Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Üzenőfal képei
by David Armanaugh Today at 18:01

» Long Island villa
by Raul Dessauge Yesterday at 23:39

» Pince
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 21:55

» Jazz lakása
by Marcus Van Beest Yesterday at 10:58

» Kórház
by Nathaniel Montgomery Szer. Okt. 17 2018, 21:35

» Folyosók
by Connor Shayeh Szer. Okt. 17 2018, 19:08

» Emerlad Wrímans
by Admin Kedd Okt. 16 2018, 22:28

» Barclays Center
by Theodore Miles Montgomery Kedd Okt. 16 2018, 21:13

» Cox professzor irodája
by Thomas Montgomery Kedd Okt. 16 2018, 14:11

» Avatarfoglaló
by Emerald Wrímans Hétf. Okt. 15 2018, 21:43

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Shake Shack

    Share

    Shake Shack

    on Vas. Okt. 04 2015, 23:05





    avatar
    Alan Bret

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Nincs
    Rang : Kóbor
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 152
    Foglalkozás : mesterlövész, fegyverkészítő

    Re: Shake Shack

    on Vas. Nov. 20 2016, 16:56


    To Garrett Seabrooke    



    Faszom...jól kezdem ezt az egész rohadt pillanatot. Semmi kedvem ehhez, de ha itt akarok maradni New Yorkban, valahova be kell csapódni. Minél kisebb falka annál boldogabb az életem. Érdekes lesz be társulni hozzájuk, hiszen nem éltem még soha másokkal. Vagyis legfeljebb egy valaki mellett. Falkában soha. Nem mintha akartam volna élni benne. Mindig is jó volt egy magamban, és inkább tova szálltam a szagot fogtak rólam de most. Itt megyek az utcán abba a semmit érő kajáldába és reménykedem valakivel össze futok aki tartozik hozzájuk. A szagokból, az energiákból arra következtetek, erre fele sokszor közlekednek és megállnak, így itt fogok dekkolni, úgy döntöttem. Bret, most nem szabad elszúrnod, legyél rendes, és kevésbé barom arcú mint ahogy szoktál...Persze tudom magamról, hogy olyan lesz a bemutatkozásom, hogy lehet fél lábbal fogok megmenekülni. Nah. Ügyesnek kell lennem. Eddig mindent túl éltem, nehogy most itt akadjak meg. Menni fog ez is tudom jól! Meggyőző képességem olyan mint a...a...na mindegy csak haladjunk. Lassan sétálok az utcán, megigazítva a dzsekimet és felemelve a fejemet ameddig tudok fej forgatás nélkül nézek körbe, rejtve próbálok maradni addig amíg nem vagyok biztos benne, hogy jó farkas felé fordulok. Szusszanok és megvakarom a tarkómat ahogy számolom a lépteimet...a saroktól kezdve csinálom, így még csak 30 lépést tettem meg. Úgy érzem magam mint amikor kimásztam az árokból, és mielőtt bárki megláthatott volna a gránát már az ellenfél segge alatt robbant. Akkor is a lépteimet számoltam. Összesen 200 lépést tettem meg anélkül, hogy észre vettek volna...

    Szusszanok egyet majd ahogy egy pillanatra lehunyom a szemeimet még 3 lépést teszek aztán kinyitva szemeim ott vagyok az előtt a kis béna étterem előtt.Felnézek az étterem nevére és halkan szusszanok.Most még fordulhatnék. Elmehetnék, tovább állhatnék elmehetnék más fele ebben a nyüves államban...De nem..Most ez szükséges a továbbiakhoz. Itt kell maradnom. Itt van most dolgom...Belököm az ajtót és be megyek a kajáldába majd körül nézek. Alap zaj, néhányan felnéznek ki érkezik, kis tinik elmosolyodva szemlélnek meg, idősebbek is, már akiknek feltűnt, hogy beléptem az ajtón. Végig sétálok a kis folyosón az asztalok között majd egy kétszemélyes asztalnál foglalok helyet. Igen ez kell nekem. Szemben az ajtóval foglalok helyet, hogy lássam ki tér be ide, és meg tudjam vizsgálni ha arról van szó. Leülök, majd valami kis csinos szöszi oda riszál hozzám, és mézes hangon megkérdezi mit hozhat. Fel pillantok, és kérek valami szendvicset ami laktat is és nem csak a fél fogamra elég. Enni mindig kell mikor van rá lehetőség, ki tudja mikor jutsz legközelebb ételhez. Valahogy ez az ösztön mélyen belém éget és hasznosnak érzem...Kérek mellé valami üdítőt is majd távozik a liba én meg halkan szusszanva támasztom meg a könyökömet az asztalon majd kézfejemmel borostás államat. Egy olyan fél óra múlva megjelenik a cicababa és lerakja a colámat és a hamburgeremet. Rendesen "jó étvágyat" kíván. Kíváncsi lennék, nálam rondább kiadásoknak mennyire vagy ilyen nyájas...Ahogy távozik enni kezdek, de az ajtón tartom végig a szemeimet. Most már csak várok türelmesen...


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Shake Shack

    on Pént. Nov. 25 2016, 22:02

    To: Alan

    Adalmeida és az ő csokis almaízű turmixai... vagy az almaízű csokis turmixai? Tök mindegy, csoki! Egy hosszadalmas ülésezés után minden pénzt megér az itt ücsörgés. Na jó, nem. Pazarul nem illek most bele a környezetbe a sportzakómmal, le is dobom, a bőrmellény már otthonosabb. Ja, még nem. A nyakkendőt is levariálom magamról és az öltöny zsebébe gyűröm.
    Cigi helyett inkább a fogpiszkálót gyűröm, közben pedig nem csak meglátok, de ki is szagolom az új belépőt. A turmix mögé bújni nagyon jó dolog, mögüle lesem a fickót, akinek csak a haja akadályozza meg, hogy orra nem bukjon a nagy arcától. Még hogy én és az elfogultság? Ugyan már, hiszen a vak is láthatja.
    Látom, ahogy helyet foglal, közben megérkezik a csokis palacsinta, a csokis brownie, a tripla csokis brownie mellé. Meg egy kis waffel, csokiöntettel. Nem, azt vaníliával kértem. Hát hülye vagyok én? Kérek gyorsan egy csokisat is.
    Teljes nyugalomban falogatom az édességeket, kevésbé ártalmasak, mint azok a bucik, amit az itteni jónép töm magába. Nekem meg aztán pláne.
    Megvárom, míg a kaja felét megeszi, ha addig nem szólít meg (felé sem nézek, a szemem sarkából elég látni), fogom magam és felé fordulok.
    - Most már nem fog jönni a bige, hiába szuggerálod azt az ajtót. – az asztalára teszek egy forró csokival teli poharat. – Egy kis brandyvel is megkínáltam. Bár, ahogy nézem, az neked meg se fog kottyanni. – jelzem, hogy felismertem, de én ugyan el nem árulom még, hogy ki is vagyok.
    - Még nem láttalak. Új vagy errefelé?
    avatar
    Alan Bret

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Nincs
    Rang : Kóbor
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 152
    Foglalkozás : mesterlövész, fegyverkészítő

    Re: Shake Shack

    on Szomb. Nov. 26 2016, 20:08


    To Garrett    


    Csak csendben eszem a szendvicsemet és néha felnézek az ajtóra, és hirtelen meg csap valami aminek nem kellene itt lennie mégis itt van. Aztán egy kakaós pohár és egy kéz. A kéz gazdája a másik asztaltól, és rám néz aztán elül és kérdéseket szegez nekem én meg csak nézek rá és hallgatom, még a falat is megáll a számban ahogy hallgatom mit mond nekem. Aztán ahogy befejezi folytatom a rágást és lenyelem  a falatot és újra a hamburgerbe harapok majd lassan rágom a falatot ahogy figyelem az elém ülőt. Nem is tudom, most mire számítsak. Meg kell válogatnom a szavaim, de ugyan akkor, nem akarok meghunyászkodni. Csak figyelem aztán arra a bigyóra tekintek amit lerakott elém, és megfogva kortyolok bele. valóban érezhető az alkohol de abban igaza van, nem ettől fogok beájulni. Lenyelve a falatot nézek szemeibe.

