Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Folyosók
by Connor Shayeh Today at 19:08

» Kórház
by Noel Wyard Yesterday at 23:57

» Pince
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 23:16

» Emerlad Wrímans
by Admin Yesterday at 22:28

» Barclays Center
by Theodore Miles Montgomery Yesterday at 21:13

» Cox professzor irodája
by Thomas Montgomery Yesterday at 14:11

» Jazz lakása
by Jazz Quinn Yesterday at 03:15

» Long Island villa
by Noel Wyard Hétf. Okt. 15 2018, 23:22

» Avatarfoglaló
by Emerald Wrímans Hétf. Okt. 15 2018, 21:43

» Theo szobája
by Theodore Miles Montgomery Hétf. Okt. 15 2018, 00:18

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Willowbrook Park

    Share

    Willowbrook Park

    on Kedd Okt. 06 2015, 23:55


    [You must be registered and logged in to see this image.]

    [You must be registered and logged in to see this image.]
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Willowbrook Park

    on Szer. Feb. 24 2016, 19:16


    Nori & Natan ©

    Vissza kéne fordulnom. Már jó ideje eltűnt a szemem elől a két kölyök, Ryannel és Enzoval karöltve. Épp a város nevezetességeit próbáljuk bejárni, de mintha nem is léteznék, a két gyerek tudomást se vesz rólam, még annak ellenére sem, hogy két öreg barátom legalább a hecceléssel próbálja felhívni rám a figyelmet. Nem azt mondom, hogy ez rossz, elvégre örülök, hogy elvannak a barátaimmal, és annak is örülök, hogy a Falka befogadta őket. De persze még mindig neheztelnek rám, ami megnehezíti a napjaimat. Persze, egyáltalán nem bánom, igazán boldog vagyok, hogy a közelemben tudhatom őket. Csupán egy fajta rossz érzés van bennem. Dante előtti érzelmi viharom kissé megrendített, s ráadásul az Istenek szava újabb figyelmeztetésekre sarkall. Nem tudom, mi az, de valami olyasmit érzek, amit nem hagyhatok figyelmen kívül. Valami készül, valami, ami itt lapul a mélyben, ám ha kinyújtom a kezem, akkor elillan. Képtelen vagyok megfogni azt. Rég éreztem ilyesmit. Valami változni fog, valami olyan következik, amire talán egyikünk sincs felkészülve.
    Mikor a gyermekeim éjjelente, vagy épp hajnalban végre lepihentek, s elnyomta őket az álom, ösztönösen, eddig minden éjjel, szobájuk ajtaja elé telepedve, a Hold fényénél ücsörögve nyugtattam magam, s Bestiámat. Farkasom ilyenkor mindig hozzájuk telepedett, körbefonta őket, s őrizte álmukat. Legszívesebben én is így tettem volna. Belopózni hozzájuk, s elaludni mellettük, s arra ébredni, hogy a hajamba, vagy a karomba kapaszkodva bújnak hozzám. De ehhez már talán túl öregek. Meg hát a bizalom még mindig nincs meg köztünk. Így hát maradnak azon éjszakák, ahogy nyugtatom érzékeimet a zárt ajtók előtt, s fürdök Hold anyánk fényében, s titkon fohászkodom  Eponához, hogy óvja a gyermekeimet. Talán csak beképzelem a rossz érzéseket. Talán csak túlságosan sok változás történt most egyszerre. Nem tudom. Lehet, beszélnem kellene Ryannel, vagy Claude-al erről.
    Morrighan finom kézcsípése ráz fel gondolataimból. Elmosolyodok, s megsimítom nyugtatóan a fejét. A kiflit, melyet napközben vettünk valahol, összemorzsolom, majd felé nyújtom, s csipegetni kezd. A park füves talaján törökülésben ücsörgök. A Nap melege cirógatja arcom, ám kissé feltámad a hűvös szél. Halkan dúdolok, s közben madaram ébenfekete tollait simítom.    


    A Sors néha érdekes vizekre hajtja mindannyiunk hajóját

    Fehu

    Ruha

    avatar
    Norina Stefanson

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Manhattan
    Rang : Kölyök
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 20
    Foglalkozás : Magántanuló

    Re: Willowbrook Park

    on Csüt. Feb. 25 2016, 17:11


    Natan & Nori


    A mai napot egy kiadós sétának szenteli, azaz a nyugalom keresésének, mert az igazat megvallva az apjának igaza volt azzal kapcsolatban, hogy ez egy jó falka, na de az is biztos, hogy nem teljesen normálisak. Akárhonnan nézi, ez így van.
    Kaptak egy csoki szökőkutat, vagyis Garret kapott, de ha őt kérdezné valaki, azt mondaná, rajta kívül mindenki birtokba vette, aki él és mozog. Még Myrddin is, a kis hollója, aki mára már szép nagyfiú lett, de többször viszi a zuhany alá, mint saját magát.
    Fogja a kis dobját és a hollót, majd kivágtat a birtokról, valami csendes, távol eső parkot kutatva, ahol végre magában lehet kicsit Myrddinnel együtt.
    Belefeledkezik a gyönyörű napsütéses időbe, a tájat szemléli, és azon gondolkodik, mi közeledik? Csak a teljesen vakok nem érzik az energiák változását, az egész olyan, mintha egyetlen mezőbe gyűlne és gyűlne, hogy utána robbanjon. ezt nevezik vihar előtti csendnek.
    Épp a megfelelő helyet keresi ahová leülhetnek, mikor a hollója gondol egyet, és egyszerűen faképnél hagyja.
    -Hé, gyere vissza, Myrddin, most hová mész?
    Nevetve rohan utána, ez most nem fogócska, a holló mutatni akar valamit, na de mit? Hirtelen ismerős energiákra lesz figyelmes, nem tétovázik, egyenesen arra iszkol tovább. Pár pillanattal később kiszúrja a hímet és a hollóját, hát ezért repült el az övé, hiszen ismerősökre lelt, őket akarta megmutatni.
    -Helló! Liánt nem hoztam, hogy azon mássz fel, de látom, a hollód visszanyerte az erejét, ennek örülök. Szép példány.
    Letelepszik a füves területre és előszedi Myrddin kedvenc csemegéjét, hogy azzal kínálja meg a másik hollót is. Amikor nála volt, akkor igencsak ízlett neki, persze azon nem lepődik meg, hogy az övé máris ott van, hogy csipegetni kezdjen.
    Vizet is készít, végül a hímen állapodik meg a tekintete. Így nappali fénynél is vicces a külseje, de azt az éjszakát sosem fogja elfelejteni. A létráról nem kérdezi, bár tudja, hogy Garret azt küldte neki ajándékul, ne a liánokat tegye tönkre.
    -Kérsz csokit?
    Mást nem kérdez, az, hogy a hímnek társa van, az mindent elmond róla.
    [You must be registered and logged in to see this link.]

