Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Today at 20:53

» Törölt karakterek
by Admin Yesterday at 15:14

» Cox Gallery - Brooklyn
by Admin Yesterday at 15:02

» Inwood Hill Park
by Thomas Mackenzie Csüt. Okt. 19 2017, 21:34

» Broadway
by Vitaly Rayt Csüt. Okt. 19 2017, 05:40

» Battery Park
by Thomas Mackenzie Kedd Okt. 17 2017, 22:33

» Brooklyn Közkönyvtár
by Garrett Seabrooke Hétf. Okt. 16 2017, 16:59

» Daryl's Loft
by Allena Rhys Szomb. Okt. 14 2017, 19:34

» Játékostárs kereső
by Aires Emerson Szomb. Okt. 14 2017, 10:10

» Trade Fair
by Alan Bret Csüt. Okt. 12 2017, 22:00

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Park Plaza Hotel

    Share

    Park Plaza Hotel

    on Vas. Okt. 04 2015, 22:50



    avatar
    Malcolm Redway

    Faj : Démon
    Rang : Háború démona
    Tartózkodási hely : Világ
    Kor : 2016
    Foglalkozás : Üzletember

    Re: Park Plaza Hotel

    on Szer. Nov. 25 2015, 00:02




    Loraline

    és ©

    Malcolm

    Ahogy felemelem, érzem, mennyire pehely könnyű. Mintha csak egy gyermek testét cipelném. Hisz... valóban csupán egy gyermek. Figyelem még most is esdeklő mozdulatát, szemébe nézek, ahogy megmarkolja az inget, s vértől maszatos arcából így is elbűvöl azokkal a tiszta, égi szemekkel. Az én tündöklő, gyönyörű húgocskám. Titkon mindig is büszke voltam rá, hogy egy ilyen nőt állított szembe velem a Világmindenség. Persze kinevettem, mikor a vietnámi háború alatt oly sok fiatal hirdette eszményeit, követte suttogását. Ám mégis csodáltam őt azért, amit képes volt véghez vinni. No persze, a drogok, a zene, a sex is hozzájárultak a tevékenységéhez, de az Angyalok módszerei is változhatnak. A második világháború után még elszántabban próbált segíteni a halandókon. Elismertem, mint méltó ellenfelet. S ragaszkodtam hozzá a magam módján, mint testvér. Persze, ezeket szavakban sosem hallotta tőlem, de tudom, hogy érezte valahol mindig is talán. De azt is tudtam, a két Világháború során valami megváltozott. Néha az ilyen vén szörnyetegekkel is megesik, mint amik mi vagyunk. Most nézve azonban, félig ájult tekintetét, hatalma engem is magával ragadt egy pillanatra. Talán nem önkéntelenül, de mégis békességet csempészett a mélységeimbe. Ahogy itt tartom, mint valami elveszett, régi gótikus szobor, úgy nézhetünk ki. Angyal szárnyai a földre érnek, fekete tollai szerte szállnak, az én tépett, megcsonkolt démonszárnyaim kitárulkoznak, mintha most akarnám magammal vinni a kénköves Pokol legmélyébe. A keze elernyed, s a véres lenyomat ott marad az ingemen. Lépek vele párat a fűben, majd hirtelen a park látványát egy hotel luxuslakosztálya váltja fel. Az ágy alig pár lépésre tűnik fel, selyemtakaróval, tökéletes, művészi rendben megágyazva. Vér csöppen a szőnyegre, de nem izgat a dolog, a fürdő felé veszem az irányt. A sarok kádba fektetem az elernyedt testet, majd megengedem a vizet. Kellemesen meleg, fürdő sót, s lazító olajokat öntök szép sorjában a fodrozódó víztükörbe. A kabátból kicsavarom közben Lora testét, majd nemes egyszerűséggel letépem róla a vértől mocskos ruhamaradékot, már ami még takarja. Égető érzés kezdődik a mellkasomnál. Lora vére, kissé irritáló, de nem olyan vészes, hogy ne viseljem el. Kigombolom az inget, de nem vetem le, tovább foglalatoskodom a fürdővel. Törülköző, kenőcsök, géz... A hab lassanként beborítja a kádat, s hugocskám testét is. Mikor megtelt, elzárom a vizet, majd a kád szélére ülve, kontyba kötve raszta tincseimet, mosdatni kezdem egy finom tapintású szivaccsal. A vízben látom, hogy jön le róla a vér, ám a habok mindent elrejtenek gyorsan, s könnyedén.




    avatar
    Loraline Firestone

    Faj : Angyal
    Rang : Kerub - Uriel - A Teremtő az én Fényem
    Tartózkodási hely : Amerre küldenek
    Kor : 2002
    Foglalkozás : Béketeremtés

    Re: Park Plaza Hotel

    on Szer. Nov. 25 2015, 23:07

    Malcolm & Lora
    Save me, brother


    Ahogy felnyalábol homályosodó tekintetemmel az ő fekete szemeit keresem. Most nem ijesztenek meg, hanem nagyon is megnyugtatnak, elveszek a sötét mélységében. Halványan elmosolyodom, ahogy ő is lemosolyog rám, de szinte fel se fogom. Testemet ez a nem egész negyed óra teljesen kimerítette és nekem sem könnyebb a történtekkel megbirkózni. Még mindig kavarognak az emlékek és az érzések, amik nem is tudom, hogy az enyémek, vagy a testemé. A test felerősíti az érzelmeket, ezt már megtapasztaltam hosszú életem során. Könnyebb is igazságos döntéseket hozni, amíg testetlen vagyok, de ha az emberek között akarok járni és segíteni nekik, kell ez a kis hátráltató tényező. Végül a történtek miatti fáradtságom leterít és lekapcsolják a fejemben a villanyt. Így az emberi testem a sok megrázkódtatás után végre pihenhet, de az angyali lelkem viszont így levetette börtönét és végre rendesen tudok érzékelni.  Mindent  a helyén érzek, ahogy kell, ha már hozzászoktam újra a korhoz és körülményekhez. Érdekes keverékben figyelem egyszerre kívülről és belülről az eseményeket. A testem a fizikai dolgokat, közben az energiák mozgásából tudom, éppen mi történik. Bátyám elvisz engem a ligetből, ahova véletlenül kerültem, egy szálloda lakosztályába. Csak némileg zavar a puszta tény, hogy levetkőztet és elkezdi lemosni rólam a vért. Igen, meztelen vagyok és éppen tehetetlen, de remélem bízhatok benne és nem tesz semmit velem. Csak nem bántana, ha már egyszer megmentett. Figyelem, ahogy görcsbe állt izmaim lassan elengednek és vele nyugszik meg a lelkem is. Meglegyintem a szárnyaimat, egy-két tollam kihullik és a padlón landol, a hab a kádban lágyan fodrozódik a hirtelen kelt szellő hatására.
    Zene: Wings of madness | @ |Ruházat:Ezt viselem ma
    avatar
    Malcolm Redway

    Faj : Démon
    Rang : Háború démona
    Tartózkodási hely : Világ
    Kor : 2016
    Foglalkozás : Üzletember

    Re: Park Plaza Hotel

    on Csüt. Nov. 26 2015, 13:44




    Loraline

    és ©

    Malcolm

    Szárnya rebbenésére megáll kissé a tisztogató mozdulatom. Érzem, hogy figyel. Lassan ér le tolla a padlóra, egy pedig karomra hull. Óvatosan leveszem, s figyelmesen megnézem. Ujjaim közé csippentve emelem szemeim elé. Fekete angyal szárny... Ritka kincs manapság. Leteszem a tollat a mosdókagyló szélére, majd visszafordulok habok takarásában szunyókáló hugomhoz. Csendben folytatom mosdatását. Szép lassan tisztul le róla a vér. Elsimítok homlokából egy tincset, vonásait figyelem. Sok fajta testben láttam már, s mindig kiváló ízlésre vallott választása. Az én testem már szolgál egy ideje, mikor más testbe szálltam, az utolsó kb. 300 éve történt. S még egy darabig nem is cserélném ezt le. Leteszem a szivacsot, megtörlöm kezemet egy törülközőben, majd kimegyek a fürdőből. A recepcióst tárcsázom, ruhát és bőséges vacsorát rendelek. Nem kímélem a tárcám súlyát, számomra a pénz egy kicsinyes dolog, de kiváló mozgatórugója a világnak, így ki is használom az általa adott lehetőségeket. Mivel a Hotel leggazdagabb vendége vagyok, ezért különös odafigyeléssel is bánnak velem. Nem is kell sokat várnom, hamarosan már kopog a szobapincér. Becsukom a fürdőszoba ajtaját, lekapom magamról a bemocskolt inget, beakasztom a ruhásszekrénybe. Még szükségem lesz arra az ingre. Aztán ajtót nyitok.
    - Oh, elnézést, hogy öltözködés közben zavarom, uram. - szólal meg, s látom, mögötte egy szobalány tol egy rakatnyi elegáns női holmit, fölakasztva egy erre alkalmas tolós fogason.
    - Semmi, jöjjenek. - állok félre, s intek, hogy tolják be a kocsikat. Meg kell hagyni, az illatok valóban íncsiklandozóak, s nem fukarkodtak, alaposan megpakolták a kocsit, a női kelmék meg még az én ízlésemet is lenyűgözik. - Hagyják csak ott az asztal mellett őket. - nem kerüli el figyelmem a szobalány zavart mosolya, ahogy elpirul a közelemben. Hát igen, kedves szóval bármi elérhető, s úgy is terveztem, hogy a héten egy alkalomra elszórakoztatjuk egymást, de ez sajnos nem fog összejönni. A kezükbe nyomok némi borsos jattot, ami megfelel a havi bérüknek, majd még mielőtt hálálkodnának, kitessékelem őket a szobából. Bezárom a bejáratot, majd visszamegyek a fürdőbe. Ha még nem tért magához, óvatosan kiemelem testét a kádból,törülközővel jó alaposan áttörlöm, majd beviszem a szobába, s lefektetem az ágyra. Egy pillanatra végignézek meztelen testén. Valóban gyönyörű, ahogy megcsillan bőrén a víznek utolsó cseppjei. Egy angyal... Itt, előttem. Persze ösztönből magamévá tenném. Bemocskolnám, hogy végleg elvegyem a kedvét attól, hogy ellenem lázítsa az emberek lelkét. De unalmas lenne a világ... Nem igaz hugocskám? Elmosolyodok. Elfordulok tőle, majd a hozott étkekhez lépek. Egy piros almát kiveszek a gyümölcskosárból. Jóízűen harapok bele. Ó... a paradicsomi átkos gyümölcs.




