Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Great Kills Park
by Richard Lucius Warren Today at 20:08

» Terasz - Jackson lakás
by Dorian M. Montgomery Today at 19:46

» Nappali
by Nathaniel Montgomery Today at 19:33

» Zöld szalon
by Richard Lucius Warren Today at 19:08

» Sheridan Hotel
by Camilla Wander Today at 17:26

» Botanikai Kert
by Richard Lucius Warren Yesterday at 23:31

» Fort Tyron Park
by Noel Wyard Yesterday at 22:57

» Tárgyaló
by Raul Dessauge Yesterday at 21:12

» Will apartmanja
by Noel Wyard Yesterday at 20:04

» Ethan és Marcus lakosztálya
by Ethan Keon O'Brien Pént. Júl. 20 2018, 23:20

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Iroda

    Share
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Iroda

    on Pént. Nov. 13 2015, 20:35

    First topic message reminder :





    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Iroda

    on Hétf. Ápr. 16 2018, 22:29

    - Köszönöm.
    Most már jobb a helyzet, mint legutóbb, ugyanis képes vagyok ránézni. Sőt, nem zavartatom magam. Leülök, ahogy hellyel kínál, de a mozdulataimon (vagy inkább azok hiányán) látszik, hogy feszült vagyok. De legalább már nem selypítek.
    - Ez hamarosan számodra is világossá válik - felelem rejtélyesen, én ugyanis már tudom, és ha elolvassa a papírt most rögtön, ő is tudni fogja, mi a kapcsolat.
    Elém tolja a Grimoire-t, én azonban nem értem el, mi a gesztus lényege. Én csak őt figyelem, miközben a szövegem olvassa.
    Én mindig a tényekre szorítkozom. A spekulációt azokra hagyom, akiknek a jelentések szólnak. Mert ez az egyetlen lehetséges módja annak, hogy kapjak egy jó valóság-ellenőrzést. A munkám során képes vagyok rá, hogy paranoiássá váljak. Minden sarokban és titokban összeesküvést sejtek. Persze, a legtöbbször igazam van. Senki sem rendelkezik akkora tudással a terepviszonyokról, mint az, aki ott van a sűrűjében. De egy klánvezérnek nyilvánvalóan egészen máshol van a fókusz gyújtópontja.
    És hogy honnan tudom mindezt?
    Csicsergik a madarak.



    valamikor 2017
    - Nathaniel Montgomery erejét a Chairmanek blokkolják, ennek minkéntje szerepel a Grimoire-ban.
    - N. Montgomery kilép a Chairman-klánból, a varázsereje több mágus számára is érthetetlen
    - Jackson Montgomery és a Harvey Család nyíltan támadja a Chairman Családot

    2018.
    Január
    - Michail Vasilyev átadja a Család irányítását Micha Vasiyevnek és ő a háttérbe húzódik mert öreg és beteg. Ez sok Családtagnak nem tetszik (patriarchista felfogás, új politikai irányzat)
    - A Család 40%-a Krayevsky Makarovich-ot támogatja aki nyíltan fellép Misha minden intézkedése ellen
    - Makarovich célja a Család radikalizálása, mely főként a vámpírok ellen irányul (indíték: a szeretőjét ért vámpírtámadás 2016-ban, klán: Manhattan-Bronx, vérvonal: Eztli, nő volt a vámpír; a lány meghalt)
    - Jackson N. Montgomery áthelyezi a székhelyét Bostonból Manhattanbe
    - Esther merénylet áldozata lesz, az elkövető továbbra is ismeretlen, a Grimoire eltűnik

    Február
    - Montgomery felszámolja az üzleti érdekeltségeit Bostonban és lemond a Harvey család családfői posztjáról
    - Micha Vasilyev Kört akar létrehozni NYC Családjainak vezetőiből, szövetséget amelyben minden Család egyenlően beleszólhat a város irányításába, célja a rend megteremtése
    - Montgomery jelentős összeggel támogatja a Mágikus Tudományok Akadémiáját és beíratja a fiát, Theodore M. Montgomeryt - cambion (+ Dorian M. Montgomery ? - tündér)

    Március
    - A Grimoire felbukkan: Yutilov Danilovich elhenceg vele, hogy a tulajdonában van, hogy odacsaljon
    - A könyvben leírt Vérmágiát gyakorolták rajtam, amellyel hatékonyan vehetik fel a harcot a vámpírokkal szemben, én az első kísérleti alany voltam
    - 7 Makarovich-pártoló tagja maradt a Vasilyev Családnak: Yutilov és Annika Danilovich, Amelia Goldberg, Bugayev Rodionovich, Karl Gennadiyevich, Olaf Simonsson és maga Krayevsky Makarovich
    - Mind halottak.
    - A támadás éjszakáján Montgomery a tudtom nélkül találkozót szervezett a gyermekemmel, aki az ő törvénytelen fia.
    - Ethannel együtt 5 különböző fajból származnak utódjai: mágus, nephilim, vámpír, cambion, tündér.

    Április
    - A Vasilyev Család azóta békés, a halottakat senki sem akarja megbosszulni, tisztogatásnak tekintik a történteket és Misha Vasilyev háláját fejezi ki
    - Senki más nem tud a Grimoire jelenlegi helyéről és arról sem, hogy a Vasilyeveknél volt (csak Montgomery?)



    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Klánvezér

    Re: Iroda

    on Kedd Ápr. 17 2018, 12:42

    Figyelem, ahogy helyet foglal, s feltérképezem. Mint ahogy megnyugtat az a tény is, hogy nem lapoz bele a könyvbe. Vagyis korábban már belelapozott. A jelentést kinyitva olvasni kezdem a sorokat.
    A képlet. A nagyobb képbe rengeteg mozaik került most, amelyet már nem csak én látok. Különben nem szerepelne a jelentésben. Rezzenéstelen arccal és tekintettel olvasok. Pedig kéne mosolyognom. Keserűen. A Chairmanek semmit sem változtak. hiába védelmezők, saját érdekeik után mennek. Szerencséje a fiúnak, hogy időben léptek, különben már nem élne. Egyáltalán.
    Máguskör. Az utolsó akkor oszlott fel, mikor a Forrás tagjai és az öregek kihaltak. Itt az ideje, hogy újból megalakuljon. És kezdődjenek vagy éppen folytatódjanak, amelyet az emberek is megismételnek, unos-untalan. Számukra azonban fontos a Kör, létük legalapja. számos szertartás értelmét veszti, amely nélkül a Grimoireban lévőből számosat nem tudtak megidezni, létrehozni. A mostanit kivéve, amit Marcuson alkalmaztak. Láttam a nyomait rajta, a könyv adott bizonyosságot róla.
    A neveken nem csodálkozom. Elismerően pillantok fel Marcusra, mikor eljutok odáig. Amikor két legyet egy csapásra helyett nem csak hét, hanem sokkal több minden változik, az erőkkel együtt. Érdekelni kezd, mint mikor valaki számára kedvező jelenetre bukkan. Hiszen már nem folyok bele semmibe.
    Mégis, jóval több szálvég mutat felém, több száz év távlatából.
    - Van egy olyan érzésem, hogy nem csak Misha hálás azért, amit tettél.
    Az utolsó lapot is a helyére teszem, amit írt Marcus.
    - Misha megkeresett - tudom, hogy tudja, hiszen a jelentésben is benne van.
    - Felébredtek a mágusok a mélyalvásból. Mi a véleményed, Marcus?
    Aztán kinyitva elé teszem a grimoiret.
    - Ezt próbálták ki rajtad. Csakhogy ezt már több száz éve nem képesek a mágusok megvalósítani. A mi szerencsénkre. Ezidáig. Hiányzott egy tényező. Ezidáig.
    Az erő megváltozott egy ideje, s éppen ez hiányzott a csoportnak. Különben nem biztos, hogy most itt ülnénk és beszélgetnénk.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Iroda

