Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Long Island villa
by Emanuel de Medici Today at 00:53

» Fangtasia
by Ethan Keon O'Brien Yesterday at 22:21

» Theo szobája
by Theodore Miles Montgomery Vas. Dec. 09 2018, 22:30

» Freshkills Park
by Admin Vas. Nov. 25 2018, 19:40

» Cox professzor irodája
by Thomas Montgomery Vas. Nov. 25 2018, 19:20

» Pince
by Admin Vas. Nov. 11 2018, 22:47

» Belső udvar
by Dorian M. Montgomery Szomb. Nov. 10 2018, 21:54

» Carlmichael Ház - Tárgyaló
by Reinald Carlmichael Szomb. Nov. 10 2018, 21:51

» Rising Star Cave - Dél-Afrikai Köztársaság
by Armand Assante Vas. Nov. 04 2018, 20:49

» Azrael
by Desmond O. Cross Vas. Nov. 04 2018, 17:52

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Bejárat

    Share
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Bejárat

    on Szomb. Jan. 23 2016, 15:38

    (Kép később. Valaki talál megfelelőt, sikítson.)
    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Bejárat

    on Szomb. Jan. 23 2016, 15:57

    Előzmény

    Natan - Érkező(k) - Dante

    Marha türelmes vagyok, néha túlságosan is, kivéve amikor egyáltalán nem, bár az évszázadok alatt megtanultam, jobb, ha nem fejjel megyek a falnak.
    Natan telefonja ébresztett, pedig végre pihenni akartam egy kicsit... ennyit erről. Ahogy látom, erre ténylegesen csak akkor kerül sor, ha már nem leszek az élők sorában, és ezen röhögni kezdek. Kínomban.
    A bejelentése elég volt arra, hogy tudjam, valamire készül, és az nem az, amit mond. Ismerem, nem két éve vagyunk egymás mellett, és ha ő el akarja hagyni a falkát, azt nem telefonban teszi, és nem így.
    A kérdéseim ennek megfelelően érkeztek, amire tudtam, hogy elég igennel és nemmel felelnie.

    "-Hozol valakit?
    -Igen.
    -Ide jössz a szállásra?
    -Igen, mindenképp.
    -Meg tudod oldani?
    -Persze.
    -El ne röhögd magad, fájdalmas pofa, tudod, dráma.
    -Igen. Nem felejtettem el.
    -Igyekezzetek, de ne vond magadra a zsaruk figyelmét. Várlak.
    -Rendben. Értettem. És köszönöm."

    Vigyorogva kaptam magamra néhány göncöt, ne már alsónadrágban sétáljak ki a bejárathoz.
    -Te barom állat... kit húzol csőbe?
    Mire készül? Valakit nagyon de nagyon csúnyán átver, és esze ágában sincs kilépnie, ezzel szemben más terve van.
    A kapunak dőlök, ahogy várakozok, és amint megérkezik, azaz megérkeznek... minden tapasztalatomra szükségem van, hogy ne kezdjek el röhögni.
    Az energiák túlságosan egybevágnak, és nem kell hozzá sok ész, hogy tudjam, a két delikvens Natan kölykei. Más körülmények között tényleg kiröhögném, és látva a helyzetet már vágom a szituációt is.
    Amint kiszállnak, azaz Natan elengedi a két, számomra kölyköt, azonnal a torkuknál fogva ragadom meg őket, vágom a földre őket, miközben bestiám tekintélyt parancsolóan morogja le bundásaikat.
    -Szóval kilépni jöttél. Biztos?
    Fenyegető a fellépésem, egyértelműen jelezve a két kölyöknek, hogy ha megmozdulnak, vége a dalnak.
    -Még egyszer megkérdezem. Biztos?
    A testbeszédem "árulkodó". Kiléphet, mert miért is ne? Kifejlett hím, felelős döntésekkel. Az már egészen más kérdés, hogy a kezemben van a két kölyke "élete", és energiáim nem arról tanúskodnak, hogy nem teszek óvatlan mozdulatot, ha esetleg szabadulni próbálnának.
    Ez a színjáték része, de nekik nem kell tudniuk. Már akkor tudtam, hogy mi az ábra, amikor pár szót váltottunk, bár arról nem szólt a fáma, hogy a kölykeiről van szó.
    Natant figyelem, teljes komolyságot erőltetve magamra, rejtve minden jelet, ami arról árulkodna, hogy egészen másról van szó, mint amit tudni vélnek.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Bejárat

