Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Long Island villa
by Emanuel de Medici Yesterday at 22:03

» Játékostárs kereső
by Paola Seton Yesterday at 21:00

» Paola Seton
by Admin Yesterday at 20:15

» Folyosók
by Connor Shayeh Vas. 16 Dec. - 22:10

» Fangtasia
by Jazz Quinn Vas. 16 Dec. - 21:14

» Elkészültem!
by Paola Seton Vas. 16 Dec. - 20:28

» Theo szobája
by Theodore Miles Montgomery Vas. 16 Dec. - 20:10

» Barclays Center
by Theodore Miles Montgomery Vas. 16 Dec. - 19:56

» Cox professzor irodája
by Brian Cox Vas. 16 Dec. - 19:38

» Jazz lakása
by Jazz Quinn Vas. 16 Dec. - 18:00

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Kórház

    Share

    Kórház

    on Szer. 14 Jan. - 18:24

    First topic message reminder :

    Leírás később
    avatar
    Nathaniel Eryl Deschamps

    Faj : Mágus
    Rang : Tanítvány
    Kor : 37
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Kórház

    on Kedd 16 Okt. - 21:23

    Némán tekintek rá. Mivel nem látja a napszemüvegtől a szemem, tudom, hogy felelnem kellene. Csupán megtanultam, hogy megfelelően fogalmazzak, így most a zűrzavar mellé a logikus kérdések sora, egyszerre nehéz.
    - Arra alapozol egy klánszerzést, hogy pontosan nem is tudod, mi lesz?
    A Chairmanekre megrándul a szám széle. Apám tette után elgondolkodtam, hogy beszélni kéne a családdal, ami most történt, végképp megerősített abban, hogy végre pont kerüljön a mondat végére és létrejöjjön az összhang a családdal. Szükségük van Forrásra. A Forrásnak szüksége van a családra. És ami megtörtént, megtörtént, semmit és senkit sem lehet visszacsinálni, visszahozni. Meg kell érnünk az együttműködésre.
    - Marcus? – Kapok a szón. – Mi történt vele? Jól van?
    Thomas kidobott, engem és Gabrielt is, az utóbbi jobban fáj, hiszen a mesterével tette és Gabriel szeretete olyan mély és erős Thomas felé, amit még nem láttam. Thomas fontossá vált az életemben, Gabriel hozzállása viszont felülmúlja az enyémet. Ethan és Theo, valamint Dorian az, akivel tartom a kapcsolatot, és Ethan beölelője Marcus.
    Elmosolyodom halványan, hogy ne kérdezzem.
    - Willtől tudod.
    Komolyan hallgatom tovább.
    - Ha a vezér nem oké a többi faj szerint, de nem fedi fel a kilétünket és a klántagok támogatják, abba nekünk és másnak sem, nincs beleszólása. Frank klánja támadta be Alexander klánját, nem Juliáé. Ha még benne is lennének, miért éppen Juliát akarod letaszítani a vezéri pozícióról, s miért nem akarod Frank klánját átvenni, ami sokkal racionálisabb indok. Nem látom ebben az összefüggést, Noel. Kívülről nézve, amit elmondtál, ez nem más, mint annyi, hogy akarod Manhattant. Se stratégia, se indok, semmi nem ad mögéd bármit is. És még ha meg is szerzed, tegyük fel, hogyan tartod meg? Fiatalnak fognak tartani mindehhez.
    Veszek egy nagy levegőt és lassan kiengedem. Szedem össze, amit még mondani szeretnék, ám egyúttal Noelt is szeretném meghallgatni.
    - Nem leszünk Manhattanben, csak aki akar. Long Islandre fog menni az egyik Forrás központ.
    Gabrielhez közel akarok lenni, bár legszívesebben egy kis lukba költöznék be. Már nem vágyom tárgyakra, nagy házra, menő autókra. Értelmüket vesztették. A Forrás pedig a természetet kedveli.
    - Mi semlegesek vagyunk. Csak nem kívülállókként, hanem mindenhol jelenlévőként. Ha van olyan Forrás, aki csatlakozni fog hozzád, saját döntésük alapján teszik. Mi van, ha Julia kétszáz év múlva hibázik? Akkor hiába jöttél hozzám, addigra én már halott leszek.
    Hirtelen hallgatok el. Az orvos eltűnt, én maradtam és mindaz, amiért itt vagyok. Pár másodpercig hallgatok.
    - Meghallgatlak Noel, ha tervvel jössz hozzám. Nem mondom előre, hogy melletted leszek, vagy nem, azt csak akkor tudom megmondani, ha megfelelő információval rendelkezem.
    A sötétben tapogatózom egyelőre mindazok alapján, amit Noel elmondott. Így nem tudok dönteni. Bízom benne, hogy idővel kiforrja magát, mit tervez és akkor újfent megkeres.
    avatar
    Noel Wyard

