Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Wall Street
by Jackson Montgomery Yesterday at 23:59

» Brian lakása - Hálaadás
by Thomas Mackenzie Yesterday at 22:12

» The River Café
by Allena Rhys Yesterday at 21:59

» Broadway
by Damien James McCormack Yesterday at 13:24

» Hudson Heights
by Admin Yesterday at 00:05

» Brooklyn Army Terminal
by Leo Veikko Szer. Nov. 22 2017, 23:03

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Szer. Nov. 22 2017, 21:16

» Hotel Plaza Athénée
by Camilla Wander Szer. Nov. 22 2017, 17:51

» Gabriel Háza
by Gabriel Skoglund Szer. Nov. 22 2017, 13:20

» Clove Lakes Park
by Mikhal Zharkov Szomb. Nov. 18 2017, 20:13

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Spice & Grill

    Share

    Spice & Grill

    on Szomb. Okt. 03 2015, 19:09



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Spice &Grill

    on Kedd Júl. 05 2016, 17:28





    Nagyon korán keltem, hogy még idejében elérjek a könyvtárba ahol már jó pár éve dolgozom. A legnyugodalmasabb hely, általában nincsenek ott veszekedések, vita, kiabálás és hasonló „szépségek”. Ma megint egy egyszerű ruházatban jelentem meg kék kockás ing, melyhez fekete csőnadrágot vettem fel tornacipővel. Hajamat pedig lófarokba kötöttem, nagyon melegem volt már miatta. A nap nagyon is sütött, zavart, de az épületben már kevésbé. A könyvtár mindig is a rideg, hideg épületek közé tartozott és ez így volt jól. Elég hamar végeztem ma a műszakommal, a főnököm így elküldött, maradtam volna, még de azt mondta, hogy menjek egyek meg élvezzem ki a szabadidőmet. Sosem voltak terveim, minden napom abból állt, hogy a könyvtárban dolgoztam, pakolgattam a könyveket és néha meg is tisztítottam a polcokat. Elolvastam a történelem azon eseményeit melyeknél mind-mind jelen voltam, jókat szoktam mosolyogni, amikor éppen tévednek, pár dologban vagy csak találgatnak.

    Kilépve az épületből megcsapott az esőt híresztelő szél, kirázott a hideg és gyorsan leengedtem hajamat. Lépcsőzetesen esett le a vállaimra és a hátamra, kicsit megráztam a fejemet, hogy legyen valamilyen formája. A közelben van egy Spice & Grill nevezetű étterem. Nem voltam még ott, de jól hangzott a neve illetve finom illatok jöttek ki onnan. Belépve halvány mosollyal köszöntem a bent levőknek és helyet foglaltam az ablaknál. Szeretem nézni evés közben a várost, a sürgő-forgó embereket. Nem is kellett sokat várnom már kint is volt a pincér.
    - Jó napot kívánok. -
    Köszönt mély férfias hangján így felé kaptam a fejemet.
    – Mit hozhatok? –
    Kérdezte meg és rám mosolygott.
    - Curryt kérnék és egy kólát. -
    Válaszoltam, felírta a rendelésemet és már távozott is. Hófehér ujjaim közé vettem az itallapot, megforgattam, nagyon szépen volt megcsinálva a design-ja.


    ©

    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Spice & Grill

    on Kedd Júl. 05 2016, 18:34




    Arya

    és ©

    Mikhal



    Kint a nap fénye már hét ágra süti a földet, és az emberek, mindennapi életüket töltik, a kellemes nyári napon. Minden gyönyörű, minden nyugodt, és békés. Mintha a világ csak forogna folyamatosan a neki kialkotott mókus kerékben. A dolgozó szobámba azonban csak az apró gyertya lángok égnek, én pedig a vizes tálban mosom a kezeim és az arcomat. A víz enyhén, piros a leöblített alvadt vértől ami a kezemre, és az arcomra száradt, és meztelen felső testemre. Fehér bőröm már tisztán ragyog a homály fényében, nem úgy mint az előbb az apró vércseppeken csillant meg a gyertya fénye. Csak egy kis szórakozás, vagy munka...számomra inkább munka amit élvezek. Nagyon is élvezek. A finom selymes törülközőt fölemelve törlöm meg arcomat és vizes tincseimet, majd vizes bőrömet. Halkan szusszanok, és tekintetem az előttem pihenő tükörre szegeződik ahonnan magam tekint vissza rám. Ép csak világos íriszeimet látom. Hallom még a hangot. Ahogy könyörgött nekem, a bilincsek apró zörrenését, ahogy a teste remegett még az is egy apró dallam volt füleimnek. Fél mosoly húzódik arcomra, ahogy a kés a finom bőrbe vágott, és az az éles sikoly...
    -Uram!-hirtelen fel kapom fejemet, és hátra fordulok, Frankora a komornyikomra tekintek, aki az ajtóban áll, egy pólóval és a fekete pulóveremmel a kezében.-Itthon kíván ma vacsorázni uram?-kérdezi miközben hozzám lépked, és lerakja a ruhákat. Figyelem, majd ahogy ellép a ruháktól, elgondolkodva nyúlok a pólóért, majd lassan megemelve húzom fel magamra.-Nem Franko, ma nem eszek itthon. Sétálok egyet a városban, és keresek majd egy éttermet. Addig is rád bízom a várat.-mondom ahogy a pulóvert csak a vállamra dobom, és mosolyogva nézek össze vart komornyikomra aki ismét csak meghajol, feladatát megértve. Helyeslően biccentek majd elindulok kifele, le a sötét kastélyomból, a délutáni, meleg nyárba amit nemsokára át vesz az éjszaka, még ha lassan is de az övé lesz a fény hatalma...


    Mindenki haza felé igyekszik, a munkának vége irány a család vagy a barátok, a bulik vagy csak a kis garzon lakás ahol unalmasan töltik minden napjaikat mit sem sejtve. Halkan szusszanok ahogy lépkedek a járdán, az apró szellő, olykor fekete hajamba kap, de nem foglalkozom vele. Hála a jó égnek Franko rakott, a pulóverem zsebébe egy napszemüveget így kék íriszeimet el tudom rejteni a számomra túl fényes égi meszelő elől. Nem is látják, hogy figyelem őket...Halvány félmosoly csúszik arcomra ahogy halkan szusszanok, majd lefordulok a sarkon, és a levegőből újabb szippantást véve érzem meg a táplálék illatát. be vallom, tényleg kezdek éhes lenni, szóval nem fog megártani egy pár falat élelem. Ahogy leérek az utca végére, az étteremhez, pontosan a "Spice & Grill"-hez egyik szemöldököm, homlokomon feljebb csúszik. Néha ki kell próbálni pár dolgot. Lenyomva a kilincset lépek be az ajtón, és nézek körbe. Sehol senki, legalábbis kevés ember és aurából...csak egy...egy fényes, mégis már megszürkült, és megrepedt, hideg és kemény...Egy pillanatra fekete aurám, mint a vadász kutya csaholás képen, dobban meg bennem. Meg is dermedek egy másodperc erejéig, de nem esek ki szerepemből. Beljebb lépve az étterembe, keresek egy helyet, ahol ugyan távol vagyok az aura tulajdonosától, mégis tökéletesen látom. Csöndes nyugodt békés hely. Pont egy ilyen szárnyas madárnak való hely. Elmosolyodom, és leveszem napszemüvegemet, majd az asztal végére rakom. A pincér kijön, és egy ajánlatot kérek, mire felsorol pár ételt. Csak választok egyet, nem igazán érdekel mi az, csak tápláló legyen...Sok mindent ettem az alatt a 100 évem során, a mai világ kicsinyke ahhoz amit akkor láttam. Italnak pedig egy tequilat kérek jéggel. Azonban mégis, a finom kis hölgy, jobban csábítja a szemeim mint az étel. Előre dőlök az asztalon, és egyik kezemmel megtámasztom az államat, arcomon, még mindig ott a sejtelmes mosolyom. Ahogy az alkoholomat kihozza a pincér, le veszem róla tekintetem, és a poharamba kortyolok, és elemelve ajkaimtól rakom az asztalra, futtatom végig ujjaimat a pohár száján lassan..Mint a kígyó, amikor rá tekeredik, a mit sem sejtő áldozatra...




