Halkan nevetve ellépek hátra és figyelem kék szemeimmel féloldalasan mosolyogva.-Talán majd máskor.-mondom, ahogy kacsintok is egyet, és elmegyek mellette megigazítva a táskámat ahogy elindulok ki az iskola épületéből, a motoromhoz. Szusszanok egyet és a sisakommal szemezek egy kicsit ahogy vissza nézek az épület felé. Amit mondtam azt mondtam. És a szavaknak súlya van. Ez volt a baráti jobb? Most megtudom milyen az ha utáljuk egymást....A táskámat bedobom az ülés alá és beindítva a motort hajtok el az épülettől.

Köszönöm a játékot! hümm )