Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Long Island villa
by Emanuel de Medici Today at 00:53

» Fangtasia
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 22:21

» Theo szobája
by Theodore Miles Montgomery Vas. Dec. 09 2018, 22:30

» Freshkills Park
by Admin Vas. Nov. 25 2018, 19:40

» Cox professzor irodája
by Thomas Montgomery Vas. Nov. 25 2018, 19:20

» Pince
by Admin Vas. Nov. 11 2018, 22:47

» Belső udvar
by Dorian M. Montgomery Szomb. Nov. 10 2018, 21:54

» Carlmichael Ház - Tárgyaló
by Reinald Carlmichael Szomb. Nov. 10 2018, 21:51

» Rising Star Cave - Dél-Afrikai Köztársaság
by Armand Assante Vas. Nov. 04 2018, 20:49

» Azrael
by Desmond O. Cross Vas. Nov. 04 2018, 17:52

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Dühöngő, avagy Köszöntelek ott, ahova nem akarsz kerülni!

    Share
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Dühöngő, avagy Köszöntelek ott, ahova nem akarsz kerülni!

    on Hétf. Nov. 23 2015, 23:06



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Dühöngő, avagy Köszöntelek ott, ahova nem akarsz kerülni!

    on Szer. Nov. 25 2015, 20:02

    Dante, majd A Falka - Erick


    A húsdarab az enyém, gyorsan el is vonulok vele, a félelem is megvan és a kaját sem hagyom, hogy elvegyék tőlem. Pár falás és már bent is van. Pofám nyalása közben érzem, hogy a hasamban már van valami, de még mindig nem vagyok szabad. Ha elengedne, nagyobb biztonságban lennék az erdőben. Kaja. Vadászni tudok, igaz, csak falkában jó vadászni, nagyobb esélyünk van zsákmányt ejteni.
    A farkasa morranására odakapom a fejem, figyelem. Nem támad, de azért a bundám még borzolódik.
    Újból lehuppanok a padlózatra, ahogy megmozdul a ketrec. Nem enged el. Magamban nyöszörgök, amikor becsukja a kocsi ajtaját. Bölcsen, már próbálok felállni, ha elindul a jármű, úgysem tudok megmaradni a lábamon. Szabadulni akarok, de nem bántott eddig, ez azonban semmit sem jelent számomra, még ha az emberi szavakat is értettem.
    Az út hosszúnak tűnik így, nem is látok ki. Ahogy kinyílik az ajtó, nem a természetet érzem, hanem továbbra is a város bűzét. És valami mást. Vagyis másokat.
    Kert, ház... a ház felé, ahogy viszik a ketrecet, benne engem, egyre feszültebb és ingerültebb leszek. Nem akarok itt lenni, miért nem engedett el a város szélén? Halkan morgok a torkom mélyén, mely a méltatlankodásom és a félelmem egyvelegéből fakad.
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Dühöngő, avagy Köszöntelek ott, ahova nem akarsz kerülni!

    on Szer. Nov. 25 2015, 21:04

    Erick - Dante - Falka

    Figyelem a mértéktelen zabálást, pillanatok alatt nyeli le a húst, és nem azért mert tőlem félti, hanem azért, mert kurva éhes. Erről beszéltem neki, ezt akarom vele megértetni, hogy velünk nem lesz ilyen gondja.
    Fogalmam sincs, hol a falkája, de éreztem volna a közelségüket, ha többen lennének, mert körbevették volna a vadasparkot, hogy messziről szemmel tartsák a tagot, és ilyesmi nem történt. Vagy meglépett, vagy valamiért messze keveredett a többiektől, egyelőre nem tudom az okot, sem a miértre a választ, de nem is fontos.
    A félelme, ami árad belőle, az embernek szól, azaz nekem, bár farkasom is ijedtséget vált ki belőle, amiből arra a következtetésre jutok, hogy szó szerint, mezei farkasok között élhetett, és nem éppen pár hónapig.
    Ugyan támadni már nem akar, addig eljutottam vele igen hamar, hogy rájöjjön, nem akarok neki fájdalmat okozni, és nem akarom bántani, de a bizalmatlanságát nem most fogom eltörölni, lehetetlent akarnék.
    Nyugodtan magyarázom el neki, mi következik, és ebbe a farkasom is besegít, csend a válasz, igaz, némi szőrborzolással... haladunk.
    Óvatosan pakolom vissza a kocsiba és indulok útnak, hogy már csak a háznál álljak meg, szálljak ki, és üzenjek az illetékeseknek, miszerint megjöttünk.
    -Ez lesz az otthonod. Bemegyünk, kapsz egy szobát, ahol megszokhatod a falkát, a családot. Senki nem bánt, már várnak.
    Egyenesen az elkülönített szoba felé veszem az irányt ketrecestől, Coyotostól, a többieknek egységesen üzenek.
    ~Lassan és tagoltan beszéljetek hozzá, halkan, lehetőleg lényegre törően, és ne egyszerre. Elszokott az emberektől, az emberi falkáktól, a farkas ösztönei irányítják, azok dominálnak, és ódzkodik az emberi alaktól. Bizalmatlan és félénk. Türelemmel. Ki nem mehet, a szökési lehetőséget keresi, a szabadságot, mert számára az erdő az, de egyedül halálra van ítélve. Ha megérti, hogy itt jó helyen van, és bízik, akkor majd közeledik. A többit tudjátok. Konkrétan egy elvadult mauglink van.
    Hirtelenjében ennyit kell tudni róla, bár a morgása mindent elmond, retteg az idegen közegtől és tőlünk is. Még.
    A szobába lépek, leteszem a ketrecet középre, az a pár ember, akinek kell, az elfoglalja a helyét, és mondanom sem kell semmit, tudják, hogy nem közeledhetnek. Egy darab húst fogok a kezembe, és aCoyot elé ülök ismét. Láthatja, hogy van zsákmánya, azaz nem vertem át, van vacka, vize, és mindene, amire az életben maradáshoz szüksége van.
    -Kiengedlek, egyelőre ide. Ismerkedj a területeddel, fedezd fel, egyél, pihenj.
    Bundásom újabb kaffogásokkal "tolmácsol", én pedig lassú mozdulatokkal nyitom ki először az "ablakot", aztán az ajtót, de nem mozdulok a ketrec elől, csak annyira húzódok hátra, hogy érezze, biztonságban van, kijöhet. A húst felé nyújtom teljes mozdulatlansággal, elveheti, úgy, ahogyan a jó előbb is.
    A testtartásom jelzi felé, nem ajánlatos a támadás, és én sem tervezek semmi ilyesmit. Most rajta a sor.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Dühöngő, avagy Köszöntelek ott, ahova nem akarsz kerülni!

