Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Today at 20:53

» Törölt karakterek
by Admin Yesterday at 15:14

» Cox Gallery - Brooklyn
by Admin Yesterday at 15:02

» Inwood Hill Park
by Thomas Mackenzie Csüt. Okt. 19 2017, 21:34

» Broadway
by Vitaly Rayt Csüt. Okt. 19 2017, 05:40

» Battery Park
by Thomas Mackenzie Kedd Okt. 17 2017, 22:33

» Brooklyn Közkönyvtár
by Garrett Seabrooke Hétf. Okt. 16 2017, 16:59

» Daryl's Loft
by Allena Rhys Szomb. Okt. 14 2017, 19:34

» Játékostárs kereső
by Aires Emerson Szomb. Okt. 14 2017, 10:10

» Trade Fair
by Alan Bret Csüt. Okt. 12 2017, 22:00

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Central Park - Wollman Rink

    Share

    Central Park - Wollman Rink

    on Vas. Okt. 04 2015, 00:13



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Wollman Rink

    on Szer. Nov. 18 2015, 12:50



    to: Alec

    A járőrözés az egyik kedvenc részem az árnyvadász munkában. Sokszor jó helyekre küldenek, amit még tudok élvezni is, és ritkán adódik alkalom arra, hogy csata lesz a vége. Általában nyugalomba szoktak telni az ilyen napok, bár lehet most kiabáltam el. A jó időnek köszönhetően kisebb vidámpark van a Wollman Rinken a Central Parkban. Ma kisebb carneval-i hangulat is uralkodik a helyszínen és valami ismert ember is megfog jelenni, ezért is hívattak ide minket. Miközben várom kit rendeltek ma mellém,elbambulva nézek egy tűznyelőt. A háttérbe megjelenik Alec, aki azonnal kiránt a kábulatból.  
    - Szia Alec!- mosolyodom el, miközben oda sétálok hozzá. - Mond, hogy téged rendeltek ki. Mostanában olyan fura... embereket kaptam járőrözésre. - nézek rá bocsánatkérően. Hiába élek évek óta az árnyvadászok között, mindig nem tudom őket megszokni. Főleg mert amolyan " hírességnek " számítok, és hát túl sokat kérdeznek, olyanról is amiről nem akarok beszélni. Amúgy is rég beszéltem Alecel, jól esne egy kis "pletykázás" már amennyit belőle ki lehet húzni. Az ötletre el is húzom a számat, mert eszembe jut Jace... az a baj nem fogom megúszni ne halljak róla valamit.
     

     




    A hozzászólást Clarissa Fray összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 17 2016, 12:04-kor.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Wollman Rink

    on Szomb. Jan. 16 2016, 12:27





    Az elmúlt időszak senkinek nem volt egyszerű, de nekem különösen nem. Jace parabataiaként éreztem minden kínt és szenvedést, amit át kellett élnie és jóformán teljesen leépültem eközben. Volt, hogy miattam rontottunk el egy küldetést, mert egyszerűen nem tudtam odafigyelni. Még a Néma Városba sem mentem el hozzá. Megtehettem volna, de nem tettem, mert megszakadt volna a szívem, ha úgy látom. Az időm nagy részét Magnusnál töltöttem és ennek valamelyest sikerült elterelnie a figyelmemet, de nem teljesen. Az Intézetbe csak olyankor mentem vissza, ha megbeszélés volt, esetleg küldetésre kellett menni, vagy járőrözni küldtek, akárcsak most. Nem szívesen keltem ki reggel a meleg ágyból a szerelmem mellől, de a helyzet ellenére a munkámat akkor is el kell végeznem. Nagy nehezen felöltöztem és elindultam. Minél hamarabb végzünk, annál jobb.
    Central Park. Szeretem ezt a helyet, mert mindig olyan nyugodt… Kivéve most, valami rendezvényféleség van éppen. Remek, ilyen tömegben egy élmény bárkit is megtalálni, de szerencsére nem kell sokáig keresgélnem, hamar a szemem elé kerül akit kerestem.  
    -Szia Vöröske.- mosolygok Claryre, ahogy közelebb jön. Mostanára jutottam el odáig, hogy minden előítéletemet és gyűlöletemet félretéve észrevegyem, hogy nem is olyan rossz ember ő tulajdonképpen. Őszintén örülök, hogy látom, Izzyn és rajtja kívül mással valószínűleg nem lennék ilyen kedves és aranyos, márpedig ha nekem rossz kedvem és duzzogok, az senkinek sem jó.
    -Szerencséd van, ma én leszek a járőrpartnered. De mondd csak… Mi van Jace-el? Milyen állapotban van?- pillantok rá komolyan. Tudom, hogy volt nála és beszélt vele, és tudni szeretném, hogy hogyan viseli az ottlétet…


