Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Vitaly lakása
by Admin Today at 18:19

» Étkező
by Dorian M. Montgomery Today at 18:17

» Pince
by Ryan Elvestaad Today at 01:29

» LaGuardia Reptér
by Noah L. Harwey Today at 01:00

» Terasz
by Erick Lamothe Yesterday at 22:22

» Utopia Parkway
by Ryan Elvestaad Yesterday at 21:07

» Forest Hills
by Admin Kedd Aug. 14 2018, 23:24

» Kinti medence
by Admin Kedd Aug. 14 2018, 23:21

» Kapu
by Lucius Evans Kedd Aug. 14 2018, 18:59

» Shake Shack
by Richard Lucius Warren Hétf. Aug. 13 2018, 23:44

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Botanikai Kert

    Share

    Botanikai Kert

    on Szer. Okt. 07 2015, 00:44


    [You must be registered and logged in to see this image.]
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Botanikai Kert

    on Hétf. Dec. 07 2015, 21:02



    Hae Ri & Jeong Hye

    귓가에 속삭여줘 너의 목소리에 숨 소리는 거칠어져가 하


    Talán magam sem vagyok biztos az érzéseimben, sőt… Kijelenthetem, hogy ekkora zűrzavar még sosem kavargott bennem. Annyi minden változik az ember életében… Egy éve még nem hittem volna, hogy egyszer el fog hagyni a lány, akiért az életemet adtam volna. Hát nem mondom, hogy könnyű volt, de túléltem a dolgot, s habár soha nem felejtettem el őt, soha nem húztam le a gyűrűt az ujjamról amit egykor felhúzott rá, azért valahol belül megbékéltem a gondolattal, hogy már többé nincsen mellettem. Talán nem is ez a megfelelő kifejezés rá… Inkább megszoktam az ürességet, amit maga után hagyott. Fogalmam sem volt arról, hogy miért ment el, és miért nem adott hírt magáról. Csak azt tudtam, hogy biztosan nem látom már soha többé.
    Valahol viszont talán kissé fel is lélegeztem, hiszen nem kellett már tovább titkolnom azt, hogy farkas vagyok. Soha nem árultam el neki. Ami azt illeti, nagyon féltem a következményektől. Biztosan bolondnak tartott volna, vagy esetleg meggyűlöl. Magam se keveredtem nagyon az árnyvilág tagjaival, őt se akartam még annyira se belekeverni, mint amennyire én voltam benne.
    Aztán hirtelen felgyorsultak az események, azon kaptam magam, hogy fél évre elaludtam, aztán már itt is voltam Amerikában, borzalmas angoltudással, még szörnyűbb akcentussal, egy csapat idiótával együtt, akik azt állítják, hogy ők a családom. Hát ez nagyon vicces. Még mindig duzzogok, még mindig nem beszélek velük, de azt hiszem ez jobb is így mindenkinek. Enyhén szólva kissé nehéz a bátyáimmal, főleg Juliennel, akivel ennél jobban nem is különbözhetnénk. Bőven elég lett volna ezekkel a dolgokkal megküzdeni, de aztán újra felbukkant Ő. A tegnap úgy éreztem elég erős vagyok már ahhoz, hogy elkezdjek edzeni egy kicsit, ezért elmentem futni, addig is legalább kicsit felfedezem a világot. Őszinte leszek, azért bújtam rendesen a könyvet amit apámtól kaptam, sokat olvastam a többi fajról, a Szövetségről, az árnyvadászokról. Meg akartam keresni Csontváros bejáratát, ezért egy temető felé indultam, magam sem tudom miért. Egyszerűen csak úgy éreztem ,hogy ott lenne igazán méltó székhelye a városnak.
    A sírok közt szlalonozva futottam a köröket, beszívtam a hűvös, friss levegőt. Jól esett, tisztának éreztem a fejem, talán még sose volt ekkora rend és patyolat az elmémben. Persze nem tartott sokáig a dolog, ugyanis pont mellettem tört ki egy finom női kéz a földből, ami nagyon emlékeztetett arra, amelyiket már legalább százszor fogtam meg. Na itt kezdődött el a zavar, amit csak fokozott az emberfeletti gyorsasággal rám törő lány ereje, ahogy félrehajtja a fejem és szívni kezdi a vérem. Simán megölhetett volna… Akkora sokkhatás alá kerültem, hogy mozdulni se tudtam, aztán félholtan ott hagyott a temetőbe, a véres és könnyes arcommal.
    Fogalmam sincs arról, hogy mi történt vele. Hogy hagyhatta, hogy átváltoztassák? Az biztos, hogy az ártatlanság, ami miatt beleszerettem már rég a múlté, ő már nem az én Hae Rim, akit mellém ültettek a suliban és beleírta a gyöngy betűivel a firkálásomba azt a lépést, amit kihagytam az egyenletmegoldásból. Magam sem tudom, hogy miért vagyok itt, miért találkozom vele éjszaka, egyedül, hogy megbeszéljük a dolgokat. Hát van miről beszélnünk? Szövetség ide vagy oda, a vámpírok és a farkasok sose lesznek puszipajtások, én magam is gyűlölöm a parazita életmódjukat, de ő talán más lenne? Csak azért, mert van egy lezáratlan ügyünk a múltban? Talán… Talán ugyanolyan vérengző vadállat lesz, mint azok akik elszabadultak.
    Figyeltem a tompa fényben a felém közeledő árnyékot, amely egyre hosszabbra nyúlt, míg meg nem jelent az alak, akihez tartozik. Annak ellenére, hogy az arcomon közönyös kifejezés ült, a szívem hevesen vert, amit próbáltam a lehető legjobban visszaszorítani magamban. Ő már nem az, mint akit megismertem. Ő nem Hae Ri.
    - Állj meg ott! – jelentettem ki halkan, de olyan erő csendült ki a hangomból, ami még engem is meglepett. Összefontam a karjaim a mellkasom előtt, és lejjebb csúsztam a kis padon, amit birtokba vettem a beszélgetés idejére. Nem akartam hosszúra húzni, csak közölni vele, hogy itt az ideje a szakításnak. Vissza akartam adni a gyűrűmet, mert már nincs okom viselni. Hiszen az Angyal, Isten, vagy legyen akárki is odafent aki az életünket alakítja is elválasztott már minket azzal, hogy így alakította a sorsunkat. Mi már soha többé nem lehetünk az egymáséi. Talán sose fogom tudni elhinni ezeket a szavakat, de ha eléggé próbálkozom, ha nagyon megerőltetem magam, akkor talán ki tudom majd mondani őket.
    Az üvegkupolán besütő hold megvilágította az arcomat, kiemelte a sápadt színét. Mindig is a napbarnított srácok közé tartoztam, de tegnap nagyon megcsapolt a kisasszony, ezért most úgy nézek ki, mint a kihipózott sztárocskák, de nem számít. Néhány heg még maradt a verekedésből, amik most élesebben rajzolódtak ki a járomcsontomon és az orrom se egészen olyan, mint régen, de már egészen hasonlítok önmagamra.
    - Miért hívtál ide? – kérdeztem olyan hűvös hangon, mint ahogy az első napján minden osztálytársunk… volt osztálytársunk szólt hozzá rajtam kívül. Nem vagyok biztos, hogy ez a dolgo egyáltalán jelent-e neki valamit, hogy én jelentek-e neki valamit… A tekintetem automatikusan a bal keze gyűrűsujjára vándorolt, ahol nem láttam az ezüstékszert, amit az egy éves fordulónkkor húztam fel neki. Hihetetlen keserűség uralkodott el rajtam, automatikusan lehúztam a kabátom ujját, hogy ő ne láthassa: én még mindig viselem.




