Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Today at 20:53

» Törölt karakterek
by Admin Yesterday at 15:14

» Cox Gallery - Brooklyn
by Admin Yesterday at 15:02

» Inwood Hill Park
by Thomas Mackenzie Csüt. Okt. 19 2017, 21:34

» Broadway
by Vitaly Rayt Csüt. Okt. 19 2017, 05:40

» Battery Park
by Thomas Mackenzie Kedd Okt. 17 2017, 22:33

» Brooklyn Közkönyvtár
by Garrett Seabrooke Hétf. Okt. 16 2017, 16:59

» Daryl's Loft
by Allena Rhys Szomb. Okt. 14 2017, 19:34

» Játékostárs kereső
by Aires Emerson Szomb. Okt. 14 2017, 10:10

» Trade Fair
by Alan Bret Csüt. Okt. 12 2017, 22:00

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    St. Nicholas Terrace

    Share

    St. Nicholas Terrace

    on Szomb. Okt. 03 2015, 22:55



    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Harcos
    Udvar (Királyság) : Kitaszított
    Kor : 517
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: St. Nicholas Terrace

    on Szer. Dec. 09 2015, 19:47


    Fehér és Fekete...





    A reggeli kocogás állítólag nem tesz jót az embernek. Ja, hogy én nem vagyok ember. Igényem van a mozgásra, bár egy vágtatással a tündérek birodalmában, semmi sem érhet fel. Hogy mennyire lett zavaros az életem? Kicsit jobban, mint vártam. Vagy szerettem volna? El akarok válni, nyügnek érzem már az egészet, ami jó mókának indult. Viszont nem hagyhatom félbe a tündérré válásukat, mert részemröl is egy csinos szabályszegést jelent, ami nem koktéliszogatást eredményez Ibizán. Eléggé magamba fordultam, morgások nélkül. Gondolkodom.
    A találkozás felkavart és felrázott. Talán ideje lenne túllépnem a fájdalmon, elég régóta volt. Nehezen megy. Az elmúlt hónapban sorra okoztam meglepetéseket, nem érdekelt. Tündér szeszélyembe kiválóan belefért.
    Lassítok a korlátnál, sétálok egy ideig, nem, mintha szükségem lenne rá. Átmászok a korláton és a mélység fölé lógatom a lábam, aztán rágyújtok. Nem fogom magam a mélybe vetni, hiszen már félig halott vagyok. Nem rejtem a szemem színét, és ilyen kora hajnali, hüvös órában, a kutya sem jár erre. Elpöccintem a cigit.
    - Baszki, bocs, nem akartam. – mozgást látok, és azt is, nagy eséllyel, pont rá pöcköltem a bagót.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: St. Nicholas Terrace

    on Szer. Dec. 09 2015, 20:39

    To Damien

    Úgy döntök, hogy lemegyek a halandók világába egy kicsit körülnézni, egy kicsit gondolkodni, mert itt nem lehet. Itt még a falnak is füle van. Néhány perc múlva, már a friss, reggeli, szabad levegőn sétálok. Nincs jobb egy kis reggeli sétánál. Mosolyogva nézem a gyerekeket az utcán, már korán reggel lent mászkálnak, sportolnak. Ilyen korban még az embereket öröm nézni, ilyenkor megértem Istent miért szereti őket. De amikor felnőnek? Undorítóak, tiszteltet a kivételnek. De sajnos az a kivétel nagyon kevés. Az egész világ más lenne, ha még a fivérünk velünk maradt volna, és nem száműzik. Minden jobb lett volna, akkor talán nagyobb figyelmet kapunk az Urunktól, és nem csak a parancsokat teljesítjük, úgy, hogy még valaki nem is látta a Teremtőt. Csodálkozom, hogy a fiatal hisznek-e benne. Ha nem is, nem mernék ezt nyíltan elmondani, mert akkor száműzetés lenne a vége, aztán én meg megölném őket. Az életem során, csak egyetlen egy dologba vagyok teljesen biztos, hogy az Úr az én teremtőm. A gondolkozásból egy cigaretta zökkent ki. Valaki rám pöccintette. Meghallok egy hangot, a cigi dobáló. Fagyos tekintettemmel a szemébe nézek, egy szerencséje van, hogy nem a kedvenc felsőm van most rajtam.
    - Te nem halandó vagy. Érzem a srác energiáján, hogy nem az.

    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Harcos
    Udvar (Királyság) : Kitaszított
    Kor : 517
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: St. Nicholas Terrace

    on Szer. Dec. 16 2015, 19:26


    Fehér és Fekete...





    Hm. Talán az elsö lény életemben, aki nem azzal kezd, bunkó vagy Bugsy. Lustán emelem rá a tekintetem, ha ö tud nézni, én is. Felemás színü íriszeimmel, ami nem közönséges létezök számára egyböl leadja a tutit, ki is vagyok. Vadász, halál „angyala”. Angyal. Jah, az én drága egyik felmenöm biztosan az volt.
    - Csodálatosan brilliáns az intelligenciád. – én meg kedves jellemü, jó szokásom szerint. Ami mostanában annyira nem is súrolja a tapló szintet, legfeljebb a bunkót. Már nem érdekelnek a játszmák és a viták, valahogy elfáradtam. Régen nem voltam ilyen, legalábbis ennyire nem.
    - Jöttél démonokkal játszani? Van pár, mióta nem fülik a fogatok, hogy letegyétek a glóriát és lenézzetek. A Nagy Háború felébresztett jó pár szunyókáló atyafit. Anyalányt. – megtámaszkodom tenyérrel a korláton, kétoldalt, félrebiccentett fejjel nézek a másikra.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: St. Nicholas Terrace

    on Szer. Dec. 16 2015, 21:49


    Damien & Gadreel


    V Vagy bátor a srác, vagy nagyon ostoba, vagy egyszerűen azt hiszi, hogy egy kis őrangyal vagyok, aki nem fog neki visszaszólni, megfenyegetni, esetleg bántani. Aki vigyázni fog, hogy az ő kis lelke ne sérüljön meg. Hát nem.
    - Nem ajánlom neked, hogy még egyszer tiszteletlenül beszélj velem barátom. Én nem a játszótársad vagyok. Ha velem beszélsz, add meg a tiszteletet, vagy kínok között fogsz meghalni. Szögezem neki a szavakat, vészjósló tekintettel.  Kisfiam, rossz angyallal beszéltél tiszteletlenül, a legrosszabbal.
    - Attól függetlenül, hogy ti nem látjátok, mi itt vagyunk. De nekünk nem csak a ti kis aprócska világával kell foglalkoznunk. Ott van a miénk is. Meg amúgy se kellünk mi, a kisebb démonokhoz, őket elintézitek ti. Mi csak akkor jövünk, ha egy nagyobb rangú démont kell eltenni láb alól. De nem fogok neked magyarázkodni, ameddig nem tanulod meg a tiszteletet nem vagy rá méltó. Nincs rosszabb, mint egy ilyen kis ficsúr, aki nem tudja, hogy hol a helye. De meg fogom neki mutatni, ha továbbra sem adja meg a kellő tiszteletet.





    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Harcos
    Udvar (Királyság) : Kitaszított
    Kor : 517
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: St. Nicholas Terrace

    on Hétf. Dec. 21 2015, 21:05


    Fehér és Fekete...







