Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Today at 20:53

» Törölt karakterek
by Admin Yesterday at 15:14

» Cox Gallery - Brooklyn
by Admin Yesterday at 15:02

» Inwood Hill Park
by Thomas Mackenzie Csüt. Okt. 19 2017, 21:34

» Broadway
by Vitaly Rayt Csüt. Okt. 19 2017, 05:40

» Battery Park
by Thomas Mackenzie Kedd Okt. 17 2017, 22:33

» Brooklyn Közkönyvtár
by Garrett Seabrooke Hétf. Okt. 16 2017, 16:59

» Daryl's Loft
by Allena Rhys Szomb. Okt. 14 2017, 19:34

» Játékostárs kereső
by Aires Emerson Szomb. Okt. 14 2017, 10:10

» Trade Fair
by Alan Bret Csüt. Okt. 12 2017, 22:00

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Ferrara Bakery & Café

    Share

    Ferrara Bakery & Café

    on Vas. Okt. 04 2015, 22:36





    avatar
    Rachel Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Laramae
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 120
    Foglalkozás : Katona, pilóta

    Re: Ferrara Bakery & Café

    on Pént. Dec. 18 2015, 22:58




    Aeshma
    és ©
    Rachel

    A háború összevisszaság. Zűrzavar. A háború alatt abban sem hiszünk, hogy túléljük a napot. A háborúban nincs holnap.

    A mai nap úgy döntöttem kicsit magammal foglalkozom. a falkában él az ember a sok jó mellett kap pár rosszat is. Például nagyon kevés az esélye annak, hogy pár órára egyedül lehess. Bárhova mész, bármit csinálsz biztosan összefutsz egy társaddal. Sokan vagyunk, de ez jó, csak néha kell egy kis magány. Nem igen tervezek túl sok mindent csinálni a mai napra. Nem is olyan rég az egyik vitrinben feltűnt egy érdekes könyv, egy memoár. Egy katona története. Nos felkeltette az érdeklődésemet, így megvettem.
    Nem siettem el a reggeli kelést. Kellemes tempóban készültem el, majd bepakoltam a táskámba, beültem a kocsiba és elindultam. Valami kis nyugis helyre vágyon, egy helyes kis kávézóra, ahova beülhetek a könyvemmel, kávézgathatok, sütizhetek… Szóval ellehetek a nélkül, hogy bári megzavarna a falkából.
    Egy fél órás kocsizgatás után találom meg a számomra megfelelő kis búvóhelyet. Kívülről szimpatikusnak tűnik, remélem a kávéjuk is kitűnő. Amint belépek egy mosollyal arcomon köszöntök a pultos lánynak, majd egyszerűen csak leülök az egyik ablak melletti szabad asztalhoz. Dzsekimet leveszem és a székem háttámlájára teszem, majd kezembe veszem a sütemény lapot. Milyen sok finomság. Azt hiszem ma cukor mérgezésben fogok meghalni.
    Pár percen belül ki is jön a pincérnő, akinek le is adom a rendelésem. Egy cappuccino és egy sajttorta. Kezdetnek tökéletes lesz. Kényelmesen hátra dőlve veszem kezembe a könyvem és elkezdem az olvasást.






    Do not judge a
    woman on her
    knees. You never
    know how tall she
    is when she stands!
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Ferrara Bakery & Café

    on Pént. Dec. 18 2015, 23:49


    Rachel & Aeshma


    N em tartozom az óvatos démonok közé, én nem kerülöm a feltűnést, mint egyes fajtársaim. Imádom, ha magamra vonom az emberek figyelmét, ezt az állításomat igazolja, a matt fekete Ferrari 458-asom. Ha már a halandók világába vagyok, akkor megadom a módját rendesen, és mindenből a legjobbat szerzem meg. De egy valamit nagyon nehezen tudnék, amiről mindig is álmodtam. Mindig akartam egy házi vérfarkast. Én nem kínoznám meg, mint a többiek. Na jó, de akkor, ha nem fogadna szót. Most először fogok, kimozdulni napközben amióta fent vagyok már nem bírom ezt a bezártságot. Nem érdekel, hogy sokkal gyengébb vagyok napfényben, de akkor is kocsikázok egy kört. Már napszemüvegben lépek ki az ajtón, egyenesen a luxus autómhoz. Az ablakot lehúzom, hogy jöjjön be a friss levegő. Egy kávézó felé veszem az irányt, az egyik kedvenc kávézóm felé. Állítom, hogy a városban nincs ennél jobb.  Tíz perc kocsikázás után elérek a célomhoz, leparkolok az ablak mellett szinte, azért, hogy aki bent van az is lássa, hogy nekik ilyen járgányra, soha nem fog telni. Besétálok az ajtón, biccentek a pultosnak, körülnézek és látok egy leányzó az egyik asztalnál. Odasétálok és mosolyogva megszólítom.
    - Szabad a hely? Mutatok az előtte lévő székre. Vérfarkas? Nő? Hát én nem lehetek ilyen szerencsés.

    Öltözék






    avatar
    Rachel Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Laramae
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 120
    Foglalkozás : Katona, pilóta

    Re: Ferrara Bakery & Café

    on Szomb. Dec. 19 2015, 00:25




    Aeshma
    és ©
    Rachel

    A háború összevisszaság. Zűrzavar. A háború alatt abban sem hiszünk, hogy túléljük a napot. A háborúban nincs holnap.

    A kávémnak a felét már megittam, de a süteményemhez még nem nyúltam. Teljesen belemerülök a könyvemben. Iszonyatosan érdekes a történet és nem a sok „akicó” miatt. A pasas fogalmazási stílusa, az őszintesége nagyon is tetszik nekem. Mind e mellett gyorsan olvasok, de szerencsére több száz oldal van még hátra, így még itt maradok egy jó darabig.
    Az érdekes illat azonnal grimaszt csal arcomra. A kis bundásom morogni és fészkelődni kezd. Könnyen lenyugtatom őt és próbálok úgy tenni, mint aki észre sem vette a démont. Csak akkor pillantok fel könyvemből mikor mellém lépve megszólít. Egyik szemöldököm felszökik ahogy felé tekintek, majd körbe nézek a helyen. Egy csomó szabad asztal van…
    -Persze, csak nyugodtan.-Válaszolom neki teljesen rideg hangon. Ha ennyire ide akar ülni én aztán nem fogom megakadályozni. Alaposan szemügyre veszem magamnak a fickót. Biztos vagyok benne, hogy van oka, hogy valamit akar. A farkasom morogni kezd rá, de lecsitítom. Nem csaphatunk balhét itt. Nah meg ki tudja… Lehet, hogy Malcom egyik jó haverja. A villát a kezembe veszem és szedek a sütimből, amit meg is kóstolok. Ez isteni finom.
    -Hmm basszus ez rohadt jó!-Csúszik ki számon. Nem állt szándékomban megosztani ezt vele, de kicsúszott. Van ilyen. Egy újabb falatot veszek a számban, majd kipillantok az ablakon. Sosem szerettem az ilyen autókat. Aki ilyet vesz csak nagyzolni akar vele. Oké be kell vallanom tényleg jó vezetni az ilyeneket, de semmi értelmük. Egy motor sokkal izgalmasabb.
    -Szép autó!-Hadd örüljön már, ha ennyire büszke rá. Nem pillantok rá, csak egy újabb falatot teszek a számba és már vissza is bújok a könyvembe.






    Do not judge a
    woman on her
    knees. You never
    know how tall she
    is when she stands!
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Ferrara Bakery & Café

    on Szomb. Dec. 19 2015, 11:37


    Rachel & Aeshma


    Valahogy sejtettem, hogy ilyen hangnemű választ kapok, elmosolyodom és leülök. Rendelek egy kávét, meg én is egy sajttortát.
    - A farkasok nem falkába szoktak járni? Nem látok itt rajtad kívül más bundást.   Mosolyogva nézek körbe hátha, de nem. Először egy kicsit meg kell puhítani, és aztán elkezdhetem rávenni, hogy a vérfarkasom legyen. Ha meg önszántából nem megy bele, akkor egy kicsit csalok és ráveszem az erőmmel. Mindent meglehet oldani. Amikor megjön a kirendelt étel és ital, belekortyolok a kávémba.  Elnevetem magam, amikor hangosan kijelenti, hogy finom a sütemény.
    - Ezek szerint nem kell félnem, hogy nem fog ízleni. Kezembe veszem a villát, és egy kis darabot vágok.  Számba veszem, hát ettem már jobbat is. Olyan arcot vágok, mint akinek ez egy nagyon ízlik.
    - Uhh, ez tényleg jó. Intek a pincérnek, hogy jöjjön ide. Amikor ideér, rendelek még két ilyen tortát, egyet magamnak, egyet pedig a hölgynek.
    - Igen, hallom a hangodon, hogy tetszik. Elkértem Éhínségtől a fekete lovát, hogy egy kicsit felvágjak. Mikor megjön az édesség, mosolyogva nézek felé.
    - Jó étvágyat!

