Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Long Island villa
by Emanuel de Medici Yesterday at 22:03

» Játékostárs kereső
by Paola Seton Yesterday at 21:00

» Paola Seton
by Admin Yesterday at 20:15

» Folyosók
by Connor Shayeh Vas. 16 Dec. - 22:10

» Fangtasia
by Jazz Quinn Vas. 16 Dec. - 21:14

» Elkészültem!
by Paola Seton Vas. 16 Dec. - 20:28

» Theo szobája
by Theodore Miles Montgomery Vas. 16 Dec. - 20:10

» Barclays Center
by Theodore Miles Montgomery Vas. 16 Dec. - 19:56

» Cox professzor irodája
by Brian Cox Vas. 16 Dec. - 19:38

» Jazz lakása
by Jazz Quinn Vas. 16 Dec. - 18:00

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Botanikai Kert

    Share

    Botanikai Kert

    on Kedd 6 Okt. - 22:44

    First topic message reminder :


    [You must be registered and logged in to see this image.]
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Botanikai Kert

    on Szomb. 26 Május - 23:29

    Kedvelem a növényeket, ez nem múlt el azzal sem, hogy vámpírrá lettem, még ha ezt kevesen nézik is ki belőlem. Mágusként nem egyszer és nem kétszer használtam magam is néhány szertartáshoz vagy rituáléhoz, és még ma is előfordul, hogy van, amihez alkalmazom. Folyamatosan forgatom az ilyen témájú könyveket is, vagy járom éppen az egyes kerteket, réteket, ahol simán beszerezhetem azt, amire szükségem van.
    Ma azonban nem azért tartok a Botanikai kertbe, mert ilyen célom lenne, hanem azért, mert a gyermekemmel találkozom. Akadnak néhányan, akik a mai napig nem értik, hogyan fordulhatott elő az, Isaiah a manhattani klán tagja maradt, és nem tartott velünk Staten Islandra, de nekik nem fogok magyarázkodni. Már akkor is nyilvánvaló volt, hogy sokkal többre hivatott annál, hogy sima klántagként legyen jelen, és valljuk be, a matuzsálemek között erre vajmi kevés esélye lett volna.
    Fájó szívvel ugyan, de elengedtem, így ő maradt Manhattanban, én viszont Kyleal tartottam jó pár társammal együtt. Ez nem azt jelenti, hogy ne tartanánk a kapcsolatot egymással vagy ne találkoznánk, és ez most sincs másként.
    A telefonomra pillantok, egy apró, észrevehetetlen biccentéssel nyugtázom az üzenetét, pontosan tudom, hol van a szökőkút. Kíváncsi vagyok a fiamra, a pletykák hozzám is eljutottak, nem mintha nem tudnám pontosan, hogy mi történt közte és az ifjú Wyard között, ám ezt mégis tőle szeretném hallani, ha úgy gondolja, megosztja velem. Kyleal már fogadásokat is kötöttünk, kíváncsian várva a folytatást. Eddig döntetlenre állunk.
    A kúthoz közeledve már körbe sem kell néznem, egyenesen Isaiahoz lépek.
    -Will, végre. Már kezdtem azt hinni, hogy látni sem akarod az öregedet. Ki a szerencsés?
    Kezet nyújtok, figyelembe véve, hogy nem vagyunk kevesen, így kihagyom az ölelést, és az eredeti néven szólítást is, de a vigyorom az nem marad el a végén, intve a tömeg felé.




    Nekem:  #22B687
    avatar
    Will Collins

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC
    Kor : 111
    Foglalkozás : Professzor, Columbia Egyetem

    Re: Botanikai Kert

    on Vas. 27 Május - 14:24

    Már akkor érzem atyám jelenlétét, mikor még a látóterem közelében sincs. Hiába vagyunk tagjai két különböző klánnak, hiába élünk elég messze egymástól, a kötelékünk azért megvan. És egyébként melyik süket és vak és érzéketlen természetfeletti ne lenne képes érzékelni egy hozzá hasonló matuzsálem energiáját, ha felbukkan valahol? Tulajdonképpen teljesen érthető, hogy nem járják már a várost úgy, mint rég. Hiszen olyanok, akár az istenek. A legtöbb kárhozott számára egy Richardhoz hasonló vámpír közelsége szinte őrjítően félelmetes. Mintha egy olyan démonnal kerülnél szembe, akinek az ereje ezerszerese a tiédnek, légy akármilyen erős is. Volt idő, mikor én is féltem tőle. De már rég nem.
    Ezért széles mosollyal fordulok felé, és lehet, hogy ő nem akar megölelni, de én őt igen, szóval meg is teszem. Odalépek az atyám elé, és átkarolom, magamhoz ölelve, ám csak egyetlen pillanatra. Hiszen nem vagyunk szeretők, soha nem is voltunk, ő a nemzőm és én végtelenül tisztelem. Minden pletyka és híresztelés ellenére, ami akkor kelt szárnyra, mikor Manhattan mellett döntöttem. Ő akkor is mindenben támogatott.
    - Atyám. Nagyon örülök, hogy látlak végre - nézek fel rá őszintén. Kicsit zavarba hoz ezzel a mondattal, és rögtön magyarázkodnék, hiszen tény, hogy régen jöttem már el látogatóba. Mondhatnám, hogy a klán, és az egyetem minden időmet elveszik, de csak üres szófecsérlés és béna kifogások halma volna. Szóval inkább csak annyit mondok: - Sajnálom. Már ha ez egyáltalán szemrehányás volt - hunyorgok rá kérdőn, de mosollyal. Elvégre sose lehet tudni, mi a szándéka egy-egy megjegyzéssel. Mint gyermek, hajlamos vagyok mindent magamra venni, hogy atyám minél jobb hangulatban legyen, pedig már rég tudhatnám, hogy sosem az udvari bolondja voltam.
    - A szerencsés? Mármint, hogy választottam-e már vacsorát magunknak? - kérdezek vissza kissé értetlenül és teljesen ártatlanul. Nem mintha tabutéma lenne köztünk az úgynevezett szerelmi életem, mert olykor megvitatom vele, mikor épp érdeklődik, vagy történik valami fontos. De hogy most Noelre gondolna, meg se fordul a fejemben. Naiv vagyok megint.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Botanikai Kert

    on Vas. 27 Május - 18:05

    Úgy közelítem meg a kutat, hogy egy másodpercre sem kell lassítanom, szinte magától nyílik szét a tömeg, kérnem sem kell, igaz, nem éppen a kis méreteimről vagyok híres.
    A rajtam megakadó tekintetekkel nem foglalkozom, most egyedül a fiam érdekel, senki más. Üzennem nem szükséges, tudja, hogy jövök, nem rejtem előle, tisztán érzékelheti.
    Megmosolyogtat, ahogy áll a szökőkút mellett, s bár nem leplezi, mégis úgy fest, mint egy izguló kisgyermek. Derűsen lépek hozzá, és lehet, nem akartam megölelni a tömeg előtt, ám ő megteszi, így nem fukarkodok a viszonzással akkor sem, ha csak egy pillanatig is tart.
    -Néha nem árt, legalább nem felejted el a képemet.
    Sok kritikát kaptam akkor, mikor engedtem, hogy a saját útját járja, voltak, akik nem értettek egyet a döntésemmel, de senkinek nem tartoztam magyarázattal, egyedül Kylenak.
    Miért kellett volna megfojtanom és elvágni annak lehetőségétől, hogy elérje a céljait? Nem tettem. Nem pincsikutyát akartam belőle nevelni, hanem egy életerős vámpírt, aki bárhol és bármikor megállja a helyét, kivívja a pozícióját, persze, hogy támogattam a törekvéseit.
    A humora is a helyén, még ha a sajnálkozását nem is annak szánja.
    -Szemrehányás? Ugyan, az nem így hangzik.
    Haragszik a fene, tudom, hogy elfoglalt, azt pedig inkább nem pedzegetem, hogy éppen miért, az a magán- vagy a klánügye.
    Szemrevételezem a társaságot, van köztük néhány ínyenc falat, s mivel Isaiah már itt lehet egy ideje, gondolom választott is, ezért érdeklődök.
    Visszakérdez, és én elnevetem magam, hihetetlen, hogy még mindig képes lebuktatni magát egy pillanat alatt, mindezt olyan ártatlan tekintettel, hogy öröm nézni. Semmi hátsó szándék nem volt a kérdésemben, kivételesen.
    -Erre lettem volna kíváncsi, de a jelek szerint akad valami más is.
    Mosolyogva pillantok rá, tudom, hogy a pletykák nem alaptalanok, még ha ki is színeznek ezt-azt.



