Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Nappali
by Ethan Keon O'Brien Today at 00:52

» Tárgyaló
by Raul Dessauge Yesterday at 23:50

» Zöld szalon
by Richard Lucius Warren Yesterday at 22:22

» Fort Tyron Park
by Noel Wyard Szer. Júl. 18 2018, 22:12

» Willowbrook Park
by Agron Raim Tarrhin Szer. Júl. 18 2018, 21:19

» Battery Park
by Admin Szer. Júl. 18 2018, 01:28

» Will apartmanja
by Noel Wyard Szer. Júl. 18 2018, 00:25

» Botanikai Kert
by Richard Lucius Warren Szomb. Júl. 14 2018, 22:58

» Ethan és Marcus lakosztálya
by Ethan Keon O'Brien Szomb. Júl. 14 2018, 21:39

» Terasz - Jackson lakás
by Dorian M. Montgomery Szomb. Júl. 14 2018, 20:56

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Fort Tyron Park

    Share

    Fort Tyron Park

    on Szomb. Okt. 03 2015, 22:45

    First topic message reminder :



    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Lucius Evans

    on Csüt. Ápr. 28 2016, 18:18

    Mikhal-Lucius

    "Boszorkánymester" Komolyan ennél jobbat nem is tud? Megtanulni kezelni a képességét? Az egy alap dolog. Idővel szórakozni, az viszont...már elindulhat valamerre, de ha valaki az idővel kavar, tudnia kell életek múlnak rajta. Egy rossz pillanat, egy apró nyelv botlás vagy kitudja. Egy szerencsétlen férre ugrás és olyan helyre kerülsz ahova soha nem kellett volna megjelenned. Vagy előrébb ugrani, jövőbe lépni az még nagyobb ostobaság lenne. Azzal csak mindent össze kuszálna és minden tönkre menne. Apának is olykor...sok minden a szerencsén múlott, és a kitűnő meggyőző képességén, nagyobb hatalmakkal szembe akik olykor segítettek neki. Ő is...mások erejéből táplálkozott míg a saját ereje duzzadt testében...Jó taktika...mégis, most az én testemben élősködik.

    A mesék, és legendák igazzá válnak gyermek szemeiben, és nézi ahogy mind az amit sejtett, hogy igaz most életre kell körülötte. Furcsa mód nem ijed, meg bár az is lehet...sőt biztos, már találkozott másokkal, akik hasonlóak hozzánk, akik már meséltek neki rólunk és a fajtánkról. Mert kétlem, hogy pont egy könyv alapján jött rá, hogy én gyilkoltam, és hozzá hasonló vagyok. De vajon ki vezette bele ebbe az egészbe. hirtelen eddig eltunyult kíváncsiságom, kicsit megemeli bennem szemöldökét, én pedig ennek persze apró jelét sem mutatom. Csak nézem a nyiladozó virágokat a zöldbe, ahogy a nap felé fordítják fejüket, és egyre szívják magukba az élet sugarait. Vigyoromból széles mosoly lesz majd szemeim sarkából, újra Luciusra tekintek majd vissza a zöldre, halkan szusszanok, és a fákat és a zöldet körülöttünk megrázza az enyhe szél. Apró láng? Tűz? pislogok párat, jó hosszú csöndet teremtve kettőnk között ahogy csak nézek a távolba.-Adok neked pár könyvet. Lesz benne pár segítség számodra. Sőt mutatnak neked pár dolgot is..de előtte...-mondom halkan ahogy egyik kezemet kiemelem zsebemből és hirtelen kapom el a csuklóját. Erősen fogom, nem tudja elrántani, mire lehunyom szemeimet, majd megemelve tenyerét bele köpök, de nem nyálat. Fekete ragacsos valami ami szét folyik tenyerén majd másik kezét is megfogva mintha megmosatnám kezeit a fekete váladékban, ami hamar bele is olvad ereibe és mintha teljesen száraz lett volna a keze. Egy kis plusz...Lassan elengedem kezeit, ahogy széles mosolyt engedek felé.

    -Most próbáld ki azt a lángod ha gondolod. Egészen...sötétebb színe lesz...-mondom ahogy megvillantom felé, fehér fogaimat.
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 16
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Fort Tyron Park

    on Pént. Ápr. 29 2016, 19:34

    Mikha(i)l - Luke

    Mégis mit vár tőlem ez a férfi? Honnan tudjam, mire vágyok, mit szeretnék igazán, naná, hogy az egyik, hogy túlszárnyaljak mindenkit, de egyelőre nem tudom, mik az erősségeim. A tűz igen, arra hajlamom van, az a napnál is világosabb, az meg rombol, hogy utána a helyén valami új keletkezzen.
    Az persze érdekel, hogy az idővel mit lehet kezdeni, teszem azt, hogy lehet megállítani, belenyúlni, vagy valami hasonló, még ha veszélyes is. Azt hiszem, szeretem a veszélyt, most már nem kérdés.
    Már megbarátkoztam azzal a gondolattal, hogy egy démon az apám, bár nem találkoztam még vele személyesen, de a nevét már tudom, mert Magnus rendes volt, azt elárulta. Meg kell találnom, végre nem hazugságban élek, akkor derítsünk ki mindent.
    A fickóra meredek, olyan arcot vág az eddigi tudásomra, hogy öröm nézni. Nekem ez nagy haladás ennyi idő alatt. Már nagyjából beazonosítom a warlockokat, felismerem ha varázslatot használ valaki, és még azt is tudom, kicsoda, no meg ha nem is eget rengető a lángom, de van, és bármikor megcsinálom. Lehet, ez így neki mind semmi, de nekem nem. Ezek számomra óriási dolgok, és ezekre Magnus tanított meg.
    -Nekem? Tényleg? Köszönöm.
    Ennek is tudok örülni, ennek a felajánlásnak is, de annyira meglepődök rajta, hogy azt nem is tudom leplezni. Miért segít nekem?
    -Igen?
    Eddig jutok, hogy megtudjam, mi az az előtte, de addigra elkapja a kezemet, és én semmit sem értek. Beleköp valami ragacsos masszát, aztán megragadja a másik kezemet is, esélyem sincs elrántani. A döbbenet miatt meg sem próbálom, csak ámulok azon, hogy az a massza nem marad ott, hanem eltűnik, mintha belém ivódna, mintha felszívná a kezem és szétáramlana bennem, egyszerűen eltűnik.
    A fura, hogy nem megijedek, csak elcsodálkozom rajta, mire képes a férfi, és hol tartok én hozzá képest.
    -Ez, ez mi volt?
    Elvigyorodok, és azonnal kipróbálom, mert ez már megy, magabiztosan, bármikor, bárhol. A színén viszont ismét meglepődök, tényleg sötét, de tetszik. Ez olyan... olyan különleges.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Lucius Evans

    on Szomb. Ápr. 30 2016, 20:42

    Mikhal-Lucius

    Figyelem ahogy megjelenik a kezében a láng, és sötéten lobog tenyerében, ujjait át fonva tenyerén lángolva.-Könnyebb nem? És nem forró mint az eredeti?-kérdezem ahogy a lángot nézem és felemelve tenyerem tartom a láng felé. Viszont számomra ez nagyon is forró. És nem csak nekem. Bárki ellen veti be, a lángja sokkal pusztítóbb, erősebb és könnyebb lett ettől a kis plusztól.  Elrejtem kezeim a zsebeimbe újra ahogy nézem a lángját majd rá emelem kék szemeim ahogy kérdez.-Fekete lángot adtam neked. Egyes démonok aurájából, és tinta színű vérükből. Sokkal többet tudsz alkotni a tűzből, mint az eredeti tűzzel. Többet, rövidebb idő alatt, és sokkal hatásosabb is.