    Faj : Vámpír
    Klán : Manhattan-Bronx/Staten Island
    Rang : Klánvezér/Khenti-Amentiu
    Tartózkodási hely : Staten Island/Manhattan
    Kor : 25
    Foglalkozás : Szabadúszó, diák...stb

    Re: Kórház

    on Kedd 16 Okt. - 21:57

    -Mit vársz tőlem Nathaniel? Magam érjem el, hogy Julia hibázzon? Nem, én csak kihasználom a lehetőséget, és ha ez holnap következik be, akkor holnap, ha pedig egy év múlva, akkor egy év múlva, és nem hiszem, hogy bármelyik terület is kimarad majd a vérengzésből.
    A terve több opcióból áll, és ezeket az opciókat Willel fejlesztették tovább. Egyszerűen tudja, hogy nem lesznek évei erre, ezért akar gyorsan cselekedni
    -Azon kívül, hogy majdnem kinyírták? Jól van.
    Elgondolkodik a kérdésen és így is felel. Marcust szerencsére annyira azért nem rázta meg a dolog, hogy ezen rágódjon.
    -Az most mindegy.
    Megrázza a fejét, akkor sem fogja Will nevét kimondani, ha ezt tudják is. Igen, tőle is tud olyan dolgokat, ami miatt védeni és óvni akarja őt az övéi előtt.
    -Oké. A mágusok talán szentek? Azok, akik benne voltak egy merényletben? Azok, akik miatt Marcus majdnem ott maradt? Ez is belügy, igaz? Nem érdekel Queens, Manhattan a célpontom, ezért. Manhattan nem Juliáé, hanem valaki másé. Az első, hogy megszerezzem Nate. Addig teljesen felesleges arról beszélni, hogyan tartom meg, de az... már az én titkom.
    Nem éti ezta logikát. Belügy, belügy... hát persze. Minden belügy, ha úgy veszi, nincs ezzel probléma. Queens felőle ott is maradhat, nem tervezi, hogy odamenjen, bár Joshékat kedveli.
    Miért,miért? Manhattan Kyle tulajdona, Julia csak egy báb.
    A megtartáson nevetni kezd. Addig el kell jutni, de ha nem szerzi meg, mégis mit kellene megtartania? A fejét, persze. Többet nem mond, a lényeg elhangzott, így nincs értelme annak, hogy bármi mást kifejtsen. A fiatalokat le lehet nézni, le lehet becsülni, de okozhatnak meglepetést, és pontosan erre készül.
    -Á, menekültök a süllyedő hajóról? Menjetek... már ha még lesz kinek.
    Elmosolyodik. Milyen érdekes és véletlen egybeesés. Gabrielék is mennek, tehát pontosan tudják, hogy Manhattan "háborús övezetté" válik.
    -Rendben. Tervvel jöttem, de kimondtad, semleges vagy. Köszönöm, hogy rám szántad az idődet.
    Bólint és feláll. A mágusokat kihúzza a képzeletbeli listáról, legalábbis ezt a vonalat egészen biztosan. Nem lesz ideje arra, hogy még évekig szervezzen, ezt nem érti meg senki. Sokkal előbb fog állni a bál, mint hogy erre sor kerüljön.
    Most viszont nem marad más hátra, démonokkal fog lepaktálni, legyen bármelyikük is az, még Samuel is jól jöhet. Elköszön a kettőstől, és villámként távozik, elve Nate gyászolna, így nem is húzza az idejét. Van még dolga elég.

