Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Wall Street
by Jackson Montgomery Yesterday at 23:59

» Brian lakása - Hálaadás
by Thomas Mackenzie Yesterday at 22:12

» The River Café
by Allena Rhys Yesterday at 21:59

» Broadway
by Damien James McCormack Yesterday at 13:24

» Hudson Heights
by Admin Yesterday at 00:05

» Brooklyn Army Terminal
by Leo Veikko Szer. Nov. 22 2017, 23:03

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Szer. Nov. 22 2017, 21:16

» Hotel Plaza Athénée
by Camilla Wander Szer. Nov. 22 2017, 17:51

» Gabriel Háza
by Gabriel Skoglund Szer. Nov. 22 2017, 13:20

» Clove Lakes Park
by Mikhal Zharkov Szomb. Nov. 18 2017, 20:13

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Carnem Prime Steakhouse

    Share

    Carnem Prime Steakhouse

    on Szomb. Okt. 03 2015, 19:32





    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Carnem Prime Steakhouse

    on Pént. Jan. 29 2016, 21:43


    Háború & Harag


    Olyan kósza hírek jutottak a fülemhez, hogy állítólag a kedves fajtársam Háború itt van, és már javában szövögeti a pusztítás szálait. A kis cseles, hát megteszi azt, hogy nem szól nekem, pedig segíthetném a munkáját, hiszen a Haraggal kezdődik el a Háború ugyebár. Düh nélkül nincs viszály, de viszály nélkül sincs düh. Ördögi egyensúly ez, nagyon nehéz dolgunk lenne, ha valamelyikünk nem létezne, vagy elpusztítanának, tegyük fel engem. Akkor hát tényleg güriznie kéne, hogy a mindkettőnk munkáját megoldja egyedül. Csodálatos körforgás ez, amit kívülállóként megérteni lehetetlen, de aki a részese annak a lelke megszennyeződik és elönti belülről a Harag lángja. Utána már egyenes, zökkenőmentes út van a Háborúhoz. Itt vagyok egy városi étteremben, itt várok rá. Küldtem neki egy üzenetet, de nem telefonon, mint a mostani tinédzserek szokták, hanem a régi szokásokhoz híven, madárpostán küldtem neki el az üzenetet.
    „Kedves Háború!
    Azt hallottam, hogy itt vagy a városban, és meg sem keresed az elkóborolt fajtársadat, aki nem rég érkezett meg újra a halandók világába. Remélem, hogy tudsz rám szánni egy kis időt és eljössz a találkára. Az utóiratban megtalálható a hely és az időpont.
    Üdvözlettel: Harag"

    A levelet egy gyönyörű vérvörös pecsét zárja le, ami egy tigrisfejet ábrázol. A védjegyem az a nagymacska, így a levél felbontása előtt is tudhatja, hogy ki küldte neki. Magamhoz hívom a pincérnőt, és rendelek egy üveget a legdrágább whiskyből. Mikor meghozza, az asztalközepére csúsztatom, és úgy hagyom. Miközben várakozok, hozatok egy hamuzót is, és mosolyogva gyújtok rá egy cigarettára.

    Öltözék



    avatar
    Malcolm Redway

    Faj : Démon
    Rang : Háború démona
    Tartózkodási hely : Világ
    Kor : 2016
    Foglalkozás : Üzletember

    Re: Carnem Prime Steakhouse

    on Szomb. Jan. 30 2016, 00:56




    Aeshma

    és ©

    Malcolm

    A levél érkezése megkacagtatott. Ó, te félkegyelmű. Jól tudtam, hogy a városba érkezett, s sejtem, a démonok bevonulása valahol nagyban köszönhető annak, hogy én a városban vagyok. Akaratlanul is, de megérzik, hogy készülődik valami. Valami, ami vonzza, húzza hozzám őket. Hisz tudják, hol a Háború színre lép, oda nekik is csurran, cseppen valami talán. A drága madárka várakozóan mereszti rám kénkőként ragyogó szemeit. Intek felé, s engedelmesen, üres karmos lábakkal száll el. Végigsimítok a pecsét mintáján. Az a nagymacska. Szép emléket ébreszt, az a fiatal, erőteljes démon, ki forrófejűen, habzsolva nyelte a lelkeket, szított lángokat a lelkekben. Mosolyra fakaszt. Csendesen kezdek el készülődni, nem akarom felzavarni pihenő húgicámat. Már egyre inkább erősödik, ami jó jel. Ám ezzel együtt ő is érzi a mozgolódást, hogy oly lelkek gyülekeznek, akik ha rá lelnek, széttépik őt. Már ha tehetnék. Mosolyogva állok az ágya mellett, ahogy begombolom az ingem. Néhány este arra ébredtem, hogy bebújik mellém, s átölel. Ám mostanában jobbnak láttam, ha a kanapén alszom, pontosan az effajta meghívások, vagy felkeresések miatt. Lorának nem kell tudnia, kikkel, s miért találkozom. Elég volt egyenlőre neki a párizsi incidens. Így is biztos vagyok benne, hogy amint elegendő erőre kap, ő is mozgósítja követőit, s akkor bizony egy perc nyugodalmam nem lesz. Megigazítom a nyakkendőm, fejembe csapom a sapkám, s egy könnyed bőrkabátot kanyarintok a fekete ing fölé, kivételesen az öltönyt hanyagolom. Csuklómra bőrkarkötőket csatolok, tetoválásaim teljes pompájukban futnak védik kezeimen. Medálom felvillan, egy pillanatra, ahogy elrejtem ingem alá. Kilépek a hotelszobából néma csendben, majd becsukom magam után az ajtót. A helyhez nem nehéz eljutnom. Kellemes, zajos, hétvégi szórakozás, s jókedv érint meg, ahogy belépek, no és persze az a forró, pokoli mélységeket, s fortyogó indulatot magában taglaló aura. Ösztönösen, azonnal magamba iszom, aurám automatikusan tolul az övébe, vészterhesen, erőteljesen gomolyog be a hely minden sarkába, s körbeöleli a sorstestvért. Mosoly terül szét arcomon, s hozzá lépve karját megragadva köszöntöm.
    - Rég láttam azt a dühtől mély barázdás képedet barátom. - vigyorgok, közben tekintetem az asztalra téved.
    - Látom készültél a fogadásomra. Dicsérendő. - le is ülök vele szemben, majd míg tölt a whiskeyből, levetem kabátom, s előveszek magam is egy doboz Marlborot.
    - Eljöttem hívásodra, becsüld meg. - vigyorgok rá, ahogy meggyújtom a szálat. - Szóval. Mi hozott fel a Pokol bugyraiból? A vietnámi háború óta nem igazán láttalak.

