Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Battery Park
by Noel Wyard Yesterday at 23:10

» Terasz - Jackson lakás
by Dorian M. Montgomery Kedd Jún. 19 2018, 23:26

» Étkező
by Dorian M. Montgomery Hétf. Jún. 18 2018, 20:41

» Ethan és Marcus lakosztálya - Nappali
by Ethan Keon O'Brien Hétf. Jún. 18 2018, 18:55

» Folyosók
by Connor Shayeh Hétf. Jún. 18 2018, 04:41

» Jazz lakása
by Jazz Quinn Vas. Jún. 17 2018, 23:41

» Hudson Heights
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:07

» Fort Tyron Park
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:06

» Nappali
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:05

» Konyha - Jackson lakás
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:04

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Willowbrook Park

    Share

    Willowbrook Park

    on Kedd Okt. 06 2015, 23:55


    [You must be registered and logged in to see this image.]

    [You must be registered and logged in to see this image.]
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Willowbrook Park

    on Szer. Feb. 24 2016, 19:16


    Nori & Natan ©

    Vissza kéne fordulnom. Már jó ideje eltűnt a szemem elől a két kölyök, Ryannel és Enzoval karöltve. Épp a város nevezetességeit próbáljuk bejárni, de mintha nem is léteznék, a két gyerek tudomást se vesz rólam, még annak ellenére sem, hogy két öreg barátom legalább a hecceléssel próbálja felhívni rám a figyelmet. Nem azt mondom, hogy ez rossz, elvégre örülök, hogy elvannak a barátaimmal, és annak is örülök, hogy a Falka befogadta őket. De persze még mindig neheztelnek rám, ami megnehezíti a napjaimat. Persze, egyáltalán nem bánom, igazán boldog vagyok, hogy a közelemben tudhatom őket. Csupán egy fajta rossz érzés van bennem. Dante előtti érzelmi viharom kissé megrendített, s ráadásul az Istenek szava újabb figyelmeztetésekre sarkall. Nem tudom, mi az, de valami olyasmit érzek, amit nem hagyhatok figyelmen kívül. Valami készül, valami, ami itt lapul a mélyben, ám ha kinyújtom a kezem, akkor elillan. Képtelen vagyok megfogni azt. Rég éreztem ilyesmit. Valami változni fog, valami olyan következik, amire talán egyikünk sincs felkészülve.
    Mikor a gyermekeim éjjelente, vagy épp hajnalban végre lepihentek, s elnyomta őket az álom, ösztönösen, eddig minden éjjel, szobájuk ajtaja elé telepedve, a Hold fényénél ücsörögve nyugtattam magam, s Bestiámat. Farkasom ilyenkor mindig hozzájuk telepedett, körbefonta őket, s őrizte álmukat. Legszívesebben én is így tettem volna. Belopózni hozzájuk, s elaludni mellettük, s arra ébredni, hogy a hajamba, vagy a karomba kapaszkodva bújnak hozzám. De ehhez már talán túl öregek. Meg hát a bizalom még mindig nincs meg köztünk. Így hát maradnak azon éjszakák, ahogy nyugtatom érzékeimet a zárt ajtók előtt, s fürdök Hold anyánk fényében, s titkon fohászkodom  Eponához, hogy óvja a gyermekeimet. Talán csak beképzelem a rossz érzéseket. Talán csak túlságosan sok változás történt most egyszerre. Nem tudom. Lehet, beszélnem kellene Ryannel, vagy Claude-al erről.
    Morrighan finom kézcsípése ráz fel gondolataimból. Elmosolyodok, s megsimítom nyugtatóan a fejét. A kiflit, melyet napközben vettünk valahol, összemorzsolom, majd felé nyújtom, s csipegetni kezd. A park füves talaján törökülésben ücsörgök. A Nap melege cirógatja arcom, ám kissé feltámad a hűvös szél. Halkan dúdolok, s közben madaram ébenfekete tollait simítom.    


