Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Konyha - Jackson lakás
by Theodore Miles Montgomery Today at 18:58

» Long Island villa
by Raul Dessauge Pént. Szept. 21 2018, 23:16

» Sheridan Hotel
by Jackson Montgomery Csüt. Szept. 20 2018, 22:12

» Will apartmanja
by Noel Wyard Csüt. Szept. 20 2018, 14:28

» Pince
by Sam Kerrington Szer. Szept. 19 2018, 22:20

» Pince
by Ethan Keon O'Brien Szer. Szept. 19 2018, 20:29

» Iroda
by Noah L. Harwey Kedd Szept. 18 2018, 23:01

» Vendéglakosztály
by Gabriel Skoglund Vas. Szept. 16 2018, 23:47

» Folyosók
by Caleb Shayeh Vas. Szept. 16 2018, 23:00

» Shake Shack
by Richard Lucius Warren Pént. Szept. 14 2018, 22:53

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Tárgyaló

    Share
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Tárgyaló

    on Kedd Nov. 24 2015, 21:21

    .....
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Tárgyaló

    on Kedd Nov. 24 2015, 22:05

    Alaska – Kyle


    Most kivételesen nem dolgozom, egy forró kávé gőzölög előttem, szeretem az illúziókat, másrészt hozzásegít, hogy ne szokatlanul és gyakorlatlanul álljak ezekhez az emberek világában.
    Egy gramofont szereztem be pár hónapja, és hozzávaló lemezeket. Egészen más a hangulata, mint a sima lemezjátszónak vagy a mai lejátszóknak.
    Papírújságot olvasok, a The Times cikkei nem hatnak meg, számos hírről már jóval korábban tudtam, mint bármelyik firkász, némelyiket pedig én követtem el, legyen az jó, vagy rossz.
    Lassul a zene üteme, felállok, leveszem a tűt a lemezről, majd feltekerem a lejátszót és visszahelyezem. Nem bírja olyan sokáig, mint kéne, viszont áram nélkül is kitűnően működik.
    Visszaülök, majd az újságból fel sem pillantva szólalok meg.
    - Tessék, szabad!
    Csak akkor teszem le összehajtva az újságot, ha már belépett, aki be akart jönni.
    - Foglalj helyet. – közben a lejátszóhoz lépek és leveszem a tűt, elhal a zene és néma csend telepszik ránk.
    - Miben tudok segíteni? – teszem arrébb az újságot, ahogy helyet foglalok.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Tárgyaló

    on Csüt. Nov. 26 2015, 19:06

    Kyle & Alaska
    Tizenegy hónap elég volt ahhoz, hogy hírnévre tegyen szert. Tizenegy hónap elég volt ahhoz, hogy egyszerre imádják és gyűlöljék, hogy vágyjanak rá és eltaszítsák őt maguktól, hogy a társadalom marginális részére szorítsák, majd visszakívánják őt onnan. Tizenegy hónap elég volt ahhoz, hogy felhívja magára a figyelmet annyira, hogy egyaránt legyenek ellenségei és rajongói. Tizenegy hónap... Aminek az utolsó napján valaki a tömegben megragadt a csuklóját (ennek a nyoma még látszódik sápadt bőrén, sötétlila sávban húzódik az erei fölött) és közölte vele, hogy ha nem akar problémákat a fejére, illene elköteleznie valaki mellett, mielőtt lecsapnak rá, mert betolakodott valaki vadászterületére. Természetesen a klánokra gondolt; és mielőtt a tömeg tovasodorta volna a titokzatos jóakarót, megtudta azt is, kit lenne érdemes felkeresnie.
    Staten Island.
    Nem idegen számára a hely (vannak ott kliensei), nem idegen a környezet, az illatok és színek, mégis idegesen rándul meg az arcán egy izom, mikor átlépi a kijelöletlen határát a negyednek. Kivételesen tömegközlekedett; az autóját néhány sarokkal odébb hagyta, ahol általában, és inkább lassú, kimért léptekkel közelítette meg a célját, elgondolkodva hallgatva bakancsa talpának koppanásait a járdán.
    Minél közelebb volt a céljához, annál biztosabb volt abban, hogy ez nem volt feltétlenül jó döntés.
    "Munkahelyi" eleganciája hirtelen túl közhelyesnek tűnt a sötétvörös inggel és fekete szemceruzával kiemelt szemeivel, a szemébe hulló hajtincsek irritálták, a sálat legalább négyszer igazította meg a nyakán. Nem tehet rossz első benyomást; remélhetőleg a híre még nem ért el idáig, mert azt még nehezebb lenne kimagyaráznia (bár rohadtul nem érdekelte, mit gondolnak róla, de ez fontosabb ügy volt annál, minthogy a híre miatt veszni hagyja), mint bármi egyebet. Éppen ezért próbált kitalálni bármi használhatót a magyarázatára; és a gondolatai veszett gyorsasággal száguldottak elméjében, ahogy minden lépéssel közelebb került a céljához: Teleport Business Park, az épület, aminek a címét felírták neki és az ajtó, aminek a számát a kézfejére írta filctollal, mielőtt elindult volna otthonról.
    Az ajtó, aminek a száma szétmosódva ott díszeleg még hóka bőrén. Az ajtó, amire éppen felnéz. Az ajtó, amit a vártnál gyorsabban ér el. Meglepően gyorsan. És mielőtt jobban meggondolhatná, mit fog tenni és mondani, ujjai már koppannak a fa lapon, valahogy a bordáinak magasságán.
    Kopp. Kopp. Kopp.
    Aztán visszaejti a kezét maga mellé. Ujjai idegesen rándulnak meg, amikor meghallja, hogy beinvitálják. Tétován nyomja le a kilincset, de bizonytalansága tovaszáll, mikor belép az ajtón; helyét a professzionális bája veszi át, ahogy ajkait halvány mosolyra húzva beteszi maga után az ajtót és közelebb lép. Tekintetével követi a másik férfit, egész addig, míg le nem ül, és Alaska csak vele együtt foglal helyet, hiába mondták neki már korábban, hogy foglaljon helyett.
    - Köszönöm. - Lábait az asztal alatt keresztezi, és tétován billenti meg a lábfejét, ahogy elgondolkodik a válaszon. - Fogjuk rá, hogy üzleti ügyben jöttem.
    Halkan felnevet, ahogy a hajába túr, próbálva oldani magában a feszültséget; bár más vámpírok társasága sosem feszélyezte, most hirtelen úrrá lesz rajta egy idegen, nyomasztó érzés, ami kicsit sem tetszik neki.
    - Egy barátom azt mondta, itt megtalálom a helyi vámpírklán vezetőjét. Jó helyre irányított, vagy átvert?
    t h a n k s . s o p h i a
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Tárgyaló

    on Szomb. Nov. 28 2015, 20:43


    Alaska – Kyle

    A klán területére érve Alaskát, a klán számára untig ismert alak fogadja, előszeretettel öltözik főkomornyik öltözékbe, lévén ezért engedtem csatlakozni a klánhoz. Ő az első védelmi vonal, erővel és látással felvértezve. A név és illetékesség megkapása után elérkezik hozzám az üzenete, türelemmel hallgatom tovább a muzsikát. Alaskához szegődő kíséret az egyik legjobb testőr a klánból, s miután becsukta mögötte az ajtót a szobában, az árnyékokkal válik eggyé. Van és figyel, s még sincs szem előtt.
    Nem kell megráznom a csengőt, egy újabb ajtónyitással tálcán érkeznek a magunkfajtáknak megfelelő frissítők és csemegék.
    - Fogyasszon bátran. – apró jelzések utalnak a tárolók tartalmára.
    Érdeklődésmentesen függesztem rá a tekintetem egy időre.
    - Milyen üzleti ügyben? – látásom sosem volt homályos, sok mindent kiolvasok belőle, mégis tőle szeretném hallani és tudni.
    - Ez valóban a Staten Island-i klán központja. Mit óhajt a klánvezértől? – nem mondom, hogy én vagyok az, s nem is tagadom. Ám senkinek sem fogjuk legelső alkalommal az orrára kötni, ha nem tudja.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Tárgyaló

