Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Hamilton, Ohio
by Nathaniel Montgomery Today at 21:22

» Álmok palettája
by Jackson Montgomery Today at 21:03

» Riverside Drive
by Nathaniel Montgomery Today at 20:50

» Fort Washington Park
by Al O'Connor Today at 20:40

» The River Café
by Gabriel Skoglund Today at 20:19

» McCormack lakás - Manhattan
by Damien James McCormack Today at 20:01

» Clove Lakes Park
by Vitaly Rayt Today at 5:21

» Brian lakása - Hálaadás
by Brian Cox Yesterday at 23:20

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Yesterday at 23:19

» Raphael Hart
by Raphael Hart Yesterday at 22:17

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Central Park - Bow Bridge

    Share

    Central Park - Bow Bridge

    on Szomb. 3 Okt. - 23:42



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Vas. 8 Nov. - 20:24



    Lucy
    Nate



    Egy ideje nyugalom van, már ami a munkahelyi kicsapongásaimat illeti. Már nem sütik rám, hogy savanyú vagyok, mint a korai szüretelésű szőlő, s epés sem igyekszem lenni. Bár ami azt illeti, eddig sem igyekeztem, egyszerűen csak jött. Viszont ma mosolygok, szinte egész nap és ez valami hihetetlenül jó érzés. Mert nincs rá semmi okom, mégsem tudom letörölni ajkaimról a görbületet.
    A Parkban sétálva kapkodom elő a telefonomat táskámból, miközben a papírpoharas kávémat a híd korlátjára támasztom. Mielőtt fülemhez emelném a készüléket, felszabaduló kezemmel kisimítom arcomból a szél által szemeim elé fújt tincseket.
    Be kellett volna fonnom a hajam, vagyis úgy kellett volna hagynom a kórház után is. Vagy legalább egy sapkát feltehettem volna. De előbbihez kedvem nem volt az utóbbihoz meg elég hideg. Szóval marad így a hajigazgatás.
    - Szia Nate!
    Köszönök bele a vonalba, ha felvette a telefont, vagy ha bekapcsolt a hangpostája legalább. A korlátra támaszkodva dőlök előre, a kávét újra kezembe fogom poharastul, s mielőtt újabb mondatba kezdek, belekortyolok. Elfintorodom. A cukor megvan, de a tej kimaradt. Ehh.. lattét kellett volna kérnem, már tudom mi volt a furcsa abban, hogy olyan keveset fizettem a szokásoshoz képest.
    - Ha van kedved, s időd, elruccanhatnánk sétálni. Teljesen jó az idő, már az évszakhoz képest.
    Dobom meg az ötlettel. Tudom én, hogy mikor milyen műszakja van, azt sejtem, hogy nem munka közben fogom megzavarni, de ettől még lehet más dolga, ezért nem adom be készpénzként az ajánlatom. Majd eldönti mit akar.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Vas. 22 Nov. - 18:00


    Testvérek

    Egy halom papír felett ülök, csak pár mütétet tudok még csak bevállalni, az is jobb, mint a semmi és a tétlenül ténfergés. Túl vagyok egy újabb beszélgetésen anyámmal, és nincs kedvem találkozni a sógorommal. Van benne valami, amit nem akarok a közelemben érezni. Megdörzsölöm az arcom, a friss kávé illata teljesen betölti az irodát.
    Az utóbbi idöben megváltoztak a fontossági sorrendek. A kandiscukrot percekig forgattam az ujjaim között, majd azt figyeltem, ahogy a hullámok sorra megszületnek, amint beledobálom a barna folyadékba, elötte a tejszín cseppjátékát kísértem végig.
    A telefonra összerezzenek, rácsapok a készülékre, majd kézbe kapom. Lucy. Felhajtom, és fogadom a hívását.
    - Szia Lucy! – kihangosítom, rákönyökölve nézem a kijelzön a nevét.
    A javaslatra kinézek az ablakon, elmerengek az eget nézve.
    - Lehet róla szó. Hol találkozzunk?
    Nincs is annyira messze, ahol összefuthatnánk, az elöttem álló mappahalom meg úgysem fog elfogyni ma, ezzel jár egy osztályvezetés. És munkaidön régen túl vagyok.
    - Negyedóra és ott vagyok. – bontom a vonalat, majd egy hajtásra elfogyasztom a kávét.
    Az átmeneti szétszórtságnak és merevségnek nyoma sincs rajtam. Az egész életem fenekestül felfordult, és igyekszek nem kapálózva a felszínen maradni. Voltaképpen nem is szükséges. Mostanra már mindent bedobozoltam, a helyére pakoltam, már csak elö kell venni a megfelelö helyröl.
    A kabátomat a kezembe fogva lépek ki a bejáraton, majd belebújok. Nem most szeretnék megfázni, mikor végre kezd minden a helyére rázódni.
    Egy csomag bonbont még elzsákmányolok a közeli édességboltban, mielött a parkba kanyarodnék be.
    - Szia! – ölelem át, majd egy puszit is nyomok a hajára. – Hoztam egy kis nasit. – nyomom a kezébe. – A vámot kérem belöle. – édesszájú lettem, de nem mindent eszek meg, válogatós is vagyok benne.
    A korláthoz támaszkodom magam is, a vizet figyelve. De van, amit ki szeretnék mondani, azóta gondolkodom ezen, s nem azt, hogy mit érzek, hanem, hogy miként tudnám érthetöen elmondani, mert szavakba foglalni sokkal nehezebb. Egy ideig csendben figyelem a vizet, végül a tenyeremet megdörzsölve szólalok meg.
    - Az utóbbi idöben nem éppen úgy viselkedtem, ahogy egy testvérhez illö lenne. Szerettelek volna megérteni és nem éppen úgy fogtam hozzá, hogy ezt így is lehessen értelmezni. A te életed, a te döntéseid. Nincs jogom kérdöre vonni. Szeretném, ha tudnád, hogy melletted vagyok, és ha úgy érzed, hozzám szeretnél fordulni, itt vagyok. Ha máshogy döntesz, azt is elfogadom.
    Nem voltam túl nyitott felé és hozzá az elmúlt idökben, amikor éppen a legnagyobb támasza lehettem volna.
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér/Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Foglalkozás : cégtulajdonos

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Csüt. 20 Okt. - 21:49



    Noel – Kyle



    - Mit értesz ez alatt pontosan? – jobb, ha kifejti, mintha éppen nem azt válaszolom meg, amire kérdez. – Nem finomkodásról van szó. Az a régi tánctermekben és a dohányszobák múltjának füstjében eltűnt.
    Ismét ránézek.
    - Pont te mondod ezt, aki kikéri magának, hogy elektronikusan adjon be bármit? Aki kifakad a XXI. század technológián és megjegyzéseket tesz rá? Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű – zárom le a részt.
    - Jagna nem ide tartozik. És már a klánba sem. Szóval gondolkodj még egy kicsit.
    Senki sem ismerte Jagnát igazából, még én sem mondhatom el magamról, hogy tökéletesen ismertem. Ám amit ismerek belőle, az nem fedi ezt a kategóriát.
    - Másra erőlteted a saját szabályaidat és mindenfélével felcímkézed és megmagyarázod logikusnak tűnő magyarázatokkal. Ezen is gondolkodj még el. És ne feledd, ezek is szabályok és amit az előbb mondtál, azt pont a mostani válaszoddal húztad keresztbe és veszítette el minden értelmét.
    Már csak legyintek, hogy nem stimmel szerinte valami. Ifjú még.