    on Szer. Nov. 25 2015, 22:26

    New member of the pack
    Don't bite or else...

    Amint összeszedek mindenkit, megállok és a lupa hangomat elő véve gyorsan és pattogósan kiadom a feladatokat. Tudják nagyon jól mind, hogy rám nem csak azért érdemes hallgatni, mert az alfa kölyke vagyok. Az éveim során sokszor bebizonyítottam, hogy érdemes vagyok a posztomra és nem csak szívességből kaptam azt. Összeszokott csapatként teszik a dolgukat első szóra, annak ellenére, hogy mindenkit ilyen öreg este vertem fel, csak az én drága Bátyám önfejű már megint, de erre számítottam is. Szerencséje, hogy még így is szeretem. A hármasunk nyugodtan, de céltudatosan közeledik a bejárathoz, hogy fogadjuk Apámat, közben amint kikerülünk a nagy zsibongásból elkezdem felvázolni mennyit tudok a készülő eseményből. Nem sok, de lényeg benne van. Apám nem túl bőbeszédű, ha vészhelyzet van, de majd idővel úgyis megtudjuk a részleteket.
    -Hát, nem éppen. Remélem Apám tudja mit csinál…  -felelem, ahogy én kifelé figyelek, hogy halljam, ha Dante megérkezik, míg farkasom ellenőrzi a benti sürgölődést, hogy mindenki elhagyta-e a környéket, vagy éppen azon van. Nem is kell sokat várni rájuk, utat engedünk magunk között. Egy biccentéssel jelzem értésemet, jó esetben nem lesz szükség arra, hogy nekünk is beszélnünk kelljen, elég lesz ha Apám kommunikál a coyottal, őt már ismeri. Vetek az új érkezettre egy pillantást, de természetesen nem a szemébe, most nem akarok semmit provokálni, bőven elegendő, ha az alfán érzi a hatalmat egyelőre. Követjük őket a szobába, a falka többi része, akik nem mentek el, eloszlottak a ház messzebbi részeiben, csak a harcosok egy része maradt ugrás közelben, de nem a szem előtt. Megállok az ajtótól távolabb, de azonnal tudok cselekedni, ha arról lenne szó, és ez Natan és a Bátyám esetében is áll.
    Zene: A celtic tale | @ | Ruházat: Ezt viselem ma
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Dühöngő, avagy Köszöntelek ott, ahova nem akarsz kerülni!

    on Szer. Nov. 25 2015, 23:25


    Falka & Erick ©

    Mosolyogva viszonzom Enzo köszöntését, ahogy hozzánk csapódik. Már egyikünk se lepődik meg azon, hogy ő ellenszegül hugocskájának. Az energiák már messziről érzékeltetik, hogy valami nagyon nincs rendjén. Mellkasom előtt összefonom a karjaim, a hideg esti levegő kellemesen érinti csupasz felsőm. Néhány rakoncátlan tincs a szemembe esik, de nem igazán foglalkozom vele. Az előttünk álló feladatra koncentrálok, s mint mindenki, hozza a tőle megszokott formát. Bestiám nyugodtan, készenlétben fon körbe, s kapcsolódik a többiek energiáiba. Testőrként, csendben várakozom. Mikor Dante kocsija befarol az épület elé, az Alfa energiáiba automatikusan kapcsolódunk mindannyian. Először a ketrecet cipelő Dante felé lépek, de az energia, melyet a ketrecbe zárt coyote hordoz magában, megállásra késztet. Más esetben nem érdekelne, de Dante szavai is fejemben csendülnek, s inkább csak figyelem, ahogy elhaladnak mellettem. Enzoval összenézek, majd ahogy elhalad ő is, követem a di Canio familiát. Az épület egyik elzártabb folyosóin, ahhoz a szobához érünk, melyet igen csak remélek, hogy nem sokunknak kell megtapasztalnia. Ahogy utolsóként belépek, óvatosan bezárom magam után az ajtót, majd enyhe terpeszben megállok előtte, s figyelem az eseményeket. Dante a szoba közepére helyezi a ketrecet, majd kiengedi vendégünket. Elnézve őt, emlékeztet Beharapóm tanításaira, akivel pár hónapon át Farkasok közt éltünk. Megtanultunk ott egy s mást. De ez a Farkas itt kicsit átesett a bundás másik oldalára. Bestiám nem mozdul, ahogy én sem, fegyelmezett, mint mindig. Mégis, energiáimba kíváncsiság is költözik, bizalommal fogadnám az új tagot, de egyenlőre még jobb, ha csak Dante kommunikál vele. Ha őt képes lesz elfogadni, utána talán minket is...

    Sose játssz a Farkassal, ha nem tudsz játszani vele!