    Öltözék Steel of Demons


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Carnem Prime Steakhouse

    on Szomb. Jan. 30 2016, 20:17


    Háború & Harag


    Sokszor fel szokták tenni nekem azt a kérdés, hogy miért halnak meg egy hamar azok a halandók, akiknek a szívét, lelkét megmérgezem. Hát a válasz egyszerű erre a kérdésre. Mert a hideg düh a fejükbe száll, nem tudnak, tisztán gondolkodni elvakítja őket az ádáz indulat, amitől izzanak. Ilyenkor meg akarják bosszulni azt, amit józanésszel sohasem tennének, ilyenkor a halál széttárt karokkal fogadja az olyan személyeket, akiknek a belsejébe megtalálható vagyok. Azokat mosolyogva öleli át, és soha többet nem engedi el. Ezért hasznos az én munkásságom a Pokol számára, a tevékenységem egy fajta liftet is jelent lefelé a Sötétségbe. Naponta több száz lelket szállítok le. Ezek a lelkek, miután kiöltük belőlük az összes emberi érzelmet, az összes jó dolgot, olyanokká válnak, mint mi. Démonokká.  Őszintén szólva nem irigylem őket, nagyon fárasztó, és nagyon nehéz feljebb kúszni a hatalmi ranglétrán, rengeteget kell harcolni érte és rengeteg szenvedéssel jár. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy én ott születtem, akkor, amikor az első embert elárasztotta a düh.  Már nem tudom, hogy mikor történt meg az esemény, oly rég volt már. Nem titkolom, hogy itt vagyok, az aurám teljesen kieresztve, a harag villámaitól cikázó villámok beterítik az egész helyet. Mikor megérzem a másik démon energiáit, egy széles mosoly varázsolódik az arcomra, amikor még messze van a szokásos módón köszöntöm. Hirtelen felcsapnak a villámok az étteremben, ezzel jelezve, hogy észrevettem.  Én is megragadom az alkarját köszönés képen, és a mosoly nem tűnik el az arcomról.
    - Ugyanezt mondhatnám, drága barátom. A szabadkezemmel rámutatok az előttem lévő helyre. A cigit a számba veszem, hogy fel tudjam bontani az üveget. Miközben töltök mindkettőknek, a szemeim az arcát pásztázzák.
    - Azt gondoltam, hogy kiszáradtál, míg ideértél. Kuncogok egyet, majd a kezembe veszem a poharat, de még nem kortyolok belőle.
    - Reméltem, hogy be tudsz szorítani a naptáradba. Hallottam, hogy mostanában nagyon elfoglalt vagy. Elnyomom a cigarettát, a kabátomat leveszem és a szék táblájára terítem.
    - Nem is terveztem, hogy feljövök. Az én energiám még lentről is mérgezi az embereket, nem oly erősen, mint amikor fent vagyok, de azért el tudtam volna lenni a mennyiséggel. Hogy mihozott fel? Egy kósza szóbeszéd szerint, nagyon belehúztál a munkádba és nem hagyhattam ki ezt a szórakozást. Meg hát ebben a városban bukott el egy angyal, és hát gondoltam, hogy nem lehet véletlen, ha te itt vagy és tollgombócok zuhannak, akkor kell lennie valami összefüggésnek. Vázolom fel neki a helyzetet, miközben rágyújtók egy újabb szálra, de azt csak a hamuzóba helyezem. A poharamat koccintásra emelem.
    - Isten-isten, barátom. Aztán, ha koccint velem, akkor belekortyolok az italomba.


    Öltözék



    avatar
    Malcolm Redway

    Faj : Démon
    Rang : Háború démona
    Tartózkodási hely : Világ
    Kor : 2016
    Foglalkozás : Üzletember

    Re: Carnem Prime Steakhouse

    on Szomb. Jan. 30 2016, 21:32




    Aeshma

    és ©

    Malcolm

    Az aurája villámokat szórva csap fel, ahogy az enyém összeforr energiáival. Elnevetem magam, s hálából egy pillanatra puskapor illata, lánctalpasok csontropogtató tiprása, halál hörgések, kétségbeesett sikolyok, agyvelőbe loccsanó golyó emléke villan fel a helyiségben, hogy méltóképp köszönthessem rég nem látott démon barátomat. Az ő villámai az én pillanatképeimhez úgy illenek, mint fortyogó vulkán mélyébe a vörösen buggyanó láva. Kiváló harcos, és nagyon is jól ért az emberi természethez. A Pokol mélyén számtalan démonszolga köszönheti csupán Haragnak az ott létét. Nem válogatunk a téren, ki kerüljön a mélységbe. Ám azt inkább, ki szolgáljon minket.
    Szavait hallgatva lepöckölöm a hamut a tálba, s figyelem mozdulatait, ahogy leül ő is. Semmit sem változott, és ilyenkor igazán büszke vagyok, hogy az idő, mi másoknak annyi értéket jelent, számunkra semmit.
    - Jól gondoltad. Mindig is rá tudtál érezni arra, épp mivel járj a kedvemben. - elmosolyodok, ahogy újabb slukkot szívok a cigarettából.
    Mondandója végére még szélesebbé válik mosolyom.
    - Egy szóbeszéd miatt képes voltál otthagyni a kényelmes pokol placcot? - nevetek - Vagy csak túlontúl ismersz már. - utóbbi nem kérdés, inkább szimplán csak tény. - A bukott angyal... Hmm... Ó, igen, rémlik. Nos, ami azt illeti, a bukásához nem sok közöm van, ha csak az a filozófikus beszélgetés nem segítette hozzá, amit lefolytattunk. Az a bukott még jó szolgálatot fog tenni, nekem elhiheted. Másrészről. A pletykás kis kémeid jó szóbeszédet suttogtak neked, dolgozom. Mint általában mindig. A világ egyre fortyogóbb, s ezt mindenki érzi. De mondd csak, mégis milyen bulira gondolsz? Sajnos a rohanjunk le falvakat, égessünk fel városokat, nőket, gyerekeket keféljünk halálra időszak nincs többé. Az iszlám terror, Európa beszart kis valaga, s Amerika öntelt dirigálása, ezt meg már évek óta a bevált recept szerint viszem, ez a migránsos dolog se újkeletű. Mondd, miféle bulira vágysz barátom? - mosolyogva kérdezek, amiből tudja jól, hogy csupán a véleménye érdekel, mégis mire számít? Ugyanúgy, mint Lora, ő is nem rég tért vissza a Földre. Másrészről pedig nem teregetem ki soha olyan könnyedén a terveimet. Tudja jól, megfogom osztani vele a terveim, de a válaszától függ, mi az a szerep, melyet vinnie kell. Sokat segíthet nekem. Már a puszta léte felkorbácsolja az indulatokat, hát ha még be is veti a hatalmát. Újabb fordulatot vehetnek a dolgok.