    ||Mirror|| 841 || szerelmemnek I love you Kicsit szadizlak. Razz  Ölelés  Szívek  || ruha
    ▲▼
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Botanikai Kert

    on Hétf. Dec. 07 2015, 22:29

    + to Kimi
    Szenvedni akartam, véget vetni az életemnek, de az öngyilkosságot mindig is elutasítottam így úgy döntöttem, hogy szépen lassan tönkreteszem a szervezetem működését. Az elmúlt két hónap olyan volt számomra, mint minden egyes nap az olyan személyeknek, akik mélyen a poharuk mélyére szoktak nézni csak azért, hogy boldogabbá tegyék a mindennapjaikat. Vágytam a boldogságra, arra az érzésre, amit akkor éreztem mikor még Jeju szigete biztonságot jelentett és apám nem kattant be. Tartanom kellett volna a számat azon az estén, és akkor minden a legnagyobb rendben maradt volna, de nem tehettem. Megijedtem, a félelem pedig nagyúr, hiszen, ha az ember lányának nem jön meg a havi vérzése kicsit megijed főleg úgy, hogy nemrégiben vesztette el a szüzességét azzal a fiúval, akit az apja nem igazán kedvel.
    Megkértem a barátnőjét, hogy menjünk egy nőgyógyászhoz, járjunk utána, és ha olyan a dolog, akkor tegyünk ellene, persze úgy, hogy szólunk a másik érintett személynek is. Nem jött össze ugyanis apa is meghallotta, másnap pedig egy gépen ültem a rokonok felé, hogy minél messzebb lehessek a függőséget okozó valakitől. Rossz érzések kerítettek a hatalmába mikor megtudtam, hogy egy félreértés miatt utaztunk el, ráadásul nem is volt alkalmam elköszönni a szeretet férfitől. Szenvedtem, egyre jobban egészen két hónapig amikor a jó kislányból, a visszahúzódó jó tanulóból hirtelen iskola kerülő lett és egy olyan személy, akit az emberek magasról lenéznek. Az éjszaka megszállottja lettem, buliból buliba jártam és alig voltak józan perceim. Próbáltam előidézni a véget, próbáltam megszabadulni a fájdalomtól, mert elvesztettem a hitemet.
    De, ami pár napja történt az teljesen felfordította az életemet és most muszáj valakivel megbeszélnem ezt. Tudom, hogy nem éppen Ő a legmegfelelőbb személy erre a feladatra, de jelenleg nincs senkim rajta kívül. A lakás, amiben meghúztam magam nem épp a legjobb kategóriába tartozik, nem élek fényűzően, hiszen az apám lassan már a temetésemet tervezi és jogosan. Már én magam is eltemettem azt a lányt, aki voltam, mert elvesztettem. Elvesztettem először a szerelmemet, majd a szívemet és végül önmagamat. Már csak egy rakás szerencsétlenség vagyok, aki ráadásul egy vérszívó állattá változott és rátámadt a szerelmére.
    Alig 4 napja történhetett az egész. Tisztán emlékszem, hogy a lakótársammal indultunk el abba a buliba, ahol ott volt Ő is. Az a szemét disznó, aki fogta és kihasználta az eltévedettségemet és bepróbálkozott. Hiába ellenkeztem, hiába próbáltam lebeszélni, sikítani senki nem hallotta, ahogyan egy ártatlan lány segítségért esedezik. Megtörtént, megerőszakolt, nem is egyszer és még ki tudja hányszor tette mindezt meg amíg nem voltam magamnál.
    Idegesen gyűrtem össze a felsőm szélét, ahogyan a tükörben lévő személyre néztem. Láttam ki volt előttem, ismerős volt a kinézete, de a szeme másról árulkodott. Egy elhagyatott, elveszett ember kétségbeesett tekintetével találtam magam szembe, aki nem tudja mi tévő legyen. Nem hittem a vérszívók jelenlétében, sőt semmi természetfelettibe nem hiszek most mégis egy lettem közülük. Nagy levegőt vettem, majd ahogyan megbizonyosodtam arról, hogy tényleg lement a nap utolsó sugara is kimerészkedtem és elindultam a botanikus kert felé. Fogalmam sem volt, hogy eljön, azok után, amiket az elmúlt időben átélt, és amit tegnap okoztam neki nem csodálnám, ha hagyna a fenébe a saját problémámmal.
    Minél közelebb értem a megbeszélt helyhez annál inkább kezdtem el idegesebbé válni, ráadásul a vér iránti szomjam is egyre inkább erősödött. Féltem, hogy nem állom meg, megint rá támadok és akkor már nincs bocsánat. Vajon így egyáltalán még fenn áll a megbocsájtás esélye? Nem tudhatom… csak őrlődök. Lépnék, de mégsem teszem, csinálnám, de nem lehet, ez már nem az én életemet. Bábként rángat egy felsőbbrendű erő, aki azt szereti, ha a főszereplők szenvednek és sose lehetnek egymáséi.
    Hűvös hangja csak még jobban felébresztette a bennem régóta megbúvó bűntudat jelenlétét, amennyire örültem annak, hogy itt van annál jobban aggódtam azon, hogy mi fog történni, ha mi most elkezdünk beszélgetni.
    - Köszönöm, hogy eljöttél Kim. – nem tudnám letagadni még, ha akarnám, akkor se, hogy mennyire rosszul esik az, amit kiolvasok a testbeszédéből. Nem hittem sose abban, hogy a viszontlátás örömteljes lesz, nem fogunk egymás nyakába ugrani ezek után pedig nem is csodálom az okát.
    A feszültség sikolyként szaladt végig a hangtalan helyen, csak a szél suhogása adott egy alap ritmust ehhez a tragikomikus jelenethez. Szörnyű érzések kavarogtak bennem ugyanakkor nem tudtam levenni szememet a fiú jó képűségéről. Mindig is imádtam kinézetét, de most volt benne valami különleges, valami új, valami férfias, ami miatt még jobban vonzódok hozzá. Ha ez egyáltalán sikerülhet.
    Kijelentése ellenére közelebb araszoltam hozzá, nem bírtam a kettőnk közé ékelődött távolságot, ami nem csak a fizikai világban lévő méterek számát jelöli, hanem azt is, hogy mennyire eltávolodott eme két szív egymástól.  A legnagyobb kérdés viszont az, hogy vagyok-e én olyan mazochista, hogy kínozzam saját magamat a jelenlétével? A másik kérdés, hogy Ő szeretne-e még részese lenni az életemnek?
    - Szeretnék bocsánatot kérni… mindenért. – lenézek a kezemre, arra melyen egykoron a gyűrű díszelgett, de most már csak hűlt helye van. Nagyot nyelek, majd felnézek, lentről kezdve egészen a fejéig és akaratlanul is megpillantom az ezüst ékszer csillogását. – Kimi… olyan jó téged újra látni! – hiányzott. Kimondhatatlanul, leírhatatlanul hiányzott számomra ez a fiú, aki remélem az első és az utolsó szerelmem lesz. De az a baj, hogy nehéz menetek jönnek elénk…



    hello + ruha+ Szeretettel lécci hug
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Botanikai Kert