    on Kedd Ápr. 17 2018, 20:53

    Elég jó a memóriám, mindenre emlékszem, amit leírtam, most mégis jó volna átnézni egy példányt, mielőtt jelentést teszek szóban is, kiegészítve az olvasottakat. De az olyan lenne, mint egy állásinterjú, ahol a jelölt a saját CV-jéből puskázik. De azért letekintek a sorokra, mikor elismerően rám néz, hátha ki tudom találni, hol járhat. Nem tudom kitalálni, ettől függetlenül az elismerést, tudom, megérdemlem.
    Mikor először megszólal, kérdőn billentem oldalra a fejem. A mozdulattól megsajdul szemfogam helye, ezért sietve visszatérek az eredeti álláshoz.
    - Még ki? - kérdezem inkább. Elüthetném egy poénnal: esetleg az apja? De ennél sokkal jobban érdekel az információ, amit esetleg ad, ha ad. Ezért egy gyenge viccet bármikor simán feláldoznék.
    Bólintok rá, hogy a Vasilyev Család új vezetője felkereste. Erre ugyan nem számítottam, és nem is tudtam róla, de azért különös. Főleg az, hogy Alexander fogadta. Tudom, hogy nem akar belefolyni a dolgokba, de mégis nehéz elhinnem, hogy soha, de tényleg, egy kicsit sem. Nekem is szörnyen nehéz olykor megállnom, hogy cselekedjem.
    Odahajolok a könyv felé, és bogarászni kezdem a kézzel, latinul rótt sorokat. Esther elég régimódi vámpír volt, és azt hitte, hogyha egy holt nyelven ír, talán kevesebb illetéktelen használja fel a tudását. Tévedett. A rontás-rituálé, amit Alexander mutat nekem, legyengíti, megköti a vámpírt, elveszi az akaraterejét, és engedelmességre kényszeríti. Megdörzsölöm a csuklóm, intha hirtelen éreznék ott egy béklyót, de persze csak hallucinálok. Nincs ott semmi. De akkor úgy éreztem, nagyon is van. Feláll a szőr mindkét karomon az emléktől. Egészen részletes kínzás követi ezt a rituálét. Ha ezt mind sikerül elvégezniük rajtam, hát... Biztos, hogy nem csupán tíz percig őrjöngtem volna.
    - Nem értek a mágiához, Alexander. Ehhez nem. De ez a varázslat kegyetlen volt, és veszélyes. Csak az éveim száma mentett meg, azt hiszem, és egy nálam ifjabb vértestvért egészen biztos, hogy sikerült volna az uralmuk alá hajtani. Nem fér a fejembe, hogy mit keres ez az ige egy Eztli varázskönyvében. Engem inkább az aggaszt, hogy ez a tudás Julia klánjának birtokában van. Nem az, hogy a mágusok mit találnak vajon ki, hogyan pusztítsák megint el egymást, és a mágia örök forrását.
    Jól emlékszem a háromszáz évvel ezelőtti háborúra, és arra, mit eredményezett. A mágia azóta nincs balanszban. Furcsa dolgok történnek, és egyes fajok százszor erősebbé váltak, mint mások, a nephilimek haldokolnak, vagy halva születnek, a cambionok viszont hemzsegnek a városban és szerte az Államokban. A gyermekeim szerint máshol is így van ez. De ezt Alexandernek nem kell bemutatnom, hiszen bizonyára nálam sokkal nagyobb rálátása van. Ő érzi. A vérében van.
    - Mi az a tényező, ami eddig nem volt jelen? - kérdezem, kitérve erre, majd a könyököm a karosszék karfájára teszem, és miután összeszedem a gondolataimat, a korábbi kérdésére is felelek.
    - Szerintem Montgomery jelenléte piszkálja őket. Az a fickó minden földet felperzsel maga körül, és élvezi, hogy démonként áll a káosz közepén. Miért nem árultad el, hogy az Árva, akit átöleltem, az ő fattya? Neked tudnod kellett.
    Igyekszem, hogy annyira kevés keserűség, düh és vád legyen a szavaimban, mint egy kilúgozott fehér zokniban, de ez nagyon nehéz. Ő amúgy is ismer. Tudni fogja, mit érzek.
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Klánvezér

    Re: Iroda

    on Szomb. Ápr. 21 2018, 22:14

    Ez a biccentve figyelés érdekessé teszi, figyelem is, aztán abbahagyja.
    - Azok a mágusok, akik nem akarták azt a társaságot érvényre jutni. És... – nézek a szemeibe. – Én is.
    Háklisnak vagy ellenségesnek lenni mágusokkal, nem szokásom. Ahhoz már túl régóta dolgozok együtt párral, hogy tudjam, nem mindenki egyforma. És azt mondtam, érzésem... túl sokat foglalkozom mostanában ezzel. Abba kéne hagynom.
    - Nem is vagy kíváncsi arra, mi is lett a beszélgetésünk eredménye? – utalok az új családfővel való találkozásomra.
    Figyelem, ahogy olvas. Berántja az írás, vagyis egyértelmű, hogy ezt alkalmazták nála. A vállára teszem a kezem, még ha az előbb a székben is ültem, most mellette vagyok.
    - Már nem ott vagy, Marcus. Itt vagy, velem.
    Komolyan figyelem. Aztán a kérdésére elveszek egy lapot az asztalról és a pennával rajzolni kezdek egy szimbólumot, majd odateszem a könyv mellé.
    - Ismerős a jel?
    A jel nagyon hasonlít egymásra.
    - Aki a könyv birtokosa a Létezés Törvényébe akart belenyúlni. Ez a rítus az egyik lépcsőfoka annak, miként lehet kínok között, módszeresen végezni egy vámpírral. Egyes vélemények szerint ez rést üthet a dimenziók között. Utat a Pokolnak.
    Visszaülök.
    - Miért aggaszt, hogy Juliánál van? – A kérdésével megértem. – Elképzelhető, hogy vannak mágusok, akik nem éppen annak örülnek, hogy ismét van Forrás – ezzel meg is válaszolom a hiányzó tényezőt.
    Igen, érezni lehetett a változást. Ez a nyitás nem a Pokol felé, de még csak nem is a Mennyek felé vezetett. Éppen, hogy megerősödött az, amit elvesztettek a Forrás eltűnésével: ez a dimenzió erős lett ezáltal. De ki lehet a háttérben, vagy kik, akik nem vágynak erre? Van elképelésem.
    - Jackson? – Mostanra már van pár Montgomery. És eléggé utaztak elsőszülött fiára is, aki továbbra sem érezheti magát biztonságban. Nem csak a családban elsőszülött, így fontos tényezővé vált dolgokban. És némileg ezért nem csalódtam a Chairmenekben. Szeretnek sakkozni. Nem véletlenül akarták eltenni Nathanielt láb alól. Már elkéstek ezzel...
    - Igen, tudtam – és nem folytatom tovább, jelezve, hogy ez nem az a kérdés, amire teljes válasz érkezik.
    - Milyen Ethannel Nemző lenni? – Érdeklődésem komoly. Nem véletlenül.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Iroda