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Willowbrook Park

    on Szomb. Márc. 12 2016, 02:16


    Nori & Natan ©

    Morrighan felemeli fejét, ahogy a szél táncával valami más is keringőre kél. Nem nézek fel, de Bestiám hegyezi fülét, s várakozunk. Halk szárnysuhogás hallatszik, s abbahagyom a dúdolást. Morrighan kitárja szárnyait, majd így köszönti a nálánál igaz még kisebb, de már ifjú érkezőt, aki közvetlenül le is telepszik öreg tollas barátom mellett. A csengő szavakra elmosolyodom, s ekkor pillantok csak fel a kis kölyökre, aki lelkesen lép oda hozzánk.
    - Üdv kicsike! Nocsak! Már kezdtem félni, hogy nem látlak viszont. - mosolygok rá. Könnyedén szólok, mintha már ezer éve ismerném. Talán ismertem is. Abban bizonyos vagyok, hogy az Istenek összekötötték sorsunkat. Nem véletlen találkoztunk. Igaz, a Farkasok törvényei és az én őrültségem nem úgy hozta az első találkozót, ahogy azt kellett volna. De ezt talán már megszokhattam magamtól. Morrighan, látva ifjú barátját majszolni, elindul, ám két apró lépés után feltekint rám. Mosolyogva biccentek felé, mire ő is csatlakozik a csipegetéshez. Előveszem a kabátzsebemből a cigarettámat, ám ekkor megkínál a leányzó csokival. Alfája híres csokoládé mániáját már hírből ismerem, amire eszembe jut az ajándék is, amit küldetett még számomra...
    - Igen, köszönöm. - mosolyogva fogadom el a gesztust, s egy apró darabot török a táblából. Bekapom a csokit, aztán kiveszek egy szál cigarettát a dobozból, s rágyújtok, majd leteszem magam elé a dobozt.
    - Ha kérsz, vegyél belőle. - kacsintok rá, majd szívok egy slukkot a szálból.
    - Gondolom jó ideig beszédtéma volt a Falkád körében a magánakcióm. - nézek rá. - Ó, és még egyszer köszönöm, hogy vigyáztál Morrighanre. Sokak felé mutat bizalmat, de téged és a kis barátodat különösképp megkedvelt. Nem jó belegondolni, mi lett volna, ha rossz kezekbe kerül, vagy ne adják az Istenek, sose jut el hozzám.
    Újabb slukkot szívok a cigarettából, majd a kezemet nyújtom a kicsi felé.
    - Natan. - mosolygok rá. - Ő gondolom Myrddin. - bökök a fejemmel hollója felé - De kérlek, áruld el a te neved. Morrighan azt nem volt hajlandó kikottyantani.


    A Sors néha érdekes vizekre hajtja mindannyiunk hajóját

    Moonsong

    Ruha

    avatar
    Norina Stefanson

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Manhattan
    Rang : Kölyök
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 20
    Foglalkozás : Magántanuló

    Re: Willowbrook Park

    on Kedd Márc. 15 2016, 19:50


    Natan & Nori



    Vidáman figyeli, ahogy a kis hollója letelepszik a másik mellé és úgy tesz, mintha ezer éve ismerné a nagyot. Őrület, hát alig találkoztak, akkor is csak annyi időre, míg a gazdi megjelent a saját társáért. A megjegyzésre nevetni kezd, ó, abban az egyben biztos volt, hogy a hím félelme sosem igazolódik be.
    Igaz, hogy a múltkori akciója nem éppen arra volt megfelelő, hogy elmagyarázzon bármit is, lévén éppen a társai akarták kinyírni betörésért,és akkor még ő sem tudta, csak később jött rá.
    -Attól nem kell tartanod, régóta kereslek. Ne kérdezz semmit, de az tuti, hogy téged kereslek.
    Egy papírlapot szed elő a zsebéből amin a hím van, azaz rajzolt darab, és alul egy dátum. Nem pár napja készült, és azt sem tudja, miért rajzolta le.
    Azaz tudja és mégsem, ez egy emléke, csak azt nem tudja, honnan jött, de tagadhatatlanul Natant ábrázolja. Első azonban a nasi és a csoki, utána minden egyéb, tehát egyelőre nem adja oda a hímnek.
    -Szívesen. Köszi, nem élek vele. Nos… inkább még hetekig röhögtek rajtad, mert elképzelésük sincs arról, hogyan gondoltad, észrevétlenül bejuthatsz.
    Ezen ő is nevetni kezd ismét, hát felejthetetlen látvány, annyi szent. Most nyújtja át a rajzot is, mutatván, nem a levegőbe beszélt az előbb.
    Ezt a hímet kergeti, ezt a hímet keresi, hiszen ismeri, tudja, csak még nem tiszta teljesen honnan és miért.
    -Igazán nincs mit, tudta, hová jön, mintha célirányosan érkezett volna. Nem buta, sosem ment volna olyan helyre, ahol bántódása eshetett volna, ne féltsd.
    A hollók okos állatok, rejtőznek ha szükséges, és megmutatják magukat, amikor úgy vélik, muszáj. Morrighan pontosan így jelent meg nála, még ha kimerült is volt és éhes, akkor is. Myrddin pedig pont úgy viselkedett vele, mintha visszatért volna egy régi ismerőse, és ez meglepte, de a nagyfiú hozzáállása is. Nem bántotta a kisebbet, sőt, hálás volt.
    -Örvendek Natan, én Norie vagyok, és igen, ő Myrddin. Nocsak a titok tartó holló, édes. A te nevedet sem árulta el, csak a sajátját, ez vicces.
    Nesze neked hollók kommunikációja, azt mondják el, azt tudatják, amit akarnak, a többit megtartják maguknak. ezért is szereti őket. A kérdés azonban az, ki ez a hím, mit tud, és miért keresi régóta? Kérdőn pillant rá aztán rajzra is, hátha van valami kézenfekvő magyarázata az egészre.
    [You must be registered and logged in to see this link.]
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Willowbrook Park

