Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Long Island villa
by Emanuel de Medici Today at 00:53

» Fangtasia
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 22:21

» Theo szobája
by Theodore Miles Montgomery Vas. Dec. 09 2018, 22:30

» Freshkills Park
by Admin Vas. Nov. 25 2018, 19:40

» Cox professzor irodája
by Thomas Montgomery Vas. Nov. 25 2018, 19:20

» Pince
by Admin Vas. Nov. 11 2018, 22:47

» Belső udvar
by Dorian M. Montgomery Szomb. Nov. 10 2018, 21:54

» Carlmichael Ház - Tárgyaló
by Reinald Carlmichael Szomb. Nov. 10 2018, 21:51

» Rising Star Cave - Dél-Afrikai Köztársaság
by Armand Assante Vas. Nov. 04 2018, 20:49

» Azrael
by Desmond O. Cross Vas. Nov. 04 2018, 17:52

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Kerthelyiség

    Share
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Kerthelyiség

    on Vas. Okt. 04 2015, 21:37

    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Kerthelyiség

    on Szomb. Okt. 24 2015, 23:11

    Lio - Enzo - Dante

    Családi kupaktanácsot tartok, rögtönzöttet, zártkörűt, és nem falkaügyekről kívánok beszélni. Van valami, amivel magam is itt szembesültem, azaz valaki, mégpedig a vér szerinti fiam, Nicholas.
    Hazudnék, ha azt mondanám, nem lepett meg, de amikor kiszállt a kocsiból, nem volt kérdés, kit látok magam előtt.
    Letagadni sem tudnám, egyszerűen kiköpött másom, fiatalkori önmagam, nincs miről beszélni, ide még apasági vizsgálat sem kell, de nem is akarnám.
    A kölykeim ráadásul ismerik Aidát, szóval azzal nincsen gond, de még magam sem tudom, hogy miként fogadják majd a bejelentésemet, hogy van egy öccsük is, aki hirtelenjében 71 éves lett.
    A reakciók amikre számítok, az talán elsőre a meglepődés, másodszorra a röhögés, de nem, nem emiatt akarom velük tudatni. Egyrészt Aidáék a falka tagjai lettek, másrészt lehet, hogy mosolyt csal az arcokra, de eszem ágában sincs letagadni, hogy van még egy fiam.
    Ami viszont a legfontosabb, el akarok kerülni mindenféle féltékenységi rohamot, mert bár az enyéim felnőttek, a srác még kölyöknek mondható a szemünkben, akire jobban oda kell figyelni.
    Mindenáron tisztázni akarom velük, hogy ha egy fiatal énemmel futnak össze, nem hallucinálnak, jól látják, és azért, mert Nicholas úgymond belecsöppent az életembe, ez nem azt jelenti, hogy ők ne lennének fontosak a számomra.
    Ugyanolyan gyermekeimnek tekintem őket, mint eddig is, a családom részei, és ez soha nem fog megváltozni, de ezt nagy valószínűséggel érzik, érezni fogják felőlem.
    Mégis joguk van tudni, anélkül, hogy bármiféle magyarázatra szorulna a dolog, hiszen Aida a feleségem volt, az más kérdés, hogy eltitkolta előlem, gyermeket vár.
    Egy pohár whiskyt tartok a kezemben, az asztalon még kettő van, egyelőre üresek, így dőlök neki az egyik oszlopban, miközben a srácaimra várok.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kerthelyiség

    on Kedd Okt. 27 2015, 21:18



    Dante, Lio & Enzo





    Apácska hívása őszintén szólva eléggé váratlanul ért, nem igazán számítottam további tanácskozásokra, pláne hogy a lényegi elemek lementek a falka gyűlésen, és nem igen vannak olyan dolgaink amiket csak úgy privátban kellene megbeszélnünk, és rég túl vagyunk az ilyen apa-fia dolgokon, amik süket falakat igényelnek, és azt hogy mások távol legyenek. Nem mondom, hát érdekelni kezdett ez a fene nagy titokzatosság. Családi kupaktanács, már jó ideje nem volt, ami azt illeti. Mármint olyan, ami tényleg csak hármunkból állt volna. Szóval könnyed játszós ruhában indulok el, tornacipőm ezúttal nem csap túl nagy zajt, de a láncos kiegészítőim igen, és összeszedem az én egyszem drága hugicám is, menet közben, és már így párban érkezünk meg jóapánk elé, aki időt nem ismerve már iszogat. Hát micsoda dolog ez nekünk meg nem... Jah de! Látom már minket is várt itallal, mélyen megnyugszik a kicsi lelkem. Azért ám. Sosem hátrány ha egy apa odafigyel a kölykeire, és nem kezeli őket másként, mint tenmagát, de erről azt hiszem nem kell előadást tartanom.
    - Apácska, micsoda családias légkör - vigyorodom el, szavaimban semmi bántó nincs, és nem is gúnyolni akarom, csak örülök neki. Le is pacsizom vele mielőtt bármi mást is tennék, és keresek egy ülő alkalmatosságot, hogy mégse legyen már olyan hivatalos mint egy tárgyaló teremben. Kíváncsi vagyok, hogy mit akarhat közölni, és ennek megfelelően türelmetlen is vagyok.
    - Miért hívtál minket össze? - pillantok hát rá, nem félek tőle, akkor se ha az alfa, hiszen eddig nem volt az, és csak az apám volt, aki nem hagyott ott meghalni, és gondomat viselte. Persze ez a kötelék nem szűnt meg, csak erősebb lett. Mindig is így lesz szerintem.
    Zene©
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kerthelyiség

    on Szer. Okt. 28 2015, 19:40

    Enzo, Dante, Lio
    "Családi összejövetel di Canio módra"


    Ahogy a Bátyámat, engem is meglepett Apám zártkörű összejövetele velünk. Persze, napi szinten beszélünk és még mindig beavatom a személyes dolgaimba, de ilyen hivatalosnak tűnő dolgot már Nashvilleben is ritkán csináltunk. Bátyám most teljesíti a kérésemet, amit még az irodában tartott megbeszélés előtt kértem tőle. Olyan jó az időérzéked drága Bátyám, de nem ezért szeretlek, az a te szerencséd. A megbeszélés éppen az egyik kedves hobbim, a fafaragás mellől szólított el, szóval éppen csak a védőkesztyűt és a kötényt kaptam le, hogy mehessek, alatta pedig  elég szakadt a ruházatom. Túrabakancs, ki tudja kitől örökölt rongyos farmer kantáros nadrág, félig koszos akármilyen póló. Követem a drága testvéremet, és ismét helyettem is beszél, persze én egy kicsit másképp fogalmaztam volna meg a mondandómat. Ha már így gondolatolvasott, én inkább csendben maradok és a környezetet és Apánkat nézem meg jobban. Az nem újdonság, hogy Apám iszik függetlenül a napszaktól, de hogy én, mi is kapunk belőle az újdonság. Itt valami nagy volumenű dolognak kell lappangania a háttérben, vagy ha nem is erről van szó, akkor is fontos. Követem Bátyám példáját és én is leülök, de az asztalra teszem le magam, onnan lógázom a lábamat, mint kölyök koromban. Én kihagyom a köszönést, közöttünk ez csak akkor szokás, ha messzire megy, vagy régen láttuk a másikat. Nem próbálom Apám személyiség sziporkáiból kitalálni, mi is lesz a téma, őt ismerve hamarosan úgyis megtudjuk, nem szokása magában tartani az ilyesmit.  
    Kicsit belegondolva hiányoznak ezek a bensőséges beszélgetések a hármunk között, mint mikor még Apám nem volt alfa és mi a testvéremmel még kölykök voltunk. Azóta már többek is lettünk, mint felnőttek és a falka és a szoros családunk része lett, de az Apám és a Bátyám lesz a legközelebb hozzám mindig is.