    Bár valljuk be sok energiát fel fog emészteni benne. De legalább lesz valami amit már fejleszthet, és maga kedvére irányítva gyakorolhat vele. Nézem az apró felcsapó lángokat a kezében, és tekintetem vissza tükrözik a láng nyelveket ahogy vissza siklik tenyerére a kezem.-A könyvek amiket adni fogok, azok segíteni fognak neked. Különösen a tűz eredetét olvasd el, meg fogsz lepődni. Aztán pár használati tipp is lesz benne ami ugyan csak segíteni fog, és ha eleget gyakorlod, és gyötröd az agyad és a tested egyaránt fejlődni fogsz. Csak legyél minél szorgalmas. Mutasd meg nem hiába ajándékoztalak meg ezzel a kis...plusszal.-széles vigyort villantok és kék szemeim az ő barna íriszeibe mélyednek majd halk csipogás zavar meg.

    Az övemhez kapok és lepillantok a kis csipogóra az oldalamon. Idő van...ideje látogatást tennem az áldozatom után..Halkan szusszanok majd kikapcsolva a kütyüt nézek vissza Luciusra. Közelebb lépek hozzá.-Sajnos...úgy látszik, érdekes beszélgetésünket kicsit halasztanunk kell. Holnap...találkozni fogunk még Lucius...Maradj Manhattam környékén. És...ne izgulj warlocki képességeid meg fognak találni. Legyen ez az első leckéd...-vigyorgok, majd ellépve mellette, kezeim újra zsebembe csúsznak, és mielőtt bármit is kérdezhetne tőlem, a szél egy pillantra újra feltámad, és mire pislog párat addigra, volt nincs Mikhal...


    (Köszöntem, szép játék volt Smile )
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 16
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Fort Tyron Park

    on Szomb. Ápr. 30 2016, 22:27

    Mikhai(i)l - Luke

    Megérte a sok gyakorlás, már simán megy a mutatvány, bár az azért feltűnik, hogy sokkal de sokkal egyszerűbb volt, mint eddig. Az meg, hogy én hidegnek érzem és a színe is tök sötét az csúcs, naná, hogy érdekel, mi tűnt el bennem, mert ez nem árnyék volt, hanem valami egészen más.
    -Aha, sokkal, és olyan mááás. Fekete lángot? De szuper, tényleg? Akkor bármi amit tanulok hamarabb sikerül majd?
    Azt sejtem, hogy ez nem éppen olyan izé, legális dolog, de nem érdekel, mindenki úgy halad ahogy tud, és ha ez tényleg segít abban, hogy gyorsabban haladjak, akkor meg engedett. Azt nem tudom, Magnus mit fog szólni hozzá, de csak nem akad ki nagyon. Eljátszom a kis lángommal, annyira furcsa és szokatlan, mégis egyből imádom.
    -Igen? Abból azt is megtudom, miért ez hajlamosító tényezőm? Azt vágom, hogy nem véletlenül.Gyakorolni meg tanulni nagyon szeretek.
    Amit a férfi mond, abból nyilvánvaló, hogy ára van ennek a "plusz"-nak, de annyira nem vagyok hülye, hogy ne tudjam. A kérdés az, hogy mi? Minek örül ennyire? A csipogójára pillantok én is, a lángom el is tűnik, hát arra még koncentrálnom kell, ha meg akarom tartani, ez van.
    -Ennyire biztos benne? Mégis hová mennék? Szibériába? Itt lakom. Oké. Úgy mint az apámat? Akkor vicces lesz.
    Maradjak a városban. Nem, nem most akartam elköltözni, de ha találkozni fogunk, ám legyen. Majd megtalálom, még nem tudom hogyan, de tutira megtalálom. Az sem lehet bonyolultabb annál, mint hogy felismerem, ő is warlock. Majd követem a szélvihart vagy a hullák nyomát, sima ügy.
    Még elköszönni sem marad időm, úgy tűnik el hirtelen, én meg ott állok mint valami faszent. Halkan elnevetem magam és hazafelé indulok, azaz futok, ha már úgy is azt terveztem.

    //Én is köszönöm! :-)//



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Apple

    Rang : Mesélő
    Tartózkodási hely : Mindenhol és sehol
    Kor : 140

    Re: Fort Tyron Park

    on Csüt. Szept. 22 2016, 15:04




    Sorsüzö szánalom,
    Elillanó borzalom


    Parázsló tekintet és parázsló cigivég villan fel a külső homályban, hogy egyre közeledjen a kéken csillámló, csobogó víztükör fölé. Halk szisszenés, majd fújás hangja nyomán kékesszürke fodrok hullámzanak ködként a víz fölé, mint ősz derekán hajnali páraként megbúvó hideg sejtelem.
    A parázsló cigivég csak egyet rándul, s halk nesz után csupán egy villanás jelzi, a mozdulat értetett és tettek követik.
    Egy kéz nyúl a tükörfolyam fölé, ujját beleérintve sárgás villanással sercegő hang kél, melynek következtében, még mielőtt Zharkov után becsukódna a térkapu, egy üzenet érkezik felé:
    „Két perc múlva nálam. Önként, vagy hoznak. Manhattan főwarlocka.”

    Lucius futását villanó szemek kísérik, hogy aztán kiválva a sötétből, egy kóbor malamut-forma kutya kövesse, komótosan, távolról, el nem veszítve. Távolban megállva nézi, ahogy a végcéljához érkezik, s eltűnik a hely rejtekében. Rövid várakozás után sarkon fordul a négylábú, hogy egy sötét kapualjban eltűnjön, s nem sokkal azután már egy motor hangja zúgjon fel, s robogjon a Praetor Lupus irányába.

    Sem a másnapi újságok, sem a belső hírügynökség nem tud az esetről a parkban, és bár hangok csendülnek fel innen-onnan, regélve valamiről, valamikről, éppen olyan tudatlanság ködébe vész ez az eset, mint a többi, köszönhetően az emlékek és adatok módosításának.


    //Bocsesz, most jött hozzá mesélői, Mikhalt szeretettel várja Chris egy csevejre XD Klassz volt a játék! hümm //

    Re: Fort Tyron Park

    on Vas. Jan. 15 2017, 20:50

    avatar
    Armand Assante

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Kor : 151
    Foglalkozás : Professzor (régészet-antropológia)

