Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Wall Street
by Jackson Montgomery Yesterday at 23:59

» Brian lakása - Hálaadás
by Thomas Mackenzie Yesterday at 22:12

» The River Café
by Allena Rhys Yesterday at 21:59

» Broadway
by Damien James McCormack Yesterday at 13:24

» Hudson Heights
by Admin Yesterday at 00:05

» Brooklyn Army Terminal
by Leo Veikko Szer. Nov. 22 2017, 23:03

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Szer. Nov. 22 2017, 21:16

» Hotel Plaza Athénée
by Camilla Wander Szer. Nov. 22 2017, 17:51

» Gabriel Háza
by Gabriel Skoglund Szer. Nov. 22 2017, 13:20

» Clove Lakes Park
by Mikhal Zharkov Szomb. Nov. 18 2017, 20:13

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    The River Café

    Share

    The River Café

    on Szomb. Okt. 03 2015, 19:12



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: The River Café

    on Hétf. Dec. 07 2015, 20:29

    To Malcolm

    Sokszor elgondolkozok azon, hogy mi lenne, ha embernek születtem volna. Hogy jó módú családba éltem volna-e vagy nem. Hogy a szüleim milyenek lettek volna. Hogy erős lennék-e vagy gyenge. Vagy, hogy gonosz-e vagy nem. Rengeteg kérdés kavarog a fejembe. Őszintén szólva, irigylem az embereket. Szegényt, gazdagot. Ők szinte a legtöbb dolgot megtehetik, nincsenek annyi szabályhoz kötve, mint a magunkfajták. Élnek a kis világukba, nem tudnak semmiről. Semmi gonoszról. Mi? Mi pedig vadásszuk és írtjuk őket. Ez az életünk, a feladatunk. Szinte csak nekünk van erőnk, ezt megtenni, de már a hosszú évszázadok óta belefáradtam ebbe. Lennék inkább ember, mint angyal. Ha kellene, lemondanék az emberfeletti erőről, a hatalomról, csak legalább egy napra lehetnék más, mint aki vagyok, és elfelejtsem a démonokat. De sajnos ezt nem tehetem meg, bele kell törődnöm a sorsomba, katona vagyok és a feladatom védelmezni a gyengébbeket a gonosz ellen. A nagy gondolkodásból egy hang zökkent ki. Megrázom a fejem és a hangirányába fordulok. Remek. Megint alvilágiak vadászatára kell indulnom. Gyorsan akarom intézni, nem akarok órákat az emberek világában lenni, nincs hozzá most türelmem. Sóhajtok egy nagyot, majd pillanatok múlva már lent járok az utcán. Beszívom a friss levegő illatát, semmi nem jobb a fák, virágok illatától. A látvány is gyönyörű, még úgyis, ha éjszaka van. Ezért az egyért megérte lejönni, ezt sose fogom tudni megunni. Elindulok egy közeli, folyón lévő kávézóhoz. Megpróbálom elsőnek ott, hátha már elsőre szerencsém lesz. Szépen lassan sétálok, útközben nézem az „esti baglyokat”. Az utcákon tizenévesek füveznek szinte minden sarkon. Kárhozatra vannak ítélve. Miután odaérek, biccentek a pincérnek, majd leülök az egyik asztalhoz.
    - Egy kávé lesz egyelőre, köszönöm.Mondom a pincérnek, elkezdem az étlapot tanulmányozni, mintha rendelni szeretnék valamit.
    avatar
    Malcolm Redway

    Faj : Démon
    Rang : Háború démona
    Tartózkodási hely : Világ
    Kor : 2016
    Foglalkozás : Üzletember

    Re: The River Café

    on Hétf. Dec. 07 2015, 21:43




    Gadreel

    és ©

    Malcolm

    A ma estét vacsorával akarom megkoronázni. Addig is drága hugicám is nyugodtan pihenhet a hotel szobában, Párizs kimerítő élményei után. Én meg nyugodtan szövögethetem tovább a terveket. A vörös mustang halkan áll meg a távolabbi parkolóban. A sofőrt pihenőre küldöm, majd felhívom, ha szükségem lesz rá. Sétapálcám koppan a sétány betonján fekete kosztüm kabátom meglibben a téli este hideg szellőjében. Hónom alatt a New York Times tegnapi és mai számait cipelem. Az kis hajóhoz közeledve érdeklődve pillantok fel. Az energiák, mely kiérződnek, kíváncsiságot ébresztenek bennem. Tiszta, angyali energiák. Ám sem arcot, sem nevet nem tudok hirtelen kapcsolni hozzá, pedig ismerős. Uriel egyik gyermeke lehet? Nem érzek félelmet, mint általában ilyenkor sok kisebb démon fejvesztve tűnne el innen. Engem már nem igen tudnak meglepni, sokukat ismerem, s egy némelyik igencsak szereti a sakktáblámat, amit felállítok számukra. Az előtérbe lépve azonnal hozzám lép a főpincér. Asztal foglalásomat ellenőrzi, majd megpróbálja lesegíteni rólam a kabátot, ám intek, hogy inkább vezessen az asztalomhoz. A helyiségben a halandók tekintetei figyelemmel kísérnek, ahogy elhaladok az asztalok közt. Érzik ők. Érzik, hogy két energia, két ellentétes pólus fonja körbe a teret, s úgy tekergőznek egymáson, mint a kígyók. Az asztalom tökéletes helyen van, ablak mellett. Rálátni a folyóra, s a kivilágított város fényeire, amely beborítja a túlpartot. A pincér átnyújtja az étlapot, én pedig az étterem legöregebb, s egyben legdrágább borából rendelek egy üveget. Gondolkodva pillantok az aranyban fürdő épületekre, az éj csillagainál is szebben ragyognak. Mily mocskos, mily csodás. A pincér kihozza a bort, majd tölt. Leadom a rendelésem, majd magamhoz emelem az italt. Illatát magamba iszom. A halandók egy újabb csodálatra méltó alkotása. Ekkor pillantok az angyal asztala felé. Mindeddig figyelmen kívül hagytam. Pillantásunk mikor találkozik, szemtelen mosoly suhan fel arcomra, megemelem felé a poharat, majd belekortyolok a borba.

