelkem, s szívem része. Szeretnék a támaszod lenni, és tartok tőle, kevés az én erőm hozzá. De akkor is szeretném.
    Egy rövid ideig még így maradok, aztán leveszem a kezem a homlokomról, s lassan nyitom ki mindegyik szemem. Elnémulok a látványtól, szívem mélyéig hatol egész lénye.
    Nem tudok megszólalni, csak nézek a szemeibe, s sodródom erejével, korántsem elveszve.
    Milyen ostoba voltam, hogy úgy véltem, képes leszek őt valaha bántani, akaratlanul is! Sokkal erősebb és hatalmasabb nálam. De egyvalamit szeretnék akkor is adni, mert ő és én...
    Kezem arca felé nyúlik, mosollyal simítok végig rajta, majd erőmet, s kevéske energiámat, amely eltörpül az övé mellett, átadom számára.
    - Támaszod szeretnék lenni Allena, jöjjön, s légyen bármi. Szeretnék szíved mozgó darabja lenni, hogy végigjárhasd utad. Nővérem.
    Hagyom, hogy képességem dolgozzon, befogadja mindazt, amit Allenától érkezik, már nem hadakozom ellene, elfogadom. Ez ő, s én mellette akarok lenni. Mindvégig, utolsó lélegzetemig.
    Ember énem számára azonban már túl sok mindez, s érzem, ahogy az angyali, s emberi énem közötti kapocs halványul, ember énemmel együtt. Megszédülök, de töretlenül adom át örömöm és energiám Allena számára, hogy minél előbb felépüljön.
    avatar
    Allena Rhys

    Faj : Angyal
    Rang : Almha-A művészet angyala, Isten adományozója
    Tartózkodási hely : Ahol a művészet jelen van
    Kor : 1992
    Foglalkozás : hegedűművész

    Re: Brighton Beach

    on Pént. Márc. 17 2017, 22:24

    Gabriel & Allena
    Zene neked: Speeding Cars



    Figyelem kék szemeimmel ahogy, lassan elenged és engedi, hogy átfonjam erőmmel, melegemmel, szeretetemmel...Nem tudom mivel bizonyíthatnék még neki....Ahogy enged nekem oldalra tűröm szőke tincseit és rá mosolygok ahogy szemeibe nézek. Hallgatom szavait és megtörlöm finoman könnyes arcát majd oda lépve ölelem út szorosan. érzem ahogy táplálni akar engem, és ahogy kezd eltávolodni de fehér fényem és energiám át fonja őt és tartja, ahogy magamat is és őt is. Kinyitva szemeim vállára támasztom finoman homlokomat.-Szeretnék veled közös lenni. Egyé lenni...-suttogom ajkaim között ahogy lassan kicsit eltávolodok tőle és felpillantok rá.-Nem tudsz ennyivel elküldeni magadtól...-nevetek halkan ahogy lesütöm szemeim.-Szeretném ha olyan gyönyörűen ragyognál mint amikor ismét egymásra találtunk.-mondom halkan és finoman kezeire simítok.-Légy erős...légy igaz, légy az aki vagy. Az én Gabrielem vagy...az egyetlen...-mondom ki ahogy megemelem kézfejét és finoman rá csókolok.-Köszönöm, hogy megadod nekem...-suttogom.-Nem tudod, hogy ez mennyire sokat jelent nekem....-vallom meg ahogy fejemet mellkasának döntöm gyengén.

    Ruházat: [url=link]link[/url]
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Brighton Beach

