Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

New York, mint ahogy minden más város, éli a mindennapi életét. Ám nem tudhatod, hogy aki rád köszön az utcán, odaadja a napi újságodat, az ki is valójában. Mert az emberek olyan világban lépdelnek, amiről fogalmuk sincs: természetfeletti lények veszik őket körbe, akár élnek is velük, szívük választottjaként. Szeretnél benézni a valóságot eltakaró fátyol mögé?

Várunk szeretettel!


Az oldal nyitott:2015. január 25.

Időjárás

Napjárás

Latest topics

» Hamilton, Ohio
by Nathaniel Montgomery Today at 21:22

» Álmok palettája
by Jackson Montgomery Today at 21:03

» Riverside Drive
by Nathaniel Montgomery Today at 20:50

» Fort Washington Park
by Al O'Connor Today at 20:40

» The River Café
by Gabriel Skoglund Today at 20:19

» McCormack lakás - Manhattan
by Damien James McCormack Today at 20:01

» Clove Lakes Park
by Vitaly Rayt Today at 05:21

» Brian lakása - Hálaadás
by Brian Cox Yesterday at 23:20

» Brian lakás - Brooklyn
by Brian Cox Yesterday at 23:19

» Raphael Hart
by Raphael Hart Yesterday at 22:17

Staff

D.J.
PM
Apple
PM

Köszönet


A leírások, képek, videók mind megtalálhatóak a világhálón, az oldal grafikájának alaptematikáját Quierra-nak köszönjük.

    Wall Street

    Share

    Wall Street

    on Pént. Jan. 16 2015, 09:42

    First topic message reminder :

    New York Stock Exchange
    NASDAQ
    New York Mercantile Exchange
    New York Board of Trade
    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Wall Street

    on Hétf. Nov. 20 2017, 08:02

    To Családfö
    Csendben nézek rá rövid ideig, mielőtt máshová vezetném a tekintetem. A Harveyk. Nem a Montgomeryk. Miért is vártam, hogy másként válaszol. Hiába beszélnék, így inkább nem szólalok meg. Ebben nem fogjuk megérteni egymást. S ismét fáj az, hogy nem a mi családunkról beszél, amibe anya, a húgom, ő és most már Thomas is beletartozik. A többiek nem érdekelnek.
    - Ezt honnan veszed? – Nézek rá csodálkozva. – Ép gondolkodású, gyors reakcióidejű, minden funkciója teljes kapacitással működik. Amennyit láttam belőle és meg tudom ítélni – felelem összefoglalva, mit is értettem az előbb. Önkéntelenül elemzek, az orvos szól ki belőlem.
    - Ha a kezei nem is, de a tettei és a szavai idehoztak. Vagyis teljesítette a kérésedet – görgetem tovább a válaszom. Azt szeretném, ha Thomasnak nem esne baja.
    A következő azonban az ajkaimra fagyasztja a választ. A Chairmanek hallgattak volna és félrevezettek volna? Sóhajtok magamban, benn rekedt szavaim pótlásául.
    Meglepetten pillantok ismét rá. Valóban azért, mert a fia vagyok? Nem a céljai miatt? Ezt valahogy még most is kétkedve fogadom. Mégis, valahol belül érzem, hogy talán így lehet. Nem tartott vissza az orvositól, aztán meg a munkába állástól sem. Pedig megtehette volna.
    Sokáig nézek rá, a gondolataim máshol vannak. Végül ismét az ablaknál kötök ki, hogy aztán hátat fordítva a látványnak, zsebre dugott kezekkel válaszoljak, a falnak dőlve.
    - Tündérré akartak változtatni. Aztán a folyamat közepén megállt a dolog, de addigra már felébredt az erőm. A tündéri oldalamat aztán ... – mélyet lélegzek, hallgatok pár másodpercig, a padlót bámulom. – végeztem vele.
    Hidegre vágyom ismét, töltök egy adag narancslevet, a kezem azért enyhén remeg. Így nem fogok tudni műteni, oda kell figyelnem. Felhajtom a felét, majd ismét leülök, mielőtt kiszalad a lábam alólam. Nem szeretek a küzdelmemről beszélni, az ürességről, ami azóta van bennem.
    - Azt mondod, árt? – nyúlok a karkötőhöz. A pillanatnyi megoldásokkal én is élek műtét közben, életmentőek. Ám ha a szükségesnél tovább marad a pillanatnyi megoldás, az öli meg a pácienst. – Miként? S mi a megoldás? – Lágyabb a hangom, megérintett az, hogy segíteni akar. Ujjaim a karperecen maradnak. Valahogy most, mintha égetne, annak tudatában, hogy a bolondját járatták velem. Legszívesebben levenném, ujjaim szórakozottan babrálják a zárat. Le tudom venni, de félek a következményeitől.
    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Családfő
    Tartózkodási hely : Boston, MA
    Foglalkozás : A Harvey Család feje

