Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Long Island villa
by Emanuel de Medici Yesterday at 23:03

» Játékostárs kereső
by Paola Seton Yesterday at 22:00

» Paola Seton
by Admin Yesterday at 21:15

» Folyosók
by Connor Shayeh Vas. Dec. 16 2018, 23:10

» Fangtasia
by Jazz Quinn Vas. Dec. 16 2018, 22:14

» Elkészültem!
by Paola Seton Vas. Dec. 16 2018, 21:28

» Theo szobája
by Theodore Miles Montgomery Vas. Dec. 16 2018, 21:10

» Barclays Center
by Theodore Miles Montgomery Vas. Dec. 16 2018, 20:56

» Cox professzor irodája
by Brian Cox Vas. Dec. 16 2018, 20:38

» Jazz lakása
by Jazz Quinn Vas. Dec. 16 2018, 19:00

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    LaTourette Park

    Share

    LaTourette Park

    on Szer. Okt. 07 2015, 00:10



    [You must be registered and logged in to see this image.]
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: LaTourette Park

    on Kedd Okt. 27 2015, 13:10



    Az a nagy igazság, hogy megszerettem ezt a testet. Meg ezt a várost is. Kezdem érteni, hogy az öcsém miért van ennyire oda New Yorkért és tartozom is neki egy bocsánatkéréssel. Majd viszont csak azután fogom megejteni, ha én is kellően kihúztam a gyufát az otthoniaknál.
    Utáltam, hogy annyira tudatlanul álltam a warlock előtt. Tudni szerettem volna mindent, amit ő tudott, s rá kellett jönnöm, hogy ez csak akkor fog menni, hogyha én magam is a saját bőrömön tapasztalom meg a várost. Éppen ezért most abban a testben kószálok, amit Rubym is ismer, hátha lesz valami haszna az egésznek. Őt úgysem tudtam még eltántorítani a sráctól, akiért epekedik, hát fel kéne szednem magamra némi plussz tudást. Mondjuk kezdjük azzal, hogy nyitott szemmel járok, s a világ összes szerelmi mocskát magamba szippantom. Tudom, hogy nem dicsérnének meg a módszereim miatt, de van, ahol már az én jó szándékom is csődöt mond, s ez most olyan.
    Egy padon ücsörgök a parkban, kedélyes láblóbálásba merülve. Már meg sem próbálok a hajamba túrni, hagyom, hadd fújja a szél. Úgyis mindig a számba reppennek hosszú tincseim, meg kell szokni, azt hiszem.
    Hátradőlök, előveszem a táskámból a könyvet, ami eddig a magam mellé dobott, tarisznyaszerű valamiben pihent. Jane Austen, nagyon szeretem, mundane íróktól ez a kedvencem. Mármint ő a kedvenc mundane írónőm, hogy pontosabb legyek. Most épp az Értelem és érzelem van nálam soron, azt hiszem stílszerű.
    Fellapozom ott, ahol a könyvjelzőm van benne, s már venném ki a jelölőt, amikor is belekap a könnyű lapba a szél, s kikapja a kezemből a könyvjelzőmet. Felpattanva kapok utána, de csak annyit érek el, hogy elejtem a könyvemet és lerángatom a padról a táskám, ami félig a combomnak dőlt eddig. Nem, nem káromkodom, de talán kellene. A kedvenc könyvjelzőm volt, angyalszárnyas.. egy baráttól kapta Sakura - vagyis én, ez a testem - pár évvel ezelőtt. sajnálnám, ha elveszne, tehát nem adom fel. Megpróbálom utolérni futva. Csak leszáll valahol.
    A holmim meg? Marad a padon, s akörül.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: LaTourette Park

    on Kedd Okt. 27 2015, 15:17

    Mindent egybevetve szeretem az életemet. Illetve helyesbítsünk...eddig szerettem. Hogy most? Már nem is tudom...Mióta történt az a harapás, és megjelent az a másik kettő a egyetemen. Sokszor már egyszerűen úgy érzem, hogy ez a test már nem is az enyém, és, hogy nem is én irányítok igazából, hanem az a másik, aki bennem él. Igen csak úgy hívom, hogy a Másik, mert képtelen vagyok elfogadni, hogy ez is én vagyok, hogy ez is hozzám tartozik, hogy ez lenne a másik felem. Én ne tudom úgy hívni, hogy a farkasom, vagy nem is tudom, hogy a legtöbb vérfarkas, hogy hívja a sajátját. Nem akarom elnevezni...azt se akarom, hogy bennem legyen. Néha mostanság már mást se szeretnék jobban, hogy egyszerűen csak felébredjek és kiderüljön, hogy ez csak egy istentelenül pocsék rémálom volt, én pedig csak simán berúgtam nagyon, és ezért álmodok ilyen baromságokról. De a hűvös szél, ami az arcomba csap újra, és újra erősen cáfolni látszik a tényt, nem kis bánatomra. Úgy érzem valamit nagyon el kellett, hogy szúrjak, hogy ez történt velem, hogy idáig jutottam.
    Már a többiek is észrevették, hogy valami nincs rendben. Azt mondják, nem olyan vagyok már, mint régen. Nyomott a hangulatom, szótlan vagyok, mintha már nem is élvezném sokszor a közös "italozásokat" úgy mint régen. Pedig tényleg próbálkozok úgy tenni mintha semmi sem történt volna, mintha minden ugyanúgy rendben lenne, mint eddig. Jó kérdés, hogy kit is szeretnék jobban átverni ezzel: őket vagy magamat...Tény, hogy mostanság elég sokszor elkalandozom mid előadáson, mind amikor a haverjaimmal vagyok, de sokszor még aludni sem tudok, mert ezen rágódok. Jönnek itt a hülye szabályaikkal, meg minden, dolgokkal, amikhez semmi közöm sincs, meg, hogy falka kell meg a többi baromság. Remélem elég lesz csak névleg benne lenni egy ilyenbe, mert rohadtul nincs kedvem jobban belefolyni ebbe. Már az eddigi is túl sok az én ízlésemnek...Viszont nem filózhatok mindig ezen. Valamivel el kellene terelnem a gondolataimat. Ezért is vagyok most itt...
    Mély, gondterhelt sóhaj hagyja el az ajkaimat, kissé nagyobb áttetsző felhőt képezve előttem, ahogy a parkban sétálok. Egy ideig szórakozottan bámulom, ahogy szétfoszlik előttem, mintha még sose láttam volna ilyet. Szétfoszlik - mint a régi életem - Makacsul megcsóválom a fejemet...most tényleg nem azért jöttem, hogy ezen gondolkodjak. Most, és ma nem...Ezért is határoztam úgy, hogy a mai szabadidőmet egy kis kinti olvasással töltöm el. Régen olvastam már a parkban, az utóbbi időben inkább beadandókat írni, és átolvasni jártam ki, de sokszor még a kocsmába is úgy mentem. A koleszben nehéz, mert ott valaki mindig megtalálja az embert, hogy menni kellene valahová. Ezért is "szöktem" meg ide. Hoztam magammal pár Tokyo Ghoul mangát a táskámban. Itt végre nyugodtan olvashatom, és tanulmányozhatom a rajzokat is. Úgy érzem igazán üdítő program mára, hisz egyszerre művelődöm, és még a gondolataimat is elterelem. Azt hiszem gyakrabban kéne szerét ejtenem...
    Amikor felkapom valamiért a fejemet, akkor látom, hogy egy körülbelül velem egykorú lány szalad felém valamiért. Aztán veszem csak észre - ne is kérdezd, hogy hogyan, de gyanúm erős ehhez az egész átváltozós cirkuszhoz lehet köze - hogy egy papírfecniszerű valamit kerget, amit felém sodor a szél. Kicsit el kell rugaszkodnom a földtől, de mázlim van, és sikerül elkapnom pont. Akkor nézem, hogy angyalszárnyakra hasonlít a lap...talán a könyvjelzője lehet vagy valami hasonló. Ha tovább jön felém, és odaér, akkor egy kedves mosollyal nyújtom át neki a papírt. - Azt hiszem ez a tied lesz. - Közben fél szemmel vetek egy pillantást arra a padra, amin az Ő cucca lehet most gazdátlanul, hátha valaki megpróbálja elcsenni.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: LaTourette Park