    on Vas. Ápr. 22 2018, 23:57

    - Kik azok a mágusok? - faggatom tovább. Fél információ nem információ, nekem adatok kellenek. Feltéve, ha azt akarja, hogy további adatokkal tudjak szolgálni. A kémek munkája az információszerzésen és annak megfelelő felhasználásán vagy kereskedelmén alapul.
    Ehhez képest nagyon szépen elmentem egy kínálkozó információ mellett, szinte vakon. De amint Alexander felhívja rá a figyelmem, visszamegyek érte.
    - De igen. Miről volt szó?
    Amatőr vagy, Beest. Feddem magam, de a figyelmem már máshol jár. Sötét vizekre téved, ahonnan végül Alexander keze ránt vissza. Megrezzenek tőle, ugyanakkor meg is hat. Szinte soha nem ér hozzám... Legalábbis nem így. Azt hittem, hogy soha többé nem is fog, azok után, hogy a múltkor neki estem. De ez nem káprázat, tényleg a vállamon pihenteti hófehér kezét. És a hangja olyan közelről zeng a fülembe, mintha álmodnék. Felemelem a kezem, hogy lassan megfoghassam a kezét magamon, ujjaim megérinthessék ujjait, és ha el nem hessenti őket, ezt meg is teszik. Aztán így figyelem, mi az a jel, amit lerajzol, és bár nem ismerem fel, elszorul bennem valami, a mellkasom tájékán. Megszorítom a kezét, és félrerántom a pillantásom.
    - Mi ez, valami pecsét? Mi történik, miután kaput nyitnak a Pokolba? - kérdezem, bár viszolygok ettől, a gondolattól is, és határozottan iszonyodom a jeltől, amit papírra vetett. Nyugtalanná válok, fészkelődni kezdek, és eltolom magam az asztaltól. Nem tudom, miért van rám ilyen erős hatással. Eltolom magamtól, miután Alexander visszaült a helyére, látni se akarom.
    - Azt mondod: "a könyv birtokosa a Létezés Törvényébe akart belenyúlni". Ez tény. A könyv birtokosa pedig Esther volt. Azért aggaszt, mert ezzel más vámpírokat is sakkban tarthat. Gyengébbeket. Elég, ha öten végignézik, amint a Pokolba hajít egy darab vámpírt, és mind vakon követnék bárhová a rettegéstől. Talán most is így van. Erről a rituáléról senkinek nem lenne szabad tudnia. Tépjük ki a könyvből és kész - javaslom, bár tudom, ez naivitás. Attól még, hogy kitépek két-hat lapot egy Grimoire-ból, a varázslat nem vész el, a rituálé leírása más könyvekben is szerepelhet. Sőt, egy erős varázslat a sajátos természeténél fogva újra is alkothatja magát egy másik mágus fejében, úgy tudom.
    Azt meg se kérdezem, hogy Alexander honnan tud erről. Számomra teljesen természetes, hogy mindent tud, ami a mágiával kapcsolatos, mint ahogy azt is, hogy megérezte, hogy ismét létezik Forrás.
    - Ki az új Forrás? - teszek fel inkább egy annál fontosabb kérdést, mint hogy honnan tudja, hogy így van. Tudja és kész.
    De aztán előállok a farbával. Szóba hozom Jackson Montgomery-t, és azt, hogy micsoda egy kártevő féreg ennek a városnak, sőt az egész világnak a hátán. Egyenes választ ad, és utána rögtön megpróbál lefegyverezni, de én nem hagyom.
    - Kihívásokkal teli. Sok mindenről fogalma sincs, nagyon fiatal és forrófejű, de többnyire jó és engedelmes Gyermek. És nem zavar, hogy ő egy másik vámpír levetett rongya. Az zavar, hogy nem tartottad fontosnak, hogy közöld velem az igazságot. Az zavar, hogy Montgomery a gyerek születésétől kezdve vámpírnak szánta őt, és te erről is bizonyára tudtál. Én azonban nem. Én, aki a gyermek Atyja vagyok, aki felelősséggel tartozom érte, akinek jogában áll eldönteni, hogy mi lesz a sorsa, én nem tudtam erről. Látod ezt itt? - kérdezem, és egyben rámutatok arra a pontra, amelyikben az áll, hogy van egy különös egybeesés a támadás és a találkozás időpontja közt, vagyis hogy ugyanakkor volt mindkettő. - A Kabuki Színház a város legészaknyugatibb, míg a lakás, ahol találkoztak, a legdélkeletibb pontján fekszik. Azért támadtak meg, mert Montgomery a hátam mögött találkozni akart az én gyermekemmel.
    Elfojtott düh van bennem. Nem engedhetem meg magamnak, hogy a múltkori után nyíltan nekiessek a klánvezéremnek. De a gyanúm, az egyet nem értésem és a helytelenítésem kifejezhetem, annyira higgadtan, amennyire csak képes vagyok rá.
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Klánvezér

