Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Battery Park
by Noel Wyard Yesterday at 23:10

» Terasz - Jackson lakás
by Dorian M. Montgomery Kedd Jún. 19 2018, 23:26

» Étkező
by Dorian M. Montgomery Hétf. Jún. 18 2018, 20:41

» Ethan és Marcus lakosztálya - Nappali
by Ethan Keon O'Brien Hétf. Jún. 18 2018, 18:55

» Folyosók
by Connor Shayeh Hétf. Jún. 18 2018, 04:41

» Jazz lakása
by Jazz Quinn Vas. Jún. 17 2018, 23:41

» Hudson Heights
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:07

» Fort Tyron Park
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:06

» Nappali
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:05

» Konyha - Jackson lakás
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:04

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Clove Lakes Park

    Share

    Clove Lakes Park

    on Kedd Okt. 06 2015, 23:53



    [You must be registered and logged in to see this image.]
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Clove Lakes Park

    on Hétf. Feb. 22 2016, 21:19


    Samuel & Noel

    "And is there care in heaven? And is there love in heavenly spirits to these creatures bace?" (Edmund Spencer)


    *Imádom a vizet. Talán ez is angyali lényemből fakad, minthogy a tűzhöz tartozunk mi mind, s az ellentétek nem csak a közmondásokban vonzzák egymást. De lehet, hogy semmi köze a kettőnek egymáshoz, s ez inkább emberi énem személyes jellemvonása volna? Nem hinném, hogy különösebben számítana, főleg a végeredmény szempontjából: szinte delejesen vonzanak a vízfelületek, bár a mindennapokban természetesen nem engedek e késztetéseknek. Végtére van egy feladatom, egy védencem, aki mellől tapodtat sem tágítok, bár az esetek többségében úgy intézem, hogy ő ne vegye észre jelenlétem, hogy ne feszélyezzem. Szerencsére a rejtőzködés, még a Látó szemek elől is, nem jelent kihívást egy mennyeinek. Persze, ha épp olyan kedve van, szívesen vagyok mellette érzékelhetően is. Ám most nem őt kísérem, hát nincs okom távol tartani magam a tótól. Charlotte alszik az Intézetben, én pedig, miután meggyőződtem a biztonságáról és elláttam a megfelelő védő- és figyelmeztető óvintézkedésekkel, nyakamba vettem a várost, mint minden ilyen alkalommal. Úgy vettem észre, hogy az emberi testnek szüksége van bizonyos mennyiségben a szükségletei kielégítésére, de ezek egy pontig becserélhetőek egymásra. Az éhségérzetet el lehet nyomni vízzel. Alvás közben senkit nem kínoz éhség. És, ami számomra a legfontosabb, ha jól táplálom a testet, akkor mérhetően kevesebb alvásra van szüksége, mint éhesen. Ez utóbbit tőlem telhetően is ki használom, hiszen ezek azok a pillanatok, amikor például ezeket a felfedezőutakat megejthetem.*
    *Lottie-nak hála rendesen fel vagyok öltözve - se a cipőről, se a kabátról nem felejtkeztem el, sőt, sálat is kanyarítottam a nyakamba, miközben ülök a vízparton, és ujjaimat belemerítve, majd arról lecsöpögtetve játszom a megcsillanó holdfénnyel. Tegnap volt telihold, de hatását is érezteti még, fénye pedig, a víztükörről többszörösen visszaverődve, kifejezetten kellemes látási viszonyokat teremt. Nem zavartatom magam attól, hogy ujjaimban szinte megáll a vérkeringés a cseppek hidegétől, tovább játszom, ám közben valami egészen máson akad meg a szemem. Pontosabban valakin. Nem értem pontosan, mi késztet a bámulására, de elmém mélyén mintha megmoccanna valami megfoghatatlan, megformálatlan sejtelem. Mintha ismerném az alakot, bár csak úgy, mintha előző életből maradt volna vissza az érzés: felfoghatatlanul és megmagyarázhatatlanul. Homlokomat ráncolva, elmém megfeszítve próbálok erőlködve visszaemlékezni, ki lehet ő, de mintha ködben-füstben tapogatózva próbálnék megragadni egy virgonc szellemet: minduntalan kisiklik előlem. Ám a bámulásom már nagyon is zavaró lehet a másiknak, mire észbe kapok, és udvariasan elfordítom a fejem. Ráadásul a szemem sarkából továbbra is követem mozdulatait. Hát csak kell lennie valami magyarázatnak, miért olyan ismerős! Charlotte mellett láttam volna? Vagy...? Képtelen vagyok rájönni.*
    zene
    megjegyzés: ez érdekes lesz Very Happy
    credit
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Clove Lakes Park

    on Kedd Feb. 23 2016, 14:44

    Samuel - Noel

    A cellalétnek vége, ugyan nem nyerte még vissza a teljes erejét ezalatt a pár nap alatt, mégis lényegesen jobban van, persze, hogy útnak kell indulnia.
    Mit tanult meg magányában az egy egészen más kérdés, de sejthetően nem azt, amit vártak tőle. a makacsság például elengedhetetlen része a kitartásnak, ahogy az opciók kidolgozása is, valamint a hideg fej, a higgadtság.
    Végül is felmérte a teljesítőképessége határát, a kreativitását és azt, miként lehet az őrjöngéssé fajult táplálékhiányt csak és kizárólag befelé fordítani. Ifjú, maximálisan még egy napot húzott volna bekattanás nélkül, talán kettőt, de többet nem, a két hétre még gyúrnia kell, erősödnie.
    Továbbra sem ért egyet Kyleal, hiába hangoztatta, hogy a ghoul tapasztalatánál fogva tudta, hogy márpedig veszélyben van. Egyáltalán nem így volt, még ha elméletileg alakulhatott volna másképp is, ugyanis nincsen ha. Mit jelent a vesztesége, azt sem igazán tette a magáévá, hiszen sosem volt "ilyenje", saját maga boldogult, és ha őt kérdezik, szerinte az a ghoul igenis tévedett, és igenis bebizonyosodott az, hogy akár a fajtársát is ott hagyta volna kimúlni hasonló esetben.
    Tulajdonképpen hiszi, hogy kiderült, a ghoul mégsem volt olyan lojális, mint azt hitték róla, és egy csepp lelkiismeret furdalása sincs a halála miatt, lévén nem ő hajította el a tőrt, és nem is kérte, végezzék ki. Ez Kyle döntése volt, így ezt akkor sem veszi magára.
    Persze a vámpír kísérő egészen más történet, mégsem olyan jó társalkodó partner, sőt, egyenesen antiszociális, és a fapofa szobrot róla lehetne mintázni, mert az még oké, hogy érzelmek híján van a pár száz évével, de tényleg olyan képpel mászkál, mint akinek telenyomták az arcát botoxszal, és képtelen akár csak megmozdítani is egy-egy izmot.
    Kísérője azért sem volt lelkes, mert sétálni szeretett volna, pedig nem lehet azt mondani, hogy nem tartja be az utasításokat, még ha sajátosan értelmezi is őket. Egyrészt hagyott üzenetet Kylenak, merre indul, másrészt nem hagyta faképnél a kísérőjét, hanem megvárta, míg elkészül... vagyis türelme is van, mert a vámpír nem siette el a dolgot.
    A Clove Lakes parkba indul, ráérős, kimért léptekkel, régen járt itt, hát ideje újból körülnézni. Nem számít társaságra, meg is lepődik azon, amikor egy alakot lát a vízzel játszadozni.
    Megáll és messzebbről figyeli, ismerősnek tűnik neki, túlságosan is, és amikor leesik neki, ki is ő, halvány mosoly ül ki az arcára.
    Shamsiel, aki ott volt azon az éjszakán mikor Gadriel bukott, és akinek a fuvart még meg sem köszönte. Ahogy ő nézi a férfit, a férfi is úgy figyeli őt, mégsem szólnak egy szót sem.
    Végül kilép a fák közül és közelebb lépdel.
    -Szép estét! Köszönöm a múltkori szállítást. A tündér túlélte.
    Van valami a fickóban ami nem hagyja nyugodni, mintha fogalma sem lenne arról, ki ő, de próbálna rájönni. Az arcára van írva a tanácstalansága, létezik, hogy nem emlékszik semmire? Ő nagyon is, lévén ezért került a cellába, holott igyekezett megértetni Kyleal, hogy az igenis a történelem egy olyan szegmense volt, ami sok matuzsálemnek nem adatott meg soha. Kár, hogy a vámpírok többségét ez nem igazán érdekli és nem is hatja meg. pedig ha tudnák... nem kispályások csatáztak akkor, hiszen Seraphim is megjelent. Hülye lett volna lelécelni, főleg, hogy nem is vele voltak elfoglalva.




    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Clove Lakes Park

    on Hétf. Feb. 29 2016, 22:44


    Samuel & Noel

    "And is there care in heaven? And is there love in heavenly spirits to these creatures bace?" (Edmund Spencer)