    //Köszönöm a játékot!//




    A halál csupán a kezdet.
    avatar
    Nathaniel Eryl Deschamps

    Faj : Mágus
    Rang : Tanítvány
    Kor : 37
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Kórház

    on Szer. 17 Okt. - 19:35

    - Milyen lehetőséget Noel? Ezt szeretném tudni a legelső kérdésemtől kezdve és semmit nem mondasz. És elvárod hogy álljak melléd úgy, hogy nem bízod rám szavaid, amit te tudsz, én nem, mert nem mondod el. Így hogy bízzak benned Noel? Nem beszélnél erről a lehetőségről ilyen biztosan, ha nem tudnád, miről van szó.
    Egy ideig elhallgatok. Beszélnem kellene Ethannel. De talán nem is akar, akkor mondta volna, mi történt. Csendben sóhajtok ismét. Majd elmondja, ha úgy tartja megfelelőnek.
    - Mindegy? Nem mindegy, Noel. Magad mellé akarsz állitani és már másodjára nem mondod el, amire rakérdezek.
    Nem értem ezt az egészet és Noel terveit végképp, hiszen a célon kívül semmit nem tudok. Sajnos nem vagyok gondolatolvasó, s amik eddig megfordultak Noel fejében, arról nem nyilatkozott, csak sejtem, hogy több járt a fejêben.
    Ismét felsóhajtok magamban, ahogy nekem esik szavaival. Engedem átfolyni magamon a dühét és minden érzelmeit. Nem az enyémek, ilyenekben pedig, orvosként, gyakorlott vagyok. Aztán megakad a fülem egy mondaton. Nem azt mondta, hogy az övé. Elraktározom az infót.
    A nevetésével együtt egy hatalmas hátralökést, aztán meg még nagyobb elzárkózást érzékelek. Ezt mostanában kezdem csak érzékelni és logikus elmém nehezen emészti. Elengedem ismét ezt, hagyom, hogy a taszítás átcsorogjon rajtam. Másért vagyunk itt.
    Belső nyugalom, amit érzékelek. Nem kívánom kioktatni Noelt. Még csak védeni sem. Ez a kényszer elmúlt belőlem, s míg fel nem dolgoztam, s el nem múlt belőlem, addig szégyent éreztem ebben.
    - Tervvel? Arról beszélsz, amire többször rákérdeztem, mi is az, de nem mondtad el? Mert amit eddig elmondtál, azok egyike sem terv. Figyeltél arra is, amit utána mondtam, hogy semleges? Nem egy egység vagyunk Noel, mint Forrás, és nem is szentek, ahogy te mondtad - felelem türelemmel.
    - Megtisztelsz azzal, hogy engem is megkerestél ebben. Vannak még itt mások is a Forrásból, s hogy megtaláljátok-e egymást, nem tudom. Feltételezem, ezt nem vered nagydobra.
    Hallgatok egy rövid ideig. Vajon mit kell ebből tanulnunk?
    - Nem segítek? Még itt vagyok, Noel, s éppen veled beszélgetek.. Neked mit jelent a segítés, a támogatás? Ezért is mondtam, ha van terv és hajlandó vagy megosztani velem, hallgatlak. Lehet, hogy nem területem Manhattan, ez neked kizáró ok, mint ahogy a semlegességet is kizáró oknak kezelted, hiába mondtam el, hogy van lehetőség, akkor valóban a dobozodban a nembe kerültem, ha helyesen veszem ki szavaidból.
    Belső nyugalmam kívülre is vetül, ahogy fejtegetem szavaim.
    Ám Noel viharos sebességgel tűnik el, talán még a szívesent sem hallja.
    Szomorúság? Nincs. Düh? Nincs. Csalódottság? Nincs.
    Elgondolkodom. Egy éve még teljesen máshogy viselkedtem volna. Hogy megérti, s felfogta-e szavaim Noel, nem rajtam múlik már.
    Gabrielre tekintek, leveszem a napszemüveget. Ha valaki, ő csukott szemmel is látja, mi van bennem.
    - Azt hiszem, nem a legjobb döntés volt, hogy visszajöttem.
    Apám alapból nem beszél velem azóta, hogy elutaztam, a kapcsolatkeresésre sem reagált, így egy idő után már nem kerestem. Ethan és Theo... elmosolyodom. Kedvelem őket. Ethan kiosztott, mindezt annyira szíve őszinte mélyéről, hogy csak szeretni tudom érte. Theot meg akár a pokol mélyéig követné a macskám, annyira megszerette. Márpedig válogatós népség. Nála is hagytam őnagyságát.
    - Majd elküldöm az új címet. Elviszlek ... hova vigyelek? - Nem szeretném magára hagyni, de a döntés az övé, miként cselekszik.
    A ház, mint ahogy már Manhattan sem, nem az otthonom többé. Idegenként érkeztem ide, évekkel ezelőtt, s idegenként távozom. Csak most ébredtem rá, hogy soha nem is tudtam otthonná tenni, illúzió volt.
    Elönt a nyugalom, szilárdságot érzékelek magamban. Valaki más lesz az, aki felveszi a Forrás dolgainak irányítását itt. Megkaptam a jelzést a mostani beszélgetés során, így arra koncentrálok, merre tovább. A temetés után.