    on Csüt. Május 26 2016, 13:30

    Norie & Natan





    Fáradtnak érzem magam, ám a kölyök és hollója érkezése igencsak jó energiákkal tölt el. Mosolyogva nézem, ahogy Morrighan kedvesen közelít hozzájuk. A lány szavai némi csodálkozást váltanak ki belőlem, ugyanakkor nem tartom ostobaságnak amit mondd, sőt. A szívem azt súgja, igazat szól. Ismer engem, s valamikor, egykoron talán én is ismertem. És az, hogy keresett, azt jelenti, nehezen váltunk el, s igen szoros kapocs lehetett köztünk. Figyelem, ahogy előveszi a lapot, de nem kérem el, majd ha ő úgy látja jónak, biztosan átadja. Elmosolyodok a Falkája reakcióján, Farkasom bosszúsan, ám szintén vidáman fúj egyet orrával. Hát, mi se tudtuk, miért, miképp, hogyan... És meg is kaptam érte a büntetésem. És hát büntetés után jöjjön az újabb, két dacos kölyök hideg, dühös viselkedése. Néha arra gondolok, hogy megfojtom őket egy kanál vízben. Ám mostanra mást tervezek, kicsit öreg vagyok ahhoz, hogy ne legyen türelmem hozzájuk. Felelősséget kell vállalnom értük és küzdök. Mint mindig. Dante nem hiába röhögött ki. Tudja, mire vagyok képes és mennyire őrült tudok lenni, ha valamit a fejembe veszek. Lásd, Morrighan történetét is. Gondolataimból felráz a kicsi azzal, hogy a papírlapot a kezembe nyomja. Őszinte csodálkozás költözik arcomra. A vonások valóban az én vonásaim, ám mégis kicsit különbözik mai fizimiskámtól. Dúsabb szakáll, fonott tincsek, ám ahogy az alak tekintetét vizsgálom a magam elszánt forrongó lelkét juttatja eszembe. Amit most sok fiatal kölyökben látok viszont... Hallgatom a kölyök szavait, miközben továbbra is a rajzot vizsgálom. Keresett engem, de vajon miért? Miféle szál az, mely hozzám köti? Harcos társ? Gyermeki? Testvérség? Netalán szívügy? Morrighan, mintha csak hallaná gondolataim, abbahagyja a csipegetést, s könnyed szárnylendítéssel ugrik hozzám, s csőrével finoman belecsíp a lábamba. Tekintetem rá emelem, s a madár szénfekete szemeibe bámulok, mintha csak ott keresnék feleletet. Ám a szemek most nem felelnek, kérdésemre nem adják meg a megfelelő választ. Norira emelem tekintetem. Az ő szemei is csupán azt sugallják, amit az enyém. Tudjuk, mily erős kötelék van köztünk, ám hogy miféle ez a kötelék. Csak madaraink tudhatják biztosan. Ahogy újra a képre pillantok, még azon éveim jutnak eszembe, mikor druida tanítómtól tanultam. Talán ott kell keresnem a megoldást... Vagy azon belül egy sokkal, sokkal messzebb lévő életbe kell tekintenem. Egykoron tanítóm mesélte, a hozzám hasonló lelkek sokak életét befolyásolják. Akár jól, akár rosszul. Sokan gyűlölhetnek, de ugyanakkor szeretnek is. Szörnyű és csodás dolgokat adtam a világnak. Ám ez a lány... vajon neki mit adtam? A lány arcát fürkészem, ő is válaszokat vár. Ám hirtelen nem tudok mit mondani, csupán az érzés kölcsönös. Ugyanúgy, mint amikor először megpillantottam az ablakban. Igazán fontosak voltunk egymásnak.
    - Őszintén szólva, egy tippem van. A kép alapján, az egyik olyan életünkben találkoztunk, mikor még virágzottak az északi kultúrák, s nem voltak feledésbe merülve, mint mostanában. De hogy pontosan miféle kapocs volt köztünk, ezt nem tudom megállapítani... A kép alapján úgy ábrázolsz, mint aki rám figyelt, ugyanakkor a tekintetem rajtad tartom, vagyis tudtam, hogy engem figyelsz. Nem akarok tippelgetni, de ígérem kiderítjük, miféle szerepet játszottunk egymás életében. - mosolygok a kölyökre, majd visszaadom a lapot. Kifújom a füstöt. - Te mire tippelnél? Mik játszóttak le benned, mikor e rajzokat készítetted?- nézek rá kíváncsian.

    avatar
    Norina Stefanson

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Manhattan
    Rang : Kölyök
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 20
    Foglalkozás : Magántanuló

    Re: Willowbrook Park

    on Szer. Jún. 01 2016, 19:48

    Natan - Norie

    A hollókat figyeli, a viselkedésüket, mert a rajz láttán valamit megbeszélnek, de vajon mit? Nem tudja megfejteni, de a két madár között tökéletes az összhang, hiába a korkülönbség, de egyikőjük sem segít.
    Ők tudnak valamit amit nem árulnak el, pedig de jó lenne egy pici segítség, csak egy kicsi, hogy megértse, rájöjjön, miért kereste ezt a hímet, miért rajzolta le úgy, hogy elméletileg nem is ismerte?
    Morrighan hozzájuk jött, mert tudta, hogy a gazdája keresni fogja, elvezette hozzá, a körülményeket jobb, ha nem taglalják, az tényleg az év vicce volt, de mit akart közölni? Azon kívül, hogy össze kellett végre találkozniuk?
    A hímre pillant ahogy a rajzot fürkészi, a vonásai egyértelműek, csak a haja más és a szakálla, de a tekintete és a vonások eltéveszthetetlenek. A hollója megint jelez valamit, de vajon mit, mit akar mondani? Jó lenne tudni, annyira jó lenne, ha csak egy kicsit közlékenyebbek lennének.
    -Ugye? Nem tudok rá magyarázatot, csak azt, hogy meg kellett találjalak.
    Az amit mond, világos, a jelek a rajzon is mind azt mutatják, sokkal régebbre kell eveznie ahhoz, hogy megfejtse a rejtélyt.
    -Maga a korszak akkor sem volt titok előttem, de nem tudom mi az a kötelék, csak azt, hogy rendkívül erős. Amikor rajzoltam, azt éreztem, hogy fontos része voltál az életemnek, láttam tüzet, dobokat, szertartásokat, de nem állt össze a kép. Ám van valamim, ami lehet, segít. Ezt kaptam valakitől, a jel ismerős, mindig is ismertem, neked mond valamit?
    Előszed egy bőrkötésű könyvet is, azt nyújtja Natan felé, hátha ez is segít egy kicsit.


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Willowbrook Park

    on Szomb. Szept. 17 2016, 12:57

    Norie & Natan





    Átveszem a felém nyújtott könyvet, miközben szavait hallgatom. Nem mohón nyúlok érte, pedig érzem, nagyot üt a szívem, mikor a kemény fedeles borítást végigsimítom. Mintha már tartottam volna ezt a könyvet a kezemben. Még régen. Valahol a múlt homályában. Percekig csak vizsgálgatom a kötetet, és nem akarok hinni a szememnek. Mintha suttogna, hívna magához. Aditsanként sok furcsa dologgal találkoztam már életem folyamán, és a Szellemek, Istenek, más Világok közötti kapcsot próbáltam fajtársaim és a Világ felé közvetíteni. A lelkem egykori mély pontra süllyedését a mesterem elvesztése okozta, s sokáig botorkáltam vakon a sötétben, elszakítva az Istenek áldásától, s ezért volt képes befolyásolni Háború is. A sötétben való botorkálás azonban elmúlt, ahogy ráleltem a kölykeimre. Ám őket féltve elszakítottam magam tőlük. S vágül eljött a Falka. A Falka, a Család, akik nélkül most senki lennék. Vagy már nem élnék. És újra itt vannak a kölykeim, még ha fényévekre is vannak tőlem lélekben, de legalább az esély adott, hogy valamit javítsak. És most, ahogy tartom ezt a könyvet, melyet egy ismeretlen ismerős hozott el számomra, s még csak ki sem nyitottam, fel nem lapoztam, és máris végigperegnek a szívemen az emlékek és érzések viharai. Hogy fáj? Talán. Ugyanakkor megnyugszom és erőt merítek lélekben. Mintha egy újabb szakasz köszöntene rám. Az életemre. És az abban élőkre. Kinyitom a könyvet és a lapok szinte énekelnek. Az írás és az ábrázolások gyönyörűen kidolgozottak, mintha csak azt várta volna, mikor oszthatja ezt meg velem. Felpillantok a kölyökre.
    - Ki... Kitől kaptad ezt a könyvet? - Morrighan a vállamra száll s elégedetten simul hozzám, mintha ő már tudná is a választ.

