Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Hamilton, Ohio
by Nathaniel Montgomery Today at 21:22

» Álmok palettája
by Jackson Montgomery Today at 21:03

» Riverside Drive
by Nathaniel Montgomery Today at 20:50

» Fort Washington Park
by Al O'Connor Today at 20:40

» The River Café
by Gabriel Skoglund Today at 20:19

» McCormack lakás - Manhattan
by Damien James McCormack Today at 20:01

» Clove Lakes Park
by Vitaly Rayt Today at 05:21

» Brian lakása - Hálaadás
by Brian Cox Yesterday at 23:20

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Yesterday at 23:19

» Raphael Hart
by Raphael Hart Yesterday at 22:17

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Central Park - Bow Bridge

    Share

    Central Park - Bow Bridge

    on Szomb. Okt. 03 2015, 23:42

    First topic message reminder :



    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Kedd Jan. 24 2017, 00:07

    Lucius & Vitaly


    Megcsörgetett, én pedig kinyomtam. Legalább jól diktáltam le a számot. Luke néven mentettem el a telefonomba, ezt olyan magától értetődőnek találtam, és jelenleg nem volt másik Luke nevű ismerősöm.
    - Ki tudja, hogy milyen ügyesen hazudsz? Akár Mikhal is küldhetett volna … de nincs rossz előérzetem veled kapcsolatban, szóval van egy jó pontod! – vigyorogtam a fiúra. Visszacsúsztattam a telefonom a zsebembe, majd belekortyoltam a teámba. Már kihozták egy ideje, el is kezdett kihűlni, szóval épp ideje volt eltűntetnem, még mielőtt tényleg hideg lesz. Viszont a beszélgetésünket kezdtem elég lezártnak érezni, ami nem mindenképp jelent jót. Legalább addig ki kellett volna húznunk valami témával, amíg megiszom az italomat.
    – Hol tartasz a varázslattal? Miket tudsz? Mesélted, hogy már egy csomóan próbáltak tanítani, de mindenki megpattant, de azt nem nagyon, hogy végül mit is sikerült megtanulnod - dobtam fel egy témát, amit előre láthatóan érdekesnek ítéltem. Tisztában akartam lenni vele, hogy mit tud, és mennyit. Ez az információ hasznomra lehetett abban, hogy milyen szinten kezdjem el magyarázni majd neki az időkapu-nyitást, és hogy mennyit várhatok el tőle ezzel kapcsolatban. Ha pedig akadnak nagyon alapvető trükkök, amiket nem ismer, azokat megtaníthatom neki.

    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Pént. Jan. 27 2017, 03:28

    Szám mentve, ezt még összekeverni sem tudom semmivel. Vitaly feltevésére olyan értelmesen nézek, hogy öröm nézni. A mi van? Mit csinálok?
    -Mert nem jönnél rá kapásból, mi? Ne már. Főleg, hogy tudod, nem csak kölyöknek nézek ki, hanem az is vagyok. Úgy 100 év múlva mondd ezt.
    Vigyorogni kezdek, annyira abszurd a feltételezés is, de vicces. Van egy jó pontom. Szuper. Biztos egy démont hoznék fel lehetőségnek, ha épre akarnám csalni.
    Ezek után azért el tudom képzelni, a mieink még miket tudnak kitalálni, szinte mindent, hogy előrébb lépjenek, ez tuti.
    Mivel a csokim elfogyott és Vitaly teája is kihűlt, így kértem még egyet, mert kedvem az még nem volt menni sehová sem. Nem gondoltam volna, hogy Mikhal tesója ennyire normális fazon. Akkor nála mi siklott ki ennyire? Na mindegy.
    -Nem túl sokat, Daryl szerint el vagyok maradva. A tűzzel egész jól elboldogulok, de még csak nagyon alap szinten. A vízzel meg... hát esőt azt sikerült csinálnom, mikor nem akartam, meg eltüntetni is tudok. Meg már egész jól teszek láthatatlanná dolgokat, mint a fülem, és ilyesmi, meeeeg most éppen azon vagyok, hogy gyakoroljam a hulla mozgatást, meg felépítést és ilyesmi. Na az nem könnyű. Vagy büdös marad, vagy nem mozog... de legalább nem foszlik tovább. Illetve gyakorlom az energiával kapcsolatos dolgokat is.
    Egyelőre ennyi, meg olvasom ezerrel a Magnustól kapott könyveket, tanulom azt a nyelvet még mindig, mert nem akarok rontani. Így felsorolva tényleg marha kevésnek tűnik, és nem tudom, hol kellene tartanom igazából.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Szomb. Jan. 28 2017, 19:09