    Öltözék Steel of Demons


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Carnem Prime Steakhouse

    on Szomb. Jan. 30 2016, 22:23


    Háború & Harag


    Hangosan felnevetek, ahogyan felvillannak a démoni emlékképek. Hát igen, hiányzott már egy fajtársam társasága, de főleg olyané, akinek az ereje olyan, mint az enyém. Aki felfogja ésszel az energiákat, amik itt mérgezik a levegőt és a rosszullétet hozza a halandókra. Ő is ugyanúgy megválogatja azokat, hogy kik szolgálhatnak alatta, hogy ki tartozzon az ő századába. Főleg mostanában van nagy választék, rengeteg démon belehúzott a munkába és egyre több lelket kapunk. Királyi világom volt lent, de a kötelesség hívott. Harag nélkül nem buli, a buli.
    - Áhh, csak mindig jól tippeltem barátom. Viszonzom a mosolyát és elé tolom a poharat.
    - Unalmas volt már, a Nagyok nélkül. A legtöbb magas rangú démon már itt van. Ismersz, tudod, hogy nem szeretek olyanokkal lenni, akik nem bírják felfogni a hatalmasságomat. Nevetek fel, a körülöttünk lévő halandók egy szót sem értenek a szavaimból, a nyelvünkön beszélek hozzá. Ők csak a nyomasztó energiákat érzik, amik itt gomolyognak a levegőben és néha-néha összecsapnak, ez pedig újabb villámokat és rémképeket eredményez. Az auráink is úgy viselkednek egymással, mint régen látott két jó barát. Ismerem őt, mint a rosszpénzt, tudom, hogy van terve, azt is tudom, hogy kész elmondani mi az. Tudja, hogy sokat segíthetek neki. Ez a szituáció csodálatos. Mindketten tudjuk, hogy mit gondolunk egymásról és a tapasztalatainkat készek vagyunk megosztani egymással.
    - Drága barátom, te egy kis filozófikus beszéddel is el tudod érni amit, akarsz. Sok bukást láttam már mióta létezek, és eddig egy sem nyűgözött le annyira, hogy a kezeim alá vegyem az illetőt. Mindegyik azt hitte, hogy Lucifer tárt karokkal fogja őket várni, és, hogy a trónja mellett lesz nekik szabad hely. Nevetségesek. De mivel te mondod, hogy jó szolgálatot fog tenni, elhiszem. Talán arra is méltó lesz, hogy szolgáljon téged, vagy engem. Igen, amint feljöttem észrevettem, hogy a régi buli már nem kivitelezhető. Pedig, hát azok voltak a szép idők. Megmondom, én miféle bulira vágyok, emberi lelkeket szerezni, és legfőképpen kitalálni valamit az angyalok ellen, amivel borsot tudunk törni az Istenük orra alá. De ez az, amit én akarok. Mi van azzal, amit te? Éreztem a mozgolódást egyes fajok között, ez csak akkor szokott megtörténi, ha valami rossz dolog fog történni. Nem véletlen, hogy ez a mozgás akkor kezdődött el, amikor te a városba érkeztél. Folyamatosan a szemét nézem, és mikor az angyali részhez ér a mondókám, a fekete szemeimmel pillantok rá, hogy meglássam az igazi valóját, azt amit ez a férfi test rejt.



    Öltözék



    avatar
    Malcolm Redway

    Faj : Démon
    Rang : Háború démona
    Tartózkodási hely : Világ
    Kor : 2016
    Foglalkozás : Üzletember

    Re: Carnem Prime Steakhouse

    on Vas. Jan. 31 2016, 17:41




    Aeshma

    és ©

    Malcolm


    - Ördög véled! - megtöltve a poharam, s koccintok vele, hogy lehúzzuk együtt a kortyot. Az alkohol erősen éget, ám ez számunkra olyan természetes, mint másnak a víz. Szavaira felnevetek. Igen, ismerem. Talán túlzottan is.
    - Nem nyalták ki a segged úgy, ahogy szereted? - a mosolyomban a gúny látható, de tudom, úgysem veszi magára. Természetünkből fakadóan megengedhető ez.
    - Igazán hízelgő, amit mondasz. Hogy én mit akarok? - szelíd mosollyal töltöm újra mindkettőnk poharát. - Nem vágyom az Úr bosszantására. Cseppet sem érdekel, sem ő, sem Lucifer. Elvannak a maguk apró-cseprő dolgaival. Az embereket mindig sanyargatni fogom, lelkük pedig a Pokolt díszítik. - közelebb hajolok hozzá, szemem íriszének feketéje szétterjed, hogy megmutassam a halandó porhüvelybe rejtett szörnyeteg apró darabkáját. Tetoválásaim fekete indákként tekergőznek szét egy pillanatig karomon, egészen fel arcomig.
    - Mit szólnál, ha azt mondanám, ne elégedj meg halandók lelkével? Mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám neked, olyan lelkek szolgáljanak, kik méltóak arra, hogy a démonok katonái legyenek? A természetfelettiek lelke... És meg se kell ölnöd őket.
    A whiskeybe kortyolok, hogy emésztgethesse a hallottakat.
    - Van néhány ügyletem a városban. Raktárak. S a raktárakban ereklyék. Igen jól sejted. Van köztük pokoli, de akad áldott kegytárgy is.
    Hirtelen alakul vissza tekintetem, tetoválásaim is visszahúzódnak.
    - Nagy bulit akarok csapni. És senkit nem akarok kihagyni belőle.

    Öltözék Steel of Demons


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Carnem Prime Steakhouse

    on Szer. Feb. 03 2016, 17:08


    Háború & Harag


    Mosolyogva koccintok vele, és belekortyolok az italomba. Az alkohol mely oly erőteljesen égeti a torkomat, mint a Pokolban lévő tűz az emberek lelkét. Talán már túlzottan is kötődünk az alkoholhoz, nem láttam még olyan démont, aki irtózott volna tőle, hiszen ez is a bűn egyik alfaja.
    - Nem úgy, mint itt fent a tiédet. Vigyorgok rá, az én hangomban is megtalálható a gúny. Nem sértődök meg, miért tenném? Ilyen a természetünk, nem angyalkák vagyunk, hogy csak is szépen beszéljünk a másikkal.
    - Mindig törődök azzal, hogy más mit akar. Nevetek egyet, aztán amikor újra töltőt a poharamba, akkor azt számhoz emelem, de még nem iszok bele, a szemeim végig az ő arcát fürkészik.
    - Igaz is, te minden dologból kimaradsz, aminek köze van az angyalokhoz. Szúrok egyet neki oda játékosan. A húgocskája, amíg nyugton marad és nem szól bele az én dolgomba, addig hidegen hagy. Elmosolyodok, amikor az ő íriszei is feketévé válnak, így látni tudom az emberi testben lévő pokolfajzatot. Mindkettőnk szeme, amikor sötét árnyalatba vált, akkor az energiák újra felcsapnak körülöttünk, sokkal erőteljesebben, mint eddig.
    - Hm, érdekel a dolog. S ezt mivel tudnád elérni? Nézek még mindig a szemébe mosolyogva, és most én is kortyolok egyet az italomból. Az arcára felkúszó tetoválásokon akad meg a szemem. Szépek.
    - Érdekesen hangzik. Azt elmondod, hogy honnan szerezted az angyali ereklyéket? Vagy ez megmarad a kis titkod? Mosolygok rá, az én szemeim is visszaváltoznak az emberi formára.
    - Kérlek, rendelkezz velem, barátom. Színpadiasan hajolok meg. Még szép, hogy benne vagyok.
    Öltözék



    avatar
    Malcolm Redway

    Faj : Démon
    Rang : Háború démona
    Tartózkodási hely : Világ
    Kor : 2016
    Foglalkozás : Üzletember

