Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Hamilton, Ohio
by Nathaniel Montgomery Today at 21:22

» Álmok palettája
by Jackson Montgomery Today at 21:03

» Riverside Drive
by Nathaniel Montgomery Today at 20:50

» Fort Washington Park
by Al O'Connor Today at 20:40

» The River Café
by Gabriel Skoglund Today at 20:19

» McCormack lakás - Manhattan
by Damien James McCormack Today at 20:01

» Clove Lakes Park
by Vitaly Rayt Today at 05:21

» Brian lakása - Hálaadás
by Brian Cox Yesterday at 23:20

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Yesterday at 23:19

» Raphael Hart
by Raphael Hart Yesterday at 22:17

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Central Park - The Mall

    Share

    Central Park - The Mall

    on Szomb. Okt. 03 2015, 23:47



    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Anabell Whitelaw

    on Hétf. Feb. 29 2016, 18:56

    Anabell és Mikhal

    Lassú léptekkel haladtam, a hosszú betonos úton, amin a szél játszott a le hullott fa levelekkel és az enyhe gyér napsütés ép, hogy elérte a világ, piszkos felszínét. Lassan ballagtam, szürke zakóm zsebébe rejtettem kezeimet, zakóm alatt fekete ingem állt testemhez. A kellemes műszálas anyag ép hogy testemhez ért, fekete nadrágot viseltem,egy egyszerű sport cipővel. A napszemüvegem, zakóm zsebébe volt süllyesztve, a gyér napfény elől is. Bár amíg a fák árnyékában lépkedek, nem fedem kék szemeimet, csak lassan haladok, egy-egy levelet mi lábaim elé kerül a szél által lépek rá, mint aki csontvázokon lépked, de nem is érdekel csak megyek előre egyenletesen veszem a levegőt, fekete aurám, körbe von, és szélesebb körben telepszik testem köré és környezetembe. Megfigyelem halandók lépteit akik el haladnak mellettem, de mindenkit csak ép hogy végig mérek. Halványan elmosolyodom ahogy egy pár kutyás elsétál mellettem és a kutyák ugatva néznek utánam mire csak hátra pillantok vállam felett mire egyből elhallgat az ugatás. Halkan nevetek majd ahogy tovább haladok megállva az egyik nagyobb fa árnyékában pillantok fel rá és nézem a csupasz ágakat amiket megkopasztott az ősz, és a nem rég olvadt hó, mostan már ugyan az is elveszett, de még mindig kopaszon, és megtépetten díszeleg a nagy lobkoronája nélkül. Furcsa itt ezen a föld részen ahol alig látok fenyveseket hisz oda haza elég sok mindent láttam, és inkább az ezüst fenyő volt gyakori és nem ezek a nagy koronás lomb hullatók. Csak nézem az ágait a fának és halkan szusszanok. Már mióta itt vagyok és nem történt semmi, ez egyre kezd idegesíteni. De türelem Mikhal nem igaz? Igaz, de nem a türelmemről vagyok híres ezt már igazán rá jöhettem volna többször is. Össze szorítom a számat ahogy megfordulva döntöm a hátamat a fának, és megmasszírozom az orrnyergemet. De még mindig várnom kell, türelmesen amíg az alkalom nem lesz megfelelő számomra. lehunyom szemeimet, ahogy kezeim újra a zakóm zsebébe süllyednek, és végig gondolom a napokat amit eddig itt töltöttem, de eddig úgy érzem magam mint aki csak egy helyben topg. Mindegy ki kell építenem a biztos pontjaimat és ha ezt így kell csinálnom hát így fogom csinálni....Lassan kinyitottam a szemeimet, ahogy megmozdultak az árnyékok a nap fényétől és lassan felpillantottam újra a fa ágaira amik úgy tűntek fejem fölött mint a felém tornyosuló karok, mik szét akarnak szaggatni csak nem érnek el és hiába kapálódzanak az enyhe szélben. egy fél mosoly csúszik arcomra. A mai nap is egy különleges nap lesz...
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - The Mall

    on Vas. Márc. 06 2016, 16:36


    Anabell & Mikhal  
    Csak óvatosan a kívánságokkal. Az élet néha beváltja őket, akár kész vagy rá, akár nem.




