Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Today at 20:53

» Törölt karakterek
by Admin Yesterday at 15:14

» Cox Gallery - Brooklyn
by Admin Yesterday at 15:02

» Inwood Hill Park
by Thomas Mackenzie Csüt. Okt. 19 2017, 21:34

» Broadway
by Vitaly Rayt Csüt. Okt. 19 2017, 05:40

» Battery Park
by Thomas Mackenzie Kedd Okt. 17 2017, 22:33

» Brooklyn Közkönyvtár
by Garrett Seabrooke Hétf. Okt. 16 2017, 16:59

» Daryl's Loft
by Allena Rhys Szomb. Okt. 14 2017, 19:34

» Játékostárs kereső
by Aires Emerson Szomb. Okt. 14 2017, 10:10

» Trade Fair
by Alan Bret Csüt. Okt. 12 2017, 22:00

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Fort Tyron Park

    Share

    Fort Tyron Park

    on Szomb. Okt. 03 2015, 22:45



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Fort Tyron Park

    on Kedd Okt. 27 2015, 22:10



    Maxence & Gus


    Semminek nincs nálam különösebb oka. Mindent azért teszek, mert ahhoz van kedvem, aztán utána megmisztifikálom valamivel. Nincs ez másként évek óta és az öreg isten nem magyarázza meg nekem, hogy meg kéne komolyodjak. Egyszer túl érett vagyok, aztán túl éretlen. Később nagyon meggondolatlan, még később túl megfontolt. Van, hogy kellemetlenül vicces, van olyan is, hogy véresre vetten komoly. Nem tudom. Nem akarok változni, de tisztában vagyok azzal, hogy kellene. Viszont nem ma, mert ahhoz túlságosan is lusta vagyok.
    Az egyik padon heverek hanyatt, fejem alá vont karral, s bámulom a végtelen plafont. Utálom a bezártságot, ezért jöttem ide, itt jobb, itt szabadnak érzem magam. És legalább nem gondolok annyit Rochellere sem. Utálatos kis perszóna, túlságosan szeretem. És nincs benne semmi köszönet, hiszen fogalma sincs az egészről. Tegnap is pimaszul a szemembe nevetett, amikor minden komolyságomat összeszedve szeretetet vallottam neki. Mondjuk lehet, hogy szerelmet sem ártott volna, de hát ez van. Majd legközelebb. Mondjuk úgy évente egyszer.. annál gyakrabban nem óhajtom szénné égetni magam.
    Farmerom térde reccsen, ahogy felhúzom a lábamat. Nem szűk pedig, csak elvásott az anyaga. Egy diszktér káromkodással veszem tudomásul, hogy jobban szelel, mint kellene. Mindegy, már marad így, ez a kedvencem, nem fogom lecserélni, amíg még hordható, s takar, ahol kell.
    Eszemben sincs felkelni, pedig hallom, hogy megjegyzéseket tesznek rám. Elfoglalom az egyetlen leülési helyet és még a mocskos bakancsom is felteszem az ülőfelületre. Hát.. igen. Ez van. Ma a rebellisnél is rebellisebb vagyok.
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Fort Tyron Park

    on Kedd Ápr. 05 2016, 21:45

    Mikhail - Lucius

    Amióta elkezdődött az új életem, olyan de olyan lelkes vagyok, hogy csak na. Kiderült, nem vagyok egyedül, vannak akik értik mi történik velem, és még segítséget is kapok. Azaz tanulok. Mindent.
    Már volt buli is, és nem tiltottak ki, mondván fiatal vagyok, dehogy, állati jó volt.
    Igaz, hogy olyat is láttam amit eddig csak olvastam, de kit érdekel? A lényeg, hogy tök jól érzem magam, és eszembe se jut, hogy a nevelő szüleim keresnének. Nem fognak, szerintem örülnek annak, hogy megszabadultak tőlem, így semmi nem gyullad már fel náluk.
    Na ja, mert kiderült, hogy az összes tüzet én okoztam tényleg, csak nem tudtam róla. Az a nő aki kimentett a parkból tök rendes volt, ő adott át Magnusnak, mint valami talált tárgyat, de pontosan tudta, miért teszi.
    Magnus pedig tök jó arc, pedig elsőre meg nem mondtam volna róla, hiába volt tök rendes meg minden, de mégis volt benne valami. Persze, hát a kora. Mikor megtudtam, hány éves, háááááát... meglepődtem.
    Viszont az tök jól esett, hogy nem lekezelt, hanem olyan egyenrangú partnerként beszélt velem, és boszorkánymesternek nevezett, holott én eddig azt sem tudtam, ilyen van. Azaz sejtettem, hogy a mesék és legendák igazak, csak hát na, akkor is.
    Szóval tanulok ezerrel, gyakorlok és futok, ahogyan most is arra készültem, természetesen ismét egy parkot választottam, na de nem azt amit felgyújtottam, mert még valaki felismer, inkább egy másikat.
    Amint felérek, leülök a sziklák szélére, és innen nézelődök. Vagyunk többen is, ahaaaa, csak én még szinte senkit sem ismerek, mert a bulin sem éppen beszélgettem, csajokat néztem ezerrel. A hatalmas célom az, hogy megtaláljam a fateromat, mert mint kiderült, jól éreztem azt, hogy tőle jönnek ezek a furcsaságok. Démon.
    Végül is ez nem lepett meg, az sokkal jobban, mi vagyok, naná, mert addigra tudtam, hogy csak így lehetek warlock. Van ám gógyim, hajaj. De megtalálom őt? És vajon ő tudja, hogy én vagyok? Egyáltalán elfogad?
    Rengeteg kérdés kavarog bennem, és ezekre majd szeretnék választ kapni egyszer.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Lucius Evans