    Felvonom a szemöldököm a válaszára.
    - Mint ahogy azt sem ajánlom neked, hogy te tiszteletlenül beszélj velem, nem barátom. Én sem a játszótársad vagyok. Ha megadod a tiszteletet, meg is kapod. Semmi üdvözlés, tiszteletadás, csak egy „Te nem halandó vagy.” odaböfögés. – még a hanghordozását is utánzom. - És még én vagyok a bunkó.
    Egy tündérnek beszólni és lenézni az erejét, öreg hiba. De hát az angyalok mindig is ilyenek voltak.
    - Nektek alapban semmi keresnivalótok a tündérek világában. –  rántok vállat. – Az emberek világát meg leszarom. Nem az én dolgom pátyolgatni öket. Á, kényelmes. Milyen gyakran fordul elö nagyobb démon? A köztes idökben hárfáztok? Te sem adod meg a tiszteletet, továbbra sem, ugyan miért adnám meg neked?
    Patthelyzet. Felnevetek. Annyira mulatságosak tudnak lenni az angyalok. Végül is, a rokonaink, ha úgy veszem.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: St. Nicholas Terrace

    on Pént. Dec. 25 2015, 09:46


    Damien & Gadreel


    Óbarátom, nagyon nagy hibát követtél el, kíváncsivá tettél. Kíváncsi lettem, egy tündér erejére, hogy mit érnek egy angyaléval szemben. Pedig csak azt terveztem, hogy lejövök és sétálok egy kicsit az emberek között, de hát szerencsére nem így lett.
    - Miért, ha tiszteletlenül beszélek veled mi lesz? Lerajzolsz vagy mi? Kis rohadék.
    - Hát egy ciki csikk után ne is várj tőlem semmit. Mindig az erősebbnek és az idősebbnek kell megadni a tisztelet nem, gondolod? Miközben beszélek, az energiám hirtelen lobban fel, aztán szépen lassan kavarog körülöttem. Ez nem az a tipikus tiszta angyali energia, ebben van valami gonosz. Ettől az erőtől senki nem lesz jobban, senki nem talál békességet. Ez az energia, félelmet kelt.
    - Látszik, hogy nem tudsz semmit a démonokról, és az angyalokról sem. Először tanulmányozd a dolgokat, aztán játsszál vadászosat. Megmutathatom, hogy miért add meg nekem a tiszteletet. Az összes energiámat szabadon engedem, olyan mintha szinte megnőtt volna az alakom, ami félelmetes és tiszteletkívánó.






    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Harcos
    Udvar (Királyság) : Kitaszított
    Kor : 517
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: St. Nicholas Terrace

    on Vas. Dec. 27 2015, 19:59


    Fehér és Fekete...






    - Azt kapod, amit megérdemelsz. – a szokásos tündér felelet, értelmezze, ahogy jólesik, holott csupán csak továbbra is tiszteletlenül fogok hozzá, vele beszélni, semmi több.
    - Én legalább bocsit kértem. – vonok vállat. – De ha nem kell, hát tessék: a bocsikérés visszavonva. Nem, nem gondolom, elég hibás elképzelés. A kor és az erö még nem mentesít a tahóság alól. Annak meg tisztelet nem jár. – gyújtok rá egy újabb szálra.
    Figyelem a tüzijátékát, azt nem állítom, hogy nincs rám hatással. Nem ettöl fogok beijedni kisfiúsan. Mégis kell egy kis idö, hogy meg tudjak szólalni, addig szívom a cigit.
    - Az ostobák fitogtatják csak az erejüket. – felelem unottan végül.
    Jóízüt kacagok a tanácsára. Egy tündért okít egy angyal! Megszakadok a röhögéstöl. Közbevágok a szavaira.
    - Tartsd meg a tanács... – megáll a cigi a kezemben, még a slukkot sem tudom leszívni.
    Mindig is tudtam, hogy öntelt arrogáns faj az angyal. És én még a rokonaimnak tudhatom. Ha nem lennék félig halott, most egészen az lennék. A bennem lévö démoni rész nehezen viseli az angyali energiákat, így az angyalit tolom elötérbe, állva a sarat, de elég nehezen. A rejtözés már müködik az emberek szemében, viszont a tündéri alakom is elötérbe kerül, rövid idöre meg is jelenik, hogy aztán ismét a korláton ülve morogjak egyet.
    - Nagyszerü. – szólalok meg végre, hogy abbahagyja. Kotorászok a cigis doboz után, egy újabb szálért és az öngyújtómért. – Az már rég gáz, ha így akarsz tiszteletet valakiböl kicsikarni. És még ti nevezitek magatokat angyalnak. Csak szimplán tahó vagyok, senkivel nem kivételezek, az nem egyenlö a rossz indulattal, azon meg egy érett jellem átlép. – nézek rá hüvösen.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: St. Nicholas Terrace

    on Kedd Dec. 29 2015, 15:09


    Damien & Gadreel


    Sosem gondolkodtam el azon, hogy mi lenne, ha elbuknék. Hogy milyen érzés lenne, amikor elválasztanak a szárnyamtól. Nem lennék szomorú. Talán még mélyen legbelül, örülnék is neki. Magam is tudom, hogy nem az angyalok között lenne a helyem, ahhoz túl „gonosz” vagyok. Letört lennék, de nem azért mert elhagyom a fivéreimet, hanem azért, mert vesztettem. Utálok veszteni. Nem szabadna bántanom ezt a kis ficsúrt, még a végén tényleg szedhetem a cuccom, és költözhetek forróbb éghajlatra. Igen, a Pokolba. Nem is lenne kiért maradnom, maximum csak az egyik fivérem miatt búslakodnék, de ő is megértené. Lucifer testvérem, ha így haladok a tündérkével, hamarosan újra látjuk egymást. Segítenék átrendezni neki a törzshelyét, új bútordarabokat szereznék be neki, lecserélném a kampókat, a kínpadokat, menő bőrkanapékra.
    Forgatom a szemeimet, az első tündéres válaszán. Mondtam már, hogy utálom őket? Nem? Akkor most mondom, gyűlölöm őket. Azt hiszik, hogy mindent megtehetnek, mert van bennük egy kis angyal, egy kis démon vér.
    - Azt hiszed, hogy én bocsánatot fogok kérni? Életemben nem kértem bocsánatot senkitől, és nem is fogok. Elnevettem magam, amikor azt mondja, hogy a bocsánatkérés visszavonva.
    - Szerinted, nekem szükségem van a bocsánatkérésedre? Én azzal vagyok tahó, akivel akarok, és akkor mikor akarok. Ha meg nem tetszik, tegyél ellene. Nem válaszolok arra, hogy csak az ostobák fitogtatják az erejüket. Ez nem erőfitogtatás, ha azt szeretnék, akkor nem csak az energiámmal mutatnám meg. Látom rajta, hogy küzd az energiám ellen, de kibírja. Na, nem is gyenge. Talán még érdemes lenne életben hagyni. Ha nem fog pattogni tovább, akkor életben hagyom.
    - A tiszteletet, erő nélkül nem lehet elérni. Ha gyenge vagy, senki nem fog tisztelni. Megmondtam, hogy én nem vagyok az a „tipikus” angyal. Én vagyok a határ a démonok és az angyalok között.



    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Harcos
    Udvar (Királyság) : Kitaszított
    Kor : 517
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: St. Nicholas Terrace

    on Vas. Jan. 03 2016, 19:26


    Fehér és Fekete...







    - Akkor ne tedd, és viszont sem kapod. –  vonok vállat némileg flegmán. Ezt megbeszéltük.
    Méregetem. Teljesen olyan érzésem van, mint amikor a fagyi visszanyal, vagy amikor a tükörbe tekintek.
    - Nem vagyunk mi rokonok? Teszek rá, mit akarsz, és kispincsi sem vagyok, hogy tegyek ellene. Számomra csak tollashátú vagy az ezer, vagy millió közül. – rántok megint vállat.
    - Oda ne rohanjak meg vissza. Az ostobák szlogenje, hogy az erö a tisztelet. –  ha az erö számítana, sajtkukac lennék valamelyik molnársajtban.
    Az elöbbi mutatványa kissé kimerített. Még egy ilyen és aszott múmia leszek, elvéve minden erömet, amivel félig holt, félig élö létemet fenntartom, s nem fog maradni más, csak a puszta Vadász énem zörgö változata. Ez feldob valami mást is. Kérdésben és egyéb szabályokban
    - Azt tudod, hogy lebuktattad azt, amit védeni vagy köteles? Gratulálok, remélem, nem sokára jönnek a tollas haverjaid. –  felröhögök. És még engem tartanak baromnak. Talán pont az angyaloktól tanultuk az ostobaságot? Örülök, hogy a tündérek tesznek a törvényre, a Vadászok meg végképp.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: St. Nicholas Terrace

