Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Freshkills Park
by Marcus Van Beest Yesterday at 22:49

» Pince
by Admin Vas. Nov. 11 2018, 22:47

» Long Island villa
by Admin Vas. Nov. 11 2018, 18:53

» Theo szobája
by Dorian M. Montgomery Szomb. Nov. 10 2018, 22:42

» Belső udvar
by Dorian M. Montgomery Szomb. Nov. 10 2018, 21:54

» Carlmichael Ház - Tárgyaló
by Reinald Carlmichael Szomb. Nov. 10 2018, 21:51

» Cox professzor irodája
by Brian Cox Szomb. Nov. 10 2018, 19:40

» Rising Star Cave - Dél-Afrikai Köztársaság
by Armand Assante Vas. Nov. 04 2018, 20:49

» Azrael
by Desmond O. Cross Vas. Nov. 04 2018, 17:52

» Reinald Raoul Carlmichael
by Admin Szomb. Nov. 03 2018, 23:39

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Dorothea szobája

    Share
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Dorothea szobája

    on Vas. Okt. 11 2015, 23:56

    First topic message reminder :



    A hozzászólást Dorothea Coldstone összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Ápr. 10 2016, 15:04-kor.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Dorothea szobája

    on Pént. Júl. 08 2016, 22:44

    Ruko & Thea
    My... Fiancé?

    -Nagyon magabiztos vagy -jelentem ki összehúzott szemekkel. Nem szeretem, amikor valaki ennyire biztos valamiben velem kapcsolatban, ráadásul olyan valaki, aki még alig ismer. Persze az edzésből következtethet elég sok mindenre, de nem tudhat ebből mindent, és engem nagyon zavar, ha azt hiszik, ismernek, pedig nem. Idővel persze képes leszek megnyílni, és akkor megismerhet, de addig ne feltételezze, hogy mindent tud rólam.
    -Értem, és nekem sem áll szándékomban még rosszabbá tenni a helyzetet, ha már ez a parancs. - Nagyon nem akartam ezt, de legalább egyikünk sem akarta, legalább ez a tudat megnyugtat.
    -Mi veszteni valóm lenne? Könnyebb már az elején tisztázni, mint később szembesülni a kegyetlen valósággal- Éppen csak a kegyetlen valóság most ő maga, de ez mellékes ebben a pillanatban. Most, hogy látom végre a szemeit, jobban megnézem, és… Az Angyalra, gyönyörű szemei vannak, sokáig el tudnám őket nézegetni. Nem mondom, hogy elvesztem bennük, de közel voltam hozzá.
    -Ezekről már tudok -bólintok, hiszen ezeket magam is láttam, vagy elsőkézből hallottam, mint említettem is. Valamikor tudatosítanom kell magamban, hogy ezért vigyáznom kell körülötte erre. Elmesélem a történetemet és a macskám úgy dörgölőzik és dorombol, mintha ezen múlna az életem. Vagy az övé. Mindenesetre, hálás vagyok neki.
    -Könyörgöm, miért hív mindenki a teljes nevemen, nem vagyunk túl a hatvanon!  Hívj Theának! -fakadok ki végül egy kicsit hangosabban, mint eddig beszéltünk, de még így sem emeltem meg a hangomat annyira, hogy igazán észrevehető legyen. Fújok egyet, hogy lenyugtassam magam. Azon meg sem lepődöm, hogy van parabatai-a, észrevételem szerint a legfurább és különcebb árnyvadászoknak van általában parabatai-uk, nem azoknak, akik teljesen átlagosak. -Értem, és nem is kívánok jelen helyzetben ennél többet. Nekem ennyi bőven elég.
    -Mégis milyen javaslat?- Vonom össze a szemöldököm, sok mindenben benne vagyok, de annak is vannak határai, hogy meddig vagyok hajlandó elmenni bizonyos dolgokban.
    Zene:War of change | @ | Ruházat: Ezt viselem ma
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Dorothea szobája

    on Szer. Aug. 10 2016, 22:35

    Thea & Ruko@
    “Sometimes the world doesn't need another hero. Sometimes what it needs is a monster.”






