Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Long Island villa
by Emanuel de Medici Today at 00:53

» Fangtasia
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 22:21

» Theo szobája
by Theodore Miles Montgomery Vas. Dec. 09 2018, 22:30

» Freshkills Park
by Admin Vas. Nov. 25 2018, 19:40

» Cox professzor irodája
by Thomas Montgomery Vas. Nov. 25 2018, 19:20

» Pince
by Admin Vas. Nov. 11 2018, 22:47

» Belső udvar
by Dorian M. Montgomery Szomb. Nov. 10 2018, 21:54

» Carlmichael Ház - Tárgyaló
by Reinald Carlmichael Szomb. Nov. 10 2018, 21:51

» Rising Star Cave - Dél-Afrikai Köztársaság
by Armand Assante Vas. Nov. 04 2018, 20:49

» Azrael
by Desmond O. Cross Vas. Nov. 04 2018, 17:52

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Kocsifelhajtó

    Share
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Kocsifelhajtó

    on Csüt. Dec. 17 2015, 21:05

    Kocsifelhajtó
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kocsifelhajtó

    on Csüt. Dec. 17 2015, 21:10

    Előzmények itt!



    Kath& Enzo





    - Hm, nem volt olyan drámai oka, meguntuk, kinőttük a várost és inkább odébb álltunk, aztán itt kötöttünk ki, és a queensi területet néztük ki magunknak, illetve a vezérünk, és csináltunk egy einstandot - foglalom össze röviden amit erről az egészről tudni kell, és ha nem lenne csodálatra méltó ez a pofátlanság, akkor még mindig hasam fognám a röhögéstől, hogy einstand. Mert olvastam azt a művet amiben ez benne van és hát nem épp barátságos jelkép, mit ne mondjak. De hát tudjuk, van a pofátlanságnak az a szintje amit már csak csodálni lehet, és apácska erre a szintre lépett. Aztán lefirkantom neki szép szálkás betűimmel a címet meg a számot, de akár el is vihetem ami azt illeti, mivel hát elég szépséges járgányon érkeztem ide.
    - Hm, nem, az egóm az egészséges szinten áll, valahol jó magasan, de hát mindenkinek kell valami jellembéli hiba na - vigyorodom el, ahogy vsiszakérdez, és előre hajolok az asztalon ahogy a teljes nevem szólít.
    - Ezért még megharapom azt a csinos kis orrodat, arra készülj fel... - vigyorodom el ahogy megteszem a fenyegető és ijesztő kijelentésem, mert ezt még valamilyen formában visszakapja majd. Nem úgy van ám az, hogy csak úgy le lehet Lorenzózni, és majd hagyom is. Lassan megiszom a sörömet, ez a második korsó, vagy harmadik? Tök mindegy. Speckó szeret nélkül úgyse tudunk rendesen lerészegedni, ahhoz nagyon sokat kell inni, és nem sört. Igaz, azért mi megugorjuk a szintet, ha az öreggel nekifekszünk emberesen vedelni. Hm, ez egy másik sztori, nem ide tartozik.
    - Hm, felőlem mehetünk. Remélem nem bánod, ha motorn kell utaznod, ugyanis azzal érkeztem - kuncogok, ahogy intek a pincérnek hoyg fizetnék. Egybe rendezem a számlát, ez csak aprópénz, egyetlen éjszaka alatt ennek a sokszorosát nyerem meg.
    - Gyere, hazaviszlek a falkához - állok fel, ahogy a pincér elmegy és a parkolóba eloldozom a láncot, és berúgom a kicsikémet. Felülök rá, kitámasztom, és megvárom hogy Kathrine is mögém helyezkedjen.
    - Karolj át le ne ess, nem épp 20-al fogok menni... - figyelmeztetem, és ahogy megérzem a kapaszkodó kezeit, felhúzom a kicsikém egy kerékre, mintha elrugaszkodnék és már ki is lövök. Suhanok utakon és kanyarokon át, élvezem a szelet és sebességet, és a hátamhoz simuló női kebleket. Csodálatos érzés, ennél csak markolni és... khm. Szóval szeretem na. Lassan megérkezünk a hatalmas családi birtokra, beütöm a jelszót hogy kinyíljon a kapu, és felgurulok a bejárathoz, a garázs elé.
    Zene©
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kocsifelhajtó

    on Kedd Jan. 05 2016, 16:33


    Enzo& Kath ©


    Hm, most már tényleg érdekel engem ez a falka. Hétszentséges egy társaság lehet, az már biztos. Na igen, azt észrevettem, hogy az egója jó magasan áll, ami (persze csak egy bizonyos mértékig) nem baj, csak hát engem sem kell félteni, és ez nagy valószínűséggel „ordítva egymás haját tépős” vitákhoz vezethet, ha nem figyelek oda, mert hát a pasiknak nem szokása odafigyelni az ilyesmire…
    Áthajolok az asztalon, ajkaink kb. két centire vannak egymástól.
    -Állok elébe… Lorenzo. - Felnevetek és visszaülök a helyemre, majd eltüntetem a maradék sörömet. Nem is én lennék, ha nem húznám direkt az agyát. Amúgy meg nem tudom mi baja van a Lorenzóval, szerintem a hosszabb formája is szép…
    -Imádok mocin utazni. - Szemeim felcsillannak, akár egy kisgyereknek. Egyszerűen megbabonáznak ezek a járgányok, főleg azok a nagy versenymotorok. Az már más kérdés, hogy maximum az első fáig tudnám vezetni…
    „Haza…” Olyan furcsa hallani ezt a szót… Azt mondják, az otthonod ott van, ahol a szeretteid és a számodra fontos személyek. Az én szüleim, akik számomra a legfontosabbak voltak, már nem élnek, szóval ez nálam már meg is bukott. Ahogy sétálok kifelé a motorhoz, felnézek az égre. Megállok egy pillanatra, és azon gondolkozom, miért kellett így történnie? Miért kellett őket ilyen korán elveszítenem? Elmélkedésemből a motor zúgása ébreszt fel, és már meg is indulok, hogy felüljek Enzo mögé. Megjegyzésén csak mosolygok, majd elhelyezkedek és átkarolom. A sebesség, az elmosódó táj csodálatos érzéssel tölt el, de egyszer csak azon kapom magam, hogy csupán egy kézzel tartom magam, mert a másik… nos, a másik az elkalandozott az izmos felsőtesten…
    Amikor megérkezünk, szó szerint leesik az állam a hatalmas birtok láttán. Egyszerűen gyönyörű… Lehámozom magam a motorról, körbenézek, majd Enzora pillantok.
    -És most merre? -



    What are your plans whit me?