    Nekem:  #22B687
    avatar
    Will Collins

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC
    Kor : 111
    Foglalkozás : Professzor, Columbia Egyetem

    Re: Botanikai Kert

    on Csüt. 31 Május - 19:42

    Vigyorgok. Hogyan is felejthetném el? Hatvan évig mellette éltem, miután vámpírrá tett. Tanított, nevelt, és nem hagyott magamra még a legsötétebb éjszakáimon sem. Neki köszönhetem azt, aki most vagyok, és ezt sose felejtem el neki.
    Sok gyermek elhagyja az atyját. Évtizedek múltán elmegy, olyan messzire költözik tőle, amennyire csak lehet, pont úgy, ahogyan a kamaszok elhagyják szüleik házát, hogy a saját lábukra álljanak. Én is ezt tettem.
    Azért örülök, hogy nem neheztel. Nem akarnám egyáltalán megbántani.
    Kiröhög, én pedig kíváncsian nézek rá. Valamit sejt, sőt tud, látom a szemében. A vén róka! Elképesztő, honnan szerzi az információit, bár talán Noel fecsegett "otthon".
    - Én a tűzzsonglőrt néztem ki. Neked azt a fiatal nőt ajánlom ott - biccentek az egyik fagyizó huszonéves felé. - Láttam már az egyetemen, ugyanazokat a könyveket olvassátok. De ha gondolod, szívesen osztozom veled ezen a kölykön is - villantom rá a szemeimet, mert soha de soha nem fogom abbahagyni a homoszexuális csemegék kínálgatását neki. Csak finoman.
    A másik témát egyelőre nem kommentálom. Nem is tagadom. Inkább tapsolni kezdek, miközben a szökőkút közepén álló srác meghajol, és a vízbe csapva eloltja a kis tűzlabdáit. Felé nyújtom a kezem, hogy segítsek leszállni a hal formájú szobor tetejéről, amit el is fogad. Szinte máris, ebben a pillanatban belemélyeszthetném a fogaimat, elég rá egy pillantást vetnem. Ehelyett üdvözlöm, megdicsérem, érdeklődöm a technikájáról, aztán meghívom egy italra, ő jön. Ha közben atyám elválik tőlünk és a lányt célozza be, egy "jó étvágyat"-tal köszönök el tőle. Majd miután befejezem a táplálkozást, visszatérek hozzá.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Botanikai Kert

    on Csüt. 31 Május - 20:16

    Semmi okom haragudni Willre, sőt, büszke vagyok arra, hogy viszonylag fiatalon is kamatoztatja a tehetségét. Akkor követtem volna el hibát, ha magamhoz láncolom, ezt viszont sosem akartam megtenni. Az, hogy Manhattanban maradt, pont nem érdekel, ugyanúgy a gyermekem, mint volt, és ugyanúgy szeretem, mint akkor.
    A kérdő tekintetre tovább mosolygok, mégsem erőltetem a témát, majd ha akarja, akkor elmeséli a saját szemszögéből. Most viszont első a társaság, azaz a vacsora kiválasztása, mert van miből válogatni bőven.
    -Hm... nem is olyan rossz választás. A fiút meghagyom neked.
    Elnyomom a feltörni készülő vigyoromat, vacsora tekintetében sosem foglalkoztat az áldozatom neme, változatos a palettám, csak nem lépek velük tovább.
    Kis időre elköszönök Willtől és a tűzzsonglőr sráctól és a fiatal lány felé veszem irányt. Nagyon szólnom sem kell, hogy velem tartson. Kedélyesen elbeszélgetek vele, nem rohanok sehová, egyrészt ráérek, másrészt már minek siessek? Feleslegesen tenném, a vége mindig ugyanaz, önként adják a vérüket és akár magukat is.
    Kis idő múlva visszatérek Will mellé, vagy bevárom őt, és még mindig kérdőn nézek rá. Látványosan figyelmen kívül hagyta a kijelentésemet.



    Nekem:  #22B687
    avatar
    Will Collins

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC
    Kor : 111
    Foglalkozás : Professzor, Columbia Egyetem

    Re: Botanikai Kert

    on Csüt. 31 Május - 20:40

    Biccentek atyámnak elmosolyodva, és még utána pillantok, miközben már a kölyökkel flörtölök. A kis csevej vége természetesen az, hogy én jól lakom, neki kellemes éjszakája lesz, és aztán számot cserélünk, majd elköszönünk. Tartaléknak jó lesz.
    Ha látom, hogy Richard is végzett a vacsorával, újra megközelítem, és félúton találkozva kezdek el vele sétálni körbe a fesztivál területén.
    - Szóval, valami a tudomásodra jutott... Rólam - kezdek el találgatni. - Miért nem mondod el, amit tudsz, vagy kérdezed meg, amit nem tudsz? - kérdezem, hiszen egyes esetekben jobb szeretem az őszinteséget.
    Például az atyámmal.
    Úgyis el fogom mondani neki, csak kíváncsi vagyok, előhozakodik-e a kérdéssel, vagy azért van benne némi atyai szemérem.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Botanikai Kert

    on Csüt. 31 Május - 20:57

    A vacsora végeztével inkább Will társaságát keresem, mindenféle ráadás várhat magára, senki nem fog eltűnni, vagy ha igen, lesz helyette más.
    A megjegyzésére elnevetem magam és bólintok, nincs szükség találgatásra, tippelésekre, csupán nem akartam ajtóstól rontani a házba.
    -Logikusan hangzik. Kérdezni nem kérdezek Will, az a magánügyed. Az amit tudok, az más történet, bár úgy véltem, ez sem a ma estére tartozik, egészen addig, míg végül is... te magad nem engedted sejtetni, hogy valóban nem alaptalan minden suttogás.
    Régen volt már az, hogy belecsapjak a közepébe, ha úgymond kényesebb témáról volt szó, tapintatosabban kezelem, ám ha felhozta, legyen.
    -Azt nem állítom, hogy nem lepett meg, és azt sem, hogy annyira zavarna.
    Többet nem mondok, az ő magánélete, ennyivel letudom, a többi már rá tartozik, és csak akkor rám, ha el akarja mondani.