    on Szer. Ápr. 06 2016, 21:18

    Mikhal-Lucius

    Fekete nadrágban, és ingben, vállamon egy szürke zakóval, ing ujjaim feltűrve könyökömig, a park egyik fájának hatalmas árnyékában állok, így is kék szemeimet egy napszemüveg védi.
    Csak figyelem az embereket akik olykor elhaladnak mellettem és kék szemeim olykor végig tekint egy-egy halandó lelken, és ahogy aurám mozgolódik egy kicsit, mintha a fa árnyéka is megduzzadna és az ágak árny alakjai mozdulnának, mint a kígyók a kiszemelt áldozat felé. De ki figyeli ezt? Nem is láthatják, hisz minden egy másodpercnyi idő. A szél lágyan meglengeti zakóm végét, mire halkan szusszanok, és a másik irányba tekintek. Egyik kezemet zsebembe mélyesztem és figyelem az újabb érkező embereket. A csacsogó hölgyek, a fiatal tizenévesek, a gyermekes kisebb családok, az egymagukban baktatók, a kutyasétáltató népek. Olyan bosszantó. Bosszantó számomra, hogy közöm van hozzájuk. Hogy én is valahol egy halandó vagyok. Ökölbe szorul zsebembe a kezem, agyam egyre kattog, és magam elé tekintek. A hirtelen feltámadt szél, mintha a hirtelen kapott dühömet tükrözné vissza és ahogy megrázza a fák ágait, össze húzom szemeimet, a szemüveg takarásában, és az árnyékokkal játszom. Ahogy egy pár ember közelebb ér és a mozgó árnyékok rájuk vetülnek vagy éppen rá lépnek, megmozdulnak és mint a kígyó tekeredik rájuk, bár ebből ők semmit nem éreznek. Ki nézek valakit. Igen...egy fiatal férfi. Egy család apa lehet? halvány mosoly csúszik arcomra. Alig lehet pár méterre. Agyamban halk suttogás amit mindig élvezettel hallgatok, mikor rám támad a vágy, hogy valaki vére kezemhez tapadjon. Csak figyelem a férfit, kék íriszeim,-amit persze nem lát senki,-lassan kezd zöld színt venni magára, ahogy figyelem az árnyékot ami egyre csak igyekszik a kiszemelt fiatal férfi felé. Ahogy eléri a kígyó szerű nyúlvány lassan halad felfele lábán, de ki figyelné ezt...hiszen ez csak egy pillanat műve az egész. Ahogy körbe éri az árnyék torkánál áll meg és mint a hirtelen támadás ereje. Az említett hűlő ahogy megpillantja a gyanútlan majszoló patkányt ami csak egyre tömi pofazacskóit. A férfi végig se gondolhatja az életét. Hirtelen megmerevedik, és össze esik, rázkódni kezd, a vélhetőleg a feleségének nevezett nő nemű hirtelen sikoltja el magát a férfi nevével és elugorva a baba kocsitól térdel le a rázkódó testhez. Csak figyelem a jelenetet, és az egyre csak rángó izmok, és szélesebb mosoly csúszik arcomra. Aztán hirtelen megmerevedik a férfi teste és a nem rég torkán nyugvó árnyék eltűnik és mintha a torkába valami megakadt és most kiszabadul úgy robban szét a gége és a nyelőcső, a nőre és a közben oda érkező kisgyerekre, (gondolom az ő kölykük) fröccsen a vér. Szélesebb lesz a mosolyom egy csomó ember megáll döbbenten és csak merednek az imént lejátszott jelentre én pedig le veszem tekintetem róluk mint aki jól végezte dolgát. Halkan szusszanok, majd az ellenkező irányba indulok nyugodt lassú léptekkel. mint aki nem is látott semmit, nem is tett semmit, csak egy ártatlan ügyvéd aki a szemével gyilkol.
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Fort Tyron Park

    on Szomb. Ápr. 09 2016, 20:56

    Mikha(i)l - Lucius

    A kő tökéletes a pihenésre, egy kis időre le is dőlök, hogy kifújjam magam, aztán felülök, és nézelődök mindenfelé. Imádom ezt a helyet, mert nyugalom van, jó idő, pont ami akár egy kirándulásra is megfelelő.
    Hamar rájövök, sokan használják ki a lehetőséget, és mégis kirándulnak egyet vagy éppen sétálnak. Egyre többen jönnek, idősek, fiatalok, családok, Mázlim volt, előttük felértem, jobb híján majd megvárom míg elmennek, utána futok le innen.
    Érdekesek az emberek, egy napszemüveges férfin akad meg a szemem aki az egyik fánál áll, mintha ő is a járókelőket figyelné. ezen el is vigyorodok. Egy csomó mindent le lehet vágni így is róluk, azon kívül hogy nem ismerik a mi világunkat.
    Nem tudom megmagyarázni, de érzem, hogy az a fickó sem éppen átlagos. A hirtelen támadt szélre felfelé pillantok, semmi nem indokolná, de semmi, verőfényes napsütés volt eddig és van is, szélcsend volt... eddig. Ahogy jött, úgy is múlik el. Ismét a férfira siklik a tekintetem, ezt ő csinálta? Én gyújtok, ha dühös vagyok, de nem tűnik annak.
    Amire felkapom a fejemet, az a fiatal férfi aki hirtelen összeesik, mintha valami fojtaná, egy árnyék? A riadalom hatalmas, és én tátott szájjal nézem, nem akarom elhinni. Az árnyék eltűnik és a fickó konkrétan robban, belülről.
    Ismét a napszemüveges férfire pillantok, pont felém indul, és úgy tesz, mintha köze nem lenne az egészhez. Pedig ő volt, tudom, hogy ő volt, de mégis hogy a fenébe csinálta, hiszen csak állt és nézte a most már hullát.
    Annyira elgondolkodom a történteken, hogy az se tűnik fel, pofátlanul bámulom a férfit kérdő tekintettel. De hát na, tud valamit amit én még nem. Erre vajon én is képes leszek? Mármint nem ölni, hanem így irányítani bármit?



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Lucius Evans

    on Vas. Ápr. 10 2016, 19:29

    Mikhal-Lucius

    Csak lassan lépkedek el a a helyszínről, és ahogy felemelem tekintetem, össze találkozik, a fiatal warlockkal a tekintetem, egyenesen szemeibe nézek még így is a szemüvegem mögül, mire arcomra egy fél mosoly húzódik, kezemet még mindig zsebembe tartom másikkal dobok egyet vállamon pihenő zakómon, ahogy halkan szusszanok, és egyre távolabb hallom magamtól a nő hangos zokogását, és az emberek elhűlt lélegzetvételét.

    Aurám vissza húzódik testembe, és mintha semmi sem bolygatta meg az élet megy tovább. Újra a lomha napsütés vetül a földre, sehol a hirtelen támadt szél se, a fák árnyéka. Minden mély csöndbe borul, ahogy lépteimet a fiatal bámuló tekintet felé veszem. Soha nem árt, más kívülállókkal, megállni és pár szót váltani. Arcomról nem tűnik el a féloldalas mosoly, szemüvegem mögött felmérem, kivel is hozott össze a sors. Az évek alatt most látom először. Hmmm... Öltözéke csak annyit árul el, még olyan gyermeki cipő a mérete, de mégis már nagy léptekkel halad a felnőtt korba. Egy kamasz? Vicces...Feljebb tolom a szemüvegemet ahogy egy pillanatra le nézek a lábam elé, majd a kőhöz érve pár lépésre megállok tőle, és újra rá nézek.

    -Szép napunk van nem igaz?-mondom ahogy arcomra egy széles mosoly ül, mit sem foglalkozva hátam mögött zajló eseményekkel amiket én okoztam.-Ahhoz képest, hogy pár hete még kabátokat hordtunk...-mondom ahogy megtámaszkodom a kövezeten.
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Fort Tyron Park

    on Vas. Ápr. 10 2016, 21:04

    Mikha(i)l - Lucius

    A férfit figyelem, aki észrevesz, látom az arcán a mosolyt is, ami nem is tűnik el onnan. A sikoltozó nő hangját próbálom kizárni, bár elég nehéz, főleg, hogy nem olyan messze tőlem történt a tragédia, és mégis.
    Szerencsétlennek fogalma sincs arról, hogy a férje gyilkosa éppen most sétál el onnan, na de mégis ki tudná ezt bebizonyítani? Nem volt ott, nem ért hozzá, akkor meg?
    Érdekel, hogyan hajtotta végre, mi kellett hozzá, hogyan volt erre képes? Mennyi idő kell ahhoz, hogy valaki lazán végre tudjon hajtani egy ilyet? Sokkal idősebb tőlem, ami nem olyan nehéz, hiszen most múltam 14, és most tudtam meg, mi vagyok, de Magnusnak igaza volt, a "mieinket" már kezdem felismerni.