    Re: Fort Tyron Park

    on Vas. Jún. 10 2018, 18:28

    A múzeumban - Noel – Armand

    Most hessegessek, vagy nem? Végül úgy döntök, megnyomom a motoron a satuféket és megfaroltatom a hátsóját a kislánynak. Felpattintom a sisak üvegét, úgy meredek a srácra.
    - Egyszerűbb lenne, ha vagy a dugót vennéd ki a füledből, vagy körbenéznél, mielőtt átmész az úttesten – enyhülök meg. Nem szokásom ingerültnek lenni, még csak fel sem kapom a vizet.
    Elképedve nézek a faképnél hagyásra, megcsóválom a fejem. Mázli, hogy nem lett baja a gyereknek, aki tinikorú. A lázadás kora.
    Csak pár méter a parkoló, de inkább rápattanok a nyeregre és úgy állok be, nincs kedvem tologatni a kislányt.
    Az alaposan becsomagolt tárgyat a csomagtartóból veszem ki, s a recepcióra érve már a sisak a kezemben van.
    - Noelt keresem, merre van? – Szabad bejárásom van ugyan a múzeumban, de hogy éppen ki merre tartózkodik, azt azért annyira nem tudom.
    A csomagban egy középkori kehely lapul, és azt nem vágyom másra bízni.
    Ahogy a lépcsőfeljáróra pillantok, ökölbe szorul a kezem a sisakon. Egyvalakit már tudok, éppen merre van. Sosem voltunk puszipajtások.
    - Minő öröm, Miranda, de el kell, szomorítsalak. Nem hozzád jöttem. Úgy semmilyen értelemben.
    A volt feleségem húga, akit szintén beöleltek a feleségemmel együtt. Már az első találkozáskor utálattal fogadott.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Fort Tyron Park

    on Vas. Jún. 10 2018, 19:58

    A múzeumban - Armand - Noel

    Az egyik kedvenc időtöltése, mikor a múzeumban lehet, nyugalomban, csak és kizárólag a tárgyakkal foglalkozva. Kevesen értik ezt, ahogyan azt is, hogy ezek a tárgyak mesélnek, akár egy repedéssel, egy apró sérüléssel vagy pont a csillogásukkal.
    Általában az alagsorban tartózkodik, sokkal érdekesebb darabokra lel itt, mint a kiállításiak között, vagy az éppen kiállításra várók között, így ez most sincs másként.
    Bukkant már itt olyan darabra, amit félredobtak, mondván felesleges, semmit sem ér, és közben kiderült, hogy sokkal de sokkal fontosabb lelet annál, mint amit hisznek róla.
    Emellett nagyon szereti az energiájukat is, melyek roppant erősek, bár volt már olyan is, amely egy cseppet átkozott volt, de csak egy cseppet. Végül gondosan elzárták, azóta se tudja, merre van, az is lehet, elszállították. Jelenleg éppen kategorizál, szépen szisztematikusan rendezve el a becsomagolt tárgyakat, néha a selejtnek minősített tárgyak között kutatva.
    Épp az egyik dobozban tűnik el félig majd beleesve, hogy kihalásszon egy kardot az aljáról. Ki volt az a marha aki legalulra pakolt egy keskeny darabot, hát addig ütné, amíg mozog, de hogy kiszedi onnan, az is biztos.
    Abban a pillanatban, mikor lépteket hall, csak sikerül a dobozban kikötnie, de legalább megvan a kard is, és úgy ugrik fel onnan, mintha ő lett volna a hatalmas láda tartalma, feje fölött tartva a "zsákmányt".
    Vigyorog, reméli, hogy nem akadt tanúja annak, hogy bezuhant a dobozba -igaz, a puffanás hallható volt-, de akkor ki is kellene onnan szállnia.
    Vár egy darabig, és amikor biztos abban, hogy senki nem látta, kiugrik, és leteszi a kihalászott darabot is. Mekkora szerencséje van, abban a pillanatban jelzik, hogy várják őt, amin meg is lepődik, mert nem nagyon szokták keresni, de ezerrel lő ki és rohan fel a lépcsőkön, egészen a recepcióig.
    -Miranda, Armand, örvendek. Mi járatban errefelé? Gyere.
    Amint odaér, köszön a nőnek is, de persze sokkal jobban érdekli most az, mi van a mágus kezében, és ha nem állítja meg senki, máris robog visszafelé, lefelé.




    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Armand Assante

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Kor : 151
    Foglalkozás : Professzor (régészet-antropológia)

    Re: Fort Tyron Park

    on Szomb. Jún. 16 2018, 23:06

    Noel felbukkanása ment ki a helyzetből. Megtanultam Mirandánál, hogy vagy beleállok, vagy hagyom elmenni a dolgot magam mellett. Miranda szemmel láthatóan az előbbi mellett akart dönteni.
    - Noel, éppen jókor. Hoztam valamit, amit inkább a te kezeidre bíznék... mint bárki máséra – pillantok Mirandára. És képes a vállamhoz érni, amikor elmegyek mellette!
    Megállok és a szemeibe tekintek. Veszélyes tett, de ha nem teszem, ismerem, tudom, mit fog tenni.
    Hanyagul leveszem a bőrkabátom, aminek az addig félig látott póló feliratának a folytatása van.
    „Mit tesz egy mágus, ha mozgásképtelen, de varázsolni akar?’ Ahogy hátat fordítok neki, láthatóvá válik a válasz. „Levegőt vesz”
    Írónia. Célzás. Duplán vagy akár triplán is. Szerencsésre sok szerepjáték van, s elő tudom adni, mennyire is foglalkozom vele.

    A kabátom, leérve, az egyik dobozra dobom, mellé teszem a sisakot is, s egy másik ládára pedig a csomagot helyezem, hogy Noel kibonthassa.
    A kehely eléggé díszes, cicomás. Nem véletlen ez sem. A leendő tulajdonosát akarták vele elkápráztatni, hogy minél előbb hozzáérjen.
    - A helyedben nem igazán érnék hozzá csupasz kézzel.
    Átok van rajta, nem is kicsi.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Fort Tyron Park

    on Szomb. Jún. 30 2018, 23:54

    Érzi a feszültséget Miranda és Armand között, no de az most sokkal jobban érdekli, mit cipel a férfi a kezében. Ilyenkor sajnálatos módon Miranda sem érdekli túlzottan, ő ráér később is.
    -Komoly. Alig várom, hogy lássam.
    Elnézést kérő tekintet Miranda felé, de annyira már ismeri, hogy ilyen helyzetben úgy be van sózva, mint egy kiskölyök.
    A feliratot pedig elolvasta a pólón, a válasz láttán vigyorog, és csak azért nem röhög fel hangosan, mert mégis múzeumban vannak. Csípi Armandot a humora miatt, ugyanolyan cinikus dög tud lenni, mint ő maga is, és lehet itt tegezi, de végtelenül tiszteli és az egyetemen magázza is.
    Szinte lerongyol az alagsorba, csak annyira lassít, hogy el ne hagyja a férfit félúton, mert ez kész labirintus. A dobozra pillant aztán Armandra. Óvatosan bontja ki, sosem lehet tudni, milyen tárgy lapul a mélyén, és még jó, hogy reflexből nyúl kesztyűért, mert máris érkezik a figyelmeztetés.
    -Ez az, amire gondolok? Áldozókehely, és elméletileg elveszett még a XV. században. Viszont annyira giccses... hogy akinek szánták, vagy neves műgyűjtő, vagy csupán egy sznob alak, aki mindent összeszed, hogy nagyobb hatalmat szerezzen. Kit akartak kinyírni? Szabad tudni?
    Mielőtt kivenné a kelyhet a dobozból máris elrohan egy üvegvitrinért, mert az ilyen tárgyakat azonnal elzárják, hogy minden idetévedő tudja, nem kellene piszkálni. Csak utána emeli ki és teszi be, hogy le is zárja azon nyomban.
    -Viszont mutatok valamit, ezt a selejtek közé tették, mondván mit kezdjenek egy törött darabbal... és különben is hamisítvány, hiszen a kiállított "másolatok" nem hasonlítanak rá.
    Előveszi a vastag gyolcsba csavart zsákmányt és leteszi Armand elé. Már előre jelzi, hogy nyugodtan bontsa ki, nem átkozott, és ha megteszi, akkor szembesülhet egy lándzsa darabbal. Igen, ez egy darab a háromból, a Végzet lándzsájából.