    Ideje sétálgatok már a parkban, végre a nap első szikrái is megérkeznek a sok eső után, lomhán ragyogják be a szívem lankatag világát is, ami felemelő érzés a sötét időszak után. Felemelő érzés érezni jön a tavasz a sötét tél után, új erővel tölt fel akárcsak a természetet. Tekintetemet a magas lombtalan ágakra emelem, alig nézve az utat min járok, de itt ilyenkor kevesebben is vannak, nem kell, tartanom tőle bárkinek nekimegyek ez nem a városi forgatag. Elhalad pár kutyás ember mellettem, szimatolva dongnak körbe az ebek ,- nincs rajtam álca,bárki láthat,nem úgy mint a fegyveremen mit a csizmámba rejtettem – egyiket -másikat megsimogatom, kedvelem az ebeket,de nem maradok sokáig mellettük, nem dögönyözök hosszan idegen kutyákat, még csúnyán is néznének rám a gazdik.  Jópofák , kis hebrencs fülük kajlán lifeg ide oda, mindig szórakoztató. Ahogy elmennek,
    kabátom zsebeibe dugom el kezem a hideg elől, egyszerűen csak élvezem ezt az időt, a csendet, a madarakat mindent, ami körbevesz. Kicsit lengén sikerült felöltöznöm, az időjárás becsapós még, és napságra ruhám felé csupán vékony sálat és bőrdzsekimet rántottam fel,néha mikor elmegy, a nap beleborzongok a kietlen hidegbe .
    Szél kötekedőn kap hajamba, lengetve játszadozik a sötét tincseimmel, megviccelve arcomba legyez párat és olyankor kénytelen vagyok kisimítani őket szemem elől.   Oldalasan álok a szélnek, megunva az örökös harcot vele és felcopfozom hajam-fejem tetejére, s míg ezt teszem, akad meg szemem az egyik fa tövében ácsingózó férfin. Fura érzésem akad, nézve őt, ahogy méregeti a felé magasodó ágakat és az a mosoly arcán, elfog a gyanú egy őrülttel akadtam össze és mielőtt kiszúrná, hogy őt nézem, lépteimet terelem tovább a sétáló ösvényen egy rozoga padig ahova leülök és felkönyökölök a háttámlára, arcomat a nap felé fordítom ,szemem lehunyom .Nyugodt vagyok, bár elmém egy szegletében mindig bökdös valami, ami próbál éberen tartani a valóságban, sosem engedem el magam teljesen hiába a látszat .