    Re: Carnem Prime Steakhouse

    on Pént. Feb. 26 2016, 01:27




    Aeshma

    és ©

    Malcolm

    Felnevetek csípős szavaira. Nem, nem bánt, s igaz. A kisebb démonok, vagy más sötét világi igyekszik talpnyalással a közelembe férkőzni, s én a magam módján ezt ki is használom. Az más kérdés, hogy magasról teszek a szépmázas viselkedésre, míg a tetteket nem figyelhetem meg. Szépen szólva cseveghetünk bármiről. Előttem nincsenek kivételek. Mindenki érdeme szerint kap jutalmat.
    Mielőtt a piámba kortyolnék, Ash szavaira rá pillantok. Béke nem tabu téma, az viszont kissé meglep, hogy azt mondja, "kimaradok" az angyali dolgokból. Sok szárnyas mennybéli próbált már elpusztítani, ahogy nem régiben Gadreel próbálkozott ezzel. De tény, mennyek elleni Háborút már igen-igen rég kiviteleztem. Talán Béke miatt? Nem, ez valószínűtlen. De való igaz, Béke sokat tett már ellenem, sőt, miattam képes volt megváltozni, s olyan módszereket alkalmazni, amiket ha felemlegetek, nem büszke rá. Fiatal lányokat kényszerített házasságra öreg nemesekkel sok nemzedéken át, népektől vette el a szabadságot, s hagyta, hogy egyes népek elnyomják a másikat, csak hogy a béke szerződések megmaradjanak. Gyalázat, szenvedés, s elnyomás maradt néhol, ahol nem bírt ellenem tisztán játszani. A vietnámi háború? Sex, drogok, s oly eszmék követése, melyekről pontosan tudta, hogy az ember képtelen hosszú távon követni azt. Végül a félelem miatt választották Békét.
    Hugocskám ártatlan, de túlságosan mocskos dolgokat tett már, s néha azon gondolkodom, mikor ébred fel majd teljesen, s hol jő el az a pont, ahonnan ő se képes visszafordulni? Nem hiába fekete szárnyakkal áldották meg az égiek.
    - Amíg velem törődik, addig jó mindannyiunknak. De nem kell aggódnod. Nem mindenható, s ő sem lát még kellően tisztán. Amiről meg nem tud, az nem fáj neki. - mosolyogva hajtom le az italomat. Auráink egymásnak feszülve lengik körbe a helyet. Fullasztó, s pokolian csodás érzetet ad.
    - Ó, egyszerű. Csak hatok a lelkekre. Megadom azt, amire vágynak. - mosolygok. - Válogatós vagyok, tudod. Kevés lélek az, aki kiérdemli, hogy engem szolgáljon, s még kevesebb az, aki szabadulni is képes. De téged ismerve azonban tudom, te szélesebb palettán mozogsz. - egy újabb szál cigarettára gyújtok.
    - Maradjunk annyiban, megvannak a módszereim, hogy ilyesmiket beszerezzek. - kacsintok rá.
    A meghajlására jó ízű nevetés hagyja el a szám. Az érzelmek egyik fő hercege. Megveregetem a vállát.
    - Sejtettem, hogy nem csalódok benned. Nos, először a feladatod, amit szánok neked, egyszerű. Szaglássz körül a városban, tudj meg minél többet az Árnyvilágiak jelenlegi helyzeteiről. Valószínű, hogy lesz néhány szaglászó lélek, aki lehet, zavarni fog a munkában. Őket, némi ésszel, s fortéllyal lehet tőrbe csalni. Ha igazán a tűzbe próbálnak nyúlni, akkor hass az érzékeikre, csábítsd magad mellé őket, vagy a lelküket tedd a magadévá. Mindazonáltal nagyon remélem, hogy diszkréten fogod kezelni a feladatod, s nem kotyogod ki, mégis ki bízott meg, vagy mi célból járod a várost információkért. - füstöt fújok ki. - Precíz munkát várok el, s nem engedhetem meg, hogy bárki miatt elbukjon a terv. - mosolygok rá, de a szavak oly valósággal hangzanak, mintha csak épp most döfnék egy tőrt a nyakába, s azt háromszor megforgatnám.
    - Adok melléd segítséget, néhány kisebb szolgámat, akik készséggel állnak rendelkezésedre. - kinyújtom a kezem, s tenyeremben fekete füst keretében manifesztálódik elő egy hatalmas fekete özvegy pók. Vékony lábain lépked párat, majd a Aeshma előtt megállva ledermed, mintha csak arra várna, hogy a Harag démona kinyújtsa felé tenyerét.

    Öltözék Steel of Demons


    Re: Carnem Prime Steakhouse

    on Vas. Jan. 15 2017, 19:40

    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 464

    Re: Carnem Prime Steakhouse

    on Pént. Szept. 08 2017, 20:00

    Brian – Claude

    Egy ideje ismét a városban vagyok, s úgy néz ki, egy ideig maradok is. Ennek örömére nyakamba is vettem az utcát, főként, hogy az egyik kedvenc kajáldám közelében kellett vizitet tartanom. Egy pofa sör és egy jókora, alig megsütött steak eszegetése közben figyelek fel a párra. A steakben az a jó, hogy ha véresen kérem, sem tűnik fel, miért úgy szeretem.
    Aki szerint kezdek kikupálódni öltözködésben is, a flanelingeket már csak néha veszem fel, azt is munkához. Még szerencse, hogy annyira nem lát belém, hogy hallaná ilyenkor a sóhajom, amiben az otthoni, értsd: japán, öltözékem után vágyom, mert az a legkényelmesebb.
    Egy ideig hallgatom a párost, feltérképezve a helyzetet és sajnos azt sejtem, ha innen kimennek, akkor lesz igazán balhé, nem a nő javára.
    Ahogy kimennek, máris teszem jattal együtt az asztalra a pénzt, intek a pincérnek és úgy teszek, mintha elmennék mellettük és cigizni vágynék. Kényelmesen nekidőlök a falnak, néha odapillantok a vitatkozáshoz.
    - Te meg mi a faszt bámulsz, ha? – persze, egyből kiszúrja a férfi, hogy bámulom őket.
    - Nem veszed észre, hogy akit háromszor küldtél el a halál faszára, az négyszer adott olyan jelzést, hogy imád és szeret téged? – gyújtok rá egy újabb szálra. Nem erre a válaszra várt, meglepetten pillant a nőre, az meg rám.
    - Én a helyedben öregem, megbecsülném magam, hogy annak ellenére, hogy úgy viselkedek vele, ahogy te vele, még mindig ott áll mellettem. Szerinted az ilyen nők tényleg megcsalnak, ahogy te állítod? Akkor mindenképpen, ha ezt tovább csinálod vele. Csodálom, hogy még nem hagyott faképnél – engedem ki a füstöt, miközben pár zöldhasút kotrok elő a felső zsebemből és átadom a pasinak.
    - Két körre a vendégeim vagytok, míg megbeszélitek – intek a fejemmel vissza, az étterembe. Nem fognak balhézni miatta, látják, hogy én beszélek velük, s volt már bent is hasonló eset jó pár. Na meg, aminek el kell romlania, az úgyis el fog, akkor meg legfeljebb kidobják őket.
    Ahogy visszamennek, Aki kuncogását hallom, előttem van, ahogy a szája elé teszi közben a kezét, illően.
    ~ Azt az elégedett mosolyt látnád a képeden. ~
    - És akkor mi van? Már nem is örülhetek? – felelek vissza hangosan, mosollyal. Van elég flúgos a városban, aki hangosan beszél magában, eggyel több már nem számít.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Carnem Prime Steakhouse

