Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Wall Street
by Jackson Montgomery Yesterday at 23:59

» Brian lakása - Hálaadás
by Thomas Mackenzie Yesterday at 22:12

» The River Café
by Allena Rhys Yesterday at 21:59

» Broadway
by Damien James McCormack Yesterday at 13:24

» Hudson Heights
by Admin Yesterday at 00:05

» Brooklyn Army Terminal
by Leo Veikko Szer. Nov. 22 2017, 23:03

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Szer. Nov. 22 2017, 21:16

» Hotel Plaza Athénée
by Camilla Wander Szer. Nov. 22 2017, 17:51

» Gabriel Háza
by Gabriel Skoglund Szer. Nov. 22 2017, 13:20

» Clove Lakes Park
by Mikhal Zharkov Szomb. Nov. 18 2017, 20:13

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Corona Park

    Share

    Corona Park

    on Hétf. Okt. 05 2015, 23:33


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Corona Park

    on Szer. Szept. 28 2016, 21:46

    Andrew - Erick



    Elgondolkodva ücsörgök a fűre terített pokrócon és közben tépegetem a gumicukor szálat. Nem kéne energiabombát tömnöm magamba, mert csak idegesebb leszek, ezért inkább kólára váltok, hangosan szürcsölve. Körbenézek, de szükségtelen, az orrom és az érzékeim jelzik, ha valaki közeledik.
    Még mindig nehéz megszoknom a zárt teret, ott pedig, ahol sokan vannak, még egyáltalán nem.
    Kísérő nélkül is kódorgok már egy ideje Queensben, de az idegességet legyűrnöm még mindig muszáj, de már sokkal könnyebben megy. Ezért is engednek kódorogni már egyedül.
    Érdekel a múltam. Az emberi. Tudom, hogy az Alfa is kutat a múltam után, ám szeretnék minél több szálat megmozgatni, mert amit eddig megtudtam, nem csak a támadásra vezet vissza. Apámhoz is, aki nem csak azért rejtély számomra, mert elfelejtettem. Hanem mert óriási hézagok vannak a hírekben róla.
    A kutatásaim során akadt kezembe a névjegykártya és vettem fel a kapcsolatot a most érkezővel. A mobil szokatlan találmány még nekem, a tabletről, és egyéb dolgokról meg inkább említést sem teszek. Ismerkedem az időközben nagyon is sokat fejlődött technológiával és érzem, hogy elvesztem bennük.
    Egy labda száguld hátulról felém, a reflex azonban megment. Talán túlságosan is gyorsan és pontosan, no és nagy erővel ütöm vissza a focilabdát, de nem foglalkozom vele, visszaülök guggolásba és a térdemen átvetve, tartom a poharat a kezemben és úgy iszok belőle, szívószállal. Emberi formában még ez hasonlít a legjobban a négylábúak üléséhez, amiben évtizedeken át léteztem. Kiríni a tömegből nem csak ezért tűnök ki. A nomád életmód izmossá tett, és láthatóan nem parkokban edzem magam, s az éberségem sem éppen egy irodai puhányé. Ezzel tovább fokozza az ellentétet az egészben mindaz, ahogy a pokrócon is helyet foglalok. Várakozom és ez mindenhogyan rám van írva. Biztos vagyok benne, hogy az illető rám fog találni, elvégre mindenki tud háromig számolni és felismer egy sárga-zöld-barna-szürke kockás pokrócot, rajta egy vállig érő szőke hajú emberformájú lényt.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Corona Park