    Re: Iroda

    on Kedd Ápr. 24 2018, 21:43

    - Honnan tudjam, nem találkoztam mindegyikkel – felelem egyértelműen. Hiszen csak egy részükkel beszéltem az eset után, tisztázva a klán helyzetét, s bevédve Marcust, akit nem is kellett, hiszen sokan nem értettek egyet ezzel a nézettel.
    Elkapta az odalengetett szálat, ezért el is mondom.
    - Misha a köszönetét szeretné kifejezni, hogy végeztél velük. Egyúttal jönne neked egy örökös szabad belépéssel a szigetre – ami kegy, hiszen ezt ők intézték el a vámpírokkal, kifejezve köszönetüket. – És szeretne veled személyesen is találkozni.
    Újabb megerősítés történt a klán és a máguscsalád között.
    Az érintésem és a szavaim segítenek. A könyvet arrébb tolom, kitakarom a látóteréből, magam mögé csúsztatom.
    Hagyom, hogy megfogja a kezem. Kapaszkodik, s hagyom, hogy világítótoronyként világítsak a számára most sötét éjszakában a viharos, iszapos tengeren.
    Összegyűröm a papírt és a tűzbe dobom, ahogy látom, felismerte a jelet, s ismét kicsúsztatom a látóteréből a könyvet. De beszélni kell róla, mert ez komoly veszélyt jelent a fiatalok számára.
    - Inkább kulcsnak mondanám – mély levegőt veszek. – A Pokol olyan módon nyílik meg, amely hatással van ennek a dimenziónak a saját törvényeire. Ha az megtörtént volna, egészen más világ lenne itt. Sokféle értelemben.
    Komolyan nézek rá, s figyelem a reakcióit.
    - A fiatalabbakkal valóban megtehetnék. S együtt elég erősek lennének, hogy uralmat szerezzenek az idősebbek és az erősebbek felett – sok lúd disznót győz elven. Így kikerülik azt, hogy démonokhoz vagy más fajúakhoz kelljen segítségért fordulni.
    - A felfedezéseknek az az egyik bosszantó hátulütője, ha egyszer felfedezték, újra fel fogják, rövidebb időn belül. Nem mellesleg nem ez az egyetlen könyv... – gondolkodva megsimítom az állam.
    - Egy olyan mágus, aki másodjára ébredett fel, és első felébredése is jóval a harmincadik éve után történt. Éppen ezért védelemre és támogatásra lesz szüksége. Sok olyan van, mint akiket nem olyan régen tettél el láb alól.
    Hallgatom. Hallgatom a kifakadását, s a mérgét, ami fakad bizonyos gondolatokból. Még mindig fiatal lélekben.
    - Te csak azért vagy felelős, ami az után történik, hogy Beölelted. Ami előtte történt, azért nem, s te alakítod a Gyermeket, és a Bestiája, nem? Számtalan gyermeket emeltünk így ki. Akkor érdekelt vajon bennünket a múltja, mikor azért emeltük ki, amivel akkor rendelkezett? Függetlenül a múltjától?
    Nem minden téren van ebben teljes igazságom, tudom, hiszen öleltek be vámpírok, vagy haraptak meg farkasok olyanokat, akinek csak a pénze, hatalma, s kapcsolatai kellettek. Mégis, azzal rendelkezett akkor, függetlenül attól, miként kezdte.
    - Miért zavar, Marcus? MI zavar, Marcus?
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Iroda

    on Csüt. Ápr. 26 2018, 00:40

    Ha az egyik forma megmozdul New York City térképén, mozdul vele a többi is. Pontosan ezért nem apró dolog, hogy egy semlegességet fogadott vámpír lemészárolt hét szeparatistát. Mert ezzel beleavatkoztunk az események folyásába. Ezzel állást foglaltunk. Ennek eredménye katasztrofális is lehetne. Nem tudhatom, hogy Alexander milyen lépéseket tett a klán megóvása érdekében, de szinte biztos, hogy legalább egy bábut felemelt és odébb tett a sakktáblán. Ha mást nem, engem biztosan.
    Hallgatva Misha Vasilyev "nyereménylistáját", valami szöget üt a fejembe.
    - Velem? - kérdezek vissza. - Ezek szerint Misha valahogy rájött, hogy ki mészárolta le az embereit. Arra viszont nem jött rá, hogy kinek kellene köszönetet mondania igazából. Ugyanis nem azért tettem, hogy bárkinek is kedvezzek, hanem azért, mert magamat védtem. Gyakorlatilag a dolgok szerencsés összjátéka csupán az, hogy most nem egy dühös családfővel tárgyaltál, hanem egy hálással, és ezt nem én rendeztem így - hívom fel rá a figyelmét arra, amit úgyis tud. - Természetesen találkozom vele, ha te is úgy akarod.
    Én nyilván nem mentem oda hozzá, nem mutatkoztam be, hogy üdv, én öltem meg a Családod hét tagját. A jelentésemben álló "köszönetét fejezi ki", az eset utáni rögtönzött gyűlésükön hangzott el, mégpedig szó szerint úgy, hogy "hálás lehetek annak, aki ezt tette". Állítólag. Én persze nem voltam ott.
    Megnyugodva eresztem el az árnyakat, hiszen Alexander támaszt és kapaszkodót nyújt, sőt, még a Grimoire-t is elteszi a közelemből. Hosszan nézek a papír után, miközben elnyelik a lángok a kandallóban, és csak akkor vagyok képes folytatni a társalgást, hogy a jel eltűnt a lappal együtt. Felnézek rá. Értem, amit mond, már amennyire érthetem.
    - Kicsivel kerülte el a világ az Armageddont aznap éjjel. Bár, ami azt illeti, kétlem, hogy az a hét félnótás képes lett volna véghez vinni a rituálét. Sikerült ez eddig bárkinek is? Kaput nyitni a Pokolra? - teszem fel a félig-meddig költői kérdést.
    Az az igazság, hogy egész biztosan többször is megtörtént már ez rövidke életem során. Néha tömegkatasztrófák történtek. Néha meg csak semmi. Legalábbis az én jelenlegi tudásom ez. Nem hiszem, hogy minden rituáléhoz fel kell áldozni egy vámpírt, bizonyára többféleképpen lehet kitárni azokat a kapukat.
    Arról, hogy Alexander nemcsak látta, de meg is akadályozta egyszer, hogy ez megtörténjen, nyilván semmiféle információm nincs.
    - Szerinted Julia Eztlijei erre készülnek? Vagy egyszerűen csak vértestvéreket akarnak ölni? Te jól ismerted Esthert. Csak a tudás megőrzése érdekében jegyezte le ezt a rituálét, vagy terveik vannak vele? Mert ha igen, akkor tudod, hogy melyik dilemmához értünk el ismét... - célzok, mégpedig arra, hogy miért teljes képtelenség olyasvalakinek, mint ő, kivonnia magát a világ dolgainak alakulásából. (Pont ugyanabból az okból kifolyólag viszont teljesen logikus és ésszerű.) - Mert abban a klánban is vannak kémeink, ahogy mindenhol máshol. Kipuhatolhatjuk. Belekerül némi időbe, ám ennek már nem mentem utána anélkül, hogy utasítást adnál rá, mert már a suttogott szó, a kérdezősködés is hullámot vet ezeken az érzékeny vizeken.
    A tétek nőnek, mikor idősebb és tapasztaltabb játékosok ülnek az asztalnál. A viszonylag kicsi és nem túl befolyásos helyi Vasilyev Családdal összetűzni egy dolog, de a Manhattan-Bronx klánnal egy egész másik dolog lenne. És akkor már a déliekkel is foglalkoznunk kell. Főleg azért, mert már a kérdés feltétele is azt feltételezné, hogy érdekeltek vagyunk, holott elméletileg, hivatalosan nem, már nem.
    Látom, hogy nem akarja elmondani, ki a felébredett Forrás. Ebből kiindulva vannak tippjeim, kik jöhetnek szóba. De ezen majd később lamentálok, most előbb tudnom kell:
    - A te védelmedre és támogatásodra?
    Ha igen, az mindent megváltoztat. Mert akkor a Dilemma már el is dőlt. Ugyanis ha valakit megvédünk, máris beleavatkoztunk a dolgok menetébe. Rengeteg dologról van itt szó egyszerre. A pokolba a Pokollal, legszívesebben rágyújtanék. De most, mikor végre előhozakodom a számomra pillanatnyilag legfontosabb témával, a Gyermekemmel, most nem kérhetek öt perc cigiszünetet.
    - Hát pontosan ez az - értek egyet vele, és a tenyerem élével gesztikulálva mondom: - Az apja a múltja része, nem pedig a jelenéé. Jackson viszont a jelenben dobta le ezt az aljas bombát, hogy "Ethan, én vagyok az apád". Pontosan ezért nem ölelünk be soha gyerekeket, és főleg nem öleljük be máguscsaládok gyerekeit, mert ez lesz a vége! Tudod, ha nem róla lenne szó, egyszerűen megölném. Nem érdekelne, ha a gyermekem átsírdogál két-három éjszakát, valószínűleg egyébként sem neheztelne túlzottan egy apa miatt, aki egész életében felé se nézett. De ez a kényelmes megoldás nem opció. Ugyanis Montgomeryn rajta van a jeled.
    Aztán rákérdez a lényegre, én pedig egy pillanatig hallgatok. De aztán végül miért is ne legyek őszinte?
    - Az zavar, hogy Montgomery felhasznált. Kijátszott. Elrabolta a gyermekemet, én pedig akár meg is halhattam volna aznap éjjel. Én a bábmester szoktam lenni, nem pedig a báb. És... - Még egyszer, utoljára megfontolom, vajon ezt ki akarom-e mondani, de végül elhagyja a szám: - Az zavar, hogy nem tudom, neked mekkora részed van ebben az egészben. Megegyeztél előzetesen Montgomeryvel a fia beöleléséről? Áruld el, mégis mit kellene tennem? Nem akarom, hogy közük legyen egymáshoz.
    A szemeibe nézek. Tanácsot várok a klánvezéremtől, és a barátomtól egyaránt, mert őszintén... Nem értem, mi történik itt, és hogy miért a hátam mögött történt eddig.
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Klánvezér