    ~Never surrender~

    Outfit

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kocsifelhajtó

    on Szer. Jan. 06 2016, 20:37



    Kath& Enzo






    A falkánk nem egy egyszerű eset, de éppen ez benne a pláne, azt hiszem, hogy kicsit sem vagyunk olyanok, mint egy hagyományos falka, és ez nekünk jól van így. Apám a falkavezér, és egyben apám, nem igazán különül el a kettő és tud idétlenkedni ő is, akárcsak én vagy a többiek, esetleg Natan bácsi. Akit csak idegesítek folyamatosan azzal hogy bácsizom mert hát még fiatalabb is tőlem.
    Ahogy közelebb hajol, elmosolyodom, kihívó kis mosollyal, és összecsattintom a fogam, felelve arra, hogy direkt szekál ezzel.
    - Ne csináld légyszi. Tényleg nem szeretem - hagyom ezzel annyiban, és fizetek ahogy megissza a sört. Hm, megjegyzendő hogy igen hamar lehúzta, ez a falkánkat tekintve még akár plusz pontként is tekinthető, de hát ki tudja, még mi lesz itt, még beszélnem kell majd apácskával is. Eloldom a motort, és bepöccintem a kicsikémet.
    - Én meg imádom repeszteni vele - paskolom meg a szépségem, és megvárom míg felmászik mögém, hogy aztán neki is indulhasson. Egy kerék, aztán uzsgyi neki hadd el hadd. Imádom a sebességet, és hogy kedvemre száguldhatok. Mint minden alkalommal most is kihasználom, és húzom is a gázt, Kath meg kapaszkodik, de félúton a keze kissé elkódorog, amit mondjuk nem bánok annyira, csak hát a biztonság kérem szépen ... Elmosolyodom, bár ő nem láthatja, a farkasom nekitörleszkedik a másiknak, és mintha képen is nyalná. Begurulok a birtokra, és aztán a garázshoz is, ami kinyílik.
    - Előbb leparkolok és aztán felmegyünk megkeressük apámat - tájékoztatom, és betolom a gyönyörűségem a garázsba a többi autó és motor csoda mellé, és visszamegyek a lányhoz.
    - Na gyere... - invitálom magammal.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kocsifelhajtó

    on Hétf. Feb. 22 2016, 16:25


    Enzo& Kath ©


    -Oké, moderálom magam.- mosolyodom el ahogy csattogtat a fogaival. Na igen, néha hajlamos vagyok túllőni a célon, és hát valljuk be, nem lenne túl szerencsés ha tényleg leharapná az orrom. Mielőtt elindulnék kifelé, pár dollár borravalót csúsztatok a pincérsrác zsebébe egy kacsintás kíséretében, persze nem túl feltűnően. Láttam ám, hogy végig engem bámult, de nem az esetem, meg mára már különben is elígérkeztem. Az ablakból látom hogy Enzo már előkészítette a motort, szóval szedem a formás kis lábaimat és kisietek hozzá. Megállok a jármű mellett és végigsimítok az oldalán, tényleg szép példány. Akárcsak a rajta ülő férfi –teszem hozzá magamban ahogy felülök mögé. Egy pillanatra még visszanézek a kávézóra. Jó kis hely, ide legközelebb is jövök. Átkarolom Enzot és mosolyogva előrehajolok, úgy suttogom a fülébe a szavakat:
    -Hát akkor ne sajnáld.- És már el is indulunk. Régen utaztam már motoron, így valóságos extázisként élem meg az utat, csodálatos érzés ahogy a hajam lobog a szélben. Persze én magam sosem vezettem motort és nem is áll szándékomban, mert magamat ismerve elmennék vele az első fáig vagy lámpaoszlopig. Farkasom a másik közeledésére kissé meglepetten húzódik odébb, ebből is látszik hogy nem mindig vagyok én olyan magabiztos mint mutatom. Szájtátva figyelem a hatalmas birtokot ahova megérkezünk. Ez hatalmas és gyönyörű és… basszus, hova kerültem én? Körbenézek a garázsban és vissza kell igazítanom az államat, mert bizony leesett a sok gyönyörű jármű láttán. Tiszta kánaán, komolyan. Igaz vezetni nem tudom őket, de nézegetni annál inkább, és fotóalanynak is tökéletesek.
    -Jövök, jövök.- Kíváncsi vagyok milyen ez a hely ahová hozott, és bár a lelkem egy része örül, a másik részében azért van egy pöpp félelem is, bár ha tényleg olyan a falka mint mesélte, akkor aggodalomra talán nincs is okom.



    What are your plans whit me?