    Nekem:  #22B687
    avatar
    Will Collins

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC
    Kor : 111
    Foglalkozás : Professzor, Columbia Egyetem

    Re: Botanikai Kert

    on Szomb. 2 Jún. - 22:01

    Visszhangzom atyám nevetését. Nagyon édes, hogy így próbál udvariaskodni. Hiába, nem a mai szemérmetlen generációhoz tartozik. Bár én se.
    - Richard... Az őrületbe tudsz kergetni ezzel!
    A szemem sarkából nézem séta közben, ajkamon kis mosollyal. Pontosan tudja, hogy el fogom mondani, hát minek ez a sok felesleges körítés? De persze tudom, hogy miért. Suadela vagyok, és ő volt a mesterem.
    Persze választhatnám azt is, hogy mivel gyakorlatilag nem kérdezett rá, nem beszélek róla, meg úgy egyáltalán semmiről, de az úgy elég kicsinyes és amatőr volna.
    - Találkozgatok Alexander gyermekével. Szóval akárkitől is hallottad a pletykát, az igaz. Azóta tart, amióta együtt távoztunk a kiállításról - fűzöm hozzá, mert hát nem vagyok hülye. Miután nyilvános jelenetet rendeztünk, sőt még kompromittáltuk is magunkat, esélytelen volt pletyka nélkül megúszni ezt a dolgot. - Nagyjából három-négy hete. Tény, hogy a diákom, és tény, hogy veszélyes kombináció vagyunk miattatok. De...
    Kicsit elhallgatok, mert amit mondani készülök... az valahogy nekem is durván hangzik.
    - Jasmine halála óta úgy érzem, mintha megállt volna velem az idő. Ugyanaz a történet ismétlődött újra és újra, mindenkivel, miközben az égvilágon semmi se történt, ami... újdonság lett volna, érted? De valahogy mintha most először... kezdene el újra megmozdulni az idő. Miatta. Elkezdtek emgváltozni a dolgok, és ez... Felszabadító.
    Tessék. Kimondtam. Richard tud a gyászomról, a remeteségről, amit önként vállaltam, arról, hogy bár látszólag tökéletesen funkcionálok, belül teljesen elzárkóztam.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Botanikai Kert

    on Vas. 3 Jún. - 16:14

    -Tudom.
    Van néhány dolog, amihez még akkor is ragaszkodom, amikor nem lenne rá szükség, és ez is közéjük tartozik. Ugyan nem vagyok Suadela, ám az évszázadok során megtanultam, hogy mindig várjam meg, míg a másik fél mond konkrétumot. Isaiah felé is ezt próbáltam átadni, és lehet, ez köztünk teljesen felesleges, mégsem tekintek el tőle.
    -Csupán csak a fél város beszél róla.
    Mosolyogva bólintok, ráadásul vak sem vagyok, Noel olybá tűnik, mint akibe megint visszatért az élet, mint amikor a mágussal randizgatott.
    -Miattunk? Azzal ne foglalkozz, és nem marad örökké a diákod.
    Felvonom a szemöldököm a veszélyes kombinációra, emiatt aztán tényleg nem kell aggódnia, ha bármiféle kivetnivalót talált volna bárki is, már rég lépett volna. Ám Isaiah sem maradhat örökké a múltban, folyton ostorozva magát, és megtagadva magától minden egyebet, ami a boldogságához vezet.
    -Pontosan tudom, Will, de talán akkor itt az ideje, hogy tovább lépj. Eleget szenvedtél némán, nem gondolod? Ha úgy érzed, hogy valami végre más, akkor hajrá, a többivel pedig ne törődj.
    Végigéltem a kínjait, s bár sosem mondtam ki, tudtam, min megy keresztül. A szavak nem segítettek, akkor még nem állt készen arra, hogy lezárja a múltat. Most viszont úgy fest, hogy talán végre kikecmereg a gödréből, elkezd ismét élni, és ha ez egy ifjú még szinte tojáshéjas vámpír miatt van, akkor miatta. Ami biztos, hogy támogatom, akárhogyan is döntsön, de hiszem, hogy mindkettejüknek jót fog tenni a másik társasága. Will boldogsága pedig nekem sokkal fontosabb a sajátomnál.




    Nekem:  #22B687
    avatar
    Will Collins

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC
    Kor : 111
    Foglalkozás : Professzor, Columbia Egyetem

    Re: Botanikai Kert

    on Hétf. 4 Jún. - 21:10

    Felkacagok.
    - Csak a fele? - kérdem, és hátrahúzom a hajam a vállam mögé. Kicsit zavarba jövök ettől, pedig tudhattam volna, hogy ez lesz annak az eredménye, hogy nyilvánosan élem a magánéletem. Mondhatnám, hogy "nem érdekel", ehhez azonban túl prűd vagyok. Szembe kell néznem vele, hogy nagyon is érdekel még a jóhírem.
    Na meg az is, hogy atyámat büszkévé tegyem. Tudom, különös a viszonyunk, ellentmondásos a maga nemében, de legalább nem öljük egymást, mint némely másik atya-gyermek páros, akiket volt szerencsém ismerni. Csak hogy ne menjünk messzire, Alexander klánjában is.
    - Nem nagyon merek hinni benne, hogy lehetséges. De ki tudja...
    Úgy tekintek Noelre valamiért, mint egy beváltatlan sorsjegyre. Még az ezüstöt se kapartam le róla, mégis már lemondtam a nyereményről. A kavicsos ösvényre meredek a lábunk alatt, mintha muszáj lenne azt bámulonom beszélgetés közben. Pedig cseppet sem akarom lógatni az orrom.
    - Meglátjuk. Most azonban sokkal jobban érdekel, hogy miért mondtad azt, hogy pontosan tudod. Te is remeteként élsz mostanság - kérdezek rá arra, ami valójában nagyon is aggaszt. Szinte semmit nem hallani atyámról a társaságban. Minta visszavonult volna, ugyanúgy mint Alexander, és már csak az hiányzik, hogy élve eltemesse magát, mint a másik öreg.
    Tudom, hogy nincs náluk öregebb vámpír a városban, sőt talán szerintem a kontinensen se nagyon, de ez nem azt jelenti, hogy nyugdíjba kell vonulni.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Botanikai Kert

    on Hétf. 4 Jún. - 21:31

    -Igen, mééég csak a fele, de olyan találgatások vannak, az agyad eldobnád tőle. Van, aki már összeboronált titeket, tényként kezelve, hogy márpedig te és Noel egy párt alkottok, és irigykedik, mindkettőtökre. Legfőképp a hölgyek a körében.
    Mondhatnám azt is, ez ezzel jár, ha valaki nyilvánosan mutatkozik és nem zárkózik el a társasági élettől, előbb-utóbb a szájukra veszik. Manhattanban pedig persze, hogy azonnal téma lett Isaiah és Noel, hiszen a fiam Kancellár, Noel pedig az első ifjú, akit egyáltalán befogadtak a matuzsálemek. Nem vitás, hogy sokan kíváncsiak arra, valójában mi is van vagy éppen nincs köztük, legfőképp azért, mert két klánt képviselnek.
    -Miért nem? Akkor annyit elárulok, hogy mióta elveszítette a szerelmét, először látom rajta azt, hogy élni akar és létezni. Ez pedig miattad van.
    Kérdőn pillantok rá, tudom, hogy fél egy újabb csapástól, na de annak akkor is már 50 éve. Viszont ettől többet nem mondhatok, nem fogom kiadni Noelt sem, tapasztalja meg ő, van-e közös jövőjük, vagy sincs. Ha tudná, hogy a kölyök mennyire tud szeretni és mennyire romantikus lélek, szerintem vigyorogna. A klánban már fogadásokat is kötöttünk, persze erről is hallgatok. Kyle vezet velem szemben, ez is igaz.
    -Azért, mert lehet, hogy én éppen a nyugalmat választottam kis ideig, viszont te bezárkóztál teljes mértékben a történtek után. A kettő között óriási különbség van. Egyébként... nem igazán találkoztam olyan nővel, akire rábólintanék egy éjszakán túl.
    A fiam még fiatal ahhoz, hogy a magányt válassza társául örök létére azért, mert Jasmine-t nem tudta megmenteni. Értelmetlen, bármennyire fájó pont ez az életében. Előtte a jövő. Nekem most kell a magány, elfáradtam, bár ez nem azt jelenti, hogy évszázadokra pihenni térnék, még van annyi energiám, hogy ne tegyem.