    avatar
    Norina Stefanson

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Manhattan
    Rang : Kölyök
    Tartózkodási hely : Manhattan
    Kor : 20
    Foglalkozás : Magántanuló

    Re: Willowbrook Park

    on Vas. Okt. 02 2016, 23:45

    Natan - Norie

    A jelet nézi a könyvön, amit már annyiszor figyelt, annyiszor próbálta beazonosítani, és annyiszor igyekezett megérteni azt, amire sosem érkezett válasz.
    Aztán Natanre pillant, látja rajta a felismerést, tehát nem tévedett, a közös pont azaz az egyik a könyv tulajdonosa. ez nem megérzés most hanem ékes bizonyíték, ahogyan a lapokat nézi, ahogyan forgatja. Ismeri, tudja, mit jelentenek, és tudja kié volt.
    Ez érdekes, mert az akitől kapta, sosem beszélt arról, hogy akit keres, az is így van, vagy így lesz vele.
    A sors fintora, így is mondhatná, mert arról ugyan fogalma sincs, Natan hány éves pontosan, de akitől kapta, már igencsak benne járt a korban. Druida. Egy bölcs, de végtelenül kedves "ember", aki egészen addig nem mutatta meg az erejét, míg nem volt rá szükség. Sokat tanult tőle, akkor készítette el az első dobját is, az ő segítségével.
    Mindig is érdekes kapcsolatban álltak, mintha ismerte volna régről, és mégsem, és mégis. Amiket tanított, olyanok voltak, mintha ismételne csak, felfrissítené azt a tudást amit egyszer már megszerzett. De az út még hosszú, a jelek szerint mindent elfelejtett, azaz nem mindent, mert képei vannak, emlékei vannak, csak még nem tisztult le az egész.
    -Egy druidától. Mielőtt továbbállt, ezt hagyta emlékül. Azt mondta, hogy egyszer érteni fogom minden sorát, és az akit megtalálok, pontosan tudni fogja, kié volt és ő lesz az, akivel tovább fogunk haladni az úton, ahogyan egykor tettük. Vagyis ismerned kell őt.
    Myrddin csipogása lelkesen száll a széllel, és azonnal Morrighan mellett köt ki. Elmosolyodik a látványon, a két holló Natan vállán... édesek.

    Re: Willowbrook Park

    on Vas. Jan. 15 2017, 23:28

    [You must be registered and logged in to see this image.]
    avatar
    Camilla Wander

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island - Bronx
    Kor : 36
    Foglalkozás : Bronxi maffiózó csoport vezetője, fejvadász

    Re: Willowbrook Park

    on Csüt. Dec. 28 2017, 00:50

    Richard és Camilla



    Az üzlet meg volt. Az üzlet mindig jó dolog. De most elfáradtam és a futás nagyon is jól esik. Az eső zuhog, és a fülemben hangosan szól a zene. A kezemen a kesztyű a fejemet a csukja takarja ahogy egyre csak szaladok a park hosszú ösvényén. Pár tincsem ki lóg,d e nem zavartatom magamat. Annyi mindenen kell gondolkodnom. Az életem szinte sodródni kezdett a világban. Minden egyre áll össze, és lassan Staten Island is egy elég jó falat lenne Brooklyn mellé. Egyre csak kapkodom a lábaim és már érzem, hogy beázott a cipőm de lehunyom a szemeim ahogy a hideg cseppek neki csapódnak az arcomnak és egyre csak futok. Arra gondolok, hogy Jacksonnal milyen jó volt Bécsben. Az üzlet amiből végül egy szerető viszony lett. De vajon ő tényleg csak egy szeretőt lát? Lassan kinyitom a szemeim és a fényeket nézem ahogy érzem, hogy veszem ajkaim között a levegőt. Érzem, hogy megy össze a tüdőm, és az izmaim egyre csak megállásért kiáltanak. Én pedig lassan kocogásra váltok majd az egyik lámpa alatt megállva támaszkodok térdeimre és zihálok miközben kihúzom a füleimből a fülhallgatót. Lefele nézek és a fényben látom az egyre eső cseppeket. Lehunyom a szemeimet majd nyelek egyet és lassan felegyenesedek. Hideg fut végig rajtam de arra fogom, hogy amúgy is hűvös van és egyre esik rám az eső. Lassan megállítom a zenét és a zsebeimbe csúsztatom a telefont, a hetcetet majd tovább indulok lassan kocogva ahogy ajkaimon lassabban veszem a levegőt és egyre beljebb indulok a parkban az ösvényen, hogy végleg kitisztítsam a fejemet.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Willowbrook Park

    on Csüt. Dec. 28 2017, 01:11

    Camilla - Richard

    .


    A hozzászólást Richard Lucius Warren összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Dec. 28 2017, 14:40-kor.



    Nekem:  #22B687
    avatar
    Camilla Wander

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island - Bronx
    Kor : 36
    Foglalkozás : Bronxi maffiózó csoport vezetője, fejvadász

    Re: Willowbrook Park

    on Csüt. Dec. 28 2017, 11:06

    Richard és Camilla


    Lassan enyhül az eső, nem érzem olyan vadnak és gyorsnak. inkább már csak ilyen apró cseppek sűrűben hullanak. Mint a hó. Nem sokára végzek a futással és haza megyek. Lehunyom egy pillanatra a szemeimet majd kinyitva pillantok meg a kapucnim mögött valakit aki elfut mellettem és rám is köszön. Én visszonzom egy kéz legyintéssel a köszönést és lassan kocogok tovább. Látom, hogy lassan megáll a férfi távolabb tőlem, de egyszerű futónak nézem mégis a hideg futkoz a hátamon tőle. Nem tudom ki ez de eddig nem láttam itt futni. Olyan más a kisugárzása. Olyan sötét....Megfordul a fejemben, hogy megfordulok és vissza felé futok. A félelem egy pillanatnyi lengése de azonnal elnyomom. Nem. Már nem vagyok áldozat. Nem vagyok sem préda és űzött vad. Ezt már senki nem játssza Camilla Wanderrel. Csak egy egyszerű futó és ennyi, ha kötekedni is akar megtudom védeni magam. Hisz egy maffiózó nevelt fel. Ahogy mellé érek egy pillanatra rá nézek, keresve a szemeit de nem áll a lámpa fényébe így csak az alakját látom ahogy kirajzolódik. Vissza tekintek magam elé, és valamiért gyorsabb tempóra váltok, de nem ez nem félelem. Óvatosság. Amekkora ez az ember kis méretem miatt biztosan gyorsabb vagyok így egér utat tudok nyerni.

