Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Folyosók
by Connor Shayeh Today at 19:08

» Kórház
by Noel Wyard Yesterday at 23:57

» Pince
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 23:16

» Emerlad Wrímans
by Admin Yesterday at 22:28

» Barclays Center
by Theodore Miles Montgomery Yesterday at 21:13

» Cox professzor irodája
by Thomas Montgomery Yesterday at 14:11

» Jazz lakása
by Jazz Quinn Yesterday at 03:15

» Long Island villa
by Noel Wyard Hétf. Okt. 15 2018, 23:22

» Avatarfoglaló
by Emerald Wrímans Hétf. Okt. 15 2018, 21:43

» Theo szobája
by Theodore Miles Montgomery Hétf. Okt. 15 2018, 00:18

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Jackson Heights

    Share

    Jackson Heights

    on Hétf. Okt. 05 2015, 23:38

    First topic message reminder :


    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Jackson Heights

    on Pént. Márc. 30 2018, 23:51

    - Én nem kezellek gyerekként - közlöm vele. - Ha az volnál, nem avattalak volna be a legtöbb dologba, amibe beavattalak. A kicsiknek nincs szüksége a tudásra, mert nem tudják kezelni. Nathaniel... Hozott egy döntést. Helyettem. Elvett tőlem valamit, ami addig mindent jelentett számomra. Nem köszöntem meg neki. De ő a fiam. Akárcsak te.
    Bólintok. Örülök, hogy ennyire előrelátó és hogy képes a taktikai gondolkodásra.
    - Akkor ha nem viszed el az aktát, nézd át most. A testvéreidről szóló részt.
    Ha odalapoz az akta végére, mind a négy fiúról egy egyoldalas leírást talál, név, fénykép, faj, képzettségek, iskolák, munkahely... Képességek... Dorianről van a legkevesebb adat, de azért róla is volt mit feljegyeznünk.
    - Nos, a klánod tagjai nem igazán kedvelik a hozzám hasonlóakat. Nem olyan rég a Harvey Család családfője voltam. Ők vadászok. A te klánoddal mindig is semleges kapcsolat fűzött össze minket, ennek ellenére nem vagyunk kebelbarátok. De Marcus féltékeny. Az O'Brienek haláláról egyébként a rendőrség sem tud. Hivatalosan elhagyták az államot, nyomot nem hagyva maguk után.
    Hogy én hogy tudhatom akkor mégis? Erre ő maga is rá kell, hogy jöjjön, nagyjából két pillanaton belül. Kivárom. Azt már tudom, hogy nem nagyon fogja meghatni.
    Veszek egy mély lélegzetet. Rá akarok gyújtani.
    - Nos, ő a te atyád. Te tudod, hogy kell őt manipulálni ahhoz, hogy azt tegye, amit te akarsz.
    Értelmezze ezt a dolgot, ahogy akarja.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 18
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Jackson Heights

    on Szomb. Márc. 31 2018, 00:21

    -Azt látom, és nem baj, csak... mindegy. Nem szeretnék vitázni, vitatkozni.
    Nem értünk egyet. Nem érdekel, hogy a bátyám is a fia, de az, hogy eldönt valamit és elvesz valamit mástól... nem, ez nekem megbocsájthatatlan. Akár tetszik, akár nem, ezért inkább nem is mondok semmit, mert akkor nagyon csúnyán össze fogunk veszni apával.
    -Rendben. Nem, nem viszem el, az a biztos.
    Végiglapozom az egészet, elolvasom a testvéreimről szóló részeket. Nate arcát megjegyzem, egyszer magyarázatot fogok követelni tőle a tettéért. A többieket is megfigyelem, és megállapítom, hogy egész jó kis társaság lenne ez, már ha egyáltalán kedveljük egymást. A képességeiket pedig irigylem, nagyon is. Ők használható fajba születtek... mázlisták.
    -Családfő voltál és most lemondtál, mert Nathaniel elvette a képességedet? Óriási. Oké, ha semleges a kapcsolat, akkor Alexander miért mentett meg? Milyen érdek vezérelte? Marcust tudom, legalábbis Lash említésére egyenesen dührohamot kapott, pedig mondtam neki, hogy ha halott halott, akkor nem konkurencia. De rád miért féltékeny? Szuper. Akkor eltűntek, ha jól értem. És ezt valaki eleve így intézte, valaki, aki nem ember, hanem... a klánom tagja?
    Kezdem összerakni a darabkákat, elég érdekesen fest ez az egész, de még mindig vannak részek, amelyeket nem értek. Nem fér a fejembe, hogy ha nem kedvelik apát, akkor mégis miért segítette a klánvezér? Marcus... jaj, nagyon ki fog akadni, már most érzem, ahogyan azt is, hogy nem tudom előtte rejtve tartani, hogy apa nem csak egy vendég volt. A szüleimről mondott infóra bólintok, egyértelműnek tűnik, hogy nem halandók intézték el, ez így legyen. Most ár abban is biztos vagyok, hogy ha ennyire összeérnek a szálak, ennyire el volt minden tervezve, hogy ebben a klánom keze is benne van.
    -Apa, Marcus 1200 évvel idősebb tőlem. Szerinted mennyi esélyem van arra, hogy befolyásoljam? Semennyi. De majd... kiskutya szemekkel megkérem. Azt hiszem.
    Örülök annak, hogy ennyi mindent kinéz belőlem egy idős mágus, de azért könyörgöm, hát még az önuralmam sem egy tökély. Na mindegy, valahogy lesz.
    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Jackson Heights

