Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Hamilton, Ohio
by Nathaniel Montgomery Today at 21:22

» Álmok palettája
by Jackson Montgomery Today at 21:03

» Riverside Drive
by Nathaniel Montgomery Today at 20:50

» Fort Washington Park
by Al O'Connor Today at 20:40

» The River Café
by Gabriel Skoglund Today at 20:19

» McCormack lakás - Manhattan
by Damien James McCormack Today at 20:01

» Clove Lakes Park
by Vitaly Rayt Today at 5:21

» Brian lakása - Hálaadás
by Brian Cox Yesterday at 23:20

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Yesterday at 23:19

» Raphael Hart
by Raphael Hart Yesterday at 22:17

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    St. Nicholas Terrace

    Share

    St. Nicholas Terrace

    on Szomb. 3 Okt. - 22:55

    First topic message reminder :



    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: St. Nicholas Terrace

    on Vas. 10 Jan. - 21:39

    Veszekedő felek - Noel

    A tündérrel foglalkozik, na de milyen egy kíváncsi kamasz? Persze, hogy a csatát is figyeli. Ilyet még úgy sem látott, hát nem fogja elszalasztani az alkalmat. Ki tudja, hogy a maradék 600 évében -amit azért is ki fog tolni tovább- sor kerül-e ilyesmire? Na ugye?
    Lassan összerakja a képet a csata hevében is, már amit hall belőle. Az a nagy szárnyas, aki vigyorgott az elején, az Ötödik Menny, nem más, mint Gadriel, és bukni fog. A másik meg meg akarja menteni, ő Shamsien, de az az erő ami megérkezett, az még takar valakit, a főnököt, a tiszteletlenséget, ahogyan emlegették. Óriási, ez tuti benne lesz az angyalkrónikákban.
    -Öreg, tarts ki, de ezt látnom kell. Ugye, ugye megérted?
    Felnyalábolja a tündért, hajnalodik, és az neki nem éppen jó hír, nem fényben járó, ráadásul az a szent tűz neki sem esett jól, meg az új, azaz vadi új köpönyegének sem.
    Indulna, amikor olyat hall, és olyat lát, ami nem mindennapi. Az a nevető angyal tényleg elbukott, egy harmadik, sokkal erősebb angyal, a főnök, Seraphim letépi a szárnyát...
    -Na akkor most tűnés innen.
    Szorítja az idő, a kísérője tajtékzik, ráadásul még egy tündért is összeszed. összességében Kyle biztos boldog lesz majd, de ahogy jött, úgy távozik, csak sokkal sebesebben, hogy leadja a sérültet, és hazahúzzon, vagy ott nappalozzon... ha engedik.
    Elméletben tudja, hová viheti az eszméletlen fickót, gyakorlatban az utat meg mutatja neki a testőr, nem téved el.
    Amit tudott azt megtette, de jobb, ha hazakerül a sebesült.

    //Köszönöm a lehetőséget! :-) Gadreel bácsi. Cool//




    A halál csak a kezdet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: St. Nicholas Terrace