    *Ó, és nincs is egyedül a megbámult. Pár pillanatnyi fáziskéséssel veszem csak észre a figura árnyékát, tényleg túlságosan belefeledkeztem a bambulásba... még egy vámpír. Nem zavartatom magam miattuk, mint más, normális őrangyalok tennék, s el sem gondolkodom rajta, miért ég oly hevesen bennem a Mennyei Tűz ahhoz, hogy egyetlen alvilági vagy démon fertőzött se rengesse meg lelki nyugalmam. Különben sem viseltetek irántuk előítéletekkel, hiszen ezek az éjszakai teremtmények is emberként kezdték (legtöbbször) pályafutásukat, csak menet közben ugrottak át egy nehezített pályára. Attól még nem gondolnám, hogy eleve kárhozottak lennének, vagy ne lenne útjuk az üdvözléshez, csak hát... mondhatni, olyan erőfeszítések árán, amik szinte teljesíthetetlenek. Ám semmi sem véletlen, az ő sorsuk újta sem, így kellett lennie. Mindez persze szép és jó, de egyetlen tapodtat sem visz közelebb az ismeretlen vámpír kilétéhez. Pedig azt nem ártana mielőbb kideríteni, mert az ifjú éppenséggel nagyon céltudatosan vette felém az irányt, ami elmélyíti a gondterhelt ráncokat a homlokomon. Úgy tűnik, neki nincsenek olyan memóriagondjai, mint nekem... mereven bámulom az ujjaim közül a tóba cseppenő vízpermetet, remélve, hogy elmélyült(nek tűnő) tevékenységem kellően riasztó lesz, de nincs olyan szerencsém.
    - Szép éjt - felelek vissza, bizonytalanságom részben hallható is. Aztán nyelek egy nagyot. - Túlélte? Az jó... - állapítom meg roppant bölcsen, és vetek egy pillantást a vámpír kísérőre. Az nem mutat közlési vagy közeledési hajlandóságot, szerencsére, egyszerűen tartja a három lépés távolságot. Akkor foglalkozhatok az ifjabbal. Mert hogy ő nem egy régi darab sem a létben, sem az úgynevezett halhatatlanságban, az még számomra is egészen nyilvánvaló egyetlen pillantásból is. Márpedig szükségem van a figyelmemre, mert a legesleghaloványabb ideám sincs, miről zagyvál a gyerek. Szállítás? Milyen szállítás? És ha már itt tartunk, milyen tündér? Miért kellett túlélnie bármit? - És nagyon súlyosak voltak a sérülései? - próbálom fenntartani a csevegést, hátha kiderül még valami. Az csak tipp, hogy sebesülésről lehet szó, de hát mi másról lenne egy ide is, oda is tartozó félszerzet esetében? Sem öregség, sem betegség nem fenyegeti őket, csak az erőszak, illetve annak különböző formái. Esetleg a feledés. Azt kevesen se élik túl közülük, ha odáig jutnak.
    - Úgy látom, mintha... örülnél a találkozásunknak, Lilith Gyermeke - folytatom a tapogatózást. Elég kevés vámpírról lehet elmondani, hogy túlzottan rajongna bármilyen angyalért, szóval ez reményeim szerint nem túl feltűnő érdeklődés.*
    zene
    megjegyzés: ez érdekes lesz Very Happy
    credit
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Clove Lakes Park

    on Kedd Márc. 15 2016, 18:47

    Samuel - Noel

    A kísérője kivételesen egy szót sem szól, sehol egy korholás, egy figyelmeztetés vagy egyéb, mintha ő maga is így látná rendjén valónak, hogy ha már belefutottak a férfibe, akkor megköszöni azt amit tett.
    Az egyetlen baj az, hogy ő mindezt megtette, azaz megtenné, de úgy tűnik, hogy vaktölténnyel lövöldöz. Az angyal reakcióját látva elmosolyodik, hát így állnak.
    Ő pontosan tudja mi történt, míg a másik fél a sötétben tapogatózik, szó szerint.
    A válaszai legalábbis erre engednek következtetni, legfőképp a ráncolt homlok és a hangsúly. Létezik? Létezik, hogy semmire nem emlékszik, mintha törölte volna a memóriájából azt az éjszakát?
    Furcsa, bár fogalma sincs, hogy működik az angyal lét, lehet, az kavarta be, hogy a régi énje kerekedett felül, ami abban a pillanatban azt tette amit kell, végül visszatérve jelenlegi állapotába mindent elfeledett?
    -Túl. Igen, eléggé, a szent tűz nem tett jót neki.
    Ahogyan neki sem, pedig a köpönyegét használta, de kevésnek bizonyult. Kényelmetlen ez így, kellemetlen helyzet, hiszen ő lelkesen lépett elő, hogy megköszönje mindazt, amit Shamsiel értük tett, de neki fogalma sincs, miről beszél.
    Mégis hogy magyarázza el, mi a fene történt? Éppen ezen gondolkodik, mikor a megjegyzés is megérkezik. Felsóhajt, hát itt az ideje, hogy felfedje, miért nem lépett le, mikor meglátta a férfit, és miért köszönte meg azt, amit.
    -Így van, jól látja. Akkor nem volt érkezésem arra, hogy bármit is megköszönjek, így most nyílt lehetőségem megtenni. Kár, hogy a jelek szerint... azt sem tudja miről beszélek. Azt mondom, Gadriel, Seraphim, Shamsiel? Semmi? Semmi emléke nincs a történtekről?
    Érdekes lesz ez így, azt próbálja eldönteni, hogy ez részleges amnézia, vagy sem? Ha nem, hát ez vicces lesz, és ha igen, akkor is.
    Itt áll egy nem éppen pár száz éves angyal társaságában, és ő, az ifjú kellene, hogy felvilágosítsa arról, min ment keresztül, valamint mit tett. Lehet, meg kellene mutatnia a cikkeket is, hátha, de kételkedik benne, egyelőre igen.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Clove Lakes Park

    on Kedd Ápr. 05 2016, 18:07


    Samuel & Noel

    "And is there care in heaven? And is there love in heavenly spirits to these creatures bace?" (Edmund Spencer)


    *Nem mondhatnám, hogy ura lennék a helyzetnek, de hát ez rendszerint így van. Mondhatjuk, hogy nálam kétballábasabb őrangyal ritkán akad. Előbb merő jó szándékból belemászom a védencem fejébe és ezzel felborítom az élete menetének rendjét, aztán meg hagyom, hogy egy démon úgy fölé kerekedjen az elmémnek, hogy teljesen elveszítsem azt, akire vigyáznom kellett volna... kész skandalum. És néha úgy érzem, hogy az igazi bonyodalmak csak azóta kezdődtek, hogy mások számára is láthatóan járok-kelek a világban. Ugyan elrejtőzhetnék a nap minden másodpercében az angyali álca mögé - őrangyaloknak ez igazán semmiség -, de valahogy egyáltalán nem fűlik hozzá a fogam. Így legalább az apró örömeit is élvezhetem a fizikai létnek, nem csupán a hátrányait, s nem szívesen adnám fel ezeket, amíg nem muszáj... de ugyanakkor ez megannyi blamázs és kínos helyzet forrása is. Mint most. Érzek némi kísértést, hogy egyszerűen eltűnjek a vámpírok szeme elől, és szégyen a futás, de hasznos alapon távozzak a színről, de a kísértés, mint olyan, helytelen dolog, tehát ellenállok neki.
    - Az az angyalokon kívül senkinek nem tesz jót - mondom ki a nyilvánvalót, csak hogy előregördítsem a társalgás némileg akadozó menetét. Mármint én a magam részéről annak érzem, de lehet, ez pusztán érzékcsalódás azért, mert annyira hiányosak az ismereteim... Azonban tény, ami tény. Akadnak angyalok, akik képesek gyengéden, gyógyítóan vagy egyszerűen csak segítő jelleggel használni az erejüket - még én is -, ám egyrészt a többség katona, nem pedig efféle jótét teremtmény, másrészt azt sem a Szent Tűzzel tesszük. Túl sok a halandóknak, főleg a démoni származékoknak... még a nephilimek is, kik részben tulajdon leszármazottjaink, belehalhatnak egy kiadósabb adagba belőle. Nem vérrel rendelkező teremtményekre szabták. De ezen napesti elmélkedhetek, a valódi kérdés nem ez. Hogy a fenébe került kapcsolatba egy tündér a Szent Tűzzel?! Mit tett, amivel ilyesmit érdemelt ki valamelyik testvérétől? Csak még jobban zavarba jövök, nem szoktunk ennyire beleavatkozni a dolgaikba, általában nem is szabad, akkor meg... vagy volna itt a környéken valaki hozzám hasonló - már bocsánat, de - balfék, és valami borzasztó balesetről, hibáról lenne szó? A vámpír meg vagy nem tudja megkülönböztetni egyik angyalt a másiktól, vagy úgy gondolja, mindegy melyikkel beszél, azért neki számol be. Hát remek... Az óvatos érdeklődésem azonban nem várt eredményt hoz. Egyrészt nagyon úgy tűnik, hogy a kölyök nekem címezi minden szavát, nem egy másik szárnyasnak, másrészt amiket mond... Gadrielről hallottam, mind hallottunk, testvérek vagyunk, tudunk egymás elvesztéséről. Szerencsétlen bátyám, de nyilván okkal történt, hogy letaszíttatott trónjáról. Ám részleteket nem tudok. Hogy jön ide Seraphim neve? Aztán összerándulok, amikor elhangzik az utolsó is. Shamsiel. Ugyanaz, akit Béke is emlegetett nekem, amitől az a borzalmas gyengeségroham tört rám... most nincs ilyesmi. Nem zuhanok össze, nem izzik fel az elmém, hogy fájdalmas kínokkal ajándékozzon meg az idejekorán érkező tudás miatt. Csupán értetlen vagyok és zavarom nő egyre inkább, addig, hogy már nem tudom megállni, és az sem érdekel, hogy a velem szemben álló vámpír - kérdezek tőle.
    - A történtekről? Emlékem? Nem értelek, gyermek. Mindenki tudja, mi történt Gadriel fivéremmel, de nem látom, mi közöm lenne nekem ehhez? - csendül a végén határozottan panaszosan a hangom. Megőrültek ezek, hogy folyton nekem jönnek ezekkel a zavaros izékkel? Uriel is... jé, eszembe jutott a neve, na mindegy... szóval ő is csupa olyasmit beszélt, amit nem igazán értettem, és most ez a fiú is... pedig nem akar rosszat, azt levettem, sőt. Igazából meglepően jó és tiszta szándékú, ebben a helyzetben legalábbis semmi kellemetlent nem érzek - Látok?! - felőle. A kísérőjéről persze nem mondható el ugyanez, az nagyon is számító, mondhatni tipikus és közhelyes vámpír, de az ifjonc nem. Érdekes...*
    zene
    megjegyzés: ez érdekes lesz Very Happy
    credit
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Clove Lakes Park