    on Kedd Dec. 01 2015, 20:10

    Kyle & Alaska
    Folyosókon vezetik végig, és ő egy pillanatig elgondolkodik azon, biztos helyes döntés volt ide jönnie; már az általa első harci vonalnak elkönyvelt formalitási résznél, amikor el kellett mondania, kicsoda és miért jött, sejtette, hogy ez nem volt jó ötlet, de ha már idáig eljutott, nem fordulhatott vissza, nem igaz? Szóval csak hagyta magát végigvezetni a folyosókon, kanyarban balra, kanyarban jobbra, liftben fel, és utána már nem is figyelt oda, hova vezetik, egész addig a pillanatig, amikor bekopogott a kijelölt ajtón.
    Bármennyire is azt hitte, sikerült kellőképpen lehiggadnia, rá kell hogy jöjjön, tévedett. Ujjai nyugtalanul dobolnak a szék karfáján, egész addig, míg megint magukra nem maradnak, ő és a másik férfi.
    - Azt hiszem, ezúttal megköszönöm. - Csulója könnyedén rebben, ahogy valami legyintésfélét produkál, majd visszaejti a kezét a szék karfájára. Rágyújtana, de kicsit ostobán érezné magát, ha most erre rákérdezne, szabad-e, így inkább elveti ezt az ötletet és az asztal alatt kezdi el ingatni a lábfejét, hogy valamelyest megkönnyítse ezzel a gondolkodását. Viszont minél több kérdést tesznek fel neki, szemöldöke annál magasabbra szökik homlokán, míg végül egy meghatározhatatlan sóhaj kíséretében válaszol rájuk, valószínűleg kockáztatva azt, hogy az elkövetkezendő néhány másodpercben minimum képen vágják a tiszteletlenségéért.
    - Az csak rám és rá tartozik, mással nem kötelező ezt megosztanom. - Óvatosan vonja meg a vállát, bár a sejtés benne, hogy ezek a szavak kicsit túl hirtelenek és meggondolatlanok voltak, egyre erősödik. - Egyébként is... Ha jól emlékszem, ezt a kérdést már feltették nekem korábban és ez alapján lettem bejelentve, de javítson ki, ha tévednék.
    És valahol lélekben már készül arra, hogy bizony a férfi tenyere az arcán fog csattanni (szinte már érzi azt a fantomfájdalmat, mert ő például képen vágná magát ebben a pillanatban, de hát ez csak ő), ennek ellenére nem szándékozik változtatni a szavain. Mindig is ilyen volt; szóval erre az egy lapra tesz fel mindent, aztán vagy sikerül, vagy nem, ezt már a vak szerencsére bízza.
    t h a n k s . s o p h i a
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Tárgyaló

    on Csüt. Dec. 03 2015, 21:40


    Alaska – Kyle



    A kopogása nem szükséges az érkezőnek, lévén a testőr, aki kísérte, már jelenti az érkezést, s csak utána engedi be, majd tűnik sötét árnyékká a helyiségben, ahogy becsukta mögöttük az ajtót. Figyelő szem és fül lesz, ez a feladata.
    - Kérem.
    A szolgáló, tökéletesen értve az apró jelzésekből is, némán szervíroz.
    - Amennyiben nem sértik klánom érdekeit és tagjait, valóban úgy van. – a stílusával nem foglalkozom.
    - Most én kérdezek. – csupán enyhén, de kifejeződik az én szócska a mondatból. – Maga pedig felel.
    A nyugalom már a sajátom, évezredek óta, így is helyezkedem el az ülő alkalmatosságon. Lehet úgy megjelenni, ahogy ő teszi most, ez két következménnyel jár, amelyet minden vámpír tud, aki csak létezik és mozog: választhat azonnali halál és kitiltás között, Staten Islandről.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Tárgyaló

    on Csüt. Dec. 03 2015, 22:03

    Kyle & Alaska
    Ha rágyújtott volna, bizony a torkán akadt volna a füst és most a tüdőjét is felköhögve próbálna szabadulni tőle.
    Ha hallgatott volna a józan eszére, ki nem mozdult volna a lakásából és elvetette volna azt az ostoba ötletet, hogy ide jöjjön.
    Ha tudná, mikor hogyan kell viselkednie, akkor most nem szitkozódna oroszul az orra alatt, irritáltan dobolva ujjaival a térdén; megrándul egy izom az arcán, ahogy a másik vámpír hangjában felfedezi azt a kellemetlen élt, amit már korábban is sejteni vélt a szavaiban. Tehát jól gondolta, hogy a klán vezetőjével áll szemben; akárhogy is, mindig az a fajta személy volt, aki szóban várta a megerősítést a gondolataira, de mivel ezt nem kapta meg... Ennyire rosszá tenné őt az, hogy nem bízott benne? Jó, igazából most sem bízik benne. Sőt, hirtelen felerősödik benne az az érzés is, hogy megfigyelik, és itt egyáltalán nem arra gondol, hogy a vele szemben ülő őt fixírozza. Nem, ez valami más, amitől kellemetlen borzongás fut végig a gerince mentén, és ha nem érezné magát ettől paranoidnak, akár hátra is fordulna, hogy körülnézzen (bár valószínűleg semmit se találna ott, és kiderülne róla, hogy tényleg csak paranoid, ami a múltját tekintve nem lenne túl meglepő), de inkább nem teszi, csak érdeklődően csillogó vörös szemeit rászegezi a férfira, fejét kissé félrebillentve, hogy a fehér tincsek az arcába hulljanak.
    Tiltakozna, hogy senki érdekeit sem szándékozik sérteni, meg hogy miféle traktálás ez, mert hogy ő békés szándékokkal jött ide, de hát... Inkább a nyelvére harap, mielőtt ezt megtenné és csak irritáltan dörzsöli meg az orrnyergét, aztán bólint, hogy csak tessék kérdezni, hajrá.
    Semmi értelme nem lenne annak, hogy tiltakozzon, nem igaz? Szóval csak felszegi a fejét, a kérdésekre várva, és a szeme sarkából keresi a potenciális menekülési utat és egy pillanatra még a saját naivitását is megmosolyogja, mielőtt visszaöltené azt a kifejezéstelen arckifejezést, amivel belépett azon az ajtón.
    Jöhetnek a kérdések.
    t h a n k s . s o p h i a
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Tárgyaló

    on Vas. Dec. 06 2015, 20:46


    Alaska – Kyle



    Minden szavát értem a mormogásának, s nem csak hallom. A hosszú évek alatt, angol sznobizmus ide vagy oda, régebben még inkább elvárás volt a többnyelvűség, és azóta még több ragadt rám.
    A reakcóit némán figyelem, nincsenek hatással rám, türelmes vagyok, és kivárok, amennyiben látom az értelmét.
    A bólintásra a szék karfájára helyezem a kezem, miután intek, jelezve, hogy várom az előbb feltett kérdéseimre a választ. Ha egyből válaszol, megspórolja magának a felesleges köröket, türelmem van, kivárok.
    Ha válaszol, csak utána mozdulok meg, s nyúl a kezem a csésze után, ha nem válaszol, akkor néma maradok, s várok türelemmel.
    - Mivel tudna a klán szolgálatára állni, egészen pontosan? – teszem fel a kérdést, ha az előzőekre megkaptam a választ, ellenkező esetben néma maradok.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Tárgyaló