    on Szomb. Márc. 18 2017, 20:09

    Allena – Gabriel

    Ahogy letörli könnyeim, tekintetemben a szeretet és a hála egyszerre jelenik meg, finom mosollyal ajkaimon, s szemeimben. Könnyeim azonban újfent utat lelnek, amikor átölel, ám ezek már az öröm könnyei, amelyek elapadnak, mikoron energiává alakítva, erőt szeretnék adni Allena számára.
    Emberi oldalam hálásan fogadja az erőt, amely Allenától érkezik, mint ahogy én is fürdeni kezdek benne, s mindezt ez az erőt elfogadva, viszonzom számára. Átölelem, ahogy kimondja mindazt, amit én is gondolok felőle.
    - Szeretnék én is... – ám kevésnek érzem magam hozzá, Allena sokkal hatalmasabb és több, mint amilyen én valaha is leszek.
    - Nem akarlak elküldeni, sehogysem! – suttogom rémülten, majd bizonytalanná válok, s ahogy figyelem, megnyugszom, s újabb szavaira érzem, ahogy rózsák gyúlnak orcáimon.
    - Magam is azt szeretném, hogy te ragyogj úgy... – suttogom.
    Ahogy nekem dől, karjaim, s szárnyaim átfonják, szeretettel, gyengédséggel. Látom, tudom ki ő teljes valójában, s már nem rémít meg a képességem, mint ahogy azt is tudom..
    - Szeretnék számodra mindent megadni, hogy az lehess, aki igazán vagy. Köszönöm, Allena – a köszönömnek számomra varázsereje van, benne rejlik mindaz, ami két lény között létrejön, s az mind csupa jó. Ezt szeretném megadni Allenának. Energiám teljesen átjárja, s érzem, ahogy egyre fényesebben ragyogok, s szeretném mindezt átadni neki, mert azt szeretném, hogy minél fényesebben ragyogjon lelke, s lelkem minden erejével átölelem, körbeburkolom, minél több erőt kapjon.
    avatar
    Allena Rhys

    Faj : Angyal
    Rang : Almha-A művészet angyala, Isten adományozója
    Tartózkodási hely : Ahol a művészet jelen van
    Kor : 1992
    Foglalkozás : hegedűművész

    Re: Brighton Beach

    on Pént. Márc. 24 2017, 18:27

    Gabriel & Allena
    Zene neked: Solitary Ground



    Táplálni akar engem, én pedig elmosolyodom majd lehajtom a fejemet, végül kezeimet végig vezetem vállán és karjain majd össze kulcsolom vele ujjaim és lehunyom a szemeim. Halkan kezdek énekelni neki. Művészetem az ami most életben tart, és arra sarkal, hogy össze szedjem megmaradt erőmet. Kinyitva szemeim nézek fel Gabrielre folytatva a dalt ahogy szemeit nézem, majd lassan húzni kezdem magammal finom táncra húzva magammal, miközben valahol a levegőben mintha zongora hangja csendülne. A virágok, mintha a szél felkapná őket és kezdenek körülöttünk szállni, én pedig csak énekelek miközben Gabrielt nézem. Lassan lépkedek és hirtelen úgy érzem magam mint mikor először megismertem. Arra sarkalom, hogy ő is táncoljon, hogy át járja az energia, boldogság. A mi közös boldogságunk. Kitárom szárnyaimat amik fel ragyognak bár a valóságban most kissé beszürkültek...Úgy érzem magam mint mikor a reneszánsz kora virágzott, és egyre csak táncoltam, boldog voltam....éltettek. És most....Gabriel és éltet engem és én is éltetni akarom őt. Egyre csak táncolok vele és énekelek ahogy csak kifér megfáradt testemből majd ahogy vége a dallamnak megállok, és le engedem szárnyaimat lehunyom a szemeim és végül a rét, a virágok és minden eltűnik. Ismét a tengerparton állunk és végül lassan oda lépve barátomhoz ölelem át.-Mond el kérlek...mi történt veled eddig?

    Ruházat: [url=link]link[/url]
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Brighton Beach