    A Sors néha érdekes vizekre hajtja mindannyiunk hajóját

    Fehu

    Ruha

    avatar
    Norina Stefanson

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Manhattan
    Rang : Kölyök/Aditsan
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 19
    Foglalkozás : Magántanuló

    Re: Willowbrook Park

    on Csüt. Feb. 25 2016, 17:11


    Natan & Nori


    A mai napot egy kiadós sétának szenteli, azaz a nyugalom keresésének, mert az igazat megvallva az apjának igaza volt azzal kapcsolatban, hogy ez egy jó falka, na de az is biztos, hogy nem teljesen normálisak. Akárhonnan nézi, ez így van.
    Kaptak egy csoki szökőkutat, vagyis Garret kapott, de ha őt kérdezné valaki, azt mondaná, rajta kívül mindenki birtokba vette, aki él és mozog. Még Myrddin is, a kis hollója, aki mára már szép nagyfiú lett, de többször viszi a zuhany alá, mint saját magát.
    Fogja a kis dobját és a hollót, majd kivágtat a birtokról, valami csendes, távol eső parkot kutatva, ahol végre magában lehet kicsit Myrddinnel együtt.
    Belefeledkezik a gyönyörű napsütéses időbe, a tájat szemléli, és azon gondolkodik, mi közeledik? Csak a teljesen vakok nem érzik az energiák változását, az egész olyan, mintha egyetlen mezőbe gyűlne és gyűlne, hogy utána robbanjon. ezt nevezik vihar előtti csendnek.
    Épp a megfelelő helyet keresi ahová leülhetnek, mikor a hollója gondol egyet, és egyszerűen faképnél hagyja.
    -Hé, gyere vissza, Myrddin, most hová mész?
    Nevetve rohan utána, ez most nem fogócska, a holló mutatni akar valamit, na de mit? Hirtelen ismerős energiákra lesz figyelmes, nem tétovázik, egyenesen arra iszkol tovább. Pár pillanattal később kiszúrja a hímet és a hollóját, hát ezért repült el az övé, hiszen ismerősökre lelt, őket akarta megmutatni.
    -Helló! Liánt nem hoztam, hogy azon mássz fel, de látom, a hollód visszanyerte az erejét, ennek örülök. Szép példány.
    Letelepszik a füves területre és előszedi Myrddin kedvenc csemegéjét, hogy azzal kínálja meg a másik hollót is. Amikor nála volt, akkor igencsak ízlett neki, persze azon nem lepődik meg, hogy az övé máris ott van, hogy csipegetni kezdjen.
    Vizet is készít, végül a hímen állapodik meg a tekintete. Így nappali fénynél is vicces a külseje, de azt az éjszakát sosem fogja elfelejteni. A létráról nem kérdezi, bár tudja, hogy Garret azt küldte neki ajándékul, ne a liánokat tegye tönkre.
    -Kérsz csokit?
    Mást nem kérdez, az, hogy a hímnek társa van, az mindent elmond róla.
    [You must be registered and logged in to see this link.]