    on Hétf. Dec. 07 2015, 14:57

    Kyle & Alaska
    Kivár egy hosszabb pillanatot; de mivel látja, hogy amíg nem ad választ, valószínűleg ezzel a beszélgetéssel nem fognak semerre sem haladni, így végül összeszedi magát és szétzilált gondolatait, hogy válaszoljon a klánvezér (hogy lehetett ennyire ostoba, hogy nem jött rá elsőre, ez a férfi az? ennyire lelankadt volna a figyelme? lehetetlen) szavaira, ezúttal már valamivel jobban megfontolva a szavait.
    - Valamiért kétlem, hogy egyetlen személy, ráadásul ilyen affinitású, mint én, kárt tehetne egy ekkora hatalmú institúcióban, bár lehet, én értelmezek valamit rosszul. - Elgondolkodva harap az alsó ajkára, de nem tesz hozzá semmit annak ellenére, hogy lenne még mondanivalója; inkább passzolja a témát, a saját biztonsága érdekében, hiszen innen még élve szeretne kikeveredni, és lehetőleg egy darabban, nem magára haragítva Staten Island összes vámpírját. Talán ezért is mond csak annyit a kérdésekről szóló részre, hogy "értem", aztán kivár, míg megkapja az első kérdést.
    És mikor megkapja azt, szemöldöke kissé magasabbra emelkedik; ez volt az a kérdés, amit igazából nem gondolt át, mert... Hát csak nem fogja bevallani, hogy mesteri módon tud bárkit felkaszabolni! A fejében élő hangocska ironizálva már be is mondja neki a szöveget: "tudja, mesterien bánok a késekkel és szikékkel, élő szobrot készítek bárkiből, ó, és tudja, hogy akár hetekig és életben tudom tartani ezeket az absztrakt szobraimat? Elég menő, nem?" És erre a gondolatra, ha tehetné, felhorkanna, de nem akar tiszteletlennek tűnni (bár most már tök mindegy, hiszen erről az oldaláról mutatkozott be már a legelején, amiért lélekben vállon is veregette meg nyakon is vágta magát), így csak elgondolkodva billenti félre a fejét, mielőtt válaszolna.
    - Egészen pontosan nem tudnék feladatkört megjelölni, mert talán mindenhez értek egy kicsikét... De a régi mesterem állítása szerint jól bánok a fegyverekkel, főleg késekkel, annak idején megtanított rá, hogy használjam őket úgy, hogy csak fájdalmat okozzanak, de ne halált... - ...és művészetet csináljak pár semmitmondó halandóból, de ezt már nem teszi hozzá, inkább elhúzza az utolsó szó végét, mintha csak elgondolkodna azon, hogyan folytassa. Kicsit butaságnak tartja, hogy a befolyására hivatkozzon; igaz, bejárása van a város legkülönbözőbb társaságaiba, de biztos abban, hogy a klánvezér ennél jóval nagyobb hatalommal rendelkezik, minthogy ez meggyőze, így ezt a részt inkább lenyeli, aztán rezignáltan sóhajt. - Bár, legyünk őszinték, inkább reprezentatív vagyok, mint hasznos, tekintve, hogy nagyrészt a művészeti ágakban jeleskedem, mint például a festés vagy zeneszerzés, amiknek kétlem, hogy a klán sok hasznát vehetné.
    Hanyagul megrántaná a vállát, de nem teszi; csak megigazítja magát a széken, végigelemezve lelki szemei előtt lényének minden aspektusát, de nem talál mást, ami választ adhatna a neki feltett kérdésre, ez esetben pedig nem mond többet; hiszen nem azért van itt, hogy össze-vissza járassa a száját, hanem hogy valamelyest korrigálja azt a rossz első benyomást, amit tett, szóval inkább csak várja a további kérdéseket, pillantását a másik vámpírra függesztve.
    t h a n k s . s o p h i a
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Tárgyaló

    on Csüt. Dec. 10 2015, 17:27


    Alaska – Kyle


    - A szabályok betartását írtam elő. – nem fogok hosszas magyarázkodásba, annak itt helye és ideje nincs, és nem is lesz. Azon kívül hiszek abban, hogy egy kis porszem is képes bármit tönkretenni, akár pillanatok alatt.
    Kicsit túl hosszan várakozom, a türelmetlenségnek semmi jele nincs se bennem, sem külső jegyekben. Időm van, s magam osztom be.
    - Nem érdekel, a szerint mihez ért. Van elég tapasztalata ahhoz, hogy tudja, miben tudja a klánt szolgálni. Kezdje elölről. – intek a kezemmel és várakozom tovább. Nálam ilyenkor nem a legjobb köntörfalazni és elhallgatni tényeket. Figyelek.
    - Ez már egy fokkal jobb. Hogy a klán minek veszi hasznát, nem maga dönti el.
    Nem állok fel, nem kezdek járkálni, még csak meg sem mozdulok ültömben.
    - A művészeteket összeköti a testtel? Kínzással is?
    A válasz után várakozok egy keveset. Korrigálta magát és kezelhető.
    - A klánnak vannak szabályai és előírásai, amelyeket feltétel nélkül nem csak megértenie és követnie, de betartania is szükséges.  A klán tagjai között köztudottan sok a matuzsálemi korú, amely megnehezítheti a csatlakozók beilleszkedését. A klán szabályait nem én fogom önnek se elmondani, se elmagyarázni. Kap egy segítőt, aki nem csak elkalauzolja, meg is tanítja eligazodni a területen és a szabályokban. Megfelel az ajánlat? – most állok fel, hogy az asztal széléhez, hozzá közelebb döntsem magam neki. Még mielőtt megtenném, kezem ostorszerűen csap felé, s karmos végű kezemmel megsebezve Alaskát, megízlelem a vérét. Nem feltétlenül az íze miatt, vagy, hogy megismerjem. Tudni fogom, merre jár.
    - Magam is nagy hódolója vagyok a művészeteknek. Miért a klánt választotta, s nem más klánt?
    Nem hízelgést akarok hallani, tényeket.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Tárgyaló

    on Szomb. Dec. 12 2015, 12:38

    Kyle & Alaska
    Szabályok.
    Egy szó, ami egyből vegyes érzéseket kelt benne, kezdve attól, hasznosnak tartja őket egész addig, hogy igazából semmi szükség rájuk. Mégis, aztán rájön, hogy egy klán valószínűleg fenntarthatatlan lenne bármiféle reguláció nélkül, mert ha mindenki azt tenné, amihez csak kedve lenne, minden bizonnyal elég hamar káosz uralkodna el mindenen, ami azért senkinek sem kedvezne; és ez a gondolat valahogy megváltoztatja a gondolkodásmódját ebben a témában egy hosszabb pillanatra, legalábbis addig, amíg erre rábólint, hogy aha, igen, ennek van értelme. És ezért is gondolja át jobban a válaszát, attól függetlenül is, hogy nem ismeri a klán minden szabályát, nem akar olyat mondani, ami túlságosan is átlépné a kijelölt határokat.
    Ennek ellenére, az első válasszal kissé mellélő; szerencsére gyorsan korrigálja magát, elég gyorsan ahhoz, hogy itt ne legyen diszkvalifikálva. Mégis, a kérdés, amit utána kap, meglepi; egy hosszabb pillanatig fontolgatja azt is, hogy eltussolja, mivel is foglalkozik szabad idejében, de aztán rájön, hogy ez nem lenne a leghelyesebb döntés, hiszen ha később jönne rá valaki, az nem csak a számára lenne kellemetlen.
    - Amennyiben a kérdése ugyanazt takarja, amire gondolok, akkor igen, bár sosem volt célom az eszement és indokolatlan erőszak, bármennyire is furán hangzik ez. - Halványan elmosolyodik, ahogy egy pillanatra félrenéz, majd vissza, folytatva a monológját. - A kínzás csak addig művészet, amíg a delikvens nem őrül vagy hal bele a fájdalomba, utána már csak fölösleges vérontás, amit még akkor sem vállalok, ha a saját életemmel kéne fizetnem érte.
    Figyelmesen hallgatja a klánvezető szavait, fejét kissé félrebillentve, és a szavaira rábólint, hálásan-alárendelten (bár ez utóbbi nagyon nem tetszik neki, ó, nagyon nem), de nem győz válaszolni, mert a férfi karma az arcába mar és ő felszisszen, ahogy arccsontja vonalának mentén vágott seb nyílik és hóka bőrén lecsordul egy vércsepp.
    - Спасибо. - Mosolya viszont lehervad, ahogy újabb kérdést tesznek fel neki. Miért ez a klán? Igazából maga sem tudja; ajánlották neki, egyik kliense volt, de maga sem tudja, ez miért történt; talán azért, mert ő maga is itt lakott? Mert Alaska nem volt Staten Island lakója, sokkal inkább a kliense, akinek a kilétében sem volt biztos, tekintve, hogy sose adták meg egymásnak az igazi nevüket... - Egy kliensem ajánlotta. Abból, amit tudok, ő is ennek a klánnak a tagja, és ő mondta, hogy érdemes lenne megpróbálkoznom a csatlakozási kérelemmel.
    Igazából nem hazudik; csak azt a részt hagyja ki, hogy miféle volt a kapcsolata ezzel a klienssel, és hogy nem is tudja, mi a neve; ha ez az információ szükséges lesz, úgyis utána jár, addig is, nem hazudik, és azt hiszi, ez bőven elég lesz ahhoz, hogy a további kompromittáló kérdéseket elkerülje... Legalábbis nagyon reménykedik abban, hogy így lesz.
    t h a n k s . s o p h i a
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Tárgyaló