    - Miért kéne sejteni? – nem adok egyenes választ.
    Egy ideig ülök, majd amikor megvan, amit mutatni akarok, Noelre kezdek figyelni.
    Egy fiatal pár, házasok, a taxira várakoznak.
    - De hogy lehet ebben a cipőben eljönni? Ez a ruha meg olyan, mintha mindenkinek beintegetnél, hogy helló béjb, egy körre a tiéd vagyok? Neked teljesen elmentek otthonról.
    A nő mérges arccal mered vissza a másikra és láthatóan direkt nem válaszol, a szemei viszont egyértelműen jelzik, hogy rosszul esik neki. Drága ruha, egyéni tervezés, a cipővel, táskával s minden kiegészítővel.
    - Kérlek, Jim, ne itt. Inkább menjünk haza, jó? – szomorú hangszín, de a férjre nem hat.
    - Még szép, hogy hazamegyünk, nekem így nem jössz sehova. Méghogy mély kivágású...
    A férj sarkon fordul és visszafelé megy. A nő a táskájában kotorászik, a mobilja után, majd pötyög rajta és a füléhez emeli.
    - Szia drágám! Ne haragudj, mégsem tudunk menni, a ruhám sajnos nagyon elszakadt és .... – a vonal túlfelén sajnálkozó hangszín – ó, igen, édesem, pedig már két hónapja csak a ruhával és mindennel foglalkozom, hogy tetsszem neki – láthatóan beharapja az ajkait, hogy a könnyeket visszafojtsa. – Rendben, kedvesem, legyen szép az estétek! – leteszi a telefont, sóhajt egyet. – Legalább nektek legyen az.

    A nem olyan messzi padon egy idős férfi ücsörög, és egy gördeszkás majdnem felbukik a botjába.
    - Tata, hogy törne el a lába, és akkor nincs itt útban.
    Az idős férfi arca mérgessé válik.
    - Beszéljen tisztelettel fiatalember velem! Hová megy ez a világ ...
    Pár perc múlva inkább valóban szedelőzködik is az idős férfi, és egy, a nem olyan régen gördeszkával elhúzóval egy korosztályú lép hozzá.
    - Tessék várni, segítek. – a keze pedig már nyúl a férfi táskájához a padon, hogy elvegye.
    - Nagyon kedves magától, fiatalember, köszönöm! – a hangszín már korántsem dühös, a meghatottságtól és attól átfűtött, hogy tisztelettel beszélnek hozzá. A taxiállomás felé tartanak, és az öreg szemmel láthatóan nyitott a kísérője felé.

    Mindhárom esetben az adott irányba mutatok Noelnek és még szólok is neki, tudom, hogy képes azt válaszolni, ha nem akarja meghallani, hogy ő ugyan nem hallott semmit.
    - Nos, mit vonsz le ezekből?
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Csüt. 20 Okt. - 22:38

    Kyle - Noel

    -Azt, hogy ha nem a teljes valójában mondom ki amit gondolok, hanem próbálom finoman és diplomatikusan közölni, akkor az olyan, mintha félrevezetném a másikat, lehet nem azt vonja le belőle, amit tegyük fel kellene. Lehet, hogy nem gázolok bele, de mégis tévútra viszem, azaz valahol hazudok, nem?
    Eddig így vette észre, azaz mindenki ezt magyarázta neki odahaza, ha körmondatokban beszél és rizsázik, akkor az félreérthető. Ha pedig emiatt valaki félreérti és mást von le, akkor megint ott van ahol a part szakad, azaz végül is hazudik neki.
    -A notebookot szeretem a telefont ismerem, a többit még szoknom kell. Igaz.
    Ritka pillanatok egyike, de nem fűz hozzá semmi mást, pedig valahol a nyelve hegyén volt, azért 200 év eltérés az van így is úgy is.
    -Tényleg? Kár, én kedveltem, nagy forma. Akkor... akkor nem tudom. Igazából nem ismerek mindenkit.
    Más nevet nem tud említeni, egyszerűen annyit nem érintkezett másokkal, hogy megítélje. Lash biztos nem olyan, a Kancellár sem, az a Richard sem, bár az mindig elég csúnyán néz rá.
    -Nem tudom monsieur, java részt inkább én futottam szabályokba, amit más állított fel. Értem én, hogy ha semmi nem lenne, akkor káosz uralkodna...
    A zseni viszont átlátja a káoszt. ezt nem teszi hozzá, csak elnyom egy vigyort. Túl rosszul áll a szénája ahhoz, hogy bedobjon egy erős poént.

    -Igaza van. Azt ami holt biztos, azt nem kell sejteni.
    A kérdés egyedül az, hogy ez azzal jár, Manhattanban kell lecuccolnia, vagy azzal, hogy helyezze magát nyugodtan kényelembe a padon? Majd elválik.
    Utána már a beszélgetésekre figyel, a párra, ahol legszívesebben felállna, és minimálisan a falba építené a fickót, még ha a nő igen érdekesen is öltözött fel. Mondhatni kurvásan, mint aki éppen éjszakai pénzkereseti lehetőség után néz, de a férfi is kicsípte magát, tehát valamiféle rendezvényre mennek. A nő telefonhívása után elmosolyodik... még férjnél van?
    Aztán az öreget figyeli a padon és a gördeszkás srácot, majd a másik fiatalt, aki segít az öregnek. Érdekes trió, a két eset pedig hasonló.
    Nem, nem tesz úgy, mint aki nem hallotta, most nem, éppen nem alkalmi süket.
    -Azt, hogy a fickót a tökeinél fogva rángatnám végig a betonon, a nő helyében elválnék. Az öregúr botját megsuhintottam volna a helyében, úgy gyengéden, a gördeszkásnak szemüveget vennék.
    Röviden ennyit, persze nem ezt vonta le, de ezt muszáj volt elmondania.
    -A tisztelet hiányát. Azért ennyire nem vagyok extrém.
    Abba most nem megy bele, hogy az emberek az öregedéssel válnak gyengévé, míg a fajuknál ez pont fordítva van, és abba sem, hogy ilyet sosem tett még, ennyire tényleg nem elvetemült.




    A halál csak a kezdet.
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér/Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Foglalkozás : cégtulajdonos