    ©

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Wollman Rink

    on Vas. Jan. 17 2016, 12:24



    to: Alec

    Nagyon megörülök, mikor látom Alec-et közeledni, majd bejelenti, hogy Ő lesz a járőr társam. Fura, mert eddig nekem úgy tűnt, mintha szándékosan nem osztanának be soha a Lightwood fivérekkel. Izzyvel is ez miatt épp, hogy összefutunk az Intézetbe. Eléggé felpörgött az életünk mióta "kirepültünk" és rendesen elkezdtünk dolgozni. Alec meg persze főleg Magnus-nál van, szóval vele se tudtam az utóbbi időben köszönésnél többet beszélgetni. Most pedig úgy érzem legalább betudjuk pótolni. Egy valamire volt jó ez a távolság mindenkitől, hogy betudták tartani, hogy ne osszanak meg velem infókat Jace-ről. Túlságosan is, hisz most hónapok történéseit tudtam meg nem egész két nap alatt, és úgy éreztem a fejem fel fog robbanni. De hála az angyalnak ez nem történt meg és a nyakamon maradt. Viszont egyre jobban várom, hogy Jace-t kiengedjék és végre beszélni tudjak vele. Válaszokat akarok kapni, és eléggé türelmetlen vagyok. Van amiben sosem változik az ember.
    - Jace-el? Nem látogattad meg? - pillanatok alatt felmegy bennem a pumpa. Teljesen abban a hitben voltam, hogy Izzyvel látogatják Jace-t, hisz minden kapcsolat fontos most, hogy a valósághoz ragasszuk. Majd lehiggadok, nem, nem fogok Alec-el összeveszni... ha Ő nem látogatta meg Jace-t bizonyára nyomós oka lehetett. - Nem jól, és nem érzem jogosnak, ahogy bánnak vele. Tisztában van vele a Klávé és az .. Inkvizítor, hogy mi történik vele és a tűzzel... - itt kicsit félszegen nézek rá, mikor az apját emlegetem, fogalmam sincs, hogy milyen viszonyban vannak jelenleg. - Apáddal nem beszéltél róla? Egyébként honnan tudod, hogy voltam nála?   - itt kicsit elhúzom a számat. Még alig telt el pár nap a látogatásomig, és nem nagyon akartam nagydobra verni, nem hiányzik, hogy még pletykálkodjanak.
     

     


