Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Konyha - Jackson lakás
by Theodore Miles Montgomery Today at 18:58

» Long Island villa
by Raul Dessauge Pént. Szept. 21 2018, 23:16

» Sheridan Hotel
by Jackson Montgomery Csüt. Szept. 20 2018, 22:12

» Will apartmanja
by Noel Wyard Csüt. Szept. 20 2018, 14:28

» Pince
by Sam Kerrington Szer. Szept. 19 2018, 22:20

» Pince
by Ethan Keon O'Brien Szer. Szept. 19 2018, 20:29

» Iroda
by Noah L. Harwey Kedd Szept. 18 2018, 23:01

» Vendéglakosztály
by Gabriel Skoglund Vas. Szept. 16 2018, 23:47

» Folyosók
by Caleb Shayeh Vas. Szept. 16 2018, 23:00

» Shake Shack
by Richard Lucius Warren Pént. Szept. 14 2018, 22:53

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Pince

    Share
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Pince

    on Pént. Nov. 13 2015, 20:40

    .....
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Pince

    on Csüt. Okt. 20 2016, 23:04

    [You must be registered and logged in to see this link.]

    Kyle - Gabriel - Richard

    Tájékoztattam Kylet arról amiről kellett, azaz részletesen, és lehet hogy a nyakamba kapok dühös nephilimeket, akkor is tartom magam ahhoz -mert a tény az tény-, hogy az első hibát nem én vétettem, illetve ahhoz, hogy a végén is menekülőre akarta fogni.
    Lazán cipelem be Gabrielt és teszem le, és mily rendes vagyok, még vigyázok is arra, meg ne sérüljön.
    -Megérkeztünk. A lényeget tudod, és lehet diplomáciai mentessége van, de gyanús, hogy kétszer is el akart tűnni. Először, és mielőtt "szállítható" állapotba juttattam.
    Bólintok Kyle felé köszönésképpen és rövidre fogom. Kétszer teljesen felesleges elmesélni, mi és hogyan zajlott le, ha pedig apró részletekre kíváncsi, úgy is tudatom vele.



    Nekem:  #22B687
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Pince

    on Szomb. Okt. 22 2016, 20:27


    Richard – Gabriel – Kyle




    Összevonom egy pillanatra a szemöldököm, ahogy a telefonkonferenciába becsúszik Richard néma hangja.
    - Tizentöt a negyedikeire. Most – azzal bontom a vonalat és figyelek Richard beszámolójára.
    ~Várom a kedves vendégünket. ~ azzal kezem máris nyúl ismét a konzol után, hogy a kifejezetten nephilimek számára fenntartott helyet tegyék rendbe, még ha tudom, hogy amúgy is rendben van.
    Megfogta Richard a főnyereményt, egy nephilim vére kinccsel ér fel. Nem fogom a játszadozásában és kedvtelésében akadályozni, azt a fajt semmi sem védi, így én sem vagyok köteles felelősséget vállalni ebben. Legfeljebb a játékszer eltűnését tudom hitelessé tenni.

    Nyugodt érdeklődéssel fogadom az érkezését, még ha tisztában is vagyok azzal, hogy a hír futótűzként terjedt el a klánban. Ritka számú faj a zsákmányé, és mindenki feni rá a fogát már most.
    - Diplomácia?  – semmi hökkenet, tűntek el már nagyfejesek a süllyesztőben. Az orientáció iránt érdeklődőm csupán. – Bizonyára voltak iratai, a többit a Kancellár elintézi  – nyújtom a kezem a holmikért, miközben a nephilimhez lépek és megnézem.
    Már nem érzek ellenszenvet irántuk, amit az árnyvadász létem alatt éreztem feléjük. Áldozatoknak annál inkább érzem őket és jelen pillanatban örökös és megújuló energiaforrásként. Richard számára. Na és játékszernek.
    - Jelöld meg, és utána a többi már a te dolgod  – a jel tulajdonjog, még ha élő személyen is van a jel. Senki más nem nyúlhat hozzá Richard engedélye nélkül, még én sem.
    A falba épített trezorhoz lépek, a nem olyan régen behelyezett kártyát veszem ki és nyújtom át Richardnak.
    - Speciális vendégnek speciális vendéglátás jár. – nem mosolygok, de a tekintetemben van némi cinkosság. Tudja majd Richard, hova vigye a srácot, akit felismerek, Richard régóta feni rá a fogát, s keresi dühödten, elvégre kisiklott a kezei közül. A felhőtlen szabadsága eddig tartott, tudtam, hogy előbb-utóbb belefut Richard hálójába. Útjukra engedem, még egy pillantást vetek a fiú felé, hogy aztán már a Kancellárt várjam, a további feladatokkal.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Pince

    on Szomb. Okt. 22 2016, 22:11

    Gabriel - Kyle - Richard

    -Üres hordóvá csapolnálak Gabriel, akkor te már nem mennél sehová.
    Titkolom előtte, hogy kivételesen nem prédaként tekintettem rá, még ha nagy is volt a kísértés, azaz elsőként nem. Azután, hogy menekült, persze felötlött a gondolat.
    A védekezésére felnevetek, ez a legegyszerűbb, a jó modort is elfeledi, bár ez már az ő problémája.
    -Hogyne, Gabriel, hogyne.
    Már csak legyintek és nem fecsérlem az időt. Ki kit néz hülyének, és mire lenne képes ha elengedném, még ha nem is tud hazudni... ó, hány hasonlót láttam már. A legjobb kémek nem azokból lesznek, akik minden álarcot képesek hitelesen viselni, hanem pont azokból, akikről tudod, nem hazudnak. Márpedig a nephilimek veszélyesen forgatják a szavakat, bárkit megdumálnak, ha hagyják nekik.
    Lecsapok rá, gyorsan és kíméletlenül, az érzés felülmúlhatatlan, ezt kerestem hosszú-hosszú évek óta, és lehet, meg kellene állnom, de most nem teszem meg. Kénytelen vagyok annyi vért magamhoz venni, hogy ne okozzon sérülést se magának se nekem, míg a szállásra érünk.

    Viszonylag hamar teszem meg az utat, mindenről beszámolva amiről szükséges. A pince első nekifutásra tökéletes lesz, itt veszem magamhoz amit szükséges, és várakozok, míg Kyle megérkezik.
    -Vagyok olyan rendes, hogy meghagytam Gabrielt ebben a hitében... mármint hogy olyasmi létezik felénk.
    Mosolyogva felelek, nem tehetek arról, hogy a nephilimnek ez a vesszőparipája.
    -Amit nála találtam, az mind itt van.
    Átnyújtom az iratokat és minden egyebet, ott vannak a legjobb kezekben. Azonban mindezek ellenére a végső szót mégsem én mondom ki, hanem Kyle. Az ő döntése, hogy Gabriel az enyém vagy sem. Tudjuk, a vére mit jelent, és azt is, vissza nem térő alkalom.
    -Úgy lesz.
    Volt-e bennem kétség? Egy szemernyit sem, ragadozók vagyunk, tudjuk, mekkora értéke van egy ilyen prédának, és ragadozók vagyunk éppen annyira, hogy még véletlenül se hagyjuk futni. Ebben nem az játszik szerepet, illetve nem csak az, hogy mióta keresem Gabrielt, sok más is.
    -Jogos, még panaszkodni támadna kedve.
    Apró bólintással köszönöm meg a döntést, átveszem a kártyát és felnyalábolom a fiút. Ideje, hogy a szálláshelyére érjen, és megkapja a szükséges ellátást.
    Az ágya mellett várom meg, míg magához tér, közben az infúzió csepegését figyelem. Még nem jelöltem meg, nem, mert akarom, hogy tudja, mit teszek vele.