    on Vas. Ápr. 10 2016, 18:33

    Samuel - Noel

    Kínos a helyzet, lévén az angyalról lerí, valóban nem tudja, miről beszél, és ez így igen érdekes társalgásnak ígérkezik. Vajon mennyi joga van ahhoz, hogy emlékezetkiesésben szenvedő egyednek ő mesélje el, mi történt akkor, ha a társai nem tették meg?
    Így ilyenformán mindenképp furcsa, hogy egy vámpír nem eltűnik az angyal szeme elől, hanem kifejezetten keresi a társaságát, Shamsiel pedig ékes bizonyítéka annak, hogy nem is igazán érti ezt az egészet.
    -Tudom, éreztem.
    Nem őt érte a támadás, de még a köpönyegén keresztül is szerzett sérüléseket, mint kárhozott lélek. Ez az, amit mindig is igazságtalannak tartott, lévén nem ő kérte, hogy azzá legyen, egyszerűen nem volt választása. Persze egy nyomorult tűztől sem várható el, hogy különbséget tegyen.
    Látva az angyal tanácstalanságát, miszerint félig hülyének és könnyelműnek nézi, mert olyan dologról beszél neki, amiről épeszű létező lélek nem tenné meg... szép baleset. Ebből pedig valahogyan ki kell másznia, márpedig ez a férfi volt ott, ez a férfi vitte el őket a helyszínről és ez a férfi küzdött Gadriellel. Ciki.
    Végül úgy dönt, hogy igenis elmeséli, mi történt, hátha az megold valamit, vagy ha mást nem is, annyit elér, hogy valami derengjen az angyalnak.
    -Az a köze hozzá, hogy jelen volt. Pontosabban ön volt az, aki felvette a harcot Gadriellel, védte a tündért, majd miután Seraphim megjelent és testvére bukott, elszállított minket a tündérek "átvevőhelyéhez". Azon az éjszakán Shamsielnek nevezték, és nem úgy tűnt, mint akinek idegen ez az elnevezés, sőt... "kedélyesen" elcsevegett az Ötödik Menny volt urával.
    Mikor odaért, bizony 3-an voltak ott, az akkor már "kiütött" Damien, és a két angyal. Vajon miért felejtette el? Miért esett ki neki, hogy mi történt, és mit tett?
    Sosem volt angyal, sem ismerőse közülük, így fogalma nincs arról, mi okozhat egy ilyen amnéziát. Talán most kiderül.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Clove Lakes Park

    on Vas. Ápr. 24 2016, 22:29


    Samuel & Noel

    "And is there care in heaven? And is there love in heavenly spirits to these creatures bace?" (Edmund Spencer)


    *Azért egy meglepett szemöldökfelvonást minimum érdemel a tény, hogy került már korábban is kapcsolatba a fajtámmal jelenlegi beszélgetőpartnerem, de aztán másféle érzelem veszi át rökönyöm helyét. - Sajnálom - nézek rá, s fejezem ki érzésemet teljesen őszintén. Nem tűnik elvetemültnek a vámpír, nem olyannak, aki megérdemelné, hogy angyali tűzzel perzseljék meg. Vetek egy újabb fürkész pillantást a kísérőjére - a fapofát, amit vág, tanítani lehetne a nemlétező vámpírakadémián, de felé tapogatózó érzékeim elől nem rejtheti el valódi viszonyulásait, s az cseppet sem tetszik nekem. Szívesen eltűnnék előle, főleg, ahogy a beszélgetés egyre bizarrabb fordulatokat vesz.
    A szavak... nézem a vámpírt, és egyre többet látok. A tekintetem előtt olyan információk állnak össze, amelyeknek nem kellene ott lenniük, bár kívülről ez leginkább csak annyiban nyilvánul meg, hogy íriszeim színe egyra halványul, egyre világosabb lesz, hogy a sötét éjszakai bársonykék-majdnem-feketéből, amilyen eddig volt, lassan kopik a szín, előbb csak királykék, majd acélos, végül a nyári, napfényes ég árnyalatára derengve. Az emlékeim gátja nem oldódik fel, de nem is taszít a mélységbe és öntudatlanságba az új ismeret, miként korábban tette volna. Szárnyaim anélkül bomlanak ki a hátamon, hogy én erre odafigyelnék, fényt hozva az éjszakába, mit csak a természetfelettiek szeme láthat meg. Nem ragyogok teljes tűzzel, épp csak átdereng halandó burkomon a Tűz, mit magamban hordozok, némi szem környéki fájdalmat leszámítva semmi hatással nincs a vámpírokra sem. Ám képességeim, az elfeledettek, elnyomottak, éledeznek már bennem.
    - Gondolod, bölcs dolog emlékeztetni ilyesmire, Noel Wyard? - Most is szinte kedélyes a hangom, de még Samuelé. Hogy honnan tudom a nevét? Látom, természetesen. A kísérő vámpírra mutatok. - Tiszteletre méltó a bátorságod, de tapintatból még komoly leckéket kell venned. Fel sem merült, hogy társaságod előtt féket vess nyelvedre? - Az egy dolog, hogy a jó szándékú vámpírral tárgyaljak, akárki is vagyok én Samuel vagy Shamsiel, most nem vagyok benne biztos, elbizonytalanodtam, s ez semmiképpen sem jó ómen -, de az öregebb, számító vérszívó előtt semmiképpen sem ejtek meg ilyesmit. A kérdés persze az, mit lépnek erre ők. Ha az Éjszaka Gyermeke hajlandó távozni, legalább hallótávolságon kívülre, semmi probléma. Ha viszont nem... őrangyalként is fel tudok emelni valakit a levegőbe, s bizony ez esetben készen állok rá, hogy elkapjam a levegőbe ugorjak Noellel, így kerüljünk ki a kísérő hatósugarából. Mivel nem ismeretlen számára az angyalfuvar élménye, az ifjú vámpír remélhetőleg nem tiltakozik és kapálódzik vehemensen, mert jelenlegi szárnyaimmal félő, hogy sikerül kitornásznia magát a markomból és akkor zuhan egy jót. Persze akkor, ha sikerült elcsípnem, hiszen még az is benne van a pakliban, hogy valahogyan elkerülte a markomat és a földön maradtunk... de akkor nem nagyon szeretnék újfent megszólalni, bármennyire furdal is a kíváncsiság.
    Amennyiben megtörténik, a repülés ideje alatt nem szólalok meg, csak akkor, amikor már letettem magunkat egy biztosnak és vámpírmentesnek ítélt helyen. Próbálom nem mutatni megrendülésemet és tanácstalanságomat - igencsak rosszul megy. - Azt mondod, Shamsiel? A Teremtő Napja? - Eddig nem ismertem a megnevezést, most beugrik, mintha mindig is birtokában lettem volna a tudásnak. Hiszen így is van, bármennyire nem tudok róla. A fényem, mintha csak válaszolna, felizzik az elnevezésre, de túl feldúlt vagyok, semhogy észrevegyem. - Shamsiel... Uriel is mondta... hogy lehet ez? - járkálok fel-alá feldúltan, leginkább magamnak motyogva, próbálván megfejteni a rejtélyt. - Én Samuel vagyok - állok meg végül a vámpír előtt, magabiztosan akartam volna kimondani a szavakat, mint fellebbezhetetlen igazságot, ehelyett szinte kérdéssé sikerült tennem. Valóban az vagyok?... És az Ő szerelmére, miért egy vámpírt faggatok, mintha választ adhatna erre?! - Nem lehet, hogy összekeversz minket? Hogy Shamsiel hasonló burkot választott hozzám? - kapaszkodom a reménybe, de... még ha el is hinném, hogy Noel tévedett... mi a helyzet Uriellel? Ő nem tehette. S a vele való találkozásról is olyan homályosak az emlékeim...*
    zene
    megjegyzés: Bocsi a késésért és rövidségért!
    credit
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Clove Lakes Park

    on Kedd Ápr. 26 2016, 20:09

    Samuel - Noel

    Az, hogy mi történt pontosan, az számára felejthetetlen, pláne, hogy még büntetést is kapott érte, holott nagyon fontos stratégiai lépést tett, hiszen egy tündért mentett meg, még ha segítséggel is, de megtette. Ez nem elhanyagolható szempont, akkor sem, ha Kylet ez annyira nem hatotta meg, míg a ghoulja elvesztése igen. Nem ő ölte meg, nem is kérte ilyesmire, vagyis a lelkiismerete tiszta. A vezér dobta szíven laza csuklómozdulattal, ha neki így volt jó, ám legyen.
    A sérülései már begyógyultak, bár nem volt lelkes attól, hogy máris megölte az alig pár hónapos köpönyegét, így csak megrázza a fejét Shamsiel sajnálkozására.
    -Semmi gond.
    Túl van rajta, akkor hirtelenjében nem ezzel foglalkozott hanem a tündérrel, és csak később jött rá arra, bizony az a tűz így sem kímélte meg teljesen. Ha nincs a köpönyeg, akkor biztos, hogy maradandó sérülések birtokosává válik, vagy így, vagy úgy, így viszont hatalmas szerencséje volt.
    -Mindenképp, még ha a tűzzel is játszom. Tudja, nem szeretek adósa maradni senkinek, így muszáj voltam megköszönni a fuvart, ám mivel nem tudta, miről beszélek, és mielőtt teljesen őrültnek néz... a válaszom, igen.
    Sosem ült nyugodtan a hátsóján, hihetetlen érzékkel tenyerelt bele eddig is mindenbe, és tenyerel továbbra is, ha jobban belegondolunk.
    Tehetséges kölyök, más is mondta már, persze valakinek ez vakmerőség, ő lehetőségnek nevezi, amivel többnyire él és kockáztat.
    -Könyörgöm, tele volt vele az internet. Őt a Vezér beavatta mindenbe miután meghallgatáson voltam.
    Arról, hogy a neten is szerepelt a történet, sőt, pár felvétel is, arról Lash világosította fel és miután kiszabadult a cellából, saját maga is végignézte az összeset. Kemény. Az, hogy a kísérője tud erről, bármennyire is szerette volna, nem maradhatott előtte titokban. Túl sokat nem társalognak, de ez így van jól, addig sem mennek egymás idegeire.
    Az angyal szeme színének változását csak az nem veszi észre, aki teljesen vak, ahogyan azt is, miként szárnyakat "bont". Nem kellemes a szemnek a ragyogás, de túlélhető.
    Az "utazás" már meg sem kottyan neki, és mivel Shamsiel van olyan kedves, hogy nem ledobja, így biztos lábakra érkezik.
    -Azt. Így emlegette Gadriel, és így beszélt magáról is. Shamsiel. Úgy lehetséges, hogy Samuel, akinek vallja magát és Shamsiel egy és ugyanaz az angyal.
    Ezt mondta, ezt a nevet mondta, és nem véletlenül tette. Értetlen arcot azért vág, mert nem érti, hogyan felejthette el az egészet az angyal, amikor részese volt, és miért beszél magáról Samuelként?
    A kérdésre bólint. Urielt nem ismeri, de ha ő is ezt mondta, akkor pláne úgy van.
    -Nem, ön Shamsiel. Azt nem tudom, hogy a harc heve hozta elő a régi énjét, vagy mi történt, de a nyakamat teszem rá, hogy nem tévedek és nem keverem össze senkivel. Nem vagyok süket, jól hallottam a neveket. Ön állította meg az Ötödik Menny urát, mielőtt végzett volna a tündérrel, és Seraphim fosztotta meg a szárnyaitól. Végül minket elszállított a tündérek szálláshelyére.
    A másik lehetőség, hogy Gadirel is zakkant, és fogalma nem volt arról, kivel áll szemben, márpedig a jelző is elhangzott mindegyik esetben, és még mindig nem süketült meg.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Clove Lakes Park

    on Szomb. Ápr. 30 2016, 15:35


    Samuel & Noel

    "And is there care in heaven? And is there love in heavenly spirits to these creatures bace?" (Edmund Spencer)