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Wollman Rink

    on Kedd Jún. 14 2016, 17:40




    to: Jill


    Úgy a nyolcadik sör után már nem annyira tudja az ember, hogy vörös vagy fekete.
    Már a csaj, akit egy ideje kinézett, csak épp megzavarták valami hülyeséggel – Duda tizenkét méterről betalált! egyenlített Szlovákia! mégis ki nem szarja le! –, és most próbálja újra felkutatni a látomást. Kevés sikerrel.
    Nem vagyok egy nagy foci drukker, és akkor még finoman szóltam, de pechemre olyan helyen kötöttünk ki ma este, ahol kivetítőn adják a világnak ezt a különleges csodáját. Még nagyobb pechemre Thomas elmélyült fanatikus, és az ilyen nyomban megtalálja a hozzá passzoló társaságot, akárhova is tegye be e lábát, ergó elég hamar megérett bennem az odébbállási szándék.
    A hely egyébként szabadtéri rendezvény, sörsátorral, koktélbárral, pizzázókkal, egy közepeske színpaddal, amin időnként meg is szólal valamiféle koncert, mi több, a szervezők sokoldalúsága mellett legyen szólva: a csápoló teraszok mellett még szabaduló szobák is megbújnak, hátha valaki egy kis borzongásra vágyna a nagy magánkívületben. Hasonló célt szolgálnak egyébként a park menti diszkrét távolságban elszóródott padok és szimpatikusan zöldellő bokorcsoportok is. Csak kicsit más megközelítésben. A lényeg, hogy mindenki megtalálta a neki tetsző szórakozást, egyedül én kóválygok még mindig a feketém után.
    Vagy vörös volt?
    Hátha eszembe jut alapon úgy döntök, kérek inkább még egy sört, ehhez azonban át kell verekednem magam a koncertbrigádon, merthogy időközben fel is hangzott az elektromos ciripelés, a tömeg egyazon: „My, what have I done? Fuck it, let's kill everyone”-ra tombol és hömpölyög.
    Ők tudják. Én szíves örömest meghagyom nekik az örömüket, már egészen a hátsó soroknál járok, amikor megpillantom a szerencsémet. Már kezdtem lemondani róla, hogy egy ekkora helyen meg fogom találni, de mit látnak szemeim, nem sokkal mellettem ő is épp azon fáradozik, hogy utat törjön magának a kissé túlcsordult embertömegen, mégpedig egy istenesen megpakolt tálca kíséretében. Láthatóan sokkal többen jöttek ma este, mint amire fel voltak készülve, ez pedig jócskán nehezíti a pincérek dolgát is.
    Mosoly kúszik az arcomra: még egyszer nem szalasztom el.
    Fel is buzog bennem a segítő szándék, kinézek magamnak egy kellően lerészegedett pacákot a hölgy közvetlen szomszédságában, nagyon úgy fest, mint aki másodperceken belül szívesen venne egy alapos zuhanyt. Minő mázli, hogy a mellette álló kezében épp van egy félliteres korsó. A szituáció már-már olyan szépre kinőtte magát a fejemben, bűn lenne elszalasztani. Egy egészen apró csuklómozdulatomba kerül csupán, és a hideg sör máris a fickó nyakában landol, ő pedig a hirtelen mozdulat – és cifra káromkodás – hevével már dönti is fel a mögötte slisszoló kis hölgyet, tálcástól, mindenestől. Ő itt most apróság, ráadásul rosszkor rossz helyen, ugyanis nagyon úgy fest, itt bizony bunyó készülődik.
    Na, EZ most már megfelel belépőnek.
    Alig két lépésembe kerül, hogy odaérjek, és a karomat kinyújtva fedezéket adjak a hölgynek. Nem ragadom meg a csuklóját, és nem húzom arrébb, inkább a tenyeremmel a lapockáját alig érintve invitálom arrébb finoman, de határozottan, felfogva addig az esetleges ütköződéseket.
    - Körültekintőbben mulassunk, uraim. A végén még megsérül valaki – érintem meg a pasas jobb vállát épp, hogy csak egy pillanatra, mielőtt még nekiveselkedne az önkéntes zuhanyzónak. A hangom tökéletesen nyugodt, a hangsúly pedig az ártatlan jószándék és a borzongató célzás között egyensúlyozik, az egyetlen, ami félreérthetetlen jelzést ad, tekintetem hideg villanása, amit a lány nem láthat.
    Mire ő vagy bárki más észrevenné, a kezem már rég eltűnt a pasas válláról, a hatása viszont máris életbe lép. Imádom, hogy az emberek körében ennyire meggyőző vagyok.
    - Na, húzzatok innen – kapunk még egy dörmögést, és már vissza is fordul a színpadhoz. Úgy tűnik, a bunyó mára elmarad.
    - Meghívhatlak egyre? – fordulok immár a lány felé, és apró mosolyra húzódik a szám, ahogy végignézek rajta, és valószínűleg jelentősen megcsappant sörkészletén. Nem tudom, itt hogy van ez, de gyanítom, a kárt neki kell kifizetni. – Vagy ötre? – szélesedik a mosolyom, nagyjából úgy számolom, annyi törhetett össze.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Central Park - Wollman Rink

    on Vas. Júl. 31 2016, 17:29




    Don't you think you're a little old be using cheesy pickup lines?