    Re: Willowbrook Park

    on Vas. Márc. 18 2018, 20:39

    [You must be registered and logged in to see this image.]
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Klánvezér

    Re: Willowbrook Park

    on Szomb. Júl. 14 2018, 23:03

    to Agron

    Csend van és holdfény. Ráérősen sétálok a gyalogosok számára készített úton. Nincs hova és miért sietnem, az idő az, ami rohan mellettem.
    Szokatlan, zsebre dugott kezekkel haladok. Bár vén vagyok, s maradinak csúfolnak rosszakaróim, éppen ők azok, akiknek fogalmuk sincs, mennyire is tisztában vagyok a jelennel, s követem. Csak így lehet valaki létképes. Ha már életképes nem.
    Megállok a tisztás közepén, a holdfényben, mely régóta kísérőm, s barátom, s várok.
    Vannak híresztelések és hírek, rólam illetően. Mint mindig. Kivonultunk, ám ezt nem jelenti azt, hogy a játékaimat ne űzném. Különben unatkoznék. Uralni nem vágyok már. Játszani igen.
    - Csak nem a farkasok kergettek idáig, jó barátom? – Teszem fel a levegőbe a kérdést, aztán balra fordulok és arcom az egyik facsoport felé figyel.
    avatar
    Agron Raim Tarrhin

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 166

    Re: Willowbrook Park

    on Szomb. Júl. 14 2018, 23:33

    Staten Island... itt még nem jártam eddig, ám most igen, és okkal teszem. Páran tudnak az érkezésemről, azok, akiknek erről mindenképpen értesülniük kellett, vagy eleve velük beszéltem meg.
    Miért pont oda vezet az utam, ahová kevesen járnak, ennek is nyomós oka van. Mindennek füle van, és nem óhajtok mindenkivel társalogni most, csak egyvalakivel.
    A fák rejtekét választom, ahová öltözékemnek köszönhetően azonnal beolvadok, rejtem is, hogy csak az a személy fedezhessen fel, akire várok, akivel a találkozót megbeszéltem. Tudom, hogy ő pontosan értette az üzenetemet, ami másnak csak egy felkarcolt rajznak hatott volna egy cetlin.
    -Ők csupán kísértek, okkal téve, barátom.
    Kilépek a fák közül és egyenesen Alexanderhez lépek, hogy mind fejhajtással és kéznyújtással köszöntsem.
    Régen láttam már, s mit sem változott, no de miért is változna. Amiért viszont itt vagyok, az sokkal fontosabb, még ha ez számára majd kimerül majd egy jó kis játékban.



    #cccc33
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Klánvezér

    Re: Willowbrook Park

    on Kedd Júl. 17 2018, 16:44

    Halvány mosoly kél szemem sarkában, s ahogy közeledünk egymáshoz, mint egy burokba, úgy lépünk be a rejtőzésbe. Szem, s fültanút sem kívánok ehhez a beszélgetéshez.
    - Sosem tudni, mely társaság lesz gyümölcsöző.
    A főhajtást viszonzom, kedvelem a régi formulákat, méltóságot adnak oda s vissza, valamint tiszteletet. A kézfogás után már nem teszem vissza a zsebembe a kezem.
    - Milyen volt utad errefelé? Sok csapadék eshetett útközben.
    S az eső, a víz pletykás, mint tudjuk. Cseveg, s locsog össze-vissza.
    - Egy újabb generáció lett ifjabb, s meggondolatlan, kik nem tanulnak mások hibájából, s nem hallgatnak az idősek szavaira. Maguk kívánják megtapasztalni saját korlátaikat.
    Merthogy vannak híresztelések. S éppen ezért van Agronnal beszélnivalóm. Sokan félreértik a vadászokat. Szükséges meglétük. S fontos a szövetség is.
    avatar
    Agron Raim Tarrhin

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 166

    Re: Willowbrook Park

    on Kedd Júl. 17 2018, 18:09

    -Az idő mindig megadja a kellő választ.
    Elmosolyodok, ahogy a vámpírral végül köszöntjük egymást. Süt belőle az erő, melyet kevesen mondhatnak magukénak. Minden nesz, mit eddig okoztunk, ezután már bent marad, s miről beszélünk ketten, az senki másra nem tartozik.
    ¬-Rengeteg hullott, akkora jégdarabokkal, amelyeket még szinte sosem láttam, pláne így egyben. Csodálom, hogy itt még nem ütötte fel a fejét a vihar, mert errefelé tartott.
    Virágnyelven célzok a Chairman család irtására, melynek egyik volt tagja itt áll velem szemben. Még ha nem is kedveli őket, gondolom, érdekli az a tény, hogy rá terelődött a gyanú elsősorban. Azonban valakik ezzel nem elégednek meg, táplálnák azt a vihart, míg lehet.
    -Egy újabb generáció, kik vagy egy kerületbe tömörültek, vagy egy különleges csoportba, hogy képességüket falkában gyakorolhassák. Brooklyn például mindig vendégszerető hely volt, s pláne, ha még rejtőzni is óhajtanak arrafelé, tökéletes. New York határa is véges, hiszen ott a sziget és a végtelen tenger.
    Kedvelem Alexandert, hiszen fél szavakból is érti, mi az üzenete a mondanivalómnak, nem szükséges kifejtenem. Bizony, a brooklyniak úgy döntöttek, hogy az összes Madonokkal akivel lehet, szövetséget kötnek, és megritkítják a klánt, bármibe is kerül. Számukra nem terem babér, míg a matuzsálemek ennyien vannak, egy helyen.



    #cccc33
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Klánvezér

    Re: Willowbrook Park

    on Szer. Júl. 18 2018, 20:36

    - Ez így van - bólintok.
    Elmosolyodom. A régi diplomácia, az igaz virágszavak, melyek hiányoznk. Bár klánon belül élünk vele, hiszen ebbe nőttünk bele, most élvezem, hogy Agronnal tesszük ezt.
    - Csak az előszele ütött meg bennünket, hogy aztán Manhattan felé vegye az irányt.
    Marcus kis híján odalett, ám a Vasilyevek felettébb megritkultak.
    - Számos fa kidőlt, ám helyébe hamarosan újabb sarjak fognak nőni - hunyorítok. Misha remek vezető lesz, amint képes lesz a család túllépni a vezetőváltáson.
    - Ez csak a vihar előszele volt. Újabb jégverést jósolnak. Korábban is jöhetett volna, félő, odalesz a termés.
    Nem fáj, ahogy a Chairmanak ritkulnak. Szükség van vérfrissítésre. Ám a mágusok majd elintézik egymás között. Nekem azzal van dolgom, ami most jön, noha nem fogom levenni a szemem a mágusokról.
    - Minél ragyogóbban süt a holdvilág vagy napfény ,annál nagyobb s mélyebb az árnyék is. Elvonva a figyelmet dolgokról.
    Mert bejött az, amit sejtettem. Mindezek egy része terelés volt.
    - Brooklyn érdekes hely. Mostanában egyre inkább törekszik felfelé. A napfény is szükséges egy tengerparthoz.
    Tehát valóban Brooklyn. Madonok....
    - Vajon valóban hisznek abban, hogy az árnyékok valóban befedik egész Staten Islandet?
    Nem vagyok elvakult, hogy ne tudjak két szabályt. Mindig van erősebb. S sok lúd disznót győz. Kérdés, ki a disznó, s kik a ludak? Agron megjelenése, s minden más esemêny azt mutatja eddig, a történelem hű marad önmagához.
    - Szeretném, ha ez a képesség nem veszne kárba.
    Noha eddig is ügyködtem a háttérben, eljött az a pillanat, hogy megforgassam a kereket.
    avatar
    Agron Raim Tarrhin