    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Anabell Whitelaw

    on Kedd Márc. 08 2016, 19:41

    Anabell és Mikhal

    Csendben figyelem a fa ágait, és lassan tovább hordozom tekintetemet, a többi meg kopaszodott, lomboson, majd valami hirtelen élesen vág az agyamba. Nem vagyok egyedül...mármint...valami vagy éppen valaki különleges érkezik közelembe. Nincs messze legalábbis nem érzem olyan távolinak, azonban tekintetemet, még nem emelem irányába. Váratom még kicsit az idegent. Most már teljesen biztos vagyok benne, emberről van szó. Szemeimet leveszem a fákról, majd megfordulok, még mindig a fa alatt állva persze, és lassan körbe hordozom tekintetem az érkező pár emberen. Azonban csak egyen akad meg hideg, kék íriszeim, mire, halványan újra elmosolyodom, elrejtve gyorsan ajkaim ferdeségét mielőtt kiszúrhatná, vagy bárki más. Zsebeimbe kezeim zakóm szövetét piszkálják. Gyors végig méréssel figyelem meg a lányt. Majdnem fekete haja dúsan omlik vállára, és a szél szívesen játszogat vele, gyengéd arc idomain, feszesen húzódik a bőr. Szemeit sajnos nem látom. Pedig ahogy mondják a szem a lélek tükre. Már akinek van. Lassan kihúzva egyik kezem a zsebemből simítok végig az arcomon azon belül enyhe borostámon, majd halkan szusszanok. Mit ne mondjak, nem egy rossz példánya a másik nemnek. Tartása viszont teljesen mást sugároz. Nem az a naiv, könnyen ujjaidra csavarható típus. Több magabiztosságot látok, és határozottságok. kék íriszeimet végig rajta tartom, majd egy utolsó pillantást vetek az éppen még halott fára ami felettem magasodik, majd vissza tekintek a hölgyre, majd zsebre vágom a kezemet, arcomról, majd lassú, kimért, nyugodt léptekkel indulok el, felé. Húzom az időt, de mégsem. Oda akarok érni, de még nem akarok szót váltani vele. Elsőre szemeibe akarok nézni. Hisz első pillantásra, pár dolgot ki lehet olvasni a másik szemeiből. A leveleket, hirtelen kapja el a szél ahogy az ő haját is, és olyan érzésem van, mintha a lábaim elől menekülnének az elhalt levelek. Ez kellően mókás számomra. Eszembe juttatja azokat a napokat, mikor gyerekként az orosz házban élvezettel, táplálkoztam miközben kedvemre játszottam el az angol kémeket az 1. világháború után. Térj vissza Mikhal! Fel emelem tekintetemet az aszfaltról, egyenesen a hölgyre, aki pár lépésre tőlem a padon ücsörög. Egyből szemeibe nézek, kék íriszeimmel várva egy kis ideig, figyelve az arany sárga íriszeket, majd ajkaim óvatosan nyílnak el egymástól.-Szép napot kisasszony.-mondom ahogy arcomra egy széles mosoly ül irányába.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - The Mall

    on Szer. Márc. 09 2016, 23:55


    Anabell & Mikhal  
    Csak óvatosan a kívánságokkal. Az élet néha beváltja őket, akár kész vagy rá, akár nem.




    A fény lassan cirógat végig arcomon, érzem, a bőröm alá szöki a nap melege és ennél jobban nem is lehetnék boldog tőle.  Combjaimat átvetem egymáson és mintha a világon is béke uralkodna, eresztem el minden gondolatomat mi piszkált eleddig, most egy kicsit félrelököm a megoldandó dolgok listáját és pihenek. A szél továbbra is játékosan tekergeti hajamat, észreveszem, ha akarom, ha nem, hisz a falevelek némelyike úgy dönt, megszállja sötét hajam valamely pontját.  Felnyúlok és kitapintom óvatosan ujjbegyeimmel a kötekedő száraz levelet, elcsípem, a grabancát majd elengedem újra a szél útjára, boldogítson mást.  Kíváncsiságból kinyitom szemem, előbb csak résnyire az egyiket majd mindkét pillám felemelkedik felfedve íriszem aranyló színvilágát. A nap még inkább világosnak mutatja, vagy talán a kedvem, a rossz gondolatok és ómenek eleresztése a terhek pillatannyi letétele.  Szemem sarkában mozgást észlelek és tőlem nem szokatlan módón gyanakodva billentem arra fejem, csupán annyira, hogy észrevételül nézek el felé.  Pillantásom ezt követően az öreg fa felé siklik mely alatt láttam az önmagában vigyorgót.Halkan szusszanva telítem meg tüdőmet levegővel,  -rájőve -  pontosan az az alak közeledik. Ügyesen álcázom továbbra is, hogy észrevettem jövetelét. Talán csak a szemetesig jön, mi itt van pont a padom mellet, nem kellene a legrosszabbra gondolnom. Igaz? De hát az angyal szerelmére, mindig azt teszem. Ettől vagyok még életben, nem tehetek róla. Belém ivódót akár a finom anyagba a bor, vöröslő színe.
    Megszólításra felnézek az előttem alig pár lépésre megálló férfira, szembogaram összefut a kéklő szempárral és kénytelen vagyok belátni, nagyon nem a szemetes izgatta. Remek!
    - Szép napot Önnek is. Segíthetek talán?
    Érdeklődöm kedvesen, mosolyogva picit , de mégis óvatosan hiszen az sosem árt. Kezeim leejtem a háttámláról ölembe, és úgy nézek fel továbbra is az idegenre kíváncsian. Azok a szemek ingerlően kékek, nem is tudom mihez hasonlítani őket. Nyugtalanságot hozzák rám, de szerencsére művészi tehetségem van ahhoz, hogy másokkal elhitessem, minden rendben van.