    on Szomb. Jan. 23 2016, 19:08



    "Otthon"& Szupercsapat



    Szétharapom a kezét, semmi nem zavar, az sem, hogy lassan megfojt, mert el nem engedne, hogy levegőt is kapjak, dehogy, minek azt. aztán elenged, én meg felsorolok mindent, amit elmulasztott az elmúlt időszakban, és vigyorgok Riikka szavain.
    Na ezt megvárom, míg az öregem nekiáll a gólyás mesének, és a végén eljut a kefélésig úgy, hogy azt komoly pofával végig tudjam hallgatni. Nem fog menni.
    A feltételem adott, tessék, nesze áldozat hozatal, hajrá Natan Vreth, tedd meg értünk, ha annyira be akarod bizonyítani, hogy márpedig érdeklünk, tessék, csak tessék.
    Dacosan ülök, várom a fejleményeket, és amikor telefonál, nem hiszek a fülemnek. Komolyan megteszi? Halál komolyan azt mondta, amit hallottam? Riikkára nézek, most álmodok, ugye? Olyan fájdalmas képet vág, hogy kénytelen vagyok elhinni, tényleg ott hagyja a falkát miattunk.
    Aztán nyakon ragad, ami már egy cseppet sem tetszik, mert nehogy már korlátozzon bárki is a szabadságomban. A hülye farkasom meg lelkes, úgy vonul az öreg mellett, mintha bemutatózna basszus.
    -Komolyan, apuci? Végre teszel is valamit értünk? El sem hiszem, de ne várd, hogy könnyeket hullajtsak.
    Az még oké, hogy kocsikázunk és nem az El Camino példájára sétálunk a nem tudom én hová, de az, hogy odabilincsel, azt nem tűröm el, és konkrétan letépem az egész ajtót, befelé. Hülyén festhetek, ahogy azt húzom a földön, mert szikrákat ver, de ahogy vezet, akkora marha nem vagyok, hogy kiugorjak. Jobb híján Riikkába kapaszkodok, mert ha kifelé dőlök, akkor felnyalom az úttestet.

    Valami bazi nagy épületnél állunk meg, csörömpölve a letépett ajtóval, és Natan végre elenged. Ő sem gondolta, hogy majd nyugodtan ülök a seggemen, dehogy.
    -Bocsi apuci, azt hiszem ajtó nélkül maradt a hátsó részed.
    Leejtem a földre az egészet vigyorogva, és azt az ipsét nézem, aki az ajtóban áll. Mi a picsa? Ennek akkora a farkasa, amekkorát én életemben nem láttam. Morogni kezd, én eltűnök a kocsi alatt, most mondom. Farkasom is érzi, hogy ez a dög aztán nem nyulat eszik vacsorára, és tátott pofával sétafikál elé. Hja, mert az öreg arra terel. Még morog is. Én meg akkor már biccentek, vagy mi. Aztán eddig jutok, mert úgy földhöz vágnak, hogy mozdulni sem tudok, az a bestia meg felém tornyosul.
    -Ez teljesen normális szokás errefelé? Basszátok meg, ti őrültek vagytok.
    Mert nekem meg kell szólalnom, ha már azzal az erővel szemben tehetetlen vagyok, ami földre kényszerít. Utálom, ha a nyakamat fogják, és persze ilyenkor nincs rajtam a kedvenc szöges nyakörvem. Tudtam, hogy valamit elfelejtettem, hát ezt.
    Én nem vagyok egy beszari gyerek, de a fenyegető hangnem és kérdés, meg az a hatalmas dög így együtt… ez még nekem is sok. Amikor az a dög rám mordul, a farkasom fülét-farkát behúzva kushad le, és adja meg magát. Ő nem balhézni akar, elmenni. Én is.
    Apuci válaszát várom, de ha most mellé lő, és én miatta meghalok, visszajövök, és elharapom a torkát. Nem tudom, hogyan, de megteszem.

    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Bejárat

    on Vas. Jan. 24 2016, 17:12

    Nat, Aatto, Dante & Riikka@
    “Mosolyogsz-e az ellenségedre is?”






    Az energiái kiterjednek, és a nőstényem elárulja az érzéseimet, mert el kell ismernem hiányzott az öreg de attól még határtalanul és mértéktelenül mérges vagyok rá, így nem ússza meg a szemrehányásokat, és örüljön hogy eddig csak a bátyámnál szakadt el a cérna, és nem két oldalról kapott kettőt. Mint az üdvözlő orrba verésem, na az jól esett. Lehet meg kellene ismételnem, nem?
    - Most miért nem mondassz valamit? - förmedek rá, ahogy hallgat, de ahogy telefonálni kezd, lassan értetlenség és döbbenet költözik az arcomra, kevés híján a számat is eltátom. Mivan? Most komolyan megerőltette azt a csökött kis lelkiismeretét és velünk akar maradni? Aattora nézek hogy most mi van, tényleg azt mondta amit hallani akartunk vagy most valami tévképzetben élek, de az ő feje is pont olyan mint az enyém, és tanácstalanul megvonom a vállam.
    - Nahát, az apák gyöngye végre hajlandó csinálni is valamit csodálatos. De ettől még nem fogok a nyakadban függeni, hogy úristen de király vagy és menjünk szeressük halálra egymást! - ezt sietősen előrebocsátom, és agresszív morgással veszem tudomásul ahogy nyakon ragad. Hátrakapok és mind a tíz körmöm belemélyesztem az alkarjába hogy eresszel de most azonnal. Még a szőr is feláll a hátamon ahogy beszél a bestia hangján és betuszkol minket a kocsiba, de azért igyekszem alaposan bordán rúgni, miközben ezt műveli és a bilincsre meg csak morgok, és megrángatom, hogy a belső kapaszkodó mennyire stabil.
    - Hogy az a jó édes ..... - kezdek bele egy hosszú, cifra és nem éppen kedves jellemzésbe róla, és ahogy Aatto kitépi az ajtót, leteszek róla hogy én is megtegyem, bár esküszöm csábít még az úttest is, akkor is túlélném. Inkább fél kézzel a bátyámat fogom hogy ne csókolja szét az aszfalton azt a szép fejét. Párszor nekicsapódok az ajtónak ahogy kanyarog, és tiszta kóc leszek mire végre lefékez, és hajlandó eloldozni minket és ahogy vezet minket, elrángatom a kezem.
    - Ne rángass már a szentségedet! - morgok, ahogy megállok és nem hajtom meg a fejem, nekem nem alfám, és senkim sem, és nem értem hogy mit akar, és mégis mi....
    - Ahh... - nyögök fel ahogy torkon ragad, és neki is szétmarom a karját, ahogy tart, de aztán földhöz vág, és Aatto mellé kerülök kinyúlva, ilyenkor mégis mi a halál van? A farkasa elég hatalmas agresszív bestia, az én farkasom, szűkölve hátrál meg előle, és Aattoé mellé bújik szorosan, nyilvánvaló hogy a fene nagy magabiztosságom kicsit megcsappant és a földre kényszerülve nem igen pattoghatok. Így inkább nem mozdulok, de az elszakadó és összemocskolódó ruhám még isten bizony leverem rajtuk, ha egyszer visszatér a hangom és a bátorságom. Kezem Aatto felé moccan és megpróbálom megérinteni, még a gyilkos alfa ereje alatt is, ha meghalunk akkor együtt haljunk meg.
    ~Aatto....~


