Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Folyosók
by Connor Shayeh Today at 19:08

» Kórház
by Noel Wyard Yesterday at 23:57

» Pince
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 23:16

» Emerlad Wrímans
by Admin Yesterday at 22:28

» Barclays Center
by Theodore Miles Montgomery Yesterday at 21:13

» Cox professzor irodája
by Thomas Montgomery Yesterday at 14:11

» Jazz lakása
by Jazz Quinn Yesterday at 03:15

» Long Island villa
by Noel Wyard Hétf. Okt. 15 2018, 23:22

» Avatarfoglaló
by Emerald Wrímans Hétf. Okt. 15 2018, 21:43

» Theo szobája
by Theodore Miles Montgomery Hétf. Okt. 15 2018, 00:18

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Holy Schnitzel

    Share

    Holy Schnitzel

    on Szer. Okt. 07 2015, 00:33


    [You must be registered and logged in to see this image.]

    [You must be registered and logged in to see this image.]
    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Marcus Grant

    on Szomb. Ápr. 30 2016, 21:44

    Félbehagyott ajánlat


    A nap ép, hogy a horizontot érinti ébresztve a világot, ahogy apró fényei mint a gyertyák, lobbannak meg a távolban. Olyan mintha egy fénylő, égő hadsereg vágtatna a világ felé, és fényüket a városra emelve, az árnyékok megvakulva menekülnek a sötét felé de semmi esélyük. Azonban most...szerencse öleli át az éjszakát. A felhők mint egy parancs szóra nyomulnak az ég fényei felé, hogy vissza nyomják az égő seregeket. Szürke felhők kavalkádja, amik hangos dörrenéssel köszöntik a világot, és az ébredező lelkeket. Aztán zuhogni kezd...egyre csak gyorsulnak a cseppek és végül a tavaszi vihar elér mindent. Zuhog erősen mintha elmosná vele a házakat, utcákat a mindenséget. De az csak lazán, érdektelenül állja a zuhét, mint egy gyors futás után szoktam élvezni a forró zuhanyrózsa cseppjeit.

    Fel pillantok az égre, a cseppek egyre mosni kezdik száraz arcom amit még nem ért el a kapucni miatt de most...úgy támad mintha gyengítene ezzel. Lehunyom a szemeim és élvezem a reggeli hideg cseppeket magamon, és ahogy a ruhám egyre vizesebb lesz. Most nincs elegáns fazon ruha, se üzleti szép fiú arc. Most csak egy kapucni, egy póló, ami már enyhén fakó szürke, de eredetileg fehér, és egy szakadt nadrág, meg egy már kihasznált futó cipő. Lassan leszegem tekintetem ahogy kinyitom szemeim és ahogy, a szürke világosság át veszi a reggeli napfény helyét az utca lámpák, elvesznek a szürkületbe és lassan lépkedve indulok el, az utcán. Zsebeimbe mélyednek kezeim, ahogy a cipőm, vizes cuppanó hangokat ad ki a betonon.

    Felpillantok egy fél órás séta után, és megállva az apó étkező előtt nézem a reggeli választékot, és a plakátot az ajtó felett. Lassan az ajtóhoz lépek és az ajtó tükrére rakva kezem, tolom be az ajtót majd belépve csukódik az be mögöttem, de ezt mind csak hallom a csukja alatt. A pultnál egy szőke cica lány pillant rám, és lassan levéve kapucnim pillantok rá, széles mosollyal. Köszönt én pedig biccentek majd az első asztalnál helyet foglalok. A szőke lányka ki tipeg hozzám. Kérek egy reggeli menüt, és egy forró fekete kávét. Az eső pedig egyre kopog mögöttem. De mégis, amit most hallok az nem más, csak az apró cseppek hangja amik államon esnek le egymás után.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Holy Schnitzel