    avatar
    Loraline Firestone

    Faj : Angyal
    Rang : Kerub - Uriel - A Teremtő az én Fényem
    Tartózkodási hely : Amerre küldenek
    Kor : 2002
    Foglalkozás : Béketeremtés

    Re: Park Plaza Hotel

    on Pént. Nov. 27 2015, 23:31

    Malcolm & Lora
    Save me, brother


    Ahogy meglibbentem szárnyaimat, egy-két tollam kihullik, és az egyik éppen a bátyám karjára esik. Érdeklődve figyelem, miként veszi fel és nézegeti. Tudom, hogy ebből tudja, követem az eseményeket, és nem vagyok teljesen kiütve. Követem őt ki a fürdőszobából, hallgatom a beszélgetését. Ruhák? Ajjaj, előre sejtem, hogy én ezt nem akarom. Mindig is szerette, ha hozzá öltözöm, sokszor szinte el is várja, hogy elegáns ruhákat hordjak, de én sokkal jobban szeretem a kényelmes stílust, mint az hivatalosat. Sokkal emberközelibb, ha egyszerűen vagyok felöltözve, a hétköznapi emberekkel is könnyebb szót érteni és segíteni rajtuk. Néha napján persze engedek a kérésének, különösen, ha a kedvében akarok járni, meg ha szeretném szépnek érezni magam. Igen tudom, egy angyal nem lehetne ennyire "hiú", hogy szép akarjon lenni, de annyi időt töltöttem a halandók világában, már vannak ilyen érzéseim, csak jól titkolom őket. Persze a szép, csak női testekre vonatkozik, a férfi test esetében inkább az ápolt külsőre törekedtem, ami lényegében ugyanaz. Összehúzott szemöldökkel nézem, mit csinál az ingével. Az angyal bármilyen testrésze és tartozéka hatalmas mágikus erővel bír, de egészen eddig a testvérem nem használta ki, hogy én ilyenekkel tudok számára szolgálni. Ha most mégis elteszi, az azt jelenti valami terve van vele, de szerintem én azt nem akarom látni végbe menni. Amint lehetőségem lesz rá, eltűntetem azt az inget. Megérkezik a személyzet a rendelt dolgokkal, én pedig jobb híján szemmel tartom a jelenetet ott, ahol nem vagyok útban. Látom, hogy hogyan reagál a szobalány a bátyámra és igazából… Nem szólhatok bele, mit csinál. Felnőtt nő és a saját döntése, a bátyám pedig nem megerőszakolja, mert a nő is akarja. De azt nem mondta senki, hogy próbálkozni tilos. Odalépek hozzá és a fülébe susogom, hogy ne érje be egy néhány alkalmas kalanddal, keressen magának jobbat, állandó kapcsolatban. Most ennyit tehetek csak, de remélem sikerült a suttogással átsugárzott  békés és szeretetteljes érzelmeket átültetnem a szívébe. Ha igen, akkor elég nagy az esélye, hogy hallgatni fog rám. Távoznak az emberek és a bátyám ismét felém fordítja a figyelmét. Ahogy lefekteti a testem az ágyra, megérzem az aurája változásán, milyen gondolatok fordulnak a fejében és be kell vallanom, megrémít vele. Hiába tudom, nem bántana, akkor is félelmet kelt bennem a tudat, hogy képes lenne megtenni. Ez a félelem elég, hogy elindítsa a testemben az önvédelmi mechanizmust és visszahívjon. Lassan megrebbenek szempilláim és kinyitom a szemem. A fény még mindig bánt, ezért hunyorogva próbálok felülni. A legtöbb sérülésem már begyógyult, de a zúzódások és véraláfutások még csak most kezdenek meglátszani a bőrömön. A fejem is fáj és elég rendesen émelygek, de rosszabb is lehetne.
    Zene: Wings of madness | @ |Ruházat:Ezt viselem ma
    avatar
    Malcolm Redway

    Faj : Démon
    Rang : Háború démona
    Tartózkodási hely : Világ
    Kor : 2016
    Foglalkozás : Üzletember

    Re: Park Plaza Hotel

    on Kedd Dec. 01 2015, 21:48




    Loraline

    és ©

    Malcolm

    Érzem, hogy közbelép a szobalánynál. Eémosolyodok próbálkozásán. Az a kétségbeesett, örökkön tettre kész szorgalma mindig mosolyra fakaszt. Amit akar, megszerez, akárcsak én. S pont ezért nehéz a mi küzdelmünk. Sosem nyerhetünk igazán. De veszíteni sem vesztünk teljesen. Az a lány, most lehet, nem lesz testi vágyainak rabja. De minden más csábításnak engedni fog. A lelkek esendőek, ha nem nekem, másnak tárja majd szét a lábát. Unottan fordulok el tőle, miután ösztöneim suttogását elnyomva magamban lépek az étkekhez. Tudom, hogy gondolataim megrémítették, lassanként ezért kezd el ébredezni. De hát hiába. Nem ez az első, hogy ezt tudatom vele, bár tény, ritkán mutatom meg neki nyers démon valóm. Még neki is. Ő pedig kissé hajlamos elfelejteni, mire vagyok képes. Még annak ellenére is, hogy talán Lora van leginkább tisztában vele. Talán. Az az emberéletnyi idő, míg nem volt itt, aközben a Menny édesded környezete elfeledteti mindazt, ami az emberek világában pusztít, öl, s nyomorba taszít. Ahogy lassanként feleszmél, alma evés közben felé fordítom tekintetem. Gonoszan elmosolyodok. Keverek egy kis citromos vizet, majd lassan hugocskámhoz lépve nyújtom át neki az italt. Nem zavar a meztelensége, úgy teszek, mintha észre se venném. Engem se fed semmi fölül.
    - Tessék, idd meg. - a kezébe nyomom. - Émelygés ellen segít. - Az alma csutkát a közeli kis szoba kukába hajítom. A ruhákhoz lépek, majd egy könnyed esésű otthoni hálóinget dobok mellé az ágyra. Csipkés, fekete, s vörös színekben pompázik, de különösebben most nem izgat. Csak legyen rajta valami, mert tudom jól, hogy kényelmetlenül érzi magát. Még ha az ízlésünk nem is hasonlít, ebben a hatalmas választékban biztosan akad majd később számára megfelelő ruhadarab. Az asztalnak támasztom a csípőm, mellkasom előtt összefonom karjaimat, majd kissé oldalra billentem fejem, úgy nézem az ágyamon ücsörgő angyalt.
    - Mihez kezdesz majd? - kérdezem hirtelen.




    avatar
    Loraline Firestone

    Faj : Angyal
    Rang : Kerub - Uriel - A Teremtő az én Fényem
    Tartózkodási hely : Amerre küldenek
    Kor : 2002
    Foglalkozás : Béketeremtés