    -Valószínűleg ha még nem láttál akkor új vagyok. De attól függ...voltam már a városban de akkor nem terveztem hosszú ideig itt maradni.-mondom ki ahogy az utolsó harapással bevégzem a szendvicset és fekete szemeimet leveszem a tagról, majd össze ütögetem a kezeimet hogy leverjem a morzsát meg egyéb maradékokat és az italt fogom a kezembe ahogy hátra dőlök és figyelem.-Úgy gondolod nem jön már a zsákmány? Miből?-kérdezem ahogy újra megemelem az italt és bele kortyolok. Talán egy küldött ember de az is lehet, maga a nagy főnök  ül velem szemben de kitudja. Mindent a maga idejében ha sikeresen lépkedem kiderítek.


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Shake Shack

    on Csüt. Dec. 08 2016, 21:48

    Egy fanyar mosolyt engedek felé.
    - Attól, hogy nem láttalak, még nem biztos, hogy új vagy, lehetsz ide visszatérő. Vagy találkoztunk máshol és ez esetben lehet, hogy új vagy errefelé, viszont látni már láttalak. – kapok be egy csokitallért, s csak azért nem szólalok meg, mert akkor a vaníliásba fulladna a csoki egy darabja.
    - Abból, hogy aminek itt kéne lennie, az nincs itt. Jól látom? – nézek rá jelentőségteljesen.
    - Szabad? – mutatok az asztalánál szemben lévő székre. Ha megengedi, akkor ... a székemet húzom oda mellé, eszemben sincs háttal ülni egy bejáratnak. A tálcát boszorkányos ügyességgel emelem át erre az asztalra.
    - Azt ugye tudod, hogy itt az él, ha átcsubakkázol a városon, akkor is bedobsz egy vargabetűt az öreghez? – falat lement, még cuppogok egy kicsit a csokitól, de nem is itteni borzalmas csoki, hanem igazi svájci. Vagyis: finom! – Egy kis csokit? – és amiből nehezen adok másoknak. Gondolatban.
    avatar
    Alan Bret

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Nincs
    Rang : Kóbor
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 152
    Foglalkozás : mesterlövész, fegyverkészítő

    Re: Shake Shack

    on Vas. Dec. 11 2016, 19:52


    To Garrett    


    Nem mondok semmit, magától is helyet, foglal. Minek kell így csűrni csavarni a mondandóját. Egyenes szavakat várok, nem pedig mende mondákat. Csak faarccal hallgatom a szavait, és a végén még egy ásítás is becsúszna de vissza fogom az arcomat. Pedig elég nehéz. A csokira csak a fejemet rázom.-Majd ha sós kaját eszel azt szívesebben zabálom fel előled, mint a csokidat.-mondom ahogy pislogok párat, végül, előre dőlök, és megtámasztom a könyökömet az asztalon, majd az államat a kézfejemmel. -Sietős dolgom volt, akkor. Nem éppen azon járt az agyam, hogy szólogassak másoknak, csak azért, hogy egy pillanatra intsek aztán el is mentem. Jelentem most itt vagyok, és hosszabb távra szeretnék bejelentkezni. Már ha ezek után, nem harapják ki a tökömet a helyéről.-szusszanok halkan ahogy megiszom azt a valamit amit nekem adott, és végül lerakom az üres poharat és úgy tekintek rá.-Reménykedem, hogy már nem jön..elvileg itt ül előttem...


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Shake Shack

    on Hétf. Dec. 19 2016, 22:58

    - Segond, több marad nekem. – azzal egy újabb szelet csokit tolok be, rá a csokifrappé, amely frászt hideg, a csoki melegen az igazi, ha folyékony.
    Megvakarom a pajeszom, képet vágok.
    - Tudod, ezt inkább ne valld be neki, mert a mogyoróidat bedarálja még az egyik csokiszeletbe és kiállítja. De ahogy látom, érted a farbát.
    Nézem, ahogy istenesen felhajtja a kapott italt, még elismerően is bólintok hozzá.
    - Van itt huzat.
    Majd egy jót röhögök, finoman az asztalra is csapok.
    - Bocs, fiú, de nem élek a randi adta lehetőséggel, fiúkkal nem hálok és nem randizok. – tárom szét a kezeimet, majd az ölembe ejtem. – Najó, van, hogy pár kölyök nem bír magával és nem tud rólam leszakadni. És mond csak, – váltok hirtelen témát, nekifogva az egyik palacsintának.
    - Mennyi ideig lenne az a bejelentkezés? Csak hogy tudjuk, mikor dobjunk ki, érted. Vendégszeretőek vagyunk ám. – tartom fel gyorsan a kezem. – Csak na, érted.
    Ennyit egy Alfa komolyságáról. Hírem is van erről, na meg arról, hogy amilyen módon viselkedem, ha gáz van, annyira kemény vagyok. Még szerencse, hogy nem tartanak kegyetlennek, de irgalmasnak sem.
    avatar
    Alan Bret

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Nincs
    Rang : Kóbor
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 152
    Foglalkozás : mesterlövész, fegyverkészítő

    Re: Shake Shack

    on Hétf. Dec. 19 2016, 23:24


    To Garrett    


    -Hát...a bejelentkezésemnek igazából, nem szabtam határidőt...-mondom ahogy elgondolkodom a dolgon.-Egyszerűen csak, keresek valamit, amit elhagytam, de néha látok, olykor közel van, néha távol, de azt se tudom mi az és miért akarom, hogy megtaláljam. Pedig, őszintén megvallva soha nem ragaszkodom semmihez, igazán.-mondom ahogy ismét rá tekintek és elvigyorodom.-Kár, pedig szívesen, hoztam volna virágot, is ha tudtam volna.-nevetek halkan majd az üres poharamra nézek. Most én mondtam egy mondókát, bár fogalmam sincs miért,de ez az igazság. Még ha nem is fog neki tetszeni, és valószínűleg nem igazán fogja elfogadni indoknak, megpróbáltam őszinte lenni..-De ha nagyon zavarom a bandát, vagy útban leszek, elhúzom úgy a csíkot, hogy soha többet nem látsz erre, meg semerre sem.Most nem igen akarok bajt keresni..-mondom komolyan ahogy rá tekintek fekete szemeimmel, és lassan előre dőlök a székemben majd az asztalra támaszkodom.-És nézd a jó oldalát...próbálok jó gyerek lenni...-mondom, mert szerintem, ez eléggé nagy szó tőlem, hogy még a fél város egybe van. pedig már egy ideje itt vagyok, és még nekik sem zavartam semmi vizet, meg annak a nagyobb csordájú falkának sem...-Meg...szeretem, az antiszocális klubokat....-mondom mert úgy sejtem, ez nem is kevéssel kisebb azoknál ottan a túloldalon...