    on Szomb. Márc. 25 2017, 21:42

    Allena – Gabriel

    Összefonom vele ujjaim, s figyelem, majd mikor dallá változik energiája, széttárom szárnyaim, s körülölelem vele, továbbra is energiát adva neki, s megfürödve hangjának minden rezdülésében.
    Dallama mozgásra sarkall, s érzem, ahogy ő is mozdul. Együtt mozdulok vele, s dallamával, mosollyá alakítva mindazt, amit tőle kapok, s megújult erővel adom át továbbra is mindazt, amit tőle kapok, s amivé érik bennem. Csatlakozom dalához, kiegészítve, tovább szárnyaltatva a dallamot, amely benne él s kél, hiába érzem, vajmi kevés hangom hozzá. Ahogy szárnyait érzem, széttárná, szárnyaim öleléséből elengedem, s hátamra simítom sajátom, teret engedve Allenáénak.
    Mindaz, ami körülöttünk van, lassanként eltűnik, a valóság kerül előtérbe, s mikor átölel, viszontölelem, óvón, szeretettel, s figyelemmel. Szavaira azonban először eltűnik a mosolyom, majd puha lágysággal tér vissza. Még most is csak én vagyok a figyelme, nem ő maga.
    - Ugyanezt kérdezhetném én is – aztán egyik kezét finoman összekulcsolom a sajátoméval.
    Aztán mély levegőt veszek, s belekezdek.
    - Ősszel én is ott voltam éjjel, amikor megnyílt a másik dimenzió. A harmadik szemem kinyílt tőle, ami atyám öröksége. Nem emlékszem, hogyan kerültem atyámhoz, az idő és a tér teljesen szétszakadt a számomra – halkul a hangom. Túl vagyok már a mélyponton, pusztán az emlékezés hangja csendül fel bennem.
    - Időbe telt, mire érzékeltem a külvilágot. Atyám magához vett, s most tanít a képességemre.
    Nem mondom, hogy nagyon nehéz, mert azt látni rajtam.
    - És... még valami más is történt velem.. – kezét tartó kezemet a tarkómra csúsztatom. Érezhető a jelből áradó energia, melyet csakis természetfelettiek látnak, s érzékelnek.
    - Megjelölt egy vámpír – sejtem, hogy tudja, ez mit jelent, s azt is, hogy ez milyen függőséggel jár. – Szerencsésnek mondhatom magam, Richard figyelmes.
    Veszek egy mély levegőt, s szomorú mosoly kél arcomon, majd érdeklődő.
    - S veled? Mi minden történt?
    avatar
    Allena Rhys

    Faj : Angyal
    Rang : Almha-A művészet angyala, Isten adományozója
    Tartózkodási hely : Ahol a művészet jelen van
    Kor : 1992
    Foglalkozás : hegedűművész

    Re: Brighton Beach

    on Csüt. Márc. 30 2017, 17:28

    Gabriel & Allena
    Zene neked: Solitary Ground




    Lassan ellépek ahogy beszélni kezd, hogy lássam az arcát miközben mesél nekem. Ujjainkat szorosan össze fontuk én meg csak csendben hallgatom. Annyi kérdés fogalmazódik meg bennem. Miért volt ott? Miért nem bújt el ahogy tennie kellett volna? Az apja...azért nem láthattam hosszú ideig? Aztán ismét közelebb húz és megérzem a kezem alatt a jelet mire elnyílnak ajkaim és kék szemeim meglepődötségett árulnak el. Aztán össze zárom ajkaim és nyelek egyet...hogy? Ki? Figyelmes. lehunyom szemeimet és le pillantok kezeimre.-Meggyengültem..-felelem kérdésére válaszolva.-Természet anyám, egy ideje nem jelent meg és ez sebez...Ahogy Háború is eltűnt mind azon által te is elkergettél, még ha most itt is vagyok...Nem...nem is lenne nagy gondom az egészből...hiszen tudom mindannyiunknak meg van a maga baja...De...érzek valami nagyon rosszat a közelbe Gabriel. És ezt már nagyon sok éve érzem a testemben. Nem csak a legutóbbi figyelmeztetésed ijesztett meg....Sok minden kezd össze omlani, oda fent hangosabb viták ütik fel a fejüket miközben lent nagy a csend...Nem mintha tehetnék bármit is...de a világ sakk tábla mi meg bábuk vagyunk...Még ha azt is gondoljuk mi döntünk magunkról.-pillantok a tenger felé kék szemeimmel és lehunyom őket ahogy finoman megszorítom a kezét.

    Ruházat: [url=link]link[/url]
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Brighton Beach