    on Szomb. Márc. 31 2018, 22:15

    Bólintok. Méltányolom, hogy igyekszik elkerülni, hogy ellent mondjon nekem. Középső gyermekként békéltetőnek kell majd lennie. Kapocs négyük közt.
    A bort kortyolom, míg átlapozza a fivéreiről szóló részt az aktában. Figyelem, min időzik el a szeme, figyelem az érzelmeit, miközben a portrékat nézegeti. Mikor végül megszólal, mély lélegzetet veszek.
    - Nem azért mondtam le, mert már nem látom a jövőt. Hanem mert mással akarok foglalkozni.
    Az ajkam megfeszül. Egyértelmű, hogy nem fogok mindent megvitatni vele, és itt húzom meg a határt.
    - Kezdesz rossz irányba spekulálni. Én intéztem el a nevelőszüleid halálát. Lash ölte meg őket az utasításomra. A többi téma nem olyasmi, amihez közöd van.
    Ez a válasz nyilván nem tetszik majd neki, de legyen. El tudom viselni, ha ettől most dühös lesz.
    - A kiskutya-szemek is egyfajta manipuláció - jegyzem meg, miközben felkelek, és a kabátomhoz lépek.
    Kiveszem a dzsekim zsebéből az apró kék bársonydobozt, és visszaülök Ethannel szemben.
    - Ez a tiéd - teszem oda elé. Az a nyaklánc van benne, amit Matthewnak sosem volt alkalmam odaadni. A tűz szimbólum lóg rajta. Fehéraranyból készült, és összeköttetésben van a többi medállal.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 18
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Jackson Heights

    on Szomb. Márc. 31 2018, 22:41

    Próbálok minél több információt megjegyezni amennyit csak lehet, bár lehet, eleinte keverni fogom, mert ez így egyben nagyon sok. Ehhez legalább pár nap tanulmányozásra lenne szükség, de nem tehetem meg, mert ha elviszem a mappát, az biztos bukás. Még így is esélyes.
    Kérdezek, mert érdekelnek a részletek, még akkor is, ha látom, hogy ettől apa dühös lesz.
    -Oké, te tudod, de azért nem kell leharapni a fejemet.
    Nem akarok sosem ilyen morcossá válni, inkább tovább nézelődök, bár arra nem gondoltam, hogy nem mindenre kapok választ.
    -Te intézted el? Lash meg végrehajtotta... aha. Most lehet, megharagszol, de végül is az eddigi életemről van szó amit hazugságban éltem, és akkor azt mondod, hogy nincs hozzá közöm? Mégis hogyan? Ez az egész úgy fest, mint egy előre eltervezett és végrehajtott feladat. Mind az, hogy engem beöleltek, az, hogy pont ebbe a klánba kerültem... és akkor azt mondod, nincs hozzá közöm? Rábíztál vadidegen emberekre, majd megöletted őket... de tudod mit? Igazad van. Nincs hozzá közöm, miért kellett meghalniuk, miért kellett Lashnek meghalnia. Pedig biztos, hogy tudtad, Lash nem ölelhetne be, mert tilalom van. Végül is már mindegy, egy tanút megint kiiktattál. Ki vagy te apa? Lassan olyan érzésem van, mintha egy maffiavezérrel ülnék egy asztalnál.
    Kiakadok, igen, kiakadok, mert lehet, nem vitázni akartam, de az, hogy végül is pont a részletekhez nincs közöm, az kiakaszt. Nem kicsit, nagyon.
    -Jó, majd gyakorlom, hátha bejön.
    Morgok egy sort az orrom alatt, mert még mindig nem fér a fejembe ez az egész. Lehet, hogy nem vagyok felnőtt, lehet, nem vagyok erős vámpír, de végül is fenekestől fordult fel az életem, és amikor azt hittem, vége, akkor megint. Hihetetlen.
    Tekintetemmel követem apát ahogy feláll, mégis mit szeretne és próbálok megnyugodni. Akármit is mond, úgy érzem, hogy teljesen jogos a felháborodásom.
    Az elém tolt dobozon meglepődök, de mielőtt kinyitom, a szemébe nézek.
    -Remélem, hogy nem a nevelőim egy darabja van benne ékszerbe foglalva, mint emlék.
    Még morgok egy kicsit, mert jól esik és mert ezek után ezt is simán el tudom képzelni. Amikor viszont kinyitom, meglepődök.
    -Ó. A tűz jele. Köszönöm. Miért kapom?
    Annyira tetszik a medál, hogy azonnal a nyakamba akasztom, és ha ezt Marcus megpróbálja elvenni, hát megharapom érte, az biztos.
    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Jackson Heights