    Re: Iroda

    on Vas. Ápr. 29 2018, 22:13

    - Honnan tudod, hogy nem jött rá? Elég intelligens és tapasztalt, hogy olvasson a nyomokból - vagy valaki más.
    Nem csak mi vagyunk jók. Ha ő nem, valamelyik tag szépen feltérképezte a helyszínt, olvasott a nyomokból.
    - Ez nem az én döntésem és akaratom. Nem mondtam el neki, hogy ki volt ott. S nem hiszek a szerencsés összjátékban. Nem létezik. Ha akarsz vele találkozni, megteszed. Ha nem, akkor nem.
    Stratéga vagyok, a sakkjátékos. Vagy jobb nálam valaki, vagy nem. Vagy a játék miatt hagy nyerni, vagy, mert szereti látni, ha a másik nyer. Több lehetőséget nem tudok elképzelni.
    - Sosem lehet tudni.
    Hosszabban tekintek a szemeibe, tudom, hogy a kérdésére tudja a választ a Pokol Kapujával kapcsolatban.
    - Sokféle válasz létezik erre, Marcus.
    Csak akkor folytatom a beszédet, ha már látom, ide is tud figyelni.
    - Esther kísérletező jellem. Néha nem volt rest feláldozni dolgokat, hogy megtudja, milyen is az eredmény.
    - A Brooklyn-i klánban és a Manhattan-i falkában kéne inkább körülszimatolni. Ha valaki ennek a birtokába került – tekintek a könyvre. – Azt más is meg akarhatta szerezni, tudomása volt róla. A kérdés az, hogy kit és miért akartak meggyengíteni, felhasználni ez által valójában. És akkor megérkezik a válasz arra a kérdésre, milyen terveik is voltak vele.
    Szeretek semleges maradni.
    Nem mondja ki a férfi nevét. Egy ideig rátekintek, aztán megkérdezem.
    - Miért nem mondod ki a férfi nevét? Elég ismerős... a családneve. S mostanában eléggé kiszúrtak vele, s ezt te is tudod. Benne van a jelentésedben...
    Hagyom kimondatlanul a nevet, tőle várva.
    - Amikor eltűnt a Forrás, meg lehetett volna akadályozni. Voltak jelei a bajoknak. De nem foglalkoztak vele - szünetet tartok. – Legszívesebben bezárnám. Mert amilyen hatalmas segítség ő, akkora veszély is.
    A kandalló párkányról leveszek egy dobozkát és Marcus felé tartva, kinyitom. Szivarok sorakoznak benne, külön rekeszkében a hozzávalók.
    - Te most kioktatsz engem, vagy véleményt nyilvánítottál? – Kérdezem nyugodtan arra, hogy miért nem ölelünk be gyermekkorban lévőket. – Miért akarod megölni? – Várok a válaszára, majd folytatom.
    - Ha nem mész oda, akkor sok minden nem derül ki. Nem volt kétségem a felől, hogy egy ilyen volumenű támadást ne bírnál ki. És az a hét fő nagyon nem kellett már erre a világra.
    Semlegesség? Sakkjáték.
    - Csak mert rajta van a jelem, még nem jelenti azt, hogy ha a tyúkszemedre lép, ne törölhetnéd képen. A jel védelmet jelent, de nem minden áron.
    Ghoultól sem tűröm el, s el is várom, hogy mások se. Mindenkinek megvan a maga helye és szerepe. S hatás, ellenhatás. Ennek vagyok a híve.
    Megértem a problémáját végül.
    - Meghiszem, hogy nem szeretsz az lenni. Nekem sem volt sok dologban választásom.
    Nem tudom, mennyire legyek boldog a tudattól, hogy a saját családom átvágott és akaratom ellenére lettem vámpír.
    - Melyik egészben?
    A kérdése viszont teljesen lenyűgöz. Minden benne van, ami a kapcsolatunkban. Rövid ideig hallgatok csak.
    - Hallgasd meg Ethant ezzel kapcsolatban. A fiú ragaszkodása az apához idővel halványodni fog, mert a tiéddel erős a kapcsolata. Ha most megtiltod, akkor ellenáll. Ha engeded, még nagyobb bizalma lesz feléd. A kérdésedre a válaszom pedig: minden, a klánba beölelt és befogadott tag hátteréről tudok, s a beölelések a beleegyezésemmel történtek eddig is.
    Vagyis igen. Sokkal kimerítőbben és mélyebben megadva a választ, mint egy egyszerű igennel.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Iroda

