Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Freshkills Park
by Marcus Van Beest Yesterday at 22:49

» Pince
by Admin Vas. Nov. 11 2018, 22:47

» Long Island villa
by Admin Vas. Nov. 11 2018, 18:53

» Theo szobája
by Dorian M. Montgomery Szomb. Nov. 10 2018, 22:42

» Belső udvar
by Dorian M. Montgomery Szomb. Nov. 10 2018, 21:54

» Carlmichael Ház - Tárgyaló
by Reinald Carlmichael Szomb. Nov. 10 2018, 21:51

» Cox professzor irodája
by Brian Cox Szomb. Nov. 10 2018, 19:40

» Rising Star Cave - Dél-Afrikai Köztársaság
by Armand Assante Vas. Nov. 04 2018, 20:49

» Azrael
by Desmond O. Cross Vas. Nov. 04 2018, 17:52

» Reinald Raoul Carlmichael
by Admin Szomb. Nov. 03 2018, 23:39

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Pince

    Share
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Pince

    on Pént. Nov. 13 2015, 20:40

    First topic message reminder :

    .....
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Pince

    on Csüt. Okt. 04 2018, 23:11

    Vigyorgok a sötétben. Ethant nagyon könnyű ugratni. Tény, hogy engem is, de ő még nem egészen találta meg rajtam a fogást. Vagyis de... Csak épp, az másmilyen "fogás".
    Elképesztően ügyesen megoldja a rejtvényt, ezzel bizonyítja ismét, hogy mikor azt mondtam rá, hogy túl sok mindenhez ért egyszerre, és tuti egyikben se igazán jó, akkor tévedtem. Persze nem láttam még gördeszkázni. Se varázsolni.
    Most viszont bár kicsit hezitál, de csak felsérti a karját, és belecsepegteti a tálba a vért, és én olyan büszke vagyok rá, de tényleg! Sokkal bátrabban viselkedik, mint legutóbb, halottkeltés közben.
    - Egy lépést se teszek nélküled - biztosítom róla halkan. Nem megyek közelebb, mert nem akarok a pentagrammán belül állni. Itt most csak az ő varázsereje fog számítani, az enyém nem zavar be.
    Remélem.
    Elkezdi felolvasni a varázsige szövegét. És komolyan veszi, ami meglepő. Egyszer sem akad meg, nem mosolyodik el a vicces szavakon, hanem koncentrál, és... jajj, megint elönt ez az öreges és buta atyai érzés. Elmosolyodva nézem és gyönyörködöm benne. Egyáltalán nem is foglalkoztat, hogy vajon fog-e valami történni, mert valamiért biztos vagyok benne, hogy igen.
    De aztán végigolvassa a sorokat, és látszólag semmi sem történik. Nem izzanak fel a pentagramma vonalai, nem alszanak ki vagy lobbannak fel a lángok, nem kezdenek spirális örvénylésbe az árnyak... Jaj ne. Ethan nagyon csalódott lesz. Ránézek, és nem mozdulok, várok, hátha... Hátha mégis történik majd valami...
    De nem. Eltelnek a másodpercek, és semmi jele annak, hogy a terem meghallgatta volna a fohászát, vagy tudom is én, mit, amit felolvasott.
    Aztán viszont megérzem én is azt az elképesztően erős szédülést, amit ő is érezhet már egy ideje. Én csak a kötelékünk miatt érzékelem egyáltalán, és ez egy kicsit furcsa, hiszen általában szenzitív vagyok a mágiára, még ha nem is értek hozzá. De ez a hívás mintha csakis és kizárólag neki szólna.
    - Ethan? - szólítom meg, csak hogy tudjam, ura-e önmagának. Ugyanis azt veszem észre, hogy határozottan elindul az áldozati követ megkerülni, majd nekiveselkedik, hogy egyes egyedül eltolja. Ami teljes képtelenség, mert kizárt, hogy akár egy centit is el tudja mozdítani egyedül.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 18
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Pince

    on Pént. Okt. 05 2018, 17:30

    Kicsit még pufogok egy sort Marcusra, az átok nem vicces, még ha annak is szánta. Most már tuti, hogy mindig ott fog motoszkálni bennem, hogy mi van, ha mégis igaz. Főleg ha ma sem sikerül semmit sem felmutatnom. Titkon bízom abban, hogy nem így lesz, és végre kiderül, hogy nekem is van valami képességem, legalább ilyen menő, mint ez a vérizés cucc.
    Arról nem volt szó, hogy az én vérem is kell hozzá, pláne, hogy már másé is ott száradt, de csak nem lehet galiba, Marcus annyira magabiztosan mondja, mit kell csinálnom. Muszáj kialkudnom, hogy el ne tűnjön, mert akkor én itt kapok infarktust, akkor is, ha már nem kaphatok.
    -Akkor jó.
    Megnyugodva sóhajtok egy nagyot, és nekilátok a szövegnek. Azon én is meglepődök, hogy nem rontom el, és még csak el sem nevetem magam, pedig vannak benne vicces részek, mégis olyan, mintha természetes lenne.
    Izgatottan várom, hogy mi következik, de pár másodperc eltelte után se semmi. Már épp csalódottan indulnék Marcushoz, amikor valami mégis történik, ám nem úgy, mint amire én számítottam. Rettenetesen szédülök és valaki szólít, de nem tudom ki, csak azt, hogy onnan a kő alól. Ki kell engednem. Megyek is, azt, hogy Marcus hozzám szól, azt nem is hallom, csak a folyamatos szólítást és hívást, és az se jut el a tudatomig, hogy egyedül lehet, azt a követ én nem tolom arrébb, mégis azonnal nekiveselkedek. Valakit bezártak oda és ki kell szabadítani, egyelőre ez érdekel.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Pince

    on Szomb. Okt. 06 2018, 21:37

    Egyáltalán nem reagál, nekem ez nem tetszik, egy cseppet sem. Rosszat sejtve lépek közelebb hozzá, vagyis csak lépnék, de a kőbe vájt csillag formánál tovább nem tudok menni, mintha egy láthatatlan fal akadályozna meg benne. Ez egy kicsit para, újra megszólítom Ethant, hangosabban és türelmetlenebbül, de erre sem reagál. Na ne, ez egyáltalán nem vicces! De ha már így alakult, lássuk, mi fog történni. Megpróbálok árnyakkal átjutni a pentagramma "falán", és ez sikerül, úgyhogy annyira nem esem kétségbe.
    Mivel nem szeretném, hogy Ethan sérvet kapjon a nagy erőlködéstől, ezért segítek neki félretolni azt az oltárkövet. Az árnyaim nekiveselkednek, és a kő megmozdul, végül könnyedén elcsusszan oldalra. Hát remélem, Ethan nem esik hasra, de ha mégis ilyesmi történne, egy árny elkapja és talpra segíti.
    A kő alatt egy lefelé vezető lépcső van, tele pókhálóval. Odalentről jeges hideg jön fel, enyhén krétaszerű illattal.
    - Eszedbe ne jusson lemenni oda!
    Én nem hallhatom, de őt egyre hangosabban és hangosabban szólítja egy női hang. Igaz, hogy csak suttog, de közben sürgeti is. Fogalmam sincs, honnan tudja a fiókám nevét, de tudja, és egyre csak ismételgeti, egyre hátborzongatóbban.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 18
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Pince

