Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Hamilton, Ohio
by Nathaniel Montgomery Today at 21:22

» Álmok palettája
by Jackson Montgomery Today at 21:03

» Riverside Drive
by Nathaniel Montgomery Today at 20:50

» Fort Washington Park
by Al O'Connor Today at 20:40

» The River Café
by Gabriel Skoglund Today at 20:19

» McCormack lakás - Manhattan
by Damien James McCormack Today at 20:01

» Clove Lakes Park
by Vitaly Rayt Today at 05:21

» Brian lakása - Hálaadás
by Brian Cox Yesterday at 23:20

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Yesterday at 23:19

» Raphael Hart
by Raphael Hart Yesterday at 22:17

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Riverside Drive

    Share

    Riverside Drive

    on Szomb. Okt. 03 2015, 22:52

    First topic message reminder :



    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Riverside Drive

    on Szomb. Dec. 02 2017, 20:23

    Becsukom a szám, mert ebben igaza van, de akkor is a legádázabb pillantásommal méregetem. Tény, hogy én támadtam rá. De akkor még fogalmam sem volt semmiről. Most már sokkal többet tudok, de az akkor sem tiszta még előttem, hogy Nathaniel miért ragaszkodik most ennyire hozzám.
    A dühroham elsodor, és a hullámok átcsapnak a fejem fölött. Fújtatva állok vele szemben, készen arra, hogy válaszul majd nekem támad, mert eddig mindig ez történt: ráborítottam a dühöm és fájdalmam valakire, az pedig kegyetlenül megtorolta. Gabriel volt eddig az egyetlen kivétel, de most...
    Akkor kezdek figyelni rá igazán, mikor közli - szerintem - az első igaz mondatát. Sakkbábunak érzi ő is magát... Mintha egy szöget ékelnének őrjöngésem fogaskerekei közé, úgy áll meg az egész gépezet, és kezdem el visszaforgatni a jelenetet, felidézni a szavait, és megérteni, mit is akar elmondani az elejétől kezdve. A harag vonásai eltűnnek az arcomról, de elfordítom a fejem, hogy legyen időm átgondolni a következő lépésemet. Frusztráltan túrok szőke hajamba, és hallgatom a folytatást.
    Rohadtul megnyugtató hangja van, hogy kapná be.
    Inkább lehajolok, hogy elkezdjem összeszedni a papírokat, mert eszem ágában sincs az összes személyes adatomat itt hagyni a koszos utcán egy nyomorult parkban.
    - Menjünk tovább innen - mondom végül, hogy megszólaljak végre kissé lecsillapodva, amint végzek, és becsukom az aktát. Felállok, és a szemeibe nézek, de a papírokat nem kapja vissza. Elindulok a park sötétebb részei felé, és csak akkor szólalok újra meg, ha sétál mellettem.
    - Semmit sem tudsz rólam. Én vagyok a lehető legrosszabb, amit egy gyámszülő kívánhat magának. Nincs épeszű ember, aki ezt bevállalná. De van hol laknom, van mit ennem. Nekem... van valakim. Vele élek. Nem kell velem törődnöd, ha ez csak valami furcsa önszívatás akar lenni. Persze a jogi blablához nem értek. Gondolom, a párom nem lehet a gyámapám... - mondom bizonytalanul, mert hát ez tényleg furcsa lenne. - De árulj el valamit. Miért nem az apám neve szerepel ezeken a papírokon? - kérdezem, és le se veszem róla a szemem, olyan fezsülten várom a válaszát erre a kérdésre.
    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Riverside Drive

    on Szomb. Dec. 02 2017, 22:23

    to Thomas
    Pont van az esemény végén, most már lendülhetünk tovább a fontos dolgok felé. Meg is történik, s kis híján le is ver a lábamról. De állnom kell. Őérette.
    A szavaim egy pontjánál megáll az őrjöngése és csillapul. Folytatom tovább, mert ha már elkezdtem, akkor szeretném, ha eljutnának hozzá a szavaim.
    Lenyugodott. Valamennyire legalábbis, és már tud figyelni. Megkönnyebbülök. Még nagyon hosszú út áll előttünk, de az egyik hegynyi méretű göröngyön már átevickéltük magunkat. Az egyiken.
    Nem hajolok le, örülök, hogy állok és tartom magam. Elindulok mellette, egy kicsit jobb most így, a hideg levegő jót tesz. Mióta szeretem én a hideget és vágyom rá ennyire?
    Nagyon odafigyelek a szavaira. Megnyílt. Végre. Véleményt alkot magáról s nagyon nem örülök annak, hogy ilyen véleménnyel van magáról, de ledöbbenek. Hasonlóan vélekedünk önmagunkról. Megakad bennem aztán újfent a levegő. Aztán továbblendülök. Az öcsém. Meg tudok ezzel békélni. És jó tudni, hogy legalább neki van valakije, már ilyen fiatalon. Bezzeg én meg..
    - Ha engeded, hogy megismerjem belőled azt, amit szeretnél megmutatni – halvány mosoly kél a szám sarkában, őszinte, meleg. – Nem érdekel, hogy a világ rossznak tart-e téged. Akkor is szeretnék melletted lenni – mert számomra ezt jelenti a család. Feltétel nélküli szeretetet. Ezt érzem a húgom iránt, ezt érzem Thomas iránt. És... a szüleim iránt is. Még ha éppen nem is vagyunk beszélő viszonyban.
    -Jó látni, hogy van valaki más is az életedben, mint a gyámod volt, s hogy szeret téged. Sajnos az ilyen kapcsolatban nem lehet egyszerre a gyámapád és a párod is. Szeretném átvállalni a gyámsági részt, s a többiben is meg tudunk egyezni – a hangom nem lett keményebb, pusztán csak határozottabb. Hiszen Thomas jövője a cél, s mert az öcsém és szeretném, hogy jó legyen neki, s úgy, ahogy ő szeretné.
    - Mert megkértem rá, hogy én lehessek – nézek vissza Thomas szemeibe. Amelyek mintha lassan elkezdenének furcsa formát ölteni...
    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Riverside Drive