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Willowbrook Park

    on Szomb. Márc. 12 2016, 02:16


    Nori & Natan ©

    Morrighan felemeli fejét, ahogy a szél táncával valami más is keringőre kél. Nem nézek fel, de Bestiám hegyezi fülét, s várakozunk. Halk szárnysuhogás hallatszik, s abbahagyom a dúdolást. Morrighan kitárja szárnyait, majd így köszönti a nálánál igaz még kisebb, de már ifjú érkezőt, aki közvetlenül le is telepszik öreg tollas barátom mellett. A csengő szavakra elmosolyodom, s ekkor pillantok csak fel a kis kölyökre, aki lelkesen lép oda hozzánk.
    - Üdv kicsike! Nocsak! Már kezdtem félni, hogy nem látlak viszont. - mosolygok rá. Könnyedén szólok, mintha már ezer éve ismerném. Talán ismertem is. Abban bizonyos vagyok, hogy az Istenek összekötötték sorsunkat. Nem véletlen találkoztunk. Igaz, a Farkasok törvényei és az én őrültségem nem úgy hozta az első találkozót, ahogy azt kellett volna. De ezt talán már megszokhattam magamtól. Morrighan, látva ifjú barátját majszolni, elindul, ám két apró lépés után feltekint rám. Mosolyogva biccentek felé, mire ő is csatlakozik a csipegetéshez. Előveszem a kabátzsebemből a cigarettámat, ám ekkor megkínál a leányzó csokival. Alfája híres csokoládé mániáját már hírből ismerem, amire eszembe jut az ajándék is, amit küldetett még számomra...
    - Igen, köszönöm. - mosolyogva fogadom el a gesztust, s egy apró darabot török a táblából. Bekapom a csokit, aztán kiveszek egy szál cigarettát a dobozból, s rágyújtok, majd leteszem magam elé a dobozt.
    - Ha kérsz, vegyél belőle. - kacsintok rá, majd szívok egy slukkot a szálból.
    - Gondolom jó ideig beszédtéma volt a Falkád körében a magánakcióm. - nézek rá. - Ó, és még egyszer köszönöm, hogy vigyáztál Morrighanre. Sokak felé mutat bizalmat, de téged és a kis barátodat különösképp megkedvelt. Nem jó belegondolni, mi lett volna, ha rossz kezekbe kerül, vagy ne adják az Istenek, sose jut el hozzám.
    Újabb slukkot szívok a cigarettából, majd a kezemet nyújtom a kicsi felé.
    - Natan. - mosolygok rá. - Ő gondolom Myrddin. - bökök a fejemmel hollója felé - De kérlek, áruld el a te neved. Morrighan azt nem volt hajlandó kikottyantani.


    A Sors néha érdekes vizekre hajtja mindannyiunk hajóját

    Moonsong

    Ruha

    avatar
    Norina Stefanson

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Manhattan
    Rang : Kölyök/Aditsan
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 19
    Foglalkozás : Magántanuló

    Re: Willowbrook Park

    on Kedd Márc. 15 2016, 19:50


    Natan & Nori



    Vidáman figyeli, ahogy a kis hollója letelepszik a másik mellé és úgy tesz, mintha ezer éve ismerné a nagyot. Őrület, hát alig találkoztak, akkor is csak annyi időre, míg a gazdi megjelent a saját társáért. A megjegyzésre nevetni kezd, ó, abban az egyben biztos volt, hogy a hím félelme sosem igazolódik be.
    Igaz, hogy a múltkori akciója nem éppen arra volt megfelelő, hogy elmagyarázzon bármit is, lévén éppen a társai akarták kinyírni betörésért,és akkor még ő sem tudta, csak később jött rá.
    -Attól nem kell tartanod, régóta kereslek. Ne kérdezz semmit, de az tuti, hogy téged kereslek.
    Egy papírlapot szed elő a zsebéből amin a hím van, azaz rajzolt darab, és alul egy dátum. Nem pár napja készült, és azt sem tudja, miért rajzolta le.
    Azaz tudja és mégsem, ez egy emléke, csak azt nem tudja, honnan jött, de tagadhatatlanul Natant ábrázolja. Első azonban a nasi és a csoki, utána minden egyéb, tehát egyelőre nem adja oda a hímnek.
    -Szívesen. Köszi, nem élek vele. Nos… inkább még hetekig röhögtek rajtad, mert elképzelésük sincs arról, hogyan gondoltad, észrevétlenül bejuthatsz.
    Ezen ő is nevetni kezd ismét, hát felejthetetlen látvány, annyi szent. Most nyújtja át a rajzot is, mutatván, nem a levegőbe beszélt az előbb.
    Ezt a hímet kergeti, ezt a hímet keresi, hiszen ismeri, tudja, csak még nem tiszta teljesen honnan és miért.
    -Igazán nincs mit, tudta, hová jön, mintha célirányosan érkezett volna. Nem buta, sosem ment volna olyan helyre, ahol bántódása eshetett volna, ne féltsd.
    A hollók okos állatok, rejtőznek ha szükséges, és megmutatják magukat, amikor úgy vélik, muszáj. Morrighan pontosan így jelent meg nála, még ha kimerült is volt és éhes, akkor is. Myrddin pedig pont úgy viselkedett vele, mintha visszatért volna egy régi ismerőse, és ez meglepte, de a nagyfiú hozzáállása is. Nem bántotta a kisebbet, sőt, hálás volt.
    -Örvendek Natan, én Norie vagyok, és igen, ő Myrddin. Nocsak a titok tartó holló, édes. A te nevedet sem árulta el, csak a sajátját, ez vicces.
    Nesze neked hollók kommunikációja, azt mondják el, azt tudatják, amit akarnak, a többit megtartják maguknak. ezért is szereti őket. A kérdés azonban az, ki ez a hím, mit tud, és miért keresi régóta? Kérdőn pillant rá aztán rajzra is, hátha van valami kézenfekvő magyarázata az egészre.
    [You must be registered and logged in to see this link.]
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Willowbrook Park

