Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Egyetemek
by Noel Wyard Yesterday at 21:43

» Daryl's Loft
by Caleb Shayeh Yesterday at 21:27

» Iroda
by Marcus Van Beest Vas. Ápr. 22 2018, 23:57

» Marcus lakosztálya
by Ethan Keon O'Brien Vas. Ápr. 22 2018, 22:41

» Central Park - Bow Bridge
by Admin Vas. Ápr. 22 2018, 22:30

» Kyle
by Admin Vas. Ápr. 22 2018, 22:28

» Konyha - Jackson lakás
by Damien James McCormack Vas. Ápr. 22 2018, 21:58

» Fegyverek terme
by Gabriel Skoglund Vas. Ápr. 22 2018, 21:04

» Könyvtár
by Noel Wyard Szomb. Ápr. 21 2018, 23:00

» Jackson Heights
by Admin Vas. Ápr. 15 2018, 19:07

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Tárgyaló

    Share
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Tárgyaló

    on Kedd Nov. 24 2015, 21:21

    .....
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Tárgyaló

    on Kedd Nov. 24 2015, 22:05

    Alaska – Kyle


    Most kivételesen nem dolgozom, egy forró kávé gőzölög előttem, szeretem az illúziókat, másrészt hozzásegít, hogy ne szokatlanul és gyakorlatlanul álljak ezekhez az emberek világában.
    Egy gramofont szereztem be pár hónapja, és hozzávaló lemezeket. Egészen más a hangulata, mint a sima lemezjátszónak vagy a mai lejátszóknak.
    Papírújságot olvasok, a The Times cikkei nem hatnak meg, számos hírről már jóval korábban tudtam, mint bármelyik firkász, némelyiket pedig én követtem el, legyen az jó, vagy rossz.
    Lassul a zene üteme, felállok, leveszem a tűt a lemezről, majd feltekerem a lejátszót és visszahelyezem. Nem bírja olyan sokáig, mint kéne, viszont áram nélkül is kitűnően működik.
    Visszaülök, majd az újságból fel sem pillantva szólalok meg.
    - Tessék, szabad!
    Csak akkor teszem le összehajtva az újságot, ha már belépett, aki be akart jönni.
    - Foglalj helyet. – közben a lejátszóhoz lépek és leveszem a tűt, elhal a zene és néma csend telepszik ránk.
    - Miben tudok segíteni? – teszem arrébb az újságot, ahogy helyet foglalok.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Tárgyaló