    on Szer. Ápr. 04 2018, 21:36

    Kirobban belőle egy panasz, aminek egy félreértés az alapja, ezt azonnal látom. De nincs semmi kedvem magyarázkodni. Faarccal nézek rá, és még talán fel is sóhajtok, jelezve, lapozzunk. Lehetne bennem több alázat. Elvégre, teljesen igaza van. Az egész életét hazugságban élte le, azért, mert én így akartam.
    - Nem Lashnek kellett volna beölelnie, és nem most. De egyszerűen annyira elragadták az érzelmei, hogy megtette. Hízelgő, hogy azt gondolod, minden szál az én kezemben fut össze, és hogy én vagyok itt a főellenség. Talán az is vagyok. Tekinthetsz rám így, ha ez kényelmesebb, nekem mindegy, hogy gyűlölsz-e. Ez legalább közelebb hoz a testvéreidhez, aminek én csak örülök.
    Mielőtt még véletlenül felrobbanna, felállok, hogy idehozzam az ékszert. Egy kis szarkának tűnik, aki kedveli a csinos csecsebecséket, olyan ebben, akár egy nő. Ezzel talán majd lecsillapítom a haragját, vagy elterelem a figyelmét. Végül persze igazam lesz, bár az az ízléstelen vicc nem igazán talál reakciót a képemen. Arra viszont felcsillan a szemem, hogy felismeri a jelet, ugyanis a legtöbb ember (sőt, a vámpírok közt is) csak egy egyszerű fém háromszöget lát.
    - Honnan ismered ezt a jelet? - kérdezem, mielőtt felelnék.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 18
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Jackson Heights

    on Szer. Ápr. 04 2018, 22:18

    Kifakadok, persze, hogy kifakadok, mert nem elég, hogy meg kell tudnom, az egész eddigi életem egy nagy hazugság volt, de még egyenes választ sem kapok, csak azt, nincs hozzá közöm. Annyira jó, tényleg. Mit kellene csinálnom? Vigyorognom?
    -Ó. Még jobb. Tehát az is megvolt előre, ki lenne az, aki megkap. Értem én. Ez kb. így fest, mint aki mindent eltervezett és lezsírozott előre. Apa, ez már rég nem arról szól, hogy gyűlöljelek, ez egy baromság. Mi oldódik meg azzal, ha most kijelentem, hogy utállak, látni sem akarlak többé? Semmi. Igazából örülök annak, hogy kiderült az igazság, és az igazi apukám él.
    Az nem kerüli el a figyelmemet, hogy a gyűlölet, az ellenségkép közelebb hozná a testvéreimet, de vajon miért? Ők gyűlölik apát? Én miért tegyem? Annak semmi értelmét nem látom, az annyira gyerekes viselkedés, vagy nem?
    A dobozra pillantva amit apa letesz elém, tényleg minden megfordul a fejemben, mi lehet benne. A láncot és a medált látva elcsodálkozom.
    -Van, aki nem ismeri? Az elemek szimbólumai... annyira... annyira ismertek. Vagy nem?
    Most rajtam a sor, hogy ismét meglepődjek. Miért ne ismertem volna fel? Lerajzolom én a többit is, ezekbe nagyon sokszor futottam bele, az képtelenség, hogy mások nem ismerik fel.
    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Jackson Heights

    on Szer. Ápr. 04 2018, 22:43

    - Minden meg volt tervezve - igazolom gyanúját, és nem tudom, ezen miért borul ki bárki is. Ez szerintem az egyetlen módja annak, hogy túlélj, hogy sikeres légy, hogy egy lépéssel az ellenségeid előtt járj, hogy legyőzhetetlen légy, és hogy biztonságban érezhesd magad a világban. Nem látom be, miért akarná bárki is másként élni az életét.
    A költői kérdésére a gyűlölet értelméről csak széttárom a kezem. Nem mondom, hogy két dolog irányítja az emberiséget: a szerelem és a gyűlölet. Azt se, hogy a gyűlölet ellenséget szül, a közös ellenség pedig összekovácsol. Azt se, hogy a gyűlölet legalább nem közöny. Most nincs itt az ideje a bölcselkedésnek, amúgy is, poros és ósdi gondolatok ezek, szemben Ethan észjárásának frissességével és üdítő őszinteségével.
    Válaszol, de nem éppen arra, amit kérdeztem. Nézem, miként rajzolja le a többi jelet, kikérdezem, tudja-e, melyik mit jelent, vagyis hogy melyik elemet szimbolizálja. Aztán kiselőadásba kezdek (ő meg felőlem ásítozhat is).
    - Ezek egyikei a legősibb mágikus szimbólumoknak. Az alkimisták jegyzeteiben bukkannak fel, de már jóval előtte is használták őket. A négy elem és mindennek a lelke. Ezek ti vagytok - magyarázom, majd sorban rámutatok a jelekre. - Nathaniel a víz, az élet és az erő forrása, örökké változásra képes, tele érzelemmel. Thomas a levegő, a változékonyság, az intelligencia, és mert az ő közege a Menny. Te vagy a tűz, a vér, az életerő, és a szenvedély és a szerelem örök szimbóluma. Theodore a föld, a nyugalom, a csendes erő, és mert az ő közege a Pokol. Dorian a lélek, a mágia, a megmagyarázhatatlan kvintesszencia, a ragasztó, ami összetart benneteket. Így alkottok öten egy tökéletes pentagrammát. Egy tökéletes kört.
    Kíváncsian nézem, milyen következtetést von le ebből, ha levon egyáltalán.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 18
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Jackson Heights