    Zene: A celtic tale | @ | Ruházat: Ezt viselem ma
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Kerthelyiség

    on Hétf. Nov. 02 2015, 19:43

    Lio -Enzo - Dante

    Ahogy várakozok, eszembe jut, milyen régen volt már példa arra, hogy a kölykeim körében töltsek el időt úgy, hogy senki más nincs jelen. Talán ideje lesz ezt is beiktatni néha a programba, mert ha jobban belegondolok, hát kurvára szép idők voltak azok, ez vitathatatlan.
    Enzo beesik, lepacsizok vele, a poharat elé lököm az üveggel együtt, Lionak meghagyom a választás lehetőségét, lehet, éppen nincs kedve az italozáshoz.
    -Nem véletlen, Enzo. Van, ami nem tartozik senki másra, csak ránk.
    Mint például az, amit mondani készülök. Elgondolkodva figyelem a whiskyt, melyet a pohár szélén körözgetek, és mikor elhangzik a kérdés, belevágok.
    -Nem tartok szentbeszédet, felesleges. Aidára emlékeztek mindannyian, így azt sem kell felvázolnom, milyen kapcsolat volt közöttünk. Nos, amivel én magam is itt szembesültem az az, hogy van egy öcsétek, Nicholas. Kettőnk gyermeke. Mikor elváltunk, Aida már várandós volt, de eltitkolta előlem, itt Queensben derült ki, hogy van egy fiam, aki már 71 éves. Ő is a falka tagja lett, így ne lepődjetek meg azon, ha kiköpött, fiatalkori másomba futtok a folyosókon, vagy máshol.
    Nem eresztettem bő lére, a lényeg benne volt. Nichot nem tudnám letagadni, egyszerűen nyilvánvaló, elég a kölyökre nézni.
    Mi lesz a reakciójuk? Fogalmam sincs, az exemet kedvelték, lényegében semmi törvénybe ütköző nem történt, csak egy elhallgatás.
    Enzot ismerve röhögésben fog kitörni, Lio maximum hallgat, de semmiféle kifakadástól nem tartok. Tudom, hogy tudják, hogy ők semmivel sem lesznek nekem kevesebbek ettől, sőt.
    -A srác heves, bontogatja a szárnyait, mint mindenki az ő korában, de sokat kell még tanulnia. Mocskos módon és rafkósan kiaknázza azt, hogy az anyja megvédi mindentől, mondhatnám, okosan csinálja, de itt kénytelen lesz megszokni, hogy ha valamibe belefut, annak következményei vannak. Ezt leszámítva van benne kurázsi.
    Nagyot kortyolok a poharamból, és leteszem az asztalra és elvigyorodok. Egyáltalán nem tehetségtelen a fiam, csak ideje leválni anyuciról, és ha valaminek örülök, az az, hogy ezt Aida is belátta.
    Azt is tudom, hogy engem lazábbnak gondolt, ezért érte meglepetésként, ahogy az étteremben reagáltam, nem erre számított. A közös vadászatok alatt felmérte, hogy nálam nincs bocsánat, de ez az ő érdeke. A hibáit elkezdtem javítani, szerencsére ösztönösen érez rá arra, amit mutatok, gyorsan tanul.
    -Ezen kívül pedig, jól esik végre hármasban lenni, külön mindenkitől, ahogy régen is.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kerthelyiség

    on Pént. Nov. 06 2015, 20:04



    Lio, Dante& Enzo





    Megérkezünk a kertbe, és miután a szokott módon üdvözlöm az apánkat, letelepszem hogy komolyabbra vegyem kissé azt a hülye fejem, és figyeljek arra amit mondani akar de előtte naná, kiszolgálom magam a piával, de fél szemem mindig rajta van hogy mikor szólj ránk vagy valami. Bár inkább tűnik elgondolkodottnak, de... az nem jelent jót, mert olyankor valamin töri a fejét, amihez nekünk is közünk van. Mindenesetre biccentek, vannak amik tényleg csak hármunkra tartoznak, végül is mi vagyunk az a mag, amiből később a falka lett (?). Felszalad a szemöldököm, és próbálom egyben megemészteni amit mond. Az ő fiatalkori mása? Egy kölyök? Édes istenem, most komolyan egy öcsike? Jeheeeeehehehe.
    - Hát hallod ezt kicsit elbaltáztad. Mármint ismered a mondást, hogy az élvezet és a döbbenet között 9 hónap a különbség, nem 71 év....- szélesedik ki a vigyorom, hiszen ezer wattos vigyorral tudok vigyorítani, szóval szerintem még az Alice in wonderland macskája is tőlem tanulta az arc mimikáját. Na mindegy. Lassan kiszakad belőlem rendesen a röhögés, amolyan öblös férfias hangomon, hogy nem lehet ekkora gikszer. 70 éve nem tud a gyerekéről, ez is csak Dantére lehet jellemző. Egek...
    - Oké, oké. Akkor van belőled még egy. És a falka tagja, szóval akkor így Aidával meg vele minden okés, ugye? Hogy is hívják a kisbolyhost? - kérdezek vissza, hiszen legalább a nevét illene tudnunk, ha már a kicsi öcsénk lesz, de hajjajj.... nem lesz itt lustázás. Igazából Aidával se volt semmi bajunk, normális nőstény volt, a részemről szimpatizáltam vele.
    - Szóval heves és forrófejű, szóval remélem nem bánod ha néha nyakon öntöm egy vödör hideg vízzel hogy hűtse le magát. Nah meg hát, remélem azért nem egy kis hímestojáska, akit kerülgetni kell.... - teszem hozzá, bár kilencven százalék hogy igazam lesz, azért rákérdezek inkább.
    - Ne aggódj, apácska, majd mi segítünk neki beilleszkedni ide - azaz szarrá fogjuk szivatni szerencsétlent, de jobb lesz ha megszokja, mi még kedvesek leszünk, a többiekért nem vállalok felelősséget. Huhuhu, előre dörzsölgetem a tenyerem, hogy mi lesz itt.
    - Jah, Nashvillben bandáztunk utoljára így együtt hármasban - teszem hozzá, jó a memóriám, az ilyeneket nem felejtem el.
    Zene©
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kerthelyiség

    on Szomb. Nov. 07 2015, 19:11

    Enzo, Dante, Lio
    "Családi összejövetel di Canio módra"