    on Vas. Dec. 03 2017, 13:02

    Nem nagyon értem a szavait. Vagyis, nem ez a jó kifejezés, mert a jelentésüket felfogom. Azt nem értem, hogy miért mondja ezt. Miért vannak ilyen szándékai? Az ajkamba harapok, mert valamiért megremeg, de végül egy nagy sóhajt elfedi a dolgot.
    Felfigyelek rá, hogy ugyanúgy a gyámapám szót mondja, mint én is mondtam, mindenféle hozzáfűzött megjegyzés nélkül, és ennek valamiért örülök. Ez az elfogadás legerősebb bizonyítéka. Most már tudom, hogy igazat mond, bár... ha hallgatnék Gabrielre, akor odafigyelnék az ösztöneimre, és tudnám, ki mikor hazudik, vagy ki milyen szándékkal beszél. De én nem vagyok jó emberismerő. Mindenkit egyformán utálok. Így viszonylag nehéz megismerni másokat.
    - De ő miért ment bele? Miért nem volt a gyámom soha? - faggatom tovább, mielőtt még igent mondanék. - És erősíts meg valamiben... Az anyáink nem ugyanazok, ugye? - kérdezem. Nem sok fogalmam van a leszármazási valószínűségről, vagy akárhogy is hívják ezt az ágát a mágikus diszciplínáknak. De ezt az egy okát tudom felhozni annak, hogy nem velük éltem, nem együtt nőttünk fel: mert balkézről jött, szégyellt zabigyerek vagyok.
    Mióta Brian mesélt róla, hogy ki az apá, azóta gondolom ezt így. Bizonyára nagyon kínos lett volna valakinek az ő társadalmi státuszában, ha kiderül, hogy félrekefélt anyámmal. Az igazi motivációit persze nem tudom.
    Azt viszont tudom, hogy Nathaniel aurája kezd nagyon zavarossá válni. Most tűnik fel, hogy a sötétebb részeken sétálunk.
    - Jól vagy? - kérdezek rá, és tudom, hogy nincs jól, csak azt nem tudom, hogy mi baja van. - Üljünk le - mondom ellentmondást nem tűrve, és odaterelem egy padhoz, amire lenyomom. Majdnem ugyanúgy, mint tegnap reggel, csak most nem azért, mert el akarom rabolni, hanem mert aggódni kezdek érte.
    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Riverside Drive

    on Vas. Dec. 03 2017, 14:53

    to Thomas
    Szeretnivaló ő, éppolyan elveszett, mint húgom volt, mint mikor 17 évesen bekopogott hozzám. Régen volt már az is. Sóhajtok egyet. Fel fogom keresni, hogy bocsánatot kérjek, még ha nem is nekem kéne. Valakinek meg kell tennie az első lépést a közeledésben. S mindig én voltam az, aki lenyelte a gombócot. Mert ők a családom.
    Komolyan nézek rá. Neki sokkal rosszabb volt, mint nekem. Én meg csak úgy eldobtam magamtól mindezt. Igaz, nagyon komoly okom volt rá, még ha nem is, mint amiért nem csatlakoztam a Harvey családhoz. Vagyis részben mégis csak igen. A felébredésem után álltak össze az üres részek, s a megérzéseim is igazat nyertek. Bár ne így lett volna.
    - Én mindkét oldalról mágus felmenőkkel bírok, vagyis anyám révén van némi tündér vér is... – megtörlöm a homlokom. – Édesanyád angyal vagy nephilim. Ismered őt? – Kérdezem meg, mert talán éppen olyat mondtam, amit eleve tudhat. Aztán jön az első kérdéseire a válaszom. Mert az előzőekből következik, jól sejti.
    - Valószínűleg ezért sem fogadott a családba. Amiért haragszom rá. Mert így csak most ismerhettem meg az öcsémet. Téged – megfosztva érzem magam, s ismét csak sakkbábunak. – És ezt nagyon sajnálom.
    Hosszút pislogok, még a homlokom is ráncolom.
    - Nem vagyok jól, de most fontosabb, hogy veled mi van – sóhajtok és hagyom magam lenyomni az egyik padra. Hideg. És nagyon jól esik, Thomas gondoskodásával egyetemben. Veszek egy nagy levegőt, összeszedem magam valamennyire.
    - Nem tudom számodra visszaadni az elmúlt évek nélkülözéseit, hányattatásait. Viszont szeretném ezentúl megadni ... – a szavak is elúsznak, nem lesz ez jó. Pedig már lenyugodtam, s nem kell visszatartani a mágiámat, hogy ki ne szökjön. Minek van egyáltalán akkor a karperec, ha ennyire nem tudja a dolgát tenni? – Szeretném, ha egy család lehetnénk. Mármint – korrigálok, mert talán apánkra nem is kíváncsi. – hogy a bátyád lehessek az életedben. De csak ha benne vagy.
    És kibukik belőlem az, ami bennem van már egy ideje, s szerettem volna elmondani Thomasnak. Nincs még huszonnégy órája sem, de annál inkább emészt.
    - Ha előbb felébredtem volna, akkor mindez nem húzódott volna ennyire el – vagyis szokásosan, megint magamat okolom a helyzetért.
    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Riverside Drive