    on Csüt. Dec. 17 2015, 20:04


    Alaska – Kyle


    Ha valaki nem ismeri a játékszabályokat ideérkeztekor, nem fejletépéssel kezdek. A türelem sok mindent megold. Idővel nem leszek már ennyire elnéző és türelmes ezen a téren, a beilleszkedést is ki szoktam várni.
    - Nem tudom, mire gondol. Mondja meg. – meghagyom, hogy végigmondja, azonban kiskaput senkinek sem hagyok, hogy később erre hivatkozva aláássa a klánt.
    - Tehát Önnél a kínzás vérrel jár? – kérdezek, nem ténymegállapítok és egyben nem is megyek bele jobban a témába. Ennyi bőven elég, amit kaptam válasznak.
    - Не за что! – felelem teljes természetességgel, megjegyezve, hogy nem volt egyértelmű válasz az elfogadásra.
    - Ezek szerint a csatlakozás csak kényszerű muszáj az Ön részéről? – komoly a hangom, egy csepp fenyegetés nincs benne, csupán érdeklődés. – Általában komoly elhatározás előzi meg az egyes csatlakozási szándékokat. – szünetet hagyok. – Ezt Önnél nem így látom. Ez nem játszótér, ahová kedve szerint beléphet, játszadozhat, azután távozik, amikor kedve támad rá.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Tárgyaló

    on Csüt. Dec. 31 2015, 19:03

    Kyle & Alaska
    - Igazából nehéz definiálni; gondolom, a kérdés arra vonatkozott, miféle módon kötném össze a művészetet a kínzással vagy épp mennyi vér folyna közben... Az attól függ, mik az elvárások. Ha kell, két vágással kivéreztetek valamit, ugyanakkor képes vagyok úgy is belevágni bárkibe, hogy egy csepp vérét nem ontom, ez már az elvárásoktól függ. - Ezúttal megenged magának egy óvatos vállvonást, ahogy felpillant leendő klánvezérére; ha nem tartaná nem igazán helyénvalónak, talán fel is állna a helyéről, hogy kicsit jobban, kicsit több expresszióval magyarázza el, mire is gondol, de inkább lemond erről, és abban a reményben ül tovább a helyén, hogy erről nem fogják kérdezni; de mikor minden igyekezete ellenére nem kap egyértelmű választ arra, felveszik-e a Staten Island-i klánba, kicsit elbizonytalanodik; mégis, felszegi a fejét, mikor megint arra kerül a sor, hogy választ adjon, és halvány mosollyal az ajkain az választ, reménykedve abban, hogy ez tényleg elég lesz ahhoz, hogy a bőrét is mentse, na meg a leendő pozícióját, már ha ilyen lesz neki.
    - Ezt nem mondtam egy szóval sem; ha kényszer lenne, valószínűleg meg sem jelennék itt, ugyanakkor a komoly elhatározások nem a védjegyeim; egyszerűen csak úgy ítéltem, megpróbálkozhatnék a csatlakozással, hogy amennyiben felvételt nyernék a klán soraiba, megtanuljak koegzisztálni más vámpírokkal egy összeszokott, rendszerezett csoport soraiban, ahelyett, hogy csupán saját magamra lennék utalva a világban. - Megtámaszkodik az asztal szélén és a falra bámul, elgondolkodva azon, hogy akarná ezt folytatni; reméli, hogy ez idő alatt a másik nem fog beleszólni és megszakítani a gondolatmenetét, mert akkor valószínűleg elveszíti azt a gondolatfonalat, amit követett; amennyiben viszont engedik tovább beszélni, úgy folytatja, valahol ott, ahol abbahagyta. - Sosem kezeltem a klánt úgy, mint játszóteret; bár valószínűleg ez nem látszik meg, de komolyan gondolom a csatlakozási szándékomat, annak ellenére, hogy konkrétan nem tudom megindokolni, miért döntöttem így; akárhogy is nézzük, ha már egyszer felvételt nyernék, nem akarnék egy szó nélkül eltűnni, elég hűséges fajta vagyok, amíg senki sem próbál rám erőltetni valami olyat, ami semmilyen formában nem egyezik az értékrendemmel vagy gondolkodásmódommal.
    És utolsó, halvány mosolyt villant, felpillantva a klánvezérre, aztán hátradől a fotelben; megítélése szerint nem mondott semmi olyat, amivel árthatna magának, főleg, hogy őszinte volt, és ezért nem igazán kéne őt büntetni; hacsak nem téved és az őszinteségével bajt nem hoz magára, de ezt már megkockáztatja, olyan sokat lényegében nem veszíthet.
    t h a n k s . s o p h i a
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Tárgyaló

    on Szer. Jan. 06 2016, 18:38


    Alaska – Kyle



    - Most már tudom, mások elgondolása szerint miket is hajtana végre. És ha az Ön kedvéről van szó, miként gondolja, teszi? – a belső indíttatásai érdekelnek. Ha nem épeszű, meg kell fontolnom, mennyire is jó, ha a klánhoz tartozik.
    Figyelem a büszkeség megnyilvánulásait, nyugton maradok. Sok mindennel találkoztam életem, pontosabban halálom során, hogy csupán megfigyeléssel is sok információt nyerjek valakiről és nyugodt maradjak.
    Szavai őszintének hatnak, még ha arról is szól, hogy próbálkozik. A próbálkozást nem szeretem. Világos lesz számomra, hogy klánban még nem létezett.
    - Lojalitása megszűnése, vagy megszökése esetén hajtóvadászatot indítunk Ön ellen. Komolyan veszem a hűséget, a klántársaimmal egyetemben. Mivel még nem volt eddig klánban, válaszai alapján így vélem, ezért több türelemmel fognak viseltetni maga iránt.
    Rövid szünet után folytatom, hagyva, hogy ha van még mondanivalója Alaskának, megtehesse.
    - Ez esetben üdvözlöm a klánban. Rendelkezésére áll egy lakosztály és szolgálók is.  Ha van még kérdése, tegye fel. – figyelmesen tekintek rá.

    Re: Tárgyaló

    on Vas. Feb. 26 2017, 18:41

    [You must be registered and logged in to see this image.]
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Klánvezér

    Re: Tárgyaló

    on Vas. Júl. 08 2018, 22:30

    Elengedtem Richardot, miután Raullal értekeztünk, éreztem a várakozást benne, s hogy ebben egyedül kíván lenni, így én is elvonultam az egyik tárgyalóba.
    Mind hármunknak van min aggódnia, s Raul sem véletlenül küldte ide Noelt. Három apa, aki aggódik a fiáért. Mert aggódom. Korántsem azért, mert Raulnak ne sikerülne a varázslat. Az átélt élményért és fájdalomért, amit közben majd érezni fognak. Mert Will is fontos számomra, azóta, hogy Richard beölelte. Hármónk ereje és energiája együttesen képes segíteni Will átkán, Richarddal kevesen vagyunk ehhez, hiába tartozunk a legöregebb vámpírok közé. Nem csak tudom, mikor lép Staten Islandre Raul ismét, hanem érzékelem is, mégis nyugalommal lapozom tovább az újságot.
    Aztán pedig ugyanúgy az ajtófélfának támaszodva várom a folyosónál, mint legelső alkalommal Noelt. Ezúttal fekete garbóban és fekete bőrnadrágban.
    - Üdvözöllek Raul újfent. A tárgyalóban megvárlak.
    Mert első Richard. Tudom, hogy aggódik Willért, s mert a fia.
    Mire hozzám érkezik Raul, finomságok várják tálcán.
    - Előbb frissítsd fel magad – tekintek rá, majd immár negyedik alkalommal teszem félre az újságot.
    - Nemhiába láttuk erős átoknak.
    Ezzel jelzem, hogy kíváncsian várom a történetet.

    avatar
    Raul Dessauge

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 1806
    Foglalkozás : Cambion/Matuzsálem/Nekromanta