    Feltornázom magam az asztalra és én is töltök magamnak egy keveset a piából, de nem hajtom le, csak az asztal lapjára helyezem magam mellé. Ki tudja, lehet, hogy olyan dologról lesz szó, amihez szükségem lesz az italra.
    -Húha ez rosszul hangzik. Kezdjünk félni? -mosolygok az Apámra. Biztos vagyok benne, hogy nincs rá különösebb okom, de jobban járok, ha megkérdezem és előre egyenes választ kapok.
    Apám magához hűen azonnal belevág a dolgok közepébe, nem beszél túl sokáig, nem dumál fölöslegesen, de ez nem változtat a tényen, hogy sikerült egy pillanatra ezzel ledöbbentenie. Ritka már az ilyesmi, a falka mellett megedzőttem, most mégis szó nélkül maradtam, legalább addig, amíg a Bátyám beszél.
    -Mi? -jön a rövid és velős vélemény nyilvánítás tőlem, amint befejezte -Egy öcs? Bár nem annyira meglepő… -mindannyian ismertük és szerettük annak idején Aidát, de az Apánkkal való kapcsolatát tekintve inkább az lenne érdekes, ha idővel nem lett volna gyerek. Az viszont furcsa, hogy Aida eltitkolta Dante elől a fia létét, pedig pontosan tudja, hogy Apám mennyire család- és falkacentrikus, szívesen fogadta volna a biológiai fiáról a hírt.
    -Szóval, akkor be kell törnünk, hogy kicsit igazodjon a falkához. Ne aggódj, majd mi is tanítjuk, igaz Bátyám? -Nézek a testvéremre, tudva, hogy ő is pontosan annyira akarja tesztelni az új családtagot, mint én. Talán ő kicsit másképp, de a testvéri összetartozás jegyében én is fogom egy kicsit szivatni. Na jó, talán nem olyan kicsit, de én se vagyok ebből a szempontból szent. Én viszont kifejezetten tanító célzattal teszem, a falka hímnemű tagjaival ellentétben. Ismerve Bátyámat, ő orrba-szájba szegény kölykön fogja köszörülni a nyelvét, talán még a tréfálási tehetségét is előveszi, de ennyi kell, hogy igazán befogadjuk őt magunk közé.
    -Kicsit több, mint három és fél éve. Hiányoznak az ilyen alkalmak, amikor csak családként vagyunk együtt… -Tudnám mondani ennél pontosabban is az időpontot, csak az senkit nem érdekel. Nem a semminek vagyok én  Apám üzleteinek intézője, az Őrzői hiába lettem ilyen kemény az évek folyamán, még mindig vágyom a közeli családom figyelmére és szeretetére.
    Zene: A celtic tale | @ | Ruházat: Ezt viselem ma
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Kerthelyiség

    on Hétf. Nov. 09 2015, 17:20

    Lio - Enzo - Dante

    Szinte azonnal a lényegre tértem, nem kezdtem kis mesébe, miért is akartam egy privát összejövetelt. Nicholasról tudniuk kell, aki ugyan nem vett részt az összejövetelen, amit rögtönözve tartottam a területfoglalás után, de így láttuk jobbnak, ne azzal legyenek elfoglalva a mieink sem, mit keres itt egy hasonmásom.
    Enzo kijelentésére elvigyorodok, a röhögése nem lep meg, ha én lennék az ő helyében, ugyanezt tenném. Lionak bólintok, igen egy öccsről beszéltem az imént.
    -Ezt a részét majd kérdezd meg Aidától, a lényegen nem változtat. Van egy öcsétek.
    Ismétlem meg azt, amit már egyszer elmondtam. A második kérdésre felvonom a szemöldökömet, kortyolok a whiskyből és csak utána válaszolok.
    -Nicholasnak hívják, azaz Nicholas Elijah a neve, bár az elsőt használja, ha jól tudom. Ha arra vagy kíváncsi, együtt vagyunk-e, a válaszom, nem. Normális a kapcsolatunk... azt hiszem. Igen, Lio, így is fogalmazhatok, de van esze, hamar rá fog jönni, hogy mi hogyan működik.
    Már most tudom, hogy a nyomában lesznek mindketten, lehet, még sajnálnám is a kölyköt, de van, amit nem kerülhet el. Az, hogy mi hol tartunk Aidával, ez egy roppant jó kérdés, nem is igazán lehet megfogalmazni, de nem is akarok találgatni, sem erről beszélni. Majd kiforrja magát, és elválik, hogy külön utakon megyünk tovább, vagy esetleg együtt.
    -Nyakon lehet önteni, el lehet kapni a grabancát, de ne essetek át a ló túloldalára. A lényeg, hogy tanuljon, ha hibázik, tudja, mivel jár, de ha jeleskedik, a jutalom se maradjon el.
    Persze tudom, hogy hímek csatája mivel jár, és Nichon múlik, veszi a lapot, vagy sem. Amit eddig láttam belőle, nem lesz probléma, de nem tudja kikerülni az ilyen szokásokat, hogy valóban befogadják maguk közé.
    -Ideje, hogy ezeket a bandázásokat ismét elővegyük, és nem csak egy alkalomra.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kerthelyiség

    on Szer. Nov. 25 2015, 20:34



    Lio, Dante& Enzo





    Nem tagadom nagyon, de naaaagyooon apácskára vall hogy va negy gyereke, akiről még csak nem is tud, de kíváncsi lennék Aidát mi szállta meg amikor ezt a kis apróságot elhallgatta előle. Érdekes kérdés, de ha nem felejtem el, akkor megkérdezem majd azt a nőstényt is, ha össze találkozok vele. Kedveltem őt, viszonylag, normális volt, és vevő a hülyeségemre is, azaz nem kapott sikítórohamot meg ilyesmiket. Szóval, jah csíptem a fejét. Meg apuci is normális volt mellette.
    - Királyság. Mármint... nem tudom, de szerintem jó ha van öccse az embernek, azt tudom milyen fasza ha húga van - kacsintok Lióra, mert bár sokszor szívjuk egymás vérét alapvetően szeretem, és megvédem mindentől ha kell. Merjen valaki rossz szemmel nézni rá, Nat bácsi hollójával etetem meg a szemét annak a szemétnek. Nohát, ez még rímelt is! Verseket kellene írnom, esküszöm. Ez lesz a következő szakmám szerintem.
    - Szóval van egy kis Nicky-nk de jó. Legalább könnyen megjegyezhető neve van és nem valami nyaktörő. Di Canio ő is? Vagy Aida nevét viseli? - érdeklődök még az újdonsült családtagra vonatkozóan, és felhajtom az italt, csak hogy újabbat tölthessek, de azt még nem iszom meg.
    - Oké. Nyugi apuska, nem esszük meg csak beszoktatjuk őt a falkába, mert gondolom akkor marad és... akkor be kell illeszkednie. Meglesz, meglesz, nem para - veszem lazára hiszen jól tudom már hogyan kell kezelni a kölyköket, mégha nekem nincs is. Bár valahol a világban biztos van de még egy nőstény se verte az ajtót hogy itt a gyerekem, kezdjek vele valamit. Hát... na mindegy.
    - Jah jó lenne megint valamit csinálni így hármasban. Elmehetnénk disneylandba, naaaaaaa? - vigyorgok lelkesen hiszen csak félig veszem komolyan, és tudom hogy apuci is érteni fogja benne a poént, bár egyszer szívesen megnézném az is igaz.
    Zene©
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kerthelyiség

    on Kedd Dec. 15 2015, 22:45

    Enzo, Dante, Lio
    "Családi összejövetel di Canio módra"