    Öltözék Zene




    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: The River Café

    on Hétf. Dec. 07 2015, 22:19

    To Malcolm
    Megérzem a démon közeledtét. Érzem a velejéig gonosz energiát, amit áraszt magából, és nem éppen gyenge erőt sugároz. Ő nem az a kisebb démonok közé tartozik, akikkel eddig dolgom volt. Furcsa érzések kavarodnak bennem, kíváncsiság és bizonyításvágy keveréke ez. Mikor belép a szörny, nem mozdulok, semmi jelét nem mutatom, hogy észrevettem. Behunyom a szemem, egy kisebb energia bombát küldök felé.  Ennek a célja csak egy kis erő demonstráció. Érzem, hogy az emberek nyugtalanok. Valami bajt éreznek, csak maguk sem tudják, hogy mi az. Jobb is nekik, amíg nem tudják. Legyenek csak elfoglalva a saját harcaikkal, háborúikkal. Egyik háborúnak se volt értelme, amit indítottak. Az emberek világa egy bűnbánya, rasszizmus, diktatúra, fasizmus meg még sorolhatnám. Szégyent hoznak Istenre. De nekünk védenünk kell őket mindenféle gonosztól, és pátyolgatni őket. Néznem kellett a vallási háborúkat, a területszerzési háborúkat. Nevetségesek. De ez mind az Őrzők hibája. Ha nem avatkoztak volna bele a dolgokba, akkor nem lenne itt semmi baj és nem lenne ennyi feladatom.
    Jeges tekintettel pillantok a démonra, velejéig gonosz. De nem pusztítom el. Főleg nem itt, nem lenne igazságos, ha egy ilyen csoda művet, mint ez a hajó lerombolnánk. Néhány percig le se veszem róla a szemem, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve felállok, és odasétálok hozzá.
    - Szabad ez a hely?A válaszától függetlenül leülök, az ujjaimat összekulcsolom magam előtt, és úgy nézek a démonra.
    - A jelenlétemtől nem szaladtál el, mint a többi. Ez tetszik.Mosolygok rá, majd az étlápot kezdem nézegetni.
    avatar
    Malcolm Redway

    Faj : Démon
    Rang : Háború démona
    Tartózkodási hely : Világ
    Kor : 2016
    Foglalkozás : Üzletember

    Re: The River Café

    on Hétf. Dec. 07 2015, 23:02




    Gadreel

    és ©

    Malcolm

    Hideg fut végig energiáimon, ahogy a löket felém zúdul. A sötét aura, mint valami áthatolhatatlan köd tornyosul körém, s úgy nyelem magamba a kis "ajándék" gombócot, mintha csupán egy baseball labdát vettem volna el az angyaltól. Vagy nem tudja, kivel áll szemben, vagy pontosan tudja, s ezért próbál hergelni. Az aurám amilyen hirtelen tört fel, olyan hirtelen tűnik is el, ám a halandók arcára rémület, s rosszullét keveréke ül ki. Mintha mi sem történt volna, én tovább sétálok. Az asztalomhoz ülve a bor zamatát élvezem, s a kialakuló helyzet feszességét. Mert érzem, hogy az angyal orrol rám. Kuncogni kezdek, ahogy elindul felém. Nocsak. Érdekellek mi?
    Mikor az asztalomhoz érve elhangzik kérdése biccentek a velem szemben álló üres székre, de e nélkül is biztosan leült volna. Szó nélkül töltök bort a másik üres pohárba, mintha csak azt vártam volna, mikor jön ide hozzám.
    - Miért ijednék meg egy magadfajtától? Attól mert glória csücsül a fejed körül, még te is bűzlesz a vér és mocsok rothadásától. - az Angyalok se szentek, bármilyen eszközzel képesek véghez vinni a céljukat, ráadásul feltétlen bizalommal és elvakultsággal tisztelik az "Urat". Nem különösebben érdekelnek a menny katonái, amíg nem avatkoznak a dolgaimba, ám határozottan érdeklődöm, mikor egy-egy mégis oly bátor, hogy az én fejemre pályázik. Koccintásra emelem a magam poharát.
    - Nos. Mit óhajtasz, azon kívül, hogy mondjuk a Pokol kénköves bugyraiba óhajtasz elküldeni? - előveszem a New York Times mai lapját, majd érdeklődve szemlélem a szíriai helyzetekről szóló cikket. Eddig kiválóan teljesítenek a terroristák, pontosan úgy alakul minden, ahogy terveztem.