    on Szomb. Dec. 12 2015, 11:17



    Hae Ri & Jeong Hye

    귓가에 속삭여줘 너의 목소리에 숨 소리는 거칠어져가 하


    Magam sem tudom eldönteni, hogy mit, miért teszek. Nem tudom, hogy miért vagyok itt, nem tudom, hogy miért nem álltam ellen már annak is, hogy idehozzanak. Azt kellett volna tennem, Jejun belépni egy falkába, és soha többé nem gondolni a sziget azon pontjaira, amit anyámmal, vagy Hae Ri-vel jártam be. Hiányzott a legjobb barátom, aki mindig mellettem állt. Tényleg mindent meg kellett volna tennem azért, hogy otthon maradhassak, de mégis hagytam magam elhurcolni. Sajnos a törvény is úgy döntött, hogy apám mellett van a helyem, tekintve, hogy egyetlen élő rokonom sincs, aki szívesen gondomat viselte volna rajta kvül. Ez aztán kibaszás, de nem akartam ezzel foglalkozni.
    Hiányzott Tae Min. Gyermekkorom legeslegjobb barátja volt mindig, sose veszekedtünk, néha viszont összeverekedtünk, hogy felmérjük: melyikünk is az erősebb. Szinte tisztán láttam az arcán a fájdalmat, amikor eljöttem és apa hangját is hallottam: hagyjad elmenni fiam. Nem foszthatjuk meg attól, hogy végre családja legyen.
    Mert igen. A legjobb barátom apukáját én is ezzel a jelzővel illettem, amióta az eszemet tudom. Még nagyon pici koromban az oviban rengetegen csúfoltak azért, mert értem mindig csak anyu jött. Olyanokat mondtak, hogy az apukám biztosan annyira utált, hogy elhagyott, meg hasonlók. Nehezen viseltem el a dolgot, egyszer meg csak egy kisfiú kézen ragadott, odavitt az apukájához, és bejelentette neki, hogy mostantól van még egy fia. Én csak lehajtott fejjel álltam, amíg a kajrába nem kapott és ezt nem mondta: micsoda jóképű az én második kisfiam is!
    Na ez épp elég volt nekem ahhoz, hogy elmosolyodjak és bizonytalanul „apaként” szólítsam. Aznap délután elvittek magukhoz, hogy játszhassak Tae Minnel és a húgával, anyu meg majdnem szívrohamot kapott, amikor azt hallotta az óvónénitől, hogy elvitt egy férfi.
    Kis mosoly költözött az arcomra, ahogyan felrémlettek előttem ezek az emlékek, de persze emellett fájt is egy csöppet a szívem. Akkor még annyira jó volt, mégis miért kezdődött el ez a katasztrófa sorozat? Mintha a felhők összegyűltek volna a fejem felett, és egyszerűen nem akarnának eltávozni, mintha arra lettem volna kárhozatva, hogy örökké vihar dúljon a szívemben és minden, ami egykor gyönyörű virágként nőtt ki körülöttem és ölelt körül a fűszeres, édes illatával, elrothadt volna és már nem is emlékeztet a régi mivoltjára. Egyedül Tae Min erős, fás illatát érzem még tisztán, na de mi van a többiekkel? Anyám, szívem hibiszkusza már régen nincs köztünk, az ő illata egyszerűen eltűnt. Hae Ri meg… A drága Rózsám megrohadt. Olyan szinten, hogy rothadtabb lett, mint bármelik másik a halott kertemben. Viszont érdekes módon ment tönkre. Ha egy késsel kettémetszeném a virágot, akkor látnám csak meg a pépes, kellemetlen szagú, barna részt. Kívülről még mindig a dísz, a világ legszebb növénye, viszont a belső értékeit már régen elveszítette.
    De hogy miért is vagyok itt? Erről még mindig nincs halvány lila gőzöm se, egyszerűen csak eljöttem a kötődés miatt, aminek a láncát végleg el akartam szakítani. Ha más körülmények között találkoztunk volna… Ha nem vált volna a természetem ellenségévé, akkor most nem kéne ezt tennem. Akkor talán még el is tudnám viselni a közelségét, de a benne lakozó vadat nem szereti az, ami bennem lakozik. Amikor megtámadt, éreztem a farkasom vonyítását, ahogyan ki akar törni belőlem, de valamiért visszaszorítottam. Még most se tudnék egy ujjal se hozzáérni ha bunyóról van szó, viszont változott bennem rengeteg minden, így szerelmes simogatást se tudnék neki nyújtani. Inkább meghalnék, minthogy azt tegyem.
    Amint megpillantottam a felém közeledő alakját, rögtön megfeszült minden idegszálam és már éreztem is a farkasom morgását. Akaratlanul is eszembe jutott amikor találkoztam vele és kettőnk közül én vagyok a könyörületesebb, az már tuti. Viszont azt nem tudom, hogy neki mekkora a húzóereje. Pórázon tudom vajon tartani? Vagy esetleg el fog húzni, mint egy nagyobb kutya, akit még egy felnőtt is kénytelen megtartani?
    Nyugalmat erőltettem magamra. Ha ez nincsen meg, akkor biztosan elránt és én is megsebesítem őt, vagy talán meg is ölöm. Irányítanom kell a bennem lakozó vadat. Ahogy sétál felém közelebb, én úgy húzódok hátrébb. A sok táncnak megvan az eredménye, így nem jelentett gondot a padról egy hátra szaltóval eltávolodni tőle.
    - Azt mondtam ne gyere közelebb! – rivalltam rá úgy, ahogy még soha – Ingerled a bestiámat. Ha nem akarod, hogy úgy végezd, ahogy én pár napja, akkor maradj ott ahol vagy!
    Nem haragudtam rá, illetve mégis, de amiért nem engedelmeskedett, azért nem tudtam. Valahol örültem neki, hogy nem tartotta be amit kértem, mert ez azt is jelentheti, hogy igazából hiányoztam neki… Azt viszont nem tudom mennyire kezelem biztosan a farkast, ezért nem akarok kockáztatni.
    - Tudtad, hogy más alvilágiak megtámadása bűn? – kérdeztem tőle karba font kézzel Szóval legközelebb igyekezz visszafogni a vérszomjadat, nehogy az új életed hamar véget érjen.
    Türelmesen hallgattam, hogy mit akar mondani. Igazából fogalmam sem volt arról, hogy most mi lesz, vagy én hogyan teszem meg azt, amiért idejöttem, először talán hallanom kéne azt, amit ő akar. Felvont szemöldökkel meredtem rá, amikor kimondta.
    - Ennyi? Bocsánatot szeretnél kérni, mindenért? Ezt megüzenhetted volna Facebookon is – vetettem oda neki foghegyről és a nővényeket kezdtem el mustrálni. Természetesen Murphy törvénye most is érvényesült: az első virág ami a tekintetem elé került, egy gyönyörű, szinte sziporkázóan egészséges vörös rózsa volt. Leszakítottam, leheveredtem a földre és vizsgálgatni kezdtem.
    Amikor meghallottam a következő szavait, meglepetten pillantottam fel. Magam előtt sem tudom letagadni, hogy örültem annak amit mond, viszont mindez már nem számít semmit. Hiszen a tettei pont a szavait hazudtolják meg. Ha szeret, akkor megkeres.
    - Igen? Nehéz elhinnem azok után, hogy telefonon se tudtál felhívni. Azt hittem már, hogy meghaltál… - jelentettem ki hűvös hangon. – Tudod min mentem keresztül? Annyi mindent tudnék mondani amivel bánthatnálak… De nem fogok addig lesüllyedni.
    A ruháim szélével játszadoztam, a tekintetem ismét az ezüst gyűrűre révedt.
    - Érdekel, hogy én miért vagyok itt? – kérdeztem tőle hirtelen és már dobáltam is le a ruháim. Tombolt bennem a farkas, meg kell futtatnom egy kicsit. A nadrágomat hagytam, a felsőtestemet takaró rétegeket hagytam el. Ha hosszúra húzódik a beszélgetés és még jobban beindul a kicsike, akkor majd el kell szaladnom vele egy kicsit, hogy lenyugodhasson…




    ||Freeze|| 986 || Remélem élvezeted leled majd benne. pom Ölelés  || ruha
    ▲▼
    avatar
    Allena Rhys

    Faj : Angyal
    Rang : Almha-A művészet angyala, Isten adományozója
    Tartózkodási hely : Ahol a művészet jelen van
    Kor : 1993
    Foglalkozás : hegedűművész

    Re: Botanikai Kert

    on Szer. Okt. 05 2016, 23:31

    Gabriel & Allena
    Zene neked:[You must be registered and logged in to see this link.]

    [You must be registered and logged in to see this image.]


    A késő délután komótosan telik, mint egy lusta macska miután jól lakott és száját nyalogatva fekszik el valamelyik fa ágán. A szél finoman fújdogál, és a levegő is kezd lehűlni. Hamar elszállt a nyár, és minden perc, óra, egyre csak tova száll. A zöld növényes alagút bejáratánál állok, és nézem ahogy az arany színt öltött levelek, hogyan hullanak le a földre, és táncolnak tova a széllel. Halkan szusszanok és lehunyom szemeimet egy pillanatra. Talán még egyszer találok egy festőt akinek tudok adni ötletet milyen jól nézne ki itt egy szerelmes párról készült festmény. Halkan szusszanok, majd az alagútba pillantok, aztán ki a lomha kissé borús égre. Aztán vissza tekintek a zöld folyosóra majd elmosolyodom halványan ahogy kék szemeim végig tekintenek rajta majd halkan szusszanok.-Az idő látom neked is végtelen sokáig el él...-mondom ahogy szélesedik a mosolyom.-Régen láttuk egymást, drága Gabriel...-suttogom halkan majd szélesen elvigyorodom és halkan elnevetve magam ahogy közelebb ér lassan kitárom karjaimat és felé fordulok teljesen testemmel, hogy szorosan megtudjam ölelni őt és lehunyom szemeimet ahogy halkan szusszanok, majd újra rá tekintek kék szemeimmel.-Nagyon hiányoztál...már egy jó ideje..