    Nekem:  #22B687
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Pince

    on Vas. Okt. 23 2016, 13:27

    Richard – Gabriel

    A sötétség eltart egy ideig, ám jóval rövidebbre vágva, mint az embereknél. Az infúzió és a pihenés megteszi a hatását, a szívem megnyugodott ritmusa jelzi, hogy kezd helyreállni a rend.
    A fejemben még kevéssé. Az eszmélés ugyan rövid, ámde zavarossága elhúzódik, nem tudom eldönteni, mennyire álmodom, vagy vagyok fenn. A számban azonban szárazságot érzek, megnyalom az ajkaim, érzem, hogy szárazak. De olyan távolinak tűnnek és nagyon sok időbe telt, mire a nyelvem engedelmeskedett az akaratomnak. Veszek egy mély levegőt és sóhajtok. Ritkán vagyok szomjas, sokáig bírom víz és étel nélkül és a szomjérzet meglep. Megszokott mozdulattal, csukott szemmel nyúlok a vélt éjjeli szekrény felé, ám a kezem szövetanyagra tapint és egy hideg térdre. Kinyitom az egyik szemem, félig, majd fölfelé nézek, hogy azután mind a kettő kinyíljon a döbbenettől, eszembe jutva, mi is volt, mielőtt elvesztettem eszméletem.
    Azonnal ugranék hátra, ám a szédülés megakadályoz, az ágyba dőlök vissza, a fejemet fogva, bár tudom, hogy felesleges, az fog még pörögni ide-oda egy ideig. Becsukom a szemem, majd újra kinyitom és körbenézek, nem tapogatom végig magam, csupán végigtekintek magamon, van-e akadálya a mozgásomnak, felkelésemnek, nem, mintha most menne, hogy aztán ismét Richardon állapodjon meg a tekintetem. Kiszúrom az infúziót, az talán ad némi reményt, hogy mit is illetően, azt még csak halványan kapisgálom.
    - Szomjas vagyok, kérek inni.
    Nincs a hangomban se dac, se megtört hangszín, se düh. Tényleg szomjas vagyok, ez érződik a száraz hangomon, alig tudom forgatni a nyelvem.
    - Hol vagyok, és mik a szándékaid velem?
    Egyből a lényegre térek. Ami változott viszont a korábbi hangszínemhez képest, hogy eltűnt belőle a szúrkálódó hangszín. Az csupán stratégia volt, most azonban a barátságos és érdeklődő hangszín van benne, vagyis az igazi önmagam.
    Még nem kezdek alkudozásba, megtanultam, hogy aki ebben nyit, az marad alul. Eszem ágában sincs rossz üzletet kötni. Nem, mintha lenne esélyem jót kötni. Abban biztos vagyok, hogy Richard nem fog hagyni, csak úgy kisétálni. Ahogy látom, egyáltalán nem úgy tűnik, hogy egyenlő félként leszek kezelve. Vagy mégis?
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Pince

    on Vas. Okt. 23 2016, 15:37

    Gabriel - Richard

    Az idő relatív, ezt tudjuk, és csak arra szolgál, hogy nagyjából belőjük, mikor váltják egymást a napszakok, napok. Így nem is nagyon foglalkozom azzal, meddig várok arra, hogy a nephilim magához térjen.
    Amikor megtörténik, meg sem mozdulok, nem kell nekem semmit sem tennem, hogy kiüsse saját magát, még jó, hogy ágyban pihen, nem máshol.
    A nephilim tévedett, amikor azt hitte, Kyle majd az ő pártjára áll és neki ad igazat. Vadászható préda, ez van, s bár megpróbálta kidumálni magát, nem jött össze.
    Mégis melyik az a hülye aki egy ilyen ritka kincset majd eldob, mert jószívű angyalt játszik. Sosem volt közöm az angyalokhoz, démoni vérem van, mégis mit várt? Majd megveregetem a vállát, bocsánatot kérek és futni hagyom? Ugyan már.
    -Jó reggelt, Gabriel. Ne ugrálj, pihenj.
    Arra hogy szomjas, bólintok még azt is készítettem, de jóval távolabb tőle, nehogy magára borítsa hirtelen.
    Még gyenge, s bár nem így akartam, nem volt választásom, nem hagyott. Megemelem a fejét, hogy inni tudjon, a kérdésére csak utána felelek.
    -Ott, ahol regenerálódhatsz teljes nyugalomban.  Szándék? Szó sincs erről, a tulajdonom vagy. Mivel nem voltál hajlandó lejönni és beszélni velem, így pedig ugye üzletet kötni sem, elbuktad azt a részét, hogy alku képes pozícióban legyél.
    Még nem fektetem vissza, akartam, hogy tudja, megjelölöm, és ezt most teszem meg, érezze és felfogja, mi is történik. Erősen tartom közben, ne ficánkoljon annyira, és nyelvem csettintése jelzi, befejeztem a művet.



    Nekem:  #22B687
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Pince

    on Vas. Okt. 23 2016, 20:06

    Richard – Gabriel

    Az arcomra simítom a kezem, több okból is. Biztos, csak álmodom, mindjárt elmúlik.
    - Nekem biztos nem – szólalok meg a tenyereim mögül. Aztán meglepve nézek fel Richardra. Ő és az előzékenység? Nem ismerem, de a vámpírokról mindig is élt bennem egy kép, ami nem túlzottan a kedves kategóriába tartozik.
    Ahogy közelebb hajol hozzám, s a tarkóm alá akar nyúlni, elhúzódok. Önkéntelenül az ajkaira tekintek és a függés ugyan még nem erős, mégis bizseregni kezd a harapás hely a nyakamon.
    Majd megértve, mit akar, iszok, rásegítek én is a kezemmel, poharat azért csak tudok tartani. Annyira nem.
    - Köszönöm - a víz jólesik, felráz, ám nagyon furcsa, hogy még nem engedett el. A szavai még furcsábbak lesznek.
    - A tulajdonod?! – inkább suttogom, mint ordítom, de aztán az ordítás is megérkezik, ahogy a jel a bőrömbe ég. Először próbálom visszatartani, ám egyáltalán nem kellemes és még ha ki is vagyok merülve, s lassan ér el hozzám az érzet, végül megérkezik.
    - Engedj el, hagyd abba! – próbálok szabadulni, kétségbeesetten, első pillanatban ki is jön az infúzió tűje, azonban a fogása, mint a satu, egy szempillantás, és már egyáltalán nem megy mozogni.
    Pár percig még pihenek, hagyom, hogy a fájdalom múljon.
    - Mondvacsinált magyarázatod van, holott alapvetően magadnak akartál a legelső pillanattól, szóval hiába jössz nekem ezekkel a mondatokkal. Mit csináltál velem? – nyitom ki újra a szemem, nem akarok ránézni.
    – Mit jelent, hogy a tulajdonod vagyok? Az nem elég magyarázat, hogy azt csinálsz velem, amit akarsz, részleteket is kérek. – valójában tekintetem a menekülési útvonalakat kezdi keresni, hiába tudja az elmém, hogy menekülni sokszorosan késő. Kezem a nyakam tövéhez nyúl, ki akarom tapogatni a sebet, a fájdalom helyét.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Pince