    ~Never surrender~

    Outfit

    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Kocsifelhajtó

    on Hétf. Feb. 22 2016, 18:17

    Kath - Enzo - Dante

    Lassan kezdem azt hinni, hogy Queens levegőjében van valami, vagy olyan sugárzás éri a területet, ami mindenkit arra ösztönöz, hogy éppen itt akarjon darts táblának nézni, itt találjon rá a kölykeire, vagy éppen beszerezzen egyet csak úgy.
    Komolyan, már csak azt hiányolom, hogy a sajátjaim nem a maguk utódjait cipelik be a karjaikban vigyorogva, hogy bemutassák őket a családnak.
    Az Oroszlánkirály modern változata kutya fasza ehhez képest, a sziklaszirt itt jelenleg a kocsifelhajtót és a bejáratot testesíti meg.
    Azt még megértem, ha kimentek egy farkast mielőtt kinyírják, azt is, ha nagy családi összeverekedés van, mert színházi előadás keretében kerülnek a falkába, azt is, hogy egy árnyvadász palacsintát süt a kertben, és azt is, hogy 70 év elteltével szembesülök azzal, hogy van egy fiam, na de azt, hogy akkor még szerzünk is egy nőstényt, ne kóricáljon egyedül... már csak legyintek.
    Queens a paranormális tevékenységek városa, most már egészen biztos. Jelenések, megmagyarázhatatlan szaporodások, belépések... ki kell tennem a menhely és a megtelt táblát, de van egy olyan érzésem, hogy ennek még nincs vége.
    Enzo érkezését akkor is hallottam volna ha nem akarnám, motorral ment, az pedig nem szúnyog hangot ad ki, hanem döng rendesen. Az idegen energia pedig azonnal érezhető, tehát kifelé indulok, marha higgadtan várom meg, míg leparkol és elárulja, mégis kit szállított haza. A köszönésem kimerül egy biccentésben, előbb választ akarok.
    -Vendégség vagy végleges?
    Ennyi az össz kérdésem, enerváltan, semmi jelét nem adva annak, hogy akár bosszantana vagy akár örömmel töltene el a helyzet. Mivel a fiam a motort leparkolja még a kérdés is felesleges, a nőstény nem az alkalmi barátnője egy szerelmi légyottra, hanem legújabb tagunk, amire már én is elvigyorodok.
    Fél évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy nem elég egy mezei einstanddal indítani, hanem a végén többen leszünk mint a többi faj képviselői együttvéve, körbe röhögöm. Most már nem röhögök rajta, ugyanis ez igencsak valós.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kocsifelhajtó

    on Kedd Feb. 23 2016, 23:14



    Dante, Kath& Enzo






    Végighasítunk a városon, és még azon is túl, mivel eléggé a sebesség szerelmese vagyok, és nem fogom vissza magam. Ritkán csökken a sebességem száz alá, és bukósisak se kell, minek? Még ha le is repülök innen, és felnyalom az aszfaltot, akkor se lesz kutya bajom, és csak nyűg cipelni amúgy is, ember meg nem ülhet fel mögém, azaz elég kevés az esélye annak hogy ez megtörténjen. Az éjszakás kalandjaim nem sétáltatom meg, azok nem érnek annyit, és nagy svunggal leparkolok a garázs előtt, mert ki ha én nem? Felnyitom, és betolom a szépségemet a helyére a többiek mellé, és elgyönyörködöm, és már hívnám is fel apámat, mikor megérzem hogy megérkezik ő is és megáll tőlünk nem messze. Odalépek hozzá, és a nyakába vetem magam, mert miért ne tenném, az apám, és a falka kép hát... hát azon mgég lenne mit javítani, de ki nem tojja le magasról?
    - Héhéhé, nééézd mit találtam! Ugye megtarthatom? - vetem be a kiskutya szemeket, aztán elengedem és Kath mellé sétálok, nem épp életem legnagyobb szerelme, de csinos kis nőstény, mindenképpen megér egy hm... na jó. Jó pár menetet majd.
    - Kathrine éppen falka nélküli farkas, és felajánlottam neki hogy hozzánk jöhet ha szeretne - magyarázom.
    - Kath, ő itt Dante, a falkavezér, a mi Alfánk, és minden alfák gyöngye - mert nem is én lennék ha nem tenném hozzá ezt is.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kocsifelhajtó

    on Szer. Feb. 24 2016, 21:27


    Dante, Enzo& Kath ©


    Amilyen nagy lendülettel indulok meg, olyan gyorsan le is fékezek mikor meglátom a másik farkast és egy pillanatra megáll bennem az ütő. Olyan erő és magabiztosság sugárzik belőle, hogy biztosra veszem, ő csakis az alfa lehet. A pókerfész és a tekintélyt parancsoló nézése, amiből ha akarna sem tudna senki semmit kiolvasni egy kissé megrémít, és annak ellenére hogy valahogy mélyen érzem hogy erre semmi szükség, nem túl feltűnően lehetséges menekülési útvonalak után kutatok. Kezdetektől fogva magányos farkasként élem az életem, szóval ez így most nekem elég furcsa, hogy rövid időn belül egynél több fajtársammal találkozok. Újra Dante felé pillantok, de nem igazán akarok hinni a szememnek, annyira meglep a látvány. Sűrű pislogások közepette megállapítom hogy nagyon is jól látom, Enzo tényleg épp a nyakában lóg. Számomra teljesen abszurd, hogy farkasok ilyen közvetlenek legyenek, ezt tükrözi hogy akaratomon kívül elég furcsán nézek rájuk.
    -Találtam, megtarthatom…? Mi vagyok én, holmi használati tárgy?- bukik belőlem az első értelmesnek mondható gondolat ami eszembe jut. Na de na, nem vagyok én senkinek a tulajdona, az úgy nem jó játék. Mikor Enzo visszasétál mellém, reflexszerűen beállok mögé, vagyis nem teljesen mögé, csak éppenhogy. Önbizalmam jelen pillanatban annyi hogy semennyi.
    -Na igen, én pedig jöttem vele, mert hát sok jót mondott rólatok és gondoltam miért ne. A nevem Katherine Blomkvist- Végig tudtam mondani egy egész mondatot, és még a nevemet sem felejtettem el közben, hát ez isteni, most igazán büszke vagyok magamra.


    What are your plans whit me?