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Szomb. 22 Okt. - 21:20


    Noel – Kyle



    - Próbáld ki és akkor meglátod.
    Valóban bizonyosságot nyertem azt illetően, hogy Noelnek van még mit tanulnia. Ifjú még, ami nem mentség, pusztán kiindulópont.
    Biccentek felé, elismerően, arra, hogy beismeri. Ennyi nekem elég, ilyen módon is, a lényege megtörtént.
    - Nem ártana. Ez is a leendő, rövid alatt végrehajtandó feladataid közé tartozik – ismernie kell mindenkit a klánból, még azokat is, akik a legnagyobb lenézéssel vágják be az orra előtt az ajtót. Némely matuzsálemi korú hajlamos rá.
    Hosszasan nézek rá, mielőtt folytatnám. Az a mondat nagyon nincs befejezve, lóg a levegőben a vége. Sejtem, mit nyelt le. Majd ezt is megtanulja.
    - Eltaláltad. És nem találtad el – felelek a két mondatára.
    - A férfi őszintesége a nőhöz az éppen olyan volt, mint a te „nem akarok hazudni, az igazat mondom és kinyilvánítok” szövegeléseid. Súlyosan roncsolják a két fél közötti bizalmat és tiszteletet, mert nem veszed figyelembe az érzéseit, pusztán a magad önző érzelmei által vezérelve, átgondolatlanul, a másik érzelmeit figyelembe nem véve közölsz. A férfi a nőnek mondhatta volna azt is, hogy a tegnapi ruhád, amit felvettél, az csodálatos volt, szeretném, ha úgy ragyognál, mint akkor. Főleg azzal a kis hermelin sállal. A nőnek egyértelműen le fog esni, hogy pocsék az a ruha, ami rajta van, de a férfi egyrészt igazat mondott, másrészt nem bántotta meg a nyers őszinteségével, valamint egyúttal támpontot is adott, hogy milyen ruhákban tetszik neki. Két legyet egy csapásra és még csak nem is gázolt úgy a lelkébe, mint ahogy most tette. Te melyik taktikát választanád Noel, ha tudod, hogy a válaszod ilyen következményekkel és a másikkal járhat? – nézek rá. – Ezt nevezik diplomáciának és figyelmességnek, Noel. Ha ezt nem használod, akkor minden lehetséges kapcsolatot elveszítesz, ki sem épül. Senki sem szereti, ha olyanok vele, mint amilyen a férfi volt a nőhöz. Ahogy mondtad, az olyanoktól el kell válni. Márpedig a klánvezérnek klántagokra van szüksége. Ha elrohannak előled, vagy keresztbe tesznek neked, azt azért teszik, mert úgy bánsz velük, mint ahogy a férj bánt a feleségével. Mert lehet szépen is csomagolni az igazat, úgy jobban elfogadják, mert érzik, hogy fontos neked az ő személyük. Gyere, mutatok neked valamit – a poharat a szemetesbe dobom, ami még tele van a folyadékkal.
    Egy tizenkilencedik századi épület felé vesszük az irányt. Az épület kiváló állapotban van. Előveszek egy kulcsot, s mielőtt betenném a zárba a kulcsot, ráteszem a tenyerem az ajtó egyik pontjára, majd amikor az ajtót kinyitom, előre engedem Noelt.
    Az épület megőrizte a harmincas évekig történt divatváltozásokat, villany, gáz van benne. Sehol egy por, mintha az is megállt volna az időben.
    - Valaha itt volt a manhattani klán főhadiszállása – az ajtó becsukódik mögöttünk. – Senki nem léphet be rajtam kívül már ide. És akit magammal hozok.
    Nincs nosztalgia hangulatom, sosem volt.
    - Ez a legidősebb manhattani házak egyike. Amikor lehetőség adódott, azonnal a tengeren túlra jöttem – a hatalmas méretű, fakorlátos lépcsőre lépek. Ismerem minden négyzetcentiméterét, talpaim ismerősen haladnak végig rajta, otthonosan.
    A könyvtár felé tartok, ahol nem csak régi fóliánsok sorakoznak, hanem az egyik alkóvban egy kép és alatta a párkányon a sok holmi között egy urna is sorakozik.
    - A brooklyni klán akkori vezetője Miss Meinyard volt. Egyike a legidősebb vámpíroknak. Megrögzötten ragaszkodott a vámpírok korábbi szokásaihoz és etikettjéhez és ezt akarta itt is kiteljesíteni. Ez lett a veszte, nem ismerte fel, hogy a változást fontos követni. És azt sem ismerte fel, hogy vannak olyan nézetek és szokások a fajtánk között, ami viszont soha sem fog kikopni, mert azok adják létünk értelmének alapjait – a képre tekintek közben. – Ezek egyike volt, hogy mindenki legyőzhető, ha van nála erősebb – hallgatok egy rövid ideig, majd folytatom. – A teremtettem volt, de pusztulnia kellett, mert vezérként képtelen volt többek között felismerni az egyensúly fontosságát. Közösen néztük meg a napfelkeltét.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Szomb. 22 Okt. - 23:07

    Kyle - Noel

    -Ha még lesz rá esélyem, akkor megteszem.
    Érdekes szemlélet amit Kyle megvilágít most, de azt, hogy hogyan működik, azt még nem tudja. Mivel megszokta a nyers őszinteséget, nehéz lesz más köntösbe csomagolnia a mondandóját, és először ott lesz benne a félsz, nem sikerült.
    Az, hogy ifjú kora ellenére ismerkedik a technikával, talán másnak meglepő, na de annak, aki tudja mit jelent egy elzárt csoportban felnőni, annak nem igazán. Ő még tanulja, de szereti is.
    -Oké.
    Majd szépen beosztja az idejét, és mindenkit felkeres, akit kell. Azt már előre sejti, hogy aki inkább antiszociális illetve hülyét kap a fiataloktól, azzal nehezebb lesz, de megoldja.
    A mondatát nem fejezte be, Kylera pillant, most már be sem kell, a Vezér tudja, mi lett volna a vége.
    -Akkor most nagy bajban vagyok. Tudja mire jöttem rá itt? Nagy valószínűséggel nem az ellenkező nemhez vonzódok. Ciki, engem is mellbe vágott.
    Még mindig nem pörgette végig az eseményeket, leragadt ott, hogy ha nem kidobják a klánból, akkor napfelkelte lesz a vége.
    ha jól számolja, addig pár óra maradt, így tényleg minden mindegy alapon egyszerűen belekortyol a kávéba. De régen érezte már ízét... és nem is esik jól.
    Utolsó beszélgetés, előfordul bárkivel, bár azért nem akarta ilyen korán befejezni, tervei voltak és lennének, de ha már így alakult, akkor legalább azt a pozitívumot megosztja Kyleal, amire bizony itt tartózkodása alatt döbbent rá. Titok lenne? Annyira nem, Lash tudja legalábbis, de más nem.
    Aztán már a párra figyel és az öregre, amiből levonja a következtetést. Kezdi érteni, mi a baj, de azt, hogy ezen hogyan kellett volna változtatnia, na azt nem. Aztán Kyle kifejti, és egyből világossá válik.
    -Ahaaaa, már értem. Ha azt a taktikát képviselem amit ön mondott, akkor nem sértem meg, és mégis megmondtam. Erre még nem volt szükségem, az az igazság. Mindenképpen a másodikat.
    Bólint, így már tiszta, szembeállítva a kimondott szavakkal az, mi lett volna a helyes.Persze egyszerűnek tűnik, mégis kihívást jelent.
    -Ez a legnehezebb része. Becsomagolni a mondandót és megérteni őket, még akkor is, ha kapásból elutasítóak. Megyek.
    Sok idősebb vámpír azonnal beskatulyázta mikor még meg sem szólalt, be sem mutatkozott. Ezek után hogyan közeledjen úgy, hogy ne vágják rá az ajtót?
    Az, hogy hogyan lehet másként fogalmazni, az egészen más történet, az hosszas gyakorlást igényelt volna.
    A poharat kidobja, pár korty hiányzik belőle, de utoljára még érezni akarta, milyen a kávé, és egy utolsó séta sem árthat meg.
    Alaposan megnézi az épületet ahová érkeznek, ezt simán el tudná képzelni otthonnak, tetszik neki.
    -Miért adta föl?
    Tudja, hogy Kyle itt élt, azt is, ennek a klánnak volt a Vezére, és mégis elment innen. Mégis mi visz rá valakit arra, hogy ezt megtegye? Taktika lenne? Erre tippelne.
    A könyvtárra kiszalad a szájából egy hú, mert ez igazi kincstár, nem más. Az, hogy mit keres itt egy urna, az rejtély. A képet is megnézi, aztán pillantása visszasiklik az urnára. A képet ábrázolóé lenne? Valószínűnek tartja.
    -Ó. Nem éppen békés távozás, de mindenképpen gyors.
    A Brooklyni klán volt vezére... azt azonnal összerakja, hogy ő van az urnában, de miért őrzi Kyle? Mi oka van arra, hogy egy legyőzött klánvezér hamvait tárolja?
    Ahogy kifejti, mi volt a probléma, és mi lett a veszte a nőnek, bólint. Valami megvilágosodott most benne. Érti az egyensúly lényegét a világukban, vagyis van keresete azzal, hogy esetleg mi az, ami elavult, de vannak olyan formulák, amiket nem lehet kiiktatni mégsem.
    -Mindig akad erősebb.
    Ténymegállapítás, és most nem csak arra gondol, hogy a korkülönbség lehet a nyerő, sok más összetevője is van ennek, ahová már nem elegendő, hogy kapcsolatai vannak.
    Ami viszont ez után következik, azon ledöbben. Kyle teremtettje? Aki vezérként nem állta meg a helyét. Nem tudta megbecsülni, hogy a legjobbtól tanulhatott... hirtelen a képre mutat.
    -Ő nem tudta értékelni azt amit kapott és azt akitől kapta.
    Egyszerre nyer értelmet minden, holott végig egyértelmű volt Kyle döntése az első perctől kezdve. Nem, nem dobja ki a klánból, nem is kell napfelkeltét várnia. Tényleg minden képessége adott hozzá, hogy egyszer majd Vezér legyen, ezt jól érezte magában, nem kisfiús ábránd volt, viszont ahhoz már most el kell kezdenie készülni, és nagyon komolyan venni a most elhangzott szavakat. Az is leesik neki, hogy Kyle egészen más stílust használ most mint eddig. Most lazább, nem olyan merev, mint amit mutatott magából.
    Hirtelen megszólalni sem tud, mert tudta eddig is, hogy Kyle nagy játékos, de ennyire?
    -Vesztettem.
    Ennyit fűz hozzá, és nevetni kezd. Komolyan vette, hogy vagy repül, vagy vége a létezésének, és tény, nem állt messze tőle, de szó sem volt erről. Viszont képes beismerni a vereségét is. Macska-egér játékot játszott, tényleg feszegette a határokat, egyszerűen érteni akarta Kyle gondolatmenetét és logikáját, hogy tudja, miként cselekszik egy Vezér, mit miért tesz és miként viselkedik. Elbukta.