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Bejárat

    on Kedd Feb. 02 2016, 22:46


    Riikka& Aatto & Dante & Natan
    ©

    Talán túl gondolom. Talán csak túlspilázom. Dacos, önfejű, elkallódott kölykök értek be bennük, akik nem érthetik, én pedig, aki valahol mindig is rettegett az Apaság, a Beharapó fogalmától, rettegek attól, hogy mi fog következni. Hiába Dante szavai a telefonba, tudom, nem hagy cserben, mégis, a Bestiám és én magam is küzdök a félelmeimmel. Hisz soha, senki sem tudta, a nevelőanyjuk sem, de még maguk a kölykeim, nemhogy a Falkám tisztában lenne ezzel. A rémálmaim netovábbja, a félelmeim alappillérei, a kölykeim. Legszívesebben törnék, zúznék, kitépném a legközelebb ide tévedő halandó torkát, hogy levezethessem a feszültséget. Rettegek attól, hogy bármi történik velük. És ezt ha Háború annak idején tudta volna, ki is használja. Nevetnem kellene, nevetnem kéne, mert igen, tudom, hogy Dante nem hagy elveszni. A Farkasa, a barátja vagyok, a követője, és tudja jól, min mentem keresztül, és miért nem tudok csak úgy hátat fordítani a Falkának. Vagy ha hátat is tudnék fordítani, nem így. Mert igen, egy pillanatra megfordul a fejemben. Igen, fogom a gyermekeim és irány a világ. Igen, se búcsúlevél, se elköszönés, se semmi. Még egy apró biccentés se. Talán ezt kellett volna tennem. Összetiporni a telefont, a lekövető ketyeréket, bepattanni egy taxiba, s meg sem állni a repülőtérig. De ehelyett a kocsim ajtaja letörik, a vérem szaga tolul a torkomba, ahogy megrágcsálja ez a két kölyök a karjaim, de annyira a Bestiám ösztönére hagyatkozom, hogy meg se merik próbálni a szökés lehetőségét. Dühös és elkeseredett vagyok. Pedig csak nevetnem kellene. Tudom, hogy a gyerekeim utálni fognak, és valószínűleg az elkövetkező időkben mindent elkövetnek majd, hogy megkeserítsék az életem. De elvállalom, bármit megteszek, csak tudjam őket magam mellett, életben. S ehhez talán a legmocskosabb módszert kell választanom. Újra hazudnom kell. Újból eltölt a rettegés, mi van ha ezek után nem javíthatok többé? Mi van, ha ez lesz az utolsó olyan "apró hazugság", mely végképp elválaszt tőlük? Vagy engedjek? Újra... engedjek?
    Nem érdekel a kocsi állapota, sem a gyerekeim viselkedése, zaklatott vagyok, olyan állapotban vagyok, amit maga az Alfám is ritkán érzékelt felőlem. Elemi erővel tépem le a kölykökről a bilincseket, úgy viszem őket Dante elé. Kényszerítem őket a meghajlásra, a Farkas kódexet annak idején a fejükbe vertem, legalább itt ne akarják a sértődött kis szarost előadni. Az Istenek jól tudták, próba elé kell állnom ismét, s ahogy Dante torkuknál ragadja a kölykeimet, szinte kiszakad belőlem a rémület.
    Moccanni sem tudok, a Bestiám ösztönösen ugrana, de nem, higgadtnak kell lennem, a láncaim kötik. És valóban, a félelem, az őszinte félelem érződik ki a viaskodásomból. Ennyire, ennyire fontosak a kölykeim. Tudom, Dante sosem árulna el. Mégis, ami elől menekültem ennyi időn át, az, hogy elveszíthetem őket. S mégis, az egyik legjobb barátom kéri azt, nézzek szembe ezzel a félelemmel. Tudom, hogy nem is sejthette. De én választottam ezt. Az Istenek is azt súgták... rám lel. Térdre rogyok Dante előtt, úgy nézek fel rá.
    - Könyörgöm... Ereszd el őket. Bármit... Bármit kérhetsz... Itt maradok... De őket ne... Ne vedd el tőlem őket... - a Bestiám óvatosan a kölykökhöz húzódik. Tudom, hogy ez játék kellene legyen csupán, de mégis, amit érzek, az túlságosan komoly. Ez nem játék. Nem akarom elveszíteni a gyermekeimet, s nem akarok a Falkának se hátat fordítani. De a kölykeim a gyengéim.