    Nekem:  #22B687
    avatar
    Will Collins

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC
    Kor : 111
    Foglalkozás : Professzor, Columbia Egyetem

    Re: Botanikai Kert

    on Kedd 5 Jún. - 19:08

    Kínosan mosolygok a Richard által felvázolt pletykákon. Lehet, hogy legyintenem kellene, és nevetnem, de maradi vagyok. Amit Noelnek mondtam a kiállításon az intimitásról, még most is áll. De ez van, aki nem akar pletykát, az ne csinálja azt, amit én!
    - Noelre vetett szemet más is ezek szerint? A végén még riválisaim is akadnak? - kérdem egy hetyke mosollyal. Többnyire nem foglalkozom az efféle versengéssel. Nincs rá időm. De Noellel kapcsolatban még ez is megmozgatja a fantáziám. Talán Raul miatt.
    - Mit tudsz a néhai szerelméről? Tényleg komoly volt? Igaz, hogy a klán ölette meg? - teszem fel egész konkrét kérdéseimet. Lehet, hogy két külön klánba tartozunk, de Richard az atyám. Tudja, hogy bízhat bennem, ahogy én is bízom benne. Egy család vagyunk, két különböző otthonban, de mégiscsak egy család.
    Viszont örülök neki, hogy ilyen látványos hatással vagyok Noelre. Nagyon hízeleg az egomnak, és valójában nem csak annak.
    Komoly képpel hallgatom atyám vérszegény magyarázatát visszavonulásáról.
    - Nyugalomra vágytál... Na és, mikorra fogod kipihenni magad? - piszkálom tovább. - Jó, oké, hogy én bezárkóztam. De ha ez már nem így lesz, neked sem lesz kifogásod. Mivel foglalkozol manapság? Semmit se tudok rólad, Atyám, és ez aggasztó. Mikor gyakoroltad legutóbb a képességeidet?
    Nem akarom megbántani, tudom, meddig mehetek el, de azt akarom, hogy beszéljünk egy kicsit őróla, mert fontos nekem, és nem akarom, hogy idő előtt olyan legyen, mint Alexander, hideg és rideg és érzelemmentes.
    - Milyennek kéne lennie annak a nőnek? - kérdezem. Csak felületesen ismerem atyám ízlését, de sose gondoltam még bele abba, hogy hoszzútávon mit keres egy partnerben.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Botanikai Kert

    on Kedd 5 Jún. - 19:45

    Nagyjából felvilágosítom a fiamat, mégis miféle szóbeszédeket hallani manapság, a kérdésére pedig bólintok.
    -Persze. Nők és férfiak is egyaránt, előbbiek nem akarják elhinni, hogy nem lehet esélyük, utóbbiak pedig mindenáron a helyedbe akarnak lépni. Ám ne hidd, hogy ne akadna olyan, aki éppen Noelt iktatná ki mellőled, csak azért, ő legyen a befutó.
    Mosolygok és bólintok egyszerre, bizony-bizony, más kérők is lennének ám, nem csak ők egymásnak. Sejtettem, hogy rákérdez majd a finnre, ám mielőtt felelnék, még belőlem is sóhaj szakad fel.
    -Mágus volt, egy finn mágus a Vasilyevektől, később a Bhat családból. Kiváló kvalitásai voltak, igazán tehetséges. Hogyan szerettek egymásba, azt szerintem még ők sem tudnák megmondani, de azt tudom, hogy Noel nagyon de nagyon szerette, meg merem kockáztatni, hogy igaz szerelemmel. Komoly volt, tervezték a jövőt, a közös életüket, a kölyök olyan szinten virágzott ki mellette, amilyennek én előtte még sosem láttam. Egyenesen szárnyalt, a föld felett járt két méterrel, és olyan alkotásokba fogott, hogy sokszor csak néztünk, ezt mégis hogyan hozta létre.
    A fiam előtt sem fogom tagadni, hogy ha mi nem is igazán értettük, nem is tartottuk megfelelő párnak, de a kölyök akkor is szerelmes volt. Az utolsó kérdése kényes kérdés, nagyon is kényes.
    -Igen, igaz. A mágus hibázott, és ezt nem lehetett másként orvosolni. Amit viszont most mondok, az kettőnk között marad. Tudod, hogy mennek az ilyen dolgok, hasonló esetben a klán kijelöl valakit, aki végrehajtja az ítéletet. Ez mindig így volt, mindig így lesz. Azonban az, aki ezt megtette, mert meg kellett tennie, az Noel volt. Ezzel kellett bizonyítania a hűségét a klán felé. Nem irigylem érte, de a vámpírok világa kemény világ, te is tudod.
    A hivatalos verziót mindenki tudja, ám ezzel a fiam is megérti talán Noelt, mekkora felelősség hárult rá azzal a döntéssel. Kockáztatta a létét és a szerelmét, eközött választani rohadt dolog, pláne ilyen fiatalon. Valahol megértem ám számomra sosem volt kérdés, hogy a klán az első, így persze, hogy azt mondom, a fiú helyesen döntött, és sok mindent elárult a későbbi lehetséges döntéseiről is.
    -Nyugalomra. Néhány év, vagy évtized? A fene tudja. Azért van köztük pár évezred. 5000 évet végigpörögtem, aztán kicsit lassítottam, és most pihenek, miért baj ez? A képességem? Úgy 10 éve? Az szinte most volt.
    Széttárom a karjaimat, mégis mit vár tőlem? Ha tudná, hogy milyen szinten égtünk annak idején Kyleal, meglepődne. Hozzánk képest Isaiah világ életében csak üldögélt, ahogy az összes ifjú. Kyle belefáradt, érthető, no de tőlem is idősebb, és nem tudnám megmondani, hogy 200 év múltán vajon mekkora tűz lesz még bennem ahhoz, hogy ne tűnjek el a világ szeme elől egy kicsit. Ő is ezt tervezte, mindent megszervezett, és akkor jött Noel...
    -Örülnék, ha fajtárs lenne, olyan, akivel két értelmes szót is lehet váltani, nem csak dísznek van. Olyan, aki már nem a megfelelési kényszerének és a bizonyítási vágyának él, és magasról leszarja ezt a feminista, emancipációs baromságot. Már rég nem a felszín érdekel Will, hanem az, ami alatta van, és az ilyen ritka, nagyon ritka.
    Persze, vannak gyönyörű nők, de a fele ha kinyitja a száját, a férfiak többsége futva menekül. Halandóhoz semmi kedvem, és nem azért, mert elsősorban a korkülönbség zavar, hanem az a szakadék, amit egyszerűen nem lehet áthidalni. Mind kulturális, mind társadalmi és egyéb szempontból. Mégis ki a fenét érdekel az, hogy éppen milyen cuki ölebet látott valamelyik közösségi oldalon, vagy az, hogy melyik celebecske éppen milyen cipőben törte ki a lábát. Az ilyen nő nem érdekel.



    Nekem:  #22B687
    avatar
    Will Collins

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC
    Kor : 111
    Foglalkozás : Professzor, Columbia Egyetem