    Defame Me

    Ruha


    Előzmény
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Dühöngő, avagy Köszöntelek ott, ahova nem akarsz kerülni!

    on Pént. Nov. 27 2015, 20:35

    A Falka - Erick


    Nehéz váltani értést, a veszélyérzetem a farkast tolja előre és nagyon megtanultam bízni az ösztöneiben. Ha ez az ösztön meglett volna korábban, akkor minden másképp alakul. De most itt vagyok és nem látok kiutat, csak egy felé. És nem biztos, hogy akarom, a kényszert sosem szerettem. Viszont nem bánt és nem akar fölém kerekedni. Nem olyan, mint a másik helyen voltak.
    Összezavarodva morgok, a szagok, érzetek, mindenki, a feszültség a levegőben és bennem, teljesen felborzolom a bundám és torokhangon morgok. Félek. Ez az otthonom? Az erdő az ... nem bántanak? És nem is engednek el.
    A hely nem tetszik, ez nem az erdő zöldje és végtelensége. Sokkal inkább másra emlékeztet. A hús illata előbb jut el hozzám, mint a látványa, izgatottan szaglászni kezdek, ám a menekülést is keresem. Többen vannak, és nem látok menekülési lehetőséget. A szemeim még meresztem, bizalmatlan vagyok. És éhes. A felém közeledésre hátra húzódok és ismét elkezdem felhuzigálni az ínyem, ezúttal csendben maradok. Látom, hogy sokszoros túlerőben vagyok, így csak a menekülési ösztön van bennem. Az éhség mellett.
    Öt idegtépő percig kattog az agyam, birkózik az ellentétes dolgokkal, érzésekkel, gondolatokkal. Idegenek. Ők tényleg olyanok, mint én, mégis hiányzik a falkám, ami már jó pár hete nincs.
    Kinyílik az ajtó, és várok, gondolkodom. A folyosó, a gyorsaságom. A józan ész felülírja mindazt, ami azt súgja, hogy itt társaságra lelek és ételre, és nem bántanak.
    Hirtelen lököm el magam a ketrec ajtajától, ahová óvatosan araszoltam. Nagyon csábító a hús, a gyomrom meg is kordul érte. De a csapdában érzettségem, a menekülés lehetősége bennem van.
    Az ajtó felé sprintelek, ha meg tudom kerülni a ketrecet. Zárva van! Kétségbeesek, morgásba csapok át, akármi is legyen, mert menni akarok. Sokan vannak, sok inger, sok idegen szag. A vérnyomásom az egekben, minden idegszálam a szabadulásért küzd, de amíg nem támadnak, nem bántanak én sem akarom megtenni. Szemem egyikről a másikra pattan, és már tudom, hogy innen így nem lesz kiút. Ha még szabadon mozoghatok, olyan helyet keresek, amelyik mindenkitől elég távolságra van és nekivetem magam, morogva húzogatom az ínyem, jelezve, hogy hagyjanak békén.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Dühöngő, avagy Köszöntelek ott, ahova nem akarsz kerülni!

    on Csüt. Dec. 03 2015, 20:58



    Maugli + Falka& Enzo





    Liót és Natant követve kivonulok én is a ház elé, hogy ott várjuk be apácskát és a furcsa szerzeményét, és felvonom a szemöldököm amikor a ketrecre esik a pillantásom. Hát ez meg mi a szösz? Valami dzsungel maugli vagy mi? Mindenesetre szó nélkül kísérem el apámat és a többieket a zárt osztálynak nevezett kis elkülönített helységbe, ahol ezek szerint ez a kis vadfarkas fog lakni. Bár érezni szerintem, hogy itt senki nem akarja bántani de igazából fogalmam sincs, mi lehet vele, és honnan került elő. Csak apa parancsai maradtak hogy mire visszajön minden legyen kész. Legalábbis Lió ezt magyarázta.
    Beérünk a gumifalú szobába, ahol belépve az utolsó bezárja az ajtót, és körbe állunk, előbb utóbb úgyis meg kell szoknia hogy mi itt sokan vagyunk és nem ellenségesek, de mindenesetre nem szólalok meg, és nem avatkozom bele, hagyom hogy apácska tegye a dolgát, inkább nem rontom el a szituációt, ahogy elnézem szerencsétlen kölyköt eléggé elvadult, és valóban farkasnak gondolja magát. Pedig előbb utóbb kénytelen lesz visszaalakulni emberi formájába, ezt már tudom, hogy erre megy ki a játék.
    Hajjajj apácska, mire vállalkoztál? Mauglit nevelgessünk? Nem lesz ez olyan egyszerű, de majdcsak megoldjuk. Vagy ha meg nem, akkor nyithatunk farkasmenhelyet. Végül is alakíthatunk ki ilyen szobákat még. Bár nekem még a hátam is borsózik ettől, gyűlölnék bezárva lenni egy ilyenbe, de nem mutatom ki, nem adok ötleteket Danténak. A végén még bevágna ide, a dzsungel kölyök mellé.
    Zene©
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Dühöngő, avagy Köszöntelek ott, ahova nem akarsz kerülni!