    on Csüt. Nov. 26 2015, 19:06

    Kyle & Alaska
    Tizenegy hónap elég volt ahhoz, hogy hírnévre tegyen szert. Tizenegy hónap elég volt ahhoz, hogy egyszerre imádják és gyűlöljék, hogy vágyjanak rá és eltaszítsák őt maguktól, hogy a társadalom marginális részére szorítsák, majd visszakívánják őt onnan. Tizenegy hónap elég volt ahhoz, hogy felhívja magára a figyelmet annyira, hogy egyaránt legyenek ellenségei és rajongói. Tizenegy hónap... Aminek az utolsó napján valaki a tömegben megragadt a csuklóját (ennek a nyoma még látszódik sápadt bőrén, sötétlila sávban húzódik az erei fölött) és közölte vele, hogy ha nem akar problémákat a fejére, illene elköteleznie valaki mellett, mielőtt lecsapnak rá, mert betolakodott valaki vadászterületére. Természetesen a klánokra gondolt; és mielőtt a tömeg tovasodorta volna a titokzatos jóakarót, megtudta azt is, kit lenne érdemes felkeresnie.
    Staten Island.
    Nem idegen számára a hely (vannak ott kliensei), nem idegen a környezet, az illatok és színek, mégis idegesen rándul meg az arcán egy izom, mikor átlépi a kijelöletlen határát a negyednek. Kivételesen tömegközlekedett; az autóját néhány sarokkal odébb hagyta, ahol általában, és inkább lassú, kimért léptekkel közelítette meg a célját, elgondolkodva hallgatva bakancsa talpának koppanásait a járdán.
    Minél közelebb volt a céljához, annál biztosabb volt abban, hogy ez nem volt feltétlenül jó döntés.
    "Munkahelyi" eleganciája hirtelen túl közhelyesnek tűnt a sötétvörös inggel és fekete szemceruzával kiemelt szemeivel, a szemébe hulló hajtincsek irritálták, a sálat legalább négyszer igazította meg a nyakán. Nem tehet rossz első benyomást; remélhetőleg a híre még nem ért el idáig, mert azt még nehezebb lenne kimagyaráznia (bár rohadtul nem érdekelte, mit gondolnak róla, de ez fontosabb ügy volt annál, minthogy a híre miatt veszni hagyja), mint bármi egyebet. Éppen ezért próbált kitalálni bármi használhatót a magyarázatára; és a gondolatai veszett gyorsasággal száguldottak elméjében, ahogy minden lépéssel közelebb került a céljához: Teleport Business Park, az épület, aminek a címét felírták neki és az ajtó, aminek a számát a kézfejére írta filctollal, mielőtt elindult volna otthonról.
    Az ajtó, aminek a száma szétmosódva ott díszeleg még hóka bőrén. Az ajtó, amire éppen felnéz. Az ajtó, amit a vártnál gyorsabban ér el. Meglepően gyorsan. És mielőtt jobban meggondolhatná, mit fog tenni és mondani, ujjai már koppannak a fa lapon, valahogy a bordáinak magasságán.
    Kopp. Kopp. Kopp.
    Aztán visszaejti a kezét maga mellé. Ujjai idegesen rándulnak meg, amikor meghallja, hogy beinvitálják. Tétován nyomja le a kilincset, de bizonytalansága tovaszáll, mikor belép az ajtón; helyét a professzionális bája veszi át, ahogy ajkait halvány mosolyra húzva beteszi maga után az ajtót és közelebb lép. Tekintetével követi a másik férfit, egész addig, míg le nem ül, és Alaska csak vele együtt foglal helyet, hiába mondták neki már korábban, hogy foglaljon helyett.
    - Köszönöm. - Lábait az asztal alatt keresztezi, és tétován billenti meg a lábfejét, ahogy elgondolkodik a válaszon. - Fogjuk rá, hogy üzleti ügyben jöttem.
    Halkan felnevet, ahogy a hajába túr, próbálva oldani magában a feszültséget; bár más vámpírok társasága sosem feszélyezte, most hirtelen úrrá lesz rajta egy idegen, nyomasztó érzés, ami kicsit sem tetszik neki.
    - Egy barátom azt mondta, itt megtalálom a helyi vámpírklán vezetőjét. Jó helyre irányított, vagy átvert?
    t h a n k s . s o p h i a
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Tárgyaló

    on Szomb. Nov. 28 2015, 20:43


    Alaska – Kyle

    A klán területére érve Alaskát, a klán számára untig ismert alak fogadja, előszeretettel öltözik főkomornyik öltözékbe, lévén ezért engedtem csatlakozni a klánhoz. Ő az első védelmi vonal, erővel és látással felvértezve. A név és illetékesség megkapása után elérkezik hozzám az üzenete, türelemmel hallgatom tovább a muzsikát. Alaskához szegődő kíséret az egyik legjobb testőr a klánból, s miután becsukta mögötte az ajtót a szobában, az árnyékokkal válik eggyé. Van és figyel, s még sincs szem előtt.
    Nem kell megráznom a csengőt, egy újabb ajtónyitással tálcán érkeznek a magunkfajtáknak megfelelő frissítők és csemegék.
    - Fogyasszon bátran. – apró jelzések utalnak a tárolók tartalmára.
    Érdeklődésmentesen függesztem rá a tekintetem egy időre.
    - Milyen üzleti ügyben? – látásom sosem volt homályos, sok mindent kiolvasok belőle, mégis tőle szeretném hallani és tudni.
    - Ez valóban a Staten Island-i klán központja. Mit óhajt a klánvezértől? – nem mondom, hogy én vagyok az, s nem is tagadom. Ám senkinek sem fogjuk legelső alkalommal az orrára kötni, ha nem tudja.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Tárgyaló