    Az őszintét megvallva, egyszerre meglepődtem és nem a tényen, hogy van egy testvérünk. Amilyennek ismerem Apánkat, egy ilyen eset előbb is megtörténhetett volna, de sosem olyannak tudtam őt, aki ne tudna róla, ha gyereke születik. Aidától is érdekes, hogy nem árulta el neki, de érthető, és biztosan megvoltak az okai rá. Nem akarom kifaggatni, pontosan mik is lehettek, hiszen az ő magánügye, de nagyon kíváncsivá tett a helyzet. Talán egyszer elárulja.
    -Köszi Bátyám, én is imádlak -vigyorgok vissza rá, miközben megcsipkedem az arcát. Én is szeretem őt, pont annyira mint ő engem, de elképzelni sem tudom, milyen lesz ha Öcsém is lesz. -Kezdjek félni, hogy én leszek a középső és el leszek hanyagolva? -teszem fel a költői kérdést. Természetesen nem kell, mert ránk nagyon nem igazak a testvérekre vonatkozó sztereotípiák. Bátyámmal és Apámmal több, mint kétszáz évet töltöttünk együtt, ha eddig nem hanyagoltak el, ezután sem fognak, ebben biztos vagyok.
    -Erre én is kíváncsi vagyok -szúrom közbe, hiszen ez engem is érdekel. Nem azért mert bármi közöm lenne hozzá. Csak mégis tudni szeretném.
    -Majd én figyelek a tűréshatárra, nem lesz baj -mosolygok Apámra, hiszen tudja, hogy bennem bízhat ezen a téren. Nem hiába vagyok a lupája, tudok rendet tartani, ha arról van szó, pont úgy, mint szórakozni a többiekkel.
    -Ha jól emlékszem -márpedig én mindig jól emlékszem- voltál hatszor is. És szegény kölykök. Meg dolgozók. Mindig halálra szivattad őket, és még csak fel tenni se tudtak ellene, mert nem tudták, hogy te voltál az. Bár kétség kívül vicces volt -nevetem el a kioktatás végét, mert én is jól szórakoztam az ilyen eseteken. Amúgy nem vagyok karót nyelt, csak annak tűnök, mert néha kell is egy ilyen falka mellett.
    Zene: A celtic tale | @ | Ruházat: Ezt viselem ma
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Kerthelyiség

    on Vas. Jan. 03 2016, 15:25

    Lio - Enzo - Dante

    Attól egy pillanatig sem tartottam, hogy esetleges féltékenykedés vagy versengés lesz úrrá a srácaimon, egyrészt azért, mert már nem kölykök, másrészt azért, mert pontosan tudják, hogy ők semmivel sem lesznek kevesebbek. Ugyanúgy a véreim, mint Nicholas, szeretem őket, nem két évet húztunk le egymás mellett, vagyis nincs szükség bizonygatásra.
    -Akkor most megismerhetitek a másik oldalt is egy fiútestvér személyében, bár nem hiszem, hogy nagy különbséget jelentene.
    Vigyorognom kell, a nemek közti harc persze nálunk is megvolt, megvan, nem igazán tettünk különbséget az elején, és végül is később sem. Minden esetre vicces volt, együtt bandáztunk, követtünk el baromságokat, és ez most sincs másként.
    -Aida nevén fut, lévén én nem voltam jelen az életében. Igen, Lio, akartam kérni, hogy rendezz féltékenységi jelenetet, és kezdj el háborogni. Olyat még úgy sem láttam tőled.
    A névvel nem foglalkozom, felesleges is, mert ha valaki ránéz a kölyökre... hát ha akarnám se tudnám letagadni. Lio "aggályán" ismét vigyorogni kezdek, annyira megnézném azt, amikor hisztizik. Sosem tette, semmiért, lehet, ezt is gyakorolni kellene. Kérdőn pillantok rá, mint aki vár.
    -Remélem is.
    Mondhatnám, előre sajnálom Nichot, és mégsem. Maximálisan bízom a srácaimban, tudom, hogy nem fognak finomkodni, de feleslegesen sem szívatják majd... csak amennyire kell.
    -Menjünk? Na? Naaaa? Naaaaa?
    Enzo gyermeki lelkesedésén nevetni kezdek, már miért is ne ruccanhatnánk ki oda? Régen voltunk, és igen, Lio jól számol, persze a felfordulást is beleértve. A dolog eldöntetett, megyünk.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kerthelyiség

    on Szer. Jan. 06 2016, 13:37



    Lió, Dante & Enzo






    Valahogy nagy nehezen túl teszem magam azon, hogy van egy öcsikénk, bár nem olyan nehéz, inkább csak meglepő volt, de máris azon jár az agyam hogy mi mindenbe fogjuk szerencsétlent megszivatni. Két ilyen jó testvért magának azzal, hogy idejött Aidával. Mondjuk ez egy nagyon jó döntés volt, de hát ismerik már a nézőpontom, és hogy fülig érő vigyorral szaladtam ledönteni a lábáról azt a nőszemélyt, azt hiszem ez elég árulkodó vélemény nyilvánítás volt részemről. Ahogy az is, amit Lióról mondtam most, és csak elvigyorodva hagyom neki hogy csipkedjen, aztán gonoszul, oldalba csípem.
    - Tudom, engem csak imádni lehet - nevetek fel, ahogy újra apácskára figyelek, és amit Lió mond, azon elkezdek nevetni. Még sosem láttam hogy hisztizett volna valamiért, és úgy igazán csajos jelenetet rendezett volna. Pedig biztosan tud, de valahogy eddig még nem prezentálta. Kíváncsian várom hogy most elkezdi-e, hogy apácska is kérte hogy kezdje el.
    - Ugyan már, nem leszel elhanyagolva tudod jól, de... azért kezdj el hisztizni, hátha meghatódunk tőle - kuncogom, ahogy lehúzom a piám, és újra töltöm a poharat de azt még nem iszom meg egyből.
    - Na mindegy, én örülök Aidának, értelmes nő és egek... inni is tud az hétszentség - teszem hozzá, emlékszem nem egy közös züllésre, amikor ő is ott volt, és szívtuk egymás vérét.
    - Ezzzazzzz!!! Disneyland, reszkess, megint itt jövüüüünk! - bokszolok a levegőbe boldogan, hiszen attól függetlenül hogy veszedelmes harcos vagyok, még gyermeki lelkesedéssel vetem magam a hülyeségbe.
    - Jól van na, mit vagy oda? Csak kezeltem kicsit a vérnyomásukat, és nem tettem semmiben visszafordíthatatlan kárt, és vall be hogy élvezted - nézek Lióra ahogy felrója hogy mi minden szárad a lelkemen. Hát és aztán?
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kerthelyiség

    on Szer. Jan. 20 2016, 00:04

    Enzo, Dante, Lio
    "Családi összejövetel di Canio módra"