    Öltözék






    avatar
    Rachel Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Laramae
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 120
    Foglalkozás : Katona, pilóta

    Re: Ferrara Bakery & Café

    on Csüt. Dec. 24 2015, 23:49




    Aeshma
    és ©
    Rachel

    A háború összevisszaság. Zűrzavar. A háború alatt abban sem hiszünk, hogy túléljük a napot. A háborúban nincs holnap.

    -Miért és akkor már nem szabad egyedül kimozdulnunk? Ne felejtsük el azt, hogy mi nem csak farkasok vagyunk.-Igen a farkasokra valóban jellemző, hogy nem igen távolodnak el a falkától egyedül, de ne felejtsük el, hogy mi nem normális farkasok vagyunk. Ott van az emberi énünk is. Igaz mindenkiben már arányban, de nem szabad engedni, hogy túlságosan is eluralkodjon rajtunk a vadállat.
    Elmosolyodom a szavaira. Elfelejti azt, hogy én is megérzek bizonyos dolgokat, de nem foglalkozom vele. Amíg nem add okot rá nem fogok ellenségként tekinteni rá. Malcommal is jól megvagyunk… Sőt nagyon is jól megvoltunk. Jó barátom, pedig ő sem közénk való. A legtöbb farkas azonnal a nyakának ugranak, de annak mi értelme?
    -Oh persze… És sikerült? Hány nőt tudtál ezzel felszedni?-Pillantok őszinte érdeklődéssel rá. Valóban érdekel, hogy hány nő képes a mai világban ennek bedőlni. Igaz Dante is levett a lábáról anno a motorjával, de akkor már rég együtt voltunk.
    -Hm köszönöm! Igazán nem kellett volna.-Persze azért óvatos vagyok vele. Nem fogom magam félrevezetni. Lehet, hogy valóban ilyen kedves, de meglepődnék rajta, ha nem lenne semmi szándéka vele. De nem kérdezek rá, majd kiderül idővel, hogy mi a helyzet.
    -És mi járatban errefelé? Terepszemle?-Biztosan van valami célja, esetleg keres valamit, vagy valakit. Én már teljesen boldog vagyok. Ismét otthonra leltem és ennyi bőven elég nekem. Már nem keresek eszeveszettem. Lehiggadtam.




    A hozzászólást Rachel Earhart összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jan. 12 2016, 09:04-kor.



    Do not judge a
    woman on her
    knees. You never
    know how tall she
    is when she stands!
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Ferrara Bakery & Café

    on Pént. Dec. 25 2015, 19:15


    Rachel & Aeshma


    Mosolygok egy jót a lány válaszán. Akármennyi emberség van bennük, akkor se fogják elhagyni egymást. A falka náluk szentdolog, olyan mint egy család. Csak azt se felejtsük el, hogy a legjobb családokban is vannak viták, amik lehetnek kisebbek és nagyobbak is. Meglehet beszélni ezeket, de van amikor a harag legyőzhetetlen és a családi kötelék elszakad. Nehéz dolog ezt elérni a vérfarkasoknál, de ha sikerül, akkor annyi energiát kapok tőlük, amit csak sok idő után tudnék összegyűjteni. Hogy tudom elérni, ha ennyire össze vannak nőve? Legyen halandó, legyen vérfarkas, vagy bármi, a szív a leggyengébb pont majdnem minden fajnál, ha ott elég nagy sebet okozzunk, akkor elérhetjük azt, hogy előjöjjön a rettegett bosszúvágy. Az már mindegy, hogy ki ellen. Ha ellenem, nekem az is jó, ha más ellene az is.
    -Dehogynem szabad, csak nem jellemző rátok, az egyedül lét. Tetszik nekem ez a lány, a legtöbb morgó már egyből a nyakamnak ugrott volna, de ő nem. Nincs az a tipikus ellenszenv, amit szoktak érezni. Biztos, hogy találkozott már egy fajtársammal, aki nem volt vele rossz, és azért viselkedik velem így, mert csak jó tapasztalatai vannak. Csak az a gond, hogy én a Harag vagyok. Sokan félreismernek, nem jövök hamar dühbe, nem lenne értelme. Nyugodt vagyok legtöbbször, mert úgy könnyebben lehet prédához jutni. Ha idegesen próbálnék meg, akkor sokkal nehezebb lenne, mert nem tudnék tiszta fejjel gondolkodni.
    -Hát figyelj, ötvennél abba hagytam a számolást. De ezt nem csak a kocsi érdeme, én se vagyok egy csúnya teremtés. A legtöbb nőnek tetszenek a férfias, tetovált emberek.Vigyorgok rá, ha azt kérdezte volna, hogy hány lánynak a lelke van nálam, akkor sokkal könnyebben tudtam volna neki választ adni, azt mindig számon tartom és büszke vagyok az eredményre.
    -Szóra se érdemes, láttam, hogy ízlikNevetek és eszek egy darabot a süteményemből. Az édesség az egyetlen jó dolog, amit az emberek készítettek.
    -Mondhatjuk úgy is, most döntöm el, hogy ki lelke lesz az enyémVigyorgok rá.
    -Vicceltem, nem tudtam már otthon ülni, és muszáj volt kocsikáznom egyet.

    Öltözék






    avatar
    Rachel Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Laramae
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 120
    Foglalkozás : Katona, pilóta

    Re: Ferrara Bakery & Café

    on Kedd Jan. 12 2016, 14:17




    Aeshma
    és ©
    Rachel

    A háború összevisszaság. Zűrzavar. A háború alatt abban sem hiszünk, hogy túléljük a napot. A háborúban nincs holnap.

    -Ez igaz. Valóban nem jellemző, de attól még néha jól esik.-Attól még, hogy Malcommal megvan a baráti viszony, nem fogok azonnal bedőlni más kedvességére, de nem is látom értelmét annak, hogy rögtön támadóan lépjek fel vele szemben. Amíg nem ad rá okot mi értelme?
    Én sem szeretem azt, ha csak a mivoltom miatt támadnak meg mondjuk a vámpírok. Igaz nem vagyunk puszipajtások, de ahogyan közöttünk is vannak elvetemült farkasok közöttük is lehetnek normális vámpírok, akiknek talán nem a harc az elsődleges céljuk. Persze ez hangozhat naivan, de ők is emberek voltak egykoron. De ott van a többi faj is. Nem kell mindegyiket azonnal leírni, hisz minden egyed külön egyéniség, ahogy az állatvilágban is, de még a növények között is.
    Széles mosollyal hallgatom válaszát. Az egészséges önbizalom nem ártalmas dolog, de sajnos sokan túlzásba tudnak esni. Viszont egyelőre úgy látom ez a pasas még a határok között mozog. Inkább jópofa, mint egoista.
    -Már megint igazat kell adnom neked. Valóban sok nőt vonz a tetoválás és az izmos testalkat.-Kacsintok rá kacéran. Nem kell ahhoz levennie a felsőjét, hogy lássam rajta add magára… Vagy legalább is a test igazi tulajdonosa biztosan rendszeresen edzet.
    -Bár mondjuk én a motoros fickókra jobban bukok!-Vigyorgok továbbra is rá. De nem kell félni, azért a figyelmem nem lankad. Megtanították nekem, hogy mindig, minden helyzetben figyelnünk kell a környezetünkre, a partnerünkre. Most is azt csinálom. Figyelem a belépőket, a pincéreket, a kint sétálókat, nah meg persze az ő mozdulatait is… Leginkább az ő mozdulatait.
    -Sok mindent szeretek még!-Egy újabb kacsintás felé. Egyre jobban élvezem ezt a kis társalgást. Remélem nem áll szándékában elrontani valami kis kellemetlenséggel. És jön is a válasza, amin csak tovább mosolygok, de mégis van egy olyan érzésem, hogy nem olyan nagy vicc ez.
    -És ezt most higgyem is el? Remélem nem engem szemeltél ki! Nem járnál jól velem!-Az biztos, hogy akkor semmi nyugalma nem lenne. No de inkább folytatom a sütijeim elpusztítását. Kár lenne őket kidobni!