    Re: Botanikai Kert

    on Szer. 6 Jún. - 20:47

    Mélyet sóhajtok öntudatlanul. A kontrollok és maszkok, melyek munkám során előttem vannak, ilyenkor teljesen leomlanak, mikor Richarddal vagyok. Aki olyannak ismer, mint amilyen mellette vagyok (például az egész Staten Island-i klán), el se tudja képzelni, miként viselkedem a tárgyalóteremben, vagy épp a privát megbeszéléseken, ahol életek, falkák, családok sorsa dől el. Szóval vele kimutatom az érzelmeimet, nem vagyok olyan szigorú és kemény, mint másokkal. El is bizonytalanodom egy kicsit a sok rivális miatt, a felsorolás is sok, de aztán vállat vonok.
    - Mindig is voltak irigyeink. Ez nem számít, amíg nem fajul tettlegességig a féltékenységük.
    Aztán figyelmes fülekkel hallgatom, mit kezd el Noel néhai párjáról mesélni. Higgadt vagyok általában, de most keserűvé válik a szám és a hangulatom. Vajon én leszek rá valaha ilyen hatással? De végül ez a kérdés teljesen irrelevánssá válik, amint Richard feltárja előttem Veikko halálának részleteit.
    Megállok séta közben, nem tehetek róla, a lábaim földbe gyökereznek.
    - Képes volt megölni a szerelmét? Csak azért, mert útban volt a klánnak?
    Igyekszem elfojtani a hangom, nem kiabálni, de ez akkor is nagyon brutális. A szám elé teszem a kezem, és nagyon, nagyon lassan végigtörlöm az arcom a tenyeremmel. Az zakatol a fejemben, hogy én vajon képes lettem volna-e erre, aztán meg az, hogy igen. Képes voltam, megtettem, megtettem minden percben, mikor nem öleltem be Jasmine-t.
    És ez a ráébredés egy óriási paradigmaváltást eredményez. Állok ott, saját szavaim kirántották alólam a talajt, és lassan elkezdenek a helyükre kerülni a mozaikdarabkák. hiába gondolkozam rengeteget, többet és egyre többet annak az éjszakának az eseményein, ebben a megvilágításban még soha nem láttam az eseményeket. Mintha Richard az imént lekapcslt volna egy lámpát, a szokásosat, ami mindig is égett, és most felkapcsolt volna egy reflektort elmém színháztermének másik végében.
    Lassan a hajamba siklik a kezem, végighúzom tenyerem hullámos-kócos tincseimen, és mire a végére érek, elmúlik a hátborzongató érzés. Felnézek atyámra.
    - Minden újonccal ezt teszitek? Mindenki így bizonyítja a lojalitását Kyle klánjában? - kérdem, enyhén baljósan és szörnyen halkan.
    Ezek után szinte bizarr, ám mégis érdeklődöm atyám mindennapjairól, mert vannak dolgok, amiket félre kell tenni, miután megleli őket az ember, hogy a helyükön, megfelelő körülmények közt lehessen analizálni. Jobb témát váltani.
    - Hogy lehet ötezer éven keresztül pörögni? - kíváncsiskodom, majd felszisszenek. - Tíz év rengeteg. Nem hiányzik? Nem esne jól? Talán... - ...kivirágoznál, visszatérne beléd a tűz, ezt akarom mondani, de ezzel egyértelművé tenném, hogy mennyire nem tűnik önmagának most. Legutóbbi találkozásunkkor vettem észre először, hogy valami nincs rendben. - ...jó érzés lenne. Hát... nagyon kevés női vámpír éri meg a te korodat. Van ilyen egyáltalán? - érdeklődöm, mert én úy tudom, nincs. Utánuk a legidősebb egy ötezer éves óegyiptomi, aztán van egy görög fickó, aki állandóan hódítgatja meg a területeket a közelben, ő kétezer körül van, meg az ő őrült gyermeke, Judas, aki ezeréves... A többi matuzsálem ott van az ő klánjukban. Mind a kb harminc a világon.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Botanikai Kert

    on Szer. 6 Jún. - 21:12

    Bólintok a megjegyzésére, de nem árt, ha tisztában van azzal, hogy most még többen vannak, akik őket szeretnék, főleg így, hogy elméletileg egymásra találtak.
    -Készülj fel erre is. Mindketten fiatalok vagytok, és biztos, hogy lesz olyan, aki vagy téged, vagy őt akarja eltávolítani a másik közeléből.
    Bármikor megjelenhet egy őrült, aki nem riad vissza semmitől sem, akár egyikőjükre, akár a másikra vet szemet, igaz, akkor velem és Kyleal találja magát szemben, s ez sem tűnik kecsegtetőnek.
    Isaiah döbbenete érthető, első hallás után lehet, én is így reagálnék, de muszáj megértenie, hogy itt egyetlen járható út volt csupán, nem több.
    -Nyers leszek. Nem volt választása Will. Csak látszatdöntésnek hathatott, hogy vagy figyelmezteti és elmenekül a mágussal, ennek következében mindketten halottak, ami talán ha perceken múlt volna, vagy ez. Nem tehetett mást. A mágus szaglászott utánunk, és olyan dologba ütötte az orrát, ami miatt nálatok is halott lenne. Ő hozta ide, az ő felelőssége volt, bármilyen kegyetlenül is hangzik, és Noel tudta ezt az első pillanattól kezdve. Tudod, mik a szabályok, ne kelljen elmagyaráznom.
    Magam is suttogok, a fiam hallja amúgy is. Rohadt egy helyzet volt ez az egész, nem vitás, bár a kölyök a lehető legjobbat hozta ki belőle, azaz pontosan azt, ami egy klánban elvárt. Arról sokan hajlamosak megfeledkezni, hogy nekromanta, igaz, Kyle megtiltotta neki, hogy visszahozza.
    Részemről pedig nem kérdés, helyes döntés volt, ezért veszélyes a más fajú természetfelettivel való kapcsolat, mert ha az nem marad nyugton és túl kíváncsi, annak végzetes következményei lehetnek.
    -Nem, de nem is volt ilyesmire még precedens, hogy valakinek a párja beletenyerelt volna valamibe úgy, hogy azzal veszélybe sodorja a klánt. Viszont ez a döntése megmutatta, milyen jellem, és nem arra gondolok, hogy ölt, mert kénytelen volt.
    Az igazat megvallva arra sem nagyon volt példa, hogy más fajból válasszon valaki, itt megvolt a veszélye annak, hogy egyszer beüt a baj. Beütött. Öröm az ürömben, hogy kiderült, a kölyök egyenes, és képes racionálisan gondolkodni, még ha ezzel ő veszíti is a legtöbbet.
    -Simán. Mindig találtunk valami elfoglaltságot, vagy a harcok, vagy a szervezés, nem volt időnk megállni. Még nem, addig napi szinten használtam, de magamat ismerve nem adok pár hónapot és hiányozni fog.
    Összefoglalni az 5000 évet nem könnyű, utólag visszatekintve tényleg mindig volt valami, eszünkbe sem jutott, hogy megálljunk, ha csak egy pillanatra is. Amióta átköltöztünk a szigetre, azóta van nyugi. Azóta viszont szórakozottan nézzük, hogyan csépelik egymást az ifjak.
    -Nincsen. A legidősebb hölgy 3000 körül van és egyelőre Európában, már. Azon kívül néhány 1000 év körüli van, és itt kifújt. Vagyis a választék sem túl nagy.
    Lehet, magasra tettem a lécet, mégis úgy vélem, hogy képtelen lennék egy kölyökkorban lévő hölggyel hosszabb távon tervezni. Hacsak nem történik csoda, vagy hasonló.



    Nekem:  #22B687
    avatar
    Will Collins

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC
    Kor : 111
    Foglalkozás : Professzor, Columbia Egyetem

    Re: Botanikai Kert

    on Kedd 12 Jún. - 21:17

    Atyám tanácsait mindig komolyan veszem. Ha ő mondja, hogy a Noellel való viszonyunknak lehetnek veszélyes hordalékai, akkor az biztos úgy is van. Általában nem kérdőjelezem meg a szavait, az elveit. Már az évek során megtanultam, hogy az idő így vagy úgy, de mindig őt igazolja. Ennek ellenére nem muszáj örülnöm annak, amit mond. Csóválom is a fejemet rendesen.
    - Ez akkor is kegyetlen. Pedig annyira fiatal. Ártatlannak tűnt... Érted? Mág úgy is, hogy sejtettem... Hogy tudtam, hogy van titkolni valója.
    Elhallgatok, és csak állok, és az atyám tekintetét keresem. Vajon tőlem is képes és hajlandó lenne megszabadulni, ha a klán ártalmára volnék? Ezt kérdezik a szemeim, pedig tudom, hogy a válasz az, hogy igen. Minden vámpír ezt felelné.
    Csak én nem.
    Végül oldódik egy kicsit a hangulat, Az ajkam is felfelé kunkorodik.
    - Helyes. A végén még elfelejted, amit tudsz, és foteleket fogsz készíteni emberi húsból véletlenül.
    Nem tdom elhinni, hogy ennyire vágyik a pihenésre és az eseménytelen életre, tényleg nem. Ő, aki évszázadokon ált intrikált! És aki engem is mindenre megtanított!
    - Asszonyt kell neked találni... Talán egy öreg démonnal jól megértenétek egymást... Vagy nephilimmel - hozom szóba a pletykát, amit nemrég hallottam valahol, vagyis azt, hogy van egy kelyhe. Egy magas, szőke fickó, aki a jelét is magán viseli. Csakhogy ő férfi... szóval semmiképp nem lehet atyám szeretője. - Úgy hallottam, van egy nephilimed - hozom szóba mégis, hiszen nem annyira szeretek mindig kitalálósdit játszani, és ellentétben Richarddal, én nem szégyellősködöm, ha kérdéseket kell feltenni.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Botanikai Kert