    *Bólintok és nem erősködöm. Ha valaki azt mondja, hogy semmi gond, akkor az udvariasság azt diktálja, hogy elfogadjam, akármit gondolok is magamban, akármennyire tűnik nekem gondnnak a helyzet. Az illúzióra, a tulajdon életük feletti kontroll hitére szükségük van a halandóknak, s nem fogom ezt elvenni tőlük, ha nem muszáj, ha nem része feladatomnak. Előfordulhat olyan helyzet, de most egyáltalán nem is vagyok szolgálatban... Ha már itt tartunk, kicsit hazafülelek a Charlotte-hoz fűződő kapcsolatomon keresztül, amitől látványra halvány vibrálás fut végig emberi alakomon, készen rá, hogy kifakuljon innen és feltűnjön egy másik helyen, de az egyenletes, békés nyugalom, mit tapasztalok védencem felől biztosít róla, hogy még mindig mélyen alszik. Nincs rá okom, hogy távozzak, így a szemkáprázásra hajazó vizuális jelenség múltán ismét Noelre függesztem a tekintetem.
    - Nem vagy az adósom, Éjszaka ifjú Gyermeke - mosolyodom el elnéző türelemmel, akár a sokat megélt felnőtt mosolyog a semmiségen lelkesedő csemetéjén. Nem mintha sokkal idősebb lennék nála... azt hiszem... de mégis, az érzés megvan bennem, ha nem is tudom még hová tenni. Mindegy. A lényeg, hogy igazam van. Ha ez az angyal - akár én voltam, akár más - úgy döntött, hogy elrepíti valahová a fiút és a tündért, akkor azt vagy saját akaratából tette, segítségként, vagy parancsra. Egyik sem olyan, ami miatt köszönetet érdemelne... vagy érdemelnék. Bár sokat elárul az illető jelleméről, hogy hajlandó volt nem csak hogy személyszállításra, de ráadásul két démoni származék elvitelére használni szent szárnyait. Nem mindünk vetemedne ilyesmire, bár én személy szerint pártolom, hiszen minden erőnkkel segíteni kell, és puszta gőgből vagy szimbolikából megtagadni, amikor a lehetőségünk adott rá... persze ki vagyok én, hogy kritizáljam társaimat? Nyilván ők is tudják, mit csinálnak.
    - Igen? Tele volt a nevekkel az internet? - válik kissé élesebbé a hangom. A teljesen őszinte kérdés inkább úgy hangozna: tele volt velem az internet?! Amúgy nem vagyok maradi, abból is látszik, hogy egyáltalán tudom, mi az a világháló. Végtére elég sokat tartózkodtam ebben a világban, és fogok is még... nem lehetek teljesen kuka benne. Mindenesetre a kioktatást lenyelem, pedig szívesen a kis vámpír szemébe vágnám, hogy a hallomásból ismert történet meg a személy szerinti találkozás és tapasztalás két nagyon különböző dolog... de nem az én tisztem nevelni, majd megteszi a mestere, az elöljárója, a társai. Nem szólhatok bele túlságosan aktívan az események, az életek folyásába, épp elég, hogy jelenlétem nem is túl finoman átrendezi a sorsok szövevényét. Mindannyian hatunk másokra. Mindenkire, akivel csak találkozunk... néha elég annyi, hogy elhalad egymás mellett a két ellentétes irányba haladó ember. Hát még, ha az illető angyal! Hát inkább felkapom Noelt, s kilövök vele felfelé, bár jelentősen lelassít, de azért így is tudok elég istenesen gyorsulni, s hamar elég messzire jutni. Addig meg élvezheti a kilátást, hiszen ritkán lehet ilyesmiben része. A landolás puha és óvatos, sokkal inkább az, mint az indulás, s egyik kezemmel még a meggyűrődött ruháját is eligazgatom szórakozottan. - Elnézést, de ez szükséges volt - közlöm szűkszavúan, a hangsúlyom nem bocsánatkérő, hiszen gondolatban már teljesen máshol járok, de az udvariasság kimondatja velem a szavakat automatikusan.
    A járkálást folytatom, nem nézek a vámpírra, de minden egyes szó úgy ér, mint tűrdöfések. Shamsiel... Lépek tovább, fordulás. ...A Teremtő... megroggyan a térdem, de megint haladok tovább, hátam úgy ég, mintha megint Michael szorítását érezném magamon. ...Napja... Az agyamba vág a kín, ami eddig késlekedett, de egy felmerülő emlékkel felbukkan: Uriel szárnyának érintését érzem magamon, simítását, ahogyan egymásba kapaszkodunk a harc után, fáradtan, megtépázottan, elkeseredetten, mégis a győztesek diadalmámorával, a megnyert harc zsongó, jóféle feszültségével tagjainkban. ...egy és ugyanaz... Már tédrelek, fényem egyre erősebb, de nem vagyok képes odafigyelni, hogy visszafogjam, szabályozzam. Ziháló lélegzetvételeim zavaróan hangosnak hallom. A helyem, Uriel jobbján, a háttérben, de mindig közel, mindig kéznél. ...Gadriel... Aranyló könnycsepp indul meg arcomon, s nem emelem kezem, hogy letöröljem. Egykori testvérem ennyit igazán megérdemel. Lefelé fordul tekintetem, mintha remélném, hogy megpillantom, pedig tudom, azokba a szférákba az én látásom sem hatol el, hiába próbálkoznék. - Ég veled, fivérem - suttogom halkan, ismét elbúcsúztatva Ötödik Mennyet. Hiszen egyszer már megtettem... de elfeledtem, hát most ugyanolyan erővel mar belém a veszteség fájdalma, miként először tette.
    Hagyok magamnak fél percet a gyászra, majd felállok, immár ismét Shamsiel erejének teljében, az ő szárnyaival a hátamon. - Régi énem? Jó megfigyelő vagy, Noel Wyard - dicsérem meg halovány mosollyal, ami őszinte és szívmelengető ugyan, de benne van hosszú életem összes fájdalma is. Furcsa kettősség, nehéz ránézni. Úgy általában az arcomba nézni is. - És köszönöm. Köszönöm, hogy emlékeztettél. Igazad van: egyszerre vagyok a kettő, de most elsősorban mégis Samuel. Shamsiel pedig szunnyad a mélyben, míg őt nem szólítja a kötelessége - adok magyarázatot, bár a szavakat csak azért mondom ki, hogy én magam is elhiggyem a bizonyosságot, amit magamban, lelkemben és elmémben érzek. A gát eltűnt a Seraphim ottjárta nyomán, valóban, de kellett egy új inger, egy utolsó erőpróba, hogy két énem szembetalálkozzon egymással s eldőljön, képesek-e együtt létezni bennem. Egyelőre úgy érzem, a válasz igen. Samuel alázatos jelleme behódol a hatalmasabb angyali erő előtt, s zokszó nélkül félreáll, amikor úgy hozza a szükség. Halk sóhajokkal élvezem a levegőt, a létezést, önnön egységemet, mielőtt ismét fegyelmezném magam, ahogyan az egy magas rangú angyalhoz illik. Összezárom három pár szárnyam, s ismét az emberi test mélyére zárom angyali ragyogásom, majd a Gyermekre nézek. - Szívesen tennék érted még valamit, amennyiben van olyan óhajod, ami módomban és hatalmamban áll. - A köszönet is mutatta, hogy valóban hálát érzek, de ez meg pláne. Az angyalok, főleg az erős angyalok nem dobálóznak ilyen kijelentésekkel könnyedén.*
    zene
    megjegyzés: Bocsi a késésért és rövidségért!
    credit
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Clove Lakes Park