    on Szer. Okt. 28 2015, 00:40



    Nem szerencsés a széllel játszani, nem is akartam, most hagytam volna békén, hadd szórakozzon mással, de Szélasszony másképpen gondolkodott, mint én. A könyvjelzőm tovaröppen én meg szállnék utána, de ez nem az a testem, így csak szaladok. Mondjuk furcsa, mert olyan könnyen ragadok a talajhoz és fázom is a lendülettől, meg melegem is van. Nem ehhez vagyok hozzászokva. Ahogy a kedvességhez sem idelent. Mosollyal nyúlok az elkapott személyes tárgyam után.
    - Igen, az.
    Lihegem ki magam, miközben a könyvjelzőt szeretetteljesen a mellkasomhoz szorítom, mintha megölelném azt.
    - Nagyon szépen köszönöm!
    Jut eszembe, hogy illene nem a tárgyat ölelgessem, hanem a segítő személyt, így Max hamarosan a karjaim között találhatja magát.
    Ismerős nekem, biztosan láttam már, hallottam a hangját, de ő nem valószínű, hogy találkozott velem. Legalábbis nem hiszem, hogy mozgott Rubyék közelében. De így most a Szélanyácska annyira összezavart.
    Elengedem a farkast - érzem róla, hogy az, de engem ez cseppet sem zavar - mert nem illik ennyit ölelkezni emberek között, ezt még a bölcsek mondták odafent.
    - Hogy hívnak?
    Kérdezem inkább, s a holmimról teljesen el is felejtkezem.
    - Én Sakura vagyok. Takagi Sakura.
    Mindig elfelejtem, hogy itt a vezetéknevemet hátra illenék mondani.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: LaTourette Park

    on Szer. Okt. 28 2015, 01:18

    Nincs bajom a szeles idővel, mert néha, azért elég jól esik némi kis szellő, de ma lehetne valamivel csendesebb. Fázósan kicsit összébb húzom magamon azt a kabátnak annyira nem vehető valamit, amit ezen funkcióba vettem fel, a megszokott kapucnis felső fölé. Mindenesetre az elhatározásom erős...Ha törik, ha szakad, én ma a parkban fogok olvasni, és kész. Kivéve, ha tényleg nekiáll szakadni, mert se ernyőm nincs, se sok kedvem, hogy eláztassam a kedvenc mangáimat. Kész szentségtörés lenne, hisz ha hiszik az emberek, ha nem ezeknek már érzelmi értékük van szinte - nem is beszélve alkalmanként az árukról - mindenesetre én minden ilyesmire nagyon vigyázok, ami a tulajdonomba kerül.
    Jó látni, hogy talán nem csak én jutottam erre az elhatározásra a mai nap. A lány szemlátomást egy papír fecnit kerget, ami akár könyvjelző is lehet - máskülönben vajon miért kergetné ennyire - és végül sikerül is elkapnom. Egy kedves mosollyal adom vissza a tulajdonosának a fiatal lánynak, aki szemlátomást a mai napra kellőképpen kisprintelte magát. Ezzel azt hiszem a mai napra le is tudtam az éppen aktuális jó cselekedetemet szóval ma már ha minden igaz akkor nyugodtan hajthatom álomra a fejemet, és talán egy lépéssel közelebb is kerültem a boldog túlvilági élethez. Ámen. Mindenesetre a lényeg a szándék, és én szívesen segítettem ki a lányt. Nem mintha nagy segítség lett volna, de a lány szemlátomást örül a papírnak, és amúgy is a szándék a lényeg nemde?
    - Ugyan. Nem tesz semmit. Szívesen máskor is. - mosolyodom el finoman, és vakargatom meg hátulról a buksimat, majd egy pillanatra nem kapok szikrát, amikor csak úgy megölel a lány. Én tényleg örülök, hogy ennyire hálás, és ezek szerint a kis angyalszárny alakú papír is nagyon fontos lehet neki, csak kicsit váratlanul ért, hogy ezt tette. Megmondom őszintén, hogy annyira nem vagyok az ölelkezések embere, annyira soha nem is szoktam forszírozni az ilyesmit, de végül, még ha először egy kicsit habozva is, de viszonozom a lány ölelését. Igazából, ha jobban belegondol az ember, nem is esik rosszul. Talán még a magamfajtára is rám fér néha napján egy-egy hasonló gesztus szóval jó szívvel tudom azt viszonozni most is.
    - A nevem Max. - mutatkozom be egy fél-mosollyal, és kezet nyújtok neki hisz az illem - amiben hála anyáméknak nem szűkölködöm, még ha néha nem is így tűnik - és alapvetően a jó modor is ezt diktálja számomra. Azonban mielőtt megérdeklődhetném újdonsült ismerősöm nevét Ő már be is mutatkozik nekem. - Sakura. - ismétlem egy egy finom mosollyal. - Szép neved van. - teszem még hozzá. A családnevét rakja előre akárcsak a japánok - igen ezt a mangákból, és az útikönyvekből tanultam - de azt hiszem, illetlenség lenne így egyből rákérdezni erre szóval valami mással kellene indítanom a beszélgetést. Némi töprengés után a cuccára téved a szemem, és ha jól látom, egy könyv árválkodhat most a pad mellett, hacsak a vadizsírúj szemeim nem hazudtolnak meg. - Csak nem egy kis szabadtéri olvasásra jöttél te is? - érdeklődöm tőle egy szívélyes mosollyal, és egy játékosan felvont szemöldökkel. Igyekszem barátságosnak tűnni, hisz mindig jó, ha az ember szerez magának egy új ismerőst.

    Re: LaTourette Park

    on Vas. Jan. 15 2017, 23:26

    [You must be registered and logged in to see this image.]
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx/Staten Island
    Rang : Klánvezér/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island/Manhattan
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: LaTourette Park

    on Pént. Május 19 2017, 22:38

    Leo - Noel

    Úgy döntött, hogy a ma éjszakát a szabadban tölti, azaz egy parkban, ahol közel van a természethez, és ha minden igaz, kevésbé forgalmas mint a többi. Most nincs kedve a tömeghez, ráadásul amióta felkelt nem lehetett vele bírni, hiszen Leo üzent neki, hogy szívesen találkozna vele.
    Kapásból igent mondott, naná, a múltkor igenis jól érezte magát a fiúval, ráadásul az igazat megvallva tetszik neki, holott nem az ideálja, és mégis. A szemei viszont gyönyörűek, egyszerűen beléjük szeretett, olyan különlegesek és olyan elképzelhetetlenül kékek. Pluszban van Leoban, az egész lényében valami, ami annyira megfogta, hogy eljátszott a gondolattal, esetleg ebből sokkal de sokkal több is lehet, mint egy szimpla barátság.
    Az mondjuk nem mellékes, hogy soha senkivel nem volt még kapcsolata, arra is nem olyan rég döbbent rá, nem éppen a lányok a gyengéi. Persze a kísérője hangosan röhögött, mikor megkérte, kísérje el a parkba, és végig ugratta az úton.
    A parkba érve nyugtázza, hogy tényleg nincs senki, és a kellős közepére szemeli ki, hogy itt várja meg őt. Kicsit izgul is, mert fogalma sincs arról, hogy Leo mit gondol, vagy mit szeretne, egyedül abból tud kiindulni, hogy egy puszival búcsúzott, vagyis talán ő is többet szeretne.
    Leül a földre, végül elheveredik, és amíg a férfi nem ér ide, addig a csillagokban gyönyörködik. Gyerekként ezt imádta, ezért rajongott, és Raul rengeteg dolgot mesélt neki... hiányzik az apja.
    Az emlékekből azonban elkalandozik, újra és újra Leo jelenik meg a gondolataiban, végül már nem is küzd ellene, esélytelen.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Leo Veikko

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 83
    Foglalkozás : Diplomázott fizika tanár, immár tanít

    Re: LaTourette Park

    on Szomb. Május 20 2017, 21:30

    Csillagok alatt...