    ~Never surrender~

    Outfit

    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Kocsifelhajtó

    on Csüt. Feb. 25 2016, 16:26

    Kath - Enzo - Dante

    Lassan azon gondolkodom, mi lesz a következő, mi lesz, ami miatt csörög a telefon, vagy jön az üzenet... tábort fogok felállítani idekint.
    A kis nőstényre pillantok, érzem az ijedtségét, holott erre tényleg semmi szükség, nem eszem kölyköket, márpedig ő az. Farkasom körbejárja a feketeséget, mint aki azt ellenőrzi nem sebesült-e meg, elég életerős-e.
    Enzo öröme óriási, komolyan, mint aki megütötte a főnyereményt, és boldogan veti magát a nyakamba. Nem dobom le, megtartom, csak pár másodperccel később teszem le a földre. A fiam, nem nagyon foglalkozom azzal, ki mit szól a közvetlenségünkhöz, érezhető az egyforma energia.
    -Enzo, ő nem egy üveggolyó, amit összeszedtél a parton...legalábbis így első pillantásra nem tűnik annak.
    Mint egy kisgyerek, aki talált egy kavicsot amibe beleszeretett, és be akarja pakolni a többi mellé, mondván az az egy már nem foglal annyi helyet, mint a többi 100. Röhögnöm kell.
    -Éppen? A korát nézve igencsak kölyök, és ha jó a sejtésem, még sosem volt falkája. Ami egyrészről baj, egyrészről jó.
    Az, hogy a nőstény így is túlélt, hatalmas mázlija, viszont emlékeztet saját magamra, amikor még fiatal hímként két kölyökkel indultam útnak.
    Ahogy beáll Enzo mögé, megmosolyogtat, hát nem vagyok olyan félelmetes, hogy menekülni kelljen. Oké, most nem.
    -Dante di Canio, Katherine. Mielőtt bármit mondanék, tisztázzunk néhány dolgot. Tény és való, hogy egy farkas falka nélkül halálra van ítélve. Ideig-óráig húzhatja, de túl sokáig nem. Az, hogy falkát választasz, az nem játék, nem amolyan múló hóbort, mert jól hangzik, hanem felelősségteljes döntés. Egy falka a családodat jelenti, a védelmet és a biztonságot, segítséget, társaságot, azonban nem átjáróház. Nincs olyan, hogy éppen nem tetszik és tovább állok, nincs olyan, hogy azért, mert hibáztam és lelépek. Egy falkában elengedhetetlen a bizalom, az a bizalom, amiről tudod, bajban vagy, ott vannak mögötted. Egy falkában hierarchia van, mindenkinek megvan a helye és a szerepe, ami nem azt jelenti, hogy ez bebetonozott, de nem árt tisztában lenni ezzel. Többségünk több mint 200 éve testvér, harcol a másikért, harcol a családjáért, mert első a Falka, utána jön minden más.
    Enzo bemutatásán elvigyorodok, sosem volt normális, de így szeretem. Mivel tudom, hogy Kath nem nagyon ismerheti a falkatörvényeket, így röviden vázolom, mit vállal azzal, ha ténylegesen csatlakozik hozzánk. Gondolkodási időt hagyok a számára, mert lehet, Enzo nagy vonalakban elmondta miről van szó, és magam is látom, hogy tulajdonképpen egy védtelen kölyökkel állok szemben, tőle akarom hallani. Az a "gondoltam miért ne" úgy hangzott, hogy jó bulinak tűnik, ez pedig nem elég.
    -Ezek után kérdezem, valóban meg akarod próbálni? Valóban közénk akarsz tartozni?
    Bundásom közelebb lép a nőstényhez, tudja, hogy komoly dologról van szó, nem játsszunk, falkatagság kérdése a tét. Abban egy percig sem kételkedem, hogy a fiam saját maga vállalná a mentorságot, tanítaná őt, de meg is teheti, elég érett rá, és mindent tud, amit csak lehet.
    A kérdés az, hogy Katherine mit mond, és kimerészkedik-e a háta mögül?
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kocsifelhajtó

    on Kedd Dec. 20 2016, 21:56

    Ferdinand és Sam

    Ezt mióta műtötték ide? Nézek nagyot az egyik díszre, ahogy kanyarodok be a mocival. Mert van, megint, miután tavaly rommá törtem az előzőt a belváros kellős közepén (mert nyári gumival hecc télen száguldozni. Legalábbis Vica szerint, aki éjjel suttyomban kicserélte a gumikat).
    Acélbetétes bakancs, bőrkabát, bőrnadrág, fekete póló, kiengedett haj. És egy méretes sütis doboz, amibe rekord méretű tortát tettem. Mert hogy ipart váltottam ám! Továbbra is megveszek a virágokért, de miután átrendeztem – megint csak tavaly – a virágcsarnokot, más jóvoltából, így onnan kirúgtak. Jött a másik kedvenc, a sütik. Hol szállítok, mert olyan kedvem van, hol sütök, mert olyan kedvem van. Most például sütit sütni és eljönni, na, az egyszerre volt.
    Mivel csak úgy ki meg be még én sem lófrálhatok, hiába pacsiztam le a helyi Alfával, ezért egy oda-vissza sms dobálás után pakoltam fel magam, s jöttem el. Felkapom a dobozt a csomagtartóból, alig látok ki mögüle, s lábbal berúgva érkezem meg a bejárathoz. Mármint, az ajtót rúgom be, mivel nincs még egy kezem, hogy nyissak és tartsak is ajtót.
    - Bocsesz, bárki is volt az! – éreztem én, hogy valakibe megérkezik.
    Kellően be lettem félemlítve legelső alkalommal, elég a kalitkára gondolnom és menten előjön az angyali énem. Itt nem kukoricáznak, ha átléped a határt, illemet, mittudoménmit. Mondjuk, Garrettnél se piskóta, ő is megleckéztetett. Pedig csak kíváncsi voltam, milyen ízű az egyik étcsokija...
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kocsifelhajtó