    on Szomb. Okt. 06 2018, 22:06

    Fogalmam sincs mi történt vagy mi nem történt, épp csalódnék, amikor meghallom azt a hangot. Az oltár alól jön, ráadásul a nevemet mondja, és már tudom, hogy nekem ki kell engednem onnan, hiszen bezárták.
    Majd később kikérdezem Marcust, de most csak arra tudok figyelni, hogy azt a hatalmas követ elmozdítsam. Az persze nem akar, már kezdem feladni, mikor aztán hirtelen mégis megindul, és sikerül eltolni a helyéről.
    Erős vagyok, hát mégis van erőm, és ettől olyan boldoggá válok, hogy csak na. Az, hogy esetleg ehhez segítséget kaptam, azt már nem veszem észre, az egész olyan, mintha az árnyak az oltár alól jöttek volna, hogy ezt megtegyék.
    Egyáltalán nem hallom, hogy Marcus hozzám beszél vagy szól, azt sem tudom ebben a pillanatban, egyáltalán ott van ő is.
    Olyan, mintha minden megszűnt volna, és egyedül maradnék valakivel, akihez le kell mennem azon a lépcsőn. Annyira természetesnek tűnik, hogy lesétáljak oda, hiszen engem hív, hát tisztán hallom, és ugyan van bennem egy kicsi félsz, mert nem tudom, ez hová vezet, mégis elindulok. A hang tulajdonosa türelmetlen, nem késlekedhetek, az is lehet, simán lezúgok a lépcsőkön és észre sem veszem, de meg kell tudnom, kinek lettem hirtelen ennyire fontos, ki az, akit bebörtönöztek a kő alá, és muszáj onnan kiengednem.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Pince

    on Csüt. Okt. 11 2018, 16:48

    Ökölbe szorult kézzel körözök a pentagram peremén, és nézem, mi történik Ethannel odabent. Amint eltolom az útjából az oltárkövet, már el is indul lefelé. Nem tudom, mit tehetnék, de azt sem, hogy miért nem tudok belépni a jelen belülre. Hiába vágok rá árnyakkal a jel szélére, a kő nem reped, nem törik. Ethan nyomába küldöm az árnyaimat, a mellkasa köré fonódva kísérik, én pedig próbálom érzékelni, mi történik odalent azzal, hogy körbetapogatom a teret. Látok, akár egy vakond a föld alatt.
    Egy sírkamra van az oltárkő alatt, amelybe pontosan kilenc lépcsőfok vezet. Ahogy Ethan lefelé tart, apró boszorkányfények mutatják neki az utat a lépcső két szélén. Nem nagy a sírbolt, de tele van rúnákkal, pecsétekkel és mindenféle jellel vésve a fal. Valószínűleg azért, hogy aki lent nyugovóra tért, soha fel ne ébredhessen. Most azonban Ethan idézése úgy sült el, hogy mégis felébredt. Hatalmas, egészen elképesztő energia szivárog ki a kőtábla alól. A táblába egy női alak van vésve, kissé stilizálva, mégis élethűen.
    Amint Ethan leér elé, a hívás megszűnik, néma csend lesz ismét. A kőtábla emelkedni kezd, amint kicsinyem hozzáér, dacára minden óvintézkedésnek, melyeket azok tettek vagy tehettek, akik iderejtették a sírt a tartalmával együtt. A kőkoporsóban egy újabb, szintén kőből készült szarkofág hever, ugyancsak tele pecsétekkel és jelekkel, azonban mindez nem akadályozza meg szemmel láthatóan azt, hogy a benne rejlő erők szabadulni akarjanak. Ennek a teteje is elkezdjen emelkedni. A belseje vérvörösre van festve, de nem ez a leglátványosabb, hanem benne a vászonba tekert emberi alak. Szájánál egy faragott jáde korong pihen, és egészen mozdulatlan, mindaddig, amíg Ethan közelebb nem hajol.
    Akkor kipattannak a szemei, és a keze a fiókám torkára markol, és azonnal magához ragadja, hogy ihasson belőle.
    Az árnyaim azonnal Ethan védelmére kelnek, és elrántják őt onnan, falat emelve közé és a vámpírnő közé, aki összeaszott kis múmiaként kezd el kikelni a sírból, le se véve a szemeit Ethanről.
    Számomra ismeretlen nyelven parancsol rá a fiókámra, és követeli, hogy azonnal áldozza a vérét neki.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 18
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Pince

    on Csüt. Okt. 11 2018, 20:59

    Még mindig nem tudom, minek megyek lefelé, amikor az első egértől is képes vagyok berezelni, most meg ez sem érdekel, csak megyek. Azt sem tudom, hol van Marcus, miért nem jön, és mit csinálok én?
    Az a hang még mindig hív, és nem értem, hol keressem a tulaját, amikor kiszúrom a szarkofágot vagy mit, amit érdekes módon ahogy megközelítek, eltűnik a hang, már senki nem szólít.
    Azt azonban olyan gyönyörűnek találom, hogy végig is simítom, mert muszáj, késztetést érzek rá, holott tulajdonképpen mi a jó abban, hogy hót poros, koszos köveket taperoljak? Semmi.
    Abban a pillanatban, hogy hozzá érek, emelkedni kezd az a hatalmas kő, amit követ többi, szépen rétegenként.
    Ide tényleg bezártak valakit, de elkéstem volna és nem sikerült kiszabadítanom? Annyi fedele van, hogy még én is meglepődök, na de az utolsó... az egészen más. Amit pedig rejt, na az pláne. Találtam egy múmiát. Van valami a szájában, amit nekem közelebbről kell megnéznem, mert nem tudom eldönteni, hogy az smaragd vagy jáde, és azt sem, ki az a hülye, aki egy ilyen értékes követ eltemet egy halottal?
    Ami viszont akkor történik, hát lehetek én bármennyire is bátor magamhoz képest, olyat sikítok, hogy még magamat is meglepem vele. Az az izé megmozdul és belém akar harapni. Valami elránt onnan, nem tudom mi az, csak azt, hogy az a rusnya múmia most nem ér el, de mindenáron a véremet akarja. Én meg nem akarom neki adni, szerezzen máshonnan, és mégis azt érzem, hogy oda akarom adni.
    Ez nem ér, most már Marcus után kezdek kiabálni, mert rádöbbenek, hogy ő sehol sincs, én meg itt állok szemben egy rusnyasággal, aki valószínű hogy valamikor vámpír volt, csak... látta már magát? Ilyen ronda vámpírt én még sosem láttam. Azt mondta mindenki, csodaszépek, és így is van, na de ez a nő? Na ő nem.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Pince

    on Hétf. Okt. 15 2018, 14:17

    Ethan sikoltása a vártnál hevesebb közbeavatkozásra késztet. Magyarán szólva megrémülök, és feléled bennem minden védelmező atyai ösztön. Úgy szállok szembe az élőholttal, mintha életem egyetlen szerelmét kellene megvédelmeznem. Még nem tudom, mi lehet, mert vagy tényleg egy múmia, vagy egy vámpír, amely épp most ébred egy hosszú, nagyon hosszú torporból. Az árnyakon keresztül "látva" sajnos nem tudom megállapítani, de ebben a percben épp nem is akarom. Csak azt akarom, hogy az utánam segítségért kiabáló Ethan minél előbb biztonságban legyen.
    Az árnyaim lefogják a frissen kelt halott minden végtagját, a mellkasát, a nyakát és a fejét is. Érzem benne a baromi erős mágiát örvényleni, de tudom tartani. Az utat ezzel megnyitottam Ethannek.
    - Futás! - kiáltok le, ha esetleg nem kezdene menekülni magától is azon nyomban. Sajnos minden erőmmel a lenti árnyakra koncentrálok, szóval nem tudom onnan kirángatni. Persze, ha nem rohanna fel, kihoznám. Gyorsan kell cselekednem, de amint Ethan ismét fent van velem, valamelyest megnyugszom.
    Ethan könnyedén ki tud jönni a pentagrammából, és ha megteszi, azonnal magamhoz ölelem szorosan. Ha dobogna a szívem, most egész biztos kiugrana a helyéről, de azt hiszem, az övé is.
    A nő (mert mivel az árnyaim által egyértelműen érzem, hogy nőről van szó) küzd ellenem, de nem sikerül kitörnie az árnyaimból.
    - Az az egyetlen szerencsénk, hogy nincs benne elég vér. Jól vagy? - kérdezem sürgetve, és megnézem az arcát, megtapogatom a nyakát, hátát. Aztán megfogom a kezét. - Húzzunk el innen.
    A nőt odalent visszalököm a szarkofágba, gyorsan ráhúzom a fejére a sírkövet, és körbezárom árnyakkal a sírt. Visszarántom az oltárkövet a helyére. Tudom, hogy ez nem fogja túl sokáig visszatartani, de addig is, kerítek erősítést, meg valakit, aki talán tudja majd, hogy mi a franc lakozik idelent. Alexander halálának köszönhetően ez immár Richard lesz.
    Mindent gyorsan visszazárok magunk után, miközben igencsak sietős léptekkel távozunk a pincéből. Ethan kezét egy pillanatra se engedem el.
    És csak akkor jut eszembe, hogy a Grimoire-t lent hagytuk, mikor már felfelé haladunk a lifttel...
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 18
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Pince