    on Vas. Dec. 03 2017, 16:32

    Megcsóválom a fejem az ajkamat rágcsálva.
    - Nem ismerem az anyámat, csak azt tudom, hogy a neve Esther, és angyal. És az egyetlen ember, aki tudott volna róla mesélni, halott. Mármint, a gyámom, a korábbi.
    A vállára támaszkodva nézek az arcába egy darabig, miután leültettem. Próbálom érezni, hogy mi is lehet a baja, érzem az éhségét... És ahogy próbálom látni és érezni, arcul csap a hő, mintha kinyitottam volna egy sütőt. Pislogok párat, zúgást érzek a fülemben, forróságot magam körül, és hirtelen én is megszédülök, úgyhogy gyorsan elengedem, és hátrább lépek.
    - Nem fontosabb, hogy mi van velem. Ha elájulsz, mégis mit kezdek veled? Idehívjak valakit? Olyan vagy, mint egy felrobbanni készülő csillag.
    Árgus szemekkel figyelem, hogy mi van vele, bár sokat nem tudnék tenni. Ide kellene hívnom Briant, ő tudná, mi a teendő. Ráadásul hamar ide is érne egy kapun keresztül. Vagy esetleg Gabrielt? De ő ki tudja, mivel van épp elfoglalva, és mikorra érne ide? Előveszem a telefonomat, de egyelőre nem hívok senkit.
    - Van pár feltételem. Nem költözöm hozzád, és nem szólhatsz bele az életembe. Ha ezekbe belemész, én is beleegyezem a gyámságba. Ó és még egy. Látni akarom az apámat, amilyen hamar csak lehet.
    Lehet, hogy túl kemény vagyok, de amíg rosszul van, addig én vagyok jobb alkupozícióban. Bár persze lehet, hogy ezeket amúgy is megkaptam volna, de jobb biztosra menni.
    - Nem tudom, miről beszélsz - felelem, hiszen nekem semmit se mond a "felébredés" fogalma azon kívül, hogy reggel felkel az ember.
    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Riverside Drive

    on Vas. Dec. 03 2017, 17:09

    to Thomas
    - Talán van az aktában róla valami. Nem néztem .... mert azt szerettem volna, ha beszélgetve ismerlek meg, annyiból, amennyit elmondasz nekem – nézek rá, halk szavak kíséretében.
    Próbálok a szemeibe tekinteni, ahogy rám tekint, de a fókuszálás elcsúszik, így inkább csak csendesen nézek rá, várva, miként dönt. Nem érzékelem, hogy figyelne, a kavargás és a kimerültség most attól jóval nagyobb. Mégis meglepődöm, ahogy hátra lép, összeráncolom a homlokom, figyelmem jeléül.
    - Nem fogok – mégis elmosolyodom, mert végtelenül jól esik az aggódása. – Ki fogom bírni.Jól esik, hogy aggódsz értem.
    Hiszen annyi mindent ki kellett már bírnom. Másokért, mások miatt. Még ha utána nem is kaptam érte mást, mint bakancsot az arcomba. Azt hiszem, hogy azon a részén kezdem túltenni magam. Talán.
    - Hogy mi vagyok? – Nézek rá döbbenten. Tökéletesen leírta, milyen nagy az erőm. – Abszolút eltaláltad a képességem...
    Megrándul a szám széle a követeléseire. A földet bámulom, megpróbálva nem összeomlani, mint egy fekete lyuk. Nem kellek neki sem. Díszletnek jó vagyok. Úgy tűnik, ez a szerepem, míg csak élek.
    Hol fognak és mikor teljesülni az én igényeim? Talán rossz helyen keresem. Talán nekem kell megalkotni, s nem várni, míg a sült galamb a számba repül.
    S megadom Thomasnak amit kér, ez a legkevesebb, amiért nélkülöznie kellett a családját.
    - Nem akarok beleszólni, mit csinálsz. A költözésbe, vagyis annak nem megvalósulásába is belemegyek – ez fáj a legjobban. Mintha leprás lennék, úgy kerül mindenki. – Egy kérésem van. A gyámhatóság rendszeresen jön majd ellenőrizni, vagyis valamilyen nyomot kéne hagynod a házamban, és néha úgy tenni, mintha jönnél-mennél oda. A házvezetőnőt majd lerendezem – egészen összetört és szomorú a hangom. – Beszélek apánkkal, hogy találkozhassatok. És a címedet is szeretném elkérni, ahol most laksz.
    Meghökkenve nézek rá, majd szomorú mosollyal megrázom a fejem.
    - Akkor nem is fontos – a mappát keresem.
    - Köszönöm, hogy eljöttél. És örülök, hogy beszélgethettem veled – bár ismét sérültem, a találkozás mégis jó eredménnyel zárult, én pedig ezért jöttem. Az jó, nem?
    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Riverside Drive