    on Szer. Szept. 28 2016, 22:19

    Andrew - Erick



    Az ősz már közeleg, ideje magára kanyarítsa kedvenc bőrkabátját. A park na az jellemző előfordulási helye, jól kiismeri itt magát, elvégre sokszor itt találkozik bizonyos emberekkel, mert itt legalább van annyira szem előtt, hogy ne akarják nyilvánosan kilyuggatni. Ábrázatához illő, sportos napszemüveget vett fel, elvégre a nap az továbbra is melegen tűz, hiába a már lehűlésről árulkodó hűvös szellő. Az emberek érdektelenül haladnak el mellette, mikor a parkba ér, ő éppen összenyom egy üres CocaColás dobozt, hogy egy jól irányzott mozdulattal kukába lökje. A művelet olyan precízre sikeredik, hogy vigyorogva szorítja dobó kezét ökölbe.
    ~ Na Andy ez lesz a te szerencsenapod, komolyan! ~
    Elhalad néhány jógázó nő mellett, ott természetesen elidőzik egy picit, persze szigorúan szakmai okokból, végül vigyorogva, fejét csóválva halad tovább, tenyereit dörzsölgetve. Ez a nap kétségtelenül egyre jobb és jobb lesz, ő mindig is értékelte az élet apró örömeit és hát abból most akad ma bőven. A munka irányába egyelőre teljességgel érdektelen, elvégre ötlete sincs miféle megbízás vár rá, abban sem biztos, hogy elfogadja, nincs kedve megint valami féltékeny férj escort felesége után kutakodni, vagy más klisés ökörséggel bíbelődni.
    Megigazgatja magán kabátját és eltűnődve mered a megbeszélt hely irányába, távolról már ki is szúrja az ott gubbasztó ügyfelét. Zsebre vágja kezeit, kicsit lelassít, hogy alaposan végigmérhesse, de nem csak őt, a környezetét is, nem-e valamelyik haragosa próbál-e csapdát állítani neki, biztos ami biztos. Ha látja az ominózus labdaelkapás-visszadobást, elismerően füttyent, kissé közelebb érve, noha ekkora már talán feltűnt Ericknek az érkezése.
    - Azt jól odaverted, haver kinyírtál vagy három kölyköt.
    Vigyorogva sétál el hozzá egészen egy lépés távolságra, majd kobakjára biggyeszti napszemüvegét, s kezet nyújt.
    - Üdv! Andrew Blackburry, magánnyomozó, szolgálatodra.


    A hozzászólást Andrew Blackburry összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Szept. 28 2016, 22:56-kor.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Corona Park

    on Szer. Szept. 28 2016, 22:52

    Andrew - Erick



    A füttyentésre oldalt sandítva nézek a hang forrásának irányába. Remélem, hogy nem éppen kutya után füttyent, mert őket ki nem állhatom. Pudlipalotapincsik és fél fogamra sem elegek. Bár egy német vagy egy dán dog már partner. A füttyentés azonban mégsem olyan hangszínű, nem is látok az illető felé rohanó kutyát. Fél fordulattal felé kanyarodok, továbbra is guggolva, de a szürcsölést már abbahagyom.
    Ő az.
    Felállok, kezemben a pohárral. Mondhatnám, hogy szokatlan mozdulat és tartás, ami így is van. Túl alacsonnyá válik így számomra minden, amit addig a megszokott magasságomban, vagy mélységemben, nézőpont és viszonyítás kérdése, megszoktam.
    Azonnal működésbe lép a megszokás és az ösztönöm, valamint a kontroll is. Nem vetem fel a fejem és kezdek a levegőbe szaglászni, ám a felém érkező illatok és benyomások nem folynak el csak úgy mellettem.
    - Hol? – rebben a tekintetem körbe. Ha valóban kinyírtam valakit, embert, akkor nem csak az Alfa fog engem, hanem még őt is előkapják! Ám körbenézve látom, hogy ahová az előbb a labdát dobtam, valóban három gyerek fogja magát, egyik itt, másik ott, és pár szülő elég kedvesen néz felém.
    - Ezt jól elintéztem, azt hiszem – vakarom meg zavart vigyorral a tarkóm, majd kezet fogok vele, miután észreveszem, és tudatosodik is bennem, hogy miért csinálja. Túl erősen szorítom meg a kezét, ezt viszont nem veszem észre.
    - James Lamothe – a felvett nevem használom, a régit voltaképpen olyan régen nem használtam és hallottam már, hogy akár Julia Styles nevet is kaphattam volna „álnévnek”, azt is a magaménak érezném. Mivel azonban hivatalosan meghaltam és mellé nagyon is ugyanúgy nézek ki, mint 17 évvel ezelőtt, ezért inkább csak a keresztnevemen változtattak, mondván, hogy családban marad a hasonlóság és hivatalosan saját magam törvénytelen fia vagyok. Ezt mire megértettem, kissé sok idő volt, az Alfa türelme és sokadszori magyarázata ... a jelenbe pattan a figyelmem.
    - Ja, igen – ennyit az összeszedettségről. Visszafordulok a pokróchoz, és a kabátom belső zsebéből kiveszek pár kivágott cikket és a pokrócon szétterítem, miközben hellyel kínálom.
    Van a fickóban valami, ami miatt úgy döntök, egyből a közepébe vágok.
    - Vannak ezek a cikkek. Képek. Szeretném őket megismerni – a baleset előtti hónapon készült fényképen vagyunk láthatóak, a szüleim és én. Bálon voltunk, katonabálon, anyám boldogan feszített egyenruhás apám alakja és én közöttem.
    - Azt tudtam meg, hogy esetleg... – mutatok magamra a képen. – ő, az apám. Viszont – mutatok az én apámra a képen. – róla semmit sem sikerült kiderítenem, ki is – képek, cikkek sorozata bálokról, apámmal készített interjúk cikkei is megtalálhatóak közöttük.
    Hogy mennyire kényes ügy? Nagyon is, két okból. Apám katonamúltját nagy titok övezi. És a baleset nem is volt baleset...
    Nem húzódok túl közel hozzá, a tisztes távolságnál nagyobb helyet tartok közöttünk, zavarban is vagyok és nagyon figyelek magamra. Valahogy mégis meg tudok nyugodni, az ember jelenléte most valahogy nem is annyira zavaró, mint ahogy felkészültem rá. A beszédem és a viselkedésem azonban jelentősen eltér egy huszonhárom éves emberétől. Tartózkodás, visszafogottság és túlzott éberség jeleit mutatom.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Corona Park