    Örökségem... Vérem... Életem

    Marsk

    Ruha

    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Bejárat

    on Hétf. Feb. 08 2016, 17:58

    Natan - Érkező(k) - Dante

    A fellépésem ugyan határozott és kemény, mégis viccesre veszem a figurát, bár a kölykök nem ismernek, így nekik ez véresen komolynak tűnhet.
    Az, hogy a srác az ajtót is leszedte utazás közben, amiatt szívem szerint kiröhögném Natant, mert valahogy elfelejtett beszámolni arról, hogy akad két, igencsak megzabolázatlan vad csikója. Tulajdonképpen sosem láttam a közelébe őket, és ez így kezd érdekessé válni.
    A merénylet előkészítve, értem az őrült finn szándékát, és meg is teszem amit tőlem "kér", azaz úgy vágom oda a kölykeit, hogy öröm nézni.
    A kérdésem hallható volt, kétszer is, egyenesen Natanre pillantok, a pofázónak pedig finoman rászorítok a nyakára egy halk morranással, vagyis figyelmeztetem, ez nem a játék ideje.
    A fenét nem, de ezt neki nem kell tudni, na de az apja reakciója... érzem, hogy fél, na de mitől? Komolyan azt gondolja, kinyírnám mindkettőt úgy kapásból? A könyörgése hab a tortán, neki elmentek otthonról.
    ~Magadnál vagy Vreth? Idehozod őket, hogy veled maradjanak, és utána előadod, hogy vérengző barom vagyok? Oké, tény, na de nem ennyire, vagy igen?
    Az arcom rezzenéstelen marad, semmit nem lehet leolvasni róla, de érdekel a válasz, már ha érkezik egyáltalán. Nesze neked Testőr... még le is térdel. Jó, hogy a fene se jár erre, mert még félreértenék.
    ~Állj már fel a fenébe is. Mint egy hisztis picsa, baromi hülyén festesz.
    Röhöghetnékem van, megint, és nekem most komolynak kell maradnom. Ismerem Natant, ennyire nem jó színész, és a félelmét is érzem, ami körbefonja a bestiáját is. Beszarok, tényleg aggódik a srácai miatt. Mi történt? Felébredt benne a nem létező anyai ösztön?
    A két kölyök mozdulni sem mer, bestiám úgy áll felettük fenyegető monstrumként, hogy ha a helyükben lennék, én is inkább kushadnék. Megadták magukat és ez nekem bőven elég, egyszerre engedem el mindkettejüket.
    -Üdv a Falkában! A játékszabályokat majd apátok ismerteti, ugye Natan?
    Elvigyorodok és felhúzom a földről a srácokat, tudom, hogy nem erre számítottak, így a hirtelen felindulásból elkövetett támadásba, amit esetleg az apjuk ellen intéznek, abba nem szólok bele. Most még megtehetik, utána már nem.
    -Amint körbevertétek egymást, odabent találkozunk. 10 perc se.
    Széles vigyorral a képemen veregetem meg a finn vállát, majd egyszerűen bevonulok, hogy ott várjam meg őket.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Bejárat