    on Kedd Dec. 20 2016, 22:29

    Ferdinand és Sam

    A számos megrázkódtatás viharában jómagam csupán ingatag, pislákoló fényű világító torony vagyok, de meg kell mondjam; jól tartom magamat. Megnyugtató, hogy ilyen mértékben gondomat viselik itt, sokkal tartozom Dante-nak, az új alfámnak. Sóhajtva igazítom meg nyakkendőmet, mivel a városba csupán kísérettel mehetek el, azt tervezem, sétálok egy kielégítőt a kertben, vagy éppen a ház előtt állok meg egy kicsit, hogy figyelhessem a járókelőket. Még rengeteg dolgot kell tanulnom és igyekszem mindezt minél hamarabb bepótolni. Néhány kellemetlen ránc a ruhámon, már el is simítottam, makulátlan fekete öltönyöm, kellően ebbe a világba illő, s bár nem zavar a kinti csípős hideg, elegáns hosszú kabátot is húztam, hogy ne legyen e könnyedségem túlságosan kirívó. Kalapomat kénytelen voltam nélkülözni, ám pálcám mellől nem tágítok, az most is itt van kezemben, ahogy elhagyom a szobámat, annak ajtaját kulcsra zárva. Előhúzom zsebórámat, megnézem rajta az időt. Elgondolkoztató, vajon hányszor fogom még ezt tenni? Megemlítették nekem, hogy az úgynevezett karóra immár a jellemző az emberekre, de leszámítva a képeket amiket azon a... hogy is mondták monitor és internet? Nos azokon mutattak, akadt néhány kedvemre való, még ha nem is tartom olyan elegánsnak mint a zsebórámat. Megválni úgysem fogok tőle, fontos mementó ez nekem, de meglehet szert teszek egy olyanra. A maguk módján még az olvasott nevek is szórakoztattak, mint például Rolex, vagy Longines, noha a kedvencem a Vacheron-Constantin volt. Nos, ez még a jövő zenéje, melyhez még a zenészek sem álltak fel.
    Végig sétálva a folyosón végighúzom kesztyűbe bújtatott ujjaimat egy villogó gombokkal teli valamin ami a többiek állítása szerint telefon, egyszer mindenképpen ki akarom próbálni milyen használni. Főleg azt a kisebb, laposabb példányt amit az alfa kezében láttam nem is egyszer.
    Éppen az ajtóban álltam és azon tűnődtem, meglehet munkát kellene majd keresnem, hacsak nem tud foglalkoztatni valami módon az alfa, amiért pénzre tehetnék szert, amikor az ajtó belökődik előttem. Az idegen éppenséggel velem találja szembe magát, miközben sétapálcámat szorongatva, éppen a kilincsért emeltem már kezem. Zavart pislogás, de csupán egy, majd kihúzom magam, s sóhajtva tekintek le a cifra öltözékű jövevényre. A szaga... nem, ő nem vérfarkas. Mit kereshet itt?
    - Kellemes napot, hölgyem - mondom enyhén keskenyedő szemekkel. - Bátorkodhatok megérdeklődni miben segíthetek, vagy éppen mi járatban?
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kocsifelhajtó

    on Hétf. Jan. 02 2017, 21:38

    Megfordulok a dobozzal, hogy lássak is valamit és egyből a sétapálcát szúrom ki. Aha, itt is vannak fura fazonok. Felfelé siklik a szemem, de már nyomulok is befelé, rágót pukkantva.
    - Csövi. Nem esett bajod, szóval szupiság.
    Majdnem eldobom a dobozt félúton, hirtelen is fordulok meg, hacsak nem állít meg előbb.
    - Hölgyem? Hol látsz te .... ? – lenézek magamra.
    – Ja, értem. Oda tedd, lécci, köszi – nyomom a kezébe a dobozt és a közeli asztal, vagy pult felé rántom a fejem mutatásként.
    - Gondoltam, hozok a bandának egy kis sütikészletet – ha megszabadultam a doboztól, csípőre vágom a kezem.
    – Te ki vagy? – mustrálom tovább. - Még nem láttalak errefelé. Újonnan érkeztél? Mikor? Szereted a sétapálcákat?
    Aztán elordítom magam, hogy sütemény érkezett.
    - Az Alfa tud arról, hogy itt vagyok, nyugi. Sam vagyok – nyújtok a sétapálcás felé kezet.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kocsifelhajtó

    on Kedd Jan. 03 2017, 18:34

    Ferdinand és Sam

    Első ízben felvonom egyik szemöldökömet.
    - Csövi? Ez mégis mit takar, ha nem bánja, hogy íj közvetlenül rákérdezek?
    Megemelkedett szemöldökömet a másik követi, mikor a kezembe nyomják a dobozt, csoda, hogy szeretett pálcámat nem ejtem el. Miféle asszonyállat ez, a felét nem értem a szavaknak, melyek ajkait elhagyják, talán valamiféle zsargon lenne? Azt elkönyvelem magamban, hogy az én általam értékelt eleganciát nyomokban sem tartalmazza. De valójában nincs mit tenni, hisz akármennyire is érzem bárdolatlannak a viselkedését, meglehet, az én nézeteim túlságosan elavultak. Nem mintha szívesen válnék meg tőlük. Azt viszont megint csak meglepetéssel fogadom, hogy könnyedén vált tegeződésre, de mivel nem adott rá engedélyt, nem követem a példáját. Szűz anyám, hát mibe csöppentem én? Hidegvér. Tegyük le azt a dobozt ahova a "hölgy" kérte... így. Megköszörülöm a torkom.
    - Szerény személyem Mr. Ferdinand Bastion, de ha bizalmasabb formában kíván megszólítani, elegendőnek bizonyul a Fredinand is. Érkezésem pusztán néhány héttel ezelőtt történt, jómagam is a falka tagja vagyok... melyet bandának titulált... khm... És nos... - ekkor kicsit eltűnődök, nem fogom mindenkivel tudatni, hogy honnan is jöttem... pontosabban mikorról. - Londonból érkeztem. A sétapálcák pedig kellően elegáns eszközei, egy magára adó férfi megjelenésének, de személy szerint leginkább ezt preferálom; nem igazán láttam ennél jobbat, arról nem beszélve, hogy más milyet sem itt tartózkodásom alatt.
    Biccentek, immár visszanyerem szükséges kiállásomat, kesztyűs kezeimet a pálcának gombján pihentetem, mivel a nő _merőben szokatlan módon_ nem kínálta fel kacsóját, hogy csókot leheljek rá, úgy nem próbálkozom; illetlenség lenne, a szokatlan viselkedés ellenére is.
    - Örvendek, Miss. Sam, s nem kevés megkönnyebbüléssel tölt el, hogy nem hívatlan vendégként érkezett.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kocsifelhajtó