    on Szer. Szept. 28 2016, 23:25

    Andrew - Erick



    Vigyora továbbra sem tűnik el képéről, enyhén eltartja karjait testétől a szülők felé fordulva.
    - Ugyan már, a foci kemény sport, ráadásul az is sokat keres vele aki nem ért hozzá, had edződjenek a srácok!
    Ezen mondata után Ericknek már nem kell egyedül éreznie magát a rosszalló pillantások kereszttüzében. Andy felől kellemes arcszesz és a korábban ivott kóla illata érződik, más nem igazán, tekintve, hogy nem dohányzik, tisztálkodni pedig rendszeresen szokott.
    - James, mi? Szóval James. Kezemet azt törd el nyugodtan, a cerlux mindenen segít!- tréfálkozik a kézfogáson.
    A feszültséget hamar észreveszi újdonsült ügyfelén, kíváncsian lép közelebb a plédhez, de nem ül le rá, csak leguggol, térdeire támaszkodva. Szemüvege előre bukik és majdnem leesik a fűbe, de ő estében elkapja, mintha csak direkt pottyantotta volna oda.
    ~Remélem ezt nem vette észre.~
    Miközben ezen elmereng pár pillanatig, előkerülnek azok a bizonyos fotók. Meglóbálja a szemüveget, fültámaszánál fogva, majd megvakarja feje búbját.
    - Hát a vonások alapján rokoni kötelék biztosan van közte és az apád között, legalábbis ezt egyből levágni, szerintem - mutat a fotón a bizonyos hasonlóságokra. - Van rá sansz, hogy a faterod faterja, vagy valami nagyon közeli rokon? Mármint érted, családtag.
    Nincs azzal semmi gondja, hogy nem kertel a másik, valójában értékeli is, elvégre már az agyára megy az a fajta órás felvezetés amelyet néha némelyik ügyfele prezentál. Ha teheti fel is venné a fotót, hogy jobban megnézhesse, közelebbről.
    - Hát nézd, katonának tűnik, hacsak nem Halloweeni bulin voltak. A katonaság kissé forró talaj, tudod. - már szinte szokatlan lehetett, hogy nem vigyorog, ezt pótolandó megint vigyor szökik a képére. - Minden esetre egyelőre így első ránézésre nem tűnik úgy, hogy komolyabb gondot okozna. Milyen infót tudsz még adni hozzá? Faterod neve, a nő neve... - kérdőn mutat a gyerekre és a nőre is a képen. - Esetleg hogy mikor készült a kép.. érted, hogy értem. Vagy ezeken van?
    Azzal leteszi a fotót és a cikkekre veti pillantását. Azok még nem kerültek reflektorfénybe és kíváncsi lel-e olyat ott, ami jobban felcsigázná. Eközben természetesen odafigyel az ügyfélre, feltűnik annak mondhatni rendellenes viselkedése, de nem mutatja jelét, hogy zavarná, de annak sem, hogy észrevette volna. Ami jellemző, hogy amióta lekerült róla a napszemüveg, amikor hozzá beszél, vagy rá figyel, szinte végig a másik szemeit fürkészi.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Corona Park