    on Szomb. Feb. 13 2016, 20:21



    ”Otthon”& Szupercsapat




    Nagyon nem szeretem, ha földhöz csapnak, nagyon nem szeretem, ha utasítgatnak, azt pedig mégannyira sem, hogy lemorognak. Az a nagy harci helyzet, hogy én ugranék szívem szerint, na de az a dög akkora a gazdájával együtt, hogy első alkalom, amikor az én heves, harcias bundásom ha tehetné, elásná magát a beton alá is, csak ne kelljen látnia.
    Riikka kezét megfogom, vele együtt akarok meghalni, engem nem választanak el a húgomtól, legyen bármi is, egyszerűen csak és kizárólag vele megyek mindenhová. A halálba is.
    Apuci könyörgése és térdre borulása… ha nem itt hasalnék, esküszöm körberöhögném, de így? ez nem a legjobb előjel. Idehozott egy gyilkológép elé, hogy majd jól lelépünk, és utána itt rimánkodik?  
    ~Rikka, ezek állatok. Nézd meg ezt a tagbaszakadt állatot, nézd meg, a fater kinyírat vele minket, tuti őrült az ipse.
    Halk nyüszítés a bundásom felől, nem, nem haragszom rá, én is megadnám magam, azaz megadtam, hát semmi esélyem a fickó ellen, mozdulni sem tudok. Hirtelen eltűnik a szorítás és eltűnik a kéz a nyakamról, helyette a kezét nyújtja, és üdvözöl a falkában.
    -A mi van?
    Felállok, Riikka kezét még mindig fogom, és dühösen, döbbenten meredek apucira. Ha ez most igaz, én neki fogok ugrani, márpedig a fickó bejelentése, miszerint körbeverhetjük egymást… mekkora arc. Nem tudom ki ez, de rendes tőle, engedéllyel verhetem az öregemet. Mintha kérnék valaha is, de most felhatalmazásom van rá.
    -Te szemét, eszed ágában sem volt kilépni, színjáték volt az egész, én most megölleeeeeek.
    Gyors felfogású vagyok, marhára, leesik, hogy úgy de úgy megszívattak minket, ahogyan kell. Natan egy percig sem akarta elhagyni a falkáját, minket akart a részévé tenni, hogy így legyünk együtt.
    Úgy vetem rá magam, mint aki tényleg azon van, hogy ízekre szedje, és az a baj, hogy jelen esetben én azon is vagyok. Ütöm ahol érem, ettől aljasabb húzást nem igen láttam még. Folyamatosan ordítok neki, vele, mindenféle káromkodást beleszőve a féregtől a talpnyalón át sunyiig mindent. A nyakát szorongatom, én megfojtom, meg akarom fojtani,  kitépni és megetetni vele, akármit, de holtan akarom látni. A 10 percbe sok dolog belefér.


    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Bejárat

    on Vas. Feb. 14 2016, 20:27

    Aatto, Nat, Dante & Riikka@
    “Mosolyogsz-e az ellenségedre is?”






    Rohadtul nem értem a kialakuló helyzetet, csak azt tudom, hogy ha nem tartana sakkban egy rohadt nagy és félelmetes farkas, akkor legszívesebben üvöltenék és szabadon engedném a haragom, aminek jelenleg egyetlen célpontja van csak, egyetlen egy valakire koncentrálódik az egész.
    ~ Natan Vreth ~
    Aatto kezét fogom végül is ahogy elérem, ebből nem engedek, még ha meg is ütnek, és a földbe is préselnek, nem borulok ki mint egy hisztis ki csitri, és nem sikítok és sírok, inkább a dühöm izzik, egyre jobban, azzal fenyegetve hogy szétfogok robbanni, és megszorítom a bátyám kezét, vele nem félek még meghalni sem, hiszen mi mindig együtt voltunk. Most is együtt megyünk oda, ahová kell.
    ~ Jah azok, de a legnagyobb állatról ne is beszéljünk. Visszajövök, és megölöm szellemként!~
    Fogadkozok úgy, hogy csak a bátyám hallja meg és már tényleg majdnem rendesen felkészülök erre, mikor hirtelen elengedik a szorítást, és a tagbaszakadt tag vigyora és keze jelenik meg a látómezőmben.
    - Mi... hogy... - akadok fent de félig Aatto kezét fogom, félig meg hagyom hogy az a tag felhúzzon, akit az alfának tituláltak. Arcom nem túl nőies vicsorba rendeződik, és ahogy a szőke szépfiú megadja az engedélyt - amire megjegyezném úgy amúgy egyikünknek sincs szüksége - máris lendületet veszek a támadáshoz, és gyönyörű, tankkönyvbe illő bal horoggal indítom a beszélgetésünket apánkkal, és szó szerint rávetem magam. Csöppet sem vagyok finom és nőies. Remélem segít a testvérem is, érzem hogy neki is forr az agyvize.
    - Ezért megöllek te rohadék! Ennyi gerinced sincs?! - üvöltöm a fülébe, hiszen egészen közel vagyok hozzá, és ütöm vágom, rúgom harapom, karmolom ahol csak érem. Ezt nem ússza meg, ezt kibaszottul kurvára nem fogja megúszni szárazon, így átejteni és az a színjáték! Az egész csak egy csalás volt!