    on Vas. Dec. 03 2017, 22:55

    Elgondolkozva pillantok le az aktára. Talán számomra is tartalmazna új információkat. Biccentek, majd megnézem, mi áll benne. Jobb, ha nálam van, mert kíváncsi vagyok a tartalmára. De egyszerűen nem bírom nézni, hogy alig tudja tartani magát.
    - Csillagnak lenni képesség? - kérdezem, de csak azért ilyen cinikusan, mert szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy úgysincs magánál, vagy legalábbis percek múlva nem lesz.
    Ennek ellenére azért elég részletesen el tudja mondani, hogy mi fog történni a gyámüggyel.
    - A gyámügy soha, egyszer se jött ki, hogy ellenőrizze, mi van velem. Nincs rá kapacitásuk. De jó, ezt majd megbeszéljük. És nincs mit. Én köszönöm, hogy vállalod. De most hajtsd előre a fejed a térdeid közé, hogy menjen bele egy kis vér - vezényelem, és ha nem akarná csinálni, akkor a hajába túrok, és előre döntöm finoman a testét, miközben fél kézzel már hívom is Briant, mert egyre jobban kezdek megrémülni, hogy valami nagyon rossz dolog fog történni vele, ha nem csinálunk valamit.
    Mikor elindultam ide, előre szóltam Briannek, hogy hová megyek, hogy kivel találkozom, és remélem, figyeli a telefonját, mert nagy szükségem van most rá. Ha felveszi, azért igyekszem nyugodtan beszélni.
    - Szia... Van egy kis probléma. A bátyám elég szarul van, és fogalmam sincs, mit csináljak vele. Mindjárt elájul és mindját felrobban benne a mágia egyszerre... Ide tudnál jönni? Kérlek... - teszem hozzá kicsit elveszettebb hangon, mint szerettem volna.
    Ha igent mond, elmondom neki, hogy a parkon belül pontosan hol vagyunk, és ha letettük, Nate-hez fordulok.
    - Próbáld meg felfelé nyomni a fejed - tanácsolom, és ha megteszi, én lefele nyomom. Ez remek módszer volt mindig is, ha valakit magához kellett térítenem egy bad tripből, vagy csak úgy, mert kiütötte magát, és nekem is segített. De kb pont ennyit tudok az elsősegélyről. Súlyos hiányosság...
    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Riverside Drive

    on Kedd Dec. 05 2017, 22:20

    to Thomas
    Fojtottan felnevetek a visszakérdezésre.
    - A fekete lyuk része valószínűbb.
    Aztán csak sóhajtok ismét. Az segít. Megtörténik az, ami általában megesik velem, ha többórás műtéten vagyok. A holtponton való átlendülés helyett a robotpilóta kapcsol be, s dolgoztat mindent bennem. Valahol jó, mert belül arra igyekszek figyelni, hogy normalizálódjon az állapotom.
    Ismét megrándul a szám széle. Annyira nagyon nem akar hozzám költözni. Aztán elengedem a kérdést, emésztettem hasonlókon magamat, feleslegesen. Megvan Thomasnak a saját élete.
    - Rendben, majd megbeszéljük. Nem szükséges - hárítom, hogy hajoljak előre. – Nem fog segíteni ezen.
    Meglep az érintése, a feszültségem enged valamelyest.
    - Tényleg nem szükséges - felelem halkan. - Pihenek egy keveset, és majd hazamegyek.
    Aggódik értem. És ezt nem jelenet rendezésével, az idegeimen való táncolással fejezi ki. Egy napon belül Thomas már a második, aki emberi módon fejezi ki a törődését. Elnémulok, ahogy a telefonban beszél. Nyelek egyet és egy nagy sóhajjal ismét megkönnyebbülök. Apámmal való beszélgetésemen volt ilyen. Mennyire hiányoznak nekem ezek! Össze kell szednem magam. Mélyet lélegzek, s most, hogy nincs feszültség, enged is a rosszullét, teret adva a kimerültségnek, mint legutóbb. Nagyszerű, mindegy mitől, de valamitől megint ki fogom ütni magam. Inkább, mint hogy elszabaduljon az erőm. Legszívesebben letépném a karperecet, kezem már fél perce azt babrálja, tudattalanul.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Riverside Drive