    on Vas. 10 Jan. - 23:22


    Angyalok&Tündér&Vámpír


    É rzem a lelkemen, hogy közel a vége, még a Seraphimnak sem kell megjelennie ahhoz, hogy tudjam a mai nappal vége az angyali énemnek, az örökre el fog tűnni, a semmibe fog veszni.  Négy és fél milliárd évig voltam a fentiek rabszolgája, de ennek most már vége. Szabad leszek.  Ez a tudat, olyan érzésekkel tölt most fel, ami egyáltalán nem a helyzethez illő. Mert boldog vagyok, látszik ez az arcomon is. Szenvednem kéne? Lehet. Mardosnia kellene a bűntudatnak, a szégyenérzetnek, hogy ilyen nagyhatalom ellenére is elbukok, és gyengének mutatom magam. Nem érdekel, ha ezt hiszik, azok az angyalok, akik igazán jól ismernek, azok tudják, hogy az utóbbi időkben kezdtem el változni, és rosszul érezni magam a Mennyben.  Voltam már fent minden, ami létezik. Legelsőnek Grigori voltam, egy őrző. Azért teremtettem, hogy megmutassam az embereknek a harcművészet csínját-bínját azért, hogy megvédhessék magukat a démonok ellen. De ezt a tudást, amit nyújtottam nekik, nem arra használták, amire kellett volna, hanem egymás ellen fordultak és háborúzni kezdtek.  Azóta utálom az embereket, azóta nem bővítem a tudásukat, különféle és eddig soha nem látott harcmozdulatokkal. Azután a Paradicsom Őrzője voltam, azt a feladatott nem sikerült teljesítenem, mert Lucifer sikeresen beszivárgott és megkísértette Évát. Ott veszítettem. Haragudnom kéne a Sátánra, de nem tudok. Mivel az elsők között voltam, beszéltem vele és láttam a bukását. Mindig csodáltam a bátorságát, amivel beszélt és megtette azt, amire más soha nem volt képes. Elmondani az igazat Isten kedvenceiről. Nem sokára találkozok újra a testvéremmel, és elmondhatom neki, hogy mindenben igaza volt és, hogy akkor kellett volna lépnem, amikor ő. Csak nézem őt, csak nézem a szemét és szinte belelátok a lelkében, megértem az érzéseit, de nem tiszták azok.
    - Te tudod a legjobban fivérem, hogy ha nem akarja a másik fél, hogy megmentsd akkor annak már vége. Akkor semmi esély nincs elkerülni, azt, ami meg volt írva. Mert ez is a Sors dolga. Már előre ki volt címkézve a bukásom dátuma, mert olyan, hogy véletlen vagy szabad akarat fent nem létezik. Az angyali énem még mindig ott lángol bennem, és a Sorsban hiszek. Semmi sem történik véletlenül, egy találkozás sem véletlen, ezek mind meg vannak írva. Tudom jól, hogy nem viselkedem se a rangomnak, sem a koromnak megfelelően, de ezeket kell tennem, hogy a célomat elérjem. Ha kell még a fivéremet is megölöm, de azt csak akkor, ha minden kötél szakad és az, az egyetlen út a Pokolhoz.
    - Testvérem, ha elmegyek, talán a helyembe léphetsz, hiszen te jöttél hozzám, ebbe a percben, de fogadtál szót a hívásnak, nem más. Lehet, Trón leszel. Ő érdemelné meg legjobban ezt a státuszt, becsesebben bánna az erejével, mint én és talán még a feladatát is sokkal jobban végezné el. Az utóbbi időkben elhanyagoltam, a rangi dolgaimat, hisz nem jártam a halandók között és nem képviseltem az Ő szellemi törvényeit.
    - Sajnos, Neki ezzel nem lesz nagyobb a dicsősége Shamsiel. Suttogom a szavakat, már rég nem hiszek abban, hogy Ő megsegíti a harcokat és erővel ruházza fel a karunkat, a kardunkat, hogy egy csapással véget vethessünk a démonok életének. Nem szeretném megrontani a hitét, soha nem bocsátanék meg magamnak, ha egy társam olyan lenne, mint én. Amit én járok, az csak a bolondok útja, de ez az út könnyebben járható, mint bármelyik.
    - Értsd meg, hogy választottam. Tudom, hogy hova akarok menni és kik közé akarok tartozni. Démonok közé igen, nekem már nincs helyem az angyalok között, én már túlromlott vagyok ahhoz, hogy köztük legyek. Fognak-e hiányozni? Néhány fog. De legeslegjobban Shuusei, aki nem csak a fivérem, hanem a legjobb barátom is. Sajnálom, hogy így történt, de remélem, hogy meg fog érteni.
    - Akkor egy kis harci oktatás jön most. Ha már harcba keveredsz, mindig magadért harcolj és ne másért, mert akkor könnyedén veszíthetsz. Mondom neki e szavakat, ez nem kioktatásnak szántam legjobban, hanem csak tanácsnak. Tapasztaltabb vagyok nála, így amíg itt vagyok közöttük egy utolsó tanácsot muszáj volt adnom. Megölni nem akarom, tényleg nem, de bántani fogom. Még így is kíméletes leszek vele, hisz ő az egyetlen, aki megért engem. Mosolyogva védem ki a támadását. Hirtelen irányváltoztatós támadások ellenem semmit nem érnek, ez olyan, mint ha egy kígyót a saját mérgével etetnének. Immunis rá. Egy rúgásra készülök, ami látszólag a bal bordáit veszi célba, de az utolsó pillanatba egy gyors célpontváltással az arcát próbálja eltalálni. Akkor hirtelen a Szeráf hatalma megmutatkozott, a testem körül áramlik a magasabb rangú angyal energiája, fáj, de nem hang nem jön ki a torkomon, csak becsukom, a szemem a kezeimet széttárom és hagyom, hogy az érzés magával ragadjon.
    - Köszönöm testvérem, elértem a célom. Suttogom a Szeráfnak a szavakat, majd az előbbi ellenfelemre pillantok mosolyogva.
    - Vigyázz magadra fivérem! Azt nem mondom, hogy remélem, találkozunk még, mert nem lenne jó egyikünknek sem.  Ő angyal én démon leszek, és bele szólnának a fentiek a dolgokba. Amikor az energia kitépi, a szárnyam felnyögök, és elvesztem az eszméletemet. Mire újra magamhoz térek, nem tudom, hogy hol vagyok és merre. Ez lenne a Pokol?