    Re: Wall Street

    on Kedd Nov. 21 2017, 23:19

    Biccentek. Félreértettem.
    - Ennek örülök - nyugtázom precíz diagnózisát a kölyökről. Néha azért hasznos, hogy orvosi egyetemre járattam.
    Tökéletesen játssza az ördög ügyvédjét. Kicsit felkunkorodik az ajkam.
    - Tudsz érvelni...
    Hiába firtatnám tovább Thomas ügyét, és látom, hogy ő is, sokkal de sokkal fontosabb megbeszélnivalónk van. Életbevágóbb.
    Az érzelmei úgy hullámoznak körülötte, hogy visszább kell vennem abból, ahogy érzékelem őt, mert elvakítanak a színek az aurájában. Inkább hallgatom.
    Mert végre beszél.
    A világért sem szólnék közbe. Mindent végighallgatok türelemmel, amit mondani akar erről, akkor is, ha rohadt nehéz. Szó szerint az ajkamra kell harapnom.
    Töprengve nézem, miként töpreng. Tekintetem a karkötőre szegeződik, és rövid csend után szólalok meg.
    - Megpróbálhatnád levenni. Ebben a helyiségben biztonságban vagy.
    Muszáj látnom, éreznem az erejét teljes valójában. Hiszen a szentségit neki, erre várok, amióta csak megszületett! A mai napig nem értem, hogy akarhatta előttem, éppen előttem titokban tartani, hogy felébredtek a mágikus képességei. Hiszen az én fiam. Az én erőm. Az én örökségem. Az én büszkeségem!
    Felállok a helyemről, megkerülm az asztalt, és leülök rá Nathaniel mellett.
    - Az erődet nem elnyomni kell. Hanem használni. Gondoltál már valaha arra, mennyi embert tudnál meggyógyítani, ha képes lennél uralni a benned rejlő mágiát? - próbálom ösztönözni, motiválni, és elültetni benne annak a magvát, hogy a varázserőtől nem kell, nem szabad félni. Csak meg kell tanulni irányítani.
    Onnantól kezdve arra használhatja, amire csak akarja.
    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Wall Street

    on Kedd Nov. 21 2017, 23:44

    To Családfö

    Nagy levegőt veszek, lassan. Kezdtem aggódni, hogy még a végén rosszul sül el, amit mondani akartam Thomasról védelemként.
    - Jó volt a tanárom – halvány mosoly, amibe komolyság is van. Mert valóban neki köszönhetem, az egyetem csak csiszolt rajta, de fel sem érhetett apám tanításaival. Furcsa ezzel szembesülni. S ismét egy pont, ami közös bennünk. Ami tőle van, belőle van. Akarom-e? Nem tudom. Most hasznos volt.
    Félek attól az erőtől, ami felébredt bennem. Vajon mindig is bennem volt, csak a kedves volt sógor belenyúlása okozta ezt? Mostanra már ez lényegtelen. Sokszor gondoltam már arra, hogy inkább nem kell nekem mindez. De valamiért van ez, és így. Nem akarok a világok pusztítója néven felkerülni a krónikák lapjai közé. Éppen, hogy pont oda nem.
    Elgondolkodva nézek rá, majd ismét a karkötőre.
    - Inkább attól tartok, hogy más nincs – magamra ilyen téren sosem gondoltam. Másokat féltek.
    Még sosem tettem apám jelenlétében, de most először érek ajkaimhoz az ujjaimmal, ahogy töprengek. Mert amit ki akarok mondani, annak súlya és következménye van.
    - Nem elnyomni akarom – felelek hosszabb csend után, valami a mellkasomra ül. – Igen, gondoltam rá, az elejétől fogva – jól esnek a kérdései, s jól esik, hogy mellém ült. Most nem érzem, hogy támadni, beborítani akarna.
    - Ez... túl sok. Túl erős – majd ujjaim a zárt pattintják ki, s a karperecet nem kis kell az asztalra tennem, odalökődik. A bálon az a világ képes volt uralni az erőmet, ezért nem szabadult annyira el. De itt, a lökéshullámok után számos tárgy mozogni kezd, mintha egyre erősebb földrengés lenne, s bárki, aki mágiával rendelkezik, nyomást érez maga körül. Nyelek egyet és próbálom féken tartani az energiát, amennyire képes vagyok. Menni fog? S apám mit fog hozzá szólni?
    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Családfő
    Tartózkodási hely : Boston, MA
    Foglalkozás : A Harvey Család feje