    on Pént. Jan. 13 2017, 21:28

    Ha nem lenne farkas, azt mondanám, mit szívott. Így marad a hol élsz te, magamban, aztán rájövök, hogy az sem stimmel. Ja, a vampoknál vannak ilyen régimódiak, ezek szerint ő is az lenne. Ú, az gáz, lilám nincs, hogyan kell az ilyenekkel beszélni.
    - Valami olyasmit – teszem közbe a kezeibe a dobozt, ajánlom, hogy tartsa, nem sütöm meg még egyszer őket. – hogy csá, szia, halika. Üdvözlés.
    Azért a ruhát, ami rajta van, elfogadnám. Valami fehér nyakkendővel, meg ... a bakancsom jó lesz hozzá. Meg mondjuk zöld haj. Nem, az nem. De kontyba még feltehetem.
    - Maradjunk a Ferdinandnál – bólintok. Bár azért lehet, hogy jó lenne Mr. Bastionnak szólítanom, még a végén kiderül, hogy ezer éves. Az alapján nem csodálom, hogy ilyen a modora. Anyám, ha én ezer éves leszek...
    - Mert már nem hordanak sétapálcát vagy jó száz éve. Max. a nyanyák és a taták, fordított L-alakban – megint elfeledkezem, ténylegesen, hogy nem kéne így beszélni, vélhetőleg egy kukkot sem ért belőle. Belelendültem a magyarázatba. De tetszik ez a stílus, követni ugyan nem tudnám.
    - Jaaa, Londonból – világosodok meg. – Úriember képzőből – valahogy minden európait modorosnak gondolok, holott tudom, hogy ott is kivirult a 21. század.
    Hűha, kezet fogni akkor modortalanság? Vagy, hogy volt ez akkor náluk? Ha én most csajnak adom magam, akkor mit szoktak...? .... Fúj, csókoljon nekem kezet a ragya, meg még mit nem!
    A Ms Samre azonban önkéntelenül felnevetek, csilingelősen, levetem magam a kanapéra.
    - Sam, az a Samuel rövidítése a nevemben. Se nő, se pasi nem vagyok, de fiúnak tartom magam – hát ha ezt a békát lenyeli, akkor jó fej. Ha nem, akkor is jó fej. Azért Dante elnyúlt képén is felröhögtem, aztán már nem. De azt arcot nem fogom elfelejteni.
    - Tündér vagyok, Tavaszudvarból – azonnal felpattanok és meghajolok. Valahogy furcsán nem tudom már összerakni az ilyen hajbókos illemeket az emberi világgal, amibe a farkasok most nekem beletartoznak. A szigorú tündéretikettet nem csak kívülről fújom, de belülről be is tartom, ez pedig a tündéres bemutatkozásra is vonatkozik.
    - Á, ugyan, Dantehez már nem is jutnék, ha nem lennék bejelentve – legyintek. – A legelső bun... – harapom el a szót. – falkatag lenyomna. Kivéve, ha a vállába állnék – gondolkodom el, önkéntelenül megdörzsölve a tenyeremmel az orrom.
    - De te miért jöttél el Londonból? – térek vissza a bundásra és megpaskolom magam mellett a kanapét, majd felhúzom a cipős lábam a kanapéra törökülésben, s megfogom a bokáimnál.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kocsifelhajtó

    on Szomb. Jan. 14 2017, 16:32

    Ferdinand és Sam

    - Máris két szóval több amit nem igazán értek - bólintok a magyarázatra a köszönés kapcsán. - Nos efféle támaszt mint a sétapálca az én időmben is hordtak a vének, de én csupán kedvtelésből teszem, nem támaszul szolgál.
    Kissé megemelem egyik szemöldökömet. Úriember képző? Voltaképpen nincs is annyira távol az igazságtól, meg kell valljam vajmi keveset voltam annak idején külföldön, de amerre jártam, az az elegancia amire még engem neveltek, csak nyomokban mutatkozott. Sóhajtok minden esetre a sztereotip kijelentést hallván, de nem szokásom felcsattanni efféléken... noha másabb dolgokon sem igazán.
    - Talán valahol még helytálló is a kijelentése - bólintok. - Noha erős túlzás is, egyben, már ha megbocsájtja az ennyire közvetlen megnyilvánulásom.
    Amikor kiderül a tényleges neme és nem kevésbé a faja ezen illetőnek, ekkor már kicsit megakadok, legalábbis néhány másodpercig némává válok, hogy feldolgozzam ezt az igen kínos momentumot, kissé röstellem is, hogy nem a megfelelő módon tituláltam.
    - Ezek szerint Mr. Samuel - mondom miután összeszedtem magam. - Kérem nézze el figyelmetlenségemet, megkövetem bárdolatlanságom miatt. Ha lehet mentségem, az az lenne, hogy ezen világ normái még egyelőre idegenek a számomra. Őszintén szólva nem feltételeztem volna, hogy a tündéreket is magával rántja ez az erőteljes változás; bár szó se róla tapasztalataim szerint mindig is jól alkalmazkodtak.
    Talán némi dicséret javít a helyzetemen, noha nem füllentésből fakad, őszintén beszélek, ahogy az mindig is jellemző volt rám.
    - Nem önszántamból tettem; nem is ebből a korból származom - adok választ a kérdésére.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kocsifelhajtó

