Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Wall Street
by Jackson Montgomery Yesterday at 23:59

» Brian lakása - Hálaadás
by Thomas Mackenzie Yesterday at 22:12

» The River Café
by Allena Rhys Yesterday at 21:59

» Broadway
by Damien James McCormack Yesterday at 13:24

» Hudson Heights
by Admin Yesterday at 00:05

» Brooklyn Army Terminal
by Leo Veikko Szer. Nov. 22 2017, 23:03

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Szer. Nov. 22 2017, 21:16

» Hotel Plaza Athénée
by Camilla Wander Szer. Nov. 22 2017, 17:51

» Gabriel Háza
by Gabriel Skoglund Szer. Nov. 22 2017, 13:20

» Clove Lakes Park
by Mikhal Zharkov Szomb. Nov. 18 2017, 20:13

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Spice & Grill

    Share

    Spice & Grill

    on Szomb. Okt. 03 2015, 19:09

    First topic message reminder :



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Spice & Grill

    on Pént. Júl. 15 2016, 16:34






    Éreztem ahogyan egy kis halvány pír beszínezi hófehér arcom. Csak ne mondana folyamatosan ilyeneket. Jól esnek a lelkemnek, de nem akarok könnyű nőcske lenni a számára.
    - Köszönöm. -
    Mondtam hallkabban már szinte suttogva. Megint nem néz rám és ez nem értem miért kezdett el zavarni hirtelen. Hiszen eddig én akartam minden áron kerülni a szemkontaktust, most meg keresem. Megint ez az összezavarodottság… Hallgatom, amit kér, még többet akar… kitalálta, unalmasnak találom magam. Mit is mesélhetnék neki még?
    - Szeretek énekelni, a kastélyokat a sötét és magányos helyeket. A művészet minden ágazatát, az erdőket. Igen, egy hatalmas erdő a kedvencem. Meg az állatok, néha éreztem már úgy, hogy csak ők értenek meg. -
    Közben a nyakamon éreztem a hideg levegőt mely ajkai közül szökött ki. Kirázott a hideg, megint libabőrössé váltam. Szerettem ezt az érzést, de még nem mertem bevallani magamnak sem. Nemhogy neki.
    - Azután az eset után kicsit megborult minden. Azóta fordultam magamba, kezdtem el írni és festeni. Olyan dolgokat, amiket nekem nem szabadott volna, de vágytam rá hogy megtegyem és még mindig vágyok rá de ez nem helyes. -
    Mondtam és lesütöttem a szemeim, úgy éreztem vele minden csepp titkomat megoszthatom, talán még meg is fog érteni engem. Talán. Bár ha ezekre fény derül, a poklok poklát fogom átélni ebben teljesen biztos, vagyok. Nem mondtam ki ugyan mire vágytam. De talán rájött a szövegkörnyezetből hogy az ölésre. Egy élet kiontására melyet Isten teremtett, nekem óvnom kellene nem elvenni…de azt tűrjem el hogy tőlem elvesznek? Megint el fog uralkodni rajtam a bosszúvágyam, még mindig nem küzdöttem le hiszen itt lappangott a lelkem mélyén.


    ©


    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Spice & Grill

    on Szomb. Júl. 16 2016, 01:39




    Arya

    és ©

    Mikhal



    Várok még, egy kicsit, hogy ráhagyjam a döntést. És megteszi. Beszélni kezd. És nem is akármikről. Olyan dolgokról, amiket magam is igen csak kedvelek. Egyre szélesebb lesz a mosolyom ahogy ő beszél majd felé fordulok, és megállok, előtte ahogy magam felé fordítom. Mélyen szemeibe nézek kék íriszeimmel, nem is tudom, csak...nézem zöld íriszeit és egyre csak mosolygok.-Ezek mind olyan szokások, amiket magam is nagyon kedvelek. Egy kastélyban nőttem fel, és most is egy ilyesmiben élek, kicsit modernebb felszereléssel. Énekelni ugyan nem tudok, de azért volt időm zongorázni tanulni. Magam is szeretem az állatokat, de ez igazából füllentés, mert én inkább...a hüllőkért vagyok oda.-mondom ahogy halványan elvigyorodom. Lassan végig simítok karjain, miközben beszél és ahogy kimondja, hogy "nem helyes" közelebb rántom, és hozzá simulok, szorításomból nem engedek, de nem okozok neki fájdalmat. Csak mélyen szemeibe nézek és ép csak pár centi van közöttünk, hogy vörös ajkai, hideg száraz, vékony számat érintsék.