    on Pént. Szept. 08 2017, 21:40

    Claude & Brian

    Igyekeztem a lehető legkisebbre összehúzni magam. A lehető lefeltűnésmentesebben surrantam keresztül az utcákon, bele akartam olvadni a tömegbe, és csak eltűnni. Tudtam, hogy valószínűleg így is van, mégis állandóan tekinteteket éreztem magamon, és időről időre elkapott az aggodalom, hogy a mellettem épp elhaladó, vagy az út túloldalán sétáló emberek rólam sutyorognak, mert valamit mégis rosszul csináltam. Már félúton nagyon rossznak tartottam az ötletet, hogy sétálva közlekedjek a városban. Csak haza akartam menni és bezárkózni, új képeket keresni a galériába és a négy fal közül szervezni az életemet. Viszont tudtam, hogy az sem lenne bölcs döntés, ezért is kényszerítettem magam arra, hogy hetente legalább egyszer kilépjek az utcára, és egy étteremben ebédeljek, emberek közt. Ez egy amolyan terápiás szokás volt, segített enyhíteni a pánikot, amikor tényleg muszáj volt emberek közé mennem. Még így is rosszul kezeltem az ilyen alkalmakat, de már sokkal jobban, mint mielőtt elkezdtem ezt. A mai célom egy steakhouse volt, egy olyan hely, ahol viszonylag kevés ember fordult elő, és a választással sem kellett sokat bajlódni. Többször megfordultam ott az ilyen napjaimon, de nem elégszer ahhoz, hogy törzsvendégnek számítsak.
    Idegesen néztem körbe az utolsó elágazásnál, ahol át kellett kelnem. Szerencsére nem jött autó, épp át tudtam slisszolni hosszabb megállás nélkül. A nyomomban erős szél kavarta fel az utca porát, kapott bele egy-egy kabátba vagy kalapba. Amikor kényelmetlenül éreztem magam, néha akaratlanul is befolyásoltam az időjárást. Már épp alig pár méter választott el a bejárattól, amikor véletlenül nekiütköztem valakinek, mert épp a rossz irányba néztem, mikor elmentem mellette és nem vettem észre. Halálra vált arccal néztem fel a férfira és másodpercekre lefagytam, csak bámultam fel rá.
    - Elnézést… – morogtam, mikor összeszedtem magam, majd leszegett fejjel elléptem mellette és besiettem az étterembe, apró szélvihart kavarva magam után. Odabent aztán megkerestem a legfélreesőbb szabad asztalt (ahol legutóbb ültem, épp valaki más evett… ahjj) és úgy vetettem le magam az egyik székre, mintha támadás elől vonulnék fedezékbe. Mintha az asztal megvédene bármitől is. Miért kell mindig elszúrnom valahogy?
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 464

    Re: Carnem Prime Steakhouse

    on Szomb. Szept. 09 2017, 20:17

    Brian – Claude

    Már jó ideje bent lehettek, nekem viszont kedvem támadt cigizni, ezért ugyanolyan nyugalommal támasztottam a falat, mint az előtt, hogy bementek volna. Minek rohanjak? Attól nem lesz több egy élet, sőt, éppenséggel kevesebb, hiszen a testem lehet, hogy itt van, az eszem és a tudatom azonban nem.
    Figyelmemet egy alak köti le, ahogy halad, nyomában olyan energiával, amit a vakok is észrevesznek, jelen esetben az emberek, ahogy kapkodnak kalapjaik, kabátjuk után.
    Figyelem, ahogy felfelé néz, a sápadtságát. Érdekes, más csak annyit dobna oda, hogy hé, nézz a lábad elé, ellenben ő szinte semminek akar tűnni, és még elnézést is kér.
    - El van nézve – mosolygok rá, kivéve a cigit a számból a válasz erejéig.
    Borús aura lengi körül, mintha vele született volna. Gondolná ezt bárki más, azonban Akival jelentőségteljesen összenézünk.
    - Nem – rázom meg a fejem. Van elég gondom, mint hogy egy borús égboltra odaimádkozzam a Napot. Főleg, ha az illető odáig van az esőért és a szélért. Úgy mindenféle értelemben.
    Egy nézéssel rá tud fűzni, megadóan sóhajtok, a cigit azonban még elszívom, hagyok időt a két üveg sör párnak és aki legyalogolta a lábam.
    Aztán ellököm magam a faltól és visszatérek az étterembe. A pultnál kérek két üveg sört, közben megkeresem a belém bukkanó alakot, s megállok az asztalánál.
    - Bocsánat, szabad? Minden asztal foglalt – egy fenét az, de azért mielőtt válaszolna, le is ülök a vele szemben lévő helyre.
    - Azt mondják, az itteni steakek a negyed legfinomabbja.
    Valahogy csak meg kell szólítanom, elvégre.

    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Carnem Prime Steakhouse

    on Vas. Szept. 10 2017, 21:33

    Claude & Brian

    Odabent, az asztal árnyékában mire megnyugodtam, máris jött a pincér, aki az orrom alá dugta az étlapot. Én viszont nem akartam szöszölni, így csak visszatoltam neki, és megmondtam, mit kérek. Úgyis tudtam, miért jöttem, szóval miért válogassak? A férfi visszamondta a rendelést, és miután jóváhagytam, el is sietett. Ekkor újra kifújhattam magam, a nehezén már túlestem. Már csak várnom kellett, még néhány szót váltani a pincérrel kiszolgáláskor és fizetéskor, és már mehettem is haza, lelkiismeretesen kipipálva a heti kötelező nyilvános megjelenést. Tökéletes. Vagyis csak az lett volna, ha nem húzzák keresztül a számításaimat. Éppen elégedetten kortyolgattam az üdítőt, amit alig pár perce kaptam meg, amikor valaki megállt az asztalom mellett. Az a férfi volt, akinek nekimentem az utcán. Leblokkoltam, amikor megláttam, és képtelen voltam elég gyorsan elküldeni a francba, mire sikerült volna kimondanom a megfelelő szavakat, már ott ült velem szemben. Hitetlenül meredtem rá, a szám széle többször egymás után megrándult idegességemben, és máris azon gondolkodtam, hogy felállok és elmegyek. Mit akarhat tőlem? Elnézést kértem, a kis baleset miatt. Ennyi nem lett volna elég neki? A lehető legkevésbé sem értettem, mit szeretne elérni ezzel.
    - Nem tudom, ez mennyire igaz, még nem próbáltam mindenhol a környéken. De itt elég jól főznek, azt hiszem – dünnyögtem valami választ, a poharam mögé bújva. Kényelmetlenül éreztem magam, igyekeztem a lehető legnagyobb távolságot tartani az idegentől, és minden áron kerültem a szemkontaktust. Már az éhségem is elmúlt…
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 464