    A hozzászólást Rachel Earhart összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 17 2016, 22:46-kor.



    Do not judge a
    woman on her
    knees. You never
    know how tall she
    is when she stands!
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Ferrara Bakery & Café

    on Pént. Jan. 15 2016, 21:55


    Rachel & Aeshma


    Hála Lucifernek, nekem nem kell hallgatnom a többi fajtársam nyávogását, panaszkodását, hogy milyen kegyetlenül nehéz lelkeket gyűjteni, bűnbe vinni az embereket és jól megjátszani a törődő típust. Ezen mi nehéz? Semmi.  Nem szabad rágörcsölni a dolgokra, csak hagyni, hogy jöjjön magától a folyamat, akkor észre se lehet venni, hogy milyen hamar az ujjaink köré tudunk csavarni halandókat, mert ha egy kicsit elhitetted, hogy mennyire megbántál dolgokat az életben, akkor előjön az, hogy a préda sajnálni fog téged. Ez az érzelem egyenes, akadály nélküli út a lélekhez. Jó, néha a többi démonnal jó elbeszélgetni, hogy mivel tudunk még kitolni a tollasokkal, vagy néhánnyal jó mást is csinálni a beszélgetésen kívül. Ha a feladatod az első számodra, akkor minden gyerekjáték lesz. Hallottam, hogy Háború jóban van a farkasokkal, a falkával, ezért nem lenne tanácsos, ha közülük választanám ki a házi vérfarkasomat, ő az egyetlen, akivel nem akarok hadilábon állni. De ha jól érzem vele nem lesz semmi gondom, nem hallom a hangjában azt a tipikus ellenszenvet, mint bárki másnál, ő nem ítél el azért, ami vagyok. Gondolom, azt hiszi, hogy közöttünk is vannak kedvesek, hát nincs szívem mondani neki azt, hogy minden Démon, mindent azért tesz, hogy neki jó legyen, ez igaz Malcolmra is. Nagyképű vagyok, tudom, de csak az egészséges határok között, épp annyira, hogy ne legyen visszataszító, csak vicces.
    - Akkor talán téged is? Viszonzom a kacsintást játékosan. Ha eredményeket akarok, akkor türelmesnek kell lennem, mindent az első lépcsőfokról kell indítanom, ami jelen esetben elnyerni azt a nézetét, hogy szimpatikus legyek neki.
    - Motorom is van, ha gondolod, egyszer elviszlek egy körre.  Mosolygok rá bájosan, semmi olyan mozdulatot nem teszek, amiből ki lehetne következtetni valamit, túl profi vagyok már az ilyen dolgokban, tudom, hogy figyeli minden egyes rezdülésemet. Legalább okos, és tudja, hogy nem lankadhat a figyelme, főleg, ha én ülök előtte.
    - Ha megmondod, hogy mit szeretsz, akkor elintézhetjük, hogy megkapd. Kacsintok rá újból, még nem fogok vele semmit csinálni, csak beszélgetni. Még nincs itt az ideje, hogy a tervem következő fázisa jöjjön. Minden a jó időzítésen múlik.
    - És ha igen? Miért nem járnék jól veled? Mosolyogva kérdezem tőle ezeket, az ujjaimat magam előtt összekulcsolom.


    Öltözék






    avatar
    Rachel Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Laramae
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 120
    Foglalkozás : Katona, pilóta

    Re: Ferrara Bakery & Café

    on Vas. Jan. 17 2016, 22:47




    Aeshma
    és ©
    Rachel

    A háború összevisszaság. Zűrzavar. A háború alatt abban sem hiszünk, hogy túléljük a napot. A háborúban nincs holnap.

    Nem fogom magam hagyni becsapni. Azért ennyire idióta nem vagyok. Lehet, hogy most jól elszórakozom vele, de ez nem jelenti azt, hogy azonnal meg is kedvelem és megkapja a bizalmam. Nem vagyok naiv. Óvatos vagyok a hozzá hasonlókkal, de ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne mind e mellett egy jót szórakozni.
    -Igen engem is vonzanak.-Vallom be neki teljesen őszintén. Naná, hogy vonzanak, de kit ne vonzana egy kidolgozott test? Persze túlzásokba nem kell esni. Nekem a testépítő pasik undorítóak, nah meg jelenleg csak is egy bizonyos férfi testére vágyom, de ezt nem kötöm az orrára. Bár nem tudom, hogy mi a terve velem, de azt nagyon is sejtem, hogy van. Nem hiába ült ide hozzám.
    -Nos ezzel nem tudsz levenni a lábamról, mivelhogy nekem is van egy otthon.-Sőt szinte az egész falkának van motorja, így valami mást kell találnia. Széles vigyorral bámulom őt. Élvezem a kialakult helyzetet, de még mennyire, bár gondolom ezt ő élvezi a legjobban. Csak tudnám mit akar!
    -Azt hiszed kiadom magam neked? Ennyire ostobának nézek ki? Már ne is haragudj, de te csak egy idegen vagy, nem is akármilyen, aki ide jött hozzám, pedig rengeteg hely van még itt. Szerinted nem esett le nekem a dolog?-Hajolok közelebb hozzá és szinte suttogva mondom neki a szavakat. A hangomban nincs semmiféle gúny, vagy rosszindulat, ugyanolyan barátságos vagyok, mint eddig is. A kérdésre nevetek egyet. Sejtettem, hogy felteszi.
    -Nos nem könnyű engem betörni és igen idegesítő tudok lenni. Nehéz eset vagyok, kevesen viselnek el.-És most sem hazudok neki. Az más kérdés, hogy sikerült olyan falkába kerülnöm, ahol ugyanolyan idióta, makacs emberek vannak, mint én, így ők nagyon is megértőek velem, ahogyan én is velük.




    Do not judge a
    woman on her
    knees. You never
    know how tall she
    is when she stands!
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Ferrara Bakery & Café

    on Szer. Jan. 20 2016, 16:35


    Rachel & Aeshma


    Minden mozdulatára figyelek, még egy jelentéktelennek tűnő lélegzetvétel is, rengeteget elárulhat az illetőről. Az élet egy játék, és ha elérünk az utolsó szintre benne és azon is túlverekedjük magunkat, akkor jutalomként megkapjuk a kitűzött célunkat, jelen esetben nekem az, hogy közelebb kerüljek ehhez a kis farkashoz. Tudom, hogy kellesz egy kis idő, mire a bizalmába fogad és nem lesz semmilyen félelme, személyem iránt. Addig is, adom a jó fej démont, és eljátszom, hogy nincs hátsó szándék bennem. Óóó pedig van, de ezt nem fogja megtudni. Túl jó vagyok ahhoz, hogy lebukjak.
    - Reméltem, hogy ezt a választ fogom hallani a szádból, kedvesem. Az arcomon megjelenik egy kacér mosoly. Továbbra is játszok vele, kezdem élvezni ezt a helyzetet, de ha jól érzem, nem csak én. Ő is ugyanolyan boldog, most, mint én. Érdekes kis beszélgetés lesz, ezt már előre látom. Vagyis, khm. Nem is biztos, hogy csak beszélgetés.
    - Akkor van egy másik ajánlatom. Valamikor elmehetnénk együtt motorozni egyet. Mit szólsz hozzá? Dobok neki egy új labdát, és ha elkapja, elkapja, ha nem, akkor nem. Sőt abban reménykedek, hogy vissza is dobja.
    - Ohh, aranyom. Ha annyira meg akarnék tudni rólad valamit, akkor már tudnám. Hidd el vannak olyan módszereim, amikkel kitudok szedni bármit, bárkiből, amire kíváncsi vagyok. Nem kell használnom hozzá erőszakot, ha ránézek valakire a szép szemeimmel, egyből csiripel, mint a kismadár. A mondandóm első része direkt fenyegető jellegű volt, de a következő részek, már inkább viccesek voltak. Én is suttogom a szavakat, és elvigyorodom azon, hogy közelebb hajol. Ha már játék, akkor legyen játék.
    - Szerintem nem vagy nehéz esett. Ha egy olyat keresel, csak tekints rám. Nehéz dolog kibírni magát a Haragot. Nem tudom, hogy okos lépés volt-e elmondani neki a valódi nevem, de majd ezt a jövő kideríti.







    avatar
    Rachel Earhart

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Laramae
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 120
    Foglalkozás : Katona, pilóta

    Re: Ferrara Bakery & Café

    on Vas. Feb. 07 2016, 22:47




    Aeshma
    és ©
    Rachel

    A háború összevisszaság. Zűrzavar. A háború alatt abban sem hiszünk, hogy túléljük a napot. A háborúban nincs holnap.