    Most jönne az a rész, hogy felugrok és elrohanok, mert egy mosolygós gyilkos lépdel felém, helyette ugyanúgy ülök tovább mint ennek előtte. Azt leszámítva ami történt, tulajdonképpen nem az én dolgom, hanem az övé.
    -Az, főleg hogy ismét szélcsend van.
    A fákra nézek majd a férfire, szeretnék kérdezni, de mégis hogy venné ki magát, ha azonnal lerohannám, magyarázza el, mit és hogyan tett ahhoz, ami a végeredményt okozta. Tetszetős volt, ahogy játszott az árnyékkal, még ha ez is lett a vége.
    -Szép mutatvány volt. Nagyon nehéz?
    Nem puhatolózok, nem teszek úgy, mintha nem lennék tisztában azzal, ő volt az, úgy is tudja. Helyette inkább kérdezek, ilyet még sosem láttam. Az én kis lángom ehhez képest semmi, persze kivéve amikor felgyújtok valamit, de az most más.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Lucius Evans

    on Kedd Ápr. 12 2016, 21:13

    Mikhal-Lucius

    Csak csendben hallgatom szavait ahogy a köre támaszkodom, és leteszem a zakómat és a messzeségre szegezem tekintetemet. Olyan rejtélyes és magával ragadó, és a város reggeli zaja, a távolban az a sok ember, a víz, és a messzeség. A messzeség ahonnan jöttem egykor. Arcomra halványabb mosoly ül, ahogy napszemüvegemet feljebb tolom és merengve figyelem a tájat mintha nem is hallottam volna szavait.

    Végül fel pillantok rá, félmosollyal arcomon.-Tudni szeretnéd igaz?-kérdezem ahogy halkan szusszanok, majd vissza nézek a távolba és, várok egy kicsit. Csak nézem a világot, csodálom szépségét talán? Nem azt nem mondanám...inkább egy patkány ketrecben érzem magam, egyedül kígyó, akinek vissza kel fognia magát, a sok kis rágcsáló között..-Nem egy egyszerű mutatvány...ha rá ismersz a logikában benne...bár...ez attól is függ, mit is akarsz irányítani...-mondom ahogy el emelem tekintettem a messzeségtől, és rá tekintve, veszem le a szemüvegemet, kék szemeimet, a fiúra emelve, kissé homlok ráncolva. Nem szeretem a napot, de azt akarom hogy lássa a szemeim. Össze hajtom elegánsan a szemvédőt és a zakóm zsebébe csúsztatom majd, halkan szusszanva egyenesedek fel, neki döntve magam a kőnek, össze fonva magam előtt kezeim, figyelem, a sikoltozó nőt, ahogy valaki mentőt hív, és ahogy az emberek rémülten mennek tovább útjukra.

    Szánalmasnak érzem. Undorító és gusztustalan. Egymásra se mernek nézni, a nő a férfi vérében fetreng a gyermek pedig nem ért semmit. Mindenki, rémülten pislog, vagy tovább megy, Vagy csak bámulnak, és értetlenül állnak a dolgokhoz. Halkan szusszanok, ahogy a jeleneten legeltetem a szemeim, de közben a fiúra figyelek.-Mi a neved?-kérdezem végül.
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Fort Tyron Park

    on Szer. Ápr. 13 2016, 19:09

    Mikha(i)l - Lucius

    Érdekel, hogy mi volt az az erő amit a férfi használt, hogyan csinálta ilyen észrevétlenül? Meg sem mozdult, láttam. Az elméjével tette? Nagyon kemény.  
    Felém tart, azaz oda is ér, én meg azon gondolkodom, hogy most én vagyok a szemtanú, aki nem maradhat életben, vagy a szerencsés, aki ilyet is láthatott? Mindegy, Magnus tudja, hova jöttem, ha nem érnék haza, akkor sejteni fogja, zűrben vagyok... vagy voltam.
    Amikor rám pillant, vigyorra húzódik a szám. Én még nem tudom, hova tartozom, de a férfit sejtem, viszont az is foglalkoztat, hogy a szeme színe vajon változott a napszemüveg alatt, és azért takarta, hogy más ne lássa?
    Nekem borostyán sárga lesz, ha ideges vagyok vagy dühös, bár már egészen jól kezelem, ellentétben a többi jegyemmel, amit még takargatnom kell. Én ebben vagyok profi a magam módján.
    -Naná. A levegőt most vagy használta, vagy az a vadmágiás része, az eleme. Az árnyék... és ez senkinek sem tűnt fel.
    Először jött a szél, ami nem is volt kicsi, aztán a többi. Ahogy a fickó kinéz, simán belőném bérgyilkosnak is akár, mert így mi más melót űzhetne az ember? Mégis random áldozatnak tűnik a kiszemeltje, nem előre eltervezett célpontnak.
    -Na pont ez az, ami érdekel. Nem volt látványos, míg be nem indult a gépezet. Hogyan tüntette el az árnyékot úgy, hogy belülről robbantotta szét a férfi torkát?
    Milyen egy kíváncsi kamasz? Hát játszik a tűzzel és kérdez, nem foglalkozva azzal, hogy esetleg ő lesz a következő.
    Kényelembe helyezem magam a kövön, csak néha pillantok a zokogó nő felé, túl sok mindent már nem tehet, azt sem értem, már hová hívnak mentőt.
    -Lucius.
    Felelem a kérdésre lazán. Magnust meg kell kérdeznem majd, ilyesmire én is képes leszek? Rombolni, hogy valami új születhessen a helyén. Ez most pont úgy fest.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Lucius Evans

    on Pént. Ápr. 15 2016, 20:07

    Mikhal-Lucius

    Csak hallgatom a kérdéseket, nem félti a bőrét annyi szent. pedig egy új mozdulat lehetne csak és ő is robbanna egy pillanat alatt. Milyen szép bábut készíthetnék belőle...el férne a sok másik között. Azonban vérszomjam jól, lakott és az áldozat már meg van, már csak magától, kell újra vissza térnie...Még mindig a jeleneten legeltetem szemeim, mikor ki ér nagy ricsajjal a mentő, és a rendőrség.

