Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Today at 20:53

» Törölt karakterek
by Admin Yesterday at 15:14

» Cox Gallery - Brooklyn
by Admin Yesterday at 15:02

» Inwood Hill Park
by Thomas Mackenzie Csüt. Okt. 19 2017, 21:34

» Broadway
by Vitaly Rayt Csüt. Okt. 19 2017, 05:40

» Battery Park
by Thomas Mackenzie Kedd Okt. 17 2017, 22:33

» Brooklyn Közkönyvtár
by Garrett Seabrooke Hétf. Okt. 16 2017, 16:59

» Daryl's Loft
by Allena Rhys Szomb. Okt. 14 2017, 19:34

» Játékostárs kereső
by Aires Emerson Szomb. Okt. 14 2017, 10:10

» Trade Fair
by Alan Bret Csüt. Okt. 12 2017, 22:00

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Fort Washington Park

    Share

    Fort Washington Park

    on Szomb. Okt. 03 2015, 22:43


    avatar
    Kaelie Whitewillow

    Faj : Tündér
    Udvar (Királyság) : Seelie - Tavasz
    Tartózkodási hely : Hol itt, hol ott
    Kor : 53
    Foglalkozás : cselédlány, pincérnő

    Re: Fort Washington Park

    on Pént. Dec. 04 2015, 18:49

    Use no common sense

    Bellsie-ben azt szeretem, hogy hozzám hasonlóan lökött. Ha engem kérdeznek, szerintem mindenkinek ilyennek kellene lennie. Az életet nem szabad túl komolyan venni! Az Unseelie udvar ugyan alapvetően nem a szívem csücske, már csak azért sem, mert meggyőződésem, hogy miattuk tiltottak ki minket a Tanácsból, amiért nekem, mint az akkori képviselőnek elég sok megaláztatást kellett elviselnem. De erre igazán nem akarok gondolni és ez különben sem Bellsie hibája, én pedig nem vagyok előítéletes. Aki nem ártott nekem, azt nem fogom azért élből utálni, mert mondjuk egy olyan csoporthoz tartozik, amelynek más tagjai régebben keresztbetettek nekem, vagy valamilyen okból ellenszenvesek. Őt bírom, a származása, a politikai hovatartozása számomra lényegtelen. Különben is, tündérek vagyunk és ha már számkivetettek így is, úgyis, legalább mi tartsunk össze. Vele különben sem nehéz, amilyen csinytalan.
    De szerencsére tudja, hol a határ, ami megjegyzem, nekem nem mindig sikerül. A vámpír láthatóan dühös és provokálni igyekszik őt, ám Bellsie szerencsére nem veszi fel. Mosolyogva hagyom ott, teljesen nyugodt szívvel, míg elkészítem a teát a vámpír „barátunknak”, majd arcomon százwattos mosollyal libbenek vissza hozzá és gyakorlott, magabiztos mozdulatokkal teszem le a vámpír asztalára az előbbivel mindenben megegyező ízesítésű teát.
    - A teája, Uram. Remélem, mindenben megfelel az ízlésének. És fogadjon el kérem mellé egy kis kekszet is. A ház ajándéka engesztelésül a kellemetlenségért – hangom kedves és kissé bűnbánó is. Bellsie biztosan észreveszi benne az iróniát, de a vámpír valószínűleg nem. Morog egy kissé, de visszaül mellé és rágcsálni kezdi a kekszet. Ezzel én elsimítottnak is tekintem az ügyet. Majd megállok, elmormolok egy kis bűbájt, hog meggyorsítsam a dolgokat és a vámpír néhány perc alatt el is fogyasztja, amit kapott, majd még továbbra is láthatóan morcosan távozik. A többi vendég is így tesz, percek alatt kiürül a hely.