    -Honnan tudja, mi a helyes és mi nem? Mert arra teremtették, hogy egy magánál alattomosabb dögöt szolgáljon? Csak mert egy számunkra ismeretlen erő, amit "Isten"-nek nevezünk azt mondta magának hogy helytelen az amire vágyik. Csak számára helytelen, önnek jó. Akkor...miért mond le róla? Miért engedelmeskedik valami olyannak, ami soha nem lépet e földre, soha nem harcolt az ellen akinek kitépte szárnyát és létre hozta a kárhozat pöcegödrét...Tudjuk hová vagyunk valók, mégis itt vagyunk. Ez a beszélgetés is "helytelen". MI...-kicsit meg nyomom a szót ahogy mélyen szemeibe temetem tekintetem.-Mégis itt vagyunk...Miért tesszük ez? Gyűlölnünk kéne egymást mégis többet akarunk. Felrúgjuk a szabályokat és eldobjuk saját törvényeinket. Mégis miért? Egy féldémon korcsért, és egy megtépett szárnyú angyal miatt?-kérdezem ahogy lassan megemelem egyik kezemet majd végig simítok ujjbegyeimmel arcának kerekségén, végig állán, de tekintetét nem eresztem.-Tudom, hogy mire vágyik. Tudom mit akar...Én nap mint nap vágyom rá...-suttogom, ahogy hüvelyk ujjam lassan végig simít alsó ajkán.-Azok kik ártanak azok pusztuljanak...Vagy csak egyszerűen a vágy, hogy az illető rémült tekintete a maga mosolyát lássa utoljára, ahogy a finom pengén végig csorog a meleg, élettel teli, vörös nedv...Csodálatos érzés...-suttogom, halkan ahogy ajkairól tekintetem vissza vándorol szemeibe.-Olykor elfelejtünk, élni, és újra érezzük, hogy vér tapad a kezünkhöz...ami újra és újra felpezsdít. Mint a holló mikor a pusztán, amit holtestek fednek és sehol egy árva lélek csak a károgások...És ők ebben élnek.-mondom ki ahogy lassan elengedem arcát majd enyhül szorításom és elengedem a karját de nem lépek el tőle.



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Spice & Grill

    on Szer. Júl. 20 2016, 23:54






    Eléggé meglepődtem, amikor elém került és a vállaimra tette a kezeit, elmélyülhettem aztán kék szemeiben és már beszélni is kezdett. Hallgatom minden szavát, egy kastélyban él? Milyen jó lehet. Eljátszom a gondolattal, hogy vajon milyen lehet belül az az épület. Biztosan nagyon szép, rendezett, sok szolga lehet ott… vagy várjunk. Már rég nem abban a korban vagyunk, de akkor hogyan tartja fent? Á, takarítónők. Mostanság már így hívják őket. Annyira elgondolkoztam, hogy csak az rántott ki az elbambulásból, hogy végigsimított karjaimon majd magához rántott erősen. Szorított, mintha soha nem akarna elengedni. Sokat pislogtam hirtelen meglepődöttségtől és figyeltem az arcát, újra. Megnyugvást hoznak lelkemre a szavai, tetszik, hogy ennyire őszinte és hogy így gondolkozik erről az egészről. Mint én. Én is hasonlóan gondolom, miért hasonlítunk ennyire? Teljesen lefagyok, amikor megint hozzámér és végigsimít arcomon, megint sokkal gyorsabban ver a szívem, érzem, hogy mindjárt kiszakad a helyéről… a torkomban érzem a dobogását. Mielőtt elhúzná, a kezét megfogom, nem tudom, mi vezérel rá, de érezni akarom őt, a bőrét, a hidegségét és a sötétségét. Kell.
    - Köszönöm…-
    Suttogtam és ajkaim továbbra és szét voltak nyílva, bár résnyire, valamiért mégis gyorsabban kapkodtam a levegőt. Nem értettem miért érzem ezt, ez alatt a jó pár év alatt senki se váltott ki belőlem ilyen reakciót. Senki. Továbbra is fogtam a kezeit, de már nem néztem a szemeibe, már a földet néztem, szüntelenül. Nem tudtam mit csináljak, nem akarom hogy kínos legyen számára, összezavarodtam.