    on Csüt. Május 26 2016, 13:30

    Norie & Natan





    Fáradtnak érzem magam, ám a kölyök és hollója érkezése igencsak jó energiákkal tölt el. Mosolyogva nézem, ahogy Morrighan kedvesen közelít hozzájuk. A lány szavai némi csodálkozást váltanak ki belőlem, ugyanakkor nem tartom ostobaságnak amit mondd, sőt. A szívem azt súgja, igazat szól. Ismer engem, s valamikor, egykoron talán én is ismertem. És az, hogy keresett, azt jelenti, nehezen váltunk el, s igen szoros kapocs lehetett köztünk. Figyelem, ahogy előveszi a lapot, de nem kérem el, majd ha ő úgy látja jónak, biztosan átadja. Elmosolyodok a Falkája reakcióján, Farkasom bosszúsan, ám szintén vidáman fúj egyet orrával. Hát, mi se tudtuk, miért, miképp, hogyan... És meg is kaptam érte a büntetésem. És hát büntetés után jöjjön az újabb, két dacos kölyök hideg, dühös viselkedése. Néha arra gondolok, hogy megfojtom őket egy kanál vízben. Ám mostanra mást tervezek, kicsit öreg vagyok ahhoz, hogy ne legyen türelmem hozzájuk. Felelősséget kell vállalnom értük és küzdök. Mint mindig. Dante nem hiába röhögött ki. Tudja, mire vagyok képes és mennyire őrült tudok lenni, ha valamit a fejembe veszek. Lásd, Morrighan történetét is. Gondolataimból felráz a kicsi azzal, hogy a papírlapot a kezembe nyomja. Őszinte csodálkozás költözik arcomra. A vonások valóban az én vonásaim, ám mégis kicsit különbözik mai fizimiskámtól. Dúsabb szakáll, fonott tincsek, ám ahogy az alak tekintetét vizsgálom a magam elszánt forrongó lelkét juttatja eszembe. Amit most sok fiatal kölyökben látok viszont... Hallgatom a kölyök szavait, miközben továbbra is a rajzot vizsgálom. Keresett engem, de vajon miért? Miféle szál az, mely hozzám köti? Harcos társ? Gyermeki? Testvérség? Netalán szívügy? Morrighan, mintha csak hallaná gondolataim, abbahagyja a csipegetést, s könnyed szárnylendítéssel ugrik hozzám, s csőrével finoman belecsíp a lábamba. Tekintetem rá emelem, s a madár szénfekete szemeibe bámulok, mintha csak ott keresnék feleletet. Ám a szemek most nem felelnek, kérdésemre nem adják meg a megfelelő választ. Norira emelem tekintetem. Az ő szemei is csupán azt sugallják, amit az enyém. Tudjuk, mily erős kötelék van köztünk, ám hogy miféle ez a kötelék. Csak madaraink tudhatják biztosan. Ahogy újra a képre pillantok, még azon éveim jutnak eszembe, mikor druida tanítómtól tanultam. Talán ott kell keresnem a megoldást... Vagy azon belül egy sokkal, sokkal messzebb lévő életbe kell tekintenem. Egykoron tanítóm mesélte, a hozzám hasonló lelkek sokak életét befolyásolják. Akár jól, akár rosszul. Sokan gyűlölhetnek, de ugyanakkor szeretnek is. Szörnyű és csodás dolgokat adtam a világnak. Ám ez a lány... vajon neki mit adtam? A lány arcát fürkészem, ő is válaszokat vár. Ám hirtelen nem tudok mit mondani, csupán az érzés kölcsönös. Ugyanúgy, mint amikor először megpillantottam az ablakban. Igazán fontosak voltunk egymásnak.
    - Őszintén szólva, egy tippem van. A kép alapján, az egyik olyan életünkben találkoztunk, mikor még virágzottak az északi kultúrák, s nem voltak feledésbe merülve, mint mostanában. De hogy pontosan miféle kapocs volt köztünk, ezt nem tudom megállapítani... A kép alapján úgy ábrázolsz, mint aki rám figyelt, ugyanakkor a tekintetem rajtad tartom, vagyis tudtam, hogy engem figyelsz. Nem akarok tippelgetni, de ígérem kiderítjük, miféle szerepet játszottunk egymás életében. - mosolygok a kölyökre, majd visszaadom a lapot. Kifújom a füstöt. - Te mire tippelnél? Mik játszóttak le benned, mikor e rajzokat készítetted?- nézek rá kíváncsian.

