Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Hamilton, Ohio
by Nathaniel Montgomery Today at 21:22

» Álmok palettája
by Jackson Montgomery Today at 21:03

» Riverside Drive
by Nathaniel Montgomery Today at 20:50

» Fort Washington Park
by Al O'Connor Today at 20:40

» The River Café
by Gabriel Skoglund Today at 20:19

» McCormack lakás - Manhattan
by Damien James McCormack Today at 20:01

» Clove Lakes Park
by Vitaly Rayt Today at 05:21

» Brian lakása - Hálaadás
by Brian Cox Yesterday at 23:20

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Yesterday at 23:19

» Raphael Hart
by Raphael Hart Yesterday at 22:17

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Fort Tyron Park

    Share

    Fort Tyron Park

    on Szomb. Okt. 03 2015, 22:45

    First topic message reminder :



    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Lucius Evans

    on Csüt. Ápr. 28 2016, 18:18

    Mikhal-Lucius

    "Boszorkánymester" Komolyan ennél jobbat nem is tud? Megtanulni kezelni a képességét? Az egy alap dolog. Idővel szórakozni, az viszont...már elindulhat valamerre, de ha valaki az idővel kavar, tudnia kell életek múlnak rajta. Egy rossz pillanat, egy apró nyelv botlás vagy kitudja. Egy szerencsétlen férre ugrás és olyan helyre kerülsz ahova soha nem kellett volna megjelenned. Vagy előrébb ugrani, jövőbe lépni az még nagyobb ostobaság lenne. Azzal csak mindent össze kuszálna és minden tönkre menne. Apának is olykor...sok minden a szerencsén múlott, és a kitűnő meggyőző képességén, nagyobb hatalmakkal szembe akik olykor segítettek neki. Ő is...mások erejéből táplálkozott míg a saját ereje duzzadt testében...Jó taktika...mégis, most az én testemben élősködik.

    A mesék, és legendák igazzá válnak gyermek szemeiben, és nézi ahogy mind az amit sejtett, hogy igaz most életre kell körülötte. Furcsa mód nem ijed, meg bár az is lehet...sőt biztos, már találkozott másokkal, akik hasonlóak hozzánk, akik már meséltek neki rólunk és a fajtánkról. Mert kétlem, hogy pont egy könyv alapján jött rá, hogy én gyilkoltam, és hozzá hasonló vagyok. De vajon ki vezette bele ebbe az egészbe. hirtelen eddig eltunyult kíváncsiságom, kicsit megemeli bennem szemöldökét, én pedig ennek persze apró jelét sem mutatom. Csak nézem a nyiladozó virágokat a zöldbe, ahogy a nap felé fordítják fejüket, és egyre szívják magukba az élet sugarait. Vigyoromból széles mosoly lesz majd szemeim sarkából, újra Luciusra tekintek majd vissza a zöldre, halkan szusszanok, és a fákat és a zöldet körülöttünk megrázza az enyhe szél. Apró láng? Tűz? pislogok párat, jó hosszú csöndet teremtve kettőnk között ahogy csak nézek a távolba.-Adok neked pár könyvet. Lesz benne pár segítség számodra. Sőt mutatnak neked pár dolgot is..de előtte...-mondom halkan ahogy egyik kezemet kiemelem zsebemből és hirtelen kapom el a csuklóját. Erősen fogom, nem tudja elrántani, mire lehunyom szemeimet, majd megemelve tenyerét bele köpök, de nem nyálat. Fekete ragacsos valami ami szét folyik tenyerén majd másik kezét is megfogva mintha megmosatnám kezeit a fekete váladékban, ami hamar bele is olvad ereibe és mintha teljesen száraz lett volna a keze. Egy kis plusz...Lassan elengedem kezeit, ahogy széles mosolyt engedek felé.

    -Most próbáld ki azt a lángod ha gondolod. Egészen...sötétebb színe lesz...-mondom ahogy megvillantom felé, fehér fogaimat.
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Fort Tyron Park