    on Vas. Okt. 23 2016, 22:37

    Gabriel - Richard

    Milyen letört, pedig örülhetne annak is, hogy él, és tessék, még azt sem képes értékelni, hogy magához tért.
    -Akkor mondhatnád ezt, ha nem lennél az élők sorában.
    Megölhettem volna, ha úgy akarom, de sokkal értékesebb élőként, mint holtan. Akkor mégis mit kezdtem volna vele?
    -Szívesen.
    Ragadozó vagyok, de ha kérnek, akkor nem mindig mondok nemet. Most pedig érdekemben áll, hogy segítsem a nephilim felépülését.
    Az, hogy nem engedem el, része a játéknak, azaz a menetrendnek. Megjelölöm a tarkóján, s tudom, fájdalmat okoz, de azért nem tart olyan sokáig, hogy ekkora hisztit kelljen kicsapni miatta.
    -Az, és ne mocorogj, annál tovább tart.
    A fogásomból nem menekülhet és nem csak a gyengesége miatt. Vasmarokkal tartom, akarja a fene, hogy csálé legyen a jel, még mit nem. A kérésére megrázom a fejem, nem tehetem, főleg így, fél munkával, csak utána, miután befejeztem, akkor engedem vissza az ágyra, és teszem vissza a tűt is a karjába.
    -Ne legyél ilyen drámai, nem hoztam zsebkendőt. Megjelöltelek, Gabriel. Ha úgy veszem, megmentettelek.
    Hazudok? Dehogy. Tényleg megmentettem, még ha saját érdek diktált is. Innentől kezdve aki hozzá ér egy ujjal is, az velem találja szemben magát.
    -Azt, Nephilim, hogy a védelmem alatt állsz, senki nem érhet hozzád, senki nem csaphat le rád, és senki nem ölhet meg. Rajtam kívül. Valld be, ez azért elég előnyös üzlet cserébe pár korty vérért? Nem?
    Erőszakkal tettem? Igen, de miért kellett volna könyörögnöm? Majd pont az engedélyét kérem... hát nem.



    Nekem:  #22B687
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Pince

    on Hétf. Okt. 24 2016, 22:29

    Richard – Gabriel

    Már majdnem a nyelvem hegyén van a visszavágás, de aztán meggondolom magam. Richard a nyertes, csavarjam akárhogy is. Inkább hallgatok.
    - Nem vagyok! – mozogni viszont már nem megy, akárhogy is próbálok szabadulni a szoros fogás közül. Ha jól lennék se menne ellenállni, így pedig hamar kifullad az ellenállás, de az ordítás is. Csak fél szemmel látom, hogy a tű visszakerül, most nem is tudok foglalkozni vele, próbálok észnél maradni és ... nem ordítani a fájdalomtól és még nem tudom mitől. Nem igazán kerültem jó helyzetbe, kerülhettem volna rosszabba is, de ez most éppen nem foglalkoztat, tudatosan kéne felé terelnem magam.
    - Megjelöltél? – döbbenek le. – Mint egy disznót? Egy ökröt? Visszamegyünk a rabszolgatársadalomba?
    Legszívesebben ledobnám a takarót magamról és menekülnék. Nem mennék neki Richardnak, hiszen az előbb is simán legyűrt.
    - Mitől mentettél meg? – ingerültség a hangomban nincs, türelmetlenség az van, értetlenséggel együtt.
    Elgondolkodom egy pillanatra a szavain, levegő után nyúlva, aztán rátekintek.
    - A védelmed? És mit takar még mindez? Kimehetek? Tehetem, amihez értek, szabad vagyok, járhatok-kelhetek? Vagy ide zársz be, életem végéig? Mert akkor nem sokáig lesz neked nephilim véred, és az alku sem fog sokáig élni – dehogy maradok én itt bezárva, minden erőmmel azon leszek, hogy élhessek szabadon.
    - Kérlek... hadd mehessek ki, vissza, dolgozni. Ha nem érezhetem magam hasznosnak és szabadnak, abba belepusztulok.

    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Pince

    on Hétf. Okt. 24 2016, 23:57

    Gabriel - Richard

    Csak mosolygok a próbálkozásain, tudom, mire számított, és mennyire mellé ment. Kyle nem az ő pártját fogta... ne menjen stratégának, elbukná.
    -Az vagy.
    Lehet, indítunk egy drámaszakkört, ez a nephilim simán pályázhatna bármiféle főszerepre. Hihetetlen, még most is képes hisztizni.
    -Meg. Dehogy, Gabriel, rájuk nem pazarlunk ilyesmit, ezt vedd megtiszteltetésnek.
    Még nem tudja értékelni, majd később rájön, mekkora előny ez neki is, amikor kénytelenek lesznek elengedni, hacsak nem akarnak balhét.
    [color=#22B687]-Mindenki mástól. Már nem vagy szabadon levadászható sehol sem.
    Azt hiszem ez elég korrekt, mert tudjuk, hogy szabad keze van mindenkinek velük szemben. Nos, ez megszűnt.
    -Az. Rajtam kívül senki nem nyúlhat hozzád, sehogyan. Gabriel, nem vagy te buta fiú. Ha azt mondtam, hogy innentől kezdve védelem alatt állsz, azt vajon egy kalitkába zárt madárra mondom, vagy olyanra, aki szabadon mozoghat?
    Elmagyarázom neki türelmesen, nem vagyok sem dühös, sem ingerült, végül is ez a meccs már lefutott. Kivártam az időmet és csak belefutott a csőbe.
    -Kimehetsz, ha rendbe jöttél, de az nem holnap lesz és nem is holnap után. Pihenned kell.
    Egyelőre nem fedem fel előtte mikor lesz napja a szabadulásának, elég ha én tudom nagyjából. Azt is elfelejtem hozzátenni, hogy úgy is vissza fog majd jönni, magától, anélkül, hogy vadásznom kellene rá.