    Lucius & Vitaly


     A kihűlő félben lévő teámat szürcsölgetve hallgattam a fiút. Igaz, viszonylag gyorsan el tudta sorolni, hogy miket tud, de azért ez is valami volt. Én az ő korában szintén épp csak elkezdtem a tanulást, nem hiszem, hogy sokkal többet tudtam. Szóval nem láttam itt semmilyen gondot. Épp elég jól haladt, ahhoz képest, hogy azt mondta, hogy nem olyan régen kezdett tanulni. Ráadásul állandóan váltogatnia kellett a tanárait. Ilyen körülmények közt senki sem tudna jobban fejlődni. Ja, és egyébként díjaztam a kitartását.
    - Ez egész jól hangzik. Van még mit tanulnod, de tizennégy évesen kinek nincs? Tudod, én mindig nagyon gáz voltam az elemekkel. Sokáig egy icipici lángocskát sem tudtam csinálni. Irtó béna voltam – vallottam be, felkuncogva az emléken. Rengeteget szenvedtem az alapokkal, mire eljutottam valahova.
    – Igazából csak addig nehéz, amíg megtanulod az alapokat. Aztán már belelendülsz. Mondjuk már 100 vagyok és még mindig állandóan tanulok új dolgokat, de semmi sem olyan fájdalmas, mint az eleje volt. Bár ez lehet, hogy egyénfüggő. Nem tudom – vontam vállat lazán, majd ismét elmerültem a teásbögrémben. Igen, még mindig volt mit pityizálnom. Egy kicsit úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, aki csak játszik a szívószállal és igazából egyáltalán nem iszik semmit. Pedig csak egy kicsit megbűvöltem a bögrémet, hogy ne fogyjon el belőle a cucc. Észrevétlen kis bűbáj volt, egyetlen pillantással elintéztem. Szerettem az ilyen apró trükköket.
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Szomb. Jan. 28 2017, 22:08

    Vitaly - Lucius

    Érdekes, mert arról senki nem beszél, ő hogyan kezdte, csak valaki bejelenti, neki nem volt tanára, valakinek meg volt, és ennyi.
    Nekem meg sok volt, tessék... egy év alatt lassan az összeset megismerem akinek neve van, aztán tanulok egy démontól. Olyan röhejesen hangzik, nem? És mégis így van. Ezért lep meg, amikor Vitaly közli, ő szenvedett az alapokkal. Akkor mégsem vagyok reménytelen a jelek szerint.
    -Tényleg? Nekem a tűz mindig adott volt, mint kiderült, a vízzel bajlódtam kicsit, de azt meg megcsináltam amit nem akartam. De ahogy hallgatlak, hát én ilyen időutazásra nem leszek képes. Végül is egy éve csöppentem bele ebbe az egészbe.
    Aztán ha eszembe jut az, hogy nem is értettem, ki miről beszél, vagy éppen azt nem amit Magnus mondott, mert mást vontam le belőle, aztán kiderült, hogy ha másképp mondják, akkor meg rögtön vágom...
    persze azt se tudom, mennyit segít a dolgon, hogy mindig más magyaráz, de ahogy Vitaly mondja, lehet, csak egynek kellene lennie, nem soknak.
    -Oké, de annyi alap van, hogy lassan belezavarodok. Azt is tudnom kéne már, mit akarok, de minden érdekel, és így nehéz.
    Még azt sem tudom, apám mit akart, mikor hagyott egy tojást. Mit kezdjek én egy sárkánnyal? Most komolyan? Mit? Darylnál élveztem először, hogy mindent pusztíthatok, de az sem megoldás, vagy igen? A fene tudja.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Vas. Jan. 29 2017, 22:29