    on Kedd Dec. 01 2015, 20:10

    Kyle & Alaska
    Folyosókon vezetik végig, és ő egy pillanatig elgondolkodik azon, biztos helyes döntés volt ide jönnie; már az általa első harci vonalnak elkönyvelt formalitási résznél, amikor el kellett mondania, kicsoda és miért jött, sejtette, hogy ez nem volt jó ötlet, de ha már idáig eljutott, nem fordulhatott vissza, nem igaz? Szóval csak hagyta magát végigvezetni a folyosókon, kanyarban balra, kanyarban jobbra, liftben fel, és utána már nem is figyelt oda, hova vezetik, egész addig a pillanatig, amikor bekopogott a kijelölt ajtón.
    Bármennyire is azt hitte, sikerült kellőképpen lehiggadnia, rá kell hogy jöjjön, tévedett. Ujjai nyugtalanul dobolnak a szék karfáján, egész addig, míg megint magukra nem maradnak, ő és a másik férfi.
    - Azt hiszem, ezúttal megköszönöm. - Csulója könnyedén rebben, ahogy valami legyintésfélét produkál, majd visszaejti a kezét a szék karfájára. Rágyújtana, de kicsit ostobán érezné magát, ha most erre rákérdezne, szabad-e, így inkább elveti ezt az ötletet és az asztal alatt kezdi el ingatni a lábfejét, hogy valamelyest megkönnyítse ezzel a gondolkodását. Viszont minél több kérdést tesznek fel neki, szemöldöke annál magasabbra szökik homlokán, míg végül egy meghatározhatatlan sóhaj kíséretében válaszol rájuk, valószínűleg kockáztatva azt, hogy az elkövetkezendő néhány másodpercben minimum képen vágják a tiszteletlenségéért.
    - Az csak rám és rá tartozik, mással nem kötelező ezt megosztanom. - Óvatosan vonja meg a vállát, bár a sejtés benne, hogy ezek a szavak kicsit túl hirtelenek és meggondolatlanok voltak, egyre erősödik. - Egyébként is... Ha jól emlékszem, ezt a kérdést már feltették nekem korábban és ez alapján lettem bejelentve, de javítson ki, ha tévednék.
    És valahol lélekben már készül arra, hogy bizony a férfi tenyere az arcán fog csattanni (szinte már érzi azt a fantomfájdalmat, mert ő például képen vágná magát ebben a pillanatban, de hát ez csak ő), ennek ellenére nem szándékozik változtatni a szavain. Mindig is ilyen volt; szóval erre az egy lapra tesz fel mindent, aztán vagy sikerül, vagy nem, ezt már a vak szerencsére bízza.
    t h a n k s . s o p h i a
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Tárgyaló

    on Csüt. Dec. 03 2015, 21:40


    Alaska – Kyle



    A kopogása nem szükséges az érkezőnek, lévén a testőr, aki kísérte, már jelenti az érkezést, s csak utána engedi be, majd tűnik sötét árnyékká a helyiségben, ahogy becsukta mögöttük az ajtót. Figyelő szem és fül lesz, ez a feladata.
    - Kérem.
    A szolgáló, tökéletesen értve az apró jelzésekből is, némán szervíroz.
    - Amennyiben nem sértik klánom érdekeit és tagjait, valóban úgy van. – a stílusával nem foglalkozom.
    - Most én kérdezek. – csupán enyhén, de kifejeződik az én szócska a mondatból. – Maga pedig felel.
    A nyugalom már a sajátom, évezredek óta, így is helyezkedem el az ülő alkalmatosságon. Lehet úgy megjelenni, ahogy ő teszi most, ez két következménnyel jár, amelyet minden vámpír tud, aki csak létezik és mozog: választhat azonnali halál és kitiltás között, Staten Islandről.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Tárgyaló