    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Armand Assante

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Kor : 151
    Foglalkozás : Professzor (régészet-antropológia)

    Re: Fort Tyron Park

    on Kedd Júl. 03 2018, 09:47

    Először felvonom a szemöldököm, ahogy sprintbe fog Noel.
    - Hé, az öregeket kímélni illik! – Aztán csak mosolygok és tempósan bandukolva haladok. Szokásom járni erre, a terep igazán az én területem, így az elméleti részét szeretem másokra bízni. Lenézni ezért? Na, azt csapom fejbe. Sokan kárognak a karosszék-tudósok ellen, közben pedig az általuk gyűjtött, rendszerezett és értelmezhetővé tett anyagokat bújják, ha valahol elakadnak. Tepsi a fejre, minimum.
    Hümmentek egyet, majd bólintok.
    - A XIV. században készült, aztán az egész családi örökséggel együtt eltűnt. Giovanni Medici – tekintek Noelre. Ha a hír igaz, a jó öreg (annyira nem) Giovanni kicsit szerette mindenbe beleütni az orrát és kissé túltolta. Na meg, előszeretettel nyúlkált olyanba, ami mások érdekeit sértette. Szenvedélye lett a veszte. Ó, ha rám omlana egy ásatás, de szép halál lenne...
    - Nem is érdekel, milyen átok, vagy mi van rajta? – Hökkenek meg, miután végignéztem, ahogy elzárja Noel a tárgyat. – Ezért jöttem. De ha nem érdekel, akkor viszem máshoz.
    Aztán összevonom a szemeim.
    - Ezek szerint tényleg nagy gebasz van a kehelynél – dörmögöm, ezek szerint jól éreztem. – Mikorra tudsz az átokról mondani valamit? – Mert felettébb érdekel.
    - Igen? – Érdeklődök, a témaváltást elfogadva. Majd foglalkozik vele. Nem nyúlkergető versenyről beszélünk.
    A csomagra tekintek, majd leveszem a motoros kesztyűmet, mert az lemaradt a jóból és kibontom a csomagot.
    Fémlemez, elég jó állapotban. Fegyveré. Odavonom az egyik lámpát és a törésnyomra irányítom a fényt, megnézve a belsejét, aztán a formáját is.
    - Fegyver, a Közel-Keleten készült... – előveszem a nagyítót és a szememre csippentem. A kőzeteket szoktam ezzel nézni, de most is jól jön.
    - Ezt a technikát a harmadik században használták. A forma is erre utal, már amennyit látni belőle – feltekintek, hagyom kiesni a nagyítót a markomba és Noelre tekintek. – Találtál még darabokat belőle? Ezek csak tippek, ahhoz alaposabban meg kéne néznem. Miért foglalkoztat?
    Hiszen, ha egy átokkal teli kelyhet képes félretenni érte, akkor fontos lehet neki.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Fort Tyron Park

    on Kedd Júl. 03 2018, 17:36

    A fiatalos lendülete hajtja, és minduntalan figyelmeztetnie kell magát arra, most nem egyedül tart lefelé, hanem vele van Armand is.
    -Bocsiii.
    Végül lelassít és lassú sétával tér vissza az alagsorba immáron másodmagával. Izgatottan bontja ki a dobozt, igazából semmi nincs, ami megfogná ebben a kehelyben. Ronda is, és még átkozott is. Csodás párosítás.
    -Hm… érdekes. Ami még inkább az, hogy sehol egy címer, sehol egy ismerősebb motívum. Medici? Háh, nem lepődök meg.
    Vigyorogva zárja el a kelyhet egy pillanat alatt, és nem azért, mert nem érdekli, ennek egészen más oka van. Van valami zavaró abban a tárgyban, aminek a közelében nem szívesen tartózkodik. Menet közben előhozza azt a csomagot, amit leselejtezésre szántak, kacatnak, amolyan ha akarod vidd el, mert kukázzuk darabnak.
    -Dehogynem. Te nem érzed? Olyan, mintha hívogatna, hogy fogd meg, de közben meg messzire üldöz, kellemetlen, nem akarom érzés. Van egy olyan sejtésem, hogy ha sokáig vagy vele egy helyiségben, akkor eleve megérinted akkor is, ha egyébként eszed ágában sem lenne, és még dédelgeted is.
    A biztonságos burok alatt már sokkal kellemesebb megtekinteni a kelyhet, Armand kérdésére viszont megrázza a fejét.
    -Gebasz bizony. Ránézésre nem tudom, miféle átok lehet, de azt igen, hogy mocskosul erős. Ez a tárgy kikényszeríti a gazdájából, hogy mint egy szerelmes tinédzser üljön mellette és álmodozva nézegesse, hogy becsben tartsa, és mutogassa, mint valami relikviát. A kérdés az, hogy őrületbe kergeti a tulajdonosát és így teszem azt, öngyilkosságba, vagy esetleg csak annyira magával ragadja a gazdit, hogy le sem véve róla a tekintetét, dédelgetve taszítsa saját magát a sorvadásba. Ha az átkot készítő fejével gondolkodom, akkor az előbbire tippelek, hiszen ha őrültnek nyilvánítják Medicit, akkor gyámot kell kijelölni mellé, és onnantól kezdve a vagyona arra száll… vagy rávehető mindenre, hogy hogyan is írja meg a végrendeletét. Szerinted?
    Még így elzárva is vonzza a tekintetet, pedig tényleg rém giccses, és legyen bármennyire is értékes az előkerülése folytán, sosem tenné ki a polcára.
    -Megvan, tudod, mire emlékeztet? A Hope gyémántra. Aminek az átkát azért nem tudják megtörni, mert több olyan hatalmú mágiahasználó végzett rituálékat vele és rajta, amire szerintem jelenleg a világ összes mágusa is képtelen lenne, hogy leszedje. Szóval azt is el tudom képzelni, hogy a családi örökségnek azért veszett nyoma, hogy valami hasonlóra használják fel őket. Egy hetet kérek Armand, reményeim szerint hamarabb kiderítem.
    Ez hirtelen villan be neki, hiszen az a gyémánt vált ki hasonló érzést az emberből. Nem különösebben szép, mégis hívogató, ereklye. utána fog járni, mégis mit tettek rá. Azonban máris a lándzsadarab mellett van, az üvegburát még le is takarja.
    -Neeeem, nézd meg jobban, várj, hozok még műszereket. Ez I. század eleje. Ebben biztos vagyok, és abban is, hogy ha megtalálnám a fejét, akkor tökéletesen illeszkedne. No meg az alja is. Amit látsz, az már a javításoknak köszönhető, mert menet közben sérült. Csináltam kormeghatározást, de pszt. Sőt, ha sugárzod, akkor olyan a mintázat is, ami erre utal. Nééézd.
    Elrohan néhány jegyzetért és kellékért, hogy azt tolja Armand orra alá. Ezek nem éppen publikusak, de hát na, néha szereti előbb elolvasni őket, mielőtt a helyükre teszi.
    -Szerintem ez a darab a végzet lándzsájának egy darabja. Vidd el nyugodtan, úgy is ki akarják dobni, mert mindenki szerint hamis, meg mit keresne ebben a szállítmányban. Nem illik bele, így meg sem vizsgálták, egyszerűen selejtnek nyilvánították. Két helyen tört, tehát ez a középső darab lesz. A méretet nézve ez valósnak tűnik, ahogy az is, hogy nem direkt törték el, nem mesterségesen.
    Olyan lelkesen beszél róla, hogy öröm nézni. Egyszerűen hiszi, hogy ez a darab az, amire jutott vele kapcsolatban. Talált már itt olyan relikviákat, amiket félredobtak. Eleinte mindig megkérdezte, elviheti-e, de közölték vele, hogy ami a selejtben van, azt vigye.