    on Vas. Május 08 2016, 16:58

    Samuel - Noel

    Józan ésszel másnak felfoghatatlan lenne, miért is akarta felkeresni az angyalt, miért is bízott abban, hogy valahol összefuthat vele. Neki ez egy természetes dolog, és lehet, a kísérője nem volt elragadtatva az előzmények ismeretében, de nem engedett belőle.
    A sérülések voltak a legcsekélyebbek, Damien él, és ez a legfontosabb.
    -Lehet, de egy köszönömmel akkor is tartoztam.
    Azon az éjszakán annyira gyorsan történt minden, hogy eddig nem jutott el, egyszerűen nem volt rá ideje, hiszen a tündérre figyelt, és mire megtehette volna, az angyal már sehol nem volt.
    Az, hogy egy semmitmondó üzenetet juttasson el hozzá, az nem az ő világa, neki nem esik le a gyűrű az ujjáról, ha ezt személyesen teszi meg, és így is szerette volna.
    -Nem hiszem, hogy kellenek nevek ahhoz, hogy akik e világban forognak és kicsit olvasottabbak, felismerjék a... "résztvevőket."
    Biztos benne, hogy aki egy kicsit is nagyobb kapcsolati hálóval rendelkezik, az beazonosított mindenkit. A felvételek túl jól sikerültek voltak, először azt hitte, hogy Lash viccel, de kiderült, hogy nem. Márpedig ha neki is volt lehetősége még látni őket, akkor más is így volt ezzel, és tényleg nem hiszi, hogy nevesíteni kellett volna bárkit is.
    Azt nem állítaná, hogy túlzottan lelkes volt a ténytől, mert más már nem hiányzott Kyle haragján kívül, és tessék. Még a világháló is tartogat meglepetéseket. AZon meg sem lepődik, hogy Shamsiel tudja a nevét, de így akkor már nem ejti meg a bemutatkozást, felesleges kör lenne.
    Az, hogy ismét így "utazhat", meg tudná szokni, és mivel egyszer már volt benne része, nem is próbálja akadályozni Shamsielt abban, hogy megtegye azt, amit szükségesnek tart.
    Mondhatni, gyakorlottan, két lábra érkezik, no de csak azért, mert az angyal sem lehajítja, hanem óvatosan teszi le.
    -Érthető a bizalmatlansága.
    Lehet, vakmerőségnek tűnik az, amit kimondott a kísérője előtt, ám Shamsiel nem tudja, hogy az a vámpír tényleg mindenről tud, mert tudnia is kell ahhoz, hogy úgymond együttműködhessenek. Azt nem mondja, hogy boldog volt tőle, hiszen amit megosztott, azt Kyleal osztotta meg, nem mással, de el kellett fogadnia, hogy márpedig a kirendelt kísérőnek is joga van ahhoz, hogy megértse a szálakat, illetve azt, amit az ifjú gyermek átélt.
    Úgy fogja fel, mint szükséges rosszat, ennek ellenére nem várhatja el mástól, hogy ugyanígy vélekedjen és elhiggye, hogy a harmadik félnek is tudomása van mindenről.
    -Úgy tűnik, arról van szó, legalábbis ez vált nyilvánvalóvá most.
    Amit az elején nem értett, az most letisztul. Ez az angyal elnyomta a másik énjét, mintha nem vett volna róla tudomást, teljesen kizárta, és most szembesült azzal, hogy ez a vámpír bár lehet, vakmerő, mégsem beszélt hülyeséget.
    Mindenkiben több én szunnyad, hogy mikor melyiket helyezi előtérbe azt az alkalom szüli a jelek szerint, de vajon mi késztet arra egy angyalt, hogy konkrétan elfelejtse azt, kicsoda valójában, és egy teljesen más személyiséggel létezzen, mikor a hétköznapokról van szó?
    Nem lát a mélyére, nem lát minden összefüggést, biztos, hogy ennek is oka van, de látta amit látott, hallott amit hallott, és az angyalt felismerte.
    -Örülök, ha talán csak egy apró részlet is, de a helyére került önnél.
    Mintha egy másik angyal állna előtte, se nem Shamsiel, se nem Samuel, hanem egy olyan személy, aki helyére rakta a mozaikdarabkákat, és pontosan tudja, kicsoda igazából.
    Ez számára ugyanolyan meglepő, mint amit azon az éjszakán átélt, ilyesmit még sosem tapasztalt annak előtte, és tessék. Győzködni egy angyalt, hogy ő az aki, igen meredekül hangzik.
    -Köszönöm, nincs olyan, amit jelenleg egy ifjú kívánhatna és nem a pillanatnyi hév szülne.
    Shamsiel szavaira elmosolyodik, más lehet, azonnal előállna valami óhajjal, ő mégsem teszi, nem él vissza a felajánlással.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Clove Lakes Park

    on Pént. Május 13 2016, 21:58


    Samuel & Noel

    "And is there care in heaven? And is there love in heavenly spirits to these creatures bace?" (Edmund Spencer)


    *Nem mondhatni, hogy különösebben érdekelne a vámpír - nem jobban, mint a földiek általában. Van, akihez kötődöm, ez Charlotte, de egyébként még egy őrangyal is bizonyos távolságtartó felsőbbrendűségtudattal viszonyul a halandókhoz. Kedvelem őket, pozitívan állok hozzájuk, s ha módom van rá, szívesen segítek nekik, de nem éreznék hiányt, ha nem foglalkoznék velük. Ha az isteni terv úgy ítélné meg, hogy el kell tűnniük, én már nem állnék a fogaskerekek útjába és nem kísérelnék meg semmiféle visszabeszélést ez ügyben (sem). Ám amíg itt vannak, s teszik a dolgukat a Teremtésben - emberként vagy másként -, addig számíthatnak jóindulatomra.
    - Akkor vegyük úgy, hogy mindent leróttál - legyintek engedékenyen, ha ennyire ráfixálódott erre a tartozásra, legyen neki. Tartozott, megtörtént, vége. Nekem emlékekre sincs szükségem ahhoz, hogy tudjam, nem maradt adósom semmivel. Mert nem vehetett volna rá olyasmi megtételére, amit magamtól és bármiféle ellenszolgáltatás vagy juttatás nélkül ne tennék meg. Innentől pedig... az udvarias köszönetmondás kedves gesztus, de számomra szükségtelen, csak az ő lelkének megnyugtatására szolgál. Legyen hát meg az öröme, nem tagadom meg.
    A következőket viszont már a repülés után, a kísérő túlságosan is éles hallásától távol. - Felismerhetik Gardielt? Hogyne, őt nehéz eltéveszteni. De a másik angyalt... kétlem. Legfeljebb Samuelt láthatták, hiszen Shamsiel időtlen idők óta eltűnt, csak kevesek emlékezete őrizte létét is... - húzom a szám, nem örülök ennek a fejleménynek. Ha nincs Noel, s nem kürtöli világgá a hírt, valószínáleg senki sem tudta volna meg, hogy a mennyei seregek sorában oly jelentéktelennek tetsző őrangyal sokkal többet rejt magában. - Bizalmatlanság? Inkább kellemetlen tapasztalatnak mondanám. Shamsiel sokak érdelődését fel fogja kelteni, és főleg nem jó értelemben... - pillantok fel, mintha onnan várnék választ, bár tudom, nem fogok kapni. Végtére ez teljes mértékben az én problémám, nekem kell megoldanom. Ha nem volnék rá képes, azzal csak méltatlanságomat bizonyítanám a visszatérésre. A világ olyan sokat nem változhatott... csak a külsőségekben, de a mélységeiben ugyanolyan maradt. Remélhetőleg. Az meg teljességgel természetesnek tűnik számomra, hogy egyes szám harmadik személyben beszéljek magamról... még akkor is, amikor már meggyőződtem róla, hogy én vagyok én. Ebben a világban, ahol hatalmunknak többnyire csak töredéke mutatkozik meg, vagy éppen a lehető leggondosabban rejtőzünk, valahogy ez sokkal természetesebbnek tűnik, mint nyelvileg is felvállalni teljes valónkat.
    - Még nem látok át mindent, de ez érthető. Ennyi idő után... - bólogatok a szavaira, aztán összerándulok, testemet keresztre feszíti az újra felvillanó emlék kínja. A szárnyak elvesztése, az aláhullás... - Kyrie eleison! - szalad ki belőlem, önkéntelenül is latinra válva a fohász, miközben lassan visszanyerem az uralmat önmagam fölött, ennek is köszönhetően. Magasságos egek... ezt aligha értheti meg, aki nem élte át. A zuhanás mind a hét napja, miközben csontomig és még mélyebben éget a tűz, kimarva belőlem mindent, mi egykor angyali volt, míg az ereimben kerengő arany ichor fekete démonvérré vált... Arra eszmélek fel, hogy ismét térdemen vagyok, két kézzel kapaszkodva a földbe, minden fényem visszaszorítva és elhalványítva az emlék által. - Idő... időre lesz szükségem, amíg lezajlik a folyamat - állapítom meg, a korábbi kínnal telt hanghoz képest most tökéletesen szenvtelen és semmitmondó a hanghordozásom, egyszerű ténymegállapítás. Tudomásul veszem az eljövendőt, függetlenül attól, hogy erre a közeli kis időre nem sok jót tartogat számomra. Nem tudhatom, milyen szó, milyen gondolat indít majd el emlékbetörést, ami ha csak pillanatokra is, te teljesen védtelenné tesz majd. Kiszámíthatatlanság és kiszolgáltatottság: veszélyes kombináció. Főleg őrangyalként, amikor nem csak magamért aggódhatok...
    Talpra állok, mást nem tehetek. Illetve dehogynem. Kifakulhatnék itt, hogy egy biztos helyen - legenyhébb esetben az Intézetben, de ha igazán a maximumra törekednék, akkor otthon a Mennyei síkon - jelenjek meg, s kivárjam a folyamatot. De nem hagyhatom itt a védencemet anélkül, hogy róla gondoskodnék... és persze most még Noel is itt van. Szórakozottan pillantok rá, mintha néhány másodpercre el is felejtkeztem volna a jelenlétéről, pedig erről szó sincs. - Biztos vagy benne? A felajánlásom semmissé válik, amint most elválnak útjaink, s többé nem hivatkozhatsz majd rá - figyelmeztetem, jókedvűvé tesz a szerénység, ami az ifjaktól szokatlan. Megfontoltságnak nem nevezném, de... valami afféle. Ám az ajánlat visszautasítása felér a kiegyenlítéssel, ha rólam van szó - eleve nem lett volna szükséges vagy kötelező kimondanom ezeket a szavakat, de sosem a kicsinyességemről voltam híres. És ez a fiú... szimpatikus valahol, hisz nem oly romlott, mint fajtájának legtöbb tagja. Örülnék neki, ha megmaradna azon az úton, amin jelenleg is jár, ámde féltem attól a közegtől, amiben mozog, s ami könnyedén bekebelezheti, ha nem vigyáz. - Még áldást sem mondhatok rád anélkül, hogy szavaim és erőm meg ne perzselnének... - csóválom a fejem, s bár a szavak látszólag neki szólnak, inkább magamat emlékeztetem. A démonszármazékokkal kapcsolatban oly csekély a mozgásterünk, s oly kevés, amit tehetünk értük... hiszen nem ők jelentik feladatunkat.*
    zene
    megjegyzés: Bocsi a késésért és rövidségért!
    credit
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Clove Lakes Park