    avatar
    Norina Stefanson

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Manhattan
    Rang : Kölyök/Aditsan
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 19
    Foglalkozás : Magántanuló

    Re: Willowbrook Park

    on Szer. Jún. 01 2016, 19:48

    Natan - Norie

    A hollókat figyeli, a viselkedésüket, mert a rajz láttán valamit megbeszélnek, de vajon mit? Nem tudja megfejteni, de a két madár között tökéletes az összhang, hiába a korkülönbség, de egyikőjük sem segít.
    Ők tudnak valamit amit nem árulnak el, pedig de jó lenne egy pici segítség, csak egy kicsi, hogy megértse, rájöjjön, miért kereste ezt a hímet, miért rajzolta le úgy, hogy elméletileg nem is ismerte?
    Morrighan hozzájuk jött, mert tudta, hogy a gazdája keresni fogja, elvezette hozzá, a körülményeket jobb, ha nem taglalják, az tényleg az év vicce volt, de mit akart közölni? Azon kívül, hogy össze kellett végre találkozniuk?
    A hímre pillant ahogy a rajzot fürkészi, a vonásai egyértelműek, csak a haja más és a szakálla, de a tekintete és a vonások eltéveszthetetlenek. A hollója megint jelez valamit, de vajon mit, mit akar mondani? Jó lenne tudni, annyira jó lenne, ha csak egy kicsit közlékenyebbek lennének.
    -Ugye? Nem tudok rá magyarázatot, csak azt, hogy meg kellett találjalak.
    Az amit mond, világos, a jelek a rajzon is mind azt mutatják, sokkal régebbre kell eveznie ahhoz, hogy megfejtse a rejtélyt.
    -Maga a korszak akkor sem volt titok előttem, de nem tudom mi az a kötelék, csak azt, hogy rendkívül erős. Amikor rajzoltam, azt éreztem, hogy fontos része voltál az életemnek, láttam tüzet, dobokat, szertartásokat, de nem állt össze a kép. Ám van valamim, ami lehet, segít. Ezt kaptam valakitől, a jel ismerős, mindig is ismertem, neked mond valamit?
    Előszed egy bőrkötésű könyvet is, azt nyújtja Natan felé, hátha ez is segít egy kicsit.