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Bejárat

    on Szer. Feb. 17 2016, 17:19


    Riikka& Aatto & Dante & Natan
    ©

    Dante meglepettsége ellenére sem szűnik meg az érzés. Én tudom az eredő okát, ez az én gyengém. Honnan is sejthette volna ezt az Alfám, honnan tudhatnák a gyermekeim? De ez a marha nagy, büdös igazság. Igen, ez egy csalás, egy marha nagy átverés, ám ebben a trükkben ott van az az igazság, hogy ők a gyengéim, a mindeneim. Ezért volt talán jobb, mikor nem velem éltek, mert így ők is és én is biztonságban lehettem. Biztonságban a saját démonaimtól.
    Aztán az érzés egyszer csak... elillan. Felállok Dante előtt, végig a szemébe nézek, s mint valami varázs ütésre, nyugtató energiáira Bestiám is lehiggad. Mert ő az Alfám. Megbízom benne, s elüldözi a múltam generálta démonokat. Ő és a Falka, hisz hirtelen megérzem a többiekét is. Mert Dante energiáiban ott van a Falka energiája, mindannyiunké.
    A szavak, amik elhagyják Dante ajkait, kissé későn jutnak el hozzám, akkor ocsúdok fel, mikor vigyorogva felsegíti a kölykeimet. Megveregeti a vállamat, mint aki jól végezte dolgát, én meg, mint egy faszent, nézek utána. Lefagyott az oprendszer...
    Akkora bal horog ráz fel a némaságból, hogy még a Bestiámnak sincs ideje felmorranni. Mielőtt kiegyenesedhetnék, két üvöltő test veti rám magát, s mint egy rossz rajzfilmben, csillagok, bolygók, kismadarak és egy rohadt nagy porfelhő közepette kezdenek el püfölni, karmolni, harapni, fojtogatni a gyerekeim. Ám az energiák továbbra is érintenek. Érzem a Falkát, érzem a várakozásukat, és érzem köztük az Alfa elégedett energiáit. Én pedig hirtelen felnevetek. Beszállok a bunyóba, s a két kölyökkel a porban bunyózom, s a vigyorom kiszélesedik. Egy fül harapás, ott egy váll öklözés, a következőben én kapok egy újabb orrba verést, most hasba rúgás jön, valaki a nyakamra fog, a másik a hajamba kapaszkodik, miközben én meg egyiket a lábánál fogva felemelem, a másikat meg közben elfenekelem... De mégis, a Bestiám nyugodtan öleli körbe a két kölykét, hozzájuk simul, nyugtatóan nyalja végig a kis pofájukat.
    Szitkok és különböző káromkodások közepette osztom ki őket a Falka illemről. Kivel, milyen tisztelettel bánunk, ki, kicsoda, de majd mindenkivel szépen találkozunk. Mindenkinek megvan a helye a közösségben, s ők is rálelnek majd. 10 perc elteltével, félig Vérfarkas alakban egyiket a hónom alatt, másikat a vállamra vetve lépek be az aulába, s a tagok közül néhányan tapsolva, ujjongva köszöntenek bennünket, mások ingatják a fejüket mosolyogva.
    - Ők mától a Falkátok. - morgom vidáman, majd amint észreveszem Dantét, integetni kezdek neki.
    ~ Bocs, ha túlontúl nyálasra sikeredett a játék. Kicsit elragadtak az érzelmek. - közvetítem felé, miközben leteszem a kölyköket, s arcom ismét felveszi halandó maszkját. Mégis, a célt elértük. Mától a kölykeim is a Falka részesei, mától ők is a család tagjai.


    Örökségem... Vérem... Életem

    Marsk

    Ruha

    avatar
    Dante di Canio

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Alfa/Gullveig
    Tartózkodási hely : New York
    Kor : 325

    Re: Bejárat

    on Vas. Feb. 21 2016, 20:16

    Natan -Érkező(k) - Dante

    Az átverésnek vége, s bár nem kedvelem az ilyesmit, tudom, hogy Natan miért tette azt, amit. A két kölyök keménynek hiszi magát lévén kinőttek a gyerekkorból, ám koránt sem felnőttek farkas szemmel nézve.
    Nem kérdezem, hogy hol voltak eddig, nem kérdezem, hogy miért nem beszélt róluk, pont én, aki ugyancsak nem tudott a saját fiáról... majdnem egyidősek.
    Miután ismertetem amit kell, azonnal ott hagyom őket, egy pillanatot sem várok, a többit rendezzék egymás között, ennyi mindenkinek jár. A kölyköknek azért, mert tulajdonképpen úgy át lettek vágva mint szar a palánkon, Natannek pedig azért, hogy tisztázza a helyzetet feléjük.
    Bent várom meg őket felkészítve a mieinket, semmi komoly, csak egy enyhe csetepaté folyik odakint. A hangokból ítélve a kölykök paprikásak, Vreth viszont vidám, és azon már magam is csak röhögök, ahogy két pofon között sorolja a megjegyzendő információkat.
    Karba tett kézzel állok ahogy megérkeznek, azaz a két kölyök becipelődik szó szerint.
    ~Inkább nem minősíteném az előadásodat, halál komolyan egy rossz buzi is megirigyelhette volna.
    Vigyorogva veregetem vállba, azért kapott ő is rendesen, de túl fogja élni. A két fiatal felé fordulok, akik még mindig nem repesnek az örömtől, na de ez érthető.
    -Remélem, lerendeztétek, az időt és a lehetőséget megkaptátok. Itt nincs helye belső viszálynak, viszont az ismerkedésnek igen. Ők a családotok mától. Dante di Canio, ennek a falkának a feje.
    Körbemutatok, igaz, nincs itt mindenki, de a többség igen. Senki sem ellenséges, inkább érdeklődő, lévén Natan eddig egy árva szót nem szólt arról, hogy valamelyik kanyarban elhagyta a kölykét... pláne kettőt is.
    Biccentés kíséretében mutatkozok be, bár ha jól sejtem, ez most egyik srácot sem érdekli kifejezetten, pedig jobb, ha megjegyzik, mert kétszer semmit nem mondok el.
    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Bejárat