    Csak egy széles mosoly kerekedik arcomra. Nem fogják tudni, hogy történt. Értetlenül fognak az esethez állni, és csak bámulni a hulla fölött.-Ezt nem csinálni...akarni kell. Az hogy teremtesz, vagy rombolsz az nem egy munka. Mindenki más szépséget lát ezekben a dolgokban...Érzed, a meleg vér illatát, ahogy megbódulsz tőle, és hallod a halk buggyanó hangot, ahogy kitör a bőr páncélzata alól, levegőre jutva. Ahogy a halál, egy pillanatra megmozdítja csontos karját és...kész a remekmű..Nem látott senki, nem érzett senki, csak a tudatlanság, a félelem, és a megrekedés marad. Semmi nem segít. Minden bele taszít valami rossz sötét érzésbe....És ez pedig a másik legszebb része. A ronccsá válás. két döntése van, egyedül neveli tovább a gyermekeit, és túl lép a dolgon, vagy elsüllyed a tudatlanságba és a fájdalomba. És tippelhetsz szerinted melyiket fogja választani...egy kicsit segítek nem a lesz boldog vége. És pont ez a csodálatos benne a gyilkosság mellett...-mondom egy széles mosollyal az arcomon, ahogy az ordító nőt egyre próbálják leszedni a férfi teteméről a gyermekeket egy nő vezette arrébb.-És gondolj bele ők semmit nem értenek ebből. Miért is értenének, mikor a felnőtteknek tituált emberek se értenek semmit...Mind tudatlan, nem tudják mi zajlik körülöttük, nem ismerik azt a rejtett világot amiben te vagy én élsz. Mind..csak bábok...bábok akik bepottyantak a kígyó fészekbe...-Csak csendben sóhajtok ahogy tartok egy kis csöndet. Rá pillantok mosolyogva, majd beszélni kezdek újra.- Az árnyék..az én megnyújtott kezem. mint a kígyók közül mondjuk az anakonda...ahogy zabál egyre nagyobbra és nagyobbra nő. Aztán az évek felhizlalják ameddig lehet. És ahogy egyre jobban vágysz rá, egyszer csak bárhova el ér a kezed...
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Fort Tyron Park

    on Szomb. Ápr. 16 2016, 18:57

    Mikha(i)l - Luke

    Tény, hogy nem sok warlockot ismerek, de ilyet egyet sem láttam még mint ez a férfi. Őt az élteti, hogy pusztítson, gyilkoljon, de ezt így végrehajtani nagy tudást takar.
    Simán az elméjével érte el, az akaratával, vagy használt valamiféle trükköt is? elgondolkodva figyelem, ahogyan ő is engem. Meg sem lepne ha azon morfondírozna, velem mit kezdene a következő pillanatban.
    -Oké, de hiába akarom, ha nem tudom megcsinálni még. Ahhoz nagyon kevés az akarat. Azt meg nem tudom, sosem öltem meg senkit, amikor meg sérültem, azt nem tartottam olyan felemelő érzésnek. Gondolom ő inkább belehal a fájdalomba.
    A tanácstalan mentősöket nézem, jó hogy elképzelésük sincs arról, mi történhetett, legfőképpen hogyan. Nekem se lenne, ha nem láttam volna. Végül is olyan, mintha a fickó lenyelt volna egy petárdát, az meg felrobbant benne. Ennyi.
    -Ez valahogy logikus, még így se tudnám hirtelen, ha ott állnék, csak gyanakodnék. Találomra választott volt, csak úgy, kedvtelésből?
    Kezd idegesíteni a visítás, pedig érthető, hogy a nő miért sikít, de mentős legyen a talpán, aki elbír most vele. Ilyet tényleg lehet csinálni, mert éppen úgy van kedvünk? Vagy ezt meg is kell tenni, hogy erősödjünk?
    Rengeteg kérdésem van hirtelen, ezekre majd szeretnék választ kapni. Vajon Magnus is csinált hasonlót?
    -Aha, értem. Szóval megnyújtotta a karját simán, és így fojtogatta a férfit. De hogy tüntette el, azaz vitte bele? Mert belülről robbant, mintha egy ökölbe szorult kéz a torkában hirtelen kinyílt volna.
    Most már olyan mindegy, nem? Láttam egy gyilkosságot, tudom ki tette, akkor kérdezek. Végeredményben bűnpártoló lettem, hiszen azon kívül, hogy marha kényelmesen ülök a kövön, eszem ágában sincs leszállni onnan, hogy felvilágosítsam a rendőröket, akik nyomokat keresnek. Na azokat kereshetik bátran.




    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Lucius Evans

    on Vas. Ápr. 17 2016, 15:18

    Mikhal-Lucius

    -Remek megfigyelő vagy.-Tapsolok párat, kicsit gúnyosan, majd vissza kulcsolom magam előtt karjaim.-Az árnyék az én mágiám, az én aurám. Hosszú időn keresztül, neveltem, és sok tanulást szipolyoztam magamba végül, egyre több emberen gyakoroltam, és pár háborút magam is megértem, ahol...mondjuk úgy, hogy én az elmémmel harcoltam mindig is.-mondom ahogy lassan rá emelem kék szemeimet.-Kíváncsi vagy, és tanulhatnál...de nem hiszem, hogy pont tőlem fogsz.-Elő vigyázatosnak kell lennem.-Talán majd idővel kideríted, miben rejlik a képességem, és, hogy a sajátod miben rejlik...-mondom ahogy halkan szusszanok majd figyelem ahogy a tetemet végre be pakolják a mentőbe. A mágiának még közel sincs vége...-Inkább...alkotási vágy. Ahhoz, hogy teremteni tudjak, pusztítanom kell..Ugyanis számomra nem mindegy, hogy mit és milyen célra teremtek. És...ha úgy vesszük, nálam ez mindig szükséges..meg aztán...alig ha te fogsz ilyet csinálni idővel..Lehet akár mekkora az erőd, nem mindegy miben helyezkedsz el, és mi vonz magához. Mert igazából, itt nem te választasz. Itt téged választanak...-tekintek rá, hideg szemeimmel. Lassan a mentő elhajt a rendőrök pedig pár szemtanút kérdezgetni kezdenek, de mintha minket észre sem vennének aminek roppantul örülök.Érzem a zavargást, a félelmet körülöttem, a halandókból, csak Lucius kíváncsisága eszi fel az ő félelmüket. Furcsa egy fiú, de már most szórakoztató számomra.
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Fort Tyron Park

    on Vas. Ápr. 17 2016, 16:17

    Mikha(i)l - Luke

    -Hé, nem kell cinikusnak lenni, maga is volt kezdő.
    Nekem már az is nagy dolog, ha a mieinket felismerem ennyi idő után, meg nagyjából le tudom vonni a következtetéseket.
    -Ez jó. Akkor ha akarom, simán be tudom vetni, és ezzel helyzeti előnybe kerülhetek bármilyen szituációban. De buli.
    Ez halálian hangzik, tetszik is, mert végül is lehet, energiát emészt fel, de mégis lehetővé teszi, hogy ne menjek a másik közelébe.
    -el nem árulná, hát persze, értem. Az enyém... jó kérdés.
    Széles vigyor ül ki a képemre, ha belegondolok abba, hogy tulajdonképpen tüzet gyújtok lazán, akkor azt hiszem pusztítok. És ha pusztítok, utána tudok teremteni.
    Ismét a történéseket figyelem, a férfi testét elviszik, a nő még mindig ki van borulva, és senki nem ért semmit.
    -Még fogalmam sincs róla, de akkor majd megtalál aminek meg kell.
    Ahogy a fickó említi, teremteni fog ebből az egészből, de vajon mit? Mihez kellett neki ez a lélek, ez a vér? Az ereje nő ezzel, vagy más? Jó kérdés.
    A zsaruk már körbejárnak és milyen fura, mintha mi nem is léteznénk... mivel érte el, hogy jelentéktelennek tűnjünk?