    on Kedd 12 Jún. - 22:08

    A találgatásokat elhagyom, mi lehet vagy mi nem kettejük kapcsolata miatt, már ha valóban kikötnek egymás mellett, mert hiszem, hogy vannak olyan intelligensek mindketten, hogy megoldják.
    Az igazságot most már tudja az ifjúról, s hiába látom a rosszalló pillantását, most nem tudok vele egyetérteni.
    -Az. Kegyetlen. Ártatlan, ugyan kérlek. Melyikünk ártatlan Will? Noel nagyon fiatal, tény és való, és ez kemény lecke volt a számára. Szerintem nem akarod tudni, mit vívódott és őrlődött magában, hogy mitévő legyen.
    Magam is kegyetlen vagyok, hiszen egyetértettem Kyle döntésével, nem volt más lehetőség. A klán utáni szimatolás ezzel jár. Az ifjú megjárta a poklot ezt is tudjuk, s bár nem bukkant fel pár napig, híre ment, hogy összeomlott, de képes volt onnan felállni. Willre pillantok és megrázom a fejemet.
    -Nem hiszem. Van egy különbség közted és a mágus között, ami jelentős. Te tudod, hol a határ, ő nem tudta. Illetve ő mágus volt, te nem. Ő nem vette komolyan Kyle intését, pedig elhangzott a figyelmeztetés.
    A fiam hasonló helyzetbe kerülne mint a mágus, mi lenne a vége? Nem, Noel nem ölné meg, ebben biztos vagyok, mert előtte én venném elő a gyermekemet. Viszont ettől nem tartok, neki ettől sokkal több esze van.
    -Foteleket? Hogyne, aztán eladnám őket, és lenne könyvespolc is azonnal.
    Ennyire nem vagyok elvetemült, nem gyűjtöm a hullákat, hogy bútorokat készítsek belőlük. Ám az ötleten elnevetem magam, ahogyan az utána következőn is. "Asszonyt kell neked találni."... komolyan, aggódik miattam, hihetetlen. Átölelem a vállát.
    -Felcsapsz kerítőnek? Szuper. Démon? Macerás. Nephilim? Hm...
    Elgondolkodtató ötlet, bár valószínűleg nem viselnénk el egymást hosszabb távon. A kérdés nem véletlen, így a megjegyzése után elmosolyodok.
    -Jól hallottad. Régóta vadásztam rá. Férfi, mielőtt beajánlanád.
    Nevetni kezdek, mert ha valamiben különbözünk, akkor az ez. Nem mintha valaha is zavart volna, hogy ha valaki a saját neméhez vonzódik, nem ez határozza meg a jellemét.



    Nekem:  #22B687
    avatar
    Will Collins

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC
    Kor : 111
    Foglalkozás : Professzor, Columbia Egyetem

    Re: Botanikai Kert

    on Pént. 15 Jún. - 20:39

    Sóhajtok, bólintok, tovább sétálok. Tényleg senki sem ártatlan. Aki az, vagy az akar maradni, azt a vámpírlét bekebelezi. Nem lehet ezzel mit kezdeni. Félig állatok vagyunk, annál is rosszabbak: vérre éhes démonok, akik a sötétségbe kárhoztatva bolyonganak. Még teljesen egyszerű kísértet is jobban járt nálunk, hiszen azok legalább akkor járnak kelnek, mikor csak akarnak, és egyszer boldogságtól vezérelve léphetnek a fénybe és kerülnek vissza az örök körforgásba... De mi? Mi nem. Csak megszűnünk.
    Atyám nem érti, mit is akartam pontosan kérdezni. A gondolataimban olvas, de nem elég mélyen. Én ugyanis nem Noelre, hanem gondoltam azzal, hogy képes lenne-e megtenni. Noel...? Ő egészen más lapra tartozik.
    De aztán elvigyorodom. Szeretem, hogy Richard hiába többezer éves, tud még viccelni. Átfogom a hátát, és megpaskolom, hiszen ő is magához von.
    - Miért is vadásztál rá? Ki az? Valami fontos félvér? - kíváncsiskodom. - Egyébként lassan kifogyunk a fajokból, maradnak az angyalok és a warlockok... Valami ilyesmire jobban pályázol? Nem akarok kerítőt játszani, csak azt akarom, hogy boldog legyél. Aggódom érted. Nem akarom, hogy az atyám is jégszoborrá váljon.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Botanikai Kert

    on Pént. 15 Jún. - 21:06

    Sosem mondtam, hogy könnyű ez a lét, bár a fiamat igyekeztem megkímélni hasonló esetektől, de nem tartottam burokban, nem titkoltam el előtte semmit.
    A ragadozó, amit kaptunk, a korombelieknél sok esetben dominál, csökkennek azok az impulzusok, amikre az ifjak még reagálnak, és van, aki teljes mértékben hagyja kihalni magából azt, ami valamennyire emlékezteti az élő létre.
    A mi világunk kegyetlen és kíméletlen, ahol a gyengéknek nem terem babér, és olykor olyan áldozatokat kíván, amiket egy ifjú ép ésszel még felfogni sem tud talán. Ártatlanság... az az, ami nem létezik, hiszen onnantól kezdve, hogy valaki közénk lép, támad és rosszabb esetben öl.
    Néha magam sem értem, hogyan voltam képes arra, hogy tápláljam azokat az értékeket, amik köztünk már nincsenek jelen, bár talán ennek köszönhetem, hogy az ifjak sem zavarnak annyira.
    Isaiah ötletén nevetnem kell, annyira abszurd és morbid, de tudunk olyanról, aki mindenféle extrém alakzatokat hozott létre a képessége által.
    -Azért, mert nephilim, a vére pedig értékes a számunkra. Kinek mi vagy ki a fontos. Régóta ismertük egymást, sikerült becserkésznem, de a kezdeti nehézségek ellenére mondhatom, hogy jó viszonyt ápolunk.
    Mosolyt csal az arcomra Gabrielről beszélni, emlékszem, hogy tiltakozott, aztán megismertük egymást.
    -Ez így van, nincs túl sok választék. Majd elválik Will, még nem tudom, tényleg nem tudom. Emiatt ne aggódj, ha eddig nem váltam azzá, ha eddig sikerült megőriznem valamicskét a múltból, akkor már nem fogok azzá válni. Volt egy időszak, mikor ez benne volt a pakliban, de átvészeltem.
    Kedves tőle, hogy félt, de az igazság az, hogy miatta jobban aggódom. Nekem még nagyon kölyök, és szeretném ugyanúgy, ha boldog lenne, elfeledve végre Jasmine-t.