    - Na húzzunk innen – jelentem ki széles mosollyal Bellsie felé fordulva, mikor már csak ketten maradunk odabent és határozott léptekkel, vissza sem nézve lépek ki a Taki’s ajtaján. A takarítást meghagyom inkább holnap reggelre. Úgysincs vele sok macera, ha tündérmágiát is használok hozzá.
    - Mit szólnál egy kis repkedéshez kezdésnek? Túl sok volt nekem a téblábolás és az ücsörgés mára, szívesen megmozgatnám magam egy kicsit. Valami szép zöld helyen körberöpködni a fákat, virágokat, míg nem találunk valami érdekeset, amivel elfoglalhatjuk magunkat? – reagálok kérdésére, aztán nem is várva meg, mit mond, már tündéralakra is váltok, amiben én leginkább a halandók számára egy különleges, zöldszárnyú pillangónak tűnhetek és már repülök is egy viszonylag közeli park felé, ahol kiélhetem azt, amit szeretnék. Természetesen érdekel Bellsie véleménye, de tudom, ő is szeret zöldövezetben repkedni. Bár a tündérek világa lényegesen gazdagabb ilyen szempontból. Itt viszont akár halandók is felbukkanhatnak, akikkel különböző csínyeket lehet űzni. És az lenne csak az igazi móka!

    tag: Bellsie ~ Zene: I’d rather be anything but ordinary please ~ notes: Bocsi a késésért! ❤




    Life is just a game



    Re: Fort Washington Park

    on Vas. Jan. 15 2017, 20:52

    avatar
    Al O'Connor

    Faj : Démon
    Rang : Beleth - Engedetlenség Démona
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 2016
    Foglalkozás : Alkukat kötözgetek, de hadsereget igazgatok

    Re: Fort Washington Park

    on Kedd Május 23 2017, 19:36

    Malcolm & Al



    Kellemes napfelkelte...Minden nyugalmas, a víz meg se mozdul, a távolban a csillagok kezdenek elveszni, és a nap sugarainak árnyéka messziről súgják nem sokára itt van, hogy újabb napot kezdjen el az égen. Csak ülök a padon és nézem ezt a gyönyörű természeti csodát. Földanya, soha nem volt giccses, de vissza fogott se. Mindig is eleget adott, és vett el a világtól. Mélyet szusszanok szövet kabátom alatt és a sétabotomat a lábam mellett támasztottam le. Ezüst koponya amiből szarvak kunkorodnak ki. Az én kardom, ami világi testet ölt magára. Fekete szövetkabátom palástként telepedik rám, a hűvös levegőben amit öreg aurám kiterjeszt körém. Szürke farmert viselek. Erre a találkozóra nem igen öltöztem ki...Minek is? Régi ismerős akivel most újra össze találkozom annyi év után. Mikor is láttam utoljára? Talán a hidegháborúban, a politika asztalánál? Vagy II. Világháború? Kiemlékszik már rá...idős jószág vagyok én már ahhoz, hogy ezeket számon tartsam. Mélyet szusszanok, és halkan elnevetem magam gondolataimon. A csillagok egyre vesznek el, és a nap egyre erősebben tőr ki fekete börtönéből. A hűvösség azonban nem múlik. Nem szeretem a meleget. Elégszer vagyok forró helyzetben. Ehhez a beszélgetéshez se, kell az a döglestő meleg reggel...


    avatar
    Malcolm Redway

    Faj : Démon
    Rang : Háború démona
    Tartózkodási hely : Világ
    Kor : 2016
    Foglalkozás : Üzletember