    on Hétf. Okt. 15 2018, 20:47

    Jeges rémület lesz úrrá rajtam, ami velőt rázó sikolyt vált ki belőlem, mikor az a múmia megragad. Érzem az elrántást, azt is, hogy az a rusnya dög nem ér el engem most, de nem nyugszom meg, mert ott áll velem szemben és a véremet akarja. Marcus után kiabálok kétségbeesetten, nem tudom, hall-e, vagy hol van, mert mellettem nincs, ezt már sikerül felfognom.
    Aztán valami azt a múmiát teszi mozgásképtelenné, és ez az első, hogy eljut hozzám Marcus hangja. Baj van, ha ő azt mondja, hogy futás, akkor nagyon nagy baj van.
    Nekem aztán nem kell kétszer mondani, úgy iszkolok felfelé, hogy öröm nézni, fel a lépcsőn, ki onnan hogy vissza se nézzek. Komolyan, mint egy kiskölyök. Nem látom, akkor nincs ott, ám ott van Marcus, akihez remegve bújok oda, mert nem értem, mi történt, és azt sem, mi az az izé ott abban az izében és miért akarta véremet venni?
    -Menjünk ki, menjünk ki, menjünk kiiiii.
    Nem vagyok jól, nem tudom, mit csináltam,nem tudom, hogy hoztam ezt össze, és a legnagyobb baj, hogy szinte semmire sem emlékszem.
    Képtelen vagyok normálisan beszélni, csak kapaszkodok Marcus kezébe és a lift az első hely, ahol úgy érzem, most már minden rendben lesz. Aztán eszembe jut valami.
    -Lent hagytuk a könyvet. Hozzuk fel.
    A legfontosabb dolog. Őrült módjára kezdem nyomkodni a liftgombot, hogy visszamenjünk oda, mert azt a könyvet el kell hozni, nem maradhat ott.
    Könyörögve nézek Marcusra, én ugyan be vagyok tojva, de maximum gyorsan futok, és elkapom az oltárról vagy honnan és rohanok is visszafelé.
    Azt még nem szeretném megkérdezni, mit csináltam és mit tettem, majd később. Most csak biztonságban szeretnék lenni Marcus karjaiban, na de a könyv... az is kell.

    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Pince

    on Kedd Okt. 16 2018, 22:59

    Ethan felbukkant végre, én pedig a karjaimba zárom. Szegény úgy remeg, mint egy megijesztett kisállat. Egy percig se habozok, elindulunk kifelé, de túl nagy lendülettel... A könyv lent marad. És ez Ethannek is eszébe jut, amint kicsit csillapodik benne a pánik. Elkapom a kezét, ami egyébként még mindig remeg, és a tenyerembe zárom a másikkal együtt.
    - Felejtsd el a Grimoire-t! Nem megyünk oda vissza. Erősítés nélkül nem. És te, te meg aztán főleg nem! A te erőd ébresztette fel!
    Újraindítom a liftet, aztán megsajnálom, de tényleg, olyan kis rémülten néz! Magamhoz ölelem szorosan, és enyhe ringatással próbálom csillapítani a remegését, meg közben csitítgatom is, mintegy babát szokás. Kap puszit a hajába.
    Ami azt illeti, nekem sem árt most ez, kicsit össze kell szednem magam... De közben az motoszkál bennem, hogy mégis mi volt odalent, és én miért nem tudok semmit róla, hogy ott van?
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 18
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Pince

    on Kedd Okt. 16 2018, 23:16

    Az első, ami segít abban, hogy kicsit megnyugodjak és próbáljam összeszedni magam, az Marcus érintése és ölelése. Akkor érzem először, hogy most már minden rendben lesz, nem történhet semmi baj, de a testem még nem ezt mutatja, az folyamatosan remeg.
    Az első értelmes gondolatom az már a könyv, amit ott hagytunk lent, miután felolvastam belőle, és az az egy biztos, hogy annak nem ott a helye, és nem annyira jó ötlet otthagyni. Persze, hogy vissza akarok menni érte, még úgy is, hogy tulajdonképpen összetojtam magam a történtektől. Lehet, rémálmaim lesznek.
    -Biztos? Jó, ha sokan megyünk, akkor majd én is megyek segíteni. Tessék? Én miattam kelt fel? Deeee... én csak felolvastam amit mondtál, azt se tudom, mi történt, csak azt, hogy kinyílt az a bigyó és nekem rontott egy rusnya múmia. Akkor... akkor ez azt jelenti, hogy sikerült kideríteni?
    Az én erőm? Még soha senki nem mondta, nekem is van olyanom, és erre az apróságra felragyog az arcom. Akkor mégis sikerült megtudni, hogy olyan Eztli vagyok? Határtalan boldogsággal bújok Marcus ölelésébe, s bár a rettegésem mit sem csökkent, most először érzem azt, hogy nem vagyok olyan szerencsétlen. Na de mégis mit csináltam és ki az a rondaság?
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Pince

    on Szer. Okt. 17 2018, 23:44

    Erősen ölelem a kicsinyemet. Nem nagyon sikerül neki egyelőre logikusan nézni a dolgokat, de ezért vagyok itt én. Az atyja vagyok, és nem hagyom, hogy hülyeséget csináljon.
    Illetve, oké. Épp az imént hagytam, sőt mi több, el is kísértem, és valójában én adtam a kezébe a könyvet a varázsigével. Ez elég nagy felelőtlenség volt tőlem, pláne azért, mert nem voltam 100%-osan biztos benne, hogy mi áll a könyvben, és mi lesz majd a hatása. Nem kellett volna ezt csinálnom, és Richard egészen biztosan letépi majd a fejem.
    - Tudod, kicsim, az a baj, hogy nem értek Eztliül. Lehet, hogy benéztem azt a varázsigét. De akárhogy is... az erő felébredt, amit szólítottál, szóval a teszt pozitív szerintem... - gondolkodom hangosan, miközben a felvonó halkan surran felfelé. Én meg egyedül azon aggódom, hogy meg ne álljon, mondjuk azért, mert alulról megtámadta egy "rusnya múmia" a szerkezetet. Noha árnyakkal bezártam, ki tudja, mennyi ideig tartja vissza?
    Lenézek a karjaimba bújó, mosolygó Ethanre, nagyon elégedettnek tűnik magával. Én is elnevetem magam, már csak azért is, mert az adrenalin dolgozik még az én ezer éve holt testemben is.
    - Azért ez nem volt semmi... Ethan, egy percre azt hittem, szét fog tépni... Egyáltalán nem tudtam utánad menni, az a szaros pentagramma nem engedett be.
    Nevetek, mert ezen most csak nevetni lehet, és végül le is hajolok, hogy megcsókoljam a fiókámat így, hogy már elmúlt az életveszély.
    - Szólnunk kell Richardnak. Fel vagy rá készülve, hogy mindent elmondj?
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 18
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Pince