    to: Jazz


    Miért is csinálom ezt? Jah igen, mert a fafej biofater azt mondta, nem ad több pénzt hülye indokokra. Pedig direkt mondtam neki, hogy jobban járnánk mindketten, ha nem is kérdezné, mire kell, mert úgy is hazudnék. Mindkettőnk élete meg lenne könnyítve, de nem. Arra kényszerít, hogy hol a tárcája tartalmát ritkítsam, hol meg hostesskedjek. Mondhatom, rohadtul élvezem. A zene dübörög és én szemrebbenés nélkül mondom egy vendég szemébe, hogy fulladjon bele a sörébe, amit éppen kihoztam neki, ugyanis annyira részeg már, hogy ezen is csak nevetni tud. Ha még egyszer a seggemhez ér az a másik, lenyomok a torkán egy egész korsót. - Megyek már! – kiáltom a pultosnak, aki úgy csápol, mint ha el akarná hagyni a kezét. Én se lottón nyertem a lábaim és repülni se tudok. Amikor üres a tálca, akkor könnyedén elsurranok az emberek között, de amint a kezembe nyom egy úgy megpakolt tálcát, hogy a látványától lerészegedek, mindjárt a helyzet nehezebb lesz. Ötös asztal! Persze, nyilván, a legtávolabbi. - De az Priscilla területe! – mondom felcsattanna, amire csak az a válasz, elfoglalt. Mert mit csinál? Megint a főnök farkát engedi torokra? Pont most? Mikor ennyi dolgunk van? - Ha nem tetszik Kiscsillag, el is lehet menni. – mondja az egyik, amire legszívesebben arcon locsolnám, de tudom, hogy csak a vérem szívja. - Én is valami ilyesmit mondtam neked, mikor nem tetszett, hogy nem feküdtem le veled. – vágok vissza, majd ott is hagyom. Normálisak ezek? A látszatnak azt kéne mutatnia, hogy egy törékeny kislány vagyok, aki nem bírja el ezt a tálcát… Oké, inkább befogom, mert hamis személyivel jöttem, különben nem kaphattam volna késői munkát alkohollal. Mert a törvények szarok. Nem tudom miért hittem, hogy jobb lesz majd, mint Ausztráliában. Éppen nagyon próbálok sietni, hogy letudjam azt a bizonyos extra asztalt, mikor valaki belém jön, a tálca billen, éppen csak visszafogom, hogy ne az egész boruljon, de egy része így is megsemmisül én meg csak szép csendben egy ízeset káromkodok, de még mielőtt oda juthatnék, hogy szétverjem annak a balf@sznak a fejét, valami díszpinty jön és hős lovagot játszik. Csak figyelem ahogy terelget, felvont szemöldökkel nézem, ahogy „megvéd”, majd bedobja a csábos mosolyt. - Ohh várj, ez most a hős lovag és a bajbajutott cselédlány meséje akar lenni? Nincs időm lekoptató szövegeken agyalni, hogy miért ne várj meg, amikor végzek, és miért van betáblázva a következő… tíz évem, szóval… csak keress más lányt. Puszi! – Még egy puszit is küldök neki, meg egy angyali mosolyt, már el is indulok, hogy a maradék italokat lerakjam a kért asztalhoz és el is felejtsem a jólfésült hajút, aki azt hitte, ma van a szerencse napja, de tévedett.

    Re: Central Park - Wollman Rink

    on Vas. Jan. 15 2017, 20:05


      Pontos idő: Szomb. Okt. 21 2017, 21:21