    Lucius & Vitaly


      Egy kissé furcsállóan néztem a fiút. Nem egészen értettem a gondolkodását a mágiával kapcsolatban. Én egészen ellentétesen láttam a dolgot, és nem akartam elhinni, hogy mások ilyesmivel tömték a fejét. Ekkora hülyeségeket! Nem csoda, hogy szerencsétlen tök önbizalom hiányos.
    - Na várj! Te most azt akarod beadni nekem, hogy egy éve tanulsz mágiát és valaki azt mondta neked, hogy tudnod kéne, mihez akarsz kezdeni magaddal? Téged nagyon barom alakok taníthatnak, ember. Előtted van egy egész örökkévalóság, és egy év után tudnod kéne, hogy mivel akarod tölteni az egészet? Ez hülyeség. Tudod, nekem meddig tartott, mire rájöttem, hogy van tehetségem az időutazáshoz? Húsz évig. Húsz. Kibaszott. Évig. És bárki bármit akar beadni neked, ők sem fedezték fel hamarabb a képességeiket! Ezt tartsd észben, oké? Van időd. Ha vigyázol magadra, akkor rengeteg éved lesz még kitanulni bármit. Szerintem semmivel nem vagy elmaradva másoktól, akik még csak egy éve fedezték fel az erejüket – fejtettem ki a saját véleményemet. Talán egy kicsit felhúztam magam azon, hogy ilyesmit etettek be szegény kölyökkel, de ez nem neki szólt. Reméltem, hogy nem vette magára, ha egy kicsit nyers volt a hangnem, én tényleg csak azokra voltam mérges, akik ilyen ostobaságokat mondtak neki. Lassan kiegyenesedtem, mert eddig eléggé előre hajolva beszéltem. Egyik kezemmel megigazítottam a hajam, mert zavart, ahogy a homlokomba lógott.
    – A lényeg, hogy természetes, hogy mindent ki akarsz próbálni. Nem kell elsietned semmit, fedezz fel nyugodtan mindent, ami érdekel, és majd rá fogsz jönni, hogy melyik megy jobban. Ne aggódj az idő miatt. Minden ki fog alakulni –  néztem Luke szemeibe, most már nyugodtabban. Nem tudom, milyen védelmező ösztönök ébredtek fel bennem, de kötelességemnek éreztem eloszlatni a téveszméket abból a kis fejéből. Ha pedig valaki mást állít, akkor mondja a szemembe és majd lerendezem. Ezt már nem mondtam meg a fiúnak, de gondoltam rá.


    A hozzászólást Vitaly Rayt összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 29 2017, 23:07-kor.
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Vas. Jan. 29 2017, 23:03

    Vitaly - Lucius

    Eljutnék odáig, hogy tudjam, mit kell fejlesztenem vagy hogyan, akkor én lennék a legboldogabb. Egyelőre azt tudom, hogy egyre jobban irányítom a tüzemet, és kezd ereje is lenni, nem csak olyan harmat-féle. Persze a kérdés, hogyan tovább? -Aha, egy éve. Volt aki azt mondta, választanom kéne, de hát annyi minden van, hogy nem tudom. Egy csomó mindent meg nem is láttam. Húsz év? Húsz évig nem tudtad? Akkor jó. Mert én aztán végképp nem tudom, egyáltalán nem. Amit tudok... hogy szinte még semmit nem tudok. Asszem. Meg valószínű, hogy mivel ennyien magyaráztak, tulajdonképpen az alapokkal nem haladtam semmit sem. Vagy nem úgy, ahogy kellett volna.
    Tényleg nem tudom, hol kéne tartanom, mert oké, hogy én olvasok meg tanulom a könyvekben leírtakat, de az édes kevés. Gyakorolgatok is, csak a fene tudja, hogy mi történik, ha elcseszem a hangsúlyt és mégis sikerül amit szeretnék, csak nem úgy, ahogy szeretném. Az lenne a blama, lerombolnám a házat, Daryl meg iszonyú ideges lenne ha jól sejtem.
    -Oké. De honnan tudom, jól csinálom-e? Az is oké, hogy szegény Darylt csesztetem jobb híján, meg a bátyádat aki falnak megy tőlem, de Mikhalról tudod, hogy egy dolog érdekli, a bábjai. Meg az edzés. Tőle is kaptam könyveket, szóval ezért nem értem őt.
    Egy halvány mosoly kúszik a képemre, azért megnyugtató, hogy mégsem vagyok elkésve annyira, csak nem sikerült megtalálnom azt, akitől tényleg tanulhatok is úgy igazán. Vagy az normális, hogy egy démon segít meg egy félőrült, aki mindenkit meg tudna fojtani? Érdekes.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Szer. Feb. 01 2017, 03:22