    Felszökik szemöldököm a kedvesem megnevezésen, de nem hozom szóba, még nem. Sejtettem, hogy örülni fog a szavaimnak. Én sem vagyok hülye. Nem vagyok egy naiv fruska, aki azonnal a markába ugrik. Annál keményebb fából faragtak engem.
    -Miből gondolod, hogy pont veled lenne kedvem menni? Mégis mit nyerek én ezzel? Azt tudom, hogy te mit… Az én társaságom, aminél jobb nincsen, de vajon megérdemled?-Kacsintok rá. Élvezem ezt a csipkelődést. Rég volt már ehhez hasonló beszélgetéshez szerencsém. Sajnos nem minden férfi vevő az ilyenre, mert általában mindig azt hiszik, hogy ágyba akarok bújni velük, vagy nagyon is magukra veszik. Ez a démon viszont azonnal elkapja és vissza is dobja.
    Komolyan hallgatom a szavait. Valóban igaza van. Könnyen megtudhatna bármit rólam, de akkor sem én árulom el a dolgokat. Azért ez két különböző dolog. Az utolsó mondatára már én is felnevetek. Még, hogy a két szép szeméért. Mondjuk el tudom képzelni, hogy vannak ilyen lányok, akik képesek rá.
    -Kedvesem…aranyom? Nah mi az már ilyen jóban vagyunk?-Pillantok rá kérdőn, majd csak figyelem őt. Micsoda fordulat. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar felfedi magát. Valami nagyra készülhet, de nem dőlök be neki. Attól, hogy ilyen békésen beszélgetek vele nem jelenti azt, hogy bízom benne, vagy nem lennék képes megölni. Az más kérdés, hogy elég e hozzá az erőm. Lehet, hogy nem vagyok egy gyenge farkas, de nem vagyok mindenható.
    -Szóval a Haraghoz van szerencsém. Hmm ez jó tudni! Mellesleg meg nem ismersz még eléggé. Nem könyvelj el olyan hamar! Tudod én is nőből vagyok!-Szélesedik ki mosolyom, majd eltávolodom tőle, hogy egy újabb falatot ehessek a sütimből.
    -És mióta vagy a városban kedves… Öhm hogy is hívhatlak? Gondolom nem örülnél neki, ha mindenki hallatára kiejteném…-Mutatok körbe. Mondjuk nincsenek túl sokan, de mindennek, mindenhol füle van. Az emberek nagyon is kíváncsiak, túúúl kíváncsiak.




    Do not judge a
    woman on her
    knees. You never
    know how tall she
    is when she stands!

    Re: Ferrara Bakery & Café

    on Vas. Jan. 15 2017, 20:48

    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Ferrara Bakery & Café

    on Szomb. Szept. 09 2017, 19:32

    I SPEAK IN MANY TONGUES OF MANY MEN
    ARGUE WITH ANGELS AND I ALWAYS WIN

    addressing: GABRIEL


    Először is: ott ül a kis kerek kinti asztalnál, és olyan göndör a haja, mintha egy igazi kerub volna. Csodálkozom, hogy ruhát visel egyáltalán, nem pedig ágyékkötőt és apró galambszárnyakat. Szóval: már a külsejéről is egy angyal jut eszembe, és ezt csak tetézi a tény, hogy valami nagyon különöset érzek körülötte. Igaz, hogy csak az utca túloldalán sétálok, de már másodjára, és egyszerűen nem tudom levenni róla a szemem. Mintha... vonzana. Bár ez teljes képtelenség.
    Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy angyal. Csak egy angyal képes manapság még újságot olvasni, úgy értem, igazi újságot, ami papírból van. Esetleg egy vámpír, vagy valaki hasonlóan öreg, aki már nem is próbál lépést tartani a korral, mert már úgyis mindent látott. Akárki is legyen, ő az egyetlen esélyem.
    Végül, amikor már harmadszor mennék el az utca túlsó felén lévő kis antikvárium előtt, összeszedem magam, és átvágok az iménti esőtől nyirkos aszfalton, mikor épp nem jön autó ( hiszen azért meghalni még nem szeretnék). Abban a tudatban, hogy biztos nem vett észre még, fogom magam, és egyszerűen leülök az asztalához.
    Aztán szótlanul, az asztalra könyökölve és előre görnyedve bámulok az arcába, már abba a részébe, amennyit az újság látni enged. Agresszíven és magabiztosan meredek rá, kivárva, hogy felnézzen, és ha ez megtörténik, igyekszem továbbra is nyugodtan lélegezni, noha az arca és a tekintete egészen elképesztő hatással van rám. Egyszerre akarok a nyakába borulni, mint aki hosszú út után tért haza, és elmenekülni halálos rettegésben. Fogalmam sincs, mi ez az érzés, de nyelek egy nagyot, és persze maradok. Csak épp megkukultam, és semmi mást nem tudok kinyögni, mint azt, hogy:
    - Heló.


    A hozzászólást Thomas Mackenzie összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Szept. 09 2017, 22:14-kor.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Ferrara Bakery & Café

    on Szomb. Szept. 09 2017, 20:52

    Thomas – Gabriel
    Two souls, four wings

    Nehéz tagadni, hogy kirúgtak a munkámból. Vagyis kirúgtak volna, ha nem döntöttem volna úgy, hogy felmondok. Már könnyebb kezelni a teljesen kifejlődött képességem, de még mindig vannak kiesett idők, amikor teljesen átveszi az irányítást. Ezt pedig nem szerettem volna eljátszani egy államközi konferencia kellős közepén.
    Munkát keresek, nem, mintha rá lennék szorulva. A munka mindig tartást adott számomra, s elfoglaltságot. Most viszont úgy döntöttem, kihagyok egy hetet, míg munkát kezdek keresni. Az őszt pedig különösen szeretem, a színek tobzódása felér az Alsóbb Mennyek színeivel.
    Egy napilap keltette fel a figyelmem, azon belül is a betűk és sorok, képek elrendezése, így a kávé mellé társul vettem a lapot is, s hol a tartalmat olvasom a cikkeknek, hol a betűk kecses ívének vonalát követem a szememmel. Pihenteti a nem olyan régen szerzett harmadik szemem, s egyben élesíti.
    Érzékelem, hogy mintha valaki figyelne, de most már valahogy nem zavar. Alex jele, a kinyílt harmadik szemem okozta események átformálták a félelmeim. Gyenge vagyok, semmi, ez ellen nem tudok tenni semmit, de felesleges örökös aggódással is kitölteni az időt, amit tölthetek kellemesen is. Magabiztosabb lettem, határozottabb, még ha fogalmam sincs, mit is kezdek mindezzel. Idővel talán az is eljön, megtanultam nem erőltetni a dolgokat. Azok úgyis haladnak a maguk útján.
    A sorok teljesen beszippantják azonban újfent a tekintetem, ezért szinte ugrok egyet a székben, ahogy megszólal, fehér pulóveremre öntve a maradék kávét.
    - Jézusom, a frászt hoztad rám! – majd elnevetem magam, látva mennyire elbénáztam magam ijedtemben. Nem, ezt nem láttam közeledni. Mást azonban látok, a nevetésem abbamarad, figyelmesen tekintek rá, majd a szemeibe, s hunyorítok egyet.
    - Csak nem te is? – hajtom félbe az újságot, letéve az asztalra, s visszaülök rendesen a székbe. Ritkán találkozom saját fajtámmal, pedig rovom egy ideje az élet útját.
    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Ferrara Bakery & Café