    on Hétf. Ápr. 30 2018, 21:03

    Bólintok, persze, naivitás lett volna azt feltételezni, hogy nem jöttek rá, ki tette. A mai korban már mindenhol ott vannak a kamerák, nemcsak épületen belül, de utcasarkokon is, amellett elég egy nekromanta, vagy egy látó, és a holttestek máris énekelnek életük utolsó perceiról. A hajamba túrok, majd bólintok.
    - Legyen. Találkozom vele.
    Miután a jel eltűnik a látókörömből, és a sötét emlékek is visszahúzódnak, Alexander folytatja. Viszont valamin megakadok.
    - Miért? Miért őket? Miért áll a manhattani klán gyanú fölött? Ha az övék volt a Grimoire, ők akartak támadni - vélekedem. - És mi köze ehhez a vérfarkasoknak?
    Elképzelni se tudom, hogy jön ide a manhattani falka. Hirtelen arról sincs fogalmam, ki most az alfájuk.
    Mikor rám szól, hogy mondjam ki a fickó (tehát fickó) nevét, kicsit meglepődöm. Ránézek a jelentésre, és rá kell jönnöm, hogy szokásom szerint megint túlbonyolítottam a dolgot. Pedig a megoldás most is, mint sokadszor, ott virít az orrom előtt. Keserédesen nevetek, ezt nem hiszem el.
    - Hát persze. Nathaniel Montgomery. Ki más. Tedd a ghouloddá, és zárjuk be ide - indítványozom. Még a végén a szeretőmmé teszem, és örülne is neki.
    A szivaros dobozta pillantok. Sose voltam nagy híve a szivarnak, de most mégis kiveszek egyet, levágom a végét, majd a gyújtóm előhalászva a zsebemből, meggyújtom. Elég csípős, de intenzív, erős íze van.
    Ez, egyúttal, azt is jelenti, hogy Alexander sokáig tart még igényt a társaságomra, egy ilyet ugyanis nem lehet elnyomni, vagy csak úgy ott hagyni, és legalább 30-40 percig ég. Megköszönöm neki, aztán belevágok a sirámba.
    Csak felnézek rá, nem, persze, hogy nem oktatom ki, de fel akarom építeni az érveimet és a dühöngésemet, máskülönben csak csillagszórót lóbálok.
    - Azért akarom megölni, hogy ne szóljon bele a gyermekem életébe.
    Azért sok mindenre választ kapok, még így is, hogy Alexander szeret köntörfalazni, és soha nem ad egyenes választ semmire. Nevetve pöffentek ki egy adag füstöt.
    - Szóval engedélyezed, hogy egy kicsit emlékeztessem rá, hogy hol a helye, és hogy egyébként is bekaphatja? - kérdezem, de aztán hatalmas szemekkel nézek rá és figyelem. Aztán magam elé bámulok a földre, a könyököm a térdemre támasztva, és kicsit előre lógatva a fejem. Úgy nézhetek ki, mint akinek felfordult a gyomra a szivartól, de... nem attól fordult fel. A hajamba túrok.
    - Miért nem mondtad el? - kérdezem aztán csendesen, lassan pillantva ismét fel.
    Nem is tudom, mire számítottam. Amit mond a taktikai engedékenységről, persze igaz, én felérem ezt ésszel, de a makacs gyűlölet akkor is csak azt ordibálja bennem, hogy NEM AKAROM, NEM AKAROM.
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Klánvezér

    Re: Iroda

    on Kedd Május 01 2018, 16:02

    - Ahogy szeretnéd – bólintok. Nem köteles elfogadni, ezt jeleztem is a számára.
    A kérdése után azonnal sötétségbe borul a szoba, ahogy lekapcsolom a fényeket. Csak a kandallótűz látszódik, hívogatóan a tekintet felé. Hiába félünk a tűztől, a fénye képes megbabonázni, vagy éppen a félelem az, ami miatt ráfigyelünk. Pár másodperc múlva felgyúlnak a fények ismét, addigra már egy olyan lőfegyver csöve érinti Marcus fejét, amelynek lövedéke képes végezni vele. Háta mögött állva, a füléhez hajolva beszélek hozzá. Vállán nyugtatom a kezem, ha fel akarna állni. Prezentálva a jelenetet, amennyiben hagynánk magunkat a tűzre koncentrálni, milyen helyzetben is lennénk.
    - A kandalló tüze eléggé vonzotta a tekinteted, nem? Olyannyira, hogy talán nem is figyeltél fel arra, hogy egy sokkal veszélyesebb, vagy ugyanolyan veszély leselkedik rád. Mi van, ha ez csak elterelés? Mi van, ha többen fogtak össze, hogy véghezvigyék a céljukat?
    Nem csak én szövetkezek falkákkal, családokkal és klánokkal.  Visszateszem a helyére a fegyvert, s visszaülök-
    - Amit ott megtudsz, egy sokkal nagyobb képre fog rávilágítani.
    Hogy milyenre, majd akkor derül ki, ha Marcus begyűjtötte az információkat.
    - És erre csak te vagy képes.
    Rájön a névre, de ez nagyon helyénvaló.
    - A szívemből szóltál – megtenném, nagyon megtenném, mert Nathaniel jelenleg égő fáklyaként világít a sötétségben, vonzva mindent és mindenkit. – Várjunk még ezzel, az ötletet azért nem vetném el.
    Mit szólna ehhez az apja? Azt inkább akkorra hagyom, mikor valóban megtörténne ez. HA megtörténik.
    Figyelem, érdeklődéssel.
    - És ha egyszerűen beszélnél vele? Nem sült kenyér, hogy ne értsen a szavaidból. Máskülönben megtiltott veled kapcsolatban bármit is a fiúnak? S te a fiúnak Jacksonnal kapcsolatban?
    Rágyújtok egy szivarra én is.
    - Tégy vele, amit megfelelőnek találsz. Csak ne öld még meg és azért úgy hagyd némileg egyben, ha kérhetem.
    Nem mondom, hogy annyira nagyot nem vétett. Mindenki más morállal és kódexszel rendelkezik.
    - Téged védelek. Mielőtt kifakadnál, arra kérlek, légy még egy kis türelemmel. Hamarosan meg fogod tudni, miért történtek mindezek. S értelmet nyer az is, miért nem mondtam el ezt neked.
    Mert valóban senki sem tudja, s hiába mondják, ketten tudnak egy titokról az már nem titok. Csakhogy az egyik fél egy Első, a másik meg a jövőbe lát. Sokkal pusztítóbb kombináció, mint bárki sejtené.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Iroda