    Re: Park Plaza Hotel

    on Szer. Dec. 02 2015, 22:40

    Malcolm & Lora
    Save me, brother


    Ahogy a nő arcárol eltűnik a pír, tudom hogy sikerrel jártam. A közeljövőben biztosan nem fog engedni a bátyám csábításának, de ellentétben azzal, amit ő hisz, másnak sem fog hanyatt dőlni. Az emberi lélek vágyik a békéjére és nem csak a démoni befolyásra kapható, hanem az angyalinak is pontosan olyan könnyen enged. Nem fog mostanság semmi komolyabb bűnt elkövetni. Ezzel letudva a kötelességemet fordulok vissza figyelni a szobában a történéseket. Bátyám nyers ösztöne megrémít, ezért kezdek magamhoz térni. Nos, igen, tényleg hajlamos vagyok elfelejteni, hogy az, ami, de mentségemre legyen mondva, a testvérem és így szeretem. Pontosan tudom micsoda és mire képes akár velem is, mégis félre teszem az előítéleteim, az aggályaim, kicsit a józan eszemet is és mégis vele maradok. Igazából nincs is választásom, mert az Úr az egyensúly miatt mindenképpen kijelölne valakit, aki helyettesítené a feladatkörét, és… Nem biztos, hogy azzal annyira kibékülnék. Lassan tornázom fel magam ülő helyzetbe, miközben próbálom a testemet rendes működésre bírni. Nem megy még olyan könnyen és gyorsan, mintha már egy ideje a halandók világában lennék, de csak sikerül. Kicsit még kótyagosan veszem el a felém nyújtott poharat és gondolkodás nélkül iszom ki egyszerre. Tudnám, ha lenne benne valami számomra ártalmas. Azonnal csillapodik gyomrom háborgása, így már valamivel könnyebb megszólalnom.
    -Köszönöm -hangom még kicsit remeg, de legalább már nem érthetetlenül elkenődött a zokogástól. Nézem, ahogy leakaszt egy hálóinget a kocsiról és nekem dobja. Felemelem a pántjainál fogva és végigfuttatom rajta a pillantásom. Nem igazán az én stílusom, de jobb, mint a semmi. Belebújok és olyan pozitúrába hajtogatom magam, amiben kevésbé érzem kiszolgáltatottnak magam, pedig ennél sebezhetőbb kevésbé lehetnék. Egy démon lakásán, minimális ruhában, angyali erőm híján és testbe zárva fivéreim és nővéreim kis kivétellel mind kinevetnének. Szánalmasan nézek ki az ő szemükben.
    -Azt hiszem, folytatom amit eddig csináltam. Ha már ide vetett a sors, akkor itt, vagy ha téged zavar, akkor másutt, teljesen mindegy -válaszolom a szemébe nézve. Mindenhol szükség van rám, akárhol csinálhatom ugyanazt, nem kell feltétlenül egy és ugyanazon városban lennem, mint ő.
    -Most milyen néven ismernek a halandók?
    Zene: God syndrome | @ |Ruházat:Ezt viselem ma
    avatar
    Malcolm Redway

    Faj : Démon
    Rang : Háború démona
    Tartózkodási hely : Világ
    Kor : 2016
    Foglalkozás : Üzletember

    Re: Park Plaza Hotel

    on Szer. Dec. 02 2015, 23:33




    Loraline

    és ©

    Malcolm

    Gondolkodva szemlélem, ahogy magához tér. Minden egyes mozdulatát elmémbe zárom, minden egyes, akaratlan apró nyögést, mely az utó fájdalmat jelzi, magamba iszom. Apró, törékeny angyal. Mikor megszületett, s először találkozott velem, az a fájdalom, s kín, melyet láttam szemében, s lelkében világra jönni művem láttán, akkor mértem fel akkori létezésem során először, micsoda hatalom van a kezemben, s ezzel mit okozhatok igazán. Örömmel töltött el a szenvedése, ugyanakkor először érte el valaki nálam, hogy sajnáljam. Nem, nem szánalomból. Őszintén sajnáltam őt. Ahogy a mocsokban ott térdelt, könnyektől tarkított arcán a fájdalom, s kín lejtettek táncot. S nem ellöktem őt, nem beletiportam a sárba. Hanem letérdeltem hozzá, magamhoz öleltem, némán, szelíden. S ezek után sem Angyal, sem Démon nem árthatott neki. Sokszor volt irigykedések áldozata, szelídsége miatt a többi Angyal is gyakorta céltáblának használta, s igen becstelen dolognak tartották, hogy egy démon, aki az ellensége, azt nem elpusztítja, hanem szereti, mint a testvérbátyját. De sosem tagadott meg, sosem szégyellte, hogy egy bukott lélekhez ragaszkodik, még ha vele szemben igen gyakran hadakoznia is kell. Ezt csupán az ősöregek érthették, Gabriel, Lucifer... mindazok, akik értették, hogy Béke, s Háború nem létezhet egymás nélkül. Sokszor szórakoztatott. Szerettem, ha dühös rám, szerettem, ha értetlenül nézte, mint mennek végbe terveim. S szerettem azt is, mikor elmosolyodott, ha sikerült békét teremtenie. Szerettem nézni, ahogy a megfáradt katonákat kísérte haza a családjaikhoz. Szerettem, ahogy megsiratja az elesetteket. Szerettem, ahogy összeszorult szívvel, talpig páncélban áll a csatamezőn, s kardja az én kardom pengéjével kél keringőre. Szerettem, mikor örvendett azon, hogy Szerelem elrabolta a szívem... Szerettem, ahogy megsajnált, mikor Szerelemmel elváltak egymástól útjaink. S szerettem, mikor megrémítettem a haragommal, mely a Világháborúk kitöréséhez vezetett. Szerettem őt mindazért, ami.
    Nézem, ahogy magára ölti a ruhadarabot. sejtem, mire gondol, de nem izgat különösebben. A mennybéliek véleménye érdekel a legkevésbé, ostoba bagázsnak tartom őket, tisztelet a kivételnek. Már így is előfordult párszor, hogy Béke velem élt kisebb-nagyobb időszakokban, szolgálóim, követőim sosem bántották, mert megtiltottam nekik, de az is igaz, Lora igen nagy kísértés volt minden szolgám számára. Ezt valahol ő is tudta. Mellettem azonban biztonságban volt. Persze ennek ára is volt mindkettőnk részéről nézve.
    - Sosem zavart a ténykedésed. - vállat vonok. - Újabb játszma és kész. Ha amott rendet raksz, akkor pusztítok emitt.
    Kitöltök magamnak némi bort. Belekortyolok, majd az ételasztal felé bökök.
    - Egyél. - ez nem kérés, inkább ellentmondást nem tűrő kijelentés. Bár ő még nincs teljesen tisztában a testével, én pontosan tudom, energiára van szüksége. Méghozzá egy ilyen sokk után igen sokra.
    - Malcolm. - felelem a kérdésére válaszolva. - Talán most azonnal hírül kell adnod a szent atyáknak? - nevetek fel, majd kiveszek egy-egy tányért a rakásból, s kezdek rápakolni minden ételből.




    avatar
    Loraline Firestone

    Faj : Angyal
    Rang : Kerub - Uriel - A Teremtő az én Fényem
    Tartózkodási hely : Amerre küldenek
    Kor : 2002
    Foglalkozás : Béketeremtés

    Re: Park Plaza Hotel

    on Szer. Dec. 09 2015, 23:54

    Malcolm & Lora
    Save me, brother


    Az átmenet testnélküli és testes állapotba nehéz és veszélyes is lehet. Ha közben fogják meg és kötik meg erős varázslatokkal az érkező lelket, nem tud kiszabadulni, még ha normális állapotban könnyedén menne a mutatvány. Szerencsére nem kell ez esetben ettől félnem, bátyám vigyáz rám. Visszás a mi kapcsolatunk és mi magunk is. Esküdt ellenségek kellene, hogy legyünk, mi mégis elfogadjuk egymást. Legalábbis én elfogadom és szeretem őt, ahogy van. De ez így van elrendelve. Vagy nem?
    Megpróbálom elhessegetni a rám törő gondolatokat, amik a helyzet miatt fogalmazódtak meg bennem, de nehezen megy. Kevés dologtól félek igazán, és ez az egyik közülük. Ezt a bátyám is tudja, hogy rettegek ettől. Hogy egyszer megelégelik a bűneimet és lefokoznak, mást állítanak a helyemre, bukott angyal leszek, mert mertem szeretni egy démont. De hát nem a legnagyobb bűnösnek van a legnagyobb irgalomra szüksége?
    -Akkor itt maradok. Bőven lesz itt tennivalóm, sokat tudok majd dolgozni -Nem csak miatta döntök a maradás mellett, bár tény, hogy hiányzott már és szerettem volna látni. Így is, úgy is találkoztunk volna egy idő után, csak az volt a kérdés, mennyi az az idő. Ez mindig változik, van hogy a Földre érkezésem után nem sokkal már összefutunk, máskor meg évtizedek is eltelnek, mire keresztezik egymást az útjaink. Felszólítására az ágy szélére kászálódom és megpróbálok felállni, de a testem még mindig gyenge, azzal a lendülettel huppanok vissza a matracra. Az émelygés már elmúlt, de most meg elkezdtem szédülni. El is felejtettem, mennyire macerás a test, ha valami baj éri, azonnal felmondja a szolgálatot és kezelhetetlen lesz. Kérdésére én is vele nevetek, tudom, hogy csak vicc.
    -Nem, dehogy. Csak szeretném tudni, hogyan szólíthatlak emberek jelenlétében. Még sem mondhatom minden alkalommal, hogy Háború -mosolyodom el a végére. Újból megpróbálkozom a felállással, talán ezúttal sikerül.
    -Engem most Loraline-nek neveznek -jegyzem meg csak úgy mellékesen, hogy ő is tudja.
    Zene: God syndrome | @ |Ruházat:Ezt viselem ma
    avatar
    Malcolm Redway