    Nekem:  #22B687
    avatar
    Will Collins

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC
    Kor : 111
    Foglalkozás : Professzor, Columbia Egyetem

    Re: Botanikai Kert

    on Szomb. 16 Jún. - 20:23

    - Szóval van egy állandó kelyhed, aki nephilim, jóban vagytok, régóta ismeritek egymást, és jó a viszonyotok, de sajnos véletlenül férfi, emiatt nem lehet az örök szerelmed - összegzem a hallottakat. Mindez azért különös és furcsa nekem, mert mosolyog, miközben róla mesél, szóval valami másnak is lennie kell köztük.
    - Van más is, akit megjelöltél?
    Jasmine óta senkit nem jelöltem meg. Már nem is emlékszem, hogyan kell, vagy milyen érzés. Azt mondják, hogy létezik olyan szoros kötelék vámpír és zsákmánya közt, ami felülírja az emberi érzelmeket vagy azok hiányát. Hogy a megfelelően erős kötelék azt eredményezi, hogy érzitek egymást, akárhol is legyen a másik, hogy halljátok egymás gondolatait.
    Talán ez csak legenda.
    - Mikor volt az az időszak? - faggatom. Szeretném, ha mesélne, hogy a jelenről vagy a múltról, olyan mindegy. Hiányoznak a beszélgetéseink. Hiányzik ő és a klán néha. Csak annyira, mikor arra gondolsz, elbasztad az egész életed valami feleslegesre, miközben az igazán fontos dolgok ott voltak az orrod előtt.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Botanikai Kert

    on Szomb. 16 Jún. - 20:52

    -Igen, van. Pontosítok... már jó a viszonyunk, azért az elején ez nem volt túl zökkenőmentes. Will, én akkor nem szerelmet kerestem, a nephilim vérre volt szükségem.
    A fiam levezetése majdnem helytálló, de ahová kilyukad, hát még én is felvont szemöldökkel nézek rá.
    -Nincsen.
    Rázom meg a fejem, mert tény, hogy más fajbelit azóta nem nagyon kerestem magamnak, azaz kehelynek. Gabriellel a viszonyunk igen ellenséges volt, nem vitatom, mára már baráti, erős baráti, de nem több ettől. Vagy lemaradtam valahol.
    -Előtted. Úgy 200 évvel ezelőtt kezdődött, hogy kezdtem érezni, vagy változtatok, vagy mindent elfelejtek, amit addig sikerült megőriznem. Nem volt motivációm, nem volt gyermekem, akire figyelni kellett volna, így szépen lassan eljutottam oda, hogy már nem is foglalkoztat semmi, amire még azt mondják talán, emberi. Hosszú-hosszú évtizedekig ez ment, megelégedtem azzal, hogy beszélgetünk Alexanderrel, és ez bőven elég volt. Aztán felfigyeltem arra, hogy már semmi nem vált ki belőlem semmit, nem érdekelt, ha egy ifjú megsebesült, nem érdekelt, hogy elvesztettük, egyenesen legyintettem rá, mondván gyenge volt.
    Hosszú történet, bár nem annyira, mintha az egész életemet elmesélném Isaiahnak. Úgy is régen beszélgettünk.
    -Ez volt az a pillanat, amikor úgymond észhez tértem, eldöntöttem, hogy ez így nem mehet tovább, hiszen nem vagyok önmagam. Sokáig gondolkodtam, hogy vajon ez azért van, mert korral jár, és evidens, hogy ez így alakul, így kell lennie, vagy más oka van? Akkor döntöttem el, hogy teszek egy próbát, és ha nem válik be, akkor el kell fogadnom, hogy közeledve a 6. évezredhez ez egy természetes folyamat része. Akkor jöttél te az életembe, és értettem meg, hogy van visszaút.
    Elmosolyodok a végére, és átölelem a fiam vállát. Tény és való, sok vámpírral ellentétben nincs sok gyermekem, de ez sem véletlen, és azt is tudom, hogy a lehető legjobb döntést hoztam akkor, mikor őt magunk közé emeltem. Azt is tudom, hogy Kylenak is jót tett az érkező ifjú, főleg miután gyermekévé tette, s bár nincs éppen egyszerű dolga vele, de azóta kezd visszatérni belé is az élet.



    Nekem:  #22B687
    avatar
    Will Collins

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC
    Kor : 111
    Foglalkozás : Professzor, Columbia Egyetem

    Re: Botanikai Kert

    on Hétf. 25 Jún. - 20:57

    - Miért volt szükséged nephilim vérre? - kérdezem kissé gyanakodva. Amennyire én tudom, az ilyesmit maximum megkívánjuk, vagy nagyon vágyunk rá... Talán hiányosak az ismereteim?
    Amit ezután mond azonban, teljességgel meglep, és egyúttal meg is hat. Szó nélkül hallgatom, egyenesen csüngök az ajkain. Egy apró mosolyt megengedek magamban. Boldog vagyok és büszke, egyrészt amiért ezt ilyen öszintén elmesélte, másrészt mert ezek szerint én vagyok az, aki visszahozta őt. Mikor átkarolja a vállam, én átölelem a derekát, és hozzábújok.
    - Köszönöm - mondom neki csendesen. Nem mintha bármi bajom lenne az igazi apámmal, de Richard ezerszer inkább apám volt, mint a biológiai. - Ez nagyon sokat jelent nekem. Mindig számíthattam rád, bár néha kissé kíméletlenül próbáltad felnyitni a szemem, vagy próbáltál erősebbé tenni, ez csak a javamat szolgálta. Végtelenül hálás vagyok neked mindenért. Aligha hiszem, hogy 111 éves lennék most, ha nem te lettél volna az atyám. Sajnálom, ha olykor nagyon megkeserítettem a létedet. De remélem, büszke vagy rám most.
    Ritkák az ilyen szókimondóan őszinte pillanatok kettőnk közt. Általában kerülöm az ilyesmit, vagy elütöm egy viccel. Nem könnyű nekem érzelmekről beszélnem, még őelőtte sem, aki pedig mindenemet ismeri, hiszen hosszú évekig össze voltunk kötve egymással, és az atya-gyermek kötelék akkor sem szakad el, ha hivatalosan felnőtté is válik a vámpír.
    Fontos nekem, fontos a véleménye, az útmutatása, az, hogy mit gondol rólam és mit tart helyesnek. Fontos, hogy jól legyen, és boldog legyen.
    - Sok száz és ezer évet kívánok még neked, Atyám. Tudom, Alexander nem enged a klánba új gyermeket, de ha esetleg szeretnél egy unokát, szólj - villantok egy kis félvigyort így a végére, épp hogy csak nem kacsintok.
    Eddig soha nem hoztam fel azt a témát, hogy gyermeket szeretnék. Valójában nem is szeretnék. Nem hiszem, hogy képes lennék róla úgy gondoskodni, mint azt kell. Hiszen Richard jó magasra tette a lécet ebben, és másban is.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Botanikai Kert