    Lucius & Vitaly


      Még mindig elég zavartnak tűnt, de ezen nem kellett volna csodálkoznom. Annyitól, amennyit eddig mondtam neki, még nem jönnek azonnal egyenesbe a dolgai. De talán legalább egy kicsit megnyugtattam. Aztán majd lassan a többit is helyre tesszük. Még ha nem is tanítok neki semmit, legalább segítek neki megtalálni a Hakuna Matatáját. Biztos voltam benne, hogy túl sokat idegeskedik felesleges dolgok miatt, ami pedig nem tett jót.
    - Az alapok szívás. A kezdetekkor senki sem érti, vagy biztos benne, hogy elég jól halad velük. Az idősebbek sokszor elfelejtik, hogy ők is szívtak az elemekkel, és nem ment mindig csettintésre. Szerencsédre én emlékszem, és komolyan nem kell nagyon görcsölnöd miatta. Egy év az semmi, ennyi idő alatt jó, hogy ennyit tudsz. A bénábbaknak ehhez is több idő kell. Szóval tuti, hogy jól haladsz. Csak így tovább! – magyaráztam tovább, hátha végre hisz nekem. Biztos voltam benne, hogy egyenesbe fog jönni, ha egy kicsit pozitívabban áll hozzá, és elfelejti a kapkodást a mágiával. Semmit sem szabad elsietni, ezt meg főleg nem.  Gondolkodtam rajta, mit mesélhetnék még, hogy megnyugtassam. Volt egy csomó béna sztorim arról, amikor én tanultam, de nem voltam biztos benne, hogy érdekelné.
    – Érzed, ha jól csinálod. Bénán hangzik, de így van. Tudni fogod, hogy „na, ez az!”, akkor is, amikor rájössz, hogy mihez értesz igazán. Csak ki kell próbálni mindent és egyszer majd megtalálod, hogy mihez passzol az erőd. A tanáraid miatt meg sose pánikolj, csak ha komolyan elszúrsz valamit, mondjuk felgyújtod, vagy ilyesmi. De amíg van bárki, aki segít, nincs baj. A fontos, hogy sose aggódj, ha valaki felszívódik. A tapasztalt fajtánkbeliek parasztok, ahogy a démonok is. Mindenki, aki tanítani tud, valahol mélyen paraszt. Ha lelép, akkor lelép, ez van. Milyen könyveket kaptál Mikhaltól? Kíváncsi vagyok. Amúgy a könyvek klasszak, néha kicsit uncsi, de sokat lehet tanulni belőlük egyedül is. Ja, nem árt, ha tanulsz démonnyelven. Meg pár holt nyelven. Az érdekesebb könyveket sosem fordítják le angolra –  halmoztam el a tanácsaimmal szegényt. Egész jól belejöttem, ami azt jelentette, hogy megint túl sokat jártatom azt a nagy számat. Hátradőltem a padon, a fejemet a háttámlának nyomtam. Azon agyaltam, hogy mit is mondhatnék még neki.
    - Mi a helyzet a hasznos kis trükkökkel? Tárgyak lebegtetése meg teleportálása … ilyesmi. Próbáltad már? – kérdeztem kíváncsian. Én ezeket tanultam meg először, mert így jelentkezett az erőm. Random tárgyakat teleportáltam a tudtom nélkül, és mindig azt hittem, hogy csak úgy megtaláltam, vagy valaki odatette. Aztán valahogy megtanultam irányítani, és egész jól csináltam már, mire a mesterem rám talált.
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Szer. Feb. 01 2017, 04:02

    Vitaly - Lucius

    Tényleg nem tudom, mit kéne már tudnom, vagy mennyit, lévén senki nem mondta, csak Daryl azt, hogy el vagyok maradva. Apámat láttam párszor és el is tűnt, így aztán erről is le kell tennem. Háború... másoknak nagy szám, nekem meg szinte semmit nem jelent akkor sem, ha fődémon, hiszen nem is ismerem.
    Oké, hogy a csatornából elvitt magához, de végül visszalógtam, mikor ő is lelépett egy időre. Hallgatom Vitalyt és vigyorogni kezdek.
    -Ja, akkor oké. Nekem ez az egész zavaros volt, még azzal is bajlódtam, hogy a jegyeimet ne lássa más. A szemem színét azt magamtól is megoldottam korábban, de nem tudom, hogyan.
    Azért megnyugtató, hogy nincs is akkora gáz, és az alapokkal mindenki küzd. Már nem is érzem magam olyan szerencsétlennek mint eddig. Persze attól még nem érzem jól magam, hogy mindenki eltűnt szinte mellőlem vagy kihajított, és olyan maradt mellettem mint Mikhal, aki meg tudna ölni. Na meg egy démon. Ez olyan... olyan vicces.
    -Ezt értem, de mondjuk ha rögtön a könyv végére lapozok, akkor simán elcseszhetem. Jaaaaj, ne mondd a gyújtogatást, az magamtól is megy. Magnusnál védve volt minden és Chrisnél is. Darylt meg nem zavarja. Asszem.
    Oké, sok dolgot gyújtottam én fel, még otthon is, aztán Dorothea mentett ki, mikor összefutott velem a parkban. Így kötöttem ki Magnusnál.
    A tűz az elemem, ez biztos, de azt hiszem belehalok, ha csak az elemi mágiához lesz érzékem, ez biztos.
    -Először is van egy saját könyvem, amit még Magnustól kaptam. ezekbe beleírt néhány dolgot amiket együtt vettünk, mint az ilyen eltüntetés és ilyesmi. Meg beleírta azt a szöveget is, ami purgatóriumiul van és az idézéshez elengedhetetlen, meg ahhoz, hogy démon szóba álljon velem. Ezeket tudom. Tőle is vannak könyveim, például az elemi varázslatokról, de még a felénél se járok, még csak a tűz-víz az, amivel próbálkozom. Van a rejtőzésről, a fajokról és ilyesmi, hogy ha alakot akarok mondjuk váltani, akkor mikre kell figyelni... na ezzel még bajlódok, de a hajam színét már tudom változtatni.
    Felsorolást tartok, hogy ki ne hagyjak semmit, persze van olyan, amit még ki sem nyitottam, mert egyértelmű volt, hogy azok később kell, sorra kerüljenek.
    Vezetem a saját kis könyvecskémet is, bár az nem nagyon bővült mióta végül is magamra maradtam. Ez tény.
    -Mikhaltól is ugye van jó pár, ezek a hullákkal kapcsolatosak, hogyan lehet fejleszteni, hogy ne az legyen, felállítom aztán ott én is összeesek meg ő is. Valljuk be, ezzel küzdők, nincs annyi erőm még. Dylantől nincsen könyvem, de megtanította az energiaszálakkal való munkát, meg azt, hogy tüntetem el a szennyeződéseket magamról.
    És így ennyi. Szóval könyveim vannak, csak egyedül nem úgy haladok ahogyan szeretnék, lévén nem tudom, mi jó és mi nem, mit lehet és mit nem. De ha Vitaly azt mondja, csak próbálgatni kell és érezni fogom, akkor jó, nem aggódok.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Csüt. Feb. 02 2017, 20:47