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Lucius Evans

    on Hétf. Ápr. 18 2016, 20:12

    Mikhal-Lucius

    Csak figyelem a szaglászó patkányokat, kék szemeim mintha mindent körbe járnának, és mindennek pontosan tudnám, a helyét. olyan vagyok mint valami kastély őr aki minden centijét ismeri a helynek. De igazából...csak megtévesztés, kijátszás, és csalás az egész...Minden kikérdezett értetlenül áll a dologhoz akiket csak megkérdeznek, és amit kilátok viselkedésük alapján. Aztán, mivel a tudatlanság nyer minden fölött, idővel a rendőrök, a mentősök és mindenki össze pakol, így csak a vér marad a földön.
    Hirtelen mintha az emberek is kezdenének eltűnni és, mintha az egész helyre rá szált volna egy bélyeg. Egy lenyomat. Ahol halál jár, ott idővel az ember kellemetlenül érzi magát, hiszen nyakában érzi annak hideg leheletét. Érzem az enyhe vérszagot még ahogy mélyet szippantok a levegőből.-Idővel valóban megtalálhatod a képességeid...de az idő nagyon rövid, te meg még, oktalan vagy és fiatal.-mondom de nem tekintek rá, egyre csak figyelem a távolodó alakokat és egyre erősebb az érzés, hogy csak mi ketten maradtunk a park területén.-Akkor döntenél, helyesen ha minél előbb nyomára akadnál, démoni képességeid erejére, és azt táplálni kezdenéd. Az idő akkor a társad lesz, és minden egyre jobban meg nyílik előtted. Csak ügyesen kell játszanod a lapokkal...És rájönni mi is az ami vonz téged magához.-lassan ellököm magamat a kövezettől, és nyugodt léptekkel indulok el a tett helyszínre, egyik kezemmel zsebembe túrva veszek elő egy teljesen tiszta fehér zsebkendőt. Azt nem figyelem Lucius vajon követ-e rá bízom a döntést én csak haladok célom fel. Ahogy könnyed lépéseim lelassulnak és megrövidülnek megállok az aszfalton a még nedves de már száradó vérfolt mellett. Lassan lehajolok és a zsebkendőt a folthoz érintem, majd ahogy kellően megszívja magát a férfi vérével lassan felegyenesedek és össze hajtva a finom anyagot csúsztatom vissza a zsebembe és lassan felemelve tekintetem pillantok a kamasz irányába.
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Fort Tyron Park

    on Hétf. Ápr. 18 2016, 21:31

    Mikha(i)l - Luke

    A katasztrófaturizmust figyelem, persze mindenkinek tudnia kell és látnia, mi történt, csak az a szép, hogy senki nem tud semmit, és senki nem látott szinte semmit.
    A kérdezősködés még eltart egy ideig, mindenfélét rajzolgatnak a földre, végül tanácstalanul pakolnak össze és hagyják el a helyszínt.
    Egy vigyor kúszik a képemre, érdekes ez a fickó, és érdekel mit tud, mert sokat, azt vágom.
    -Majd belejövök, még egy csomó mindent nem láttam.
    Tudom, hogy fiatal vagyok meg nem tudok semmit sem, de lángom az már van legalább a kezemen is, és nem csak azért gyújtok fel mindent, mert úgy alakul.
    -Azt mégis hogyan tegyem? Honnan tudom, mi az? Mi vonz... ez jó kérdés. Ha pusztítok, akkor teremtek, ez nem vitás. Egyik sincs a másik nélkül. Asszem.
    Ilyen megközelítést... tuti igaza van, csak még én nem tudom, merre kellene indulni, de ha Magnus még nem erőltette, akkor nincs itt az ideje, vagy de?
    Most elakadtam rendesen, tápláljak valamit, amiről nem tudom micsoda.
    Figyelem a férfit, ahogy ellép tőlem és a helyszín felé lépdel. Ahogy lehajol és a zsebkendőjét a vérbe mártja... aha, tehát neki erre szüksége van, hogy alkothasson valami újat? Vagy a saját erejét növeli ezzel? Fogalmam sincs, de elindulok utána szépen lassan.
    -Más vére kell hozzá, hogy... nem kérdezem meg, mit fog vele tenni, de azért izgatja a fantáziámat.
    Mindenre kíváncsi vagyok, minden érdekel, és ami új, azt persze, hogy látni szeretném. Az más kérdés, hogy talán nem éppen egy gyilkos warlock társaságát kellene annyira keresnem, de ha már belemásztam, akkor kihozom belőle a legtöbbet. Maximum nem megyek haza, bár ha megöl, akkor a nyakára szabadítja Magnusékat és nem sorolom.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Lucius Evans

    on Kedd Ápr. 19 2016, 21:10

    Mikhal-Lucius

    -Mit gondolsz mihez kell?-kérdezem ahogy közelebb lépek hozz, és kék szemeimet mélyen az ő íriszeibe fúrom aztán felemelem a zsebkendőt és meglengetem előtte.

    Csak figyelem, kíváncsi tekintetét, majd széles mosoly kúszik arcomra nem távolodom el tőle.-A vér...éltet, és táplál. E nélkül, senki nem tud létezni. Mindenkiben ott van, ami él és mozog csak teljesen más alakban. A démonokban, az angyalokban, tündérekben, és minden más túlvilági lényben, vagy tiszta teremtésben. Mindenkiben ott csorog az éltető erő, az ami miatt mozdul a szívnek nevezett szerved. A vér...mindennek az alapja. Az az ami erőt ad az újjá éledéshez. E nélkül nem működnek se a szervezetek, se az orgiák, vagy egyéb vallási szövetkezetek mondandója. Ha megfigyeled a vér mindig ott van a világban és valamilyen formát játszik. De soha sem vesz el...adományoz. Így mi lehet csak. Élet. Forrás. Örök forrás. Benned és bennem is. Csak egy valami mocskolja be és tudod mi? Az emberi vér....az a vér amit megszennyezel és a mágia segítségével sok mindent elérhetsz. Például...manipulálhatsz valakit aki már rég meghalt...-mondom sokat sejtő mosollyal az arcomon. Ha okos ki következteti mire célzok, és mit akarok neki mondani.-És hogy neked mire van szükség ahhoz, hogy rájöjj mi is lakozik benned...azt én nem tudhatom. Igazából...egyre csak kutatni fogsz, keresed azt aki vagy, keresed a helyed a világban, valahova ahova tartozhatsz aztán egyszer csak...rá jössz, hogy ez nem is olyan fontos. Az fontos kivé fejlődtél. És akkor már...rég benned van az akit annyira kergettél...-mosolyom vigyorrá formálódik majd a zsebkendőt zakóm zsebébe csúsztatom és ellépek tőle.-De...mindenek előtt azt tanácsolom, inkább légy csendes megfigyelő és úgy szervezkedj...
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Fort Tyron Park