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Willowbrook Park

    on Szomb. Szept. 17 2016, 12:57

    Norie & Natan





    Átveszem a felém nyújtott könyvet, miközben szavait hallgatom. Nem mohón nyúlok érte, pedig érzem, nagyot üt a szívem, mikor a kemény fedeles borítást végigsimítom. Mintha már tartottam volna ezt a könyvet a kezemben. Még régen. Valahol a múlt homályában. Percekig csak vizsgálgatom a kötetet, és nem akarok hinni a szememnek. Mintha suttogna, hívna magához. Aditsanként sok furcsa dologgal találkoztam már életem folyamán, és a Szellemek, Istenek, más Világok közötti kapcsot próbáltam fajtársaim és a Világ felé közvetíteni. A lelkem egykori mély pontra süllyedését a mesterem elvesztése okozta, s sokáig botorkáltam vakon a sötétben, elszakítva az Istenek áldásától, s ezért volt képes befolyásolni Háború is. A sötétben való botorkálás azonban elmúlt, ahogy ráleltem a kölykeimre. Ám őket féltve elszakítottam magam tőlük. S vágül eljött a Falka. A Falka, a Család, akik nélkül most senki lennék. Vagy már nem élnék. És újra itt vannak a kölykeim, még ha fényévekre is vannak tőlem lélekben, de legalább az esély adott, hogy valamit javítsak. És most, ahogy tartom ezt a könyvet, melyet egy ismeretlen ismerős hozott el számomra, s még csak ki sem nyitottam, fel nem lapoztam, és máris végigperegnek a szívemen az emlékek és érzések viharai. Hogy fáj? Talán. Ugyanakkor megnyugszom és erőt merítek lélekben. Mintha egy újabb szakasz köszöntene rám. Az életemre. És az abban élőkre. Kinyitom a könyvet és a lapok szinte énekelnek. Az írás és az ábrázolások gyönyörűen kidolgozottak, mintha csak azt várta volna, mikor oszthatja ezt meg velem. Felpillantok a kölyökre.
    - Ki... Kitől kaptad ezt a könyvet? - Morrighan a vállamra száll s elégedetten simul hozzám, mintha ő már tudná is a választ.

    avatar
    Norina Stefanson

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Manhattan
    Rang : Kölyök/Aditsan
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 19
    Foglalkozás : Magántanuló

    Re: Willowbrook Park

    on Vas. Okt. 02 2016, 23:45

    Natan - Norie

    A jelet nézi a könyvön, amit már annyiszor figyelt, annyiszor próbálta beazonosítani, és annyiszor igyekezett megérteni azt, amire sosem érkezett válasz.
    Aztán Natanre pillant, látja rajta a felismerést, tehát nem tévedett, a közös pont azaz az egyik a könyv tulajdonosa. ez nem megérzés most hanem ékes bizonyíték, ahogyan a lapokat nézi, ahogyan forgatja. Ismeri, tudja, mit jelentenek, és tudja kié volt.
    Ez érdekes, mert az akitől kapta, sosem beszélt arról, hogy akit keres, az is így van, vagy így lesz vele.
    A sors fintora, így is mondhatná, mert arról ugyan fogalma sincs, Natan hány éves pontosan, de akitől kapta, már igencsak benne járt a korban. Druida. Egy bölcs, de végtelenül kedves "ember", aki egészen addig nem mutatta meg az erejét, míg nem volt rá szükség. Sokat tanult tőle, akkor készítette el az első dobját is, az ő segítségével.
    Mindig is érdekes kapcsolatban álltak, mintha ismerte volna régről, és mégsem, és mégis. Amiket tanított, olyanok voltak, mintha ismételne csak, felfrissítené azt a tudást amit egyszer már megszerzett. De az út még hosszú, a jelek szerint mindent elfelejtett, azaz nem mindent, mert képei vannak, emlékei vannak, csak még nem tisztult le az egész.
    -Egy druidától. Mielőtt továbbállt, ezt hagyta emlékül. Azt mondta, hogy egyszer érteni fogom minden sorát, és az akit megtalálok, pontosan tudni fogja, kié volt és ő lesz az, akivel tovább fogunk haladni az úton, ahogyan egykor tettük. Vagyis ismerned kell őt.
    Myrddin csipogása lelkesen száll a széllel, és azonnal Morrighan mellett köt ki. Elmosolyodik a látványon, a két holló Natan vállán... édesek.