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Shake Shack

    on Csüt. Jan. 05 2017, 22:26

    - Nem ártana – komolyodok el. – Tudod, ezt a határidőt nem te szabod, hanem ez mindenhol érvényben van – aztán újabb falat süti landol a számban, mosolyogva.
    Ha tudnám, mit mond utána.
    - Tehát, keresel valakit, jól értem? – vakarom meg a pajeszom, egy időre megszakítva a rámutatással, aztán vágok egy arcot, jelezve, hogy majd elmondja, ha akarja, nem az én dolgom, egyelőre.
    - Étcsokisat! – utalok a virágra.
    - Nem is ajánlom – iszok bele a forróságba. – Egy év. Ha utána akarsz még maradni és nem csaptál nagy kanbulit, akkor újrabeszélhető a dolog. A baj mindig megtalál, sosem te keresed.
    Újabb falat, ez a csoki mennyei, a pudingba beletettek pár darab étcsokidarabot is, és az csak félig olvadt meg!
    - Hogy mit néz az Alfa, az az ő dolga, nem a tiéd – az utolsó mondatára egy rejtélyes, rövid vigyort vágok le. – Azokat a legnehezebb kistratégiázni. Sose tudod, honnan fúj be a szél, s honnan ki – ejj, de rágyújtanék én most!
    - Az elérhetőségedet nem szükséges megadnod, utólérünk, ha hazudsz, hamarabb, mint a sántakutyát. Málnasziruppal kóstold meg, úgy az igazi – váltok hirtelenséggel, részemről a dolog kóbor-falka része letudva, a többivel kezd, amit akar, minek legyen kemény bundás, amikor úgyis tudja, mi a dörgés, addig meg jól elvan, mint tojáshabban a cukorszirup.

    //Üdv Manhattanben, míg itt kóborolsz! Cool
    avatar
    Alan Bret

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Nincs
    Rang : Kóbor
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 152
    Foglalkozás : mesterlövész, fegyverkészítő

    Re: Shake Shack

    on Csüt. Jan. 05 2017, 22:46


    To Garrett    



    Csak halkan szusszanok és nézem ahogy eszi azt a sütit és homlokom ráncba szalad. Némán hallgatom szavait és nézem ahogy fogyasztja a sütit.-Szerintem az élményt meghagyom neked.-szusszanok. -Szóval akkor meg van a hivatalos engedélyem 1 évre, vagy pedig ez egy próba idős valami?-kérdezem ahogy kicsit előre dőlök, majd megsimogatom arcomon a borostát.-Vagy várj..mindegy is. Ha szeretnél valamit megtaláltok...vagy esetleg én kapok valami címet, hogy megkeressem a közös lakájt vagy boldoguljak egyedül?-kérdezem ahogy pislogok párat. Igazából tök mindegy. Ha azt mondja maradjak a seggemen azt is megértem. Magam is állítom nagyon szar velem egy fedél alatt lakni. És különben is, alig töltök lakásban 3 vagy 4 óránál többet... semmit nem én döntök el. Már most érzem sok mindenben megakad néha a bajszunk de egyenlőre nem kezdek kötekedni...Egyenlőre csöndben kell maradnom a nagy seggfej arcommal. De mindegy is, ki nézem belőle, hogy tudja mikor kell osztani az öklösöket...

    (Köszönöm Very Happy )


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Shake Shack

    on Szomb. Jan. 14 2017, 20:29

    - Milyen élményt? – hirtelen elvesztem a fonalat, mire is érti. Ha a szabályokra, akkor össze lesz akasztva a farkasbajusz, akár csokis, akár nem.
    - Egy évig maradhatsz úgy a falka területén, hogy ha nem okozol galibát, nem hágod át a szabályokat, a kutya se fogja kérdezni tőled itt, kiféle, miféle vagy. Cserébe néha kérünk szívességet, így nem ártana tudni, mit is tudsz felajánlani – kapok be egy újabb falatot jóízűen.
    A kérdésre a nadrágom zsebében kezdek motozni, kiveszek egy névjegytárcát és egy lapot belőle, elé teszek.
    - Ez a címem, itt elérhető vagyok, bejelentkezés után. Vagy a másik oldalán. Oda csakis emberi formádban jelenj meg – érthetően egy egyetemen nem éppen engednek flangálni egy „kutyát”.
    Ezzel azt is kijelentettem, hogy hozzánk költözni nem tud, ámde hivatalos bejárása lesz.
    - Garrett Seabrooke, Manhattan és Bronx tartozik a mancsom alá – annyira nem akarok nyíltan beszélni, még a oly’ mindegy is lenne.
    avatar
    Alan Bret

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Nincs
    Rang : Kóbor
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 152
    Foglalkozás : mesterlövész, fegyverkészítő

    Re: Shake Shack

    on Szomb. Jan. 28 2017, 18:11


    To Garrett    


    Fel ajánlani? Mi vagyok én? Halkan szusszanok majd felemelem kezemet és sorolni kezdem.-Egy vadállat lakozik bennem, minden teliholdkor, mesterlövész vagyok, bárgyilkos ha az kell, egy örök harcos, katona, van egy fegyverboltom, szeretem a közelharcot, nagy a testi erőm, ritkán gondolkodom vakon követem a kiosztott parancsot ha elég nyomós az indok amiért küzdeni kell. De igazából leszarom, csak mehessek előre ahogy szoktam.-mondom sorolva neki az adottságaimat.-Bárkit levadászok neked, csak adj valamit ami alapján megtalálhatom, és a nehézség alapján mondok időt de azt betartva hozom el neked a fejét. Vagy élve...ahogy kell. Filézve, rántva ecetelve. Csokizva....Azt is vállalom ha elbukok, mert ilyen egy katona...De vannak hátrányaim is. Addig vagyok hűséges ameddig jónak látom, és szükségem van rá. Néha nehezen állok le, szóval lehet néha fegyelmezned kell a búrámat, de ha lehet még ne ölj meg. vannak elintézni valóim ebben a rothadó életembe.-vigyorgok rá Garrettra majd a lapra tekintek amit ide csúsztatott.-Oké, keresni foglak. Adjak én is telefon számot esetleg. Bár...itt vagyok Bronxban egy elhagyatott parkolóházban a kis lakókocsimban.-mondom széles vigyorral az arcomon.