    A halál csak a kezdet.
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér/Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Foglalkozás : cégtulajdonos

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Vas. 23 Okt. - 18:32


    Noel – Kyle



    Csak a kezem tárom szét válaszul, majd úgyis megtudja.
    A klántagok közül a matuzsálemek lesznek talán a legnehezebb diók, de bízok Noel kitartásában és az öregek türelmében is. A fiatalok a következő nemzedék, ha nem támogatjuk őket, menthetetlenül elvesztünk.
    - Cikinek tartod? Miért? – az érdeklődésem őszinte. Nem kis dolog, amit most megosztott velem, még ha sejthető is volt a részemről. Van az ilyenre szemem.
    - Tudtam, hogy érteni fogod – pusztán megfelelő példa szükséges hozzá. – Idő szükséges az elsajátítására és önfegyelem. Idővel menni fog és azt is meg tudod majd állapítani, hogy kivel lehetsz nyersen őszinte és kivel szükséges ezt a technikát alkalmaznod.
    - A technika elsajátításában fogsz kapni segítséget – nem a Kancellárt, mert bár ért hozzá, láthatóan Noel nincs tőle elragadtatva. Márpedig kancellárnak akar lenni elsőként. Geronimo sokkal inkább megfelelőbb lesz a számára.
    - Nem adtam fel – semmi él nincs a válaszban, pusztán korrigáltam a helyesre. – Vannak, akik úgy gondolják, hogy a terület nagysága a tényező a hatalomban. Mások annak jövedékét teszik hatalmuk mértékének. Vannak azonban sokkal fontosabb tényezők is, mint például az oszd meg és uralkodj elv.
    Hagyom, hogy nézelődjön a könyvtárban, végigpásztázzon a tekintetével, s csak akkor szólalok meg, amikor már tud fókuszálni arra, amit mondok.
    - Pokolian tud fájni – a teremtettem volt, átéreztem a fájdalmát, a kapcsolat még megvolt közöttünk. De mindez már a múlt, a fájdalommal, a csalódással és a tanulságokkal együtt.
    - És te tudod, Noel? Eddig nem úgy nézett ki – nem nézek, a képet nézem továbbra is.
    Hagyom, hogy leessen neki, már az első pillanatban tudtam, amikor belépett, hogy nem csak a magához való esze van meg. A tekintetemben most lát csillanni először derűt és az arcomon halvány, őszinte mosolyt, ahogy felé fordulok.
    - És milyen érzés? – értem a vesztésre. Nagy dolog, ha valaki képes beismerni a vereségét és azt el is fogadni. És hogy még nevetni is képes e miatt magán, az pedig még inkább.
    - Ha már a nagy beismeréseknél tartunk. Az árnyvadász nejem csak jól járt a halálommal. A következő férje már nem volt aszex.
    Ahogy elhaladok Noel mellett, a vállára teszem futólag a kezem, majd a bejárat felé indulok.
    - A Nap nemsokára felkel, ideje indulnunk.

    //Köszönöm a játékot, nagyon jó volt! yes //

    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Vas. 23 Okt. - 21:12

    Kyle - Noel

    Érdekes anomália az amibe került. A saját korosztályával nem ért szót, az idősebbekkel igen, és itt mégis velük küzd a legtöbbet. Bár ahogy levezette, megértette a miértjét. Az apja közelíti a 2000-et, viszont az itt matuzsálemnek nevezett vámpírok nem érik el az 1000-et sem. Tehát úgy tűnik, hogy számára ők a kakukktojás.
    -Annak. Magam felé. Fogalmam sem volt róla, simán megmagyaráztam, hogy nincs időm arra, párkapcsolatba bonyolódjak.
    Ez az igazság. Tudnia kellett volna, már rég, amikor Raul is feltette a kérdést, majd somolygott, és még akkor sem gondolt arra, hogy esetleg kezdjen el kutatni saját magában. Persze, hogy ciki.
    -Hosszú idő. Átlátni mindent és mindenkit...
    Az első megjegyzésre bólint, a másodikhoz csak ennyit tud hozzáfűzni, de felkapja a fejét arra, hogy kapni fog hozzá segítséget. Vajon kit? A Kancellárral nem nagyon találják a közös hangot, s bár lehet ő volt zsigerből elutasító, mert ez is benne van, valami zavarja a fickóval kapcsolatban. Nem tudja, micsoda, de a megérzései sosem hagyták cserben eddig.
    Az épületbe lépve körbenéz, de a könyvtár lenyűgöző, igazi gyémántbánya.
    -Akkor miért ment el innen?
    Nem érti, egyszerűen nem. Maga a terület olyan lehetőségeket kínál amiket ki lehet aknázni, de ha Kyle egyszer úgy döntött, elvonul...
    -Én speciel nem a nagyságára gondoltam, bár ha azt nézem, hogy azt a látszatot kelti, mintha kivonulna a vérkeringésből, az pedig egy óriási stratégiai lépés.
    Bólint és még mindig hiszi, hogy emögött taktika húzódik meg, nem is akármilyen. Végül is miért tartott volna minden öreg Kyleal, ha nincs mögötte valami más? Amilyen hataloméhesek, hülyék lettek volna megtenni, amikor kiskirályt játszhattak volna. Tudnak valamit.
    Az urna és a kép kettőse... hát így végzi az, aki elfelejti, honnan indult, aki túl biztos a hatalmában.
    -Nem tudom, annak idején láttam a napfelkeltét, akkor még nem fájt, most még nem próbáltam.
    Már akkor is többnyire nappal aludt, de ezt szokta meg, így ritkán került elő nappal. A csoportból fakadóan senki nem is igényelte, de néha sikerült a napfelkeltére felébrednie.
    -Őszintén? Eddig nem tudtam. A teremtőm nem sokat foglalkozott velem, voltaképp semmit. Az, hogy mit jelent az a kapocs, azt sem tudom, valahogy nem kötődök hozzá úgy, vagy csak én nem ismerem fel. Az, hogy nem becsültem meg, amit és akitől kaptam? Van benne valami, de azután, hogy az 5 évem arról szólt, hogyan élek túl, nem olyan egyszerű.
    Van amit most értett meg, most ismert fel, hiszen végeredményben kilépett a komfortzónájából, idejött ifjúként, egyedül, amikor a teremtője mellett lett volna még a helye. Az, hogy Gerard nem jött utána mint a múltkor, az azt jelenti számára, hogy a teremtője sem érezte azt a köteléket aminek lennie kellett volna.
    A képről Kylera pillant és meglepődik azon amit lát... hát mégis képes az érzelemre? A mosoly és a derűs tekintet... sosem látta még.
    -Érdekes, de nem érzem szégyennek.
    Ismét nevetni kezd, így járt, beleállt egy csatába, egy harcba, megpróbálta. Kudarcnak sem fogja fel, olyasvalakitől kapott ki, aki sokkal de sokkal jobb nála. Szeret játszani, de még ezt is tanulnia kell.
    Az urnát nézi továbbra ismét, ő nem őrizte volna meg, mert ha nem volt méltó arra a címre, akkor arra sem az, hogy emlékként megtartsák, de ez már az ő véleménye. Minden esetre jelzésértékű, hogy láthatta, ami most igenis jól jött.
    Kyle beismerésére rá pillant, és igazából nem is lepi meg, ez valahogy nem. Nem tudja miért, de nem. Ha magából indul ki, akkor még az is benne van a pakliban, hogy nála is ez a helyzet, elvégre 22 éves és még soha nem volt senkije. Az más kérdés, hogy érdekli.
    -Sajnos nem vagyok fényben járó. Merci beaucoup!
    Az egyetlen amit valahol bán, s bár nem hozott változást az addigi életvitelében, de akkor is, lehet, néha sétálna akkor is. Nagy munka vár még rá.