    Nekem:  #22B687
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Pince

    on Szer. Okt. 26 2016, 21:39

    Richard – Gabriel

    Magamban tovább folytatom a hadakozást, nemek sokaságával, de a fájdalom legyűri, hamar elfeledteti, hol is tartottam az imént.
    - Megtiszteltetésnek?! – ordítás helyett suttogom. – Érd el, hogy annak vegyem. – egészen más akartam mondani, de ez jött ki. Nem lepődöm meg magamon, szoktam ilyet produkálni.
    - Az ellenségeidtől is? Mert azok lesznek a legelsők, akik megpróbálják rám tenni a kezüket és őket nagyon nem fogja érdekelni, fej nélkül vagy valami más nélkül létezem.
    A szavain azonban elgondolkodom. Atyámtól kapott örökségem munkálkodni kezd bennem, elkezdi elmém összerakni a mozaikdarabkákat. Hallgatok egy ideig, és pihenek is közben.
    - Cseberből vederbe kerültem. És az árnyvadászokat, az angyalokat meg végképp nem érdekli, hogy a védelmed alatt állok. Vagyis, hol jó nekem, miben jártam jól? – nézek Richardra.
    - Mindkettőre. Van, aki úgy véli, hogy úgy lehet valakit a legjobban védeni, ha bezárja az illetőt, elzárja. – mert továbbra sem tudom eldönteni, mit szeretne, ezért tovább is pontosítok a szavaimmal, kérdéseimmel és meg is érkezik a válasz. Megenyhülök, már ha lehet ebben a helyzetben, ahová kerültem. A pihenéssel egyetértek, érzem, ahogy a pihenés sötétsége kúszik felém. De még van mit elrendeznem. Muszáj.
    - Veled kell laknom? Szeretném folytatni a munkámat is. – hogy túl nagy kérés? Alkudozok, keresem a határomat, ameddig mehetek. És nagyon utálom a helyzetet, a jelem pedig éget, mintha gúnyosan kinevetne, hogy hiába teszem, amit kapok, az mind csak látszat szabadság.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Pince

    on Szer. Okt. 26 2016, 22:57

    Gabriel - Richard

    Magamban jól szórakozom azon, ahogy Gabriel minden lehetséges verziót végigpörget, szinte hallom a gondolatait. Egyelőre még nem ért semmit az egészből, így próbál alkudozni is, érthető, azonban már nincs mit és nincs min.
    -Majd fogom bizonygatni? Tévedésben élsz, nephilim.
    Majd még melózok is azért, hogy megtisztelőnek érezze... ne üljünk fordítva a lovon, ha kérhetem.
    -Az legyen az én gondom.
    A vázolt helyzet miatt nem aggódok, de még mindig nem árulom el neki, hogy miért, csak amikor már majdhogynem kiakad az általam mondottakon.
    -Dehogynem érdekli, Gabriel. Ti szabadon levadászhatóak vagytok, azonban egy Klávé sem nézi jó szemmel, ha valamelyik faj megsérti a másik felségterületét, vagy kárt tesz a tulajdonában.
    Idővel rádöbben, mikor majd mások levadásznák és szembesülnek a jellel. Akkor fogja megérteni, mit jelent az, hogy védelme van. Mégis kinek hiányzik egy felesleges harc egy ilyen csekélység miatt? Senkinek.
    -Valaki... de az a valaki nem én vagyok.
    Eszem ágában sincs fogva tartani, szárnyaszegett madárra nincs szükségem, de egy életvidámra annál inkább.
    -Nem, egyáltalán nem, Gabriel. Élheted az életedet tovább.
    Megölném, ha itt élne, ebben egészen biztos vagyok. Elviselem egy ideig, de jelenleg még kizárt, hogy ezt hosszabb távon megtegyem.



    Nekem:  #22B687
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Pince

    on Hétf. Okt. 31 2016, 19:58

    Richard – Gabriel

    Korántsem vagyok már kiskamasz, aki mindenen felhorgad, ám a helyzet nagyon szokatlan számomra, főleg, hogy nem érzem azt, én irányítom a dolgokat. Azt azonban igyekszem észben tartani, hogy még élek. Talán ez ad egy kis reményt arra, hogy tudjak változtatni a helyzetemen. Csak előbb még ki kell derítenem, hogy az mi is pontosan. Így csak némán sóhajtok arra, hogy tévedésben élek szerinte. Nem fogadom el a válaszát, de nem fogok most dobálózni ezzel, erőm sincs hozzá.
    - Majd meglátjuk. – ha eddig ezer felé kellett figyelnem, most már kétezer felé kell majd, mert mindazok, akik Richard ellen vannak, engem is bevesznek a képletbe. Korántsem azért, mert annyira egymás szívében lennénk.
    - Nem vagyok a tulajdonod! – csattanok fel ismét, de a meginduló érzelem okozta heves szívdobogás szédüléssé alakul, becsukom a szemem, hagyva, hogy elmúljon az érzet.
    Kutatón nézek a szemeibe a válasza után. Nem azért hallgatok, mert nem hinnék a szavainak, vagy mert turpisságot érzek mögötte, bár az utóbbit érzem. Kelepcének. Hanem azért, mert amiket hallottam, miket tettek a vámpírok a nephilimekkel, ha megkaparintották, nekem sokszorosan jobb sorsom lesz, ha valóban úgy lesz, ahogy ez a vámpír állítja.
    - Ezt jó tudni. – halvány mosoly indul meg a szám szélén, ösztönös, észre sem veszem.
    - És utazhatok is? – újból lendül egyet a szívem, ahogy megkapom a választ, izgatott leszek némileg. Felkönyökölni készülök. – Van, hogy ho... – a kép élesen vágódik el, az izgalom és a test magának követeli a pihenést, inkább kiüt, hogy végre gyógyulhasson.

    Nem kellett sok idő, hogy újból helyrejöjjek. Annyira, hogy most már idejének tartottam, hogy a távozás mellett döntsek. A jel nagyon zavart, de inkább tudatban, mint fizikailag. Nyugalmam volt, békén hagytak, Richard eljövetelét azonban valahogy mindig vártam és ezt nagyon furcsának tartottam.
    - Azt mondtad, szabadon távozhatok. Szeretném kérni a ruháimat. – a hajam még ugyan nedves, egy köpenyt kaptam, abban ácsorgok Richard előtt. Hangomban eltökéltség és határozottság csendül.


    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Pince

    on Hétf. Okt. 31 2016, 23:14

    Gabriel - Richard

    Színpadiasan széttárom a karjaimat a felvetésére, nem meglátjuk, majd meglátJA, így a helyes megfogalmazás. Semmi okom nincsen arra, hogy bármit is bizonyítsak akár neki, akár másnak.
    -Ezt már egyszer megbeszéltük Gabriel, de, a tulajdonom vagy.
    Kemény fejű, viszont én kedvelem a kihívásokat, és csak mosolygásra késztet a vergődése. Menekülne, még mindig megtenné, pedig legbelül már ő is érzi, nincs tovább.
    Mégis miért tartanám fogva, mi vinne rá? Semmit nem érek azzal, ha nem elég erős a vére, és felemészti magát, mert a bezártságot így éli meg.
    -Jegyezd meg.
    Többször nem fogom elmondani, Gabriel pedig nem olyan buta, hogy ezt elfelejtse. Az, hogy a saját igazolása érdekében még miket hoz fel, érdektelen. Voltaképp mindegy, a sorsa megpecsételődött.
    -Utazhatsz is. Mint említettem, semmiben nem gátol majd.
    Úgy éli az életét ahogyan akarja, nem fogom megakadályozni benne, ugyanis semmi szükségem rá, megtegyem. Az, hogy kidől, halk nevetést csal ki belőlem, még be is takarom, ő képes megfázni velem ellentétben.