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 166

    Re: Willowbrook Park

    on Szer. Júl. 18 2018, 21:19

    -Valószínűleg nem sokat időzik ott, hamarosan a sziget felé fordul.
    A Vasilyevek egy éjszaka alatt elhullottak, már nincs miért azzal foglalkozni, főleg, hogy nem része annak, ami készülődik.
    ¬-Az idős fákat nem pótolhatja egy pár éves csemete, hiszen gyökere még meg sem találta a talaját biztonsággal, ha nem gondozzák megfelelően.
    A magam részéről nem vagyok meggyőződve arról, hogy Micha megfelelő támogatás nélkül sokáig a helyén marad majd. Minden képessége adott, hogy átvegye a Családot, ám még nem kiforrott.
    -Valóban, még nem tombolta ki magát. A termés egy része elvész, de talán pont a rohadtakat veri el.
    A Charimanak irtása egy terv része, és ami most készülődik, nagyobbat fog szólni annál is, abban viszont biztos vagyok, hogy a szervezkedők bukni fognak.
    -A napfény nem ragyog jobban, ám a hold… egyre nagyobb az udvara, így világítva meg az árnyékkal fedett részeket.
    Hiába fednék valódi céljukat, az nem maradhat rejtve éles szemek előtt. A sas okos madár, magasabbra száll, és egészében látja az alatta elterülő tájat.
    -Törekszik, törekszik, ám nem számol a tenger rejtette veszélyekkel. Botor, meggondolatlan módon vágna az ismeretlenbe.
    Bólintok, a Brooklyni klán tényleg nem bír magával.
    -Hisznek rendületlenül, hiszen egy sziget általában körülhatárolt, zárt közeg, de ezt csak egy tapasztalatlan, hirtelen ötlettől felbuzdult városi látja így, nem egy vén tengeri medve.
    Az elbizakodottság, a túlzott magabiztosság sosem vezet jóra, főleg ha nem térképezik fel megfelelően az ellenfél erejét. Nem mindig a mennyiség a döntő, hanem a minőség.
    -Sosem fog, a tehetséget nem lehet elnyomni, csak ideig-óráig.
    Alexander nem az a típusú vámpír, aki a kellő időben nem csap oda, ha ez elkerülhetetlen. Most sem kételkedek abban, hogy meg fogja tenni.



    #cccc33
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Klánvezér

    Re: Willowbrook Park

    on Pént. Júl. 20 2018, 22:05

    - Van esernyőnk – mosolyodok el.
    Bólintok a fa és csemete hasonlatra.
    - Szükséges, hogy megvédjék a fiatal hajtásokat, hogy még tudjanak erősödni.
    Ó, a rohadtakról lehetne mit beszélni.
    - Azok hullanak le legelőször – jelzem, mik is történtek eddig, s hogy miknek is tartom őket.
    Hosszasan nézek Agronra. Már az, hogy itt van és beszélgetünk, jelzi azt, amit most kimondott.
    - Sokan alábecsülik a Hold erejét.
    Sokan vannak mellettem, s támogatnak. Tisztában vagyok azzal, hogy a dolgok képesek változni, mint ahogy a vélemények is. Látom, ki hűséges, s ki nem. S akként is kezelem Agron hűségében nem kételkedem. Ha ő elfordul tőlem, mint ahogy vannak páran, akiknél szintén így gondolom, akkor ideje önvizsgálatot tartanom.
    - Sokkal több mindent rejt a tenger mélye, s ereje is hatalmasabb, mint gondolnánk. S egyben jótékonyan elfed olyan dolgokat, amelyeknek még nincs itt az ideje, napvilágra jutni.
    Régóta sakkozok már, s teszem a bábukat a megfelelő helyre. Ha jó a kezdet, akkor jó a végjáték is.
    - A tengeri szelek kiszámíthatatlanok – bólintok.
    - Nem is szabad. Úgy annál nagyobb az ereje, hiszen addig visszatartotta.
    A rébuszok. Szeretem. Bemelegítésnek kiváló.
    - Mi híred van számomra barátom, amivel megvendégelhetlek egy pompás, sötét nedűre?
    Értve ez alatt a kávét, frissítőt, és a hozott híreket. Az eddig elhangzottak megerősítettek abban, merre is halad.
    avatar
    Agron Raim Tarrhin

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 166

    Re: Willowbrook Park

    on Pént. Júl. 20 2018, 22:40

    -Inkább a fedett helyeket ajánlom, az esernyőt a szél kicsavarná a kezekből, és így nem kell többfelé figyelni.
    A megosztott figyelem lenne a cél, ezt elkerülve gyors és hatásos győzelem születhet majd.
    -Mindenképp. Vannak ígéretes csemeték, kiknek időre van szükségük, de teljes pompájukban ragyognak majd a lombkoronáikkal.
    Idő, idő és idő. Erre mindenképpen szükségük lesz majd, de tudom, hogy azok az ifjak, akikről szó van, jó kezekben vannak, és meg fognak erősödni.
    -Hamarabb, mint ők maguk gondolnák.
    Bólintok, mert a híresztelések nem csak híresztelések, hanem valós alapjuk van, azzal a szépséghibával, hogy mellé olyan önbizalom társul, aminek viszont nincs kellő táptalaja, csak az elbizakodott ego.
    -Rengetegen. A napfényben bíznak, holott sokkal csalókább, mint maga a Hold, ám erre majd rájönnek.
    Mosolygok. A szervezkedők táborát támogatók, ha sejtenék, hogy rájuk csupán csak addig van szükség, míg be nem teljesítik a feladatot… egy dolog viszont máris kiderült. Kik tartoznak a napraforgók táborába és kik nem.
    -A tenger mélye az örök rejtély. Sosem ismerhetjük ki igazán, hiszen addig lemerészkedni nem áll módunkban, s nem is szabad. Ám sokan feledik, hogy azért a víz az úr, pláne ha még a szél is cinkosává lesz.
    Amatőr hiba, így is fogalmazhatnék, de nem tisztem felvilágosítani őket arról, hogy a vesztükbe rohannak ezzel a hozzáállással. Amúgy sem hinnék el.
    -A meglepetés ereje.
    Kiszámíthatónak hiszik az éltesebbeket, gondolják, előre tudják minden lépésüket… kár, hogy az csak a felszín, mit kapargatnak.
    -Nos, barátom. Te magad vagy a fő célpont, téged akarnak mindenáron kivenni az egyenletből, gondolván, hogy akkor a klánod összeroppan. A Charimanak halálát is a nyakadba akarják varrni, ebbe már minket is megpróbáltak belevonni, hiszen mágustársak, de Keto például szó szerint arcon röhögte őket. Ő is tudja, az öregek is tudják, ehhez neked semmi közöd. Utána jönnének a többiek egészen addig, míg az árvákat nem mészárolhatnák le szórakozásként. Brooklyn… többet akarnak, s hiába nem szolgáltak rá semmire, úgy vélik, nekik jár a sziget és ezzel nagyobb befolyás. A Madonok egy része nekik dolgozik, az okosabbja nem. Manhattant is megkörnyékezték, az Eztliket akarták volna rájuk ereszteni, s majd rátok, ám a tapasztaltabbak melletted tették le a voksukat, így most egymás között is csatároznak. A nedűt pedig köszönöm.
    Röviden vázolom a helyzetet már virágnyelv nélkül. Ez a helyzet, ám a neveket nem mondom ki, azokat egy cetlin nyújtom át Alexandernek.