    on Kedd Dec. 05 2017, 23:02

    Hosszú volt a nap, rengeteg minden történt rövid idő alatt, és még mindig nincs vége. Reggel hosszan beszélgettünk Tommyval, és miután megegyeztünk, hogy hozzám költözik, elmentünk a dolgaiért. A lakásban viszont újabb meglepetések értek minket (első sorban Thomast) és minden egyre csak bonyolultabbá vált. Titokban örültem, hogy a nevelője kikerült a képből, de a helyén megjelent a fiú igazi “családja”, ami nem engedett megnyugodni. Féltettem őt az apjától, akiről most már teljes biztossággal tudtam, kicsoda, de nem zárhattam el a Montgomeryktől, ha találkozni szeretne velük.
    A délután nagy részét a tetőn töltöttük, ahol az idő nagy részében csak néztem őt, ahogy cigivel a szájában fel-le mászkált.Szerettem volna segíteni neki feldolgozni mindezt, de nem tehettem sokat, hagynom kellett neki átgondolni a dolgokat. Aztán jött egy telefonhívás, és mikor letette elmondta, hogy találkozik a bátyjával. Nem igazán szóltam bele, csak megkértem, hogy mondja el, hol lesznek és megígértettem vele, hogy szól nekem, ha baj van. Aggódva engedtem el, és mikor egyedül maradtam a házban, nem is tudtam igazán figyelni semmire.
    Most a kanapén ülök egy nagy bögre gőzölgő teával, és a tévét nézem. Valami sorozat megy benne, de annyira nem érdekel, hogy azt sem tudom, miről szól. Csak jobb úgy ücsörögni az üres házban, hogy nincs teljes csend. Mikor csörög a telefon szinte azonnal felveszem. Egy pillanatig sem hezitálok, megígérem Tommynak, hogy azonnal ott leszek, és miután elmondja, pontosan hol vannak, letesszük a telefont. Cipőt és kabátot húzok, majd odateleportálok, ahol gondolom, hogy épp vannak. Egy kicsit elvétem, nagyjából 50 méterrel, de azonnal meglátom őket, és pillanatokon belül odaérek hozzájuk.
    - Itt vagyok. Mi történt? - vetek egy pillantást Tommyra, hogy tudjam, hogy ő rendben van, majd a másik mágus felé fordulok és szemügyre veszem őt. Látom, hogy vele nem stimmel valami, és gyorsan rájövök, hogy mi a baj. Érzem az erejét, a kimerültségét és mindent.
    - Natheniel, ugye? - lépek elé, és kezet is nyújtanék, de nem hiszem, hogy most sok kedve vagy ereje lenne az ilyen formalitásokhoz - Brian Cox vagyok, hívhat Briannek. Teljesen kimerült, ennie és pihennie kell. Ért engem? - közlöm vele lényegre törően, kissé lehajolva, hogy közelebb legyünk egymáshoz magasságban. Aztán Thomasra nézek, két pillanatig töprengek, majd döntök.
    - Menjünk haza! - nyújtom a kis nephilimem felé az egyik kezem, a másikat pedig a bátyja vállára teszem, és amint mindkettejüket fogom, hazateleportálom magunkat. Sikerül úgy érkeznünk, hogy Nathaniel a kanapén üljön, és ne zuhanjon a földre mikor kikerül alóla a pad.
    - Maradj mellette, mindjárt jövök! - szólok Tommynak, majd kisietek a konyhába, út közben ledobva a kabátomat az egyik székre. Töltök egy pohár vizet, és magamhoz veszek egy csomag sós kekszet, ezekkel megyek vissza hozzájuk. A poharat Nathaniel kezébe nyomom és határozottan utasítom rá, hogy igya meg a tartalmát, majd a kekszet is odaadom neki. Nem ér sokat, de időhúzásnak jó.
    - Főzöl neki valami táplálóbbat? Én legfeljebb egy szendvicset tudok összedobni, vagy rendelhetünk valamit, ha nincs kedved pepecselni - fordulok Tommyhoz egy kicsit elveszetten. Pontosan tudom, mit kell tenni, hogy hogyan tudunk segíteni a testvérének, de mivel nem tartok itthon túl sok ételt, ez a része egy picikét problémás.
    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Riverside Drive