    Lucius & Vitaly


      Kezdett alakulni a dolog, már nem tűnt olyan kétségbeesettnek. Amit a jegyeiről mondott, arról eszembe jutott a saját gyerekkorom. Hasonló helyzetben voltam, és ugyanakkor mégsem.
    - Az szerencsés, ha ösztönösen sikerül elrejtened. Bár akkor nem a szemed az egyetlen jel rajtad, igaz? – kérdeztem kíváncsian, de utána gyorsan folytattam – Én megúsztam ezekkel – böktem a bal mutatóujjammal a szarvaim felé, amelyeket csak a varázslények láthattak, mert az emberek elől mágiával elrejtettem – De kiskoromban nem igazán tudtam elrejteni őket, szóval sokáig sapkát kellett hordanom. Mindig és mindenhol. Anyám nem bízta a véletlenre, nem akarta, hogy bajom legyen emiatt. Szóval minden egyes alkalommal, mikor elhagytam a házat, sapkát kellett hordanom több mint tíz évig. Érdekes volt – osztottam meg vele az újabb mesét magamról. Nem, nem tudtam befogni, egy pillanatra sem. Örültem, hogy végre akadt, akivel megoszthatom a tapasztalataimat, és talán nem unja úgy, mint a felnőtt alvilágiak. Úgy tűnt, a gyújtogatással beletaláltam, pedig azt csak úgy mondtam. Nem is gondolkodtam rajta, csak jött. Azért megejtettem egy apró mosolyt, mert ez mégiscsak vicces.
    - Akkor szerencséd van, hogy az árnyvilágban általában tesznek óvintézkedéseket az ilyen helyzetek elkerülésére. Nem te vagy az egyetlen, aki felgyújt dolgokat. Ja, és sokszor nem véletlen fordul elő. Néhány varázslénynek elég lobbanékony a természete, ha érted, mire gondolok.
    Cinkos vigyorral hajoltam előre, hogy megint magamhoz vegyem a teámat, és ittam is néhány kortyot, míg mesélt a könyvekről. Magamban helyeslően bólogattam, tényleg hasznos dolgokkal látták el a főnökök. Az már más kérdés, hogy meddig fog tartani szegénynek átrágnia magát az összesen. Nem irigyeltem, az biztos. Mondjuk én is televoltam varázskönyvekkel, de az más tészta. Én már letudtam a kötelezőt, csak azt tartottam meg, ami tényleg kell, vagy valami különleges dolog fűz hozzá.
    - Az alakváltás nagyon király, ha van hozzá tehetséged – végül ez a téma fogott meg, úgyhogy ebbe szóltam bele. Igen, most megint el fogom mondani, hogy én mennyire vagyok jó benne vagy sem – Nekem muszáj kínlódnom a hagyományos hajfestéssel, mert nekem nem megy. El tudom rejteni a nemkívánatos kis jegyemet az emberek elől, de ennyi. Igazi alakváltás nem megy. Esetleg bájitalokkal, de az meg szívás, mert nagyon sokba kerülnek a jó hozzávalók. Szóval igen, valami, ami nem megy még most sem. De neked még sikerülhet. Hajrá! –és ennyit szóltam hozzá a könyveihez. Úgysem tudtam volna értelmes választ adni, akkor meg minek erőlködjek? Ez így jobban jött ki. Mielőtt folytattam volna, ittam még egy keveset, mert száraznak éreztem a számat. Egy újabb jel arra, hogy túl sokat dumálok.
    - Őszintén… szerintem nem lesz veled semmi baj. Minden, amit eddig mondtál, nagyon jól hangzik, és ha nem tör le, ha gyakran kell cserélgetned a tanáraidat, akkor rendben leszel. Meg kell egy kis szorgalom a könyvekhez is, de ez a lényeg – foglaltam össze, amit eddig leszűrtem. Nem is hagytam időt neki, hogy válaszoljon az előbb feltett kérdésemre, de ezután befogtam, és hagytam kibontakozni. Megfordult a fejemben, hogy békén kéne hagynom mára a srácot, de egyelőre túl jól elvoltam ahhoz, hogy ezt megtegyem.
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Csüt. Feb. 02 2017, 22:02