    [You must be registered and logged in to see this link.] Ruházat: [You must be registered and logged in to see this link.]
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Botanikai Kert

    on Csüt. Okt. 13 2016, 21:17

    Allena - Gabriel

    Ez a kert a kedvencem. Nagyon régóta megvan már és szeretem figyelni, ahogy alakul, változik. Sosem tűnik megszűnni szépnek. Legszívesebben felvenném a sok század előtti ruhámat és sétapálcával komótosan sétálgatnék benne. Ám az idők változnak, s most jelen pillanatban hivatali öltönyben ücsörgök, egy fedett pohár tartalmával mellettem a padon. A ruha elegáns mivolta kissé ellentmond, vagy éppen megerősíti az emberként is magas termetem, s széles vállaim, arányos testalkatom.
    Nem az én otthonom és nem az én világom, atyám udvarában nőttem fel és éltem sokáig, és az a gyönyörűség, ami ott létezik, csupán visszfénye mindannak, ami itt van. De itt van, átsejlik, visszacsillog a tekintetemben. Legalább ennyivel közelebb lehetek otthonomhoz.
    A borús égbolttól mintha életre kaptak volna a nyáron elfakult színek, s most tobzódnak  a szín minden palettáján. Szeretem az őszt, s nézelődni benne.
    A poharat a szemetesbe dobom és zsebredugott kézzel tartok a bordó-égőpiros-narancs- és citromsárga színben omladozó levélalagúthoz, mikor is azonnal széles mosoly ül ki az arcomra.
    - Drága Allena! – halk a hangom, mégis elér hozzá, a mosolyommal együtt.
    Karjaimba zárom, s lehunyom a szemem.
    - Az idő változatlan halad tova, már elég régóta nézzük.
    Finoman megszorítom az ölelésem körülötte, majd karjaimmal hagyom, hogy átölelve maradjanak Allena körül.
    - Sokat forgolódtál fejemben – vagyis hiányzott.
    Régóta ismerem, legalábbis az én időmben mérve. Rajongok érte, s ha lehetne kérni lelki társat, lélektestvért, akkor Allena lenne az.
    - Mi szél hozott most erre? – nem vonom ki karom körülötte, s ha megbámulnak minket, hát tegyék. Fogalmuk sincs, hogy mit is látnak voltaképpen. – Mondd, hogy sokáig van maradásod – hangom vágyakozással lenne teli, ha lennének érzéseim ebben. A szeretetem és figyelmem nyilvánítom felé, vágyakozás nélkül.
    [color=#999999]- Volna kedved körbenézni a parkban? Mámorító a szín- és formakavalkád, amit a természet nyújt. Még a tavasz sem veheti fel igazán a versenyt vele.
    avatar
    Allena Rhys

    Faj : Angyal
    Rang : Almha-A művészet angyala, Isten adományozója
    Tartózkodási hely : Ahol a művészet jelen van
    Kor : 1993
    Foglalkozás : hegedűművész

    Re: Botanikai Kert

    on Kedd Nov. 01 2016, 22:35

    Gabriel & Allena
    Zene neked:[You must be registered and logged in to see this link.]

    [You must be registered and logged in to see this image.]


    Szorosan ölel át, ami olyan kellemes számomra. Ő egy gyöngyszem ebben a világban. Az egyik legkedvesebb számomra. A lelke tiszta, mint a hó, és a szívénél, kedvesebb dobbanás soha nem érintett. Olyan drága gyermek ő. A lelkem egyik kulcs darabja lett Gabriel. Csodálatos, személyiség. Maga ő is egy ecset ezen a vásznon, és erőt ad a minden napokhoz, hogy újra elinduljak, az emberek világában, vagy lelépjek azokhoz kit alvilágiaknak neveznek, de vissza térjek azok közé, kiket angyali testvéreimnek hívok. És ő..ő ezek mind felett áll. Ő az egyedüli, akit igazán testvéremnek tudok szólítani, akinek mindig csak őszinte mosolyom jelenik meg arcomon. nem mintha másoknak tudnék hamis mosolyt mutatni, de hozzá, minden mozdulatom, és mondatom, igaz és kedves tud csak lenni.

    Olyan szorosan fog, és ez számomra erőt ad, ahogy lelkes, igaz, kedves szavai amik szélesebb mosolyt csalnak arcomra, majd lassan eltávolodva tőle nézek szemeibe kék szemeimmel, majd kezeim finoman végig simítanak a smoking elején.-Veled mindig élmény bármilyen hely megtekintése, kedvesem.-mondom, kedvesen, hangomból kihallatszik a törődés ereje.-Te is sokszor megfordultál gondolataim között, vajon merre lehetsz, mit csinálsz ép, boldog vagy-e, vagy szükséged lenne-e kedves meleg kezekre...de látod, a sors játékos, és ahogy eszembe jutsz, bármikor, azonnal elküld hozzám téged.-suttogom, szemeibe nézve.-Sokáig itt leszek veled. Néha művészetnek is pihennie kell egy kicsit...-mondom ahogy le pillantok magam elé, és halkan elnevetem magamat.-Induljunk...-suttogom ahogy lassan ellépek tőle, de karjába karolok, és elindulok, abba az irányba ahonnan én érkeztem, hogy arra menjünk tovább.


    [You must be registered and logged in to see this link.] Ruházat: [You must be registered and logged in to see this link.]
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Botanikai Kert

    on Vas. Nov. 06 2016, 20:26

    Allena - Gabriel

    Nem érdekelnek a külvilág háborgó dolgai, ha Allenával vagyok. Még ha volt olyan is, mikor nagyon zűrös helyzetben is voltunk. Bízok benne és nagyon kedvelem őt. Olyan szépséget képes a világba hozni, amely gyerekkori otthonomba röpít vissza. Vele lehetek önmagam, s megmutathatom mindazt, ami bennem van. Az emberek nem bírják elviselni, mert nem is tudhatna róla(m), alapvetően sem, az alvilágiakat pedig taszítja az angyali énem, vagy éppen vonzza, nem éppen jó szándékkal. Nem vagyok naív, de nem is akarok keserű lenni. Allena az a gyöngyszem, drágakő az életemben, aki fényt és jó lelket hozott az életembe.

    Hagyom kibontakozni az ölelésemből, ám kezem csak akkor veszem le karjáról, mikor mozdul a keze. Tovább mosolygok, s Allena szemeibe tekintek.
    - No lám, valóban. Szükségem volt már hallani szavaid, szemeid kékségét csodálni és nevetésedet viszonozni. A gyönyörűség megalkotásához idő szükséges. – simítom meg haját, majd az arcát.
    Sokan félreértenék, ami közöttünk van. Életem szoros része ő, s számomra nagyon kedves.
    Karomat nyújtom felé, az ember régi korának szokásai nagyon kedvemre valók, s előszeretettel élek vele, mikor csak lehet.
    - Idén nagyon szép az ősz. – élvezettel lélegzek mélyet és irányítom lépteinket egy égővörös bokorsor mellé.
    - Merre jártál? Láttál valami inspirálót? – egyáltalán nem a felszínes beszélgetés része nálunk. A művészetben szépség, gonoszság éppúgy megtalálható, mint a fájdalom és az öröm. Mindegyik az ihlet része, amely alkotásra sarkall.
    - A múlt hónapban érkeztem, érdekesnek találom a várost. – s elég nyüzsgőnek, hogy el tudjak tűnni a tömegben.
    avatar
    Allena Rhys

    Faj : Angyal
    Rang : Almha-A művészet angyala, Isten adományozója
    Tartózkodási hely : Ahol a művészet jelen van
    Kor : 1993
    Foglalkozás : hegedűművész

    Re: Botanikai Kert

    on Vas. Nov. 06 2016, 22:55

    Gabriel & Allena
    Zene neked:[You must be registered and logged in to see this link.]

    [You must be registered and logged in to see this image.]


    Végig simít a hajamon, ami annyira jól esik, majd arcomhoz érő kezéhez bújok, és finom csókot lehelek tenyerébe ahogy lehunyom a szemeim majd lassan felénezek rá mosolyogva, kedves szavait hallva, amik olyan szívemet melengetők, és kedvesek hozzám. Szeretem amikor beszél hozzám, az ő szavai az én ments váram, az én gyógyszereim, ahogy az érintése is, és a hangja. Minden olyan kedves nekem tőle...Néha olyan mintha Gabriel a testvérem lenne...Karját nyújtja végül én pedig szorosan belé karolok.-Igen kedvesem, minél gyönyörűbbre kellett festenem a levelek életét, hogy sokat mesélhessenek föld anyának. Hogy a művészek megtaláljanak bennük, és magukhoz hívjanak elszórt ajándékaikkal. -mondom ahogy a vörös színben pompázó leveleken lassan végig húzom ujjaimat és lassan vissza fordítom rá kék szemeim világát és arcára tekintek, szélesen elvigyorodva.