    on Csüt. Szept. 29 2016, 19:48

    Andrew - Erick



    Vágok egy mosolyfélét, míg Andrew a gyerekek szülei felé beszél, és a mosoly emlékezetem szerint a bocsánatkérésé, vagy valami hasonlóé. Sport. Felrémlik valami, egy mozdulat, tornászmúltamból. Én is sportoltam volna? A következö másodpercben pedig már ismét a férfira figyelek.
    - Igen, James – nyugodt a hangom, úgy gondolom, ha megerösítést vár, akkor megerösítem benne. Ezt így szokás. Amikor a kezéröl beszél, lenézek, majd elkapom a sajátom az övéböl. – Nem szándékos volt – a nyelvtan még gyakorlás alatt, néha befut egy-egy hiba, de már egyre jobban alakulok ebben is.
    A zajt hallom, ahogy leesni készül a napszemüveg és ahogy elkapja, én is el fogom tanulni ezt a trükköt, hasznos. Már csak napszemüveg kéne hozzá. Elég távol, biztonságos távolságban vagyok Andrewtól, ami miatt még nem érzem magam fenyegetve. Megjegyeztem a kóla illatát és az arcvizének az illatát is.
    Elöre-hátra dölök enyhén, ahogy guggolva karolom át a térdem, a kiterített képek és cikkek között, néha abbahagyom, olyankor az arcom a kezem fejére téve figyelek.
    - Van rá... sansz – csak onnan tudom, hogy az apám, hogy ezt tudatosították bennem. Apámra sem emlékszem már, és anyámra sem. Nem hazudok, a farkaslét megtanított arra, hogy a hazugság kakivára hamar rád borul és simán halálra lehet fulladni benne. Viszont nem mondhatom el neki azt sem, hogy a képen én vagyok és a szüleim. Azt viszont tudni akarom, hogy mi történt és hogy egyáltalán ki voltam, kik voltak a szüleim.
    - Miért forró? – kinyúlok a kezemmel a képek felé, és a cikkeket is ráhúzom, majd szét, mintha az adna magyarázatot a közben érkezö kérdésre is. Emlékszem, hogy van egy cikk, amely szinte kész életrajzot ír apámról, kérdés, hogy mennyire igaz. Megtalálva, majdnem összegyürve, eltépve, Andrew felé nyújtom a cikket, elkerülve a pillantását. A szembe tekintést még mindig támadásnak érzékelem, és nehéz rászoknom, hogy emberként éppen azt szokták tenni, ha beszélgetnek egymással.
    - Ebben benne van. Hogy kik is ők – George Lamothe tábornok, és Edith Lamothe, született Edith Bergstrom, svéd születésü. A fiúk, aki voltaképpen én vagyok a képen, az pedig Erick Lamothe, tornászbajnok. A cikk szerint apám büszke volt rám és a díjaimra.
    - A kép? – megvakarom az állam elgondolkodva, majd számolok, ami akár gyanús is lehet, nem is veszem észre. – 1998.
    Egy másik cikk az egyik veterán találkozóról szól, rajta apám és az egyik veterán katonatársa, aki késöbb is mellette szolgált.
    - Meg tudod találni? Keresni? Nyomozni? Ebböl menni fog? – annyira drukkolok, hogy még a cipöbe is beledugom az egyik ujjam. Mezítláb szeretek a leginkább lenni és nagyon kényelmetlen hordani a cipöt, hiába a legjobban kialakított sportcipö.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Corona Park