    Re: Wall Street

    on Csüt. Nov. 23 2017, 23:59

    Vajon kire céloz? Ki tanította? Mérgesen szusszanok. Egy apa dolga megtanítania a fiát arra, hogy mikor mit mondjon, őt viszont soha nem tudtam megtanítani semmire.
    Viszont ahogy ött ülünk, felfedezek valamit. Pont ugyanúgy érinzi a szájához a kezét, mint én szoktam. Ez azért kicsit felvidít.
    Végre aztán úgy határoz, hogy leveszi a karkötőt, és megszabadítja magát önként vállalt rabláncától. És végre valahára, megtapasztalhatom testközelből az erejét.
    Meleg borzongás fut végig rajtam, ahogy megcsap ez az energia. Elemi, és olyan mélyről fakad, mint amit még sohasem tapasztaltam. Sugározza magából a mgáiát, mint egy ősforrás, én pedig önkénytelenül felemelem a kezem, hogy magamhoz intsek néhány kósza örvényt ebből a feneketlen mély óceánból. Elmosolyodom és lehunyom a szemem egy pillanatra, mélyet lélegzem. Felpezsdít, energizál, frissebbnek és erősebbnek érzem magam. Így érezheti magát a csiszolt brilliáns a szikrázó napfényben.
    - Ez egészen elképesztő - szalad ki a számon. Óigen, ez tagadhatatlanul Nathaniel ereje. Minden egyes hullám át van itatva a lényével, a jószándékával - de a a félelmeivel is.
    Érzem, hogy mocorognak a tárgyak. A poharak összekoccannak, a tányérok és az evőeszközök csörömpölnek, a szalvéta önmaga körül keringve lassan felrepül, a folyadékok spirálba tekeredve kúsznak ki a poharakból és a csészékből. A székek megemelkednek, az asztal meg csak azért nem, mert rajta ülök.
    - Tény, hogy zabolátlan... de nagyon tiszta. Nem tudja, mit kezdjen magával, nem tudja, mit akarsz vele... a rezgése és a színe kicsit hajaz a tündérek mágiájára - analizálom tovább behunyt szemmel. - Megvan benne az anyád erejének lenyomata is. Kicsit narancssárga. Az intrika színe... De az enyémtől eléggé különbözik.
    Igen, határozottan különbözik a kettő. Nagyon érdekes. Kinyitom a szemem és leeresztem a kezem, eleresztve azt a néhány apró mágianyalábot, amelyet megvizsgáltam.
    - Ezzel nem látni fogsz, Nathaniel. Hanem teremteni.
    Megerősítem a terem mágikus védelmét azzal, hogy gondolatban megérintek pár őrző rúnát, melyek a falra vannak rajzolva láthatatlanul, sűrű sorokban. Nem blöfföltem, mikor azt mondtam, itt semmiben nem tehet kárt. Ha eltörik pár csésze, nem érdekel. Az ablak nem fog kitörni, az ajtón senki nem jönbe és nem is jut ki. Csak ketten vagyunk, ő és én, és a mágiáink, amelyek ismerkednek egymással.
    - Mitől félsz?
    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Wall Street