    Re: Willowbrook Park

    on Vas. Jan. 15 2017, 23:28

    [You must be registered and logged in to see this image.]
    avatar
    Camilla Wander

    Faj : Ember
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 36
    Foglalkozás : Brooklyni maffiózó csoport vezetője, fejvadász

    Re: Willowbrook Park

    on Csüt. Dec. 28 2017, 00:50

    Richard és Camilla



    Az üzlet meg volt. Az üzlet mindig jó dolog. De most elfáradtam és a futás nagyon is jól esik. Az eső zuhog, és a fülemben hangosan szól a zene. A kezemen a kesztyű a fejemet a csukja takarja ahogy egyre csak szaladok a park hosszú ösvényén. Pár tincsem ki lóg,d e nem zavartatom magamat. Annyi mindenen kell gondolkodnom. Az életem szinte sodródni kezdett a világban. Minden egyre áll össze, és lassan Staten Island is egy elég jó falat lenne Brooklyn mellé. Egyre csak kapkodom a lábaim és már érzem, hogy beázott a cipőm de lehunyom a szemeim ahogy a hideg cseppek neki csapódnak az arcomnak és egyre csak futok. Arra gondolok, hogy Jacksonnal milyen jó volt Bécsben. Az üzlet amiből végül egy szerető viszony lett. De vajon ő tényleg csak egy szeretőt lát? Lassan kinyitom a szemeim és a fényeket nézem ahogy érzem, hogy veszem ajkaim között a levegőt. Érzem, hogy megy össze a tüdőm, és az izmaim egyre csak megállásért kiáltanak. Én pedig lassan kocogásra váltok majd az egyik lámpa alatt megállva támaszkodok térdeimre és zihálok miközben kihúzom a füleimből a fülhallgatót. Lefele nézek és a fényben látom az egyre eső cseppeket. Lehunyom a szemeimet majd nyelek egyet és lassan felegyenesedek. Hideg fut végig rajtam de arra fogom, hogy amúgy is hűvös van és egyre esik rám az eső. Lassan megállítom a zenét és a zsebeimbe csúsztatom a telefont, a hetcetet majd tovább indulok lassan kocogva ahogy ajkaimon lassabban veszem a levegőt és egyre beljebb indulok a parkban az ösvényen, hogy végleg kitisztítsam a fejemet.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Willowbrook Park

    on Csüt. Dec. 28 2017, 01:11

    Camilla - Richard

    .


    A hozzászólást Richard Lucius Warren összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Dec. 28 2017, 14:40-kor.



    Nekem: #22B687
    avatar
    Camilla Wander

    Faj : Ember
    Tartózkodási hely : Brooklyn
    Kor : 36
    Foglalkozás : Brooklyni maffiózó csoport vezetője, fejvadász

    Re: Willowbrook Park

    on Csüt. Dec. 28 2017, 11:06

    Richard és Camilla


    Lassan enyhül az eső, nem érzem olyan vadnak és gyorsnak. inkább már csak ilyen apró cseppek sűrűben hullanak. Mint a hó. Nem sokára végzek a futással és haza megyek. Lehunyom egy pillanatra a szemeimet majd kinyitva pillantok meg a kapucnim mögött valakit aki elfut mellettem és rám is köszön. Én visszonzom egy kéz legyintéssel a köszönést és lassan kocogok tovább. Látom, hogy lassan megáll a férfi távolabb tőlem, de egyszerű futónak nézem mégis a hideg futkoz a hátamon tőle. Nem tudom ki ez de eddig nem láttam itt futni. Olyan más a kisugárzása. Olyan sötét....Megfordul a fejemben, hogy megfordulok és vissza felé futok. A félelem egy pillanatnyi lengése de azonnal elnyomom. Nem. Már nem vagyok áldozat. Nem vagyok sem préda és űzött vad. Ezt már senki nem játssza Camilla Wanderrel. Csak egy egyszerű futó és ennyi, ha kötekedni is akar megtudom védeni magam. Hisz egy maffiózó nevelt fel. Ahogy mellé érek egy pillanatra rá nézek, keresve a szemeit de nem áll a lámpa fényébe így csak az alakját látom ahogy kirajzolódik. Vissza tekintek magam elé, és valamiért gyorsabb tempóra váltok, de nem ez nem félelem. Óvatosság. Amekkora ez az ember kis méretem miatt biztosan gyorsabb vagyok így egér utat tudok nyerni.

    Re: Willowbrook Park

    on Vas. Márc. 18 2018, 20:39

    [You must be registered and logged in to see this image.]

    Ajánlott tartalom

    Re: Willowbrook Park


      Pontos idő: Csüt. Jún. 21 2018, 12:18