    Re: Tárgyaló

    on Vas. Júl. 08 2018, 23:30

    Magára hagyom a fiatalokat, az én munkám ezennel véget ért, de csak azután távozom, hogy tudom, mindketten jól vannak, biztonságban.
    Az utam egyenesen a szigetre vezet vissza, hogy találkozzam Alexanderrel, és Richarddal is, tudatva velük, hogy az átok megszűnt létezni, Will felszabadult.
    Nem kell jeleznem, hogy érkezem, de megszokásból megteszem, és amint belépek az ajtón, Alexander már vár. Most viszont csak köszöntöm, kezet fogok vele,és nyugtázom, hogy hol találom majd,  egyből Richardhoz sietek, beszámolva neki a fejleményekről, és már indulok is vissza a klánvezérhez.
    -Köszönöm. Nem mondom, hogy nem vett el jó pár évet a létemből, kemény volt, de még mindig nem annyira, mint vártam. Ismertem Jasmine-t, szerencsére nem volt túlzottan erős, és nem vett igénybe segítséget, egyedül intézte.
    Elnevetem magam, egyáltalán nem úgy festek, mint akit nagyon megviselt volna az a pár óra, de ezt már a tapasztalatomnak, a rutinomnak és az erőmnek köszönhetem. Így szemlélve tényleg nézőpont kérdése, mi az erős és mi nem.
    -Nem, valóban nem. Sőt, nem véletlenül nem tudtátok megszabadítani tőle. Komoly életerőre volt szükség, hogy levegyem róla, ehhez nem elég a mágia. Ez nem röpke rontás volt, nem egy kezdő átok.
    Felsóhajtok, most nyúlok frissítő után, hogy után részletezzem mindazt, amit már Willnek is elmeséltem.
    -Kapott egy szerelmi kötést, így menthetetlenül beleszeretett a boszorkányba. Ezt el sem tudta volna kerülni, mert ehhez ott sem kell lennie, simán bárkire rátehető, ahogy a legtöbb átok. Az első jel, hogy ha hirtelen, minden átmenet nélkül epekedni kezd valaki után, akkor még könnyedén megtörhető, mert nem áll teljesen a hatása alatt, ha... csak szerelmi kötésről van szó. A boszorkány azonban itt nem állt meg. Egy külön átokkal védte le, ami azt eredményezi, hogy ha az alany mégis kezdene gyanakodni, egyszerűen visszarántja, nem engedi szabadulni, és szépen lassan elkezdi felőrölni az erejét. Lassan de biztosan öl, akár akkor, amikor már nincsen rá szükség. Abban az esetben, ha a kötés és az átok felhelyezője meghal, az átok attól még marad, azonban a folyamat lelassul, hiszen nincs aki táplálná, vagy irányítaná.
    Elmosolyodok, ugyanis itt jön a csavar a történetben, mert Jasmine még itt sem állt meg, ettől is tovább ment.
    -Amikor Noel felhívott és elmesélte, hogy Will 50 éve képelen kikeveredni ebből az egészből, az tette gyanússá a dolgot. Ugyanis egyetlen átok sem tart ki önmagában eddig, már nem kellene léteznie, mert ez így ebben a formában lehetetlen. Hacsak, a mágus, vagy boszorkány nem megy még ettől is tovább, nem alkot egy harmadik átkot is, ami amolyan várakozó és időzített bombaként van jelen az alany életében... vagy konkrétan benne. Jasmine pontosan ezt tette. Pokollá akarta tenni Will életét azzal, hogy ha ő meghal, soha ne lehessen boldog, és ha véletlenül szeretni merne, rájönne vagy azért elgondolkodna azon, hogy valami nem stimmel, abban a pillanatban "működésbe" lépjen,  és onnantól kezdve idő kérdése, mikor fejti ki a hatását, mikor öli meg az átkozottat. Itt a lényeg, hogy már nem maga a végeredmény volt a fontos, vagyis a végső halál, hanem a szenvedés fokozása. Ezért rendkívül aljas az, amihez folyamodott.
    Még mindig nincs vége, hiszen a 3. átok egy mocskos, gyilkos átok volt, ez vitathatatlan.
    -Azt is tudtam, hogy Noel megpróbál majd információt kicsikarni a boszorkányból, hogy megértesse Willel, átok van rajta. Azonban benne volt a pakliban, hogy ha ezt közli vele, abban a pillanatban felgyorsul az átok hatása, hiszen az alany küzdeni kezd, és próbál józanul gondolkodni. Ebben az esetben az átok még 12 órán át eltávolítható úgy, hogy semmiféle károsodás nem marad utána, viszont ha késlekedés van, akkor már nem. Ezen felül 48 órán belül biztosan megöli, mégpedig úgy, hogy belülről gyullad meg és ég el. Ezért kellett nagyon pontosan tervezni és szervezni, tudnom, hogy Noel  mikor találkozik vele, mikor nyitja fel a szemét, hogy ne fussunk ki az időből. Sikerült. Megviselte a srácot, de nincs semmi baja, rendbe jött és rendbe jön teljesen. Jasmine nem volt túl boldog, menet közben is mindent megpróbált, de nem járt sikerrel. Ami szerencse volt az egészben, hogy hogy ettől függetlenül a boszorkány nem volt túl alapos, és nem volt annyira tapasztalt, mert teljesen felesleges a három átok, ezt megoldhatta volna kettővel is, na mindegy.  Ennyi történt.
    Részletesen elmesélem Alexandernek, mi történt pontosan, és miért is nem boldogulhattak vele ők maguk. Azt is sejtem, hogy akárkiben nem bíztak volna meg, legyen akármilyen erős mágus, lévén Will Kancellár, és ha ennek híre ment volna, azonnal megtámadják a pozícióját.
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Klánvezér

    Re: Tárgyaló

    on Kedd Júl. 10 2018, 22:07

    - Ez a szerencse – hogy mit vállal be ezért valaki, az illetőre bízom, ugyanakkor elismeréssel adózom érte. A halhatatlanság még nem jelent örök életet. – Annyira gyenge azért nem lehetett, ha életévekkel fizettél – jegyzem meg csendesen, ami egyben óvást is jelent felé.
    De bevállalta, amibe nekem nincs beleszólásom.
    Azután figyelmesen hallgatom a beszámolót, a vége felé kissé előre dőlök, úgy hallgatom tovább. Mibe tenyerelhetett bele Will, hogy ezt kapta ki? Valahogy eléggé eszembe jut a kalandom Lilithtel. Aki az utóbbi időben eléggé csendben van. Készül valamire.
    - Mondhatnám, hogy keveset érdemelt a boszorkány a halállal.
    Már nem foglalkoztat bosszúvágy. A kiegyenlített adok-kapok esetek viszont a gyengéim. És túlságosan sok súly nehezedik Will kárára, Jasmineal szemben.
    A végére bólintok, Raul velünk is értekezett érkezéséről, hogy minden a megfelelő időben legyen megtéve.
    - Nem mindegy – jéghideg a hangom. Sosem szeretem, ha egy mindegy választ kapok. – Will léte és ép elméje forgott kockán – most már fagy a hangom, aztán tovább hallgatom az eseményt.
    Egy ideig csendben hallgatok, emésztem a beszámolót.
    - Bár feltételezem, Will is meg fog keresni, magam is szeretném kifejezni köszönetemet.
    Adok-kapok egyensúly. És ezzel egyben Noelnek is segített, aki, bár Raul a biológiai apa, a beölelője én vagyok.
    Formalitástól mentes a köszönet. Régről ismerjük egymást Raullal.
    - Gondoltad volna, hogy Noel és Will összejönnek? – Ezt már Richarddal is alaposan kiveséztük. A fogadásokon kívül.
    - Noelt mintha teljesen kicserélték volna – az előző kapcsolatáról egy szót sem ejtek. Nem véletlenül.
    avatar
    Raul Dessauge

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 1806
    Foglalkozás : Cambion/Matuzsálem/Nekromanta