    on Vas. Május 06 2018, 15:23

    Öreg vámpír vagyok. Megéltem tizenkét századot. Persze nem hatvanat, mint Alexander, de mégis, azért nem most jöttem a falvédőről. Mégis képes vagyok felülni egy ilyen trükknek, mint amit most megcsinál velem. Hiszen az egész csak egyetlen másodperc műve volt! És teljesen elandalította a figyelmem a minden mással, most meg itt ülök, kezével a vállamon, tarkómban a pisztolyával, és minden szőrszálam az égnek áll a suttogásától. Jó értelemben.
    - Bárcsak mindig te lennél a rám leselkedő veszély - súgom, félretéve most a politikát egy pillanatra, és vágyakozva tekintek utána, amint elteszi a pisztolyt, még a nadrágomban is érzem a kínzó feszülést. A legutóbbi találkozásunkkor teljesen egyértelművé tette, hogy nem fogja kielégíteni a vágyaimat. Sőt, azt is, hogy ha én megpróbálom, az örökéjbe taszít kíméletlenül és könyörtelenül. De attól még vágyakozhatok olyan dolgokra, amiket sohasem kapok meg, vagy nem?
    Megnedvesítem az ajkam, majd a hajamba túrok, hogy kicsit megnyugodjak.
    - A falkában lévő alvó ügynökömet megölték, amikor páran kihívták és le is győzték az alfát. Jó lenne egy Bessadia, vagy esetleg az a hím Némber. Hogy is hívták... - töprengek el, hogy mindeközben elterelhessem a figyelmem arról, mennyire imponál, hogy elismeréssel tekint a munkálkodásomra.
    Alexander sok szempontból és nagyon mélyen megérint. Szerintem tudja ezt, és játszik vele, ami nem annyira tisztességes, de egy cseppnyi neheztelés sincs bennem ezért. Mindig kárpótolt eddig mindenért, amit tett velem, úgy, hogy olyan dolgokat művelt velem, amiket rémálmimban sem tudtam volna elképzelni. És hihetetlenül élveztem. Nem tudom, hogy csinálja ezt, de hatalma van felettem. Mindketten tudjuk. És amíg csak így él vissza vele, hogy húzogatja előttem a mézes madzagot, addig minden a legnagyobb rendben van.
    - Addig is, ha akarod, figyeltetheted. És ha halálos veszélybe kerül, megvédhetjük. Felteszem, az apja is pont ugyanezt csinálja, de ő mint tudjuk, nem épp a mestere annak, hogyan védje meg a gyerekeit - szúrom oda a megjegyzést, mert azért Jackson Montgomery nem egy mintaapa, ami nekem valójában kapóra jön, de azért ne már.
    Jó ötlet volt egy ilyen meglehetősen fallikus tárgyat a számba és a kezembe venni, mint ez a szivar. Tényleg. Végül is nem voltam így is épp eléggé... Oh, te jó ég, és ő is a szájába veszi. Meg akar őrjíteni ár megint. Megnyalom a szám, mielőtt válaszolnék.
    - Neki semmi joga nincsen nekem bármit is megtiltani Ethannel kapcsolatban - vonom össze a szemöldököm. - Én megtiltottam neki is és Ethannek is, hogy találkozzanak, vagy hogy keressék egymást.
    Bólintok. Rendben, nem fogom megölni, nem fogom csonkolni, de máskülönben meg fogja emlegetni azt a találkozást. Rohadék.
    Aztán Alexander beavat az igazságba, és nekem csak egy kérdésem van, és arra is olyan választ kapok, ami minden egyvert kivesz a kezemből, és kifogja a szelet a vitorlámból.
    - Meddig legyek türelemmel? Bízom benned, ezt te is tudod. De ez aljas húzás volt - nyafogok tovább, de ez már az utolsó megjegyzésem ezzel kapcsolatban.
    Szívok egy mélyet a szivarból, majd még mélyebbet, aztán túl mélyet. Megtelek a dohány kékes füstjével, amelyet aztán hosszan eresztek ki, hogy lenyugodjak. Nem teszek neki szemrehányást, nem tehetek. És annyira rosszul nem alakulnak a dolgok. Túléltem a támadást, és közelebb kerültünk egymáshoz Ethannel, mint eddig valaha. Talán elkezdett megérteni. É a többi dolog is lassan alakul majd...
    - Viszont ilyen körülmények között nem bánom, hogyha Ethan közel van hozzá. Én nem bízom Montgomery-ben, te viszont valamiért igen. Kedveled is, sőt... - célozgatok megint. Nincs bennem féltékenység, inkább már megint ez az őrült kíváncsiság, mert tudni akarom, amit nem mond el, és nem mondott el egyikünknek sem, pedig a holdnál is világosabb volt. Nekem, legalábbis. - Be fogod ölelni?
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Klánvezér

    Re: Iroda

    on Szomb. Május 12 2018, 08:17

    Mások talán fennakadnának a válaszán, félreértve őt. Értette szavaim, ebben nem kételkedem. Így csak felé pillantok, miután eltettem a fegyvert.
    - Ha a saját klántagjaimra veszélyt jelentenék, már rég lemondtam volna a posztról, vagy ti távolítotok el.
    Rideg tény a vággyal szemben. Mintha jeget öntenék a tűzre. Legalábbis véleményem szerint.
    Terel. Hagyom.
    - Azt ne mondd, hogy nem tudod a nevét – pillantok rá. – Talán jobb is így, hogy már nem tud tevékenykedni – utalok az eltávolított fülre és szemre. Néha jobb másféle vizekre evezni, más eszközökkel.
    Nyílt kártyákkal játszani? Csak akkor szokásom, ha úgy látom helyesnek. Amúgy meg szeretem lefedve tudni. Hogy beleköpnének a levesembe, attól nem tartok. Éppen ezért is vonultam ki a játszótérről.
    - Tedd azt – bólintok az első mondata után. Nem szükséges töprengenem. Jackson fia, az ő vére és olyan szerep jutott neki, amit már várnak sokan egy jó ideje.
    - Legszívesebben a pincémben tudnám – mert valóban ott van a legnagyobb biztonságban ebben a világban. Ez még nem jelenti azt, hogy egy erős démon vagy angyal, vagy netalán egy cambion ne tudna áttörni ezen a védelmi vonalon. Tehetek róla, hogy a birtoklás az egyik jellemvonásom, még ha nem is mutatom ki.
    - Gondolod? – Nézek a szemeibe. Jackson emberből van, a maga hibáival. Csakhogy jó ideje tudom, a tökéletes, az unalmas és nem visz semerre. – Azt majd a gyerekei lerendezi vele. Kivéve Nathanielt. Nem mondom, hogy jó lenne, ha nem keveredne semmibe. Mert éppen a kihívások tesznek erőssé.
    A játszma fantáziám ismét elindult. Meg kell erősödnie, de egyben búra alatt is védeném. Veszélyes tényezővé vált és egyben veszélyeztetetté.
    - Vajon, ha Ethan nem lenne a gyereked, akkor is így gondolkodnál Jacksonról? – Nem zavar, hogy nem a szíve csücske. Senkinek sem tilthatom meg, hogy legyen véleménye valamiről.
    - Értem – vannak dolgok, amikbe még nekem sincs beleszólásom. Míg a klán érdekeit nem sértik. Ilyen például a gyereknevelés is. Az a Nemző és Gyermek közötti kapcsolat, s felelősség a Nemző részéről. Minek sértődnék meg így ezen az alapon azon, hogy elmondom a tanácsaimat és falra hányt borsóként peregnek le Marcusról. Ethan az ő gyereke. Tanácsot kért, de még ilyenkor is meglátása szerint dönthet a Gyermeke felől.
    - Ameddig mondom – semmi kérem. Annak helye nincs. Így a többire sem reagálok, hagyom, hogy kipuffogja magát.
    - Ahogy megfelelőnek látod, Marcus – bólintok. – Montgomerykben? Ethan is Montgomery. Nem inkább csak Jacksonban? Találkoztál már a többi Montgomeryvel? – Tekintek rá.
    - A jel rajta van, ennyi elég – látom rajta a kíváncsiságot. Egy lap továbbra is csak biccenve fedődik fel, nem mutatva semmit, hogy aztán visszahulljon. Játék? Stratégia.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Iroda