    Öltözék Zene


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: The River Café

    on Hétf. Dec. 07 2015, 23:36

    To Malcolm
    Elmosolyodom, ahogy a démon elnyeli az energiámat. Kezd érdekes lenni a dolog, és ez tetszik. Végre valami izgalmas dolog is történt velem az emberek megjelenése óta, eddig csak kisebb démonokat öltem, de most jön ő, akinek óriási sötét aurája van. Nagyon jól fogunk szórakozni, abban biztos vagyok. Érzem a halandók félelmét, de különösebben nem hat meg a dolog, most a számomra csak a „kis” célpontom létezik, és ha kell, akkor feláldozok bárkit, vagy bármit. Szükség esetén ezt a remekművet is felrobbantom, de először kicsit az idegeire megyek, és csak aztán semmisítem meg. Miután leültem az asztalához, mosolyogva nézem, hogy tölt nekem egy italt.
    - Nem hibáztatlak, hogy nem ijedsz meg tőlem, hisz még nem ismersz. Bár jobban tennéd, de nyugalom, amíg nincs hirtelen mozdulat nem is mutatom, meg miért kellene félned tőlem. Szemtelen mosolyt küldök felé, majd amikor koccintásra emeli a poharat, viszonzom ezt a gesztust. Belekortyolok az italomba, nem tudom leplezni az izgatottságomat, az aurám csak úgy áramlik belőlem, így kicsit jobb közérzetet teremtek, és az embereknek kezd elmúlni a rémületük.
    - Azon kívül, csak kíváncsi vagyok, hogy mivel foglalkozik így hétköznap este egy szörny. Tudsz nekem mesélni róla?Mosolygok még mindig rá.
    - Meg, lenne még egy kérdésem. Van valami közötök a terrorizmus kirobbanásához?Valahogy sejtem, hogy úgy se árulja el, de így jobban belegondolva nem is érdekel túlzottan, így is sokan vannak ezek a halandók. Néhány száz, ezer emberrel kevesebb nem számít.
    avatar
    Malcolm Redway

    Faj : Démon
    Rang : Háború démona
    Tartózkodási hely : Világ
    Kor : 2016
    Foglalkozás : Üzletember

    Re: The River Café

    on Kedd Dec. 08 2015, 00:30




    Gadreel

    és ©

    Malcolm

    Tetszik a magabiztossága, s az energiáiba felfokozódó izgalom az én figyelmem se kerüli el. Halkan felnevetek. Rég találkoztam ily lelkes fanatikussal, s az energiáit sem leplezi, mennyire várja, hogy a fényével elfojtsa a halál bűzétől mocskos fekete szívemet. Ám ki kell ábrándítsalak fiatal barátom. Ebből nem fogok engedni, nem óhajtok az újságok címlapjára kerülni, másrészt egyik faj figyelmét sem óhajtom felkelteni, hogy itt vagyok a városban.
    - Ó gyermek, sok hozzád hasonlóval találkoztam már. Valószínűleg veled is, ám mivel változik a világ az én emlékezetem is változik, mindenféle jött ment angyalocskát nem jegyezhetek meg. Amúgy meg nincs okom bántani téged. Egyenlőre. - vigyorgok vissza rá - De ezek szerint, ha hirtelen mozdulatot vársz tőlem, akkor félsz.
    Poharaink csengve koccannak össze, majd a pincér lép az asztalunkhoz, várva rendelésünkre. Én homárt rendelek, flambírozott barack és camambert kíséretében, grillezett gyümölcs és köret keverékével, utána folytatom az újság olvasását, nem érdekel, hogy a másik rendel-e.
    - Nos, a helyzet az, hogy New Yorkban pihenek épp. Különösebben nincs dolgom, illetve hozzád hasonló fiatal lelkeket untatok a meséimmel.
    Lapozok egyet, aztán színpadiasan leteszem újabb kérdésére az újságot. Újabb milliós halottakról számolnak be a cikkek, de ha kérdezné valaki, pontosan meg tudnám mondani, hogy épp ebben a pillanatban hány lélek távozik el a testéből, sőt azt is mi okból, melyik Angyal kíséri a túlvilágra. Végigsimítok a papíron, majd nevetve nézek az angyalra.
    - A kérdésedből ítélve fogalmad sincs, kivel ülsz egy asztalnál, azon kívül, hogy azt hiszed, Lucifer seggét nyalom nap mint nap, mint minden rendes démon. Ki kell ábrándítsalak, nem szolgálom Lucifert, de a te vén munkáltatódat se kedvelem különösebben.
    Az utolsó kortyot is kiiszom a poharamból, majd újra töltöm.
    - Közötök? Látsz itt rajtam kívül bárki mást? - kuncogok. - Ha a követőimre gondolsz, ők a világ minden táján megfordulnak, meg vannak a maguk feladatai. A terrorizmus csak egy szó minderre. De igen, van közöm hozzá, még szép, hiszen én osztogatom szét a világban. De ne áltasd magad azzal, hogy az embereknek nincs, ennyire ne légy naiv. Nélkülük, a lelkük káosz magvai nélkül mit sem érnének csodálatos melódiáim.
    A pincér kihozza a rendelt ételeket, s finom mozdulatokkal hajtom össze az újságot, majd félre teszem.
    - De nem csak az ő lelkükben találok ilyesmit. A tiédben is ott lüktet egy. - mosolygok, ahogy a ropogós homárba mártom a kést, s elkezdem módszeresen felvágni. - Hisz tudjuk jól, mindenki találkozik, s szembe kerül a Háborúval. - az angyal szemébe tekintek, s egy pillanatra megvillannak fekete, démoni szemeim. - Vagy így, vagy úgy, nem igaz? - kuncogva harapok bele a falatba. Nem számít, érdekli e, vagy elhiszi e a szavaimat. Azonban az bizonyos, most már felismerhette, kivel ücsörög és vacsorázik épp itt egy asztalnál.