    Csodálatos este van. Csend, béke és nyugalom. Az ég tiszta és minden meg van ahhoz, hogy csodákat mutassak az égről. Egy csodának....Nem is tudom....nem tudtam kiverni a fejemből Noelt. Túl szép, túl kedves, túl aranyos, és varászlatos ahhoz, hogy ez egyszeri alkalom legyen. Hiába, bensőm szeretné őt. Nagyon is szeretné. És igen az agyam ezt már el is döntötte egy alkalomból, ahogy a szívemnek szabad utat adott. Nem vagyok az a romantikus hódító, sőt ritka pillanatok egyike, hogy valakit...ennyire szeretnék magam mellett tudni. Nem tudom miért de...Noel különleges. Ő nem olyan mint a többi vámpír vagy bárki, bármi más...Ő valami teljesen más. És ezt a fejem se tudja hova tenni. Csak szeretném ha....mit szeretnél Leo? Kapcsolatot? Szeretőt? Vagy csak valakit mert már túl hosszú ideje hordozod, a magány láncait. Rossz érzés fog el, hogy csak megbántsa valaki, és az én legyek esetleg. Nem is akarom bántani. De még magam alatt se érzem biztosan a talajt, így bizonyítani fogok magamnak is, és...neki is bizonyítani akarok. El akarom érni, hogy szeressen, az egyetlen legyek számára, a felejthetetlen...az egyetlen....Így megragadtam a telefonom és elhívtam egy "randira"....Soha nem használtam ezt a szót...De most vele azt fogok csinálni. Egy randit. Ahogy a parkba érek lassan lazán sétálva, teszem bőr dzsekim zsebébe a kezeimet, ujj nélküli kesztyűm selyem részbe temetve ujjaimat. A nadrágom fekete, és itt ott kopott ahogy a mai divat gatyák egy része. Egy sport cipő van rajtam, a dzseki alatt pedig, egy "fuck monday" feliratos póló van. Oldalamon egy hosszú, kör alakú táska. A csillagász felszerelésem. Vagyis a távcső igazából. Régi típus, még Angliából a 80-as évekből. Régi, de annál kitartóbb, és sokkal tisztább, szebb képeket ad mint a mai modern vackok. Ez az eget mutatja míg azok a darabok csak a mai "zseniknek" nevezett palántáknak osztja a nobel-díjat. Szinte a hullámai kiabálnak értem és ahogy megpillantom nyugalmi állapotban pihenő testét elmosolyodom. Lassan oda sétálok, nem mondok egyenlőre semmit, csak lerakom a távcsövemet, és le ülök mellé, majd én is elfekszem. Fel nézek az égre és a csillagok ragyogását lesem mosolyogva.-Örülök, hogy eljöttél...-mondom halkan de egyenlőre nem nézek rá csak nézem az eget és mélyet szusszanok.-Ez az este kiváló, hogy mutassak neked valami nagyon különlegeset....-súgom csendesen, mintha bárki meghallana minket.-Tudtad, hogy nagyon szép vagy ilyen, nyugalmi állapotban...kedvem lenne lefesteni téged.-itt már felé fordítom a tekintetemet és szemei világát keresem.

    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx/Staten Island
    Rang : Klánvezér/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island/Manhattan
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: LaTourette Park

    on Szomb. Május 20 2017, 21:57

    Leo - Noel

    Van egy olyan "képessége", hogy már messziről tudja, ha valaki közeledik. Ez már a fajváltása előtt is megvolt, lévén éjszakai életet élt, így tökéletesen meg tudta különböztetni a neszeket már akkor is. Ez a vámpírrá válásával kifejezetten felerősödött és kiegészült azzal, hogy még az energiákat is érzékeli.
    Oda sem kell pillantania, hogy tudja, Leo jön, a lépések rezgése egyértelműen közeledő, a fű neszezése is arra utal, hogy valaki erre jár.
    Vajon megint "kiolvasta", mire gondol, vagy mi jár a fejében? Erre majd rákérdez, nem mintha zavarta volna, bár tény, hogy nem éppen etikus eljárás, mégis csak vigyorogni tud rajta.
    Amint a férfi odaér, a fejét fordítja felé, és elmosolyodik a táska láttán.
    -Köszönöm a meghívást. Sosem mondtam volna nemet.
    Tényleg örült, egyenesen boldog volt, és lehet, másnak ez igen viccesen hatott, neki nem volt az.
    -Alig várom, de... ugye az nem az lesz, hogy teszteled a hallásomat?
    Elneveti magát, mert ugyan az is élesedett, nem vitás, de azért nem kell suttogni, maximum a kísérőjét üldözik el, aki tisztes távolságban van, mint aki nem akar zavarni.
    Ezért hálás is valahol, mert hát na, végül is ez egy randi-szerű, oda meg nem kell egy harmadik fél.
    -Sosem néztem magam, de örülök, hogy így látod. Tudsz festeni?
    Még mindig Leot figyeli, és ahogy elheveredik mellette, elmosolyodik. A Hold fényében szinte világítanak a szemei, és ez tetszik neki.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Leo Veikko

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 83
    Foglalkozás : Diplomázott fizika tanár, immár tanít

    Re: LaTourette Park

    on Szomb. Május 20 2017, 22:16

    Csillagok alatt...

    Ahogy találkozik vele a pillantásom, elvigyorodom. Gyönyörű az arca, hold fényében. Annyira szép vagy Noel...sőt..egyszerűen gyönyörű vagy...-Ezt örömmel hallom.-vigyorgok és kicsit hangosabban beszélek hozzá.-Nem, nem a hallásodra megyek csak...jól esik, hogy csak neked beszélhetek.-mondom de nem halkítok vissza csak nézem a szemeit és elmosolyodom.-Sokkal szebb látványban lesz részed...de ahhoz még egy kicsit várnunk kell, hogy pontos, gyönyörű és elegáns képet kapjunk.-mondom ahogy az ég felé pillantok.-És kiélvezem, a hideg fűben való fekvést, veled.-vigyorodom el de a csillagokon tartom a tekintetem egyenlőre.-Néha szoktam festegetni...Az kikapcsolja a gondolkodásomat, és olyankor nem agyalok semmin csak járnak a színek, akkor hirtelen valahogy a légzés a legfőbb dolga a testemnek és minden...olyan gondolkodás nélkülivé válik.-mondom majd ismét rá tekintek. Bár ő...Mellette se gondolkodnék annyit. Még a feladatomra se tudnák figyelni, mert annyira leköti a figyelmem.-Segítesz össze rakni a csillagész távcsőt?-kérdezem kíváncsian.

    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx/Staten Island
    Rang : Klánvezér/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island/Manhattan
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: LaTourette Park

    on Szomb. Május 20 2017, 22:52

    Leo - Noel

    Ahogy a férfit nézi, egyre inkább ráébred, bizony tényleg tetszik neki, helyes és kedves arca van, kivéve amikor elrejti egy napszemüveg mögé magát és bevágja a morcos képet. Ez most nem szerepel a terítéken, és így mennyivel jóképűbb.
    -Nekem is. Tudod, nem olyan jó dolog mindig kettesben mászkálni valakivel, mert muszáj. Így most élvezem minden pillanatát annak, hogy távolabb van kicsit.
    Nincs ezzel problémája, szó sincs erről, de újból kell tanulnia néhány dolgot, és amíg ezek az alapok nem szikla szilárdak, addig ezt kell szeretnie. Persze igyekszik, hogy minél előbb teljesen önálló lehessen.
    -Időponthoz kötött, mikor mutatja magát? Most már kíváncsivá tettél, tényleg.
    Említette Leo a múltkor, hogy május végén látható valami, és bizony most május vége van. Kivételesen volt olyan rendes, hogy nem végzett kutatómunkát, mert azt akarta, hogy tényleg meglepetés legyen, ne tudja előre, mit fog látni.
    -Nem fázol meg? Anno mindig így kémleltem az eget, imádtam... és kényelmes is.
    Elmosolyodik, a kérdésében egy cseppnyi aggódás is van, hiszen fogalma sincs arról, a mágusok hogyan működnek. Neki nem lesz baja, de azt azért nem venné jó néven, ha Leo miatta betegedne meg.
    -A rajzot nem próbáltad? Mikor csak nekilátsz és nem tudod, mit akarsz, de a végén kialakul? Én azt szoktam.
    Szívesen megmutatja Leonak, igaz, néha belevisz rúnákat is, de azok intuícióból jönnek, és sok esetben mire a végére ér, máris csinált magának feladatot. Persze tudja, a férfinek erre szüksége van, hiszen ahogy mesélte, folyamatosan agyal, edzi magát, így pihentetnie is kell. Rajta múlna, biztos, hogy nem engedné ennyit trenírozni, mert még átesik a ló túloldalára.
    -Persze, szívesen.
    Azonnal felül, és amikor meglátja, nem éppen mai darabról van szó, fellelkesül. Ilyet már látott, ezt ismeri, így kivételesen tényleg tudja, mi hova való, hogyan lesz egy teljes egész. Azaz össze tudja szerelni, tehát neki is lát.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Leo Veikko

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 83
    Foglalkozás : Diplomázott fizika tanár, immár tanít

    Re: LaTourette Park

    on Kedd Május 23 2017, 20:07

    Csillagok alatt...