    Faj : Démon
    Rang : Háború démona
    Tartózkodási hely : Világ
    Kor : 2016
    Foglalkozás : Üzletember

    Re: Park Plaza Hotel

    on Hétf. Jan. 18 2016, 00:55




    Loraline

    és ©

    Malcolm

    Közönyösen válogatni kezdek a gyümölcskosár szőlőfürtjeiből. Terveit s elképzeléseire elmosolyodok, arra meg, hogy nem szólíthat folyton Háborúnak pimasz kuncogás a válaszom, s kissé felvonom szemöldököm.
    - Ugyan miért nem? Igazán imponáló volna. Mint valami kis titkárnőcske minden egyes megjelenésem előtt felkonferálsz. "S lőn a Háború". - bekapok egy szőlőszemet, majd egy szebb fürtöt utolsóként rápakolok hugicám tányérjára, a sok más finomság mellé, melyet felhozattam. Látva újabb próbálkozását a felállásban, megingatom a fejem, s oda lépve hozzá a karját elkapva tartom meg, s fogom is, míg végül szépen kiegyenesedik, azután a teli tálat a kezébe nyomom.
    - Gyere, sétáljunk át az étkezőbe, kezdeti gyakorlásnak megteszi. - kacsintok rá, majd az étkezőasztal felé intek, ami halk csörömpöléssel megindul ki a szobából az étkező irányába, természetesen a zárt ajtók könnyed, mégis kissé ijesztő látványával tárulnak fel előtte, s közben magam is tartva karjánál fogva testvérkémet követem a guruló asztalt.
    Miközben az asztalhoz vezetem az étkezőasztalra röppennek az étkezéshez szükséges egyéb dolgok, evőeszköz, poharak, terítő...
    A széket azonban én húzom ki számára, s segítem is leülni. Utána leülök szembe vele, igaz, nem egy kastély báltermi étkezőjének hosszú asztala ez, mégis adjuk meg a módját a dolgoknak. Türelmesen vágom fel az ételt, s miközben étkezni kezdünk, figyelem, ahogy enni kezd. Miközben próbál először udvariasan enni, kuncogva töltök bort mindkettőnk poharába, s ingatom a fejem.
    - Nyugodtan elengedheted magad. Előttem ne játszd a tiszta angyalosdit. Egyél, a testednek most ez a legfontosabb. - hátradőlők a székemben, s kezemben lötyögtetve a boros poharat szórakozottan nézem arcvonásait.
    - Nos, örülni örülök annak, hogy itt vagy hugicám. De őszintén szólva kíváncsi vagyok valamire. Oké, hogy valahol követted a földi dolgok folyásait. De sok minden változott. S nem biztos, hogy készen állnál a változásra. Biztos vagy benne, hogy beleakarod most vetni magad a békítési ügyeidbe?




    avatar
    Loraline Firestone

    Faj : Angyal
    Rang : Kerub - Uriel - A Teremtő az én Fényem
    Tartózkodási hely : Amerre küldenek
    Kor : 2002
    Foglalkozás : Béketeremtés

    Re: Park Plaza Hotel

    on Csüt. Jan. 28 2016, 19:12

    Malcolm & Lora
    Save me, brother


    -De akkor te is bejelentesz, ha valahol kerubi minőségemben tűnök föl -nevetek fel, hiszen ez csak testvéri élcelődés. Tudja nagyon jól, hogy nem fogok mellette szaladgálni, hogy mindenhol a nevét csipogjam, ahogy ő sem fog kísérgetni, hogy a rémesen hosszú titulus és attribútum listámat ismételgesse. Viszont jó dolog kicsit viccesre venni a figurát, és nem a hatalmas angyal szerepében tetszelegni. Megpróbálok ismét felállni, de csakis azért sikerül, mert elkap és addig megtart, míg magamtól is meg tudok állni. Ez után sem engedem el, nem bízom még annyira magamban és a testemben, hogy el merjem ereszteni. A karjába kapaszkodva indulok el vele a guruló kocsi után. Nem lepődöm meg, hogy a tárgyak maguktól mozognak, ilyesmire én is képes vagyok, csak nem szívesen használom. Mondhatnánk szerénységnek is, de inkább mondanám reflexnek, hogy halandók előtt nem használhatom erre az erőmet, ezért szinte egyáltalán nem használom. Leülni, már tudok magamtól is, de hálás vagyok a segítségéért. Egy pillanatig csak nézem az előttem tornyosuló ételhalmot,  és hálát adok érte mennyei Atyámnak. Nem mondom ki hangosan az imát, mert a bátyám előtt sosem szoktam, de azért nem tudok anélkül nekilátni, hogy ne mormogtam volna el legalább annyit magamban, hogy köszönöm. Illedelmesen kezdek enni, bátyám felszólítására viszont úgy kezdek szinte habzsolni, mint aki napok óta nem látott ehető ételt. Egy ilyen sérülés nagyon sok energiát ki tud venni belőlem, hiába lettem meggyógyítva és még a saját erőm is éppen a helyreállításon munkálkodik, a testemnek akkor is pótolnia kell a kiesett energiamennyiséget. Egy idő után észbekapok és végre elkezdem meg is rágni az ételt.
    -Még nem sikerült mindent megismernem, ami az elmúlt nyolcvan évben történt, de a múlt hónapban elég sok mindent megtanultam. Ettől függetlenül örülnék, ha tudnál segíteni. A feladatomat enélkül is tudom végezni, szóval, amint alkalmas lesz rá a testem, folytatni is fogom, amit elkezdtem. Hosszú életem során megtanultam gyorsan alkalmazkodni a körülményekhez.
    Zene: Angel | @ |Ruházat:Ezt viselem ma
    avatar
    Malcolm Redway

    Faj : Démon
    Rang : Háború démona
    Tartózkodási hely : Világ
    Kor : 2016
    Foglalkozás : Üzletember

    Re: Park Plaza Hotel

    on Pént. Jan. 29 2016, 23:19




    Loraline

    és ©

    Malcolm

    - Még sose tetszelegtem egy angyal komornyikjaként. - összenevetek vele, s ugyan nem lep meg a rám törő kellemes érzés nevetése hallatán, de rá kell döbbennem, hiányzott. Még én se sejtettem, hogy ennyire. Pedig az idő múlását sosem számítottam mérvadónak, őt viszont látva azonban be kell valljam magamnak, hogy az idő, attól még telik. Attól, mert engem nem érint meg, attól még ő is végzi a dolgát. Eszembe villan húgocskám arca, utolsó találkozásainkkor. Akkor nem derült így rajtam. Csalódást, keserűséget, bánatot hoztam neki, szenvedést. A világháborúk felemésztették az erejét, ráadásul nem hagyva néki nyugtot, Vietnámban is véghez vittem, amit akartam, végül ott is sikerült békülést hoznia. De mily áldozatokat követelt mindez tőle. Tudom, ez a kötelessége, s nem sajnálom érte, hisz mindezzel ő képes megbirkózni egyedül. Ám látva legyengüléseit, néha megkérdőjelezem ezt. Igaz, az angyalok testbe szokása nem egy könnyed dolog, hisz számtalan ilyennek voltam tanúja. De vajon hány és hány ily sebet fog még elviselni? Mindig meglep azonban, hogy a viszontlátás öröme mindkettőnk számára kölcsönös. Sosem szid le, sosem tart haragot velem szemben, pedig sokak közül ő lenne az igazán, aki lehordhatna. Mégsem teszi. Megbocsájt, mert erre teremtették. Békét hoz, még nekem is. S ugyanúgy sárba tiprom majd reményeit. Ugyanúgy kihasználom, s arcul vágom majd a magam valójával. Mert engem pedig erre teremtettek.
    Szavaira apró mosolygás a válaszom, s egy újabb szőlőszemet kezdek ropogtatni.
    - Segítek, hisz ismersz. Ameddig szükséges, utána oda mész, ahova szeretnél. Egyenlőre nincs állandó lakhelyem, a hotel tűnt eddig alkalmasnak, de ez még változhat. Mindenesetre míg fel nem erősödsz teljesen, itt elleszünk, utána keresünk valami kényelmesebbet.
    Ha befejezte az étkezést, ismét hozzá lépek, majd segítek felállni a székből. A terasz felé vezetem, majd a napsütötte székbe ismét leültetem. Néhány intésemre forró tea és kávé meg némi sütemény jelenik meg az asztalon, meg egy hamutál. Nekidőlök a tartóoszlop egyikének, majd rágyújtok. Mozdulatait figyelem, ahogy tölt magának az italok közül.




    avatar
    Loraline Firestone

    Faj : Angyal
    Rang : Kerub - Uriel - A Teremtő az én Fényem
    Tartózkodási hely : Amerre küldenek
    Kor : 2002
    Foglalkozás : Béketeremtés