    on Csüt. Dec. 03 2015, 22:03

    Kyle & Alaska
    Ha rágyújtott volna, bizony a torkán akadt volna a füst és most a tüdőjét is felköhögve próbálna szabadulni tőle.
    Ha hallgatott volna a józan eszére, ki nem mozdult volna a lakásából és elvetette volna azt az ostoba ötletet, hogy ide jöjjön.
    Ha tudná, mikor hogyan kell viselkednie, akkor most nem szitkozódna oroszul az orra alatt, irritáltan dobolva ujjaival a térdén; megrándul egy izom az arcán, ahogy a másik vámpír hangjában felfedezi azt a kellemetlen élt, amit már korábban is sejteni vélt a szavaiban. Tehát jól gondolta, hogy a klán vezetőjével áll szemben; akárhogy is, mindig az a fajta személy volt, aki szóban várta a megerősítést a gondolataira, de mivel ezt nem kapta meg... Ennyire rosszá tenné őt az, hogy nem bízott benne? Jó, igazából most sem bízik benne. Sőt, hirtelen felerősödik benne az az érzés is, hogy megfigyelik, és itt egyáltalán nem arra gondol, hogy a vele szemben ülő őt fixírozza. Nem, ez valami más, amitől kellemetlen borzongás fut végig a gerince mentén, és ha nem érezné magát ettől paranoidnak, akár hátra is fordulna, hogy körülnézzen (bár valószínűleg semmit se találna ott, és kiderülne róla, hogy tényleg csak paranoid, ami a múltját tekintve nem lenne túl meglepő), de inkább nem teszi, csak érdeklődően csillogó vörös szemeit rászegezi a férfira, fejét kissé félrebillentve, hogy a fehér tincsek az arcába hulljanak.
    Tiltakozna, hogy senki érdekeit sem szándékozik sérteni, meg hogy miféle traktálás ez, mert hogy ő békés szándékokkal jött ide, de hát... Inkább a nyelvére harap, mielőtt ezt megtenné és csak irritáltan dörzsöli meg az orrnyergét, aztán bólint, hogy csak tessék kérdezni, hajrá.
    Semmi értelme nem lenne annak, hogy tiltakozzon, nem igaz? Szóval csak felszegi a fejét, a kérdésekre várva, és a szeme sarkából keresi a potenciális menekülési utat és egy pillanatra még a saját naivitását is megmosolyogja, mielőtt visszaöltené azt a kifejezéstelen arckifejezést, amivel belépett azon az ajtón.
    Jöhetnek a kérdések.
    t h a n k s . s o p h i a
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Tárgyaló

    on Vas. Dec. 06 2015, 20:46


    Alaska – Kyle



    Minden szavát értem a mormogásának, s nem csak hallom. A hosszú évek alatt, angol sznobizmus ide vagy oda, régebben még inkább elvárás volt a többnyelvűség, és azóta még több ragadt rám.
    A reakcóit némán figyelem, nincsenek hatással rám, türelmes vagyok, és kivárok, amennyiben látom az értelmét.
    A bólintásra a szék karfájára helyezem a kezem, miután intek, jelezve, hogy várom az előbb feltett kérdéseimre a választ. Ha egyből válaszol, megspórolja magának a felesleges köröket, türelmem van, kivárok.
    Ha válaszol, csak utána mozdulok meg, s nyúl a kezem a csésze után, ha nem válaszol, akkor néma maradok, s várok türelemmel.
    - Mivel tudna a klán szolgálatára állni, egészen pontosan? – teszem fel a kérdést, ha az előzőekre megkaptam a választ, ellenkező esetben néma maradok.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Tárgyaló