    on Vas. Dec. 06 2015, 00:21

    Erick - Falka

    A Coyotot figyelem, látom rajta, hogy egyrészről megnyugtatja, hogy nem érzi magát veszélyben, bár ezt nem tudja hová tenni, másrészt mégis riadt, hiszen idegen farkasok veszik körbe, és nem tudja, mit akarunk vele tenni, ráadásul nem a bezártsághoz szokott hozzá, ki akar jutni.
    Farkasom ismét előre lép, közeledve az egyik sarok felé, távol az ajtótól, jelezve a kölyöknek, ott nyugodtan pihenhet, senki nem fogja majd zavarni. Tudom, hogy éhes, márpedig a húst nem fogom sem eldobni, sem letenni, kénytelen lesz a kezemből elvenni.
    Az őrült rohanásra sem mozdulok, megvárom, míg megáll, és ismét felé nyújtom a húst. Egyszerűbb lenne, ha magam is váltanék, de nem véletlenül nem teszem meg. Meg akarom vele értetni, hogy nem maradhat folyamatosan farkas alakban, és nem lesz semmi baja, ha kipróbálja ismét, milyen emberként mozogni. Ott is lesz tennivalónk, nem kérdés. Az enyéimnek üzenek, akikről sejtem, nem egészen értik, minek hoztam ide a kölyköt.
    -Kemény dió lesz. Befogták, a hírekben láttam, és nem hiszem, hogy két napnál több volt neki hátra. Ember ha közeledett volna felé, nekiugrik kapásból. Érti amit mondunk neki, de válaszreakciót nem tudtam kicsikarni belőle, csak így, ahogy látjátok.
    Lehet, ezt mondanom sem kellett volna, és sejtem, mire gondolnak a srácok. Amikor megláttam a kölyköt, nekem is megfordult a fejemben, hogy átnyergelhetünk farkasmentésre, a baj viszont az, hogy akkor nem szelektálhatunk, hogy milyen típusról beszélünk.
    A rémült Coyotra pillantok, most már nem morog, ami haladás a részéről, csupán figyelmeztet, ne menjek közelebb. Nem terveztem, kénytelen lesz ő közeledni, ha ma még enni akar.
    -Senki nem bánt, senki nem megy közel. A zsákmány itt van, vedd el.
    Nem fogom letenni, nem fogom elé dobni, vagy érte jön, vagy éhen marad. Ahogyan a ketrecben is képes volt rá, most is az.
    Az ínyhúzogatására nem reagálok, félelemből ered, nem támadási kényszerből.
    Addig nem fogok kimenni, míg legalább egy választ ki nem csikarok belőle, mert tudom, hogy képes rá. A többi nem érdekel, majd haladunk szépen sorjában, lehet, napok kérdése lesz, de az is, hogy hetekbe telik, de utóbbit elvetem. Amint megérti, hogy itt családban van, változik majd, addig pedig marad a türelem.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Dühöngő, avagy Köszöntelek ott, ahova nem akarsz kerülni!

    on Szer. Dec. 09 2015, 21:23

    A Falka - Erick



    Az adrenalin és a szívverésem az egekben, viszont eddig még senki sem jött támadólag felém. Figyelem, ahogy a farkas egy sarok felé megy, elvéve az utolsó menedékhelyet.
    Az ösztön és a pánik erősebb, meg akarok pattanni. Iszonyatosan félek.
    Nem tudok elmenekülni, pánikba csapok át és keresem az egyetlen biztos, védhető helyet. Sarokba szorítottnak érzem magam.
    Hosszú időbe telik, mire az ínyem húzogatása abbamarad, és a tekintetem sem cikáz dülledten, ide-oda. A fülem marad hátrasunyva és a testtartásom is sprintre, támadásra kész lappangó tartásban van.
    El-eljutnak hozzám a szavai, feszülten figyelek és láthatóan nem nekem mondja. A többieknek? Lopva körbenézek. Senki sem közeledik felém, mindenki békén hagy. Mit akarnak tőlem? Az erdőt akarom! De már tudom, hogy nem lehet az enyém.
    Feszülten figyelek rá, értem a válaszait. A húsra tekintek a kezében, de még nem mozdulok. Ők nem jönnek közelebb a húshoz, nem akarják elvenni. Mégis, legalább a negyedik próbálkozás és harmadik szaglászás után tépem ki szinte a kezei közül a húst és egy sarokba futok vele, morogva körbejáratom a fejem, és pár falással eltüntetem, még a padlót sem érinti a zsákmányom. Az enyém, megettem!
    Tanácstalanul ácsorgok. Sokáig nézegetem őket, a kijáratot mindenképpen, és Dantét a legtöbbször, a farkasával együtt. Nem támadnak. Még mindig nem. És olyanok, mint én. Egytől egyig.
    Értem, amit mondanak és a hím gondolatai is eljutottak hozzám, még ha nem is értettem egyből mindent. Tudják, hogy közülük való vagyok. Ételt is kaptam. Nem tudom, milyen hosszú idő telik el, az időt nem számolom.
    ~ Az erdőbe akarok menni! ~ emlékszem még, hogy kell beszélni, de már nagyon régen tettem és szinte el is felejtettem, hogyan kell. A farkasok között nem kellett, ott másképpen értjük meg egymás és hozzászoktam. De ők itt mások. A bejáratra tekintek, majd vissza arra, aki idehozott.
    Nagyon szokatlan a beszéd, többször gyűrkőzök neki, mire érztem, hogy elhagy a gondolat, nem csak bennem rekedt.
    Az pedig, hogy voltaképpen megmentett a biztos haláltól, még nem ülepedett le bennem, mert bár a feszültség alább hagyott, még mindig bennem van a félelem.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Dühöngő, avagy Köszöntelek ott, ahova nem akarsz kerülni!

    on Szomb. Dec. 12 2015, 23:04

    New member of the pack
    Don't bite or else...