    Re: Tárgyaló

    on Kedd Júl. 10 2018, 22:43

    -Láttam már rosszabbat is.
    Magam sem tudom, mire számítottam igazán, azon kívül, hogy tudtam, nem lesz leányálom, ahogy egy átoklevétel sem az.
    -Minden egyes átok, amit leveszel valakiről, az életerőt szívja. Pont ez a... szépség benne, és egyben hazárdjáték. Tudnod kell, van elég erőd hozzá, vagy nincs. Ha nincs, ott maradsz. Ugyanis ilyenkor konkrétan magadra veszed az átkot, és utána pusztítod el.
    Kaján félmosollyal mesélem mindezt, ez egyértelműen jelzi Alexander felé, hogy szinte mindent láttam, amit lehet. Élvezem? Bármilyen abszurd és morbid, igen.
    -Csodáltam is, hogy ennyire könnyen megúszta, mikor a híre elért hozzánk. Ahhoz képest, hogy rátok akarta ugrasztani a mágusokat, miután nem kapott segítséget a város megszerzéséhez, kegyes volt a hóhér.
    Alexander ismeri a másik oldalamat is, tudja, hogy egy pillanat alatt be tudok keményíteni magam is, ha szükséges.
    Semmiféle információt nem titkolok előtte, a jéghideg hangon elmosolyodok. Aggódott a fiúért, még akkor is, ha nem az ő klánjának a tagja már, de akkor is a barátja gyermeke.
    -Ezt nem vitatom. Azt viszont nem értem, miért nem szóltatok hamarabb? Örülök, hogy sima ügy volt.
    Bólintok, s bár csípőből talán azt mondtam volna, neki nem mindegy, nekem aztán teljesen, milyen átokkal birkózok meg, de nincs helye vitának, most nincs.
    -Már ott is megtette, de nem vágyom én ilyesmire, ismersz. Tudtam segíteni, ez számít. Most új erőre kap.
    50 év... ennyit várni, illetve végigélni és szenvedni. Bár Richardot nézve, nincs min csodálkozni, Will makacs, és ahogy Noeltől hallottam, tényleg senki és semmi nem győzte meg. Az pedig alap, hogy nélküle tilos az átokhoz nyúlni, bármilyen kegyetlenül is hangzik. Kérdésre halkan felnevetek.
    -Őszintén? Nem. Noel rendkívül ambiciózus, és amikor mesélt a terveiről, majd később Willről, akkor bizony megfordult a fejemben, hogy a céljaiért bármire képes, és esetleg ez is a része. Aztán rájöttem arra, hogy ő túl őszinte ahhoz, túl romantikus lélek, hogy erre képes legyen ilyen formában. Ő nagyon tud szeretni, nagyon mélyen, de ezt te is megtapasztalhattad. Ugyan még akkor sem voltam biztos abban, hogy köztük kialakul valami, de akkor már Will volt a kérdéses számomra. Most látva őket... édesek voltak együtt.
    Még emlékszem arra, mikor Alexanderrel kiveséztük a fiam szerelmi életét, pláne azt, ahogy igyekezett titkolni azt. A Willel való kapcsolata pedig... remélem, hogy boldogok lesznek együtt. Kiegészítik egymást.
    -Megkomolyodott, valóban, és ismét szárnyal. Tudom, hogy nem kevés küzdelmed volt vele, de ez az én hibám. Nekromanta, és mi ritkán dolgozunk csoportban, ezért neveltem önállóságra... azzal nem számolva, ami történt. Viszont az a hír járja, hogy rendkívül elégedettek voltak vele a nyilvános megjelenésekor. Ez neked köszönhető és a fiúnak.
    Tudok a mágusról, akkor lepkehálóval kellett lerángatni a kölykömet a földre, de nem mondom azt, hogy nem örülök annak, hogy fajtabeli mellett találja meg a boldogságot. Elég bonyodalom lett volna a másik viszonyából, és lett is.



    #cc3300
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Klánvezér

    Re: Tárgyaló

    on Vas. Júl. 15 2018, 23:08

    - Ebben biztos vagyok – bólintok. Mint ahogy bíztam abban is, Raul képes lesz levenni.
    A kaján félmolyosra késői reakcióval húzódik félmosolyra a szám. Nem véletlenül találtunk egymásra. Hasonlóak vagyunk bizonyos dolgokban, még ha éppen az más területen is van.
    - A szúnyogokat lecsapni szokás – Jasmine csak egy kis falat volt ahhoz képest, amik a korábbi évezredekben történtek. Az viszont, hogy Richard fiával mit tett, az egyáltalán nem tetszett.
    Kevesen értik meg, vagy fogják fel, a hideg külső az csak a klánvezér. Mögötte ott van az Atya, aki Nemzett és ott van Kyle is, aki kitart a barátai mellett. Richarddal hosszú évezredek vannak mögöttünk közösen. S éppen ezért hatott rám Will esete. S lettem boldog, hogy Noellel egymásra találtak.
    - Ha tudtuk volna korábban, akkor szólunk neked. A nyomozásunk a felismerés után arra vezetett, amit mondtam is neked, hogy lehetek én tízezer is, nem az asztalom. Szintén örülök.
    Figyelem Rault. Fontos neki Noel, s éppen ezért lépett velem kapcsolatba, mikor Noel hozzám került.
    - Will megfelelő partner számára. S ahogy látom, Will is elfogadta, befogadta – különben egészen másként alakult volna a mostani történet.
    Az előző kapcsolata elég boldogtalan véget ért. De ha előtte lépek közbe, az még katasztrófálisabb lett volna.
    - Miben hibáztál volna? – Tekintek rá csodálkozva. – Noel nagyon jó nevelést kapott, ami kellett neki, amit megadhattál neki, megadtad. Ő lélekben nagyon nyílt és naív, és ezt még a beölelés sem ölte ki belőle, a második sem. Alaptermészete. A kelekótyaságot meg minden kamasz kinövi egyszer.
    - Will jó hatással van rá. S ezt visszafelé is így látom. Köszönöm kedvességed. Mindketten igyekszünk – utalok arra, hogy mindketten Noel atyái vagyunk, így vagy úgy.
    Tartok egy kis szünetet, majd témát váltok.
    - Hallottál a mostani felfordulásokról New Yorkban? – Nagyon kíváncsi vagyok, feléjük mik szivárognak ki. Mert más a valóság és más a hiresztelés. Viszont gyakran a hiresztelések alapján döntünk.
    avatar
    Raul Dessauge

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 1806
    Foglalkozás : Cambion/Matuzsálem/Nekromanta

    Re: Tárgyaló

    on Vas. Júl. 15 2018, 23:52

    -Ennek egyetlen apró részlete nem stimmelt, mégpedig az, hogy Jasmine már halott volt. Bár megfordult a fejemben, hogy feltámasztom csak azért, hogy ismét meghaljon. Szeretnétek?
    No igen, a mostani eset lényegében valóban ujjgyakorlat volt, nem több és nem kevesebb. Mivel bőven időben voltunk, nem aggódtam, igaz, akkor sem tettem volna, ha az utolsó pillanatban érkezem. Megoldom, csak az kicsit drasztikusabb lett volna a fiú számára is. A félmosolyom marad, és nem véletlenül.
    -Részletesen elmondom, miből kezdhettek gyanakodni arra, hogy valamelyik tagotok, gyermeketek átokkal sújtott. Akkor azonnal felismeritek majd, a többit bízzátok rám. Tudni fogjátok, ki volt.
    Mindent el fogok mondani amit tudniuk kell, ahogyan azt is, mi a különbség a komoly, több ember és szertartás által létrehozott átok és a többi között. Sokszor életet mentenek a jelek.
    Noel szerelmes, láttam rajta, tiszta szívből szereti Willt, annak pedig örülhetek, hogy jó kezekben van, nem kallódik el.
    -Nekem is így tűnt. Ráadásul segíteni tudják egymást, ami nem egy rossz szövetség.
    Elmosolyodok, hiszen Will is ifjú még, azért külön klánban haladni az úton, nem lehet könnyű neki sem.
    -Túlságosan önálló, és mivel soha nem volt előttetek klánja, ment a feje után, ahogyan megszokta. Képtelen volt megérteni, hogy egy klánban ez nem szokás, más szabályok vannak, mert hitte, hogy a fele hülyeség és elavult. Valóban az. Kicsiként sem értette, miért van az, hogy egyes fajokkal nem biztos, hogy jó ötlet a szövetségesdi. Még most is vallja, hogy csak hozzáállás kérdése az egész... de majd rájön.
    Sosem gátoltam az ötleteiben, hiszen ha megteszem, akkor soha nem kezd új kutatásokba. Világmegváltó tervei vannak és voltak mindig is, hát persze, hogy szinte azonnal beletört a bicskája Alexanderrel szemben, de még akkor sem adta fel. Van egy olyan érzésem, hogy most sem, csak visszavonulót fújt. A kamaszkori kelekótyaságon jóízűen nevetek, mert ez is igaz. Előbb vagy utóbb tényleg levetkőzi majd.
    -Remélem, hogy így is marad. Nem kedvesség Alexander, ezek tények. Viszont az érdeklődések kereszttüzébe került, és kíváncsiak arra, mi lesz belőle, mivé válik majd. Azt pletykálják, hogy Alexander Kyle Chairman ha valakit beölel, ott sokkal többnek kell lennie holmi hóbortnál, vagy hirtelen döntésnél. Még mindig félik a neved.
    Mókás volt azt hallgatni, miket terjesztenek, milyen szóbeszédek járnak arrafelé. Úgy félnek Alexandertől és a klánjától, mint a tűztől.
    -Hallottam. Ám nem csak New Yorkban volt felfordulás. A Chairman család egy része halott, ami érdekes, felettébb érdekes. A Vasilyevekről is hallottam, Marcusról is. Nem ő volt a fő célpont. Ő csak kellett a végrehajtáshoz, hogy úgy tűnjön, mintha... nálad van a Grimoire, igaz? Belső harcaik vannak egyébként, azt beszélik. Visszatérve a Chairmanakhoz... vámpír kéz végzett velük. Madonok. Egyelőre nem tudom, hogy a szálak hová vezetnek, de nagy a gyanú, hogy ez csak elterelés lesz. Akire igazán a foguk fáj, az te vagy. Illetve a klán. Hiszen a szóbeszédek szerint ugye te sem szívleled a családot, ez pedig valakinek, valakiknek kapóra jön itt New Yorkban. A Keto család is felfigyelt erre, így Agron is nyomoz, és szerintem Jackson is. Valószínűleg ők már kész bizonyítékokkal jönnek majd, no de, ezért is vagyok itt.
    Vázolom, mire jutottam eddig, hiszen Párizsban is volt felfordulás, és egész Franciaországban, Európában is. Naiv, aki azt gondolja, hogy Alexander magányos harcos, és nem gondolkodik előre. Játszani kell, akkor játsszunk.