    Re: Park Plaza Hotel

    on Kedd Feb. 02 2016, 20:01

    Malcolm & Lora
    Save me, brother


    -Én meg még nem voltam démon titkárnője -nevetek vele együtt. Persze most tudok vele kacagni, de ez nincs mindig így. Amikor éppen viszálykodás üti fel a fejét a világban, túlságosan le vagyok foglalva, mint lélekben, mint testben, hogy legyen kedvem nevetni. Sokszor lemerülök egy-egy Földi látogatásom végére és muszáj visszatérnem a mennybe, nem csak azért, hogy elvégezzem ott is a kötelességeimet, hanem hogy egy kicsit távol kerülhessek a bátyámtól. Hiába szeretem, nem tudom a lényének hatását a lelkemre hosszú távon kiküszöbölni, kénytelen vagyok hazamenni előle. Így viszont boldogan térhetek vissza hozzá, amikor ismét a halandók világába érkezem. És mindezt ő is tudja. De nem hibáztatom érte, ő ilyen és kész, én így szeretem. Nem mondom, tudnék néha örülni, ha hagyna nekem egy kis nyugtot, de mindent nem lehet még egy kerubnak sem, nem igaz? Csak egyszer legyen béke egy teljes kontinensen. Világbékéről már régen nem álmodozom.
    Nem is vettem észre, mennyire éhes lettem ettől a kis incidenstől, úgy kezdek enni, mintha el akarnák venni előlem. Hamar eltűntetem az előttem levő ételhalmazt, pedig nem szoktam amúgy sokat enni, főleg, hogy az időm felében azzal vagyok elfoglalva, hogy másokat etessek. Vagy lelki értelemben, vagy szó szerint.
    -Köszönöm, sokat segítesz -mosolygok rá. Sikerült volna egyedül is megoldanom, de így lényegesen egyszerűbb, mint kitalálni valami hazugságot, bevetni egy kis angyalmágiát és halandókat megkérni, hogy segítsenek. Persze jól tudom adni az embert, de így mégiscsak jobban örülök, hogy vele lehetek. Segít fölállni és kisegít a teraszra. Mosolyogva lehunyt szemmel fordítom arcomat a nap felé. Úgy iszom magamba a fényét, mintha nem láttam volna nagyon régóta. Mindenféle fénnyel kapcsolatos dolog is hozzám tartozik, mint ahogyan a Béke, de közel sem annyira meghatározóan.
    -Nem vagyok hajasbaba, hogy csak úgy mozgass, remélem tudod -közlöm vele, persze csak miután leültetett -Magamtól is tudok most már járni -vigyorgok bele a fénybe még mindig csukott szemmel. Kis idő múlva a bátyámra pillantok.
    -Meg sem merem kérdezni, miben sántikálsz mostanság. Biztosan valami nagy, ha már Párizsban is robbantasz -Fél kézzel elveszek egy bögre teát, a másikkal a sebem helyé fölé simítom a tenyerem. Sokat dolgoztam az Európai Unió létrejöttén, nem csak azért, hogy gazdasági szövetséget alkossanak, hanem, hogy minél tovább meg tudják őrizni a Világháborúk után nagy nehezen kivívott békét. Nem szeretném, hogy a munkám kárba vesszen a terroristái miatt.
    Zene: Angel | @ |Ruházat:Ezt viselem ma
    avatar
    Malcolm Redway

    Faj : Démon
    Rang : Háború démona
    Tartózkodási hely : Világ
    Kor : 2016
    Foglalkozás : Üzletember

    Re: Park Plaza Hotel

    on Szomb. Feb. 20 2016, 22:46




    Loraline

    és ©

    Malcolm

    - Talán mindkettőnk számára itt volna az idő, hogy kipróbáljuk ezt a lehetőséget is? Eltudnál képzelni engem Angyali seregek élén? - kérdezem, miközben lépkedünk a terasz felé. Mikor végre kinn vagyunk, s ő kényelembe helyezi magát, kecses füstkarikát fújva tekintek napon sütkérező vonalaira.
    - Még ha a legmocskosabb praktikáidat is veszem, melyeket bevetettél ellenem a győzelmek érdekében, te sosem vetkőzöd majd le azt az ártatlanságot, mely ragyog benned. Azt a reményt, melynek képével kecsegteted a halandók lelkét. - mosolygok, s közben tekintetem elnéz a város kép felé.
    - Segítség? Csak nem akarok innen beordibálni a szobába, ha már beszélgetünk. - mikor a hajasbaba hasonlatot hozza, önkéntelenül is felkacagok. - Hugicám, akkor hát "Kelj fel és járj!" - s közben színpadias mozdulattal, kinyújtom felé karom, s lassanként a levegőbe emelem azt, minek hatására az asztalon lévő tárgyak a levegőbe emelkednek, lassan körbelibbennek körülötte, majd ha tettek egy kört, visszalibbenek a helyükre az asztalon.
    - Pontosan tudod, milyen az, ha én mozgatok valakit. - újabb slukkot szívok a cigarettából, s közben felülök a terasz korlátjára. Alattam jó pár emelet, de ez koránt sem izgat. Pár pillanatig csendben pöfékelek, míg Lora napozik, s közben hallgatom a város zaját. Újat ígér, újat rejt a régi mocsok mélyén. Szeretem ezért ezt a várost. Itt még egy magamfajta is, csak spekulálhat, hogy vagy megtalálja, vagy bebukja a terveit.
    Mikor magamon érzem az angyal tekintetét, felé fordítom szemeim. A gondolatmenetére kissé félrebillentem a fejem, majd könnyed mozdulattal pöccintem a csikket a városra.
    - A párizsi merényletek az "általános" bizniszhez tartoznak. Nem először lát ilyesmit a világ. Csak felfújta a média. Persze, te nem tudhatsz róla, de pl., ha az embereknek azt mondom, Bejrút, Ankara, Tunisz, csak hogy néhányat mondjak... Fogalmuk sincs róla, pedig ugyanilyen merényletek történtek. Ugyanabban az évben, néhány hónappal előbb, esetleg később, mint Párizs. Áh... - legyintek, ám közben mosoly játszik arcomon - A Világ e téren változatlan, drága testvérkém. Én teszem a dolgomat, ahogy te is csak tenni fogod.
    Huncut mosollyal nézek rá, a szél kissé belekap a raszta tincsekbe.
    - Drága Béke... - tűnődve, azzal a korántsem az őszinte boldogságot sugárzó mosollyal mérem végig vonalait. Érzem a kezdet érzetének fagyos bizsergését a gerincvelőm mélyén.




    avatar
    Loraline Firestone

    Faj : Angyal
    Rang : Kerub - Uriel - A Teremtő az én Fényem
    Tartózkodási hely : Amerre küldenek
    Kor : 2002
    Foglalkozás : Béketeremtés

    Re: Park Plaza Hotel

    on Vas. Május 01 2016, 01:43

    Malcolm & Lora
    Save me, brother


    -Téged bármilyen sereg élén el tudlak képzelni. Az már másik kérdés, hogy fivéreim és nővéreim engedelmeskednének-e neked -mosolygok, ahogy iszom magamba az éltető nap sugarait. Hiányzott már az igazi napfény, ahogyan a halandók világában lehet megtapasztalni. A Mennyben más az egész, de általában öt perc időm sincs, hogy megállhassak élvezni valamit.
    -Ezért vagyok én angyal, kedves bátyám. És te pedig démon, hogy az én kedvességemet ellensúlyozd -adok neki igazat, mert ez így van. Ha akarnék, se tudnék a korábbi példáknál sokkal kegyetlenebb lenni az emberek irányába. Persze ez nem jelenti, hogy például démonokat ne tudnék akár megkínozni, de erre szinte sosem került még sor. Elég volt, ha megöltem őket és kész. Az angyalok között is vannak könyörtelen gyilkosok, akik nem csak a démonokat küldik vissza a saját dimenziójukba, hanem a tőlük származó féllényeket is lelkiismeret nélkül gyilkolják. Az ilyeneket még a saját seregemben is különösen óvatosan kezelem és ha lehet elkerülöm. Ki tudja, mire képes az illető, ha egy angyaltársa idegesíti föl.
    -Én a gyógyításra gondoltam. Nem lettél volna köteles -pillantok fel rá. Általában nem kérek tőle semmit, és nem is várom el, hogy segítsen, általában mégis segít. Talán mert tudja, cserébe sok szenvedésben van részem miatta. A kis trükkre szélesen mosolyogva állok fel és fordulok körbe a lebegő edények alkotta kör közepén, majd szépen visszatelepszem és magamban kuncogok. Nem tudom letagadni magamban a gyermekiességet és ritka pillanatokban meg is mutatom.
    -Tudom -Nem egy emberrel találkoztam, akit közvetlenül fertőzött meg az energiája, nem csak valamelyik egyezsége miatt cselekedett úgy, ahogy. Volt, ahol meg tudtam törni a befolyást, volt, ahol nem. Volt, ahol sikerült a halandó számára előnyösebb megállapodást kötnöm, és azzal megakadályozni a további vérontást.
    -De igen, tudok róla. Elvétve, az igaz, de szólnak hírek az ottani bombázásokról is. Szerintem csak fel akartad hívni a figyelmet, hogy ismét valami nagyot tervezel, csak most nem az Unió területén. De szépen lassan oda is beszivárogtatod a menekültekkel érkező katonáiddal. Igazam van? -Ismerem már annyira, hogy felismerem a gondolkodási stílusát, és miket szeret mindig meglépni. Persze mindig tud meglepetést is okozni, mint például a párizsi eset. Amióta lezárult a második Világháború, nem fenyegette különösebben Európát, most mégis ott történt sok áldozatot követelő támadás.
    Arcára pillantok és végigfut a hátamon a hideg. Ezt a kifejezést akkor szoktam látni, ha valami új és még nagyobb készülődik a mélyben az ő közreműködésével.
    Zene: Angel | @ |Ruházat:Ezt viselem ma