    Volt már ilyesmivel dolgunk nem is egyszer korábban, de ez az eset mégis teljesen más, mint az eddigiek. A legtöbbnél csak annyira felhúzták magukat vagy megijesztettek egy farkast, hogy átváltozott és nem tudott addig normálisan gondolkozni és visszaalakulni, amíg meg nem nyugodtak. De most egy olyannal van dolgunk, aki évek óta nem volt ember, végig farkasként gondolkodott és viselkedett. Csoda, hogy nem vadult el teljesen és még vannak benne emberi foszlányok. Bátyámmal és Natannal az oldalamon lépek be én a szobába, hogy elzárjuk a menekülés útját. Farkasom zordan próbál magasodni a coyot fölé. Érti, miért jött, de nem szereti az idegeneket, fenyegetésnek tekinti a családja számára. Nem adja jelét az ellenérzésének, azért én tudom, hogy így van, ezért nyugalomra intem és lefektetem magam mellé. Így nem történhet baj. Nem sokkal tudok többet, mint amit elmondtam a többieknek is, ezért szívesen veszem a magyarázatot Apámtól. Most már van értelme a hirtelen akciónak és a futkosásnak. Persze, Apám nem szokott a semmiért éjszaka ugrasztani minket, de azért jó tudni, pontosan miért is történt.
    Figyelem, ahogy morog és vicsorog a jövevény, próbál félelmetesnek tűnni, de minket  nem fog ezzel meghatni, majd megtanulja. Apám ugyanúgy meg tudja majd őt is nevelni, mint eddig minden farkast, aki eddig az utunkba került, de ez nehéz eset lesz. Szegényt sajnálom, hogy így kellett hozzánk kerülnie, de ez a legjobb és egyetlen lehetősége, jól járt velünk.
    Zene: A celtic tale | @ | Ruházat: Ezt viselem ma
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Dühöngő, avagy Köszöntelek ott, ahova nem akarsz kerülni!

    on Vas. Jan. 03 2016, 16:35

    Erick - Falka

    Ahogy elnézem a vicsorgó Coyotot... azt hiszem nem kevés türelmet szedtem össze az elmúlt évek alatt. Más, hozzá hasonló kölyköt már mindenhová beépítettem volna, hogy tudja, mi a helyzet, vele pedig halál lazán, ráérősen viselkedek.
    Az oka végtelenül egyszerű, kettő is van. Az egyik, hogy egy rémült egyeddel állunk szemben, akinél egy hasonló fellépés végzetes lenne, a másik pedig az, hogy magamnak kerestem a problémát, hát oldjam is meg.
    Toldi hozzám képest kutya fasza, ahogy tartom a húst még mindig, egy centit sem eresztve a karomon, várva, hogy végre magától elvegye. Amikor kitépi, egy vigyorral nyugtázom, már ez is haladás a részéről. Kimászott a sarokból, hogy utána ugyanott kössön ki a zsákmánnyal. Farkasom csak a fejét fordítja felé, továbbra sem mozdul, süt belőle a nyugalom.
    Tudom, hogy ha nehezebben is, de megértette a szavaimat, mérlegel, és szépen lassan összerakja a képet.
    Közülünk való, és családot kap, biztonságot, ahol senki nem akarja bántani, lealázni vagy fogva tartani, de az, hogy mikor mehet ki, az rajta múlik.
    -Srácok, tudom, hogy ez egy plusz gond, de ha nem hozom el, megölik. Mi történt vele, nem tudom pontosan, láthatóan rémült, és az isten tudja, mikor jut el odáig, hogy visszaváltozzon egyáltalán. Ami a nagyobb gáz, hogy addig sétáltatni kell... nem ecsetelem.
    Már a gondolatától is felröhögök, hogy egy farkast pórázon vezessünk körbe a kertben, de magamba fojtom, mert nem akarok olajat a tűzre.
    Mire számítok? Ellenállásra, bevadulásra, ahogy megérzi a szabad levegőt, nem vitás.
    A Coyotot figyelem továbbra is, ahogy eljut odáig, már nem vicsorog, csupán nem érti, hogy a mieink miért is nem támadják meg. Majd rájön. A hirtelen válaszára elmosolyodok. Barátom, kiengednélek, ha nem tűnnél el azonnal, de azzal a biztos halálba kergetnélek.
    -Nem engedhetlek ki, azzal megölnélek, megint elkapnának. Egyedül halálra vagy ítélve, itt nem.
    Lassan és tagoltan beszélek hozzá, újabb húst szedve elő, mert ahogy ránézek, illetve ahogy zabál... jó ideje nem jutott élelemhez.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Dühöngő, avagy Köszöntelek ott, ahova nem akarsz kerülni!

    on Pént. Jan. 08 2016, 19:51

    A Falka - Erick


    A sétáltatás eljut hozzám. Nekem is volt kutyám én is... bekapom a szám szélét, morgok. Engedjen ki, vagy hagyjanak békén, de senki sem fog sétáltatni. Azon kívül, hogy megalázó, még kevesebb lesz a bizalmam feléjük. Meg lehet oldani másképp is, de most már inkább mehetnékem lett ettöl. De túl sokan vannak. Megpróbálkozom másképpen.
    A hátsómra ülök vissza a válaszra. Ideges vagyok és feszült. Már csak egy megoldás marad. A többiekre nézek. Nekik is ment, nekem is fog. De hogyan? Nem akarok átváltozni, jó nekem így, nem is tudom, hogyan kell. Visszavágyom az erdöbe, a falkámhoz, de az a falka már nem létezik. Sehogyan sem.
    Ösztönösen megnyalom a szám, ahogy meglátom a húst. Még fér belém, jó ideje éheztem. De ez nem olyan evés, mint falkában: vadászattal, prédával és elejtéssel. A többiekkel. Halk nyüsszentés hagy el, és egy gondolat.
    ~Hogyan kell...embernek lenni? ~
    Nem akarom, de meg kell tennem.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Dühöngő, avagy Köszöntelek ott, ahova nem akarsz kerülni!