    //Én is köszönöm. Az volt. Cool //




    A halál csak a kezdet.
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Vas. 8 Jan. - 23:56

    Vitaly - Lucius

    Darylnak vagy fél órát magyaráztam hová jövök, de ahogy rám nézett, most vagy nem érdekelte, vagy tulajdonképpen a felét sem értette.
    Mindegy, most nem érek rá bővebben kifejteni, mert akkor sosem indulok el, és sosem kapom el azt a tagot akit keresek.
    Amit tudok, hogy orosz, szőke, fiatal, és köze van Mikhalhoz, azaz testvére. Ami már önmagában is abszurd, mert mégis ki az az állat, aki örül annak, hogy az ő testvére lehet? Na ugye? Egyáltalán Mikhalnak hogy lehet testvére? Az enyém lett volna, valamelyikünk már rég nem élne, ez tuti, nagyon tuti tuti.
    Szóval ami fix, keresek egy olyasvalakit, aki enyhén szólva nem amcsi beütésű hanem kelet európai. Nagy támpont ám, valóban. Jó, a nevét tudom, de nem kiabálhatom körbe az egész parkot, úgy hogy abban reménykedek, éjszaka nem kevesen járnak erre, ő meg itt lesz.
    Futok, így az alibim is megvan, és ahogy elérem a park majdnem másik végét, azt látom, hogy valaki csúszkál. Hát én itt nőttem fel, de ez a tag nem is olyan egészen ember, meg nem is amcsi, ez is hót tuti, így letáborozok a jég szélén és onnan figyelem.
    Maximum ha erre jár és nem áll meg, egyszerűen elgáncsolom. Asszem.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Hétf. 9 Jan. - 0:20

    Lucius & Vitaly
    "Ezek a ruszkik annyian vannak, mint az oroszok!"

    Nagyon kellemes este volt, éppen ideális egy kis kiruccanásra. Ezúttal nem vittem túlzásba, csak épp a parkba ugrottam ki korizni egy kicsit. A híd környékén múlattam az időt, trükköket gyakoroltam és ezalatt csak a fülhallgatómban bömbölő zenére koncentráltam. Összességében kiélveztem a szabadnapomat, és ahelyett, hogy a városban görkoriztam volna össze-vissza a rendelésekkel, ugyanezt csináltam a Central parkban. Logikus, nem? Szerintem az volt.
    Mostanában egész jól alakult az életem, találtam magamnak egy biztos állást, szereztem lakást és még szabadidőm is maradt. Mondjuk nem kerestem túl sok pénzt, mert a mágikus megrendelések elmaradoztak mióta az új városba költöztem, de még akadt mihez nyúlni vészhelyzet esetén. Már megtanultam, hogyan tartsam fent a pénztartalékaimat a kicsit szűkösebb időkben is. Mondjuk most sem panaszkodhattam, egyszerűen csak úgy döntöttem, hogy egy kicsit lejjebb adok az elvárásaimból és kipróbálom, milyen egy kicsit kötetlenebbül élni. Gyerekként elszalasztottam élvezni az életet, és az új évszázaddal eljött az ideje, hogy ezt is megtegyem. Talán tényleg érdemes kivárásra játszani az életben. Eddig bejött.
    Felugrottam az egyik padra, majd egy pördüléssel vissza a földre. Egyszerű trükk volt, de nagyon menőn nézett ki. Ezután egy kicsit begyorsulva tettem egy kört, azt terveztem, hogy átgurulok a híd másik oldalára meg vissza, de út közben észrevettem, hogy közönségem akadt. Egy fiatal fiú, de egyértelműen boszorkánymester. Megérzem az ilyesmit. Nem lassítottam le, ahogy elgurultam mellette, úgy döntöttem, alkalmazom az előbb említett kivárást. Az is lehet, hogy nem akar tőlem semmit, csak paranoiás vagyok.

    Zene: The Phoenix
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Hétf. 9 Jan. - 18:52

    Vitaly - Lucius

    Én is jó vagyok, Darylnak ugyan mondtam, hová jövök, de ő sem éppen boldog attól, hogy az éjszaka kellős közepén keresek valakit, a hullámat meg ott hagytam a nyakán. De nem is bánt senkit, szóval nem lesz gond, vagy de?
    Az meg aztán végképp jó elfoglaltság, hogy azt nézem, kering itt feleslegesen. Oké, hogy biztos nem könnyű amit csinál, na de én nem érek rá arra, hogy órákon keresztül bámuljam.
    Az első körnél még nem szólalok meg, inkább azon filózok, mégis mi a fenét mondjak? Az sem olyan egyszerű ám, elvégre azt se tudja ki vagyok, de ha minden igaz, én sejtem, ő kicsoda, az meg elég, nem?
    Hát de. Eldöntöttem. Végül is mi történhet? Kiderül, nem őt keresem, ő csak egy már itt született idetelepült szülők gyereke. Kiderül, nem őt keresem és full hülyének néz, miért akarom átkeresztelni. Kiderül, nem őt keresem, de mégis Vitaly a neve. Kiderül, őt keresem, tényleg Mikhal testvére.
    Amíg ezen tűnődök, a srác ismét a közelembe kerül, így meg is szólítom.
    -Te vagy Vitaly?
    Eddig szuper vagyok, csak a lényeget hagytam ki, de ha megáll végre, akkor folytatom.
    -Neked van egy Mikhal nevű bátyád?
    Reménykedem az igenlő válaszban, bár ebből még mindig nem fogja tudni, én ki vagyok, mit akarok, azt meg mégsem mondhatom, hogy hé, akkor utáljuk egymást Mikhalt. Az olyan hülyén jönne ki, de már előre vigyorgok.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Hétf. 9 Jan. - 21:44

    Lucius & Vitaly
    "Ezek a ruszkik annyian vannak, mint az oroszok."