    on Hétf. Dec. 07 2015, 14:57

    Kyle & Alaska
    Kivár egy hosszabb pillanatot; de mivel látja, hogy amíg nem ad választ, valószínűleg ezzel a beszélgetéssel nem fognak semerre sem haladni, így végül összeszedi magát és szétzilált gondolatait, hogy válaszoljon a klánvezér (hogy lehetett ennyire ostoba, hogy nem jött rá elsőre, ez a férfi az? ennyire lelankadt volna a figyelme? lehetetlen) szavaira, ezúttal már valamivel jobban megfontolva a szavait.
    - Valamiért kétlem, hogy egyetlen személy, ráadásul ilyen affinitású, mint én, kárt tehetne egy ekkora hatalmú institúcióban, bár lehet, én értelmezek valamit rosszul. - Elgondolkodva harap az alsó ajkára, de nem tesz hozzá semmit annak ellenére, hogy lenne még mondanivalója; inkább passzolja a témát, a saját biztonsága érdekében, hiszen innen még élve szeretne kikeveredni, és lehetőleg egy darabban, nem magára haragítva Staten Island összes vámpírját. Talán ezért is mond csak annyit a kérdésekről szóló részre, hogy "értem", aztán kivár, míg megkapja az első kérdést.
    És mikor megkapja azt, szemöldöke kissé magasabbra emelkedik; ez volt az a kérdés, amit igazából nem gondolt át, mert... Hát csak nem fogja bevallani, hogy mesteri módon tud bárkit felkaszabolni! A fejében élő hangocska ironizálva már be is mondja neki a szöveget: "tudja, mesterien bánok a késekkel és szikékkel, élő szobrot készítek bárkiből, ó, és tudja, hogy akár hetekig és életben tudom tartani ezeket az absztrakt szobraimat? Elég menő, nem?" És erre a gondolatra, ha tehetné, felhorkanna, de nem akar tiszteletlennek tűnni (bár most már tök mindegy, hiszen erről az oldaláról mutatkozott be már a legelején, amiért lélekben vállon is veregette meg nyakon is vágta magát), így csak elgondolkodva billenti félre a fejét, mielőtt válaszolna.
    - Egészen pontosan nem tudnék feladatkört megjelölni, mert talán mindenhez értek egy kicsikét... De a régi mesterem állítása szerint jól bánok a fegyverekkel, főleg késekkel, annak idején megtanított rá, hogy használjam őket úgy, hogy csak fájdalmat okozzanak, de ne halált... - ...és művészetet csináljak pár semmitmondó halandóból, de ezt már nem teszi hozzá, inkább elhúzza az utolsó szó végét, mintha csak elgondolkodna azon, hogyan folytassa. Kicsit butaságnak tartja, hogy a befolyására hivatkozzon; igaz, bejárása van a város legkülönbözőbb társaságaiba, de biztos abban, hogy a klánvezér ennél jóval nagyobb hatalommal rendelkezik, minthogy ez meggyőze, így ezt a részt inkább lenyeli, aztán rezignáltan sóhajt. - Bár, legyünk őszinték, inkább reprezentatív vagyok, mint hasznos, tekintve, hogy nagyrészt a művészeti ágakban jeleskedem, mint például a festés vagy zeneszerzés, amiknek kétlem, hogy a klán sok hasznát vehetné.
    Hanyagul megrántaná a vállát, de nem teszi; csak megigazítja magát a széken, végigelemezve lelki szemei előtt lényének minden aspektusát, de nem talál mást, ami választ adhatna a neki feltett kérdésre, ez esetben pedig nem mond többet; hiszen nem azért van itt, hogy össze-vissza járassa a száját, hanem hogy valamelyest korrigálja azt a rossz első benyomást, amit tett, szóval inkább csak várja a további kérdéseket, pillantását a másik vámpírra függesztve.
    t h a n k s . s o p h i a
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Tárgyaló