    Már előre sajnálom szegény öcsikénket, nem kevés gondot fog velünk a nyakába kapni, de majd megtanulja, hogy mindez a saját érdekét szolgálja és tulajdonképpen mi így fejezzük ki a szeretetünket iránta. De azért nagyon fogom élvezni a folyamatot. A csípésre odébb próbálok moccanni, aminek az lesz a vége, hogy az asztalról, ahol eddig ültem, Apám ölébe borulok, remélhetőleg az itala nem borult velem együtt. Bár engem akkor sem zavarna nagyon, ha igen, csak kár lenne a finom whiskyért. A hisztizésre elvigyorodom. Ilyet se csináltam még, de ha ezt akarják, hát rendezek én nekik jelenetet.
    -Mi az, hogy nekünk ezt el se mondtad? Mégis mi ez? Hogy merészelsz még egy gyereket csinálni rajtunk kívül? És amúgyis, tessék csakis velünk foglalkozni! -ütöm ököllel az asztalt minden félmondatnál és folytatnám, ha nem röhögném el magam. Vicces az egész, hogy én ilyesmit műveljek. Ha eddig nem csináltam, ezután sem fogok nekik féltékenykedni, nincs is mire. Nem én vagyok és kész.
    -Igeeeeeeen, menjünk!- tapsikolva lelkesedem én is, hiszen pont annyira élvezem én is az ilyen programokat, mint a Bátyám és hiányoznak is. Régen sokkal többet csináltunk közös foglalkozásokat, csak aztán kezdődtek a gondok és valahogy elmaradtak. Most viszont változtathatunk a helyzeten, itt tiszta lappal indultunk. És máris megalapoztuk a rossz hírünk, kapásból azzal, ahogy betettük a lábunkat a városba. De mi már csak ilyenek vagyunk.
    -Én semmit, halálra röhögtem magam rajta -nevetem el magam- Csak azt sajnáltam, hogy képet nem csináltam a dolgozók fejéről, fergeteges volt.
    Zene: A celtic tale | @ | Ruházat: Ezt viselem ma

    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Kerthelyiség

    on Hétf. Jan. 25 2016, 19:01

    Szűk család

    Várható volt, hogy nem akadnak fenn azon, hirtelen kaptak egy testvért, és az is, nem fognak nagyjelenetet rendezni, tulajdonképpen tudomásul vették röhögve és kevésbé röhögve. A tervezgetéseiken csak mosolygok, és előre borítékolom, hogy Nicho felkötheti a gatyáját rendesen.
    Liot valóban nem láttam még hisztizni, apró kölyökként sem, persze, hogy szeretném látni, milyen is az, ha ő kifakad. Nos... ahogy az ölembe borul a fiam csipkelődésére, majd előadja a hisztis perszónát... hangos röhögésben török ki, úgy, mint ahogyan Enzo tette rajtam alig pár perccel ezelőtt.
    -Oscart nem adnék érte, és tudod mit? Jobb, hogy nem szoktál rá, bár akkor remekül szórakoznánk.
    Földhöz verte volna magát, akkor még át is lépem a színjáték kedvéért, kár, hogy ő sem bírja, és elrontja a hitelesnek szánt előadást.
    -Szép, neked is mi marad meg, Az, hogy bírja a piát. Nem is te lennél.
    Nevetek Enzon, bár tény, a jellemzése stimmel, és mindenki azt jegyzi meg, ami neki a legfontosabb, de azért ez... igaz.
    -Oké. Akkor úgy készüljetek, hogy január végén megyünk, aztán nyáron is.
    Lehet, nem két hétre, de akkor is a kölykeimmel fogok tölteni egy pár napot, mert nekem is hiányoznak azok az időszakok.
    Azon már előre vigyorgok, mit fogunk alkotni, mert olyan nincs, hogy kimaradjak az őrültségekből.
    -Egyetlen kikötésem van, Enzo, ha lehet, a vattacukros standot ne öltöztesd be Mickey egérnek, a többi mehet.
    lehet, felnőtt farkasok vagyunk, mégis megmaradt a gyermeki énünk, azaz szeretünk szórakozni. Jellemző, hogy meg sem próbáltam leállítani Enzot a jó múltkor, inkább beszálltam a buliba.
    -Van róluk fotó, ha érdekel titeket, azt muszáj volt megörökíteni.
    Majd kihagyok egy ilyen alkalmat, hogyne, még szép, hogy fényképeztem mint az állat, és most is hasonlóra számítok. Kitiltani nem fognak, attól ügyesebbek vagyunk.


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kerthelyiség

    on Pént. Jan. 29 2016, 17:34



    Lió, Dante& Enzo






    Huhuhúúú mi lessz itt, ha egyszer kezünk közé kaparintjuk a mi édes kis öcsénket, hiszen be kell neki mutatkoznunk, és bevezetni a falka életébe, hogy aztán később nehogy valamiféle gebaszt okozzon itt a viselkedésével, amivel szégyent hozhatna ránk. Mint például azzal hogy nem bírja a piát, és egyetlen felestől kidől, azt nem tudnám elviselni, még belegondolni is rossz. Így inkább azon nevetek, ahogy Lio megborul a csípésemre, és apánk ölébe köt ki, akit szerintem nem zavar túlságosan a helyzet, farkasok vagyunk, mindannyian szeretünk érintkezni egymással, a teremtőnkkel meg pláne. Lusta nagy farkasom is játékosan húzkodja az örege fülét. Játszani akar na.
    Lio látványos asztalcsapkodására csak kimeresztem a szemem aztán ahogy az előbb apára, most erre is kitör a röhögés és megkapaszkodok az asztalban.
    - Jézusom... na jó kis gyakorlással, jövőre beajánlunk Oscar-ra is - mosolyodom el, ahogy a húgom hisztis rohamát nézem, és közben röhögök, mert lássuk be ez tőle annyira életidegen jelenet, hogy még sosem látta egyikünk sem.
    - Jól van nah, tudod hogy te vagy a kedvenc kishúgom - kuncogok rá, ahogy ő is lelkesedik a kirándulás iránt, hiszen mindketten szeretünk szórakozni és kikapcsolódni. Apa meg csak rátesz egy lapáttal.
    - Kirááááályság. Amúgy jah, a lényeg megmaradt, sokat buliztunk együtt Aidával, és hát... bírta a kiképzést - mosolyodom el, hiszen elég jellemző volt hogy olykor baromkodtunk egy-egy üveg pia mellett, amit aztán sok másik is követett.
    - Jól van jól van, akkor idén csak felfalom az összes vattacukrot... Meg kifestem kicsit a szellemkastélyt... és a múmiák helyett majd én ugrálok elő - kuncogok hiszen máris számtalan tervem van arra, hogyan fogom tökéletessé tenni a kirándulásainkat, és majd fotózok is.
    - Úúúú nem mondod hogy vannak képeid?! Miért nem szóltál, mutiii meeeeeg -vetem magam én is Dantára hátulról és félig meddig csimpaszkodom bele hogy mutassa meg azonnal a képeket. Imádom terrorizálni ha hagyja magát.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kerthelyiség

    on Csüt. Feb. 04 2016, 20:11

    Enzo, Dante, Lio
    "Családi összejövetel di Canio módra"