    on Kedd Május 17 2016, 20:51

    Samuel - Noel

    Az, hogy az angyalt meglepte a tettével, lehet, mert nem úgy tűnt, mint aki elvárta volna ezt a gesztust. Számára fontos volt? Mindenképp, de a miértet nem teregeti ki, nem magyarázza, oka van.
    -Rendben, köszönöm.
    Elvarratlan szál, így is fogalmazhatott volna, miért is személyesen akarta megköszönni azt, amit az angyal tett érte, értük. Így látta jónak, másként olyan személytelen lett volna, és bunkóság, ezért döntött emellett a verzió mellett.
    Hogy Shamsiel is úgy veszi, ezzel kiegyenlítette a számlát, tudomásul veszi, de a jelek szerint nem ahhoz van szokva, hogy valaki ezt megteszi előtte.
    Ahogy földet ér, a "kifakadásra" máris reagál, hát hogy a jó fenébe ne ismerhették fel? Simán.
    -Fel. Őt is, mivel többször elhangzott a neve, és ez a felvételeken is hallható volt. Gadriel konkrétan megnevezte önt, és a szavai nem egy láthatatlan alaknak szóltak, hanem önnek.
    Bólint, lehet, valahol Shamsielnek igaza van, de ha ő hallotta ott, akkor más is fültanúja volt, főként, hogy a felvételeken tényleg tisztán hallatszik a beszélgetés egy része.
    Ki volt az, és hogyan csinálta azt nem tudja, de talán már olyan mindegy, és nem is érdekes.
    -Az erős ellenféltől mindig tartanak, főleg ha többen örültek annak, hogy megszűnt létezni. Általában az ereje sokkal nagyobb mint az eltűnés pillanatában, érthető, ha így reagálnak.
    Elmosolyodik, ez olyan... törvényszerű dolog. az apjánál ugyanez volt a helyzet, mikor halottnak hitték, majd kiderült, mégis tévedtek. Talán angyaloknál sincs ez másképp.
    Az feltűnik neki, hogy Sahmsiel úgy beszél magáról mintha egy harmadik félről lenne szó, de a történtek ismeretében tulajdonképpen ezen nincs miért meglepődni.
    -Azért remélem, most már könnyedén összerakja majd a kirakós darabjait.
    Pár perccel ezelőtt még az angyal Samuelnek hitte magát, azaz csak annak, végül is most szembesült régi énjével, szép is lenne, ha azonnal minden a helyére került volna, de talán elindult az úton.
    A fohászra elneveti magát, hát ez az, amit sosem követett, és mint kárhozott, démoni lélek érdekes lenne, ha hívővé válna. Persze Samhsieltől ez is érthető, de az ő szájából hangzott volna igazán mulatságosan.
    -Ha jól vélem, gyorsabb lesz az, mint hinné.
    Aprót bólint a megjegyzése mellé, hiszen most már egészen biztos, hogy az angyal is keresni fogja azokat a momentumokat, amik az összes emlékéhez szükségesek.
    A további elmélkedésben nem zavarja meg Samuelt, ha most erre van szüksége, tiszteletben tartja, amúgy sem siet sehová. Az igazat megvallva azt azért nem gondolta volna, hogy néhány elejtett mondatával pont ő fogja ráébreszteni az angyalt a valódi énjére, mégis örül annak, hogy ez megtörtént.
    Más fajtársa ezt mocskos módon használná ki, őt viszont egy cseppet sem érdekli, bármit is kérjen cserébe. Lehet a fiatalsága teszi, de lehet az is, hogy sokkal megfontoltabb annál mint amit kinéznek belőle.
    -Biztos, nagylelkű a felajánlása, ám egészen biztos. Tudom, hogy az érdek fontos dolog ebben a világban, ám nem óhajtok azok táborába lépni, akik visszaélnek egy apró segítséggel is amit nyújtanak.
    Érdekes lehet valóban egy ifjú szájából ilyen komoly kijelentést hallani, és lehet őrültnek is titulálni, szó sincs erről.
    Sokkal több van a szavai mögött, sokkal mélyebb értelem és tartalom amit csak nagyon kevesen értenek vagy értettek meg a részéről, de nem tartja szükségesnek, hogy megmagyarázza.
    Valóban nem vár semmit, nem kér, akkor sem, ha az elválásuk pillanatától kezdve az ajánlat semmis.
    -Emiatt ne fájjon a feje, kívánom, hogy megtalálja önmagát.
    Van ami fontosabb annál, hogy csip-csup kérésekkel traktáljon egy angyalt. Sosem tenné meg, ahogy most sem.




    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Clove Lakes Park

    on Kedd Május 17 2016, 23:56


    Samuel & Noel

    "And is there care in heaven? And is there love in heavenly spirits to these creatures bace?" (Edmund Spencer)



    Reag véletlenül törölve, nagyon-nagyon bocsi! Ha véletlenül megvan, ne habozz dobni rám egy pm-et :S


    zene
    megjegyzés: sorry :S
    credit


    A hozzászólást Samuel White összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jún. 02 2016, 18:33-kor.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Clove Lakes Park

    on Kedd Május 31 2016, 20:00

    Samuel - Noel

    Nincs értelme ecsetelni, szívesen megmutatná őket, csak nincsen hol, de még időben elmentett mindent, mielőtt esetlegesen törölnék. ez milyen kavarodást okoz majd, az már más kérdés, de lesz belőle ez nem vitás.
    -Ebben biztos vagyok, de gondolom az illetékesek intézkednek.
    Mi hogyan működik, ez nem az ő dolga, kicsi ő ahhoz, hogy bármiféle ötlettel előálljon, az okosok majd megmondják mi a megoldás, és meg is teszik.
    Az, hogy ebbe belekeveredett, egy cseppet sem bánja, még akkor sem, ha ez Kylenak nem volt éppen az ínyére, ezt is tapasztalatnak veszi, hiába vitte vásárra a saját bőrét és alakulhatott volna másképp az egész.
    Az ima folytatására még szélesebbé válik a vigyora és nem azért, mert viccesnek találja ezt hallani, hiszen az angyaloknál ez érthető, de ha a saját oldalát nézi, akkor mindenképpen az. Hirtelen elgondolkodik azon, létezik-e hívő vámpír? Az lenne az igazi paradoxon.
    Bár ha nagyon boncolgatná mi miből és hogyan alakult ki, végül is mindenki hisz valamiben, csak más néven nevezi és nem korlátozza le egy valakire, vagy valamire.
    A szimbólumok ereje, amit az ősök használtak, amikor még az úgynevezett keresztény isten fasorba sem volt... na azoknak van ereje, már ha valaki tudja, mit és miért használ, nem visszaél vele... mint teszik oly sokan.
    -Ha jól sejtem, volt szerencsém valamennyire.
    Az angyalra pillant, ki még mindig a földön térdel, majd hirtelen feláll.
    -Előfordulhat, hiszen ki venne komolyan egy ifjút?
    Bólint és elmosolyodik, Samuel nagy igazságot mondott, valóban szinte mindenki lebecsüli a korát hozva példaként és nem tekintve a sorai mögé, vagy eleve meg sem hallva amit mond. Ez sem az ő problémája, hiszen azon kevesek, aki esetleg egyenrangú félként tekintenek rá, sokkal bölcsebbek és tudják mit jelent a Szellem. Véletlen-e, hogy valamely tudás úgy ragad rá, mintha csak ismételne, felfrissítene? Dehogy. Oka van ennek is, melyet kevesen ismernek fel.
    -Gondolom roppant mérges.
    Arrafelé pillant amerre Shamsiel, a kísérője annyit láthatott, hogy eltűnt az angyallal, érthető a viselkedése, de hallhatta, hogy az angyal nem előtte kívánta megbeszélni a részleteket.
    A kérésre bólint, eltakarja a szemét, csupán a hangokból tájékozódhat és egy pillanatra el is akad.
    A hirtelen feltámadó "szél", mely úgy suhan el és körbe mint valami hurrikán... Shamsiel csak nem nyírta ki a kísérőjét, akkor azt már nehezen magyarázza ki, de miért tenne ilyet? Ok, hogy megtehetné, de akkor is?
    Távol akarja tartani? Tökéletesen igaza van, ezzel egyet kell, hogy értsen, nem azért vonult el, hogy mások megzavarják. Amint kinyithatja a szemét, megteszi, és bár erős a fény, mégsem zavaró. A kísérő irányába pillant aztán vissza az angyalra.
    -Úgy festek? Nem, egyik sem. Mások talán most neveznének hülyének, hogy nem élek a lehetőséggel, de nincs miért. Ott maradhattam volna, nem így lett, és elég nekem az, hogy tudom, ha pár szóval is, de segíthettem összerakni egy puzzle-t.
    Vannak, akik tisztességtelenül jutnak előre, és ő nem fog közéjük tartozni, azaz nem úgy, hogy mindennel visszaél amivel csak lehet. Ezek a személyek buknak meg általában ideje korán, csak erre mire rádöbbennek, többnyire késő.
    A saját céljait majd eléri akkor amikor kell és szükséges, de nem így, hogy kihasználja az alkalmat, és egy félig szétcsúszott angyaltól fogadja el, aki előtt még most tisztul le minden.
    Ki hogyan vélekedik róla, ez sem igazán érdekli, nem azért mondott nemet, hogy akkor majd dicsérjék, vagy piedesztálra emeljék. Egyszerűen ez így helyes.
    -Lehet, de elindult az úton. Járjon sikerrel! Viszont akkor ha nem bánja, távoznék. Már ha... kienged.
    Néha elég egy apró dolog, hogy megmutassa a fényt, és lehet pont ez volt az, ami Shamsielnek kellett.
    A fal irányába pillant, már ahol sejti, majd vissza az angyalra, és egy kis mosollyal megtoldott biccentéssel köszön el tőle, hogy elinduljon a kísérő irányába. Ott majd kiderül, hogy felakad, vagy sem.