    on Vas. Jan. 03 2016, 19:59


    Damien & Gadreel


    Húúú, de flegma valaki. Nagyon flegma. Komolyan ki akar kapni ez a kis pisis, ha így folytatja el is fogja érni azt, hogy nem csak az energiámmal fogom támadni, hanem el fogom törni a gerincét és felakasztom valamelyik fára csúcsdíszként. Látom, hogy méreget, és ez egyáltalán nem tetszik.
    - Mit nézel ennyire? Kérdezem tőle, megemelve a hangomat. Mostanában eléggé hamar felkapom mindenen a vizet, és senki sem szereti, ha ideges vagyok. Akkor elsötétül minden, és aki miatt ingerült lettem azt óriási kínok között fogom megölni. Elnevetem magam, amikor azt mondja, hogy ugyanolyan vagyok neki, mint a többi tollas hátú. Most megmutatom neki, hogy miért nem vagyok ugyanolyan. Nem egy őrangyal vagyok, akivel így beszélhet, végrehajtó, harcos angyal, akinek meg kell adni a tiszteletet, ha meg nem kapja meg szaladjon az, aki nem adta meg. Néhány másodperc alatt előtte termek, elkapom a nyakát és a fejem fölé emelem.
    - Nem fognak jönni a tollas haverjaim, mert mindegyik fél tőlem. Én Gadreel vagyok, én mutattam meg a harcművészetet az embereknek, én vagyok az Őrzők felvigyázója. Én nem egy holmi őrangyal vagyok, én egy Trón vagyok, és ha ismered, a ranglétránkat tudod, hogy elég magasan helyezkedek el. Mondom, miközben még mindig a fejem fölé tartom, egy hirtelen ötlettől vezérelve a korláton túlra emelem ki, és a mély felett tartom.
    - Szeretsz repülni?




    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Harcos
    Udvar (Királyság) : Kitaszított
    Kor : 517
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: St. Nicholas Terrace

    on Kedd Jan. 05 2016, 19:36


    Fehér és Fekete...





    - Csak nem zavarba hoztalak, csinifiú? –   vigyorodom el. Zavarja, ez kedvemre való. Hogy dühítem, annyira nem izgat, söt!
    A nyakelkapást nem hagyom olyan könnyen, de legyengülve nem is annyira nehéz a tollaskának megvalósítani. Tolom az arcát tölem, hátha azzal elenged, és addig, amíg a maradék eröm megvan, mert levegöt venni, azt nem tudok.  Végül megfogom a csuklójánál és mellbe rúgom, nem érdekel, hogy mennyire erösen, mindent beleadok. Nem megy a varázslás sem, vagy, hogy legalább kivarázsoljam magam az ujjai közül. Nagyon nagy erövel jött nekem az elöbb, és kell idö, mire újra a mágiához tudok nyúlni.
    Levegöt annyira nem kapva, a küzdelem sem fog menni egy idö után. Félelem azonban sem a szavaira, sem a tettére nem kél bennem. Viszont a jobb kezem középsö ujját felmutatom a kérdésére. Nem fogok behódolni egy olyan angyalnak, aki megszegte azt a szabályt, amit még mi is betartunk. Az azonban aggaszt, hogy valóban senki nem jelenik meg, nem történik semmi.
    Egy angyallal kukoricázni nem a legbölcsebb döntés. Az arroganciát viszont nem türöm.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: St. Nicholas Terrace

    on Szer. Jan. 06 2016, 16:22


    Damien & Gadreel


    Csak egy gúnyos mosoly a válaszom a kérdésére. Meg fogom ölni. Letépem azt a tuskó fejét, és fel fogom kötni egy fára a teste mellé. De előtte megkínzom igen, meg fogom kínozni. Addig fogom hagyni, hogy szenvedjen ameddig ő nem, könyörög azért, hogy megöljem. Ezzel a tettemmel el is fogom érni a célom, azt a célom, hogy lebukjak. Drága testvérem, nem sokára megyek utánad. Nem engedem el, az arctolás ellenére sem, de arra már igen, amikor mellbe rúg. Kicsit hátra csúszok, és az egyik kezemet a mellkasomra teszem.
    - Ez az, gyerünk. Támadj te is vissza. Csak úgy az élvezetes. Nevetek fel szinte már őrülten, az energiám csak úgy áramlik körülöttem. Mikor megkapom a középső ujjas válaszát, akkor a nyakamat kiroppantom. Nem fogom használni az erőmet, ez ellen a kis ficsúr ellen. Szépen lassan sétálok felé, a tekintetem vészjósló, ez a szituáció úgy nézhet ki, mint amikor a vad csapdába ejtette az áldozatát, az erőmmel egy falat képezek magunk köré, hogy a halandók ne is lássanak minket. Az óriási szárnyaimat kitárom, és néhány centivel előtte állok meg. Harcos angyal vagyok, a legerősebb és a legveszélyesebb.
    - Most meg foglak ölni, de előtte lehet egy utolsó kívánságod. Sziszegem az arcába a szavakat, nagyon jól fogok szórakozni.







    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Harcos
    Udvar (Királyság) : Kitaszított
    Kor : 517
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: St. Nicholas Terrace

    on Csüt. Jan. 07 2016, 18:52


    Fehér és Fekete...




    Amíg el nem enged, addig csupán a lelkemben érzem a kínt, ahogy az angyali oldalam igyekszik védeni a démonit az energiájától. Érzem, ahogy átjár, a földre hullva, levegöért kapkodva azonban érzem, ahogy a tüz emésztett a fizikai testemböl is. Minden egyes másodperc az energiájában töltve, emészt belölem, már nem tudok felállni, vagy a szemem kinyitni. Nem megy.
    A korlátnak még neki tudom dönteni a hátam, így már könnyebb lesz a bemutatás.
    Félek? Mondhatni. Egy ilyen erejü angyal energiája emésztö. Az elmúlt több, mint száz évben nem a kedvességemröl voltam híres, talán meg is érdemlem.
    - Neked... szarabb lesz. – vigyorodom el, érzem, ahogy az égett bör húzódik az arcomon.
    Fáj mindenem, legszívesebben ordítanék, de nem adom meg neki ezt a luxust. Kinyitom a szemem rá, de már csak az egyikkel látok. Valahogy fulladozni jobb élmény volt, mint érezni az egész állapotot.
    - Fordulj fel. – utolsó kívánságnak megfelel. Azt hiszem.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: St. Nicholas Terrace

    on Csüt. Jan. 07 2016, 21:09


    Damien & Gadreel


    Felnevetek, ahogy meglátom, hogy a földre esik. Nem is lesz ez olyan nehéz, mint gondoltam. Meg se erőltettem magam és már a földön van? Elkeserítő. Pedig már beleéltem magam, hogy lesz egy kis jó harc, egy kis élvezet, és nem fogok unatkozni. De ezek szerint tévedtem. Túl gyenge ahhoz, hogy az erőm közelébe is érjen. De legalább van olyan erős, hogy felfogja az energiáim nagyságát, és tudja, hogy innen nem fog távozni élve. Kellett neki tuskónak lennie, ha nem lett volna, akkor nem bántottam volna. Jó, de bántottam volna akkor is, csak abban az esetben gyorsan öltem volna meg, de így? Ezért jó sokáig fog szenvedni. Mosolyogva nézek le rá, ahogyan a korlátot támasztja a hátával. Majd amikor kiejti a száján, hogy nekem rosszabb lesz, elnevetem magam.
    - Miért lenne rosszabb? Nem tudom, hogy ki van a földön, te vagy én? Jobbra számítottam tőled, de annyit nem érdemelsz meg, hogy gyorsan öljelek meg. Gonosz vagyok? Igen eléggé. Ha meg jön valaki segíteni ennek a kis ficsúrnak, akkor azt is megölöm. Mikor kimondja az utolsó kívánságát, csak elmosolyodom, és a mellkasába taposok jó erősen, utána még kétszer megteszem, harmadjára csak ott tartom a lábam. Az aurám meg fenyegetően körbeveszi a tündért.