    on Csüt. Dec. 10 2015, 17:27


    Alaska – Kyle


    - A szabályok betartását írtam elő. – nem fogok hosszas magyarázkodásba, annak itt helye és ideje nincs, és nem is lesz. Azon kívül hiszek abban, hogy egy kis porszem is képes bármit tönkretenni, akár pillanatok alatt.
    Kicsit túl hosszan várakozom, a türelmetlenségnek semmi jele nincs se bennem, sem külső jegyekben. Időm van, s magam osztom be.
    - Nem érdekel, a szerint mihez ért. Van elég tapasztalata ahhoz, hogy tudja, miben tudja a klánt szolgálni. Kezdje elölről. – intek a kezemmel és várakozom tovább. Nálam ilyenkor nem a legjobb köntörfalazni és elhallgatni tényeket. Figyelek.
    - Ez már egy fokkal jobb. Hogy a klán minek veszi hasznát, nem maga dönti el.
    Nem állok fel, nem kezdek járkálni, még csak meg sem mozdulok ültömben.
    - A művészeteket összeköti a testtel? Kínzással is?
    A válasz után várakozok egy keveset. Korrigálta magát és kezelhető.
    - A klánnak vannak szabályai és előírásai, amelyeket feltétel nélkül nem csak megértenie és követnie, de betartania is szükséges.  A klán tagjai között köztudottan sok a matuzsálemi korú, amely megnehezítheti a csatlakozók beilleszkedését. A klán szabályait nem én fogom önnek se elmondani, se elmagyarázni. Kap egy segítőt, aki nem csak elkalauzolja, meg is tanítja eligazodni a területen és a szabályokban. Megfelel az ajánlat? – most állok fel, hogy az asztal széléhez, hozzá közelebb döntsem magam neki. Még mielőtt megtenném, kezem ostorszerűen csap felé, s karmos végű kezemmel megsebezve Alaskát, megízlelem a vérét. Nem feltétlenül az íze miatt, vagy, hogy megismerjem. Tudni fogom, merre jár.
    - Magam is nagy hódolója vagyok a művészeteknek. Miért a klánt választotta, s nem más klánt?
    Nem hízelgést akarok hallani, tényeket.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Tárgyaló

    on Szomb. Dec. 12 2015, 12:38

    Kyle & Alaska
    Szabályok.
    Egy szó, ami egyből vegyes érzéseket kelt benne, kezdve attól, hasznosnak tartja őket egész addig, hogy igazából semmi szükség rájuk. Mégis, aztán rájön, hogy egy klán valószínűleg fenntarthatatlan lenne bármiféle reguláció nélkül, mert ha mindenki azt tenné, amihez csak kedve lenne, minden bizonnyal elég hamar káosz uralkodna el mindenen, ami azért senkinek sem kedvezne; és ez a gondolat valahogy megváltoztatja a gondolkodásmódját ebben a témában egy hosszabb pillanatra, legalábbis addig, amíg erre rábólint, hogy aha, igen, ennek van értelme. És ezért is gondolja át jobban a válaszát, attól függetlenül is, hogy nem ismeri a klán minden szabályát, nem akar olyat mondani, ami túlságosan is átlépné a kijelölt határokat.
    Ennek ellenére, az első válasszal kissé mellélő; szerencsére gyorsan korrigálja magát, elég gyorsan ahhoz, hogy itt ne legyen diszkvalifikálva. Mégis, a kérdés, amit utána kap, meglepi; egy hosszabb pillanatig fontolgatja azt is, hogy eltussolja, mivel is foglalkozik szabad idejében, de aztán rájön, hogy ez nem lenne a leghelyesebb döntés, hiszen ha később jönne rá valaki, az nem csak a számára lenne kellemetlen.
    - Amennyiben a kérdése ugyanazt takarja, amire gondolok, akkor igen, bár sosem volt célom az eszement és indokolatlan erőszak, bármennyire is furán hangzik ez. - Halványan elmosolyodik, ahogy egy pillanatra félrenéz, majd vissza, folytatva a monológját. - A kínzás csak addig művészet, amíg a delikvens nem őrül vagy hal bele a fájdalomba, utána már csak fölösleges vérontás, amit még akkor sem vállalok, ha a saját életemmel kéne fizetnem érte.
    Figyelmesen hallgatja a klánvezető szavait, fejét kissé félrebillentve, és a szavaira rábólint, hálásan-alárendelten (bár ez utóbbi nagyon nem tetszik neki, ó, nagyon nem), de nem győz válaszolni, mert a férfi karma az arcába mar és ő felszisszen, ahogy arccsontja vonalának mentén vágott seb nyílik és hóka bőrén lecsordul egy vércsepp.
    - Спасибо. - Mosolya viszont lehervad, ahogy újabb kérdést tesznek fel neki. Miért ez a klán? Igazából maga sem tudja; ajánlották neki, egyik kliense volt, de maga sem tudja, ez miért történt; talán azért, mert ő maga is itt lakott? Mert Alaska nem volt Staten Island lakója, sokkal inkább a kliense, akinek a kilétében sem volt biztos, tekintve, hogy sose adták meg egymásnak az igazi nevüket... - Egy kliensem ajánlotta. Abból, amit tudok, ő is ennek a klánnak a tagja, és ő mondta, hogy érdemes lenne megpróbálkoznom a csatlakozási kérelemmel.
    Igazából nem hazudik; csak azt a részt hagyja ki, hogy miféle volt a kapcsolata ezzel a klienssel, és hogy nem is tudja, mi a neve; ha ez az információ szükséges lesz, úgyis utána jár, addig is, nem hazudik, és azt hiszi, ez bőven elég lesz ahhoz, hogy a további kompromittáló kérdéseket elkerülje... Legalábbis nagyon reménykedik abban, hogy így lesz.
    t h a n k s . s o p h i a
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Tárgyaló