    Öltözék Zene


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: The River Café

    on Kedd Dec. 08 2015, 14:17

    To Malcolm
    Elmosolyodom azon, hogy halkan felnevetet az energiám miatt. Ó szegény, nem tudja, hogy kivel áll szemben. Nem tudja, hogy az ötödik Menny Ura ül előtte, de amíg ő nem fedi, fel a kilétét addig én sem fogom, és odafigyelek az erőmre is, hogy ne legyen árulkodó. A háborúban az egyik legfontosabb fegyver a félrevezetés művészete. Már nagyon kevéske erő áramlik belőlem, annyira lekorlátozom az erőmet, mintha csak tényleg egy „fiatal lélek” lennék, mint ő mondta. Nincs tisztában vele, hogy idősebb vagyok nála, erősebb.
    - Nem vagyok én annyira fiatal, mint látszik. Mondom egy vigyor kíséretében.
    - Nem, mi még nem találkoztunk ebben biztos vagyok. Mert ha találkoztunk volna, most nem ülnél itt előttem, de nem kell megijedned, most még nem pusztítalak el. Egyenlőre. Újabb pimasz vigyor jelenik meg az arcomon.
    - Én félek? Nem, nem barátom. Csak még nem tudom uralni az erőmet, és nem lenne ajánlatos, ha véletlenül kitörne. Mint te mondtad, még csak egy jött ment angyalocska vagyok. Amikor a pincér az asztalunkhoz lép, én egy bacon daixet kérek, mellé pedig egy mogyorókrémes palacsintát.
    - Ennyi? Semmi szórakozás? Azt hittem, hogy csak az én fajtám unalmas, de ezek szerint tévedésben éltem. Kortyolok az italomból, majd amikor megjön a kirendelt étel, nekilátok egy falatnak.
    - Nem, nekem ti mind egyformák vagytok. Mindegyikőtöknek bűzlik a szája az embervértől. Amikor Lucifer nevét említi, egy kicsit megrándul az egyik kezem. Ez árulkodó jel lehet, a koromra illetően, de remélem nem vette észre. Én láttam őt, és őszintén megmondva egy kicsit csodáltam is. Szinte a legerősebb angyal volt közöttünk, és a legbátrabb.
    - Én tudom, hogy nem csak a démonok hibásak ebben. Minden ember lelkében ott rejtőzik valamiféle gonoszság, ami kitörni készül. Csak az a kérdés, hogy a halandó erős lesz, és legyőzi a sötétséget a lelkében. Vagy enged neki. Ha enged neki, akkor kárhozatra van ítélve. Ezért az én szemembe, ők csak kártevők. Bogarak, amiket legszívesebben eltaposnék. Elmosolyodom, amikor mondja, hogy nem csak az ő lelkükbe lát ilyet, hanem az enyémbe is.
    - Igazad van, én nem egy szokványos angyal vagyok, mint a többi. Majd amikor felfedi a kilétét, először meglepődtem. Majd felnevetek.
    - Sosem gondoltam, hogy így fogok veled találkozni. Ha már felfedted magad, az illem azt diktálja, hogy áruljam el én is a nevemet. Találd ki. Én vagyok az ötödik Menny Ura, én vagyok ki az emberek kezébe fegyvert adott, pajzsot adott a háborúzáshoz. Én vagyok, aki lehetővé tette neked, hogy létezz, kedves Háború.
    avatar
    Malcolm Redway

    Faj : Démon
    Rang : Háború démona
    Tartózkodási hely : Világ
    Kor : 2016
    Foglalkozás : Üzletember

    Re: The River Café

    on Kedd Dec. 08 2015, 16:36




    Gadreel

    és ©

    Malcolm

    Beszélgetésünk oly kulturált, mint ahogy az illik, mintha csak két üzletember ülne egy asztalnál és tárgyalnának valamiről. Csakhogy amit emberi szem nem láthat, ott van az a két, teljesen elkülönült aura körülöttünk. Egymásnak feszülnek, egyenlőre azonban nem próbáljuk meg a lelkéig megkínozni, s véglegesen elpusztítani a másikat. Ugyan. Ha két ily nagy hatalmú lélek egy asztalhoz ül, ott nagy játszmák kezdődnek el. Kíváncsivá tesz, és mulattat a viselkedése, az a lenéző, szemtelenség. Már hozzá szoktam, az angyalok amúgy is büszke teremtmények, de a közelemben annál inkább mutatni akarják, mennyire hatalmasabbak nálam. Kevesen ismerik fel, mekkora szükség van rám s a "sorstársaimra" a világban. Az angyalok képtelenek elismerni, hogy Lucifer tette valójában az egyik legnagyobb áldozat volt a világ születésekor. Ő, aki sokkalta fényesebben ragyogott bármelyiküknél, csak ő jött rá, valójában mi az Istenek akarata. Az ember, mint valami olcsó báb, tudatlan boldogságban tengődne a Paradicsom mélyén, ha Lucifer nem fordul a Mennyek ellen. Mint megannyi démon, köztük én is, azonban próba elé állítjuk a halandókat. Melódiákat írok, s megannyi angyallal és démonnal karöltve táncba ragadjuk az "esendő" halandók lelkét. Csodálom, s tisztelem őket ezért, hisz aki képes kitörni a táncból, nemesebbé válik, s jutalmul a Mennyek kapui nyitva várják.
    Vállat vonok a csipkelődésére. Nem igazán hat meg a véleménye, ahogy általában senkié nem hat meg.
    - Ó, igazán? - lehelek a kezembe - Pedig fogat is mostam ma. Azért sajnálattal hallom, hogy minden démon számodra csak egy szájbűzös, ugyanolyan senki. Én is teszek különbséget köztetek, mint ahogy sejtem azt is, hogy nem mindennapi angyal vagy, csak annak mutatod magad. Ráadásul arra tippelek, nem rég érkeztél ide a Földre.
    Bár észreveszem kezén a reakciót, mikor Luciferről beszélek, nem említem meg. Ha úgy akarjuk, úgyis kiderülnek még itt dolgok az este folyamán. Bemutatkozásomra halvány mosoly kerül fel arcomra, szemeim az ő szemeibe mélyednek.
    - Szomorú, hogy épp te gondolkozol így az Istened legféltettebb gyermekeiről. Gondolom ezt az Úr szemébe is megmondtad.
    Ahogy szavai elhagyják száját, egy pillanatra megáll az evőeszköz a kezemben. Pont ő? Ő, aki oly sok angyal s démon közül az egyik, aki lehetővé tette, hogy kiszabaduljak a börtönömből?
    - Gadreel, ó, te fényességes. - némi csodálat érződik ki hangomból. - Hmmm... Azért a létezésem még nem neked köszönöm, maradnék a két legfőbb ellenségeskedőnél. De annak hírét jól tudom, hogy a te ténykedésed volt az egyik fő oka, amiért kiengedtek a börtönömből. Ezért volt ismerős az aurád. Nem, nem találkoztunk igazad van. De jártál a börtönömnél. Akkoriban tárgyalták sorsomat az Öregek, mind jó és rossz oldalról, hisz hiába voltam bebörtönözve a hatalmam így is "mérgezte" a világok népeit. Te voltál az egyik, aki felismerte, hogy szükség van rám. - mosolyogva nézem kék szemeit - Az Őrület mesélt rólad, hogy felkészíted az embereket a démonok ellen, ezért fegyverzed fel őket, ezért tanítasz nekik harcművészetet. De végül a tudásodat, hála az én színpadra lépésemnek... egymás ellen fordították. Ez kissé keresztül húzta a számításaidat, mert kiábrándultál a halandókból.