    on Szer. Ápr. 20 2016, 20:53

    Mikha(i)l - Luke

    -Gondolom... ezt felhasználva érhet el bizonyos célokat, nem? De csak a tulajával, vagy egyébként is?
    a zsebkendőt nézem aztán a férfit. Olvastam olyanokat, hogy vérrel pecsételnek meg szerződéseket, vagy adják hozzá bizonyos dolgokhoz, és most nem az evilági cuccok jutnak eszembe.
    Tehát ha jól logikázok, akkor tényleg úgy van, ahogy a fickó mondja.
    -Ez mind igaz. Annak idején nem véletlenül használták, már akik beláttak a dolgok mögé. Ez már így volt az ókorban is, csak aztán feledésbe merült, mármint izé, én azt hittem, de ahogy elnézem, nem.
    Mit akar a zsebkendővel, sejtésem van, de nem kérdezem meg, egyelőre nem, így is sokat elárult az utolsó mondata. Vajon én ebbe a kategóriába fogok tartozni? Még ezt sem tudom, de lehet, mert ha a tüzemet veszem figyelembe, akkor erősen esélyes, hogy nem máshová.
    -Jaj, azt már most is keresem, mert mindig rájövök arra, hogy ami eddig voltam, az nem vagyok. Azt tudom, mit akarok, semmi több.
    Tanulni, mindent, hogy utána azt, ami nekem fontos, azt használjam, átültessem a saját gyakorlatomba. Persze addig hosszú az út, én az elején vagyok még csak.
    -Oké, megfogadom.
    Csendben megfigyelni, szervezkedni. Érdekesen hangzik és az a szép, hogy ez jó stratégia. Tényleg így kell csinálni.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Lucius Evans

    on Csüt. Ápr. 21 2016, 17:44

    Mikhal-Lucius

    -Ha nagyon akarom, akkor másra is fel tudom, használni, az már teljesen mindegy, hogy a vér, honnan származik. De való igaz, akkor a legtisztább a munkád, ha egy helyről, való dolgokat használunk, és nem össze-vissza. De tény és való...szeretem keverni a dolgokat, és saját lényeimnek életet adni, általam megalkotott testekben. Így olykor szeretek, össze keverni pár dolgot. De általában a legtöbben való igaz, tiszta vért használva arra vannak első sorban hatással akitől vették a vért. Már ha az illető a testtel akar alkotni valamit. És persze meg kell lennie a megfelelő segítségeknek, és ellensúlyozásnak. Ugyanis ha valamit elveszünk de nem adunk, abból hatalmas problémák adódhatnak...és a problémák sose szolgálják a célt. Így mint a piócákat irtani kell őket.-mondom ahogy halkan szusszanok, kissé közömbös arccal, és megigazítva a zakómat, szedek le pár foszlány darabot, róla ahogy végig simítok a finom anyagon, kék szemeim követik saját kezem mozgását, és apró lenge szél mozgatja meg a fákat ahogy lassan mozognak kezeim, majd zsebre rakva őket pillantok újra Luciusra.

    -Tudod...a cél mindig szentesíti az eszközt. Így...mivel látom rajtad, hogy a kíváncsiságod, és a tanulni akarás de legfőképpen, a tudatlanság hajt. Tudni akarod ki vagy, és megakarod tudni mit is tudsz igazán. Alkotni...-itt egy pillanatra megállok, és egyik kezemet kiemelve szorítok benne valamit ahogy saját kezemre pillantok, majd újra rá szegezem kék hideg szempáromat.-Vagy rombolni....-lassan elő húzom másik kezemet is abban is tartok valamit de ökölbe zárt ujjaim nem mutatják mit is.-Vannak döntések, és olykor a megreketségből, kiránt minket valaki vagy valami, ha akarjuk ha nem. Pedig mindig azt mondják mi irányítunk minden szálat életünk során. De mégis olykor...valami oknál fogva bele tudnak nyúlni, és teljesen megváltoztatni a sorsunkat egyetlen szóval, cselekedettel, vagy döntéssel. Minden igazából legbelül bennük dől el. És azt már csak mi akarjuk, hogy a két út közül melyiket válasszuk....kegyesek leszünk, és hagyjuk feledésbe merülni milyen démon lakik bennünk így ezáltal, választjuk meg a szebb jövőt, vagy mélyen magunkba nézünk, és egyetlen célt követve keresni kezdjük kik vagyunk igazából, és saját vágyakat és álmokat követünk. Gyengék, eltörölhetők leszünk...vagy erősek, és verhetetlenek...Minden csak egy apró döntés...

    Szemeimet végig rajta tartom, ahogy aurám megduzzad és egy pillanatra dobban bennem, és a szél újra feltámadva kicsit zakómba kap, ahogy az ő felsőjébe is. Meg se rezdülök csak nézem szemeit. A fák ahogy mozognak a lenge szélben, árnyékaik, nem velük együtt mozognak, inkább felénk kapálódzanak mint a kígyók, mintha egy veremből, próbálnának kimászni de vissza esnek. arcomra kiül egy széles mosoly, és érzem ha nem állítom meg arc izmaimat, széles vigyor fog arcomra ülni.
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Fort Tyron Park

    on Csüt. Ápr. 21 2016, 21:54

    Mikha(i)l - Luke

    -Vagyis... vagyis akkor ezzel a vérrel akár haaa megszerzi a testet is tud alkotni, vagy anélkül is... már vele kapcsolatban? Saját lények, sok van belőlük? Én úgy hittem, hogy csak maximum egy-kettő, de inkább egy. Azt vágom, valamit valamiért, mert mindig csak elvenni nem lehet, az megbosszulja magát. Ön akkor azzal az alkotással ad vissza, vagy mással?
    Vajon érzéketlenné válik mindenki egy idő után, hogy ilyen könnyedén beszél ezekről? Jó kérdés, igaz, ahogy azt a fickót kinyírta, hát lehet. Az adok-kapok játékot ismerem, soha nem működik túl sokáig az, hogy csak elveszek valahonnan valamit, mert elfogy és megbosszulja magát. Azt is táplálni kell, ahogy ezeket a lényeket is ezek szerint, amiről a férfi beszél.
    -Igeeen, ezt már sokszor hallottam. Persze, hogy tudni szeretném, még szép, mert akkor el tudok indulni. Hááát... én eddig azt hiszem csak romboltam akaratomon kívül is.
    Nézem a rögtönzött példát, és megint csak igaza van. Minden szavát megjegyzem, így teljesen érthető. Az egyik kéz pusztít a másik alkot, és egyik sem lehet a másik nélkül, mert törvényszerű, hogy mindkettő kell.
    -Azt nem tudom, szerintem ha van ez a sorsszerű cuccos, akkor a pillanatnyi belenyúlások maximum csak lelassítanak valamit, és hosszabb úton jutunk el oda, ahová kell. A döntés tényleg a miénk, mégis azt hiszem, hogy ha 20 évig rossz irányba mentem, előbb-utóbb úgy is a jó felé fogok fordulni. Már úgy, a saját utam felé a saját feladatom felé. Vagy nem? Vannak, akiknek az áldozat szerepe jut, vannak akiknek a hős és így tovább.
    Értem amit mond, mert lehetek marha erős, ha úgy akarom, vagy összeroppanhatok, ha éppen úgy, de vajon ha a sorsom nem az amit választok, akkor mi van? Ki tudom zárni és megváltoztatni a mágia által, vagy az csak ideig-óráig hat? Kérdő tekintettel meredek a férfire, mert ez egy nagyon jó kérdés. Nekem.
    Figyelem a mutatványát, igen látványos, hát ettől a szinttől én még marha messze vagyok. Vajon nekem is kígyószerű lényeim lesznek vagy valami más? Hogyan generálja ezt a "vihart"? Mivel? Egyszerűen csak használja a képességeit és a tudását, vagy ez a démoni lényeivel van összefüggésben, akiket bármikor előhívhat? Tetszik, nem mondom azt, hogy nem.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Lucius Evans

    on Szomb. Ápr. 23 2016, 18:03

    Mikhal-Lucius

    -Amennyi erőd, és hatalmad van, annyi szolgát, és bábut tudsz hatalmad alá vonni. Vagy éppen tartalékolsz. Mikor úgy érzed, kevés van, vagy nagyon erő kell, vagy több szolga, felhasználod. Csak nálad kell lenni egy apró résznek, egy hajszál, egy csont, egy bőr szövet...vagy a vér...De ha éppen, csak szórakozni akarsz, vagy fejleszteni a képességeid, új dolgokat megismerni, vagy éppen, megpróbálni dolgokat...Akkor fel tudod használni. -mondom ahogy leengedem kezeimet és a szél is elül, majd újra elrejtve őket zakóm zsebébe, és hallgatom a csendet, ahogy a fák árnyékai is vissza állnak, rendes formájukba és követik a lágyan ringó ágakat.