    avatar
    Samuel White

    Faj : Angyal
    Rang : Uralom - Shamsiel - A Teremtő Napja
    Tartózkodási hely : Ahol lennem kell.
    Kor : 31
    Foglalkozás : őrzés-védés

    Re: St. Nicholas Terrace

    on Csüt. Jan. 07 2016, 22:11


    "It takes a great deal of bravery to stand up to our enemies, but just as much to stand up to our friends."
    Tündér & Angyalok ©

    *Néhány pillanatig megpróbál ellenállni a hívásnak, ami egyszerre ragadja mellkason és tép az elméjébe, de ez inkább csak reflex, a földi környezet okozta ösztön. A következő pillanatban, amikor felismeri a felsőbb hatalmat s a kiváltó okot, már eszében sincs tiltakozni, ha nem is örömmel, de átadja magát a rántásnak, s kifakul a térből ott, ahol volt, hogy egy egészen másik ponton nyissa ki a szemét ismét, rejtőzve ugyan, de teljes angyali pompájában. Méretes szárnyai kifeszítve, tollai használatra készen simulnak a levegőben érződő légmozgásra. Impozáns páncélzata csupa tüske, és a kopásnyomok mesélnek a korábbi harcokról, amikben részt vett. Mint minden hibát, ki lehetne úgy is javítani őket, hogy ne látszódjanak, de eszébe sem jutott soha: ahhoz túl élénk történetek kapcsolódnak mindegyikhez. Haja kócos, épp ahogy emberi formájában is az volt, vonásai tiszták, s most nincs rajtuk az a zavarodottság, ami mostanában elkapta, ha kétségei támadtak kilétét illetően. A Hívás úgy akarta, hogy régi énje és tudata kerüljön felszínre, így Samuel visszavonult, az angyal és tündér párosától pár lépésnyire Shamsiel áll, a Teremtő Napja, Uriel tanácsadója és helyettese - legalábbis amennyit a halandók ismernek rangjaiból... Folyékony arany tekintetét a tapasztalatlanok talán borostyánszínként aposztrofálnák, de a magukfajta egyértelműen tudhatja, hogy az erős Tűzzel rendelkező angyalok sajátos lélektükrébe pillant. Fegyver még nincs a kezében, de hát az egy töredékmásodperc kérdése, csak egy gondolat kell hozzá... de előbb szeretné pontosan felmérni, hol van, kikkel és miért. Nem mintha olyan sok kérdést vetne fel a helyzet... a levegőben kavargó dühös, erős energia sokat elárul, ahogy a két alak helyzete is. Lép egyet előre, ahogy Gadreel a tündér mellkasába tapos, s megköszörüli a torkát, hogy felhívja magára a figyelmet.*
    - Ötödik Menny Ura, mit művelsz? *érdeklődik erősen feddő hangsúllyal. Nem azért küldték, hogy dicséretet osszon, végtére.* - Melyik az a bűn, amit neked személyesen kell megtorolnod egy félszerzeten? *Lábait megvetve, szilárdan áll a helyén, az ő energiája is aktívan öleli körbe magát, bár egyelőre azzal nem avatkozik az események folyásába, és bár nagyon szívesen indítana ennél erőteljesebb szavakkal, annál diplomatikusabb, semhogy a másik fejéhez vágja, hogy megveszett és a Bukása peremén táncol, ha nem változtat sürgősen a viselkedésén. Hiszen Shamsiel jelenléte elég ékesen beszéli el ezt anélkül is, hogy felhívná rá a figyelmet. Ha a másik világosan gondolkodik, rá fog jönni, hogy miért termett itt az angyal - és ha ismeri a történetét, akkor az egykori bukott személye is intő jelként szolgálhat számára.*


    avatar
    Apple

    Rang : Mesélő
    Tartózkodási hely : Mindenhol és sehol
    Kor : 139

    Re: St. Nicholas Terrace

    on Pént. Jan. 08 2016, 23:16




    Seraphim



    Az energia, melyet Gadreel enged szabadon az emberek világában, átrezeg a dimenziókon, beindítva a folyamatot. Egy pillanatra megáll minden, mint a vihar előtti csend, jelenik meg a tudat, hogy valami készülőben van, s hogy az következményekkel jár.
    Seraphim mozdul, libbenő szárnyai fényt vonnak maguk után, ahogy áthalad a Mindenségen, mintha vonzaná az az energialöket, melyet egy angyaltársa bocsát ki magából.
    Nyomában helyreáll az okozott káosz, s ahogy a földre ér, lakói, kik élik saját, emberi létüket, nem látják, melyet minden alvilági, nephilim, s angyaltársa érzékel: a Teremtő ereje és üzenete érkezik a Seraphim által, s egyben ítélete is.
    Kik Gadreel közelében vannak, érzékelik a változást, mellyel körbeveszi energiájával őket, s nem hagyja, hogy tovább áramoljon az, megbontva a rendet. A Fény oly erős lesz körülöttük, vele az érkező ítélethozó és végrehajtó energiája, hogy nem tudnak lábra állni tőle, kik állnak.

    //Damien sérülésére dobás:
    1-30: közepesen súlyos, maradandó
    31-99: erősen súlyos, maradandó
    00: életveszélyes, maradandó//
    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Harcos
    Udvar (Királyság) : Kitaszított
    Kor : 517
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: St. Nicholas Terrace

    on Pént. Jan. 08 2016, 23:27


    Fehér és Fekete...





    Tünik az eröm, fogy, hiába tartom az angyali részemmel a védelmet. Felelnék neki, de már csak hörgés jut a torkomba a fájó tüdömböl, s nem tudom kinyitni a szemeim sem. Úgy érzem, nincs tovább. Ennyire nagyot nem vétkeztem, hogy így érjen véget az életem, vagy, hogy egyáltalán véget érjen. Az elsö taposásnál még a karom oda tudom emelni védekezésül, de az energiája sokkal jobban kiszív.
    Azután újabb löketet érzékelek, és bár nem olyan erös, mint ezé, a fogyó levegöm és nehezülö légzésem mellett még tovább csökkenti az életerömet az érkezése, valakinek. Mire megszólalna, addigra már nem vagyok magamnál.

    Damien James McCormack carried out 1 launched of one d100 (Image not informed.) :
    25



    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 23
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: St. Nicholas Terrace

    on Pént. Jan. 08 2016, 23:43

    Veszekedő felek - Noel

    Éjszakai sétája mindenfelé viszi, néha csak visszamorran a testőrnek, ha korholja, mert hosszabbra nyújtja, mint szokta. Ma ez egy ilyen nap, egyszer ő is kihághat... na jó, többször, de az mellékes, ma ma van, ma pedig először teszi.
    Tulajdonképpen más területre tévedt, de azért erről üzent Kylenak, hogy előfordulhat, tehát nem lehet azt mondani, annyira váratlan lenne az egész. Tőle nem.
    Hirtelen megtorpan, valami nyugtalanító, valami megmagyarázhatatlan és zavaró, de nem tudja, mi az, míg meg nem érzi azt a hatalmas energiát, ami eddig sehol nem volt, majd meglátja az azt követő fényt.
    Óriási, most vakult meg, pedig az távolinak tűnik, mégis kell pár másodperc, míg újra lát és nem csak foltokat. Persze a nyughatatlan ifjú lelke hajtja, mert látnia kell, mi a fene volt ez.
    A látvány ami fogadja, na az az, amire nem számított. Egy angyal és egy tündér, most már kiegészülve egy bébivámpírral, no meg a testőrével, aki idegesebb, mint valaha.
    -Szép estét! Tudom, hogy zavarok, ahogy elnézem a helyzetet, de ez így normális? Már ami... az... ez.
    Tündér a földön, az angyal áll, ő meg nézelődik. A tündér szarul fest, az angyal meg szerinte nem is angyal, de ez más kérdés, jelenleg fogalma sincs arról, mibe csöppent. Kíváncsi, mint minden normális kamasz, akit az sem érdekel, hogy éppen egészen más fajokkal tartózkodik egy helyen. A tündért figyeli, életben van, azt érzi, hallja is a szíve dobbanását, aztán az angyalra emeli a tekintetét. Jobb híján tőle vár választ, mivel a másik fél padlózott. Magában számolni kezd, mint egy bíró, 10-nél le kell inteni a mérkőzést.