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Shake Shack

    on Vas. Feb. 05 2017, 13:48

    Elgondolkodva rágcsálom a csokis falatot. A keserű az jobb volt, az volt az igazi csokibb.
    - Vannak fejvadászaink – lassítok le az evésben. – A csokizva dologért egy plusz pont jár – teszem hozzá.
    - Hűséget csakis a falkatagtól várom el, egy kóbor azért kóbor, mert az ilyenekre tojik, magasról. Mindenesetre, ha rossz hírbe hozod a falkát, kitépem a beleid. Nem figyelmezlek. Most, amit kell, elmondom, azt betartod. Nem ígérem meg, hogy nem öllek meg, ha nem tartod be a szabályokat. Ha el akarod intézni, betartod a szabályokat, aztán hogy letelt az idő, eltűnsz.
    Leküldöm az utolsó habos kakaós kortyokat, nagyot sóhajtva teszem a bögrét az asztalra.
    - Nos. A falka nevében, tagjainak nevében nem nyilatkozol, nem üzletelsz, egyáltalán semmit sem mondasz a falka nevében és tagjainak nevében sem, se nem teszel, csak ha én bízlak meg. Még csak sugallni, ráutaló dolgokat sem teszel. Két megbízást fogsz kapni, míg itt tartózkodol, azokat feltétel nélkül teljesíted. Nem állsz bele a falka ügyeibe, ha megtudom, kinyírlak. Van még valami? – elgondolkodom. – Ja, igen. Nem szivárogtatsz infot senkinek sem, sem a falkáról, se a tagjairól, se a tetteiről. És Manhattanbe, vagy Brooklyban költözöl, egy napon belül. – rövid mosoly. – Ha így áll az alku, akkor a megadott időig szabadon kóborolhatsz, létezhetsz Manhattanben és Brooklynban is.
    - Nos, én akkor mára befejeztem – veszem a kabátom, de csak a kezemben.
    - Minden jókat – biccentek felé, majd a tálcát felelem, s kifelé a megfelelő helyre teszem.

    //Köszöntem a játékot, üdv! wow

    Re: Shake Shack

    on Vas. Feb. 26 2017, 18:15

    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Shake Shack

    on Szomb. Aug. 04 2018, 20:10

    Múltkor Will jött a szigetre, most én jövök Mahattanba, és kivételesen nem félreeső helyet választok, hanem egy viszonylag zsúfoltat. Kevésbé keltünk talán feltűnést, mintha elvonulnánk a világ elől, mert a nagy rohanásban a tömeg nem figyel semmire sem magán kívül.
    Ugyan tudom, hogy sikerült az átkot leszedni a fiamról, beszéltem erről Raullal is, de most Willtől szeretném hallani, hogy érzi magát, és látni, hogy van egyáltalán.
    Ez az első ami érdekel, bár azt is tudom, hogy akkor Noellel együtt távoztak, és a kölyök figyelt rá, ott maradt vele, mégis a saját szememmel akarom látni, hogy épségben van.
    Egy asztalt foglaltam magunknak, ráadásul úgy, hogy a környékünkre senki ne akarjon ülni, ha lehet.
    A rendeléssel megvárom, addig kedvemre forgatom lapot, mégis mi a kínálat. A miénken még plusz shakek is találhatók, kifejezetten olyanok, amiket mi is fogyaszthatunk feltűnés nélkül. Ezért szeretem ezt a helyet, ezért örülök annak, hogy vámpír érdekeltség is akad benne.



    Nekem:  #22B687
    avatar
    Will Collins

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx
    Rang : Kancellár
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC
    Kor : 111
    Foglalkozás : Professzor, Columbia Egyetem

    Re: Shake Shack

    on Vas. Aug. 05 2018, 09:47

    A legutóbbi találkozásunk óta 15 éj telt el. Ezalatt:

    • Elértem, hogy Manhattan és Bronx Eztlijei közül senki ne távozzon már a városból, mivel hamarosan nagyobb szükség lesz rájuk, mint bárki gondolta volna;
    • Ennek kapcsán kiderült, hogy itt sokkal többről van szó, mint egy eltűnt Grimoire-ról. Állítólag olyan csillagállás fog bekövetkezni hamarosan, amire még nem volt példa születésem óta - tehát viszonylag ritka. Ilyenkor mind egy nagyon bonyolult védelmező rituálét végeznek el, hogy egyensúlyban tartsák a világot uraló mágikus erőke (ennek kicsit kamu szaga volt, a rituálénak valószínűleg más a pontos célja);
    • A varázslatot Staten Islanden kell elvégezniük. Erről már beszéltem a Kancellárjukkal, de ő annak ellenére sem adott konkrét választ, hogy Richardra és arra hivatkoztam, hogy mindenkinek menedéket ajánlott a klánja. Szerinte a menedék és a rituálézgatás nem egy és ugyanaz. Szerintem meg bekaphatja;
    • A Madonok sosem beszélnek. Ki kell derítenem, miért nem hat rájuk az erőm. A klánombeliek semmit sem tudnak;
    • Raul Nero kitálalt, mikor felkerestem közvetlenül a hajlékában. Sajnos többnyire a saját érzelmeiről és kettőnk kapcsolatáról, de legalább egyelőre úgy tűnik, szövetségest csináltam egy ellenségből. Mondjuk simán lehet, hogy színjáték volt az egész;
    • Pár napja megismertem Noel apját, Rault;
    • Aki történetesen levett rólam egy ötvenéves átkot, ami majdnem elpusztított;
    • És azóta visszavonhatatlanul egyértelmű, mennyire végtelenül szerelmes vagyok Noel Wyardba.


    A fentiek értelmében igencsak sok megbeszélnivalónk akad. Ráadásul tudni akarom, vele mi van. Én nem akarom többé, hogy évekig szinte alig tudjunk egymásról, ő az én atyám, és jogom van hozzá, hogy vele legyek.
    Szerencsére nyáron nem tartok órákat, így a formális öltözéket kerülhetem. Ennek ellenére ma éppenséggel nem valamelyik kedvenc deathcore együttesem démonos pólóját viselem, hanem egy tisztességes fekete inget, amit még ki is vasaltam előtte. Bár ez a fagyizó vagy mi nem feltétlenül követeli meg a dress code-ot, de atyám igen.
    Belépve biccentek a pultosnak, majd egyből széles mosollyal indulok Richard asztalához.
    - Szép estét!
    Az ingen kívül is van valami, ami sokkal szembetűnőbb olyasvalaki számára, aki régóta ismer. Majd' kicsattanok az energiától. Nemcsak a szerelem az, ami maitt a föld felett lépkedek pár centivel (képletesen értve), hanem az is, hogy egy réges rég a nyakamba varrt démontól szabadulam meg nemrég. A tekintetem fényesebb, szikrázóbb, még a tartásom is délcegebb. Azt nem állítom, hogy a hajam kevésbé kócos és fényesebb, de még az is simán lehet.
    Ha Richard feláll, megölelem, majd leülök vele szemben és csak vigyorgok.
    - Van pár jó hírem. Először is: igazad volt mindenben. Azt hiszem, ez olyasmi, amit minden atya hallani akar a gyermekétől, nem? - nevetek, és csak úgy árad belőlem a szó. Lendületesen beszélek, nem tétovázva, nem félve, hogy mit szól majd hozzá.
    Minden megváltozott.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Shake Shack