    on Vas. Jan. 15 2017, 18:02

    Fred és Sam

    - Öhhh... – sóhajtok megadóan. A magyarázatok nem a vívmányaim és az erősségeim. Megvakarom a fejem, érdekes lesz ez ám.
    - Meg fognak nézni, vagy ki, de hát mondom ezt én – vigyorodom el. Csípem a fazont, hogy ennyire tesz a mostani elvárásokra, elvégre én is teszek arra, hogy könnyen kiigazodhatóvá tegyem magam a számukra. Emberek, én meg tündér vagyok, azt csinálok, amit akarok! ... kivéve, ha utána kalitkába dobnak, mint itt tették. A mosoly kapásból lelohad a képemen erre az emlékre.
    Nyitva marad a szám, lazán válaszolnék, de amit mond, arra megáll a szó bennem, majd inkább becsukom a szám, hümmentek, aztán vállat vonok.
    - Mindenki azt mond, amit akar. Max. nem tetszik a másiknak. Nem mondtál semmi olyat, ami megbántana. Ha meg igen, akkor meg megérdemlem. Vagy nem.
    A következő válaszra viszont először némán ledöbbenek, aztán nevetve a nyakába ugrok, haveriasan megpaskolom a hátát.
    - Muris fazon vagy, komállak – visszaülök a kanapén, ha ugyan nem vágott fejbe előtte. – Hívj csak Samnek és tegeződjünk. Nem csináltál semmi rosszat, ez a világ ilyen lett, és még én sem tehetek róla, hogy se pasi se nő nem vagyok – vonok vállat. – Biológiailag. Öööö – hökkenek meg.
    – Hát. Én még csak tizenhét vagyok és csak pár éve tündér, de már nagykorú tündér. Furi, mert emberként még nem vagyok nagykorú – kuncogok. Aztán elkomolyodom, ismét a hajamba túrok, majd felfújom a rágóm és kipukkantom, amíg gondolkodom.
    - Nem önszántadból? – pakolok magam elé egy párnát, átölelve, a kíváncsi érdeklődés jeleként. – Melyik korból származol? Hány éves vagy egyáltalán? – van, ami nem áll össze, nem értek és amit nem értek, azt tudni akarom.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kocsifelhajtó

    on Hétf. Jan. 16 2017, 16:02

    Fred és Sam

    Ez a fajta közvetlenség amit tanúsít az irányomba, már eléggé feszélyez, de ennek mindössze egy kimért hátlapogatással adok "hangot", s miután elengedett - nem ütöm kupán - szokásomhoz híven megköszörülöm torkom.
    - Noha az én koromban az idősebbik határozta meg a tegeződés mibenlétét két fél között, amennyiben kazuálisabbnak tekinti ha tegezhet, megadom rá az engedélyt, én azonban ragaszkodom a magázódáshoz, legalábbis a magam részéről. Ne vegye magára, részemről ez az alapvető tisztelet kifejezése; az én időmben még férj és feleség is magázták egymást. Arról kétségtelenül nem tehet, hogy mely nemhez tartozik és melyikhez nem; nincs kinek joga lenne felróni önnek.
    Botom koppan előttem a földön, ahogy kezeimet rá helyezem, s kissé rátámaszkodok, úgy mérem végig immár nem is először. Elgondolkodtató ez a fajta viselkedési forma, kissé kaotikusnak vélem, főleg amit úgy összesítve láttam a világból eddig. Nincs igazi egység.
    - 1795.-ben születtem - mondom aztán. - 1817.- óta vagyok farkas. Egy szerencsétlen eset kapcsán sajnálatosan kihagytam néhány száz évet a világ alakulásából, közel fél hete érkeztem ide, Di Canio úr mennyezetén keresztül.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kocsifelhajtó

    on Szer. Jan. 18 2017, 21:57

    Jó, hát ha letojja, hogy kinézi a tömeg ezzel a megjelenéssel, nekem aztán oly’ édes mindegy. Különben is, ez a cucc egész jó. Csak az a sétapálca ne lenne...
    A gondolatok megállnak bennem, ahogy válaszol, csak pislogni tudok, a végére még végképp.
    Már éppen fújnám fel az arcom, ami nem ellenkezés, hanem a dacos megadás jele lenne, de az utolsó mondatával megvett, kilóra. Kerreg is a fejem, hogy a megfelelő módon válaszoljak. Mert ha nem ismerem az emberi világ illemeit, a régieket, a tündéreké talán megteszi, nem? Elég szigorúak ilyen etikettben, csak jó lehet. Legfeljebb közli, hogy mégse.
    - Tegezve is lehet tiszteletet kifejezni. Meg elég hülyén jönne ki, hogy én tegezlek, te meg magázol. Akkor én is magázlak – vonok enyhén vállat. Megbántani nem akarom, még a végén megint csipoghatok egy kalitkában, meg aztán olyan nagyon tetszett a válasza, hogy már ezért sem lennék az, aki ragaszkodik a tegeződéshez.
    - Elég felvilágosult, a saját korához képest – ööö... hűűűű, asszem ezt nem kellett volna mondani, legalábbis nem így. Mert hogy jót akartam, megköszönni, hogy rendes. Be is húzom a vállam közé a fejem, főleg, hogy a botjával is koppant.
    – Nem úgy értettem! Mármint... – ebből nem fogok kimászni. – Bocsánatot kérek.
    Háhá, mondtam én, hogy nem mai csirke! Még jó, hogy nem fog tegezni, Sam!
    - A mennyezeten keresztül? – nevetem el magam, muris válasz. Vagy igaz? – A mennyezeten keresztül? Fél hete? Mármint... ha kihagyott száz akármennyi évet, akkor az ezernyolcszáz akármiből egyből ide került? De hogy? – hallottam már erről, de ez nem tudom, hogyan lehetséges.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kocsifelhajtó

    on Csüt. Jan. 19 2017, 00:34

    Igen meglep, hogy bár a tündér van előnyben, elvégre neki nem új szinte minden körülötte, akaratlanul enyhén el is mosolyodok, mikor tisztázásra kerül milyen formában kommunikáljunk. Aprót bólintok.
    - Tehát marad a kölcsönös magázódás, Mr. Samuel - mondom enyhén szórakozottan, minden nemű gúnyt mellőzve.
    Mosolyom természetesen el is illan, mikor felvilágosultságom terén tesz egy megjegyzést, de ez minden jele annak, hogy bármi nemű nemtetszést váltott ki belőlem. Még belül sem bosszantott igazán, ez a fajta attitűd az én koromban is létezett bizonyos nemesi, vagy éppen felsőbb rétegekben; nem egy alakot manipuláltam akkoriban, a falka ügyeinek javára.
    Hamar észre is veszi magát újdonsült ismeretségem, de én a magam részéről megcsóválom a fejem.
    - Az én koromban, az emberek felvilágosultak voltak, azon kor mércéjével. Azért nem látom értelmét neheztelnem, hogy úgy véli primitív lennék; A tudást a kor határozza meg, nem minden esetben az elme és annak tehetsége. Nem tagadom, számos szó, tárgya, vagy éppen más dolog kihívást jelent számomra, elvégre nem ismerem még, különösképpen az új világ vívmányait. - Aztán megint felbukkan az enyhe mosolyom. - Amit viszont el tudok képzelni, hogy ön speciel meg nem tudna szertartásosan megtömni, majd elszívni egy valódi pipát, ahogy az emberek nagy részéről is feltételezem; holott annak idején a pipa nem csak kedvtelésből volt szükséges, időnként státusz szimbólumként is szolgált, s nem kevésbé annak használata is amolyan megnyilvánulása volt az úriemberek eleganciájának. Etikett, mint mondják.
    Kesernyés íz kerül a számba mikor kérdez az érkezésem részleteiről. De egyelőre csak néhány dolgot mondok el.
    - Egy démon rabolt el, ezen valóság határain túlra, hogy míg csupán nekem úgy tűnt, csak egy szívdobbanásnyi ideig történt, valójában évszázadok teltek el azóta.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kocsifelhajtó