    on Csüt. Dec. 07 2017, 22:18

    Elutasítja a segítséget, pedig tuti, hogy jobban lenne tőle, én legalábbis mindig jobban vagyok, de ha nem, hát nem. Visszahúzom a kezem, és miután leteszem a telefont, elmondom neki, mi fog történni.
    - Értünk jön a barátom. Ő is varázsló, és baromi okos, rögtön tudni fogja, mi a teendő.
    Tekintetem a kezére téved, mert egyedül ez mozog rajta. Szúrós szemekkel nézem a karkötőt. Még mindig nem egészen fejlettek a mágikus érzékelőim, de azt tudom, hogy az a valami jelentős erővel bír.
    - Mi van a csuklódon? - kérdezem meg végül, hogy elteljen az ídő.
    Míg Brian ideér, a számat rágcsálom belülről, és a telefont szorongatom, pedig már rég letette. Mikor megérzem a jelenlétét a parkban (ezer közül is felismerném), felemelem a karom, és intek neki. Amint odaér hozzánk, legszívesebben a nyakába ugranék, annyira megkönnyebbülök.
    - Nem tudom, csak... - kezdek bele a magyarázatba, de erre semmi szükség. Látom Brianen, hogy azonnal tudja, jobban is, mint én, hogy mi a helyzet. Csodáló és bízó szemekkel nézem, ahogy megszólítja a bátyámat, pedig nem is tudja, mi történt az imént, mégis olyan nagyon kedves és udvarias, és gondoskodó... Pontosan ezért szerettem bele annyira gyorsan és végzetesen. Mert rólam is éppen így gondoskodott, pont akkor, amikor senki mást nem érdekeltem. Azonnal meg akarom ölelgetni! De ehelyett csak megfogom rögtön a kezét, amint felém nyújtja.
    A másik kezemben a dosszié van, amit rögtön le is teszek a dohányzóasztalra, amint hazaérünk. Máris sokkal nuygodtabb és magabiztosabb vagyok. Most már minden rendben lesz, egészen biztos vagyok benne. Leülök Nate mellé, és míg Brian kiszalad, megszólalok, hogy oldjam a feszültséget.
    - Hát... Itt lakom. Van bent egy háló és egy fürdő... Azok ott a cuccaim. Ma hoztuk el őket - mutatok a kicsomagolatlan dobozokra és bőröndökre a nappali sarkában, amikhez egyszerűen nem volt idegrendszerem, és szerintem Briannek sem, míg távol voltam.
    Amint szerelmem visszatér, azonnal kiosztja az újabb utasításokat, én pedig teljesen elolvadok tőle.
    - Persze. Csinálok valami gyorsat - felelem, és már pattanok is fel. - Ja, csak hogy legyen témátok: mostantól Nate lesz a törvényes gyámom. Ott vannak a papírok - mutatok a világosbarna mappára az asztal sarkán, Brian kihűlt teája melett.
    Kint a konyhában benézek pár szekrénybe, és végül a konzerveinket és a kis maradék fehérbort elnézve egy rizotto mellett döntök. Hamarosan halk csörömpölés, sercegés és ilyesmi hallatszik a konyhából, majd finom illatok kezdenek el szálldosni. Fülelek, hogy miről folyik a társalgás, de igazából örülnék, ha kicsit megismernék egymást.
    Bár, még én sem igazán ismerem Nate-et.
    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Riverside Drive

    on Csüt. Dec. 07 2017, 23:20

    to Thomas & Brian
    Talán inkább mégis vissza kéne mennem, az jobb lesz. Ahogy Thomas beszél arról, aki érkezik, aki a BARÁTJA, olyan szeretettel és csodálattal teli. Jó látni, hogy van még valakinek része ebben és hogy mennyire szerencsés a barátja.
    - Karkötő – aztán rájövök, hogy ezt ő is kitalálta, nem véletlenül kérdez rá a többi részére.
    - Nem tudom uralni az erőm. S mivel erős is, így amíg meg nem tanulom kezelni, addig ezt hordom.
    Most valahogy jó beszélni, tudatomnál tart, vagyis inkább éberen. Tartok attól, ha elájulok, nem fog jó dolog történni. Pedig ha tudnám, hogy éppen az segítene, ha pihennék egyet...
    A törődő határozottság és valami más, együttesen elnémít, csak enyhén bólintok az érkező szavaira. Értem.
    A teleportálás annyira hirtelen történik, mint ahogy a fiú megérkezett. Aki lehet akár éppen olyan idős, mint apám. Nem ájulok el, ahhoz túlzottan tartok a következményektől, vagy sokkalta inkább a teleportálás gyorsasága miatt nem érzékeltem semmit.
    Körbenézek, legalábbis amennyit látok a szemeimmel, aztán a bőröndökre téved a tekintetem és a dobozokra. Egyszerre értem és nem értem.
    - Hogy érted, hogy elhoztátok? – Valamit nem értek, nem fér bele a képbe, de most képtelen vagyok utánamenni, mi is az. – Otthonos – jegyzem meg, most érezve igazán a kimerültséget. Kezem még mindig a karkötőn. Nagyon le akarom venni, de nem tehetem meg.
    - Nem szükséges fáradni értem. Taxit hívok és hazamegyek – merthogy én is makacs vagyok, volt kitől örökölnöm. – Köszönöm, hogy ennyit fáradtok értem. Fárad értem.
    A hozott holmikra meredek. Semmi nem menne le a torkomon, szerintem azonnal visszaköszönne akár csak egy korty is. A kezem remeg, mint mikor apámmal voltam. Nem szeretem, ha remeg a kezem, hiszen ezzel műtök.
    Bámulok Thomasra a mondatra, s magamban megköszönöm a döntését. Majd ha jobban leszek, akkor kimondva is.
    - Nathaniel... Montgomery – nyújtom a kezem a férfi felé. – Thomas bátyja. Ön pedig ezek szerint Thomas... barátja? – van olyan szó, hogy fiúbarátom? Szerelmet kellett volna mondani? Nem értek én ehhez, most meg végképp nem.
    - Thomas azt mondta, hogy Önhöz akar ... – elúszik a szoba egy időre, elhallgatok. – költözni.
    Megnézném alaposabban, de jelenleg a poharat is csak támasztom a combomon, mint ahogy a ropogtatnivaló is pihen az ölemben.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Riverside Drive