    on Csüt. Ápr. 06 2017, 21:01

    Allena – Gabriel

    A várakozó feszültségben kinyílt ajkaim becsukódnak, ahogy végül nem reagál szóban arra, ami történt velem. Elfogadom, ha nem akar ezzel foglalkozni, még ha rá is kérdezett, mi van velem. Már nem szégyellem el magam ilyenkor. Tudomásul veszem, s hagyom elmúlni a pillanatot.
    Arra, hogy elkergettem értetlenül meredek rá.
    Háta mögé lépek, s átölelem hátulról, szárnyaimmal, karjaimmal, a kezünket továbbra is összekulcsolva tartom, érzékelve a finom szorítást. Nem engedem el, erőt akarok neki adni. A tengert nézem szavaim közben.
    - Sajnálom, hogy eltűntek az életedből. Szeretném, ha éreznéd, tudnád, mindig itt akarok lenni neked. Még ha... semmire sem vagyok jó. – hallgatok egy keveset. Már nem vagyok szomorú, hogy tudom, tapasztaltam, mennyire semmi erővel rendelkezem. Ez vagyok én, s keseregjek rajta bárhogyan is, akkor is ez lesz.
    - Szeretném megtudni, miből érezted azt, hogy elkergetlek – kis szünet után folytatom. – Azt éreztem akkor, mint általában mindig: hogy senki vagyok, az erőm mérhetetlenül kevés, hogy megvédjelek, támogassalak. Hogy semmit sem érek, s csak visszahúzlak, visszatartalak a fejlődésben, haladásban, erőd adásában. Akkor azt tartottam a leghelyesebbnek számodra, számunkra, számomra, ha inkább elmegyek. Senki sem akar egy örök vesztessel lenni. Sajnálom, ha úgy érezted, ellöklek magamtól. Éppen ellenkezőleg éreztem: én nem vagyok hozzád méltó. Hiszen nephilim vagyok. Egy senki.
    Hangom lágy, tűnődő, cseppet sem szomorú. Annak már rég vége. Mindvégig szeretet adok Allenának, szívem legmélyéről. Aggódom érte.

    avatar
    Allena Rhys

    Faj : Angyal
    Rang : Almha-A művészet angyala, Isten adományozója
    Tartózkodási hely : Ahol a művészet jelen van
    Kor : 1992
    Foglalkozás : hegedűművész

    Re: Brighton Beach

    on Vas. Ápr. 09 2017, 17:36

    Gabriel & Allena
    Zene neked: Speeding Cars



    Csak mélyet szusszanok és a vizet nézem. hagyom, hogy megérintsen, és végig mondja a gondolatait.[color=#999900]-Sajnálom Gabriel. Soha nem éreztem veled így. Sokkal többet jelentesz mint ahogy azt te valaha gondolni is fogod. De lassan kezdem megérteni, miért mennek el azok kik menni akarnak. Nem akarnak ide ragadni....-szusszanok halkan és még mindig a vizet nézem és kilépek karjaiból, ezzel kitépve magam erejéből, és már nem fogadja el bensőm adományát.[i]-Azért is jöttem, elmondjam egy kis időre elmegyek a világ másik végére....művészetre másnak is szüksége van. Itt úgy is csúnya felhők repkednek, és kitudja mikor fogjuk egymást újra épen látni.-mondom és csak ő látja ahogy kitárom szárnyaimat. Az egyiket magamhoz vonva szabadítom meg magamat egyik tollammal. Finom vércsepp esik le a végén én meg mélyet szusszanok és a tenger mintha felháborodna ezt látva mögöttem. Felé nyújtom tollamat és amint át veszi rá mosolygok és ismét mint egy kis halandó állok előtte.-Vigyázz az emlékemre és jóra használd fel ha az kell...és sajnálom hogy mellettem is feleslegesnek, semmit érőnek és senkinek érzed magad....Szerettem volna ha tudod nekem a legjobb barátom vagy mindig de....ezek szerint nagyon rosszul csinálom.-törlöm meg az arcomat könnyemtől.-Most pedig ha megbocsájtod....-rá tekintek majd lehunyva szemeimet dőlök hátra bele borulva a vízbe és a mélység azonnal beránt, magával, hogy nyomomat se lássák se ő, se senki. Simogatja a hideg az arcomat, és érzem kicsit reszketek, a levegő nem akadály a testemet lassan össze húzom és elringat a víz csak a hideg...kicsit fázok...Mégis biztonságban érzem magam.

    (Köszönöm a játékot!)

