Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Today at 20:53

» Törölt karakterek
by Admin Yesterday at 15:14

» Cox Gallery - Brooklyn
by Admin Yesterday at 15:02

» Inwood Hill Park
by Thomas Mackenzie Csüt. Okt. 19 2017, 21:34

» Broadway
by Vitaly Rayt Csüt. Okt. 19 2017, 05:40

» Battery Park
by Thomas Mackenzie Kedd Okt. 17 2017, 22:33

» Brooklyn Közkönyvtár
by Garrett Seabrooke Hétf. Okt. 16 2017, 16:59

» Daryl's Loft
by Allena Rhys Szomb. Okt. 14 2017, 19:34

» Játékostárs kereső
by Aires Emerson Szomb. Okt. 14 2017, 10:10

» Trade Fair
by Alan Bret Csüt. Okt. 12 2017, 22:00

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Ferrara Bakery & Café

    Share

    Ferrara Bakery & Café

    on Vas. Okt. 04 2015, 22:36

    First topic message reminder :





    avatar
    Thomas Mackenzie

    Faj : Nephilim
    Kor : 19
    Foglalkozás : "Nem vagyok fiú. Nephilim vagyok."

    Re: Ferrara Bakery & Café

    on Kedd Szept. 12 2017, 23:47

    FEEL, MY SKIN IS ROUGH
    BUT IT CAN BE CLEANSED


    Egy kicsit elhúzom a számat. Hiába nyugtatott meg a jelenléte, az ilyen felkavaró megjegyzésekkel, minthogy mindenki a saját hibáiért felelős, azért kicsit megkarcolgatja a felszínt, sőt, a máz alatt is, bár ezt talán nem is tudja. De ez nem baj. Senki se szereti, ha piszkálják a komfortzónáját, de én a legtöbbször meg akarok szabadulni a zónától, az irmagját is ki akarom irtani magamból, hogy minél erősebbé váljak.
    A mosolya ragyogó, mint a felhők közül előbukkanó nap, teljesen idegen, és elképzelni se tudom, hogy egyszer én is így mosolyogjak majd. De megpróbálom.
    Nem megy.
    De azért felegyenesedem, mielőtt tényleg orra buknék a designer székkel. Miközben felírja a telefonszámát, előveszem a telómat (valami androidos vacak, a gördeszkámért cseréltem nem olyan régen, miután az enyémet ellopták), és lefotózom a szalvétát. Mire ezzel megvagyok, már áll is föl, én pedig értetlenül nézek föl rá. Itt hagy? De hát miért? Rosszat mondtam?
    Talán felesleges túldimenzionálnom, lehet, hogy tényleg dolga van.
    - Ezt a helyet nem ismerem. De majd a Google útbaigazít.
    Elveszem tőle a tollat, és a szalvéta másik felére én is felírom a számomat a macskakaparásommal, és odatolom neki.
    - Ez az én számom - narrálom az eseményeket, majd visszakupakolom a tollat és azt is visszaadom. Elkezdem módszeresen kibontani a csokis muffint a papírjából, és nagyot harapok bele, miközben összeszedelődzködik és menni készül. Mikor feláll, én is felkelek, és kezet nyújtok neki.
    Nem tudom, mi a búcsúforma nephilimeknél. Még csak ezt se tudom.
    - Köszönöm a reggelit. És... - Megköszörülöm a torkomat. - Én is örülök. Akkor pénteken találkozunk - pillantok a szalvétára, ezt írta ugyanis fel.
    Ha elment, visszaülök, és két nagy harapással eltüntetem a muffin maradékát. A kávét kiiszom egy húzásra, és aztán a szalvétát zsebre dugva elindulok az iskolába.
    A találkozót sokáig nem tudom kiverni a fejemből. Minden egyes másodpercét újra és újra lejátszom a fejemben, próbálom értelmezni az elhangzottakat. Kezdem úgy érezni, jó dolgok fognak velem történni. Tényleg megnyugtatott, és egy kis reményt csepegtetett belém. Egészen angyali hatással volt rám.
    Útban az iskola felé a tekintetem megakad egy református templomon, meg is torpanok, de aztán csak továbbsétálok, mintha eszembe se jutott volna, ami eszembe jutott.


    Köszönöm a játékot!
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Ferrara Bakery & Café

    on Szer. Szept. 13 2017, 20:58

    Hagyom a reakcióját szótlanul elúszni az időben, s térben. Most nincs arra szüksége, hogy sebeket tépjünk fel, nem is áll szándékomban, így hagyom annyiban a témát.
    A visszamosolygásra még ragyogóbbá válik a mosolyom. Szép a mosolya, melegen simogató, megnyugtató, s egyben pajkos is.
    - Többet mosolyoghatnál – jegyzem meg.
    Nem maradhatok vele most tovább. Érzékelem, hogy felkavartam, megkavartam a nyugalmát, s hogy majd idővel fogja érezni azt a hullámot magában, amit elindított a találkozásunk.
    - Nem? – csendes a mosolyom, nem fogom emlegetni neki, hogy az imént a sajátjának illette a környéket. – Rendben – bólintok. – Légy óvatos.
    Elveszem a szalvétát, elolvasom, s csak úgy teszem a belső zsebembe.
    - Köszönöm – mosolygok ismét rá. Az öröm továbbra is dolgozik bennem, mostanában nem is találkoztam fajtám bélivel, holott annyira vágytam már rá! – Tartsd csak meg – hárítom el a toll visszaadását. Régimódi vagyok az íróeszközökben, még mindig többre tartom, mint egy mobilt.
    Kezet fogok vele, a tapintása puha, meleg és otthonos, viszonzom mindezt.
    - Váljék egészségedre, szívesen. Pénteken találkozunk – erősítem meg szavait.

    // Én is nagyon köszönöm! wow Mindjárt megy a kezdőm! hümm //

    Re: Ferrara Bakery & Café

    on Szer. Szept. 20 2017, 19:27


      Pontos idő: Szomb. Okt. 21 2017, 21:23