    - Egy kicsit. Nem teljesen - mosolyodom el, hiszen tényleg sok mindent elárult a viselkedése, de igaza van abban hogy nem mondott el mindent, és kell majd azért egy jó idő, mire megismerjük egymást, de alapvetően felismerem az olyanokat, mint én. Talán van abban valami amit Ruru szokott mondogatni hogy a hasonszőrűek előbb utóbb megtalálják egymást, de ebben nem feltétlen akarom hogy igaza legyen a parabataiomnak. Mert ha nem lenne az, már rég megfojtottam volna az idétlen viselkedése miatt.
    - Örülök hogy ez egyikünknek sem áll szándékában. Remélem azért idővel barátok leszünk - jegyzem meg mert azz hiszem kedvelhetne, de szinte biztos hogy nem szeretne bele egy ilyen szörnyetegbe mint én.
    - Igen, én is ezért szerettem volna beszélgetni erről az egész dologról hogy ha már ránk kényszerítik, akkor hozzuk ki belőle a maximumot - érvelek én is hiszen nem ellenségeskedéssel szeretném tölteni a házas életem. Hanem mondjuk nyugis életként, ami túl nagy elvárás tőlem, de ezt a klávé is nagyon jól tudja hogy nem vagyok egy családapa típusú ember.
    - Rendben, akkor Thea. Nekem tetszik a Dorothea csengése olyan komoly, de mégis pajkos - keresem a megfelelő szót. Néha még nem jut eszembe a megfelelő olyankor próbálom körbeírni hogy mit akarok. Elveszek a kék szemeiben szinte, annyira hűvösek, hogy szinte jeges lánggal perzselnek. A fájdalmat szeretem, mert emlékeztet rá hogy még élek.
    - Akkor ebben maradhatunk - bólintok ahogy előrehullik a hajam, és hátratűröm. Bár nem túl férfias de szeretem a hosszú hajam, és csak akkor kötöm fel amikor vadászom, onnan lehet tudni hogy útnak indulok. Különben sem adok senki véleményére már régóta.
    - Volna egy elképzelésem ezzel az esküvővel kapcsolatban. Nem tetszik hogy helyettem döntötték ezt el, szóval... házasodjunk össze a magunk kedve szerint. Szerintem jól állna neked az aranyszínű öltöny - villan meg a szeme és enyhe mosoly kúszik az ajkaimra. Van humorom, kikérem magamnak.


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Dorothea szobája

    on Hétf. Aug. 22 2016, 21:17

    Ruko & Thea
    My... Fiancé?

    Nem szeretem különösebben, ha az emberek azt feltételezik, ismernek, mikor nagyon nem. Bár sejtem, hogy mire következtetett az első találkozásunkból, de az csak a felszíne az egésznek, ezen kívül semmit nem tud rólam. Talán idővel igen, de most még biztosan nem.
    -Akkor azt hiszem, ezt megbeszéltük -zárom le végül ezt a témát, hiszen megegyeztünk, hogy megpróbálunk kijönni egymással annak ellenére, hogy hogyan kellett összekerülnünk. Most, hogy ezt megbeszéltük, rátérhetünk a megismerés hosszú útjának első lépésére: Az én nevem…
    -Dorotheának mindig a szüleim hívnak és azok, akik azt hiszik, hogy jobbak vagy okosabbak nálam. Nem vagyok igazán oda érte, a barátaim inkább Theának hívnak -Már amennyi barátom még van. Caleb máshogy hív, a londoni barátaimmal meg nem igazán beszéltem a baleset óta. Valószínűleg már nem is akarnának, ha megpróbálnám. Figyelem, ahogy előre hullik a haja és… Ha nem is fogjuk szeretni egymást, gyönyörködni akkor is fogok tudni benne legalább, mert el kell ismernem, a maga nemében egyszerűen csodaszép ez a férfi előttem.  A felvetésére láthatóan érdeklődve nézek rá, majd ahogy kifejti az ötletét, szépen lassan formálódik át az arckifejezésem elgondolkodóba, majd izgalommal telivé. Nagyon is tetszik az ötlet, hogy ne hagyományos esküvőnk legyen, hiszen én bármiért képes vagyok rajongani, ami nem szokványos.
    -És akkor… Fölvennél egy mennyasszonyi ruhát? Mert tudok valakit, aki meg tudna varrni egy a stílusodhoz illő ruhát, amiben össze tudnának téveszteni egy nővel -Ha már megvan az ötlet, akkor miért ne játsszunk rá még egy kicsit? Szerintem nagyon szép nő lenne Rukóból egy kis segítséggel és Masako is szeretné szerintem ezt a fajta kihívást. A kis farkaslány kivételesen ügyes és ez egy kreatív megpróbáltatás lenne számára, amit természetesen rendesen megfizetnénk.
    Zene:War of change | @ | Ruházat: Ezt viselem ma
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Dorothea szobája

    on Kedd Okt. 04 2016, 15:52

    Thea & Ruko@
    “Sometimes the world doesn't need another hero. Sometimes what it needs is a monster.”






