Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Battery Park
by Noel Wyard Yesterday at 23:10

» Terasz - Jackson lakás
by Dorian M. Montgomery Kedd Jún. 19 2018, 23:26

» Étkező
by Dorian M. Montgomery Hétf. Jún. 18 2018, 20:41

» Ethan és Marcus lakosztálya - Nappali
by Ethan Keon O'Brien Hétf. Jún. 18 2018, 18:55

» Folyosók
by Connor Shayeh Hétf. Jún. 18 2018, 04:41

» Jazz lakása
by Jazz Quinn Vas. Jún. 17 2018, 23:41

» Hudson Heights
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:07

» Fort Tyron Park
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:06

» Nappali
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:05

» Konyha - Jackson lakás
by Admin Vas. Jún. 17 2018, 17:04

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Great Kills Park

    Share

    Great Kills Park

    on Szer. Okt. 07 2015, 00:16


    [You must be registered and logged in to see this image.]

    [You must be registered and logged in to see this image.]
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Great Kills Park

    on Csüt. Dec. 10 2015, 19:53




    Damian & Lys©

    Ledőltem a homokba, ami most nem volt kellemesen forró, mint a nyáron, amikor kiszöktem a barátaimmal a tengerpartra. Sokan azt hiszik, hogy csak azért, mert az én családom módos, el vagyok kényeztetve, aranytányéron hozzák nekem még a vécépapírt is, sőt talán még a dolgomat is segítenek elvégezni. Ez egyáltalán nem igaz, elég frusztrált voltam az alkoholista anyám miatt. Na nem mintha most sokkal jobb lenne az utcán élni, de legalább nem kell néznem ahogyan segg részegre issza magát, aztán szétveri rajtam a seprű nyelét, én pedig nem üthetek neki vissza, mert akármennyire is undorító, attól még nő. Az egy dolog, hogy nem igazán tartom annak, mert már elitta minden szépségét és nőiességét, de attól még nem fog megváltozni. Amúgy is annyira szánalmas, hogy eszembe se jutna elverni, teljesen felesleges lenne. Annyira szánalmas már amit művel, hogy egyszerűen nem pazarolnék rá energiát. Én megértem, hogy rossz dolog ha az ember elveszíti a férjét, aki a lelki társa, legjobb barátja és szerelme volt egyszerre, de nekem is legalább annyira rossz volt, amiért pici gyermekként apa nélkül maradtam. És sajnos már voltam annyi idős, hogy felfogjam a helyzetet, mindig is tudtam, hogy meghalt. Ezzel egy időben vesztettem el anyámat is, aki ahelyett, hogy az örömét lelte volna bennem és két bátyámban, inkább a piába menekült. Erre komolyan nem tudok mit mondani, inkább csak elfogadom, hogy ennyire gyenge jellem. A tisztelet, amit gyermekként éreztem iránta, abban a pillanatban megszűnt, mára pedig megvetéssé változott.
    Habár most nem volt fedél a fejem felett, mégis kaptam valamit az élettől, ami egészen eddig hiányzott: nyugalmat. Igen, hihetetlenül felemelő érzés akkor is, ha mostantól koszosnak kell lennem, nem tudok annyit enni, mint eddig, néha megsérülök, megsebeznek a verekedésekben, meg hasonlók. Kicsit többet kell küzdenem, néha fázok, ahogyan most is, hiszen csak egy bőrdzsekim van, ami elég drága darab, ezért ahányszor viselem, verekedésbe keveredek. Most is összehúztam magamon egy kicsit, mert december lévén elég erősen fúj a szél. Milyen jó lenne előkeresni a fekete, pufi kabátom, aminek szőrmés kapucnija és bundás belseje volt! Szerencse, hogy nem havazik, mert akkor még rosszabb lenne a helyzet.
    Lehunytam a szemem, elképzeltem, hogy kisgyerek vagyok és angyalt csinálok a hóba. Nem tudtam visszamenni az időben, nem tudtam hideg és nedves csapadékká változtatni az alattam levő süppedős anyagot se, de hogy elképzelhettem… Az igazán nagy mosolyt csalt az arcomra.
    Egy ideig még feküdtem, aztán felálltam és a vízhez sétáltam, aminek a tükrében szemlélni kezdtem az arcom. Habár világ életemben kis pufi voltam, most mégis inkább csontosnak, beesettnek tűnik a profilom. A hajam már túlságosan hosszú, kissé mocskos is, mert a múlt héten nem tudtam bemenni a szállóra, hogy lezuhanyozhassak. Ebből adódóan a ruháim és a bőröm se éppen tiszta, a járomcsontomon egy hatalmas folt éktelenkedik, a kezem már szinte fekete. Néhány sérülésem is van: az alsó ajkam felrepedt, a szemem alatt volt egy hosszúkás lila véraláfutás, illetve a kezeimen elfertőződött, fájdalmas sebek. Talán ki kéne mosnom itt őket? Már tiszta genny mind a kettő a sok kosztól ami beléjük ment, így nem vagyok benne biztos, hogy a víz javítana a dolgot. Lehet, hogy idevezettek valami mérgező anyagot, ami egyenesen a véráramba jutna.
    A gyomrom panaszosan korogni kezdett, aminek a hangja szinte fájdalmas sikoltás volt füleimnek, de próbáltam nem foglalkozni vele. Makacs vagyok, nem megyek haza már többé. Az a hely amúgy se az otthonom, már elég régóta inkább maga a Pokol. Itt jobb.
    Magam sem tudtam, hogy mit fogok kezdeni a tesóim viszont hiányoztak. Most viszont már nem lesz képem eléjük állni, mert megtagadtam pár hete a kisebbik bátyám segítségét, aki eléggé megharagudott, ugyanis azt mondta, hogy igazán idevaló vagyok. Mit ne mondjak, nem esett jól a dolog, sőt még most is nagyon fáj erre gondolni, de úgy döntöttem jobb így… Legalább tudom mi az igazság vele kapcsolatban. A legnagyobb bátyám pillantását még láttam, mintha sajnálat és törődés villant volna benne, de lehet csak azt szerettem volna látni…
    Felsóhajtottam aztán felálltam, hogy visszaindulhassak, de nem tudtam egy lépést se tenni, mert hirtelen forogni kezdett velem a világ. Tompán érzékeltem a külvilágot, magával ragadott a szédülés. A látásom elhomályosult, a fejem zúgni kezdett, a fülemben elviselhetetlen sípolást hallottam. Nem éreztem tisztán semmit, csak a gravitáció erejét, ami vészesen gyorsan kezdett lehúzni…