    //Szerintem zárhatunk is, köszönöm a játékot tarol
    avatar
    Loraline Firestone

    Faj : Angyal
    Rang : Kerub - Uriel - A Teremtő az én Fényem
    Tartózkodási hely : Amerre küldenek
    Kor : 2002
    Foglalkozás : Béketeremtés

    Re: Park Plaza Hotel

    on Szomb. Nov. 26 2016, 19:42



    Malcolm & Lora
    Lassan egy éve teljesítem a szolgálatomat ismét a halandók között, és azóta sem hagytam el a bátyám lakhelyét. Jó nekem így, hiszen mellette lehetek és láthatom őt nap mint nap, találkozhatok vele és élvezhetem a társaságát. Tudom, hogy idővel kénytelen leszek elköltözni, mert a kisugárzása, a folytonos befolyása a lelkemre túl sok lesz, hogy elviseljem, de ez még egy kicsit odébb van. Most még nagyon is jól érzem magam, így könnyű léptekkel, finom mosollyal az arcomon lépcsőzöm föl a testvérem lakásába. Valahogy nem szeretem a liftet, akkor már inkább a lépcsőt használom, akármennyire magasan van. Legalább van közben időm gondolkozni, vagy éppen olvasni, mint most is teszem. Találtam egy nagyon ritka első kiadást egy írótól, akit én nagyon kedvelek, de a közvélemény nem igazán ismeri. Vásároltam még néhány dolgot, azokat egy zacskóban hozom magammal. Van közte nassolni való, még néhány könyv, mindenféle témában, meg egy-két okkult tárgy, amit jobbnak láttam nem otthagyni tudatlan halandók birtokában. Azokkal majd később foglalkozom, önmagukban ártalmatlanok, de bizonyos kezekben viszonylag nagy dolgokat lehet velük véghez vinni, mint szellemidézés és hasonlók. A bátyámnak nincsenek ilyesmikre szüksége, mivel a maga ereje is sokkal nagyobb ennél, ezért haza merem vinni őket. Kinyitom az ajtót magam előtt, majd kicsit lendületesebben vágom be a sarkammal, mint szerettem volna.
    -Szia, megjöttem! -szólok be a szobába, ahol érzem Háború jelenlétét. Lerúgom a cipőmet és csak azután megyek be hozzá.
    avatar
    Malcolm Redway

    Faj : Démon
    Rang : Háború démona
    Tartózkodási hely : Világ
    Kor : 2016
    Foglalkozás : Üzletember

    Re: Park Plaza Hotel

    on Szomb. Nov. 26 2016, 23:40




    Loraline

    és ©

    Malcolm

    Időrend Lucius és Mikhal meglátogatása előtt pár nappal

    Az íróasztalomnak támaszkodom. A jegyzeteimbe mélyedek. Régi korok, emlékek jegyzeteibe, mondhatnánk napló bejegyzések, bár erős túlzás volna. Inkább azon gondolatok, jellemleírások egy démon szárnytollából, amelyek segítenek későbbi szimfóniáinak megírásában. Belekortyolok a whiskeybe. Az egyik nagyon régi pergament olvasgatom. Elfeledett, ősi nyelven írtam még. Az emberi lélek rejtélyeiről elmélkedem, amely téma most is elkalandoztat. A halandók lelke, kik áldozatok, vagy épp győztesek. Hisz valójában ők döntenek rólunk és nem fordítva. Megmosolyogtat a tény, hogy ahhoz képest, mennyire fiatalnak számítottam akkoriban még, erre elég hamar rájöttem. Újból az italba kortyolok, s hagyom, hogy a korty kicsit tovább égesse a nyelvem. Ízlelem, értékelem a pillanat adta alkoholos mámort. Igaz, eltűntem néhány hétre mostanában, de ahhoz képest hamar meg is fordultam, aminek igazán örültem. De mintha el se mentem volna, Béke és minden egyéb más sem változott. Egyenlőre... Elmosolyodom. Aurám gomolygó, nehézkes csápként terül szét körülöttem, hagyom egy csöppet nyitottabban a csatornáimat áramolni. Vésztjósló, félelmet keltő, ugyanakkor... hogy is mondták a halandók? Megnyugtató? Hmm... Leteszem az asztalomra a pergament. Ismét belekortyolok a poharamba, majd szórakozottan veszek elő egy másik lapot a rendbe szedett sokaság közül. Ez már sokkal újabb kiadású lap, talán pár évtizedes lehet. Ahogy megemelem arcom elé, a mosoly hirtelen fagy arcomra. Nem sorok olvashatók rajta, hanem egy rajz ékeskedik a lapon. Két nő öleli egymást, az egyik Béke, a másik pedig... Mintha ledermedne minden a helyiségben, energiám nehézkesen kezdi magába süppeszteni a hely élettel telítődő energiáit. Mintha mindent magammal akarnék rántani a mélybe. Mintha mindent egy egyszerű mozdulattal megfullaszthatnék. Koppanó hangra leszek figyelmes, majd hugocskám hangja zavar fel az emlékek viharából. Energiáim úgy húzódnak vissza a normális kerékvágásba, mintha mi sem történt volna, az azonban kissé bosszant, hogy egy ilyen ostoba skicc miatt megnövekvő indulatom miatt nem éreztem meg előbb a jelenlétét. Persze, elrejtőzik ő is, de ez a részemről... felelőtlenség. Összegyűröm a lapot, majd a kandalló korommal teli fái közé hajítom, ahol bele is vegyül a szén és famaradék közé. A whiskey maradékát kiiszom a poharamból, s kissé magam elé bambulok. Sóhajtok, megvakarom a tarkóm, majd ellököm magam az asztaltól, s elindulok ki a dolgozószoba félhomályából, de még mielőtt egyáltalán az ajtóhoz érnék, hugicám benyit, s szinte a karomba esik. Széles mosoly kerül fel arcomra, és önkéntelenül is szorosan karjaimba zárom. Sejtem, már megint vásárolni volt, de ez az ő dolga, néha még engem is fejbe vág néhány olyan vásárolt holmival, amiről úgy gondolja, engem is érdekelhet. Meg míg én az alkoholos italokat értékelem, ő az édességek kipróbálásának hódol.
    Elengedem, s mint mindig, mosolyogva mérem végig alakját. Lenyűgöz sokszor a maga bájával, azzal, mennyire képes "emberi" lenni. Kevés angyal képes erre, de ennek persze az árnyoldalai is megvannak. Hisz az angyalok, bár szeretik és ragaszkodnak az emberekhez, ők mégis hátat fordítanak angyali segítőiknek. És mégis megbocsátást nyernek. Olyanok, akárcsak én. Számtalanszor mérem össze Békével a hatalmam, mégis mindannyiszor kikötünk egymás társaságában.
    - Hogy telt a napod? - kérdezem, ahogy ellépek tőle, majd előveszek egy újabb poharat, s megtöltöm egy édesebb fajta borral, melyet kedvel. Ha elfogadja a poharat, csak intek üljön le az egyik fotelbe, addig pedig a szoba redőnyét jobban felhúzom, hogy némi fény áramoljon be, majd hallgatva szavait, összerendezem a jegyzeteket az asztalomon.