    Távolra pillantok ahogy meg látom apró alakját a másik vámpírnak majd intek megemelve a kezemet, majd kék szemeimet ismét Noelre emelem.-Remélem nem hallja minden szavamat amit csak neked szánok....-mondom halkan ahogy elsimítom pár tincsét, majd arcán végig húzom ujjperceim és a fűbe ejtem a kezem majd felülök.-Hát, akkor igyekezzünk, mert igen időhöz kötött és inkább a megjelenése a legcsodálatosabb, és azt látnod kell. A csillagok mintha életre kelnének.-vigyorgok rá majd fel állok, és lassan kibontom csomagjából, az öreg harcost. Meglep azért, hogy tudja, hogyan kell össze rakni a kicsikémet.-Ismered ezeket a darabokat?-kérdezem ahogy néha rá pillantok kék szemeimmel, aztán vissza az eszközre amit serényen építek vele, olykor egy pillanatra megérintve a kezét, hol direkt, hol pedig csak szándékosan. Rá vigyorgok néha kék szemeimet az ő szemeibe emelve, majd ahogy beállítom távcsövünket, bele lesek és az aggódós kérdést nagyon aranyosnak találom. Ahogy a keze, olyan puha a mondata lejtése, ahogy beszél hozzám és amiket mond. Megolvasztja a szívemet.-Ne izgulj...olyan vagyok mint egy kazán, a testem képes olykor lassabban fűteni, így nem fázok. Ez olyan mint a téli álom az állatoknál, csak ugyan úgy tudok gyorsan mozogni, a hidegben....Csak éppen sok energiát zabál fel ez tőlem.-mondom halkan ahogy állítgatom a közelséget, és egyre jobb lesz a kép. Gyönyörű...Egyszerűen csodálatos az univerzum, a csillagok képei. Kicsit forgatom ahogy a scorpius képét keresem, majd megtalálom.-Ez az! Ép időben!-mondom és lassan elengedem és oda intem magamhoz Noelt.-Néz bele...-súgom, és hagyom hogy lehajoljon és abba az irányba nézek amerre a cső fordul. Innen messziről nem sok látszik, de ő tisztán látja ahogy, fel veszik a skorpió alakját a csillagok, és lassan forognak mint valami háromszög.-Látod?-kérdezem ahogy elég közel ácsorgok mellette, és várom a reakcióját.-A rajzolás...inkább az ilyen szépségek hozzák meg nekem az ihletet.- Ő biztos a csillagokra értik, de én őt nézem...hiába...Noel egyszerűen tökéletes, és nem csak szépségileg...sok mindenben olyan....olyan más...de ezt már annyiszor elmondtam magamnak, mégis újra és újra meg lep, és ez még csodálatosabbá teszi...

    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx/Staten Island
    Rang : Klánvezér/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island/Manhattan
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: LaTourette Park

    on Kedd Május 23 2017, 20:57

    Leo - Noel

    Ő is a kísérője felé pillant majd vissza Leora, és megrázza a fejét.
    -Akarná, hallaná, de nem olyan tapintatlanok az idősek, hogy mindent tudni akarjanak, azaz nem így. Ő csak azért van velem, hogy ne történjen baj. Hidd el, egy rezdülésemből is érzi, hogy az van, vagyis nem hallgatózik.
    Eleinte ő is azt gondolta, hogy bármit is beszél, azt a másik hallja, de kiderült, nem így van. Tényleg nem foglalkoznak azzal, mit beszélget vagy kivel, és nem is reagálnak többnyire semmire, míg nem érzik úgy, közbe kell avatkozniuk, vagy erre fel kell készülniük.
    Leo érintésére elmosolyodik és ahogy felül, kezét végigsimítja az övén. Érthetetlen, de szereti az érintését, és ez furcsa, mert ezt eddig senkinél nem érezte Kyleon kívül.
    -Tehát rövid ideig látható? oké, akkor tényleg álljunk neki, hogy ha szét találna esni, legyen idő az ismétlésre.
    Elvigyorodik, persze, hogy ugratja Leot, mert amint meglátja a szerkezetet, rájön, hogy ismeri, így csak bólint, hiszen nem tart sokáig az összeszerelése. Kivéve akkor, ha egészen véletlenül mindig oda nyúlnak, ahol a másik keze van, mert természetesen máshol nincs hely. Pont azt és akkor kell megfogni, mert éppen az a legfontosabb alkatrész.
    -Nem venném a lelkemre, ha miattam kellene több energiát felhasználnod a hűvösben.
    Kétértelmű a megjegyzése? Igen, szándékosan és tudatosan az, a kérdés az, erre Leo miként reagál. Puhatolózik, így is lehet mondani, bár minden jel arra mutat, igenis bejönnek egymásnak és nem éppen csak az egy próbát megér kategóriában.
    Megvárja, míg Leo beállítja a távcsövet, elvégre ő tudja, mit és hol kell keresni majd.
    -Ez... ez tényleg egy skorpió alakzat? Annyira gyönyörű, ezt látnod kell.
    Mint egy kisgyerek, olyan lelkesen figyeli a látványosságot, és önzetlenül áll félre, hogy a férfi is megnézhesse.
    -Egyszer próbáld meg így, hidd el, megéri. Majd lerajzolhatlak? Megengeded? Bár azt nem tudom, hogy ezeket a gyönyörű szemeket vissza tudom-e adni a papíruszon, de igyekszem.
    A bókra elpirul, nem szokta meg, hogy ennyit kapjon, egyáltalán kapjon, így inkább a rajzolásról győzködi Leot, és igen, szeretné megörökíteni őt. Annyira helyes és kedves arca van, még akkor is, ha éppen az ellenkezőjét karja mindenkivel elhitetni. Az, hogy papiruszt mond, ez nála megszokott dolog, még Párizsból hozza magával.




    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Leo Veikko

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 83
    Foglalkozás : Diplomázott fizika tanár, immár tanít

    Re: LaTourette Park

    on Kedd Május 23 2017, 22:01

    Csillagok alatt...