    A halál csak a kezdet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: St. Nicholas Terrace

    on Szomb. Jan. 09 2016, 00:44


    Angyalok&Tündér&Vámpír


    É rzem, hogy közeleg valaki, egy fajtársam. Igen biztos vagyok benne, hogy egy angyal érzem az energiáját. Nem tudja ő sem, hogy mibe fog avatkozni. Aki megzavar engem a harcom közben, az halál fia, ha tollas, ha nem. Mikor közeledik, már tudom, hogy nem közelíti meg a rangomat, így sokkal erősebb vagyok nála és ezt ki is fogom használni, ha közbeszól. Könyörtelenül fogom eltiporni, úgy, mint ezt a tündért, aki fekszik a földön. Öreg hiba egy olyan angyalnak a játékába belefolyni, aki épp a bukás szélén áll, hiszen róluk mindenki tudja, hogy sokkal agresszívabbak és kegyetlenebbek, mint a démonok. Ezzel a tettemmel tudom, hogy elértem azt, hogy el fogok bukni, de ez, nemhogy visszatart a további lépésektől, hanem csak ösztönöz rá, hogy tegyem meg. Mert tudom, hogy ettől csak erősebb vagyok most, nincs korlát az érzelmeimnél, nyugodtan érezhetek, haragot, düh-t, hatalomvágyat. Igen, most azt érzem. Tisztában vagyok vele, hogy ha elveszítem, a szárnyaimat sokkal gyengébb leszek, az erőm csökkeni fog, de az csak erősíteni fog, hogy azt fogok csinálni amit, akarok, és akkor, amikor akarok. Több ezer év szenvedés után, végre szabadnak érzem magam, és most tudom legjobban megérteni a démonokat, hogy miért mondják azt ránk, hogy nem tudunk felszabadulni. Hát azért, mert nem ültethettük el magunkban, a harag kicsi magvait. Nem kellett felhívnia magára a figyelmet, hallom az energia részecskéit a levegőben, de nem pillantok rá.
    - Shamsiel, hát látod nem? Na, végre egy kis élvezet, ő egy erős angyal, harcedzett, nem fogok unatkozni. Ha tündér elleni incidensem miatt nem fogják levágni az angyal szárnyaimat, akkor azért igen, ha megtámadom az egyik fivéremet. A talpam még mindig a srác mellkasán van, és úgy válaszolok a szárnyasnak.
    - A tiszteletlenség Ha hallott már rólam, akkor jól tudja, hogy azokat nem bántom, akiktől megkapom a tiszteletet, de aki nem adja meg, azok meghalnak. Most már a fagyos tekintettemmel rápillantok, leveszem a lábat a tündéről.
    - Lehet, hogy még nem tudod, mert még nagyon fiatal vagy, de azokat meg főleg elpusztítom, akik beleszólnak a dolgomba. Sziszegem neki a szavakat, az energiám már nem a félszerzet körül mozog, hanem engem ölel körbe, és így lehet látni az erő különbséget kettőnk között. Csak a szemét nézem folyamatosan, majd amikor megérzem, a Szeráf energiáját egy pillanatra lesokkolok, és csak tátogni tudok. Itt van a földön, megérkezett. Elvigyorodom, ez azt jelenti, hogy elértem a célomat, sikerült.
    - Érzed ezt fivérem? Megjött a főnök, csak az a baj, hogy te nem fogod megélni mire, megtalál minket. Hirtelen egy lépést hátralépek, majd talppal a mellkasába rúgok, hogy arrébb csússzon.
    - Sajnálom, hogy pont egy ilyen fiatal angyal jött ide, nem sokat éltél ezt belátom. Talán nem foglak megölni, csak tőből kitépem a szárnyaidat. Mondom neki mosolyogva, majd amikor megérkezik a vámpír, csak elnevetem magam.
    - Még esetleg egy vérfarkas és egy démon nem jön ide? Úgy akkor az összes faj képviseltetné magát. Vámpírka, szaladj inkább oda a tündérhez és mentsd meg valahogyan az életét. Mert, ha valaki nem tesz semmit, meg fog halni.






    avatar
    Samuel White

    Faj : Angyal
    Rang : Uralom - Shamsiel - A Teremtő Napja
    Tartózkodási hely : Ahol lennem kell.
    Kor : 31
    Foglalkozás : őrzés-védés

    Re: St. Nicholas Terrace

    on Szomb. Jan. 09 2016, 10:54


    "It takes a great deal of bravery to stand up to our enemies, but just as much to stand up to our friends."
    Tündér, Vámpír & Angyalok ©