    //Köszönöm a játékot! :-))//






    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Clove Lakes Park

    on Csüt. Jún. 02 2016, 18:36


    Samuel & Noel

    "And is there care in heaven? And is there love in heavenly spirits to these creatures bace?" (Edmund Spencer)


    *Fejem csóválom. Bár alapvetően angyal vagyok, s mint ilyen, velem születetten és belém kódoltan bízok, de ez a bizalom nem ebben a világban gyökezezik, hanem az otthonomban és a Teremtőmben. Még a fajtársaimban is. Ez a modern világ azonban... kétlem, hogy lenne olyan "illetékese" a világhálónak, amilyenre nekem szükségem lenne ahhoz, hogy kilétem titok maradjon. De ha Noel szerint igen, nem fogom megingatni hitében. Az maradjon a démonok dolga, én pedig végre megszabadultam attól a tehertől... kaptam helyette másikat, vagy talán inkább a régit. Nincs is ennél szeb, nem igaz? Az emberek miatt a legkevésbé sem aggódom, a többség úgysem fog hinni még a szemének sem, de a természetfeletti világban annál nagyobb visszhangokat fog kelteni a dolog.
    És csak magamnak köszönhetem. Jobban oda kellett volna figyelnem a környezetemre. Mentségemre szóljon, hogy éppen egy nálam sokkal erősebb ellenféllel néztem szembe időtlen idők óta először. Talán érthető, ha kisebb gondom is nagyobb volt, mint hogy van-e néhány telefonos ember a közelünkben...
    Hatalmas sóhajokkal leszek úrrá a feszültségen, az elmúlt percek emlékrohamának idegborzolásán éppúgy, mint azon, amit képviseltek e képek. Bár... utóbbi nyilván nem ilyen egyszerű, nem tudok egyik percről a másikra átsiklani afölött, ami évezredeken át a létem volt, de már az is elég, ha pillanatnyilag úrrá leszek rajta, s későbbre, biztonságosabb és nyugodtabb körülményekre halasztom az emiatti kiborulást. Egy magamfajta angyal nem kezdhet ámokfutásba vagy rendezhet jelenetet ebben a világban, s ha végképp nem marad más választásom, azonnal térek majd vissza a Mennyekbe, hiszen ott nem teszek kárt semmiben és senkiben akkor sem, ha gyászom vagy fájdalmam netán elszabadul. S különben is: ott mindig van erősebb, ki megfékezzen, ha kell. De ez tényleg csak a végső megoldás, hiszen ezernyi dolgom és tennivalóm van itt is. És eszemben sincs még egyszer csalódást okozni... okkal kaptam vissza hatalmam és emlékeim, s szántékomban áll beteljesíteni az okot, bárhová vezessen is az.
    - Egy kicsit - szépítem a dolgot halvány mosollyal, magam is arrafelé fürkészve. Eszemben sincs hagyni, hogy egy morcos vámpír becserkészhessen, de nem ez az oka a következő tettemnek, a falnak. Inkább a gyakorlás, önmagam próbára tétele, és igen, egy kis erőfitogtatás is. Olyan régóta nem lehetett módom ilyesmire! A gyermek szót fogad, s ezt is elégedettséggel nyugtázom, végre valaki. Vajon Charlottenál is bejön majd a módszer? Ő előszeretettel feleselt, peersze kérdés, hogy csak Samuellel, vagy Shamsiellel is azt teszi majd? Hamarosan kiderül majd, ha minden igaz.
    - Nem vagyok mások és nem nevezlek hülyének. De mivel az ajándékot nem kérted, hadd adjak neked tanácsot helyette. A magabiztosság hasznos dolog, de veszélyes is. Az alázat pedig nem megalázkodás, hanem a tanulás egy nagyon fontos módja. Ha eljutsz arra a pontra, ne feledd, hogy vannak csaták, amiket úgy nyerhetsz meg, ha elveszted őket. Értesz? - pillantok a fiúra kissé bizonytalanul. Sok mindent látok, sok mindent tudok a körülöttem lévőkről, de nem mindent. Ezúttal sem vagyok biztos benne, hogy a szavaim értő fülekre találnak, hogy nem lesz túl sok vagy túl zagyva a vámpírnak, vagy még inkább hogy nem érti félre, mint oly sokan, akik habkönnyű álbölcseletekkel tömik a saját fejüket napról napra. Persze az manapság is sokkal könnyebb, mint a valódi tudást meglelni.
    Amikor a kiengedést emlegeti Noel, kissé összerezzenek, épp csak a fejemhez nem kapok. - Ó! Persze, elnézést - bólintok egyszer, kétszer, két karomat oldalra kitárva körbefordulok saját tengelyem körül. A fal önmagába omlik, ereje szétfoszlik, ahogy az addig összetartó akarat eltűnik hátteréből. Ugyanezzel a borzongató érzéssel egyidőben már ki is bomlik három pár szárnyam, én pedig elrugaszkodom a földről. - Még találkozunk, Noel Wyard - Nem annyira búcsúzás ez, mint inkább ígéret. Nem fog kimaradni az események sűrűjéből, mérget mernék venni rá, és én sem tervezek ilyesmit, szóval törvényszerű, hogy előbb vagy utóbb ismét össze fogunk futni. Időnk végtére van. Én mindenesetre pillanatok alatt eltűnök a két vámpír szeme előtt, rejtőzéssel is rásegítve a dologra, miközben az Intézet felé veszem az irányt. Van gondolkodnivalóm bőven... és a biztonságos falak között több lehetőségem lesz elmerülni ebben a munkában.*
    zene
    megjegyzés: Köszönöm a játékot, nagyon várom majd a következőt! Smile
    credit

    Re: Clove Lakes Park

    on Vas. Jan. 15 2017, 23:21

    [You must be registered and logged in to see this image.]
    avatar
    Leo Veikko

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 83
    Foglalkozás : Diplomázott fizika tanár, immár tanít

    Re: Clove Lakes Park

    on Szer. Jún. 14 2017, 13:29

    Noel és Leo

    Ahogy száguldok és a hajamba fúj a szél olyan szabadnak érzem a kis Vadmadaramat magam alatt. Kellemes hangja és szinte dorombol. hiába a szívem csücske. A többi pedig Noel. Igazából abban a szív csücsökben is ott van Noel csak éppen a vadmadaramon csücsül. És most is fel fog ülni. Repülünk egy jót aztán a parkban a hídon látni fogjuk a csillagokat a vízen. Az a hely tetszik eddig a legjobban. A megbeszélt hely felé hajtok. Olyan 10 perc és meg is fogok érkezni. Kellemes nyári este van kicsit hideg a szél ami ellenem jön, de pont hogy élvezem. Lehűti az izgalmamat, és kicsit vissza vesz a szerelmemből, de pont ez az...Lehetetlen lehűteni azt amit érzek Noel iránt. Annyira szeretem őt...Elmondhatatlan és leírhatatlan. A cetlik annyira megmosolyogtattak. Nem is vettem le őket, teljesen jók ott ahova Noel fel tette őket. Oda ő nyúlt, és ő állt, az ő kis írása. Olyan kellemes, karcsú betűket rajzol szinte, nekem annyira tetszik. Szinte oda képzeletem ahogy írogatja nekem a cetliket a kis drágám. Büdös bogár....Elvigyorodom a gondolatra és majdnem át is megyek a másik sávba mire rám dudálnak én meg hátra nézek mire kínosan elvigyorodom magamon. Leo te lüke gyerek. Ne most ölesd meg magad....Ahogy elérek a megbeszélt utcára megállok a lámpa alatt és leállítom a Rose Marym mély búgását és mélyet fújok. Barna hajamba túrok de így is össze vissza áll, egy motoros dzseki van rajtam és egy kék farmernadrág meg egy sport cipő. Izgatottan nézek körbe, hátha én késtem és ő vár rám, bár már annyira szeretném látni....

    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Clove Lakes Park

    on Szer. Jún. 14 2017, 21:36

    Leo - Noel

    Ma kb. annyira volt izgatott mint akkor, amikor Leo randira hívta a parkba. Egész végig Arról kérdezősködött, mégis milyen érzés a motorozás, és hogyan kell, hogy mire odaér, ne legyen már teljesen hülye hozzá.
    Alig várta az indulás pillanatát, a konyhában is háromszor járt, csak teljen az idő, mert képtelen lett volna figyelni bármire is, Leo járt a fejében mióta felkelt. Kylenak volt igaza, szerelmes, bár azt szerencsére nem tette hozzá, hogy ismét, de igen az. A mágusba. Nagyon szereti a férfit, és ez nem kaland, nem elmúló valami, ez nagyon is komoly. Amióta tisztába tette az érzéseit és ki is mondta -kivéve azt, amit az illetékes amúgy is tud-, egyenesen szárnyal a kutatásaiban is, a tanulásban is és a fejlődésben is.
    Még az sem zavara, hogy üzleti menedzsmentet tanul, elsőként ad le mindent, csak haladjon már.
    Az sem zavarja, hogy minden egyes alkalommal majd cetliket ír, hogy Leo tudja, nem álmodott, nem álmodik, hanem az maga a valóság. A múltkor telepakolta a lakását, míg aludt, mindenhová tett egy párat.
    Most is csúsztatott a zsebébe, hogy legyen, ha kell, de szinte háromszor leelőzi az idős kísérőjét és tér vissza mellé, annyira oda akar érni.
    Amikor meghallja a motorhangot, tudja, hogy Leo az, és úgy lő ki, hogy öröm nézni., szinte majd feldönti a férfit a motorral együtt, úgy landol a nyakában, és azonnal megcsókolja.
    -Szia! Ugye nem késtem? Mondd, hogy nem késtemtünk, igyekeztemtünk ám. Jól vagy? Hagytam egy csomó üzenetet a múltkor, hogy tudd, nem álmodtál semmit. Megtaláltad őket?



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Leo Veikko

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 83
    Foglalkozás : Diplomázott fizika tanár, immár tanít

    Re: Clove Lakes Park

    on Szomb. Jún. 17 2017, 18:57

    Noel és Leo

    [You must be registered and logged in to see this link.]



    Mélyet fújok ahogy lehunyom egy pillanatra a szemeimet és mivel lehunyva vannak a szemeim így meglep a hirtelen lerohanás de ahogy ajkai az enyémeken vannak tudom ez Noel. Egyik kezemmel megtámasztom magam a Rosen és másikkal szorosan átfonom büdös bogaram derekát. Elválva tőle hallgatom és halkan elnevetem magamat. Olyan lelkes és aranyos, szerelmes. Belém...és ez annyira jól eső rézét ad ami elönt mindenhol. Megsimogatom az arcát lassan és ajkaira puszilok.-Nem késtél....mindig pontos vagy.-puszilok megint ajkaira.-És köszönöm. Imádom a cetliket, egyet sem szettem le...az összeset végig olvastam és rá jöttem gyönyörű írásod van, és sok ilyet akarok még.-puszilom meg megint ahogy mindkettő kezemmel átfonom és szemeibe nézek vigyorogva, majd le is mászok a motorról és elengedve most én lelkesedek.-Nézd! Ő Rose. Igazából a fajtája Rose Mary, de nekem Rose.-mondom vigyorogva.-Pici szívem csücske. De csak egy pici.-mutatom is egy kis ujjpercnyivel, aztán elnevetem magam.-Gyere!-mondom és felpattanok, majd a mögöttem lévő helyet megütögetem.-Tetszeni fog, és idővel te kéred, hogy menjünk gyorsabban.-vigyorgok és megcsillannak kék szemeim ahogy nézem őt, és egy csábító mosolyt engedek el felé. Nem gondolok arra, hogy a kísérő, hogy jön. Megoldják. Hiszen hibátlan ragadozók.