    Figyelem kék szemeimmel ahogy csodálja a távcső által nyújtott képet. Vigyorgok rajta és jobban megfigyelem őt amíg gyönyörködik. Olyan gyönyörű fiú....nagyon is megérné foglalkozni vele, vagy csak mellette lenni, és pillanatokra megérinteni. Amikor megfogta a kezem, finom borzongás futott végig rajtam. Tudom, hogy nem vagyok neki közömbös...És nekem ő se az. Valami sokkal más motoszkál itt közöttünk, és a megjegyzése arra sarkal, hogy alsó ajkamba harapjak és kicsit elkalandozik a gondolat menetem. Oda enged, de én az ő gyönyörű kék szemeit nézem, majd közelebb lépek, és lassan megemelve a kezem simítok ajkaira. Kis vékonyka ajkak, de gyönyörű kecsesen íveltek. Nyelek egyet és elnyílnak az enyéim ahogy szemeibe nézek.-Aligha bánnánk, azt a meleget...-súgom, halkan, rejtélyes, mégis vonzó csábítással, mint mikor a virág a bogarakat vonzza magához a színével, illatával, ízével. Te most olyan vagy Noel...az én kis virágom...Milyen rég is voltam együtt valakivel. Nem is tudom, de már egy ideje igen...Csak figyelem őt ahogy feszül köztünk az érzéki levegő, és érzem ahogy rám fúja a kellemes levegőt ami belőle távozik, és elvigyorodom, ahogy tükrözik azok a kék szemek a mindenséget. Az univerzum is elférhetne ebben a pillantásban....Leveszem róla tekintetemet, és lassan leengedem a kezemet majd elfordulva tőle hajolok le és nézek bele a távcsőbe és csodálom meg a skorpiót. Noel sokkal szebb most ennél a csodánál...hiszen én minden májusba megcsodálom, csak ebben az a játék, hogy mindig új helyen fog megjelenni a scorpius. Mondjuk egyszerű matematika....-Láttad, hogy forognak a csillagok?-pillantok bele újra majd elhajolva nézek fel rá.-Lesd csak meg!- de ép hogy befér közém és a távcső közé.-Mindegyik ellentétes irányba mozog, de mindegyiknek meg van a maga párja, kivéve a méreg farok hegyének a végén pihenő csillagnak...-magyarázom amint nézi tovább és finoman közelebb hajolok, ahogy fülébe súgom a magyarázataimat, és az elképzeléseimet, miközben kicsit hozzá simulok, de ép, hogy csak. Nem akarok nagyon bele nyúlni hátha hirtelen vissza lépne...mondjuk az eléggé megütne, ha lemondana rólam...-Ki fogom próbálni, de akkor miközben rajzolsz engem. Már ha az jó neked, vagy én rajzollak téged...vagy lerajzoljuk egymást és össze illesztjük a két képet...Mit szólsz?-kérdezem, ahogy kicsit elemelkedek tőle és nézem miközben lehuppanok a fűbe.-Most legalább egy 2-3 óráig így áll az égen, aztán szét oszlanak a csillagok.-mondom ahogy fel pillantok az égre ahogy kitámasztom magamat karjaimmal lábaimat kinyújtom a fűben.-Gyönyörű igaz?

    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx/Staten Island
    Rang : Klánvezér/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island/Manhattan
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: LaTourette Park

    on Kedd Május 23 2017, 22:39

    Leo - Noel

    Gyermeki lelkesedéssel lép el a távcsőtől, kisfiús mosollyal pillant Leora, és egyáltalán nem bánja, mikor az akait érinti. Eddig úgy volt vele, hogy talán ebből több is lehet szimpla barátságnál, de most már egészen biztos benne.
    Igaz hogy ott a kávézóban ahogyan ránézett először, nem gondolta, hogy ennyi gyengédség és kedvesség szorult belé, és tessék, kiderül, hogy az csak egy álarc. Óhatatlanul is a másik ajkaira siklik a tekintete, aztán Leo szemeibe. Imádja őket.
    -Már nem tudom, milyen az a meleg...
    Ismét elmosolyodik, a csábító pillantásnak nem akar ellenállni, hagyja, mintha egy örvény rántaná magával, de jó érzéssel tölti el.
    Nem kellenek a szavak, mindketten érzik, hogy forr körülöttük a levegő, és nem csak a szikra van meg, hanem egyfajta lángolás is.
    Levonja a következtetést, tehát így állnak, Leo el akarja csábítani őt, és lehet, meggondolatlan, mégis enged, tessék, csavarja el a fejét teljesen. Figyeli, ahogy a férfi a scorpiust szemléli, a gondolatai viszont egészen máshol járnak. Kettejükön.
    Vajon meddig jutnak el? Kialakulhat ebből szerelem is? Az érintése annyira finom, és lehet, még zavarba lehet hozni ezekkel, de ennek ellenére élvezi.
    -Láttam, a szemem még jó. Megvan mindkettő. Maradéktalanul. Szóval... ezért nem árultad el, és... és köszönöm a meglepetést.
    Ismét gyermeki rajongással "gyógyul" a távcsőre, egy cseppet sem zavartatva magát azzal, hogy a hely szűke miatt bizony igencsak egymáshoz simul a testük a váltás pillanatában.
    Beazonosítja ismét a látványosságot, és bólogatni kezd, ahogy Leo magyaráz. Érzi, hogy oda hajol hozzá és a fülébe súg, nem húzódik el.
    -Mi nem tartozunk a méregfarok hegyébe.
    Ismét egy félreérthető megjegyzés a részéről, de belement a játékba, így most már ő is játszik.
    -Ez egy remek ötlet, kíváncsian várom, mi sül ki belőle.
    Pajkos kacsintással reagál, majd amikor Leo leül, egészen véletlenül vele szemben helyezkedik el a csípője magasságában.
    -Az. Szeretem a csillagokat, de ilyet még sosem láttam.





    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Leo Veikko

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 83
    Foglalkozás : Diplomázott fizika tanár, immár tanít

    Re: LaTourette Park

    on Szer. Május 24 2017, 13:10

    Csillagok alatt...

    Leülve a fűbe szavain gondolkodom, és a csillagokat nézem ahogy végig futnak gondolataimban a bűnös gondolatok, amiket ha akarnék megmutathatnék neki....Miért ne tehetném meg....? Miért ne láthatná mire is csábítanám magammal. Amivel elhívhatom valami másba amiben csak ketten játszanánk. Noel te is tudod, ez már nem csak egy apró játék...Én nem akarom, hogy csak az legyen. Éreznem kell, hogy te is többet látsz benne...Elém áll és fel nézek rá kék szemeimmel, majd le. Csípője előttem, és olyan szívesen....miért nem teszem meg? Lassan megemelem a kezemet, és lágyan csípőjére teszem a kezeimet és lassan a felsője alá csúsznak ujjaim lassan végig simítva hideg, de annál puhább bőrén ujjaimmal. Olyan kellemes....Az én forróságomat hűti, az ő hidegje. Fel pillantok rá, és várok ha esetleg nem szeretné, hogy simogassam. Lassan cirógatják ujjaim bőrét lassan körbe érintve mintha egy jégcsarnokban csúsznának az ujjaim, a testén, majd finoman közelebb húzva, kicsit feljebb gyűrve a pólót oda hajolva puszilok köldöke alá, egy finom kis apró csókkal. Ajkaim hozzá érnek, de mintha csak egy apró szájra puszi lenne, mégis olyan forrók az ajkaim, mint még soha. Érezd a forróságot magadon Noel....Várok, és ha a puszival sincs kifogása fel pillantok rá széles mosollyal,ahogy át karolom és megtámasztom államat a hasán ahogy hátát cirógatják kezeim lágyan.-Ülj le...-súgom, hívogató, morgással majd igazából, finoman kezére fogva húzom le magamhoz, és esik bele az ölembe.-Szeretném, ha éreznéd a melegem...-súgom csendesen ahogy át fonom kezeimmel és hajába fúrom az orromat. olyan jó illata van, finom, és kellemes. hűvös, de olyan jó....olyan kellemes hűvös amit szeretek.-Nem is akarok, abba a csillagba tartozni...Sokkal szebbet találtam annál...-súgom a fülébe duruzsolva ahogy szorosan fogom, de mégis olyan kis gyengéd vagyok amivel saját magamat is meglepem.-Mikor legközelebb találkozunk, akkor viszek rajzfüzetet és együtt rajzolunk...-határozom el ahogy finoman simogatni kezdem ujjaimmal oldalát hiszen karjai alatt futnak el a enyéim, ölelve őt magamhoz. Felhúzva lábaim azok mint a védelem állnak mellette és hagyom, hogy nekem dőljön hátával, és vállára hajtom a fejemet ahogy magam elé nézve ujjaim lassan simogatják.-Örülök, hogy a kedvedre tudtam tenni...Számomra ez hatalmas boldogság.-súgom, ahogy bújok kicsit hozzá.