    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Spice & Grill

    on Kedd Júl. 05 2016, 18:58





    Hamar hozták ki a kért ételemet és a kólámat, volt benne egy szívószál melyre azonnal ráharaptam. Hátamon éreztem valaki tekintetét mely nem volt szokványos, nem... mintha valami sötét dolog..lény tért volna be. Éreztem hogy a gerincem vonalán, egy csigolyát sem kihagyva futkos végig a hideg. Kezeim és lábaim libabőrösek lettek. Nem bírtam hát sokáig így hátrapillantottam, nem feltűnően csak a szemem sarkából..ám így is találkozott a tekintetem egy szempárral bár a napszemüvegtől nem láttam igazán hogy milyen is a színe. Az ajkait néztem majd mielőtt lejjebb engedtem volna a figyelmem gyorsan visszafordultam, mély levegőt véve, megfogtam a villát és nekiláttam az étkezésnek. Leintettem a pincért hogy hozzon még ki whiskyt is. Nem szokásom alkoholt inni, de most megkívántam. Amíg kihozták az italomat hajamat felkötöttem egy kontyba, szabaddá téve így hajamat, az ing lazán lógott rajtam. Valamiért úgy éreztem mennem kell, az a férfi...furcsa érzéseket keltett bennem hirtelen és ez nem tetszett. Hamar befejeztem hát az evést...a whiskys poharat az ajkaimhoz emeltem és beleittam, kicsit erős volt így megráztam utánna a fejemet. Most már nem éreztem hogy figyelne így nyugodtabban ültem, sokkalta nyugodtabban. Nem szerettem ha megbámulnak, nem volt rajtam semmi néznivaló. De érdekelt, mit akar? Nem csak az volt hogy rám nézett, rajtam tartotta a tekintetét. Felálltam hogy én akkor most rákérdezek, de megálltam és visszahuppantam a puha kipárnázott székbe.




    ©

    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Spice & Grill

    on Kedd Júl. 05 2016, 20:22




    Arya

    és ©

    Mikhal



    Kék szemeimet, a pohárban sárguló kockákról, újra a finom női alakara emelem. Figyelem, ahogy profin futnak finom fürtjei közé ujjai és csavarja fel egy egyszerű, mégis kellően elegáns kontyba ami illik is hozzá. Az ing, nem simul pontosan testéhez, de alakját pontosan kiemeli. Újra elmosolyodom, és egy pillanatra elképzelem ahogy az ép rendelt wiskhyjét lassan vállától lefele, gerincén leönteném szép lassan. Érdekes lenne. Erre csak szélesebb lesz a mosolyom. Figyelem ahogy meghozzák az ételét is, és mintha kicsit sietősen enne, szabályosan mintha menekülni szeretne. Pedig még nem is szóltam hozzá....Közben nekem is kihozzák az ételemet, és lassan enni kezdek, tekintetemet, levéve róla. Lassan, én ráérősen eszegetek, és újra az italomba kortyolok, majd ismét a finom hátra fut a tekintetem. Milyen lenne...Mikhal...Fogd vissza magad. Azért meglátszik nem estem messze a fámtól. Azonban nem csak magamat veszem észre. Vacilál. El akar menni, ami helyes is lenne a részéről, mégis habozik. Valami itt tartja. Csak nem kíváncsi rám? Egy angyal? Érdekes este lenne...Talán egy kellemes beszélgetés most jól esne. Bár érzem aurájából, nem akar szívesen látni, de valahogy mégis elviselné közelségemet.

    Lassan eszek, és be is is fejezem az ételemet, mire férre rakom a tányéromat, és újra bele iszok a poharamba, de kék szemeim ismét a lányra vándorolnak. Végig tekintek erős, fel kötött tincsein, és nyak ívein. milyen gyönyörű...Szép nő...Más mint a többi angyal, és másban szép mint a többi nő. Elmosolyodom ismét majd, lassan felállok. A pincér kijön, én pedig az étel árát leteszem, majd rá pillantok és halkan suttog, hogy hozzon egy üveg vodkát. Csak aprót bólint majd, lassú kimért léptekkel, megyek ahhoz az asztalhoz ahol az angyal is üldögél. Amint oda érek, kék szemeimet azonnal a nő arcára szegezem, majd pillantását keresem. Látni akarom a szemeit....-Szép nyári napunk van nem igaz? -mondom ahogy széles mosolyt varázsolok arcomra.-Ha megengedi..-mondom ahogy a vele szemben pihenő székre pillantok, hogy hátha megengedi, hogy leüljek köreibe.-Persze ha csak nem zavarom.-mondom kedves hangon, ahogy még mindig mosolygok rá, ahogy kék szemeim finom arca ívét méregetik, puha apró mégis telt ajkait, apró de kecses orrát és a szemei...már csak azokat akarom látni.



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Spice & Grill

    on Kedd Júl. 05 2016, 20:43





    Keresztbe teszem lábaimat az asztal alatt, lassan egy férfi hang szólít meg „Szép nyári napunk van nem igaz?” Ekkor odafordultam és az előbbi bámulómmal néztem újra farkasszemet. Smaragdzöld szemeimet az ő gyönyörű kék szemeibe fúrtam.
    - Nem zavar, üljön csak le nyugodtan. –
    Nem értettem miért hagyom, hogy leüljön hozzám, vagy, hogy miért viselkedek most így. Minden porcikám ellenkezik az ellen, hogy elviseljem őt a közelemben mégis valamiért gyermekesen kíváncsivá tett az egész lénye. A magával ragadó sötétsége, az aurája. Izgatott lettem minél többet akartam megtudni róla hirtelen, a tekintetem folyamatosan a kék szemeivel találkozott, nem engedte, hogy elnézzek, habár nem mondta a tekintete erre utasított. Beharaptam az alsó ajkam és ellenálltam, elkaptam a tekintetemet az asztalon fekvő szalvétára, szép virágos mintákkal volt díszítve.
    - Mi járatban errefelé? -
    Kérdeztem meg tőle aztán azonnal, lopva visszapillantottam rá, de nem a szemeibe. Az ajkaira, arcának vonalára. Éreztem, ahogyan ő is ugyanígy megvizsgál, hát én miért ne tegyem? Annyira elegáns volt, mint egy angol úriember. De nem ez volt, ami kíváncsivá tett, talán az elvont, titokzatos lénye? Miért csinálja ezt velem… lehet nem is tudatosan teszi, hanem bennem van valami hiba. Megfeszült a hátam arcomra ugyan nem ült ki ebből semmilyen érzelem, mindig sikerült tartani a semlegességet. Feljebb tűrtem ingem ujját, idebent meleg volt ugyanis, odakint már szakadt az eső. Remélem amire hazafelé indulok eláll, nincsen kedvem elázni akármennyire is imádom a viharokat. Tettem volna fel még számtalan kérdést mint hogy egyedül van-e? De ez túl tolakodó lett volna és még a végén azt hinné hogy gyanúsítgatom. Mind igaz, nem ébresztett bennem bizalmat azonnal, ez nem az ő hibája. Mindenki nehezen kapja meg tőlem a bizalmamat, a megértésemet, a szeretetemet. Hátamat nekidöntöttem a szék puha háttámlájának, vajszínű volt a kipárnázott rész a szék pedig éjfekete. Csendes volt a hely így hallani lehetett az esőcseppeket ahogy egyre gyorsabban érkeznek a földre, a dörgést és a kedvencemet..a villámlást.


    ©

    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Spice & Grill

    on Kedd Júl. 05 2016, 21:42




    Arya

    és ©

    Mikhal



    A zöld szemei. Elragadóak. Egy világot cipel benne. A saját kis világát, amiből apró boldogságokat látok, de mérhetetlen szomorúságot, és ezt mind körbe öleli a fájdalma. Mégis elveszi a zöld szemek ragyogását tőlem, de a helyet megengedi. Pár pillanatig még figyelem, hátha vissza tekint rám, de nem így helyet foglalok, le rakva poharamat magam elé, ujjaim ismét végig táncolnak a finom üvegen, végül fel rakva az asztalra másik kezem, teszem őket egymásra, ahogy rájuk támaszkodom, így előre hajolva, kék szemeimet, rajta legeltetve még mindig. Néha rám pillant de nem adja meg ismét zöld íriszei világát. Kérdésére le emelem róla kék szemeimet, és italomra tekintek, majd szélesebb mosoly táncol arcomra.-Amerre sodornak a gondolatok, és a vágyak, hölgyem.-mondom kellemes, titokzatos mosollyal.-Meg egy kellemes kis vacsora most, nagyon jól esett.-mondom ahogy újra rá tekintek.-Mondjuk így egyedül annyira nem volt szórakoztató...csak egy átlagos étkezés de meg kell hogy valljam...Valamiért mégis érdemes volt be jönnöm ide.-mondom ahogy kék szemeimet ismét rá emelem.