    on Hétf. 25 Jún. - 23:13

    -A nephilim vér nagyon értékes a számunkra. Ez nem holmi hobbiból származó luxus. A vérük sokkal táplálóbb, ízletesebb mint bármely más fajé. Szinte olyan, mintha egy hirtelen energialöketet kapnál tőle.
    Való igaz, hogy nem beszéltem részletekbe menően a nephilimekről neki, no de nem is a fiatalok azok, akik pályáznak rájuk, mert elég esélytelenek lennének a becserkészésben. Az ifjú nephilimek vére pedig nem kecsegtető, azaz még nem annyira, vagyis nem éri meg a kockázatot.
    Aztán felfedem előtte, hogy mi akadályozta meg azt a jégszoborrá válást, amitől annyira félt. Ő maga. Miatta kezdtem el visszatérni, újból létezni, feleleveníteni mindent, ami addig bennem volt, hiszen szüksége volt rám. Szüksége, hogy eligazodjon ebben a világban, megtanuljon mindent, amit lehet, hogy úgy "nőjön fel", az összes képességét ismeri és meri használni, hogy tudja, bármilyen célt is tűz ki maga elé, mindig lesz valaki, aki ebben támogatja, bátorítja.
    -Nincs mit köszönnöd.
    Mosolyra késztet ahogyan hozzám bújik, mint egy kisfiú, amilyen volt régebben, és engem nem zavar, hogy ki lát, de ugyanúgy átölelem, féltőn, óvón.
    -Tudom, hogy azokban a pillanatokban gyűlöltél, de hidd el, olyankor mindig az volt az egyetlen járható út, hogy megértsd amit mondani akarok. Megkeserítetted? Végtelenül szórakoztató volt a bosszantásod. Ahhoz tudnám hasonlítani, mikor a kisgyermek fogja a kedvenc játékát, és bejelenti, hogy világgá megy, majd úgy 10 perc múlva duzzogva megjelenik, és nem megy sehová. Büszke Will, nagyon is büszke. Sokakat megleptél azzal, amit elértél, mert ők egy fabatkát nem adtak volna érte, és nem értették, hogy én miért nem mondom azt, szállj le a földre. Ők nem tudták, mire vagy képes és mi rejtőzik benned.
    Bólintok, nem tagadom, hogy volt, amikor talán túl keménynek tűnhettem a szemében, de ahhoz, hogy elkerüljön végzetes hibákat és rögzüljön benne biztos alapként, ami a túléléséhez szükséges a későbbiekben, erre volt szükség. Amikor Manhattanban maradt, tudtam, nyugodtan elengedhetem a kezét, meg fogja találni a számítását, és az elkövetkezendő évszázadokra semmi problémája nem lesz. Ez nem azt jelenti, hogy bármikor is szem elől téveszteném, hiszen a gyermekem, szeretem, és ha bárki is ártani akarna neki, az velem találja szembe magát.
    -Köszönöm, neked pedig még sok-sok ezret. Unokát? Will, erre majd visszatérünk kicsit később, ha úgy érzed, szeretnél is valakit magad mellé.
    Nevetni kezdek, hiszen tudom jól, hogy Isaiah egy dologra nem gondolt eddig soha, és az egy gyermek. Fiatal még, ambiciózus, kizárt, hogy most hirtelen elrohanna bárkit is beölelni. Bár azzal valóban meglepne, ha mégis így lenne. Pár száz év múlva már nem néznék rá döbbenten egy ilyen bejelentés miatt.



    Nekem:  #22B687
    avatar
    Will Collins

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : Manhattan, NYC
    Kor : 111
    Foglalkozás : Professzor, Columbia Egyetem

    Re: Botanikai Kert

    on Szomb. 7 Júl. - 21:00

    - Értem. De miért kell neked hirtelen energialöket? - kötöm az ebet továbbra is a karóhoz, amíg el nem árulja, hogy miért volt olyan fontos, hogy ilyen potens és tápláló vérhez jusson, hogyha saját elmondása alapján mást se tesz, csak pihen.
    Örömmel hallgatom, hogyan nosztalgiázik második gyerekkoromról, a mellette töltött éveimről. És a nevetésben is követem, főleg, mikor a világgá menésről beszél.
    - Emlékszem, tényleg volt ilyen... Kétszer is! Egyszer, amikor nem hagytad, hogy elutazzak Honolulura, mert túl veszélyes lett volna... - Vigyorgok az emlék felidézése közben.
    A földet bámulom, miközben dicsér. Zavarba jövök ettől a mai napig.
    - Jó, hogy volt, és van, aki hisz bennem, mikor már én se hiszek magamban. Nagyon hiányzol! - sóhajtok fel megfeledkezve magamról, egészen felszabadultan és már végképp őszintén. - Gyakran gondolok arra, hogy te hogy vagy... vagyis voltál képes arra nap mint nap, hogy újra és újra belevesd magad a politika sűrűjébe. Néha úgy érzem, nem bírom tovább. Úgy érzem, az előttem álló falak megmászhatatlanok, áttörhetetlenek, de még ha sikerül is valamit elérnem, a következő éjszakára minden ugyanúgy van, mint előtte. Amit éjjel szövök, nappal lebontják. Mintha mindenki mindent elfelejtett volna, és kezdhetnénk az egészet elölről. Néha úgy érzem, valaki folyton-folyvást visszahúz. Az energiám csak fogy, mintha egyenesen egy feneketlen kútba borítanám az erőfeszítéseimet.
    Panaszok végtelen áradatát zúdítom atyámra, és ez nem helyes. Rögvest elnémulok, és elszégyellem magam.
    - Bocsáss meg, ez csak úgy... kijött.
    Halványan elmosolyodom. Tessék! Richard annyira ismer, hogy még azt is tudja, csak vicceltem a gyerek-témával.
    - Rendben - bólintok, kicsit megkönnyebbülve, hogy nincs hasonló kérése. Egy fiúnak az én koromban már ideje unokával gyarapítania a vérvonalat, legalábbis a manhattaniek közt. De ott az átlagéletkor is körülbelül 80 év.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Botanikai Kert

    on Szomb. 7 Júl. - 21:52

    -Mindent nem árulhatok el. Tapasztald meg.
    Kaján vigyorral felelek, nem úgy van az, hogy azonnal lerántjuk a leplet mindenről. Kíváncsi vagyok, mihez kezd majd, de sejtem, hogy addig nem nyugszik majd, míg utána nem jár a kérdésnek.
    Rengeteg emlék köszön vissza, mikor beszélni kezdek róla. Sokan nehezen hiszik el, de a frissen beöleltek majdnem ugyanazt az utat járják végig, mint egy kisgyerek, kezdve az első "ételpocsékolástól" a hisztiig.
    -Volt, volt. A legszebb az egészben pedig az, hogy amikor megkérdeztem, miért jöttél vissza, hiszen itt akartál hagyni, akkor durcásan morogtál egy sort, és hátat fordítva nekem duzzogtál. Néha-néha visszalesve, figyellek-e, vagy mikor szólok már hozzád.
    Ismét elnevetem magam, sok vicces jelenetünk volt, amit persze Isaiah akkor nem úgy élt meg, de ha kívülállóként látta volna saját magát...
    Most néha aggódva pillantok rá, de el is rejtem, hiszen érzem, hogy gyengült az utóbbi időben, és én pontosan tudom, miért történt.
    -Átmeneti állapot, Will. Majd rendeződik minden és újra fogsz. Tudom, hogy, így lesz. Te is.
    Ismét megölelem, egyáltalán nem titkolom előtte, mennyire szeretem. Mikor lesz ennek vége, nem tudom megmondani, de azt igen, hogy valószínűleg már nem tart sokáig. Hiányzik nekem, hogyne hiányozna, és hiába örültem volna annak, ha velünk tart, de az a saját önzőségem lett volna, és elvágtam volna annak lehetőségét, hogy elérje mindazt, ami a tehetsége és képessége okán elérhető. Nem tehettem.
    -Egyszerűen. Lassú víz partot mos. Kitartó vagy, sikerre viszed az elgondolásaidat, és egyszer csak leomlanak a falak. Ne rohanj, rengeteg időd van még, és kifizetődik majd a munka, amit belefektettél. Az energiád is vissza fog térni, csak tarts ki.
    Fogytán az ereje, tudom, hogy emiatt türelmetlen, hiszen ez régebben sosem volt rá jellemző. Jasmine az oka, és tudom, hogy hamarosan lépni kell, mert rá fog menni. Egyelőre azonban nem hajlandó elfogadni senkinek a részéről sem, hogy megátkozták, levenni pedig mi nem tudjuk. Nincs annyi mágiánk, sem életerőnk, amit áldozni tudnánk rá.
    -Ugyan már, nincs mit szégyellned. Vannak hullámvölgyek, és mégis ki más hallgatná meg, ha nem én? Amiben tudlak, támogatlak.
    Kifakadt, na és? Ó, ha tudná, én magam is hányszor fárasztottam Kylet hasonlóval, vagy éppen ő engem... mégis tudtuk, hogy egymáshoz fordulhatunk. Miért lenne ez most másképp, pláne a saját gyermekemnél. Ismerem a gyenge pontjait is, előttem nem kell titkolnia semmit sem.
    A gyerek kérdése... hát azon mosolygok. Még esze ágában sincs utódot keresni, minden más jobban érdekli, de ez nem is baj, legalább tudom, megfontoltan dönt majd, ha választ.



    Nekem:  #22B687

    Ajánlott tartalom

    Re: Botanikai Kert


      Pontos idő: Kedd 18 Dec. - 18:30