    Re: Carnem Prime Steakhouse

    on Hétf. Szept. 11 2017, 19:24

    Kedvesen mosolygok rá, ahogy meglátom a döbbenetét az arcán. Nem eszek mágusokat reggelire, csak ha nagyon muszáj. Most pedig nem muszáj. Az egyik üveg sört elé teszem, miután leülök. Eléggé elveszettnek tűnik, s egyben érdekesnek is. Nem akar szóba állni velem, mégis megteszi, pedig simán elküldhetne a fenébe.
    - Hm. Őszinte válasz – bólintok elismerően. – Kevesen teszik meg, hogy csak az után mondanak olyan határozott véleményt, hogy már valóban kipróbáltak mindent. S éppen én is felderítek – hogy itt, vagy máshol, nem teszem hozzá. Hiszen itt éppen az imént ettem.
    - Ezek szerint már ettél itt? – érdeklődöm, megerősítésre várva, közben a pincér is megérkezik. Steaket kérek, véresen, s úgy tekintünk közben egymásra, mint aki éppen megbeszélne valamit. Hiszen nem olyan régen voltam itt, nincs még félórája sem. De egy steak, pláne véresen, bármikor belefér a hasamba. Egy adag borral, megpróbálom kitalálni, mit is inna újsütetű asztalpartnerem, majd azt is rendelek egy üveggel.
    - Nem azért kérdezem, de eléggé búval bélelten, sebbel-lobbal érkeztél – ha a lábam már nem is, a cipőm még emlékszik rá, a cipőtalpának mintázata ott díszeleg az én cipőm orrán.
    - Bármi is az, lazíts. A vendégem vagy. Mivel látom, szeretnél inkább egyedül lenni, hagylak is.
    Nem kell mindenkit megmentenem, ezt már megtanultam. Az is lehet, hogy a feladatom csak ennyi volt.
    - A vendégem voltál - teszem egy összeget az asztalra, amiből fedezni tudja a fogyasztását, a két sört már kifizettem, s felállok, majd rövid időn belül ismét kint találom magam az utcán.

    //Köszönöm a játékot! Smile //
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Carnem Prime Steakhouse

    on Pént. Szept. 15 2017, 17:14

    Claude & Brian

    A szemem sarkából figyeltem a férfit, míg beszélt. Kedvesnek tűnt, de nem értettem, miért ült oda hozzám. Ha mérges lenne a cipő miatt, már mondta volna. De mi más oka lenne így letelepedni egy idegen asztalához? Képtelen voltam rájönni. Még egy üveg sört is hozott nekem. Mit jelent ez? A kérdésre csak félszegen emeltem rá a tekintetem. Egyáltalán fogalmam sem volt, hogyan bánjak másokkal, hogy hogyan kéne reagálnom arra, amit csinál. Mi lehet a célja?
    - Igen, már jártam itt párszor – válaszoltam halkan, épp mikor a pincér az asztalunkhoz lépett, és ezzel szerzett nekem egy kis időt. A férfi rendelt, nem csak ételt, de egy üveg bort is. Egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam ettől az egésztől, annyit még én is tudtam, hogy ez így nem normális. Idegen emberek nem vesznek egymásnak csak úgy sört, és nem osztoznak meg egy üveg boron egy kellemes ebéd közben. Vagy csak én komplikálom túl?
    - Nem … nem vagyok „búval bélelt”. Csak nem szeretem a tömeget – motyogtam el a következő magyarázatomat, félig a sörömnek. Ezt viszont félreérthette, mert ahelyett, hogy folytatta volna a beszélgetést, felállt, letett az asztalra egy kis pénzt, majd sarkon fordult és távozott. A döbbenet egyértelműen kiült az arcomra, tágra nyílt szemekkel néztem utána. Ez most komoly? Ennyire elszúrtam? Pedig nem akartam elűzni. Megint sikeresen bizonyítottam, hogy a barátkozás egyáltalán nem megy. Ráadásul… olyan megalázó volt az egész. Még az ételét sem várta meg, csak faképnél hagyott. Na nem, ezt nem adom ilyen könnyen!
    Elvettem a pénzt az asztalról, majd felpattantam a székről és utána siettem, remélhetőleg még nem túl sokkal azután, hogy kilépett az ajtón. A kabátomat a székem támlájára terítve hagytam, hogy a pincérek tudják, hogy még visszatérek. Odakint körbenéztem, a tekintetemmel megkerestem a férfit, és amint megláttam, odaszaladtam hozzá.
    - Álljon meg! Várjon! – kiáltottam utána, ahogy egyre közeledtem. Amint utol értem megragadtam a kabátja/inge/akármi is volt rajta ujját, és nem eresztettem.
    - Jöjjön vissza, várja meg azt a steaket és bort és ebédeljen meg! Ha ennyire kellemetlen társaság vagyok, akkor akár át is ülhet egy másik asztalhoz, de nem tűröm, hogy egyik pillanatról a másikra eltűnjön, otthagyjon két adag étellel meg egy üveg borral és még meg is hívjon. Nincs szükségem a pénzére, de örülnék, ha elmondaná, mit tart bennem annyira taszítónak, hogy két perc után fejvesztve menekül! – ezzel a kezébe nyomtam a pénzt, amit az asztalon hagyott, és hátráltam egy fél lépést. Fogalmam sem volt róla, mit csinálok. Általában nem tudtam, mit csinálok, ha a másokkal való kommunikációról volt szó. De ez sem furcsább, mint amit ő csinált, igaz? Elszánt tekintettel néztem rá, hogy lássa, hogy komolyan gondoltam minden szót. Abban még nem voltam biztos, hogy ez egy jó döntés volt-e, de majd kiderül. Hamarosan.

    // Ezt NEM úszod meg ilyen könnyen!! Razz //
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 464

    Re: Carnem Prime Steakhouse

    on Szomb. Szept. 16 2017, 14:15

    Hümmentve bólintok, s hagyom, hogy rendeljen ő is, majd én is rendelek.
    Ahogy sejtettem, most jobb lenne egyedül hagyni. De talán ennyivel is segítettem. Egyáltalán, mi mostanában nálam ez a megmentési és segítési mánia? Már kezdtem örülni, hogy levetkőztem ezt, erre tessék. Nagyot szusszantok, beletúrva a hajamba, ahogy kilépek az étterem ajtaján.
    Inkább rágyújtok, aztán inkább mégse. Most ezt sem kívánom, így visszateszem a cigisdobozt a kabátom belső zsebébe, az öngyújtóval együtt.
    A kiáltást hallom, össze is vonom a szemöldököm, és haladok tovább. A képzeletem néha szokott szórakozni velem, most is annak veszem. A kabátom ujjának megrándulását, majd a megállítási szándékot már nem annak veszem. Megállok és érdeklődő komolysággal megfordulok.
    A kifakadást némán fogadom, s hagyom, hogy a kezembe nyomja a bankókat.
    ~ Ezt tudtad. Ne is tagadd.~ gondolataim Aki felé irányítom, aki csak diszkréten a szája elé teszi a kezét, megint. Tudta. Sóhajtok egyet magamban, majd végül elmosolyodom. Ez néha, az arcsérülésem miatt, félelmetes tud lenni, de most ellensúlyozza tekintetem vidámsága.
    - A mérges éned jobban tetszik, mint a borús – felé nyújtom a kezem, kézfogásra. – Ha egy asztaltársaságot elfogadsz az ebéd erejéig, örömmel csatlakozom hozzád.
    Leckét kaptam, Akitól és az előttem állótól is. Betolakodtam valaki szférájába, s ennek mindig van következménye, mint ahogy annak is, ha hagyom, a hirtelen érzéseknek adjak helyet. Az mindig rossz eredményt hoz, vagy talán annyira nem. Az előttem álló mágus mostani lélekállapota sokkal jobb, mint mikor belém botlott. De vajon van-e jogom bárkit úgy formálni, ahogy én szeretném, hogy látszódjon?
    - Sajnálom, ha megbántottalak a közeledésemmel, majd a hirtelen távozásommal. A nevem Claude – amit mindig franciásan ejtek ki, hiszen a hon szülötte vagyok.
    - Mehetünk? – Mutatom karjelzéssel a bejárat felé a szándékom. Most már ténylegesen kíváncsi lettem az előttem állóra. Újfent megtanultam dolgokat, mégpedig azt, hogy nem minden az, aminek látszik. Ezt vajon hányszor fogom újra meg újra megtanulni?
    Bent biccentek a pult felé, mire odaint a pultos.
    - Még egyszer megjelensz ma az ajtónál, vendégem leszel egy palack borra – mire vigyorogva, hátrálok három lépést, kinyitom az ajtót, majd újra becsukom és úgy intek felé, mint aki először lép be. Erre jelentőségteljesen rám mutat.
    - Megjegyeztem. Máris viszem az italt, uraim.
    A helyünket, ahogy elfoglaljuk, a pincér meg is jelenik a frissen készült, gőzölgő, meleg ételekkel, majd kinyitva a bort, hagyva, hogy megkóstoljuk, távozik.
    - Azt hiszem, ma ismét tanultam új dolgokat. Vagy ismételtem? Mindenki tanul élete végéig, azt hiszem – mosolygok a fiúra, majd töltök neki is a borból és magamnak is, feltartom poharam koccintásra.
    - A jó találkozásokra – majd kortyolok belőle.