    -És ön, hogy-hogy így egymagában, erre felé?-kérdezem ahogy kicsit oldalra fordítom a fejemet, mintha át látnék rajta, pedig csak fejtegetni próbálom. Bizalmatlan, amin nem lepődőm meg, elsőre mindenki az, de igyekszem azt mutatni és előadni mit amit általában szoktam. A finom úriembert, aki csak egy kellemes bájcsevejre lépett ide. Ami hazugság. Nem csak egy bájcsevej miatt ülök itt. Többet akarok tudni, és látni. Tudni szeretném ki ő, és mi a múltja, és jelenje. Elsőre azonban egy dolgot sikerült leszűrnöm. nem csak más mint az átlagos angyalok. Valamit rejteget, jó mélyen de ez sem tántorít vissza. Sőt...minden érdekelni akar. Még az az apró fény is ami benne van. Közben a pincér kihozza a kért vodkát, én pedig megiszom a poharam tartalmát.-Vodkát?-kérdezem, ahogy a kibontott üveget felemelem, és várom kér-e vagy sem, mert magamnak biztosan szeretnék tölteni.-Mielőtt megkérdezni, nem szeretném leitatni, csak szeretném meghívni. A vendégem..-mondom ahogy ismét rá emelem, csábító kék szemeimet,amik keresik a zöld szemeket, hogy ismét beléjük férkőzzenek.



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Spice & Grill

    on Szer. Júl. 06 2016, 02:25





    - Nem volt társaságom kivel eljöhettem volna a helyre,magányos típus vagyok. –
    Vallom be őszintén, közben kihozzák a vodkát, amit valószínűleg kért a pincértől. Folyamatosan borsódzott a bőröm, ajkaimat résnyire szétnyitottam mintha mondani akartam volna valamit. Tetszett a hangja, a hanglejtése, az ajkai. Amelyeket az óta is figyeltem, kitudja miért, megbátorodtam és a szemeibe néztem újra. Hagyva hogy beléjük fúrja kék szempárját, mondják, szem a lélek tükre. Vajon ő most mit lát? Ki tud olvasni a szemeimből valamit? Most nem tudom elkapni a tekintetemet, hiába szeretném, nem enged. Mintha erőszakkal kérne rá, hogy én csak azért is a szemeibe nézzek, nem történt semmi ilyen, ugyebár de valamiért most így éreztem.
    - Igen kérek.-
    Válaszoltam egyszerű, kellemes hanglejtéssel micsoda úriember. Jutott eszembe ez a gondolat, de valahogyan nem illett a képbe. Miért viselkedik velem így? Hiszen bizonyára rájött már hogy angyal vagyok ő pedig warlock. Habár kicsit sem hasonlít azokra, akikkel eddigi életem során találkoztam, van benne más… valami más. Idegesíti az elmémet, hogy miért nem tudok rájönni arra, mi az, mi az, ami megragadott benne ennyire és a belsőmben folyó küzdés miszerint nem akarom, hogy erről tudomást szerezzen. Bizonyára előnyben érezné, magát azt meg nem szeretném. Megvárom, míg tölt, hogy aztán elvehessem a poharat és beleihassak. Nem tudom, mennyire bírom az alkoholt ugyanis eddig nem nagyon ittam egy cseppet sem. Nem szeretnék ugyanis lerészegedni, ennek örömére elővettem a cigis dobozomat és kivettem belőle egy szálat, szerencsére ebben az étteremben lehet cigarettázni így nem is fojtom el tovább ezt a szenvedélyem. Egy gyújtót elővéve meggyújtom a szálat és mélyet szívok belőle, hogy aztán kifújhassam, a szürke füstöt mely pár másodpercig elhomályosítja előttem az arcát.
    -Cigit?-
    Kérdeztem meg tőle, hátha kér, meg amúgy is meghívott egy vodkára miszerint a vendége vagyok. Tudom, hogy egy cigivel ezt nem tudom viszonozni, de ez is több mint a semmi nem? A szándék a fontos.


    ©


    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Spice & Grill

    on Szer. Júl. 06 2016, 22:04




    Arya

    és ©

    Mikhal



    Figyelem ahogy beszél, és amint befejezi a mondatot, nem csukja be teljesen a száját, résnyire nyitva hagyja. Piros ajkai finoman duzzadnak, és elképzelem, ahogy kiserken belőle a vére, és egy apró csepp lehullik ajkáról, vagy végig csorog állán, majd lehunyom a szemeim egy pillanatra majd ismét rá emelem, és találkozik tekintetünk. Zöld íriszei bátrabban tekintenek kék szemeimbe, mire arcomra egy szélesebb mosoly ül, és egy hangosabb tompa dörej hangzik el oda kint. Olyan gyönyörű szempár. Oly sok mindent akarnak elmondani nekem, mégis homály fedi őket. Árulás, fájdalom, ridegség, és...harag talán? Minden olyan tulajdonság ami pont nem illik egy angyalhoz, mégis ott van benne. De...érzem teljesen tiszta. Sehol egy fekete folt, ártatlan és fehér aurája belül át öleli őt csak már mint a rózsa...töviseket növesztett. Amint elfogadja az italt töltök neki a poharába majd magamnak is. Le rakom az üveget majd figyelem, ahogy matatni kezd, és elő vesz egy cigarettát. No lám..? Tiltott szenvedélyek? Ez halvány vigyort csal az arcomra. Ahogy ismét rám emeli zöld szemeit, mosolyra váltok.

    Hallgatom milyen gyengéd hangja, és olyan finom...ízletesnek érzem, mintha valami édes süteménybe kóstolnék bele annak is csak a habos részébe. Vajon mit rejt az alja? Egyre szakadni kezd oda kint, miközben elutasítom a cigit.-Nem köszönöm...Magam is élek vele, de...most nem kívánom. -mondom ahogy a finoman parázsló gyilkosra tekintek aki nem is hat egyikünkre se, mégis jó magam kellemesen szoktam élvezni otthon egy kis orosz vodka mellett, egy-egy alkotás után, a finom fotelomban ülve miközben nézem, hogyan megy le a nap. -Szomorú, hogy egy ilyen finom hölgy mellé, csak a magány ülhet le... -mondom ahogy saját poharamat felemelem, majd bele kortyolok a vodkába. Megérezve az ízét már tudom ez nem orosz...valami olcsó francia mocsadék. Mindegy is...-Remélem nem bánja, hogy elüldöztem a társát.-célozva a magányra.-Szerintem, sokkal többet érdemel nála...-suttogom ahogy még mindig nézem zöld szemeit, és szélesebben elmosolyodom irányába.-Talán munkából érkezett ide?-tippelek ahogy ismét rá emelem kék szemeim.



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Spice & Grill

    on Csüt. Júl. 07 2016, 14:57





    Nem kért cigit így újra az ajkaim közé tettem a szálat, közben eltettem a dobozt. Jó volt hallgatni a hangját habár én nem voltam ennyire beszédes. Kellemes érzéssel töltött el a cigarettafüst érzése, tudom hogy nem árt, éppen ezért volt jó szívni. Kicsit elbambultam, az ő mély hangja és a kint tomboló vihar megnyugtatott akármennyire is fáradt voltam mikor betértem ide. Nem végzek megerőltető munkát az igaz, de néha ki tud fárasztani már csak az is, hogy ez a munka enged gondolkozni, elveszni a gondolataim mámorában. Elüldözte a társamat, egy ideig. De amint elválunk, egymástól úgyis visszatér hozzám, nem is bántam ezért, hogy helyet cserélt vele. Halvány mosoly húzódott ajkaimra emiatt,legutoljára a könyvtáros nő, a főnököm hozott belőlem elő ilyen mosolyt, eddig az a nő az egyetlen akiben teljes mértékben megbízom, olyan mint az anyám.
    - Itt dolgozom pár utcányira egy könyvtárban. –
    Válaszoltam ismét halkan, sosem hallotta még senki felemelve a hangomat és ez így van jól. Nem is szeretek ordibálni. Miután kifújtam a füstöt, a poharat ajkaimhoz emelve ittam bele, jól esett a vodka, nem voltam alkohol szakértő szóval nekem ez tökéletesen megfelelt, bár ahogyan láttam arcának rezdüléseiből neki nem annyira. Mondjuk amilyen kifinomult úriembernek néz ki, néha a látszat csal.
    - És maga is errefelé dolgozik? Tényleg nem láttam még a környéken, bár nagyon sokan járnak itt az is biztos. –
    Mosolyodtam el ismét a mondandóm végén, jó lenne még megtudni róla többet, érdekes beszélgetés lesz, a mai este úgy érzem. De nem zavar, régóta vágytam már egy hosszabb beszélgetésre valakivel, aki nem a főnököm.