    Öltözék Zene


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: The River Café

    on Kedd Dec. 08 2015, 18:50

    To Malcolm

    Ezek a hatalmas energiák, ami belőlünk áramlik félelmetes, nem teszünk semmit, de nem is kell, mindkettő el akarja nyomni a másikat, ilyet nagyon régen éreztem. Óriási aurák feszülnek egymásnak. Biztos vagyok benne, ha egy kisebb démon, angyal erre járna biztos, hogy az ijedtségtől haza szaladnának, és tudom, hogy ezek a hatalmak nem pár kilométeren belül érezhetők, annál sokkal messzebb is felfigyelnek rá. Félelmetes, egyben csodálatos. Ehhez hasonló energiát, csak akkor éreztem mikor Samaelt kiűzték a Mennyekből. Pedig milyen hatalmas angyal volt, milyen büszke, milyen félelmetes, milyen csodálatos. Mindig is csodáltam őt, mindig is szerettem. De bukott angyalnak nyilvánították, és miért? Azért, mert nagyon szerette az apját és észrevette az emberi hibákat. De Isten kit választott? Hát az embereket, nem a saját fiát. Akkoriban még egyetértetem az Urunkkal, mert szerelmes voltam az emberekbe, azért tanítottam őket a harcra. De akkor a szemembe undorítóak lettek, mikor a megszerzett tudást egymás ellen használták fel, és nem az emberiség ellenségeik ellen használták fel. Akkor gondolkodtam el azon, hogy a fivéremnek igaza volt-e. Ha visszapörgethetném az időt, lehet, úgy döntenék, hogy Luciferrel megyek. Lehet akkor, nem kéne folyamatosan, a kivégzőt játszanom. Lehet, akkor nagyobb tiszteletet kapnék. De már nem tehetek semmit, nem lehet megváltoztatni a múltat. Abban biztos vagyok, hogy nem fogok fellázadni. Nem leszek bukott angyal. Azt hittem, hogy egyből egymás torkának essünk, de nem. Úriemberként kezeljük ezt a dolgot, egyenlőre.
    - Igazán? Ennyire lebuktattam magam az elején, hogy tudod, nem átlagos angyal vagyok? Ez szomorú. Azt hittem, hogy jobban tudok szerepet játszani, de ezek szerint nem. Nevetek rá, de akkor le is fagyott a mosoly az arcomról, amikor azt mondja, hogy az Úr szemébe is megmondtam.
    - Nem, nem mondtam meg. Már nem vagyok olyan előkelő rangban, mint régen, hogy meg tudjam ezt mondani neki. Az erőm megmaradt, de a rangom nem. Mondom egy facsart mosoly kíséretében. Figyelem a reakcióját, amikor rájött, hogy ki vagyok, ezt vártam.
    - Igen, nekem is nagyon ismerős volt az aurád. De nem hittem volna, hogy pont egy ilyen helyen fogunk találkozni, de örülök neki, mert nagyon vártam már ezt a találkát. Igen, jártam a börtönnél és akkor jöttem rá, hogy szükség van rád, hogy szükség van csatákra. Miattad, is fokoztak le engem akkor. De tudod mit? Ha újra megkéne tennem, ugyanígy döntenék.
    avatar
    Malcolm Redway

    Faj : Démon
    Rang : Háború démona
    Tartózkodási hely : Világ
    Kor : 2016
    Foglalkozás : Üzletember