    on Vas. Jan. 22 2017, 21:38

    - Aha – bólintok. Végül is mindegy, a lényeg, hogy nem dobott ki, nem dobott kalitkába és még szóba is áll velem. Még.
    Háhááá, nem tépte le a fejem, okés, jó vagyok! De azért ez elég necces volt, a fülem pirossága is jelzi. Kicsi vagyok én még a nagyokhoz, és viselkedni tudnom kéne. Túl sokat vagyok talán az emberek között, s mindazt, amit itt kéne alkalmaznom, az még nem természetes. No, majd gyakorlok.
    - Nem szeretem a pipafüstöt – legyezgetem az orrom előtt a kezem fancsali képpel, aztán csillogni kezd a szemem. – De az új cuccokat meg tudom mutatni! Ezek szerint telefon, laptop, az úgy nem? És a kocsi? Meg a motor? – észreveszem, hogy túl lelkes leszek, visszaveszek, és ismét átkarolom a párnát. Nem értek én a tudományhoz és korszellemhez, így azon hamar átlendülök. Valahol mélyen azért veszem az adást, hogy neki tök idegen ez a világ.
    Először csillogni kezdenek megint a szemeim, aztán a tömörsége okán leesik, hogy frászt akar ő erről többet dumálni. Pedig olyan izgi!
    - De miért rabolta el? Összevesztek? Keresztbe tett neki? Honnan tudja, hogy a valóság határain túlra, ha az csak egy szívdobbanásnyi idő volt? – kész, most már érdeklődéssel csillognak a szemeim, kezeim a sütik felé nyúlnak, s már majdnem betömnék egyet, amikor ráébredek, egyet nem tettem meg.
    - Kér? Nagyon finomak, én készítettem őket! – teszek egy hatalmas tortaszeletet az egyik papírtányérra és átnyújtom neki.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kocsifelhajtó

    on Pént. Jan. 27 2017, 21:38

    - Válaszolandó a kérdésére, a mai világ számos vívmánya újdonság nekem. Még pusztán ismerkedni próbálok velük, hallottam már sokféle dolgot, de bevallom őszintén, néha úgy érzem jót derülnek rajtam a falka tagok, főleg amikor próbálnak tréfálni velem. De igyekszem korrektül kezelni a dolgot. Egyelőre még nem tudom önben mennyire bízzak meg, nem ismerem eléggé, ráadásul kissé komolytalan volt az eddigi fellépése velem szemben, de egy percig se vegye sértésnek; ezek csupán első benyomások.
    Sam különös érdeklődést mutat a történtekkel kapcsolatban és voltaképpen nem tudom elmondjak-e neki mindent amit tudok, nem mintha tudnám pontosan mi miért is történt. Mindemellett mégis csak egy tündérről beszélünk. Ezt persze semmiképpen sem mondanám neki de kissé megkönnyítené a dolgot ha ő is farkas lenne. De értelemszerűen nem hibáztatom érte, nem tehet róla. Arról nem is beszélve, hogy bár igencsak bárdolatlan a viselkedése, be kell valljam, rokonszenvet érzek iránta.
    - Oh? - pillantok a tortaszeletre. - Igazán kedves, köszönöm. Van esetleg evőeszköze is hozzá?
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Kocsifelhajtó

    on Kedd Jan. 31 2017, 10:08

    - Dante a legnagyobb csínytevő közülük – integetek az egyik kamera felé, ezerbiztos vagyok, hogy éppen kukkolnak.
    - Korrektül? Nem ették meg még reggelire, az már haladás – bezzeg engem! Egyből kalitka, köszi!
    - Megbízni? Ember... izé farkas, de mindegy is – legyintek az elszólásomra. - Nem hadititokról van szó, ezeket mindenki tudja és használja. Komolytalan? – felnevetek. – Egy tündér, ha komoly, akkor már nem is tündér. Annyira – mert azért valljam be, egypár tündér olyan, mint az ecetes uborka. Na meg a nemesek! Á, őket inkább nem!
    Felajánlottam a segítséget, ha kell neki, nyitott kapukat dönget.
    Miután rájövök, hogy nem válaszol, csücsörítve vágok rosszalló arcot, nemtetszésem kifejezéseként, aztán meg lapozok. Nem mondja el, hát nem mondja el. Úgyis kiderítem!
    - Ha az ötágú helyett háromágút szeretne... – nyúlok az egyik doboz oldalába, előhalászva onnan a műanyag villák egyikét, átnyújtom neki, szárával fogva. – Akkor itt van.
    Kíváncsian várom a visszajelzést, aztán meg azt figyelem, ahogy eszik és utánozni kezdem a mozdulatait. Így evett volna sok száz évvel ezelőtt az ember? Peh, mint a nemes tündék, csak azoknak még olyan bonyi etikettjük is van erre, hogy újra megéhezek, mire vége az étkezésnek.
    -Te hogy nézel ki farkasként? - kíváncsiskodom. - Én kolibri vagyok - húzom ki magam büszkén.

    Re: Kocsifelhajtó

    on Pént. Jún. 02 2017, 19:03



    Ajánlott tartalom

    Re: Kocsifelhajtó


      Pontos idő: Vas. Dec. 16 2018, 05:57