    on Csüt. Ápr. 05 2018, 01:13

    -Tudod, ezzel egyetlen egy apró probléma van, ilyen icipici. Mégpedig az, hogy tulajdonképpen az illetékesnek elfelejtettél szólni róla. Belekényszerítettél valamibe, amiről nem tudhatod, hogy akartam e egyáltalán. Ez a baj. Igen, választottam volna másként, ha van lehetőségem, hogy ne az legyen mint ami volt, vagy történt. Mindegy. Nem foglal gyűlölni, mert az értelmetlen hülyeség, azzal senki nem lesz előrébb. Az, hogy haragszom-e, az más kérdés, mert igen, egy kicsit haragszom.
    Megint fújok egyet, mert igen, szerettem volna más életet, még akkor is, ha fogalmam sem volt arról, hogy nem ember az apám, csak én vagyok olyan szerencsétlen, hogy egy cseppnyi mágiát sem örököltem belőle. Szerettem volna, ha másként alakul, de most már mindegy, minden mindegy.
    A medál tetszik, és egyből felveszem a láncot, hát persze, hogy ismerem, az összes elem szimbólumát ismerem, és végre arra is válaszolok amit kérdez, miután lerajzoltam neki az összeset és elmondtam, melyik micsoda.
    -Tudom, hogy nem nézed ki belőlem, de sokat olvastam az Alkímiáról, és nem, nem arról a bölcsek kövéről, amiről a sok marha azt hiszi, az a bölcsek köve, keverve az Alkímiát az Alkémiával vagy éppen egybemosva. Olvastam Hermész Triszmegisztoszát is, a Tabula Smaragdinát is, olvastam a Hermetikus Filozófiáról is, a Mágia és Okkultizmus kapcsolatáról is. Sőt, az Alkímia hét lépcsőjét is. Ezért ismerem a jeleket, ezért tudom róluk, micsoda.
    Van egy nagyon naiv énem, és többnyire ez kerül előtérbe, de ettől függetlenül nagyon szeretek olvasni is, csak ezt nem kötöttem soha senkinek az orrára. Igazság szerint sokkal könnyebben boldogultam eddig az angyali, ártatlan, naiv énemmel. Na jó, utóbbi azért sok dologban jelen van, de nem akarattal. Hallgatom apát, ahogy magyaráz, és a felsorolás alapján próbálom belőni, ki miért kapta azt amit azon felül, mint amit apa mond.
    -Oké. Akkor ha jól értem, Dorian, aki az unokaöcsém és tündér, olyan jellem, aki képes lehet arra, hogy minket, akik ennyire különbözünk egymástól, mégis összetartson. Nathaniel... nos... kihagyva azt az apróságot, hogy elvette a képességedet, talán nem elveszett, és képes lehet arra, hogy visszataláljon a gyökereihez. Thomas... a nephilim, kiszámíthatatlan, értem. Theodore, visszahúzódó, csendes, de az ő ereje sem elhanyagolható, hiszen cambion. Pentagrammát mondtál, ami egyértelműen arra utal, hogy amire készülsz, ahhoz elengedhetetlen, hogy ez az öt "elem" összeálljon, egyként működjön. Ugye?
    Hangosan gondolkodok, és kíváncsian nézek apára. Aztán eszembe jut valami.
    -Ezt a láncot meg tudod nekem védeni? Nem szeretném, ha Marcus elvenné.