    #cc3300
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Klánvezér

    Re: Tárgyaló

    on Kedd Júl. 17 2018, 21:44

    Hosszasan tekintek Raulra.
    - Az információk sokkal többet érnek egy újbóli halálnál.
    Kegyetlen vagyok? Igen, ha a klánomról van szó, vagy a barátom Gyermekéről, legyen bár másik klán megbecsült tagja. A bosszú helyett azonban sokkal értékesebb az információ.
    - Vannak ehhez értőink, örömmel fogják fogadni a tanácsaidat – bólintok. Merjék tenni nem örömmel, tudják, mi a végeredmény. De úgysem teszik. Elég öregek és tapasztaltak már ahhoz, hogy tudják, bárhonnan kapott információ, ha kincs, akkor kincs.
    - Fogják ők támogatni egymást a későbbiekben is – jegyzem jelentőségteljesen, s egyet értve.
    Halkan felnevetek.
    - Ha tudnád, miket vágott hozzám – abszolút olyan képet festünk most, mint két szülő, aki éppen a gyerekéről beszél. Mert így is van. – És sok minden igaza volt, s nem csak az ő szemszögéből. Öregek vagyunk, s van, amiben már nem tudunk változni, vagy csak nagyon hosszas idővel – infót árultam volna el magunkról? Mindenki tudja. Csak azon lepődnek meg, hogy némely nem változás több ezer éves, ami viszont ennyi idő után új és szokatlan, s oly’ erővel taglózza le a támadót, hogy képtelen védekezni ellene. A változatlanság képes áldás is lenni, nem csak gátló tényező. És mennyire nincsenek ezzel tisztában a maiak!
    - Sokat változott benne, s tapasztalt pár dolgot, hogy megértse – bólintok. – Jó úton halad, hogy klánvezér legyen. Hisz a szövetségekben, még az óvatosság hiányzik belőle – hiszen nekem is számtalan kapcsolatom van más fajok képviselőivel, ám azt mindenki tudja, egy árulást megtorlok, még ha nem is a saját kezemmel. Mert már nem foglalkozom azzal, hogy magam tegyek pontot a mondat végére. A sors megteszi helyettem.
    - Az első próbákon sikeresen teljesített – még akkor is, ha éppen a hibáira mutattam Noelnek. A jót kihozva belőle.
    Komolyan, s csendben hallgatom végig Raul szavait. Sokat tud a mágusokról, túlságosan is. Nemhiába. Sok szál fűzi őket hozzá. Mint ahogy engem is.
    - Lehet, hogy ideje lesz elengedni a szárat, s hagyni a dolgokat haladni a maguk dolgán. Mit gondolsz erről? A Grimoire? Nálam – mit hazudjak neki? Nyílt titok. Csaliként akarom felhasználni, s eddig sikeresen működik.
    - Fogalmazzunk úgy, nem rohanok a segítségükre, ha bajban vannak.
    De azért jó ezt elhitetni velü és mindenki mással, hogy nem túl rózsásak az érzseim feléjük. Ez is játék része.
    - Pontosan miért? Milyen információid vannak? – Tekintek Raulra, s csendben hallgatom végig a mondanivalóját.
    - A Takahashi ház feje azért haldoklik, mert egyfolytában tartja vissza mindazt a negatív erőt, amelyet a Vasilyevek és a Chairmenek hoztak létre. Mintha kifordult volna a világ önmagából. Sokat tudna mondani Ina-sama. Reinald és az utód támogatása nélkül már nem lenne ennyire nyugodt a helyzet – márpedig éppen, hogy forrong. Ina-ban rengeteg erő lakozik, hogy képes mindezt visszatartani.
    avatar
    Raul Dessauge

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 1806
    Foglalkozás : Cambion/Matuzsálem/Nekromanta

    Re: Tárgyaló

    on Kedd Júl. 17 2018, 22:57

    Állom Alexander tekintetét, látom rajta, hogy megfontolja a lehetőségeket, és a válasza után nem is csalódok, ez pedig mosolyt csal az arcomra.
    -Az információ sokszor gyilkosabb a legkegyetlenebb halálnál is, igazad van.
    Tapasztalt és bölcs, nem vitás. A fiatalok még a bosszúban, a visszavágásban gondolkodnak, ők már nem, és ezért tartanak ott, ahol.
    -Jobb, ha felkészültök mindenre. Van egy olyan sejtésem, hogy még lesz néhány kedves ellenfél.
    Az, hogy felajánlom, felkészítem a tagjaikat, hogy minél előbb felismerhessék a jeleket, pontosan azért teszem, hogy idejében el lehessen kapni, ha bármiféle mágiával is próbálkoznak náluk. Az sem árt, ha néhánnyal szemben védelmük is akad.
    -Remélem.
    Annak örülök leginkább, hogy úgy tűnik, csak megtalálja a számítását itt, ha már elrongyolt Párizsból, amit értettem is.
    -El tudom képzelni, a maga enyhén nyers és szarkasztikus stílusában. Nem voltam biztos abban, hogy kitart a türelmed az első évben.
    Most már én is elnevetem magam, hiszen ismerem a fiamat, tudom, hogyan szokta kezelni a helyzeteket, és milyen szenvedéllyel védi a saját igazát. Ami nem probléma, csak talán nem 6000 év korkülönbséggel szemben kellene tennie. Talán már megtanulta.
    -Van amiben nem is kell, de a mai kor gyermeke ezt nehezen emészti meg. Talán nehezebb visszafelé gondolkodni, mint előre, ezért van ez.
    Sokszor vettem észre magam is, hogy a fiatalabb generáció már nehezebben érti meg azt, ami nekünk természetes volt, mint fordítva történt volna. Mi könnyebben alkalmazkodtunk a fejlődéshez, és használjuk azt mindegyik korszakból, ami megfelelő. Ezt a fiatalok nem képesek befogadni, vagy csak nagyon nehezen.
    -Rengeteget. Azt becsülöm benne, hogy képes elismerni, ha tévedett... képzelheted, hogy az utóbbi időben ezt hányszor hallottam tőle. Meglátjuk, bár amikor meghallottam, hogy nálad így nyitott, hogy bejelentette, napokig röhögtem. Nem kétlem, hogy melletted megtanulja ezt is. Egyelőre azt hiszem keresi, hogy ki vagy kik lennének érdemesek rá, de már most is jóval óvatosabb, mint volt.
    Még most is megmosolyogtat a tudat, hogy a fiam hogyan kezdte a pályafutását Alexandernél. Csodáltam, hogy nem lett belőle valamilyen bútor azonnal. Persze akkor még nem értette, mi volt ezzel a probléma, ha egyszer kérdezték tőle. Az pedig, hogy mit tudok, azt megosztom Alexanderrel, hiszen rá tartozik, a klánjára.
    -Úgy vélem, hogy ők valószínűleg lerendezik most már egymás között. Még egyszer nem tudják majd kijátszani ezt a kártyát, hogy tagotokat küldjétek oda akármilyen indokkal is. Kizárt.
    Bólintok, mélységesen egyetértek Alexander szavaival, a Grimoire-ra elmosolyodok, és egy dossziét teszek az asztalra.
    -Ezt majd tedd el.
    Nem mondok egyebet, Alexander tudni fogja, mi az, és mit kezdjen vele.
    -Maradjunk annyiban, hogy egyelőre a szóbeszéd az erősebb, és erre harapott rá más is.
    Van ugyan már név is a birtokomban, de még gyanú szintjén, így nem vehető ezer százalékosnak, még ha ritkán is tévedek.
    -Téged akarnak, illetve a klánt gyengíteni. Arra játszanak, hogy ha rád kenik a Chairmanak hullását, akkor ezért eleve elővesznek majd, valamint a mágusok jó része összefog ellenetek. A területre fáj a foguk és a hatalomra. Azonban úgy vélik, míg ti a képben vagytok, addig ez lehetetlen, ezért szervezkednek. Brooklyn felé keresgélj. Úgy fest, hogy összeszűrték a levet a Madonokkal, már akikkel lehetett. Manhattant azért zrikálják, mert nem biztosak abban, hogy melléjük állnak, így ott az Eztlik próbálkoznak, de eddig igen kevés sikerrel, mert az idősebbek nem hülyék, és ők Manhattant támogatják veletek együtt.
    Vázolom, hogy mire jutottam, persze ezer százalékos infót majd a mágusok tudnak szolgáltatni, hiszen ők élnek itt.