    *Szomorúság nyilall belé, ahogy figyeli a másikat, nem csak azt a fizikai kivetülést, amit épp mutat, hanem lelkét és érzelmeit is. Shamsiel sok mindent lát, azért ő a Nap: a fénye, ha megfelelő szögből érkezik, minden zeget-zugot képes bevilágítani, felszínre hozni azt, amit sokszor inkább eltagadnánk magunk elől is. Veszélyes hatalom ez, tudni kell élni vele, hiszen a kéretlen tudás könnyen összezúzhatja azt, akire rázúdítják, vagy akár magát a hatalom birtokosát is - nem csoda, hogy bukása után nem kapta meg más a tisztségét, hagyták a semmibe veszni azt, aki egykor volt, s újbóli felemelése után is megtagadták tőle az emlékeket, a kiteljesedés. Ám most szükség van rá, hát az elméjébe plántált gát felnyílt, hogy erre az egy feladatra ismét az lehessen, aki egykor volt. Hogy Gadriel megkaphassa az esélyt, ami az angyaloknak is jár, mielőtt kimondanák rájuk az ítéletet.
    - Látok valamit, fivérem, de elhamarkodottság lenne azt mondanom, hogy értem is - rázza meg egy kissé a fejét. Miért e vágyak a másikban? Nem érti. Ő, aki tudja, milyen volt megélni a Bukást, nem érti, mi vezethet valakit, s pláne egy ilyen hatalmas angyalt arra, hogy ezt vágyja.
    - Tiszteletnek és tiszteletlenségnek megvan a maga felvigyázója, nem a te dolgod. Miért mutattad meg magad, ha nem tudod elviselni a reakciót? - Érzi, sejti már, hogy ezt nem lehet majd ilyen egyszerűen elintézni, de még mindig próbál a jobbik felére, józan eszére, a benne lüktető tengernyi fényre hatni a másiknak, s nem törődni azzal a növekvő sötéttel, ami már ki tudja, milyen hosszú ideje rágja a lelkét. Meg akarná menteni, de csak azt lehet, aki maga is szomjazza a megmentést, a segítő felbukkanását. Akiből ez az elhatározás hiányzik, azt nagyon nehéz, ha nem egyenesen lehetetlen visszatartani önnön vesztétől... Nyugodtan, tisztán viszonozza a másik tekintetét, nem lobog benne harci kedv, ha összecsapnak, azt is higgadtan fogja kezelni. A régi Shamsiel, valóban - Samuel személyiségéből most egyetlen csepp sincs a felszínén, az őrangyal valahová a mélybe száműzve várakozik a maga sorára, s jól van ez így. Dicsértessék a Teremtő bölcsessége!
    - Lehet, hogy az új esélyem fiatal, Ötödik Menny, de Te ennél jobban emlékezhetsz rám! - Ne hagyja magát megtéveszteni Samueltől. Shamsiel ott volt az elsők között, ugyanabból az anyagból vétetett, mint Gábriel, Lucifer és a többiek, ott volt ő is az Első Háborúban, s lezuhant azokkal, akik ma a pokol hercegeiként ismertek - az, hogy ezt az átkot csak nemrég vették le róla, s térhetett vissza ismét angyali önmagához az Ő végtelen kegyelméből, nem jelenti, hogy ne lenne ősi, akár Gadriel. Az erődemonstráció épp ezért a legkevésbé sem hatja vagy rémíti meg, maga is hagyja, hogy ereje körüláramolja fizikai burkát. Kevesebb, igen, de halhatatlan mércével csak nemrégiben töltekezett fel, s épp ezért lüktet benne az új teremtés magabiztossága is. - Ha harcolni kezdesz, veszíteni fogsz, mert az én pengémen lesz az Ő áldása, a tiédet viszont csak a te kezed fogja vezetni - figyelmezteti a másikat utoljára. Ennél többet végképp nem tehet érte, de megteszi a kötelességét, azt, amiért ide szólították, amiért személyében felbukkant az utolsó esély Gadriel számára. Térjen észre, és elnyeri a megbocsátást, vagy folytassa megátalkodott viselkedését, és nyögje egy örökkévalóságon át a következményeit. Egy gondolatára Shamsielnek is kezében terem a kardja, egy szomorú pillantással méri fel ismét súlyát - azóta nem volt a kezében, hogy Michael kitépte szárnyait, s letaszította a Mennyből. Az őrangyalok fegyverzete és páncélja más, kevésbé erős és ezerszer kevésbé feltűnő, mint az, ami most a kezében van. A pengét arca elé emelve tiszteleg a másik angyalnak, miközben érzi a Seraphim jelenlétét. Hát ennyi? Ennyit tehetett? Ennyi időt kapott, hogy figyelmeztessen? Nem fog tiltakozni, az bizonyos, s nem kérdőjelezi meg a döntést, főleg, mert maga is látja, hogy így kell lennie. De attól még nem tud nem sajnálatot érezni a másik iránt... meg fogja bánni. Szinte minden Bukott megbánja. Még ha nem is mindegyikük vallja be magának...
    - Ostoba vagy, ha azt hiszed, keresnie kell minket. Ha késlekedik, azt azért teszi, hogy visszafordulhass. Még megteheted, fivérem, ezért vagyok itt... kérlek, s ha kell, könyörgök neked - A penge készenlétben, tudja, hogy nemleges választ fog kapni, de ő nem fog harcot kezdeményezni. Megvédi magát, ameddig kell, de ha Gadriel fegyvert emelt rá, azzal gyakorlatilag az ő szerepe bevégződik e történetben. A rúgás annyiban meglepetésként éri, hogy fegyveres támadásra számított, nem erre, így eltalálja - az erejétől hátrabucskázik, s szárnyaival csapva egyet a levegőbe kell emelkednie, hogy függőlegesben tudjon maradni, igaz, úgy három méternyivel hátrébb, mint ahonnan indult. Gadriel erős, valóban, ám tulajdonképpen ezzel is Shamsiel kezére játszik: minél inkább eltávolodnak a sérült tündértől, annál kevésbé fogja őt megviselni ez a harc. - Kétszer elkövetni egyazon hibát megátalkodottság, testvér, s nem vagy rá méltó, hogy szárnyaimról ítélkezz - dörren rá a másikra elítélően, ez érzékeny pont, mert ő nem tudja, mit beszél, Shamsiel viszont igen. S még ennek ellenére sem veszi rá magát, hogy támadólag lépjen fel. Gadrielnek kell elmennie a végsőkig, hogy Seraphim közbeavatkozzon. Ám a vámpír érkezése kizökkenti.
    - Éjszaka Gyermeke, ha nem akarsz elégni, maradj távol tőlünk - figyelmezteti félvállról, nem akar áldozatokat, s épp ez billenti át a szükséges határon. Muszáj cselekednie, hogy Gadreel nehogy a környezete, az ártatlanok ellen forduljon, akik mit sem tehetnek az elméjét elborító sötétségről. Szárnyait összecsukva felülről zuhan Gardeel felé, semmit sem fékez magán, hogy annál nagyobb erővel sújthasson a másikra, felülről és egyenesen, kiszámíthatóan, ám az utolsó pillanatban módosít a vágás szögén, hogy oldalról kapja el a másik arcát. Időhúzás, ennyi a célja - nem biztos benne, hogy rá tudná venni magát, hogy ismét angyalt öljön, mint egykor. Így is látszik arcán az elkeseredettség és a fájdalom, s legnagyobb gyengesége nem az, hogy ereje kisebb, mint a másik angyalé, hanem a szituáció, ami kísérti, s fájó sebeket tép fel a lelkében, tulajdon rossz döntéseit... de nem akar csalódást okozni, s nem akar méltatlannak bizonyulni a bizalomra, amivel megkapta a második esélyét. - Sajnállak, fivérem... - suttogja, miközben a szárnyát kitárva ismét a levegőbe szökken, hogy elkerülje a válaszcsapásokat - és lehetőleg eltávolodjon, minél magasabbra, a sérülékeny földön járóktól.*


    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 23
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: St. Nicholas Terrace

    on Szomb. Jan. 09 2016, 19:46

    Veszekedő felek - Noel

    Annyira választ akar kapni a kérdésére, hogy azt is most veszi észre, nem is egy, hanem két angyal van, azaz 4 szárny. Szuper.
    Az, ami a jó előbb történt, olyat még nem tapasztalt, persze, hogy odasietett, ahonnan az egész érkezett. Arról nem volt szó, hogy egy bunyó kellős közepébe csökken, ahol nem csak egy tündés és egy angyal csapott össze, hanem még két angyal is.
    -Nem, monsieur, egyet sem láttam közeledni.
    A tündérre pillant, tényleg nincs jó bőrben, neki meg a csetepatéhoz semmi köze. Maximum ha megtépik egymást, lesz angyal tolla. Pennának használható, mert marha tartós, masszív, mégis elég ruganyos. Elgondolkodtató.
    -Oké, de őt arrébb viszem, ha nem baj.
    Úgy is azt mondta az a nevető fél, hogy ha valaki nem tesz valamit, az a lény ott meghal, naná, hogy bólint a másik félnek is.
    Mivel nem őt verik és nem ő verekszik, így a tündér mellett köt ki, és elhúzza a vitázók közeléből.
    A fickó légzését figyeli meg a szívverését, és azért drukkol, ne kelljen lélegeztetnie... ne, csak azt ne. Azon kívül, hogy megégett csúnyán, most méri csak fel a sérüléseit. A köpönyegét leveszi, azzal tapogatja körbe. Fojtogatás nyoma, ha a gégéje törött, az baráti lesz. Végigtapogatja, a mellkasa gázos, hát ez óriási, ráadásul ő is sérül, mert nem sima tűz égette meg, de most ez a legkevesebb. lehet, a második köpönyegét is hazavágta, ezért halkan káromkodni kezd... franciául.
    A vidám angyal nem viccelt, ez a tündér tényleg megmurdel, ha nem segítenek rajta. A zsebében kutat, keres valamit, és rajzol is. Ha nincs is meg az ereje ahhoz, hogy egy ilyen sérülést ő maga eltüntessen, legalább javítson egy kicsit, hogy a fickó ne itt nyiffanjon ki.
    -Öreg, térjél magadhoz, vagy csinálj valamit, mert ha itt halsz meg, még én is megöllek, komolyan mondom. Nehogy már az én kezeim között add fel, oké? Azok ott bunyóznak, azokkal ne foglalkozz.
    Az, hogy közben a feje fölött csatázik két szárnyas, cseppet sem zavarja, a rúgásra még elismerően füttyent is.