    on Szomb. Szept. 09 2017, 22:12

    I PROPHESIZE AND KNOW ALL MYSTERIES
    ALL HIDDEN THINGS ARE OPENED UP TO ME


    Megijeszt, hogy megijed, és megrezzenek, de nem mozdulok. Maradok, ahol voltam, talán még egy gunyoros kis félmosoly is megjelenne az ajkam szegletében, ha nem lennék éppenséggel teljesen lenyűgözve. Még szerencse, hogy nem engem,hanem magát öntötte le, bár ma reggel még csak egy kávét ittam, az is elég vacak volt és híg, de legalább a szemeim már nyitva vannak, nem kell őket kipeckelnem gyufával.
    Szóval ülök ott, mint egy nyuszi a fűben, és bámulom. Úgy issza be figyelmem s tekintetem minden egyes gesztusát, mozdulatát, még az illatát is, mintha szerepet tanulnék. És a hangja... Zenél a fülemben! Feláll a szőr a hátamon, jóleső értelemben.
    Végül, mintha csak most jutna eszembe lélegezni, kinyitom a szám és rávágom:
    - Én is mi?
    Kútmély szemeim úgy merednek rá, mint két szurony, amelyek át akarják döfni, fel akarják nyársalni a kíváncsiságukra, és addig bámulni, míg mindent meg nem tudok róla. Reménykedem és félek egyszerre. Soha nem tapasztaltam még meg mibenlétem napos oldalát, csakis a szívás jutott mindenből. És most, hogy karnyújtásnyi közelségbe kerültem egy fénylénnyel...
    Össze kell szednem magam.
    - Nem láttalak még errefelé, pedig ez itt az én környékem. Ki vagy? - tudakolom, mintha tényleg én lennék a kiskakas, ez meg itt a személyes szemétdombom. De hát nem tudhatja, hogy pontosan egy nagy senki vagyok, első és utolsó a fajtámból, és azt se tudhatja, hogy igazából mennyire vágytam már rá, hogy találkozzam valakivel, aki olyan lehet, mint én. Erre következtetek a kérdéséből, de mi van, ha téved? Ki kell derítenem, ki és mi ő.
    Legjobb lenne, ha mind a homlokunkra tapaszthatnánk egy cetlit, ami elárulja ezeket az adatokat. Viselhetnénk, mint zsidók a csillagot, és körülbelül ugyanannyira lenne megalázó. "Mackenzie, nephilim, 19 éves", ez állna rajta, meg talán anyám neve, hogy tudja mindenki, kit hibáztasson létezésemért.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Ferrara Bakery & Café

    on Szomb. Szept. 09 2017, 22:53

    Thomas – Gabriel
    Two souls, four wings

    A mosolyom ugyan hervad, az örömöm azonban marad. Fajtámbéli! Olyan ritkán van alkalmam találkozni velük. Kevesen maradtunk, még kevesebben vagyunk. De nem is merem keresni a kapcsolatot velük, tartva attól, hogy így könnyű célpontok lennénk. Pedig talán éppen, hogy azok nem lennénk.
    Kíváncsisággal kevert figyelemmel mustrálom, a kisugárzását, amitől ő, ő. Meghökkenve tekintek rá, íriszeimben óvatosság jelenik meg, ráeszmélve, hogy szerencse, nem folytattam tovább a mondatot, még ráutalva sem jobban. Én pancser, majdnem kikottyantottam, amit ő talán nem is tud!
    Válasz helyett előbb feltartom a kezem, jelezve a pincérnek, ezzel is időt nyerek, mit is találjak ki válasznak. Itt vibrál előttem egy nephilim, s nincs annál rosszabb érzés, hogy ezt nem mondhatom ki. Vagyis, de van, csak most ez...
    - Tudod. Reggeli. Meg kávé vagy tea, esetleg kakaó vagy forró csoki. Meghívhatlak valamire? – feltételezem, indokkal ült ide ezek szerint, de az meg nem az, hogy felismert. Először nem merek a szemeibe nézni, tartva attól, hogy az igazság ott fog ordítani a szemeimben, de aztán mégis beletekintek a szemeibe, melyek vonzanak, mint lámpások az éji sötétben.
    - Hogyan? – meglep a válasza, ismételten. Csupa meglepetés az, ki előttem ül, s ez ritkán esik meg velem. A közben kiérkező pincérre tekintek.
    - Még egy kávét, legyen szíves. Te mit választottál? – nem tudok hétköznapi lenni, s nem tudok utca embere sem lenni, az idő megcsiszolt, de anyám, s atyám neveltetése is, mégsem vagyok egy karót nyelt, angolt, angol úriembert megjátszó. Hiszen hol voltak ők még, mikor én születtem.
    Érdeklődéssel figyelem továbbra is a fiút, ahogy esetleg rendel, s egy köszönömmel tekintek a pincérre, amikor távozik, leadni a rendelésünket.
    - A nevem Gabriel. Gabriel Skoglund. Asha fia vagyok – egy próbát azért megér, még ha a reményt egyelőre el is vesztettem, hogy tudja az előttem ülő, kicsoda is ő. A kezem nyújtom felé, felállva a székből, s odalépve hozzá, a kézfogás erejéig.
    - Ebben a kávézóban most vagyok először, jókat hallottam a helyről, gondoltam, ideje kipróbálni. Ha ismered a környéket, tudnál nekem javasolni helyeket, hova mehetnék még? Az ételek érdekelnek és a művészetek. Főleg a vallásos művészetek – ami annyira nem igaz, mostanra már erejüket vesztették a vallási relikviák jó része, amit újonnan alkotnak. A hit kezd kopni az emberekből.
    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Ferrara Bakery & Café

    on Szomb. Szept. 09 2017, 23:52

    IF WE DON'T OPEN OUR EYES
    WE'RE WALKING BLIND


    Összehúzom a szemeimet, és a szemöldökeim közt fiatal korom ellenére is elmélyül egy gyanúránc. Rejtőzködik. Vagy legalábbis palástol valamit, és közben teljesen hülyének néz, ami cseppet sem tetszik, de amíg nem jövök rá, hogy miért teszi, addig hagyom a dolgot. Inkább én is rendelek, mághozzá jó sok mindent, hiszen azt mondta, hogy ő fizet. Kérek egy óriás kávét, mozzarellás-paradicsomos pirított bagelt, baconös rántottát, és desszertnek egy csokis muffint is. Mikor a pincér elmegy, akkor látom meg az étlap alján az epres-tejszínhabos gorit, de már nem szólok utána, pedig lehet, hogy még lecsúszna. Végül is nincs bűntudatom. A fickó, ha angyal, akkor biztos el tudja érni, hogy ne kelljen fizetnie az egészért, ha meg nephilim, akkor jó sok pénze lehet. Amúgy se tűnik csórónak, nem úgy, mint én.
    - Milyen angyali név - reagálok a bemutatkozására a szokásos fanyar humorommal, és közben azért kicsit összerándul a gyomrom. Mi van, ha ő itt előttem személyesen Gabriel arkangyal? Akkor most jól elrúgtam a pöttyöst a keménykedésemmel. De aztán amint a zavaromon túlesem, rájövök, hogy ezt a nevet, hogy Asha, hallottam már valahol. A legősibb, legelemibb angyalok nevét minden kis nephilim - gondolom - bemagolja diáksága kezdetén. Mert vannak nevek, amik nagyjából minden könyvben benne vannak. És Asháé az egyik. Szerencsére néhány oldallal Rafael, Michael és Gabriel neve után szerepel, tehát nem ő az igazi Gabriel. Ez csak valami véletlen névegyezés. Ha angyal lenne, nem viselhetné Gabriel nevét sem. tehát félvér. Akárcsak én.
    Ha kicsit is többet tudnék a fénylényekről és a természetfelettiről, most nem érezném ilyen ostobának magam, amiért ezt ilyen sok időbe telt kitalálnom. Mindenesetre, mire el kell döntenem, hogy elfogadjam-e a kezét, ezt az egészet meg is beszélem magammal, szóval kicsit én is felemelkedem, és megszorítom a kezét röviden.
    - Thomas - viszonzom a bemutatkozását. Gyorsan rájövök, hogy nephilimeknél talán ez a szokás: felmutatni anyád vagy apád nevét, mintegy belépőkártyát a VIP klubba. Úgyhogy hozzáteszem, mintha a fogam húznák: - Esther fia.
    Na, hát mégis kimondtam. És nem is jelent meg anyám egy hatalmas lángoló pallossal, mint a Halálfalók, mikor Voldemort nevét kimondták. Nem mintha félnék. Ááááhh.
    - Nem vagyok idegenvezető - hárítom el a kérdéseit, ugyanis mondatai egyik fülemen be, a másikon ki, és csak arra figyeltem, hogy mozog az a szép, markáns szája, miközben valamiről nagyon beszél, aminek már eleve a hangneme is olyan small talk-os, hogy tudom, lényegtelen. Egyébként is úgy érzem, ideje a tárgyra térni most, hogy felfedtük a kártyáinkat.
    - Honnan jöttél a városba? És mióta vagy itt? - faggatom tolakodón, kamaszságom minden bárdolatlan hevével. Mindent meg akarok tudni róla, mindent és azonnal.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Ferrara Bakery & Café