    on Pént. Nov. 24 2017, 19:26

    To Családfö
    Felvonom a szemöldöm a szusszantására, szó nélkül hagyva. Nehezen megy általában közöttünk a kommunikáció, örülök, hogy legalább eddig eljutunk.
    A karkötőt levéve szembesülök azzal, amit általában mindig elfelejtek. Nem csak mások érzik jobban a mágiámat, az erejét, s én is az övékét. Jelen esetben apámét. Fejbevág, egy pillanatra teljesen magamba zuhanok, mint egy fekete lyuk, hogy aztán apám önkéntelen mozdulata úgy vágjon ki onnan, hogy minden abba az irányba mozdul, amely eddig is mozgott az erőmtől, amerre apám vonja azt. Nyelek egyet, s mielőtt megpróbálnám megállítani, két dolog forgat meg kívülről befelé, majd fordítva. Az energiájának érintése, ahogy tanulmányozza az enyémet, egyszerre gyengéd és kérlelhetetlenül szilárd, valamint az, hogy bár kijjebb lódult az erőm, de a falaknál megáll s visszappattan. Ki akar szabadulni, ostromolja a falakat, a szimbólumokat, s hogy nem talál kiutat, érzem, hogy egy idő után befelé fog nekiindulni. Ártó szándék nélküli, pusztán a mágia törvényei szerint akar működni.
    - Mi az elképesztő benne? - Halkan kérdezem, nem biztos, hogy tudni akarom a választ. Holott tudom, hogy ezzel közelebb kerülnék a megismeréséhez. S így a kezeléséhez.
    - Tiszta? - lepődök meg.-Igazán békén hagyhattak volna a tündérek... milyen intrika? Az utóbbin ne lepődök meg. Pedig éppen most kaptam még több jelzést, mennyire is az apám fia vagyok.
    A tündérek bekerülése a képletbe, nem boldogít. Ökölbe szorïtom a kezem, mire a zsúrkocsi megadja magát, s összenyomódik. Eléggé kifejező, mit érzek irántuk. Vagy csak abból egay iránt.
    Kezdek szédülni is, így a kezem a karkötő után nyúlik, de az, ahogy mozdul a kezem, úgy reppen az asztalról s tűnik el az egyik sarok felé.
    - Látni? - Lepődök meg a válaszán, s ahogy apám felé fordulok, hirtelen minden mozgó tárgy felé mozdul s indul el. Elkapom a fejem, felismerve azonnal, hogy a mozdulatom okozta, éppúgy, mint a karkötőnél.
    - Nem volt szándékos - nézem apámmal átelleni falat, amibe néhány tárgy bele is landol. A hangzavar is zavar, s kezdek kimerülni is, főleg, hogy ennyire nem megy kontrollálni az erőm (figyelmen kívül hagyva az iménti esetet, hogy rájöttem, ha másik irányba fordïtom a fejem, elkerülik apámmal a találkozást). Össze vagyok zavarodva, s merülök lefelé.
    -Teremteni? -Bámulom a falba préselődött tárgyakat. - Érdekes teremtés.
    Felállok, mire minden megugrik, ami mozog, a falon feljebb kúsznak az imént becsapódott tárgyak, felszántva az egészet. Mérgesen ülnék vissza, de meg kell találnom az elrepült karkötötőt, hogy véget vessen ennek a szánalomnak. Ekkor engedi el apám a mágiám egy részét. Újabb tapasztalást érzékelek. Egyrészt eldőlök a nekiinduló áramrész miatt, másrészt felismerem, hogy apám vizsgálódása egyfajta biztosítókötélként is funkcionált most számomra, s üresség keletkezik így bennem, s még ha nem is olyan, mint a tündérnél volt, túl ismerős, s fájdalmas. Kell az a támasz. Racionáalis elmém próbál ebben az érzeti káoszban kiigazodni, de tudom, nem fog menni. Kell a karkötőm is. Most!
    Ahogy kigondolom, a karkötő felém lódul, s a vállamnak ütközik, s mint egy fuldokló a víz után, úgy kapok felé, hogy mielőbb feltegyem.
    Visszarogyok a helyemre, helyére téve a karkötőt. Megsimítom hideg verïtékes homlokom, s pihenek, minta ahogy a tárgyak is megállnak, s cseppet sem kecsesen vagy hangtalanul vágódnak a padlóra. Megtámasztom a homlokom, a fejem. Még elkapom apám nekilóduló energiájának elejét, ami szinte elvágódik érzékelésben, ahogy felteszem a karkötőt.
    -Szerintem ordítva nyilvánvaló. Még csak nem is varázsoltam - szusszantok egy mélyet. Remegek, s nem érzem jól magam. - Kifizetem a károkat - borzalmas tudat ezt látnom, mit tesz az erőm.
    - Mitől lenne teremtő, ha ezt csinálom? - gyenge a hangom, de kitartok. Gyakoroltam a Chairmanekkel, de most valahogy nem vagyok a helyzet magaslatán.
    - Hogy pusztítok. Nem erre esküdtem fel - felelem egyszerűen. - Mégis, mitől lenne ez teremtő? Hogyan tudom azzá tenni? - Sok év után most teszek fel először olyan lépést, amelyben a tanácsát kérem. Alakja azonban elmosódik, ahogy ránézek, próbálok fókuszálni.
    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Családfő
    Tartózkodási hely : Boston, MA
    Foglalkozás : A Harvey Család feje