    on Csüt. Dec. 17 2015, 20:04


    Alaska – Kyle


    Ha valaki nem ismeri a játékszabályokat ideérkeztekor, nem fejletépéssel kezdek. A türelem sok mindent megold. Idővel nem leszek már ennyire elnéző és türelmes ezen a téren, a beilleszkedést is ki szoktam várni.
    - Nem tudom, mire gondol. Mondja meg. – meghagyom, hogy végigmondja, azonban kiskaput senkinek sem hagyok, hogy később erre hivatkozva aláássa a klánt.
    - Tehát Önnél a kínzás vérrel jár? – kérdezek, nem ténymegállapítok és egyben nem is megyek bele jobban a témába. Ennyi bőven elég, amit kaptam válasznak.
    - Не за что! – felelem teljes természetességgel, megjegyezve, hogy nem volt egyértelmű válasz az elfogadásra.
    - Ezek szerint a csatlakozás csak kényszerű muszáj az Ön részéről? – komoly a hangom, egy csepp fenyegetés nincs benne, csupán érdeklődés. – Általában komoly elhatározás előzi meg az egyes csatlakozási szándékokat. – szünetet hagyok. – Ezt Önnél nem így látom. Ez nem játszótér, ahová kedve szerint beléphet, játszadozhat, azután távozik, amikor kedve támad rá.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Tárgyaló