    -Sok fele jártam, és sok mindent láttam, de most a zenében bújtam el leginkább. Bár nem tudom mennyire láttad az új nyár végi fellángolásokat. Sokan megfestették a nyár végét, és az ősz fel virágozását.-mondom lelkesen mesélve.-Meg láttam nagyon sok érdekes szobor csoportokat, búból, és bajból össze rakott márványból...-mondom ahogy magam elé tekintek kék szemeimmel, és finom lenge szél táncolni viszi a leveleket amik a földön pihennek és mégis boldogan kapnak a szél után.-Most lankadtak sokan, de...hallgasd csak...most érkezett egy árva lélek.-mondom ahogy a hosszú fa sornál kicsit lelassítok és a padok amik a fák között le vannak rakva az egyiknél, egy fiatal lány állhat kezében egy elég ócska hegedűvel, de ha ócska is a hangja gyönyörű...szépen játszik, és bele éli magát.-Hát nem gyönyörű..-suttogom halkan Gabrielnek ahogy szorosabban karolom át karját, és lehunyom szemeim halkan dúdolom a dallamot amit a lány játszik. Aztán utolsó mondatára felnézek rá.-Meddig maradsz itt kedvesem?-kérdezem halkan.-Még mindig a sarkadban loholnak?


    [You must be registered and logged in to see this link.] Ruházat: [You must be registered and logged in to see this link.]
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Botanikai Kert

    on Vas. Nov. 13 2016, 19:40

    Allena - Gabriel


    Szélesen elmosolyodom a puszira és mélyet lélegzem. Olyan jó vele lenni!
    - Bőségesen megajándékoztad a művészeket a természet szépséges színeivel. – megsimítom mutatóujjam az egyik levelet. – Méltósággal elbúcsúzni a világtól, szép lehet. – sok halált láttam, ám az ősz szépsége, ahogy a télre készülődve a természet díszbe öltözik, téli álma előtt, kevés csodaszép dolgot láttam az emberi világban.
    Csillogó szemekkel hallgatom. Ha van angyal, akit elhivatottnak tartok feladata iránt és szívéből, lelkéből teszi a feladatait, nem pedig kötelességként, akkor az Allena. Csodálatosan egybeforrt feladatával, minden alkalommal várom, miként hat a világra ereje.
    - Láttam! Csodálatosak! Alig vártam, hogy találkozva veled, kifejezhessem, mennyire csodásan hatsz a művészekre. – még akkor is, ha éppen szenvedést jelenítenek meg, mert nem ezen van a hangsúly. - Merre van az? Szeretnék elmerülni benne, amint lehet. – nézek rá kérlelőn, nagy, kék szemekkel.
    Átkarolom Allenát ismét, ahogy még jobban belémkarol és a zenét hallgatva, elmerülök a művész lelkében.
    - Magáról zenél. – halk a hangom. – Jó ideje nincs már örömben része, csak akkor, ha zenélhet a hegedűn. Csodálatos, Allena. – hagyom, hogy beledúdoljon a mellkasomba, átjár Allena rajongása a művészet felé, s elmerülök benne.
    - Ameddig csak lehet. – letekintek rá, s kezem újfent végigsimít arcán, haján, hogy aztán megpihenjen vállán. – Mindig is abban voltak, csupán szerencse kérdése. – mosolygok rá.
    Sosincs nyugtom, mindig rám bukkan valaki, s aztán menekülhetek. Egyvalaki elől képtelen leszek, tudom, s ha jól érzem, nem sok idő lesz, míg utol nem ér. Addig viszont menekülök, s élvezem a szabadságom. Mások belekeseredtek volna, én azonban igyekszek a jóra koncentrálni, mert az visz előre, a rosszból pedig tanulni, s épülni lehet.
    - Volna kedved megmutatni nekem a szoborcsoportot? – kibontakozok az öleléséből, s a zenélő leány felé viszem lépteimet, s kellő mennyiségű aprót teszek bele. Ha túl sokat adok, akkor bevonzom a balszerencséjét, ha túl keveset, akkor meg felesleges volt.
    avatar
    Allena Rhys

    Faj : Angyal
    Rang : Almha-A művészet angyala, Isten adományozója
    Tartózkodási hely : Ahol a művészet jelen van
    Kor : 1993
    Foglalkozás : hegedűművész

    Re: Botanikai Kert

    on Vas. Nov. 13 2016, 21:39

    Gabriel & Allena
    Zene neked:[You must be registered and logged in to see this link.]



    Olyan finom, az illata, és olyan meleg az ölelése, ahogy magához von. Aztán ismét az ismerős érzés, és ahogy beszél hozzám, ahogy csodálja a munkám, engem csodál és mind azt amit teremtek, pedig én csak színt és lelket adok a világba, egyaránt sötétségbe és fénybe. Hisz a sötétbe kell a fény, és a fénybe a sötétség. Ezt mindenki nagyon jól tudja ezt soha nem lehet felborítani. Ha a fény is nyer, benne lesz a sötétség magva, ahogy fordítva is. Érzem válaszában gondolatait, és csak lépkedem mellette majd figyelem ahogy dob megfelelő mennyiségű pénzt a megtört lelkűnek és megköszöni nekünk, én meg csak halványan elmosolyodom. Aztán ahogy a fasor végére érünk, hirtelen bevágok elő, és fel nézek rá aggódó kék szemeimmel. Igen, nekem is tudja fájdítani olykor valami a szívemet.-Gabriel...-érintem meg az arcát, és finoman simogatom ahogy szemeibe nézek, félve, a szél meg is remegteti a fákat, és a leveleket körülöttünk.-Kérlek...nem akarlak elveszíteni...neked élned kell. Ha ezt sokan nem is értik meg és mögötted loholnak, mondhatnak bármit neked van itt célod, akkor miért jöttél volna közénk...Miért kaptál volna angyali vért...ha elveszik tőled...-suttogom halkan ahogy egyik kezemet mellkasára teszem pontosan szívére, és egy pillanatra mintha egyszerre dobbanna vele vérem, ahogy az én fényem az övét megérinti. Bárki mondhat nekem bármit. Ő is tiszta mint én vagy bármelyik angyal...Benne van a tisztaság...Mindig is benne lesz...-Nem menj messzire, ha kell kiállok érted...de ne törd össze gyenge szívemet...-suttogom halkan ahogy aprót remegnek ajkaim és csak nézek a gyönyörű szemekbe amik bele mélyednek az enyémbe. Fontos nekem, és ezt ő is nagyon jól tudja. Mindig elmondom neki, most is a tudtára adom...

    Végül lassan elengedem, arcát finoman végig simítva rajta ujjaimmal, és szívéről is leveszem kezemet, a fény ami pedig hirtelen testében járt, most lassan elhagyja őt. elindulok vele a szoborcsoportok irányába a parkban, és ahogy kiérünk a kavicsos utat követve a levelek előttünk táncolnak, mintha mutatnák az utat. végül leérünk és valóban ott állnak egymás mellett az említett kőemberek, mind az ősz szomorúságát magukra öltve, és bronz hidegségüket amit csak a világ kiengedhet magából.-Nézd...mily kemények és reményt vesztettek...-suttogom halkan ahogy nézem a mozdulatlan bronzokat és a szél megint belém karol, finoman megtáncoltatva tincseimet arcom körül.



    [You must be registered and logged in to see this link.] Ruházat: [You must be registered and logged in to see this link.]
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Botanikai Kert

    on Kedd Dec. 06 2016, 21:03

    Allena - Gabriel


    Érdeklődő meglepődéssel tekintek a szemeibe, ahogy elém lép. Várakozó mosoly kél arcomon, majd elveszek a szavaiban és a tekintetében, a simításában. Olyan erőt adó, olyan biztonságot nyújtó és bátorító, hogy önkéntelenül elkezdem visszatükrözni felé, amit tőle kapok. Sok, gyönyörű és meg akarom vele osztani az érzést, amit keltenek bennem a szavai.
    - Sokan nem így gondolják, ám nem érdekel, ha számodra ezt jelentem. – kezem az övére teszem a mellkasomon, átérzem rajta kettőnk szívdobogását. Egy, mint ahogy energiánk is egyszerre lüktet.
    Fájón tekintek a szemeibe. Oly’ nehéz elmondanom, mi érzés kerülget. Rossz érzés, változás, előbb az én világomban, majd mindenkiében. Nem akarom még jobban megfájdítani a szívét, a múzsa angyalának szívét aggodalommal eltölteni, egyenlő a művészet halálával.
    - Nagyon köszönöm aggodalmadat. – döntöm homlokom az övéhez, úgy tekintek a szemeibe.