    on Szomb. Ápr. 30 2016, 23:01


    Mikhal & Marcus ©

    A benzinzabáló hangosan tudja a világgal, hogy merre jár, tulaja pedig dorombolásnak érzékeli mindezt. Egy kanyar, kettő, nem is számolja, érdemtelen, hisz a cél a fontos. Hazafele tart. Vicces számára a szó, hogy haza, de valahogy csak hívnia kell a helyet. A ház, a cél, a fészek.. nem épp találó számára. De hogy haza.
    Lényegtelenné válik, minek hívja, miközben egyre közelebb kerül hozzá. Jócskán van mögötte út, több is, mire számított, de ha egyszer elindul, nincs megállás. Csak előre, bele a végtelenbe, a csendbe, és hátrahagyni mindent. Nála ez némiképp rituálé, amikor a hülyeségtől már égnek áll a haja, és öklendezni nem kívánkozik, ilyenkor pedig inkább berúgja a motort, és meg sem áll. Ez az ország pedig végtelen, elhagyatott, csendes utaktól hemzseg. Neki találták ki.
    Azonban ennek is vége kell szakadjon, így kerül ismét a képbe, mintha nem tanult volna, mintha nem lenne képes egyedül meglenni, és visszavágyódna. Van benne valami, de inkább hármat köp, mire bevallja, hogy baromira szarul érezné magát a semmi közepén. Még sör se lenne, az pedig nagyon elszomorítaná. Nagyon A szemei hamar kiszúrják a lakást, vagy patkányfészket – ki hogy nevezi, ő pedig lepakol, amint felnyílik az ajtó, és lezárul mögötte. Lekászálódik, kinyújtóztatja elgémberedett lábait, recsegve-ropogva, ahogy azt egy öregembernek illik. Egy kicsit fiatal képű öregnek. A hely maga csendes, minden úgy van, ahogy hagyta, még a porszem sem mert arrébb mászni, pedig hetek óta nem járt erre. Motelekben lakott, kocsmákban ivott, vagy épp a semmi közepén a tábortüzével. Az út pora még ott pihen a bakancson, de nem a fürdő felé veszi az irányt, hanem ismét kifelé. Immáron gyalog, mert egyelőre képtelen lenne ülni. Kell egy kis mozgás. Az ajtó ismét bezárul mögötte, cigarettát gyújt, és füstfelhőt eregetve indul meg végül, hogy valami értelmes helyet keressen.

    - Azt a jó édes.. – mordul fel, amikor tarkóját éri a hideg csepp, és megindul a háta felé lefele. Aztán még egy, és a többi. Félúton se jár, amikor elkapja az eső, és az elhagyott zuhanyt megelőlegezve áldja meg hősünket. Morog, mint valami bolhás eb, mellényén kopog az eső, mivel vízhatlan, de ujjatlan is, így minden más tagja, a mellkasán, és a hátán kívül ázik. Hajtincsei homlokához tapadnak, a félig elszívott cigaretta végleg kialszik. Ekkor káromkodik a legnagyobbat. Már nem is nézi, merre megy, csak lépked, mint a katona. Előre, jobb és bal, előre. Végül kilyukad a kirakatok világa előtt, és bár kecsegtetően akciósak a bikinik, inkább odébb áll, néhány métert, és az étterem ajtaját löki be. kövér cseppekben távozik belőle a víz, ahogy az ajtó becsukódik, ő pedig elindul, az pedig nem érdekli, ahogy az alkalmazottak rosszallóan pillantanak rá. Épp a hátsó boxok felé tart, amikor elhalad egy asztal mellett, elsőnek a kezdeti irammal, de kénytelen megtorpanni. Nem szokása a máshol evő embereket megbámulni, de most sikerült valami olyat látnia, ami érdekesebb, mint a falatok, és a tokák hada. Visszatolat, megáll, és lebámul a másikra, akinek arca egyből előugrik a mélységből. Aztán se szó, se beszéd, leül vele szembe, és hátradől.
    - Egy sört, és egy omlettet szalonnával. Ne spórolj vele. – nyomja meg a spórolást, mert mit sem utál jobban, mint a gyerekadagokat. Végül ismét asztaltársaságára pillant, mintha csak tegnap váltak volna el útjaik, a mosoly, és egyebek azonban elmarad, részéről. És ez még a jobbik eset.
    - Rohadt kicsi egy világ ez.