    megjegyzés: nem igazán így akartam csinálni, de véletlenül így alakult a dolog, remélem tetszik.  hug1  || clothes || Shadow || 695



    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Kitaszított
    Kor : 518
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Great Kills Park

    on Szer. Dec. 16 2015, 20:18


    Padoknál






    Biciklivel száguldozni jó, bár nem most fogom megdönteni a minél kevesebb tekeréssel zúzás világrekordját, nem is szándékozom. A terep egészen jó, frissen felújított és gödröktöl mentes úton a legjobb így tekerni. Bekanyarodva a parkba már nem annyira jó a terep, de a lendületet fel akarom használni, amíg tart, addig nem vagyok hajlandó se tekerni, se fékezni.
    Már csak fél szemmel látom, hogy valaki feláll a padnál, ami mellett elhaladok, s ahogy kanyarodok el, hallom, hogy mozgolódás támad. Mégis csak satuféket kell nyomnom, a lendületet felhasználva, meg is fordítom a biciklit. Figyelek. Valaki már mentöt hív, látok pár mutogatót felém is. Nagyszerü. Rákönyölök a bicikli kormányára és várakozom. Elhúzhatnék, de tudom, hogy nem ütöttem vagy sodortam el, és mint ahogy látom a mutogatás is abbamarad. Ha sérült is volt, nem én okoztam.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Great Kills Park