    A halál csak a kezdet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: St. Nicholas Terrace

    on Szomb. Jan. 09 2016, 21:56


    Angyalok&Tündér&Vámpír


    S ok mindent megérzek más lényeken, de a legtöbbet a fajtársaimon. Tudom, hogy milyen érzelem lüktet a lelkében, sok-sok évezred alatt sikerült ezt a „képességet” elsajátítanom. Ezért tudom, hogy mi játszódik le Shamsiel fivéremben. A szomorúság. Ő az angyal, aki elbukott, de újra felemelték a mennybe, azzal a kitétellel, hogy nem engedik az emlékezetét teljesen visszatérni. De most nem a fiatal angyal áll előttem, hanem az erős, törhetetlen, Shamsiel. Erre a feladatra visszakapta az emlékeit. Szerintem azért, mert úgy gondolták, hogy tud hatni rám azzal, amit ő átélt. Nem kell elmondania, csak belenézek a szemébe és tudom, hogy megbánta az akkori tetteit. Okos ötlet őt küldeni, tényleg az. De azt nem nézik, hogy a fivéremnek ez milyen nagy próbatétel és, hogy tönkre is tehetik ezzel az így is tönkrement angyalt. Ezért is akarom ott hagyni ezt a bagázst. Azt nem nézik, hogy másnak mi fáj, csak az jár a vezetőknek az eszükbe, hogy nekik legyen jó. Nem akarnak elveszíteni egy olyan erős, harcos angyalt, mint én vagyok. Talán, ha a főnökök, nem lennének ilyen önzőek, akkor meggondoltam volna magam. Nemhogy hatott rám ez a dolog, hogy őt küldték, hanem még jobban arra serkentenek, hogy elérjem a célomat és befejezem azt, amit elkezdtem, a bukást.
    - Fivérem, elegem volt a fentiekből, lejöttem sétálni és mit kaptam köszöntőül? Egy cigi csikket. Ismersz, tudod, hogy alapjáraton nem vagyok gonosz, de a tiszteletlenséget nem tűröm. Aki megadja nekem a kellő tiszteletet, ahhoz egy rossz szavam sincsen. Próbáltam neki mondani szépen, nem értette meg. Mondtam neki csúnyát, azt sem. Betelt a pohár, és elintéztem. Ő megérdemli a magyarázatot, hiszen megért engem. Átélte már azt, amit én most, és jól tudja, hogy ebben az állapotban az angyalok természete kiismerhetetlen és veszélyes. Nem lehet már engem megmenteni, mert nem is akarom, hogy kihúzzanak ebből a helyzetből. Ha akarnám, akkor könnyedén meg tudott volna óvni a bukástól, de azokat nem lehet, akiknek a lelkükben nincs ott az a bizonyos fény, ami erőt ad hozzá.
    - Emlékszem már rád Shamsiel, a bukott angyal, akit újból felemeltek közénk, egy gáttal az elméjében. Te is oly ősi vagy, mint én magam. Nem érzek rajta félelmet, és ennek boldoggá kéne tennie, de nem tesz. Hiszen csak egy fajtársamról van szó, a testvéremről. Nem terveztem, hogy bántani fogok valaha, egy szárnyast, de ő nélküle nem bukhatnék el. Nélküle nem teljesíthetném a feladatomat. Sajnálom őt, de el kell pusztítanom.
    - Finis sanctificat media testvérem. Mondom neki latinul, ő még hisz abban, hogy Isten megsegít minket, és erővel ruház fel a harcban. Rengeteg csatát megélt már ő is, de még nem vette észre ezek szerint, hogy senki nem segít neki. Ha nem elég erős, meghal. A Teremtő, nem segít senkinek semmit már. A fegyverem már nekem is a kezemben van, és ugyanúgy tisztelgek előtte, mint ő. Kevés embernek adom meg ezt, de ő megérdemli, a múltja miatt.
    - Ne könyörögj testvérem, kérlek ne. Meg kell tennem ezt, már nem fordulhatok vissza. Nekem ez lett megírva, ez a sorsom. Nincs közöttetek a helyem. A vigyor már lehervadt a képemről miközben beszéltem. Sikeresen bevittem a rúgást, a pengém már egyből védekező állásba is fordult. Az energiám magam körül, egy óriási nagy pajzsot alkot, amit nem lesz könnyű áttörnie az ellenfelemnek.
    - Ó tán sikerült megtalálnom egy érzékeny pontodat? Egy kis mosoly visszakúszik az arcomra. Nem foglalkozik többet a vámpírral, csak is az ellenfelére figyel. Ez a támadás túl kiszámítható volt tőle, ezért a módosított támadást is kivédem a pengémmel.
    - Ne sajnálj fivérem, hanem csak értsd meg, mit miért teszek. De legközelebb ne támadj rám ilyen alapvető trükkökkel. Tudod, hogy ki vagyok. Én mutattam meg az embereknek a harcművészetet, hogy megvédjék magukat a démonok ellen. Minden, ami a harcról szól, az én tudásom. Nem hiába vagyok egy harcos angyal, akinek a feladata az, hogy a legerősebb démonokkal végezzen.






    avatar
    Samuel White

    Faj : Angyal
    Rang : Uralom - Shamsiel - A Teremtő Napja
    Tartózkodási hely : Ahol lennem kell.
    Kor : 31
    Foglalkozás : őrzés-védés

    Re: St. Nicholas Terrace

    on Vas. Jan. 10 2016, 17:53


    "It takes a great deal of bravery to stand up to our enemies, but just as much to stand up to our friends."
    Tündér, Vámpír & Angyalok ©