    Amikor először elmentem mellette, nem történt semmi. Talán nem is akar tőlem semmit, és csak beképzeltem magamnak. Mivel semmi sem akadt, ami kizökkentsen, az addigi lendületemmel folytattam a korizást, zavartalanul mentem mégegy kört. A nemtörődömségem látszata ellenére azonban nem hagytam fel a fiú figyelésével, titokban felé pillantottam néha, csak kíváncsi voltam, hogy tényleg engem néz-e. De kétség kívül ezt tette, így várhattam, hogy megszólít vagy megtámad. Ki tudja?
    A következő alkalommal, amikor elhúztam volna mellette, meg is történt amire vártam. Hozzám szólt, ráadásul a nevemen szólított. Tényleg engem keres. Lelassítottam, kihúztam a fülhallgatót a fülemből és könnyedén odagurultam hozzá, éppen előtte álltam meg.
    -Igen, így hívnak. Miért szeretnéd tudni?- kérdeztem, gondtalanul mosolyogva. Jó kedvem volt, na. Nagyjából mint mindig. A mosolygás tulajdonképpen az alaphelyzetemmé nőtte ki magát az utóbbi pár évben, mostanra tökélyre fejlesztettem az értelmetlenül vigyorgás művészetét. Olyan természetesen jött.
    Azonban ahogy meghallottam a következő kérdését, azonnal lehervadt az arcomról a vidámság. A tekintetem elsötétült, a másodperc tört része alatt változtam barátságosból gyanakvóan ellenségessé. Nem számítottam rá, hogy egyszer még ezzel fog valaki elém állni és egyáltalán nem tetszett, hogy megtörtént. Felemeltem az egyik kezem és egy csettintéssel változtattam a korcsolyámat kellemesen meleg utcai cipővé. Így mégiscsak biztosabb lábakon álltam.
    -Ismered Mikhalt? Ki vagy te? - csak ennyit kérdeztem tőle. Nagyon nagyon régen hallottam utoljára ezt a nevet, és reméltem, hogy a közeljövőben nem is kell emlékeznem rá. Erre tessék, most itt van ez. Magyarázatot várva néztem rá, megtartva a biztos távolságot. Mielőtt engedtem volna a védekező állásból, tudnom kellett, mit akar a fiú.

    Zene:The Phoenix | @ | Ruházat: Ezt viselem ma
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Kedd 10 Jan. - 20:38

    Vitaly - Lucius

    Tudok én marha leplezve is bámulni bárkit, na nem úgy, mint amikor Mikhal kicsinálta azt a tagot a parkban, de most olyan feltűnően teszem, ahogy csak lehet.
    Miért? Mert nincs kedvem egész éjszaka fogócskát játszani, és már most derüljön ki, ha nem ő az a Vitaly, és nem is ruszki, és nem is Mikhal testvére.
    Naná, hogy megszólítom, már nem bírom tovább, hát annyira nem izgalmas nézni, hogy itt valaki korizik körbe-körbe. Azt ugyan még nem tudom, hogy most azért állt meg, mert nem hallotta a kérdést, vagy megtaláltam, akit keresek, csak akkor, amikor felel is.
    -Szuper, nem kell bejárnom az egész várost.
    Megkönnyebbülés, de tényleg, ugyanis hiába nem vagyok lusta, kedvem kb. annyi van hozzá, hogy semennyi.
    Viszont amikor Mikhal neve elhangzik, az ő arca elkomorul, én meg olyan röhögésben török ki, hogy csak na. Bingoooooo, nem csak én utálom a jelek szerint.
    -Ahaaa, sajnos. Lucius vagyok, és volt szerencsém látni egy alkotását, majd még az is kiderült, hogy a fateromhoz is köze van. Te normálisabbnak tűnsz mint ő. Ő egy beteg elme, tiszta elmeháborodott, és csak azért nem nyír ki, mert nem teheti meg.
    Ennyi a magyarázat, nincs több. De ha ő meg ennyire nem kedveli, minek jött utána? Most komolyan?



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Kedd 10 Jan. - 21:36

    Lucius & Vitaly
    "Ezek a ruszkik annyian vannak, mint az oroszok."

    Miközben beszélt, lassan karba tettem a kezeimet. Szóval állítólag neki sincs jó kapcsolata a fivéremmel. Ez hihetően hangzott, csodálnám, ha valaki kedvelné Mikhalt. Viszont még mindig lehetett csapda.
    -Igen, ez ő lesz. Csak azt nem értem, hogy ha ennyire ellenszenves, akkor miért kutattad fel a testvérét?- faggatóztam gyanakvóan. Tudom, talán egy kicsit lazábbra kellett volna vennem a figurát, de jelen helyzetben képtelen voltam. Mióta meghallottam a testvérem nevét, a belső vészjelzőm teljes erővel fújta a riadót. Muszáj volt biztosra mennem, mielőtt hiszek a fiúnak. Talán még jól is alakulhat ez az egész, ha minden rendben folytatódik.
    -Nagyon rég hallottam utoljára a bátyámról, azt sem tudom, mit művel mostanában, vagy hol -vallottam be, csak hogy tisztázzuk a dolgokat. Szerencsére komolyan semmit nem tudtam Mikhalról, mióta utoljára találkoztunk inkább próbáltam elkerülni, egy idő után pedig teljesen elvesztettem a nyomát és mondhatni meg is feledkeztem róla. Még mindig nem tudtam, mit akarhat tőlem ez a kölyök, de semmi pozitívra nem számítottam. Persze, épp az előbb vontam le a következtetést, hogy még alakulhatnak jól a dolgok, de ez csak akkor fog bekövetkezni, ha nagyon gyorsan elfelejti ezt a témát és előáll valami mással.

    Zene:The Phoenix | @ | Ruházat: Ezt viselem ma


    A hozzászólást Vitaly Rayt összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. 12 Jan. - 21:17-kor.
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Csüt. 12 Jan. - 19:22

    Vitaly - Lucius

    Jó, hát biztos tuti furcsa, hogy van egy idióta aki az éjszaka kellős közepén leáll diskurálni valakivel úgy, hogy végül is őt kereste. De tényleg nincsen hátsó szándékom, meg a kemény 14 évemmel aztán biztos el tudnám rejteni.
    -Mert látni akartam, hogy a testvére is olyan seggfej mint Mikhal, vagy sem. Ő tuti piszichopata skizofrén. De te jobb arcnak tűnsz.
    Meg látni akartam, hogy ő is annyira elmebeteg-e, meg minek jött ide? Tényleg. Ha utálják egymást, ami egyelőre Vitaly arckifejezésén látszik, minek jött utána?
    Még nem tudom, de az sem lepne meg, ha azért, hogy kinyírja. Segíthetek?
    -Óóóó semmit. Kinyírt két tagot, eltörte a szegycsontomat, meg akart fojtani, miatta kivágott a főmufti... ennyi elég? Hol, hol? Itt. Nem utána jöttél? Akkor közlöm veled, hogy végül is majdnem megtaláltad. Néha full normális, néha elborul, komcsi.
    Röviden és tömören ennyit alkotott itt, és utáljuk egymást. Azt sem értem, apám miért mentorálja, de tényleg nem, meg azt sem, hogy miért tanít, ha közben meg gyűlöl? Tényleg, Mikhal magán kívül szeret valakit? Ez egy roppant jó kérdés.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Csüt. 12 Jan. - 21:41

    Lucius & Vitaly
    "Ezek a ruszkik annyian vannak, mint az oroszok."