    Re: The River Café

    on Kedd Dec. 08 2015, 22:45




    Gadreel

    és ©

    Malcolm

    - Szerepet játszani jól tudsz, csupán sokféle színésszel s színésznővel találkoztam már. Láthatod, engem is megtévesztettél, de... igazán megtisztelő, hogy találkozhatom veled. - mosolygok, s a borba kortyolok. Nem hazudok, mindig tiszteltem azon lelkek sokaságát, kik segítették valamilyen formán, hogy kiszabaduljak, s a Halál maga mellé fogadjon. Észreveszem, hogy újfent kényes témát érintek az Úrral szembeni őszinteségről.
    - Ó. Ugyan már. Pont miattam? Hisz ez volt megírva nemde? Ha nem te, akkor másban ébred fel a felismerés. Mindenesetre ha mégis összefutnál az öreggel, s beszéltek. Add át neki üdvözletem. - mosolygok.
    - Én se egy éttermi vacsorára gondoltam összefutás címén, s nem pont veled. De változnak az idők. - vállat vonok. - Nekünk is alkalmazkodnunk kell.
    Az étek szép lassan fogy mindkettőnk tányérjáról. Az idő is lassanként telik, s ahhoz képest, hogy mindketten egymás legfőbb ellenségei vagyunk, úgy beszélgetünk, mintha régi ismerősök volnánk. Talán valóban azok is vagyunk. Auráink közt persze a feszültség nem múlik el, de mégis... Mindig is tiszteltem azokat, akik botor módon az ellenségeimmé avatták magukat, csodáltam őket ostobaságuk és bátorságuk révén. Csakhogy Gadreel teljesen más szinten van. Az ellenségem, de tisztelem érte. Az Úr szolgálatában a fanatizmusát kételyek gyötrik, erre a beszélgetésünk alatt rájöttem. Mégis él még a hite, ami valahol szánalmas, valahol csodálatra méltó.
    Az utolsó falat is eltűnik, majd a szalvétában megtörlöm a szám, s újból töltök mindkettőnk poharába.
    - Na és, most, hogy itt vagy a Földön, s azon kívül, hogy megakarsz ölni engem. Mik a terveid? Ó, és még egy kérdés. Miért akarsz megölni? - kérdezem, őszinte kíváncsisággal a hangomban.

    Öltözék Zene


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: The River Café

    on Kedd Dec. 08 2015, 23:43

    To Malcolm

    - De mégis csak sejtetted, hogy nem az vagyok, akinek kiadom magam. Ugyanígy nekem is megtisztelő, mint mondtam, már nagyon vártam, hogy találkozzunk. Nagyon sok idő eltelt azóta, hogy nem találkoztunk. Rengeteg dolog történt a világban, azóta. Rabszolgatartás, feudalizmus, felvilágosulás, fasizmus, világháborúk. Így belegondolva nem csak, ő tehet az egészről. Én tanítottam meg a harcművészetre az embereket, a fegyverek készítésére. Ha nem tettem volna ezt, talán ez mind megelőzhető lett volna. Talán nem lennének ilyen véres háborúk, nem halna meg több millió ember. Nem, nem igaz. Ha én nem tettem volna meg, más megtette volna helyettem.
    - Igazad van, nem is inkább miattad, hanem azért mert a csótányokat megtanítottam harcolni, és most gyilkolják egymást. De rendben, ha beszélek Vele, átadom az üzeneted.
    Mosolygok vissza rá.
    - Lehet ezt a sors akarta így, hogy itt találkozzunk. Vagy csak egyszerűen véletlen. Még soha egyetlen egy démonnal sem beszélgettem ennyit, mint vele, sőt nem is szoktam velük beszélgetni, hanem csak elpusztítom őket és vissza is megyek a saját világomba. De vele más a helyzet, érzek valami kölcsönös érzelmet egymás iránt. Talán a tisztelet. Úgy beszélgetünk most, mint két régi ismerős, a beszélgetésünk elején, meg mintha üzleti dolgokról beszélgetnék. Vagyis így tűnhet a körülöttünk lévő embereknek.
    - Azon kívül nem volt, semmi más tervem. Nem nagyon szeretek itt lent lenni, jobban szeretem a magas légteret. Nem akarlak megölni. Vagyis ha megtenném, biztos, hogy magasabb rangba lépnek, de nem.
    avatar
    Malcolm Redway

    Faj : Démon
    Rang : Háború démona
    Tartózkodási hely : Világ
    Kor : 2016
    Foglalkozás : Üzletember

    Re: The River Café

    on Szer. Dec. 09 2015, 23:59




    Gadreel

    és ©

    Malcolm

    Kissé csodálkozva pillantok rá, mikor utolsó szavait kiejti. Nem azon, hogy nem akar elpusztítani. Inkább azon, hogy ha elpusztít, milyen jutalomra számíthat.
    Elegáns mozdulattal teszem le a kezemben tartott boros poharat az asztalra, majd összefonom ujjaimat, s kissé előre hajolok az angyal felé. A szemeim bár most rejtik a démont, egyszerű halandóként mutatkozom, az aurám azonban fullasztóan gomolyog körülöttem, szétárad az étteremben, s a vendégek többsége összerezzen az érzettől. Igen, finoman, de jól érezhetően terjesztem ki energiáimat. Nem fenyegetően, nem erőt fitogtatva, csupán jelzem, hogy igen, egy démon van köztetek.
    - Rendben, tegyük fel. Elpusztítasz. Újból visszanyered az öreg kegyét. Megbecsült helyed lesz a Mennyek országában. De kérdem én. Mire föl? Az emberek nem fognak háborúzni többé, de nemhogy ők, senki sem a világokban. Mivel lesz mérhető majd a lélek? Mivel nyerhet valaki kegyet, hogy az egekbe jusson? Persze, szent életű élet, erények, követni Krisztus tanításait, bla. bla. bla. De vegyük csak a te példád. Te azzal akarsz "nemesebbé" válni, hogy engem elpusztítasz. Ugyanígy viselkedik velem minden lélek. Ne feledd, a káoszban, a nyomorban, mit teremtek szimfóniáimmal azokban születnek leginkább azon lelkek, kik kiérdemlik az égiek kegyét. Mert aki az én mocskomban mégis hű marad a benne lakozó Jósághoz, az valóban kiérdemli, hogy a Paradicsomba engedtessék.
    Ismét hátra dőlök a székemben, s gondolkodva pillantok a vendégek asztalai felé. Van szerelmes pár, család, baráti társaság...
    - Lucifer tudta jól, hogy azon boldogság, mit az Úr teremt, nem nyerhető el máshogyan, csupán küzdelem árán. Persze nem mondom, hogy azóta nem vált a hatalom rabjává, de valahol mindannyian tudjuk, hogy a Jóság csak a Gonoszsággal mérhető, s értékelhető, sehogyan másképp.
    Mosolyogva pillantok ismét Gadreel-re, s kiiszom az utolsó cseppig a bort a poharamból.
    - Másrészről pedig ha megölnél. Szembe kellene nézned azon angyalok s démonok haragjával, akik velem együtt tartják fenn ezt a csodálatos egyensúlyt. Gondolom nem szívesen magyarázkodnál a vezetőidnek, köztük például a testvéremnek. - mosolygok rá kedvesen.