    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx/Staten Island
    Rang : Klánvezér/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island/Manhattan
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: LaTourette Park

    on Szer. Május 24 2017, 21:44

    Leo - Noel

    Felhívás keringőre? Az volt, akárhonnan nézi, a megjegyzését egyszerűen nem lehet félreérteni, nem volt burkolt, sem virágnyelven megfogalmazott. Egyszerűen kimondta amit gondol, és igen, vágyik arra, hogy érezze ismét, milyen az, amikor nem ő vesz el valamit a léte fenntartása érdekében, és így tudja, milyen a test melege.
    Ahogy megáll Leo előtt, őt figyeli, ez már sokkal többről szól mint holmi flörtölgetésről, ez már egy szinttel túllépte azt, és esze ágában sincs visszatáncolni.
    Vonzza a férfi közelsége és érintése, mintha játékra hívná a pókot a saját hálójában, mint aki egyszerűen rálép a fő szálra. A szemeibe pillant kisfiús mosolyával, nem tiltakozik a csípőjére simuló majd a fölsője alá sikló kéz érintésére, csupán összerezzen.
    Az a meleg ami árad Leo ujjaiból, ingerlik, a hideg bőrének jól esik, és ez egészen más, mint amikor kisgyermekként az apja tette nyugtatólag, amikor éppen telezabálta magát. Amint megáll a mozdulat, ösztönösen teszi kezét a férfiére, nem, nem akarja, hogy abbahagyja.
    Az apró csóktól összerezzen, a forró ajkak és lehelet szinte perzselik a bőrét, ám nem úgy, mint a tűz tenné. Sosem érezte még, milyen is valójában, amióta vámpírlétre kényszerült, még senki nem érintette így. Az újdonság ereje, ami függővé tesz, így tudná behatárolni.
    Szinte libabőrös a simogatástól, és nagyon kérni sem kell, hogy üljön le, bár azért hagyja, hogy Leo lehúzza és átkarolja, szinte belesimul az ölelésébe. Most már biztosan tudja, hogy mit akar, többet ennél, sokkal többet, igazi kapcsolatot, amit nem rombolnak szét, amiben boldog lehet ő is és a másik is.
    A férfi karjaira teszi a kezei, így kezdi simogatni, egyszerűen élvezi ezt a közelséget, órákig el tudná nézegetni az éjszakai fényeket így. Romantikus alkat lenne? Lehet, de sosem élte még át, hát itt az ideje.
    -Örökké el tudnám viselni.
    Súgja vissza és nekidől Leonak. Szeretné megállítani az időt, addig élvezni ezt a pillanatot amíg csak lehet.
    -Nem is akarom, hogy oda tartozz, mert akkor távol lennél, messze ragyognál.
    Ismét mosolyog, még ha ezt Leo nem is látja éppen, a rajzos ötletére pedig bólint.
    -Alig várom. De nem ám előbb végezni mint én. Egyszerre.
    A meleg kéz érintése az oldalán forróság érzetét váltja ki belőle, de oda nem nyúl, nehogy félbeszakadjon. A közös rajz ötlete nagyon tetszik neki, persze kérdés, hogy abból mi sül ki, mert a végén lehet, valahogy nem fejeződik be egyik sem és röhögésbe fullad, vagy másba.
    A gondolaton vigyorogni kezd és oldalra pillant a férfire. Ez nem jó így most, nem látja őt rendesen, és szeretné. Hirtelen mozdulattal fordul meg, foga meg Leo kezeit és mosolyogva néz Leora. A Hold fényében még varázslatosabb a szeme színe, nem tud betelni vele.
    A rakoncátlankodó tincset ismét kisimítja a férfi arcából, de ujjai az ajkaira vándorolnak. Milyen puha... nem is gondolta volna.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Leo Veikko

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 83
    Foglalkozás : Diplomázott fizika tanár, immár tanít

    Re: LaTourette Park

    on Szer. Május 24 2017, 22:28

    Csillagok alatt...

    Felpillantok az égre miközben lassan simogatom ujjaimmal, és hallgatom ahogy beszél hozzám, és halkan nevetek néha egy egy válaszon. Jól esik, hogy nem akar távol tudni magától. Oda fordítva fejem puszilom meg az arcát megköszönve neki, szavak nélkül és szorosabban húzom magam felé. -Én is eltudnám ezt így viselni.-morgom halkan ahogy elemelem államat válláról.-Nem is akarok távol lenni. Főleg tőled...-súgom csendesen és az égre tekintek.-Hullócsillagok...-mondom ahogy látok párat és kicsit engedek ölelésemen, majd lassan elengedve hasára csúsznak le kezeim, és bőrét cirógatják ahogy az előbb is. Nem is állom meg, hiszen az előbbi reakciók láttán, minden érintésem tetszett neki, csak megrezzent tőlük. És inkább hiányolta mikor abba hagytam...most folytatom, és finoman nyakát kezdem csókolgatni, forró ajkaim melegítik, és finom lágysággal járnak bőrén ameddig a ruha engedi. Ujjaim, újra korcsolyázni kezdenek rajta és mélyen magamba szívom illatát ahogy fülébe csókolok, majd finoman fülcimpájára és kicsit megharapom...de ép hogy...Aztán ismét nyakába fúrom a fejemet és finoman megmarkolom kezeimmel csípőjét x alakban át fonva jobban össze húzom magamat körülötte. Aztán hirtelen Noel megmozdul, és hagyom, hogy velem szembe kerüljön mire ismét felnézek rá kék szemeimmel, az ő tenger szemeibe. Ahogy hozzám ér, borzongás fut végig rajtam és kicsit elnyílnak ajkaim ahogy érzem hogy tűri el tincseim, majd érzem meg ujját ajkaimon, mire finoman rá csókolok ujjpercére majd fel pillantok rá ismét. A pillantásom, rejtélyes hívogató és nem tagadom, kissé kéjes...Amit nem is akarok most takarni előle. Kezére simítok ami arcomon pihen majd lassan magam felé kezdem húzni, és szabad kezét nyakamba irányítom, hogy ott fonjon át ha akar, és amint lehajol homlokunk össze ér és lehunyom szemeim. Nyelek egyet és megsimogatom arcát a kezemmel, és finoman hajába futnak ujjaim. Lassan kinyitva szemeim nézek az ő kék íriszeibe majd elmosolyodom, és le pillantok ajkaira, végül lassan közelebb húzva apró csókot lehelek rájuk, majd várok, hátha el akar húzódni, és ha még sem akkor egy újabb csókra invitálom, ami ugyan olyan lágy de sokkal hosszabb, és mélyebb.

    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx/Staten Island
    Rang : Klánvezér/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island/Manhattan
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: LaTourette Park

    on Csüt. Május 25 2017, 21:14

    Leo - Noel

    A puszira elmosolyodik, megfogja Leo kezét és az eget kémleli. Annyira gyönyörű, tényleg semmi kedve nem lesz elindulni majd, órákon át élvezné Leo társaságát, így nekidőlve a karjaiban.
    -Most nem is kell, csak... nappalra.
    Sejtelmes mosollyal pillant hátra, és csak akkor fordul vissza, mikor a férfi a hullócsillagokat említi.
    Leo keze ismét vándorútra indul, a hideg bőréhez érve újból összerezzen, finoman helyezi tenyerét a kézfejére, így "követve" a simogatás mozdulatait. Nem, nem akarja, hogy a férfi abbahagyja, most már nem csak a hideg-meleg keveredése váltja ki belőle, hogy megremeg, hanem maga az érintés, ami igencsak ingerlő.
    Ilyet még sosem érzett, igaz, soha senkivel nem került ilyen közelségbe, fogalma sem volt arról, hogy ezt a reakciót váltja ki belőle. Az apró csókokra és gyengéd harapásra ösztönösen sóhajt fel, engedi el Leo kezét és túr a hajába. Egészen közel siklik és simul hozzá amikor szorosan átöleli, de látni akarja az arcát, ezért fordul meg egyik pillanatról a másikra.
    Annyira helyesnek találja, muszáj az arcához érnie, végigsimítania, ahogyan az akaival is teszi. Eddig még nem is nézte megy ennyire, most viszont igen. Mosolyogva állapítja meg, hogy igazán csókolni valóak, és azzal sem törődik, ha esetleg Leo már rég tudja mi jár a fejében.
    Tekintetét a férfi szemeire emeli, a "hívásra" szélesebbé válik a mosolya, egyszerre mozdul vele, öleli át a nyakát, a másik kezével pedig az ajkait simítja végig vágyakozóan.
    Behunyja a szemét, úgy cirógatja a férfi nyakát és tarkóját, élvezi közelségét, és tényleg nem akarja, hogy ez az este véget érjen.
    Leora néz, majd vissza az ajkaira, kívánja a csókját, és nem is titkolja. A puha ajkak az övéin bizsergetik, és ő azt a pillanatot is élvezi, még ha rövid is. Elhúzódni nem akar, pajkos vágyakozással a szemében pillant a férfire. A második csókra szinte invitálni sem kell, magától is megteszi, és most ő húzza oda Leot magához, hogy szorosan átölelhesse közben.