    ©


    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Spice & Grill

    on Csüt. Júl. 07 2016, 18:05




    Arya

    és ©

    Mikhal



    Látom az apró mosolyt az arcán, és olyan különlegesnek érzem most magam, hogy megajándékoz ezzel.Figyelem ahogy a füst távozik a tüdejéből, én pedig mélyen beszívom a cigaretta füstjét. Olyan finomnak érzem, amit az ajkai közül kienged. Azok a finom ajkak, a nyelve...megharapnám finoman, ahogy ajkait, és végig nyakát, majd egy erősebb harapással megjelölném, hogy csak az enyém... Ahogy az üveget ajkaihoz emeli, én is lassan megemelem a poharamat de nem iszok bele csak figyelem, milyen finom mozdulatokat használ. Ahogy le rakja a poharat, én is a förtelmes lépbe iszom, és lerakom az üres poharamat, majd lenyelem az alkoholt. A könyvtár...ki kell találnom valami indokot, hogy be mehessek és láthassam őt. Bár azon könyvek mikre szükségem volt, azért 100 év alatt össze gyűjtöttem, de majd kitalálok valamit. Vagyok elég rafinált hozzá. A munkám? Oh én nem vagyok székhez kötve, úgy mint te...szélesebben elmosolyodom, majd rá emelem kék íriszeimet. Vajon ő látja mit rejtek magamban? Vajon ő látja azt a mérhetetlen sötétséget? Talán azt is tudja kinek a vére vagyok? Talán akkor nem lenne velem ennyivel engedékenyebb...Minden esetre még nem feszegetem ezt a témát, had árnyékolja be fekete aurám vérem atyját.

    -Ahogy mondtam engem csak a sors sodort erre kisasszony. -felelem ahogy az ablak felé pillantok és a gyorsan száguldó eső cseppeket figyelem, amik az ablakon végig szántanak.-Tudja nekem a munkám, bármikor be léphet ha úgy akarom. De jelenleg...most ön jobban érdekel, mint a munka.-mondom ki, kerek perec ahogy ismét rá nézek kék szemeimmel, és szélesebb lesz az arcomon a mosoly.-De ha nagyon szeretné tudni...Ügyvéd vagyok. -mondom. A másik munkámat minek említsem. Üzletet kötök emberekkel, akik eladják magukat nekem én pedig szörnyeteget csinálok belőlük amint szükségem lesz egy új katonára, vagy csak kedvem támad rá, esetleg fejleszteni akarom tudásom. De minden ember egyforma...Nem mintha nem dolgoztam volna már más lényeken is...De őt...nem ő annál sokkal többet érdemel mint hogy az asztalon végezze. Miket beszélsz Mikhal? Egy pillanatra férre pillantok, ahogy belső aurám mint valami belső szörny morran rám. Még a gondolat miatt is megbüntet belső tudatom. Pedig...volt már angyallal is dolgom, és igaz nem én öltem meg már amúgy is halálán volt...de...belsőm ismét csak megfenyeget. Rá emelem kék szemeim és szélesen elmosolyodom.-Megtudhatnám a becses nevét kisasszony?-kérdezem ahogy közelebb hajolok és zöld szemeibe merítem kék szemeim, amitől lenyugszok, és nem harcolok tovább démonommal.



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Spice & Grill

    on Csüt. Júl. 07 2016, 18:31





    Én jobban érdeklem mint a munka...pedig aztán az ügyvédek tényleg elfoglaltak...erre egy ilyen unalmas nővel mint én, leáll beszélgetni. Feledtébb furcsának találtam, az eddigi férfiak csak addig keresték a társaságom míg ki nem derült hogy nem beszélgetőtársat szeretnének, sokkal inkább egy egyéjszakás kalandot. Rossz volt ezekre a jelenetkre visszagondolni, ugyanis én komoly kapcsolatra vágyom...nem tudom megkapom-e valaha ezt a sorstól.Beharaptam egy pillanatra alsó ajkamat és megráztam a fejemet. Kezd olyan irányba menni a beszélgetés minthogyha az ágyában akarna látni.
    Amikor közelebb hajolt hozzám elakadt a lélegzetem, éreztem a sötétséget, még közelebb, zavart hogy többet nem látok,nem tudok kiolvasni a szemeiből semmit. Ajkaimat megint résnyire szétnyitottam és csak másodpercekkel később tudtam csak válaszolni a kérdésére, miért ilyen babonázóak a szemei?
    - Arya Willson–
    Mutatkoztam be kissé akadozott hanglejtéssel, de nem, nem szabad látnia, hogy elérte ezt nálam. Kicsit megköszörültem a torkomat mintha az előbbi csak amiatt lett volna, hogy fáj a torkom de nálunk ez lehetetlen így elkaptam a tekintetemet, onnan sok mindent kiolvastak belőlem mindig is. Ezt sosem tudtam elkerülni.
    - Na és önt?–
    Kérdeztem meg, óvatosan ránézve, mint egy kisnyúl a farkasra. Utáltam ezt az érzést, eddig nem éreztem. Furcsa érzéseket kelt bennem, vonz a sötétsége. De ő más, ő… warlock én pedig egy angyal és milyen udvariasan elbeszélgetünk, mint régen a nemesek. Csakhogy kettőnk közül ő gazdag, én éppen hogy megélek a keresetemből. Feszültnek érzem az izmaimat, mintha megmerevedtek volna, akárcsak a lábaim. Kicsit megropogtattam az ujjaimat, ahogyan megmozgattam őket. Vajon meddig fog még esni? Kedvem támadt elázni az esőben… vele? Megint ránéztem és kíváncsian fürkésztem arcának a vonalát, tökéletes. A sötétsége az, ami taszíthatna, de nem taszít. Összekulcsoltam ujjaimat most már az ölemben,előrébb hajoltam így közelebb kerültem az arcához.

    ©

    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Spice & Grill

    on Csüt. Júl. 07 2016, 19:11




    Arya

    és ©

    Mikhal



    Érzem egy pillanatra bátortalanságát, és ahogy közelebb hajol mintha nem venne levegőt, és megint résnyire nyitva hagyja a száját. Ahogy mondtam kedvem támadna bele harapni...de most erősebben, hogy a vére utat üssön, ő pedig felszisszenjen, az apró fájdalomra. Aztán változtat. Ha nem is merészen de újra szemeimbe tekint. Zöld íriszei megbabonáznak, mégis valószínűleg a sötétségemen kívül nem lát bennem semmit. Nem is kell, hogy lásson egyenlőre, amit hallani szeretne azt megkérdezi, és ha veszélytelennek látom a dolgot akkor válaszolok. Hiába óvatosnak kell lennem még vele is amíg rá jövök, hogy ártalmasak lehetünk e egymásnak, hivatalos okokból. Amúgy is ártalmasak vagyunk egymásra nézve, de valahogy mindig abba akarok bele harapni ami tiltott...Közelebb hajol hozzám, miután kimondja a nevét, mire arcomra egy apró halvány vigyor ül ki, de zöld szemeit nem eresztem. Végig a szemeibe akarok nézni, és bátran is beszél azok ellenére, ahogy támadom tekintettemmel. Kérdésére mosolyra illesztődnek ajkaim, hogy kicsit benyálazzam őket, majd elnyílnak egymástól, és megszólalok.-Mikhal Zharkov. Állok rendelkezésére Arya...ugye szólíthatom Aryanak? -kérdezem illedelmesen ahogy kicsit oldalra döntöm fejemet mire fekete tincseim is kicsit megbillennek homlokomban.