    on Csüt. Dec. 24 2015, 20:11




    Damian & Lys©

    Gyenge vagyok. Sokkal gyengébb, mint azt gondoltam volna. Azt olvastam, hogy az ember sokáig kibírja étel nélkül, de akkor mégis mi történt velem? Nehezen rakom össze a képet, ennek pedig az az egyik oka, hogy amikor elterültem a földön – mikor is volt az? Meddig voltam eszméletlen? Egy pillanatig? Vagy akár egy teljes évig? – akkor még nem volt itt senki, most meg szinte tolonganak az emberek. Mi változhatott, ami ennyi embert idevonzott? Kétlem, hogy a dologban egy hajléktalan gyerek ájulása lenne, nálam sokkal fiatalabbak is össze szoktak esni az utcán és mindenki elmegy mellettük. Akkor talán… Elterjedt volna, hogy ki is vagyok? Ez sem valami valószínű, aki akart már régen megtalált volna, már jó ideje az utcán vagyok, szóval simán észrevehettek már volna. Akkor hát? Fogalmam sincs, ha őszinte akarok lenni. Mi a franc lelte az embereket?
    Hirtelen egy kéz ragadt meg és próbált talpra rángatni, de összeestem, ismét a homokban kötöttem ki, amiből elég szép mennyiséget sikerült lenyelnem. Köhögni kezdtem, száraz és rossz ízű lett a szám, de nem ez volt a legnagyobb bajom jelenleg, hanem a szörnyű émelygés az éhségtől. Komolyan azt hiszik az emberek, hogy azzal segítenek nekem ha jobbra balra cibálnak és kiabálnak felettem? Akkor meg fog jelenni a bátyám vagy az ikertestvérem és azt mondják, hogy megbocsátottak nekem? Nem hiszem, ezt senki se próbálja nekem bemagyarázni.
    Dühös lettem, rúgkapálni kezdtem, menekülni akartam, de csak nem hagytam békén. Kirúgtam a lábammal, de annyira gyenge próbálkozás volt, hogy inkább tűnt ez úgy, hogy mindjárt epilepsziás rohamot kapok, mint egy erőteljes rúgásnak, ami oroszlánokat terít le.
    - Hagyjanak már – kiáltottam kétségbeesetten, de mintha meg se hallották volna. Nem lenne furcsa, rohadt nagy hangzavar van. Ezt tényleg én csináltam volna? Pedig csak összeestem, nem ez az első eset, mégis mi a francért kell et csinálni?
    Elég extrém szabadulási terveket szőttem, például megpóbáltam átbújni valakinek a lába alatt, de az csak felbukott, és rámesett. Hát mit ne mondjak, nem lettem ettől kisegítve. Lelöktem magamról a férfit és erőteljesen próbáltam megszökni, de túl nagy volt a tömeg…
    És ekkor pillantottam meg… Olyan volt nekem, mint egy angyal, akit az égből küldtek. Egy férfi, aki biciklivel állt, és errefele nézelődött. Nem volt hát mit tenni, beleharaptam az előttem álló női lábba és erőteljesen hadonászni kezdtem felé.
    - Segítsen kérem! Segítsen! – kiabáltam neki, de nem voltam biztos benne, hogy meghallja. Csak remélni tudtam, hogy így lesz és kihúz a csávából.



    megjegyzés: a következő jobb lesz..  hug1  || clothes || beautiful hangover || 396



    avatar
    Damien James McCormack

    Faj : Tündérek
    Alfaj : Pegazus
    Rang : Nemes (herceg)
    Udvar (Királyság) : Kitaszított
    Kor : 518
    Foglalkozás : Könyvesbolt tulajdonos