    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Jackson Heights

    on Csüt. Ápr. 05 2018, 21:55

    Gúnyos hangnemét betudom a korának. Bár egyáltalán nem tetszik, sőt egyenesen ordít a modora azért, hogy megleckéztessem, viszket a tenyerem, hogy felpofozzam, Matthew példájából okulva tudom, a verés mit sem ér a pimaszsággal szemben.
    Az erőszak a gyengék végső menedéke.
    Tulajdonképpen hallom, hogy mit mond, és elkezd bennem körvonalazódni egy gondolat, amelyet csak akkor tudok szavakba önteni, mikor beszámol róla, mennyire jártas az okkult tanok terén. Ez egy kissé meglep. Felemelkedik sűrű, ősz szemöldököm, ám csodálkozás helyett valami más ül ki az arcomra. Nem hiszem, hogy meg tudná fejteni, túl fiatal még.
    Saját szavaival fogalmazza át, amit a testvéreiről mondtam, és az én leegyszerűsített képemet tovább egyszerűsíti, míg a fiaimból csak pálcika ember marad. És én ekkor szólalok meg ismét.
    - Neked nem az a bajod, hogy nem voltál bevonva egy döntésbe. Nem lehetsz dühös azért, amiről nem is tudtál egész mostanáig, mivel eddig az éjszakáig nem zavart a jelen állapot. Azért ilyen vastag ez az akta, azért szerepel benne fotósorozat, gördeszka-verseny, számítógépes bűnözés, prostitúció, gyerekpornó, és azért vagy, egyébként joggal, büszke az olvasottságodra, mert nem tudtál dönteni. Soha nem voltál képes rá. Elkezdtél valamit, elkezdtél mindent, de mindent abbahagytál. Soha nem égtél ezer, de még száz százalékon sem, valahol megálltál hatvan-hetvennél. Soha nem döntöttél egyik lehetséges jövő mellett sem, és most dühös vagy, amiért mások megtették helyetted, pedig mi okod van panaszra? Mit tennél, ha most magad dönthetnél? Velem maradhatsz. A vámpír képességed még képlékeny. Átformálható. Vámpírként meg lehet benned az a mágikus erő, amiről ábrándoztál, miközben a korai misztikusokról olvastál.
    Az én fiam. Potensnek kell lennie. Gondolom ezt, és közben Nathaniel példája lebeg a szemem előtt. Mélyen a szemeibe nézek, amelyek annyira hasonlóak az enyémekhez, mégis egészen mások. Az ő szemei simogatást kérnek. Az enyéim ölnek.
    Tudom, hogy nem fog velem maradni. Ettől függetlenül nem blöfföltem. Bár Alexander fel fog négyelni, ha mégis igent mond. Bárcsak még most is látnám a jövőt! Sokkal bátrabban hazárdíroznék.
    Felkelek, és a boros poharat az asztalon hagyva lépek a fiam háta mögé. A nyakláncához nyúlok, most már ne vegye le, nem is fogja többé. A kezembe veszem a tenyeremhez képest apró medált, és odahajolva ráolvasok néhány rövid, de határozott igét, amitől egy pillanatig felforrósodik és felizzik a lánca, majd szépen visszahűl az eredeti, hűvös fémhőmérsékletére.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 18
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Jackson Heights

    on Csüt. Ápr. 05 2018, 22:16

    Hitetlenkedve nézek apára, miért nem érti, hogy mi bajom van? Miért nem érti, miért zavar az, hogy nem tudtam az igazat, hanem éltem egy olyan közegben ami sosem volt az enyém. Tudja egyáltalán kiket választott szüleimnek? Nem hinném... nem élt velük, így nem tudhatja.Amikor viszont elmondja, szerinte mi az én bajom, elmosolyodok.
    -Honnan tudod, hogy nem zavart? Gyűlöltem az életemet, gyűlöltem, hogy olyan szüleim vannak, akik soha semmiben nem támogattak. Ezért nem tudtam dönteni sosem, mert amikor elkezdtem valamit, semmi másra nem lett volna szükségem, csak arra, hogy egyvalamire azt mondják, ebben jó vagy, csináld.
    Sosem mondták. Mindig csak azt hallottam, hogy ez hülyeség, az hülyeség. Kerestem mindig, mi az, amire végre rábólintanak, de sosem jött semmi ilyesmi. Mégis te hogyan hoztál volna döntést ebben a helyzetben? Mi lennék, ha magam dönthetnék? Gördeszkáznék ezerrel, mert igenis tehetségem volt hozzá, és ha a fajok között választhattam volna, akkor lettem volna inkább mágus, mint vámpír. Most viszont már csak ez van. Biztos? Ha azt mondom, veled szeretnék maradni, akkor mit mondasz rá? Bár... nem biztos, hogy Alexander elenged. Marcus biztos nem.

    Sosem döntöttem.. hát akkor most elmesélem apának, miért nem voltam képes rá, miért váltogattam mindig, és miért nem találtam meg azt, ami igazán az enyém. Ezért, ezekért.
    Apának fogalma sincs arról, milyen átélni azt, hogy mindig csak azt kapja, semmiben sem jó, és minden marhaság amit kitalált.
    Vele maradnék? Igen. Szeretnék, még akkor is, ha sejtem, hogy ez kivitelezhetetlen, ráadásul még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy kísérő nélkül szambázzak.
    -Köszönöm.
    Megnyugszom, hogy így soha senki nem veheti el tőlem a láncot, és talán Marcus is meg fog vele békélni.
    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Jackson Heights