    Re: Fort Washington Park

    on Hétf. Jún. 05 2017, 00:59




    Engedetlenség &

    és ©

    Háború

    Nem tudom, miért vagyok megint itt. Ide vezetett a hívó szó, pedig sokkal hosszabbra tippeltem visszatérésem idejét. Hiába, már én se vagyok a régi. Tény, amiért eljöttem, az az ok egy másik lelket is elragadott. Visszaszereztem egy régi katonám, egy Elátkozottat, akinek szolgálatait amíg csak lehet, az idők végezetéig fogom meghosszabbítani. De ez már egy másik történet. A fiam, és mindenki más itt maradt és talán meg se érezték, vagy ha meg is érezték, csupán Háború magva erősödött bennük. Ennek ez a rendje. Elmosolyodok. Nincs szükségem magyarázatra, sem pedig a környezetnek. Háború jön, megy. Felbukkan, felfordulást okoz és ha úgy kívánja, távozik, s közben mégis marad. Talán majd egyszer megértik ők... Ifjú, Háborúkra, Vérre, Dicsőségre szomjazók. Sétapálcám halkan koppan a betonon. Fekete hosszú kabátom lágyan meglibben mögöttem, ahogy helyet foglalok öreg cimborám mellett, Szótlanul, némán, csupán hagyom, hogy energiáink egybefonódása, auráink egybeolvadása éreztesse a viszontlátás egyfajta örömét köztünk. Öröm? Oh, igen. Örülök, hogy felbukkant ez a hatalmas erő, aki itt üldögél mellettem a padon és nézzük, nem is tudom, hányadszorra Földön töltött nyomorult Sorsunk betöltése alatt, hányszor, de hányszor nézzük, ahogy fények bukkannak fel és le a horizont határán.
    Hátra dőlök a csendben, letámasztom pálcámat a pad szélére. Sapkám alól lágyan esnek le a raszta tincsek.
    - Rég találkoztunk. - szólalok meg mély basszusomon. - Mindenesetre jól tartod magad, öreg barátom. - elmosolyodok, szemem fényében halvány, rakoncátlan csillanás. Ez a város koszos, mocskos. De ha két ilyen démon pont itt találkozik... akkor az sosem teljesül be happy endel.





    Nem veszitek észre, hogy az "emberségünk" egy "isteni" ajándék.
    Egyedül sírsz mellettem, s kérdezel valamit: Miért éltél eddig? Készen állsz a válaszra?
    A válasz: a semmiért, s ezt látod most is.
    avatar
    Al O'Connor

    Faj : Démon
    Rang : Beleth - Engedetlenség Démona
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 2016
    Foglalkozás : Alkukat kötözgetek, de hadsereget igazgatok

    Re: Fort Washington Park

    on Szer. Jún. 14 2017, 12:24

    Malcolm & Al



    Halkan elnevetem magamat ahogy nézem a fénylő horizontot. Rég találkoztunk? Az nem kifejezés...Amikor Halál először bemutatta, nekem, a kis Háborút. Ki gondolta volna....Mélyet szusszanok és lassan lehunyom a szemeim majd kinyitom miközben a nap kezd feltörni sebesen az égre.-Valóban rég volt, kedves barátom....-mondom.-Te is érzed...nem jó ha mi össze akadunk.-nevetek halkan. Hány harcon mentem végig mikor ő háborúkat indított.-Most is kirobbantasz esetleg valamit?-nevetek halkan reketes hangon majd mélyet fújok. Hiába öregszik a testem. Meg az erőm is.-Úgy halottam elmentél innen... Mégis mi szél hozott vissza? Vagy csak a gondolatok, rángatnak ide oda?-kérdezem ahogy rá pillantok szemeim sarkából, elengedve a nap gyönyörű felkelését miközben várom Malcolm válaszát. Valóban sok ideje nem láttuk egymást, én is öregedtem, és ő is. Zsebembe túrok, és elő veszek egy kellemes vörös west cigarettát, majd veszek egy szálat az ajkaim közé majd felé is nyújtom a dobozt, ha esetleg él vele vegyen egy szálat. Leteszem a dobozt majd veszek egy öngyújtót és meggyújtom magamnak majd neki is oda nyújtom ahogy bele szívok majd az orromon kiengedem a füstöt végül kiveszem ajkaim közül majd kifújok egy újabb adag füstöt.-Nem mintha bánnám, ha kirobbantanád a III. Világháborút. Az emberek egyre unalmasabbak.-jegyzem meg kicsit fanyarul.-Újabban a tiniknek az az engedetlenség, hogy a megtiltott szó ellenére át lógnak a szerelmükhöz incselkedni.-mondom öreges panaszkodással, de elmosolyodom magamon.



      Pontos idő: Szomb. Okt. 21 2017, 21:15