    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Anabell Whitelaw

    on Vas. Márc. 13 2016, 16:28

    Anabell és Mikhal


    Ahogy találkozik tekintetünk, elmosolyodom halványan és az arany íriszekbe tekintek. Tiszta sárgulat, és ragyogás. DE vannak dolgok miket rejtegetni próbál még is ott vannak. A teljes gyanakvás felém, amit igazából nem is csodálok. Barna loboncával folyamatosan viaskodik a szél, mire magamban szélesebben elmosolyodom.-Segíteni? Ugyan...cipő fűzőt még tudok kötni amihez pedig segítség kellene azt magamnak kell megoldanom.-Mondom miközben a szemeibe nézek.-Csak úgy gondoltam, szívesen beszélgetne valakivel, és valljuk be én is már vágyom egy kis csevegésre akár milyen hihetetlen pont tőlem ez a dolog..-mondom miközben egy fél mosolyt engedek meg, kék szemeim elszakadnak az arany íriszektől, és elfordítva tekintetem nézek a távolba mintha olyan érdekes dolog lenne a fák messze suttogó kopasz lombkoronái alatt. Közben újra a lányhoz intézem szavaim.-De ha zavarom, vagy éppen magányra vágyik, csak egy szavába kerül, és mintha itt se voltam kisasszony.-tekintetem, a fák ágain táncol, az úton haladó embereken és a sétáltató kutyásokon. Érdekes...az isten ezek kezébe adta az uralmat...és nem is tudják mi történik körülöttük. Az egész nevetséges....újra a lányra tekintek majd kék íriszeim futólag végig mérik.-Jót tesz önnek a nap melege.-mondom. De egy biztos ez a nő nem csak egy egyszerű halandó. Többet tudhat mint fajtársai, és ez nekem egy apróságban jobban tetszik.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - The Mall

    on Csüt. Márc. 17 2016, 11:52


    Anabell & Mikhal  
    Csak óvatosan a kívánságokkal. Az élet néha beváltja őket, akár kész vagy rá, akár nem.




    Folyamatosan méregetve érzem magam, mintha valamit tudna, amit én nem, vagy tudnia akar és fejtegeti az álcám egy részét. Hogyan is lehet ez? Rezdüléstelen arccal ér a felismerés nagyon-nagyon lassan kúszva be, a tudatomnak azon szegletébe, mit próbáltam ma kicsit kikapcsolni. Aprót fújtatok a megnyilvánulásán és magam mellé intek a padra -némi hezitálást követően- teljes bizalmatlansággal felé. Egyelőre magam sem tudom mire vélni, nem szoktak csak úgy odamenni az emberhez beszélgetni. Zsebkendőt kérni, igen. Na ennek köze sincs  a zsebkendőhöz, inkább a fagyos szélhez  ; amilyen hideg a szeme és amilyen….furcsának és nevetségesnek érzem, de valami mást is rejteget még magában.De miért is volna nevetséges?Nagyon veszélyes világban élünk.Jobban, mint azt egyesek vélni hiszik.
    - Nehéz is lenne egy olyan cipőn bekötni a cipőfűzőt ,amin nincs-
    Somolyogva vetek egy pillantást a lába felé intve fejemmel. Igen, ez sem kerülte el a figyelmem. Minden az apróságokban rejlik és azt fel kell ismerni, ez egy fontos szabály amit elsőként a legjobb fejünkbe vésni.
    -Mindenki vágyik egy kis társaságra,csak a kérdés miről kíván csevegni. Talán az időjárásról? -
    Követem a pillantását, mikor nem engem figyel, lopva leselkedem, az irányokba mintha valamit nagyon fontolgatna, vagy várna valamire, de egyre jobban felkelti az érdeklődésemet, és ha ez volt a célja, remekül csinálja.
    -Üljön le , mielőtt elesik a nem létező kibomlott cipőfűzőjébe -
    Kaján mosolyt von szavam arcomra , csupán megerősítem a másikat abban, nem zavar jelenléte, vagy legalábbis igyekszem úgy tenni; mintha nem zavarna, és mozdulataimból nem süt le gyanakvásom.
    -Kedves öntől,úgy hiszem a nap mindenkinek jót tesz-
    Kivéve a vámpírokat, de ez csak  fejemben fut át .
    -Még a fák karcsú ágainak is  -