    on Hétf. Május 14 2018, 20:43

    Kicsit önironikus a félmosoly, amely megjelenik a szám szegletében.
    - Végső soron ennyi idősen már mind halálos veszélyt jelentünk egymásra - nyilatkoztatom ki sejtelmes és borúlátó konyhabölcsességemet.
    Megvonom a vállam, tényleg nem emlékszem a farkas nevére, igazából nem érdekelnek a farkasok, mert nem bírom elviselni a szagukat. Akármennyire menő, hogy szex közben megnyúlik a farkuk, nem éri meg a dolgot.
    Bólintok egy nagyot, hiszen kimondta szándékát. Amint elhagyom ezt a szobát, beszélek a ghoulok vezetőjével. Nathaniel Montgomeryt ugyan nem hozzák el a pincébe Alexandernek, de a mai éjszakától fogva vigyázni fogják a lépteit. Őszintén szólva nekem teljesen mindegy, hogy az a mágus él-e vagy hal. Az is, hogy fontos a szerepe a természetfeletti világban. Kissé cinikusan állok hozzá ehhez a kérdéskörhöz. Én már nem hiszek a megváltókban, az egyensúlyt hozó Jedi Lovagokban, a Hármak Erejében, az Angyalok Körében, az Argentum Astrumban, meg a többi világbékét beteljesítő baromságban.
    Mivel pontosan tudom, hogy mindenkit a hit által lehet a legkönnyebben megmozdítani.
    Én magam sose hittem. Ezért lógnak keresztek a nyakamban, a sok egyéb lánc közt, divatékszerként.
    - Ez teljesen lényegtelen, hiszen Ethan a gyermekem, szükségszerűen tehát mindenkit utálok, akihez jobban kötődik nálam. - Kicsit hallgatok, nézem a szivarfüstöt. - Egy kicsit hagyom könyörögni, aztán valószínűleg hagyom majd, hogy találkozzanak. Csak hogy ne legyen elkényeztetve. Igazad van, ha tiltom, csak jobban akarja majd, de így az én kezemben marad az irányítás - boncolgatom a témát, együtt gondolkozva a dohánnyal.
    "Ameddig mondom"? Tényleg? Barátságtalanul sandítok rá. Nem szeretem az efféle lekezelő válaszokat.
    - Nem, én csak Jacksonra céloztam. A többi fattyát még nem ismerem, bár Ethan szerint Jackson aktát állított össze róluk. Amint megszerzem, többet tudok majd, de bevallom, nem nagyon érdekelnek. Akármit is tervez velük az öregük, egy golyó a fejükbe mindegyikkel végezne, nagyjából 24 órán belül el lenne intézve az ügy. Persze nincs okom erre... - teszem hozzá kétértelmű flegmasággal, és msot már csak a füstöt nézem, nem Alexandert.
    - Értem... - dünnyögöm, hiszen nem felel, ezen pedig felhúzom magam.
    Nem kérdezek többet, hiszen úgysem válaszolna. Élvezem csendben a szivart, kicsit megrágcsálva a végét, ami pedig szigorúan tilos, de így legalább érzem a csípős dohány ízt.
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Klánvezér

    Re: Iroda

    on Kedd Május 15 2018, 21:11


    Rásandítok, a tekintetem az ajkaira siklik, majd mikor vállat von, hagyom annyiban témát.
    Marcus megértette szavaim, s tudom, figyelni fognak a fiúra. Talán nem kéne, hiszen ki tudja, ezzel mivel teszek keresztbe. Ha nem elég erős, hogy túlélje az első hónapokat, akkor nem elég erős arra sem, amire hivatott. Talán tényleg csak a mániám vezérel. De nekem? Érzéseim?
    Marcus eléggé egyenes vallomása Ethannel kapcsolatban félmosoly villantására késztet, miközben a szivar a számban van. A folytatásra csak hümmentek, immár újfent a megszokott ábrázatommal.
    Marcusnak fogalma sincs, mennyire csodálatos képet tud vágni, mikor morcos és barátságtalan. El tudnám képzelni az Apokalipszisok egyikének.
    - Akkor Ethanébe is kéne egy... – teszem hozzá a véleményével kapcsolatban, mint golyó a fejbe. – Miért akarnál velük végezni?
    Ismét olyan arcot vág.
    - Pihenj, Marcus. Szükséged lesz az erődre – tekintek rá végül komolyan és törődéssel a hangomban, hosszas idő után. Hagyom merengeni, addig is.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Iroda

    on Vas. Május 20 2018, 11:03

    - Hogy Jackson megtanulja, hogy bármennyire is irányítani akarja a környezetét, nagyon könnyű lenne neki keresztbe tenni.
    Nem akarom őket lemészárolni, csak megmutatni az apjuknak, hogy hogyan kell megbszódni.
    Csendessé válik társalgásunk. Én a lángokba meredek, és hagyom, hogy különböző gondolatok merüljenek fel és tűnjenek el bennem. Kaptam néhány új információt, ezek alapján át kell rendeznem a fejemben a vonalakat. Egyesek sakkjátszmának tartják ezt, de az árnyalatok és a szemben álló felek is sokkal több variációt mutatnak, mint a fekete és a fehér, mint az eldőlt és álló bábuk. Persze lehet, hogy én másik játékot játszom, mint ők.
    Lassan elég a szivar, a vége már túl erős nekem. Pár percig még mindig nem reagálok Alexander szavaira, csak mikor már felkelek, hogy a gondosan sodort dohányrúd végét a kandallóba dobjam.
    - Ha jelentést szeretnél, szólíts. Leköltözünk Ethannel a 23. emeletre a hétvégén. - Erről bizonyára tud, a munkálatok már hetek óta folynak, de már csak a takarítás és a bútorok behordása van hátra. - Jó éjszakát - búcsúzom el tőle egy színpadias meghajlással.
    Sokkal jobban tetszene, ha csókkal válnánk el, de hát Alexander tudtommal már nem hódol ezeknek a léha örömöknek. Kivéve egyesekkel...
    Amint kijövök az irodából, betérek Jacobhoz, aki családja már többedik generáció óta a klán szolgálatában áll. Elmagyarázom neki a helyzetet, és hogy milyen fontos, hogy senki, maga a védenc se vegye észre, hogy épp védelem alatt áll. És hogy csak akkor avatkozzanak közbe, hogyha máskülönben Nathaniel meghalna. Mindent ért.
    Jacob sajnos sosem feküdne le a klán egyik tagjával sem, tiltja az etikai kódexe, szóval megyek és keresek valakit, akit viszont az ágyamba csábíthatok.


    Köszönöm a játékot wow
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Klánvezér

    Re: Iroda

    on Vas. Május 20 2018, 20:11

    Újfent halvány mosoly ül ki a szám szegletébe, melyben a szivar lapul. Nem állnék közéjük, ez a kettejük dolga. Az már más kérdés, hogy külön-külön mit kapnának ezért. S azért, mert fontosak nekem.
    Hagyom érlelődni a gondolatait. Várok, s ha esetleg kérdése vagy észrevétele lenne, tovább gördíteni segítek a gondolatait.
    - Megfelelően lett számotokra kialakítva a hely? Kényelmes? – Érdeklődöm a leköltözésről, tudok róla, ám arról még nem, mennyire elégedettek.
    Ahogy látom, mire készül, megdöntöm magam. Régi megszokás, régi beidegződésekkel.
    - Hívatni foglak – bólintok végül.
    Ahogy Marcus kilép az ajtón, kezem a mobil felé nyúl és egy üzenetet küldök Mishának. A helyszín és időpont mellé csak ennyit írok még: ’1’.

    //Köszönöm a játékot! wow //

    Re: Iroda

    on Csüt. Május 24 2018, 21:35



    Ajánlott tartalom

    Re: Iroda


      Pontos idő: Vas. Júl. 22 2018, 20:14