    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Leo Veikko

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 83
    Foglalkozás : Diplomázott fizika tanár, immár tanít

    Re: LaTourette Park

    on Csüt. Május 25 2017, 21:52

    Csillagok alatt...

    Minden érintésemre, megrezzen, de olyan kis hevesek a reakciói. Látszik, hogy először kap ilyet. Örülök, hogy én vettelek először észre téged Noel....Nem lehetsz csak akárkié....Tökéletes vagy, hibátlan, és olyan kis törékenynek tűnsz a kezeimben....Egyszerűen azt akarom, hogy az enyém legyél, hogy belém szeress, hogy velem akarj lenni, a végső pillanatig, amíg nem hullanak ránk a csillagok. Akarok valakit akihez haza térhetek, aki rám néz és a világ megváltozik. Amikor elfelejthetem mi is, és ki is vagyok valójában. Te vagy az Noel. Te vagy az én biztonságos váram....Lehet elkapkodom a dolgokat, lehet most tenyerelek be valamibe amit nem tudok lemosni magamról, de ezt nem könyvelném soha a negatív hibáim közé...Noel....ő nem egy hiba, hogy merészelek csak ilyet gondolni....Ő sokkal több, ő nem lehet se egy rossz döntés, se csak egy kellemes pillanat. Ez ind benne van a csókba. Érzem a vágyakozását azt,hogy ő is mennyire akarja a számat, és én is az övét. Mennyire akarom őt magát...-Nappalokat gyűlölni fogom...-vallom meg ahogy egy pillanatra elválok ajkaitól, ahogy jobban hozzá csúszok, és át fonom derekát és ajkaira lehelek, és újabb csókba esünk. Érzem ahogy ő is támadj az én számat, és nem állunk ellent egymásnak. Hajába fut bal kezem és bele markolok tincseibe és egyre húzom magam felé, és lassan eldőlök vele a fűben. Érzem magamon a súlyát és olyan könnyűnek érzem. Másik kezem is bele fut hajába és arcára simítok hüvelyk ujjaimmal ahogy össze olvadok vele ajkaimmal, és addig csókolom amíg nekem nem fogy el a levegőm, majd lehunyt szemekkel lassan elválok tőle, és leengedem a fejemet a fűbe, majd lassan kinyitva szemeim nézek rá és vigyorodom el.-Ez a legszebb éjszaka amit megélek...-súgom csendesen ahogy szemeibe nézek amint kinyitja és lágyan cirógatom arcát ujjaimmal-Itt van minden ami fontos lehet egy helyen...csillagok, és...egy csillag ami lepottyant az égről...-súgom halkan, duruzsolva neki ahogy végig arcát nézem majd kicsit megemelve a fejem puszilok orra hegyére, és tűröm el egyik tincsét füle mögé ahogy vissza engedem a fejem a hideg fűbe, ami fel forrósodik alattam. Azt akarom, érezze a melegem....Arcáról derekára futnak ujjaim és lassan cirógatni kezdem testét. A szemeit nézem.-Elférhetne ezekben a gyönyörű kékségekben a tejút rendszer.-vigyorgok.

    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx/Staten Island
    Rang : Klánvezér/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island/Manhattan
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: LaTourette Park

    on Csüt. Május 25 2017, 22:50

    Leo - Noel

    Elkalandozik, és lehet, nem kellene, de már rég előre gondolkodik. Annyi de annyi ötlete van, hová mehetnének majd kettesben, hányszor nézhetnék a csillagokat a szabad ég alatt így összebújva, átkarolva egymást...
    Még alig vannak itt egy órája és máris tanult magáról megint valamit. Mégis csak van benne romantikus hajlam, és nem elég, hogy van benne, egyenesen rajong érte, tetszik neki és akarja.
    Leoval akarja, nem mással. Ki akarja zárni a fejéből teljesen az atyját, muszáj, valahogy muszáj, és a férfi képes lesz feledtetni vele.
    Minden megvan benne eddig amire vágyik, legalábbis amit eddig mutatott, és érzi, hogy nem hazudik, nem veri át, őszinték a reakciói. Ahogyan neki is. Tényleg vágyik az érintésére, az ölelésére, a csókjára, a mosolyára. Kit érdekel, hogy nem a fajtájából való? Őt nem. Vajon Leo is így gondolja? Nem tudja biztosan, csak a csókjából érzi, hogy valószínűleg igen.
    [olor=lightblue]-Én is, de kénytelen vagyok... várni fogom az estéket.[/color]
    Elmosolyodik és a férfi nyakát cirógatja a szemeibe fúrva a tekintetét, ahogy odahúzza magához egészen közel. Szomjasan tapad ismét az ajkaira, nem is akar elszakadni tőle,  gyengéden játszik, hagyva magát, hogy Leo eldőljön vele együtt, hogy a földön kössenek ki.
    Neki nem kell levegő, de a férfinek igen, így elválik tőle egy pillanatra, hogy az imádott kék szemekbe nézzen.
    -Ezt sosem fogom elfelejteni. Az egyik legboldogabb napom...
    Mosolyogva felel, és ugyan azt mondta, hogy az egyik legboldogabb napja, érezhető belőle, egészen más jellegű dologról szólhat a másik.
    -Örülök, hogy elkaptad azt a csillagot és nem dobtad el, nem hagytad a földre esni.
    Gyengéden simogatja Leo arcát, olyan puha a bőre és selymes, telesen belefeledkezik, mígnem azt veszi észre, hogy már a hajával játszadozik. A puszira mosolyogva és egy gyengéd csókkal reagál és a férfi nyakába is lehel egyet, élvezve a bőre illatát, melegségét. Megtámasztja a fejét mellkasán úgy gyönyörködik benne tovább.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Leo Veikko

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 83
    Foglalkozás : Diplomázott fizika tanár, immár tanít

    Re: LaTourette Park

    on Csüt. Május 25 2017, 23:32

    Csillagok alatt...

    Olyan finomak az ajkai. Puhák, és valahogy forrónak érzem őket ahogy újra meg újra össze érnek. Finomak és olyan kis édesek. Noel, olyan mint egy barack....a póló alá nyúlva simogatom a bőrét lassan ahogy fel pillantok az égre és lassan veszem a levegőt, ahogy érzem magamon és olyan jól esik nekem, még ha test meleget nem is kapok vissza....Lassan simogatom a testét.-Soha nem kellene véget érnie....-súgom csendesen, cirógatva a testét.-Ez a mi éjszakánk...-pillantok végül le rá kék szemeimmel és széles mosoly csúszik arcomra, majd lassan átfordítom és derekára csúsznak ujjaim és szemeibe nézek ahogy másik kezemmel feje mellett támaszkodok meg. Finom köröket kezdek rajzolni köldöke köré ujjpercemmel ahogy szemeit figyelem, majd újra hozzá hajolva kezdem csókolni, kicsit mohóbban mint eddig, de továbbra is finom vagyok, és lassan ujjaim ismét hajába siklanak ahogy mélyebben csókolni kezdem, és szabad kezem kicsit lejjebb siklik derekáról, de aztán lassan vissza és nagyon lassan elengedve nézek ismét a szemeibe.-Finomak az ajkaid...nem tudom megállni bármikor amikor csak rájuk nézek....-vallom meg ahogy szemeit nézem és megsimogatom az arcát ahogy hajából, kicsúsznak ujjaim.-Olyan puhák, és most megdagadtak, most hogy megízlelhettem őket...-vigyorodom el ahogy szemeibe nézek és ajkaira lehelek lágyan.-Érzed a forróságot?-sussogom lágyan.