    Re: Wall Street

    on Vas. Nov. 26 2017, 01:19

    Mindene egyes mondatomra visszakérdez. Ennyie érthetetlen számára a jellemzés, amellyel a mágiáját illetem? Vagy csupán teljesen új információk ezek számára? Nekilátok türelemmel a magyarázatnak.
    - Elképesztő az ereje, tiszta a szándéka és azért is, mert nem használtad még sok mindenre. Egyes dolgok lekorlátozzák a varázserődet, vagyis szabályzott mederbe terelik, hogy az igényeiknek megfeleljen. A tiéd még annyira nyers, mint az a gyémánt, amit még ki sem bányásztak. Az anyád mestere volt a félrevezetésnek és a dolgok... megmásításának. Remek illúziókat tudott kelteni. Az ő ereje az elmét használta, vagyis a tudást. Az én erőm... immateriális. Miért nem lepődsz meg?
    Az immateriális pontosan azt jelenti, hogy én nem tudom mozgatni a körülöttem lévő tárgyakat, mint Nathaniel. Azonban képes vagyok látni, hogy el fognak találni, mielőtt még megtörténne, szóval időben ki tudok térni előlük. Már a zsúrkocsi is intő jel lehetne, figyelmeztethetne, hogy mi fog történni, ha a fiú nem nyugszik meg, de mivel a szobát nem én fogom feltakarítani, ez nem érdekel.
    - A te erőd a materiális világot uralja, a négy sík közül a leginkább racionálisat.
    Nem szidom le, nem dörrenek rá, amiért minden egyes mozdulatával csak fokozza a kuplerájt. Azt se akadályozom meg, hogy visszavegye a karkötőt. Egyelőre hagyom, hogy a saját tempójában haladjon, a saját módszereivel éljen túl. És egyébként is, azereje jóval nagyobb, mint gondoltam. És jóval vadabb. És ez a tudat megrémíti, bizonytalanná teszi és gyengévé.
    - Nathaniel... - szólítom meg a tőlem telhető atyai gyengédséggel. - Ilyen nagy energiákat nem könnyű irányítani. Mások ezt gyerekkoruktól tanulják, úgy, ahogy járni tanulnak. Nem tehetsz róla, hogy nem megy. Ez nem a te kudarcod. - Hanem az enyém, a Chairmaneké, a tündéré, aki szórakozott veled.
    - Nézd. A varázserő használatának vannak bizonyos alappillérei. A legfőbb komponensek az akaraterő, a tudás, és a gyakorlat. Mindegyik fejleszthető. Az egész kicsi erőt a legvégén pontosan ugyanúgy kell uralni, mint az olyan tetemest, mint a tiéd. Az erő uralásának vannak bizonyos akadályai, amelyek inkább pszichológiai jellegűek általában, úgy mint a kétely, a félelem, és más ilyesmi. Néha mágikus blokkok vagy átkok is gátolhatják az erő kibontakozását, és a te esetedben ez is alaposabb vizsgálatra szorul amiatt, amit elmondtál.
    Megérintem az állam, és végigsimítok a szakállamon.
    - Nos, ha engem kérdezel... két választásod van. Az egyik: addig gyakorolsz, tanulsz, és edzed az akaraterőd, míg megtanulod ezt a vad erőt megzabolázni. Ehhez teljes koncentráció kell és állandó felügyelet. Meg persze rengeteg idő. Én ezt javasolnám, ám tekintettel arra, milyen fontos neked a karriered, amitől nem tölthetsz távol három-öt évet, egy gyorsabb megoldásra van szükség. Ez pedig... egy olyan varázslat, ami... feloldja a blokkokat és kiegyenlíti az akadályokat. Mágikusan. Ez egyfajta rituálé. Családtagok kellenek hozzá, vérrokonok, akikkel osztozol a terheiden, vagyis átvállalják egy-egy részét. De ez nem minden, ugyanis... együtt erősebbek lesztek a köteléknek köszönhetően.
    Megállok a beszédben, mielőtt tovább fejtegetem a dolgot. Ha nem érdekli ez az opció, akkor kár lenne idejekorán belemennem abba, hogy pontosan hány családtagra van szükség, milyen rokonsági fokra, és hogy nekünk pontosan a rendelkezésünkre áll a szükséges mennyiségű (öt) családtag.
    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Wall Street