    Vitaly - Lucius

    Az ösztönös elrejtésen röhögni kezdek, mert az azért nem ilyen egyszerű. Azaz sosem ment, csak a szemem színének a változtatása, de azt meg nem tudom, hogyan.
    -Á, dehogy, vannak füleim és farkam. Olyan kutya. Dylantől tanultam meg, hogyan kell.A szememre nem tudom hogyan jöttem rá, az úgy alakult.
    Megmutatom őket, mármint a füleimet, hát nekem olyanom van. Vit szarván elcsodálkozom, őt se irigylem ezért az az igazság.
    -Én is azt hordtam, meg megnövesztettem a hajamat. Ott meg megműtöttek, de nem sok sikerrel.
    Mutogatok lefelé a farkam helyére. Hát na, a nevelő szüleim nem tudták kezelni ezt a helyzetet, van ilyen. Én se, de az más kérdés.
    -Azért az jó, hogy anyukád másként állt hozzá. Tudod az enyémek, azaz az örökbe fogadó családom nem nagyon értette, miért vagyok ilyen. Mindenben a rosszat látták. Asszem anyám is, mert azonnal lepasszolt.
    Nem tudom, kinek mi játszódott le a fejében, de lehet én is megijedtem volna saját magamtól. Persze a nevelőim amilyen maradiak, inkább a homokba dugják a fejüket, azaz dugták, kivéve amikor már azon gondolkodtak, visszaadnak az intézetnek.
    -Ja, oké. Hát nekem ilyen furcsaságaim vannak, azaz voltak, de a tűzoltók hazajártak hozzánk, de mindig volt valami magyarázat, mi és miért gyulladt ki. Szerencsére. Bár... most meg kiderült, tényleg mindegyik én voltam, na ez a ciki.
    Elröhögöm magam, mert így utólag vicces az egész, persze akkor nem volt az. Aztán Magnus felvilágosított arról, mi vagyok, és elmagyarázta, hogy semmi baj nincs velem. Akkor megnyugodtam, mert úgy tűnt, minden oké lesz, ha tanulok ezerrel.
    Azzal mondjuk nem számoltam, hogy utána mindenki annyira elfoglalt lesz, hogy egy démonnál kötök ki.
    Sok könyvet tudok felsorolni, mindegyiket olvasom, tanulom, jegyzetelem, de azért nem két nap alatt lehet azokat beseggelni. Érteni szeretném, mi miért és hogyan működik vagy nem működik. Van, ahol elakadok, de nem tudom kitől megkérdezni, mert nincs senki.
    -Aha, olyan jól hangzik. Gondold el, felveszed egy nagy öreg vámpír külsejét. Állati. Nem? Ne már, ezt meg kell tudnod csinálni. Tuti rosszul fogtál hozzá. Magnus is tudja, ő mutatta meg, és ha én meg tudtam csinálni, akkor ezt mindenki, de tényleg.
    Először nekem is marha bonyolultnak tűnt, aztán amikor rájöttem a trükkjére, azaz Magnus rávezetett, hát hangosan röhögtem.
    És először jutok el odáig, hogy boldog vagyok attól, én is tudok olyat mutatni, amit más nem tud. Vagyis úgy tűnik.
    -Azért letör, nem mondom azt, hogy nem. Mert olyan érzésed van, hogy mindenhol felesleges vagy, semmire nem vagy jó és ezért nem tudnak veled mit kezdeni, érted?
    Halvány mosollyal nyugtázom, hogy csak jól haladok és mégsem vagyok olyan reménytelen, mint ahogy már hittem magamról. A könyvekre bólogatok, van amelyiket már rongyosra olvastam, na de az még nagyon az eleje.