    //Köszönöm nektek a játékot wow//






    avatar
    Samuel White

    Faj : Angyal
    Rang : Uralom - Shamsiel - A Teremtő Napja
    Tartózkodási hely : Ahol lennem kell.
    Kor : 32
    Foglalkozás : őrzés-védés

    Re: St. Nicholas Terrace

    on Hétf. 18 Jan. - 11:42


    "It takes a great deal of bravery to stand up to our enemies, but just as much to stand up to our friends."
    Tündér, Vámpír & Angyalok ©

    *Az erő és a Bukás nem áll összefüggésben, Gadriel is tudhatná. Hiszen Lucifer maga az angyalok legfényesebbike volt, kevesen állhattak vele egy szinten, azért is tehetett szert annyi követőre annak idején. A nagy hatalom egyben nagy terheket és nagy kísértéseket is jelent, és nehéz mindig ellenállni nekik... Gadriel most követi egykori fivéreiket, elköveti ugyanazokat a hibákat. Nincs új a nap alatt.
    - Tudom, testvérem, hogyne tudnám. De ennek miért kellene befolyásolnia? Vagyok, aki vagyok: messzi remények optimistája és valószínűtlen álmok bizakodója - biccenti félre a fejét, s szemléli a másikat, bár lélekben már próbál távolodni tőle. Önvédelemből, és hogy kevésbé fájjon. Itt van, mert itt kell lennie, és remél, mert ilyen volt és ilyen lesz a természete. A köztes időt meg nem kell felemlegetni. Az elképzelésre azonban elborzadva lép hátra egyet. - Nem vágyom ilyesmire - szögezi le gyorsan, persze abban az egyben maximálisan igaza van Gadreelnek, hogy ha így döntenének, abba sem lenne beleszólása. De nem fognak. Neki ott van Samuel, Charlotte és a feladata. És ha kell, majd teremtenek mást az Ötödik Menny élére, vagy kijelölnek valakit, aki nem fertőzött a Bukással, mint ő. Egyelőre még a saját régi pozícióját sem szeretné visszakapni - nem érdemelné meg -, nemhogy ezt.
    - Ki tudhatja azt, Gadriel? Még mi sem - viszonozza a suttogást, a maga részéről nem áltatja magát azzal, hogy értené a gépezet működését. De miért kellene egy fogaskeréknek átlátnia az egész folyamatot? Elég, ha teszi a dolgát. Aztán bólint, elfogadón. Igen, érti. Jobban, mint a legtöbb angyal tenné, hiszen maga is bejárta ezt az utat és meghozta ezt a döntést. - Remélem, számodra is lesz visszaút. - Az ő kegyelme végtelen, s mindenkinek, még a démonoknak is jut belőle. Remélhetőleg. És ezzel eljött az a pont is, amikor még Shamsielnek is fel kell adnia, bele kell nyugodnia a történtekbe. Már nem tehet mást, mint eljátssza a szerepet, amit Gadriel megkövetel tőle, s hagyja, hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie. Csak szerinte nem a Sors miatt. Némi választási szabadsága az angyaloknak is van, habár valóban kevesebb, mint az embereknek. A harci oktatásra ismét bólint. - Attól tartok, nem mondtál újdonságot. - Nem von vállat, odáig azért nem merészkedik, és öngyilkos hajlamai sincsenek. Csak nem akar győzni minden áron. Igazáb szerint ha legyőzné most