    on Hétf. Feb. 22 2016, 17:42



    ”Otthon”& Szupercsapat




    A leesett áll és a hápogás olyan profi kivitelezését adom elő, hogy mától szerintem az összes kacsát én helyettesíthetem mindenhol, mikor leesik, hogy fater átvágott és csak becipelt, azaz bekényszerített a falkájába.
    A tátogást addig gyakorlom, amíg el nem önti a szar az agyamat és nem az apámon landolok ordítva, cséphadarónak álcázva magamat. Semmit nem hallok abból amit esetleg ő mond, a saját hangom sokkal fontosabb most, ahogy Riikkáé is, mert tudom és érzem, hogy bekapcsolódott a verekedésbe.
    -Aljas rohadék vagy Vreth, aljas, gerinctelen féreg, és én megöllek, esküszöm, hogy megöllek ezért.
    Ütöm ahol érem, karmos mancsokkal marcangolom és tépek ki belőle cafatokat, és most senki nem állíthat meg, mégpedig azért nem, mert most ehhez jogom van.
    Hallotta, hallhatta ő is, az a tagbaszakadt fickó is megmondta, verhetem, megérdemli.
    Le nem szállok róla egészen addig, amíg győz az ereje, és fel nem kap, hogy bevigyen a tudomisénhová. Lepakol valami előtérbe mint valami csomagot, én meg dühösen fújtatva nézek körbe. Kifelé mutatok, nekem ott még dolgom lenne.
    -Én… kimehetnék még vele úúúgy 10 percre?
    Nem fejeztem be az ütlegelést és időt kérek, hogy folytassam a marcangolást, pláne, hogy a torkát még nem sikerült kitépnem, mert azt bezzeg védte a rohadék. A tapsolás és a köszöntés viszont meglep. Most mi vagyunk az ajándék, vagy mi? Még a fickó is bemutatkozik, azt már vágtam kint, hogy az Alfa, de ezek szerint olasz, szóval értem a hozzáállását is, amin vigyorogni kezdek.
    Az igazi latin vér ezt diktálja, hogy ha valami nem stimmel, rendezd ököllel. Máris kedvelem, tényleg, főleg ha visszaenged még egy kicsit.
    -Aatto… ennek a… ennek a… a… kölyke.
    Lihegve nézem a többieket, hát nem nagyon hatja meg őket, hogy az előbb még bunyó volt, sőt, tök normálisan fogadják azt is, ahogy minket.
    Nincs belső viszály, na pont ezért akarok még kimenni a faterral, mert a magam részéről még nem végeztem.
    Ugyan a farkam sem akart idejönni, a család szó is megüti a fülemet, egyelőre tök szimpatikus a légkör, kivéve egy valakit… a saját öregemet.



    avatar
    Masako Saito

    Faj : Vérfarkas
    Falka : Queens
    Rang : Szellmjárók/Errapel
    Tartózkodási hely : Queens
    Kor : 29
    Foglalkozás : Divattervező

    Re: Bejárat

    on Hétf. Feb. 22 2016, 22:25


    Vreth-ék & a Falka
    ©
    A család az egyetlen horgony, amely megtart a hullámzó tengeren.


    Békésen pakolgatok a szobámban Lobo társaságában, mikor hirtelen furcsa energiákat kezdek érezni. Összeráncolt homlokkal indulok meg az ablakomhoz, hogy meglessem mi történik odakint. Nagy örömömre remek kilátás nyílik a bejáratra, így mindent tökéletesen végignézhetek. Meglepetten veszem észre a két fiatalt. Az energiájuk hasonló Natanéhez… Ezek szerint… Pedig sosem mesélt róluk és a jelek szerint még Dante sem tudta, hogy léteznek… De vajon most mit keresnek itt? Ahogy tovább figyelem elmosolyodom. Nem is mi lennénk. Nem hazudtoljuk meg magunkat. A fiatalok félnek, majd elönti őket a méreg és nekiugornak az apjuknak. A verekedést nem nézem végig, mert Loboval az oldalamon elindulok a bejárat felé. A legtöbb farkas érezte ezeket a különleges energiákat és nem tudtak ellenállni a kíváncsiságnak.
    A többiek mellé állva figyelem ahogy Natan becipeli a kölykeit. Csak elmosolyodom a látványon. Mondjuk a helyükben én is mérges lennék rá. Ha nekünk nem mesélt róluk gondolom már igen rég nem találkozhattak. A vér szagát már korábban is megérzem. Azt hiszem nem fogok unatkozni délután sem. Jó lesz ez is újabb gyakorlásnak. Nem hiszem, hogy olyan komoly sebeket szereztek volna be. Leginkább Natan vérzik, de ezen már meg sem lepődöm.
    Dante bemutatkozik, majd csak a kölyköket figyelem… Vagyis számomra ők már felnőttek, de tudom, hogy a legtöbbjük szemében még csak kis bolhások. Hiába lépték már át a bűvös számot. Ezért sem élem bele magam abban, hogy jövőre végre felnőttként tekintenek majd rám és nem holmi ostoba kölyökként.
    Egy kicsit várok, majd intve Lobonak közelebb sétálok hozzájuk. A kutya a helyén marad, megtanulta már jól a leckét. Előbb Aattohoz sétálok és kezet nyújtok felé.
    -Üdv ebben az őrült családban. Szívás, de imádni fogjátok!... Én Masako vagyok!-Ha elfogadja a jobbom megrázom a kezét, ha nem akkor csak tovább lépek Riikkához és neki is bemutatkozom.
    -Végre egy újabb nőstény. Ennek roppantul örülök. Amúgy ha legközelebb bunyózni akartok vele szóljatok nekem is. Én is szívesen lekevernék neki pár pofont.-Szélesedik ki mosolyom, majd Natanra kacsintok és vissza is sétálok a helyemre.