    Kicsit elszámoltam magam az asztalon való elterpeszkedéssel, mert arra nem számítottam, hogy drága Bátyám már megint hozza a formáját és valami játékosság lesz a dologban. De hát ő már csak ilyen és én pedig az Apám ölében landolok, de tudom, egyáltalán nem bánja, meg se kottyanok neki. Kérésüknek eleget téve műhisztizek egy sort, de még nekem is idegennek tűnik az egész, hogy én ilyesmit csináljak. Meg sem lepődöm, mekkorát röhögnek rajtam én magam is azt teszem, annyira nevetséges a helyzet. Már a reakcióktól elnevetem magam, ha a saját alakításomon nem tettem volna amúgy is.
    -Most miért? Annyira nem is volt rossz… -nevetek még mindig teli szájjal, ahogy rendesen elhelyezkedem Apám ölében, mert félig fekve nem a legkényelmesebb -Azért valljátok be, jó színésznő vagyok -viszem tovább a viccet. Tudok én alakítani, ha akarok, hiszen a halandóknak nem lehet csak úgy fecsegni, az üzlethez is kell némi ilyen szintű tehetség, de azért hivatásos sose tudnék lenni. Annyire ügyes sosem voltam és nem is leszek.
    -Tény, hogy tud inni, de én mégis azt szerettem benne, hogy rajtam kívül nagyjából az egyetlen felnőtt értelmes nő -mosolyogok, mert egyedül vele tudtam normálisan beszélni csajos és kevésbé csajos témákról. Van, amit a falkában a pasikkal is meg lehet beszélni, de nem mindent.
    -Remek szabaddá teszem magam addigra -vigyorgok, mint a tejbetök, máris nagyon várom.
    -Én is hadd, én is hadd! Remek Banshee vagyok és pszichopata kislány -ritkán vetem bele magam ennyire a hülyéségbe, de most kivételes alkalom van, csak magunkra kell figyelnünk, nem kell példát mutatnunk a falka előtt. Kevésszer fordul elő az ilyesmi, ezért is örülök neki annyira. De naná, hogy benne vagyok, mindentől függetlenül.
    -Igen! Mutaaaaaaaasd! -fordulok én is Apám felé felsőtestemmel, persze, hogy engem is érdekel, ha már én elfelejtettem fényképezni. Oké, hogy mindenre emlékszem, de azt a többiek nem látják.
    Zene: A celtic tale | @ | Ruházat: Ezt viselem ma
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Kerthelyiség

    on Hétf. Feb. 08 2016, 18:27

    Szűk család

    Enzo őrültsége az kell, ahogyan kettejük játszadozása is, hiszen ez mindig is így volt köztünk, és én is beszálltam ezekbe. Liot könnyedén tartom meg, egyáltalán nem érdekel, ki mit gondol, a lányom, és akkor ölelem át, akkor karolom át az ölemben, amikor akarom.
    A hiszti viszont érdekel, mert az az, amit soha a büdös életben nem láttam tőle még akkor sem, amikor bukdácsoló bolyhos volt, és Enzo azzal szórakozott, hogy poénból fellökte vagy kigáncsolta. Egyáltalán nem az a típus, és ez látszik is az előadásán is, amit hatalmas röhögéssel nyugtázunk.
    -Azért még gyakorolj egy kicsit, de ha kitartó vagy, akkor sikerülhet.
    Végül is annyira nem volt vészes, Enzo szavaira viszont bólintok, ha javul a játéka, benevezem az Oscarra... azért is.
    -Katona.
    Igazat kell adnom mindkettejüknek, való igaz, az exem bírja az italt, egy feles nem veri földhöz, kettő sem, és az is igaz, hogy nem nagyon bővelkedünk nőstényekben, akik annyira eszesek lennének, mint ő. Az új tagokat még nem volt szerencsém annyira letesztelni, de az sem fog elmaradni.
    -Ez egy jó ötlet, ti átveszitek a múmiák és egyéb szörnyek helyét, én pedig előadom ártatlan képpel, hogy azt se tudom, miről van szó, és beállunk a szörnyülködők sorába, hogy kik voltak ezek a "vicces kedvű vandálok".
    Tiszta sor, kész a szereposztás, de előre sajnálom a személyzetet, ugyanis a Farkasok többsége jobban szeret éjjel szórakozni, ha teheti, márpedig akkor mi tehetjük.
    -Mit vártál, Enzo? Majd kihagyok egy ilyen alkalmat, nem? Tessék. Addig amíg átnézitek, beizzítom a grillt. Régen ettünk steaket.
    Előkeresem a telefonon a mappát, és a kezükbe nyomom a készüléket, hogy elinduljak a sütőt bekapcsolni, majd kicipelni egy kis húst. Úgy pár kilót. Érzésem szerint lesznek egészen véletlenül erre tévedők is, naná, ilyen illatokra csak azok lehetnek.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kerthelyiség

    on Vas. Feb. 21 2016, 22:00



    Dante, Lio& Enzo






    Elképesztően röhejes ahogy Lió kivágja azt a hisztit, amit sosem tett, és ami nem is áll neki olyan jól, de mivel vicces, hát naná hogy apával mindketten telipofával röhögünk és nem hagyjuk hogy befejezze szinte, hiszen ez fizikailag fáj visszatartani.
    - Hát annyira tényleg nem, mintha kétszer ilyen rossz lett volna, az igaz - mosolyodom el én is, hiszen ezt készséggel aláírom. Persze drága húgom már ismerheti ezt a csodás, humoros énemet, és valszeg mindjárt meg is morog érte, hogy mit beszélek itt megint össze vissza. Pedig az egyetlen kistestvérem. Hát nem hogy értékelné itt egyéni,csodás humoromat. Mert van ám!
    - Jah, szerintem azért jövünk ki olyan jól egymással, mert ő is katona, mint én, és hát mint tudjuk engem is a háborúk és harcok edzettek - düllesztem ki a mellkasom, ami amúgy eléggé látványos, legalábbis sok női kacér pillantást meg szokott pihenni rajta. Simogatja is az egómat, nem mondom, elég rendesen amikor a csajok végigmérnek.
    - Naná. A többiek vihetik az én műszakjaimat is a hátukon, hehe - nevetek fel, hiszen akkor majd elosztják maguk közt, de én disneylandban leszek, és ez olyan szent igaz ahogy itt ülök és iszunk apácskával, és Lióval. Töltök még egyet magamnak. Aztán ráugrunk a képekre. Gyorsan nézzük őket, és mikor apa menni készül utána vetem magam, a fűbe birkózom és beszaladok előtte a házba. amíg ő húst szed elő én két rekesz sörrel térek vissza, hiszen szomjas banda vagyunk és a nagykerből szerezzük a piát, hogy megérje nekünk.
    - Lióóóóó, most majd szelfizünk mindenhol ugye? A park egész területén, és odavissza apácskával is - vigyorgok, hiszen erről sok sok dokumentáció kell majd, hogy mit műveltünk.
    - Ééééés kosztümös lesz! Lió, te lehetsz hamupipőke, abban a nagy fehér ruciban - nevetek fel, mert elképzelni is poénos.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kerthelyiség

    on Pént. Márc. 18 2016, 22:53

    Enzo, Dante, Lio
    "Családi összejövetel di Canio módra"