    on Csüt. Okt. 18 2018, 21:55

    Marcus ölelésében kezdek végre megnyugodni, de az sokkal jobban zavar, hogy még mindig nem tudom, mi történt pontosan. Egyáltalán mit olvastam fel? A könyv meg ott lent nem biztos, hogy biztonságban van, mert ha az a rusnyaság kiszabadul... de csak nem, remélem.
    Marcusra lesek, hagyom magam rábeszélni arra, hogy ne menjünk vissza, igaz, erről sem kell túlságosan győzködni, rögtön rábólintok.
    -Benézted? Szerintem nem, vagy nem tudom. Sok vér volt ott az oltáron, miért pont nálam jött ki? Tényleg. Marcus, ezt mind én csináltam.
    Olyan de olyan büszke vagyok magamra, még ki is húzom magam, és csillogó szemekkel nézem Marcust egészen addig, míg rá nem jövök, hogy akkor is meg akart enni egy múmia.
    -Öööö... az a gáááz, hogy nem emlékszem szinte semmire sem, csak arra, hogy felolvasom a szöveget, aztán meg már ott állok egy olyan koszos szarkofág fölött, ami kinyílik, a múmia szájában van valami kő, és ő hirtelen megragad. Aztán valami meg elrántott, és sikítottam, meg utánad kiabáltam és rohantam. Azért nem voltál mellettem? Azt hittem, ott hagytál.
    Tényleg nem tudom mi történt, azt sem, hogy kerültem le oda, és egyáltalán azt a nagy követ én hogyan vittem el a helyéről. Na meg ki az a múmia?
    Persze boldog vagyok, hogy nekem is van képességem, pláne egy ilyen, na de arról nem volt szó, hogy kapásból valami olyat csinálok, aminek nem biztos, hogy nagyon örülni fognak. Örömmel csókolom vissza Marcust, majd kiugrom a bőrömből, a múmiával meg foglalkozzanak a nagyok. Én kiengedtem, elfáradtam. A többit intézik ők... remélem, különben biztos, hogy nem alszom majd napokig.
    -Ahaaaa. Amit tudok, azt elmondom, de nem baj, ha a felét nem tudom?
    Ezt azért nem olyan magabiztosan jelentem ám ki, mert ha most kiderül, hogy galibát okoztam, akkor meg le fognak szidni. Viszont tudjuk, hogy ilyen Eztli vagyok, ez számít, nem? De.


    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Pince

    on Kedd Okt. 23 2018, 19:44

    Vigyorogva és büszkén figyelem, hogy áll össze neki a kép. Hát, ha nem volt végig magánál, akkor nem csoda, ha ködösek az emlékei, de majd kipótolom a hiányzó részeket.
    - A vért nem tudom, miért nem takarították ki. Lehet, hogy köze volt ahhoz, hogy lezárják a sírt. És azzal, hogy belekerült a véred, megbontottad valahogy a mágiát... Meg még a varázsigét is felolvastad, és a kettő együtt megtörte a zárakat... Na jó, fogalmam sincs, nem vagyok Eztli. Az árnyaim ott voltak veled! Ők tolták el az oltárkövet és ők védtek meg a múmiától. Egyébként az nem egy múmia, hanem egy olyan vámpír, aki régóta mélyálomban volt, ezért nincs benne egy csepp vér sem és összeaszott kicsit - tájékoztatom, miközben a kézfejemmel végigcirógatom az édes kis boldogságtól ragyogó arcát.
    Persze azt nem tudom, hogy ennek mi lesz a következménye, de ez olyasmi, amiről nem is tudhatok. Hány és hány ilyen titok lakozhat még ebben az épületben, és ezen az átkozott szigeten?
    - Mindig csak annyit mondj, ha az öregekkel beszélsz, amennyit biztosan tudsz. Abból soha nem lehet semmi bajod - tanácsolom neki, még mielőtt megállna a lift a Richard által lakott emeleten.
    Kilépünk a felvonóból, amelynek az ajtaja gond nélkül becsukódik mögöttünk. Richard egyik testőrghoulja elénk lép, én pedig közlöm vele, hogy azonnal beszélnem kell az urával. És már ali is indulok, Ethan vállán a karommal, akit bizony így magammal viszek. Nagyokat lépek, kopogok egyet a ajtón, majd be is nyitok.
    - Richard, elárulnád hogy mégis miféle szörnyetegeket rejtegettek itt az épület alatt?! - köszöntöm kedvesen és illőn a klán második emberét, aki egyébként piszkosul jó az ágyban, kár, hogy olyan ritkán kapható egy kis játszadozásra.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 18
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Pince

    on Szer. Okt. 24 2018, 20:22

    Többször is végiggondolom, mi történt pontosan, de végül csak ugyanoda lyukadok ki., így ezt osztom meg Marcussal. Nem túl sok, azt se tudom, pontosan mennyi idő telt el, de abban biztos vagyok, hogy oka van annak, hogy én oda lejutottam. A nagy kérdés az, hogy ki volt az, aki azt az oltári nagy követ el tudta onnan mozdítani? Én biztos nem. Még végig is nézek magamon... hát jó, ez nem én voltam. Ám sok kérdésem az igen, az akad, de Marcus is magyarázni kezd, így sok minden világossá válik.
    -Az én vérem? Marcus, az olyan gyenge, hogy még egy ghoul se kérne belőle, akkor az szerinted képes arra, hogy beindítson bármit is? Na jó, valamit igen, de az nem egy kőőőő. Az árnyaid? Ők voltak? Ők fogtak meg, amikor az a rusnya dög megragadott? Köszönöm.
    Ez annyira irreálisan hangzik, hogy csak na, hát kicsi vagyok, meg gyenge, meg éhes is meg lassan álmos is, mint a Vuk. Az meg aztán akkor annyira hihető, hogy bármit is elérek. Persze azért nagyon is büszke vagyok magamra, még ha fogalmam sincs is, mi az isten nyilát szabadítottam el ott a pincében egyenesen a klánra. Megölelem Marcust, mert megvédett, és nem engedte, hogy az az izé megegyen.
    -Tessék? Az egy összeaszott vámpír? És minek harapdált egy smaragdot vagy jádét? Marcus, sose engedd, hogy ne egyek, mert én belehalok, ha belőlem ilyen rusnya múmia válik. Szerinted örülni fognak annak, hogy ilyen ügyes voltam?
    Kétségbeesek a hír hallatán. Eddig azt hittem, a vámpírok gyönyörűek, de most már tudom, hogy öntözni kell őket vérrel, különben egy horrorfilm főszereplőjének is elmehetnek. A kérdésem már csak adja magát, mert erről aztán nem vagyok meggyőződve, hogy dicsérettel fogadnak majd.
    -Okéééé. Többet úgy sem tudok. Most baj lesz?
    Ami biztos, hogy a könyv lent van, az a szörny bezárva vissza, de ami a legrosszabb, hogy már nem alszik, és még azt a követ se tuszkoltam vissza a szájába.
    A lift végül megáll, na de nem is haza megyünk, hanem a másik ősöreg irodájába. Kell ez nekem? Mennék én a másik irányba, de Marcus fogja a vállamat, és az a ghoul sem éppen bizalomgerjesztő. Mi lesz ebből? Meg sem merek szólalni, ahogy életem szerelme szinte ráront Richardra. Szívem szerint jelezném Marcusnak, hogy én fele ilyen szemtelen voltam, aztán a falban kötöttem ki, de egyelőre megszólalni sem merek, csak a pulcsija ujját ráncigálom.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Pince