    on Szomb. Jan. 16 2016, 21:14



    Maugli, Falka& Enzo






    Ahogy itt állunk a gumiszobába, vagyis hát elég erősen arra hajazó helységben, egyre inkább az az érzésem hogy valamiféle jótékony állatmentő társulat lettünk, de megértem apánkat is, hiszen mégsem hagyhatta hogy egy vérfarkast emberi hatóságok fogjanak be, de akkor is ez a szitu kicsit se könnyű és nem úgy tűnik hogy Maugli megkönnyítené a dolgunkat. Mindenesetre türelmesen hallgatom apánkat és nézem ahogy próbálja odaédesgetni a kicsit, hiszen az én koromhoz képest még nagyon az. Visszafogom a farkasom, aki játékba hívná a fiatalabb hímet is, de hát ez most nem annak a helye, előbb szokjon meg minket és nem pofázok bele a metakommunikációba se, előbb egy valakit fogadjon el, aztán jöhetnek sorban a többiek is.
    Azonban elképedek a mondandójára, azt értem én hogy nagyon vad de hogy... most kajak kössek rá pórázt és vigyem ki a kertbe mint valami állatot?
    - Sétáltatni? Szerinted hagyni is fogja magát? - kérdezem mert azért lássuk be, eléggé vicces jelenet lenne ahogy ott járkálnánk vele a kertben ő meg minden bokrot lepislantana.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Dühöngő, avagy Köszöntelek ott, ahova nem akarsz kerülni!

    on Szomb. Jan. 23 2016, 02:01

    New member of the pack
    Don't bite or else...

    Ahogy elnézem a farkast, nekem is eszembe jut, ami mindenkinek. Én sem számítottam arra, hogy hirtelen menhely leszünk, de már nem egy ilyen esetet láttam, hogy egy falka amolyan mentőotthon lett a kitaszítottaknak. És nem is csak a saját fajtájában, hanem akár teljesen más fajból is össze tudnak szedni egyedeket. Nemrég jött hozzánk az árnyvadász, Apám hozott mostanság tárgyaló partnernek egy démont, Bátyám egy falka nélküli nőstényt talált valahol. Lassan azon sem csodálkozom, ha egy vámpír, egy angyal, tündér vagy warlock is fog nálunk aludni, mert már csak ők hiányoznak a listáról.
    Tudom mennyi múlik most a bizalom elnyerésén, ezért amennyire a farkasom engedi, egy helyben tartom és visszafogom, nehogy elrontson valamit. A bestiám sokkalta zordabb, mint én magam vagyok, minden idegent a területen potenciális veszélyforrásnak tekint a családjára nézve, így minél előbb igyekszik semlegesíteni azt. Ez esetben ez lenne a legrosszabb, ami történhet, tehát erős kézzel visszatartom, de ő is tudja, mit szabad és mit nem.
    -Én aztán biztosan nem sétáltatok -szögezem le rögtön. Nem csak azért, mert egy nagyjából emberi lénnyel én nem fogok ilyen lekezelően bánni, viszont mert a nagy szabadulási vágyában képes lesz és elránt engem, azzal pedig annyi a nagy mentőakciónak.
    Zene: A celtic tale | @ | Ruházat: Ezt viselem ma
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Dühöngő, avagy Köszöntelek ott, ahova nem akarsz kerülni!

    on Szomb. Jan. 23 2016, 12:27


    Falka & Erick ©

    A megszokottnál is csöndesebb vagyok. Készenlétben ugyan, mégis lazán támasztottam az ajtó melletti falat, s követtem eddig az eseményeket. A coyote emlékeztet a régmúltra, mikor hajdanán Beharapómmal mi is "közönséges" Farkasok közt éltünk. Nem sokat, pár hónapot, de megtanulhattam, milyenek a valódi Farkas törvények, mikor csak azért harcolsz, hogy életben maradj, s harcod egy közösségért folyik. Ám soha, soha nem szabad elfeledned, hogy valahol ember vagy. Dante bizalma, s a mi nyugodt jelenlétünk is megzavarja  fiút, a bizalomjáték igen törékeny dolog. Míg a két kölyök visszahúzódik a feladattól, csak most szólalok meg.
    - Dante. Ha akarod, ügyelek rá e téren. Kiviszem sétálni, van is rá módszerem, hogy se neki, se senkinek ne legyen kényelmetlen a dolog. - mosolygok, az öreg pontosan tudja, mire gondolok, hisz mikor a kölyköket oktattam Nashvilleben, láthatta számtalanszor amint egy csoportban hurcibáltam a kölyköket ki a terepre, pórázon, később meg anélkül farkas alakban.
    Másrészről sejtheti az öreg, azért is vállalkozom erre a feladatra, hogy javítsak a múltkori balhén. Ha Dante rábólint a dologra, átadom magam a Bestiának, s szempillantás alatt vedlem le az emberi bőrt, hogy az ezüstös Farkas szemek, s bunda teljes pompájában mutatkozzam előttük. A fiú mentális hangja csendül a fejemben. Elmosolyodok magamban.
    ~ Megtaníthatjuk neked. - küldöm felé. Nem lesz egyszerű, ennyi idő után, és nem is biztos, hogy sikerül majd rögtön, hisz a kölyköknek is időbe telik, míg kellő koncentrációval képesek önállóan az átváltozásra.
    Kellő távolságban ugyan, de körbejárom Erick és Dante párosát, közben ismerkedően szaglászom a másikat, némileg így felidézve benne a Falka közelséget, közben szaggatott, halk morranásokat hallatok, mik a Falkán belüli kommunikációt hivatottak előidézni, afféle bizalmi légkört teremtve így. Azután az elöl hagyott nyakörvet, s pórázt a számba kapva, odalépek Dante mellé, majd leteszem magam és a coyote közé.
    ~ Gyere, sétáljunk. - küldöm felé, s kissé félrebillentem a fejem.


    Sose játssz a Farkassal, ha nem tudsz játszani vele!