    on Vas. Aug. 05 2018, 19:50

    Az egész úgy kezdődött, hogy a Kancellár felháborodva jött hozzám, mégis mit képzel a fiam, hogy vele így beszél. Folytatódott azzal, hogy amint ecsetelte, mégis miből keveredett ki ez az egész, még én is rámordultam.
    Ennek az oka végtelenül egyszerű… nem ifjú gyermek már, akinek el kell rohannia, panaszkodni apucihoz, hogy mit csinált a kisfia. Rendezze le, nem vagyok óvó bácsi, sem felügyelő. Nagyfiú már, hogy kezelje az ilyen jellegű problémáit, ráadásul olyan baromságot mondott, ami nekem is fájt, bár röhögtem rajta.
    Ettől függetlenül nálam is voltak nevek, Willnél is, ezért valószínű volt, hogy igen hamar össze fogunk futni ismét, amelynek ma jött el a napja. Megtanultam már, mi a türelem, de most mégis alig várom, hogy a fiam felbukkanjon végre, ami szerencsére nem sokkal később meg is történik.
    -Neked is!
    Olyan széles mosoly terül el az arcomon, amit ritkán látni, és azonnal felállok, hogy megöleljem őt. Óriási a változás, olyan, amit nem lehet nem észrevenni. Nyoma sincs a fásult, fáradt, megkeseredett Isaiahnak, egyszerűen kicserélték, azaz visszakaptam az erőtől duzzadó, boldognak tűnő fiamat. Ugyanígy, ezzel a vigyorral fogadom a bejelentését, de lehet, meglepem, mert megrázom a fejemet.
    -Nem. Jobban örültem volna, ha azt mondod, semmiben nem volt igazam. Jó látni az újult erőt, majd kicsattansz.
    50 évet kellett erre várni, és ez az 50 év nekem hosszabbnak tűnt, mint másnak 500. Végignézni azt, hogy folyamatosan veszíti el a kedvét, a lendületét és élni akarását…



    Nekem:  #22B687
    avatar
    Will Collins

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx
    Rang : Kancellár
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC
    Kor : 111
    Foglalkozás : Professzor, Columbia Egyetem

    Re: Shake Shack

    on Vas. Aug. 05 2018, 22:45

    Richard azonnal felkel, és sugárzóan rám mosolyog. Az ölelése meleg és energikus. Megszorongatom, és aztán felmászom egy székre a magas üvegasztal mellett. A tárcám és a telóm magam mellé teszem a farzsebemből, a telefont képernyővel lefelé helyezem, hogy senki ne zavarhasson most minket.
    Nevetek a fejrázásán.
    - Hát, ha nem neked és Noelnek lett volna igaza, akkor még mindig szarul lennék. Köszönöm - mosolyodom el, arra felelve, hogy örül neki, jobban vagyok. - Rendeltél már? - kérdem, és ha nem, akkor odaintem a pincér lányt. Fogalmam sincs, mit szokás itt fogyasztani, úgyhogy hagyom Richardnak, hogy lediktálja, mit inna. Akkor is ugyanazt kérem, hogyha epres shake-et kér koktélcseresznyével.
    - Szóval az átok, amire mind gyanakodtatok, valódi volt. Jasmine átka egyenesen azzal kezdődött, hogy elcsábított. Folytatódott azzal, hogy elmart titeket mellőlem. És aztán megkoronázta azzal, hogy az esetleges halála után is szenvedjek, mert feltételezte, hogyha meghal, az csakis miattatok lehet majd. Titeket meg szerintem tudta, hogy ezzel bánt leginkább. De a lényeg az, hogy engem sem szeretett soha. Egyetlen percig sem. Végig csak eszköz voltam.
    Mindezt úgy mondom el, mintha nem is tudom, egy kocsi eladásáról számolnék be. Érzelem, fájdalom, neheztelés nélkül. Talán egy kicsi düh van bennem, de az is csak azért, mert ötven nyomorult évet elpocsékoltam erre. A gyász maradék fázisain nagyon gyorsan mentem keresztül. Úgy túl votlam rajta, mint kisgyerek a hasmenésen.
    - Noel apja, Raul Dessauge vette le rólam az átkot. Ismered? - kérdezem, csak mert szívesen elmondom neki, kiről is van szó, de kétlem, hogy ne ismernék egymást.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Shake Shack

    on Vas. Aug. 05 2018, 23:08

    -Ez igaz. Mi tehetetlenek voltunk, de a kölyök bevetette a képességét. Ez volt a szerencséd. Makacs, akárcsak te.
    Most az egyszer örülök annak, hogy így alakult, és az ifjú nem hallgatott senkire, miután beszélt Marcussal. Tudom, hogy ő is ott volt ahogy a legkisebb is, majd még vele is beszélnem kell. Nem tárgyalják ki Willt... bár meg nem tudnám mondani, hogy került szóba, a lényeg a lényeg, ez az őrült a fejébe vette, hogy megidézi Jasmine-t. Ezért jutottunk előbbre, ezért derült ki minden.
    Nemet intek a fejemmel, még nem kértem semmit, megvártam vele Willt. Közben figyelmesen hallgatom, amit elmesél, és az sem érdekel, hogy ezt Raul is megtette, mert érdekel, hogy a fiam ezt hogyan élte meg és át.
    -Ez így van. Mivel nincs életerőnk, esélytelenek voltunk a levételben. Hiába sejtettük, egyszerűen nem hallgattál senkire, ami mint kiderült, normális volt. Raul mindenről beszámolt részletesen, de most az érdekel, hogy sikerült-e túltenned rajta magad vagy sem. Bár a beszédedet hallgatva... igen.
    Ez a legnagyobb örömöm, hogy semmiféle olyan rezdülése nincs, ami azt sugallná, kicsit is sajnálná a boszorkányt. Simán túl tudott lépni rajta, tehát ettől jobban nem is végződhetett volna. Szenvedett már eleget.
    -Igen, ismerem az öreget. Nagy koponya, félnek is tőle rendesen. Azon viszont még én is meglepődtem, hogy úgy adta elő az egészet, mintha egy ujjgyakorlatot hajtott volna végre. Pluszban leszúrt, hogy miért nem szóltunk előbb. Ha találkozol vele, laza fickó, egyáltalán nincs elszállva magától, sőt. Csípem.
    Bólintok, naná, hogy ismerem Dessauge-t, nem új keletű ez az ismeretség. Azt pedig még nem tudom, hogy mivel fogom meghálálni neki, hogy megmentette Isaiah létét.



    Nekem:  #22B687
    avatar
    Will Collins

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx
    Rang : Kancellár
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC
    Kor : 111
    Foglalkozás : Professzor, Columbia Egyetem