    on Vas. Okt. 28 2018, 21:12

    Rengeteg szervezni való van még hátra, folyamatosan egyeztetünk Kyleal, hogy ne csússzon porszem a gépezetbe, amikor majd eljön az idő.
    Mára végeztünk a megbeszéléssel, kedélyes cseverészésbe torkollik az egész, azaz négyszemközt ömlik belőlünk az ökörség és marhaság, kitárgyaljuk az előző buli tapasztalatait is, végül a "vadászat" mellett döntünk, mert valami történt odalent, amit csak az nem érzékelt, aki nem volt az épületben, vagy túl ifjú.
    Előtte azonban még dolgom van, így az irodába megyek, amikor is szó szerint beront Marcus, igaz, kopogott is. Mögötte meg a kis vámpír, Ethan.
    Tudom, miért jöttek, éreztük az energiát, így a kérdésre csak elnevetem magam.
    -Szörnyeteg? Zyanyára gondolsz? Azt hiszem kissé morcos lehetett, hogy felébresztettétek, vagy inkább éhes?
    Nem tűnök meglepettnek, hacsak azért nem, mert a kis vámpír olyan rémültnek tűnik, mint aki szellemet látott, de mellette mégis úgy kihúzza magát, mintha megnyerte volna az éves fődíjat.
    -Zyanya a legidősebb még létező Eztli, akit a mayák istennőként tiszteltek, aki csupán pihent, és igen a védelmünk alatt. Ha jól sejtem, kerestétek Ethan képességét, ugye? Ne keressétek tovább. Megoldotta.
    Most már hangosan nevetek, mert tény, azt hiszem egyikünk sem számított rá, hogy pont a legifjabb és legijedősebb vámpírunk lesz az, aki ugyancsak Eztli vonalat örökölt. Szerintem még ő maga sem. Ahogy Marcus pulcsiját ráncigálja, haláli, annyira csöpp még, annyira törékeny, és most már fokozottan kell rá figyelnünk. Ritka kincs egy Eztli vonal birtoklása, nem sűrűn bukkan fel.
    -Visszazártad? Menjünk, mielőtt lebontja az épületet. Közel 600 éve nem evett már, így nem sokáig fogják meg a szarkofágok.
    Azonnal indulok, az ajtóban már várnak minket páran, közben Ethannak is intek, ő se maradjon ki belőle, ha már megzavarta Zya pihenését.
    Az oltárig meg sem állok, a grimoire-t Marcus kezébe nyomom, a követ játszi könnyedséggel tolom el, és rohanok le a lépcsőn is, egyenesen a szarkofágokhoz... azaz azok maradványaihoz.
    Zyanya már kiszabadult, nem sok híja volt annak, hogy végzetes rombolást hajtson végre.
    Azonnal megragadom, és hagyom, hogy a véremet vegye, ettől majd lecsillapodik. A kiszáradt vámpírnak pár másodperccel később nyoma sincs, helyén egy gyönyörű nő áll.
    -Üdv újra köztünk, Zyanya. Ethant azt hiszem már ismered, ő a legifjabb tagunk, és a legifjabb Eztlink. Marcus az Árnymesterünk, a többieket pedig már ugyancsak ismered.
    Bemutatom Zyának akikkel még nem volt alkalma találkozni, közben átkarolom a derekát a biztonság kedvéért.



    Nekem:  #22B687
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Pince

    on Szomb. Nov. 03 2018, 17:48

    Kicsit kuncogok.
    - Ne becsüld alá a véredet. Tőlem kaptad és cseppet sem gyenge - villantom rá a szemeimet. De aztán a tekintetem kicsit ellágyul, hiszen megköszöni, hogy megvédtem, és hozzám bújik. Annyira édes!
    - Nem tudom, mit keresett ott az a kő. És azt se, hogy örülnek-e majd - vigyogok tovább. - Azt hiszem, azt a vámpírt nem véletlenül dugták el olyan mélyre. De nemsoká minden kiderül!
    Ethan nem annyira van oda az ötletért, hogy rárontsunk Richardra. Nem tudom, mikor lett ilyen jófiú, mindenesetre tudom, hogy Richard nem olyan, mint Alexander.
    - Hogy ki? - kérdezek vissza, és úgy nézek rá, mint egy elmebetegre. Annyira unom már, hogy itt mindenki mindenről tud, csak én nem! Annyival sokkal könnyebb lenne az életem, ha az elöljáróim nem titkolóznának előttem! De most ahelyett, hogy felfortyannék, inkább csak hallgatok, ezzel követelve a folytatást, miközben átkarolom Ethan vállát és megszorítom kicsit.
    - Igen, elvégzett egy ébresztő rituálét, és sikerrel járt - közlöm, nem mintha ezzel újdonságot mondanék a jelek szerint. Közben az emlékeimben kutatok... de ez a név annyira idegen és ismeretlen, hogy semmiféle emlékem nincsen róla. Ráadásul maja. Soha életemben nem jártam Dél-Amerikában. Csak Mexikóban. Az szexi hely. Inkább csak összeszorított szájjal várom, hogy Richard kikacarássza magát.
    - Visszazártam, de nagyon elszántnak tűnt. Szerencsére nem kapott vért. Bár szerintem megevett egy-két patkányt már, mire felébresztettük. Máskülönben kő kövön nem maradt volna.
    Egy őrjöngő ősöreg Eztli... El se tudom képzelni, mire képes. Szerencsére a mágiához vér kell, addig biztonságban vagyunk, amíg nincs benne túl sok.
    Viszont Richard olyan vehemenciával rohan lefelé, hogy nekem szinte teljesen egyértelmű, hogy mennyire érdekli a dolog. Talán volt köztük valami a nővel? Talán egy dühös kis ex? Mindenesetre visszaérünk. A lift egyben van. A folyosó egyben van. A kő egyben van. A csarnokban is csend honol, bár odalent kicsit hallatszik, hogy valaki a falat kaparja. Megfogom a Grimoire-t, és máris lepasszolom Ethannek.
    - Hová rohansz? - szólok rá Richardra, hiszen még mindig vágtázik, mint egy őrült. Én biztos nem mennék egyedül, nem is megyek, menjenek csak utána a Baldevek és a Madonok, majd ők hatástalanítják a kislányt. Azért egy pár pillanattal később mi is követjük őket a sírkamrába, amint Ethant sikerül meggyőznöm róla, hogy nincs mitől félnie most már.
    A lenti látvány magáért beszél. Hát beszarok. Ez itt Richard nője gyerekek. Máris féltékeny vagyok, de azt is érzékelem, hogy Zyanya csaknem kétszer annyi idős, mint én. Meghajtom magam előtte, és Ethan fejét megfogva őt is arra késztetem, hogy meghajoljon.
    - Bocsáss meg, amiért megzavartuk az álmod, Zyanya. Vállalom a teljes felelősséget azért, ami történt. Visszaaltatlak, ha úgy kívánod - mondom lehajtott fejjel, majd felnézek, és felveszem vele a szemkontaktust.
    Szerencsére van már egy kis tapasztalatom az Eztlikkel, hiszen a második gyermekem is ezt a képességet örökölte. Büszkék, határtalanul büszkék a szerintük mindent felülmúló, kozmikus erejükre. De azért remélem, nem akar velem keménykedni, mert én is meg tudom mutatni a fogam fehérjét.