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Bejárat

    on Pént. Ápr. 01 2016, 19:04

    Aatto, Natan, Falka & Riikka@
    “Mosolyogsz-e az ellenségedre is?”






    Nem túlságosan szép ahogy nekiesek a saját apámnak, d egyszerűen felrobbanok a bennem tomboló haragtól, hogy lehetett egy ilyen utolsó, semmirekellő gyáva féreg hogy a szép gesztust is átformálta! Nem hiszem el! Legalább ne hazudott volna a rohadék!
    - Kvára nem érdekelsz, te rohadék! Ennyi év után sincs benned semmi tisztesség, hogy csak úgy átbszol minket a palánkon?! Ennyire örülsz nekünk, te apák gyöngye?! - ordítom ahogy csépelni kezdem, és nem érdekel hol sebesülök meg, tudom hogy Aatto is hasonlóképpen érez, és most leginkább nem cuki csajszira hasonlítok hanem egy fúriára, de kit érdekel?! Amikor itt ez a ... ez senkiházi és még a szrt is verhetem belőle. Ráadásul a szöszi még meg is engedi és örömmel megyek neki annak a sunyi képének, és nem is szándékozom egy hamar abbahagyni, és a fülemig sem jut el mit mgyaráz, nem érdekel, semmi nem érdekel, hiszen itt sem kellene lennem, nekem ezek nem a falkám! Nem fogok itt maradni!
    - Nem érdekel a falkás, sosem lesz az enyém! - üvöltök neki ahogy végül felkap, és még onnan és püfölöm a hátát, és az összes tíz karmom belemeresztem a hátába, ne merjen csak úgy cipelni! Nem vagyok zsák, és nem akarom abbahagyni sem. Natan hátáról emelem fel a fejem amikor a kis nőstény hozzám szól, és izzó szemekkel nézek rá, de ez nem neki irányul, hanem még ennek a rakás....
    - Riikka vagyok, és nem hiszem hogy igazad lesz - morgok agresszíven.
    - Tegyél már le te nyomorult! - ficánkolok, és végül lejutok róla, és leporolom magam. Még mindig szétvet az ideg de legalább körülnézek. Ők kedvesnek tűnnek, de bssza isten hogy én nem tudom viszonozni, de legalább igyekszem valami kényszeredett mosollyá szelidíteni a vicsorgásom.



    avatar
    Vendég
    Vendég

    Re: Bejárat

    on Szomb. Szept. 17 2016, 13:20


    Riikka& Aatto & Dante & Natan
    ©

    Masako menti meg a helyzetemet.... A Falka pedig a higgadt együttérzésével, Dante pedig a vigyorával. Ők a családom, ők mentettek meg egykoron és most újra segédmancsot adnak nekem. A gyermekeimet pedig ugyanúgy fogadják, mint egykoron engem. Hálás vagyok nekik és ezt a hullámaimból is kiérezni, ahogy belekapaszkodom az energiákba. Persze a szülői terheket átadni nem kívánom és sokan kissé kétkednek is, hogy Natan? Mint apa? Ez egy számomra is még mindig furcsa fogalom, pedig volt idő, mikor mosolyogva süllyedtem bele a szerepbe. Most ismét itt a lehetőség, a különbség az, hogy a két gyermek helyett, most már két ifjú, lázongó kamasszal kell szembenéznem, akik gyűlölik az apjukat. Masako szavaira elmosolyodok és hálásan biccentek neki, majd a tömegből Ryan tekintete vonzz magához. Vigyorog, mintha csak sejtené, hogy mi vár rám. Igen, tudom... Pontosan tudom... Megvárom, míg lassan a Falka tagjai a kölykökhöz lépnek, s mindenki köszönti őket a maguk módján. A háttérből figyelek és mosolyogva nézem, ahogy a Falkám körbeöleli a két "rosszcsontot". A jövő még zene mindannyiunknak, de úgy érzem, érdemes vele szembenézni.

    //Köszönöm Mindenkinek, tőlem ez egy záró volt és Köszönöm a türelmeteket! Smile//



    Örökségem... Vérem... Életem

    Marsk

    Ruha

    Re: Bejárat

    on Hétf. Jan. 16 2017, 22:47


    Ajánlott tartalom

    Re: Bejárat


      Pontos idő: Vas. Dec. 16 2018, 05:58