    A hozzászólást Leo Veikko összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Május 26 2017, 22:08-kor.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx/Staten Island
    Rang : Klánvezér/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island/Manhattan
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: LaTourette Park

    on Pént. Május 26 2017, 00:08

    Leo - Noel

    Nem szívesen engedi el Leo akait, de el kell fogadnia, nem mindenki létezik levegő nélkül. Addig is mosolyogva gyönyörködik az arcában, megfelel így, és eddig ugyan csak hallotta a szívverését, viszont most már érzi is. Szinte átfut rajta az a rezgés, jól eső érzéssel hallgatja a dobbanásokat. Mikor volt ilyesmiben része... nagyon régen.
    -Nem tudom megállítani az időt, pedig olyan jó lenne.
    Elhessegeti magától a gondolatot, van idejük még, és ő minden pillanatát meg akarja élni, nem foglalkozva semmi mással, csak Leoval.
    Hagyja magát átfordítani, egyik keze újból a férfi hajával kezd játszani, az ingerlő simogatásra pedig az ajkába harap. Tekintetében ég a vágy, tudja jól, mégsem rejti el, mégsem titkolja, nincs mit szégyellnie rajta. A mohó csókra hasonlóképpen reagál, átöleli Leo nyakát, úgy húzza magához, és a hátát simogatja. Minden benne van az érintésében, nem akarja kontrollálni, az elrontaná az egészet.
    Elmélyíti a csókot, élvezi a követelőző de mégis gyengéd ütemet, szétnyitja a lábait, hogy minden egyes rezdülést érezhessen ami Leoból érkezik.
    A teste most melegebb, mint volt, és ez mosolyt csal az arcára, bár az ágyéka lüktetését ő sem igazán tudja tagadni.
    -Szeretem ahogy csókolsz, az ajkaid ízét. Megállás nélkül tudnám fogadni.
    Ösztönösen akarja a beeső tincset a "helyére" rakni, az ujjai visszafelé Leo arcát simítják, végül a nyakánál állapodnak meg.
    -Érzem, te vagy az első aki ezt kiváltja belőlem. A forróság pedig... ingerlő.
    A szemei mosolyognak, átöleli Leot, egyik keze a nyakán, a másik a háta és a dereka között ingázik lassan, míg lejjebb nem téved.



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Leo Veikko

    Faj : Mágus
    Rang : Mágus
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 83
    Foglalkozás : Diplomázott fizika tanár, immár tanít

    Re: LaTourette Park

    on Pént. Május 26 2017, 22:08

    Csillagok alatt...

    Homlokomat az övének támasztom és jobb kezemet feljebb csúsztatva feje mellett támasztom le a testem könyökömmel, ahogy tincseivel játszanak lassan ujjaim ahogy elérem őt. Bal kezem derekát simogatja és ahogy lábai között vagyok, kissé hozzá nyomom magam ahogy szemeibe nézek, és elnyílnak ajkaim. Érezlek Noel...és te is engem. Megtaláltuk egymást. És ez már nem csak egy kavarc...ez már sokkal több annál....Finoman össze érintem vele az orromat és szélesen elmosolyodok, aztán lassan bal kezem lesiklik combjára és határozottan de finoman markolok bele, majd puszilok ajkaira. Sokkal melegebb mint volt, eddig és ez vigyort húz az arcomra, majd bal kezemet is letámasztom a fűre, ahogy testemmel, hozzá simulok. Fel akarom melegíteni, érezni akarom őt mindenhol, hogy ő is érezzen engem...Szavai megolvasztanak. Hogy lehet valaki ennyire aranyos? Egy cukorka amit úgy ajkaim közé vennék és addig szopogatnám míg el nem olvad....A gondolatra halkan morgok és elvigyorodom szélesen majd szemeibe nézek, és finoman cirógatni kezdem hüvelyk ujjaimmal két oldalról az arcát, az állát és a nyakát. Ahogy megérint lehunyom a szemeim és kezéhez bújok megemelve a fejemet és megnyalom a számat, majd tenyerébe puszilok, és finoman a bőrébe harapok, miközben lenézek rá.-Kár, hogy nekem szükségem van a levegőre...de akkor lehet soha nem engednénk el egymást. Ami nagyon is jó lenne.-nevetek halkan ahogy kicsit feljebb emelkedek fölötte és úgy nézek kék íriszeibe. Én vagyok az első, akinek sikerült ilyesmit felvernie benne....azt hittem...sóval még senkid se voltál, te szépség? Egyedül voltál...én is....de most megtaláltuk egymást...Ingerlő...azt meghiszem, érzel valamit ami tovább vinné a történetet....De annak még semmi keresni valója itt, csak élvezzük ki a másik közelségét egyenlőre, még ha nekem is nagyon jól esne....Lehajolva csókolgatni kezdem finoman a nyakát, majd az állát és az arcát, majd hosszan csókolom ismét a száját, és ahogy leválunk felső ajkán végig húzom a nyelvem.-Nekem ugyan nem első...de ennyire igai, még soha nem volt....-súgom beismerve ahogy ismét azokba a tenger kék szemekbe nézek és elveszek bennük.

    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx/Staten Island
    Rang : Klánvezér/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island/Manhattan
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: LaTourette Park

    on Szomb. Május 27 2017, 22:00

    Leo - Noel

    Az emberi test működéséről volt fogalma és tapasztalata, de a vámpírokéról nem igazán. Az, hogy képes érzelmekre, zavarba lehet még hozni és képes elpirulni, ezzel tisztában volt, de azzal nem, hogy a teste miként reagál másnak az érintésére.
    El sem tudta képzelni, hogy képes felmelegedni, egyáltalán képes a hőmérséklet változásra, és tessék. Igenis képes, és ezt Leo váltotta ki belőle.
    Ahogy azt a lüktetést is, amit érez, és lehet, nem is akarna tovább menni, sőt, biztos, hogy nem, de mégis jól eső érzés, hogy valaki öleli és valakit átölelhet így.
    Ezt is órákon át el tudná viselni, csak feküdni így együtt és semmi mást nem tenni, csak élvezni egymás közelségét. Ré kell ébrednie, hogy igenis romantikus alkat, amire sokan azt mondanák, maradi, de nem baj, van aki elfogadja így.
    -Nem baj. Így megvan az a szépsége, hogy mindig újra lehet kezdeni.
    Mosolyogva simogatja Leo arcát, a tekintetét keresi, é nem is akar elszakadni tőle. Hogy létezik-e különböző fajok közötti érzelem és vonzódás? Úgy tűnik, és ennek köze nincs ahhoz, hogy esetleg a férfi lesz az első, akiről elmondhatja majd, a párja. Ez nem plátói dolog, ezt nem kell titkolni, és ez úgy jött magától, senki nem erőltetett semmit senkire, egyszerűen kialakult kettejük között.
    Egyértelmű, hogy ez már sokkal több holmi futó, alkalmi dolognál, a hazugságot mindig megérzi, és Leo nem hazudik, ahogy ő sem.
    Az apró csókokat viszonozza, ahogyan a hosszabbat is, bele-beletúr a hajába közben.
    -Örülök, hogy aznap elmentem Bronxba és beléd botlottam.
    Lassan felül és úgy öleli át a férfit, a nyakába csókol majd a vállára hajtja a fejét. Az illatát is élvezi, egészen más mint azoké, akikkel eddig találkozott, kellemes, nagyon is kellemes.
    Még jó ideig el lenne így, ha nem jelezne a kísérője roppant finoman és tapintatosan, hogy menniük kell.
    -Sajnálom, mennem kell, bár nem akarnék. Remélem, hamar látlak, és köszönöm ezt a csodát.
    Lazán feláll Leoval együtt, őt finoman teszi le a földre, de búcsúzóul még megcsókolja. Nehezen engedi el a kezét, viszont balhét sem szeretne, sajnos még nem mászkálhat egyedül, de igyekszik. Elindul az idős vámpír felé, ám még mindig Leot figyeli mosolyogva, naná, hogy belegyalogol az öregbe, aki halkan ki is neveti érte, aztán irányba állítja, mielőtt a saját lábában is hasra esik.

    //Köszönöm a játékot! Ölelés//



    [You must be registered and logged in to see this image.]

    A halál csupán a kezdet.

    Ajánlott tartalom

    Re: LaTourette Park


      Pontos idő: Kedd Dec. 18 2018, 19:29