    Re: Great Kills Park

    on Vas. Dec. 27 2015, 19:47


    Padoknál





    Nézem a jelenetet és nem hat meg különösebben. Segíteni akarnak neki, neki pedig fekszik az áldozat szerep. Világos. Mark esete más volt, Gwynnel nem véletlenül egyeztünk meg abban, hogy figyelni fogunk a fiúra. Mégsem volt boldog, amit egy ideig megértek, aztán nem tudom és nem is akarom kezelni. Én is csak egy ideig voltam undok az miatt, hogy bebuktam a fogadást. És ideje letennem azt a bunkóságot is, amit a veszteséggel akarok takarni.
    Tényleg szereti az áldozat szerepet. Lustán nyúlok a mobilom után és a mentöket hívom, aztán eszembe jut, hogy már hívták, így inkább kinyomom a jelzöt. Orvosi segítségre van szüksége. Nagy levegöt veszek, az ilyenek sosem szórakoztattak. Azonban csak akkor fogok vele foglalkozni, ha ki tud ebböl keveredni, a mentök elöl nem fogom kimenteni, ha megérkeznek.
    Ha nagyon gyenge lenne, akkor támadni se volna ereje. Viszont nem mozdulok, ami talán reményt adó. Másoknak.  

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Great Kills Park

    on Vas. Jan. 24 2016, 14:10




    Damian & Lys©

    Mi a francot keresek itt? Ez volt az első gondolatom amikor próbáltam kikeveredni a sok láb közül, amik szinte börtönbe zártak. Bepánikolt emberek vettek körül, akik nem hagyták, hogy elmondjam nekik: teljesen jól vagyok, semmi bajom, csak egy kicsit elszédültem az éhségtől, ami egy hajléktalannal gyakran megesik, de már semmi bajom. Ezek meg csak rugdostak meg próbáltak úgymond segíteni, de természetesen többet ártottak vele… Nem szeretem az erőszakot, egész életemben irtóztam tőle. Néha persze belekeveredtem verekedésekbe, de az elég ritka volt, hogy én magam kezdeményeztem volna ilyesmit. Általában mondjuk meg tudtam magam védeni, mert nem vagyok gyenge gyerek attól függetlenül sem, hogy kerülöm ezeket a helyzeket. Most viszont kicsit gáz ez az egész… Miért kell ilyesmivel foglalkoznom? Nem árthatok ezeknek az embereknek, mert ők csak segíteni akarnak, és milyen dolog a kenyeret nyújtó kézbe harapni? Nos ha nagyon finoman akarom magam kifejezni, akkor egyszerűen annyit mondok, hogy csúnya, ha rondán, akkor azt, hogy kibaszott ocsmány dolog. Szóval ezért voltam ennyire tehetetlen, ezért nem tudtam, hogy mit kéne tennem, de közben éreztem azt is, hogy az erőmet szipolyozzák ki belőlem amiért ennyire rugdosnak meg pánikolnak körülöttem. Már attól gyengébbnek érzem magam, hogy ordibálnak körülöttem és legszívesebben az összes idiótát bokán harapnám, de így is kitudja miféle betegségeket szedtem össze… És mindannyian tudjuk, hogy nem a láb az ember legtisztább testrésze. Éppen elég volt az az egyetlen pasi akit sikerült megharapnom és egy pillanatra elveszítette az egyensúlyát, így megragadtam a bokáját és elrántottam. Már nem érdekelt a férfi aki ott állt és nézett ahelyett, hogy segített volna nekem. Többet már nem is néztem rá, mert feleslegesnek találtam. Ha eddig nem volt képes kimenteni, akkor ezek után nem leszek hajlandó tárgyalni vele, mert teljesen felesleges. Nem ismerjük egymást, ezért inkább elkerülöm. Ez tapasztalat, az ember az utcán soha nem bízhat meg senkiben se. Nem is tudom, hogy mire számítottam vele kapcsolatban, hogy miért akartam, hogy segítsen. Elvégre csak egy idegen, nem köteles ilyesmit tenni… Ezek után meg én sem tehetek úgy mintha ismerném, és egyetlen pillantást sem vetettem az arcára amikor elsétáltam mellette.


    megjegyzés: jobban tenném ha ezt inkább nem is vállalnám, de jobbra nem tellett, srry.  || clothes || roar || 340



    Re: Great Kills Park

    on Vas. Jan. 15 2017, 23:24

    [You must be registered and logged in to see this image.]

    Ajánlott tartalom

    Re: Great Kills Park


      Pontos idő: Csüt. Jún. 21 2018, 12:17