    ©


    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Spice & Grill

    on Csüt. Júl. 21 2016, 00:59




    Arya

    és ©

    Mikhal



    Ahogy megérinti kezemet, belső démonom, fel morran és megdobban fekete aurám mire egy pillanatra megfeszül testem. Figyelem szemeit és ahogy lesüti tekintetét, nézem fekete tincseit ahogy arca mellé hullanak majd szabad kezemmel ismét arcára simítok, és közelebb lépek. Megszorítom kezét amivel az enyémre fogott. Tenyerem is finom kerek arcához ér. magamra emelem tekintetét, érzem finom leheletét, vadító illatát és a szemei...Varázslatos...Haja alá futnak ujjaim ahogy finoman cirógatják finom puha bőrét. Érzem, hogy nem áll ellen sötét szörnyem dobbanásnak. Fénye felel, és nem lök el inkább hív, csábít és vonz magába. Meg akarom érinteni mint a kisgyerek az ég tetején a csillagokat...Közel hajolok, ajkainkat pár centi választja el, és valóban úgy tűnhet megcsókolom, de....lehunyom szemeim, és lassan elhajolok. Kék szemeim nem engedik pillantását, de kezem lassan kicsúszik haja alól és ellépek tőle, kezét is elengedve.-Ne köszönjön semmit...-suttogom ahogy elfordulok és elindulok tovább vele az oldalamon.

    A csend ismét elfoglalja köztünk a helyet én pedig csak el
    mélyedem gondolataimba. Nem tettem meg...Nem még...Nem..Túl korai. Mikhal szép lassan és nyugodtan. Ne kapkod el a dolgokat. Mindent szép sorban. Gyakorlod a várakozást és türelmes leszel. Erre aurám kicsit felmorran de csendre intem, és lenyugtatom belső démonomat, aki vigyorogva emeli meg körmeit az angyal fénye körül. Ahogy lassan a kerek keblén egy gömbölyű telt vércsepp végig szánt egyenesen lecsöppen a binbóján...Mondom, hogy előre rohansz! Vagy ahogy bele harapok a vállába és fognyomaim ott maradnak testén, apró vércseppek gördülnek le rajtuk. Mikhal! Fejezd be uralkodj magadon! Esetleg...ahogy a láncokkal az asztalra teszem, és az apró kis késsel apró vágások éktelenítenék fehér finom bőrét! NEM!  Erre maga belső szörnye vicsorog rám a gondolattól, és magam is hamar elvetem. Idő közben testem gondolataim figyelme nélkül vezet el minket a parkba a kő rakáshoz, egy apró derékig érő falig ahol az ég tiszta és minden csillag kép szinte látszik.-Itt volnánk.-mondom ahogy felé fordulok és rá mosolygok.-Remélem tetszik.-pillantok rá reménykedve.



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Spice & Grill

    on Szomb. Júl. 30 2016, 22:01



    Egy pillanat erejéig elhittem, hogy meg szeretne csókolni, de aztán elhajolt. Behunytam szemeimet nem lehetek ennyire gyenge. Kezeimet immár a zsebekbe temettem el halkan felsóhajtottam lassan odaérkeztünk hát a kőfalhoz ahol megállva végigsimítottam rajta. Aztán felnéztem az égre hirtelen elveszítettem az egyensúlyomat így hátsó felemmel a földre huppantam.