    [/color]







    Nem veszitek észre, hogy az "emberségünk" egy "isteni" ajándék.
    Egyedül sírsz mellettem, s kérdezel valamit: Miért éltél eddig? Készen állsz a válaszra?
    A válasz: a semmiért, s ezt látod most is.
    avatar
    Loraline Firestone

    Faj : Angyal
    Rang : Kerub - Uriel - A Teremtő az én Fényem
    Tartózkodási hely : Amerre küldenek
    Kor : 2002
    Foglalkozás : Béketeremtés

    Re: Park Plaza Hotel

    on Vas. Nov. 27 2016, 00:36



    Malcolm & Lora
    Szinte berobbanok a lakosztályba, amibe azóta rendesen berendezkedtem, és az éppen aktuális otthonomnak nevezek. Persze az igazi otthonom a Mennyek, de valahogy sosem éreztem ott igazán otthon magam, míg a bátyám mellett mindig. Hiába van rám olyan hatással, ami, én mégis jobban érzem magam a közelében, mint valódi fivéreim között. Rögtön ki is szélesedik a mosolyom, amint belépek és megérzem, hogy itt van. Hiányoltam, amíg távol volt, ezért is örülök, hogy itt találom. De a hirtelen változás az energiáiban nem kerüli el a figyelmem, ahogyan az sem, hogy az imént mintha még dühös lett volna. Régen tapasztaltam utoljára, hogy bármire is így reagált volna, akkor sem, ha valami nagy tervének véghezvitelében akadályoztam meg, vagy valaki más tett neki keresztbe. Nem sokan képesek belőle ezt a reakciót kiváltani belőle.
    Nem számítok rá az ajtóban, ezért majdnem fel is borulok benne, de szerencsére megtart és ahogy átölel, én is visszaölelek, a kezemben még mindig a zacskóval. Amikor eltávolodik tőlem, ellépek mellette és tudom, megint végignéz rajtam. Nem is értem, mit lehet annyit nézegetni a testemen, az nem is igazán érdekes bennem. Leteszem a zacskót az asztalra a sok papírja mellé, és futólag rájuk pillantok. Ismerem ezeket, hiszen nem egyen én is szerepelek, és én magam is tartok hasonlókat. Igaz, ezek nem naplók, de hasonló funkciót töltenek be mindkettőnknél, ő is ismeri az enyém tartalmát. Nem tulajdonítanék neki különösebb jelentőséget, de a korábbi energiaváltozással együtt már adhat okot a gyanúra.
    -Jól, képzeld megtaláltam egy első kiadását annak az írónak, amit mondtam korábban. És vettem édességet, nagyon finom, vegyél majd belőle. Meg találtam néhány érdekes okkult dolgot -mutatok a szatyor tartalmára, amit az asztalon hagytam, ahogy letelepszem az elfogadott borral keresztbe a fotelban. A lábamat lógázva figyelem, ahogy egy kis fényt enged be, arcomat odafordítom és magamba szívom a melegét. Iszom a borból, úgy pillantok fel a bátyámra.
    -És veled mi történt? Éreztem az előbb a változást az energiáidban -Jobbnak látom ebben egyenesnek lenni, de ha olyan dologról van szó, akkor úgyis elmondja. Vagy ha nem, hát nem.
    avatar
    Malcolm Redway

    Faj : Démon
    Rang : Háború démona
    Tartózkodási hely : Világ
    Kor : 2016
    Foglalkozás : Üzletember

    Re: Park Plaza Hotel

    on Vas. Nov. 27 2016, 14:23




    Loraline

    és ©

    Malcolm

    Tudom, sokszor értetlenkedik azon, milyen sokszor megnézem testét, de persze nem csak a vonalakat nézem. Számomra olyan, akár egy festmény. Melyet az értő szem elgondol, más tájakra repíti, s mögé lát, a festő bőrébe bújva látja meg mindazt, mit az alkotó gondolt, miközben készítette művét. Tudom, micsoda csodát rejt el e test. Voltak idők, mikor e csodát magaménak akartam volna tudni, de akkor még nagyon fiatal voltam. Felelőtlen és hirtelen cselekedtem. És akkoriban még nem voltam teljesen tisztában azzal, hogy Béke mennyire képes ragaszkodni hozzám, akárcsak én hozzá. Nem csak természetünkből fakadóan, nem csak a Teremtés adta kötelességünkből. A magunk akarata miatt is. Ezen apró felismerések mind-mind segítették mai gondolkodásom, türelmem, jellemem. Persze, az az ifjú titán most is bennem táplálja azt a lángot, mely engem azzá tesz, ami vagyok. A különbség csak az, hogy türelemmel és okosan terítem és rendezem a sakktáblát.
    Csak mosolygok azon, miket hozott ismét. Bár tény, néha elég érdekes dolgokat képes összeszedni. Pláne, ha okkult holmiról van szó. A papírokat egy stócba rakom, majd egy vastag, sárkánycsattal lezárt könyvkötésbe helyezem őket. Csak ezután pillantok a szatyorra, majd kiveszem a csokoládét, a könyvek egy részét, majd ismét belepillantok a szatyor rejtekébe. Kisebb mágia pulzálást érzek felőlük, de különösebben nem keltik fel az érdeklődésem. Bár abban igazat adok, néha egy-egy démon, vagy kárhozott lélek könnyedén kihasználja ezen tárgyak hasznosságát. Ha egy ostoba, hozzá nem értő ember a véletlen folytán idéz meg egy ilyen lényt, az könnyedén a tárgyba költözik és utána már csak egy lépés választja el attól, hogy a ház összes lakóját magáévá tudja. A horror filmek szellem storyját ma már könnyedén nézi végig mindenki, mert kétkedők és brutálisan megedzettek a mai emberi lelkek. De azt is hozzáteszem, ha bármelyikőjüket megszállná, vagy csak kísérteni kezdené egy katonám, vagy akár a soraink közül a leggyengébb succubus is, azonnal térdre rogynak.
    - Köszönöm. - mosolygok, ahogy a csokoládéból kínál, s egy bonbont ki is veszek a dobozból. A könyvek felé fordítom pillantásom, s egyiket kézbe is veszem. Végigsimítok a fedelén, de mielőtt felnyitnám, hogy az író köszönetnyilvánításába beleolvassak, húgocskám kérdése hangzik el. Megállok a mozdulatban, higgadt maradok, elvégre számítottam is erre, nem fogja figyelmen kívül hagyni ezt a változást. Csupán ismételten az jut eszembe, hogy mennyire furcsa fintora ez a létnek. Semmi, ma már különösebben nem tud megrengetni, haragot gyújtani a szívemben, se az ifjak türelmetlensége, szemtelensége, se a lenéző angyali természet, sem a tehetetlenség, még az se izgat különösebben ha egy-egy tervem dugába dől. De egy egyszerű kép, egy rajzceruzával alkotott szösszenet kifordít egy pillantásnyi időre önmagamból. Indulatot, és hirtelen haragot szül.
    Gondolkodva pillantok Lora arcára, azt fontolgatva, megosszam-e vele a gondolataimat. Ki mással, ha nem vele? Hiszen ő és Szerelem, hajdanán nagyon kedves barátnők voltak. Még mielőtt én megismertem volna Szerelmet, már akkor közösen alkottak és helyeztek megnyugvást az emberek szívébe. Persze... a vadság az Békére nem, míg Szerelemre annál inkább jellemző volt. Soha, magamtól nem hoztam szóba ezt a témát húgom előtt, sőt, a lehető legdurvább módszerekkel akartam kikerülni ezen téma megbeszélését, mármint azt, hogy Szerelem és Háború és Miért mentetek szét?, és Miért nem hagyod kibeszélni?. Tudom jól, hogy mindig segítő kezet próbált nyújtani, de hiába barátnők, soha nem beszélgettem vele erről. Nem tartozom magyarázattal senkinek, még akkor sem, ha csupán jó szándék vezérli. Minden másról beszélhetünk, de... erről? Még magam előtt is túl sok a kérdés.
    - Emlékszel az '56-os forradalomra? - visszakérdezek, közben a whiskeys poharamat újra töltöm, azután a csatos jegyzeteket az egyik polcra helyezem. Ahogy elfordulok a könyvtől, mintha a többi könyv magába inná. Leülök a Lora melletti fotel karfájára, s meglötyögtetem az italt. Tudom, hogy emlékszik rá, miért ne emlékezne. Szabadság, szerelem, a nép akarata szent... Sokat sétáltunk akkoriban együtt a magyar pesti utcák tömegei közt. Csakhogy valaki más is járt ott akkor, ezért készült el az a kép, ami most a kandallóban csak arra vár, hogy begyújtsak vele. Ráadásul azt a képet még Béke adta nekem, Szerelem levelével, amit húgom szeme láttára égettem porrá, el se olvasva a sorokat. Csupán a rajz maradt meg. Az is csak eddig.
    - Csak eszembe jutott valaki róla és, kissé elkapott az emlékek vihara. Ennyi. - vállat vonok, majd a whiskeybe kortyolok. Nem szeretném bő lére ereszteni ezt a témát.