    *Amit Gadriel nem vesz észre, mert nem akarja meglátni, hogy Shamsiel nem bánja a nehézséget, nem bánja a próbára tételt. Felügyelet és akadályok, leküzdendő feladatok nélkül nincs fejlődés, s nekik, angyaloknak különösen nehéz küldetéseket kell teljesíteniük ahhoz, hogy gyarapodhassunk, hiszen létükbe sokkal inkább belé ivódott az állandóság, mint a földiekbe. Apró-cseprő tettek és események nem képesek befolyásolni, ezért jutnak rájuk a heroikus küzdelmek, s ezért van az is, hogy esetleges bukásuk sokkal messzebbre hullámzó gyűrűket vet a teremtésben, mint egy halandóé. A nagyság átka, mondhatni: az angyalok, még az utolsóik és lejelentéktelenebbjeik is, semmit sem tudnak kicsiben csinálni. A szenvedést sem. Pedig a szenvedés esszenciális része a világnak, s ők sem volhatják ki magukat belőle. És ez így van rendjén... akármit hisznek is egyesek, a szenvedés nélküli világ messzebb áll a tökéletestől, mint bármi más, hiszen az nem is lehet az élet része. S az Élet maga a Tökéletesség. Legalábbis így fejtegetné, ha mindezt végig kellene gondolnia s kimondania hangosan, ám nem teszi, nincs rá szüksége, érzi és érti pont azért, mert átélte saját sorsát, megtapasztalta jó és rossz döntések következményeit egyaránt. Próbálja egész lényével képviselni is, most, hogy lehetősége van rá s tudatában van önmagának, hiszen az emlékekkel együtt értelemszerűen tapasztalatait sem kapta meg őrangyalként. Bizonyára jobb úgy, hisz benne, hogy Samuelnek túl sok lenne ez a tudás, persze lehet, hogy e meggyőződése csak azért van, mert bízik azokban, akiknek megengedte, hogy gátat emeljenek az elméjében. Vagy azért, mert el akarja hinni. De számít, honnan a meggyőződés, ha tiszta szívével mögé tud állni? Nem valószínű. A lényeg, hogy az érkezett angyal segíteni akar, megmenteni, s nem mellesleg nincs kétsége afelől sem, hogy e feladattal ő maga is gyarapodik. Hogy fáj? Hát persze. Az is fáj, amíg valaki elsajátítja a fegyverforgatást, vagy bármilyen harcot. Mégis elég sokan vannak, akik vállják az eredményért... Nézi egymást a két angyal, jobban értik egymást, mint talán valaha gondolták, hogy bárki beleláthat a lelkükbe, és mégsem értik egymást egy cseppet sem. Vannak misztériumok, amikhez még a leghatalmasabbak sem elég nagyok, s talán ilyen a lélek - az övék legalábbis.
    - Azt hinném, hogy a nagyság, mit e halandó forma rejt, képes felülemelkedni efféle kicsinységeken, ha akar. De te nem akarsz. S tudod is jól, miért hagyod, hogy a halandók provokáljanak. - Nem, Gadreel szavai nem magyarázatot, hanem magyarázkodást adnak. Igen, heves a természete, de képes lenne visszafogni, ha akarná. Nem akarta, bevallja magánalk vagy sem, pont azért, hogy ebbe a szituációba sodorja magát. Veszni akar, de úgy, hogy közben önmagát tüntethesse fel áldozatként. Ő csak elvárta a tiszteletet, igaz? Pedig maga is tudja, hogy azt kiérdemelni kell, nem jön egyik pillanatról a másikra, sokaknál legalábbis. Tudja, de félretette ezt a tudását a célja érdekében. Úgy viselkedik, mint egy morcos kisgyerek, aki kiprovokálja a szüleiből a figyelmet, a büntetést... Shamsiel nem tudja, tényleg szükséges-e ez, megkapta-e Gadriel a közelmúltban azt a bánásmódot, amit érdemelt, nem is tudhatja, hiszen a Mennyektől igen távol töltötte ezt az időt, de a másik angyal mindenesetre így érzi, és ez elég is. Ő meg a két vélemény - Gadrielé és a sajátja, ami valószínűleg a fentiekével rezonál - közé szorulva keresi a legjobbat, vagy legalább a legkevésbé rosszat. Megérti azt is, amit föntről láthatnak és gondolhatnak most, és igazat ad nekik. Ugyanakkor megérti Gadrielt is, és igazat ad neki is. De ezt az ellentétet többféleképpen is ki lehetne békíteni... az egyi út, a békés az, amiért őt idehívták, s amit képviselni szeretne. Ám a másik angyal egészen más utat, a Bukást látja maga előtt, mint az ellentét feloldását, és úgy tűnik, nem is lesz hajlandó számba venni más lehetőségeket. És ez az, ami igazán elkeserítővé teszi a helyzetet, s ami miatt Shamsiel biztosra veszi, hogy jelenléte itt és most felesleges. Nem a fény hiányzik a másikból, az ott lüktet benne mindig és mindenkor - a maradéka még a bukása után is ott lesz, ő már csak tudja -, hanem az akarat. Gadriel döntött, és elég makacs ahhoz, hogy kitartson a döntése mellett, bármi is jön emiatt rá és másokra. Ez egyszerre szomorú és dühítő. Nem másoknak kellene meegszenvedniük valaki döntéseinek súlyát, mégis túl gyakran előfordul. Most épp a tündér lett az áldozat... s csak remélni lehet, hogy nem végleges áldozat. Biccentve nyugtázom, hogy felismert. - Ősi, meglehet, ámbár sosem leszek oly hatalmas, mint te. - Nincsenek illúziói az erőviszonyokat illetően, nem azért magabiztos, mert erősebb lenne a másiknál, messze nem, hanem mert hisz és bízik. És ennyi neki elég. Gadreelnek már nem.
    A vámpír a legrosszabb pillanatban alkalmatlankodott ide, s ráadásul nincs annyi sütnivalója, hogy csendben maradjon, amikor nyilvánvalóan az lenne a legbölcsebb cselekedet. De Shamsiel érte most semmit sem tehet, hát csak egy néma fohászba foglalja, hogy élje túl ezt a találkozást, s így kapja meg az esélyt, hogy tanuljon belőle. Lehetőleg nem túl magas áron.
    - Ad maiorem Dei gloriam - bólint az angyal felé, hasonló stílusban. Nem hinné, hogy ostobaság lenne az Ő áldására gondolnia, s hogy ennek jelentőséget tulajdonítson; végtére csak egyetlen háborút vesztett el, azt, amikor ellene küdzött. Kisebb csatát persze lehet, törhetetlen nyerőszéria nincsen, de a végeredmény a lényeg. S mindig azok a legnehezebb játszmák, ahol végig vesztésre kell állni ahhoz, hogy a végén te arasd a diadalt. - Megtehetnéd, ezért vagyok itt. Míg közbe nem lépnek, visszafordulhatsz, és megbocsátást nyersz - ismétli magát, győzködi, nem könyörög, ha ez a kérés, végtére neki se lenne egy fantasztikus érzés olyasmit produkálnia, Samuelnek könnyen menne, de nem neki kell kezelnie ezt a helyzetet, hanem Shamsielnek. Egy kis őrangyalt Gadriel valószínűleg habozás nélkül lemészárolna a célja érdekében.
    De már nincs ideje ilyesmiken elmélkedni, hiszen el is kezdődik a küzdelem. Miután kivédik a támadását, fogást vált a fegyveren, kétkezesből egykezesre vált, baljával csupán megtámasztja a markolatot. Az érzékeny pont emlegetésére nem ragál érdemben. ~ Eléred a célod, és meg fogod tudni.~ Nem mondhatja ki hangosan. - Megértelek, ÉS sajnállak. Ezért harcolok érted, nem ellened - feleli inkább, ennél igazabb dolgot nem is mondhatna, bár tudja, saját életét is kockára teszi ezzel a hozzáállással. A harcot legtöbbször azok nyerik meg, akik erősebben akarják a győzelmet, az, ami a fejekben lejátszódik, gyakran fontosabb, mint bármi más. Az ő hozzáállása csak egy esetben nem halálos: ha Gadriel nem akarja megölni őt, és amennyire Shamsiel ki tudja venni, így van. Bukni akar, nem gyilkolni. Az érte küldött angyal viszont azt akarja, hogy egyiket se tegye. És annak ellenére kitart e szándéka mellett, hogy maga is jól tudja, a sikerre az esélye a minimálisnál is csekélyebb. Még beszéd közben ismét a másik felé lendül: ezúttal alulról vág felé, látszólag a mellkasára célozva, ám az utolsó pillanatban bal kézzel elengedve a fegyverét. Ezzel egyfelől eltérül a csapás a másik bal oldala felé, másfelől lehetőséget ad Shamsielnek, hogy puszta kézzel blokkolja az ellencsapást, s ugyanakkor készen áll arra is, hogy egy rúgással is megtámogassa támadását, hiszen a levegőben vannak, megteheti, nem kell talpon támaszkodnia. ~Seraphim, a kezedben vagyunk. Tégy belátásod szerint.~
    Nem sok választás van. Gadriel nem fogja meggondolni magát, és ha kell, megöli Shamsielt, hogy bizonyítsa elszántságát, ezt mindkét harcoló fél tudja. Amit Gadriel nem feltétlenül lát be, hogy az ellenfele kész ezt elfogadni. Egyszer már bukott, és inkább meghalna, mint hogy ismét átélje - ha az életével kell bizonyítania a hűségét, meg fogja tenni. Az Ötödik Menny Urát harcban legyőzni úgysem tudja, fénykorában se ment volna, ennyi kihagyás után meg főleg.*


    avatar
    Apple

    Rang : Mesélő
    Tartózkodási hely : Mindenhol és sehol
    Kor : 139

    Re: St. Nicholas Terrace

    on Vas. Jan. 10 2016, 21:00




    Seraphim



    Az Erő, amely az érkező Seraphimból árad, még érkezése előtt körbefonja Gadreel testét és szárnyait. Tudja a Seraphim, hogy sokáig nem maradhat ereje teljében, s úgy kell cselekednie, hogy utána a zavar, amit okoztak, nyom nélkül tűnjön el, nem késlekedhet.
    ~ Megszegted a Teremtő Akaratát. Mindazt, amiért Létezünk. Bukásod, Testvérem, elkerülhetetlen. ~
    Shamsielt visszatartja, ha éppen támadott vagy védekezett volna, a két alvilágival (hárommal) nem foglalkozik az érkező Seraphim, a két angyal harcából már nem jut feléjük, lévén már a körön kívül esnek.
    Gadreel szárnyai köré még erősebben fonódnak a harmadik angyal energiái.
    ~ Légy kitaszított, s Bukásod mindenki számára tanulságos. ~
    Azzal az energiái letépik Gadreel szárnyait, hogy az visszatávozzon fényként a Teremtő trónjához.
    ~ Távozz az Árnyakhoz, már hozzájuk tartozol. ~
    A következő pillanatban Gadreel már a Démon dimenziókhoz tartozó egyikében találhatja magát.
    Shamsiel felé fordul.
    ~ Megszolgáltad a bizalmat. ~ biccent felé, majd egy pillantás múlva már hűlt helye és energiája lesz, helyrehozva az okozott károkat, csak az emléke marad meg annak, hogy mi is történt itt.

      Pontos idő: Szomb. Okt. 21 2017, 21:19