    Ahogy elmozdul tőlem az elbontakozó energia hideget és űrt hagy, mint mindig is tette, ha távolodott tőlem. Megfogom a kezét, úgy haladok mellette.
    - Csupán emlékeznek és emlékeztetnek. Mindarra a jóra, amely belőled született, ami miatt ők megszülethettek. – megérintem az egyik szobrot, hidegsége átjárja a kezem, s vele együtt mindazokat az emlékeket, amelyeket néma, mozdulatlan figyeléssel szívott magába, s megosztom azt Allenával.
    avatar
    Allena Rhys

    Faj : Angyal
    Rang : Almha-A művészet angyala, Isten adományozója
    Tartózkodási hely : Ahol a művészet jelen van
    Kor : 1993
    Foglalkozás : hegedűművész

    Re: Botanikai Kert

    on Kedd Dec. 06 2016, 22:11

    Gabriel & Allena
    Zene neked:[You must be registered and logged in to see this link.]

    [You must be registered and logged in to see this image.]


    Belőlem születtek. Erre halkan nevetek, majd én is oda lépek, és megérintem a szobrot, de fogom Gabriel kezét szorosan és lassan végig simítok a kidolgozott bronz izmokon, és finom íveken ahogy kék szemeimmel a hideg, élettelen kemény testeket nézem.-Én csak ihletett adtam, azok kik készítették azoké, az igazi elismerés. Én csak egy apró segítséget nyújtottam galambjaim segítségével.-suttogom ahogy kezemet leveszem a szoborról, és a hideg lassan fut végig karomon a testemben. Megborzongok majd fel nézek Gabrielre és szélesen elmosolyodom irányába. Látom az emlékeket és lehunyom a szemeimet ahogy át érzem őket újra, és lassan veszem a levegőt ajkaim között ahogy az kicsit elnyílnak. A kalapács és annak hangja, a faragó szög ami kiformálja az apró vonalakat amik arcot adnak ezeknek a szobroknak.

    Kinyitva szemeim, mintha megállna körülöttünk az idő, és a helyszín de a szobrok mintha mozogni kezdenének. Nem beszélnek, inkább csak hangtalanul suttogni próbálnak, és testük mozdulataival mutatnak nekünk dolgokat. Művészetemből adok neki, lássa azt amit én látok, amikor az ihlet körül ölel, és ezt egy pillanatra elhagyom mindenkinek. Csak nézem a megállt szürke eget ami az ősz díszének szolgál, és ujjaimat össze kulcsolom Gabrielével és vállára hajtom a fejemet.-Mesélnek...olyan gyönyörű dolgokat mesélnek...-susogóm majd lassan a szobrok vissza veszik saját alakjaikat és az idő, meg a helyszín ismét mozogni kezdenek.


    [You must be registered and logged in to see this link.] Ruházat: [You must be registered and logged in to see this link.]
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Botanikai Kert

    on Hétf. Jan. 16 2017, 23:36

    Allena - Gabriel

    Allena mindig is szerény volt. A művészek kevésbé szoktak az lenni, tisztelet a kivételnek, s nem is az én tisztem megítélni őket. Szerintem Allena nélkül jóval kevesebbre vinnék, ebben biztos vagyok.
    - Számomra akkor is csodálatra méltó mindaz, amit teszel – állítom meggyőződéssel.

    A következő jelenetnél lélegzetvisszafojtva nézem mindazt, amit elém tár, s elmerülök az ihletben, az általa okozott extázisban, ami alkotásra készteti az embereket. Szélesen mosolyodom el, szemeim csillogni kezdenek és gyermeki ámulattal nézek mindent, mit látok. Kezem összefonódik az övével, s boldog mosollyal figyelek rá, majd újra a környezetre.
    - Csodálatos! – áhítattal fogok meg egy éppen hullani készülő levelet, s a szürke ég felé fordítom. Még így is látszanak az erek rajta.
    - Van kedved repkedni egy kicsit? – nevetek a fülébe, ahogy a vállamon pihen kecses tartással.
    - A vadludak azt mondták, hogy ma igazán érdekes lesz a délutáni szél.
    Gyermeki kíváncsisággal szoktam az állatok felé fordulni, az ő tapasztalatuk mindig meglep, hiszen olyan rövid ideig élnek, s mégis, rengeteg tudással bírnak.
    avatar
    Allena Rhys

    Faj : Angyal
    Rang : Almha-A művészet angyala, Isten adományozója
    Tartózkodási hely : Ahol a művészet jelen van
    Kor : 1993
    Foglalkozás : hegedűművész

    Re: Botanikai Kert

    on Vas. Jan. 22 2017, 17:28

    Gabriel & Allena
    Zene neked:[You must be registered and logged in to see this link.]

    [You must be registered and logged in to see this image.]


    Csak figyelem, mind azt amit megmutatok neki, arcán azt a vissza tükröződést látom amit azokban látom, kik rá csodálkoznak a művészek munkájára. Pedig én csak azt mutatom meg a mi szép. Ami jó, ami a szívnek meleget ad, ami a lelket felfrissíti, ami a testet megpihenteti. Ami elfelejteti velük a valóságot, és be csábítja őket az álmodozásba, ahova magam is tartozok...Nézem ahogy a levélért nyúl és kék szemeim végig futnak az ereken amin átsüt a nap sugarai. Mintha a fény lenyúlna értünk. Gabrielért....olyan gyönyörű...Olyan gyermeki lelke van. Mindig úgy érzem, ő a legszabadabb barátom és társam. Egy olyan támasz akivel megízlelem az igazi szabadságot. Mert ahogy magam is mondtam, én csak az álmokban, vágyakban keltek hatalmat. Az alkotásban, ihletben mind abban amit elképzelnek, majd végül megkínozva őket, esnek vissza a sötét, rideg életbe. Gabriel pedig. Él...szabadon...magasan a felhők felett, a legnagyobb fényben. Én csak ennek az ízét tudom kelteni de ő...-Szívesen repülnék veled, Gabriel...-mondom halkan ahogy szorosabban hozzá bújok, kezeimmel át ölelve derekánál, mint egy kislány aki kapaszkodik valakibe.-Kíváncsi vagyok mit mondtak még neked a libák.-pillantok fel rá kék szemeimmel széles vigyorral az arcomon, aztán elengedem és csak az ő szemei láthatják ahogy angyali szárnyaim elő bújnak és kellemesen szét nyílnak ahogy végre kinyújthatom őket.


    [You must be registered and logged in to see this link.] Ruházat: [You must be registered and logged in to see this link.]
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Botanikai Kert

    on Pént. Jan. 27 2017, 21:23

    Allena - Gabriel

    Gyermeki boldogsággal nézek rá, ahogy még jobban hozzám bújik. Naiv, vagy buta sosem voltam, a nyitottságom és elfogulatlanságom lehet szokatlan, még a nephilimek számára is. Atyám öröksége, hiszen képességét örökölve, mindenkiben az igaz valóját látom, s így csalódni sem tudok bennük, még akkor sem, ha nem támasztok velük szemben elvárást.
    Kezem szárnya töve alá nyúl úgy, hogy szabadon hagyja majd mozogni, ha a levegőben repkedünk.
    - Nekem? Bemutatlak nekik! Sokan vándorolnak most el, és sok, érdekes híreket tudnak mondani.
    Szinte folyton pletykálnak, az emberek meg azt hiszik, hogy ezzel ellenőrzik társaikat, holott őket érzékelik, különös érzékelőjük van hozzá.
    Gyönyörködve nézem, ahogy kibontja szárnyait, hátrébb is lépek, megadva a tiszteletet annak, aki, majd széttárva szárnyaim, rejtőzve az emberi világ elől, a magasba lököm magam, majd a levegőben visszafordulok Allena felé, s bár a szárnyaink miatt nem foghatom kezét, mégis felé nyújtom, majd az ég egy távolabbi pontjára.
    - Takmia csapata éppen most jön! – izgatott leszek, a csapat vezetője nagyon öreg, az emberek nem is sejtik, hogy a ludaknál jóval hosszabb életet tudhat már magáénak. Csoda, ő csak legyintene rá.
    avatar
    Allena Rhys

    Faj : Angyal
    Rang : Almha-A művészet angyala, Isten adományozója
    Tartózkodási hely : Ahol a művészet jelen van
    Kor : 1993
    Foglalkozás : hegedűművész

    Re: Botanikai Kert

    on Vas. Jan. 29 2017, 21:12

    Gabriel & Allena
    Zene neked:[You must be registered and logged in to see this link.]