    on Pént. Ápr. 29 2016, 19:34

    Mikha(i)l - Luke

    Mégis mit vár tőlem ez a férfi? Honnan tudjam, mire vágyok, mit szeretnék igazán, naná, hogy az egyik, hogy túlszárnyaljak mindenkit, de egyelőre nem tudom, mik az erősségeim. A tűz igen, arra hajlamom van, az a napnál is világosabb, az meg rombol, hogy utána a helyén valami új keletkezzen.
    Az persze érdekel, hogy az idővel mit lehet kezdeni, teszem azt, hogy lehet megállítani, belenyúlni, vagy valami hasonló, még ha veszélyes is. Azt hiszem, szeretem a veszélyt, most már nem kérdés.
    Már megbarátkoztam azzal a gondolattal, hogy egy démon az apám, bár nem találkoztam még vele személyesen, de a nevét már tudom, mert Magnus rendes volt, azt elárulta. Meg kell találnom, végre nem hazugságban élek, akkor derítsünk ki mindent.
    A fickóra meredek, olyan arcot vág az eddigi tudásomra, hogy öröm nézni. Nekem ez nagy haladás ennyi idő alatt. Már nagyjából beazonosítom a warlockokat, felismerem ha varázslatot használ valaki, és még azt is tudom, kicsoda, no meg ha nem is eget rengető a lángom, de van, és bármikor megcsinálom. Lehet, ez így neki mind semmi, de nekem nem. Ezek számomra óriási dolgok, és ezekre Magnus tanított meg.
    -Nekem? Tényleg? Köszönöm.
    Ennek is tudok örülni, ennek a felajánlásnak is, de annyira meglepődök rajta, hogy azt nem is tudom leplezni. Miért segít nekem?
    -Igen?
    Eddig jutok, hogy megtudjam, mi az az előtte, de addigra elkapja a kezemet, és én semmit sem értek. Beleköp valami ragacsos masszát, aztán megragadja a másik kezemet is, esélyem sincs elrántani. A döbbenet miatt meg sem próbálom, csak ámulok azon, hogy az a massza nem marad ott, hanem eltűnik, mintha belém ivódna, mintha felszívná a kezem és szétáramlana bennem, egyszerűen eltűnik.
    A fura, hogy nem megijedek, csak elcsodálkozom rajta, mire képes a férfi, és hol tartok én hozzá képest.
    -Ez, ez mi volt?
    Elvigyorodok, és azonnal kipróbálom, mert ez már megy, magabiztosan, bármikor, bárhol. A színén viszont ismét meglepődök, tényleg sötét, de tetszik. Ez olyan... olyan különleges.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Lucius Evans

    on Szomb. Ápr. 30 2016, 20:42

    Mikhal-Lucius

    Figyelem ahogy megjelenik a kezében a láng, és sötéten lobog tenyerében, ujjait át fonva tenyerén lángolva.-Könnyebb nem? És nem forró mint az eredeti?-kérdezem ahogy a lángot nézem és felemelve tenyerem tartom a láng felé. Viszont számomra ez nagyon is forró. És nem csak nekem. Bárki ellen veti be, a lángja sokkal pusztítóbb, erősebb és könnyebb lett ettől a kis plusztól.  Elrejtem kezeim a zsebeimbe újra ahogy nézem a lángját majd rá emelem kék szemeim ahogy kérdez.-Fekete lángot adtam neked. Egyes démonok aurájából, és tinta színű vérükből. Sokkal többet tudsz alkotni a tűzből, mint az eredeti tűzzel. Többet, rövidebb idő alatt, és sokkal hatásosabb is.

    Bár valljuk be sok energiát fel fog emészteni benne. De legalább lesz valami amit már fejleszthet, és maga kedvére irányítva gyakorolhat vele. Nézem az apró felcsapó lángokat a kezében, és tekintetem vissza tükrözik a láng nyelveket ahogy vissza siklik tenyerére a kezem.-A könyvek amiket adni fogok, azok segíteni fognak neked. Különösen a tűz eredetét olvasd el, meg fogsz lepődni. Aztán pár használati tipp is lesz benne ami ugyan csak segíteni fog, és ha eleget gyakorlod, és gyötröd az agyad és a tested egyaránt fejlődni fogsz. Csak legyél minél szorgalmas. Mutasd meg nem hiába ajándékoztalak meg ezzel a kis...plusszal.-széles vigyort villantok és kék szemeim az ő barna íriszeibe mélyednek majd halk csipogás zavar meg.

    Az övemhez kapok és lepillantok a kis csipogóra az oldalamon. Idő van...ideje látogatást tennem az áldozatom után..Halkan szusszanok majd kikapcsolva a kütyüt nézek vissza Luciusra. Közelebb lépek hozzá.-Sajnos...úgy látszik, érdekes beszélgetésünket kicsit halasztanunk kell. Holnap...találkozni fogunk még Lucius...Maradj Manhattam környékén. És...ne izgulj warlocki képességeid meg fognak találni. Legyen ez az első leckéd...-vigyorgok, majd ellépve mellette, kezeim újra zsebembe csúsznak, és mielőtt bármit is kérdezhetne tőlem, a szél egy pillantra újra feltámad, és mire pislog párat addigra, volt nincs Mikhal...