    on Vas. Szept. 10 2017, 12:27

    A rendelésre csak az egyik szemöldököm rándul fel, mosoly kíséretében. Nem szólok a mennyiségen, elvégre én hívtam meg, s egy vendég annyit fogyaszt, amennyit helyesnek talál. Nekem most csak egy kávé kell, aztán végül megkívánok egy epres-tejszínhabos ételt, és azt is kérek mellé.
    - Igen – bólintok. – Valóban az. Gabriel arkangyalt sokan kedvelik. Bár félni is van okuk.
    Nem véletlenül. Ezt a nevet véletlenül kaptam, mikor személyazonosságot kerestem, s végül ezt kaptam.
    Valahogy nem úgy tűnik, értette, miért is mondom, ki az apám, tehát még ezek szerint valóban nem tudja, ki ő. Ami azt jelenti, hogy még szabadabb préda az olyanoknak, mint Alex, vagy a vadászok. Védeni kell, még jobban, mint magamat.
    - Esther? - nézek rá újfent csodálkozva, majd tanulmányozom arcát, vonásait, kisugárzását, majd szélesre tárul mosolyom. Mégis tudja! Ennek felhőtlenül örülök, nagyon vágyom arra, hogy szabadon beszélhessek olyanokkal, mint én vagyok. Na persze, nem nyilvánosság előtt. Mégis, szabadabbnak érzem magam, hogy ez kiderült.
    Aztán ismét eltűnik a mosoly arcomról, komolyan fürkészem, elgondolkodva.
    - Ha tiéd a környék, nem lenne érdeked, hogy akik idejönnek, segíts nekik? A segítség segítséget szül – na igen, naiv vagyok, még ennyi idősen is. Másrészt számomra természetes, ha valamiről tudok, amire rákérdeznek, s ez számomra nem okoz bajt, akkor elmondom. Nem mindenki, ilyen, ezt viszont már volt alkalmam tapasztalni.
    - De rendben, semmi baj – mosolygok rá. Hiszen mindenki úgy dönt, ahogy szeretne. Ha nem segít, még a felszínes beszélgetésekben sem, erőltetni nem szokásom.
    Megérkezik a rendelésünk, addig csendben figyelem a fiút, majd háttámlának dőlök és úgy tekintek rá. Nem segít, de faggat. Ez lenne részéről a nyitás? Ám legyen, belemegyek a játékba.
    - Moszkvából, úgy másfél éve, talán kettő. Te mióta, s honnan jöttél? – érdeklődöm vissza. Mert valóban érdekel, legfőképpen, mert fajtámbéli. Ismét kiegyenesedek, s a kávét félretolva, eszegetni kezdem az epres-tejszínes finomságot.
    - Egyedül élsz? – a kérdésem tapintatos és érdeklődő. Valóban szeretném tudni, mi van vele. Teljesen felvillanyozott a lehetőség, hogy együtt vagyok vele.

    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Ferrara Bakery & Café

    on Vas. Szept. 10 2017, 14:58

    BUT OH DON'T I KNOW
    I'M JUST DIGGING MY OWN GRAVE


    És kirendeli a gofrit! Biztos, hogy gondolatolvasó! Kicsit elképedve nézek rá ezután, de egyszerűen annyi új benyomás ér, hogy nehéz lépést tartanom. Leszűröm a Gabriellel kapcsolatos mondatából, hogy Daniel nem hazudott (ebben legalábbis): az angyalok tényleg veszélyesek. Volt egy halvány remény, hogy nevelőm csak azért fenyegetőzik anyámmal, hogy motiváljon és ösztökéljen, de Gabriel is óva int, szóval, bólintok, mint aki mindent ért.
    Nem tudom eldönteni, hogy mi ez a csodálkozás, amint anyám nevét kimondom, ezért kiszalad a számon a reménykedés:
    - Ismered?
    Szerencsére a többi részét elharapom a gondolatnak, én ugyanis nem ismerem a saját anyám, ráadásul halálosan rettegek tőle, hogy egyszer meg kell majd ismernem. Bosszúálló angyalnak tűnik képzeletemben, valakinek, aki dühös rám, amiért megszülettem, és olyannyira nem kíváncsi rám, hogy még csak eszébe se jutott soha megkeresni. Persze nem tudhatom, mi az igazság. Biztos van rá valami magyarázata, ami semmit sem magyaráz meg, és amire épp ezért nem vagyok kíváncsi.
    - Miért lenne érdekem segíteni? - kérdezek vissza kissé értetlenül. - Próbáltál már segíteni ebben a városban bárkinek? - És nem vertek meg érte? Ezt a kérdést azonban már nem teszem hozzá, de az arcomról leolvasható, mit is gondolok.
    Mire az étel kiér, már kevésbé vagyok feszült. Alig teszi le a pincér a rántottámat, már be is kapom a bacont a tányérról, és elropogtatom. Olyan vagyok, mint egy kiéhezett vadmalac, de azért próbálok viselkedni. Például, lenyelem a falatot, mielőtt tovább beszélnék.
    - Ha itt élsz másfél éve, akkor már rég ismered a jó helyeket. - És emellett nagyon fura, hogy még nem találkoztunk, de New York nagy város, sőt, maga Manhattan is az. - A templomokat meg utálom, szóval nem tudok tippet adni, de van például egy ott a sarkon - mutatok arrafelé, ahol tényleg magasodik egy torony -, AA gyűléseket szoktak tartani az aljában és ingyen van a kávé meg a keksz.
    Ennyivel le is tudom a választ, most, hogy így meggondoltam magam, hiszen csak addig vagyok durva, mint a pokróc, amíg üres a hasam, ami elég gyakran előfordul.
    - Itt születtem - felelem, és fürkészőn nézek acélkék szemeibe, hogy rájöjjek, miért akarja tudni, hogy egyedül élek-e. Még nem döntöttem el, hogy gyanakodnom kell-e, ezért nem felelek. De a szemeiről lesiklik a tekintetem a tejszínhabon csücsülő eprekre, és megnyalom a szám.
    - Megkóstolhatom?
    Akármit mond, már nyújtom is a villámat, és ellopok egy epret. Tesztelem, folyamatosan próbára teszem a türelmét, pedig szükségem van rá, legalább annyira szükségem van rá, mint az ételre és vízre, de képtelen vagyok... elhinni, hogy itt van előttem, és azt is, hogy most beszélgetek vele, és azt is, hogy...
    - Soha életemben nem találkoztam még nephilimmel, Gabriel. Gyönyörű vagy és vibrál körülötted a levegő, és...
    Elakad a szavam és elfordítom gyorsan a fejem, hátha akkor nem tud olvasni a gondolataimban.
    Életemben nem éreztem magam még ennyire egyedül. Eltolom magamtól a tányért, mert hirtelen gombócot érzek a torkomban és nem bírok nyelni.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Ferrara Bakery & Café