    Vajon milyen íze lehet az ajkainak? Méz édes talán, vagy valami gyümölcs lehet a rúzs miatt, de esetleg van egy külön egyedi íze ami senki másnak nincs. Arca ívének vonalára téved tekintetem, ahogy újra végig szalad rajta, mélyen bele égetem tudatomba minden szépségét, arcát, az illatát, hangját, szemeinek varázsát. Mindent magamba zárok jó mélyen, hogy bárhol és bármikor bármelyikről felismerjem. Előlem soha nem bújsz most már el drága Arya....a gondolatra szélesen elmosolyodom, és ismét megtalálom zöld íriszeinek világát.-Ahogy mondtam a magány volt eddig a társa, ezek szerint semmi család vagy rokon a láthatáron? Vagy egy jó barát az említett magányon kívül?-kérdezem ahogy kicsit ráncba szökik homlokom,aprót megrázom a fejem.-Csak érdeklődés képen, de ha nem lát rá méltónak dobjon fel más témát. Vagy találjak ki én, faggassam a titkairól? Mert mindre nagyon kíváncsi vagyok.-mondom ki. Távolról is gyönyörű volt de most...Vajon ha csak pár centi lenne közöttünk...biztosan akkor is gyönyörű lenne. Ez a nő minden hogy nagyon gyönyörű. Egyszerűen tökéletes...



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Spice & Grill

    on Csüt. Júl. 07 2016, 19:38





    Az ajkait figyelem ahogyan megmozdulnak, benyálazza őket, felsóhajtottam halkan a látvány miatt. Kicsit hátrébb húztam aztán a fejemet, de a szemeimet nem vettem el, éreztem, hogy nem engedi. Aztán átterelődött a családra és a barátokra a téma. Kicsit feszültebb lettem, nem szerettem ezt a témát. Mindig előjön.
    - Egy barátom van, az is a főnököm.–
    Válaszoltam, ki sem térve a családra. Nem bízok még meg benne annyira, hogy elmondjam mi történt kisgyermek koromban. Előttem ölték meg az anyámat, sőt meg is erőszakolták. Utána pedig apámat verték és kínozták halálra, lehettem akkor 10 éves? Ugyan miért osztanék meg ilyen információkat mással? Mégis minek? A szánalom miatt talán? Oh, ugyan, nem. Sajnálat sem kellett sohasem, senki sem tudja mi történt, ki ölte meg őket. A rendőrök sem derítettek ki az óta semmit, és ami a legszebb, hogy én sem. Itt vagyok én, mint egy angyal és még arra sem tudok rájönni, hogy ki végzett a szüleimmel. Pedig olyan gondolataim támadtak a megölésével kapcsolatosan melyet Isten tanítása erősen elvet. Ölés? Ó igen. De képtelen lennék rá, a bosszúvágyamat viszont nem tudom elfojtani. Túl nehéz, nincs, ki segítsen és nem is kértem sohasem. Nem akarok mások segítségétől függeni, az olyan mintha a terhükre lennék, én meg azt nem szeretném. Szerintem az a gyengeség jele, én pedig nem akarok gyenge lenni. Erősnek akarok látszani, de nem csak látszani, az is akarok lenni.
    - Faggasson hát, bár nem ígérhetem, hogy mindenről tudni fog, akármennyire is szeretné. Ha már itt tartunk ön is mesélhetne magáról, ne csak én jártassam a szám.–
    Mosolyogtam rá ismét halványan. Vártam mit mond, mesélni fog-e magáról vagy miről fog még faggatni? Meséljek neki az unalmas életemről? Melyet ő is átélt már? Bizonyára idősebb nálam, tapasztaltabb.

    ©


    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Spice & Grill

    on Csüt. Júl. 07 2016, 20:45




    Arya

    és ©

    Mikhal



    Oh Arya....kerüli a családjáról való témát amin nem lepődőm meg, de mégis piszkálja a csőröm, hogy nem tudom kik ők....Egyenlőre nem dorgálom meg érte. Mikhal...még meg se dorgálhatnád érte...Halkan szusszanok majd hallgatom ahogy az egyetlen barátjáról a könyvtárban a főnökéről beszél. Ez most komoly? Nem mintha nekem lenne egy is. A legnagyobb bizalmasom, egy lélektelen test akit 17 évesen alkottam meg...És egy barátom sincsen. Bár az minek? Csak hátráltatás és mi egymás ami nekem pedig csak újabb bosszankodás. Maga a család is számomra egy probléma, egy olyan dolog ami biztosan hátráltatna, feleslegesnek találom őket és csak akadályoznának eddigi terveim megvalósításában.-Hmm...talán idővel én is a "barátja" lehetnék.-mondom ahogy szélesebben elmosolyodom, és mélyen zöld szemeibe merülök. Töltök magamnak egy újabb kört abból az ócska italból.-Kér még ön is?-kérdezem kínálva, ne tűnjek udvariatlannak.


    -Nos nekem nincs sok mondani valóm...Nincsen senkim, a személyzeten kívül. Bár ők is csak hivatalos ügyből szolgálnak... -mondom ahogy nézem a sárga színű alkoholt a poharamban, ahogy pár buborék néha felszínre tör de aztán el is tűnik.-És...egy "barátom" sincsen.-Háború...nos ő is csak egy üzlet ahogy ő is csak a lehetőségeket használja ki belőlem. Lucius pedig...csak egy tanítvány, akit tanítani lehet semmi több...Meg egy makacs kamasz akit olykor fől lehetne lógatni valahová...Rachel...nos ő...ő sem nevezhető barátnak csupán egy alkalmi jó beszélgetés áldozata...Egyedül ő maradt. De ő nem csak egy barát lesz. Ő Annál sokkal több.-Nos ha faggat és én is faggatom önt az már fifti fifti, így nem érzi túlságosan kinyílva magát ha én is kinyílok. Na mit szól? Így játszhatunk?-kérdezem ahogy széles mosolyom nem távozik arcomról, és még mindig nem engedem tekintetét az enyémektől. Kérlek menj bele...Mindent tudni akarok, cserébe te is tudni fogsz mindent. És ne tagad. Látom benned te is tudni akarod mit rejt a sötétség. tudni akarom én is mit rejt a fény. Mit fog magába és mi az ami engem ennyire érdekel ott legbelül. Mi az ami az ajtónál megragadta bensőm, és hozzád húzott. Mi az amivel valóban...át fontál és lebilincseltél...Mindent tudni akarok....Te is megtudhatod. Csak ügyesen kell játszanod. Össze szorítom ajkaim egy vonallá majd engedek és újra elmosolyodom. Lehunyom szemeim elengedem tekintetét és az ablak felé pillantok úgy várom a válaszát. Nem akarom hogy lássa az apró vágyakozást az igenre amit fekete aurám minél jobban próbál bezabálni. Az eső cseppeket bámulom, ahogy a hatalmas vihar, gyenge záporrá alakul. Gyönyörű...elragadja magával olykor a romlott lelket is.



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Spice & Grill

    on Csüt. Júl. 07 2016, 21:19





    A kezdeti feszültségem enyhülni látszott, amint ő is tudatta velem, neki sincsen senkije. Milyen különös, azt hittem naponta körberajongják a nők. Rengeteg barátja van, akik lesik minden óhaját, esténként jókat vodkáznak, röhögcsélnek. Ez a kép volt előttem, de ezek szerint rosszul gondoltam. Nem kértem az italból, ezt egy kis fejrázással jeleztem.
    A kérdésén, őszintén elgondolkoztam, meg kellene nyílnom előtte cserébe ő is megteszi ezt. Így már sokkal kényelmesebb ez a „játék” de nem tudom, hogy belemenjek-e. Elvette a tekintetét így én is lesütöttem a szemeimet. - Igen. -
    Nyögtem végül ki, nem tudom miért, de tényleg kíváncsi voltam még mindig rá. Tudom, most beszélnem kell majd minden részletről, ami eddig történt velem, legyen az rossz, vagy jó, hiszen nem terelhetem róluk a témát. Feltéve, ha ő is szabályosan játszik. Ha őszinte lesz velem, akkor viszonozni fogom az őszinteségét. Aztán vártam, hátha kérdez, hisz nem tudtam, nem csináltam még ilyet, sosem kezdeményeztem az ismerkedést, nem is tudtam sohasem. Teljesen tőle függött most az egész, ő kérdez én pedig vissza. Érdekel a múltja, mi vonz ennyire hozzá? Mitől lett ilyen különleges? Miért vált ki belőlem ilyen reakciókat? Gyerünk Mikhal nézz rám és mesélj magadról, akármilyen unalmasnak is gondolod azt. Minden érdekel, hirtelen még a volt kapcsolatai is, a háziállatának a neve, politika, férfias dolgok… legyen bármi csak vele kapcsolatos. Hozzá kötődjön.