    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Armand Assante

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Kor : 151
    Foglalkozás : Professzor (régészet-antropológia)

    Re: Fort Tyron Park

    on Kedd Júl. 03 2018, 20:28

    Csak legyintek mosollyal, néha jó előadni a vén fejet, de hát pont nem az vagyok.
    - Fura ízlése volt az öregnek – vonok vállat. A gyűjtők mind bogarasok. A lelki szemeimmel elégedetten mustrálom otthoni fegyverarzenálom. Hát egyik sem rozsdásodik meg álltában, annyi bizonyos.
    Figyelem a tárgyat, majd megrázom a fejem.
    - A gúnyos kacaját hallom a fejemben. Kicsit idegesítő tud lenni egy idő után. Nekem inkább összetörni támadt kedvem párszor – dörzsölöm meg borostás állam.
    Aztán leesett állal hallgatom Noelt.
    - Ha nem a tárgyról beszélnél, azt hinném, egészen másról beszélsz – mi a fenére képes ez? És aztán megjelenik előttem a kurátor arca és az gyűjtemény vezetőéé.
    - Most, hogy mondod.... alig akarták odaadni nekem vizsgálatra, mikor bejelzett a radarom és hivatalosan kértem egy tárgyi kikérőt... hmm... egészen jó elgondolás. Már csak az a kérdés, hogy ki volt akkor a környezetében fajtánkbéli – aki tudott erről és el akarta mindezt érni.
    - Hope gyémánt? – a sarokban sem hallottam még ezt a nevet. Nemhiába, én aztán semmilyen átokkal nem foglalkozom, nem asztalom. Ellenben Noel!
    - Átküldöm a listát, amint hazaértem – úgy többre fog menni, milyen tárgyakkal együtt tárolták a gyűjteményben.
    - Egy hét, tökéletes! – csettintek az ujjammal elégedetten.
    Hümmögök az évszázadra. Van benne ráció, s eleve nem szokásom egyből elvetni lehetséges válaszokat.
    A viharos közlekedésre csak a térdemre támasztom alkarom, megvárva, míg ismét felbukkan Noel, azután átfutom az anyagot, a fontos részekbe belemerülve.
    Kell egy kis önuralom, hogy ne nevessem el magam. Még hogy a Végzet Lándzsája! Ettől függetlenül meg fogom vizsgálni a lándzsát, ha már hozzám került.
    - Ezek szerint lehet, hogy itt van még egy vagy több darabja? Hamis? Hova tették ezek a fejüket? – csóválom morogva a fejem, aztán visszacsomagolom a fémdarabot.
    - Erre meg én kérek egy hetet – az anyagvizsgálót éppen felújítják, hála az égnek (és a támogatásomnak).
    - És milyen itt? A lelkesedésedet azt látom, megvan.
    Klánra is rákérdezek-e ezzel? Hát hogyne! A titkaik nem érdekelnek, megtarthatják maguknak, úgyis van elég. Noel foglalkoztat, mert el nem tudom képzelni, hova dugták eddig. Pedig van esze.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Fort Tyron Park

    on Kedd Júl. 03 2018, 21:21

    -No de ennyire?  Azt hallottam róla, hogy mindent összevásárol és tök mindegy, illik-e egymáshoz vagy sem, gyűjt.
    Medici is megér egy misét, s bár megtartotta a sznob vonalat, az összes árverésen megjelenik, de azért ezt ő sem érdemli.
    -Neked, de egy olyasvalakinek, akit csak egy dolog hajt, a szerzés vágya, és emiatt nem figyel semmi másra, annak ez nem tűnik fel. Az akarja ezt a kelyhet.
    Aztán kifejti, mi a megérzése a tárggyal kapcsolatban, mire tud gondolni, miféle átokkal sújtották a tárgyat.
    -Jó, tudom, hogy hülyén hangzik és félreérthetően, de ez a helyzet. A probléma abból szokott lenni, hogy miután elpatkol az, akinek szánták, ezek a cuccok tovább öröklődnek, vagy máshoz kerülnek, viszont attól még az átok rajtuk van… vagyis az utódon ugyanúgy kifejti a hatását.
    Azt se tudja, hogy Armand hogyan jutott hozzá ehhez?  Ezt elfelejtette megkérdezni, de mielőtt megtenné, a prof már mondja is. Tényleg, és Medici még él egyáltalán?
    -Nem véletlenül. Ők tudták azt, hogy a kehely átkozott. Mindenképp az erős mágusok és esetleg még a cambionok között keresgélj. Mások nem képesek ilyen erős átokkal felruházni ezt. Aha, a Hope gyémánt. Az utolsó tulajáról kapta a nevét, aki még időben elajándékozta, és azóta üvegbúra alatt őrzik. Gyönyörű darab, égszínkék, igazi ritkaság Indiából, egy francia drágakő kereskedő találta anno, és ahány tulajdonosa volt, mind meghalt. Kettőt kivéve.  Az első XIV. Lajos volt. Aztán XV. Lajos viszont szertartásokhoz használta… utána a gyémánt eltűnt, és amikor előkerült, elkezdődött a hullás.
    Bólint, végül is Armandot csak meg akarták óvni a kehely hatásától, és ahogy elmeséli hogyan került hozzá, csak arra tud gondolni, hogy ezt a kelyhet szertartásoknak vetették alá, és még azt sem tartja kizártnak, hogy nem csupán Medici lett volna a célpont.
    -Köszi. Az is elképzelhető, hogy nem csak ezt átkozták meg, számolva annak lehetőségével, hogy az értő kezekbe kerül. Készen leszek vele.
    Kíváncsi arra a listára, mert az alapján talán azt is be lehet lőni, kik lehetnek még veszélyben. Már leszámítva azt, hogy az összes műgyűjtő, aki generációkra visszamenőleg nem csak értékes kincsekkel hanem hatalommal is rendelkezik.
    -Nincs több darab, ez az egy volt a szállítmányban, nem tudom hol a többi. Mindegy hogy nevezzük, de azt tudjuk, mire képes, ha az összes darabja előkerül. Ha kettő lett volna, akkor biztos, hogy elgondolkodnak rajta, nem jelentik ki azonnal, hamisítvány.
    Tudja, hogy mit talált, bár az elnevezéséről voltak vitái a saját apjával is anno, de a lényeg maga a hatása. Azt se bánja, ha Armandnál marad, akkor legalább biztos helyen van, és nem tűnik el ismét.
    -Szuper. Imádom csinálni, olyan ereklyéket látok és tapintok, hogy néha el sem hiszem, hogy ez igaz. Hú, annyi tárgyat dobnak félre, ne tudd meg. Át akarod nézni? Ott van két selejtes láda, az egyikhez még hozzá sem nyúltam.
    A két hatalmas ládára mutat, ilyenből szedte ki anno a gyűrűt is. Az, hogy menet közben kihantolt sírokba is benéz, az más tészta, na de ott találta a dobótőröket.