    -Azt, hogy adok...azt nem így mondanám. Amit én megalkotok az engem szolgál. Inkább azt mondanám, hogy őlem vesznek, és én kapok.-válaszolom, ahogy széles vigyor csúszik a számra, és úgy tekintek vissza rá.-Tudod milyen érzés mikor, a tudatlanok, közeledbe férkőznek és kívánnak, és remegő kezekkel, írják alá az apró papírt remélve, hogy ez által minden rendbe jön? Tudod milyen jó érzés, érezni a félelem szagát, a reményt, a vágyakozást, hogy még többet kapjanak. mert soha nem elég. Mert mindig csak önmagukat szánják, és a "szar" életüket. És alá írják. Aztán élvezik, ahogy megkapják a hatalmat, hogy kezükben a gyeplő és úgy érzik innentől minden jobb lesz...aztán...jön a fizetség pillanata. És észre se veszik, mikor már egy össze vart asszót, emberi, és állati maradványokból össze rakott, báb részei.-Halkan elnevetem magam, és arcomra újra kiül a széles mosoly.-Vicces látvány tud lenni...-mondom ahogy halkan szusszanok és el veszem róla a tekintetemet. Aztán újra más témára térek, vissza szavaira a választás lehetőségéről és, hogy 20 év múlva is vissza találhat.

    -Nem érzed jól a súlyát a dolgoknak Lucius. Dönthetsz. Egyszer. Nem kapsz több esélyt, és 20 év múlva nem javíthatsz ki semmit. Ott leszel azon amit magadnak választottál. Az utad mindig változni fog, ahogy te döntéseket hozol. És nincs olyan hogy főút és mellék ágak. Nem! Ez hazugság. Te adsz magadnak utat. Te építtet magadnak, vagy csiszolt kövekből, vagy éles, hegyes kövekből, amik feltörik a talpad. És esetleg, valaki csiszolt, vagy éles követ dob a lábad alá...-mondom ahogy nézem a kihalt park fáit, és üres padjait ahol nem rég még ültek, és csacsogtak az emberek, a füves területek ahol gyermekek játszottak. Már is szellem tanya lett ebből a helyből ami megint csak vigyort csal az arcomra.-Gyere sétáljunk.
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Fort Tyron Park

    on Szomb. Ápr. 23 2016, 23:42

    Mikha(i)l - Luke

    -Akkor mindent csak és kizárólag úgy alkot, hogy a saját érdekeire? Az a cél, hogy legyenek ilyen... ilyen szolgák? Mikor veti be őket? Vagy ez szuper titkos? Fejlődni is tudok így? De jó, ez érdekel.
    Ilyesmiről még nem is hallottam, azaz igen, de az a woodoo és egészen más. Lehet, ő is hasonlót használ? De minek annyi szolga, vagy báb, vagy akármi? Ilyenje mindenkinek van, Magnusnak is?
    Az, hogy ezzel fejlődhetek, új dolgokat próbálhatok ki az tök jó, az tetszik. Talán egyszer megtanulom, hogyan is kell ezt csinálni.
    -De... de ezt hogyan? Szertartás, rituálé kell hozzá?
    Valami hasonló lehet a dologban, és ha elegendő hozzá valakinek a valamije... nehéznek tűnik és azt jelenti, hogy aki használja, az erős, roppant erős.
    -Nem, mivel még sosem keresett meg senki, meg én nem is tudok ilyeneket még.
    A szám is tátva marad attól amit a férfi mesél, és nem tudom eldönteni, hogy sajnáljam az embereket, vagy sem. Végül is azt tudom, hogy saját érdekeik miatt mennek el sokszor ilyen jósokhoz és hasonlókhoz, rosszat akarnak másnak, vagy annyira egoisták, hogy az fáj, na az ilyeneket nem sajnálom.
    De az aki esetleg tényleg segítséget kér, és úgy megy bele bármibe... végül is ez egy jó kérdés. Ha tudja, mi a fizetség ára, az az ő döntése, hogy belemegy az üzletbe vagy sem.
    -Biztos? Végül is igaz. ha megölök valakit, azt nem lehet kijavítani. Hát... én még nem tudom, mit választok, azaz sejtem, de még új ez az egész, amolyan ismeretlen terep. A lehetőségeket nem ismerem, mik közül választhatok.
    Lassan mindenki elment innen, azaz hazament, pedig még nincs is sötét, és nincs rossz idő sem, mégis mintha kihalt volna az egész.
    A hívásra bólintok, sétálhatunk, nem sietek sehová, akkor már rég elköszöntem volna.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Lucius Evans

    on Vas. Ápr. 24 2016, 17:01

    Mikhal-Lucius

    Lassan elindulok, és nézem a viruló zöldet amit a tavasz hozott magával, közénk, és a rügyező fákat, a virágokat, a fű zöldjét ami egyre csak nagyobb lesz, és zöldebb hisz az élet erőt ad neki. A tél el iszkol, a pusztításnak sehol sincs nyoma csak az ébredés, az élet, a fény. itt is észre veheti a természet sem különb a világban. Hallgatom csendben, és miután fel tette kérdéseit csak nézek magam elé, lépéseim lassúak, és halkak, mégis úgy lépkedek mint aki tudja hová tart.

    -Szuper titkos? Nem.. Ez az én temetőm...akkor használom őket mikor akarom, és azt teremtek belőlük amit akarok. ennyi az egész. Szertartás? Mármint a sátán jeleit rajzolom a falra? Nem. egyszerűen, csak mágia. Pár apró szócska, és egy leheletnyit kapnak a sötétből..-mondom ahogy szemeimet mindig egy pontra szegezem, mintha nagyon figyelnék valamit, amíg el nem megyünk mellette majd újabbat szegezek ki látó körömben.-Nem is várom, hogy fel keressenek ilyesmivel. Nem hiszem, hogy lenne szíved ezekhez a dolgokhoz Lucius. Vagy gyomrod...Bár kitudja, lehet bebizonyítod, hogy tévedek, és remélem tényleg tévedek...-mondom, halkan kezeimet még mindig zsebeimbe tartom, ahogy lassan a park széléhez érek vele, és a fák sorai kezdenek el halni, és csak a zöld marad nekünk, apró nyíladózó virágokkal.