    Jó pár napja már, hogy elvesztette az eszméletét, én pedig nem mozdultam az ágya mellől csak arra az időre, míg táplálékot szereztem. Amint éreztem, hogy visszanyerte az erőt, ugyanúgy ittam belőle, mint akkor, amikor idehoztam. Valószínűleg semmire nem emlékszik ebből, ha mégis vannak bevillanó képei, érzései, akkor azt betudom az előzőnek.
    A vadászatomról már a ruháival együtt érkezem, éreztem, hogy magához tér, ideje, hogy útjára bocsássam.
    -Azt, valóban, és tartom a szavamat, Gabriel. Elmehetsz, ha elég erős vagy, és ténylegesen rendbe jöttél. Nem tartok attól, hogy nem jössz vissza.
    A ruháit magammal hoztam, át is adom neki, felőlem öltözhet nyugodtan, ez nem színjáték, tényleg elengedem.




    Nekem:  #22B687
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Pince

    on Kedd Nov. 01 2016, 22:42

    Richard – Gabriel

    A fejemet ingatnám, de mivel éppen szédülök, inkább szavakban fejezem ki magam, még ha össze is akad a nyelvem.
    - Nem beszéltünk meg semmit. De akkor sem vagyok senki tulajdona. – erőtlen a hangom, de azért hallható.
    Talán a megnyugvás, hogy nem fog bezárva tartani, ami számomra nem években, hanem hetekben jelentené a végem (talán), felszabadítja a visszatartott fáradtságot, amihez hozzájön, hogy még utazhatok is. A mosolyom szélesedik, amíg ki nem ütöm saját magam.

    Hosszan aludtam és mélyen, csupán egy röpke, de annál megmaradóbb álmom volt, amire még most is visszaemlékszem, ahogy a köpenyt magam köré vonom. Richard volt az és az érintése a lelkemig hatolt. Mintha beszívott volna magába és nem akarna elengedni. Megszédülök, de a hideg fal érintése magához térít. Biztos, csak rossz álom, semmi több. A heg gyógyul, szinte teljesen eltűnt, hiába vizsgálgattam magam a tükörben. Azért egy ing és nyakkendő élet lesz ideig, és garbó.
    Késve nyúlok a ruhákért, annyira ledöbbent a válasza. Voltaképpen nem számítottam rá.
    - Ennek örülök. Jól vagyok, el akarok menni. Vissza. – aztán gyanakodva fordulok vissza Richard felé. – Miért nem tartasz tőle? Van ennek valami köze a jelhez? – a paraván mögé állok, bár szégyellős nem vagyok, nem Richard előtt fogok átöltözni. A jelet is legszívesebben leragasztanám, kivakarnám. De semmit sem tudok vele tenni, még egy karcolást sem tudok rajta ejteni.
    Felsóhajtva vakarom meg a fejem, aztán öltözködni kezdek.
    - Milyen sűrűn jöjjek? – úgyis utánam jön, biztos vagyok benne. Jelenetet pedig nem akarok. Vagy... eltűnök. Messzire. Kell idő, hogy összeszedjem magam gondolatban és felmérjem a lehetőségeimet.
    - Nem gondoltam volna, hogy elengedsz. – jegyzem mégis. Hamar megvan az átöltözés, a kapucnis kardigánt már húzom is fel a cipzárján és kilépek a paraván mögül.
    - Nem tudom, hol vagyok, merre van a kijárat? – egy perccel sem akarok itt tovább lenni, szinte már éget a türelmetlenség, hogy újra friss levegőt lélegezzek és lássam a napot.

    A távozás, amilyen gyorsan történt, annyira hamar elérkezett a pillanat, amire nem vágytam. Eltelt kis idő, míg jelentkezett, addig megpróbáltam élni megszokott életemet. Szívem folyton megdobbant, ha Staten Island felé tekintettem, vagy megpillantottam egy feliratot, járatot odafelé. Az elfordított tekintet sem segített. Aztán következett a remegés. Még vissza tudtam tartani a kezem remegését. Ám a vágy egyre erősebb lett, és egyre többször érintettem meg a harapás helyét. Végül döntöttem és pár nap szabadságot kértem.
    Szétcsapva feszessé szárnyaim, az égnek vetődtem, álcázás után és éppen az ellenkező irányba indultam neki, mint amerre éreztem a hívást. Ellenszegültem. Nem, nem fogom megadni magam, nem vagyok senki tulajdona. Mélyet lélegezve állok ellen a vágynak. Az érzés megdöbbentett, mikor ráismertem, mi is az. Sosem voltak ilyen érzéseim, az emberi negatív érzések messze elkerültek eddig.
    Az Arktisz vakító fehérsége és jéghidegsége megkönnyebbülést ad, mélyeket kortyolok a levegőből és érzem, ahogy egyre húz lefelé a hideg, engedek neki. Ha kell, belefagyok a hóba, de akkor sem fogom engedni, hogy egy olyan érzés vezéreljen, és hogy tulajdon legyek. Akkor inkább megfagyok, már most érzem, ahogy a hideg kezdi a kezem és a lábaim megmerevíteni, hiszen az öltözékem egyáltalán nem meleg.

    A hideg hamar áthatol rajtam, lelassulok, ez megnyugtat. Ez az érzés azonban csak rövid ideig tart, a hideg, ahogy belém mar, hamar úrrá lesz rajtam, de annak ellen tudok állni. A következő napfelkeltére azonban már szinte csak ömleni tudnának a könnyeim, ahogy érzem, a vágy, a sürgetés sokkal erősebb, mint az én akaratom. A jéggé fagyott hó keményen ropog körülöttem, ahogy lassan felállok és a szárnyaimat ismét széttárom. A könnyeim befelé folynak. Nem véletlen kaptam atyámtól a képességét meg, a makacsságom lehet erős, ám az érzeteim és a tények világossá váltak számomra. Richard győzött és bár nem tart erővel fogva, nem fogok többé tőle szabadulni.

    Nem szállok le a szállásomhoz, hogy átöltözzek, pedig bennem van a büszkeség, hogy ne úgy jelenjek meg Richard előtt, ahogy most vagyok. A vágy erősebb az akarotomon, így tovasuhanok az épület felett, láthatatlanul. Hogy aztán csak akkor bontakozzak láthatóvá, ha már Richard épületének teraszán lépkedek. Tudom, hogy vár.
    - Igazad van. Nem kell aggódnod, hogy nem jövök el. - kevés szomorúság van az arcomon, megértettem és elfogadtam, hogy ez a helyzet. Mások talán belerokkannának, én azonban mindig a megfelelő helyzetet keresem, még ha néha éppen nem sikerül, mint ahogy jelzi az ellenszegülésem, mindhiába.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Pince

    on Kedd Nov. 01 2016, 23:52

    Gabriel - Richard

    -Majd rájössz.
    Nem erőltetek semmit, ami nyilvánvaló az elől nem menekülhet, márpedig ez az. Az, hogy nem magyaráztam el részletesen, mi és hogyan történik, az az én dolgom, de nehogy már azt gondolja, hogy minden kártyalapomat kiterítem.
    Hagyom pihenni, már amennyire, jobb is így, nem kell újabb cirkuszt végighallgatnom, mikor befejezem a "munkát". Mondtam neki, hogy nem menekülhet, nem hitte el, most már érezni fogja.