    Re: Shake Shack

    on Vas. Aug. 12 2018, 14:18

    Felnevetek.
    - Igazság szerint Noel makacsabb, mint én. El tudod ezt képzelni? Szörnyű! - panaszkodom viccelődve. Hiszen ha Noel nem lett volna makacs, önfejű és vakmerő, akkor... most még mindig nem változott volna semmi. - Viszont érdekelne, hogy honnan szerzett tudomást az átok-elméletről. Azt mondta, nem tőled.
    A pincérnő várja, hogy leadjuk a rendelést, szóval mellékesen megkérdem atyámtól, hogy kérünk-e valamit, de ha nem, akkor csak megkérem a lányt, hogy hadd gondolkozzunk még egy kicsit ezen. Nekem fogalmam sincs a véres shake létezéséről. Csak azután folytatom a beszélgetést, hogy ismét magunkra maradunk.
    Richard aggódott. Tudott mindenről előre - persze ez a vére miatt nyilvánvaló volt, ami véletlenül épp ott volt Raulnál -, és aggódott, de nem jött a nyakamra az aggodalmával. Szóval már csak ezért is elmesélem neki részletesen, mi történt, és hogy éltem meg az eseményeket.
    - Noel elkezdett provokálni, és azt állítani, hogy kizárt, hogy valóban szerelmes voltam Jasmine-be. Erre a fejéhez vágtam, hogy neki, aki megölte a szerelmét parancsszóra, semmi joga ítélkezni felettem. Ez eléggé övön aluli ütés volt, de ő kitartott. Megmutatott egy videót. Megidézte Jasmine-t... Vagy felkeltette a sírból, nem vagyok benne egészen biztos. És a felvételen Jasmine beismerte, hogy csak eszköz voltam, hogy sose szeretett, hogy végig átvert és lenézett. Ez volt a fordulópont. Ezt hallva valahogy minden hatalmát elvesztette felettem, mint mikor leesik a szemed elől egy egyszínű napszemüveg, és rájössz, hogy a világ igazából nem zöld, hanem sötét... Na mindegy, a lényeg, hogy elkezdtem szarul lenni. Emlékszel még, milyen, amikor lázas vagy? Valami fűti a tested belülről, de nem tudsz mit tenni, csak rohadtul szar, és várod a végét... Na, ilyen érzésem volt, meg elkezdtem ettől pánikolni, amitől a bestiám is őrjöngeni akart... Aztán előkeveredett Raul, fogalmam sincs, hogyan, de innentől felgyorsultak az események, mert sürgetett az idő, mivel egyre rosszabbul voltam. Meggyújtott egy gyertyát, valami átokűző kellék lehetett. A lényeg, hogy nem volt szabad levennem a szemem a lángról, ami rohadtul para volt, mert a láng egész fura dolgokat csinált... Megnyúlt, kettévált, robbant, meg mit tudom én... Na, de a lényeg, hogy a végére felöklendeztem egy gyűrűt. Jasmine eljegyzési gyűrűjét, a rubinnal, tudod. Kiégett körülötte a fű és sistergett. Szóval szerintem azért éreztem azt a forróságot, mert az a nyomorult jegygyűrű ott izzott bennem. Tuti szénné égetett volna, ha nem kezdi el Raul azonnal a kis mágiáját.
    Hát, tény, néha kicsit terjengősen mesélek, ez van. Most, hogy befejeztem a sztori nagyját, megvakarom a fejem kicsit zavartan.
    - Sajnálom, hogy nem hallgattam rád. Így utólag belegondolva nevetséges az egész. De a jó hír, hogy körülbelül ez a gyalázat a legnehezebb rész, amin túl kell tennem magam. Jasmine ma már csak egy rossz emlék. Tudom, furcsán hangzik, de... mintha lekerült volna egy zacskó a fejemről, amitől eddig fuldokoltam. Most már szabad vagyok.
    Kicsit gondolkozom még, mit is mondhatnék el erről, de szerintem Richard így is pontosan érzi, mi ment végbe bennem.
    Bólintok.
    - Mivel elhozta a véred, gondoltam, hogy ismeritek egymást. Köszönöm egyébként. Remek évjárat vagy - cukkolom kicsit vigyorogva. És le se tagadhatnám, milyen szívesen innám újra a vérét, de hát... ez olyasmi, amit egy gyermek nem kérhet az atyjától csak úgy. Roppant nagy tapintatlanság lenne, még ha őt valószínűleg nem is fenyegeti az a veszély, hogy függővé válik az én kicsi harapásomtól. De azért megnyalom a szám. Egy kicsit.
    Szégyellhetném magam.
    - Ó ugyan, Richard, te is ugyanezt mondanád, ha valami olyanról van szó, ami a saját szakterületed... - mosolygok. - Meg hát, lehet, hogy neki tényleg ujjgyakorlat volt. Jasmine tehetséges boszorkánynak tartották, de azért egy cambion matuzsálemhez képest... gyenge, mint a harmat. Amúgy nekem is szimpatikus volt. Elképesztően hasonlítanak egymásra Noellel. Azóta nem találkoztam vele, de még fogok... Sokkal tartozom neki, amellett a fiának udvarolok - közlöm atyámmal a tényeket nyíltan, és ismét elvigyorodom.
    Nincs már bennem pironkodás, mint a múltkor, meg aggodalom, hogy jaj mi van, ha atyám rájön, hogy van valakim... Igen, van. Noel az, egy nálam majdnem száz évvel fiatalabb kölyök, akiért teljesen odavagyok. És nem szégyellem egy percig se.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Shake Shack

    on Vas. Aug. 12 2018, 16:20

    -Őszintén? El. Néha áldom az égieket, hogy nem az én gyermekem. Elképesztő. Néha csodálom Alexander türelmét és azt, hogy még nem őszült meg.
    Nevetni kezdek, tény és való, mozgalmas 3 év van mögöttünk, mióta a kölyök ideérkezett. Sikeresen felrázta a klánt a nyugalmából. Persze Kylenak jót tett, még mindig azt mondom, kezd visszatérni a létbe, igaz, kénytelen is. Noel mellett nem lehet pihenni, képtelenség.
    -Marcustól. Azt ne kérdezd, mikor és hogyan, és azt se, mikor idézte meg Jasmine-t, de hozzám már úgy állított be, hogy a sejtésünk helytálló, és ezt megbeszélte az apjával is. Szó szerint a véremért jött. Szerinted milyen arcot vágtam? Bekopogott, köszönt, és közölte, hogy egy fiolányi vért kérne fontos okból, és nyújtotta az üvegcsét. Azt hittem viccelődik, mire kinyögte, hogy miért kell neki. Aztán mindent leszervezett az öreg Raullal, és bízott abban, nem hagyod faképnél.
    Még mindig nevetek az egészen. Nem vagyok ennyire türelmes, simán falhoz kentem volna a pofátlanságáért. Utána értettem meg, hogy annyira izgatott volt, hogy felcserélte a sorrendjét a mondandójának. Néha még hajlamos rá, bár fejlődik.
    A pincérnőnek jelzem, még egy kis türelmet kérünk, és a fiam kezébe nyomom a ránk vonatkozó lapot, hogy tudjon választani is. Egyelőre sokkal jobban érdekel, ő miként élte meg, mit érzett, mit látott.
    -Raultól tudom, hogy a kölyök hatalmas kockázatot vállalt azzal, hogy egyedül, mármint egy másik mágus, vagy cambion nélkül csinálta meg az idézést. Marcus rögzítette. Igen, valami rémlik még a lázról, bár idejét nem tudom, mikor éreztem. Az öreg azért került elő, mert megszerveztek mindent, szinte percre pontosan. Nálunk konkrétan csak becsekkolt, és már rohant is hozzátok olyannyira, hogy Alexander jelezte Juliának, hogy senki ne zavarjon titeket, és biztosítsák a környéket, de nem fedte fel, miért van erre szükség. A gyűrű megölt volna, ha Raul nem tudja kiszedni belőled, bár nem aggódott, azt mondta, bőven időben voltatok szerencsére, nem is volt beágyazódva. Az ő szavaival élve minden oké volt, még ha ehhez az is kellett, hogy hatalmas veszekedés legyen közted és Noel között.
    Arról nem beszélek, hogy éreztem Will szenvedését, a fájdalmát és küzdelmét is, és jobban izgultam, mint ő maga, hogy sikerrel járjanak, kitartson, és ne legyen semmi baja.
    -Emiatt ne rágd magad, az átok miatt nem hallgattál volna senkire, ahogyan történt is. Fiatal voltál, Jasmine számára könnyű préda. Sajnos nem tudtunk megvédeni tőle, bár ha akartuk volna, sem sikerülhetett volna. Bárkivel megcsinálhatta volna, csak velünk valamiért nem merte. Senki nem tartja gyalázatnak, sőt, csak mi tudunk róla. Örülök, hogy vége az egésznek.
    Lehetetlen volt a fiamra hatni, annyira elvakította a hamis érzet amit Jasmine váltott ki belőle. Az elején ugyan próbálkoztunk, de beletört a bicskánk, így kénytelenek voltunk nézni, hogyan szenved.
    -Ízlett, mi? Mint a jó bor.
    Ugratom Willt, miért ne tenném. Sejtem, hogy a vérem jól esett akkor, szüksége is volt rá, bár az is felmerült, hogy esetleg nem lesz elég. Akkor viszont magam is mentem volna, bár Raul megnyugtatott, nem fog lecsapolni teljesen.
    Látom az arckifejezését, csak mosolygok rajta, nem mintha sajnálnám tőle, de többnyire a Nemző akkor lép a képbe, ha hasonló vészhelyzet van, vagy az őrjöngés éri el a gyermeket és esélytelen, hogy más vérhez jusson.
    -Valószínű, de az esélytelen, hogy átkot szedjek le valakiről. Nem akarom tudni, hány hasonlón van túl az öreg, de komolyan mondom, olyan lelkesedéssel mesélte el, mi történt, mint aki még élvezte is minden pillanatát. Jogos, Jasmine neki bébi szinten volt. Ugye? Amikor először láttam Noelt, nem tudtam eldönteni, miért ennyire ismerős, pedig megesküdtem volna, hogy találkoztunk. Aztán amikor kiderült, a homlokomra csaptam, hát persze, Raul mintha tényleg leklónozta volna magát. Hihetetlen. Jól teszed, örül kettőtöknek nagyon. Azt mondta, hogy régen látott már ennyire tiszta szerelmet, mint a tiétek, pedig nem ma született.
    Will boldogsága engem is boldoggá tesz, és egyáltalán nem érdekel, hogy mekkora korkülönbség van köztük, a szerelem nem válogat. Szeretik egymást, maradjon is így, és ugyan tudom, lesznek irigyeik, de remélem, hogy semmi és senki nem tudja szétszedni őket, ha ők nem akarják.