    avatar
    Mikhal Zharkov

    Faj : Cambion
    Rang : Sötét
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 102
    Foglalkozás : Ügyvéd

    Re: Holy Schnitzel

    on Vas. Május 01 2016, 17:29


    Félbehagyott ajánlat







    Ahogy nyílik az ajtó egy pillanatra mintha minden befagyna és aurám, hatalmasat dobban bennem. kék szemeimben a pupilla mintha össze szűkülne majd kitágul és ismét normális méretet ölt magára. ahogy újra minden megindul a kis szőke lány kihozza nekem a reggelit, és érzem ahogy elsuhan mellettem majd megáll. Addigra fogom a villát és a kést, felvágom a tálamon pihenő jól át sült reggeli sztéket, és könnyedén szúrom fel a villámra majd veszem a finom falatot ajkaim közé, és számolom rágásaimat amíg ő helyet foglal előttem és hallgatom kicsit se kedves szavait és már ismerve, az egyáltalán nem szívet melengető arcra nézek ahogy lenyelem a pontosan huszonötször megrágott falatot.

    Kék szemeim a fekete szempárba mélyednek ahogy a csésze kávéért nyúlok és bele kortyolok párat majd elvéve ajkaimtól, újabb falatot szúrok villámra bekapom és ismét megrágva huszonötször nyelem le. Mindent szép nyugodtan...pedig belül annyira nem vagyok nyugodt...végül lenyelve mosolyodom el szélesen ajkaim finom görbületet formálnak arcomon.- Jó újra látni a semmit nem változott blöff arcodat. –-mondom ki végül ahogy újabb falatokat vágok, és tovább eszegetek még 5 perc csöndet bele sűrítve a pillanatba, ahogy csak az eső zaja, az én evőeszközeim csilingelése a tányéron, és a kis szőke lány pincérhez való suttogása talán ami még elhat közénk.-Kedves szavaid mit sem változtak az évek alatt pedig nem kevés év mászott el azóta. Jó...valljuk be nekünk nem sokat érnek az évek...–-újabb falatott küldök le és végül tányéromról rá emelem tekintetemet és kék szemeim ismét az ő tekintetére talál.-Azt hittem elbújtál. Kerestél, egy otthonos vackot magadnak, és éled az életed a semmit tevésben, és a céltalan létezésben. De lehet, hogy tévedek...mesélj magad...főleg ilyen korán mit csinálsz te itt?--kérdezem ahogy kicsit közelebb hajolok, arcomon félmosollyal majd egy kis ideig újabb csönd telepszik közénk mire vissza hajolok tányérom tartalma fölé és folytatom az evészetet aztán, lerakva a kést a csészét veszem kezembe és kortyolok bele aztán folytatom az evést, szemeimet már nem emelem rá csak az ételre koncentrálok.

    Azok az évek...akkor mikor az oroszok és az amerikaiak össze fogtak. egy újabb megromlott elme elnyomását vissza fogva és gyökerestől elpusztítani. Hogy helyette majd egymás ellen harcoljanak. És akkor a sors pont őt hozta ahogy akkor engem. Fiatal voltam akkor még, és az emberek szerint termetem miatt nem illettem a háborúba. És nem is játszottam benne. Inkább egy felsőbb kéz voltam a sakk tábla felett. Ő pedig a táblámon a parasztokat erősítette. Végül mégis nagyobb hasznát vettem mint bármelyik erősebb figurámnak. És most is hasznát venném....amit nagyon jól tudott akkor is. És most is tudja...akkor elfordult és szánalmas életet választott magának...De talán. Most, hogy önszántából, ült asztalomhoz...bár mit reménykedek. Mégis egy fafejű alak és nem hiszem, hogy sokat változott volna azóta.

    [You must be registered and logged in to see this link.]

    Re: Holy Schnitzel

    on Vas. Jan. 15 2017, 23:25

    [You must be registered and logged in to see this image.]

    Ajánlott tartalom

    Re: Holy Schnitzel


      Pontos idő: Szer. Okt. 17 2018, 19:30