    on Vas. Dec. 10 2017, 18:21

    Nathaniel konok egyéniségnek bizonyul. Nem akarja elfogadni a segítséget, inkább haza akar indulni, de ilyen állapotban nem engedem sehová.
    - Semmi szükség arra a taxira. Csak ülj ott tovább és pihenj egy kicsit! Mindenki rosszabbul jár, ha elindulsz és aztán elájulsz a taxiban. Engedd, hogy segítsünk! - próbálok hatni rá, de nem könyörgök. Határozottan beszélek vele, ezért az utasításaim inkább parancsnak míg kérésnek hangzanak, de így több esély van rá, hogy meg tudom győzni. Amit Tommy mond, arra felvonom a szemöldököm. Szóval erre megy ki a játék.
    - Nos… ha bárkinek is a gyámja szeretnél lenni még ebben az életben, azt javaslom, hogy idd meg azt a vizet! - fordulok vissza Nathaniel felé, miután vetettem egy pillantást a dossziéra az asztalon. Kezet nyújt nekem, én pedig elfogadom a gesztust, annak ellenére, hogy már bemutatkoztam neki.
    - Brian Cox. Igen, Thomas párja vagyok - bólintok türelmesen, de kezd idegesíteni a férfi ellenállása. Miért tereli a szót, amikor annyira rosszul van, hogy alig tud beszélni?
    - Valóban megkértem őt, hogy költözzön ide. Nem akartam visszaengedni a nevelőjéhez. De már értesültem róla, hogy ezt a problémát a kedves édesapa már elhárította - húzom össze a szemeimet, és újra végigmérem a mágust. Továbbra is pocsékul fest - Természetesen továbbra is szeretném, hogy Thomas velem lakjon, ha ő is így érez - teszem hozzá, mielőtt azt feltételezné, hogy Daniel eltűnésével érvénytelenné váltak az elképzeléseim. Mindentől függetlenül örülnék, ha Tommy velem maradna.
    - Újra megkérlek, Nathaniel, ha jobban akarsz lenni, idd meg azt a pohár vizet és egyél valamit! - váltok vissza hirtelen a gyorsabb megoldást igénylő ügy témájára. A hivatalos ügyekről beszélgethetünk akkor is, ha jobban lesz, de ha nem hajlandó egy ilyen egyszerű dologra sem a saját jóléte érdekében, akkor akár ki is tehetem az utcára, az sem okoz különbséget. Vagy kiüthetem, hogy aludjon egy kicsit, de akkor hiába küldtem el szegény angyalkámat főzni.
    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Riverside Drive

    on Hétf. Dec. 11 2017, 00:59

    to Thomas & Brian
    Ennyire rossz lenne a helyzet? Tény, hogy ilyen állapotban inkább fogtam magam ügyelet közben és az orvosi köpenyt magamra húzva, aludtam, míg engedte a munka.
    - Rendben – nem bólintok, inkább csak szóban válaszolok.
    Ismét a vízre pillantok, de egyszerűen nem megy, hogy egy kortyot is igyak. Azt érzem, hogy nem tudnám lenyelni. Megfulladni meg nem szeretnék.
    Nem emlékszem, hogy teljesen bemutatkoztam neki, vagy mégis? Inkább kétszer, mint egyszer sem. És igen, a párja.
    Néma kongással visszhangzik a fejemben két szó édesapa, elhárította. El is tolja a reakcióidőt, mert kábán ugyan, de összeáll a kép, mit is jelent az, elhárította. Ugye nem?
    - Azt szeretném, hogy Thomas ott lakjon, ahol jól érzi magát – nem, még véletlenül sem azt mondtam, hogy ahol szeretne. Mert igen, fáj, hogy nem hozzám költözik, de meg is értem. Hiszen van, akivel inkább lenne együtt. Egy életre. Megrándul a szám széle.
    Erélyesebb hangra vált, és én csak nézem a poharat. Mintha maga a Mount Everest lenne előttem. Nem fogom tudni meginni, egy korty sem fog lemenni. Megfogom a poharat még jobban, a remegő kezem odatalál azért a számhoz és megpróbálok kortyolni. Nem megy, lenyelni nem tudom. Várok pár lélegzetvételt, aztán lenyomom a torkomon az első kortyot, aztán a másodikat is. A pohár felénél levegőt kell vennem, és megáll a kezem. Szánalmasnak lenni utálok, ezért vagy most vagy soha, egyben lenyelem a maradék vizet.
    - Köszönöm – nem érzem, hogy jobb lenne, de nem is most fog. A kekszek felé vándorol a kezem, és veszek belőle, rágcsálom.
    - Sajnálom, hogy ilyen kellemetlenséget okozok – bár halkan mormogom, azért érthetővé próbálom tenni. El szeretnék innen tűnni, hagyva őket élni az életüket, ne az én nyomorommal foglalkozzanak.
    Eszek pár kekszet, de az idő eltolódik, amit rövid időnek érzékelek, az van pár perc is.
    - Hogyan ismerkedtek meg? – Magázom, fogalmam sincs, hány éves lehet, hiába néz ki nálam fiatalabbnak. Mozog a szoba, a hullámok néha örvénybe fordulnak.
    avatar
    Brian Cox