    Még nekem is nevetséges, amit hiszti címén művelek, nem is tart sokáig, mire kiesek a szerepből. Saját magamon is nevetek, azon meg pláne, hogy képesek lennének benevezni vele az Oscarra. Ki is nézem belőlük.
    -Héj! Nem beszélünk ám rólam akárhogy -morgom meg. Értem én a viccet, sokszor részt is veszek benne, de vannak határok, amíg el lehet menni. Persze a fenyegetésem minden, csak nem komoly, éppen olyan, mint mikor a farkas odakap, hogy ne  háborgassák többet, mert balhé lesz.
    -Jóóóó, de nem csak katona valaki, tudod? -dörgölöm az orra alá, mert Aida sem csak katona. Nő, feleség, farkas és most már anya is. Persze egy elég meghatározó része, de nem teljesen az.
    -Majd valaki más fizetheti helyettem a számlákat, amíg mi embereket rémisztgetünk -nevetek a Bátyámmal együtt. Nekem sem kell bátorítás, azonnal elkapom Apám telefonját, hogy végigpörgessük ketten a képeket rajta. Csak akkor pillantok fel, amikor a testvérem eltűnik mellőlem és csak figyelem, ahogy birkóznak a földön. Naná, hogy nekik kettejüknek muszáj ezt lemeccselni és csak utána folytatni, amit elkezdtek. Amíg ők benn molyolnak, addig én begyújtom a grillt, mert már oda van minden készítve, csak meggyújtani kellett. Apám majd megsüti a húst, ne csak nekem kelljen mindig főzni. Visszahuppanok a székbe és végre én is töltök magamnak, most hogy nem kell rossz hír miatt aggódnom.
    -Természetesen, ilyesmit muszáj megörökíteni, különben a többiek nem hinnék el- vigyorgok a Bátyámra, már előre élvezem, miket fogunk művelni.
    -Csakis akkor, ha te leszel Hook, kampóval együtt! -ugrom oda, hogy lábujjhegyre állva összeborzoljam a haját.
    Zene: A celtic tale | @ | Ruházat: Ezt viselem ma
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Kerthelyiség

    on Vas. Ápr. 10 2016, 16:16

    Szűk család

    Lio kiakadásán ismét nevetni kezdek, mégis hogy beszéltünk róla? Most komolyan?
    -Kerítést is építesz, hogy tudjuk hol van?
    Naná, hogy megspékelem egy ugratással az egészet, nem is én lennék, ha nem tenném.
    -Valóban, de ott nincs olyan, hogy valaki nemet mond a felettese által kínált felesre.
    Ugyan Enzonak címeztem a válaszomat, de érthető, hogy a lányom miért háborodik fel ezen. A falkában nincs megkülönböztetés, hogy ki hím és ki nőstény, már posztok és teendők tekintetében, ám nem vagyunk vakok, mi is látjuk a különbségeket.
    -Amiatt ne aggódj, nem lesz fennakadás. Enzo, túl fogják élni, hogy nem leszel egy hétig.
    Mindenki tudja a feladatát, ha valaki kiesik kis időre, akkor is van aki beáll a helyére. Szép is lenne, ha káosz kerekedne egy-egy sérült társunk kidőlése miatt, és nem lenne senki, aki azonnal belépne helyette.
    A telefont a srácok kezébe nyomom, nézelődjenek csak, akadnak képek rendesen, én addig előkészülök, beiktatva egy kis birkózást is Enzoval. Sosem hagyja ki, de ez megszokott része a kettőnk közötti élcelődésnek.
    Kiviszem a húst, mellé jó néhány tányért, és némi fűszerezés után már fel is vágom sülni.
    -Hány jelmezt akartok magatokra ölteni?
    Hülye kérdés, őket ismerve az összeset. Már előre látom a szalagcímeket, biztos, hogy nem mulasztjuk el azokat sem.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kerthelyiség

    on Vas. Ápr. 10 2016, 23:41



    Dante, Lio& Enzo






    Felnevetek én is, hiszen a húgom hisztije, még az arany málnát sem érné el, de azért jófej tőle hogy legalább nekifutott a kedvünkért. Ezt mindenképpen értékelem, még akkor is ha amúgy röhögés lesz belőle.
    - Pontosan. Meg hát Rach kemény nő, ha bírja velünk az iramot a piálásokkor az azért jelent valamit na - jelentem ki, mivel kedvelem a tagot, és semmi bajom hogy újra köztünk van majd jól meg medve ölelem ha találkozunk. Kevés olyan nő van akit úgy kedvelnék hogy ne akarnám megdönteni és kicsit elmocorogni felette, de ő pont ilyen. Meg hát apám nője, csak nem csapok le a szőrös mancsairól. Meg hát lássuk meg nekem kicsit más az esetem azért.
    - Nem aggódok, csak megjegyeztem hogy nekem nem kell majd őrködnöm, muhahaha. Én majd a jelmezekkel terrorizálok mindenkit - nevetek és ahogy belenézek a képekbe felnyerítek szinte.
    - Jézusoooom, ez komooooly? - hiszen van egy kép ahol olyan fejet vágok, amire szándékosan biztos nem lettem volna képes csak így random. És galádság volt ezt lefotózni. Csatakiáltással vetem magam az apám után ahogy elindul befelé, de hát tudja jól, a komolyságom annyira nagy hogy már szinte fáj, és kihagyhatatlan alkalom hogy a földre rántsam. Birkózunk egy kicsit, aztán nevetve megyünk tovább és amíg ő a húsokat hozza én a söröket rámolom ki, meg ilyesmiket tudva, hogy nem sokára minden ordast idehoz a szimata.
    - Az összeseeeeeeeeeeet. De én Hook leszek elsőre - nevetek fel, hiszen az nekem való szerep, kard, tollas kalap. Khm. Jah. Kalóz sosem voltam a szó hagyományos értelmében. A sütögetés közben tovább sztorizunk és tervezünk és már most alig várom. Összekoccintunk mindhárman meg még akik erre járnak majd azokkal is.


    Én ennyi voltam, köszönöm és megyünk disneylandba!!!!!
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kerthelyiség

    on Pént. Ápr. 15 2016, 20:28

    Enzo, Dante, Lio
    "Családi összejövetel di Canio módra"


    Hát, hisztizni sem látnak többet az biztos. Legyen elég a következő kétszázötven évre ennyi, mert többet nem produkálom magam, még könyörgésre sem.
    -Túl se éli az ebben a falkában, aki nem tud eleget inni- Mert nálunk az elég sosem elég piából. Ha egyszer nekiálltak, akkor olyan kocsmatúrát tartanak, ahol minden megállónál egy halandónak két hétre elég adagot isznak meg. Természetesen ezt én is tudom teljesíteni, de mivel én "felelősségteljes" vagyok az idő nagyrészében, valamivel kevesebbszer iszom velük. Az persze nem jelenti azt, ha mégis bevetem magam, nem tudok legalább féltucat ivópárbajt megnyerni. Mert meg tudok.
    -Erre emlékszem -nevetek fel arra a képre, amin a Bátyám olyan hülye fejet vág. Pont egy olyan pillanatban sikerült elkapni, amikor nem figyelt és azzal volt elfoglalva, hogy egy mondit késztessen farkasszemet nézni. Vicces volt, de azt nem tudtam, hogy Apám lefotózta. Figyelem a birkózást a fűben, miközben begyújtom a sütőt és visszatelepszem az asztalra. Majd később hozok ki tányérokat, ha néhányan megérkeznek, mert hamarosan többen is leszünk. Mindig kisebb népünnepély, ha az Alfa végre steaket süt.
    -Naná, se többet, se kevesebbet. És hogy örülj, készíthetsz velem fotósorozatot a Hamupipőke cuccban -vigyorgok teljes fogsorral, ahogy elkezdenek szállingózni a többiek.
    Zene: A celtic tale | @ | Ruházat: Ezt viselem ma