    // Very Happy Szívek //
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Carnem Prime Steakhouse

    on Vas. Szept. 17 2017, 21:22

    Claude & Brian

    A kis magánakcióm hatásosnak bizonyult, a férfi nem küldött el a francba, és még kezet is nyújtott nekem. Rendben, ez így jó lesz. Kezdetnek mindenképp. Egy ebédet kibírok társaságban, senkinek nem fog baja esni. Talán még jobb is lesz, mint amire számítottam. Bármi megeshet.
    - Örülök, hogy sikerült időben utolérnem. Nem tudom, mihez kezdtem volna a felesleges adag steakkel – fogtam vele kezet, máris azon dolgozva, hogy egy kicsit lazítsam a hangulatot a viccelődéssel. De ez is csak gyenge próbálkozás volt, a sötétben tapogatóztam, nem tudtam, hogy szabad-e ezt mondanom. Csak abban bízhattam, hogy nem sértésnek veszi - Brian vagyok! – mutatkoztam be gyorsan, majd elengedtem a kezét, és visszaindultunk az étteremhez. Majdnem a következő sarokig eljutott, mire utolértem, ezért sétálnunk kellett egy kicsit, mire elértünk az ajtóig.
    - Nem bántott meg, csak összezavart. Be kell látnia, hogy elég félreérthető volt a helyzet. De nem akartam elüldözni, és elnézését kérem, ha elutasítónak tűntem. Egy beszélgetésbe senki sem hal bele
    Ekkor értünk vissza az étteremhez, ahová én léptem be először. A kis közjátékot a pincérrel nem is vártam végig, árnyékként visszasuhantam a helyemre, és mire kialkudta nekünk azt az ingyen üveg bort, én már az asztalnál ültem. Szinte amint ő is helyet foglalt, már hozták is az ételeket, ezért legközelebb csak akkor tudtunk szót váltani, mikor a pincér már elment. Felemeltem a saját boros poharamat és koccintottam Claude-dal, amivel egy időben enyhén biccentettem is a férfi felé, ahelyett, hogy megismételtem volna a kis tósztot.
    - Mivel érdemeltem ki, hogy annak ellenére, hogy összetapostam a cipőjét, még meg is hívott volna egy ebédre? – kérdeztem, miután ittam néhány kisebb kortyot és a pohár helyett már a késemet és a villámat tartottam a kezemben. Érdekelt, mi vesz rá valakit egy ilyen lépésre. Nekem nem tűnt logikusnak.
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 464

    Re: Carnem Prime Steakhouse

    on Kedd Szept. 19 2017, 18:51

    A megjegyzésre ismét elmosolyodom. Nem olyan mogorva, mint amilyennek elsőre tűnik.
    - Örülök Brian, hogy összefutottunk.
    Még ha vannak kétségeim is. Láthatóan nem akart társaságot, s kényszerrel tettem meg ezt a találkozót. És nem tetszik, el kell ismernem magamban. Még mindig azt érzem, hogy nem volt helyes csak úgy odamennem hozzá, s hogy vissza sem kellett volna fordulnom. A kifakadása, s az arckifejezése, mikor szemrehányást tett a távozásomra sokkal inkább ő volt, mint akit bent láttam.
    - Kell? – érdeklődöm kedves hangsúllyal. – Okkal tűnt annak. Láthatóan nem akart társaságot, s odapofátlankodtam.
    Kortyoltam egyet, s megízleltem ismét a finom bort. Ez valóban finom nedű.
    - Mert az ön körül tomboló vihar elég beszédes volt – teszem le a poharat. Figyelmen kívül hagytam a volnát, hiszen meghívtam. Ebből leadni nem adtam.
    Érdeklődéssel nézek rá, majd magától értetődően válaszolok.
    - Mit tenne ön, ha lát egy ifjú lényt, aki viharos gyorsasággal halad, nem törődve mással, láthatóan saját gondolataiba merült, s ennek következtében letarolja a lábát? Miért kíváncsi arra, hogy valaki miért akarja megismerni?
    Még nem kezdek az ételnek, figyelek a válaszára.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Carnem Prime Steakhouse

    on Hétf. Szept. 25 2017, 22:58

    Claude & Brian

    Fogalmam sem volt, miért hívtam vissza, de örültem, hogy megtettem. Akkor is, ha furcsa volt vele beszélgetni. Különös dolgokat mondott, amik számomra nem voltak logikusak, de magamhoz képest nagyon-nagyon nyíltan fogadtam és nem zárkóztam el az elől, hogy válaszoljak mindenre. Ő elmondta a véleményét, ezért én is, és nem kellett összevesznünk azon, ha nem értettünk egyet.
    - Erre az előtt kellett volna gondolnia, hogy leült velem szemben, és rendelt egy hatalmas adag ebédet. Ezután elfutni már nem volt a legokosabb ötlet – magyaráztam el, én hogyan látom a helyzetet. Egyáltalán nem értettem, hogy gondolta ezt az egészet, de nem bántam, hogy végül egy asztalnál kötöttünk ki. Csak furcsa volt, hogy olyan hirtelen meggondolta magát.
    Ettem egy falatot, mert már nagyon éhes voltam, és nem volt bennem annyi akarat, hogy megvárjam, hogy ő is nekikezdjen. Meg kellett kóstolnom az ételt, addig ő pedig válaszolhatott a kérdéseimre.
    - Én valószínűleg vetnék az illetőre egy futó pillantást, és nyugodtan sétálnék tovább. Nem mennék be utána egy étterembe – csóváltam meg a fejem. Ez is csak azt mutatja, mennyire mások vagyunk - Engem sosem akarnak megismerni. Általában elijeszti őket a nyomomban loholó vihar. Ezért érdekel, hogy Ön mit látott meg bennem mégis. Nem lehettem túl bizalomgerjesztő jelenség – ezzel visszatértem a tányéromhoz néhány falat erejéig. Egész sokat beszéltem, az átlagos teljesítményemhez képest, de még így is kellett néha egy-egy kis szünet.
    - Na és… mit csinál, amikor éppen nem szociális szorongással küzdő varázslények után lohol? – tettem fel ezúttal én egy kezdeményező kérdést, amire nagyon büszke voltam. Talán fejlődök.
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 464