    // köszönöm a játékot! wow //
    avatar
    Gabriel Skoglund

    Faj : Nephilim
    Foglalkozás : Kalligráfus

    Re: Kórház

    on Szomb. 20 Okt. - 19:13

    Dallam


    Szinte alig mozdulok, míg beszélgetnek. Figyelem őket. Figyelem az energiáikat és figyelem magam is. Nagyon figyelnem kell magamra, ám amit észreveszek, hogy képes vagyok irányítani a képességem. Már nem vágyom visszaszorítani, hagyom előjönni, figyelem, aztán elengedem. Kicsit nehézkes volt ráébrednem, hogy voltaképpen érdemes ugyanúgy kezelnem, mint a többi képességeim. Megrémültem az erejétől. Mert valóban sok. S látom, mikor csúszik félre az energia, a figyelem. Holott...
    Nem szólok közbe. Mind a ketten érettek annyira, hogy tudják, mit miért tesznek, s mondanak. S az ő életük, sorsuk. Már nem érzem rosszul magam, hogy ha látom ezt. Ezt kell megtapasztalniuk. Ha most elhárítom a bekövetkező bajt, nem fognak tudni tanulni belőle. S ezáltal fejlődni sem. Ezért sem kerestem Thomast, miután elhúzott az életemből. Ha ismét azt szeretné, hogy a részese legyek, meg fog történni. Tanulnia és érnie kell mindebből, mint ahogy nekem is. Hiába több, mint kétezer éve élek.  Mindig van mit tanulni. Például azt, hogy egy tanítvány is hiányozhat, ha úgy dönt, megszakítja a kapcsolatot, s nem lesz tanítvány többé.
    - Várj egy keveset, Noel, kérlek – felállok, s egy cetlire írok pár sort, s átnyújtom neki.
    - Ezt tedd el, kérlek. Ő nem fogja tudni, hogy ott leszel. Csak tudom, hogy ott lesz – mosolygok rá.
    Tudni fogja, miért írtam neki. Csak neki szól.
    Visszaülök a helyemre. Aztán ledöbbenek Nate tekintetén, ahogy leveszi a napszemüveget. Láttam már az aurájában is, ám most a tekintetében is visszaköszön. Jól láttam őt, mikor először pillantottam meg. S nem csak a múltunk miatt. A jövője miatt is. Gyönyörködöm a színében. Ritkán látni ilyen aranyló színt.
    - Majd kiderül – ám látom benne az elhatározást. El fog menni. Sok lett számára mindaz az elutasítás, amit kapott mostanában, főleg a családjától. Egyedül Ethan és Theo az, aki szóba áll vele. És most ez.
    - Elhoztak – aztán végül döntök. Richard meg fogja érteni.
    - Vigyél el hozzám. És maradj is nálam. Költözz hozzám. Elférünk, van elég hely nálam, ha egyedül szeretnél maradni.
    És el fogom engedni, ha menni akar. Az ő élete. Mint ahogy én is kinyilváníthatom, mit szeretnék vele kapcsolatban az életemben.
    Aztán csendben figyelem. Ahogy változik. Sok minden fog változni az elkövetkezendő időkben. De ennek semmi köze nincs ahhoz, ami itt, ebben a városban történni fog.

    //Én is köszönöm! wow //

    Re: Kórház

    on Szer. 24 Okt. - 19:37



    Ajánlott tartalom

    Re: Kórház


      Pontos idő: Kedd 18 Dec. - 18:30