    on Vas. Ápr. 08 2018, 22:37

    Hallgatom, hogyan élte meg, hogy soha senki nem bíztatta, hallgatom, mit érzett, mikor tehetségesnek tartotta magát valamiben, mégsem támogatták. Érdekes, hogy épp a gördeszkázást emeli, szerintem négy keréken ide-oda gurulni minden hülye tud, ehhez különösebb tehetség nem kell. Mondjuk, kamera előtt állni is megy mindenkinek, akinek az arcberendezése és alkata a mai divat szerint eléggé sztenderd. Ebből is látszik, hogy többre értékelem a tudást, mint a készséget vagy a külsőségeket.
    - Még mindig csak azt hallom, hogy arra vársz, mások döntsenek helyetted - mutatok rá csendesen, miután nem akar választ adni nekem. Jó, én értem, hogy nehéz választás... De igazából meg sem fontolja a lehetőséget. Vagy talán megfontolja, de itt aztán megáll a folyamat.
    Inkább felkelek, hogy elhelyezzem a védelmező igét a láncán. Aztán maradok a háta mögött, és sóhajtok egyet. A vállára teszem a két kezem, és kicsit megszorítom azokat. Apró és törékeny. Halott.
    - Nem azért döntöttem helyetted, mert mindenhatónak képzelem magam. Hanem azért, mert az apád vagyok. Azt kellett tennem, amit a legjobbnak ítéltem számodra. Te pedig a fiam vagy, tehát jogod van lázadni ez ellen.
    Mindig is jogában állt, de sosem élt vele. Egy hallgatag pszeudo-szülő érdektelensége ellen viszonylag nehéz is lázadni, de nem lehetetlen. De ez most már lényegtelen, ők halottak, neki új atyja van, és most már a tágabb családját is megismerte.
    Kopogtatnak az ajtón. Mintha csak végszóra ért volna ide... Valaki, akit nem látok sajnos az ajtó túl oldalán, de van egy erős tippem arra, hogy ki lehet az. Elengedem Ethan vállát, és a kabátomhoz lépve kiveszek belőle egy borítékot. Egy köteg pénz van benne. Ez a mai estéjének honoráriuma.
    - Ezen kívül O'Brienék örököse is te vagy. Egy ügyvéd majd képvisel. Nem nagy vagyont örökölsz majd. Egyelőre nem nyilváníttatunk halottnak... Majd arra ráérünk, ha a külsőd már túlságosan hihetetlen lesz a korodhoz képest. Így nyugodtan felhasználhatod azt a pénzt, járhatsz iskolába, jelentkezhetsz egyetemre, mintha mi sem történt volna.
    Újra kopogtatnak, türelmetlenebbül.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 18
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Jackson Heights

    on Vas. Ápr. 08 2018, 22:55

    Dühít, hogy semmit nem tudok leolvasni apa arcáról, tényleg semmit. Az is dühít, hogy olyan okos, mert miért nem döntöttem. Mert gyerek voltam, talán azért? Mindegy, fújok egyet a monológom után, elmondtam amit akartam.
    -Apa, nem tudom mit vársz tőlem. Tényleg nem. Nem vagyok lángész, nem vagyok idősebb, ugyanolyan bizonytalan vagyok még saját magammal szemben is, mint bármelyik kamasz. Nem szeretem a vámpír létet, az az igazság, és fogalmam sincsen arról, hogy milyen karrierbe kezdjek igazán. Hacker vagyok, ezt is tudod, de a tilosban járok ezzel. Veled szeretnék lenni, megismerni és ilyesmi...
    Nyilván sokkal könnyebb helyzetben lennék, ha nem ezt a fajt kapom, és örülnék is neki, de ez jutott. Azt meg végképp nem tudom, mi az, amit hosszú távon tudnék úgy csinálni, hogy jó legyen, már a modellkedést vagy a gördeszkát leszámítva. Azt meg mégsem hirdethetem, hogy bármit feltörök. Vele akarok maradni, igen, de nem fejezem be a mondatot, mert ott van Marcus, és belehalnék, ha nem látnám, mert... mert szeretem. Tényleg.
    -Jópofa vagy. Lázadjak ellene. Vámpírként mégis mi a fenét lázadozzak? Oké, előnye, hogy már nem halok meg, de ezen kívül? Mégis milyen lehetőségem van? De... tévedtél, amikor azt hitted, ez lesz a legjobb nekem... mindegy.
    Nevetni kezdek, mert ez vicces. Lázadjak a halott létem ellen. Miért? Akkor jobb lesz? Megváltozik valami és élő leszek, vagy más fajt választhatok? Nem. Szomorúan hajtom le a fejem, apa tényleg rosszul döntött, de ez is már a múlt része. Örülök a láncom megvédésének és épp azt figyelem, hová megy, amikor kopognak.
    Erre felkapom a fejem, hű de sürgős valakinek. A borítékra viszont megrázom a fejemet.
    -Nem fogadhatom el. Tedd el legyél szíves.
    Megrázom a fejemet, nincs pofám eltenni, főleg így, hogy kiderült, a vendégem a saját apám. Ez nem megy, ennyire tuskó én sem vagyok.
    -Ó. Tanulni szeretnék, ez biztos, de kérlek, azt őrizd meg nekem, jó? Nem akarok hozzányúlni.
    Ez így lesz a legjobb mindenkinek. A többire bólintok, sajnos nem leszek idősebb, már külsőre, szóval át kell gondolnom tényleg, mibe fogok bele. A kopogás megismétlődik, most márt tényleg türelmetlenül. Az ajtó felé fordulok, lehet, indulnunk kell?