    on Vas. Szept. 10 2017, 19:05

    Értetlenül tekintek rá, ahogy rám mered, aztán elhagyom. Megtanultam, hogy nem jó mindenre rákérdezni, az emberek elmondják maguktól, ha valami gondjuk van, vagy észrevettek valamit. Ha erőltetem, akkor lesz igazán gond.
    - Volt alkalmam hozzá, hogy találkozzunk – bólintok. Vannak angyalok, akik másként tekintenek a nephilimekre. Atyám egy egészen kivételes angyal, abból a szempontból, hogy mindig szem előtt tartotta fejlődésem, életem. Néha összefutottam Estherrel is, s mikor már csak az Alsóbb Mennyekbe térhettem, ott is előfordult, hogy néha felbukkant.
    - Hogy ismerem-e, abban nem vagyok biztos – hiszen még magamat sem ismerem teljes egészében.
    Hosszasan nézem ismét, elgondolkodva, miként éreztem, mikor hasonló kérdésekkel válaszoltam vissza. Mert életemben nem csak egyszer fordult elő ilyen szakasz.
    - Magad miatt – majd elmosolyodom, lelkesebben folytatom. – Mert jó adni, ha kérnek. Hogy tudsz adni! Mint például most neked – támaszkodom könyökkel az asztalra, s az összekulcsolt kezemre helyezem az állam, úgy nézek Thomasra, széles mosollyal, csillogó szemekkel. Aztán a lelkesedés érdeklődéssé formálódik.
    - Miért tetted fel nekem ezeket a kérdéseket?
    Nézem, ahogy nekiesik az ételnek, ezek szerint tényleg éhes volt, nem csak a szeme kívánta az étlapot.
    - Nem feltétlenül. Itt majdnem nyolc hónapig nem volt lehetőségem szétnézni a városban – azt nem mondhatom, hogy beteg voltam, mert a lecsapolás, a kötelék kialakítása, majd a menekülésem, s a függés okozta visszatérésem nem nevezhető annak, mint ahogy a képességem teljes kibontakozása okozta sokk sem. Azt hiszem.
    - Mikor voltál utoljára templomban? – Kérdezem csendesen. Hangomban az érdeklődés van, semmi más. – Igen, tudom – bólintok. Szoktam adományozni, noha nem mindig, hogy ne legyen feltűnő. Sokszor megfordulni egy-egy helyen nem merek.
    Hiányos a válasza a kérdésemre, de nem erőltetem, csak bólintok.
    - Szeretsz itt lenni?
    Nem tudom, miken mehetett keresztül, de azért látni, hogy nincs jó bőrben. Állom a fürkészést, kíváncsiság van bennem.
    Elgondolkodva ébredek rá, hogy voltaképpen nem én kívántam meg a süteményt, hanem ő, csak megéreztem. Ennyit a saját akaratokról.
    - Igen? – Felelek válaszként kérdéssel, miután elhappolt egy szem epret, majd elé tolom a süteményt, hiszen nem is én kívántam meg. Inkább a kávéval foglalkozom, mielőtt kihűlne.
    Megállok a mozdulatban. Először azért, hogy kimondja. Nagy bátorság és nagy botorság kell hozzá. Aztán meg amit mond rám, már elveszem a számtól a csészét, leteszem és komolyan nézek Thomasra.
    - Benned is megvan ez a vibrálás és gyönyörűség, Thomas. Csak le kell dobnod mindazt, ami megakadályoz ebben – nem nyúlok a keze után, s nem hitetgetem és lelkendezek, s hazudok neki. Újabb kortyot nyelek a kávéból, majd két kezemmel körbeölelem azt az asztalon.
    - Én sem voltam mindig ilyen. S te is olyan vagy, mint amilyennek látsz engem. Csak hagyod, hogy a körülmények hatással legyenek rád – kicsit félrebiccentett fejjel tekintek rá.
    - Szeretnéd? – Nem mondom ki, hogy mit. Tudja.
    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Ferrara Bakery & Café

    on Vas. Szept. 10 2017, 22:18

    IN RESTLESS DREAMS I WALKED ALONE
    NARROW STREETS OF COBBLESTONE


    Ismeri az anyámat. Személyesen ismeri, ő, akinek semmi köze hozzá, én viszont, aki a fia vagyok, azt se tudom, hogy néz ki. Féltékeny leszek és dühös, és bár meg akarom kérdezni, hogy mit tud róla, milyen, és hogy jóban vannak-e, összepréselem az ajkaimat, és nem teszem, a szemeim azonban szikrákat szórnak, az orrlyukaim kitágulnak, egyetlen pillanatra. Lobbanékony vagyok, ilyen a természetem, és ez most sokkal jobban érdekel, mint a másokon való segítés.
    - Hány félvér gyereke van? - kérdezem. Voltaképpen tucatnyi kérdésem volna még ezen kívül, de ez jött ki először a számon. Rengeteget gondoltam már erre. Talán vannak fivéreim, nővéreim, vagy húgaim, és ha léteznek, akkor meg akarom őket találni. De hogy minek, azt... nem tudom. Valószínűleg őket sem érdekelném, ahogy Esthert sem.
    De aztán visszakérdez, hogy mindez engem miért érdekel, én pedig egyből védekezővé válok. Hátradőlök a szendviccsel a kezemben, megvonom a vállam, és hamis hangon annyit mondok:
    - Csak úgy -, majd beleharapok a paradicsomos bagelbe, melnyek sűrű, meleg és kemény tésztáját sokáig csócsálgatom, és közben agyalok.
    Nyolc hónapig nem tudott körülnézni? Valami titkos küldetése volt? Vagy be volt zárva? Elrabolták? Egy gonosz mágus csapra verte az energiáját? Vagy csak a szeretőjével hentergett? Vajon férfi vagy nő fekszik az ágyában? Angyal? Démon? Vagy halandó?
    Ezerrel pörög az agyam, mire rájövök, hogy feltett egy kérdést.
    - Az AA gyűlés templomba járásnak számít? - kérdezek vissza, és bekapom az utolsó falatot a bagelből, és kortyolok egyet a kávéból. Hogy szeretek-e itt lenni? Felvonom a szemöldökömet. - Elmegy - felelem, és teljes természetességgel fogadom el, mikor elém tolja a tejszínhabos gofrit, de aztán minden megáll körülöttünk.
    Tulajdonképp nem a vibrálás érdekel, bár meglep, hogy ezt mondja. Mert nem gondolnám, hogy ragyogok, de az biztos, hogy más vagyok, mint a többi ember körülöttem. Nem vagyok közéjük való, de ez nem egy pozitív dolog. Nem tudok ránézni, csak a járdaszegélyt bámulom, és én is erősen szorítom a kávés bögrémet. Nem akarom, hogy a körülmények határozzanak meg. Rendületlenül próbálom legyűrni a torkomban levő gombócot.
    De aztán felteszi az utolsó kérdését, én pedig azt hiszem, tudom, mit akar tudni. Szeretném-e, hogy mellettem maradjon, szeretném-e, hogy tanítson, és szeretném-e, hogy minden rendben legyen? Szeretném. Hát persze, hogy szeretném. De nem tudok megszólalni, úgyhogy csak bólintok. Aztán rögtön újra félrepillantok. Idegesen rázni kezdem a lábam és fészkelődöm, de végül is, már kimondtam.
    - Szükségem van... - kezdem el mondani, de azt hiszem, csak egy nyiffanás marad belőle, mire kijut a számon. Megköszörülöm a torkom, és megváltoztatom az eredeti mondatomat. Azt akartam mondani, "rád". Ehelyett azt mondom: - ...egy nephilimre, aki megtanítja, amit még nem tudok.
    Összezsugorodik a gombóc, és veszek egy mély lélegzetet. Elmúlik a szörnyű pillanat, és magam elé húzom a gofrit, hogy mindet megegyem.
    - Egy férfi tanított eddig, de ő nem nephilim, és nem is mágus. Mindenkinek azt mondta, hogy ő a nagybátyám, de nem az. Se az apámat, se az anyámat nem ismerem. És szerintem... ő vadász. De nekem eszemben sincs természetfelettiekre vadászni. Hiszen én is az vagyok, még ha csak félig is.
    Egek, szerintem ezer éve nem beszéltem ennyit egy huzamban.
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Ferrara Bakery & Café