    on Csüt. Szept. 29 2016, 21:42

    Andrew - Erick



    - Hát na, bíztam benne. De nyugi azért bírom a gyűrődést, ennyitől azért nem pusztulok el - kuncog a kézfogásos eset miatt.
    Nézegeti a kérdéses cikkeket, csak azután válaszol a kérdésre.
    - Hát katonaság. Az azért keményebb dió, meg kell mozgassak pár kapcsolatot, hogy hozzáférhessek az adatbázisukhoz, ráadásul ha a muksó valami nagyobb kutya - és mindez lerí nekem a plecsnijeiből - akkor még az is lehet, hogy titkosított az aktája. Azért reméljük, hogy nem. Minden esetre az, hogy a személyét kiderítsem az nagyon is valószínű, az meg hogy valós és pontos infókat is szerezni tudok róla az nagyjából fifti-fifti.
    Elmereng egy keveset, voltaképpen egy hírszerzéses barátnéját kell majd zargatnia, vele pedig igen vicces a kapcsolata, legalábbis ha lenne haja azt a nőszemély már szálanként kitépkedte volna. Akaratlanul is végig simít majdnem tar kobakján, mikor felidézi Tina válogatott fenyegetőzéseit, de azért tudja nagyon jól, hogy nem mondta azt a sok mindent komolyan, elvégre rendesen kisegítették egymást akkoriban. Nem mondaná zűrös időknek mert azok állandóak máig is. Megnézi magának a kiemelt cikket, elégedetten bólint, tudta ám ő hogy egy családot lát a képen. Azt persze ugyancsak kiszúrja, hogy bőven van vérkapcsolat ügyfele és a képen láthatók között, de értelemszerűen a dátum miatt eszébe sem jut, hogy ez a huszonéves itt mellette az a gyerek lenne a képen éppenséggel.
    - Ez jó, ez hasznos, jah. Mármint a nevek és a dátum sokat segítenek majd, abban biztos vagyok, hogy ezeket a cikkeket és a képet magammal vinném. Gázos lenne ezek nélkül próbálkozni de gondolom ezzel számoltál.
    Még kicsit nézegeti azokat a bizonyos cikkeket, hátha esetlegesen talál még valami szembetűnőt amivel előrébb juthat, számára már az is hasznos, hogy a kölyök a képen tornász, az ő dolgait sokkal könnyebb lesz kideríteni és meglehet egyenesebb út a kérdéses katonához.
    - Hát amit mondani tudok, hogy az ügy az frankó, elvállalom. Amit megint csak mondani tudok, hogy mivel nem lesz egyszerű emiatt nőnek a költségek is, legalábbis a bérem. Remélem ezzel is számoltál, öcsém. Minden esetre szerintem el tudom intézni, meglehet mikor legközelebb találkozunk egy vaskos aktát nyomok a kezedbe és az a meló végét jelenti majd.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Corona Park