    (Köszöntem, szép játék volt Smile )
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Fort Tyron Park

    on Szomb. Ápr. 30 2016, 22:27

    Mikhai(i)l - Luke

    Megérte a sok gyakorlás, már simán megy a mutatvány, bár az azért feltűnik, hogy sokkal de sokkal egyszerűbb volt, mint eddig. Az meg, hogy én hidegnek érzem és a színe is tök sötét az csúcs, naná, hogy érdekel, mi tűnt el bennem, mert ez nem árnyék volt, hanem valami egészen más.
    -Aha, sokkal, és olyan mááás. Fekete lángot? De szuper, tényleg? Akkor bármi amit tanulok hamarabb sikerül majd?
    Azt sejtem, hogy ez nem éppen olyan izé, legális dolog, de nem érdekel, mindenki úgy halad ahogy tud, és ha ez tényleg segít abban, hogy gyorsabban haladjak, akkor meg engedett. Azt nem tudom, Magnus mit fog szólni hozzá, de csak nem akad ki nagyon. Eljátszom a kis lángommal, annyira furcsa és szokatlan, mégis egyből imádom.
    -Igen? Abból azt is megtudom, miért ez hajlamosító tényezőm? Azt vágom, hogy nem véletlenül.Gyakorolni meg tanulni nagyon szeretek.
    Amit a férfi mond, abból nyilvánvaló, hogy ára van ennek a "plusz"-nak, de annyira nem vagyok hülye, hogy ne tudjam. A kérdés az, hogy mi? Minek örül ennyire? A csipogójára pillantok én is, a lángom el is tűnik, hát arra még koncentrálnom kell, ha meg akarom tartani, ez van.
    -Ennyire biztos benne? Mégis hová mennék? Szibériába? Itt lakom. Oké. Úgy mint az apámat? Akkor vicces lesz.
    Maradjak a városban. Nem, nem most akartam elköltözni, de ha találkozni fogunk, ám legyen. Majd megtalálom, még nem tudom hogyan, de tutira megtalálom. Az sem lehet bonyolultabb annál, mint hogy felismerem, ő is warlock. Majd követem a szélvihart vagy a hullák nyomát, sima ügy.
    Még elköszönni sem marad időm, úgy tűnik el hirtelen, én meg ott állok mint valami faszent. Halkan elnevetem magam és hazafelé indulok, azaz futok, ha már úgy is azt terveztem.

    //Én is köszönöm! :-)//



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Apple

    Rang : Mesélő
    Tartózkodási hely : Mindenhol és sehol
    Kor : 139

    Re: Fort Tyron Park

    on Csüt. Szept. 22 2016, 15:04




    Sorsüzö szánalom,
    Elillanó borzalom


    Parázsló tekintet és parázsló cigivég villan fel a külső homályban, hogy egyre közeledjen a kéken csillámló, csobogó víztükör fölé. Halk szisszenés, majd fújás hangja nyomán kékesszürke fodrok hullámzanak ködként a víz fölé, mint ősz derekán hajnali páraként megbúvó hideg sejtelem.
    A parázsló cigivég csak egyet rándul, s halk nesz után csupán egy villanás jelzi, a mozdulat értetett és tettek követik.
    Egy kéz nyúl a tükörfolyam fölé, ujját beleérintve sárgás villanással sercegő hang kél, melynek következtében, még mielőtt Zharkov után becsukódna a térkapu, egy üzenet érkezik felé:
    „Két perc múlva nálam. Önként, vagy hoznak. Manhattan főwarlocka.”

    Lucius futását villanó szemek kísérik, hogy aztán kiválva a sötétből, egy kóbor malamut-forma kutya kövesse, komótosan, távolról, el nem veszítve. Távolban megállva nézi, ahogy a végcéljához érkezik, s eltűnik a hely rejtekében. Rövid várakozás után sarkon fordul a négylábú, hogy egy sötét kapualjban eltűnjön, s nem sokkal azután már egy motor hangja zúgjon fel, s robogjon a Praetor Lupus irányába.

    Sem a másnapi újságok, sem a belső hírügynökség nem tud az esetről a parkban, és bár hangok csendülnek fel innen-onnan, regélve valamiről, valamikről, éppen olyan tudatlanság ködébe vész ez az eset, mint a többi, köszönhetően az emlékek és adatok módosításának.


    //Bocsesz, most jött hozzá mesélői, Mikhalt szeretettel várja Chris egy csevejre XD Klassz volt a játék! hümm //

    Re: Fort Tyron Park

    on Vas. Jan. 15 2017, 20:50


    Sponsored content

    Re: Fort Tyron Park


      Pontos idő: Csüt. Dec. 14 2017, 21:52