    on Hétf. Szept. 11 2017, 19:48

    Hoppá. Nincs jó viszonyban az anyjával. Rossz nyitás, de lehet még jóvá fordítani, semmi pánik. Úgy teszek, mint aki észre sem veszi a mimikát.
    - Nem tudom. Annyira túlzottan nem elegyedtünk sosem beszélgetésbe – felelem őszintén. – Csak összefutottunk néha, vagyis, belém botlott útközben.
    Beletenyereltem, fel is emelem a kezem megadóan.
    - Nem kérdeztem, felejtsd el – nem sértődök meg rajta, ha nem akarja elmondani, akkor nem mondja el.
    Türelmesen várakozom a kérdésem megválaszolására, s igyekszem elkerülni, hogy belenézzek. Már egészen jól megy, ráadásul a ringlispil hozzá képest csigajárat, így el is engedem.
    - Nem feltétlenül – a szertartásokra gondoltam, de ezek szerint nem. Sebaj.
    Elmegy. Jobb, mint a szar, a pocsék, meg az utálom. Vagy éppen rosszabb, ha már teljesen mindegy, hogy hol van, csak legyen. Nem faggatom ebben sem, egyértelműen nem akar erről sem beszélni. Sok kikerülés.,,
    Csendben várakozom, s nyugalommal, hagyom, hogy eméssze a dolgokat magában, vagy legalábbis felülkerekedjen a káoszon, ami lehet, hogy most éppen benne van. Kortyolgatok közben a kávéból, hidegen sosem szerettem, de azért figyelem Thomast is.
    A bólintásra ismét leteszem a csészét, és csak rá figyelek. Elgondolkodtat a fészkelődése, nem tudom eldönteni, hogy tanácstalan, vagy nem akarja, s ezzel fejezi ki a nem akarását. Körbeölelem magunkat a közömbösség álcájával, miután következetesen is rámutat arra, ami emberek fülének nem való. Nem teszem helyre, mert azzal megakasztanám abban, aminek ideje kijönnie belőle.
    - Egészen azok vagyunk, Thomas – felelem csendesen. – Szeretném, ha tudnál valamit – veszem ismét fel a kávés csészét, hogy kiigyam az utolsó korty előtti kortyot.
    Szerencsésnek tartom magam, hogy a szüleim velem lehettek, ők neveltek.
    - Minden tetted a te felelősséged, tegyed azt szavakban, tettekben, vagy gondolatokban. Senki más nem felelős érte. Ha ezt így megérted és elfogadod, akkor szívesen megtanítom neked, amit tudok, s szabadon kiléphetsz ebből, amikor akarsz, mint ahogy én is bármikor abbahagyom a tanításod, ha úgy látom helyesnek – nézek rá komolyan.
    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Ferrara Bakery & Café

    on Hétf. Szept. 11 2017, 20:22

    BEFOLYT A NAP, S AZ ALKALOM
    BEFOLYT A PERC, BEFOLYT A RÉT


    Rögtön visszakozik, amint rákérdezek a részletekre Estherrel kapcsolatban. Nem tudom, ennek mi lehet az oka, de lehet, hogy csak nem akarja, hogy kiboruljak, vagy esetleg dühöngeni kezdjek. Hiszen látszik rajtam, hogy pattanásig feszültek az idegeim, ugrásra készen várom, hogy lecsaphassak valakire vagy valamire, és kitölthessem rajta a felgyülemlett keserűséget.
    De ő kikerüli lelkem csapdáit.
    Valamiért... Úgy érzem, hogy megnyugtat. Nem tudom, hogy varázslatot használ-e rajtam, mert valamit érzek, de nem tudom, pontosan mit. Mintha elfeledtetné azt, milyen zaklatott is vagyok, és mennyire rettegek. Kiegyensúlyozza a dühöm, a csendjeim szavakkal tölti meg, bár nem tudom, ért-e igazán. De meghallgat, és ez öbb, mint amit bárki tett értem valaha, vagy inkább mostanában.
    Egészen természetfelettiek vagyunk. Ő ezt mondja, de őrjta látszik, hogy pontosan tudja a helyét a világan. Nemcsak ebben, hanem a természetfeletti szférában is. Nekem csak laza kapaszkodóim vannak, és még csak azt sem tudom, ki vagyok pontosan, nemhogy tudjam, hol a helyem.
    Ő már a kávéját is kiitta, én azonban csak most látok neki a harmadik tányér ételnek, azaz a rántottának. Mellé kortyolok a kávéból. Lassan tovább kell indulnom, hogyha oda akarok érni az iskolába időben. De az iskola várhat. Ez az egész, ami most történik velem, sokkal fontosabb.
    Nem egészen értem, miért mondja, amit mond. Hogy miért építi fel rögvest az egérutat, pedig még bele se kezdtünk a játékba. Vagy már igen, és ez a tanítás része? Mindenesetre, nem mond újdonságot.
    - Nagyon rég óta tudom, hogy mindenért én vagyok a felelős - válaszolom megfontolatlanul, de komolyan. Keserűség és bűntudat kavarog a felszínem alatt, és néhány emlék társul hozzá. Megbántott lányok, elcseszett feladatok, emberek, akikhez kötődöm, mégis csalódást okoztam nekik.
    - Szóval ez azt jelenti, hogy elfogadsz? - kérdezem aztán mohón, amint elfogy a rántotta a tányéromról és kicsit megpihenek a csokis muffin előtt. Izgatottan a székem szélére húzódom és előre hajolok. - Mármint, tanítványnak?
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Ferrara Bakery & Café

    on Kedd Szept. 12 2017, 22:02


    Annyira magányosnak látszik. Mint mi mindannyian, nephilimek. Azért összeszorul a szívem, hiszen önkéntelenül magamra gondolok, arra az időre, mikor atyám közölte vele a Mennyek döntését és mennem kell, különben elpusztítanak. Őt is, mert rejteget. Az utóbbi időszakok sok mindenre megtanítottak, veszítettem valamennyit a naivságomból, de tudom, hogy míg létezem, az lesz alapvető személyiségem.
    Kiérzem szavaiból a komolyságot. Tény, hogy le sem tagadhatná, sokszor rántották már ki a lába alól a talajt, hogy a rózsaszín köd szerteszálljon, s a felelősség súlyát ne érezné magán.
    - Értem – bólintok. Nálam ez sosem a kikerülést jelenti, hanem valóban azt, amit jelent. Azt, hogy megértettem a szavait és hiszek neki. Még ha a minden az túlzás is. – Mások tetteiért nem te vagy, mindenki a sajátjáért felelős – tekintek rá komolyan.
    Az izgatottsága nyilvánvaló, látni rajta. Nekem viszont még az jut eszembe, hogy talán tényleg érdemes lenne összefogni a fajtámbéliekkel. Csakhogy a dolgok nem véletlenül alakultak úgy, ahogy. Ha életképesebbek lennénk együtt, akkor már megtettük volna. Vagy a világ változik, s itt a lehetőség?
    - Igen – bólintok ismét, komolyan, majd szélesen elmosolyodok. – Vigyázz, nehogy az asztal alá ess.
    Nem tudok sokáig szomorú lenni, így a korábbi gondolataim után ismét a remény kerül előtérbe. Félbetépem az egyik szalvétát és felírom a nevem, telefonszámom. Új névjegykártyát kell majd készíttetnem.
    - Odaadom a telefonszámom. Valamint a következő találkozó időpontját és helyét – azt is felírom a tollammal, majd átcsúsztatom neki a szalvétát.
    - Nekem most mennem kell, nyugodtan fogyaszd el a reggelit. A vendégem voltál, megígértem – a pincérre tekintek, aki érti, mit szeretnék, a tartóba csúsztatom a kártyám, mire elmegy vele.
    - Nagyon örülök, hogy összefutottunk, Thomas – nem akarom tovább borzolni az idegeit, elég most ez neki, majd még úgyis jön a többi. Egyelőre talán még azt is emésztenie kell, hogy találkozott egy olyannal, mint ő maga.

      Pontos idő: Szomb. Okt. 21 2017, 21:17