    Ruházat: [url=link]link[/url]
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Brighton Beach

    on Szer. Ápr. 19 2017, 22:08

    Allena – Gabriel

    - Ideragadni? – nem értem szavait, de inkább csendben maradok, érzem, hogy fontosat akar mondani. De legfőképpen attól némulok el, hogy eltaszítja szeretetem. Leengedem karjaim, szárnyaim és figyelem. Döbbenettől, tehetetlenségtől, sokktól némán veszem át a tollat.
    Késve reagálok arra, hogy letöröljem a könnyeit. Hasogat a lelkem, szívem, így látni. S mindezt én okoztam.
    - Mindent jól csinálsz, Allena – suttogom, s már csak a levegőt érintem. – Csupán én vagyok ostoba és vak.
    Csak pár másodpercig ácsorgok a parton, hogy a következő percben utána vessem magam, s ha elérem, akkor átöleljem, magamhoz vonjam, s ajkaira adjak egy testvéri csókot.
    ~ Szeretlek, Allena ~

    Re: Brighton Beach

    on Pént. Jún. 02 2017, 18:49


    avatar
    Shawn Russell

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 122
    Foglalkozás : főorvos, sebész

    Re: Brighton Beach

    on Vas. Szept. 03 2017, 19:53

    Új barátságok


    Mélyet szívok a tengerparti levegőből. Késő este van. Szabadnapos vagyok, Carla pedig dolgozik. Én pedig kihasználom az egyedül létemet. Futok. Jól esik. Szeretem csinálni. Kiengedni egy bizonyos fáradt gőzt amit nem tudsz se otthon, se a munkádnál. Ami felgyülemlik a testben ami, megragad és ha nem engeded ki egyszer csak olyan helyzetben pukkad ki amiben pont nem kéne. Nekem ne mondja senki, hogy a varázslényeknek nincs stressz az életükben. Kellemes hideg van, jelzi a nyár behúzta nagy melegét, és közeleg az ősz a tél előjárója. Szeretem ezt az évszakot. A hosszú pulóverek, Carla isteni forró csokijának, a színes természetnek, és puha sálak világa. Igen Nagyon szeretem. És a tök faragás. Na azt valahogy nekem hosszú éveim alatt sem tudtam megunni. Nevezzenek akár milyen határozott és szigorú arcú embernek, vagy kegyetlennek ahogy néha a húgom mondja. Néha kell. Ebben a világban vagy te élsz vagy téged élnek. Gyorsan emelem a lábaim ahogy a homok kicsúszik alólam, de nem állok meg csak gyorsulok és ez egyre jobban esik. Már látom az óriás kereket, és a fényeit. Mennyi szerelmes. Carla mindig azt mondja nekem is már meg kéne találnom azt aki hozzám való. De De valahogy nem ez körül forog a fejem. Jobban inkább az él bennem, hogy létre hozzam a saját családom, ami védelmet nyújt minden olyan mágusnak vagy nephilimnek. Olyan neplhilimeknek mint Carla. Mindig próbál lebeszélni, hogy nem azért vagyok, hogy folyton a sarkában rohanjak és védjem őt. Pedig dehogy nem. Szüksége van rám, akár mennyi idős már, akár milyen erős már. Tudom, hogy néznek rá és nem hagyom, hogy ennek az áldozata legyen az én egyetlen megmaradt testvérem. Ezt megfogadtam. És amit megfogadok, az úgy is lesz. De most. Szívesen megismernék új embereket. Tudom, hogy nem csak rossz alakok garázdálkodnak New York utcáin szóval, hátha most találok egy kedvesebb formátumú embert vagy emberfelettit.
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Brighton Beach