    A kissrác felvilágosított arról, hogy a bátyám tulajdonképpen valahol itt tartózkodik a közelben, mire én őszintén elgondolkodtam rajta, hogy egyébként mi a francot is keresek itt. Teljesen véletlenszerűen választottam New Yorkot, mehettem volna akár Bostonba vagy Los Angelesbe is. Esetleg Londonba, bár az Angolokat annyira nem ismertem. Nekem mégis ez a város kellett. Kezdtem úgy érezni, hogy a sors nagyon ellenem játszik.
    -Egyáltalán nem utána jöttem. Eszem ágában sincs találkozni vele, ez az egész csak egy szerencsétlen véletlen. De köszi a figyelmeztetést, most már legalább tudom, hogy veszélyben az életem. Csodás- biccentettem a fiú felé. Ekkor eszembe jutott, hogy egyébként még a nevét sem tudom. Meg úgy semmit, azon kívül, hogy ismeri a bátyámat.
    -Amúgy hogy hívnak? Tudod, az nem fair, hogy te tudod a nevem, de nem árulod el a tiédet - világítottam rá a problémára, amint levontam a következtetést, hogy nem hagyhatom ezt ennyiben. Ha már beszélgetni kezdtünk, akkor csináljuk rendesen. Kezdett érdekelni, mi sülhet ki ebből a találkozásból, most hogy lassan megbizonyosodtam arról, hogy a fiú az én oldalamon áll. Az estém egyébként is szabad volt, miért ne használhatnám az időmet arra, hogy szerezzek egy barátot?  

    Zene:The Phoenix | @ | Ruházat: Ezt viselem ma


    A hozzászólást Vitaly Rayt összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. 13 Jan. - 0:22-kor.
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Pént. 13 Jan. - 0:16

    Vitaly - Lucius

    Ahogy Vitaly arcát nézem, hát nem ez volt a célja, de akkor jobb ha tudja, hogy Mikhal itt van, és ne lepődjön meg, ha belefut.
    Ami érdekes, hogy ő sincs oda túlzottan érte, így az az érzésem, hogy akkor nem bennem van a hiba, hanem Mikhalban.
    -Akkor eltaláltad a várost. Meg akar ölni? Engem tudom, hogy igen, szíve szerint egy kanál vízbe bele tudna folytani, de téged? Hű, jó.
    Vigyorogni kezdek a kezdeti döbbenet után, de a miértjéről nem beszélek. Azért ez mekkora... nem csak én vagyok életveszélyben, és azért ez akárhonnan nézem, megnyugtató dolog. Nekem. Gondolom Vitalynak nem.
    -Ja, bocsi Lucius vagyok, de ha jobban tetszik, Luke.
    Tényleg, én tudtam, kit keresek, de azt elfelejtettem, hogy ő ettől nem fogja tudni, én ki vagyok. Gyorsan pótolom a hiányosságot, ne nézzen már tök bunkónak szegény.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Pént. 13 Jan. - 0:28

    Lucius & Vitaly
    "Ezek a ruszkik annyian vannak, mint az oroszok."

    Szóval Luke. Szimpatikus volt a név. Fogalmam sincs miért, de az volt. Na jó, ez így nem teljesen igaz...
    -Örülök, Luke. Hm, egyszer jártam egy Luke nevű pasival. Nem hasonlítasz rá-mértem végig, kicsit oldalra billentett fejjel. Csak teljesen mellékesen jegyeztem ezt meg, nem szándékoztam sokat problémázni a dolgon. A véleményére sem voltam kíváncsi, inkább csak magamnak jegyeztem meg az egészet.
    -Oké, tudod mit? Behúzódhatnánk valahova, mert rohadt hideg van. Ismerek egy helyet, meghívlak egy forrócsokira - ajánlottam fel. Így, hogy nem mozogtam, kezdtem fázni és nagyon tudtam volna értékelni egy pohár meleg bármit amit megihatok, mondjuk egy kályha vagy radiátor mellett. Mellesleg pedig minden értelemben sokkal kényelmesebb lett volna folytatni ezt a beszélgetést egy sokáig nyitva tartó kávézóban. Én emellett tettem le a voksom.

    Zene:The Phoenix | @ | Ruházat: Ezt viselem ma
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Pént. 13 Jan. - 1:03

    Vitaly - Lucius

    Oké, szuper, ha kicsit fázis késve is, de most már ő is tudja, ki vagyok. Hülyeséget nem kérdezek, tudom, hogy orosz, meg azt is, hogy Raszputyinhoz is tuti köze van, meg ilyesmi.
    -Tényleg? Én senkire sem hasonlítok, ezt tudom. Magamra. Ő szőke volt vagy barna?
    Nem akadok fenn ezen, mikor kiderült, Magnusnak is fiú barátja van már úúúúgy, az az Alec, az sem érdekelt. Magnus attól még tök jó fej, szóval nem érdekel.
    -Hideg? Most nincs is hideg, de jó. Itt a közelben van egy kávézó, ha gondolod.
    Oké, akkor Vitaly nem Szibéria környékéről jön, mert ha valahol hideg van, na ott tutira. Én ott megfagynék ez biztos, vagy magamra venném az összes létező ruhadarabot, még azokat is, amik nem az enyémek.
    nem vagyok kényes, de a hideg nem a barátom, ez van. Szóval Ha Vitaly ezt komolyan gondolta, akkor el is indulok a kávézó felé ahol melegebb van.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Pént. 13 Jan. - 1:53

    Lucius & Vitaly
    "Ezek a ruszkik annyian vannak, mint az oroszok."

    Végül is normálisat kérdezett, amin magamban elmosolyodtam. Erre talán válaszolhatok. Azért nem számítottam rá, hogy akár ilyen szinten is érdekelni fogja egy ezer éves kapcsolatom, amikor komolyan még csak nem is ismerjük egymást igazán. Vagy talán ez egy jó kezdőpont? Szerintem elég váratlan.
    - Vörös volt. Tudod, az a természetes rézvörös. Különleges. Egyszer megpróbáltam befestetni a saját hajamat is olyanra, de nekem nem állt jól- adtam meg a választ a kérdésére, és kicsit el is kalandoztam. Közben pedig már el is indultunk az egyik ösvényen a kávézó felé. Most inkább nem világosítottam fel arról, hogy ismerem a környéket, és én is tudom, hol lehet ilyenkor nyitva tartó helyeket találni. Hadd legyen elégedett magával, amiért ő vezet oda.
    - Hány éves vagy? Fiatalnak tűnsz. Mármint nem csak külsőre, bár szívás lehet kölyökkorban megállni az öregedésben. Én legalább betöltöttem a tizennyolcat. Viszont valami azt súgja, hogy te még tényleg annyi vagy, amennyinek látszol, szóval mennyi az az annyi? - kérdeztem én is valamit, hogy fair legyen a beszélgetést. Egy kicsit be kellett hoznom a lemaradásomat az információkkal, hiszen ő máris előnyből indult, én pedig csak most kezdtem a faggatózást. Előre vettem az alap kérdéseket, ahogy illik, mert nem adott alkalmat rá, hogy valami jobbal rukkoljak elő. Majd talán ha egy kicsit előrehalad a beszélgetés, már jobban megy majd magától és nem kell ilyenekkel görcsölnöm. Addig viszont maradtam az alapinfóknál.