    Öltözék Zene


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: The River Café

    on Csüt. Dec. 10 2015, 00:46

    To Malcolm

    Érzem, hogy az aurája terjedni kezd a légtérben. Hihetetlen, óriási energiája van ennek a démonnak. Ha akarnám, se tudnám megölni, most már érzem. Tisztába vagyok vele, hogy erősebb nálam. Még csak nem is fenyegetően engedi ki az erejét, és már most fojtogató. Érdeklődve hallgatom, amit mondd, közben megiszom az utolsó kortyot a poharamból.
    - Teljesen igazad van. Mint mondtam, épp ezért nem pusztítanálak el. Szüksége van rád az emberiségnek, egyaránt a démonoknak és az angyaloknak is. Sőt Istennek is szüksége van rád, mert igen, nélküled nem tudnánk megválogatni, hogy ki előtt táruljon fel a Mennyország kapuja. Épp ezért döntöttem úgy akkor rég, hogy a kiszabadulásodra szavazok. Mert én ismertem fel elsőnek az angyalok között, hogy ha nincs háború, nincs béke. Ha nincs háború, nincs szabadság. Ha nincs háború, nincs gonosz, se jó. Mint mondtam, ha megkaphatnám a lehetőséget, hogy újból döntsek, ugyanez lenne a válaszom. Kellesz mindenkinek. Nézek a démon szemeibe, azok elárulják, hogy teljesen komolyan beszélek most, nem volt poén, nem volt szurkálódás a mondandómban.
    - Igen, ő tudta. Csak az a baj, száműzték azért, mert megmondta, hogy mit gondol. Mert nagyon szerette az Urat. Őszintén megmondom neked, ha akkor így gondolkodom, mint most, vele mentem volna. Mert én csodáltam Samaelt, csodáltam a bátorságát, hogy nem félt megmondani mit gondol. De akkoriban még hittem az emberekben, és megbántam.
    - Nem szokásom magyarázkodni, még a testvérednek sem. Amit megparancsol azt megteszem, ha meg elrontok valamit akkor vállalom a következményét. Attól még, hogy elvesztettem a hittem az emberekben, angyal vagyok és becsületes.
    avatar
    Malcolm Redway

    Faj : Démon
    Rang : Háború démona
    Tartózkodási hely : Világ
    Kor : 2016
    Foglalkozás : Üzletember

    Re: The River Café

    on Vas. Jan. 24 2016, 03:17




    Gadreel

    és ©

    Malcolm

    Ahogy egyetértően helyesel, kacagnom kell, még annk ellenére is, mennyire komolyan adja elő a monológját.
    - Gadreel, bár hihetnék a szavaidnak. "Elvesztettem hitem az emberekben, de angyal vagyok, becsületes." - nevetek jóízűen, még mindig. - Kit akarsz te becsapni? Mindketten pontosan tudjuk, miféle sorsra vagy rendeltetve. Megmondtam, a sötétség a te lelkedet is fertőzi. Hagyj engem a süket dumáiddal. Az emberek számodra férgek, nem többek. És meg is értem valahol. Mit vársz? Legyek hálás? Mormoljak imát feléd, mert segítettél kiszabadulni? Tisztellek, de nem több. Sosem fogjuk kedvelni egymást, hisz részben mégiscsak nekem köszönheted, hogy egykoron az ember ellened használta fel a fegyverét. Én nem ítélkezem senki felett drága angyalom, megteszik mások. Azt hiszed, Samaelt érdekli a te véleményed? Csodálod Lucifert? - a nevetésembe a démon hátborzongató, füstös kacaja vegyül.
    - Tudod Gadreel, van egy mese, egy régi koreai történet a világban. A történet szerint az Égiek, ha letekintenek a világra, nem látnak mást, csak egy teljesen fehér, ketté hajtott üres papírlapot. - körbemutatok a helyiségben - Az ember, a halandó az, ki dönt arról, a papír mely oldala fekete vagy fehér. Az Égiek szemében azonban mi továbbra is csak egy kettéhajtott üres lap vagyunk. - nevetésem mosolyba fordul. Előveszem lassan a tárcám, majd az asztalra dobom vacsoránk összegét.
    - Ha már tudod, hogy te pontosan mit látsz azon a retkes lapon, akkor beszélhetünk a továbbiakban arról, mégis miféle becsületes, emberben csalódott angyal vagy te. - felállok az asztaltól, majd a kezemet nyújtom felé. Aurám még mindig fojtogatóan lengi körbe az éttermet, ám mégis barátságos mosollyal nézek az angyalra.
    - Még látjuk egymást, angyalom. - szorítom meg kézfogásunkban a kezét, s ezután elegánsan, ahogy jöttem, elhagyom a helyet. Aurám mély csendet hagy maga után, a hely szinte fellélegzik, hogy eltűnik belőle a sötétség szolgája. Mosolyogva adom át magam az éj hidegének.