    on Hétf. Szept. 04 2017, 00:35

    ~Új barátságok~


    Már meglehetősen benne jártunk az estében, nekem mégsem volt kedvem behúzódni odakintről. Azt követően, hogy a napot elnyelte a horizont, a szél felélénkült, és most már sokkal erőszakosabban igyekezett összegubancolni a hajamat, mint amikor még világos volt. A víz viszont nyugodt volt, egyenletesen hullámzott szinte közvetlenül előttem. A part homokjába terített kis pokrócomon ültem, alig pár lépésre attól a ponttól, ameddig a homokot nyaldosó hullámnyelvek karja még elért. A hátam mögött a város fényei élénken világítottak, emberek mászkáltak, beszélgettek, randikat vagy egyéb találkákat tartottak. Én azonban figyelmen kívül hagytam őket és a végtelenségig nyúló óceán varázsában merültem el. Aznap este úgy döntöttem, hogy inkább nem piszkálom a bátyámat, és eljöttem otthonról. A hangos és zsúfolt szórakozóhelyekhez sem volt kedvem, ma csendet szerettem volna, és egyedüllétet. Így kötöttem ki Brooklynban, a Brighton Beachen, nem messze az óriáskeréktől egy pokrócon kuporogva egy bögrényi forró csokival. Farmer volt rajtam, egy mustársárga kötött pulóver, és fekete zokni. A cipőim a homokon hevertek a takaró mellett, amin ültem, én pedig a térdeimet félig felhúzva kortyolgattam az italomat, magamba szívva a környezetem zajait. A kora őszi időjárás éppen megfelelt hozzá, hogy még fagyoskodás nélkül a szabad ég alatt ücsöröghessek, viszont az édes, meleg kakaó is jólessen. Most nem voltam szomorú, mint akkor, mikor napokra bezárkóztam a lakásomba és teljesen elhagytam magam. Nem, most csak jobban éreztem magam kettesben a gondolataimmal. Néha hasznos volt csak kiszellőztetni a fejem, ilyenkor olyasmit is tudtam tisztázni saját magammal kapcsolatban, amire máskor egyáltalán nem gondoltam. Most épp azon töprengtem, hogy miért érzem magam még mindig magányosnak. Kibékültünk Mikhallal, több új barátot is szereztem mostanában, és ott volt Damien, akivel hiába nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt először elképzeltem, mégis közelebb álltunk egymáshoz, mint valaha gondoltam volna. Mégis, valami hiányzott. Talán ha találnék új munkát. Valamit, amit tényleg szeretek csinálni. Egyelőre nem jutott eszembe semmi értelmes, de ami késik, nem múlik. Az talán majd kirángat ebből a furcsa hangulatból. Néha hátrapillantottam a vállam fölött az óriáskerék k örül mulató emberek felé. Alig láttam belőlük többet, mint apró, elmosott alakokat a vibráló fényben. A legtöbbjük egyszerű ember lehetett, ezért nem vehették észre a két kis árulkodó szarvacskát a fejem tetején, de bárki, aki rendelkezett a Látás képességével, azonnal megmondhatta, hogy én bizony kilógok a sorból. Egyik alkalommal, mikor így elfordítottam a tekintetem a víz állandóan változó felszíne felől, megláttam egy férfit, aki épp felém kocogott a parton, de nem szenteltem neki különösebb figyelmet. Csak tudomásul vettem, hogy ott van, ahogy a többi ember is körülöttem, majd visszafordultam a bögrémhez és felhörpintettem egy újabb kortyot a forrócsokimból.


    A hozzászólást Vitaly Rayt összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Szept. 05 2017, 16:40-kor.
    avatar
    Shawn Russell

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 122
    Foglalkozás : főorvos, sebész

    Re: Brighton Beach

    on Hétf. Szept. 04 2017, 23:38

    Új barátságok




    Lassult a kocogásom ahogy egyre közelebb értem az óriás kerékhez és a zene váltott a fülemben. Nem hallottam ahogy zihálok de ahogy vettem a levegőt sejtettem nagyon kapkodom. Ahogy lassítottam végig futtattam a feltűnő embereken a tekintetem. kutyások, bulizó fiatalok, járkáló szerelmesek. És még sokan mások. Aztán a tenger felé pillantottam ahogy sétába mentem át levezetés képen. Azonban a hullámokról hamar levette a tekintetem valami más. Vagy valaki. Vagy a valakin a valamik. És az a energia. Sötét aura jött belőle, de nem éreztem veszélyesnek a helyzetet, se a jelen lévőt.Csak érdekesnek találtam ennyi. Nem láttam cambiont ennyire egyedül. Nem keresek benne csapdát, hiszen sok az ember, csak az elmeháborodott kezdene itt randalírozásba. A sétám egyre nyugodtabb lesz, és lassan kihúzom a fülemből a fülhallgatót ahogy arra döntésre jutok, hogy megpróbálok beszélgetést kezdeményezni. Ahogy a közelébe érek féltérdre ereszkedem, és elkezdem újra kötni a cipőfűzöm, mert vesztett feszességéből. -Ennyire egyedül?-kérdezem, érdeklődve, és igyekszem nyílt lenni ahogy felpillantok felé kék szemeimmel miközben váltok a cipővel és a másikat is újra kötöm.-Már...ha nem zavarok meg semmit, nem akarom, elrontani a magányt, ha arra van szüksége.-mondom így fel is egyenesedek, ha elküld magától, tovább folytassam az utamat, amit eddig megszoktam tenni.

    Sponsored content

    Re: Brighton Beach


      Pontos idő: Pént. Nov. 24 2017, 04:44