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Vas. Feb. 12 2017, 19:00

    Lucius & Vitaly


     Meglepődtem azon, hogy felnevetett, nem igazán tudtam hová tenni ezt a reakciót. Persze ez csak addig tartott, míg meg nem szólalt, és meg nem magyarázta a dolgot. Rögtön minden tisztább lett.
    - Na igen, akkor egy kicsit megszívtad. De legalább nem lila a bőröd. Az tuti rosszabb lenne. A hegyes fül pedig menő, sok lányt ismerek, aki bukik az ilyesmire – vigyorodtam el, ahogy megállapítottam a dolgokat. Azért okosan elrejtette a jegyeit, bár az egyiket nem volt olyan nehéz.  A lényeg, hogy megoldotta, szerintem ügyesen, és volt egy olyan érzésem, hogy a mai világban abból sem lett volna nagy baja, ha a mondénok látják a szemeit, vagy a füleit. Léteztek fura fétisek mostanában.
    Mikor elmesélte, hogy bántak vele a saját szülei, egy kicsit elkomolyodtam. Muszáj volt bevallanom saját magamról is az igazat, bármennyire szerettem volna ezt az előbb kicsit megmásítani.
    - Jó, azért az én életem sem volt olyan tökéletes. A vérszerinti anyámat sosem láttam, azonnal lepasszolt, amint megszülettem. Egy dajka nevelt fel, őt nevezem anyának. Igaz, hogy az első pár hónapban kapott érte pénzt, de akkor is sajátjaként nevelt, amikor nem fizettek többet. Hatalmas szerencsém volt vele. Nagyon szerettem őt – sóhajtottam fel, ahogy előadtam az igazi sztorit. Az előbb sem hazudtam, de így pontosabb volt.
    - Nem tudom, szerintem velem valami baj van, mert eddig nem sikerült. Talán igazad van, próbálkoznom kéne, csak hamar megunok mindent. Mióta nincs mesterem, aki tanítson, egy kicsit ellustultam – vontam vállat, ezzel lezárva az alakváltós témát is. Volt ebben valami, most, hogy ez szóba került, hirtelen úgy éreztem, hogy bele kéne húznom. Már volt egy tippem, mivel fogom tölteni az elkövetkező estéket. Gyakorolnom kellett a varázslatot, rám fért. Nagyon ellustultam néhány éve. Mondjuk mióta visszajöttem Oroszországból anno. Szép lassan leszoktam a gyakorlásról és elkényelmesedtem, ami szar.
    - Értem. De ez nincs így, szóval nem kell így érezned. Csak fel a fejjel és tovább előre! Biztos vagyok benne, hogy meglesz az – villantottam meg egy újabb mosolyt, majd nyújtózkodtam egyet. Kezdtem elgémberedni az ülésben.
    - Nagy baj lenne, ha ezt mára ennyiben hagynánk? Kezd késő lenni és én holnap dolgozni megyek. Majd még talizunk, legkésőbb, ha beszéltél a démon haveroddal, oké? – kérdeztem, kicsit bizonytalanul. Nem akartam udvariatlanul lelépni, mert komolyan kezdtem megkedvelni a srácot, de már elég fáradtnak éreztem magam. Gondolnom kellett a munkámra … sajnos nem én voltam a saját főnököm.
    avatar
    Lucius Evans

    Faj : Cambion
    Kor : 15
    Foglalkozás : tanuló

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Pént. Márc. 24 2017, 20:35

    Vitaly - Lucius

    -Aha. Tudod, ezért növesztettem meg a hajamat is, hogy ne lássák. Akkor még nem tudtam, mi vagyok, és fogalmam sem volt arról, ezt el is lehet tüntetni... már úgy. Gondolod? Mondjuk a lányoknak tényleg bejött. Lila bőr? Na azt hogy lehet rejteni? Sok krémmel?
    Tényleg zavart mindig is, főleg, hogy nem tudtam eldugni, de most hogy Vitaly mondja, egyik csajszi sem panaszkodott miatta, meg nem is nagyon csesztettek érte. Lehet, tényleg azért, mert annyi furcsa szokás van mostanában. Valaki meg kecskével él együtt, mert neki az a szerelme. Na meg ez a lila bőr, na az nagyon kemény. Hát ehhez képest az én füleim semmik.
    -De jóóó. Az én nevelő szüleim, már amire emlékszem, vagy azóta, nem túl boldogok. Sokszor bánták meg, hogy elhoztak, mert furcsa vagyok, de végül is felneveltek. Eddig.
    Sok-sok vitánk volt, főleg amikor gyújtogatni kezdtem. Na de akkor még nem tudtam, hogy tényleg én okozom a tüzeket, mindenre találtak magyarázatot a tűzoltók. A szememet mondjuk sosem szerették, amikor átváltott sárgára, mindig azt mondták, vegyem ki azt a hülye kontaktlencsét. Nem értették, hogy ennyi idő alatt, pláne előttük nem tudom betenni.
    -Szerintem a koncentráció a kulcsa, asszem. Vagy nem tudom, deeeee én annyira akartam, hogy nagyon, és végül is összejött. Ja, azt tudom milyen, de hidd el, még mindig jobb, mintha csak dobálgatnak.
    Ellustulhat egy fajtársam, azaz mi? Ezt nem gondoltam volna, bár van benne valami. Mert ha nem tud tovább haladni, akkor a rég tanultakba beleun. Vagy nem? Így lenne értelme, azt hiszem.
    -Gondolod? Legyen igazad. Én... én nem gondoltam, hogy ez ennyire nehéz. Azt hittem, hogy akkor ez úgy megy, hogy valakihez odakerülsz és akkor ott is maradsz. Hát nem.
    Halvány mosoly van a képemen, jól esik a biztatás, egyszer tutira megtalálom azt az embert, aki elfogad.
    -Á, dehogy. Nekem is mennem kell, elméletileg csak futni indultam. Oké, mindenképpen szólok, azaz hívni foglak, de számíts rá, hogy az ilyen most és azonnal dolog lesz. Tudod, démon, marha elfoglalt.
    Először megrázom a fejemet aztán bólintok. Tényleg indulnom kell, még keresni fognak, nem mintha nem tudnák, hol vagyok. Daryllal pedig beszélni fogok, megígértem, és remélem, segítőkész lesz, nem utasít el azonnal.
    -Akkor... akkor köszönöm a dumcsit és jelentkezem. Szia!
    Felállok, vigyorogva indulok kifelé, kifizetem az italokat és futva indulok hazafelé.