    Ha nem gond, tőlem ez a záró. Köszönöm a játékot, várom a folytatást! Smile Ölelés Wink

    Öltözék Zene


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: The River Café

    on Vas. Jan. 24 2016, 09:42


    Malcolm & Gadreel


    Én nem nevetek, mint ő, hiszen ezeket a szavakat teljes komolysággal mondom. Igen, attól függetlenül elveszettem a hitemet az emberek iránt, még angyal vagyok, és a betartom a szavam. Még. Nem kell mondania, a sorsomat, magamtól is tudom, hogy nincs helyem a hárfások között, de amíg Ő nem mondja azt, hogy ideje terepet váltanom, addig magamtól nem is fogom lecserélni a fenti fényességet, a lenti sötétségre. Tudom, hogy jobban érezném ott magam, ott létezik szabad akarat, ott nem skalpolnak meg azért, mert valaki iránt dühöt, haragot érzek. Rengeteg harcban lenne részem, nagyon sok démont én küldtem táppénzre, vissza a Pokolba.
    - A te dolgod, kedves démonom, hogy hiszel-e a szavamnak. Az idő ki fogja deríteni, hogy melyikünknek van igaza. Ha neked, akkor a legközelebbi találkozásunknál az arcomba vághatod, hogy te megmondtad. Az arcomon megjelenik egy kedves mosoly. Úgy érzem, hogy az ő szavai fognak beteljesülni, de minden megtörténhet. Még az is, hogy elkerülöm a bukást.
    - Igen, igazad van. Tudom, hogy a sötétségnek a magvai elvannak vetve a lelkemben, de mint nem rég mondtam, az már az én döntésem, hogy engedek-e a kísértésnek és olyanná válok, mint te, vagy legyőzőm és továbbra is angyal maradok. Nem kell hálásnak lenni, nem is várom el. Én tökéletesen megelégszek a kölcsönös tisztelettel. Nem, soha nem foglak kedvelni, hiszen akkor régen te törtél borsot az orrom alá, amiért megígérhetem, még számolni fogunk, de nem itt, és nem most. Lehet a Pokolban, lehet a Földön. Meglátjuk. Ne feledd, hogy én ismertem Lucifert már akkor is, amikor még angyal volt. Amikor még nem környékezte meg a szívét a gonoszság, a sötétség. Nem azért csodálom, mert elbukott és létrehozta a Poklot, hanem azért, mert meg merte mondani, hogy mit érez a halandók iránt. Továbbra is az arcomon van a kedves mosolyom, hiszen nem mondok és nem is teszek olyat, amivel támadólag léphetek fel. Most nem az a célom.
    - Ismerem a történetet Háború. Aláírom, hogy a legtöbb ember a sötét lap felé hajaz, de nem mind. Van olyan, aki ellenáll, fáradtságosan küzd azért, hogy az a lap makulátlan maradjon, és ne szennyezze be semmiféle gonoszság. Ha győz, és meghal, akkor megérdemli azt a Paradicsomot, amit mi adunk neki. Akkor megérdemli a békét. Nem nézek körül, amikor körbemutat a helyiségen, csak sóhajtok egy nagyot.
    - Én már most tudom drága démonom, csak neked ezt neked kell belátni, hogy most kivételesen, nincsen igazad, bölcs barátom. Én is felállok, és mosolyogva fogadom el a kézfogását.
    - Várom a következő találkozást. A tekintetemmel végig kisérem teljesen az ajtóig, amíg elhagyja az épületet, amikor eltűnt a fojtogató aura, megkönnyebbülten sóhajtok fel. Néhány perc múlva kilépek a bejáraton, és visszatérek a Mennyországba.

    //Nagyon szépen köszönöm én is wow Remélem, hogy hamarosan folytatjuk Ölelés



    Re: The River Café

    on Vas. Jan. 15 2017, 19:54

    avatar
    Allena Rhys

    Faj : Angyal
    Rang : Almha-A művészet angyala, Isten adományozója
    Tartózkodási hely : Ahol a művészet jelen van
    Kor : 1992
    Foglalkozás : hegedűművész

    Re: The River Café

    Yesterday at 21:59

    Gabriel és Allena
    Zene neked:One More Light



    Annyira boldog vagyok. Végleg Daryl mellé költöztem ás úgy óv engem mint egy utolsó élő virág utolsó nyílott darabja. De nem is bánom, hogy így figyel rám. én is figyelek rá, és olyan jó érzés az ő óvó karjai között elaludni. Jó volt, hogy hazavárhatom, ha ő el is ment valamerre. Az se zavart mikor érkezett, és honnan csak át ölelhettem és minden nyugodt volt, és tudtam, hogy mellettem békére lel. És ez számomra csodálatos érzés. Az ő fele vagyok, ahogy nekem is ő lett az amit ha elhagynék soha nem tudnék pótolni semmivel. Nem is akarom elhagyni soha...Finom hideg levegő ami a partról érkezik lágyan játszik sötét de annál dúsabb és ragyogó hajkoronámmal. Oldalra tűztem el pár tincsemet semmi több. Egy fekete finom szövetkabát van rajtam, és egy kényelmes farmer, meg egy barna csizma a hideg ellen azért. Mégis azért...jó, hogy most kimozdulhatok. Főleg, hogy Gabriellel találkozok. Az én drága egyetlen nephilimem. Olyan régen találkoztam már vele, és annyira hiányzott már nekem. Most végre újra láthatom őt. A korlátnál ácsorgok a kávézóval szemben és a vizet nézem. Az arcom kicsit bepirosodott, de fűt a boldogság és a kellemes érzés ami a szívem alatt éldegélő két apró magzatnak köszönhető. Mélyet szívok a finom sós levegőből és várom, hogy megjelenjen az én kedves Gabrielem. Mindent megakarok vele osztani...és azt akarom, hogy ő...ő az én családom része legyen...az én szép gyermekeim keresztapja...


    Sponsored content

    Re: The River Café


      Pontos idő: Pént. Nov. 24 2017, 04:45