    [You must be registered and logged in to see this image.]


    Kinyílnak szárnyaim és kicsit megmozgatom őket, majd figyelem ahogy Gabriel is utat enged magának mire elvigyorodom. Gyönyörű, olyan szép lenne ha valaki megörökítené őt. Fel reppen én pedig várva egy kis időt követem. Nagyokat csapkodok, de könnyen emelkedem szárnyra és végül csak kitárva őket követem Gabrielt ahogy szökkenek egyre magasabbra az égen. Nyújtja nekem a kezét de én csak nevetek halkan ahogy repülök vele majd csinálok pár kört a levegőben, vagy feljebb emelkedek a felhők fölé aztán hagyom magam vissza esni és az utolsó pillanatban szárnyaim ismét megtartanak. Aztán Gabriel az érkező libák felé fordítja tekintetem én pedig lelkesen figyelem a hangosan csivitelő rajt és ahogy sietve igyekeznek el a zord hideg elől. Olyan gyönyörű színük van. Emlékszem mikor föld anya az ecsetjeivel szépen színezte őket, míg én tanítottam nekik a nyelvüket, ahogy az énekes madaraknak is dalokat tanítottam. Földanya annyira szeretett festeni. Alkotni. Szerettem nézni és adni neki a tanácsokat milyen színeket használjon ő pedig megfogadta. Ő valóban a mi anyánk....Gabriel mellé érve nézem a rajt és ismét barátomra figyelek majd ismét vissza a ludakra.-Olyan gyönyörű állatok.-suttogom halkan ahogy kék szemeimet rajtuk legeltetem.

    Ruházat: [You must be registered and logged in to see this link.]
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Botanikai Kert

    on Vas. Feb. 05 2017, 14:41

    Allena - Gabriel

    Vele nevetek, aztán riadtan tartom a karjaim alá, ahogy zuhanni készül, hogy aztán nevessek, amint rájövök, játszik.
    - Bizony! – bólintok.
    Takmia hangja elér felénk, látni, ahogy a raj csak kicsivel mozdul, de ez jelzi, hogy hajlandóak velünk beszélgetni. Aztán elkomorodok, mert olyan üti meg a fülem, amiről egy kép villan elém.
    Némán nézem, ahogy vonulnak, s szomorúan tekintek Allenára.
    - Takmia igazat szólott. Veszély közeleg, s ha nem figyelünk, akkor nagy baj lehet. Amit eddig ismertünk, az akár meg is szűnhet létezni – nem tudok Allenára ránézni. Azt meg sem merem mondani neki, hogy van még egy dolog, ami aggaszt, s mind a kettő hozzám is kötődik. Nem látok a jövőbe, de az igazlátás egyik képessége, hogy a lehetséges igazakból előre jelzi a lehetséges jövőt, hiába mondjuk, hogy a jövő bizonytalan. Mert bizony nem az.
    - Nem tudom, mi fogja okozni, vagy ki, de nagyon közel van az ideje.
    Szomorúvá válok, némileg aggódóvá. Az utóbbi időben álmaim is zaklatottak.
    avatar
    Allena Rhys

    Faj : Angyal
    Rang : Almha-A művészet angyala, Isten adományozója
    Tartózkodási hely : Ahol a művészet jelen van
    Kor : 1993
    Foglalkozás : hegedűművész

    Re: Botanikai Kert

    on Szer. Feb. 08 2017, 18:09

    Gabriel & Allena
    Zene neked:[You must be registered and logged in to see this link.]

    [You must be registered and logged in to see this image.]


    A levegőben, megállok Gabriel mellett és figyelem az arcát ahogy figyeli a madarakat. Én is oda pillantok és elmerengek szárnyaik tökéletes méreteiben, színűk ragyogásában még ebben a zord időben is. A szél finoman táncoltatja tollaikat ahogy az én vörös hajamat, és vigyorogva pillantok barátom felé mikor hirtelen lefagy a mosolyom aggodalmas arcára tekintve. Kék szemeim sokáig figyelik, végig hallgatom szavait és csak nézem őt ahogy egyre nagyobb aggódás ül az arcomra.-Gabriel...beszélj hozzám....mond el mit mondanak neked...mond el mit látsz amit én nem...-suttogom, ahogy minél közelebb megyek hozzá, ameddig szárnyaink engedik.-Kérlek, beszélj azért vagyok melletted, hogy segítselek amikor szükséged van rám...-mondom és kinyújtva felé kezemet finoman megérintem arcát, hogy magamra vezessem szemei világát. Ahogy találkozik pillantásunk össze szorítom ajkaimat. Szeretném, ha elmondaná...hiszen minden bajra van megoldás...hiszen minden fájdalomra van gyógyír...minden seb be gyógyul egy idő után.-Mond el...mit hallottál....?-kérdezem még halkabban ahogy szemeit figyelem, és arcáról kezére fogok szorosan az enyémmel.

    Ruházat: [You must be registered and logged in to see this link.]
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Botanikai Kert

    on Szomb. Feb. 11 2017, 12:49

    Allena - Gabriel

    Szomorúság üli meg mellkasom, hiába küzdök ellene. Allenát nem akarom elszomorítani. Visszarebbennek rá a szemeim, elidőzöm gyönyörű szemeiben, aztán lesütöm az enyéim, végül ismét visszanézek rá.
    - Nem sokáig leszek ilyen szabad – most sem vagyok, hiszen atyám országából kiűzettem származásom okán, s egyes helyeken még mindig ezen elveket követik, oda ritkán lépek be.
    - A világ megváltozik. S nem rajtunk múlik, mivé irányul majd, hanem az emberektől. A hitüktől, érettségüktől – nehéz kimondanom, hogy az emberek szívében már nem hiszek egy ideje, túl sok sötétség telepedett lelkükbe, s homályosította el tekintetüket. – A démoni világ egyre inkább teret nyer ebben a csodás dimenzióban – suttogom végül.
    - Allena ... – viszont fogom én is kezét. – Legyetek nagyon figyelemmel, sok múlik rajtatok is, s azokon is, akik láthatatlanul itt vannak – vagyis rajtuk, angyalokon és rajtunk, kik ezen a bolygón létezünk.
    avatar
    Allena Rhys

    Faj : Angyal
    Rang : Almha-A művészet angyala, Isten adományozója
    Tartózkodási hely : Ahol a művészet jelen van
    Kor : 1993
    Foglalkozás : hegedűművész

    Re: Botanikai Kert

    on Hétf. Feb. 13 2017, 21:39

    Gabriel & Allena
    Zene neked:[You must be registered and logged in to see this link.]

    [You must be registered and logged in to see this image.]