    #cccc33
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Klánvezér

    Re: Willowbrook Park

    on Vas. Júl. 22 2018, 20:25

    - Sajnos nem mindig tudunk fedél alatt tartózkodni. Az esernyőt bárhová magammal hordatom – sejtelmesen arccal tekintek rá, majd csettintek egyet az ujjammal, melyek között fekete szikrák pattannak, lángvörös belsővel. A Pokol mélyéről valók, s ha éppen hozzáértem volna bárkihez is, az kemény átkot kapott volna. – Jó dolog felszerelkezni – a szikrák nem érik el Agront. Vannak védelmeink, ám elbizakodni nem szokásom.
    - Ez így van – bólintok.
    - A Nap közelébe kerülni sosem tanácsos.
    Hányszor de hányszor történtek már meg így dolgok! Az elején még arra gondoltam, hogy vajon ez most lesz a számomra az utolsó? Mostanra már nem foglalkozom ezzel, mert ez a kérdés lényegtelenné vált. Mint ahogy maga a küzdelem, ám újra és újra megteszi a világ. Mintha sosem tanulna belőle.
    - Addig jó, míg nem látják meg, mi is rejtőzik a legmélyén – nem véletlenül nem képesek odáig eljutni. Aki eljutott oda, az teljesen más lett. De csak kevés kivételeknek adatott meg az esély, és hogy egyáltalán visszajöjjön.
    - Igen – mosolyodom el. Ami kiszámíthatatlanul kiszámíthatatlan, az tud csak igazán nyerni.
    Figyelmesen hallgatom Agront. Számos információt teszek a helyére, amelyről tudtam, ott helye. S számosat megforgatok, bízva, hogy csak kérdőjel marad továbbra is.
    - Nagyon hízelgő, hogy el akarnak tenni láb alól – mennyien akarták már eddig is! Valamelyiknek csak összejön. Csakhogy abban Lilith keze lesz, azt pedig nem látom sehol sem.
    - Mintha egyszerre több fronton forrna minden. A nagy végcsattanás előtti káosz. Hogy azután ismét csendes mederben folyjon minden. Addigra azonban minden hordalék eltűnik, elúszik – veszek egy nagy levegőt.
    - A klánomat valóban érte inzultus. Egyik sem sikerült, alábecsülték az erejüket. Az öregek ismernek – bólintok.
    - A kérdés az ifjak között van. Hiszen nekik nem jut hatalom, míg az idősek el nem tűnnek a képletből. Számukra inkább csak egy trófea vagyok, hogy kipipálhassák, na lám, a vén kecskét is le lehet vágni. Keto, jó öreg barátom – mosolyodom el.
    - Mintha a fiatal mágusok és vámpírok felbolydultak volna. Az is lehet, hogy van valaki mindez mögött – tekintek Agronra. – Vagy egyszerűen csak változik a világ. Ki tudja még, mi is van mind mögött.
    - Az Eztlik nem bolondok. Daaneeshek állnak hozzájuk a legközelebb, s súgtak nekik – nálunk legalábbis szoros kapocs van a két csoport között. Tisztában vannak egymás őrületével, amely képes valóban elszakítani őket a valóságtól. És Daaneesht nagyon nehéz manipulálni, a tapasztaltabbakat legalábbis. Az óvatosság viszont sosem árt.
    - Kérlek. Öröm számomra, hogy vendégül láthatlak – a bólintásommal egy időben jelenik meg egy tag, s a közeli asztalra helyez egy kosárkát, majd eltűnik.
    Van két kezem, hogy kiszolgáljam magam és Agront, az úri neveltetés bennem van, ám a rátartiság kikopott.
    Kinyitom a kosár fedelét, s egy ritka, kiváló bort veszek elő, két pohárral. Töltök magunknak, s az egyiket átnyújtom Agron felé.
    - Hetvenötös évjárat, Argentin - tudja, hogy nem tennék vele rosszat.
    - A kapcsolatokra – csak koccintás s korty után nyitom szét a papírt. Tudok fogyasztani, s akár órákig is benn tartani. Magamnak keveset töltöttem, hiszen kár belém, szó szerint. Meghagyom Agron részére a nedűt.
    A neveket nézem, s tudomásul veszem, akik rajta vannak, azoknak előbb vagy nagyon rövid utóbb, befellegzett. Nem bántok senkit, de odacsapok, vagy hagyok másokat odacsapni, ha úgy vélem, a klán, s érdekei veszélyben vannak.
    - Kár értük. Nagyon sokra vihették volna, ha a hirtelen vérük, s hataloméhségük az egojukkal együtt, nem győzte volna le józan eszüket – egy pillanat, s hamuvá foszlik a papírdarab.
    - S hogy tervezitek? Később kapcsolódtok be nyíltan, vagy az elejétől fogva? Mindkét forgatókönyvre vannak lehetőségek.
    Ó, a játék! Ez már részben nem az. Hiszen megtettem a lépést a felé, hogy nyíltan érzékelhető legyen: a kivonulásnak vége. S ha a klánunk egyszer elindul...
    avatar
    Agron Raim Tarrhin

    Faj : Mágus
    Rang : Mester
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 166