    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Armand Assante

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Kor : 151
    Foglalkozás : Professzor (régészet-antropológia)

    Re: Fort Tyron Park

    on Vas. Júl. 08 2018, 18:44

    Széttárt karokkal és felvont vállal válaszolok. Ízlések és pofonok. Tény, hogy némelyiktől elröhögtem magam, másokra meg fáj a fogam, de hát minden nem lehet az enyém. Nem létezik olyan nagy kastély, ház, akármi a világon, hogy beleférjen. Meg minek, főleg egy helyen? Utazgatni is jó, megnézni őket...
    - Az akkori Porschékat kupákban mérték... – vigyorodom el.
    - Van egy tippem a cambionoknál – vágok savanyú képet. Van egy, aki kifejezetten idegel, a stílusa valami botrány. Ért hozzá, hogy húzza fel magát az ember rajta.
    - Még szerencse, hogy a jáspis a kedvencem, abból is a zöld – pórul is jártam vele, mikor az egyik fegyver markolatában díszként azt tettek bele. Mint kiderült, az is átkozott. Én meg simán a kezembe vettem. Voltam 15 éves talán. Egy hét kiesett az életemből, arra emlékszem. Meg apám oltári nagy, ébresztő pofonára, amikor végre kinyitottam a szemem. Igaza volt, hiszen nem győzte eléggé hangsúlyozni, ésszel, fiam, ésszel. Mert egy 15 éves kamasznak az van, biztos...
    Köszönően hümmentek arra, hogy kész lesz, én meg a listával.
    - Ha megvan hozzá a leltári dokumentáció, megkeresem a többi részét – teszem el a darab fémet.
    - Még hogy én? – Könyöklök a combomra, csintalan mosollyal. – A régészek azok, akik a szemétdombon turkálnak. Ami úgy pár száz és ezer éves – nevetem el magam. – Az az igazi csemege számunkra.
    - Mutasd azokat a ládákat.
    Ahogy rámutat, felállok és a ládákhoz lépek.
    - Melyiket nézted már át? – És megnevezetthez lépek, hogy megnézzem, miket is tartalmaz.
    Felvonom a szemöldököm.
    - Volt valaki marha és a pattintékokat selejtezni merte? Hát hol van az ilyennek az esze?
    Nyúlok egy obszidián pattinték felé és a lámpa felé forgatom.
    - Ezt használták, nézd – mutatok rá a fényben nagyon is látható használati nyomokra az él mentén. – Ez nem a retus, ezt használták. Na nézzük, mi van még.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Fort Tyron Park

    on Vas. Júl. 08 2018, 20:14

    Sokszor szörnyülködik azon, hogy egy-egy kiállításra mennyi kacatot kell felhalmozni csak azért, mert azok egyben maradtak, vagy történelmi jelentőségűek. Mint amikor egy nyamvadt tányért kellett letisztítani, hogy lássa a nagyérdemű, miből ettek. Röhej. A lényegre meg senki nem figyel, azokra, amiknek szerinte valóban lenne értéke, figyelmet érdemelne... nem, egy tányér, az kell.
    -Oké, akkor majd mindennek kupákban szabom meg az árát, a helyes megfejtő pedig, aki tudja, az hány porsche, még ajándékot is kap mellé.
    Nevetni kezd, még ha ez a valóság is. Tényleg így van, annak idején nem voltak autók, de az ilyen tárgyak felbecsülhetetlen értékkel bírnak. Arra felkapja a fejét, hogy Armandnak máris akad jelöltje. Kíváncsi lenne, ki az.
    -Van? Akkor ő azt is tudni fogja, kik lehettek még benne. Ő pályázott volna Medici vagyonára? Vagy valami másra?
    Érdekesen hangzik, így már biztos, hogy két faj képviselőit kellene összevadászni ahhoz, hogy kiderüljön, mekkora erővel ruházták fel azt a giccses kelyhet. Nem lesz egyszerű menet.
    -Pont a jáspis? Téged sem értelek, komolyan. Miért pont a jáspis?
    Ezen máris fennakad, mert nem sok ember van, aki ezt mondja. Neki eszébe sem jutna ez az ásvány, más viszont... na igen.
    -Oké. Lehet, érdemes lesz azokat is elzárni egy ideig.
    Bólint, többet egyelőre most nem tud mondani sem a kehellyel kapcsolatban, sem a rajta lévő átokkal. Az viszont biztos, hogy nem kevés várt látott már.
    -Igen, te. Akkor neked való lesz. A baloldalit áttúrtam, de abban tényleg semmi nincs, még egy kődarab sem. A másikban viszont akadhatnak.
    Persze azonnal lepakol mindent a kezéből és már rohan is a ládához, hogy együtt derítse fel Armanddal. Az obszidiánra elvigyorodik, tuti, hogy lesz még benne sok-sok kincs.
    -Itt ezeket semmire nem tartják, mondván annyira csorbultak, hogy még kiállításra sem érdemesek. Az ásványgyűjtők meg megölnék egymást egy ilyenért. Naná.
    -Hol? Hol? Mutiiiii.
    Mint egy kiskölyök, úgy csüng Armandon és nézi a pattintékot a kezében, aztán már be is borul félig a ládába, hogy mindent kiszedjen onnan, amit csak talál.




    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Armand Assante

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Kor : 151
    Foglalkozás : Professzor (régészet-antropológia)

    Re: Fort Tyron Park

    on Hétf. Júl. 09 2018, 22:23

    - Teljesen megfelelő konvertálás – vigyorodom el.
    Tovább húzom a szám. Azt a cambiont sosem csíptem. Simabeszédű a javából, de hát tehet róla? Igen.
    - Valószínű. Már ha lenne képe megjelenni. Egy ideje senki sem tudja, hol van. Nem hiszem, alamizsna az neki, az ő erejéhez képest. Inkább szeret az emberekkel játszani.
    Elnevetem magam.
    - Attól, hogy nem értesz és más az értékrendünk, továbbra is a jáspis mellett teszem le a voksom. Mélyedj bele a jáspisba és akkor majd megtalálod a választ.
    Leszólnak a kőeszközök iránt való rajongásomért is, hol érdekel? Ettől még lelkesen építem vissza a magkőből az egész eredeti követ. Nem neki kell csinálni.
    - Oké.
    Forgatom a követ, ismét előveszem a nagyítót, egy lámpát teszek a pattinték mögé, hümmentek egyet, mert a cetlin egyértelmű a lelőhely.
    - Valaki nagyon szerelmes volt. Nézd – adom a pattintékot Noelnek.
    - Látod a formáját? Az eredeti pengének egy pattintéka, viszont ilyen pattintási technológiát a környéken még csak hírből sem ismerték. Vagy elkeverték, vagy - nézek rá jelentőségteljesen, mert ez egyértelműen kereskedelemre utal, vagy legalábbis kapcsolatra a két helyszín között. Ez pedig új.
    Arrébb lépek, amikor Noel lázasan kezd kipakolni.
    - Nyugalom, nem a tatárok jönnek, hogy el kell ásni mindent – nevetek fel ismét.
    - Nézzük, mik vannak – nézek a kipakolt tárgyakra.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Fort Tyron Park