    Talán meg fogom ismerni rendesen, idővel biztosan mert igyekezni fogok megismerni ha már egyszer feleségül kell vennem, mert nem ellenségeskedő kapcsolatot akarok, hanem legalább valami békés együttélést, amire eddig minden esélyünk megvan. Elmosolyodom a nevét illető kijelentésen, azt hiszem ez egy olyan dolog amit én sosem tapasztalhattam meg mert nem is igazán a szüleim neveltek, sokkal inkább obaa-chan.
    - Értem. Vagyis nem teljesen mert a szüleim nem igazán foglalkoztak velem és jó ha anyám tudta minek nevezett el egyáltalán, de az sosem jelentett jó ha obaa-chan [nagymama] a teljes nevemen szólított. Még akkor sem, ha félig a mondane világban nőttem fel- hiszen én sok más árnyvadásztól eltérően nem csak Idrisben tanultam hanem az emberi világban is hogy tudjak beilleszkedni. Nem igazán sikerült, mert a méreteim megtévesztőek, és amikor a mondane fiúk még csak a fizikai erejükkel kérkedtek, én már démonvadászra készültem és semmiből nem tartott betörni egy két orrot. És nagyon szívesen megtettem ha belém kötöttek, hogy tudják nem érdemes. Nem lettek olyanok balhézni akartak velem, de barátkozni sem.
    - Hai. Miért ne? Szeretek olykor megbotránkoztatóan öltözködni, a ruhatáramban is akadnak uniszex ruha darabok is. Nahát valóban? Vegyük igénybe a segítségét, ennyi jár nekünk is... - ha már kényszer, legalább hozzuk ki belőle amit lehet hogy nekünk is bulis legyen, mert hülyét kapnék ha öltönyben kellene végigcsinálni az egészet.



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Dorothea szobája

    on Szomb. Okt. 08 2016, 20:01

    Ruko & Thea
    My... Fiancé?

    -Sajnálom, hogy veled sem bántak jól -Elvileg mi sem különbözünk abban a mondénoktól, hogy a szülőknek felelősséget kell vállalniuk a gyermekeikért, de mivel a mi világunkban nincs gyermekfelügyelet és gyámhatóság, gyakorlatilag tesznek a gyerekekkel, amít akarnak és semmi sem állítja meg a szülőket. Az az egyetlen esélyük, ha egy másik család vagy egy Intézet befogadja őket és ott tudnak nevelkedni.
    -Hát… Akárhányszor a nevemen szólítottak, valamit csináltak, amitől rosszul éreztem magam. És… Azóta nem szeretem, ha így szólítanak -Sosem szerettem, ha a szüleim bármikor is hozzám szóltak, mert az azt jelentette, valami rossz szavuk lesz hozzám és még inkább szét fogják verni az amúgy is törékeny önbecsülésemet. Amennyire tudtam, kerültem őket, mert addig is jobb volt nekem és ők sem idegeskedtek mindenen miattam, ami mindenki másnak volt jó. Hajlamosak voltak mindig is másokon kitölteni a frusztrációjukat mindketten vagy így, vagy úgy és mivel elég magasan vannak a ranglétrán, sokakkal megtehetik ezt, nem csak velem. Aztán jött az életembe Caleb, amitől valamivel jobb lett, hiszen az ő családja szinte befogadott engem és minden könnyebb lett. Egy ideig.
    -Remek -mosolygok rá, máris kicsit jobban érzem magam ettől egész házasságtól. Sokkal könnyebb így, hogy a vőlegényemmel meg lehet beszélni dolgokat. -Akkor majd ketten elmegyünk hozzá. És jó ha tudod, ő egy… Vérfarkas. De már ismerem őt és a falkáját egy ideje, megbízhatóak -Úgy érzem ezt hozzá kell tennem, hiszen nem minden árnyvadász van annyira kibékülve az alvilágiakkal való együttműködéssel, így inkább előre felkészítem erre az aspektusra.
    -Ha most megbocsátasz, mennem kell, órát kell tartanom a fiataloknak -Hiszen én tanítom a bestiatant és mint oktatónak, időben ott kell lennem, nem késhetek el. Felállok és kiengedem magam előtt, majd bezárom magam után az ajtómat. Nem akarok még egy ehhez hasonló meglepetést, jobb ha innentől zárkózom. A jegyzeteimmel a kezemben indulok le könyvtárba, hogy okítsam az árnyvadászok új nemzedékét.
    Zene:War of change | @ | Ruházat: Ezt viselem ma


    //Ez lenne a záróm, köszönöm a játékot! Folytatás következik hümm

    Ajánlott tartalom

    Re: Dorothea szobája


      Pontos idő: Hétf. Nov. 19 2018, 07:14