Gadrielt, azzal is veszítene, szóval oly mindegy már! Nem állhat az események útjába. Nem állhat a fivére útjába, megtörténik, aminek történnie kell... leereszti a fegyvert, majd ki is hullik a kezéből, bele a semmibe, eltűnik a puszta levegőben. Shamsiel, csak amúgy a levegőben, kitárt szárnyaival tartva egy helyben és egyensúlyban magát, térdeplő tartást vesz fel, mutatván tiszteletét a Seraphim felé. Lassan a vértezet is lefoszlik róla, fizikai formája egyre inkább hasonul az újonnan kapott s megszokotthoz. ~ Kísérjen szerencse, testvér, ha áldás nem is teheti.~ A remény marad. Az az utolsó, amit el lehet venni bárkitől. Remény, hogy Gadreel belátja majd tévedéseit, s ráébred annak a világnak is hazugságaira, ahová távozik éppen. Már ha marad lényéből elég a Kitaszítás után... évmilliókat megtagadni nem éppen elmebarát mutatvány.
    - Dicsőség néktek, Seraphim! - felel a dícséretre, szinte gépiesen. Így volna, megszolgálta a bizalmat? Nem esküdne meg rá. Igen, jött, amikor elérte a hívás, és tette azt, amit tennie kellett... de az érzései nem az engedelmességet dicsőítik, lelkét tépázza a fájdalom, s ha ki nem is mutathatja kétségeit, attól azok még léteznek. Mi vitte erre Gadrielt? Nem lehetett volna elkerülni? A lehetőség persze ott volt, hiszen Számára minden lehetséges, de nem azzal teljesítette volna be a Bukott angyal félelmeit, a szabad akarat hiányát? Bonyolult dolgok ezek, nincsenek egyszerű válaszok, még az égiek számára sem. Shamsiel számára sem. Marad a bizalom és a hit. Ezekre képes, és nem is szándékozik többre törni. Lepillant a halandókra. Persze, technikailag a vámpírok és a tündérek is halhatatlannak számítanak... emberi szemszögből. Nem az angyaliból. Szárnyait összecsukva zuhan közéjük, könnyedén talpra érkezve. - Elviszlek titeket oda, ahol a tündér segítséget kap - jelenti ki, ez nem kérdés és nem felajánlás, hanem parancs a részéről, nem óhajt ellenvetést hallani. És ez látszik is az aranyszín tekintetben. Két testet el tud vinni, annyit bír a szárnya, a harmadik, aki amúgy is leginkább csak az árnyékok között ólálkodott végig, nos az így járt. Nem próbált segíteni a tündérnek, úgyhogy a fuvarból is kimarad. Egyik karjával a tündért nyalábolja fel, másikkal Noelt fogja meg, s ügyel rá, hogy egyikük se érjen szárnyához vagy erejéhez, miközben elrugaszkodik, és a levegőben, az álca rejtekében a Virágcsarnok elé viszi őket. Onnantól magukra vannak utalva. Ő maga pedig visszatér az Intézetbe, Charlotte mellé, hogy ismét Samuel legyen, s az itt történtek legfeljebb hagymázas álmaiban bukkanjanak fel ismét.*

    //Köszönöm szépen! Noel, ajándékba kaptál egy ingyen utazást, nem lehetett kihagyni :)//


    Re: St. Nicholas Terrace

    on Vas. 15 Jan. - 22:32


    Sponsored content

    Re: St. Nicholas Terrace


      Pontos idő: Csüt. 14 Dec. - 21:33