    Re: Willowbrook Park

    on Vas. Júl. 22 2018, 22:15

    -Erősítsd meg a vázát.
    Ugyanolyan sejtelmes mosollyal nézek Alexanderre, ahogyan ő rám. A szikrák láttán szélesedik a mosolyom, nem kell közelebb lépnem ahhoz, hogy tudjam, mit is hordoz magával. A felszerelkezésre bólintok, szüksége is lesz rá. Ahogyan az ifjaknak is az időre, hogy minél jobban megerősödjenek.
    -Ugyan kellemes a melege, de éget is. Csalóka játék.
    Majd elválik, mi lesz belőle, de előre sejtem, hogy a napfényben sütkérezők többsége nem csak égési sérüléseket szerez majd.
    -A feltörekvő nemzedék más véleményen van. Fejjel ugrana bele, nem számolva a veszélyekkel és következményekkel, hiszen azt hiszik, az öregebbek gyávaságból nem tették meg.
    Sosem ellenezném azt, hogy valaki kutasson, felfedezzen, ha ezt ésszel teszi, ám ha nem így van, akkor rohanjon a vesztébe. Ezt választotta.
    -Gondolom. Bár akkor méltó kéz tenné, nem holmi magát piedesztálra emelő valaki. Így csak öngyilkos merénylőt látok, aki ráadásul még a célt is elvéti.
    Halkan felnevetek, mert ez az igazság. Egy idős vagy matuzsálemi korú természetfeletti sem halhatatlan, no de legalább akkor ne játékfegyverekkel indulnának el.
    Figyelmesen hallgatom Alexandert, néha-néha bólintok, és csak akkor szólalok meg, mikor már befejezte a gondolatmenetét.
    -Jól látod. Az ifjak forronganak leginkább, kiknek fenekén még meg sem száradt a tojáshéj, de már többet akarnak. Elbizakodottá tette őket, hogy Frank Hartmannt félreállították, és hiszik, hogy innentől kezdve bárkivel elbírnak. Frank figyelmeztette őket, hogy a vesztükbe rohannak, nem hittek neki. Tudjuk, hol van, ha eljön az ideje, kiszabadítjuk. Várhatóan vagy új klánt épít, vagy beolvad valahová.
    Az egész olybá tűnik, mint egy választóvíz, egy vizsga, ahol az arra érdemtelenek elbuknak majd. Sokan lesznek, majdnem egy teljes klán és fél csoportok. Ők akarták, ők keresték maguknak a "kihívást".
    -A Daaneeshek nyugton vannak, mintha egyszerűen kivonták volna magukat a forgalomból, nem szállnak be a csatározásba. Először ugyan kecsegtetőnek tűnt nekik az ajánlat, ám az idősebbek ott is úgy döntöttek, nem vesznek részt egy kamikaze akcióban. Őrültek ugyan, de ennyire nem. Az ifjú Eztlik viszont próbálgatni akarták az erejüket, kapóra jött nekik, hogy egy klán is mozgolódik, pluszban néhány Madonok. Az öregebbek azonban ott is átlátták a helyzetet és nem társultak. Így maradtak a Brooklyniak és a Madonok. Az Eztlik és a Daaneeshek készülnek ugyan, de egymás mellett és a Brooklyniakkal szemben, ha kell, ami egyelőre jó jel.
    Mit hoz a jövő, az majd elválik, de megbízható forrásból tudom, hogy sem Eztli sem Daaneesh nem áll össze velük, emiatt pedig a Brooklyniak igen dühösek. A Zephanianok pedig nem foglalkoznak ezzel, legalábbis csoportosulás szintjén nem. A Khentik pláne nem, azok el vannak foglalva a saját dolgaikkal.
    -Nekem megtiszteltetés. A kapcsolatokra.
    Alexander simán megölhetne ha akarna, de tudom, hogy nem teszi, és ugyan ritka dolog, de nyugodtan nevezhetem barátomnak, ahogyan ő is engem.
    A neveket átadtam, vannak olyanok, akiket még magam is sajnálok, de maguknak keresték a bajt.
    -Maguk választották ezt a sorsot. Remélem, hogy a jövő nemzedéke tanul belőle.
    Amikor hírét vettük annak, mi történt és miért... pláne amikor még Ketot is megkörnyékezték, azon gondolkodtam, mi kell ahhoz, hogy valakik teljes mértékben elboruljanak és képtelenek legyenek józanul gondolkodni.
    -Ez a Családok döntésétől függ, bár a többség nem óhajt Brooklyn mellé voksot tenni. Persze ha szükséges, akkor az első perctől kezdve nyíltan állunk mellétek, ahogy a cambionok is. Alberty szavaiból azt vettem ki, hogy kizártnak tartja, hogy bárki is besegítsen Frank hordájának.






    #cccc33
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Klánvezér

    Re: Willowbrook Park

    on Hétf. Júl. 23 2018, 22:31

    - Már erősítjük, Agron – rejtett utalás arra, hogy éppen kivel is beszélgetek.
    Bólintok a csalóka játékra. Részben elhitetni is a dolgom, hogy aztán a kellő időben megtörténjen, amin dolgozunk. Benne van a pakliban, hogy nem fog menni. De arra koncentrálok, hogy a dolgok, a gépezet beinduljon, s működjön.
    - Mi is ilyenek voltunk ifjú korunkban – hunyorítok Agronra. Azt hittük, majd mi megtesszük, majd mi változtatunk.
    - Sosem lehet tudni, melyik kéz tartja a gyilkos fegyvert. Lehet, hogy éppen egy magát piedesztálra emelő valaki – jegyzem meg rejtélyesen.
    Bárki lehet, aki végleg véget vet létezésemnek, még akkor is, ha tudom, Lilith keze lesz a dologban.
    Csendben hallgatom, majd bólintok.
    - Frank a helyzethez képest jól van. Ha új klánt kíván építeni, támogatni fogjuk, a kiszabadítását rátok bízzuk, feltételezem, már haladtok a megoldás felé. Ha segítség szükséges, megtalálsz, megtaláltok. Nálunk menedékre lel, s mindazok, akik vele jönnek. Ha maradni akarnak, maradnak. Ha új klánt és helyet kívánnak alapítani, abban is támogatni fogjuk őket
    Kedvelem Franket, ahhoz képest, hogy nagyon fiatalon lett klánvezér. Kötelességtudó, s bár nagyravágyás, célratörés is van benne, a realitásérzéke mindig megfogta időben.
    Felsóhajtok, ritka alkalmak egyike.
    - A fiatalok elfelejtik, miért is van ennyiféle képesség. Egymást erősíteni hivatottak, nem pedig kilökni magukból a nem odavalót. A közösség a túlélés és fejlődés, haladás kulcsa, nem a klikkesedés. Majd rájönnek. Remélem, minél kevesebben látják ennek kárát, kik ártatlanok benne.
    Elmosolyodva koccintok Agronnal, s kortyolok párat. Az ízek, zamatok, illatok, csodálatos egyveleget alkotnak.
    - Egy időre biztosan tanulnak. Aztán kezdődik minden elölről.
    Azt hittem, ebbe fáradtam bele. Valóban, ez is egy része volt annak, hogy pihenni akartam visszavonulni.
    - Ezt természetes – bólintok. Nem szabhatom és nem is fogom megszabni, melyik család hogyan döntsön. Ez az ő jövőjük és nézetvallásuk is.
    - Megtisztelő, Agron, hogy mellettünk álltok, ha szükséges.
    Régi kapcsolatok, erősek, s kölcsönösen támaszkodunk egymásra. Vadászokra szükség van. Hatékony és jó képességekkel rendelkezőkre még inkább.
    Órámra, s az égboltra sem kell tekintenem, hogy tudjam, lassan ideje elvonulnom, ha nem szeretnék égő fáklyaként végleg kimúlni. Mit meg nem adna érte pár lény most. Ezen mosolyognom kell.

    Ajánlott tartalom

    Re: Willowbrook Park


      Pontos idő: Szer. Okt. 17 2018, 19:29