    Ott vagyok amikor magához tér, természetes, azaz nem éppen, mert egy vámpír szeszélyes, de magam akarom útjára engedni, ha már annyira mehetnéke lesz. Márpedig lesz.
    -Tiéd az út, Gabriel. Mehetsz szabadon.
    kedélyesen mutatok az ajtó felé, túlságosan is nyugodt vagyok, ami tudom, hogy fel fog tűnni neki.
    -Nincs. Az csupán arra szolgál, hogy tudják, kihez tartozol.
    Mosolyogva felelek, semmi hazugság nincs a mondandómban, hiszen a jelnek valóban semmi köze nincs ahhoz, mikor is fog megjelenni nálam.
    Amíg öltözik, az ágyat nézem, már nem lesz rá szükség, rendbe is lehet hozni.
    -Érezni fogod. Magadtól fogsz jönni.
    Kíváncsi leszek az arcára mikor ráébred, semmit nem tehet ellene, mikor annyira erős lesz a késztetés és a vágy, hogy alig várja, ideérjen. Széles vigyor terül el az arcomon egy pillanatra, de el is tűnik onnan.
    -Miért nem? Azt hitted átverlek és arra hajtok, halott legyél? Semmi szükségem egy depressziós nephilimre. Nekem az életerős kell Gabriel.
    Nem titkolom előtte, ezt eddig is tudta, hiszen ezért vadásztam rá hosszú-hosszú évekig.
    -Kivezetlek. Meg ne fázz.
    Mutatom az utat egészen addig, míg el nem érünk az ajtóig. Tudom, hogy menne már, hát legyen, idő kérdése, és itt lesz.

    Merre jár, azt is érzem, ahogyan a viaskodását, az ellenállását. Mindent megtesz, hogy elszakadjon, inkább a halált választaná, és még nem tudja, mindhiába. A késztetés sokkal erősebb lesz, mint a halál utáni vágya, és én kivárom a pillanatot, hogy Gabriel maga jöjjön ide. Idő kérdése csupán, és így lesz, pontosan érzem a pillanatot, mikor feladja a harcot és megadja magát a vágy hívásának.
    Pedig roppant szórakoztató volt, ahogy szinte beágyazta magát a fagyos talajba, hátha akkor szabadulhat, és a felismerése, miszerint fel kell adnia öngyilkos szándékait, mert van, ami sokkal erősebb annál.

    -Tudom, Gabriel, ahogyan azt is, megértetted, felesleges az ellenállás. Nekem kell valami tőled, neked kell valami tőlem. Korrekt üzlet, nemdebár?
    Vártam már, mikor érkezik, s bár percre pontosan tudtam, mikor történik meg, érdekelt, miként fogadta. A jelek szerint viszonylag jól, nem mintha tehetne bármit is ellene.
    Elé lépek, miközben a szemeibe nézek, érzem a sóvárgását, a türelmetlenségét, ami érthető. Küzdött, mielőtt megadta magát a végzetének, ki van éhezve.
    Nem kínzom tovább, bár már nyoma sincs a villámgyors lecsapásnak, lassan hajolok a nyakához, fogom meg, hogy utána harapjam. Pár korty, ennyi bőven elég ahhoz a mámorhoz amit a vére okoz, őt viszont megtartom, mert elgyengülhet, és sérülést nem akarok.



    Nekem:  #22B687
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Pince

    on Vas. Nov. 06 2016, 20:28

    Richard – Gabriel


    Nem foglalkoztam azzal, hogy mellettem van, mikor magamhoz tértem, meglepett, aztán inkább nem akartam most megint vitába bonyolódni, inkább elvonultam rendbe hozni magam. Szükségem volt rá, sokkal inkább belül, mint kívül.
    Még mindig nem értem a döntését, hogy elenged, ez nekem annál jobb. Lehetett volna akár az is, hogy soha többé nem léphetek ki innen.
    - Nem tartozom senkihez, csakis önmagamhoz. – nem vonom össze a szemöldököm, sokkal inkább mosolygok, magabiztosan, kevélység egyáltalán nincs benne, pusztán szívből jövő öröm.
    - Érezni? – hökkenek meg, majd megrázom a fejem. – Ha rajtam múlik, inkább tisztes távolságból nézegetnélek. – semmi kedvem idejönni.
    - A halálom nem segítene a folyamatos vérutánpótláson. – összerakosgattam a mozaikokat. Azt nem feszegetem tovább, hogy örökös vendégszeretet élveznék itt, még a végén meggondolja magát.
    - Nem vagyok egy könnyen megfázós típus. – most már nyílt a mosolyom, a depresszió és a rosszkedv általában el szokott kerülni, ösztönösen indulok a megoldások és a kiegyensúlyozottság felé.

    Két érzettel viaskodok egyszerre. A vágy, ami hajt Richard felé, mert tudom, hogy csak ő képes megadni nekem ezt, és a meglepődés keserű csalódása, hogy a vágyat képes vagyok érezni. Kellemetlen érzés. És erősebb, mint én. Meg akarom érteni mindezt, hogy én tudjam uralni.

    - Nem korrekt. Nem önként léptem ebbe bele, belekényszerítettél és ezt te is tudod. Ez minden, csak nem üzlet. – dac nincs a hangomban és vád sem, a tényekre adok. A tekintetem már az ajkaira téved, vágyom arra az érzetre, amit Richard táplálkozása okoz bennem.
    Ahogy lép, közelebb lépek, s ahogy hajol, úgy hajtom félre a fejem, mintegy felajánlva a nyakam. Sürgetőn karolom át, s vonom magamhoz.
    A mámor, ami körbeölel, s átfűt, teljesen eltűnik a szabad akaratom, bele akarok folyni, csúszni. Túl hamar ér véget, és túl hirtelen.
    - Még... kérlek... – még erősebben átkarolom, hangom suttogva kérleli Richardot. S hogy mennyire érzem magam legyőzöttnek? Teljes egészében. Sok érzelem cikázik bennem, van, időnként egy-egy felülkeveredik a többin, a vágy azonban minden egyes alkalommal egyre erősebb bennem.
    Ahogy vége, még egy ideig csendben maradok, hogy visszatérjek a jelenbe, majd az ingem nyakát megigazítom, teljesen feleslegesen.
    - Azt szeretném, hogy ne legyen közöttünk ellenszenv. – meredek a földre, próbálom visszaszerezni a nyugalmam, az egyensúlyt.
    - Hiszen másképp is lehet, nemigaz? – nézek fel rá, a szemeibe. Az övétől már nem tartok. És nem akarom azt sem érezni, hogy a markában vagyok, még ha nem is táplálok iránta negatív érzelmeket, olyan nincs bennem, s nem is volt. Mivel lényem része mindig is a békesség felé tendál, most is az foglalkoztat, hogy pozitívan haladjunk ebben előre.


    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Pince

    on Vas. Nov. 06 2016, 21:54

    Richard - Gabriel

    Hagyom elvonulni Gabrielt, kell neki a magánszféra és abban nem fogom megsérteni, ha így jó neki, ám legyen. Vitát nyitni pedig teljesen felesleges, de majd megérti, mikor itt lesz az ideje.
    -Hát persze.
    Még ezen is csak mosolygok, ha elsimétli 100-szor, az önmaga megnyugtatása lesz, de nem a valóság.
    -Érezni, ahogy mondtam.
    Kezdek átmenni papagájba, más már elvesztené a türelmét, én mégis nyugodt maradok. Az ellenállása természetes folyamat, míg nem szembesül azzal, hogy mindenáron fel akar keresni. idő kérdése, nem több.
    -Szerencsés alkat vagy.
    Kikísérem, elvégre nem fogoly volt, csak átmeneti vendég. Mikor tér vissza? Hamarosan, bármerre meneküljön is.