    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Jackson Heights

    on Szer. Ápr. 11 2018, 22:35

    Túlságosan sokat várok, talán. Ethan tizenhat éves, nem fog úgy reagálni, mint a nála húsz évvel idősebb fiam, sem úgy, mint a nálam sokkal idősebb mentorom, mikor ilyesmit vitatok meg vele. Észben kell tartanom, hogy kamasz, ennek minden érzelmi aspektusával.
    Nem vagyok túl jó gyereknevelésben. Talán ezért is akartam átugrani a fiaim kamaszkorát, és ott elkezdeni a kapcsolatot, ahol már lehet velük értelmesen beszélni.
    Kinyitom a szám, majd becsukom. Inkább csak annyit mondok:
    - Lesz időnk megismerni egymást. Én sem gondolhatom, hogy ismerlek csak az alapján, ami az aktádban van.
    Ezt be kell látnom, még ha utálom is elismerni, ha nem rendelkezem kellő mennyiségű tudással.
    - Miért utálsz vámpír lenni? - merül fel bennem a kérdés, mert ezt nem tudom megérteni. Mi értelme van annak, ha valaki utálja saját egzisztenciájának alapját, lényét, létét? Miért gondolja, hogy nem ez a legjobb? Mi lehet jobb, mint az öröklét?
    Megint képen röhög, ez kezd nem tetszeni, de záróakkordként már minek hozzam ezt fel? Majd legközelebb megnevelem - ha lesz legközelebbünk. A serényen kopogtató kísérő annak ígéretét rejti, hogy azonnal jelent majd mindent Marcusnak, bár nincsenek illúziim. Ethan is beszélni fog. Ezeréves vámpírokkal szemben senkinek nincs sok esélye.
    - Ha ezzel biztosítom, hogy valóban ne fogadj több ügyfelet, akkor inkább tedd el. Egy pillanat! - szólok ki, hogy az idegesítő dörömbölés alább hagyjon. Erre a fickó tényleg pihentetni kezdi a kezét. - A többit természeteen megőrzöm, míg nagykorú nem leszel. Egy részéhez hozzá is férhetsz majd.
    Tény, itt a találkozó végének az ideje. Én már amúgy is állok, a boríték sorsa még kérdéses. Így vagy úgy, de a rendelkezésére bocsátom majd ezt a kétezer dollárt is, ha más nem, hozzáteszem az örökségéhez.
    - Azt hiszem, a kísérőd azt akarja a tudomásunkra hozni, hogy indulnod kell.
    Nem vagyok túl jó a búcsúzkodásokban, szóval csak mozdulatlanul várom, hogy úgy döntsön, ideje indulnia.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 18
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Jackson Heights