    ©


    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Spice & Grill

    on Csüt. Júl. 07 2016, 21:55




    Arya

    és ©

    Mikhal



    Hallom a halk választ és újra elmosolyodom és az ablakról elveszem tekintetemet. Körbe pillantok az étteremben. Nincsenek sokan senkinek nem fog feltűnni...Hirtelen megemelkedem és mindent egy pillanat alatt keltek. Hirtelen sötét tárul elé, eltűnik az asztal és az étterem csak a sötét és az eső kopogása. Apró gyertya láng villan fel, szemei előtt, és hívogatóan vonzzák őt. "Gyere ide...", "Közelebb..", "Érints meg..", "Vigyázz rá...". Ahogy közelebb jön, magam is megrajzolódom, a fény által. kezeimben tartom az apró lángot és kék íriszeimmel figyelem ahogy táncol kezeimben. Lassan felemelem tekintetem és a lányra emelem. Elmosolyodom.-Úgy gondolom, ez csak kettőnkre tartozik, és itt sokkal nyugodtabban tudunk beszélgetni.-mondom ahogy figyelem, alakját amit megvilágít az apró gyertyaláng.-Ez itt az én apró álom világom amibe most be hívtalak. A külvilág csak annyit lát, hogy az asztalnál maradtál. De itt vagy velem...-mondom ahogy szélesebben elmosolyodom.-Angyal, ki vagy te és mit akarsz e warlocktól...? Warlock is elmondja mit akar az Angyaltól...-mondom ahogy feljebb emelem a lángot arcunk magasságába és megvilágítják arc vonalaim, de a szemeim kissé sötétbe borul az árnyékok miatt.

    -Mond Angyal, mit képvislesz te?-kérdezem, ahogy közelebb lépek, bár lépésem hangját nem hallhatja.-Miért mutatod magad erősnek, mikor gyengédségre vársz?-suttogom, ahogy egyik kezemet lassan megemelem, és óvatosan megérintem állát, de végig zöld szemeibe tekintek, majd lassan végig simítok finom puha bőrén majd elengedem és újra a láng alá teszem másik kezem mellé.-Mi a történeted? Mond el warlocknak, ki minden titkodat tudni akarja...-suttogom halkan ahogy rajta tartom még mindig szemeim, és a sötét finom, nyugalmat varázsol körénk, nem akarom, hogy féljen...egyenlőre. Azt akarom, hogy nyugodt legyen, biztonságban, érezze magát.-Ha válaszolsz warlocknak, ő is válaszol neked Angyal...-mondom ki halkan.-Bíz benne, még ha nehéz is számodra...Csak itt kell magadat adnod. És itt nem lát más csak a warlock.-suttogom halkan ahogy még mindig rajta legeltetem kék szemeim. Olyan csodálatosan bele ill a sötét aurám ölelésébe. És belső szörnye mint valami fekete szörny vágja hanyatt magát egy kis has vakargatásért tőle. De csak tőle...-Félsz attól, hogy gyengének látnak...igaz? Félsz attól, hogy újra szárnyadat tépik igaz?-kérdezem halkan ahogy kicsit oldalra döntöm fejem de továbbra is..tudni akarom...még ha ezzel nekem is mindent el kell mondanom. Bár ha őszinte vagyok magamhoz, és megbízom benne nem érzem veszélybe a titkaimat nála...



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Spice & Grill

    on Pént. Júl. 08 2016, 02:43





    Hirtelen minden sötétbe borult, zavarodottan néztem körbe de semmit sem láttam, aztán lassan őt, ahogyan kirajzolódott a mécses által nyújtott fényben, mely csalogatóan hívott oda magához. Figyeltem őt, amit mond, kérdez az ajkainak egyenletes mozgását, mely olyan gondolatokat juttat az eszembe melyeket nem kellene.
    - Megismerni, azt a sötétséget, ami vonz hozzád. -
    Beszéltem hozzá és figyeltem, epekedve vártam újabb kérdését. Nem féltem előtte megnyílni.
    - Az ellentéteket képviselem. Na és te warlock?-
    Néztem rá, közelebb jött hát hozzám. Hátborzongató volt ez az egész, de tetszett és vonzott. Körülölelt a sötétsége, amit ő teremtett és jól éreztem magam itt. A következő kérdése miatt lehajtottam a fejemet, egyszerre a lényegre tapint. Hát mindent kiolvastál a szememből igaz? Ezt meg kellene tanulnom még. Amikor az állam alá nyúlt és a szemeimbe nézett megdobbant a szívem, egy hatalmasat mintha ki akarna törni a mellkasomból. Résnyire szétnyitom hát ajkaimat, hogy megszólaljak.
    - Nem tudom évét, amikor megszülettem Franciaország szívében Párizsban egy nemesi család egyetlen gyermekeként. Apám és anyám rendes emberek voltak legalábbis az én szemeimben, mint később kiderült más emberek szemében nem. Sokat tanítottak, a férjelöltem is megvolt, de nem, valahogy én nem illettem bele ebbe a képbe. Én voltam a család fekete báránya, aki még úri hölgynek sem volt jó. Rossz visszagondolni arra, hogy mennyit szerencsétlenkedtem. A tanultak felét az óta már elfelejtettem, az igaz. Aztán 13 évesen bekövetkezett a tragédia, amely teljesen kifordított önmagamból. Emlékszem, hogy azon a napon ugyanígy szakadt az eső, villámlott, dörgött. Én már a szobámban voltam, amikor sikítozásra lettem figyelmes, az anyám volt az. Lesiettem hát és megláttam rémült arcát, melyet már akkor vörös vércseppek tarkítottak, apám az oldalát fogta, ömlött belőle a vér. Hozzám lépett a férfi, aki ezt tette velük, barátságosan rám mosolygott, leültetett egy székbe ahová végül lekötözött. Megerőszakolta édesanyámat, apámat pedig megkínozta egy csepp kegyelem sem volt benne. Akkor azt kívántam bárcsak én is meghaltam volna, hogy öljön meg… de tudod mit tett? Odalépett és lenyomott egy puszit a homlokomra. -
    Alig bírtam ki hogy a végén el ne bőgjem magam, megint előttem volt a kép, amely örökre beleégett a retinámba és az emlékezetembe. Hiába próbáltam eltörölni mindig is itt volt velem, mint a magány. Hangom a végére megremegett, kissé rekedtessé vált. Az utolsó két kérdésére már csak bólintottam. Tessék Arya, megmutattad mennyire gyenge is tudsz lenni igazán. Lehajtottam a fejemet hogy aztán a tenyereimbe temethessem az arcomat, nem sírtam, ugyan de biztos bevörösödtek a szemeim. A sötétsége nyújtott most egyedüli biztonságot, mintha otthonra leltem volna.


    ©


    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Spice & Grill

    on Szomb. Júl. 09 2016, 11:00




    Arya

    és ©

    Mikhal



    Hallgatom szavait, és ahogy elmélyed, és újra meggyötrik a múlt árnyai, ahogy kezei arcát eltakarják előlem. Ahogy megtörik.Megnyílt nekem...Nem tudom meddig hallgatok előtte, vagy őt meddig emészti a csend de csak várok. Mindent elárult nekem a szemeiben, és most még biztossá is tette ezeket a pontokat szavaival. Le pillantok az apró lángra a kezeimben, majd halkan szusszanok.-Nem tudom, talán hallottál róla, talán nem...Oroszország egyik legnagyobb tanácsosának fia vagyok...A téboly, az orgiák, és mégis a zsenialitás mestere. Egy démon...Grigorij Raszputyin....-mondom ki apám nevét ahogy a lángokról saját sötétségemre emelem tekintetem, mire az apám nevére, enyhén megremeg.-Nem képviselek én semmit sem Angyal. Az alkotás örömét akarom megszerezni magamnak, be akarom fejezni az eddigi tanulásomat, hogy később saját...világot teremtsek...-mondom ahogy lassan rá emelem kék íriszeimet.-Családom ahogy ,mondtam nincs...Egy szajha méhében fogantam, mint majd utód aki alkalmas lesz arra, hogy új test legyen az apja számára...De, sajnos akár mennyire, is szeretne az apám kitoloncolni a saját testemből, ennek gátat szabtam....és igyekszem a parazitát eltűntetni testemből. Ez az egyik ok, hogy ide utaztam New Yorkba....- várom, hogy rám emelje zöld íriszeit.