    on Vas. Nov. 26 2017, 10:58

    To Családfö
    Szinte iszom a szavait, amennyire tudom, ilyen állapotban és furcsa ráébredni, talán még jobban megy, mintha nem lennék kimerülve, s nem röpködne szanaszét a mágiám. A koncentrálás kiveszi az ellenérzést apám szavai iránt, s éppen ezért sem vágok közbe, mikor úgy vélem, anyámról negatívan beszél. Holott a folytatásban ráébredek, szégyenszemre, hogy mit is akart voltaképpen mondani apám.
    Keserű mosoly jelenik meg a szám sarkában. Sosem szerettem, ha lekorlátoznak. Ezért is dolgoztam annyira a kórházban is, hogy minél előbb feljebb kerüljek, s ne tartozzak senkinek sem számadással. Ezért dolgoztam a hivatásomban keményen, hogy senki se kérdőjelezze meg a tudásom, s meg is lett az eredménye. Csakhogy ez... ez mindannak ellentmond, ami a célom azzal, hogy ne legyek korlátok között. Valóban kell neki korlát? Vagy csak hagyni kéne kitombolnia magát és lenyugszik? De akkor mi marad utána a környezetéből?
    Ráadásul apám éppen az ellenkezője annak, ami én. Talán ez is közrejátszhatott a kapcsolatunkban? Ismét megsimítom a homlokom.
    - Különbözünk egymástól. Miért pont a mágiánk lenne ugyanolyan? – a hatására értve mondom, s még fogalmam sincs, hogy sikertelenségem okai leginkább azért vannak, mert rossz típusát használom annak megalkotására. Abban apámra ütöttem. A szimbólumok csak összekavarták, összezavarták a bennem lévő mágia mintázatát, mintha egy labirintusban rossz helyekre tennék ki a kijárat táblákat.
    Megértem a magyarázatát. Így igazodok el a világban, számomra szükségesek a logikus levezetések, az ok-okozati összefüggések. S a hiányok hajtanak előre, hogy azokat megkeresve, még teljesebben érthessem meg a világot.
    A mágiámmal való szerencsétlenkedést, ha filmben látnám, talán jókat szórakoznék rajta. Hiszen az nem valós. De ez itt, ez kézzelfogható és halálosan rémisztő. S kiszívja az energiámat, holott még csak nem is használtam mágikusan, csak ... kiengedtem a korlátai közül, még ha csak egy szobányi méretű helységbe is.
    Már vágnék vissza, még ha gyenge hangon is. Nem hiszek abban, hogy amit én teszek, abban vétlen lennék. Hiszen én okozom. Ami miatt megállnak szavaim, mielőtt kimondanám, az az, hogy olyat mondott most apám, ami...
    Becsukom a szemeim. Az a kedvesség, lágyság és apai érzelem, amire gyerekkoromból emlékszem, újfent körbeölel. Biztonságban érzem magam, erős kezek tartanak a valóság talaján. És törődés. Nagyot sóhajtok, de az elég reszketős lesz, ahogy ledobja rólam a terhek és képzetek egy részét. Mi történt, hogy ennyire elromlott közöttünk a dolog? Mert attól, hogy másként vélekedik dolgokról, még nem kellett volna ennyire elmérgesednie a helyzetnek. De igen apám, az én kudarcom is. S az is, hogy ennyire eltávolodtunk egymástól.
    Elgondolkodva meredek a padlóra. Egyrészt azon töprengek, hogy az még csodálatos módon ép, másrészt megdöbbent, hogy jogos az a felmerülő kérdés, hogy miért most ébredt fel bennem? Hiszen mások gyerekkoruktól fogva otthonosan mozognak benne. Valaminek történnie kellett, hogy ez lett a vége? A lelki részeket sosem tudtam kezelni, hiszen még a húgom is szörnyetegnek titulált, mikor dühösen bevágta maga mögött az ajtót búcsúzóul. Pedig szeretek jót tenni, gondoskodással körbevenni azokat, akiket szeretek.
    Fészkelődő mozdulatot teszek arra, hogy gátak, blokkok lehetnének bennem. Ez is a jele annak, hogy jó helyre tapintott apám, ám erről én nem tudok. A mozdulatok ösztönösek.
    Amit azonban utána kapok, többszörösen az ülőhelyemre szögez.
    Meglep, hogy apám ennyire elgondolkodott a segítségen, s figyelembe vette, mennyire fontos számomra a karrierem, a munkám. Én meg lehurrogtam.
    S hogy egyik megoldás sem könnyű. Szabad természetem berzenkedik a felügyelet ellen, még ha tudom, most a legjogosabb. Az pedig, hogy ennyit esek ki a munkámból, ami eddig a mozgatórugóm volt, s éltetett, elborzaszt. A másik lehetőség azonban olyan, amit képtelen vagyok elfogadni. Hosszú ideig hallgatok, küzdve a kimerültség ellen is, ha eddig volt még bennem az öcsém által adott szerből, feltehetően már szertefoszlott, így csakis a mágiának és annak uralásának tudhatom be, hogy így érzem magam. Az állóképességemet edzette a műtőben eltöltött hosszú órák száma, így a tudatom sem adja fel olyan hamar a küzdelmet, talán mintha tisztábban is látnék, ami félresöpör bizonyos beidegződéseket. Latolgatom a lehetőségeket. Vér szerinti családot említett, s nem a hivatalos családját. Tőlük egyáltalán nem kérnék semmit, semmi közöm hozzájuk. Ám a húgom utál, apámtól nem fogok kérni ilyet, Thomast pedig nem akarom lekorlátozni. Valójában senkit sem akarok lekorlátozni és ilyen helyzetbe kényszeríteni. Végül sóhajtok egy mélyet, meghozva a döntést. S ráeszmélek arra is, hogy döntési lehetőséget kaptam, ami a Chairmaneknél nem igazán volt meg.
    - Az előbbit választom – habozás nélkül, mégis bizonytalanul folytatom. – Mit kell tennem?
    Élni akarok, életben akarok maradni, de úgy, hogy ez ne mások kárára történjen.
    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Családfő
    Tartózkodási hely : Boston, MA
    Foglalkozás : A Harvey Család feje