    on Hétf. Júl. 09 2018, 22:53

    Bólint, ezt meg is beszélték, persze azt inkább nem kérdezi meg, ki mit fog szólni ahhoz, ha bejelenti valamire, hogy 3 kupa, ráadásul minden magyarázat nélkül. Szép lesz.
    -Szuper. Bááár... mindenki hagy lenyomatot olyan tárgyon, amit megérintett. Mi van akkor, ha ezt vissza is lehet fejteni? Nem, én ilyet még nem csináltam, mielőtt megkérdezed, de esetleg ez is működhet. Minden mágiahasználó egyedi, csak le lehetne szűkíteni a kört, nem?
    Gondolkodik közben, azaz előre, és már azt is szeretné tudni, kik akartak végezni Medicivel. No de ha nem a vagyona a cél, akkor ennek az egésznek mi értelme? Semmi. A helyét sem foglalják el...
    -Armand, nekem az obszidiánok jönnek be és a lápiszok, karneolok. A jáspis nem az én világom. Az obszidián lándzsahegyet láttad már? Idehozom, ezt meg kell nézned.
    Nem a kövekkel van a baja, dehogyis. Olyan szinten nem, hogy mire elhangzik a kérdés, már ismét elrohant, hogy egy gyönyörű darabbal térjen vissza.
    -Nézd, néééézd, nééééézd. Tartsd a fény felé, eszméletlen szép. Tökéletesen munkált, penge éles. Egyszerűen zseniális.
    A lelkesedése mit sem csökken, máris a pattintékot vizsgálja, és elgondolkodva néz Armandra.
    -Ez egy szállítmánnyal érkezett, és köze nem lehet ahhoz a korhoz, sem a területhez. Ha pedig nem kereskedelem, az azt jelenti, hogy... hogy... vándoroltak. Átadták egymásnak a tudást, a szokásaikat. Volt egy hasonló darab, azon még rovások is voltak, de az okosok azt mondták, az sérülés. Eltettem.
    Felragyog az arca és ismét elviharzik. Szegény Armand többet látja ingázni mint egy helyben, de a megmentett darabot máris a kezébe nyomja.
    -Nagyítóval nézed, tisztán látszik, hogy azok készakarva kerültek oda. Ugyanaz a megmunkálás, mint ennél. Szerinted?
    Vigyorog mint a tejbetök. Olyan gyűjteményük lesz a végére, hogy öröm lesz nézni. Ezért örül annak, amikor kizárólag arra hagyatkoznak, amit ott az ásatáson találni akarnak.
    Aztán már a ládát pakolja ezerrel, hogy mindent kiszedjenek onnan, mielőtt elszállítják majd.




    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Armand Assante

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Kor : 151
    Foglalkozás : Professzor (régészet-antropológia)

    Re: Fort Tyron Park

    on Vas. Júl. 15 2018, 19:35

    Elgondolkodva nézek magam elé. Marhára értek ám ehhez a fogdosós témához, de valami rémlik.
    - Ahhoz hosszabb ideig kell nála lenni, vagy a keze ügyében, hogy tartós lenyomat legyen rajta. De ettől függetlenül megér egy misét, mert mi van, ha mégis.
    Aztán vállat vonok. Lehetséges megoldás, de ebben pont nem vagyok jártas.
    - Lapis, carneol? – Pislogok rá. Megvannak geológiai tanulmányaimból, kőeszköz előadáshoz meg pont nem kell, így kaparom össze az ismereteimet. – Az obszidián jöhet. Minden formában, minden mennyiségben – vigyorodom el.
    - Már megint – dörmögöm, félig felemelve a karom, amikor Noel megint elrobog. Hihetetlen. Elmosolyodom, s megvárom, míg visszatér.
    A fény felé tartom, de nem azért, hogy átszűrődjön rajta fény, hanem a pattintás vonalait és erezetét nézem, keresve a pattintás indításainak a helyét. Hümmögök.
    - Nagyon szép megmunkálás. Aki készítette, tökéletesen tudta, hol kell pattintani.
    Lejjebb engedem a kőeszközt, s megnézem a cetlit.
    - Igaz. Ezen a területen az adott korban más követ használtak. A kidolgozás ettől jóval délnyugatabbra mutat. Deh... – megint sóhajtok egyet és tovább vizsgálom a fegyvert, míg Noel visszatér. Minek akadjak ki, ha valaki ennyire lelkes abban, amit én is imádok?
    - Mutasd – megint felbiggyesztem a nagyítót, megnézve a bevésés jelét. – Nos, aki ezt tette bele, az pontosan tudta, hogy a csiszolva fúrással mit ér el. És baromi jó ketyeréje volt hozzá. Csakhogy ez nem az adott helyre mondható szimbólumokkal bír – nézem meg ismét a cetlit.
    - Ez nagyon észak-európai. Melyik szállítmánnyal jött és mi van még benne? – Ejtem ki ismét a nagyítót a tenyerembe és nézek Noelre.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Fort Tyron Park

    on Vas. Júl. 15 2018, 19:59

    Izgatottan várja Armand válaszát az ötletére, mert ez tényleg csak egy ötlet, fogalma sincs, ez hogyan működik valójában, mi lehetséges és mi nem.
    -Igen? Kár. Reméltem, hogy legalább lesz egy nyomod. Akkor szurkolok, hogy sikerrel járj.
    Az a baj, hogy ő sem igazán járatos ebben a témában, az, hogy olvasott erről valamit, az ehhez édes kevés.
    -Aha. Tudod miért kedvelem őket? Mert több ezer év után is szinte sértetlenül kerülnek elő. Nézz meg egy egyiptomi nyakéket vagy diadémot... hihetetlen, nem? Mindegyikben van, és nem véletlenül, azt tudjuk.
    Aztán persze máris mutatnia kell valamit Armandnak, és mivel a lapis-karneol kombót is meg szeretné mutatni, még visszakiabál, hogy azt is hozza. Végül elsőként az obszidiánt nyomja elsőként a kezébe.
    -Igen, csak nem egész darab, így töröttnek nyilvánították, vagyis szabad préda.
    Vigyorog, persze közben bőszen figyeli, amit Armand néz, hogy utána ismét elszáguldjon egy másik darabért, ami megér egy misét. Legalábbis szerinte, és reméli, Armand szerint is.
    -Nah, hát itt kezdődik a dolog érdekessége és szépsége, ugyanis kérlek szépen, ezt a mostani núbiai ásatásokból ideérkezett leletek között leltem. Azok még annyira frissek, hogy szinte ki sem bontották őket, és ez nem szerepel a listában. Tuti van még ott valami, de ez hogy került oda? Nem tudom, viszont úgy is meg kell csinálnom. Átnézzük?
    Kaján vigyorral néz Armandra, ugyanis van egy olyan sejtése, hogy valaki így akart csempészni... de mégis hogy került oda? Rejtély.





