Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Wall Street
by Jackson Montgomery Yesterday at 23:59

» Brian lakása - Hálaadás
by Thomas Mackenzie Yesterday at 22:12

» The River Café
by Allena Rhys Yesterday at 21:59

» Broadway
by Damien James McCormack Yesterday at 13:24

» Hudson Heights
by Admin Yesterday at 00:05

» Brooklyn Army Terminal
by Leo Veikko Szer. Nov. 22 2017, 23:03

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Szer. Nov. 22 2017, 21:16

» Hotel Plaza Athénée
by Camilla Wander Szer. Nov. 22 2017, 17:51

» Gabriel Háza
by Gabriel Skoglund Szer. Nov. 22 2017, 13:20

» Clove Lakes Park
by Mikhal Zharkov Szomb. Nov. 18 2017, 20:13

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Brighton Bazaar

    Share

    Brighton Bazaar

    on Szomb. Okt. 03 2015, 19:17





    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Brighton Bazaar

    on Szomb. Dec. 12 2015, 09:47




    Denise & Lys©

    Boldog mosollyal az arcomon futottam be az üzletbe, ahol láttam, hogy néhány étel és ruha leárazásra került. Az elmúlt hetekben elég sok pénzt össze tudtam szedni, így most jöhet a nagybevásárlás.
    Annyira lelkes voltam, hogy a bejáratnál majdnem fellöktem a befelé igyekvőket, akik mérgesen sziszegtek mögöttem. A mai nap igazán szerencsés, bejutottam egy szállóra, ahol végre meleg vízzel tudtam mosakodni, egy csomó helyen már el volt folyatva mire odaértem, de ma elég korai voltam ahhoz, hogy ilyen problémám ne legyen. Néhány sérülésemet le tudtam kezelni, szóval azzal sem volt többé problémám, legalábbis egészen addig, amíg be nem mocskolódnak a kötéseim. Biztosan hamar meg fog történni, karácsonykor szerintem nehezebb lesz a szállók közelébe mennem, mert mindenki oda fog csődülni a hideg miatt, ezért is kéne most jól megszednem magam.
    Először is a legfontosabb: találnom kéne valami meleg cuccot, pokrócot, meg hasonlót olcsón, mert most jönnek majd az igazi fagyok, nem ártana kicsit összekapnom magam.
    Tettem pár kört mire megtaláltam a ruhaosztályt az üzletben, ahova mosolyogva indultam el. Igen, jól láttam, most mindenen 50-70% akció van. Sose néztem az árakat, csak megvettem ami tetszett, amit szerettem volna. Most ilyesmire nincsen lehetőségem, mert anyám letiltotta a bankkártyát, amire apám még a halála előtt rátett egy csomó pénzt, meg letétbe a bankba. Elég sokat kamatozott mire felnőttem, de mi értelme van annak, ha nem tudok hozzáférni? Ezerszer próbáltam már munkát keresni, de végül mindenhonnan elutasítottak, amiért a ruháim nagy része már elhasználódott. Ami most rajtam van, az is ki van már fakulva, ki van nyúlva, illetve egy véres tenyérnyom is tarkítja a combját. Elég furán is néztek rám az emberek ez miatt, de én már rég túl vagyok azon, hogy érdekeljen a dolog, sajnos.
    Odaléptem a puha kabátok felé, amik hihetetlenül hívogattak. Nem voltak olyan menők, mint az, amit otthon tároltam a szekrényemben, de a célnak megfelelnek majd. Kiválasztottam egy fekete, puffosabb fazonút, majd a pénztárhoz néztem. Egy fiatal nő ült ott, aki kíváncsian nézett rám. Tudtam mit lát: egy csont sovány gyereket, borzalmasan kinyúlt cuccokban, és az időjáráshoz képest alulöltözött állapotban. Láttam ahogy felsóhajt, megcsóválja a fejét, ami miatt lesütöttem a tekintetem. Nem tudhatta, hogy hajléktalan vagyok, most egészen tiszta voltam a pár héttel ezelőtti állapotomhoz képest. Kisöpörtem a hajam a szememből, amire ismét megéreztem magamon a tekintetét. Ez így nem lesz jó, komolyan meg fogok őrülni. Gyűlölöm ha valaki sajnál, viszont elítélni se tudom érte a nőt, tudom mennyire szánalmas látványt nyújtok most. A fülemet apró sóhaj ütötte meg, mire felpillantottam és a nő odaadta a kabátot.
    - Van két telhetetlen gyerekem, akik azt sem tudják eldönteni, hogy mit kérjenek karácsonyra – kezdett el nekem mesélni, amit nem tudtam mire vélni, ezért csak kíváncsi tekintettel figyelni kezdtem rá.
    - Te viszont csak valami meleget szeretnél felvenni ugye? Vidd csak a kabátot ingyen, a bolt ajándéka. Majd én állom.
    - De… - kezdek bele tágra nyílt szemekkel. Azért egy hatalmas adag büszkeség még így is volt bennem, soha nem tudtam volna valamit csak így elfogadni. Apám arra tanított, hogy az ajándék szó nem létezik. Ha kapunk valamit, azt valamiért kapjuk és azzal lekötelezett, tartozó lesz az, aki kapta a dolgot. – Nekem van pénzem, látja ugye?
    Kiszórtam az asztalra az apróból összegyűjtögetett kis vagyonom. Néhány papírbankó is keveredett közéjük, de igazán ritkán szántak meg olyannal. Lopni meg… Nos nem igazán szeretek, maximum akkor, ha már nem ettem két hete és nincsen más lehetőségem.
    - Az a pénz pont elég lesz arra, hogy megtömd a hasad – mondta nekem mosolyogva, mire a gyomrom panaszosan korogni kezdett. Tényleg rám férne már valami harapnivaló… Mire észbe kaptam, már be is rakta a saját tárcájából a pénzt, én meg csak bambán meredtem rá.
    - Ha nem mész, akkor a biztonságiakkal vitetlek ki! – mondta, ellentmondást nem tűrő hangon. Fura. Tudom, hogy egy átlag anyuka mennyire gondoskodó tud lenni, de ő még csak nem is ismer… Fogalmam sincsen miért tette. Az, hogy megérdemeltem nem erős túlzás egy kicsit.
    Fel-alá sétáltam az üzletben, már a bútorosztályon voltam. Fogalmam sincs miért keveredtem ide, de talán még kapóra is jött. Lerogytam az egyik kényelmes fotelba és úgy próbáltam összerakni magamban a történetet.



    megjegyzés: bocsi a késés miatt. Sad || clothes || C.R.A.Z.Y. ||677



    Re: Brighton Bazaar

    on Vas. Jan. 15 2017, 19:37


    Sponsored content

    Re: Brighton Bazaar


      Pontos idő: Pént. Nov. 24 2017, 04:44