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 78
    Foglalkozás : Képkereskedő, Galériatulajdonos

    Re: Riverside Drive

    Yesterday at 23:21

    Végre sikerül rávennem, hogy igyon, ami okoz egy kis megkönnyebbülést. Már kezdtem felhúzni magam a makacsságán, de szerencsére nem húzta addig az időt, hogy kiboruljak. A legrosszabb, amit valaki ilyen helyzetben tehet az, ha nem fogadja el a segítséget. Az nagyon bosszantó tud lenni.
    Elégedetten nézem, ahogy elfogy az összes víz, és a kekszet is ropogtatni kezdi. Végre jó úton haladunk.
    - Nagyon szívesen. És ne aggódj, nem okozol gondot. Ha nem alakult volna így, most ott ülnék azon a kanapén és nem csinálnék a világon semmit, míg Tommy hazaér - vallom be neki, hogy megnyugtassam, majd az egyik fotelhez lépek és leülök oda, magamhoz véve a vaskos dossziét az iratokkal. Ám mielőtt vethetnék rá egy pillantást, olyan kérdést kapok, amire hirtelen nem tudom, mit feleljek. Mégsem mondhatom neki azt, hogy az öccse eladta nekem a vérét. Azt pedig főleg nem engedhetem, hogy kinyomozza, mennyire nevetséges összegről volt szó, azzal minden összeomlana. Még a kedvesemmel sem beszéltük ezt át, de vele lassan ideje lenne tisztáznom, amit tettem. Azonban ezt sem most fogom megtenni. Várnom kell, amíg kicsit ülepszik ez a felfordulás.
    - Thomas egy éjjel félholtan beesett az ajtómon. Nagyjából olyan állapotban volt, mint te most. Segítettem neki - válaszolok, leengedve a mappát az ölembe. Nem látszik rajtam, hogy haboztam volna, gyorsan megoldottam a helyzetet, minden feltűnés nélkül. Amilyen állapotban van, esélye sem volt észrevenni akármit, még ha adtam is jelet a bizonytalanságra.
    - Miért te leszel Tommy gyámja? Mi van az apátokkal? - teszek fel most én egy kérdést. Ezt eddig nem egészen értettem, és kíváncsi vagyok, mégis milyen logika áll a háttérben.
    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Riverside Drive

    Today at 20:50


    to Thomas & Brian
    Ráemelem tekintetem. Nem csinálna. Talán tényleg túllihegtem mindent a húgom körül. Mély levegőt veszek, és aztán kiengedem. Aztán meg döbbenten nézem, még a kezem is megáll a keksszel a kezem, ahogy látom felvenni a mappát.
    - Talán jobb lenne előbb megkérdezned Thomast – de aztán elhallgatok. Ez is kettejükre vonatkozik, ha meglátja esetleg Thomas, hogy a mappát olvassa a férfi. Így felteszem a kérdésem. Nem kellett volna. Vagy talán mégis. Azt szeretném, ha biztonságban lenne ezentúl az öcsém.
    - Sokszor... – nyelek egyet, kontroll alatt akarom tartani az ébrenlétemet. – történik vele ilyesmi?
    És olyan kérdést tesz fel, amire voltaképpen nem tudok válaszolni. Mert nagyon kényes terület.
    - Amikor megtudtam, hogy Thomas az öcsém, megkértem apámat, hogy én lehessek a gyámja. Szeretném, ha jó lenne neki – megdörgölöm a homlokom, ami egyáltalán nem segít, a kekszről abban a pillanatban el is feledkeztem, mikor letettem.
    - Ez így nem lesz jobb. Jobb, ha hazamegyek. Köszönöm az eddigi segítséget – de felállni? Az nem fog egyből menni. Amíg próbálkozom, addig érkezni fog a taxi is. A zsebem felé nyúlok, hogy megkeressem a mobilomat, sikerül meg is találnom, s a kezembe véve, keresni kezdem a számot. Még ha látnám is, mit csinálok, úgy menne is... így azonban a készülék, a kezemmel együtt, kezd csak egy paca lenni, vagyis kettő, a világos pacában egy sötétebb paca, ami világít. A kezem remegése még jobban hozzáad a feldolgozhatatlan érzéshez.


    Sponsored content

    Re: Riverside Drive


      Pontos idő: Csüt. Dec. 14 2017, 21:57