    on Szer. Ápr. 11 2018, 22:59

    Értetlenül meredek apára, tényleg nem tudom, mit szeretne tőlem, mit tegyek, vagy mit kellene máris tudnom ahhoz, amit ő elképzel. Sajnos nem vagyok zseni, nem vagyok más fajbeli, csak egy fiatal vámpír, aki szinte még a gyerekkorát élte mikor változás állt be az életében.
    Még ezt sem emésztettem meg igazán, és máris elvesztettem Lasht, kaptam Marcust... nem tudom, egyszerűen nem tudom.
    -Szeretném, hogy így legyen. Nem tűnsz rossz embernek.
    Felelem halkan, azt is elfelejtve, hogy ő éppen mágus, de na. Tudom, hogy nem ismer, és az is lehet, csalódás leszek, mert nem ilyennek képzelt, nem így képzelte el. Azt sem tudom, hogy a testvéreim mire képesek igazán.
    -Azért... azért, mert mindent felborított, és amikor már tervezni kezdtem volna, megint változott a helyzet. Kicsi vagyok köztük, gyenge, és... és nem úgy mehetek társaságba, mint régen. Én még nem látom azokat az előnyöket amiről az idősek beszélnek.
    Ezért, ezért utálom ezt az egészet, és azért, mert ha valakinek valami nem tetszik, akkor simán falhoz vág, mert ő megteheti. Nem mehetek az utcára nappal, ha éppen ahhoz támadna kedvem, ráadásul tőlem mindenki sokkal idősebb, nincs még korombeli sem szinte, csak Noel.
    -Apa, nem kell. Eldöntöttem, hogy befejezem, mondtam, hogy te voltál az utolsó vendégem, nincs tovább.
    Nem veszem el a borítékot, szégyellném, hogy a saját apámtól elfogadom csak azért, mert azzal a fickóval megegyeztem. Nem, szó sem lehet róla. Ismét kopognak, ami egyértelműen jelzi, mennem kell, erre pedig felsóhajtok.
    -Köszönöm, de spóroltam ám. Amit kerestem, azt félretettem, hogy majd tudjak tanulni, Marcustól pedig kapok zsebpénzt.
    Tényleg nem költöttem ezerrel, előre gondolkodtam, még akkor is, ha a modellkedéshez kellett valamennyi. Ettől függetlenül csak a legszükségesebbeket vettem meg még ruhák szintjén is.
    -Igen, azt hiszem. Nagyon örülök, hogy végül belementem ebbe a találkozóba, és annak is, hogy végre megtudtam az igazat, megismertem az apukámat. Azt viszont tudnod kell, hogy valószínűleg nem fogom tudni titkolni Marcus elől, hogy találkoztunk, rá fog jönni. Nem szeretném, ha bajba kerülnél emiatt, de... de... szeretnélek még látni, és ha lehet, kicsit sűrűbben.
    Olyan szerencsétlenül állok vele szemben, nem tudom, mégis hogyan köszönjek el. Szívem szerint megölelném, mert boldog vagyok, hogy ő van, vannak tesóim is, de annyira komoly, nem tudom, mennyire értékelné az ilyesmit.
    Végül kockáztatok, teszek egy kísérletet, megölelem, ha engedi.
    -Jó éjt, köszönök mindent és vigyázz magadra! A számomat is felírtam a szimbólumok alá.
    Mosolyogva búcsúzok el végül, és ez a mosoly hamiskássá változik, amikor a telefonszámomat említem. Viszont tényleg indulnom kell, mert a kísérőm még a végén rám töri az ajtót, így a láncon kívül semmit nem viszek magammal, de sietősen távozok, nehogy megjelenjen.

    //Köszönöm a játékot! wow //
    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC

    Re: Jackson Heights

    on Vas. Ápr. 15 2018, 15:19

    Ha kicsit kevesebb politikusi véna szorult volna belém, akkor figyelmeztetném, hogy most nagyon naivan viselkedik. Nem tűnök rossz embernek? Pedig az vagyok. Ezzel majd ő is szembesül, hogyha itt lesz az ideje. Az ő tehetségével és érdeklődésével elvárom, hogy a nevem ismeretében végezze el a házi feladatát, és derítse ki rólam, amit ki tud. Az internet segítségével ma már nagyon sok mindenhez hozzá lehet férni. De ugyan mi érdekem fűződne ahhoz, hogy figyelmeztessem: legyen résen velem kapcsolatban, és ne bízzon bennem?
    Meghallgatom a vámpírsággal kapcsolatos érveit, de egyik sem tűnik olyan nagyon súlyosnak. Bólintok, már nem kezdek vele vitába, szorít az idő, arra pedig ő maga is rájön majd, hogy felesleges emiatt keseregni. Most már nem vtud visszaváltozni élővé, és nem is lenne egyikünknek sem túl sok haszna belőle.
    - Nem leszel mindig kicsi és gyenge. De emberként még inkább az volnál a nagyok játszmáiban - teszem csak hozzá ezt a gondolatot. Vámpírként van esélye. Halandóként... Sosem tudtam volna elismerni, hogy a fiam. Azonnal szétszedték volna.
    - Rendben - felelek a pénzzel kapcsolatban, engedve neki, hogy érezze, van beleszólása a döntésekbe, legalábbis kétezer dollár sorsa felett. Kicsit felfelé rándul az ajkam. Spórolt? És zsebpénzt kap? Hát ez roppant szórakoztató. Ki hitte volna, hogy Marcus Van Beest ilyen gondos apuka?
    - Tedd azt, amit szükségesnek látsz saját magad védelme érdekében - látom el tanáccsal az atyjával való találkozás esetére. Őrült butaság volna tőlem, hogy elvárjam, tartsa titokban a találkozónkat. Mégis egy kis részem remélte, hogy képes lesz rá. Azzal nagyon sokat nőne a szememben. Értem természetesen nem neki kell aggódnia.
    Szörnyen meglep, hogy átölel. Megfeszülök, és nem is mozdulok egy pillanatig. Aztán amikor mégis, csak a vállára teszem a kezem. Nem vagyok egy ölelkezős fajta, és érzelmeket sem igen szoktam kimutatni. De ez...
    Végül elenged, és elbúcsúzik. Vajon miért írta fel a számát, ha eddig is telefonon tartotta vele az asszisztensem a kapcsolatot?
    - Viszlát, fiam.
    Az ajtóhoz kísérem, és kinyitom. Az ajtó mögött maradok, hogy a kísérője ne lásson. Biccentek neki, és bezárom az ajtót.


    Én is köszönöm :)

    Re: Jackson Heights

    on Vas. Ápr. 15 2018, 19:07


    Ajánlott tartalom

    Re: Jackson Heights


      Pontos idő: Szer. Okt. 17 2018, 19:32