    Re: Wall Street

    on Vas. Nov. 26 2017, 20:40

    Ráhunyorgok a fiamra. Olyan nagyon különböznénk? Tényleg?
    Némán hallgat végig, én pedig rádöbbenek, hogy bizonyára túl sok mindent zúdítottam rá. Noha értelmesen csillognak jáspis zöld szemei, mégis figyelembe kell vennem, hogy nem ura az erejének, tehát minden, amit tesz vele, igen kimerítő számára.
    Ennek ellenére meghozza a döntését, elég hamar. Túl hamar is, szóval erre még visszatérünk. De azért nagyon örülök, hogy nem a könnyebb megoldást választotta.
    - A nehezebb út mellett döntöttél. De ez lesz kifizetődőbb. Most azonban csak egy tennivalód van: le kell pihenned. Van itt egy lakosztály, de a sofőröm szívesen hazavisz, ha ragaszkodsz hozzá. Viszont van valami, amihez én ragaszkodom. Ha az én útmutatásom alapján kívánsz tanulni, szakítanod kell a Chairmanekkel. Hajlandó vagyok velük tárgyalni a nevedben erről - ajánlom fel. Amúgy is a jó öreg James orra alá akarom dörgölni, hogy egy ostoba fajankó, és még annál is ostobább, ha azt hitte, elmarhatja tőlem a fiamat.
    Ez egy nagyon is fair ajánlat, ami azt illeti, és semmi oka nincs rá nemet mondani. De a beleegyezését megvárom.
    avatar
    Nathaniel Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Felébredett
    Foglalkozás : Idegsebész

    Re: Wall Street

    on Vas. Nov. 26 2017, 22:25

    To Családfö
    Nem tudom, miként fogom elviselni a következő éveket. Annak a fényében, hogy a Chairmanek egy hónapot adtak, s annak a fényében, hogy másokat terhelnék le, a legoptimálisabbat választottam. De ki fogom bírni? Ki kell bírnom, így is sok mindent elviseltem már.
    A pihenés szóra kiül a fáradtság és kimerültség az arcomra. Nincs mit titkolnom, kimerültem a mai naptól, minden értelemben. A ragaszkodásra megrándul a szám széle, de csendben maradok, megvárva a folytatást.
    - A Chairmanekkel nekem van beszélnivalóm, ez rám és rájuk tartozik, a ti részeteket majd megbeszélitek egymással. Nem akarok a család tagja lenni többé, de a Harvey-é sem – ideje a lábamra állnom, még ha nem is éppen most kéne elkezdeni, mikor fel sem tudok kelni a fotelből.
    - Szeretnék itt maradni – nem hiszek most biztonságban senkit, a házamban végképp nem.
    Felállnék, de az elég nehezen megy. Nem értem, mitől lehetek ennyire kimerült. Meg kell támaszkodnom a fotel szélében, hogy ne dőljek el. Szoktatom magam, nem akarok gyengének mutatkozni.
    - Apa – állítom meg egy pillanatra, ha már távozni készülne. – Köszönöm.
    Tőlem ez nagy szó, s a hangszín mindenképpen. Ma olyanokat adott nekem, amikre már régóta vágytam, mint fia. Mi tolódhatott el ennyire, hogy ennyire eltávolodtunk egymástól?