    //Köszönöm a játékot :-) //



    Magamnak: #C5EC2A
    avatar
    Vitaly Rayt

    Faj : Cambion
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Mikor mi

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Vas. Márc. 26 2017, 21:44

    Lucius & Vitaly


    A fiúnak elég érdekes elképzelése volt arról, hogy is lehetne eltüntetni a lila bőrt, amin felkuncogtam. Igazából fogalmam sem volt, hogyan oldják meg az ilyesmit azok a fiatal cambionok, akik még nem értenek a saját erejükhöz. Esélyes, hogy sehogy.
    - Szerintem nem rejtik el addig, amíg nem képesek rá varázslattal. Az olyan cambionoknak, akiknek ilyen feltűnő a jelük, borzalmas gyerekkoruk lehet. Ha eszembe jut az ilyesmi, mindig érzem, hogy milyen szerencsés vagyok ezekkel – böktem a mutatóujjammal a szarvaim felé. Csak a fiú láthatta őket, szóval fogalmam sem volt, hogy az emberek, akik látták a mozdulatot mit gondoltak, de annyira nem is foglalkoztatott a dolog. Ezután csak hallgattam a fiút és együtt érzően bólogattam, ahogy a szüleiről mesélt. Azt kellett mondanom, hogy ő is egész jól járt a gyerekkorával. Talán nevelőszülőkkel élt, akik nem mindig szerették annyira, amennyire illett volna, de nem az utcán vagy nevelőotthonban kellett felnőnie. Ismertem sokkal tragikusabb sorsú cambionokat, főleg idősebbeket. Őszintén szólva a legtöbb cambion sorsa elég tragikus volt, főleg azoké, akik tényleg látványos jegyet viseltek magukon.
    - Talán érdemes lenne még próbálgatnom. Annál kevesebbet kéne költenem hajfestékre. Már azért is megérné – vontam vállat egy könnyed vigyorral az arcomon. Most, hogy beszéltünk róla egy kicsit mondhatni érdekelni kezdett az alakváltás. Sosem árt, ha az ember tud ilyesmit, és mivel eddig nekem nem sikerült rendesen megcsinálnom, talán itt lett volna az ideje ismét foglalkozni vele ennyi kihagyás után.
    Mindketten egyetértettünk abban, hogy eléggé elhúzódott ez a beszélgetés, és ideje lett volna elindulnunk. Ahogy ezt megbeszéltük intettem egy pincérnek és kikértem a számlát, hogy fizethessek, de a fiú ezt már nem várta meg, csak elköszönt és elment. Mosolyogva csóváltam meg a fejem ahogy utána pillantottam. Olyan kis fiatal volt és naiv, de megvolt benne minden, ami egy ilyen korú cambionnak kell. Szimpatikusnak találtam a kis kölyköt. Amint megjött a számla fizettem, vagyis végül csak kiegészítettem azt a pénzt amit Lucius hagyott ott, pedig eredetileg meghívtam őt. Akkor viszont már mindegy volt, szóval csak rendeztem a számlát, majd felálltam az asztaltól, felöltöztem és indultam haza.

    (Én köszönöm hümm )

    Re: Central Park - Bow Bridge

    on Pént. Jún. 02 2017, 18:50



    Sponsored content

    Re: Central Park - Bow Bridge


      Pontos idő: Csüt. Dec. 14 2017, 21:47