    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 101
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Anabell Whitelaw

    on Csüt. Márc. 31 2016, 16:26

    Ahogy biccent lassan oda lépve ülök le és lepillantok a cipőmre az egyszerű sport cipőre ami kényelmes érzést nyújt talpamnak, lábfejemnek. Csak figyelem a földön táncoló leveleket és hallgatom szavait, érzem az enyhe mosolyt arcán saját megszólalása után. Még a fáknak is...valóban a nap egy építő darabja a földnek amivel életek menekülnek, a természet erősebb lesz, az állatok, és az emberek is élvezik a meleg sugarakat, a madarak könnyebben repülnek a meleg nap fényében, mint a sötét, szeles viharos időben. Csak figyelem az árnyékokat a földön, amit az egyre erősödő napfény egyre sötétebbé tesz. A szél lassan lengévé válik, és gyengévé. Kezeimet ölembe ejtem ahogy hátra dőlök, a padon. Kisugárzásom elengedett, megnyugtató, és a helyzetet lazán kezelem, de közben udvariasra fogom még mindig.-Magának nagyon jót tesz. talán jobbat mint ezeknek a megkopaszodott fáknak.-mondom ahogy fel pillantok a csupasz ágakra.-Bár mindenki azt mondaná erre, hogy nincs igazam mert idővel a fa rügyezni fog és virágokat, zöld leveleket bont ki magából....De kitudja...és ha a mai hideg tél nem kegyelmezett és még a nap melege se segít rajta...és úgy gondolom magán nem is segít, magát csak megmutatja a világnak.-mondom de még mindig nem nézek rá.-És ne izguljon. A láthatatlan kibomlott cipőfűzőm túl rövid, hogy elessek benne.-felé pillantok kék hideg íriszeimmel, és egy mosoly ül az arcomra, ami inkább megnyugtató, és magabiztos.-Oh...milyen udvariatlan vagyok. A nevem Mikhal Zarkhov.-nyújtom felé kezemet, barátságosan ahogy lassan felé fordulok aprót, és kék íriszeim újra megtalálják az arany íriszeket. Gyönyörű arany szemek. Mélyen tudatomba égnek. Valahogy megragadnak és hatnak rám. Bár magam se gondolom komolyan gondolatimat, csak halvány mosolyt tükrözi arcom. -És az ön neve kisasszony? Ne haragudjon a megjegyzésért, de muszáj megjegyeznem. Nagyon szépek a szemei.-mondom ki végül kék íriszeim még mindig szemeibe merednek, kicsit oldalra döntöm fejemet de nem engedem el tekintetét, ahogy tartom a kezemet, hogy kézfogasát megtudjuk ejteni. Széles mosolyom, még mindig megnyugtató felé, kicsit talán feljebb húzódnak arcomon a ferde vonalak.

    Re: Central Park - The Mall

    on Vas. Jan. 15 2017, 20:05


    Sponsored content

    Re: Central Park - The Mall


      Pontos idő: Csüt. Dec. 14 2017, 21:50