    Nekem:  #22B687
    avatar
    Will Collins

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx
    Rang : Kancellár
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC
    Kor : 111
    Foglalkozás : Professzor, Columbia Egyetem

    Re: Shake Shack

    on Hétf. Aug. 13 2018, 23:23

    Noelről valahogy mindenkinek ugyanaz a véleménye: vad, kezelhetetlen és öntörvényű. Csak mosolygok ezen, hiszen így van. Nevetek a jeleneten, nem is ő lenne, de komolyan... Az viszont némi aggodalomra ad okot, hogy a tippje Marcustól származik. Jól tudom, miféle valutát használ a vén Zephanian. Csakis a szexet. Egy hangyányit féltékeny vagyok, de végül is... ez még az átoklevétel előtt volt. Semmiféle követelésem nem lehet azelőttről. Nem akartam vele kapcsolatot.
    Ettől függetlenül piszkálja a csőröm.
    A kezemben forgatom az étlapot, miközben beszélek. Noha többször is ránézek, nem jut el az agyamig, mi áll rajta. Már csak azért sem, mert Marcus neve ismét felmerül, és erre már kissé összevonom a szemöldököm.
    - Mi van Noel és Marcus közt? - szalad ki a számon, mielőtt megakadályozhatnám. Megköszörülöm a torkom, és inkább ismét az itallapra meredek. Közben hallgatom Richard (vagyis Raul) verzióját ugyanannak a sztorinak. Mindent elterveztek... - Szóval Julia tud mindenről?
    Elvigyorodom, mert csak visszacukkol, de esze ágában sincsen újra felajánlani a vérét. Érthető, de azért örültem volna neki. Mostantól minden születésnapomra ezt kérem majd, egyszer talán meg is kapom. Aztán csak mosolygom tovább, mert a szerelmünkről beszél, ami most már nyílt titok. Épp csak nem ordítottam bele a Tanács hangosbemondójába.
    - Richard, el se tudod képzelni, mennyire jó érzés ez - közlöm sóhajtva, és nyújtóznom kell egyet, mintha a határtalan örömem nem férne bele a bőrömbe. - Csak azt bánom, hogy mennyi hullócsillagot vesztegettem el arra a gátlástalan boszorkányra. De ennek már vége. Már csak az érdekelne... Hogy te éreztél-e valamit az egészből. Tudom, hogy már nem vagyok annyira a gyermeked... - Upsz... Hát ezt nem így akartam megfogalmazni. Újra nekifutok: - Mármint, Camilla sokkal közelebb áll hozzád... - Hát, ez se volt valami szép mentés. Megvakarom a tarkómat zavartan. - Akarom mondani, őt még biztosan jobban érzed, hiszen még nem felnőtt vámpír. De ha bármi kellemetlenséged adódott ebből az egész ügyből, akkor elnézést kérek. Hű, vajon mit jelent az, hogy Alpha Minusz? - olvasom ki az első tételt az itallapon, ami hirtelen baromira érdekesnek tűnik.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Shake Shack

    on Hétf. Aug. 13 2018, 23:44

    Hirtelen nem értem Will tanácstalanságát az itallap tekintetében, de úgy pillant rám, mint aki elfelejtett olvasni. Minden esetre várok, ha eldöntötte, hogy mit szeretne, akkor rendelek, ha pedig segítséget kér, akkor tőlem várhatja. Annyira vágom a kínálatot, mint ő. A kérdésén viszont őszinte meglepettség ül ki az arcomra. A fiam féltékeny?
    -Semmi az égvilágon. Azt tudom, hogy Noel a képet hurcikálta egy darabig, ami Marcusról készült, hogy megtalálja, hol lakik, de ha esetleg lenne köztük valami arról hidd el, tudnék. Ez a kölyök halálosan szerelmes beléd, senki más nem érdekli rajtad kívül.
    Marcus az, aki sosem fog megállapodni, Noelt ismerve pedig, ez a kölyök olyan romantikus lélek, amilyet én még nem láttam, pedig létezem egy ideje. Kizártnak tartom, hogy Will mellett legyen bárkije is, a klán pedig nem olyan nagy, hogy ne derüljön ki bármi. Kyle is szólt volna.
    -Nem. Mint mondtam, Alexander nem fedte fel az okot, miért kért biztosítást tisztes távolból. Senki nem tudja rajtunk kívül.
    Az kéne még, hogy Julia tudomást szerezzen bármiről is. Lehet, hogy a fiam annak a klánnak a tagja, de sosem fogom kiadni. Sem én, sem a többiek.
    Cukkolom Willt, tudom, hogy egy erősebb vér milyen hatással van az ifjakra, de ha jó kedvemben leszek, talán tényleg megkapja születésnapjára. A kérdés, melyikre.
    -Tény, régen volt, nagyon régen, még némi emlékem van róla, de örülök, ha boldog vagy.
    Sosem láttam még ilyennek Willt, ennyire felszabadultnak és kiegyensúlyozottnak, feldobódottnak mint most. Tartson sokáig.
    -Igen. Minden fájdalmadat éreztem, minden szenvedésedet, amit okozott neked. Ahogy akkor is, amikor leszedték rólad. Tessék? Camilla gyermek, ezért minden rezdülését érzem, de a tiédet is, bár nem mindegyik olyan erős, mint nála. Nem áll közelebb hozzám...
    Elmosolyodok, nem véletlen, hogy így ejti k a szavakat. Tudom, hogy valahol féltékeny a húgára, és azt is, hogy ezt mindenképpen meg kell beszélnünk. Ugyan nem szokásom sorrendet állítani, hiszen minden gyermek más és más, mégis ha valakiben sokkal több ambíciót látok, az ő és nem a húga. Camillának fel van adva a lecke, Will magasra tette a lécet.
    -Fogalmam sincs, de próbáljuk ki.
    Leadom a rendelést, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle.