    Mosolyogva várok, tudom, hogy érzi a vágyat ami mindennél erősebb, és ezt nem tudja hová tenni. Egyszerűen nem képes sem tőle, sem előle menekülni. Szeretné, ha ő irányítaná, de ez már sosem lesz így. Soha.

    -Nem, Gabriel. Akárhogyan is indult, az üzlet teljesen korrekt. Megkaptad azt, amit a nephilimek nem mindig szoktak.
    Tudom, hogy senki nem mer hozzányúlni és kárt tenni benne, bármerre is járjon. Lehet, végül is én döntöttem el a sorsát, mégis azt mondom, olyan védelem alatt áll, mint kevesen.
    Látom rajta az olthatatlan vágyat, nem is váratom tovább, nekem is szükségem van a vérére.
    Közelebb lépek hozzá, hagyom, átkaroljon, és finoman marok a nyakába, nem szükséges sem gyorsaság, sem vadság. Ki akarom élvezni minden pillanatát, mégis csak pár kortyot veszek magamhoz, számítva a kérlelésére.
    Megadom neki, másodszorra is megadom magamhoz ölelve, hagyva, hogy a mámor teljesen átjárjon. Pár pillanatig még megtartom, míg nem vagyok biztos abban, megáll a saját lábán, csak utána engedem el.
    -Én is, Gabriel. Semmi értelme, hogy hadakozzunk egymással.
    Bólintok a kérdésére, hiszen kinek jó, ha örökös csatározások vannak? Senkinek. Az a pár perc pedig amit így egymással töltünk, azt lehet békésen is eltölteni, nem kell őrjöngve, kiabálva.


    A hozzászólást Richard Lucius Warren összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Nov. 13 2016, 19:25-kor.



    Nekem:  #22B687
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Pince

    on Vas. Nov. 13 2016, 19:03

    Richard – Gabriel


    Érdeklődő őszinteséggel nézek rá. Érezni? Honnan? De már nem kérdezem meg, annál hamarabb elmenni innen, azt szeretnék.

    - De milyen áron? – suttogom a szavakat, a tekintetemet már teljesen bevonzotta Richard ajkainak a bámulása, mintha azzal hamarabb elűzhetném magamból ezt az érzést. Mert egyáltalán nem kellemes érzés. Felülír mindent.
    Ahogy másodjára is táplálkozik belőlem, mélyet lélegzem és adom át magam az érzetnek, amely szintén új, legalábbis ebből a szempontból. A vágy kielégülését még sosem tapasztaltam meg, és ahogy fejbevág, úgy köt egyre szorosabban Richard személyéhez. Megkapaszkodom benne, a hirtelen csapolás, bármily gondos volt, mégis csak hirtelen veszteség és megszédülök. Ahogy múlik a világ forgása, elengedem Richardot.
    [color=#669999]- Szükségem lenne egy pohár vízre.
    Kavarognak bennem utána az érzelmek. El fogom veszíteni önmagam? Így elvesztettem a hitelem a fajtáinkkal szemben, hiszen most már mondhatnák, hogy Richard pudlikutyája vagyok. És valahol mégsem érzem ezt, érzem azt, hogy a saját döntéseim az enyémek. Kivéve ezt a vágyat. Azon kell dolgoznom, hogy ez így is maradjon. Vajon megoldható lesz?
    - Mivel remélhetőleg sokáig össze lesz kötve a sorsunk, - életet mondani furcsa lenne, lévén Richard elvileg halott testben létezik. – szeretnélek megismerni.
    Összehúzom a kabátom, azért kimerült vagyok, s nem is nézek ki túl jól. Össze kell szednem magam, különben elég gyanússá válok az emberi világban is.
    - Egy legközelebbi alkalom tökéletes lenne. – és akkor szalonképesebb is lennék.
    Szeretném Richardot megismerni. Az csökkentené a bennem lappangó feszültséget, ami van. Nem tudom, ezt az emberek minek neveznék, de mióta Richard belépett az életembe, folyamatosan új érzések ébrednek bennem, s nem tudom, ennek mennyire örüljek.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Pince

    on Vas. Nov. 13 2016, 19:59

    Gabriel - Richard

    A kérdésére elmosolyodok, a kíváncsisága semmit sem csökkent, tudom, hogy érteni szeretné, nem botránkozom meg rajta.
    -Milyennek találod? Soknak?
    Érdekel a véleménye, miért úgy éli meg ahogy. Sokkal többet kapott cserébe mint amit elvettem tőle, még ha ezt most nem is értékeli. Majd fogja, egyszer.
    A vérét veszem, kétszer is, s bár másodszorra nem akartam, de ilyen kérésnek ellenállni nem lehet. Vigyázok rá és óvatos vagyok, nem akarom megsérteni, nem akarom, hogy baja essen.
    Addig a pillanatig nem is hagyom magára, míg nem érzem, biztosan áll a lábán.
    -Készítettem, és csokit is. Ülj le.
    Egy fotelhez segítem, miközben a csokoládéért és a vízért nyúlok.
    -Biztos vagy benne?
    Már a kijelenése második felére célzok, és mivel látom, fázik, még egy pokrócot is terítek rá. Sejtem, milyen érzések kavarognak benne, mennyire nem képes még mindig elhinni, hogy a szabadsága az övé. Pedig elmondtam nem egyszer és nem kétszer, de ha szükséges, meg teszem újra.
    -Legyen. Érdekel, ki vagy, Gabriel. Már a nephilim álarcod mögött.
    Mely fajba tartozik, oly mindegy, az csak egy kapott plusz, egy fedőálarc, de nem a valós lélek. A kettő nem keverendő, még ha többen meg is teszik.



    Nekem:  #22B687
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Pince

    on Csüt. Nov. 17 2016, 21:50

    Richard – Gabriel

    Csak miután kissé összeszedem magam, tudok válaszolni a kérdésére. Ami legelőször is elgondolkodtat. Több okból. Nem szokták megkérdezni, ami azt jelenti, hogy Richardot valóban érdekli a válaszom. Másrészt: megvan a szabadságom, kivéve azt a tényt, hogy ... nos, függő leszek Richardtól és a jel pedig semmissé tette a loyalitásom a saját fajtám és saját magam felé.
    - Nem tudom. – szólalok meg végül, s mint mindig, most is őszintén. – Úgy vélem, amennyit nyertem ezzel, ugyanannyit vesztettem is. – tekintek Richardra. Nincs bennem félelem, pusztán őszintén beszélek hozzá.
    Hezitálok, végül hagyom, hogy egy fotel kerüljön alám, majd meglepve veszem el a csokoládét és a vizet, egy másodperc, vagy kettő késéssel válaszolok, még mindig rámeredve.
    - Köszönöm. – felhajtom a vizet, hogy aztán ismét megakadjak a mozdulatban, amikor pokróc kerül rám. Végül mosolyogva tekintek rá, miközben a takaróba burkolózom.
    - A pokrócot is.
    Felé kapom a fejem, ismét meglepetten.
    - Hogy? – csendben meredek rá egy ideig. Majd hangomban fokozott óvatosság, puhatolózás van. Keveseket érdekel, ki vagyok valójában, és meglep, hogy éppen ő kíváncsi rám, ilyen módon.
    – Miért érdekellek?
    A mozdulatomban benne van, hogy majdnem megkínáltam csokival, aztán inkább magamnak török egy kockát belőle. Ritkán étkezem és az éhség érzete, főleg ennyire erősen, még sosem ért el eddig.
    - Finom.
    Egy ideig csendben majszolom a kockát, mert nehéz kiböknöm a kérdést. Aztán sóhajtok egy hosszút.
    - Mit nyersz azzal, hogy táplálkozol belőlem? Mihez van a véremre szükséged? – nem adok válaszokat a szájába, kíváncsian várakozom a válaszra.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Pince