    on Csüt. Dec. 31 2015, 19:03

    Kyle & Alaska
    - Igazából nehéz definiálni; gondolom, a kérdés arra vonatkozott, miféle módon kötném össze a művészetet a kínzással vagy épp mennyi vér folyna közben... Az attól függ, mik az elvárások. Ha kell, két vágással kivéreztetek valamit, ugyanakkor képes vagyok úgy is belevágni bárkibe, hogy egy csepp vérét nem ontom, ez már az elvárásoktól függ. - Ezúttal megenged magának egy óvatos vállvonást, ahogy felpillant leendő klánvezérére; ha nem tartaná nem igazán helyénvalónak, talán fel is állna a helyéről, hogy kicsit jobban, kicsit több expresszióval magyarázza el, mire is gondol, de inkább lemond erről, és abban a reményben ül tovább a helyén, hogy erről nem fogják kérdezni; de mikor minden igyekezete ellenére nem kap egyértelmű választ arra, felveszik-e a Staten Island-i klánba, kicsit elbizonytalanodik; mégis, felszegi a fejét, mikor megint arra kerül a sor, hogy választ adjon, és halvány mosollyal az ajkain az választ, reménykedve abban, hogy ez tényleg elég lesz ahhoz, hogy a bőrét is mentse, na meg a leendő pozícióját, már ha ilyen lesz neki.
    - Ezt nem mondtam egy szóval sem; ha kényszer lenne, valószínűleg meg sem jelennék itt, ugyanakkor a komoly elhatározások nem a védjegyeim; egyszerűen csak úgy ítéltem, megpróbálkozhatnék a csatlakozással, hogy amennyiben felvételt nyernék a klán soraiba, megtanuljak koegzisztálni más vámpírokkal egy összeszokott, rendszerezett csoport soraiban, ahelyett, hogy csupán saját magamra lennék utalva a világban. - Megtámaszkodik az asztal szélén és a falra bámul, elgondolkodva azon, hogy akarná ezt folytatni; reméli, hogy ez idő alatt a másik nem fog beleszólni és megszakítani a gondolatmenetét, mert akkor valószínűleg elveszíti azt a gondolatfonalat, amit követett; amennyiben viszont engedik tovább beszélni, úgy folytatja, valahol ott, ahol abbahagyta. - Sosem kezeltem a klánt úgy, mint játszóteret; bár valószínűleg ez nem látszik meg, de komolyan gondolom a csatlakozási szándékomat, annak ellenére, hogy konkrétan nem tudom megindokolni, miért döntöttem így; akárhogy is nézzük, ha már egyszer felvételt nyernék, nem akarnék egy szó nélkül eltűnni, elég hűséges fajta vagyok, amíg senki sem próbál rám erőltetni valami olyat, ami semmilyen formában nem egyezik az értékrendemmel vagy gondolkodásmódommal.
    És utolsó, halvány mosolyt villant, felpillantva a klánvezérre, aztán hátradől a fotelben; megítélése szerint nem mondott semmi olyat, amivel árthatna magának, főleg, hogy őszinte volt, és ezért nem igazán kéne őt büntetni; hacsak nem téved és az őszinteségével bajt nem hoz magára, de ezt már megkockáztatja, olyan sokat lényegében nem veszíthet.
    t h a n k s . s o p h i a
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Tárgyaló

    on Szer. Jan. 06 2016, 18:38


    Alaska – Kyle



    - Most már tudom, mások elgondolása szerint miket is hajtana végre. És ha az Ön kedvéről van szó, miként gondolja, teszi? – a belső indíttatásai érdekelnek. Ha nem épeszű, meg kell fontolnom, mennyire is jó, ha a klánhoz tartozik.
    Figyelem a büszkeség megnyilvánulásait, nyugton maradok. Sok mindennel találkoztam életem, pontosabban halálom során, hogy csupán megfigyeléssel is sok információt nyerjek valakiről és nyugodt maradjak.
    Szavai őszintének hatnak, még ha arról is szól, hogy próbálkozik. A próbálkozást nem szeretem. Világos lesz számomra, hogy klánban még nem létezett.
    - Lojalitása megszűnése, vagy megszökése esetén hajtóvadászatot indítunk Ön ellen. Komolyan veszem a hűséget, a klántársaimmal egyetemben. Mivel még nem volt eddig klánban, válaszai alapján így vélem, ezért több türelemmel fognak viseltetni maga iránt.
    Rövid szünet után folytatom, hagyva, hogy ha van még mondanivalója Alaskának, megtehesse.
    - Ez esetben üdvözlöm a klánban. Rendelkezésére áll egy lakosztály és szolgálók is.  Ha van még kérdése, tegye fel. – figyelmesen tekintek rá.

    Re: Tárgyaló

    on Vas. Feb. 26 2017, 18:41


    Ajánlott tartalom

    Re: Tárgyaló


      Pontos idő: Kedd Ápr. 24 2018, 02:39