    on Szomb. Okt. 01 2016, 19:05

    Andrew - Erick



    A válaszra és a kuncogásra elmosolyodom, most már felszabadultabban. Andrew reakciói és közvetlensége újabb szálakat ad a bizalom felé. Ez a fajta bizalomkérdés farkasként nem volt meg. Élni és túlélni, ebbe a bizalom csak addig fért bele, amíg a túlélésért együtt lehetett csak megküzdeni. Emberként egészen másként működik és minduntalan rácsodálkozom, mennyire más a két világ.
    - Alfa? – bukik ki a kérdés a számon, önkéntelenül, észre sem véve. – Öhm... a titkai nem érdekelnek, vagyis... [/color] – a gondolkodástól elhallgatok, míg rendezem a mondatokat. – az a fontos, hogy ő ki az apám életében. Ki volt – helyesbítek. – Vagyis... azt hiszem a cikk leírja, de azt tudom, hogy a cikkek sok mindent írnak. A valóságot akarom tudni. Hogy ő ki – bökök rá a képre a valódi apámra. Nem érdekel, milyen titkai voltak. Azt szeretném tudni, milyen szerepet adott nekem az életében. Hogy emlékekkel is lehet csalóka mindaz, amit tudok, arról sejtésem sincs. Emlékek nélkül pedig végképp. Csak annyira jó lenne, ha apám valóban büszke volt rám.
    - Tiéd – teszem rá a képekre és a cikkekre a kezem és felé tolom, kissé összegyűrve ezzel őket a nagy lendületben és lelkesedésben.
    A zavar azonban hamar elmúlik, ahogy elvállalja az ügyet. Ha tudnám, hogy ezzel voltaképpen mibe is rántom Andrewt, akkor életemben nem jutna eszembe mindez. Ha túl közel kerül bizonyos dolgokhoz a férfi, nem csak forró lesz a lába alatt a talaj és a befolyásos emberek lesznek a legkisebb gondjai. És hogy én hogy fogok megállni az Alfa előtt, még az is kérdéses. Ha eszembe jutna. Annyit tud, hogy nagyon szeretném megismerni a múltamat és hogy most is ezért jöttem ide.
    - A pénz nem számít – vált szélesre a mosolyom. – Csak készpénzben tudok fizetni. Az jó? Ennyit tudok most adni – egy vaskos borítékot nyújtok át, benne papírbankókkal. – Ez elég? Kezdetnek? – akár külföldi útra is mehetne belőle, és hogy honnan a pénz, csak annyit tudok, hogy az Alfa adta a kezembe, kiadás címén, a múltammal kapcsolatban.
    Abban reménykedem, hogy ha többet olvasok a családomról, magamról, ha eljuthatok helyekre, akkor eszembe fog jutni a múltam, az életem és én magam. Felkapom a fejem, majd körbenézek, kis híján a levegőbe szimatolok.
    - Most mennem kell – túl sokáig nem tudok még emberek között lenni, s csak két órát kaptam, utána utánam jön valaki, és annak jó vége szerintem nem lesz. – Hívsz, vagy hogyan lesz?
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Corona Park

    on Szomb. Okt. 01 2016, 23:11

    Andrew - Erick



    - Alfa? - vonja fel egyik szemöldökét.
    Ez a kijelentés furcsa számára, nem igazán tudja eldönteni milyen jelentősége lehet, de mivel aztán ügyfele tovább lép a témában, nem kezdi el pedzegetni, az is lehet a legjobb, hogy nem is tudja miről van szó. Neki már az is elég lenne, ha tudná, hogy nem egy ember mellett guggol, hogy lejöjjön az életről, de a sors megkíméli ettől az információtól, legalábbis egyelőre biztosan.
    - Ah tehát a tények kellenek. Hát nézd amit találok azt eléd fogom tárni, én úgy vagyok vele, ha már megvan a madzag vége, had jöjjön a többi is. Legalábbis nem hinném ha teszem azt azzal jönnék legközelebb, hogy "Jah, a faterja, jah, a cikkek igazak". Legalábbis remélem, hogy nem ennyi mondandóm lesz mert az cink lenne, vágod.
    Megvakarássza az állát szemüvege fültámaszával, majd a cikkeket szépen egyenként összeszedi fotóstul, egybe rendszerezi amennyire tudja. Félbe hajtja az egészet, majd a kabátja egy belső zsebébe teszi, lassan felegyenesedve.
    - Na én azt mondom hívlak. Megvan a hívásnaplóban a szám amiről kerestél, majd kereslek azon ha megvan az infó. Nem hiszem hogy olyan három napnál többet venne igénybe.
    Átveszi a borítékot és belenéz.
    - Mennyi van benne? Bár ahogy elnézem húsos.
    Átnézegeti azért, hogy legalább elképzelése lehessen mekkora az összeg, függetlenül attól, hogy Erick mit mond.
    - Na ez kezdetnek tökéletes. A többit meg majd a buli után megbeszéljük számít mennyire leszel elégedett az infó mennyiségével is.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Corona Park