    //Nagyon köszönöm a játékot! wow //
    avatar
    Jackson Montgomery

    Faj : Mágus
    Rang : Családfő
    Tartózkodási hely : Boston, MA
    Foglalkozás : A Harvey Család feje

    Re: Wall Street

    on Vas. Nov. 26 2017, 23:08

    Bólintok. Ha ő akar beszélni a családjával, beszéljen ő.
    - Nem fognak mosolyogva elengedni, azt ugye tudod?
    Fennakadok kicsit ezen a feltételén. Kigondoltam, milyen búcsúajándékkal bocsátom el, de ezt a dacoskodást hallva hirtelen elgondolkozom, megérdemli-e. De aztán arra gondolok, hogy ez csak egy csata, nem az egész háború. Előbb-utóbb úgyis a Harvey-k feje lesz. Én kivárom. Ráérek.
    - Majd meglátjuk - hagyom ennyiben a dolgot egyelőre.
    Felkelek az asztalról, és gondolatban megérintem Caroline-t, hogy készíttesse elő a lakosztályt, miközben mi lassan odasétálunk.
    - Remek - felelem. - Átkísérlek. Egy másik emeleten van. Kevésbé zajos helyen.
    Látom, hogy nehezen tud felállni. Morgok kicsit, miközben a karja alá dugom a fejem, és magamhoz ragadom a derekát.
    - Többet kell enned. A mágia minden erődet el fogja emészteni, és szükséged lesz az utánpótlásra - dorgálom, mintha csak ötéves lenne, és a focizásról beszélnék neki.
    Köszönetet mond. Sőt. Apának szólít. Idejét sem tudom, mikor hívott így, és mikor beszélt így. Egy pillanatig csodálkozva nézek rá, majd elmúlik a pillanat anélkül, hogy reagálni tudtam volna.
    Elindulunk ki a romos tárgyalóból, át hosszú üvegfalú folyosókon, nyitott irodákon, majd le egy lépcsőn egy emeletet. Nemigen beszélek közben, felesleges lenne, hisz túl kimerült. Ha időközben elájulna, az ölembe kapom, és úgy viszem be a lakosztályba, amely egyszerű, letisztult, és nagyon minimalista. Halványszürke és sötétszürke minden, van egy fürdő, egy gardróbszekrénynyi ruha a saját méretemből, és egy nappali/dolgozószoba mindenféle multimédiás eszközzel felszerelve.
    - Pihenj, ameddig gondolod. A telefonon bármit tudsz rendelni. Pár napig még a városban maradok, és fogunk beszélni.
    Nem köszönök el, nem is érzelgősködöm, tényeket közlök. Végül magára hagyom, és elkönyvelem ezt a mai délelőttöt életem valaha volt legsikeresebb meetingjének.

    ~

    Mikor Nathaniel felébred, egy barna bőrkötéses akta várja az éjjeli szekrényen egy kis tálcára tett pohár víz és Aspiryn társaságában. A mappában egy vaskos okirat több példánya szerepel, amely Thomas Ariel Mackenzie törvényes gyámságáról és az ebben érintett Nathaniel Montgomeryről szól. Csak alá kell írnia. A papírokban a fiú minden adatát, többek közt a címét, az anyja nevét, a kötelező oltásainak listáját, sőt még az iskolai osztályzatait is megtalálhatja. Vannak gyerekkori fotók is, egy nagyjából kétéves korában készül, egy meg olyan tíz évvel később.
    Azt mondta, magának akarja a fiút. Miután rájöttem, hogy a jelenlegi gyámja mit művelt vele éveken keresztül, talán az lesz a legjobb, ha megkapja, és gondoskodik róla. A korábbi már képtelen lenne, ugyanis estére már nincs életben.


    Köszönöm a játékot!

    Re: Wall Street

    on Kedd Nov. 28 2017, 20:57


    Sponsored content

    Re: Wall Street


      Pontos idő: Csüt. Dec. 14 2017, 21:56