    Re: Pince

    on Szomb. Nov. 03 2018, 23:47

    Hosszú ideig a semmiben lebegek. Valójában semmiről nem tudok, fogalmam sincs, mennyi ideig. Eleinte még volt köztünk összeköttetés a többi istennel (vámpírral), aztán szépen lassan minden hang elnémult. Én is.
    Azzal kezdődött most, hogy valami megkaparászta az elmém peremét. Eleinte csak halkan, mint ahogy a tücsök ciripel, aztán egyre hangosabban. A kezem aztán magától mozdul. A számhoz emelem a meleg testet. Beleharapok. Vér.
    Pár csepp patkányvér elég ahhoz, hogy megébredjek. A folyamat elkezdődik, és már tudom, hogy visszafordíthatatlan. Mégis borzasztóan lassú. A sötétben egyelőre csak a mágia aranyporos anyagát érzékelem, aztán egyre több mindent tudok kivenni.
    Végül megjelenik ez a fiú. Belekezd egy rituáléba. És én felébredek. Kántálva csalogatom le magamhoz, fölém hajol, és én, mint vénusz légycsapója, zárom köré a karom.
    Csakhogy valami közbeszól. Egy démoni sötét árny elválaszt a prédámtól, én pedig őrjöngeni kezdek. Hiába próbálom megszerezni, az árnyak elragadják tőlem. Nem tudom, milyen gonosz varázslat ez, de a forrása egészen biztos, nem tiszta.
    Végül ismét egyedül maradok a sötétben, és én mindent megteszek, hogy ki tudjak törni innen. De a sötétség körbezár, nekem pedig lassan ahhoz sincs erőm, hogy sikítsak, vagy mozduljak. Hiába próbálom használni az erőm, nincs bennem vér, nincs miből szikrát pattintanom, mely lángra lobbantaná az aranyló port. Érzem, hogy ha most nem török ki innen, nem tudok visszaaludni, el fogok sorvadni örökre, és a sírboltban csak hamu marad.
    A sötétség azonban szertefoszlik, én pedig harciasan vetem rá magam arra, aki megjelenik. Nem vagyok eszemnél, nem ismerem fel, csak arra tudok gondolni, hogy belevájjam a fogam, és minden csepp vérét kiszívjam.
    Maga az élet kezd el visszaáramlani a testembe. Olyan, mint mikor az élet istennője zöldbe borította a sivatagot, mint mikor eltérítette a folyót, és elárasztotta a földeket, amelyeken kisarjadt a népünket tápláló rengeteg növény. Minden porcikám szívja magába ezt az erőt, és érzem, újra élek. Megnyugszom, mégis felajz a pezsgés az ereimben, melyekben eónok óta nem csörgedezett semmi.
    Aztán felnézek. Lucius az. Beszél hozzám, én pedig nagyra nyílt szemekkel bámulom. Úgy beszél hozzám, mintha engem bármi de bármi is érdekelne azon kívül, hogy itt van velem ő, az ébredésem pillanatában, éppen ő, a Fényhozó, aki eloszlatta börtönöm sötétjét.
    Végighordozom tekintetem a körülöttünk állókon. Cseppet sem érdekel a pucérságom. Arany van a nyakamban, rajta lóg egy jádekő, életem történetének korongja. Noha Lucius magához ölel, az én tekintetem megállapodik a sötét démonon, akinek az erejét felismerem. Vörösen izzó szemeim átvilágítják, megpróbálják, de képtelenek.
    A kezei közt lévő kisebb szőke isten a testvérem. Érzem. Tekintetem nyársa őt döfi keresztül érdeklődve. Felébresztett. És én tudom a nevét. Ethan. Ethan.
    Olyan fiatal, mint én voltam, amikor megöltek. Apró és törékeny. Mint egy gyermek.
    - Nem értem, mit beszél a sötétség démona. Vigyél el innen, Lucius - fordítom a fejem vissza a férfira, aki ezúttal nem törte össze a szívem, hanem megmentette azt. Maja nyelven beszélek, úgy, ahogy emberek már réges rég nem beszélnek ezen a földön, azonban nekem erről egyelőre nincs tudomásom. - Elegem van a sírboltból. A gyermek pedig a szolgálóm lehet! Ez az óhajom.
    Senki nem érti, azt hiszem, hogy mit mondok, de engem ez egy fikarcnyit sem érdekel. Az sem, hogy hajbókolnak előttem. Mindig mindenki ezt tette, cseppet sem hat meg. Viszont nem haragszom, amiért felébresztettek. Amúgy is azt hiszem, nem a gyermek hibája valójában.


    A hozzászólást Zyanya Ixchel összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Nov. 04 2018, 00:06-kor.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 18
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Pince

    on Szomb. Nov. 03 2018, 23:58

    -Jó, értem, de te is érted, ugye?
    Olyan értelmes társalgást folytatok Marcussal, hogy öröm hallgatni is, de az, hogy megvédett, az boldoggá tesz, és odabújva hozzá köszönöm meg.
    -Tessék, hát tessék. Eddig az volt a bajom, hogy nekem semmim sincs, most meg feje tetejére állítottam mindent. Neeee. Mondd, hogy ez így nem igaz, és nem olyasvalakit engedtem ki, akit nem kellett volna, mert ha igen, akkor én sokkal nagyobb bajban vagyok mint az egész klán együttvéve.
    Azt nem merem hozzátenni, hogy amilyen heves volt az a rusnyaság, az sem biztos, hogy egyben marad itt minden, mire eljutunk Richardig. De eljutunk, azaz rohanunk, és én odáig jutok, hogy Marcus pulcsiját rángatom, talán nem így kellett volna, de Richard ezt nem veszi zokon, ami meglep.
    Aztán már semmit sem értek. Elhangzik egy név, akit kötnek ahhoz a szörnyhöz ott lent, és kiderül, hogy erről Richard tudott, de Marcus nem. Első Eztli és éhes... de jó, örülök neki, hogy én lettem volna az első vacsorája, ha az árnyak nem védenek meg.
    -Jobb nem jutott eszedbe Marcus?
    Ennyit tudok kinyögni halkan, mikor arra is fény derül, mit is olvastam fel tulajdonképpen. Most még ezért leszek leszidva, mert ilyet csináltam, holott nem is tudtam, hogy erre képes vagyok.
    Valahogy ezt nem tartom olyan viccesnek mint az idős vámpír, sőt, inkább félelmetesnek látom.
    Aztán már rohanunk is, mert az a női múmia éhes. 600 év... hát ennyi idő alatt éhen kellett volna halnia teljesen, nem csak félig. Ráadásul nem elég, hogy rohanunk, mindenki azt teszi, mintha ez most egy nagyon fontos dolog lenne. Mire felfogom, mi történik, a Grimoire a kezemben landol, és Marcus kezd győzködni arról, hogy már nincs mitől félnem. Ahaaaa, nem őt akarták megenni, hát persze, hogy nincs baj.
    Ami viszont lent fogad... hát egy álomszép nő áll ott, aki Eztli, és az a hülye neve van, Richard meg ölelgeti, Marcus meg fejet hajt, még az enyémet is lenyomva. Na de így nem látok semmit, de mindegy, ki fogom bírni, csak azt a nőt ne engedjék a közelembe.
    Most nem tudom, mit kellene tennem, de amikor meglátom, hogy ez a nő milyen csúnyán néz rám, eszem ágában sincs közelebb menni hozzá. Azt se értem amit mond, és láthatólag csak Richardnak beszél, senki másnak, holott Marcus is szólt hozzá. Ez kész rémálom.
    -Ez így teljesen normális? És akkor most mindig ez lesz?
    Súgom Marcusnak, mert amit látok, az egyáltalán nem tetszik. Az egész olyan, mintha Richard és a nő régóta ismernék egymást, bár ezt odafönt az idős vámpír is mondta, de Zyaakárki úgy nézett rá, mintha a barátnője lenne. Ez milyen morbid már.
    Van egy párod, elmegy aludni, úúúgy 600évre, aztán rusnyaság lesz belőle, majd felszívja magát és visszaváltozik gyönyörűséggé és egy szót sem ért az éppen zajló világból. Nem akarom tudni, nem és nem.
    avatar
    Richard Lucius Warren

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Abarian
    Tartózkodási hely : Staten Island