    Re: Carnem Prime Steakhouse

    on Pént. Szept. 29 2017, 22:41

    - Mindenki tévedhet – vonok halványan vállat, némi mosollyal a képemen. Sosem voltam tökéletes, s nem is leszek.
    Nincs étvágyam, s nem csak, mert nem is olyan régen ettem, hiszen azt a fogást sem ettem teljesen. A megérzéseim sosem csalatkoznak, így figyelek befelé is.
    - Jó étvágyat – nem zavartatom magam, még egyet kortyolok az italból.
    Még nem válaszolok a szavaira, érzem, hogy folytatni akarja. S milyen jó tettem. Elkezdek falatozni magam is, s csak két falat után szólalok meg.
    - Tudja, én sem voltam mindig ilyen, mint most. Nem foghatom arra sem, hogy akkoriban más idők jártak. Egyszerűen a rossz természet ütközött ki rajtam, s úgy véltem, semmi sem állhatja az utamat, nekem bármit szabad. Egészen addig, amíg valaki bele nem állt ebbe – a mészárlásba, nem véletlenül lett Hentes a becenevem a hátam mögött. – Megölhetett volna, vagy egyszerűen csak elsétál mellettem. Ám nem tette, esélyt adott nekem.
    Mélyen, belül, vágytam a változásra, hogy legyen valaki nálam erősebb, aki megment. Mert én már nem tudtam kilépni onnan, legalábbis azt hittem. Bizonyos értelemben gyenge voltam. Mégis kaptam esélyt.
    - Fát faragok és lakkozok – pillantok rá. – S ön mit csinál, amikor éppen nem viharos sebbel-lobbal tarol lábakat?
    Sejtem, hogy tovább fog kérdezni. Hiszen ez a beszélgetés lényege.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Carnem Prime Steakhouse

    on Hétf. Okt. 02 2017, 21:15

    Claude & Brian

    Egy kicsit talán késve, de utólag jó étvágyat kívántam két falat közt. Mondjuk ő még mindig nem evett, amit nem értettem, de túl éhes voltam ahhoz, hogy emiatt én abbahagyjam. Ráérősen falatoztam, kulturált mágus módjára, és ezalatt ő elmesélhette a történetét. Egyáltalán nem titkoltam, hogy első sorban őt akarom beszéltetni, hiszen sosem voltam a szavak embere. Nem szerettem kiadni magam, de a társalgás elől nem zárkóztam el, csak olyan témát kellett találnom, amivel kikerülhetem a túl részletes magánjellegű kérdéseket. A baj annyi, hogy fogalmam sem volt, hogyan csináljam ezt észrevétlenül.
    - Úgy látom, élt azzal az eséllyel – állapítottam meg nyugodtan, mikor befejezte azt a rövid kis összefoglalót az életéről. Talán magyarázatnak szánta arra, mit miért tesz, de még nem láttam tökéletesen az összefüggéseket. Egyelőre csak próbáltam megérteni, miért nem hagyott menni, ahogy bárki más tette volna. Akármennyire is nem értettem a dolgot, még mindig, minden magyarázat ellenére, kezdtem örülni, hogy így alakult. Ezzel most bőven túlteljesítem a heti szocializálódási rátámat, és ez talán kell is. Az ilyen érdekes véletlenek segítenek abban, hogy legalább részben leküzdjem a szorongásomat.
    - Festményeket adok-veszek és egy galériát vezetek
    Elengedtem a fülem mellett a kérdés piszkálódó részét, hiszen teljesen jogos volt, és csak az én stílusomban reagált. A civil munkámat nem rejtegettem, ennyit szívesen megosztottam magamról. Ki tudja, talán még kiderül, hogy kedveli a művészeteket és esetleg vásárolna is tőlem. Vagy ismerhet valakit, akit érdekel egy szép kép. Meg kell ragadni az ilyen lehetőségeket.
    - Miért nem eszik? Nem néz ki olyan borzasztóan az a steak – tettem szóvá, mivel én már az ebédem felét eltüntettem a tányéromról, de ő még csak hozzá sem nyúlt a sajátjához, és már kezdett zavarni ez az állás. Ennyire kényelmetlenül érezné magát a társaságomban? Pedig most tényleg próbáltam kitenni magamért, és elviselhetően viselkedni.
    avatar
    Claude d’Évreux

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellemjárók/Aditsan
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 464

    Re: Carnem Prime Steakhouse

    on Szomb. Okt. 07 2017, 19:44

    Éppen szerencse, hogy pont lenyelem a falatot, amikorra Aki, tőle meglehetősen szokatlan módon, felröhög. Megáll a villa a kezemben egy másodpercre, utána veszem a számba az újabb falatot, s gondolatban Aki felé könyökölök.
    ~ Csak nem szimpatikus lett neked? ~
    - Ahogy a harmadik szülőm mondaná: betonfejűként kissé nehezen vette az akadályokat – az mára már a múlté, ám én abból teremtődtem, abból lettem ilyenné. A szégyen már elmúlt ezt illetően bennem, sok vihar végigmart már az óceánokon azóta, de nem is legyintek rá. Utolsó utáni esélyt kaptam meg, s kevésen múlott, hogy Aki végül nem végzett velem.
    - Festmények? – Veszem kezembe a poharat, s kortyolok belőle, ízlelve a kettő együtthatását. – Bizonyára fest is – tekintek a kezeire, azok csalhatatlanul árulkodhatnak ilyenekről. Mint ahogy az én kezem a fegyverfogatás és mészárlások után szelídebb formákat vett fel a vésők és az ecsetek, finomszórók alatt. – Milyen típusú festményekkel foglalkozik? – Nem mindenki vevő a távol-keleti holmikra, még akkor sem, ha annak művelője akár évszázados hagyományt bír a háta mögött. Szó szerint. Ízlések és pofonok.
    - Pár falat bor segít még inkább élvezni az elfogyasztott steak ízét. Próbálta már? – Veszem újfent kezembe a villát és a kést, hogy a félig tele tányéromról újabb falatot vegyek. Hiába ettem már, még legalább kétszer ennyi adagot is el tudnék fogyasztani. Farkasom tudja, milyen az, raktározni és éhezni. Ha van kaja, enni kell.
    - Ha gondolja, szívesen látom a műhelyemben – kutatok a tárcám után, s előveszek egy névjegykártyát. Annyira nem figyelek oda, s nem is érdekel, hogy japán szokás szerint adom oda, kisebb meghajlással. Azért a fejem nem verem be, főleg, mert felálltam közben.
    - Kérem, szívesen látom bármikor – na, az az egy része nem távol-keleti, hogy várom is a jöttét. Hiszen azért ajánlottam fel. – Persze, előtte, kérem, hívjon a számon – tekintek a kártyára. – Nem mindig tartózkodom a városban.

    Re: Carnem Prime Steakhouse

    on Szomb. Nov. 04 2017, 22:39



    Sponsored content

    Re: Carnem Prime Steakhouse


      Pontos idő: Pént. Nov. 24 2017, 04:24