    on Szomb. Nov. 26 2016, 00:17

    Gabriel - Richard

    Fogós kérdés, elismerem, hiszen bármennyire tűnik csekélynek, mégis komoly változás. Nekem kevésbé, bár nem véletlenül hajszoltam őt.
    -Miért érzed így?
    Csalódást érzek a hangjában, bár tudom, hogy még nem érti, sokkal többet nyert, mint amit bukott. Majd egyszer megérti, és talán megemészti azt, ami történt.
    Fotellel kínálom, nem akarom, hogy baja essen, hirtelen gyengült, és bármennyire hiszi, nem vagyok kíméletlen ragadozó, ha nem akarom.
    -Szívesen.
    Jól esik neki, nem kérdés, szüksége is van rá, lévén kétszer vettem vérét, és az ő esetében az nem kevés, hiába csak pár kortyról volt szó.
    -Így. Meglep?
    Mindenkinek több arca van, s hogy éppen melyiket mutatom, az mindig a másik félen műlik. Most éppen ezt, mert nem megjátszom, hogy érdekel, hanem így is van.
    [color:977f=22B687]-Önmagadért. Mivel nem pár percnyi lesz az ismeretségünk, és többször fogunk találkozni, érdekel, mit gondolsz vagy mit érzel. Tudom, hogy belekényszerítettelek valamibe amiről nem volt döntésed, de tudd, hogy nem csak használni akarlak.
    Ez az igazság, nem titkolom előtte. Érdekel ő maga, az érzései, hiszen pár perccel ezelőtt még úgy volt vele, fele annyit veszett, mint nyert. Majd elválik, de sejtem róla, hogy esetleg még beszélgetni is szeretne néha.
    -Sokat, Gabriel, nem titok. A ti véretek számunkra úgymond tápot jelentenek, igazi kincset.
    Talán érthetően fogalmazok, remélem, így elég. Majd egyszer kifejtem bővebben.



    Nekem:  #22B687
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Pince

    on Kedd Dec. 06 2016, 21:17

    Richard – Gabriel

    Elgondolkodok a kérdésen, majd megrázom a fejem.
    - Nem tudom megmondani, ezt inkább érzem.
    Egyáltalán nem vágyom arra, hogy közelebbi ismeretségbe kerüljek Richarddal, ugyanakkor mégis érdekel. Nem mondanám, hogy bármelyik fajjal szemben elfogult lennék, a vámpírokkal szemben csak óvatos voltam, főleg, miután Richard először táplálkozott belőlem, figyelmetlenségem okán.
    - Biztos vagyok benne és nem vagyok biztos.
    Újabb óvatos, puhatolózó nézéssel tekintek rá.
    - Valóban belekényszerítettél. És láthatóan mind a ketten úgy gondoljuk, az ellenségeskedés helyett fontosabb a megismerés. Hanem, mit akarsz még velem tenni? – húzom össze a pokrócot magamon és kezdem rágcsálni a csoki maradék részét. Fázom.
    - Nem így értettem. Azt tudom, hogy hatással van a képességeitekre. De neked mért van szükséged erre? Mit akarsz ezzel a többlettel elérni? – nézek a szemeibe. Már nem tartok attól, hogy megbabonáz, így is a kezei között vagyok, akaratom ellenére. Mi veszteni valóm lehet az életemen kívül?

    Re: Pince

    on Vas. Feb. 26 2017, 18:41

    [You must be registered and logged in to see this image.]
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 17
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Pince

    on Szer. Szept. 19 2018, 20:29

    [You must be registered and logged in to see this link.]

    -Perszeeee, mert ez csak úgy megy. Hopp, és nincs is. Jaaaj Marcus, olyan, de olyan... izé vagy.
    Most, hogy beparáztam, most felejtsem el? Mégis hogy? Elfelejtem, akkor nincs is? Csúnyán nézek Marcusra, és amikor leesik, hogy viccelt, én úgy bokán tudnám rúgni, de úúúgy. Tudja, milyen paragép vagyok, és akkor ilyennel szórakozik. Fújok egy nagyot, ez egyáltalán nem esett jól.
    Amikor elhangzik, hogy Luc esetleg idejönne, hogy segítsen nekem,annak már most örülök, bár fogalmam sincs, hogy ez a vérmágus leszek vagy sem, de szeretnék, nagyon szeretnék.
    Lopakodni meg nagyon tudok, olyannyira, hogy ilyet valószínűleg soha nem fognak rám bízni.
    Az ajtó nyitása nem gond, azzal hamar végzek, Marcus pedig azt mondja új rekord.
    -Többnyire igen. Ezek nem okoznak gondot.
    Ehhez volt ám segítség, de büszkén húzom ki magam a dicséretre.
    Bíztam abban, hogy bent majd fény is lesz, de amikor meglátom a sötétséget, már nem is bánom annyira, hogy Marcus megy előre.
    Pláne, hogy az árnyaival valahogy elintézi, hogy végre lássunk is.
    Körbenézek a teremben, egész pofás, bár az az oltár középen, na az érdekes.
    -Olvasni tudok, okééé.
    Kicsit bizarr, hogy alvadt vérnek tűnik az amit látok... itt feláldoztak valakit? Aztán az, hogy még vért is tegyek a tálkába... jó, túl fogom élni. Nem nagyon sértem meg maga, csak kicsit, az a pár csepp remélem elég lesz, bár egyáltalán nem vagyok nyugodt attól, hogy ott már van másik vér is. Most az enyémmel fog keveredni.
    -Marcus, itt ne hagyj, jó?
    Izgulok, azt se tudom, hogy ki tudom-e mondani a szavakat vagy sem, és még az oldalt is ellapozom elsőre izgalmamban, mire megtalálom.
    Kérlelőn nézek Marcusra, ha kimegy és becsukja az ajtót, én itt halok meg, ez biztos. Azt se tudom mit csinálok azon kívül, hogy felolvasok egy szöveget, és érdekes módon egyszer sem törik bele a nyelvem. Minek kell történnie, azt se tudom, de türelmesen várok és remélem, hogy a várakozás nem azt jelenti, hogy megint mellélőttünk, és nekem nem ez lesz a képességem. Akkor nagyon csalódott leszek, ez biztos.

    Ajánlott tartalom

    Re: Pince


      Pontos idő: Vas. Szept. 23 2018, 19:05