    -Lenne mit még mesélnem önnek, de tudja akár mennyire is tűnik rövidnek 100 év igenis hosszú idő volt. Talán szép lassan mindent elfogok ,mondani magának, most csak a lényeget emeltem ki...-mondom. Azonban kicsit megfeszül testem. Eddig a nagy terveimről, senkinek nem beszéltem, egyedül talán Háborúnak neki is csak az apámtól való megszabadulásról... Nem tudom, bízhatok-e benne de már elmondtam, és a szavakat nem lehet vissza vonni. Most már csak az maradt, hogy megőrzi a titkokat, vagy elárul. Bár....úgy érzem minden titkom nála marad, és nem kell félnem semmitől...Mégis azért még óvatosnak kell maradnom.-És hogy mit akarok magától Angyal?-erre elvigyorodom, és lassan közelebb lépkedem, bele mászok az aurájába, alig pár centi van köztünk. Füléhez hajolok, mintha bárki meghallhatna minket, sötét aurám jobban át fonja őt. Mélyen beszívom illatát, ahogy ajkaimat alig választja el pár miliméter nyakától, és jó mélyre temetem magamba az illatot. Olyan finom...olyan más mint a többi. Ő az ami kell nekem...ő lesz koronám, legszebb gyémántja...-Magát akarom...mindent amit rejt, amit hordoz, és aki. Nem érdekel milyen nehéz lesz, én amit akarok azt megszerzem, és ön, kell nekem...Minden ami magához tartozik, az élete, a gondolatai, a vágyai mindent akarok, és mindent megfogok tenni azért, hogy meg is kapjam.-mondom halkan ahogy lassan elhajolok tőle, és mélyen a zöld íriszekbe nézek.-Az én agyalom lesz Arya...Ne feledje, ez egy fontos momentum...Amit én akarok azt meg fogom szerezni, csak idők kérdése...-suttogom halkan ahogy felemelem arcomhoz a kis gyertyát majd elfújom. Sötétség....mély sötét. Végül egy apró lökés és újra az étteremben ülve tér magához, én pedig vele szemben, széles mosollyal az arcomon ülök, államat egyik kezemmel megtámasztva.-El állt az eső. Nem sétálunk egyet?-kérdezem, ahogy homlokomon apró ráncok jelennek meg ahogy szemöldököm feljebb vonul arcomon, és kedvesen mosolygok rá.



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Spice & Grill

    on Vas. Júl. 10 2016, 23:13






    Hallgatom, amit mond, minden egyes kis szót jól belevések a fejembe, az emlékezetembe. Lassan hófehér ujjaim és kezem elemelem az arcom elől, vágytam a tekintetére, a szemeibe is néztem. Nem ismertem az apját, de az utolsó pár szót hallva nem lehet valami jó fej. A fia testét akarja felhasználni, akaratlanul is apró fintorba rándult az arcom ezt lereagálva. Valamiért örültem, hogy ilyen erős, nem engedi, az alkotásnak él. A művészetének. Bizonyára mást jelent mindkettőnk számára mégis meg akartam ismerni, ő mit alkot. Teste megfeszült, mitől tarthat? Miért osztotta vajon meg velem ezt? Megbízik bennem? Tényleg? Én is feszült voltam, habár még csak most tűnt fel, testem libabőrös volt főleg azután miután elvigyorodott és elhangzott az a kérdés hogy mit is akar tőlem. Aztán közelebb lépett, már bent volt az aurámban… a fülemhez hajolt és belesuttogott éreztem levegőjét a nyakamon és a fülemen egyaránt. Gerincem vonalán végigfutkosott a már jól ismert hideg levegő, minden porcikám beleremegett az egészbe, megadta magát a testem, de a lelkem nem tehette, hiába gyötörtem meg újra az emlékekkel. Erősnek kell lennem. Azt mondja, az övé leszek, mindenem az övé lesz… megszerezi és elhiszem neki, de nem lesz könnyű munkája. Akármennyire is be akarnám adni a derekam, vagy a karjaiba hullani nem fogom megtenni. Tényleg érdekel mennyi mindent fog megtenni azért, hogy egy angyal az övé lehessen. Aztán elmúlt a sötét, megint az étteremben vagyunk… bizonyára senkinek sem tűnt fel az előbbi, szürke kis egérnek gondoltam magam, nem szoktak rám figyelni az emberek annyira. A fejemben még mindig az utolsó sorai mentek, folyamatosan mintha a CD megakadt volna ennél a pár mondatnál. Megállíthatatlanul ismétlődtek a fejemben, a hangján, azon a mély hangon.
    - Menjünk. -
    Mosolyogtam rá én is, a mosolyát biztosan megszerettem már és a szemeit. Hány nőt vehetett eddig le a lábáról ezekkel a szemekkel és a mosollyal? Biztosan rengeteget. Lassan felálltam az asztaltól, biztosan lehűlt odakint az idő már, mondjuk ez az ing sem annyira vékony hogy esetleg fázzak tőle.


    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Spice & Grill

    on Hétf. Júl. 11 2016, 13:48




    Arya

    és ©

    Mikhal



    Figyelem ahogy fel kell, majd lerakom az asztalra az ő rendeléseinek árát a sajátoméval. Még a visszajáró se érdekel. Legyen borravaló. Lassan felállok, és a zöld íriszek kavalkádjába mélyedek, és közbe felemelem a karom, hogy bele tudjon karolni.-Hideg van oda kint. Nem fog így fázni, Arya?-kérdezem ahogy az ingre pillantok. Olyan vékonynak érzem rajta. Mégis elrejti előlem őt. Vállai íveit nem is látom, csak ép hogy megvillan olykor az ing alatt. Végig szeretném bizseregtetni a karját. Lassan végig hideg leheletem meg remegtetné, és libabőrössé tenné. És biztos vagyok benne, hogy tetszene neki. Aztán csak a nyakát érintenék ajkaim, ép hogy bele kóstolva bőrébe. Ahogy belém karol, elveszem tekintetem róla, és az ajtó felé indulok, majd kinyitva előtte, engedem ki magam előtt, de szorosan mögötte lépek, ki hogy még egyszer be szívhassam illatát magamba. Tarkóján apró baba hajak amik nem érnek fel kontyáig, mire finom csókot lehelek rá, mielőtt tovább lépne majd ki lépve az ajtón rá mosolygok, mintha mi sem történt volna és mielőtt karomat nyújtanám neki, a pulóveremet vállaira terítem.

    -Hideg van nem akarom, hogy miattam fázzon meg.-mondom ahogy szemem sarkából rá pillantok majd elmosolyodom, és így nyújtom neki a karomat, hogy bele tudjon fogni. Érintése finom, karomon, és bőre olyan puha. Apró keze eltűnne az enyémben. Olyan kicsi, törékeny, és védtelen. Mégis erősnek, és harciasnak mutatja magát. De én védeni akarom. Én akarok rá vigyázni, az én kis angyalom...Vissza emelem tekintetemet az útra és a lassan megjelenő lámpa fények ránk villannak.-Mióta foglalkozik könyvekkel? Csak ebben a korban kezdet, vagy már a régi francia időkben is?-kérdezem de tekintetemet még mindig nem emelem rá.-És miért pont a könyvek? Mert elbújhat bennük, vagy csak hogy valamivel eltakarja magát a kíváncsi szemek elől?-kérdezem ahogy kék szemeimet ismét rá emelem és elmosolyodom szélesen.



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Spice & Grill

    on Hétf. Júl. 11 2016, 21:07






    Mikor felemelte karját azonnal belékaroltam. Szinte magamhoz öleltem már őt, furcsa érzés volt.
    - Nem fogok fázni. -
    Mosolyogtam rá ám amikor kiértünk, csókot lehelt a tarkómra meglepődtem, a kellemes érzés újra végigjárt a testemen, szívem pedig megint zakatolni kezdett. Azonnal felé kaptam a fejemet, de ő már úgy tesz mintha mi sem történt volna az előbb. Témát is váltott, a pulcsija a vállaimon volt, szabad kezemmel jobban magara húztam így érezhettem finom illatát, le is hunytam a szemeimet pár pillanatra. Később is sikerült felfognom a kérdést, mint kellene.
    - Már régebben is foglalkoztattak a könyvek, Franciaországban volt egy egész könyvhadseregem, ha úgy tetszik. Hogy miért könyvek? Mert mind más történetet mesél el, úgy érzem, mintha más világba csöppennék, és hogy mindent megtehetek, kötöttségek nélkül. -
    Fejezem aztán be, mert így is nagyon sokat beszéltem. Magamhoz képest persze. Fejemet a karjának döntöttem úgy néztem fel az égre, szépen tisztult ki, lehetett látni már a teliholdat is. Annyira szép volt. El is vigyorodtam, egész életemben nem vigyorogtam ennyit, mint ebben a pár órában, valami tényleg nem oké velem.
    - Mondja csak, merre fogunk sétálni? Vagy csak úgy bele a vak világba? -
    Néztem bele gyönyörű kék szemeibe, ő engem kiismert pár pillantásból de én őt…nem tudom és ez zavar.
    ©