    Defame Me

    Ruha


    Előzmény
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Dühöngő, avagy Köszöntelek ott, ahova nem akarsz kerülni!

    on Szomb. Jan. 23 2016, 16:16

    Erick - Falka

    Tudom, hogy mit miért teszek, és miért feszegetem azt a bizonyos határt. Mégis ki az az őrült, aki sétáltatni vinne egy farkast? Mezeit lehet, na de nem embert. Volt már rá példa, tény, Natan megtette, de azt is tudják, hogy most nem az a célunk, de örülök, hogy azonnal kapcsolnak, és belemennek a játékba.
    Nyulat ugrasztok a bokorból, nem vitás,és várom a Coyot reakcióját.
    -Majd meglátjuk, Enzo. Itt mégsem vizelhet le mindent, nem igaz?
    Mozgásra is szüksége van, tudom én, ahogyan azt is, hogy az első adandó alkalommal meglépne, ha tehetné, így más módszerhez kell folyamodnia.
    -Semmi baj, Lio, akad jelentkező.
    A lányomra vigyorgok, mert tudom, ki az, aki simán megtenné. Az őrült finn. Ki más? Bólintok, legyen, hiszen nem tarthatom fogolyként a szerencsétlent, ha már elhoztam onnan, ahol halálra volt ítélve.
    -Kösz, Natan. Ha segítség kell, megyek én is.
    Felsóhajtok, ezzel is megvagyunk, a húst a földre teszem, és lassan, óvatosan felállok, hogy ne hozzam rá a frászt a kölyökre.
    Natan akcióján röhögni tudnék, ahogy alakot vált és lepakolja a pórázt közéjük. Óriási, ezért imádom.
    Lazán fordítok hátat a Mauglinknak, mert tudom, hogy nem fog támadásba lendülni, sokkolja a tudat, hogy sétáltatni akarjuk.
    Csak akkor fordulok meg, amikor elérnek hozzám a gondolatai. Elnyomom a vigyoromat, megy ez, csak tudni kell a módszert.
    -Akard. Koncentrálj, és menni fog. Ahogyan a kommunikáció is.
    Várakozóan pillantok hol rá, hol Natanre, hol a pórázra,a választás az övé. Tudom, hogy meg tudja csinálni. ruhákat is készítettek be neki, szóval ha nagyon szégyellős lenne, azonnal felöltözhet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Dühöngő, avagy Köszöntelek ott, ahova nem akarsz kerülni!

    on Hétf. Jan. 25 2016, 00:07

    A Falka - Erick


    Egyáltalán nem értem őket, kezdek belezavarodni. Ha egy falkatagot nem bírt a falka, azt marta, fizikailag, hogy értse és sokszor odakaptak felé. De ezt nem értem. Talán az emberi vonás miatt teszik? Nem akarok sétálni menni! Így nem! Szabadon akarok rohangálni!
    Ahogy az egyik közülük körbejárkál minket, még inkább a hátsómra ülök, megakadályozva ezzel az ismerkedést. A viselkedésükkel teljesen elvesztették a bizalmam, pusztán azért nem támadok, mert még nem estek nekem. És mert ételt kapok.
    Ahogy a pórázt közénk teszik, addigra már ismét a sarokba vagy a falhoz hátráltam, húzogatom az ínyem.
    ~ Idő. ~
    Nem fogok előttük átváltozni. Ennyi előtt. Azt sem tudom, hogyan kell!
    ~ Egyedül. ~ kis idő elteltével Dante és Lio között vacillál a tekintetem. ~ Valakivel. ~
    Leginkább felvonyítanék, de tudom, hogy akiket hívnék, azok már nem élnek. De talán itt jó lesz. Mégis félek.
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Dühöngő, avagy Köszöntelek ott, ahova nem akarsz kerülni!

    on Szomb. Jan. 30 2016, 18:38

    Erick - Falka

    Érzem a vacillálást a Coyot részéről, tudom, hogy mire pályázik, ahogyan azt is, hogy el fogunk jutni az emberi alakjáig hamarosan, azaz még ma, csak ehhez szemét ötleteket kellett felhoznom.
    Mégis melyik farkas az, aki a pórázt választja? Egyik sem, pedig Natan igazán kedves, még t is alakul a kedvéért.
    Mellé lépek, végig simítok a fején, nem, nem amolyan "ügyes vagy, buksi simi" szintjén, hanem önkéntelenül.
    A hátrálás és az újabb ínyhúzogatás után bólintok, időnek idő, a kérdés, hogy mennyi az annyi.
    -Nem olyan sok, mint hiszed.
    Közlöm a Mauglinkkal, és mikor elér hozzám az üzenete a kis kiegészítésével, ismét bólintok.
    -Oké srácok, haladunk. Itt maradok vele.
    Látom, hogy Lio és köztem hezitál, de ha én hoztam ide, akkor az a minimum, hogy én vállalom be a dolgot.
    Ha a többiek kimentek, elteszem a pórázt, hogy érezze, szó sincs arról, meg akarnám kötni, és visszaülök a földre.
    -Egyedül maradtál. Az a falkád már nem létezik, ez viszont befogad. Itt vagyok, tudom, hogy vissza tudsz változni, meg tudod csinálni. Ne fél tőle.
    A ruhákat a kezembe veszem, hogy ha megtenné, azonnal fel tudjon öltözni, bár azért a kabátomat és a pulcsimat is leveszem, mert felkészülök arra, hogy bátorításként vele együtt tegyem meg én is.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Dühöngő, avagy Köszöntelek ott, ahova nem akarsz kerülni!