    Nem veszitek észre, hogy az "emberségünk" egy "isteni" ajándék.
    Egyedül sírsz mellettem, s kérdezel valamit: Miért éltél eddig? Készen állsz a válaszra?
    A válasz: a semmiért, s ezt látod most is.
    avatar
    Loraline Firestone

    Faj : Angyal
    Rang : Kerub - Uriel - A Teremtő az én Fényem
    Tartózkodási hely : Amerre küldenek
    Kor : 2002
    Foglalkozás : Béketeremtés

    Re: Park Plaza Hotel

    on Vas. Nov. 27 2016, 17:52



    Malcolm & Lora
    Figyelem, ahogy pakolászik az asztalon, először a jegyzeteit rendezi el és teszi a helyére, majd a hozott tárgyak között kotorászik. Az okkult cuccok nem érdeklik, ahogy gondoltam, nem annyira erős, mint ahogy el akarta nekem adni az utcai árus, de annál mégiscsak több a hatalma, mint azt gondolta. Majd ha megtisztítottam a démoni energiáktól, tovább hagyományozom egy kedves ismerősömnek. Minden korszakom alatt, amíg az emberek között járok, keresek olyan személyeket a halandók soraiban, akik ismerik a felszín alatt kavargó energiák és más dimenziók lényeinek világát. Ők és a leszármazottaik szoktak a segítségem lenni, ha ilyesmiről van szó, akár beszerezni kell valamit, akár eltűntetni, mint most is. Az ő kezükben akár még hasznot is hajthat, nem csak nyomorúságot és démoni behatást hozhat.
    A boromat kortyalgatva élvezem a gyenge napfény melegét, összegyűjtve és magamba olvasztva a halvány energiát. Ízlelgetem a szobában kavargó energiákat, próbálom kitalálni, mire is gondol Háború. Mert az a valami nagy hatással volt rá, mert most még az említésére is ledermed. Nem sok olyan dologról tudok, amire így reagálna. Egy pillanatra átfut az agyamon a gondolat, hogy most dühös lesz rám, de a világháborúk óta nem dühöngött, tehát elvileg nem lesz gond. Sejtem, mi, vagyis inkább ki lehet a dolog mögött, mert szinte mindig csakis arra az egy személyre szokott ilyen hevesen reagálni, még ha csak említés szinten is jelenik meg az illető. Aki nekem nagyon hiányzik, de megértem, hogy miért nem láthatom, találkozhatok most vele. Legalábbis azt hiszem, hogy értem, mert azóta sem tudom, mi történt közöttük, és nem kaptam választ a kérdéseimre, akárhogy is próbáltam. A bátyám kérésére pedig nem firtattam tovább a dolgot, hiába akartam segíteni. Nem mindig tudok segíteni és ezt nagy nehezen elfogadtam.
    -Persze. Kevés alkalmak egyike, amikor nem akartalak megállítani -Akkor még én is megadtam neki az igazat, hogy erre a forradalomra az embereknek szüksége van. Nem akadályoztam, nem szóltam bele, nem bujtottam senkit a forradalom ellen. Egyetlen kérésem volt, hogy a haldoklóknak békét nyújthassak az utolsó pillanataikban és ezt meg is kaptam. A természetem ellen szólt, hogy nem avatkoztam közbe, a haldoklók és sebesültek is sok munkát adtak. Hogyan is felejthetném el? De nem csak mi ketten voltunk ott. Velünk volt Szerelem is, ők ketten szították fel az emberek szívében a forradalom hangulatát.
    -Tudod jól, hogy ennyiből rájöttem, kiről van szó. Akkor hárman voltunk és ha nem tévedek, a társunk váltotta ki ezt belőled -Nem kérdezek semmit, nem mutatok rá, hogy nekem milyen érzéseim vannak a dologgal kapcsolatban, mert tartok tőle, hogy megint haragra gerjed. Pedig Szerelem nekem is hiányzik, szerettem őt, amíg még velünk volt. Felállok és közelebb lépek hozzá, ha akarja, elfogadhatja az aurám segítségét, még az ő lelkének is megnyugvást hozhat.
    avatar
    Malcolm Redway

    Faj : Démon
    Rang : Háború démona
    Tartózkodási hely : Világ
    Kor : 2016
    Foglalkozás : Üzletember

    Re: Park Plaza Hotel

    on Vas. Nov. 27 2016, 20:13




    Loraline

    és ©

    Malcolm

    Csendben nézem a poharam tartalmát, majd mély levegőt veszek. Előhúzok a zsebemből egy doboz finomabb fajta cigarettát. Könnyed mozdulattal gyújtok rá. A dohány és az alkohol ízei keverednek a számban. Csettintek a nyelvemmel egy aprót. 1956... Bár nem az első, hogy együtt dolgoztam Békével, az első olyan alkalom volt, mikor nem kételkedett az igazamban. Hogy itt, csak én segíthetek. Közösen dolgoztunk, hallgattuk egymás dallamait az emberi lelkek húrjain megpendülni. És ott volt Szerelem is. A Világháborúk óta ott találkoztam vele újra először. Nem váltottunk szót, nem beszéltünk, de együtt dolgoztunk. Nem voltam kíváncsi a magyarázatokra, nem voltam kíváncsi az indokokra, az üres szavakra. De hagytam, had legyen a közelemben ő is, akár Béke. Aztán elváltak útjaink és ennyi. Miért, kell több? Nem elég? Nekem nem kell több. Bőven elég. De te Béke? És ennél a gondolatnál pillantok fel húgom arcára, aki közelebb lép, s aurája óvón fonódik aurám csápjaiba. Nem szeretem, mikor vigaszt akar nyújtani, nem vagyok az a fajta, aki ilyesmire szorul. Kezemmel könnyeden fogok rá derekára, majd az ölembe húzom. Elmosolyodom. Homlokára finom csókot adok, majd ismét beleszívok a cigarettába.
    - Ennyire vérmesen komolyan venni ezt a dolgot nem szükséges. Nem múltam el, ne aggódj.
    Nem akarom a múltat felhánytorgatni, azt, hogy Szerelemmel való elválásom volt az egyik momentum, mely hozzásegített ahhoz, hogy megírjam a Világháborúk dallamait. Nem akarom ezt megtárgyalni, de valami szöget üt a fejemben. Béke nem oly rég van ismét a halandók közt, talán... találkoztak azóta, csak nem mesélte.
    - Összefutottatok azóta? - kérdezem meg váratlanul. Sosem kérdeztem rá erre, de most valamiért szükségét érzem. Hmmm... Miért? Fogalmam sincs.
    Belekortyolok a whiskybe.
    - Amúgy, van egy kis bejelenteni valóm. A fiam hozzánk költözik. - mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy nekem fiam van, az meg a másik legtermészetesebb, hogy ide jön. Széles lesz a mosolyom.
    Persze ezzel a témával kapcsolatban már annál inkább több megbeszélnivalónk lesz.









    Nem veszitek észre, hogy az "emberségünk" egy "isteni" ajándék.
    Egyedül sírsz mellettem, s kérdezel valamit: Miért éltél eddig? Készen állsz a válaszra?
    A válasz: a semmiért, s ezt látod most is.
    avatar
    Loraline Firestone

    Faj : Angyal
    Rang : Kerub - Uriel - A Teremtő az én Fényem
    Tartózkodási hely : Amerre küldenek
    Kor : 2002
    Foglalkozás : Béketeremtés

    Re: Park Plaza Hotel

    on Szomb. Dec. 03 2016, 16:29



    Malcolm & Lora
    Tudom, hogy Szerelem egy érzékeny pont számára, még akkor is, ha nem mondja ki. Valami olyat mozgatott meg benne, ami Szerelem, amit még nekem sem sikerült, és amikor elváltak útjaik, az a dolog megszakadt Háborúban. Borzalmas volt látni is, mert tudtam, legalábbis részben, hogy mi zajlik a bátyám lelkében. Ennek ellenére mégis meglepett, amikor kirobbantotta az első világháborút, és nem állt meg, a második is megtörtént. Annyira lefoglalt a csatározásokkal, hogy el is feledkeztem Szerelemről, csak most jutott eszembe megint, hogy felhoztam. Talán megint köze van valamihez? Ahogy közelebb lépek és az ölébe húz, érzem, hogy nem kér a segítségemből. Aprót sóhajtva húzom vissza az aurám a helyére, nem erőszakoskodva tovább. A kérdésre felkapom a fejem, nem számítottam rá.
    -Nem mondanám találkozásnak -válaszolok lassan, tartva némileg attól, hogy megharagszik -Láttam messziről, felismertem és igyekeztem felé, de észrevett és eltűnt. Azt hiszem engem is kerül -Kis szomorúság keveredik a hangomba és az energiáimba, hiszen szeretem Szerelmet, barátnők voltunk és hiányzik, de azt is megértem, miért nem akar velem lenni. Ahol én vagyok, ott elkerülhetetlenül a Háború is megjelenik, és ők ketten még csak egy államban sem akarnak lenni. Átnyúlok az asztalra, hogy kivegyek egy darab csokoládét a dobozból, be is kapom, de majdnem félrenyelem a következő bejelentésre.
    -Mi? -nyögöm ki, mielőtt elkezdek köhögni. Alig fél perc múlva már minden rendben, de válaszokat követelve pislogok fel Malcolmra. -Milyen fiad? Tudtommal, ha valakivel együtt töltöd az éjszakát szoktál arra figyelni, hogy utód ne szülessen belőle. És miért költözik ide? Nem lenne jobb az anyjával, mint két magas rangú másik dimenzióból származó lénnyel? -teszem fel a hirtelen megfogalmazódott rengeteg kérdésemet.

    Re: Park Plaza Hotel

    on Vas. Jan. 15 2017, 21:22


      Pontos idő: Szomb. Okt. 21 2017, 21:18