    Csak csendben hallgatom őt, és egyre gyorsabban kezd verni a szívem ahogy beszél hozzám. Gabriel ne mondj ilyeneket...Kérlek...Csak szorosan fogom a kezét, és úgy érzem hiába vagyok könnyű szárnyaim elfáradva akarnak letenni a földre ahogy a szavak mint a sziklák, kövek akarnak lehúzni a mélybe. Miért mondasz nekem ilyeneket. Egyre csak nézem őt kék szemeimmel és mintha a szívem megakarna hasadni...Szabad kezemmel, szorosan fogok karjába ahogy továbbra is szemeibe nézek.-Gabriel...miért beszélsz hozzám így...?-suttogom halkan. Démonok? Miért lett jó és rossz? Miért? Miért nem lehet egy kiegyensúlyozott világunk? Miért? Miért vesztem el az egyetlen igaz barátomat. Szorosan fogom a karját ujjaim elfehérednek és fejemet lehajtom ahogy vörös hajam magam elé hullik. Angyalok...Hisz én mit tehetnék? Rajtam nem múlik semmi. Én csak a művészetemnek élek, amit földanya osztott ki nekem. Nem tudok senki ellen se küzdeni, nem tudok jót adni annak ki gonoszságból nyeri ihletét...Kinyitom a szemeimet, lassan és fel pillantok Gabrielre kék szemeimmel.-Olykor, el jön a jó kora...de nem lehet örökké a fény a leghatalmasabb. Néha a gyertyák elalszanak, a nap kihuny, a nap kihuny. A remény elvész. De mindenben ott van a jó. A rossz mélyén is megbújik. És ha el is tűnik fel ébred mint a főnix. Felébred és felragyog, poraiból. De ha fel is készülünk, ha sok minden mi rajtunk is múlik...nem mindenre készülhetünk fel...még ha angyalok vagyunk is...csak azt tudjuk megtenni amit az égi fény kiosztott nekünk. A démonok pedig...ugyan azt teszik amit mi...csak a kiosztott részt rontják és egyre falják a fényt. De egyszer elég lesz...egyszer mindkettő elfelejti mi a másik, és....az lesz az igazi béke kora...-suttogom ahogy fel tekintek rá és egy finom könnycsepp hullik le az arcomon, ahogy engedek kezem szorításával és lassan elengedem őt.-Gabriel...te egy harcos vagy...egy túlélő. Aki ugyan úgy meg lett hurcolva. Áldozatok vagyunk a nagyok játékában. Bábok akiket rángatnak a láncaikkal. De én tudom, hogy megérdemelnéd a szárnyakat. Megérdemelnéd, hogy felemelkedj közénk. És én ezt tudom....mindig is tudni fogom. Akkor is ki fogok állni melletted, ha ezzel elvesztem a szárnyaim és örökre a földre leszek dobva...Nagyon fontos vagy...Ugyan annyi szereped van neked mint nekem....És tudod, hogy mindig veled leszek. Ugye?-suttogom ahogy szélesen rá mosolygok, egy megtört, szomorú mosollyal.

    Ruházat: [You must be registered and logged in to see this link.]
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Botanikai Kert

    on Szomb. Feb. 18 2017, 20:06

    Allena - Gabriel

    Kezem az övére teszem, ahogy érzem, belémkapaszkodik. Értetlenül vonom fel egyik szemöldököm.
    - Nem akartalak megbántani... – igyekszek erőt, s bátorságot önteni belé. – Sajnálom... – elfordítom arcom zavart szomorúsággal. Szeretnék már végre nevetni és feledni gondokat, ám az, amit apámtól örököltem, sosem hagy nyugton, s sejtelmes érzékeltetéseivel sosem hagyja, hogy boldog legyek. Atyámhoz kéne fordulnom, segítsen nekem. Ahogy erősebben fogja karom, ismét felé fordulok, s meglepetten simítom tenyerem arcához, hogy megsimítsam.
    - Nem tehetsz róla – s elharapom a többi, kikövetkezni akaró szavaim, ahogy megered nyelve, s egyre inkább mosolyra húzódik ajkam, végül bólintok.
    - Ők a testvéreitek, egy tőről fakadtok, s ugyanaz munkálkodik bennetek – sosem fogok egyikhez sem tartozni, halandó anyám révén, így nem sorolom közéjük magamat. Már régóta nem is vágyom rá. – Egyszer meg fogtok békélni egymással... – gyengéden simítom le a könnycseppet arcáról, nem jó így látni.
    A dicsérete elolvaszt, ám a végére megrémülök, ujjam ajkára teszem, finoman, s megrázom a fejem, rémülten.
    - Ne tedd, kérlek! Nagyon kérlek! Meghasadna a szívem, ha földre tasszíttatnál, csak mert kiálltál mellettem... – nem kellett volna barátságát keresnem, bajba fogom sodorni, nemes szíve-lelke nem fogja hagyni, amit hagynia kéne a nagyokra. Nekem is.
    Szemeim megtelnek könnyel, elengedem én is, és megrázom a fejem.
    - Olyan áron nem, hogy elveszíted azt, ami... – hátrálok a levegőben előle, majd hirtelen indulok el, másik irányba, halk felsikoltásom még talán hallani – oly kedves vagy számomra...
    Szívem egyre hevesebben dobog, ahogy belegondolok abba, tudom, hogy meg fogja tenni értem, s tudom, ennek mi lesz a vége. Hiszen, ha lehetett volna, már régen angyallá emeltek volna, maguk közé. Istenem, mit tettem a barátságunkkal Allenával!

    //nagyon köszönöm! wow //
    avatar
    Allena Rhys

    Faj : Angyal
    Rang : Almha-A művészet angyala, Isten adományozója
    Tartózkodási hely : Ahol a művészet jelen van
    Kor : 1993
    Foglalkozás : hegedűművész

    Re: Botanikai Kert

    on Szomb. Feb. 18 2017, 21:32

    Gabriel & Allena
    Zene neked:[You must be registered and logged in to see this link.]

    [You must be registered and logged in to see this image.]


    Csak nézek rá és a szomorú mosolyom lassan eltűnik arcomról. Elmegy. Elmenekül...előlem. Magamra hagy, én pedig lassan ereszkedni kezdek. Elhagy az aki szívembe van zárva mélyen. Elrepül mint az eddig kalitkában tartott madár...Had repüljön hisz, szabad...még...Az én gyönyörű madaram. Ismét magam vagyok. Szívemhez teszem kezeimet ahogy lassan leérek a földre és a füvet nézem. Olyan csata dúl bennem, olyan fájdalmas ahogy minden elveszik mellőlem. A világot nem tarthatom egybe...a világot együtt kéne össze tartanunk, de mindenki kilép a körből amíg az az egy egyedül nem marad végleg...Milyen áron? Belül újabb darab válik el és zuhan a sötétbe, hogy megzabálják azok ki erre sarkalják a bántókat...Mélyet sóhajtok és fel pillantok az égre, mire lehunyom a szemeim és az ég hullajtani kezdi hevesen könnyeit. Miért érzem úgy mindig, föld anyának igaza van. Az emberek mindig csak tönkre teszik a világot, őt. Egymást és csak bántanak. Gabriel félig ember...Még ha kisebb is az aránya rá...De engem most a számok, és az arányok izgatnak a legkevésbé. Egyre csak ázok, és leengedem kezeimet magam mellé majd halkan dúdolva indulok el a zöld fűben. Művészet meg nem értett társa mindig is a magány volt...Elmosolyodom halványan. Angyalok, démonok. Minden fény, és sötét árnyék...Tűnjetek a szemem elől...

    Ruházat: [You must be registered and logged in to see this link.]


    (én is köszönöm)

    Re: Botanikai Kert

    on Vas. Feb. 26 2017, 18:34

    [You must be registered and logged in to see this image.]
    avatar
    Will Collins

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx
    Rang : Kancellár
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC
    Kor : 111
    Foglalkozás : Professzor, Columbia Egyetem

    Re: Botanikai Kert

    on Vas. Május 27 2018, 00:55

    Tavaszünnepet tartanak a stateni Botanikai Kertben. Regeteg virág nyílik ilyenkor, és ha ez nem volna elég, még a bejáratot, a padokat, az épületeket is feldíszítik különböző virágokkal. A Shavuotra emlékeztet ez engem, ami egy zsidó ünnep, igazából semmi köze a virágokhoz, de tradicionálisan mindig mindent roskadásig aggatnak virágfüzérekkel.
    Már éjszaka van, de az ünnepély még tart. A kert közepén van egy kis színpad, ahol valami utcazene-szerű gitározgatás és énekelgetés zajlik. Tele van minden utcai árusokkal, mutatványosokkal, van néhány borászat, és persze street foodosok, ameddig a szem ellát. Meg fiatalokkal, akik eszegetnek, iszogatnak, nevetgélnek, és remek vacsora lesz belőlük, amint atyám ideér.
    Leállok egy szokőkút mellett, amelynek közepén egy tűzzsonglőr áll épp féllábon. Elképesztő gyorsaságal kerülik ki tűzlabdái a fel-feltörő vízsugarakat, látszik, hogy nagyon gyakorlott ebben. Néhányan állnak még körülötte, és lelkesen drukkolnak és ámulnak, mikor épp történik egy-egy izgalmasabb manőver.
    Megrezzen a telefonom, mire előveszem, és megírom Richardnak, hogy a hatszögletű szökőkútnál vagyok, épp tűzzsonglőrt bámulok. Megbeszéltük, hogy eljön velem erre a fesztiválra, már csak azért is, mert rég láttam, meg mert... Csak.

    Ajánlott tartalom

    Re: Botanikai Kert


      Pontos idő: Csüt. Aug. 16 2018, 18:35