    Zene:The Phoenix | @ | Ruházat: Ezt viselem ma
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Pént. 13 Jan. - 19:23

    Vitaly - Lucius

    Semmi kivetnivalót nem találok a kérdésemben, miután Vitaly jegyezte meg, volt ilyen pasija, én meg úgy vettem, hogy akkor simán beszélhetek vele ilyesmiről is. Magnus mellett nem lepődök meg ezen, persze először elcsodálkoztam, mert hát én ebbe bele sem gondoltam, de tök arc volt mindkettő, akkor meg hol érdekel, hogy nője van vagy sem? Sehol.
    -Vörös? De durva. Olyat még csak lányban láttam.
    Szerintem a természetes a legjobb, persze ez az én véleményem, mert nekem nincs festve a hajam. Aztán a fene tudja, egyszer lehet, kísérletezek.
    Mivel Vitaly fázik, máris indulok a kávézó felé, tiszta mázli, hogy ismerem a járást. Na ja, mert itt nőttem fel.
    -Nem csak tűnök. 14 múltam. Igen, tudom, már mondták, emiatt szívni fogok még jó darabig. Szóval ennyi az annyi.
    Eddig mindenkitől megkaptam ezt, de nem tudom, hogy működik, azért annyira régen nem vagyok benne ebben az egészben.
    -Tényleg ennyire rossz a viszonyod Mikhallal?
    Betrappolok a kávézóba és a radiátor melletti boxot választom indításul. Marha érdekes, hogy ez a srác tök normális. Ezt hogy sikerült összehozni?



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Pént. 13 Jan. - 22:22

    Lucius & Vitaly
    "Ezek a ruszkik annyian vannak, mint az oroszok."

    Nem tévedtem, tényleg nagyon fiatal volt még. A 14 év tulajdonképpen még gyerekkor. Nagyon gyerek. Ettől függetlenül nem kezdtem pisisként kezelni, az bunkóság lett volna. Az ajánlatomon kívül a forrócsokival nem tettem célzást, és úgy beszéltem vele, mint bárki mással. Őszintén szólva szimpatikus kissrác volt, most hogy túljutottunk a "kezdeti nehézségeken". Viszont megint a bátyámról kérdezett, amit nem igazán díjaztam. Tényleg utáltam róla beszélni.
    - Még csak egyszer találkoztunk. Németországban, a második világháború alatt. Csak két órát töltöttünk együtt, de majdnem megölt. Megmagyarázhatatlanul gyűlöl engem, pedig okot sem adtam rá. Szóval azóta inkább kerülöm. Nem vagyunk puszipajtások- magyaráztam el a kapcsolatom lényegét Mikhallal. Nem tudom, hogy ezt egyáltalán kapcsolatnak lehet-e nevezni, az "egyszer látott és azóta meg akar ölni" talán kevés egy testvéri viszonyhoz. Minden esetre mondhattam, hogy ismerem, még ha nem is olyan jól. És egyáltalán nem akartam jobban megismerni. Ennyi is túl sok volt belőle. Idő közben pedig már el is értük a kávézót, ahol egy szimpatikus, radiátor melletti boxban foglaltunk helyet. Tetszett Luke választása.
    - Akkor forrócsoki jó lesz? Választhatsz mást is, csak ez jutott eszembe először - néztem a fiúra, majd míg a válaszát vártam, lehúztam a cipzárt a mellényemen. Itt melegebb volt, amit már most éreztem, nem kellett annyira beöltözve maradnom. Kezdtem észrevenni, hogy elszoktam a nagy, orosz hidegtől. Vagy csak a ruhák rosszabb minőségűek, mint amiket ott viselnek az emberek. Egy jó orosz szőrmekabátnál nincs melegebb! Ennek a műanyag vacaknak meg inkább az volt a hivatása, hogy szép legyen, nem igazán melegítésre szolgált. Nem volt miért melegítenie.

    Zene:The Phoenix | @ | Ruházat: Ezt viselem ma
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Szomb. 14 Jan. - 18:24

    Vitaly - Lucius

    Még mindig nem fér a fejembe, hogy lehet Mikhalnak bratyója, azaz az nem, hogy teljesen oké, míg ő beteg elme. Azért ekkora különbséget testvérek között... jó, hogy nekem nincs, de ez azért így erős.
    -Oké, nem kérdezek többet, de mi sem bírjuk egymást.
    Lehet, ez a legjobb, amikor nem is találkoznak, de eddig úgy gondoltam, hogy csak nekem van ilyen jó formám, hogy bármit bármikor megtalálok, amit nem kéne. Vitaly nem Mikhal után jött, vagyis hasonlóan marha szerencsés mint én. Nem biztos, hogy ez annyira szuper.
    A fűtött box az tetszik, a pulcsimat le is veszem, nem kell az már, majd csak hazafelé.
    A forrócsokira bólintok, nem szoktam kávét inni, még nem, de azt sem várom el, hogy meghívjanak, van nálam pénz.
    -Tökéletes, köszi. Egyébként miért ide jöttél? Itt akarsz lakni?
    Az utóbbi időben sokan jöttek, mintha mágnes lenne a városban vagy nem tudom. Én itt élek születésem óta, de ez még nekem is túl zsúfolt, bár azért szeretem is, mégis érdekel, mi az oka annak, hogy valaki idejöjjön?



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Szomb. 14 Jan. - 21:56

    Lucius & Vitaly
    "Ezek a ruszkik annyian vannak, mint az oroszok."

    Mellénk lépett egy pincér, szóval mivel már megegyeztünk abban, hogy Luke mit kér, leadtam mindkettőnk rendelését. Úgy döntöttem, most én is beérem a forrócsokival, bár én kértem bele egy kis löketet. Egy pillanatig a vodkán is gondolkodtam, de azt most mégis kihagytam. Amit itt adnak, az nem az igazi, nem éri meg kifizetni. Majd otthon előveszem a saját készletemet és iszok abból. Addig pedig hódolok az édességszeretetemnek.
    - Figyelj, kölyök, már két éve itt élek. Fogalmam sincs, hogy a viharba nem is hallottam még a bátyámról, de nem most költöztem ide. A helyzet az, hogy nem is most lakok itt először- vázoltam fel a helyzetet. Ha ő most nem keres meg, valószínűleg gondtalanul éltem volna tovább az életemet itt, és talán meg sem tudtam volna, hogy egy csomó ideig egy helyen tartózkodtunk Mikhallal. Vagy éppen teljesen váratlanul futottunk volna össze és akkor jajj nekem. Még nem döntöttem el egyértelműen, hogy akkor most hálásnak kéne-e lennem vagy nem.
    -New York mindig forgalmas hely volt. Már régebben is tetszett, de akkoriban gyakran költöztem. Fel akartam fedezni a világot az akkori mesterem mellett. Jó időszak volt - meséltem vidáman. Aztán rájöttem, hogy megint csak rólam van szó, ami egyáltalán nem helyes. Ráadásul amúgy is kíváncsi voltam a fiúra, szóval ideje volt nekem is kérdésekkel előállnom.
    - És veled mi a helyzet? Mindig itt laktál? A szüleiddel élsz? - érdeklődtem, egyelőre csak az egyszerű dolgokról. Nem igazán tudtam, hogy megy a félig démon gyerekek sora mostanában, de az én időmben a legtöbben nagyon elveszettek voltunk. Vagyis inkább voltak. Én még egész jól jártam, világ életemben volt valaki aki szeretett, és nem kellett az utcán tengődnöm.

    Zene:The Phoenix | @ | Ruházat: Ezt viselem ma

    Sponsored content

    Re: Central Park - Bow Bridge


      Pontos idő: Csüt. 14 Dec. - 21:44