    Akkor szerintem zárjunk, köszönöm a játékot és irány Disneyland!
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Kerthelyiség

    on Hétf. Ápr. 18 2016, 19:43

    Szűk család

    -Azért ez ebben a formában nem teljesen igaz.
    Vigyorogva bólintok Lionak, mégis tény, hogy nem mindenki vedel, illetve akkor sem teszi meg, ha megtehetné. Aida kemény nő, ezt tudjuk, de ezt mégse úgy döntsük el, mennyit bír a szervezete szeszes ital terén.
    Enzonak az a szerencséje, hogy sosem próbált meg ráhajtani, mert lehet, nem érdekelnek a nőügyei, ahogy Lio pasiügyei sem, de azért igencsak bemorcultam volna, ha az exemnél próbálkozik be. Márpedig ha bemorculok, annak sosincs jó vége.
    -Élvezd ki azt a pár napot, utána ismét a fedélzet vár.
    Hátba veregetem a fiamat, tudom, hogy nem gondolja komolyan, ugyanúgy ahogyan én is, élvezi a pörgést, és abba halna bele, ha nem kellene szolgálatot teljesítenie.
    A képekre ismét csak vigyorgok, bizony, ádázul fényképeztem, de ennek van igazi értéke, nem a pózolósaknak.
    -Komoly. Kihagyhatatlan pillanat volt.
    A birkózást nem hagyom ki, nesze neked meglett hímek, no de néha kell az ilyen is, nem lehet mindig a kemény felünket mutatni. Annak is megvan a helye és az ideje, mint ennek is.
    -Jack Sparrow az enyém, nem nyúlod le.
    Jelentem be már most, aztán majd meglátjuk, miket találunk még adott pillanatban.
    A hús az enyém, azt én sütöm, mindig, és már most felkészülök arra, hogy nem leszünk 3-asban, de az ilyen összeröffenéseket igenis be fogjuk iktatni ismét.

    //Én is köszöntem, és akkor nyomás szórakozni!//



    avatar
    Ryan Elvestaad

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Gweir
    Kor : 290

    Re: Kerthelyiség

    on Kedd Ápr. 26 2016, 21:30



    Masa &Ryan




    A beígért kajámat behajtom és nem azért mert dög vagyok, hanem azért, mert éhes. Nagy dolog. Most az egész hűtőt fel tudnám zabálni, vadászni meg lusta.
    Hatalmas ugrással vetődök ki a kertbe és foglalom el az egyik széket. Napszemüveg fel, hátradől és napozik, ez a tökéletes és nekem való élet egy pár percre.
    Fát már valamikor kora délután készítettem ki, és melegen ajánlottam mindenkinek ne birizgálják, mert még azt is ráírtam, Masakoé. Titokban minden félére gondoltam, azaz a hűtőt is telepakoltam, húst szeleteltem, zöldséget aprítottam, páclevet is csináltam. Én, aki egyébként ilyesmivel nem foglalkozik, én, akinek a hűtőjét kinyitná valaki, maximum egy nutellás üveget lelne benne meg mézsört.
    Bizony, én, mert ennyit megtehetek én is, még akkor is, ha a kölyök meghívott, legalább ennyivel segítsem, maximum egészen más kaja lesz, és más tag fog örülni az előkészített mennyiségnek.
    Egyetlen dologra figyelek, hogy a széket úgy fordítsam, a hátam védve legyen és tökéletesen belássam a kijáratot illetve az oldalról leselkedő veszélyeket.
    Tudom ám, hogy a kölyök nem tett le arról, hogy megbosszulja az edzőtermi dolgot, de nem is baj, így is fejleszti magát, még ha nem is veszi észre.
    A pókot el ne felejtsem tőle megkérdezni, hányat talált, de remélem, sokat, hacsak nem szerzett egy madárpókot valamelyik vicces kedvűtől. Majd kiderül, én egyelőre várok.


    avatar
    Masako Saito

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellmjárók/Errapel
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 29
    Foglalkozás : Divattervező

    Re: Kerthelyiség

    on Vas. Május 08 2016, 21:17


    Ryan & Masa
    ©



    Sokáig agyaltam azon, hogy mit is főzzek drágalátos Ryanünknek. Időm volt, mint a tenger. A csatán szerzett sérüléseim nem pár nap alatt gyógyultak be. Ijesztő egy éjszaka volt az. Komolyan azt hittem, hogy nem élem meg a reggelt, de valami csoda folytán mégis sikerült. Csak nem értem, hogy miért.
    Láttam, hogy Ryan is nagyon készülődött erre a kajlására. Remélem ízleni fog neki a főztöm. Gondoltam ha már nekem kell, valami japán ételt csinálok. Oh de nem kell félni, semmi furcsaság, azokat én sem bírtam megenni. Csak sima csirke különleges ízesítéssel. Reggel korábban keltem, hogy előkészítsem a dolgokat. Bepácoltam a husit, összeszedtem az összevágott zöldségeket. Kikészítettem egy tálcára mindent, hogy majd csak fel kelljen kapni délután. Még desszertet is készítek, valami könnyű, krémeset, hisz az sosem maradhat el.
    A tálcával egyensúlyozva indulok meg a kertbe. Ott beszéltük meg a találkozót. Ha már ilyen jó idő van, kár kihagyni a lehetőséget. Mégis csak bulisabb kint a szabadban főzöcskézni. Nah meg így senki sem zavar meg minket és mi sem zavarunk senkit. Persze nem mintha baj lenne, ha az egész falka oda csődülne, de az is tény nem annyi mennyiséggel terveztem.
    Vigyorogva sétálok oda az őrülthez, majd miután leteszem a tálcát még puszit is kap tőlem az arcára.
    -Látom te már nagyon várod azt a kaját. Remélem szereted a polipot, a lárvákat és az ilyen nyalánkságokat.-Nézek rá vigyorogva, majd felnevetek.
    -Remélem nem grillezésre számítottál. Olyat még sosem csináltam… És gondoltam inkább valami japán kaját csinálok neked. Remélem ízleni fog! Nekem egyik nagy kedvencem!-Elkezdem kipakolni a cuccokat, majd egy üveg piát teszek elé.
    -Bemelegítésnek?-Az üvegben természetesen alkohol van. Nem is akármilyen. Finom szaké. Még poharakat is hoztam neki. Hagyom, hogy ő öntsön nekünk, majd egy koccintás után le is húzom a pohár tartalmát.
    -Hogy vagy?-Érdeklődöm felőle, miközben neki is látok a kaja készítésnek.


    Ajánlott tartalom

    Re: Kerthelyiség


      Pontos idő: Vas. Dec. 16 2018, 05:56