    Nekem:  #22B687
    avatar
    Will Collins

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx
    Rang : Kancellár
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC
    Kor : 111
    Foglalkozás : Professzor, Columbia Egyetem

    Re: Shake Shack

    on Pént. Aug. 24 2018, 13:14

    Richard azt hiszem, ismeri már az érzelmeimet és a hangulataimat, és elég könnyen tudja kezelni őket. Valamiképpen mindig ugyanúgy, tárgyilagosan reagál olyankor, mikor engem valami zavar. Stabilan áll mellettem, bármi is történjék. Most is egyszerűen közli, hogy mit gondol Marcusról és Noelről. Bólintok, hiszen emlékszem a képre, arra az orgiásra, amit ugyancsak megvásárolhatott azon a ravasz és gátlástalan kiállításon.
    - Marcusnak azért elég nehéz ellenállni - morgom bele a markomba kicsit neheztelően, miközben a tenyerembe támasztom az államat.
    Tény és való, hogy sokkal fontosabb kéne nekem legyen az, hogy a klánvezérem, Julia mennyit tud az átkomról és a legnagyobb gyengeségemről.
    - Végül is nem kellene, hogy titkom legyen előtte. El fogom mondani neki, mi történt. Nem helyes, hogy még mindig rád, rátok támaszkodom annak ellenére, hogy már elhagytam a klánt - vélekedem kissé bűnbánóan.
    Akkor azonban sokkal inkább elképedek, mikor közli, hogy mindent de mindent érzett, ami akkor éjjel történt velem. Magamnak is elég szörnyű volt átélni, de hogy ezt valaki még érezte is... Nyelek egyet.
    - Annyira sajnálom! - kérek bocsánatot rögvest, na nem mintha számítana, vagy mintha Richard elvárná. Aligha hozta volna szóba, hogyha én nem jövök elő ezzel. De jobb így, hogy tudok róla. Óvatosabbnak kell lennem, már miatta is.
    Az utolsó mondatát ott hagyja a levegőben, és én felkapom a fejem rá. Mintha csak egy kölyökkutya lennék, aki meghallotta, hogy csörög a kajás zacskója. És megnyugodva veszem tudomásul az elhangzottakat, mely szerint Camilla nem vette át a helyem. Bólintok. Nekem ez elég. Megnyugtató.
    Richard végül megrendeli a két koktélt, miközben én úszkálok a párás boldogságban. Szerintem rózsaszín felhő lebed a fejem felett, vagy nem is tudom, mi lehet, de nagyon jól érzem magam. Egyre jobban, ami azt illeti így, hogy Richard biztosított a támogatásáról és... A szeretetéről.
    - Hallottam pletykákat Camilla terveiről - hozom szóba a húgomat ismét. Erről is beszélni akartam vele, csak nem tudtam, hogy vezessem elő. De a legjobb lesz, ha így: kertelés nélkül, egyenesen a közepébe. A bronxi gengszterekkel kapcsolatos dolgok jutottak a fülembe, meg az, hogy vadászokkal kokettál.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Shake Shack

    on Szomb. Aug. 25 2018, 14:13

    -Marcus nem ma kezdte és azért nem is olyan fiatal.
    Én is tudom, hogy mire képes és mit vet be, ha nagyon akar valamit, hogy a saját íze szerint történjen. Egy fiatal vámpírnak esélye sincs vele szemben.
    -Ahogy jónak látod. Mivel még köztünk voltál, mikor ez történt, nem volt kérdés, hogy melletted állunk, ehhez pedig Juliának semmi köze.
    Julia viszonylag új klánvezér, semmit nem tudott Will múltjáról, így nem is osztottuk meg vele, mi történt. Ez ránk tartozott.
    Részletesen beszámolok arról, mit éreztem, mi jött át azon az éjszakán, és amikor Will bocsánatot kér, elmosolyodok.
    -Nincs miért. Így legalább azonnal tudtam, hogy a levétel sikeres volt.
    Egyáltalán nem bánom, hogy ha tudok róla, a fiam milyen állapotban van, sőt. Ez így természetes.
    Azt pedig már jó ideje sejtettem, hogy ha nem is mondja ki, de mégis zavarja Camilla jelenléte. Ugyan a mondatomat nem fejezem be, de abban minden benne van. A lányom léte még egyáltalán nem biztos. Gyermek, és ugyan az én felelősségem, hogy mit tesz vagy mit nem, de az is, hogy eldöntsem, érdemes a létünkre, vagy sem. Nem félek beismerni, ha tévedtem esetleg.
    A rendelést leadom, már csak az italokra várunk, és közben Willre pillantok. Jó látni az energikusságát, hogy végre visszatért közénk és nem csak félgőzzel "üzemel".
    -Az a baj, hogy én is. Mielőtt elment Jacksonhoz, beszéltünk... semmit nem fogadott meg a tanácsomból. Egyenesen a mágus képébe vágta, hogy a területét akarja vissza, azt, ami volt. Szerinted? Ha ott Jackson megöli, egy szavam nem lehet. Még a kísérőjének sem. Amikor rizikóssá vált a helyzet, azaz Jackson közölte vele, hogy ezt felejtse el, akkor már próbált tompítani, de... hagyjuk. Felelőtlen és meggondolatlan. Reméltem, hogy 2.5 év után tanult annyit, hogy tudja, mit lehet és mit nem, felméri, hogy megváltozott az élethelyzete, és már nem ember, így más klán területén akar hatalmat. Gyermekként. Nem azzal van a baj, ha valakinek céljai vannak, de könyörgöm.
    Felsóhajtok. Nem vagyok boldog, sőt, inkább elkeseredett. Sokat gondolkodtam és gondolkodom azóta is, hogy hol hibáztam? Lehet, már a beölelésekor? Tudnom kellett volna, hogy amilyen vehemens és makacs, képtelen lesz türelmesen várni? Vagy akkor, amikor elengedtem Bronxba, mert korai volt? Nem tudom, még nem tudom, de villámgyorsan rá kell jönnöm, mielőtt Camilla még nagyobb bajba sodorja magát és a klánt is esetleg.



    Nekem:  #22B687

    Ajánlott tartalom

    Re: Shake Shack


      Pontos idő: Pént. Okt. 19 2018, 18:52