    - Milyen gyönyörű. –

    Válaszoltam hirtelen csak ennyit, csillogó szemekkel figyeltem az égi világot. Hátranyúltam és kiengedtem hajamat a hajgumi fogságából. Kezeimet a földnek nyomtam így támaszkodtam majd rájöttem, hogy fekve kényelmesebb szóval így is tettem. Hajam elterült a fűzöldjében szinte beleolvadva a sötétségbe.
    - Van kedvenc csillagképed? –
    Fordítottam fejemet egy pillanatra felé aztán újra fel a tengernyi csillaghoz. Beletúrtam dús, hajtincseim közé elég messzire menekült tőlem a magány. Vissza fog valaha térni hozzám? Remélem nem. Elkergette az ő sötétsége, megijedt volna? Milyen vicces

    ©


    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Spice & Grill

    on Vas. Júl. 31 2016, 14:02




    Arya

    és ©

    Mikhal



    Figyelem ahogy csendben megvizsgálja a helyet és a kőfalhoz lép, majd leül, és úgy néz fel az égre. "Milyen gyönyörű..." Ezt igennek veszem. Elmosolyodom, és figyelem ahogy kibontja fekete tincseit amik finoman omlanak le vállaira, háta közepéig. El kap a vágy, hogy bele túrja és bele fúrjam arcomat. Vagy, finoman belehúzva húznám hátra hajánál fogva és simítanék végig nyaka ívén. Hallgatnám egyenletlen zihálását, és ahogy megpróbálja lenyugtatni testét de nem megy neki. Érdekli a sötét ami bennem van, ő maga is mondta. Ahogy engem is érdekel az a fény, amit rejteget magában. Nézem ahogy lefekszik a zöld fűbe, haja szét omlik körülötte. A finom selyem párnákon is ilyen gyönyörű lenne? Biztosan. Talán gyönyörűbb is. Hallgatom a csendet ami be leng minket ő pedig szemeivel a millió csillagot nézi, majd rám tekint ami kicsit váratlanul ér, ahogy szemei világát nekem emeli. Aztán kérdez.

    Fel pillantok az égre, majd elnyílnak ajkaim és a sok kis csillagot figyelem. Nem érdekelt annyira a csillagászat, csak egy-egy éjszakai varázslatnál láttam, hogy bizonyos csillag állások fontosok ahhoz, hogy az idézés működjön. Halkan szusszanok majd elnyílnak ajkaim.-Nos...Nem sok csillagképet ismerek. De amit igen annak a latin neve is megy. Innen például látszik Vulpecula a Kis Róka.-biccentek irányába fejemmel.-Vagy ott a Lupus.-mondom ahogy nézek a csillagokat.-De személyem...inkább...Serpenst kedveli. A kígyót.-mosolyodom el ahogy rá emelem kék szemeimet és elvigyorodom.-És neked? Neked mi a kedvenc csillagképed?-kérdezek vissza ahogy lassan oda lépkedem hozzá, és leülök mellé, majd végig tekintek ismét arcán. Megunhatatlan, tekintete ismét találkozik az enyémmel, és finom arcának íve, ahogy piros kis ajkait össze zárja mintha védené magát mégis érdekli az ami támadja őt.-Talán kitalálom...ha megengeded.-vigyorgok rá ahogy vissza pillantok a csillagokra, és nézem az apró messzi táncosokat, ahogy nevetve tekintenek vissza le ránk földiekre akik semmit nem tudnak igazából, és élik azt az életet amibe bele kerültek és szántak nekik...



    Re: Spice & Grill

    on Vas. Jan. 15 2017, 19:52


    Sponsored content

    Re: Spice & Grill


      Pontos idő: Pént. Nov. 24 2017, 04:27