    on Vas. Okt. 02 2016, 21:36

    Andrew - Erick



    - Hmh – bólintok és mint akinek természetes, máris megyek tovább a mondandómban, fel sem tűnik, hogy olyat mondtam, amit nem kéne. Elvégre máshol is használják, igaz, az sem esik le, hogy ezt általában bandák használják.
    - Oké, ez így jó – húzódik széles mosolyra a szám. Nehéz még mindig kifejezni, mit is akarok voltaképpen, néha belezavarodok a kifejezéseimbe is, még ha már könnyebben is megy, mint jó pár hónappal ezelőtt.
    A térdemre támaszkodva pillantok hol a kezeire Andrewnak, ahogy rendezi össze a holmikat, hol pedig az arcára, még csak véletlenül sem pillantva a szemeibe. Előbb csak nézem, ahogy feláll, aztán rájövök, hogy részéről is ez lezárásnak minősül, vagy annak tekinti, így felállok én is, magam mellé engedve a kezeim, előtte az előrebukó hajam a fülem mögé igazítom ismét.
    - Az az én számom, igen – bólintok. A telefon nem az enyém, kölcsönbe kaptam, miután eltörtem hármat is, mire rájöttem, miként is kell használni. Kicsit sokat fejlődött a technológia a bunkófonok után.
    - Sok. Repülni is tudsz – legalábbis ezt mondták nekem, amikor megkaptam a borítékot.
    - Oké – a kezét nézem, és az enyémet nyújtom felé, és most már óvatosabban fogok vele kezet.
    - Nagyon köszönöm – biztos vagyok benne, hogy meg fogja tudni keresni az infókat, amikre kíváncsi vagyok.
    Felkapom a pokrócot, közben meg a lábamról le a cipőt, most már nem megy tovább, hogy a lábamon legyen valami. Belecsavarom a pokrócba és a falka szállása felé veszem az irányt, mire eszembe jut, hogy valamit elfelejtettem.
    - Viszlát! – azzal ismét hátat fordítok Andrewnak és gyors léptekben elindulok. Nem igazán akarok elkésni.

    //Nagyon köszönöm a játékot! wow //

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Corona Park

    on Vas. Okt. 02 2016, 21:53

    Andrew - Erick



    - Nagyszerű! Akkor öregem megvolnánk, egyelőre - vigyorodik el szokásához híven. - Akkor le is mentem és ezen a számon foglak keresni!
    Felveszi napszemüvegét és megigazgatja kabátját. Kicsit megmozgatja a lábait, ez a sok guggolászás kissé kezdett már kényelmetlenné válni, de annyi baj legyen. A legyilkolt kölyköket figyeli ahogy szüleikkel már távozóban vannak a térről, az egyik nő még hátra néz, villámokat szóró szemmel, talán csak búcsúzóul.
    - Szerintem annak különösen tetszettél - kuncog Andy, majd kezet ráz ügyfelével. - Na üdv, uram! Aztán majd trécselünk amint helyzet van addig rágd a körmöd nyugisan.
    Nézi ahogy a másik távozni látszik, amikor még visszakozik, hogy aztán végül köszönjön ő maga is biccent.
    - Szevasz, hali.
    Amint elfordulnak egymástól, már veszi is elő mobilját.
    ~ Hát te sem vagy hétköznapi egy figura, ember. ~
    Forgatja is szemeit napszemüvege rejtekében, arra már rájött, hogy a "legény" aki felbérelte, nem egy hétköznapi figura, voltak olyan gesztusai amik miatt megszólaltak benne a vészcsengők, de maga sem tudja még miért. A telefon kicsöng, elsőre nem veszik fel, de az újabb próbálkozásnál Andynek szokásos vigyor terül szét a képén.
    - Hát szervusz Tinám, szervusz... nem kell pénz az van, e hülyéskedj már mióta nem beszéltünk most meg ezzel nyitsz? Jól vagyok amúgy hát te, meg ilyenek, vágod.... jó lebuktam tényleg akarok valamit...

    //Én is köszöntem, élmény volt Very Happy//

    Re: Corona Park

    on Vas. Jan. 15 2017, 22:43


    Sponsored content

    Re: Corona Park


      Pontos idő: Pént. Nov. 24 2017, 04:29