    Re: Pince

    on Vas. Nov. 04 2018, 01:05

    -Zyanya, az első Eztli vámpír, aki még él, vagyis létezik.
    Mosolyogva ismétlem a nevet az Árnymester kérdésére, hiszen ezt ahogy sejtem, mostantól igen sűrűn fogják hallani. Marcus beszámolójára, hogy Ethan mit olvasott fel, bólintok, tiszta sor, bár miért pont ezt választotta... túl vagyunk rajta. Ettől már csak a picur édesebb, aki most döbben rá arra, hogy mit is művelt igazán.
    -Most már mindegy, örülünk annak, hogy kiderült, Ethan maga is Eztli vonalat birtokol.
    Pillantok a kicsire, aki még mindig szeppenten álldogál Marcus mellett. Az Árnymesterre emelem a tekintetemet, a visszazárás az nem sokáig segít rajtunk, mindketten tudjuk. Őrjöngő, éhes vámpírt megállítani nem néhány kőtömb fog.
    -Csodálod? 600 év nem kis idő, minél előbb vérhez akar jutni, ezt pedig mindenáron el akarja érni.
    Felelem a vehemenciára, ami érthető dolog, és egyáltalán nem jelent biztonságot. Zya ha kitör, akkor borít mindent.
    Azonnal mennem kell, egyrészt azért, mert ennek most fele sem tréfa, másrészt pedig... az én dolgom. Egyelőre minden egyben van, de jobb, ha nem kockáztatunk, így egy cseppet sem lassítok.
    -Megpróbálom megállítani, mielőtt lezúzza az épületet.
    A sírkamrába rohanok, ahol még időben sikerül elkapnom Zyát, mielőtt kárt tenne bármiben és magában is. Tudom, hogy fel fog ismerni, amint vérhez jut, amint erőre kap, de addig nem, csak az ösztön hajtja majd. Majd később foglalkozom azzal, hogy pótoljam a vérhiányt, jelenleg nem ez a legfontosabb. Zyára pillantok, ahogy rám néz... tudom, hogy most már minden rendben, felismert, és én vagyok az első, akit tiszta fejjel maga mellett lát. Marcus tekintetén látom, hogy rájött, milyen kapcsolat fűz a nőhöz, de nem most állok neki elmagyarázni az egészet.
    Hagyom, hogy megszólítsa őt, bár sejtem, hogy Zya ebből egy szót sem ért jelenleg.
    -Csupán elnézést kért, hogy megzavartak a pihenésben, és ha szeretnél még, akkor segít benne. Elviszlek innen.
    Fordítom neki Marcus szavait, és ráterítek egy lepelt, amit menet közben az egyik Baldev a kezembe nyom.
    -Nem kell többé látnod, míg nem akarod. A többit majd megbeszéljük, most menjünk.
    Az óhajára felnevetek, ez kedves tőle, bár mindig is ilyen volt. Azt viszont nehéz lesz vele megértetnem, hogy már más idők járnak, és ifjú vértestvéreket nem teszünk szolgálóvá. Elindulok, továbbra is átkarolom Zyanyát, hogy így kísérjem fel a lakosztályba.
    -Marcus, tedd el azt a grimoire-t, zárd el. Később beszélünk, veled is Ethan, de most dolgom van.
    A többieknek is megköszönöm a gyors reakciót, most viszont csak Zyával szeretnék foglalkozni, hiszen van mit pótolnia az elmúlt 600 évből, ráadásul koránt sem hiszem, hogy ne esne jól neki egy fürdő, és azt sem, hogy jóllakott volna.


    A hozzászólást Richard Lucius Warren összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Nov. 04 2018, 17:59-kor.



    Nekem:  #22B687
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Pince

    on Vas. Nov. 04 2018, 09:35

    Ethan összekuszálódott érzelmeinek kibogozására sort fogunk keríteni, de csak később. Előbb a végére kell járnunk annak, mi a fene folyik itt, és engem személyesen az is érdekel, hogy miért nem voltam beavatva a titkokba. Hány ilyen titok lehet még? Miközben ezen morfondírozom, csak megvonom a vállam, és széttárom a kezem, jelezve, hogy fogalmam se volt, hogy mit tesz majd az a varázsige a Grimoire-ból. Inkább csak követem a "kommandós egységet" magammal húzva Ethant is. És engem nem érdekel, mennyire ellenkezik, de leviszem a sírba is, megint. Végig készenlétben állok, ha bárkitől is meg kellene a fiókámat, na meg Richardot és a többi klántársunkat védenem. De Richard karjaiban a nő szelíd kiscicává változik, és Richard is... Furcsa lesz.
    Megadom a tiszteletet az Eztlinek, ő azonban nem adja meg nekem. Világos, hogy más nyelven beszél, és az is, hogy Richard épp tolmácsol. Zyana azonban úgy mered rám, mintha fel akarna nyársalni, aztán pedig Ethant is keresztül döfi a pillantásával. Eddig Ethan félig előttem állt, most azonban elé lépek, és kihúzom magam. Akármit is akarsz Ethantől, öreglány, előbb velem kell megbeszélned. És ha róla van szó, nem vagyok kedves.
    Richard vagy semmit nem érzékel ebből a feszültségből hármunk közt, vagy egyáltalán nem érdekli. Az is lehet, hogy ismeri annyira a nőt, hogy tudja, semmi jelentősége az egésznek, és én hiába feszegetem itt az izmaimat.
    Bólintok Richardnak, aki elvezeti a nőt, aki jelenleg ártalmatlannak tűnik. A többiek is oszolni kezdenek, kivéve [You must be registered and logged in to see this link.], a szenvedélyes antropológus, aki rögtön nekilát, hogy feltárja a sírt. Mi hátul maradunk Ethannel, a lehető legtávolabb az Eztlitől.
    - Mármint mindig mi lesz? - kérdezem Ethantől, miután leveszem a szemem a kis kompániáról.
    - A szolgájává akarja tenni Ethant - szólít meg minket Emerald szokásos álmatag-cinikus hangján, miközben fotókat készít a szarkofágokról. Megállok a lépcső felénél, és visszanézek.
    - Hogy mi van?
    - Nagyon régóta alszik már, és szerintem azt hiszi, még mindig istennői státusz illeti meg... Az ilyen fiatal és tehetséges vámpírokat a szolgálóikká fogadták, pontosan azért, hogy ne jelentsenek számukra veszélyt - magyarázza, miközben ránk se néz. Méricskél, sőt még a szarkofágba is belemászik. Olyan, mint egy lelkes kis egér, aki ki-be mászik a sajtba a lyukakon keresztül. - Egyébként gratulálok, Ethan!
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 18
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Pince