    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Armand Assante

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Kor : 151
    Foglalkozás : Professzor (régészet-antropológia)

    Re: Fort Tyron Park

    on Kedd Júl. 17 2018, 17:21

    - Rá se ránts, minden megérkezik, amikor itt az ideje.
    Vagy nem. Volt már olyan is, én meg akkor szívtam a fogam, végül kiderült, ejjdejó, hogy nem.jött össze, mert világra szóló balhé lett volna belőle.
    - Nem tudom, de bízom benne, hogy elmondod - vigyorgok. Még hogy Noel ne mondaná el?
    - A fegyverek a gyengéim, a családom után, sajnálom - sóhajtok teátrálisan.
    Azt bezzeg tudom, milyen harci alakzatok és taktikai bakik voltak az öregeknél, de hogy ékszer? Az nekem semmit sem mond.
    - Miért nem véletlenül? Mert én nem tudom - felelem ártatlanul. Szemernyi kétségem sincs, hogy Noel felvilágosít. De hiszen ezért is kérdezem. Nem vagyok rest tanulni, bár pap sose leszek. Mert már voltam...
    - Törött.. atyaúristen, ki leltározta be? - Félig felháborodva kérdezem, az arcomról viszont lerí, tudom, nem volt véletlen, mint ahogy a címzés sem, hova kerüljön.
    - Vihetnél egy kis bonbont a feladónak - jegyzem meg mellékesen, míg nézem a tárgyat.
    - Hát de nem most mondtam, hogy nézzük át? Vagy az egy harmadik láda? - Húha, azt hiszem elvesztettem a fonalat. A tárgyak fonalát szerencsére még nem.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Fort Tyron Park

    on Kedd Júl. 17 2018, 20:23

    -Legyen így. Ha balhé lesz, akkor... az lesz.
    Márpedig valószínű, hogy ha ebbe belenyúlnak, akkor nyakig ülnek majd a pácban. Ami talán az ő részéről nem lep már meg senkit sem, de Armand... bár elég bevállalós, csak nem lehet gond.
    -El, hát. Nem úszod meg. Az egyetlen olyan kövek, melyek akkor sem veszítenek a csillogásukból, ha több ezer évre ismételten a föld alá kerülnek. Gyönyörűek.
    Órákig tudna róluk mesélni, na de akkor sosem érnek semminek sem a végére, így inkább visszatér Armand mellé.
    -Annak azért örülök. Tudnád, hogy kiürített sírokban mikre bukkanok... őrjöngenél.
    Ahogy majdnem Kyle is tette, mert nem akarta kiadni a kezéből a talált tárgyakat. Igen, féltette őket, nem kicsit, nagyon, és pontosan amiatt, amit itt a Múzeumban is tapasztal.
    - Azért, mert a szent kövek egyike a lápis, az ég köve, a királyok és elhivatottak köve. Talizmánként is hordták, azért van belőlük marha sok az ásatásokon is. A Karneolt meg védőkőnek tartották, nagyra becsülték, Ízisz szent köveként tartották számon. Ráadásul segített a világok közötti utazásban is. Ezért sírkamrákban mindig találsz majd. Na de nem untatlak, jól van.
    Csak röviden beszél róluk és olyan vigyorral az arcán, hogy kétség sem fér hozzá, mennyire rajong értük.
    -Nem akarod tudni szerintem, de köze van ahhoz a hölgyhöz, akinek a pólódat megmutattad.
    Amire még nem jött rá, az az, hogy miért van minden szállítmányban valami olyan, amiről tudják, hogy úgy is meg fogja találni.
    -Armand, az másik 4 láda. Ez a kettő a selejt, a núbiai rakomány odaát van, és épp csak leszedtem az egyik fedelét. Szóval... Van 5 ládánk, amiben a jó ég tudja, mit találunk még, és miért nem odavaló, és kinek mi a célja a csempészettel.
    El kell keserítenie a férfit, vagy éppen feldobnia, hiszen a friss szállítmányt nem kezdte el, most fejezte be az előzőt.




    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Armand Assante

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Kor : 151
    Foglalkozás : Professzor (régészet-antropológia)

    Re: Fort Tyron Park

    on Szer. Júl. 18 2018, 21:37

    - Milyen balhé? - Nézek Noelre csodálkozva. - Gondolod, hogy a kupa önmagában nem elég a balhéra? - kacsintok rá vigyorogva.
    Nem tartok attól, hogy keresztbeteszek. Önmagában is elég veszélyes a kupa.
    - Helyes - fonom keresztbe karjaim, elégedett vigyorral, figyelem szavait.
    - Az egyetlen? Ez tuti? És az obszidián? - mosolygok rá hamiskásan. Van, amit teljesen új állapotban halásztunk elő a földből.
    - Ha ki van ürítve, mikre bukkansz rá? - sandítok rá oldalt, miközben kicsomagolom az egyik tárgyat. Terracotta. Hát ez akkor sem érdekelne, ha fegyvert szegeznének rám, vissza is pakolom.
    - Majd? Ki is a tanár? - Elnevetem magam, fejcsóválva. - Mindben nem, Noel. Hiszen a leírásod alapján vagy rohadt értékes és ezért nem mindenki engedhette meg, vagy kiváladztottaké lehet és e...- leesik, sokat jelentően nézek Noelre.
    - Én meg mindig beugrom ezeknek - vigyorodom elert rájövök, csak ugrat Noel.
    - A fa.... - nem fejezem be, csúnya szó, vissza is ejtem a papírvattára a kezemben lévő holmit. - Előbb nem tudtad volna mondani? - dörzsölöm a farzsebembe a tenyerem. Utazik rám a némber.
    - Már értem, miért volt olyan ismerős a hajtogatás - dörmögöm.
    - Egyszerre csak egyet! Az élvezetet illik elnyújtani! De ha mindet meg akarod nézni egy szuszra, amiben biztos vagyok, meg tudod tenni - mutatok körbe az ujjammal, jelezve a rohangálását. A szemeim azonban csillognak.
    Felveszem a kesztyűt, spéci, volt sógórnők elől kiváló.
    - Na nézzük - a selejtes láda mellett döntök.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Fort Tyron Park

    on Szer. Júl. 18 2018, 22:12

    -Mindig meg lehet fejelni.
    Magát ismerve szívesen megmutatja, hogyan is kell ezt csinálni, mestere a balhék megtalálásának.
    -Na jó, az obszidián is, bár abból sokkal kevesebb kerül elő.
    Vigyorog, mert direkt hagyta ki a felsorolásból, lévén Armand nagy kedvence az az kő.
    -Beágyazódott fegyverekre például, de már találtam gyűrűt is és hasonlókat. A koporsók darabjait ott hagyják, így észre sem veszik, hogy esetleg nem minden a ez elhunyton volt.
    Csdillogó szemekkel magyaráz, azt kihagyja, hogy mennyire összeveszett Kyleal az egyik miatt. Nagyon. Majdnem elhagyta a klánt.
    -Na jó, nem. Te, Armand, én a felét nem tudom annak, amit te. Bingó.
    Sosem tudna tanítani úgy, ahogy a prof teszi, olyan végtelen türelemmel felel a legostobább kérdésre is, hogy csodálja érte. Mégis milyen kérdés az, hogy miért használnak ecsetet? Vagy miért nem használnak markolót? Ehhez még régésznek sem kell lenni, csak józan paraszti észnek.
    Mikor Armandnak leesik, hogy ugratja, kaján vigyorral pillant rá és bólogatni kezd. Tudja, hogy ennek még meg lesz a böjtje, de szeret viccelődni.
    -Ki ne mondd, még meghallja. Nem kérdezted, azt hittem ismered.
    Sokszor döbbent már meg azon, hogy Miranda milyen könnyelműen kezel néhány darabot, mondván van attól szebb, értékesebb, és mindegyik amúgy sem kell.
    -Oké. Nem tervezem, de most... ne már. Lelkesen mutogatok és ez is baj?
    Elneveti magát, mert tényleg úgy ingázott Armand és a mutatni kívánt darabok között, ahogyan mutatja.
    -Rendben. Akkor adogatom. Az a szerencse, hogy a núbiaiakat nekem kell kipakolnom, hogy szemrevételezzék.
    Visszaveszi a kesztyűt és óvatosan kezdi kipakolni a ládát. Bár... belehajigálták őket, sosem lehet tudni, mi sérül tovább.




    A halál csupán a kezdet.

    Ajánlott tartalom

    Re: Fort Tyron Park


      Pontos idő: Pént. Júl. 20 2018, 06:23