    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Spice & Grill

    on Hétf. Júl. 11 2016, 22:17




    Arya

    és ©

    Mikhal



    Hallgatom kellemesen csengő hangját ami finoman át fonja füleim mézesen csábítanak és hagyom, hogy elringassanak. Karomat szorosan magához vonja ami jó érzéssel tölt el, és még büszkeséget is csempész belém. Hallgatom finom szavait és elgondolkodom. egész könyvtár? mennyire fogná meg az én könyvtáram és annak titkai amikben én magam is benne vagyok amikben felnevelkedtem és amikből magam tanultam. Az 1900-as évekből, minden amit csak megtaláltam és fontos volt nekem.-Be kell, hogy valljam, még fiatalabb koromban nagyon sok könyvet gyűjtöttem magam is össze, és most már a "váramban" egy kisebb könyvtár is leledzik. Talán ha egyszer ellátogat hozzám, megnézhetné őket.-mondom ahogy rá mosolygok kedvesen és kék szemeimet rajta legeltetem hosszan, és olykor egy egy lámpa fény alatt megcsillannak íriszeim. Mégis azt az apró fényt valami mély sötét folyton be fal, és eltűntet. -A könyvek...jó helyek, sokat tanítanak, és kiragadnak a valóságból. Akkor én ezért szerettem őket a legjobban. Sokat tanultam tőlük ami számomra nagy segítség volt.-mondom ki szerintem miért is fontosak a könyvek.-Sokkal többet tanítanak, mint az emberi elme, még ha egy ember is írja meg ezeket a könyveket...De olykor ha megfigyelem az írásokat, egyből rá ismerek, hogy egyes könyveket csak egy embernek álcázott lény írta.-mondom ahogy elveszem tőle szemeim varázsát és magam elé emelem tekintetemet.

    Kérdésére ismét elmosolyodom.-Nos elsőre arra gondoltam, hogy csak úgy vándorolhatnánk amerre visz minket az út és ameddig bírják a lábaink. De most...hogy fel nézett az égre úgy gondolom, van egy szebb hely ahol gyönyörködhet bennük.-Mondom ahogy ismét rá nézek, és finom mosoly csúszik arcomra, finom éles ajak vonalaim meglágyulnak ahogy ismét arcára tekintek és finom görbületre fordulnak ajkaim.-Egy kisebb park, onnan mindent láthat, és minden sokkal csöndesebb, ahol csak az angyal és a warlock marad.-mondom halkan ahogy közelebb hajolok amint ő vállamra hajtja fejét és mélyen beszívom illatát.-Persze ha az angyalnak nincs ellenvetése.-suttogom és újra találkozik tekintetünk, mélyen zöld íriszeibe fúrom kék szemeim világát.-Mondták már milyen gyönyörűek a szemei?-mondom halkan.



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Spice & Grill

    on Csüt. Júl. 14 2016, 21:23





    Az arcát figyeltem mosolyogva, egészen közel voltam hozzá, de nem zavart. Ennyire közel azért lehetek hozzá nem? Pár pillanatra lehunytam a szemeim majd kellemes hangjára felnéztem, tündöklő kék szemeibe.
    - Szívesen megnézném. -
    Mosolyogtam tovább, ahogyan ő is. Elképzeltem milyen hatalmas könyvtára lehet, hiszen nem vagyunk már fiatalok, kezdek úgy beszélni, mint az idős emberek… A lényeg hogy felkeltette még jobban az érdeklődésem. Aki szereti a könyveket, az rossz ember nem lehet. Legalább is az én szemeimben biztos, hogy nem. Hallgatom szavait, sőt szinte már iszom őket… igen, mindegyiket egy ember írta, de nekem ez benne az érdekes. Az ő világuk. Milyen lehet embernek lenni? Bűnöket elkövetni, szeretni, csalódni miközben semmi felelősségük nincs? Legalább is olyan, mint ami nekünk van. Ha én bűnt követek el bizonyára bukottá válok, kitépik a szárnyaim és még a kegyem is elveszik. Az emberek? Nekik Isten megbocsájt, elég bűnbocsánatot kérniük. És… mi őértük vagyunk. Legalább a könyveken keresztül ember lehetek, átélhetem azt, amit ők. Átérezhetem. Büntetés nélkül. Észre sem vettem, de közben eltekintett, maga elé. Már nem néz a szemeimbe így én sem figyelem tovább arcát, a hold kapta vissza a figyelmem.
    - Az angyalnak sincs ellenvetése. Sőt, örül. -
    Néztem bele szemeibe, újra, hirtelen megint elgyengültem. Ajkaim halvány mosolyra húzódtak ismét.
    - Még soha nem mondta senki sem. -
    Ráztam meg a fejemet bár kicsit meglepődtem a kérdésére, zavartan túrtam bele a hajtincseim közé. Az útra néztem, kíváncsi voltam hova vezet.


    ©


    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Spice & Grill

    on Csüt. Júl. 14 2016, 22:00




    Arya

    és ©

    Mikhal



    -Elég nagy hiba, egy ilyen csodát minden nap meg kell dícsérni, hogy még jobban ragyogjon. -Mondom de nem nézek rá. Le fordulunk az utcán és lassan sétálok vele a be állt csendet nem érzem kínosnak, se nyomottnak. Mellette még a csönd is gyönyörű. A világításokat figyelem, és az olykor elhaladó, embereket akik vagy a késői munkából, vagy magányukból térnek haza. Az este pedig felhőtlen a csillagok millió fénnyel világítják a sötétet én pedig csak figyelem az apró halk neszeket és a város egyre halkuló zaját. A már 100 éve megszokott csönd ami ott lohol sarkamban, és csak a gondolataim zümmögnek jó mélyen bennem. De...most itt van ő is, és szorosan lépked mellettem, karja belém kapaszkodik, mintha én lennék a kötél ami még itt tartja ebben a világban. És szorosan rá is fonódok mint a hurok. Nem fogok se elszakadni, se elengedni....-Nem sokat mond nekem. Bár igaz ép megfejtettem élete legnagyobb fájdalmát, de mégis oly távol áll...Ne féljen. Nem harapok. Nagyot...-mondom ahogy elvigyorodom, és felé fordítom tekintetemet és kék íriszeimet zöld szeme világába emelem.


    -Vagy még mindig alkalmatlannak talál titkaira?-kérdezem ahogy felvonom egyik szemöldököm.-Ne mondja azt hogy unalmas mert számomra nem az. Minden részlet érdekel magáról, meséljen azokról az időkről miután egyedül maradt. Valami más ami esetleg még érdeklik a könyvek után, vagy egy pár aprócska titok, amit nem mindenkinek oszt meg...-suttogom ahogy ennél a mondatomnál kicsit közelebb hajolok füléhez majd mielőtt eltávolodnék finoman füle alatti vékonyka bőrrétegre lehelek hűvös levegőmből ami ajkaimon távozik.-Csak beszéljen magáról, én már ép eleget beszéltem..-suttogom.-Hallani akarom a hangját.-hajolok el majd ismét rá nézek aztán vissza az útra és egy újabb kanyarra térünk, a város zajától egyre messzebb, a park nem sokára itt van, és az a kövekkel kirakott kis kilátó. Ott mindent látni fog, és mindent elmesélhet. Hiszen mindent tudni szeretnék....Egy pillanatra lehunyom a szemeim és újra végig fut testemben illata. Elképzelem ahogy egy finom kis tollat végig vezetek azon pontjain ahol a legvékonyabb a bőre. Aztán egy apró szikét, de nem úgy, hogy felvágjam bőrét, csak érezze a hideg fémet magán, mire megfeszüljön vagy éppen, megremegjen esetleg liba bőrös legyen a teste. Elképzelem azt is ahogy én túrok fekete tincseibe majd végig csorogtatva valami finom nedvet, talán bort vagy esteleg...egy kis vért... mellkasán követem nyelvemmel...Mikhal! Térj vissza. Képzelgéseimből ismét rá tekintek és rá mosolygok biztatóan.




    Sponsored content

    Re: Spice & Grill


      Pontos idő: Pént. Nov. 24 2017, 04:46