    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Clove Lakes Park

    on Szomb. Jún. 17 2017, 22:45

    Leo - Noel

    Annyira izgult a mai nap miatt, hogy szinte ömlik belőle a szó, mikor végre Leohoz ér, és amikor rájön, hogy simán lerohanta, elpirul. Azért ennyire nem akarta, csak... csak...örült neki.
    Megnyugszik, hgy nem késett, azon pedig vigyorogni kezd, hogy a férfi egy cetlit sem dobott el.
    -Tényleg mindenhová tettem, hogy el ne felejtsd, valóságos vagyok. Gyönyörű?
    Egész éjjel alkotott, és tényleg mindent kitapétázott amit csak lehetett, de akkor jól sikerült, mert Leo nem hitte, hogy csak álom volt. Az írása gyönyörű lenne? Még sosem nézte, igaz, nem foglalkozott vele. Így tanulta meg. Öleli a férfit, mert lehet nem sok idő telt el, de máris hiányzott neki.
    Lelkesen hallgatja a bemutatást, azon, hogy a motornak neve van, nem lepődik meg, az ő koponyájának is van, szóval nincs benne semmi furcsa.
    -Szia Rose! Látom, hogy fontos neked.
    Sosem ült még motoron, de egyszer mindent el kell kezdeni. Belehalni már nem fog, egyébként is bízik Leoban, szóval nem lehet baj. A végén meg tényleg annyira megszereti, hogy mindig kérni fogja.
    -Igen? Akkor, akkor erre készülj fel, mert sokszor fogod hallani.
    Még egy csókot nyom Leo ajkaira, és felpattan mögé. Érdekes, ezt nehezebbnek gondolta, de nem szerencsétlenkedik, viszont rögtön átkarolja a férfit. Tényleg szeretni fogja a motorozást.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Leo Veikko

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 83
    Foglalkozás : Diplomázott fizika tanár, immár tanít

    Re: Clove Lakes Park

    on Szomb. Jún. 17 2017, 23:25

    Noel és Leo

    -A legcsodálatosabb írás amit valaha láttam.-mondom ahogy figyelem miközben felszáll.-Tökéletes munkát végeztél ezt elhiheted.-súgom miközben beindítom Roset aki aranyosan feldurmol alattunk és Noel kezére simítok.-Ne lepődj meg és kapaszkodj erősen.-mondom ahogy hátra fordítom a fejemet és ajkaira puszilok. Előre fordítom a tekintetemet és ráhúzva a gázra fordul meg a hátsó kerék alattunk nyikordulva és lő ki velünk a kislány mint a fecske. Szinte repül. Kifordulva vele az utcára szabad pályára érkezve adok még a gáznak és hangosabb lesz a drága. Úgy visz mint a szél. Hangosan durmol és vigyorgok mint a tejbe tök. Kiérve széles útra hangosan elkiabálom magam a száguldás közepette és nevetek. Imádom. A szelet, a szabadságot amit ad, a gyorsaság ami visz minket. A hideg levegő az arcunkba az egész....Olyan vad, tomboló és elengedve, lazának, most érzem magam a legnagyobb biztonságban. Miénk az egész pálya, így csak visz minket a drága és nem is állok meg vele. Noel olyan közel van, és velem éli át ezt először, és ez...olyan mintha vissza adná régi önmagamat. Mikor úgy éreztem van értelme miért felkelni. És ő ezt most vissza adja nekem....Szeretem őt, és én is akarom, hogy azt lássa aki régen voltam. Boldog, jó, és nem romlott alma ami a fa tövében rohad.

    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Clove Lakes Park

    on Vas. Jún. 18 2017, 00:21

    Leo - Noel

    -De... de nincs benne semmi különös.
    Mosolyogva néz Leora, az, hogy viszont szereti, ez a világ legcsodálatosabb dolga és ajándéka, most már érti.
    -Rendben. Most már ha esek, akkor jössz velem, mert én el nem engedlek.
    Vigyorog, mert máshol egyébként sem tudna kapaszkodni, csak Leoba, vagyis marad, hogy átkarolja.
    Úgy is két opció van. Vagy épségben megérkeznek, vagy hatalmasat perecelnek. Neki annyira nem árt, de a férfit féltené, hiszen ő sérülhet, azaz nála súlyosabb.
    Ahogy Rose kilő, már azon is meglepődik, ki sem nézte volna a motorból, hogy így gyorsul. Lehet, ez az első alkalom, mégis imádja már most. Olyan... olyan szabadnak érzi magát, vadnak és szabadnak egyszerre, ráadásul azzal a valakivel, akit szeret, akit nagyon de nagyon szeret.
    Először érzi azt, hogy felhőtlenül boldog, hogy van értelme mindennek, van egy atya, és van egy szerelme, ez adta vissza a hitét, ez a kettő, és azóta szárnyakra kapott.
    Tudja, hogy sok minden törékeny dolog, de erre a kettőre vigyázni akar, nem elveszíteni egyiket sem, Leoval pedig még sok-sok kalandot átélni. Ketten, együtt.




    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Leo Veikko

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 83
    Foglalkozás : Diplomázott fizika tanár, immár tanít

    Re: Clove Lakes Park

    on Kedd Jún. 20 2017, 18:30

    Noel és Leo

    [You must be registered and logged in to see this link.]


    Sokkal különlegesebbek mint azt te hinnéd Noel. Te magad vagy egy különlegesség...Úgy húzok a gázra ameddig csak tehetem. A motorom pedig repül alattunk. Egyre csak hagyom el magam és az az emlék ugrik be, mikor Briannal mentünk így. Teljesen be volt rezelve. Rettegett attól, hogy leesik, vagy fel burúlunk. Ezen mindig olyan jókat nevettem. Mondjuk ő azt se szerette, ha egyedül repesztettem...Leo ne kalandozz a múltba, azt már elszúrtad, most kaptál egy új lehetőséget, kaptál valakit aki megint szeret téged, és adott neked egy szebb világot, mint amibe eddig bele gubóztál. Elengedve egyik kezemmel a kormányt, simítok Noel ölelő kézfejeire, majd vissza teszem a kormányra a kezemet. Szeretem Noelt, és nem hagyom, hogy a múltam miatt elveszítsem őt...Ahogy lassan megérkezünk a parkhoz, lassítok és lefordulok a kavicsos útra, és ugyan nem szabadna, de behajtva a park területére, szépen el gurulunk egészen a kis kő hídig ami alatt a folyón olyan csodálatosan tükröződik az égbolt, hogy öröm nézni. Leállítva a motort támasztom le, és rakom le a lábaimat. Kezeimet Noel kezeire teszem és lassan hátra dőlve neki dőlök.-Gondoltam, ez egy jó hely lesz...Amíg gondolkoztam, hova is vihetnélek a Rose szépen elhozott ideáig, és annyira megtetszett....Remélem nem gond...-pillantok fel rá kék szemeimmel ahogy kézfejét simogatom ujjaimmal.-Látjuk a csillagokat fönt is meg lent is...Mintha az égen lépkednénk.-vigyorodom el, és lelkes vagyok mint egy kisfiú.-Hogy tetszett az első motorozásod?-kérdezem.-Ugyan én nem tudok, olyan menő trükköket, de hajtani igen...-vigyorgok szélesebben és igazából, nem is az eget nézem, hanem Noelt. Olyan gyönyörű...és ezt mindig meg kell magamnak állapítanom. De neki soha nem mondtam még....mekkora tuskó vagyok. Csak nézem őt a csendben majd megemelve a kezem simítom meg az arcát, ami olyan hideg, de puha és finom. Az állán lassan végig húzom mutató ujjamat, majd finoman a kis vékony száján is, ami így a sötétben rózsaszínnek tűnik....-Olyan....szép vagy...tökéletes...-mondom halkan pár perc csönd után, és most egy kicsit én jövök zavarba. Nem sokszor mondok ilyeneket....

    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klántag/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 24
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Clove Lakes Park

    on Kedd Jún. 20 2017, 22:45

    Leo - Noel

    Mivel nem motorozott még sosem, fogalma sincs, milyen érzés, de hamar rájön, hogy csodás. Mintha szabad lenne és szárnyalna, és igencsak tetszik neki a sebesség is.
    Ami hatalmas előny, az valóban az, hogy meghalni már nem fog, de bízik Leoban, biztos nem hajtana így, ha nem tudna, és nem ismerné a gépét.
    Úgy pedig, hogy végül is egymáshoz simulnak, igazán csodás, csak ők ketten és Rose, a motor. Kell ennél több? Nem.
    Amint megállnak elvigyorodik, a kilátás az gyönyörű, és nem is akar hazamenni.
    Átöleli Leot és megcsókolja, még ha ez most így kicsit sutára is sikeredik.
    -A lehető legszebb hely. Veled bárhová elmegyek, tudod.
    Csak vele lehessen, mert vele akar lenni, együtt, kettesben, boldogan. Olyan boldogan, amilyen boldogan most érzi magát, és igen, szerelmesen. Eleinte nem volt tisztában a saát érzéseivel sem, ám Kyleal beszélgettek erről is, és így értette meg, bizony fülig szerelmes a férfibe. Oké, Kyle-on kívül, de ezt inkább nem emlegette, az atyja úgy is tudja.
    Nem hitte volna, hogy így alakul, pláne ilyen rövid idő alatt, hiszen ahogy indult az egész, amilyen morcos volt Leo is, és nem is az ideálja... és mégis, van benne valami amibe beleszeretett. Nagyon is.
    -Itt maradunk, ugye? Annyira szép. És...és nagyon tetszett, ez annyira jó. Majd megtanulok én is, hogy én vigyelek el, jó?
    Lelkesen beszél, megint ezernyi terve van, és ilyen régen volt, hiszen kezdett belefásulni mindenbe, de a változás amit Kyle okozott és Leo, az ismét erőt adott neki, hatalmas erőt.
    -Azt nem tudom, nem néztem magam, de... nekem te vagy a legyszebb.
    Zavartan mosolyodik el, ezt is kimondta, és nem is volt olyan nehéz. Amióta az apró részleteket is megfigyelte, rájött, hogy Leo irtó helyes, a mosolya édes és elbűvölő, a tekintete ugyancsak, vagyis neki ő a legtökéletesebb férfi, akit csak kaphatott.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.

    Ajánlott tartalom

    Re: Clove Lakes Park


      Pontos idő: Csüt. Jún. 21 2018, 12:22