    #cc3300
    avatar
    Alexander Kyle Chairman

    Faj : Vámpír
    Klán : Staten Island
    Rang : Klánvezér
    Tartózkodási hely : New York
    Foglalkozás : Klánvezér

    Re: Tárgyaló

    on Szer. Júl. 18 2018, 23:43

    - Jasmine meg szeretett elhallgatni dolgokat... - tekintek Raulra.
    Amit ismerek Jasmineból, nem kecsegtető. Annál értékesebb információkat lehet viszont majd belőle kiszedni. Megvannak rá az eszközök, Raul képességében, tudásában és tapasztalatában nem kételkedem.
    - Nem lesz, már vannak. Gyűlnek a felhők.
    Nem éppen hallani rajtam, hogy félnék. Nem becsülök alá senkit, de az ágy alá sem bújok ijedtemben. Lilith edzett, válaszul a nemre.
    Az idők változnak, s az sem véletlen, hogy a dolgok beindulnak, amint megjelentek a Forrás tagjai. Kiben mennyire bízok, saját ügy, Raul tudására eddig hagyatkozhattunk, mint ahogy ő magára is.
    Elgondolkodva tekintek Raul szemeibe.
    -Kíváncsi vagyok, miért gondolod azt, elfogy a türelmem - a szemem sarkában viszont ott a mosoly, s aztán felnevetek újfent. - Le sem tagadhatod, Noel a te fiad.
    Eltűnődöm a válaszon.
    - Valószínű. Na de míg eljut odáig, hogy elismerje... - nincs ezzel bajom, mert ez is jelzi azt, hogy indokkal változtat a véleményén, de akkor igen.
    - Ismerkedik és tanul. A saját belátásai alapján
    Ez pedig hiányzik a mai fiatalokból, s ezért mennek fejjel a falnak. -Ó, hát az a jelenet szállóige lett – nem hiszem, hogy sokat kell agyalnia mindezen Raulnak, melyik része is lett azzá.
    - És nagyon pórul jártak – nem vágyom még egyszer úgy látni Marcust, mint akkor Eléggé dühös lettem volna pár ezer évvel ezelőtt. Helyette inkább a gyógyulásába fektettem az erőmet.
    Ahogy elém kerül a dosszié, már tudom, mit érzékeltem még, mikor belépett Raul. Ráhelyezem a kezem a dosszié tetejére, majd eltűnik a kezem alatt. Jó helyen lesz, ahová kerülni fog.
    - Terjesztünk párat mi is, csalinak megfelel – hunyorítok Raulra.
    - Elővenni – kuncoghatnék, nem teszem. Egyszer mindenkit elér a vég, vagy végzete.
    Sejtem, miért akarják a szigetre rátenni a kezüket. Manhattanben is vannak szép dolgok, mélyen a föld alatt, ám Staten Island még ennél is többet őriz. Nem véletlenül vagyunk ennyien együtt, matuzsálemek.
    - Manhattanhez sok minden fűz minket, ez eléggé nyilvánvaló – bólintok. Mégsem tartom saját klánerületnek, hiszen kivonultunk onnan, megadva a lehetőséget a fiatalabbaknak, hogy érvényesülni tudjanak.
    Figyelemmel hallgatom Rault. Sokkal több szál bogozódik össze, s ezt sejtettem is.
    avatar
    Raul Dessauge

    Faj : Cambion
    Rang : Matuzsálem
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 1806
    Foglalkozás : Cambion/Matuzsálem/Nekromanta

    Re: Tárgyaló

    on Csüt. Júl. 19 2018, 23:50

    -Nem véletlenül. Eltévedt boszorkány, aki a tudását egészen másra akarta használni, mint kellett volna.
    Vannak eltévelyedettek, vannak, akik esetleg még a képességeiket is túlbecsülik, mert elvakítja őket a tudás. Jasmine ilyen volt. Kár érte.
    -Még jobb. Kezdődik.
    Sejtelmesen mosolygok, mintha vártam volna már, hogy valaki megőrüljön és elinduljon. Nem féltem Alexandert, a háttérben gyönyörűen szervezi a saját játszmáit, meggondolatlanság lebecsülni.
    -Kellett hozzá, nem kevés, és aki nem lát mögé, könnyen megunja. Nem, nem is akarom.
    Ismét elnevetem magam, mert tény, hogy ha Noel nem Alexanderhez kerül, valószínűleg már rég nem létezik, és hiszem, hogy neki is szüksége volt minden tapasztalatára ahhoz, hogy tudja, a hülye fiam alapvetően nem rossz kölyök, csak túl fiatal. Hálás is vagyok érte. Letagadni pedig... soha nem jutna eszembe.
    -Hosszas folyamat, mert vagy 3-szor megvizsgálja ugyanonnan is, hátha talál egy apró lyukat, amivel mégis a saját igazát bizonyíthatja. Igen, ami nála annyit tesz, hogy hiába mentél te a falnak, vagy más, megnézi, ő hátha le tudja dönteni. Ha nem, akkor keres más utat.
    Bólintok, mert magam is tudom, hogy Noel mennyire makacs és kitartó tud lenni, hiszen ez együtt jár azzal, hogy előbb vagy utóbb áttörést érhessen el. Igen ám, na de az, hogy ő ezt az élet minden területére átültette... ráadásul hiába zuhan le mindenki a falról, ő azért megnézi, ugyanúgy, ugyanott, mert biztosan a többiek nem voltak elég ügyesek. A szállóigén már hangosan nevetek. Azért megnéztem volna Alexander arcát is abban a pillanatban.
    -Ennek ellenére hihetetlenül magabiztosak. Szerintük sikerrel jártak.
    Néha csodálom az emberi elmét és egot, mire képes. Még a halálos ágyán is hiszi, hogy ő volt a győztes. Marcusnak szerencséje volt. A dossziéra egy sejtelmes mosollyal bólintok, van még néhány a tarsolyomban.
    -Terjesszetek is. Hihetetlen, hogy az elvakultság mennyire képes elvakítani az embert, és ahelyett, hogy utána járna, elhiszi, mert sokan mondják, és ez a legegyszerűbb.
    Nevetve bólintok az elővételre is, mert komolyan ezt gondolják a Brooklyniak. A saját fülemmel hallottam az egyik nagyhangú tagjuktól, hogy azzal dicsekedett, ezt Alexander nem fogja tudni kimagyarázni, és ezért felelni fog. Röhögni tudtam volna, és megveregetni a vállát, hogy "barátom, ezt gondold át újra".
    A sziget egy értékes hely, hiába vannak olyanok, akik azt hiszik, semmit sem ér. A legnagyobb kincs New Yorkban...
    -Van, aki ezt nem így gondolja, ám akinek esze van, az pontosan tudja, hogy majdnem egy klánról beszél valójában két területen. Nos, azért ők még elég sokan vannak, ráadásul nem nézik jó szemmel a szemtelenséget. Á, mielőtt elfelejtem, hoztam még valamit.
    Nem olyan bonyolult a készülődő terv, bár több szál van és azok lassan egy gombolyagot alkotnak, de megtévesztő lehet, ha valaki csak erre koncentrál.
    Egy gondosan becsomagolt csomagot teszek az asztalra, Alexander erről is tudni fogja, mit tartalmaz, és azt is, miért adom át neki. Tudom, hogy nála is van pár darab, nálam is, másnál is, de a fiam is ezerrel keresi.




    #cc3300

    Ajánlott tartalom

    Re: Tárgyaló


      Pontos idő: Vas. Szept. 23 2018, 19:02