    on Vas. Nov. 04 2018, 16:26

    Most már semmit sem értek, de tényleg nem. Akkor most jót tettem, vagy rosszat? Az oké, hogy elsődlegesen az én ötletem volt, hogy menjünk vissza a könyvért, de azt azért szívesen kihagytam volna, hogy megint a szarkofágok közelében álldogáljak és hajlongjak egy múmia előtt, aki menet közben már nem is az.
    Richard pedig nem is úgy fest, mint aki annyira megrémült volna ettől az egésztől, mint én. Ez akkor itt megszokott dolog?
    Marcus pedig csak a karját tárja szét, hát kösz, soha többé nem olvasok fel semmit, amíg nem tudom, hogy az micsoda. Pláne nem adom a véremet, még mit nem, a végén egy kész hadsereg fog lent tombolni.
    Első Eztli, hát de jó nekem. Nem igazán akartam tudni, ki akart felzabálni, de azt látom magam is, ahogy azok ketten úgy viselkednek, mint egy pár. Azt hittem, Richardnak jobb ízlése van, még akkor is, ha már nem összeaszott izé áll ott, na hát ez nekem nem menne.
    Ami megnyugtat, sokkal szebb vagyok tőle, bár amikor méricskélni kezd, na akkor én el is tűnök Marcus háta mögött. Ez már egyáltalán nem tetszik, és megváltásként fogom fel, amikor Richard végre elviszi innen.
    -Ez az izé itt fog rohangálni köztünk és ilyen lekezelően fog bánni velünk? Marcus, én akkor el akarok költözni, ez biztos, vagy zárjuk le a szintet bombabiztosan, jó?
    Felsóhajtva ölelem át Marcust fél kézzel, a másikkal a könyvet szorongatom. Az arcomat belefúrom a mellkasába, ha nem látom a szarkofágot, akkor ez meg sem történt... ahaaa. Amit viszont az a másik nő mond, hát arra már eltátom a számat és azonnal felháborodok, de amikor azt mondja, hogy tehetséges... akkor már büszkén vigyorgok.
    -Tehetséges vagyok? Tényleg? Akkor most már én is érek valamit?
    Annyira jó érzés, hogy mos márt nem kell attól rettegnem, hogy ha nem mutatok semmit, akkor kitesznek a napra. Na de azért nem feledem el ezt a szolgás izét sem, csak fontossági sorrend szerint reagálok.
    -Na hát én nem leszek a szolgája, ezt felejtse el. Még fel sem kelt és már ilyesmi jár a fejében? Keressen magának másikat. Ez milyen pofátlanság már. Örüljön, hogy felkeltettem, és ez a hála?
    Pufogok egy sort, engem ugyan el nem vesz Marcustól, mert akkor én... ha kell, felolvasom az egész könyvet, tök mindegy, mi van benne.
    Az a nő meg ki-be mászkál a szarkofágból. Mi olyan érdekes benne? Ez a Zya még a zöld kövét is elvitte. A gratulációt viszont ugyancsak büszkén fogadom.
    -Köszönöm. Marcus segített.
    Annyira boldog vagyok, és úgy örülök annak, hogy Marcus addig ötletelt, míg ki nem derítette, mit örököltem.


    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Pince

    on Vas. Nov. 11 2018, 13:28

    A fejemet csóválom, nekem se nagyon tetszik ez az egész. Engem nem szoktak csak úgy semmibe venni! Hát mit képzel magáról ez a nő!
    - Mi biztos hogy nem fogunk elköltözni sehová. Majd menjen el ő. Építtessen magának egy piramistemplomot és költözzön be oda! Vagy felőlem mehet a Történeti Múzeumba is.
    Emerald szavai nagyon is felkeltik az érdeklődésem, de Ethanét is. Hozzám bújik, és közben vigyorog, meg hülyeségeket beszél. Rákoppintok az öklömmel a kobakjára.
    - Eddig is értél valamit!
    Emerald leül egy pillanatra, és elgondolkodva néz ránk, miközben Ethan kifejti a véleményét a szolgaságról. Én csak mélyen egyetérteni tudok vele, bólogatok.
    - Azért lehet, nem lenne hátrány, biztos sok mindent tudnál tőle tanulni. Hiszen minden Eztlink elment - érvel a lány, de nem veszi észre, hogy ezzel mennyire sérti az egómat.
    - Kösz a tippet, Emi, de eszem ágában sincs az újszülöttemet kiadni a kezeimből egyelőre.
    - Hát, pedig a jelek szerint muszáj lesz... - jegyzi meg, de aztán vállat von, és hátat fordít nekünk, hogy tovább tanulmányozza a sírt.
    Elhúzom a szám, és én is elfordulok. Megérintem Ethan vállát, meg intek a fejemmel, hogy induljunk.
    - Na mi léptünk, te se maradj sokáig! - szólok hátra Emeraldnak, mire visszaválaszol valamit. Felbaktatunk a lépcsőkn, maj végig a folyosókon, a liftig, majd a lakosztályunkig Ethannel. Így, hogy mindent tisztáztunk, és minden veszély elhárult, nyugodtan pihenhetünk.
    - Kell egy cigi - közlöm. - Sétálunk egyet? - kezdem el a földszinti kijárat felé terelgetni a fiókámat. Azt hiszem, van mit megbeszélnünk.
    avatar
    Ethan Keon O'Brien

    Faj : Vámpír
    Rang : Gyermek
    Tartózkodási hely : Staten Island
    Kor : 18
    Foglalkozás : elméleti diák (gyakorlati modell, hacker és zsebes)

    Re: Pince

    on Vas. Nov. 11 2018, 16:13

    Eldöntöttem, el fogok költözni a még nem tudom hová és nem tudom mikor, ha ez a kiskirálynő itt marad. Annak külön örülök, hogy Marcusnak sem tetszik ez az egész, de most nem kezdem el azzal bosszantani, hogy ő csinálta. Mégis ki találta ki, hogy olvassam fel azt az izét? Ő. Tehát semmiképp sem lehetek hibás, és kész.
    -Ugye? Ugye, hogy ugye? Ő jött később, keressen magának szállást máshol. Még akkor is, haaaaa, haaaaaa Richardnak köze is van hozzá. Én nem fogok neki semmitsenem segíteni, azt már nem.
    Igazából be vagyok pánikolva, mert ez a nő sokkal erősebb Marcusnál is, és mi van, ha el akar venni tőle? Én nem megyek sehová, Marcust szeretem, ezt a mumifikálódott szivacsot meg nem.
    -Jóóóóó, de tudod mire gondoltam.
    Azért megnyugtat az ölelés és az is, hogy eddig sem voltam értéktelen, na de az, hogy ez a csajszi megint elkezdi a hülyeséget a csoffadt múmiával kapcsolatban… én agyvérzést fogok kapni úgy, hogy nem is kaphatok.
    -Még mit nem. Biztos, hogy van más is, és én nem akarok ettől a szivacstól tanulni, jó? Akkor sem, ha lerombolja az épületet. Miért nem jön ide más Eztli? Akkor tudok tanulni, és nem olyantól, aki itt ilyen szolgát keres magának. Hát adjon fel egy hirdetést.
    Még mindig dohogok és egyetértően bólogatok Marcussal. Igaza van, meg nekem is igazam van, de ennek a nőnek most nincs. A következő megjegyzése viszont már kicsapja a biztosítékot nálam annyira, hogy kiabálok vele.
    -Mi az, hogy muszáj lesz? Én Marcusé vagyok és az övé is maradok. Akinek pedig ez nem tetszik, azt majd jól… nem tudom én mit csinálok vele.
    Bármilyen röhejesen hangzik ez az én számból, most igenis kiborultam, és nagyon komolyan gondolom. Megváltás, hogy már megyünk is, mert annyira felidegesítettem magam, hogy megállás nélkül morgok, míg vissza nem érünk a lakosztályba. Marcus következő megszólalására majdnem azt mondom, hogy nekem is, bár én nem dohányzom, de ilyen stresszben esküszöm, rá fogok szokni.
    -Igen, mert… most, most muszáj. Ugye nem hagyod, hogy elvegyen tőled?
    A könyvet még leteszem az asztalra, hogy azt ne cipeljem már végig az utcán, ha lehet. Nem értem ezt az egészet. Annak a Zyaizének felháborító a stílusa, én nem tudom, ő kicsoda, de nem is érdekel. Már bánom, hogy felkeltettem.
    avatar
    Marcus Van Beest

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Árnymester
    Foglalkozás : Múzsa

    Re: Pince

    on Vas. Nov. 11 2018, 20:53

    [You must be registered and logged in to see this link.]

    Re: Pince

    on Vas. Nov. 11 2018, 22:47

    [You must be registered and logged in to see this image.]

    Ajánlott tartalom

    Re: Pince


      Pontos idő: Hétf. Nov. 19 2018, 07:14