    on Kedd Feb. 02 2016, 21:56


    Falka & Erick ©

    Bár igyekszem bizalmat kelteni benne, nem igazán úgy veszi a lapot, ahogy én számítok rá. Kirángatni természetesen nem fogom erőszakkal, ám így hagyni se szeretném, ám még mielőtt újabb tervvel rukkolnék elő, érintést érzek bundás kobakomon. Meglepődve pillantok fel Dantéra. Ritkán cselekszik effélét, igaz, mióta kimentettük Masat, azóta csupán Holdtöltekor alakultam át, és nem is nagyon mutatkoztam így. De ez a gesztusa meglep. Mégis, Bestiám belesimul az érintésbe, bizalma a másik felé itt is megmutatkozik. Igen, az energiáimban ott van a bizalom, amit itt a Farkasok iránt érzek, s a hűség, mely ehhez a makacs, kemény kezű, de igaz Alfához köt. Mikor elemeli rólam a kezét, elsőként indulok az ajtó felé. Én nem tehetek innen már semmit. Megtettük, amit lehetett. Nem alakulok át, Enzo felé pillantok. Mikor elindul, én is kimegyek utána. Még visszapillantok az ajtóból a coyote felé. Itt nincs mitől félni. Itt otthon vár. Csak hagynod kell. Nem mondom. De ezüst szemeim ezt súgják. Az ajtó ezután becsukódik mögöttem. Ha szükség lesz ránk, Enzoval úgyis a közelben leszünk.

    Sose játssz a Farkassal, ha nem tudsz játszani vele!

    Defame Me

    Ruha


    Előzmény
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Dühöngő, avagy Köszöntelek ott, ahova nem akarsz kerülni!

    on Csüt. Feb. 18 2016, 19:21

    A Falka - Erick



    Még mindig kétségbe vagyok esve és értetlen is vagyok, de egyben azon kívül, hogy hiányzik a falkám, a bizonytalanságon túl mást is kezdek érezni. Itt törődnek velem. Nem lenne kötelességük. Bár a természet a lételemem, mégis elgondolkodom rajta. Már meggyászoltam falkám, magam mögött tudom már ezt.
    A kilépő farkas vonzza a tekintetem, felé pillantok. Megnyugtatást érzek felőle.
    Enyhén félrefordított fejjel nézem végig, ahogy arrébb teszi a pórázt, majd félmeztelenül várakozik. Megértem, hogy nem tehetek mást, ez egy feltétel, hogy maradhassak.  Életben.
    Járkálni kezdek, egy vonalban ide-oda, végül inkább megállok, és topogni kezdek a mellső lábaimmal. Érzem, hogy nem fog menni. De meg kell tennem. Pár nyüsszentés után leülök. Nem is tudom, változtam-e már át. Azt tudom, hogy nem tudom, hogyan kell.
    Befelé figyelni, vagy hogy csak rágondoljak? Összecsukom a szám, majdnem megharapva a nyelvem. Talán ez lesz. Egy kérdő hang után a mancsaimra kezdek figyelni. A mancsom elkezd alakulni, a meglepődéstől azonban abbamarad, majd újra mancs lesz. Elégedetlenül, vagyis inkább fájdalommal morgok egyet. Nagyon nem volt jó érzés, kifejezetten fájt. Pihenek, aztán újra próbálkozom. A fájdalmat elviselem, ez azonban nagyon rossz érzés és nem tudom, mit tehetnék. A mancsaimm átalakulnak, s elindul felfelé is, útközben azonban elveszítem a kontrollt a fájdalom felett és hanyatt vágódva elájulok, még félig sem átalakulva. Kis idő után visszaváltozom ismét farkassá. A szándék megvan, már csak az akarat kell. Hogy mennyi idő és próbálkozás, azt még én sem tudom.

    //Ha más nincs, nagyon köszönöm a befo(gást)gadást wow //

    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Dühöngő, avagy Köszöntelek ott, ahova nem akarsz kerülni!

    on Vas. Feb. 21 2016, 19:54

    Erick - Falka

    Mi különböztet meg a 250 évvel ezelőtti énemtől? Az, hogy most olyan magától értetődőnek veszem a Coyot hezitálását, hogy egy kinevezett bébiszitternek is a becsületére válna. Annak idején lerendeztem volna rövid úton, forró fejjel, ha nem csinálja, kivágom, na de most másról van szó, nem egy frissen beharapott kölyökről.
    Annyi segítséget tudok nyújtani, hogy felkészülök egy esetleges átalakulásra, hátha abból erőt merít, ha másként nem megy. Ezt a harcot nem vívhatom meg helyette, erre neki kell ráéreznie ismét, én csak támogathatom benne azzal is, hogy itt maradok vele és biztatom.
    Konkrétan az alapoktól kell vele végigmennem, újból megtanítani neki ezeket a dolgokat, és tudom, hogy fájdalommal jár majd, hiszen elfelejtette azt is, milyen embernek lenni.
    -Ne kételkedj magadban, meg tudod csinálni. Koncentrálj testrészenként. Látod? A mancsok már átalakultak, fájni fog, de szépen apránként megoldjuk.
    Jobban sikerült elsőre mint hittem, bár arra számítottam, megijed majd, illetve nem lesz képes végig figyelni. A második nekifutás sokkal szebb, bár akkor a fájdalom győz felette, mégsem haragszom. Addig nem hagyom magára, míg az első nem sikerül. Ugyan el akartam kerülni, de rá kell majd segítenem, kényszerítenem, hogy megkapja azt a kezdő lökést, amivel már bátrabban fog próbálkozni később.
    Mellé lépek és leülök, betakarom addig is, aztán ha magához tért, kezdjük előröl egészen addig, amíg el nem jutunk a végéig.

    //Szívesen. örülünk a Mauglinak. Ölelés//

    Re: Dühöngő, avagy Köszöntelek ott, ahova nem akarsz kerülni!

    on Hétf. Jan. 16 2017, 22:51


    Ajánlott tartalom

    Re: Dühöngő, avagy Köszöntelek ott, ahova nem akarsz kerülni!


      Pontos idő: Vas. Dec. 16 2018, 05:55