    -Amit mondtam azt megmondtam. Nem kegyelmez senkinek a sors ha nem veszed saját magad kezedbe az irányítást, és valahol be fog csapni a ménykű, és akkor leszel igazán nagy gondban. Szóval a helyedben, igyekeznék. Kitudja mikor jön valami sors fordító dolog, így csak egyetlen választásod marad és akkor búcsúzol attól,m akit kerestél az álmaiddal együtt, vagy, attól aki lehettél volna a múltad nélkül...
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Fort Tyron Park

    on Hétf. Ápr. 25 2016, 20:51

    Mikha(i)l - Luke

    Követem a férfit, végül mellé érek és messziről tényleg úgy festünk, mint két sétáló egyed a parkban. Merre megyünk, nem is figyelem, azaz nem azt figyelem egészen pontosan.
    -Nem nagyon szokták elárulni a kulisszatitkokat. Jaj, nem olyan szertartásra gondoltam, a mágia érthető, kell hozzá, de kántálás, vagy csak néhány szó, az odaillő, de így oké, értem.
    Azt hittem eddig, mindenki titkolózik, mindenkit csak a felszínt mutogatja, én meg találjam ki, mi van a mélyén. Nem így van, ahogy az sem, hogy sátánista jelekre gondoltam volna, dehogy.
    -Fogalmam sincs. Amit most láttam, az inkább érdekesnek hatott, nem félelmetesnek, de tényleg nem tudom még, mi lesz az enyém.
    Azt se tudom, ki az apám, azaz névről már igen, de ezt leszámítva semmit sem róla. Ismerkedek a világgal, ismerkedek mindennel, és jelenleg akkora káosz van bennem, hogy öröm nézni.
    Mégis mit vár tőlem ez a férfi? Láttam valamit amiről tudom, ő csinálta, és amiből levágtam, nem keveset tud, de még a fülemet sem tudom elrejteni, nem hogy azt, melyik út az enyém.
    -Ezt elhiszem, de mégis hogyan vegyem a kezembe, ha azt se tudom, mi a vonzó igazán? Mégis hogyan induljak el, ha tapogatózok a félhomályban, és nem akar kigyulladni a fény? Így honnan tudom, ki lehetnék?
    Ez nem kifakadás, csupán az ártatlan kezdő kételyei, útkeresése, mint az enyém. Egyszerűen annyi információ zúdult rám egyben, hogy győzzem a helyére pakolgatni az összeset még akkor is, ha a fantáziadús jellememről kiderült, nekem volt igazam, és amikről hittem, hogy léteznek, igenis léteznek.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Lucius Evans

    on Szer. Ápr. 27 2016, 15:32

    Mikhal-Lucius

    Csak halkan szusszanok. Mit vagyok úgy oda...ha nem is ismerném el másoknak, mikor én is gyermek voltam, magam se tudtam hova tartok, és mit szeretnék. Céltalan voltam, bizonytalan, és még gyermeki gondolkodásom volt. Tehetetlen, magányos voltam. És nekem nem segített senki. Mindent magamnak kellett elérnem. Legfeljebb talán annyit segítettek, hogy bevezettek apám félbe hagyott kutatásaiba, és mániáiba, őrült megszállott, feljegyzéseibe amiket orgiák során írt le... Minden feljegyzésében említette kiktől tudta meg, vagy éppen honnan tudta meg a jövőt és ő az idő akarta uralni. Hiába...az alma nem esik messze a fájától.

    -Akkor mit akarsz igazán Lucius? Mond el mi a legnagyobb vágyad!-mondom ahogy megállok egy szépen kirakott virágos részénél a parkban, és a gyönyörű növényeket szemlélem.-Mi az ami mindig is érdekelt, amit szívesen csináltál, eddig tudatlan életed során? Egyáltalán mi az amire képes vagy jelenleg? Mit tudsz nekem megmutatni? Hogy aztán persze segítsek neked. Adok egy kis...apró segítséget, hogy minél előbb rá jöjj merre is kell indulnod. Szóval...mi az a legnagyobb vágy amit elsőként el akarsz érni. és ne mond, hogy nincs ilyened, még a legnagyobb hatalmak számára is van ilyen, mindenkinek szüksége van egy célra, egy vágyra ami erőt ad ahhoz, hogy tovább küzdjön, mert mindenkit vonz az elérhetetlen számára...De szerintem már találkozzál ilyesmivel...

    Lassan rá emelem hideg világos íriszeimet, és széles vigyor csúszik arcomra ahogy figyelem arcát és felvonom egyik szemöldököm. Kedves ajánlat tőlem, és ritkán teszek ilyet. de mi tagadás,...talán lesz hasznom ebből a kölyökből. Érdeklődik, és talán ügyes is és ha tanítom egy kicsit talán...van esélye. De mindenek előtt rá kell jönnöm, mit tud, eddig vagy mi van benne amit ő még nem tud irányítani. Agyamban a kerekek azonnal járni kezdenek de egyből a földhöz láncolom magam. Ne rugaszkodj még el annyira a földtől Zharkov...légy türelemmel, és várj, majd mint a kígyó, egy harapás és az áldozatnak vége....
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Fort Tyron Park

    on Szer. Ápr. 27 2016, 21:52

    Mikha(i)l - Luke

    Érdekes ez a fickó, halál lazán kinyír valakit, aztán úgy tesz, mintha semmi sem történt volna, és marha kedélyesen elbeszélget velem. Ilyet se láttam még.
    Viszont egy csomó mindent megtudtam és ez jó, de hogy mit is akarok tulajdonképpen? Az amit ő csinált marha jól nézett ki, ez tény, de tuti simán használható köztünk az ilyesmi? Passz, erről még senki nem beszélt.
    -Nem tudom, sok mindent. Megtanulni kezelni a képességemet, aztán uralni, játszani az idővel és ilyesmi.
    Rengeteg ötletem van, capoeriázni is szeretnék, és fogok is, ez biztos, mert nagyon tetszik. ezen kívül sok dolog érdekel. Tudom, hogy vannak, akik holtakat bírnak szóra, és most nem a vámpírokra gondolok. Annyi de annyi érdekesség van, és én csak kapkodom a fejemet egyelőre.
    -Mindig érdekelt ez a világ, amikor olvastam a legendákat, és a meséket, tudtam, hogy igazak. Most? Ó még csak kis lángom van a kezemen. Az már megy, és nem gyújtok fel mindent magam körül egy pillanat alatt. A legnagyobb vágyam? Hogy majd az egyik legjobb boszorkány mester legyek, aztán majd a legjobb. Ezt szeretném.
    Még fogalmam sincs arról, mit tudhatok majd, mire leszek képes, de persze, hogy szeretnék a legjobb lenni, ki nem? Arra is rájöttem, hogy tulajdonképpen imádom a tüzet így, hogy már valamennyire kontrollálom, és nem csak azért gyullad meg minden, mert éppen feldühödök vagy valaki a frászt hozza rám.
    Az elsők között szerepel, hogy a jegyeimet tudjam eltüntetni rendesen, utána jöhet a többi.
    Magnus elmagyarázta, hogy ha nincs biztos alapom, akkor hiába akarok bármit, nem fog menni, hiszen nem tudok építkezni rá. Sajna ebben igaza van, pedig gyorsabban is haladnék, ha lehetne.



    Magamnak: #C5EC2A

      Pontos idő: Szomb. Okt. 21 2017, 21:21